36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 18. 23:32 | Link

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)


Ő teljesen biztos volt benne előző évben, mikor megérkezett, hogy jó helyre rakta be a kis tappancsait. Igaz, hogy eleinte még duzzogott, mert a balhés testvérei nem jöttek le elé, de hát hogy is tették volna, mikor egyik se volt navinés? Dávid amúgy is a véghajrával volt elfoglalva, míg az ikrek, Petra és Dominik éppen valami új és látványos bajkeverésen törték a fejüket, azaz inkább borsot mások orra alá, mintsem a fejüket. Neheem, ők nem azok a túlságosan gondolkodó fajták, ez a bizonyítványukon is meg-meglátszott. Konkrétan az utolsó pillanatokra halasztották a tanulást, Natival ellentétben, ő inkább csendben és suttyomban ment a többiek agyára. Főleg azzal a fene nagy sütilesőjével, de néhanapján tettel is, ha merített ötletet a könyvek csodálatos választékából.
- Dettó az érzés, és nyugi, nem csak te vagy ilyen magadban beszélős típus. Vannak, akik szükségét érzik, hogy kimondják, ami bennük van, így vezet ez a megértéshez – kellett neki poétikáról olvasnia… de hát, ha rátalált a könyvtárban, nem hagyhatta ott ezt a mugli szakirodalmi remeket. A fiú telibe talált a következő megjegyzésével, ami a véseteket illeti, és ő is keresgélt egy párat.
- Pontosan. Egy kis emlék, és inkább ezt a faházat véssék tele, mint a környező fákat pusztítsák. Kérek nélkül egy fa nem fa – bólintott elismerően. Csak fejét rázta a saját bunkert illető kérdésen, nem, nekik ennyire nem ment jól a nagyvárosban, hogy saját, eldugott erődje legyen, eleve nehéz volt úgy mágiát használni odahaza, hogy ne bukjanak le, néha még az apjuknak is sok volt abból a bizonyos jóból. Naná, Dávid amióta megszerezte a hoppanálási jogosítványát, otthon is néha úgy közlekedett, frászt hozva mugli apjukra.
- Sajnos nincs, de kiskorunkban mindig várat építettünk a bútorokból, és jelszavakat találtunk ki, mielőtt mi is megkaptuk volna a leveleinket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 19. 21:46 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)

Megvakarássza a feje búbját, mintha valami nagy dolgot kellene végiggondolnia, azonban ez csak egy tett volt, teljesen ártalmatlan. Ha már magában nemigen társalog, maximum akkor, ha nagyon egyedül van, egy-két kósza fejbúb vakarás, tincstekergetés belefér. Ezt legalább senki nem nézi fura szemmel, legalább is, eddig nem látott ilyesmire jelet. Azt persze nem tudhatja, hogy kinek szúr szemet még ez is. Sokszínűek az emberek, és néha olyan furcsa dolgokon tudnak kiakadna, vagy épp viszolyogni tőle, hogy ha nem látná, hallaná, azt hinné, nem is létezik.  A nagynénje még a jobbik eset. Ő mindig megigazgatja a pólót, inget, bármi is van rajta, hogy nehogy rendezetlenül mutasson rajta, kilógjon a mellény, vagy épp a pulóver alól. Az már kérdés, hogy 10 perc múlva már visszaáll abba, ahol volt, de ez megszokott. Már nem is ellenkezik ellene, ha nagyobb lesz, akkor talán felhagy vele. De addig is..
 - Igen, néha a tanagyagnál sem árt. Főleg, ha cifra szavak vannak benne. – ami az ő esetében bőven akad, ha akarja, ha nem. Azonban akad olyan is, hogy hangosan kimondva jegyzi meg azt, ami épp a fontossági sorrend elején van, legyen az vásárolnivaló, találkahely, időpont. Jobb, mint valami notesz.
- Azonban, ha túl sokat motyognék menet közben, lehet én lennék hamar a falu bolondja. Mondjuk nem zavarna, de inkább nem leszek még, majd csak százévesen. – bólogat inkább magának, mintsem a világnak. Sok olyan dolog van, amit nagyon későbbre szervez. Nem is megy bele inkább, tovább folytatja a fal tanulmányozását. Megpróbálja összeszámolni, mennyien hagytak nyomot már itt, de sok apró, amit nem lát jól, és nem tudja, egy, vagy épp két különálló mű, így inkább felhagy vele. Épp elég a megfejtés.
- Pár év múlva ez nem bunker lesz, mert elfarigcsálják a falakat. – nevet fel – És akkor majd biztos kerül pár fába szívecske, de szerintem az még mindig jobb, mintha kivágnák őket. A városokban így is alig van, itt jó, mert van egy egész erdőnyi. Csak kár, hogy veszélyes.- egyszer mindenképp beljebb akar merészkedni, mint az első két sornyi fa távolsága, de addig még kicsit erősödnie kell. Tisztában van vele, hogy most életveszély lenne, sőt, lehet, ott is hagyná a fogát, és nem azért, mert eltévedne. Sokan szeretnek hencegni, és nagyot mutatni, de tuti biztos benne, hogy ha valami előcsoszogna a sötétből, hangosabban sikítana bárkinél. Ha pedig nem fél, akkor bolond.
- Az is egy jó móka! Nálunk állt egy ilyen pici sátor a szobában. Kicsit meg volt bűvölve, és kényelmesen elfértünk benne mindannyian, aludhattunk is benne. Én majd egy évig laktam benne, mire rájöttem, hogy az ágyam is kényelmes, és nem akar megenni semmi. – a gyermeki fantázia gyönyörei. Még manapság is szívesen alszik sátrakban, kint, bent, neki mindegy. Valamiért.. megvan a hangulata. Az, hogy most mágiamentes, vagy épp kicsit felturbózott, nem számít.
- Van testvéred? – kérdez közbe, mert nem veheti mindenkinél készpénznek, hogy van, és nincs egyedül, ahogy ő sem. És ha már így itt tartanak, beugrott neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 22. 10:23 | Link

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)


- Na, igen. Van, akin segít, ha hangosan olvassa fel a szöveget, ezek az emberek az auditív típusok – bólintott egyetértéssel a vörös. Ő remekül érezte magát a babzsákban, amibe belefészkelte magát, és még jó, hogy hozott magával rágcsát is az útra. Mugli édesség, Dunakavics névre hallgatott, de mágikus is akadt nála, mert ugye rágcsa nélkül nem izgi egy jó kis séta.
- Van nálam Dunakavics, kérsz? – kínálta meg a másikat, mert ha már ő falatozni szeretne, akkor nem lenne szép dolog tőle, ha hagyná, hogy a másik csak nézze, ahogy ő tömi a fejét meg a gyomrát.
- Ugyan, ne zavarjon mások véleménye! Azt már én is megtanultam, hogyha folyton ugranék a magasságomra tett megjegyzéseke, akkor már nem maradna itt sok élő ember… - valószínűleg szétátkozta volna őket minimum, vagy addig szívatta volna saját, lökött húzásaival, hogy sírva menekült volna az intézményből. Néhány embert így is sikerült majdnem a végletekig kikészíteni, már a nevének gondolatától is frász kerülgethette azokat a bizonyos személyeket. Nem hiába élt a mondás, hogy soha, de soha ne tégy megjegyzést egy nő külső tulajdonságaira, különben egy hárpiává változtathatod át az illetőt. Kortól függetlenül.
- Szerintem nem lesz gond, itt nagyjábl minden mágiával van ellátva, gondolom, ez a házikó sem lehet kivétel, különben már rég nem állna itt – gondolkodott kissé hangosan, reagálva a farigcsálós megjegyzésére.
- Mi jobban szerettünk a testvéreimmel a berendezésből erődöt építeni. Anyáék annyira nem díjazták az ötletet, mikor teljességgel átrendeztük a nappalit – mesélt tovább egy halk kuncogás kíséretében. – Három is. Van két bátyám és egy nővérem, Petra, Dominik, Dávid. Dávid már nem jár ide, kiballagott, de Dominik és Petra, ők a háztársaid. Most harmadévesek, és ikrek. És neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 22. 21:30 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)

Máris kényelmesebben érzi magát, hogy nem csak az ő nagy furcsasága az, ha hangosan olvas. Jó, mikor kicsi volt, akkor sokszor tette, mert otthon figyelték, vagy épp az órákon, de itt nem hiszi, hogy akad még valaki, akinek szokása. Azonban, ameddig nem zavar senkit, így tesz. Mondjuk általában keres egy helyet, ahol egyedül lehet a hangjával.
- Auditit? Sosem hallottam ezt a szót. Viszont néha tényleg jobb nekem hangosan. – persze, még így sem a legjobb. Neki tök jól jönne egy varázslat, amely minden fura kiejtésű szót felolvasna neki, hogy hallja, és megérthesse. Ha pedig létezik, jó lenne megtanulni. El is bambul kicsit, kutatva, olvasott-e már valami hasonlóról valaha, így kicsit késve ér el a célig a kérdés. Összeszedve gondolatait, pár pillanatig némán mered a zacskóra, hogy mégis mi akar az lenni, majd végül olyan hangosan esik le neki, hogy tutira hallják még otthon is. Hű.
- Dunakavics. De rég ettem ilyet.. Mondjuk nem is sok helyen látom már a polcokon, vagy csak nagyon rossz helyen járok. Elfogadom, köszönöm. – húz arcára mosolyt, és már vesz is belőle pár szemet, és egyet már a szájába is töm, hogy ízlelhesse. Nem is nagyon emlékszik az ízére, arra viszont igen, hogy nem rossz. Követi is hamar a második, harmadik szem is, így bólogat a tanácsra.
- Nem szólják meg amúgy sokan, szerencsére. Mintha… elfogadott lenne. Mondjuk, elsőéves vagyok, nem nagyobb. Később lesz gond, de nem szoktam kötekedni, ahol ez felmerülhetne. Ha meg valaki csúfol, nem hallottam eddig meg. – vonja meg kissé a vállát, hogy süket általában az ilyesmire. Az, hogy ez most jó, vagy nem éppen az, mindenki máshogy ítéli meg. Neki kényelmes. Bekapja inkább az utolsó szemeket, és kiélvezve az ízeket, dől vissza, és nyel végül. Bárcsak csettintéssel tudna ideteremteni még több rágnivalót.
- Biztos van a fán valami, ami miatt nagy viharban se dől ki. Elég masszív, és nyáron nagy viharok vannak. Megélhetett párat. – ami a városban nem akkora durranás, az itt, fákkal övezve sokkal veszélyesebb. Nem elég a szél, ott a villám is, meg az eső, ami alámoshatja a gyökereket. Látott már pár fát ilyenek után, és a hátsó udvarban is elesett az öreg lombos pár éve.
- Sosem díjazzák a pakolást. És tök jó, hogy ti is annyian vagytok, mind mi! Csak nálunk én vagyok egyedül fiú, és kicsit nehezebb bunkerozni. Vagyis már nem szoktunk, de régen is az volt. Én nem babáztam, ők igen. A sátorozás volt a kevés között az, amit mindannyian szerettünk. Ez a jó amúgy, hogy mindenki más. Én örültem neki, több hely, meg játék maradt nekem. – neveti el magát, na nem mintha irigy lett volna valaha is. A közös hangot meglelni mindig is nehéz volt, de tanult, és megoldotta mindig. Manapság pedig már mindenki megy a maga útján, visszagondolni pedig jó mindenre. Szerencsés volt, hogy nem egy zűrösebb helyre született.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 29. 19:52 | Link

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)


- Auditív – javította ki a fiút, habár elnézte neki azt az egy betűs kis tévesztést. Néha még vele is előfordult, hogy nem egészen azt sikerült kimondania, amit szeretett volna, és ez főleg idegen eredetű szavakkal fordult elő vele. Hát még a spanyol akcentusa milyen pocsék, de csak azért, mert önszorgalomból tanulja, és hát… egyedül nem valami könnyű elsajátítani egy nyelvet. A német nyelvvel különösen meggyűlt a baja, abba a francos névelőragozásba örökké beletört a bicskája, és kifejezetten örült, hogy az otthoni magántanárán kívül nem akadt senki, aki fültanúja lett volna eme bakiknak. – Van többféle tanulási típus, én a kinetikusba tartozom, nekem le kell írnom, és meg kell oldanom a feladatokat, ha meg akarom érteni a tananyagot. A magolás nem volt soha erősségem.
- Egészségedre! – örömmel nyújtotta a zacskót, mert tényleg ritkaságszámba ment manapság ez a finom, mogyoróval töltött, színes édesség, gyerekkorának kedvence.
- Van egy ötletem, mi lenne, ha próbálnál szerezni rúnázott diktafont, vagy valami hasonló mágikus ketyerét is akár, ami működik a kastélyon belül, és akár felveheted magadnak, ahogy olvasol, csatlakoztatsz egy fülest, hallgatod, és senkinek fel se tűnne, hogy te nem zenét hallgatsz, hanem tanulsz? – vetette fel javaslatát egy kacsintás kíséretében, hátha ezzel ad egy kis löketet a srácnak, hogy ne érezze magát zavarban azért, mert neki más tanulási módszer válik be.
- Ezer százalék, hogy mágiával van ez bebiztosítva. Akárki is találta ki, a legkirályabb hely az egész erdőben. – Azzal a lendülettel hanyatt is vágta magát a babzsákon, hogy közben fejjel lefelé bámulhassa a falat, amit alaposan kidekoráltak az elmúlt évek alatt az előttük járó nemzedékek.
- Ó, nyugi! Én meg a legkisebb vagyok elvileg, ehhez képest a második legmagasabb a csapatban – vont vállat a családkérdésre. Hát, ők elég összetartó egy tesócsapat voltak, még három kölök, és kitettek volna egy egész kviddiccsapatot, ahogy az apjuk mondaná. A férfi elég hamar hozzászokott a mágiához, amióta együtt élt feleségével, Nati édesanyjával, és természetesen a titoktartás is jól ment neki. – Dávid nélkül már nem olyan izgi a rendbontás, neki több fantáziája volt hozzá, úgyhogy én máshol próbálok utat törni magamnak, bírom őket, de nem jó a többiek árnyékában élni, ebben igazad van. És most mik a hobbijaid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
zárás
Írta: 2016. május 29. 22:17
| Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)

- Ez tök úgy hangzik, mint valami rádiómárka. Na mindegy. – kuncogott kicsit saját poénján, no nem azért, mert annyira el lenne telve magával. Csak.. hát tényleg annak is betudható. Lehet, nem áll messze a távolságtól, és valamelyik országban ráaggatták ezt a nevet egy beszélő dobozkára.
- Akkor én is olyasmi vagyok, nekem is jobb, ha leírom, és úgy jegyzem meg. Ezért szoktam jegyzeteket csinálni, akkor megragad legalább a címszó, ami köré kell építeni. De néha sikerül bemagolnom. Fene se érti ezt. – zárja le ezt ennyivel, mivel tényleg nem olyan, amit csak úgy be lehet határolni. Legalább is, neki nem olyan egyszerűen megy az ilyen. Mindenkinek van véleménye magáról, és neki is, csak ha kérdeznék, nem tudná egyszerűen elmondani. Meg, inkább hagyja másokra a véleményeket.
- Köszönöm! – nyammog a maradék bogyón, majd nyel egyet. Muszáj lesz majd a szünetben szerezni ilyet pár zacskóval, a testvérei is biztosan nagyon örülnének neki, a mugli édességeket sosem utasították vissza, és egy véleményen vannak arról, hogy nagyon is finomak. Szerencsére a Balaton partján sok ilyen kis bodega áll, ahol tonnaszámra árulják őket, potom pénzért. Kedvence onnan a savanyúcukros dolgok, a kukac, amit beszívhat, mint valami spagettit. Hiányzik is egy kicsit neki, lehet ír haza, hogy küldjenek neki egy csomaggal.
- Ettél már savanyú cukros kukacot? – kérdi meg hirtelen, ha már erről álmodozik. Nem tudja, ki mennyire vájta bele magát a dolgokba, ismerte meg ezen dolgokat. Ő még csak az elején jár, de lelkes, nem utasítja el a varázstalan világot. Sőt. Ahogy lesz ideje, úgy veti be magát a kulináris élvezetek után a technika rejtelmeibe. Hobbinak pont tökéletes, és nem vérlázító.
- Hmmm.. Erre már én is gondoltam, mármint, hogy hallgatom a dolgot, csendben. Hol lehetne ilyesmit beszerezni? A faluban létezik olyan hely? Mert maximum akkor csak szünetben tudnék máshol keresni, anyáékat nem akarom zaklatni. Mindegy is, majd mikor megyek a faluba, megnézek minden boltot. Az ötletért köszi! – mosolyodik el, mert valóban nem elhanyagolandó, az ő szempontjából már-már tökéletes. Legszívesebben már most lerohanna a faluba, de tudja, hogy nem lehetséges a dolog, főleg most, hogy nagyobb a szigor. Nem tudja, hogy amúgy milyen volt eddig itt a szabály, ő csak ezzel találkozott, de tuti, hogy kicsit lazább. Na de nem annyira, hogy csak úgy rohangáljon. A hely királyságára vadul bólogat, hiszen el kell ismernie. Egy faház. Többet nem is kell mondani róla.
- Én még a sor végén kullogok ott is, kb. Nem baj, csak menjen minden, és már nem is számít a magasság. – erőt kell szereznie, hiszen abból sosem árt, ha akad, időben azonban nincs megcsúszva. Senki sem kezdi tökéletesen, mindennel passzolóan. Vagy ha igen, akkor az ritkább a fehér hollónál is.
- Áhh! Én nem akarok nagyon bontani semmit, csak jól érezni magam, mint ahogy most is. De neked is menni fog ám, mert az ihlet mindig akkor jön, amikor nem várod. Lehet, hogy valami doga közben. Amúgy meg a hobbi.. hát amit mondtam, meg a kalandozás. A többi időben olvasok, térképet rajzolok, ilyenek.. tök átlagosak. –valakinek unalmasak. De nem is számít. Az viszont igen, hogy rohan az idő. Mire az összes dunakavics elfogy, sok víz le is folyik az emlegetett folyón. A fiatalok csacsognak, megvizsgálnak minden látható firkát, Sebestyén pedig eldönti, hogy legközelebb ő is alkot majd valamit. Nem nagyon, nem feltűnőt, csak egy emléket. Az, hogy a lány itt lesz-e vele, a jövő kérdése. Az azonban nem, hogy együtt állnak fel, amikor az idő már a Nagyterembe szólítja őket, hogy megtöltsék hasukat, és elbúcsúzva lezárjanak egy csodás napot.

//köszi a játékot Kiss//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 26. 16:52 | Link


- Jönnek, már itt vannak közel! - kiabál fel a faházba, olyan hangosan, ahogyan csak tud. Közben pedig szalad a bizonyos fa felé, ahol hős játszótársa várja, odafent. Ő a felderítő, mér harci festés is csak az arcain. Nem mintha az segítene fénylő vörös haján, de hála istennek ellenség sincs, csak képzeletben. Egy kötelet kötött fel Alexa apukája az egyik korláthoz, hogy ne csak a lépcsőn lehessen fel-le járni. Valószínűleg az édesanyja hátán felállt volna a szőr, ha látja ezt, de amit nem tud, az nem fáj neki.
- Védd az ablakokat, csukd a kapukat, itt vannak! - kiabálja, miközben felugrik a kötélre, gyorsan, fürgén mászik felfelé. Ahogy felér, megkapaszkodik a korlátban és felhúzza magát a faház külső részére. Szuszog egy kicsit, mert azért ennyi mozgástól picit megfáradt, így a térdeire támaszkodik kicsit, tekintetével a fiút keresi.
- Rengetegen vannak, hol vannak a fegyverek? - kérdezi, éles hangon, mintha tényleg vészhelyzet lenne. Bár a nagy fegyvereket pár félig üres vízipisztoly, illetve törlőkendő- és vécépapírgurigákból tákolt csodás géppuskák alkotják. Az arzenál nagy, a muníció képzeletbeli, tehát kifogyhatatlan. A kapukat becsukja, vagyis felhúzza a mászókötelet, egy kartondobozt rak a lépcső feljáratához. A képzeletbeli sereg közeleg, de neki olyan valós, hogy már szinte tényleg izgul, hogy mi lesz velük, meg tudják-e védeni, csodásan átrendezett várukat.
Ugyanis, amióta felfedezték, minden csütörtökön a faház csak az övék, nem is engednek ide idegeneket. Alexa még vécépapírral is képes dobálózni, hogy távol tartsa a valósabb betolakodókat. És természetesen, egy egész napot el tud tölteni itt, csupán a képzeletét használva, fára mászva. Esténként nagyokat beszélgetve, a zseblámpánál árnyékbábokat formálva kezükkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 26. 21:06 | Link

Alexa


Megszoktam, hogy ő dirigál. Apa is inkább azt mondja, hogy hagyjam rá a lányokra a dolgot, ha valamit akartak. Jelen esetben persze nem olyan rossz dologról van szó, hiszen Alexa egy szuper vezető tud lenni, vele imádok bármit is csinálni. Tudom, hogy számíthatok a véleményére, sokszor írunk leckét például együtt - amiből aztán átmentünk játékba -, mert motivál és előhozza a kreatív énem. Mondanom sem kell, az évek alatt volt időnk megtanulni egy húron pendülni, vagy hogy is mondják.
Szavaira hümmögtem egyet, majd hunyorítva kikukkantottam a faház ablakán. Előbb társamra, majd a messzi távolba kémlelve az ellenség után. Előbbi szerencsére még épségben, de kapkodva futott menedékünk felé, míg a közelgő rémület - mely talán a felnőttkor volt, vagy aminek majd Lexa narrálja - lassan, de biztosan tűnt fel a horizonton. Ennek bizony a fele se volt tréfa, gyorsan kellett cselekednünk.
- Oké! - kiabáltam le neki, s már el is kezdtem menteni a menthetőt. Behúztam a zsalukat, ügyelve arra, hogy egy kis titkos résen azért még belátható legyen a fa környéke, majd az egyetlen számára fenntartott bejárat kivételével mindent jól lezártam. A falakat már korábban megerősítettük, valamint minden fontosat a helyiség közepére tettünk egy ládába, hogy minél biztonságosabb helyen legyenek. Egy kicsit engem is elöntött a félelem, de a következő pillanatban már mellettem is termett hű barátom, így nem köthetett le többi a saját kis gondolatvilágom.
- Mit láttál még? - húztam le magam mellé, faggatózóan és kissé türelmetlenül, majd nagy büszkeséggel az arcomon a közösen felhalmozott arzenálunkra mutattam. Nem is értem, miért fél ennyire, hiszen ezek még az igazi ellenséget is elriasztják.
- És mi a terv? Ne adjunk esetleg meg magunkat? - kérdeztem egy kissé bizonytalanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 8. 21:25 | Link


  •••

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. szeptember 13. 23:37 | Link



Nagyon furcsán teltek az elmúlt napjai, de egy percig sem esett ki a kötelességei pontos betartásából, vagy a belőle sugárzó jókedv árasztásából. Igazság szerint az elemi mágikus állatkáján kívül senki nem érezte meg a változást, és ez így is volt rendben. Egyelőre készítette ezt a meglepetést. Délután pedig minden örömével és boldogságával bizony végre kiadhatja magából, amit már alig bír titkolni. Na szó sincs itt nagy világgá kürtölésről. Egy emberre tartozik és csak reméli, nagyon-nagyon, hogy minden rendben lesz.
Viszont az állatkája most az irodájában pihen és egy egészen más fajú, ráadásul levegő elemű pihen a karjaiban. A kis umpo megszeppenve, kicsit talán negatívan is fogadta a tényt, hogy őt bizony Liv most magához vette. Abban reménykedik, hogy ahogy minden állat, úgy ő is megérezve új gazdáját feloldódik. Nagyon fiatal példány még, hiszen majd Kamilla mellett fog felnőni és végigkísérni őt a hosszú, rögös útján, amit az élet elé görget. Nem csak még tanul, annál jóval tovább. Ebből bizonyára kiderül, hogy találkozóra siet, pontosan tartva az időt. Csak egy-két perccel érkezik hamarabb, azonban meglepődve pillantja meg a már bent lévő lányt. Ebben az iskolában minden tanonca meglepetéseket hordoz. Korábban érkeznek órákra, még egyikük sem késett soha, nagyon együttműködőek, bár meg kell hagyni, azért mindig akad valami, amit orvosolni kell. Most például a kezdeti sokkot.
- Szia, Kamilla, igaz?
Pillant rá, arcra ismerős neki a lány, de mivel korábban személyesen semmi módon nem volt kontaktjuk, meg kellett bizonyosodjon, bár nem szokott tévedni. A kis állatka izegni kezdett karjaiban és nagy szemeit a lányra szegezte. Ugyan Livnek nem tisztje ítélkezni, nem nézett ki túl jól a leányzó, de mielőtt ráborítana mindent, mosolyogva leült vele szemben, azért tisztes távolságot hagyva. Ő ugyan elég közvetlen, de ezt sosem tudhatja előre a másik félről. Aztán beszélni is kezdett, az ő feladata most ez nyilván.
- Olive vagyok, az iskola elemi mágia tanára az előző tanév óta. Korábban a minisztériumban is dolgoztam és segítettem a munkájukat elemi mágusok kapcsán így elég jól ismerem őket. Kaptam is értesítést tőlük, így tudom, hogy megkerestek téged. Nem volt semmi probléma velük, ugye?
Érdeklődik, elsősorban a tényeken kívül jó lenne tudni milyen módon fogadta is a lány, hogy van most. De mégsem szegezheti neki ismeretlenül ezeket csak úgy.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 17. 11:59 | Link


A nevem hallatán a nőre pislogok, bólintok. Szóra nyitom ajkaim, viszont még mindig nem tudom, tegezzem-e, vagy mit csináljak, szóval vissza is csukom őket. Liv felé fordulok, térdeim felhúzom, állam rájuk támasztom, s úgy hallgatom végig, hol az arcát, hol pedig a kezében levő kis valamit vizsgálva.
- Hát... - beletúrok hajamba, ujjaim hátratolják a szőke tincseket. Így hirtelen ennyit tudok mondani, annak ellenére, hogy amúgy nem volt velük különösebb probléma, tényleg.
- Egy kicsit félelmetesek voltak - elhúzom szám, szemeim a cipőm orrára szögezem. Amúgy tényleg azok voltak, csak úgy megjelentek, én meg azt hittem, hogy el akarnak vinni. Mert ugye közölték, mi vagyok, nekem meg nyilván az volt az első gondolatom, hogy az erőmmel fullasztottam egy muglit. Még ha bántott is. De végül is itt vagyok, szóval ja, még nem zártak be.  
- Ömm - összeszorítom ajkaim, felpillantok rá, ahogy próbálom megfogalmazni a gondolataim - magázzam...alak? - nyilván nem ezen múlik a világbéke, de nekem ez igenis fontos kérdés, még ha most per pillanat nem is kapcsolódik úgy semmihez. Pedig amúgy biztos, hogy de, és általában egész hamar rá is szoktam jönni az ilyenekre, de könyörgöm, pár napja még be voltam zárva egy fürdőbe és azt hittem, vége mindennek. Szerintem normális, hogy most úgy minden zavaros a fejemben, és nehezen kötöm össze a dolgokat.
És ő fiatal, vagyis nagyon annak tűnik, de közben tanár, és nagyon nem tudom, hogy most akkor mi van, meg mit kéne hogyan csináljak. Szóval ja, ennek a legjobb útja a kérdezés, úgyhogy én rá is kérdezek, utána pedig megint elhallgatok, mert mást nincs amit mondanom. Vagyis lenne, de nem tudom megragadni, és nem akarok összevissza hülyeségeket beszélni egy.. Nos idegennek? Mert Livet tulajdonképp most ismertem meg, és ez az én felfogásomban eléggé idegennek számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. szeptember 22. 17:44 | Link



Mint a délutánok nagy részében, most is a faházikóban üldögélt, a természet csendjével körülvéve.
Valahogy megnyugtatta az állatok halk nesze, a madarak csicsergése, és most kihasználván az utolsó lágy sugarakat, talán valamivel több időt is itt töltött. Szerette a nyarat, bár ha őszinték akarunk lenni, nem a meleg volt az, ami a szívét lángra lobbantotta. Jobban kedvelte a felpezsdült világot, a diákok seregét, vagy épp az ilyen nyugodalmas órákat, melyben mindig hallott valami érdekeset. Minap egy fakopáncsot, vagy épp egy sün családot a kicsinyekkel. Szinte már fájó szívvel gondolt arra, hogy még egy hónap, és mindez köddé válik, elmúlik, neki pedig csak emlékei lesznek ezekről a percekről, a madarak énekéről, a zöldben pompálló lombokról.
Na igen...
Emlékek...
Emlékek, melyeket még mindig hiába keresett. Az elmúlt hónapok során szinte minden említésre méltó emberrel felvette a kapcsolatot, már akikről a szülei tudtak. De hát felnőtt férfi volt, nem tett beszámolót mindenről otthon, így tehát a szóba jöhető emberek száma eléggé kevésnek bizonyult. A bagolyváltásokat követően pedig még inkább elkeseredett. Az állítólagos barátainak nagy részével évek óta nem találkozott, felnőtt lett, mindenkit máshová sodort az élet, így tehát nem csoda, hogy szinte senki semmit nem tudott a jelenlegi helyzetről. Néhány érdekességet megtudott ugyan, de ez egyáltalán nem volt elegendő arra, hogy esetlegesen bármilyen érdemleges információt jelentsen.
Csalódott volt, mert az oly nagyon dédelgetett álmai szappanbuborékhoz hasonlóan pukkantak szét, és váltak az enyészetté, ez pedig újabb kérdések sorát eredményezte.
Mi történt vele az elmúlt évek alatt?

És hiába törte minden nap a fejét ezen a kérdésen, a válasz – bár benne lapult – egyszerűen nem akart a felszínre bukkanni.
Lelkének megnyugtatójának pedig legújabb barátja vált, akit nem olyan régen ismert meg.
Hellával pont egy mindennél melegebb nyári éjjelen hozta össze a sors. A lány egyáltalán nem beszélt, viszont pont ebből kiindulva remek hallgatóságnak bizonyult. Tristam szinte úgy tekintett rá, mint a világ összes titkának hordozójára, és bár tudta, hogy újdonsült ismerőse másokkal sem kommunikál, azért reménykedik, hogy talán egyszer szót értenek, és a lány hozzá hasonlatosan szintén a bizalmába fogadja. Valahogy mindig is úgy érezte, hogy a hatalmas lélektükrök mélységesen mély titkokat rejtenek, melyeket a külvilág elképzelni sem tud.
Most pedig egy hatalmas tál csokoládéval, és egy nagy zacskó chipssel üldögélt a kerek ablak előtt, és várta a nesztelenül érkező vendéget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. szeptember 22. 19:40 | Link



Napok óta bujkál az erdőben és a falu környékén. Újabb szökése főként dacból van, amiért Erik arra hivatkozott a születésnapja utáni napon, hogy gond volt az egyik fiával, azért nem vitte ki a falkához annak ellenére, hogy megígérte.
Dachercegnő sikernek könyvelte el, hogy az ELME kapuján végre úgy tudott kilépni, hogy nem vitték azonnal vissza a szobájába. Most felszerelkezett, egy kis színes hátizsákba pakolt néhány váltásruhát, semmi többet. Minden más, ami van nála, a boltról boltra járásból teljesen véletlenül a zsebébe csúszott. A tizenhat év alatt minden ilyen önállóságban talpon maradt, és ezt nagyban köszönheti egy szem barátjának, aki megtanította a bűnöző életmódra.
Kiflijét majszolva vág át a gazokon minden neszre odafigyelve, saját lépteivel óvatosan bánva. Mezítláb közeledik, rövid farmersortot és lenge, világos barackszínű inget visel. Utóbbit elöl egy csomóval kötötte fel azelőtt, hogy a faházhoz indult volna. Felfedezte a vízesést, ahol valamelyest lemosta magáról a napok alatt felhalmozódott koszt - így most kevésbé néz ki utcagyereknek.
Körbekémlel mielőtt közelebb menne, szeretné elkerülni a találkozást másokkal az új baráton kívül. Szájába tömi kiflijének csücskét, aztán felkapaszkodik a létrán, feje felbukkan a bejáratnál. Széles mosolyra húzódik ajka, vékony kis lábaival leküzdi azt a rövid akadályt kettejük között és lehuppan a fiúval szemben. Feneke földet ér, lábait törökülésbe húzza és kissé lesüti a tekintetét. Fel-felpislog rá, alsó ajkát beharapja.
A vak is látná, hogy a néma gyerek szavak nélkül is meg tudja értetni magát az emberekkel. Szemében vidámság csillog, ezt a gödröcskék is mutatják a barna pofin.
Hella hosszú ideje nem találkozott senkivel, aki úgy meghódította volna a kis szívét, mint ez a fiú. Na nem úgy, nem szerelem lobbant odabent, csupán boldoggá teszi a tény, hogy nem utálja és cikizi mindenki, aki csak körülveszi.
Táskáját a hátáról ölébe veszi, felpattintja az első, kicsi zseb csatját. Kicsit megremegnek hosszú ujjai a művelet közben, bátortalanul húz elő egy papírrepülővé hajtogatott lapocskát. Ajkát rágcsálja, mint mindig, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után átnyújtja a fiúnak a rajzot.
Ő maga készítette pasztellkréták segítségével. Kettejüket ábrázolja, ahogy ülnek a tavacskánál. A háttérbe naplementét firkált, a víztükrön annak a fénye csillan. Háttal ülnek a nézőnek, kettejük között egy kis távolság van. Tristam feje fölé szövegbuborékot rajzolt, bele olyan mondatot írt apró, alig kiolvasható betűkkel, melyet ugyanúgy elmondott egyik találkozásuk alkalmával, ahogy azt Hajnal most a papíron visszaidézi.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. szeptember 22. 20:07 | Link



Nem vár túlzottan sokáig. Már megtanulta hogy Hella mindig a nap lenyugvásakor toppan az életébe, és ezt a szokást nem is igazán akarja leküzdeni. Néha úgy érzi, hogy a lányt megnyugtatja a lemenő nap sárgás színe, az arany árnyalatok, melyek nem csak őt, hanem az egész kis faházat bereagyogják. És ha őszinte akarna lenni, kifejezetten kedveli a nap ezen időszakát. Így tehát mosolyogva fogadja a csendesen érkező lányt. Szeme felvillan, és próbálja egyetlen szikrával tudatni, hogy örül a találkozásuknak. Hiszen végül is az ember csak azzal tölti leginkább a napjait, vagy épp óráit, akiket kedvel. És Tristam kedveli a csendes tündért.
Mikor halkan felpattan a táska szíja, és előkerül belőle az aprócska rajz, meg a papírlap, azon lerajzolva kettejük, egyszerűen nem tud nem elmosolyodni. Mindig is imádta az ilyen jellegű meglepetéseket, inkább a gesztusok és apróságok híve, nem pedig a felhajtásé. Így tehát a rajz pont ugyanolyan örömmel tölti el, mintha épp a lottó főnyereményt nyerte volna meg.
- Ez én vagyok és te? - kérdezi egy vigyorral az arcán, majd a kezébe veszi hogy közelebbről is szemügyre vehesse, már persze ha Hella engedi.
- Megnézhetem közelebbről? - kérdezi, majd ha igen és bólogatás a válasz maga elé veszi azt. Persze nem ért ő a művészetekhez, és lehet hogy Hella sem kifejezetten a legtehetségesebb művész. Lehet hogy nem egy Picasso, és nem realisztikus a rajz, viszont abban biztos, hogy ilyen szépen színeket használni még senkit sem látott. Kedveli azt, ahogy a lány az árnyalatokkal játszik, ahogy bátran kifejezi magát – legalább így – és hisz abban, hogy ez is egy út, mely egyszer majd vezet valahová.
- Nagyon szép lett! Mondták már hogy szépen rajzolsz? - kérdezi, majd a lányra néz, és visszaadja a kezébe a papírt.
- Hoztam neked egy kis csokit, meg chipset, már persze ha szereted. Manapság a lányokon nem lehet kiigazodni hogy ki mit szeret, és hogy eszik e ilyen kaját. Tudod a fogyókúra... Bár szerintem mozogsz te eleget, nincs szükséged arra, hogy megvond a táplálékot! - vigyorodik el ismételten, majd előhalássza a táskája mélyéről ő is a szerzeményeit, na meg egy szép nagy jegyzetfüzetet.
- Mit szólnál hozzá, ha ma leírnád a válaszaidat, és nem kéne próbálkoznom azok kitalálásával egyetlen pillantásból?
Utoljára módosította:Tristam McFly, 2016. szeptember 22. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. szeptember 22. 21:22 | Link



A mai nap folyamán ez a kifli az első dolog, ami a gyomrába kerül. Sokkal jobb programjai voltak annál, minthogy elmenjen ételért kuncsorogni, aztán ne adj Merlin, valaki felismeri és visszaszállítja az előkészítőbe, onnan pedig egyenes út vezet az ELMÉ-be. Az utolsó létrafoknál lenyeli azt a falatot, ezzel lezártnak tekinti az étkezést, minden figyelmét a már ott várakozó fiúra irányítja.
Az öröm kölcsönös, és bár meg van kissé illetődve, ennek maximum annyi jelét mutatja, hogy inkább figyel a táskájára, mint Trisre. Ujjai megremegnek az izgalomtól, ami hirtelen átjárja. Minden szeretetét beleadta a készítésébe.
Feszült figyelemmel kíséri a fiú mozdulatait. Kihúzza magát, fejét érdeklődve dugja előrébb. Nézi a kezeit, aztán az arcát, mert látni akarja az első reakciót.
A másik mosolya belőle is kiváltja azt, hogy elengedje örökös kényszerét. Szája rágcsálása helyett mosolyog, és nagyokat bólogat - mibe még a göndör fürtjei is belerázkódnak.
Tristam megjegyzésére fülig pirul a farkaskölyök. Nem kapja el a tekintetét, de finoman meglöki a másik vállát, hogy ne beszéljen már butaságokat. Ő csak szeret rajzolni, nem tudja, milyennek kellene lennie a firkálmányainak. A sok szín, forma éppúgy kárpótolja a beszéd hiányáért, mint az érintések. Ezekben fejezi ki magát, ha már a hangját képtelen kiereszteni.
Nagy boci szemei felcsillannak a csoki és chips említésére. Sose gondolta volna, hogy lesz egy férfi Eriken kívül, aki egyszer meglepi ilyesmivel. Nagyon halk nevetés tör ki belőle, mintha csak egy lehelet lenne, aztán felpattan ülő helyzetéből és oldalt áll a fiúnak. Előre tolja csípőjét, kidugja beesett hasát és még így is csak úgy néz ki, mintha anorexiás lenne. Bármennyi édességet meg tudna enni, nem is szenved belőle hiányt, mégis olyan szerencsés, hogy ha cukron élne, az se látszana meg rajta.
Hamar visszacsüccsen a popsijára, érdeklődve figyeli, miket halász elő a másik a táska mélyéről. Ismét elcsodálkozik, o-betűt formál ajkaival és nem bírja megállni. Elemelkedik a talajtól, térdelve áthajol Tristam térfelére és átöleli a nyakát egy röpke másodperc erejéig.
Kedvellek.
Firkantja a lapra gyorsan, és elé tolja a füzetet.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. október 3. 11:15 | Link



Mikor a lány meglöki a vállát játékosan, szája apró mosolyra húzódik. Érti ő, mit akar mondani, mindig is értette. Valahogy Hella soha nem volt az a túlontúl bonyolult személyiség. Talán épp a beszéd hiánya miatt volt minden  vele kapcsolatos dolog túlontúl egyszerű. Mert itt nem kellett agyalni kimondott szavakon, hogy kivel hogy épít kapcsolatot, hogy mások hogy formálják véleményét teljesen mássá, és adják azt tovább olyanoknak, akiknek amúgy semmi közük a mondandójához. Így mikor a lány elpirul a dicséret miatt, Trist csak kedvesen ráteszi a kezét a lány fejére, és egy amolyan idősebb testvér módon összekuszálja szeretetteljesen a lány göndör tincseit.
- Ugyan már, hiszen tudod, hogy minden szavam igaz. Tetszenek a színeid, szerintem te is pontosan ilyen színes egyéniség vagy, csak sokszor valahová mélyre elsüllyeszted. De ha belegondolok, valahogy mindig is olyannak láttalak, vagy látlak, mint az őszi avar színe, mint a lenyugvó nap narancsos, aranyló sárgája. Hülyén hangzik mi? Hogy színekről beszélek neked, meg hogy mit látok veled kapcsolatban, mint valami drogos?! - vigyorodik el zavarodottan, majd kezd el a táskájával foglalatoskodni, hogy ezzel is kissé elterelje a figyelmét. Kutató ujjai lassan megtalálják a hozott chipset, és italt, na meg a cigarettáját is, melyet már jó pár órája hanyagol. Játékosan eljátszadozik a dobozzal, meg az öngyújtóval, majd kipakolja maga mellé. Tudja nagyon jól, hogy a lány nem igazán kedveli a dohányfüstöt, viszont ez az egyetlen rossz szokása van, néha jólesik kicsit ezzel a szabályokat megszegnie. Arról nem beszélve, hogy nem láncdohányos, ő tényleg a dohány íze miatt szipákolja a nikotinszálat.
Hella ölelése meglepi.
Egy pillanatra ledermed, és nem is tud a helyzettel mit kezdeni. Nem emlékszik mikor ölelték meg utoljára, és arra sem, hogy miért vált ki belőle ez a szituáció ilyen furcsa érzéseket. Orrába ismeretlen illat tolul, azonban ez nem az a jóleső frissesség, amit mindig a lányon érez, ez valami egészen más.
Parfüm, és fenyő illat...
A meghitt pillanat nem tart túl sokáig, azonban arra épp elegendő, hogy a zavarodottság most nála verjen tanyát. Arcára pír ül ki, egy pillanatig nem is igazán tudja mihez kezdjen, így csak egyik keze a tarkójára siklik, és amolyan kényszeredett mozdulattal kezdi el simogatni a haját le és fel, hátha ez majd kissé megnyugtatja. A papírlap olvasása után pedig ennél a tevékenységnél valami erősebbre vágyik, így a cigije után kap, majd rágyújt egy szálra.
Csak az első slukk után jut eszébe, hogy valójában nem is akart a lány előtt dohányozni, hiszen az nem szereti, de úgy van vele, hogy most már mindegy. Elmosolyodik hát, majd Hella szemébe néz.
- Én is kedvellek. Úgy ahogy vagy. És ne haragudj a cigi miatt, ösztönös cselekedet volt a zavarom leküzdésére. Tudod nem szoktak nagyon ölelgetni. Vegyél chipset! - mondja a lánynak, majd az ajtóhoz sétál, leül a kisház szélére, lába a mélybe lóg, és a madarak esti énekét hallgatva mélyet szív a kesernyés aromából.
Szájából karikák szállnak, apró léghajók... vajon ő is képes lenne valami bűbájjal olyan formákat fújni, mint Gandalf a Gyűrűk Urában?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. október 3. 16:09 | Link



Azt nem lehet mondani, hogy a falkával töltött tizenhat év alatt kifinomultak volna egyes érzékszervei, de sokkal fogékonyabb a hangokra, illatokra, arra, amit lát, mint egy átlagember. Ezért cseppet sem nézi bolondnak a fiút, sőt. Minden ilyen pontnál, amikor más kicsit furcsának találná, ő csak egyre közelebb érzi magához. Lelkét simogatják szavai, képtelen megállni mosolygás nélkül. A napnyugtában él, amikor az éjszaka találkozik a nappal utolsó fénysugaraival. Minden elcsendesedik akkortájt, ő pedig szabadon sétálhat anélkül, hogy számon kérnék.
Mint mindig, most is gyorsan reagál. A folyton mozgásban levő lányt kevésbé zavarja a rögtönzött testi kontaktus, mint Trist, ezt a vak is láthatja. Benne hála, és szeretet van, a fiúban ki tudja. Miután leírja a papírra az egyszavas, de sok mindent kifejező gondolatot, tekintete a másik arcára siklik. Ajkát harap újra, míg meg nem érzi a vér fémes ízét. Nyelve hegyével lenyalja, és megszívja a bőrét.
Semmi rosszat nem akart. Lehajtja a fejét, ujjait összefűzi ölében és vár. Vár valami reakcióra, legyen az bármi. Erik mindig azt mondja, ne merészkedjen túl közel az idegenekhez, mert abból baja lehet. Nem ilyen bajra számított. Kicsit meg van zavarodva, bocsánatot kérne, de nem találja a hangját. Hiába bátorítja a belső hangja, ellenáll, a félelem útját állja a szavaknak.
Aztán felnéz. Az öngyújtó pattogása kizökkenti, szemöldöke felszalad. Nem szokott hozzá, hogy Tristam előtte rágyújt. Ahogy felszáll a füst és eléri, arca közepén azt a kisebb krumplit, vagyis az orrát ráncba húzza, behunyja a szemét, mielőtt megtelne könnyel.
Szavaira kipislogja szeméből a füst okozta nedvességet, majd kézfejével hamar letörli szemzugaiból. Megrázza a fejét, jelezve, hogy nem zavarja, aztán csak kémleli a fiú lélektükreit. Tényleg kedveli? Vagy az ölelés után csak meg akarja nyugtatni ezzel?
Eleget tesz Tris felszólításának, a zacskót hangos zörgéssel nyitja ki. Vigyáz rá, nehogy kiszakadjon és kipotyogjon belőle a popsinövesztő. Nyelvét kidugja, és ráragaszt egy kisebb darabot. Szintén egy újabb hülye szokás. Lenyalja az egyik feléről az ízesítést, csak aztán rágja szét.
Hátra pillant társa után kutatva, így látja meg, mit művel a füsttel. Elképed. Utánozni akarja.
Taníts meg rá.
Írja le a füzetbe, aztán kivesz magának egy szál cigit a dobozból. Szájába rakja, és bár fogalma sincs, hogy kell ezt csinálni, a füzetet odacsúsztatja a fiúhoz, ő pedig sokadik próbálkozásra lángot gyújt az öngyújtó végére. Mélyen megszívja a cigarettát, melynek vége hirtelenjében sokkal erősebben parázslik. Kiesik a kezéből az öngyújtó, és kis híján belefullad a benyelt füstbe. Köhögni kezd, orrát ráncolja.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. október 3. 21:19 | Link

Nem akarta ő zavarba hozni a lányt, ez abszolut távol állt tőle, azonban mindig is őszintének gondolta magát és igaznak, így hitt abban hogy meg kell osztania a lánnyal az érzéseit a rajzával kaocsolatban. Az pedig nagyon szép volt, sugárzó és meleg... És ez kicsit az ő lelkét is beragyogta.
Természetesen a lány közelsége kissé feszélyezte. Nem szokott hozzá, hogy ilyen módon valaki véleményt nyilvánítson róla. Vagy legalább is nem emlékezett arra, hogy ő bárkivel is állt ilyen kapcsolatban. Tehát az érzés most egyszerre volt számára furcsa és ijesztő.
- Kedvellek tényleg. Tudod te vagy az első lány akit közel engedek magamhoz. Vagyis rád emlékszem. Néha határozottan idegesít hogy a fejem olyan mint egy fekete lyuk. - mondja majd csóválja meg a fejét. Ujjai közé szinte észrevétlenül kerül a cigaretta és a gyújtó. Mikor magára hagyja a lányt nem akarja megbántani csak egyszerűen a nikotin bűzös illatától akarja védeni. Eszébe sem jut hogy esetleg a lánynak is kedve támad füstölögni. Így nem csoda hát hogy meglepődik mikor a lány cigarettára gyújt.
- Biztod jó... - ötlet ez, akarja mondani, azonban a köhögö roham hamarabb jön mint ahogy a mondatot befejezhetné. Aggodalmasan néz a lányra, keze annak hátára simul. Lassú mozdulatokkal ütőgeti meg, majd egy határozott mozdulattal veszi ki Hella ujjai közül a nikotinszálat.
- Csak lélegezz mélyeket! Az első mindig ilyen rossz, bár szerintem ezt inkabb nem kéne erőltetned. - mondja majd átkarolja a lányt, magához húzza azt es lágyan elringatja míg el nem múlik a köhögése.
Keze a lányt simogatja...
Egymást átkarolva pihegnek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. október 4. 13:37 | Link



Nagyon rossznak érzi, hogy a fiú szinte semmit nem tud az életéről, eltűntek az emlékei, mintha csak papírlapok lettek volna, melyeket el lehet égetni - és ezt valaki megtette. Hella annak ellenére, hogy napi szinten érik támadások és alázzák meg a mutizmusa miatt, imádja az életet. Így, hogy nincsenek barátai, csupán arra az egy barátnőre és a nevelőjére, Erikre támaszkodik, valamint a falkára. Ennyi elég is ahhoz, hogy csodás emlékeket szerezzen, melyeket nem szeretne soha elengedni elméje fogáságból. Most pedig itt van ez a fiú is, aki különcként maga mellé fogadta, barátként tekint rá. Épp ezért nem szeretné megbántani, és a határokat se akarta átlépni szánt szándékkal, csak az a fránya lelkesség...
Az megnyugtatja, hogy a másik nem hagyja egyedül a faházban, csak kicsit eltávolodik. Kíváncsisága továbbra is él irányába, néz utána, és így látja meg azt, amit aztán ő is utánozni szeretne. A chips helyett cigarettát vesz a szájába, melyből minden bizonnyal nem kellett volna egy helyett két slukkot letüdőznie. Fulladozva kezd köhögni, és ez még akkor se csillapodik, amikor Tristam kezét megérzi magán. Eltelik pár perc úgy, hogy köhögéssel igyekszik megtisztítani tüdejét a káros füsttől. Homlokát a másik mellkasának dönti, jobbját a szája elé tartja, míg a bal kezét az álla alá, Tristam hasára helyezi. Mély levegőket vesz az utolsó néhány köhögést követően.
Zavartan, elpirulva néz fel a fiú szemébe, aztán ugyanezzel a zavartsággal húzódik el. Felveszi a füzetet, ahová az előbb felírta, amit most áthúz.
Taníts meg rá. Inkább ne, majd nézlek.
Mosolyogva mutatja felé újabb gondolatát, aztán kibámul az égboltra.
Farkasok között nőttem fel, van egy sziklás rész, belátni onnan mindent. Onnan néztük a naplementét.
A füzetet először magához öleli, ajkát rágcsálva gondolkodik el rajta, megossza-e a másikkal a titkos gondolatait. De úgy érzi, szeretné a tudtára adni, miért érezheti közel hozzá ezt a napszakot. Kissé oldalra billenti fejét, és kémlelő pillantással figyelve mutatja meg neki.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. október 6. 23:11 | Link



- Nyugodtan tegezz, egyébként is a kastélyon és órán kívül vagyunk, de a diákjaimtól se a magázással követelem meg a tiszteletet.
Annak ellenére, hogy mennyire igyekezett, nem előbb, de legalább pontosan érkezett. A faház megfelelőnek tűnt abból a szempontból, hogy nem a kastély egy zsúfolt szeglete, ahol bármikor, bárki rájuk ronthat. Nehéz úgy komoly dolgokat pedzegetni és valami bizalmat kezdeményezni, ha nem adott minden feltétel. Annak ellenére ő maga milyen hangos és szókimondó néha. nagyon is ügyel bizonyos helyzetekben. Az ölében lévő állatkát letette. Megemelt szemöldökökkel pillantott rá, mikor visszanézve rá fújt egyet. Egy apró széllökettel meginogtat őt, amire füleit behúzva húzta össze magát. Nem akart rosszat neki, egyszerűen kicsit segített azon, ami ezután következik. Mindezt persze azután művelte, hogy legalább már megtudta, mi a helyzet.
- Gondolom azt elmondta a minisztériumi hölgy, hogy ez nem történik meg mindennap, mindenkivel, ezért is volt szükséges felkeresniük. - Kezd bele, majd mosolyogva keresi Kamilla tekintetét, hogy legalább pár szóban rátérjen miért is vannak itt. - Minden elemi mágusnak, miután megjelenik az ereje kötelező azt gyakorlati képzés alatt fejleszteni és uralma alá vonni. Én ebben segítek a többieknek is az iskolában, és neked is fogok.
Mondja ki teljes magabiztossággal, komolyan is gondolja és próbál bátorító lenni, legalább abban legyen biztos, hogy nincs egyedül, ha bármi törtne Liv jön, lát, győz, meg hasonlók. Aztán pedig az állatka hátán végigsimítva elindítja őt Kamilla felé. Láthatóan érdeklődik, szaglászik a lábai felé, majd egy félkört téve a lány oldalához megy, ahol elfekve a fejével bökdös akarja felé.
- Ő itt egy Umpo. Ugyan azzal az elemmel bír, mint te. Minden tanonc mellé szegődik egy állat, aki segít nekik minden gyakorlásban életük során. - Mondja, kis szünetet tartva, próbálja hagyni szóhoz jutni a lányt is, ha bármit mondana, de itt nyilván inkább hallani akar ő is mindent. - Én őt szeretném neked adni erre a feladatra, ahogy látom meg is tetszettél neki. El kellene őt nevezned is.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 15. 15:53 | Link


Az engedélyre elmosolyodom, bólintok. Odafigyelve hallgatok, igyekszem az agyam szivacsként hasznosítani, hogy felszívjon mindent, amit mond. Így hirtelen nem is nagyon vannak kérdéseim, mármint érted, amikor a nyakadba zúdítanak mindent, akkor nem igazán tudod, mit is kérdezz. Csak van a sok információ, és bármennyire is szeretnéd, úgy hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit nem értesz, vagy hiányos. Szóval ja, nem szólok bele, csak csendben hallgatom, mint valami jó kisdiák aki ért mindent.
Ahogy megtudom, hogy az állatka az enyém, bólogatva hümmögök egy sort. Hát, az jó.
- Mit eszik? - felpillantok a tanerőre mikor megindul felém a patás. Kinyújtom kezem, hogy megszagolja, s mikor úgy dönt, hogy nem vagyok rá feltétlen veszéllyel meg is simogatom a fejét. Körbejár, átmászik rajtam, végül lefekszik a lábaim mellé, fejét a combomra hajtja. Aranyos. Tetszik.
- Most kell elneveznem? - összeráncolom homlokom, ahogy a mondat többi része is eljut a tudatomig. Tulajdonképpen örülnék, ha nem most kellene, mert hirtelen semmi nem jut eszembe a Bodri és Cica változatokon kívül, ilyet meg nem akarok adni. Főleg, hogy utána meggondolnám magam, és lehet, hogy még bánnám is a dolgot.
- Mikor kezdel tanítani? - felhúzom szabad térdem, állam ráfekteti, ahogy a kis lény szőrét a hozzá közelebb eső kezemmel tovább piszkálom. Most így ennyi lenne felőlem, de szerintem a következő alkalomra lesz egy csomó kérdésem, ha lesz időm jól átrágni a témát.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 15. 15:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. október 17. 14:50 | Link

Soha nem volt jó tanár.
Dohányozni pedig soha senkit sem akart megtanítani. Hitt abban, hogy ez egy rossz szokás, melyet ha nem muszáj, inkább mások ne kövessenek, még akkor se, ha ezzel saját magára is követ dobott.
A helyzet kissé vicces volt, már csak Hella bátorsága miatt is, azonban valahogy mégsem sikerült nevetnie a gyermeteg próbálkozáson. Sőt mi több, egyszerűen halálra vált attól, hogy épp pont mellette fog elpatkolni a diáklány, aki mindig is a természet gyermeke volt. Morbid lenne valakit így halni látni, és erre a gondolatra akaratlanul is elhúzta a száját, majd természetesen a lányt a mellkasára. Keze kissé megütögette Hella hátát, ujjai maguktól kúsztak a barna hajzuhatagba, és mint egy apa a gyermekét, oly óvón simogatta a másik buksiját, és reménykedett abban, hogy ez egy jó lecke volt arra, hogy inkább ne ugorjunk rögvest fejest valamiba, amiről nincs tudomásunk.
Persze ez egy újabb fejcsóválással is együtt járt, na meg egy eléggé látványos pirulással. Hiszen sosem engedett még közel magához ennyire senkit, és most, ebben a furcsa pózban, ahogy testük összeért, jóleső borzongás indult útjára az ereiben és állapodott meg először valahol a gyomra, majd kicsit később az öle tájékán.
Ez pedig több volt mint kínos...
Az arcára kiült pír egy másodperc alatt mélyült el, majd pont akkor igyekezett a lányt eltolni magától, mint amikor az is szabadulni akart. Hála hosszú pulóverének a problémák takarva maradtak, azonban így sem tudott napirendre térni afelett, hogy hogyan is reagálhatott egy ilyen helyzetre... ilyen vulgárisan.
Hatalmas sóhajt hallatva próbálta magát újból elfogadható emberi módba kapcsolni, és határozottan úgy érezte, hogy muszáj valamivel elterelnie a figyelmét. Hella öröme és mosolya pedig pont kapóra jött.
Egyébként is mindig érdekelte a lány, mert vonzónak találta a némaságot, ami körülvette, és ami annyi titkot sejtetett. Most pedig szinte itta szavait, amit a papírra vetett, és próbálta elképzelni, ahogy a lány egy szikláról figyeli a lenyugvó nap aranysárga, és narancs árnyalatait.
- Ó! Igazán szép lehetett! És mondd csak, hogy kerültél a farkasokhoz? Kissé tudatlan vagyok, nem csak a saját, hanem a te múltaddal kapcsolatban is... sajnos...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. október 20. 10:20 | Link



Miután elmondta a szerinte legfontosabb információkat egy pillanatra megállt. Végignézett a lányon, próbált biztatóan mosolyogni, bár ahogy mindig, most is érezte, hogy ez nem a kérdések ideje a leendő tanonc részéről. Nem is bánta, előbb magában kell rendezze Kamilla, aztán jöhet csak a többi. Persze ettől ő még itt van, erről biztosítja is.
- De ha majd később bármit tudni szeretnél, vagy csak beszélgetni akarsz, keress meg bátran.
Mondja, végül elengedi a kis állatot, hogy megismerkedhessen új gazdájával. Nagyon fiatal még az umpo, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudna ő is viszont ismerkedni a lánnyal, vagy éppen segítség lenni, sőt. Kifejezetten nagy előny az oktatásban azoknak a kisállatoknak a segítsége, akik egy-egy elemi mágust támogatnak, pedig biztos ő is, ahogy minden állat azért szabadon is szívesen élne. A saját állatkáját már rengetegszer el akarta engedni, élhessen, de mindig visszatért hozzá, összetartoznak valami furcsa és kifacsart módon már. Elővesz a zsebéből két-három összetekert pergament, majd átnyújtja a lánynak.
- Etetésről, igényekről ezen megtalálsz mindent, illetve a napokban egy könyvet is küldök, ahol olvashatsz még róla, vagy bármit nem értenél, megtalálod benne a választ róla.
Mondja végig, majd kicsit hátrébb húzódik, hagyva, hogy egy kicsit maguk legyenek, nem mellesleg nem is nagyon akarja a kelleténél jobban terhelni a szavaival vagy magával új tanoncát.
- Minél előbb érdemes, hiszen így tudod majd őt szólítani, magadhoz hívni, erre fog hallgatni. Kicsit könnyebb eset, mint egy cica vagy macska, hamar hallgat a nevére. - Mondja, majd az utolsó kérdésre is felel, ám ekkor már fel is áll. - Most még lesz pár napod, hogy rendezni tudd a gondolataid, megismerkedj Vele - mutat a kis lényre - és utána keresni foglak ezzel is. Vigyázzatok egymásra.
Miután kimondja, megsimogatja a kis umpot, majd végigsimít Kamilla vállán és visszamegy a kastélyba. A lánynak itt egyelőre ennyi bőven elég, ebben biztos, később nagyobb szüksége lesz majd a szavaira vagy tetteire. Még visszaint felé, aztán lassan el is tűnik.




Köszönöm Kiss
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. október 22. 11:19 | Link



Érdekes, hogy barátnőjével annyi mindent kipróbáltak, de a dohányzást még sosem. Az otthonban sok gyerek megy félre sutyiban és gyújt rá, aztán ha elcsípik, még fel vannak háborodva. Most, hogy Hella is kipróbálta, egyáltalán nem érti, mire jó ez. Rá is hagyja új barátjára, ha neki ez jól esik, nem fogja érte megharapni, csak nem érti meg.
Sok-sok érzés kevereg benne. Nehezen tudja felfogni, hogy szerzett valakit, aki kedveli és nem akarja megváltoztatni. Valahogy az első pillanattól kezdve bízik benne és ezért is van az, hogy megmutatja neki a titkát. Erik valószínűleg haragudna rá, ha tudná, elmondta valakinek.
Kíváncsi vizslatásából kizökken, elmosolyodik. Felhúzza lábait, az orrához egészen közel kezdi el leírni a történet folytatását.
Van nekem nevelőapukám, ő vigyázott rám amikor a koraszülött osztályon voltam és utána, mikor babaként gyerekotthonba kerültem.
Kis szünetet tart az írásban, lejjebb engedi a füzetet, és felpillant társára.
Eriknek hívják és animágus, farkassá tud változni. Ahol laknak, ott van a falkánk, piciként hozzájuk szoktatott. Ők nem bántanak emberek módjára.
Ahogy ezt leírja, elpirul. Pislogás nélkül mered a papírra, a zavara ellen küzd. Egy pillanat alatt érzi azt, hogy zsugorodni kezd, nyakát be is húzza, védekezik.
Ahelyett, hogy folytatná a mesét, az érzések elhatalmasodnak rajta és egy gyors pillantást vet a fiúra. Vegyül abban a pillantásban félelem, bocsánatkérés, szeretet... A füzetet lesöpri az öléből, majd pánikszerűen ugrik ki a faház kis ajtaján.
Menekülőre fogja.
A földet érés kicsit rosszabb, mint gondolta, nyekken egyet, ahogy azt a bokája is teszi. Sikeresen kificamította, de ez nem állítja meg abban, hogy mindent hátrahagyva sietős léptekkel eltűnjön a fák sokaságában.
Idő kell neki.

//Köszönöm  Love//
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. november 4. 12:55 | Link

Hajna

  A napokban egy bagoly röppent a lány ablakába, karmai között egy levelecskével. Scar nem igazán tudta, hogy miért kapta. Az állt rajta, hogy este menjen a Faházhoz. Semmi indok, csak egy név: Hajna. A név ismerősen csengett neki. Talán valamelyik órára együtt járnak.
  A lány először biztosan eldöntötte, hogy nem megy el. Végül is ha valaki azt akarja, hogy menjen oda, akkor legalább az indokot odaírhatná. De amint nap közben agyalt, egyre-egyre azon kezdett el fantáziálgatni, hogy vajon milyen indokból hívhatják pont őt oda. Hiszen igazság szerint nem örvendett nagy népszerűségnek a lány. A tanárok körében pedig még annyira sem.
  Így történt tehát, hogy most az erdő szélénél császkált, keresve a fát aminek a tetején ott csüng a hely. Mivel már eléggé besötétedett, így még nehezebbé vált a megtalálása, de végül sikerült. Óvatosan felmászott, és bement a faházba. Nem volt valami nagy, éppen csak fel tudott benne állni. A berendezés arra utalt, hogy pár eridonos bulizta itt végig az éjszakát. A házat a piros és arany uralkodó színeiből lehetett kikövetkeztetni, és hogy az egész hely árasztotta a boldogságot magából. Szinte már giccses volt.
  A szöszi akárhogy is nézte, nem fedezett fel másik embert magán kívül. Így lehuppant az egyik lila színben pompázó puffra, és magában valami olyasmit motyogott, hogy pofátlanság hogy még meg is várakoztatják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 4. 13:09 | Link

Scarlett


A bezártság bizonyítottan tönkre teszi az idegrendszert, főleg akkor ha gazdája kényszeres cselekvő. A kényszeresség pedig abban rejlik, hogy a határokat mindenképpen át kell törnöm. Kísérletek hada áll már a hátam mögött és többször is elkaptak, büntettek, elzártak, kiskoromban még meg is vertek néhányszor.. Ennek ellenére nem tudták kiölni belőlem a vágyat a rossz iránt. Természetesen ahogy éveim száma egyre gyarapodott úgy minden évben sikerült visszaszorítanom magamban a kényszeres cselekedetet.
Most egy olyan napra ébredtünk, amikor szeretnék jót tenni, kedveskedni valakinek. De nálam ez nem úgy megy, hogy veszek valakinek egy ajándékot és utána becsomagolva átadom. Nekem ehhez előtte pusztítani kell, hogy megtaláljam a káoszban a szépséget.
Scarlett tökéletes társ lesz ennek a kivitelezésében. Napokat töprengtem azon, hogy kit lehet belevinni egy ilyen tervbe, több jelöltem is volt, azonban arra jutottam, hogy mindenképpen egy olyan embert kell keresnem, aki nem fog visszatántorogni.
A faház körül járkálok, több ágat és gallyat is összegyűjtöttem már annak érdekében, hogy meggyújtsam őket. Hatásos belépőt akarok tenni és ez amolyan tesztféle. Ha nem fut el a tűz láttán akkor még esély is van arra, hogy segítsen. .
Várok. Várok addig, amíg meg nem látom a lányt. Úgy helyezkedtem, hogy ő ne vegyen engem észre én pedig biztosan rálássak. Amikor felér, a faházba pálcámat meglendítem és tüzet gyújtok. A gallyak szépen pattogni kezdenek, majd lángra lobbannak és a körbefutnak a fa körül, amelyen a ház található. Egy darabig gyönyörködöm a narancsos-piros fényben, majd elkezdek felmászni a faházhoz, remélve hogy nem egy átokkal találkozom egyből szembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. november 4. 23:01 | Link

Hajna

  Percekig ott ücsörgött azon az undorítóan lila színű puffon, azon a rettentő színes helyen, mire észlelt valami változást. Először is a füstszagot, ami valahonnan áradt. Éppen felállt, hogy kinézzen az pöttöm ablakon, amikor kinyílt az ajtó, és betoppant rajta egy lány. Scar halványan emlékezett az arcára, de továbbra sem jutott eszébe az illető neve. Viszont a mögötte lévő vöröses megvilágításra is figyelmes lett.
  Az első gondolata az volt, hogy ez a lány őrült. Szó szerint. Aztán az, hogy most vajon saját magukat is felgyújtja? Ennek a kérdésnek a megválaszolása érdekében kinézett az üvegen, és megpillantotta a maguk alatt húzódó lángból épített kört. Mivel igazán jól mászott fára hála annak a bizonyos almafának, ezért csak vállat vont.
  - Ha sikerül felégetned ezt a kócerájt, ne próbáld rám kenni - felelte az egész helyzetre higgadtan, majd újra lehuppant a már jól bemelegített puffjára. Onnan nézett a lányra.
  - És, tulajdonképpen miért is hívtál ide? - kérdezte meg tárgyilagosan, mintha neki tök mindegy lenne, hogy itt csücsül vagy a szobájában. Pedig belül már marcangolta a kíváncsiság, hogy vajon mit szeretne pont tőle ez a félőrült csaj. Még soha nem is beszéltek, ebben Scar biztos volt. De ha egy ilyen ember, mint aki előtte állt megkeresi, akkor talán a hírneve megelőzte. Vagy csak szerette volna, ha úgy van. Végül is, valahol a szívük mélyén az emberek mind hiúak egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 4. 23:16 | Link

Scarlett


Nyugodtan ácsorgok az ajtóban és érdeklődve nézem Scar reakcióját. Higgadt. Nem pánikol és még átkot se küldött rám. Jó lesz. Közelebb lépek, miközben a piroteknika szépen lassan alább hagy. Nem akartam én magunkra gyújtani a faházat, csak egy hatásos belépő kellett és z, hogy lássam Scar tényleg annyira menő-e, mint ahogy azt a berkekben suttogják.
- Eszembe se jutna rád kenni. Elég érett vagyok ahhoz, hogy ha elkapnak – bár hozzáteszem nem fognak- magamra vállalom a tettemet. – Lehuppan a lánnyal szembe és elszánt tekintettel néz rá.
– Legkedvesebb házvezető helyettesünknek szeretnék vinni valami ajándékot. – belekezd a történetbe, s közben egy percre se veszi le a tekintetét leendő tettestársáról. – De ne arra gondolj, hogy édes kis becsomagolt, hiperszuper cuki, benyalok a tanárbácsinak ajándékot szeretnék. - Messze áll tőlem ez a világ. Soha életemben nem voltam az a lány, aki arra vágyott, hogy a tanár kedvence legyen. Magamhoz való eszem megvan, sokkal többre jutottam az életbe, mint azok a lányok, akik mindenhol ott voltak és eszüket nem használták.
– Szóval arra gondoltam, hogy valami élő gusztustalanságot vinnék neki. De szükségem van egy tettes társra. – Kígyók, békák, giliszták, bármi, ami kiakaszthatja Kirill uraságot. Mennyi esély van arra, hogy elkap? – Persze, ha túl érzékeny a lelked akkor keresek valaki mást, de jobban örülnék, ha egy hozzám hasonló őrülttel tudnék összedolgozni. –hátradőlök a fotelban és várakozom, amíg Scar átgondolja az eddig hallottakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. november 5. 18:37 | Link

Ilda
• kinézet

Nagy, puha sálamba burkolózva közelítem meg a faházat, ami a mai délutánom fő helyszíne lesz, itt tervezek ugyanis kikapcsolódni egy kicsit. Nincs semmi fontos dolgom, de még ha lenne sem érdekelne nagyon, ma ugyanis rajzolni akarok. Semmi mást, csak rajzolni. Azt ugyan még nem tudom, hogy mit, de amint leülök és előveszem a rajzfüzetem, biztosan tudni fogom, hogy mi fog rákerülni az üres lapra. Ma kivételesen mugli füzet van nálam, mert bármennyire nem szeretem őket, még csináltak jó dolgokat, mint például ezt, ami nagyon hasznosnak bizonyult és szívesen használom, mikor fogytán van a másik lapom és nincs kedvem vásárolni menni. Ezért van ma is nálam ez, meg néhány ceruza és széndarabka, ki tudja melyikkel lesz kedvem rajzolgatni. Cipőm sarka hangosan koppan a faház lépcsőének fokain, egyre hangosabban jutok egyre feljebb. Táskám minden lépésnél nekiütközik a csípőmnek és bizony a rajzfüzetem széle nem is olyan puha, mint hinné az ember: állandóan belemegy az oldalamba. Már csak abban reménykedem, hogy nem fog nagyon fájni később. A faházban egyébként nincs most senki, így be tudom vackolni magam az egyik sarokba. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik babzsákfotelben, táskámból előveszem a füzetem és az egyik ceruzát, majd gondolkodás nélkül elkezdek vonalakat húzogatni a papíron. Általában sosem görcsölöm túl, ebből is majdcsak ki tudok hozni valami szépet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 13:00 | Link

Anais

A réten sétálgattam nagy magányomban, s az egyik kedvenc könyvemet szorongattam a hónom alatt azon célból, hogy ha találok egy megfelelő helyet - ami a hűvös széltől és hidegtől valamelyest védett helyen - akkor majd odatelepszem, s minden figyelmemet az olvasásnak szentelem. Illetve, a zsebemben meglapuló csomagnak, melytől rózsaszín hattyúk táncát reméltem, mint minden olyan napon, amikor magányosan kellett kóricálnom, s amikor még Kornél sem ért rá, hogy velem töltse a délutánját.
- Miauuu - Először azt hittem, hogy csak képzelődök, de amikor ismét meghallottam a nyervogást, s a hátam mögé pillantottam, akkor észrevettem azt a kiscicát, akivel már jó néhányszor összefutottam a kastélyban, s akiről még mindig nem derült ki számomra, hogy vajon kihez is tartozhat.
- Hát te édesem? Ilyen hidegben miért mászkálsz idekint, hol a gazdád, hm? Van egyáltalán gazdád, vagy valahonnét idekóboroltál. - A szőrén látszott, hogy kicsit koszos, mintha egy hamuval telített csőből bújt volna elő, mindenütt kormosnak tűnt, ráadásul sokkal vékonyabb volt, mint amilyennek korábban tűnt. Természetesen azonnal leguggoltam érte, óvatosan vettem karjaim közé a kisállatot, majd hirtelen körbepillantotam, hogy hová is mehetnék vele. Ekkor vettem észre a faházat, ami elég biztonságosnak tűnt ahhoz, hogy megtisztogassam, és egy kicsit felmelegítsem a kiscicát, míg kitalálom, hogy mi is legyen vele.
Hatalmas kabátzsebem volt, így oda bújtattam a kisállatot, s azután másztam fel a faházhoz, hogy bebújjak a belsejébe. Felérve azonban észrevettem, hogy társaságom is akad, méghozzá egy lány személyében.
- Szia, remélem nem zavarunk és bekuckózhatunk mi is. - Szólítottam meg, s ha már bent voltam, megtelepedtem az egyik babzsákon, és előhúztam zsebemből a kisállatot.
- Odalent találtam őt, nem ismerős neked? Már jó néhányszor láttam a kastély körül, de van egy olyan érzésem, hogy nincs is gazdája. - Jegyeztem meg, miközben a kezemet nyújtottam a lány felé.
- Ilda...nagyon megzavartalak? - Rellonoshoz képest valószínűleg nem várták volna, hogy tudjam az illemet, de alapvetően nem is értettem, hogyan kerülhettem a zöldek házába. Általában nyugodt és illedelmes voltam, könnyedén barátkoztam, ha éppen úgy hozta a helyzet, s ha épp nem kellett attól rettegnem, hogy valaki el akar rabolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék