36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 11. 00:04 | Link

-Fogalmam sincs. De én ráérek.
(Mondta Evelin nyugottan.)
-Mit keresel. Hátha tudok valamit segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:08 | Link

-Egy ládát. Abba a ládába pár dolog van. Egy báli ruha egy arany kötésû könyv és egy tiara.
A ládára az van rá írva pontosabban vésve hogy AB. Érted? - keresgéltem tovább.
-Jahh és még az ks fontos hogy csak a könyv kell!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 11. 00:14 | Link

-Míért kell a könyv?
(Kérdezi Evelin értetlenkedve.)
- Hallgatom. Tudod jól hogy türelmes vagyok. (Mosolyog Evelin)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:18 | Link

-A nagnéném csinálta. Anabel Bellefleur. Az a könyv egy vagyint ér! Na a lényeg.. a titkls könyvtárhoz hasonlít.Kiválasztassz egy történetet és te döntõd el miluen legyen! Érdekes könyv..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 11. 00:25 | Link

-Biztosan érdekes könyv.
(Evelin elôvesz egy csomag rágót.)
-Kérsz? Akkor én kényelembehelyezem magam, mert látom hogy ittleszülnk egy darabig.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 11. 00:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:27 | Link

-Nem köszi..De ha unod haza mehetünk..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 11. 00:35 | Link

-Én itt is jól érzem magam. Nyugi nem unatkozom.
(Evelin elövesz egy csomag csipszet.)
-Biztos nem kérsz. Jól gondold meg!
(Felmutatja a csipszeszacskót.)
-Sajtos.
-Biztosan ne segítsek semmit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:38 | Link

-Nem kérek köszi!Ahh nézd! Itt a láda!- kinyitottam és benne volt minden.
-Ezt nézd!! Errõl a könyvröl beszéltem!!  *izgul*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 11. 00:48 | Link

- Akkor kinyitod végre. Essünk túl rajta. Fáradt vagyok.
(Evelin nyugodtan mondja.)
- Szia!
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. augusztus 3. 21:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Csornay úrfi
Írta: 2014. július 19. 18:14
| Link

- Igazából... szinte az összes mondatot kívülről tudom már - vonom össze a szemöldököm, azon gondolkodva, akkor vajon miért olvasom még mindig. Nekem úgy tűnik, ez a kedvencem. Mondjuk nem szeretnék már ragaszkodni semmihez és senkihez, nem akarok elveszteni már semmit, mai fontos, persze belátom, hogy ezért én nem sokat tehetek, hisz képtelen vagyok irányítani az érzelmeim.
Persze felengedni se tudok még, az nem megy olyan könnyen, de legalább a késztetés enyhül, hogy most rögtön felpattanjak, és fussak, amerre látok, holott sejtem, a srác sem akar ártani nekem. Nem tűnik olyannak, legalább is első ránézésre nem, aztán ki tudja, nem rellonos-e, róluk meg hallottam elég sok rossz dolgot ahhoz, hogy egyel se akarjak összefutni.
- Nem ismerős - vallom be félszegen, mert arról a férfiről tényleg nem hallottam még semmit, gondolom azért, mert nem tartozik az érdeklődési körömbe. Persze van, mikor bármilyen könyvet elolvasok, csak le tudjam foglalni magam, de ha lehet inkább olyat választok, ami tetszik.
- Tényleg? Az unokanővéremtől kaptam. Emma McNeilly, itt tanít, lehet, hallottál már róla - mosolyodok el halványan, ami ebben furcsa, hogy nem kerül erőfeszítésembe, nocsak, mégis megy ez nekem, csak nem kell erőltetni. Na, meg Emmáról bármikor szívesen áradozok, bárkinek.
A kézfogás után, leveszem a kezemről az ékszer, és egyszerűen nekinyújtom, had nézze meg, ha már ennyire tetszik neki.
- Vince... magyar vagy - vonom le a következtetést, amit mondjuk nem nehéz, de ezek számomra még új dolgok. Világ életemben, Írországban voltam, így itt még sok mindent meg kell szoknom.
- Öhm.. Tara, Tara McNeilly - tűröm el a hajam a fülem mögé, mert zavarban vagyok. Valaki már tudja itt a nevem. Oké, hülyeség, de ezek az apró dolgok még nagyon ijesztőek számomra. Elkerekedik a szemem, ahogy közelít, reflexszerűen hátrálok is egy kicsit, már amennyire a kevés mozgástér engedi, aztán mégis megnyugszom, mikor csak leül.
- Bent a falak már fojtogattak, szeretek itt kint, általában nem sokan járnak erre. Te hogy hogy? Miért nem a barátaiddal lógsz? Ahogy láttam, itt nem nagyon szoktak egyedül flangálni - mert azért figyelek, bármennyire is nem lehet ezt leszűrni, két sor között azért felpillantok általában, hogy megbizonyosodjak róla, nem akar senki lemészárolni közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. augusztus 10. 21:28 | Link

exSóginő


Akkor fussunk neki a Faháznak...
Ideje lesz kimozdulnia. Ez az a gondolat, amivel megint csak gyötri magát. A Maxis tetős incidensen kívül nem mozdult ki a navine berkeiből, nem érintkezett senkivel és így van ez jól, most viszont rátört a hobbija, azaz a rajzolhatnék. Igaz késő délután volt már, de még meleg és világos, szinte azt hihette az ember, hogy éppen csak órák végén baktatott ki. Egy rajztömbbel, ceruzákkal és jómaga szórakoztató társaságával oldalazott ki a portrén, majd a folyosón, végül pedig kiért az udvarra. Nem sok lehetőséget lőtt be előre, merre is menjen, de tudta, hogy nincs nagy hangulata társaságozni. Annyira antinavinés a jellemében a társadalmi túlbuzgása általában, ahogy a közvetlensége és vakmerősége is, na meg a célratörő kitartása, sokszor meg is szólták miatta, hogy olykor úgy vélte jobb lenne visszafogni magát. Az élet mégis úgy hozta, hogy erőlködnie se kellett ehhez. Valahogy az érzései miatt meghúzta magát, és egy eléggé csendes, visszahúzódó formát vett fel. Nem kapitánykodik, nem csavarog, csak vegetál a házban. Ez se teljesen normális, ha valaki ismeri őt.
Mondhatni olyan, mint egy játékbaba, amit elrontottak, és nem javítottak meg, vagy lemerítették benne az elemet, aztán elfelejtették kicserélni azt. Azért egy apró mosoly ott van az arcán, miközben a kis tákolmányhoz ér és felmászik. A magasból még körbepillant, és örömmel veszi tudomásul a csendet és nyugalmat, majd benyit, a szerencsére üres kis házikóba. Hamar kinéz magának a kis ablaknál egy babzsák fotelt, amire letelepedve, pontosan kilát a fákra és még a már nem túl erős és fényes napsugarak is beszöknek ott hozzá. Maga elé veszi a tömböt és kiborítja, otthon érezve magát a ceruzákat. Mostanában rászokott, hogy nem beszél semmi komoly dologról, főleg mióta kitálalt Benjinek, hanem inkább lerajzolja.
Túl sok rajzon szerepel a kviddics, vagy rellonosok…
Sarkalatos pontja az életének ez a két dolog, de ha eddig jól elvolt ezekkel, akkor most se kéne túlaggódnia. Ahogy kiskorában az eséseket a görkorcsolyával, úgy majd ezt is kiheveri. Igaz annak is maradtak nyomai. Van egy kis hegecske valahol a térdén, alig látható, de ő tudja, hogy ott van. Mindennek hordja magán a nyomát, de azt sosem akarta, hogy ezek a nyomok így kihassanak a vidám felére. Ezért is határoz úgy végül, hogy valami színes dolgot rajzol, addig is arra koncentrál kicsit, és nem azon agyal, hogy szed össze egy ütőképes csapatot a jövő évre, ugyanis azon kívül, hogy leszedte egy griff és még mindig sajog pár porcikája, nagyobb baj, hogy az emberei kiballagnak, vagy kilépnek a veszélyesség miatt, amit emberileg megért, kapitányként viszont forrong.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. augusztus 13. 16:20 | Link

Az ikrem exe - Czettner-klán törpéje
Me' valamit fel kell venni
Nem igazán szereti ezeket a láv sztorikat. Gondoljunk csak bele egy picit, végtére is csak a filmekben végződnek a dolgok happy enddel. Mindig csak annyit látunk, hogy nagy nehezen összejönnek, és a film vége az, hogy öt évvel később, és két kisgyereket szorongatnak, mutatnak egy épp boldog pillanatot. Na és ha a pasi veri a feleségét? Vagy épp válófélben vannak? Sosincs happy end egy láv sztori végén, ezt jobb, ha mindenki megjegyzi. Michelle-nek is folyamatosan ez kattog az agyában, hiszen nemrég vált el az öccse, ami azért tizennyolc évesen teljesítmény. Úgy értem, wáoh, házasság, tök romantikus, meg nyálas, meg örökké tartó lehetett VOLNA, ha nem épp illuminált állapotban zuhannak be az első paphoz, hogy mormolj el egy miatánykot, aztán csókpuszi, nászéjszaka. Azt meg sem említem, hogy lagzi nem volt, eljegyzési gyűrű, le van tojva, az egyetlen dolog, ami körbelengi az egész esküvőt, az a meggondolatlanság piával turmixolva. Nem, Michelle nem volt elragadtatva a dologtól, de úgy volt vele, hogy tanulópénznek jó lesz. Természetesen tartotta a száját mindenki előtt, Leen még csak nem is sejti a történteket, ennek pedig így is kell maradnia.
Az utóbbi időben nem ez volt az egyetlen meredek pillanata a szőkeségnek, így úgy döntött, elege van, kivesz egy nap szabit, amikor mindenki hagyja békén. Szerencsére amúgy is csend van mindenhol, szóval nem lesz feltűnő, ha a prefekta lelép, mondjuk az egész festőcuccával. Már régóta nem festett, csak rajzolt, a kettő viszont nagyban különbözik, főleg azért, mert egészen más a feszültség levezető hatása. A firkálgatás egy gyors, ám annál dühítőbb formája az önkifejezésnek, míg a pingálás egy aprólékos, hosszú folyamat, ami minden esetben megnyugtatja. Festővászon, állvány, az ecsetei, a festékek, fixáló, meg amit el tudsz képzelni, mindent összekapott és azzal indult meg az erdő felé. A faház általában üresen tátong, így nem számít társaságra.
Felérkezik végre, beljebb sétál és, tádámm, egy Czettner, méghozzá Luca fogadja. Na nem szánt szándékkal ette ide a fene, gondolom én, meg gondolja Michelle is, de ez a véletlen mégis ijesztő. Ledobja a táskáját és kipakolgatja belőle azt a rengeteg mindent, amit tértágítóval belepréselt. Nem nagyon néz a törpére, pedig biztos, hogy meg fog szólalni, mert már rég akart beszélni a kislánnyal. Jó, nem kislány, de neki az. Felállítja az állványt, rá a vászon, elő minden hozzávaló, aztán pedig rápillant Lucára. A fene enné meg, nem olyan vérengző kis bolhalabda, mint amilyennek hitte. Oké, ez elég csúnyán hangzik, főleg azért, mert nem ismerik egymást, de számára mindenki hasonló nevet kap, aki Mihael közelébe merészkedik és nőnemű, hát még, ha el is veteti magát. Sóhajt egyet és úgy dönt, nem eszi meg reggelire.
- Te Luca vagy igaz? Gondolom engem ismersz, Misi ikre vagyok – halkan beszél, nem kiabál, vagy hasonló. Még csak nem is fenyegető, vagy ijesztő, egyszerűen normális. Figyelmét újra a festékekre irányítja, bár lévén nem a fülével dolgozik, várja a csöpp leányzó reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. augusztus 19. 20:28 | Link

exSóginő


Akkor fussunk neki a Faháznak...
Miért van az, hogy ahányszor ide téved, mindig kifog valakit? Jó, eddig egyik alkalom se fulladt katasztrófába, de most legkevésbé sincs cuki, mosolygós és ismerkedős hangulatában. Az érkező zajára inkább csak még inkább a lapjaiba bújik, miközben a körbevevő ceruzák közül tapogatja ki az egyiket. Valahogy mostanság kezd kicsit megcsappanni ez a dolog benne. Annyi mindent rajzolna ki, de inkább megtartja magának. Így sem jó, úgy sem jó. Ha kirajzolja más is „láthatja a lelkét”, ha meg nem, csak magába szorítja a sok rosszat is, ami elnyom minden szépet és kedveset benne. Ezen is túl kell lépnie. De a nagy firkálgatásba, mert igazából a kirajzolódó emberi alakon kívül csak vonalkák tarkítják a lapot, az zavar bele, hogy ismerős hang, még ismerősebb szavak jutnak el hozzá. Felemeli a tekintetét, és a barnáival az érkezett magas, vékony, olyan csinos, szőkeséget méri végig, aztán inkább csukott szemekkel fordítja a fejét vissza az ablakocska felé. A szellőcske megcsapja az arcát, aztán szóra is nyitja a száját.
- Tudom, hogy ki vagy. Mármint, mikor prefektusok lettetek tudtam már. De az meglep, hogy tudod a nevem…
Meg hát ugye a hírnevük, mert azért van némi, és ott a kviddics is. Igen amúgy, akkor még a sárga energiabomba is tevékenykedett prefektusként, mikor bekerültek, de az is elmúlt. Azért legalább már az ilyen dolgok nem csúszkálnak ki a kezeiből. A beszéd közben egy halvány mosoly már visszakúszik az arcára, és tekintetével is a mozgást követi le, amit a rellonos művel. Festeni készül, ebben egészen biztos. Luca ezt csak otthon szokta művelni, valahogy itt még nem vitte rá a lélek.
- Nem is vagy olyan emberevő, mint mondják… Pedig azért a legtöbb rellonos két szóért is minimum megharap…
Nem biztos, hogy így kell indítani, de attól még, hogy nem pattog, Luca túl őszinte az ilyenek elfedésére. Így is, meg úgy is kimondja azokat, amiket gondol. Egyszer tuti kinyíratja még magát ezekkel, de egyelőre nem szikráznak a szemei a szőkének vele szemben, ráadásul még csak nem is tűnik mérgesnek rá, ami tekintve, hogy van egy olyan sejtése, mindenről tud, nagyon-nagyon meglepi. Nem igazán akar erre rákérdezni, de benne azért nem nyugszik a dolog.
- Sajnálom az egész hajcihőt…
Kicsit dolgozik benne azért, hogy nagyban ő keverte ebbe bele magát, és ahogy a saját testvéreiről is tudja, hogy érte vérre mennének, nem kevésbé tartott egyébként Michtől, mint a nővérétől kellene Mihaelnek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A történet vége
Írta: 2014. augusztus 27. 16:28
| Link

Cyanne North
A sikeres vizsgák után, de még a nyári szünet előtt

Semmilyen tekintetben sem érezte különlegesnek a mai napot. A levél óta valahol mindig is remélte, de egyszer sem fordult meg fejében komolyan, hogy eljöhet a pillanat, és tényleg el kell hagynia a birtokot, méghozzá kötelező jelleggel. Órák óta játszott már szobájában a tenyerében megszülető lángocskákkal, melyeket nézve egészen mámoros, bódult állapotba került. Önmagát, legjobb barátját és szerelmét látta a tűzben, élete értelmét, urát és parancsolóját, amelyet mégis, mindig ő irányított. Formálta az apró, kezében táncoló fényt, s először arra sem figyelt fel, hogy ajtaján kopogtatnak, majd benyitnak rajta.
- Mit akarsz? - nézett fel végül Ciánkára, akivel Kowai eltűnése óta lett igazán jóban. Hasonlított szövetségesére, és úgy tűnt, a fiú számára képes enyhíteni a keresztes arcú lány hiányát. Cyanne éles eszű, a fekete mágiát kedvelő leányka volt, akinek legdrágább tulajdonságai közé tartozott az is, hogy csak akkor beszélt, amikor arra valóban szükség volt. Noel kezében kialudt a láng, miután háztársnője elárulta mit tervez. A fiú arcára széles vigyor ült ki, majd felállt ágyáról, és kért pár pillanatot a lánytól, hogy átöltözhessen, és minden szükséges dologgal felszerelkezhessen. Amíg North a folyosón várakozott, a lassan már harmadévébe lépő sárkány mélyzöld inget keresett, hozzá szövetnadrágot, és márkás cipőt. Csuklójára órát csatolt, illatot fújt magára, majd pálcáját tokba csukva, ládája mélyére zárta. Nem kellett a szőlőfa eszköz, és nem is akarta használni, hiszen saját kezeit erősebbnek hitte, mint göcsörtös pálcáját. A szoba elhagyása előtt még belepillantott a falon lógó tükörbe, végignézett mélyedő arcvonásain, és a sercegő borostán, amit már napokkal ezelőtt le kellett volna borotválnia.
Az alagsort, a folyosókat, majd a bejárati csarnokot elhagyva, az erdő felé veszik az irányt. Csendben haladnak, nincs semmi, amit egyelőre mondhatnának egymásnak. Gyakorolni mennek, rossz fát tenni a tűzre, egy kicsit eltérni a megszokottól, elhagyni az olykor unalmas hétköznapokat, hogy ha csak egy órácskára is, de önmaguk teljes valójában létezhessenek távol veszélyben lévő társaiktól.
- Itt jó lesz? - kérdezi az elegánsan öltözött fél háztársnőjét az erdő szélének egy pontján, ahol már nem látni a kastélyt, és ők is takarásban vannak a kéretlen szemek elől. Megfordul tengelye körül, karjait széttárja, és mint aki először érzi a szabadság ízét nevet fel. - Mondd csak, pontosan milyen erősségű villámokat is tudsz előidézni? Ha belém csapnád, mennyire érezném meg?
Nem titkolt szándéka, hogy a lány villámainak megérzése felidegesítse, s felébressze a benne alvó sárkányt, hogy aztán tüzet okádhasson, és élete legnagyobb tüzét kelthesse életre. Kacér izgatottsággal vonja fel szemöldökét, és széles vigyorral néz társára.
- Örülnék, ha én lehetnék az első, akibe beleeresztesz egy kis áramot - úriemberként hajol meg, de a huncutsággal teli szemkontaktust mindvégig tartja Ciánkával. Aztán kiegyenesedik, párbajtávolságot vesz fel a lánnyal, és megadóan széttárt karokkal várja, hogy elkezdődjön a félelmetesnek ható menet. - Hölgyeké az elsőbbség, hát kezdjen North kisasszony!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 27. 17:31 | Link


~ öltözet ~


Valószínűleg harmadikos leszek. A nyári szünet tikkasztó meleggel kecsegtet, otthon pedig marhára fogok unatkozni. Semmi különös. Már nincsen több teszt, ami megírásra vár, már nem kell tanulni, meg ilyenek, csak egyszerűen... lenni.
De ezt az üres időszakot is gyakorlással töltöttem. Én, Cyanne North, gyakoroltam? Úgy bizony; felfedeztem, hogy ha nagyon sokáig nem villámlok (ha-ha), a feszültség kitör belőlem. A vizsgák ideje alatt nem volt rá időm, csak egyetlen egyszer - így hát egy csomó ideig visszafojtottam képességem. És hát, amikor kiengedtem, akkor egyszerre törtek elő villámok az ujjaimból és a tenyeremből, és egészen véletlenül valami olyan dolgot csináltak, amit sosem hittem volna; összefonódtak. Nem elég, hogy fantasztikusan nézett ki, még meg is lökte az íróasztalom - bár, csak pár miliméternyit -, így hát újult erővel vetettem bele magam ennek a gyakorlásába. Bár ehhez hatalmas koncentráció kell, és ritkán sikerül, irányítani pedig ultra nehéz, pár napja csak ezzel foglalkozom, és egész jól megtanultam. Szinte egész nap gyakoroltam, s emiatt este mindig bedőltem az ágyba, annyira lefáradtam.
De már el is terveztem, hogy mit akarok csinálni. Előbb-utóbb muszáj lesz kipróbálni a villámokat emberen is - s bár kisebb bosszantásokra eddig is alkalmaztam, minden energiámat sosem vetettem bele egy ember legyőzéséhez, például. És erre Noel lenne a tökéletes alany, aki egyébként is nagyon érdekes elmével rendelkezik.
Így hát nadrágom kantárjait lazán lóbálva indultam el a fiúhoz, s léptem be a szobájába; a sajátomban amúgy sem tudtam volna ott maradni. Túl nagy volt a kosz.
Köszönésre még csak lehetőségem sem lett volna Noel gyors reakciója miatt. Arcomon megjelent a tipikus adrenailnt-akarok mosolyom.
- Emlékszel ezekre? - kérdeztem, s prezentálásképpen feltartottam mutatóujjam, amiből egy kis villám szaladt ki, csak amolyan látvány módjára. - Kifejlesztettem egy újat, és még nem próbáltam ki senkin. Na meg, nem tetszik az erdő mostani kinézete. Túl sok a fa. Szerinted nem?
Már most éreztem karjaimban az erőt, ahogy a tett gondolatára elkezd bennem szikrázni valami. Noel vigyorogva küldött ki, hogy átöltözhessen; készségesen megvártam a folyosón, majd útnak indultunk.
Mikor a faházhoz értünk, vigyorogva bólintottam, miszerint; igen, itt tökéletes.
- Hát, eddig olyat tudtam, ami eléggé fájt, de ki lehetett bírni. Ez az új nem tudom, milyen, szerintem ez lesz az, amikor úgy fogod érezni, hogy megvág az áram.
Meghajlására felvontam egy pillanatra a szemöldököm. Távolabb megy, én meg pár lépéssel közelebb állok, hogy a spéci kis villámom biztos elérjen a céljáig, és ne veszítse el önmagát út közben.
Kezdődhet a show.
Nagy levegőt vettem, lehunytam a szemem, és már éreztem is, ahogy a mellkasomban ott van az adrenailnnal vegyes energia, ahogy egyre jobban töltődik; éreztem, hogy szét akar áradni a testemben, de nem hagytam neki. Még érnie kell, még lehet ez erősebb is...
A feszültség olyan nagy lett bennem, hogy éreztem, alkaromon végig fut egy kis villám, amitől bizsereg a bőröm. Aztán az orromon egy.
Felemeltem a jobb kezemet, a szememet pedig kinyitottam, hogy Ombozi lábára tudjak célozni. Ujjaimat behajlítottam, mintha karmolni akartam volna... és akkor...
BUMMM! Könyököm kissé behajlítottam, majd ismét kinyújtottam a kezem: szinte kilöktem magamból a villámot. Éreztem, ahogy a másodperc törtrésze alatt kiszabadul a tenyeremből s mind az öt ujjamból egy-egy; ujjaimat így kinyújtottam, s a villám köré odafonódtak a picikék. Sosem hittem volna, hogy sikerül. Azt hiszem, szerencsém volt.
A teremtményem Ombozi térde alatt ért célba, s éreztem, hogy még futkos rajtam pár kis villám, főként a karjaimon.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. augusztus 28. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A történet vége
Írta: 2014. augusztus 27. 18:54
| Link

Cyanne North
A sikeres vizsgák után, de még a nyári szünet előtt

Habozás, mi több kérdezés nélkül egyezik bele Cyanne abba, hogy villámaival sújtsa háztársát. A fiú bár sejtette, hogy a lányt nem lesz nehéz rávenni arra, hogy megpróbálja belőle - s talán önmagából is - kihozni az állatot, azért azt elvárta volna tőle, hogy legalább annyit megkérdezzen: biztos vagy benne? Lehet, hogy fájni fog. Nos, nem így történik, North kisasszonyt egyáltalán nem érdekli a fiú lelke, vagy az indíték, amiért furcsának ható döntését meghozta. Szemeiből aggodalom helyett az öröm tűnik ki, miként előtte áll egy ember, aki önmaga igába hajtja fejét, s vállalja a tesztalany nem mindig kifizetődő szerepét. A rellonos bár kacér, mindenre felkészült tekintetével nézi társát, testében hirtelen felüti fejét a félelem, és a tévedés lehetősége a dologgal kapcsolatban. Csak remélni tudja, hogy Ciánka villámai nem ütik azonnal agyon, és játékuk eredménye a szívében ébredő bosszúvágy lesz, s nem az idő előtti halál beállta.
- Sok a duma, küldjed már! - morogja idegesen, miután kiegyenesedik meghajlásából, és mély levegőket véve nézi a másik mozdulatait. Gyönyörű látvány, ugyanakkor adrenalinnövelő is, hiszen megindul ereiben a félelemmel vegyes várakozás is, érzi, hogy homloka és háta izzadni kezd, másodperceken belül már testének összes porcikája bizsereg. A lány kezei táncot járnak, ujjai karmoló pozíciót öltenek magukra, s a következő pillanatban már rázza is lábait az áram.
- Ó, édes Istenem, ez marhára csíp! - ordít fel, szemeit egészen addig csukva tartva, míg a fájdalom érzete teljes egészében ki nem alszik. Aztán lehajol, megmasszírozza forró lábszárát, s mikor végez, ismét kiegyenesedik, elegánsan felhajtja ingujjait, majd féloldalas mosollyal tekint fel villámlányra. - Még egyszer!
Az adrenalin nagy segítség, mint ahogy a fájdalom is, de több kell ennél ahhoz, hogy kirobbanjon belőle az irányíthatatlanná növekedő tűz. Noel szívében már ébredezik a hő, egész valójában érzi az erőt, de azzal is tisztában van, hogy el kell veszítenie a sokat gyakorolt kontrollt, amit még Merkovszky tanár úr tanított neki. Hívogató kézmozdulattal próbálja siettetni a háztársnőt, majd kezeit ökölbe szorítja, és csukott szemekkel várja a támadást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 27. 22:59 | Link



Ó, minő naiv feltételezés is lenne az, ha azt hinném, Noel nem tud meglepni! De igen; szinte kacérkodik villámaimmal és erőmmel, ami nem csak jóleső érzéssel tölt el, nem csak szinte hízelgésnek hat, de még jobban felkorbácsolja bennem az energiát. Kilövök, s villámom annyira gyönyörű, annyira észvesztően tökéletes! Fantasztikus, ahogy látom becsapódni áldozatom lábába, s - talán kissé morbid - örömmel tölt el, hogy elérte hatását a dolog.
Aztán rájövök, hogy Noel mazochista.
- Ööö, biztos? - kérdeztem némi meglepettséggel a hangomban. Szemöldökeim összevontam, de a határozatlanság szikrányi jelét sem mutattam, annak ellenére, hogy ott volt bennem.
A fiú sürgető válaszára tekintettel lévén azonban nem kérdeztem. Sejtettem, hogy ez valami olyan célt szolgálhat, amit egyelőre még nem értek, ami olyan tökéletes káoszt fog teremteni, hogy el se tudom képzelni.
Akkor hát rendben - kék hajamat a vállam mögé dobtam, s a még bennem szikrázó feszültségre összpontosítottam. Biztos voltam benne, hogy ezt a bravúrt nem fogom tudni megismételni, hisz a művelet önmagában is elég kimerítő, de azért egy középen szétnyíló villámot talán meg tudok fogni, hisz azt kiskorom óta gyakorlom.
Szemeimet lehunytam egy pillanatra, tenyerem pedig mellkasom előtt olyan pózba helyeztem, mintha egy bonyolult karaterúgásra készülnék elő. Igazság szerint nem lett volna szükség ezekre a dolgokra, de ezeknek a villámoknak igazán át kellett menniük a mércén, nem lehettek csak amolyan mezei villámok, hiszen közönségem is volt. Tehát; tenyereimet egymásnak támasztottam, majd kinyitottam szemeim, s egy pontot fixíroztam a talajon, ahogy kezeimet dörzsölgetni kezdtem.
Már alapból furcsán kezdődött. Az adrenalin most nem úgy áradt szét bennem, mint egy izgatott kislányban; valahonnan mélyről jött minden. A feszültség a bal tüdőmre koncentrálódott, s éreztem benne azt a mély, megfoghatatlan szúró érzést. Ezt az erőt, mint egy fehér energiagömböt, formáltam a mellkasomban; a kezeimbe lassan erő áramlott, átjárta mindenemet ez a félelmetes feszültség.
Hirtelen Noelre emeltem a tekintetem, kezeim villámgyorsan mozdultak. Tenyeremből valami olyan hihetetlen tört elő, amit még sosem láttam. Olyan vastag villám volt! S mikor kitört belőlem, éreztem, hogy ez az előzőhöz képest más, ez valahonnan mélyről jött, s ez pokolian fog fájni a fiúnak. Nem lesz semmi komolyabb baja, de nagyon fog fájni neki.
Próbáltam elhúzni a kezem, hogy a villám célt tévesszen; megijedtem, vagy inkább megilletődtem tőle, de nem tévedtem sokat; a villám a bal térde fölötti rész helyett a lábszárcsontja közepébe talált.
Tudtam, hogy mi idézte elő ezt bennem:  valahol a tudatalattimban felsejlett egy arc emléke. Ezt neki szántam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. augusztus 28. 14:45 | Link

Juli-huligán. *.*

Tökike ideges. Jó, na, nem kell semmi túlzottan súlyos dologra gondolni, csak felhúzták a kis agyát a cuncivirágnak. Már megint piszkálta Zizit az a buta kislány, az a kis izéke, amelyik a rokona. Az sose hagyja békén, mindig csak veszekedni tud vele, és ez elképesztően idegesíti Renée-t. Ilyenkor legszívesebben kikapná az egyik kését az övére erősített tokból és menne és vágna egy jó 20 centit a lányka hajából. Vagy esetleg ijesztésképpen felé hajítaná az egész fegyverarzenálját. Az egyiket teljesen véletlenül a csinos kis pofikája irányába küldené meg teljes sebességgel. De szíve szerint akár a vajazókést is szívesen mellé vágná a falba. Jól van na, nem kell ám félni Tökitől, nem az a vérszomjas fajta kislány, csak az tudja kifejezetten forráspont körülire állítani az agyvizét, ha bántják a barátait. Izzyre különösen érzékeny, ő volt az első, akivel beszélgetni tudott itt a nővérén kívül (hálistennek, hogy karattyol spanyolul a kisebbik Bánkúti), vele lóg feszt suli után, kicsit olyan neki a lány, mint egy másik fél, egy testvér. Furcsa számára, egyke gyerek volt 12 évig, aztán előkerült a nővére, utána pedig szépen Zizi is beszivárgott az életébe. Mondjuk hálás az ismeretségért, szó se róla.
Mikor eldurran az agya (ami hangsúlyozzuk még egyszer: nem gyakori dolog), akkor fel szokott szökni a kastélyba mindenki tudta nélkül és ott csámborog mindenfelé. Múltkor az egyik portréhölgy még jobban felhúzta az alapállapotnál is, aztán nekivágta az egyik kését a vászonnak, az meg visongatva a 4. szomszédos keretbe menekült. Betoji egy népség. Akkor gyorsan fogta a szerszámot és már ott sem volt, nincs kedve hozzá, hogy elkapják visítozó festett alakok miatt. Még mindig nem szokott hozzá teljesen, hogy itt a képek mozognak és csacsognak, ha megkéred rá őket, ha nem. Ő inkább a hallgatást kérné, de hát az élet nem kívánságműsor...
Most nem megy be a kastélyba, most inkább kint marad, nem akar túl sok emberrel találkozni, utálja, ha idegesen látják, mert ő nem ilyen. Ő aranyos és cuki és... És lobbanékony, naná. Ideg rulz. Sétál, sétál, sétál, viszi a lába eszeveszett módon, csak azt nem tudja, hova. Egy idő után felpillant, mert fák közé ért, és nincs kedve lefejelni egyet sem. Fák. Nagyszerű, jó hely lesz. Halad tovább, keresi a tökéletes alanyt, de még nem találja. Aztán egyszer csak előtte áll. Jó nagy dög, még egy házat is rittyentettek rá, príma. Nem mászik fel, neki csak a fa kell, a házikó hidegen hagyja. Megáll úgy nagyjából 5 méterre a vastag törzstől, kicsatolja a tokot, előhúz egy kést, és teljes erőből belevágja a fába. Aztán szép lassan előkerül a többi fegyver is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Töki ideges, ajajaj
Írta: 2014. augusztus 28. 20:40
| Link

A mai nap sem volt unalmas számára, hiszen folytatta a kis felfedezőkalandját, hiszen más dolga úgy sem volt, most nem veszélyeztette az a csúnyaság, hogy órára kell mennie, vagy, hogy épp, könyvet kell fogjon a kezébe. Ezért, a tizenegy óráig tartó alvás után, és kiadós ebéd elfogyasztása után, most már sokkalta kellemesebb színekben látja a világot. Legszívesebben aludna még, de hát akkor estére – fenéket, éjjelre – nem maradna semmi, és hajnalig azért igencsak unalmas egyedül, vagy épp, a nagy csendben, horkolásokkal díszítve. Lemond hát erről, hogy esélyt adjon valami újnak, valami másnak is a mai nap életében, de arra nem tud mit mondani, hogy pontosan mi is lesz az.
Ebből a „nem tudom” állapotból jutott el a Bagolyházba elsőre, ahol kiszörnyülködte magát, no nem is a mocsok miatt, még inkább azért, mert mennyi madarat pakoltak oda. Elgondolkodott azon is, még odafönt, hogy vajon mikor lázadnak fel a madarak, mikor kérnek két marékkal több csemegét, és több szabadnapot, levélmentesen. Túl káosz-fűtötte aggyal rendelkezik így, teli gyomorral, és inkább nem gondol bele jobban semmibe, nehogy már egy egyszerű, barátságos ujjcsippentésbe is belelássa azt, hogy meg akarják gyilkolni a bagolymaffia által. El is hagyja hamar a bagolyházat, tovább is indul, de nem a falu felé, hiszen ma nem akar kerítést bontani, a birtokon marad, hogy a nemrégiben megejtett sétán kihagyott dolgokat pótolja. Sötétben amúgy sem látott volna túl sok mindent, most viszont nagyon is jók a fényviszonyok ahhoz, hogy minden fűszálat, fatörzset jól megvizsgáljon, szemügyre vegyen. A piknikező tisztáson csak áthalad, de máris szerelem volt első látásra a hely, hiszen a kosarak, és azok varázsa megfogta őt, és leláncolta, de mivel túlságosan teli volt még bendője, fájó szívvel intett búcsút a lehetőségnek. Milyen hely lehet biztosan az, amely leköti, nem kell ennie, csak néznie, de lehetőleg nem három fűszál, és két pad alkotja? Persze, hogy Makikirályunk a fák közé veti magát, noha senki ne várjon ágyékkötőt, és indákat, két lábon lépked be az ösvényre, és szemléki meg az odvas fákat, amelyek mintha kiáltozó alakok lennének néhol, vagy épp egy kidőlt törzset szökkenjen át. Ez persze még nem az az erdőrész, ahova nem szabad bemennie, mert „szörnyű halált hal” táblákat érez maga körül, ez a békés kis természet, ahol inkább móka, mintsem sikoltás vár rá.
Egy ideje már sétálgat, lábai lassanként jelzik, hogy ideje lenne már megpihennie, nem pedig körbe-körbe, bokrokon keresztül mászkálnia. Elég vicces látványt nyújt elsőre: szakadt farmere térdmutogató stílusban feszítenek rajta, kissé elnagyolt fekete trikója, és kócos haja még egészen normális figurát mutat, de mivel nem egy jámbor teremtésről beszélünk, így hajában díszeleg némi lehullott levél, amelyet a szűkösebb bokrok közti átpréselődéskor szedett össze, és nemigen foglalkozik azóta sem vele. Dzsungel George immáron pihenőre kíván térni, szerencsére, távolabbról kiszúrja már a faházikót, amelyet nagy lelkesedéssel fogad, hisz neki is volt kölökkorában, imádta is, csak amikor nagy szamár fejével ment fel, az már nemigen bírta, és beszakadt alatta a korhadt léc. Rohamtempóban lépdel meg hát az irányba, most hirtelen már nem is érzi, hogy fáradt, és készül kitörni azon a tisztább részen, ahol fel lehet vonulni a házikóba. Igen ám, de azzal nem törődik, hogy más is lehet ott, vagy épp tanyát vert valahogy, így, mikor kiront a fák közül, igaz, nem centikre, de látható távon húz el előtte a fába repülő kés, ő pedig – lányos zavarában – egyszerűen felsikít. Jó, inkább ordít, de ez más tészta. Olyannyira meglepte e helyzet, hogy zavarodottságában portugálul nyomja le a fél perces káromkodás sorozatát, majd nagy levegőt véve, a kislányra pillant.
- Normáliiis? – rázza meg kezét saját arca előtt, miközben utal arra, hogy süsü dolog csak úgy kés dobálgatni az erdőben. Nem, véletlen sem az, hogy az ösvényt kikerülve a fák rejtekéből ugrál elő, aaz tök normális.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. augusztus 31. 17:28 | Link

Juli. *.*

Sorra veszi elő a baloldalán levő kis tokból a szerszámokat, és először csak szépen egyesével állítja bele a fába őket. Nem követ semmiféle formációt, most éppen amolyan "ahogy esik, úgy puffan" kategóriás a hajigálása elsőre. Mikorra eldobálta mind a 6 kést, odaballag a vastag törzshöz és kihúzkodja belőle az eszközeit. Egyik lábával ki kell magát támasztania a fán, mert egyszerűen olyan erővel vágta bele a vágóeszközt, hogy alig akarja elereszteni a növény. Végül egy hátrabukfences mutatvánnyal sikerül csak kitépni a tulajdonát, majd kicsit bosszúsan visszaballag oda, ahol eddig is állt és újfent nekikezd a dobálózásnak. Ötágú csillag, a közepére hajítva a hatodik kés, átlós alakzat, függőlegesen egymás alatt elhelyezkedő kések. Most jön a kedvence, ezt nagyon szerette régen is csinálni. Feldobja a vágóeszközt pörögve a levegőbe, megfordul a tengelye körül, a kés a háta mögött lévő kezébe érkezik, aztán úgy dobja el a célpontja felé. Ezért mindig nagyon megtapsolták a cirkuszban is, sokat is kellett hozzá gyakorolnia, eleinte vajazókéssel próbálkozott, azért az kevésbé fáj, ha a "hegyével" érkezik meg a tenyerébe, mint a normális. Pontosan tudja, hogy milyen erővel, milyen magasra, merrefelé pörgetve kell feldobnia a célszerszámot, hogy a nyelével érkezzen a tenyerébe, és lehetőleg ne kaszabolja szanaszét a húsát. Lehet, hogy akkor itt helyben elsírja magát, még varázsolni se tud, hogy vész esetén esetleg megoldja a felmerülő problémáit. De nincs semmi baj, repül a kés, ő fordul, visszaesik a fém a kezébe és már hajít is. Azzal azonban marhára nem számol, hogy vannak olyan gyökerek errefelé, akik képtelenek normális úton közlekedni, avagy legalább jelezni, ha a közelben vannak.
- ¡Cuidado! - sikít rá szerencsétlen Eridonosra, és nem tudja eldönteni, hogy mitől ijedt meg jobban: hogy majdnem kivégzett egy ártatlan embert, vagy Julien visításától. Mert bizony mind a kettő belé verte az infit. Mikor váratlanul kell beszélnie, még mindig nem a magyar kapcsol be nála, hanem a spanyol, ezzel egyelőre még nem tud mit kezdeni.
Füleli, hogy Juli mi a retket beszél, érti, érti szerencsétlen, mert hát testvérnyelve a portugál az övének, alig különbözik szerinte a két nyelv egymástól, de azért csak meglepetten pislog a fiúra, hogy ez meg mi volt. A normális-e kérdésre csak összeráncolja az orrát, és a kezében levő még öt kést elhajigálja az Eridonos mellett a fába.
- Sí - feleli dacosan, sérti még a feltételezés is, hogy neki lóg a széldeszkája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Prücsök tücsök
Írta: 2014. augusztus 31. 22:04
| Link

Honnan tudhatna ő bármi olyat is, hogy mik vannak erre. Igazándiból még akkor sem figyelt fel volna ilyesmire, ha nagy táblán hirdetnék az igét: Vigyázz, a helyi késdobálók ide járnak aprítani! Neem, neki az ilyenek nem tűnnek fel, mert folyton lefoglalja magát valami egészen mással, szokatlannal, vagy épp tök unalmas, átlagos dologgal, melybe többet lát bele, és felspannolja magát. Pedig, egy ilyen táblának most itt lenne a helye.. Azt nem tudja ugyan megmondani, hogy legközelebb is belefut-e ilyenbe, lehet, hogy akkor kígyóbűvölővel, és kobrájával találkozik, legközelebb pedig oroszlánidomárral, vagy épp síró bohócokkal. Utóbbinak nem örülne, eléggé nem kedveli azokat a fickókat, nem fél ugyan, de a hideg rázza, ha arra a hatalmas, festett műmosolyra kell néznie. Brrr..
Kis monológja után igyekszik fékezni mocskos nyelvét, bár, őszintén mondva, van még ott, ahonnan ez jött, de ő most jó lesz, és nem mond több mocskot. Egyelőre. Szíve azért kalapál, mint aki ki akarna törni onnan, de ez valószínűleg annak a hirtelen jött adrenalin löketnek a műve, amelyet az elrepülő vágóeszköz okozott nemrégiben. Csak áll, szusszan egy nagyot, azt pedig, hogy a kislány mit kajabált rá, értelmezni sem akarja, sejti csupán. Biztos nem azt, hogy „Egészségedre”, vagy azt, hogy „krumplistészta”. Lehet, hogy ha lustaságát legyűrné, és előszedné a rongyos nyelvkönyveit, amelyeket nem dobált ki, és amikből képes tényleg tanulni, akkor most okosabb lenne azzal, amit hallott, és könnyebben tudna kapcsolatokat teremteni. Majd holnap tanul.. mindig holnap.
- Dádó, dádó neked is. – morogja, miközben a fa felé pillant, pontosabban a késekre, amelyek ott sorakoznak. Ejha, egész készlet, konyhatündérek ölnének ilyesmiért, persze tudja ő, hogy ezzel nem krumplit kell pucolni, vagy húst vagdosni, de szépen mutatnak, ha az ember közelében vannak.
- Szí, szí, szí. – sziszeg, mint egy kígyó, majd, mikor az utolsó kés is a fába áll bele, hátrébb ugrik, biztos, ami biztos alapon, de azon nyomban mordul fel.
- De nem itt jó ez! Valaki jön, bumm, ide. – mutat a fejére, még el is játssza, hogy beleáll, és szép, nyelvkidugással mutatja a halált, majd leereszti kezét. Jó, annyira nem tojt ám be, de a mártírt is szereti játszani. Visszapillant azonban a késekre, majd a lánykára, majd megint a fába állított eszközökbe. Viszket ám a tenyere rendesen. Nem, nem bírja ki. Odamegy, azért is, és egy éles rántással húzza ki az egyiket, majd, mint az igazi gyerekek, másik kezének ujját a hegyének nyomja, tesztelve, hogy mennyire is éles az. A pontnyi helyen kibuggyanó vér a legjobb bizonyíték, be is kapja ujját, és ismét a lánykára pillant, immáron békésebb fejjel.
- Mutatni meg? – nyújtja neki a kést, bizony, azzal a szándékkal, hogy be akar szállni. Komolyan.. és az előbb még háborgott érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 7. 19:41 | Link

Sheela
Este

Már majdnem teljesen be van sötétedve. A suli körüli erdőben mászkálok, és végre a kutyám is velem van. Vidáman szaglászik hol itt, hol ott. Felfedezi a helyet, akárcsak én. Egy bot van a kezemben és amint észre veszi felém rohan, hogy elkapja a botot. Mosolyogva tartom magasba a botot és nem érdekel, hogy ugrálás közben összekoszolja a ruhámat. Ahogy játszunk nekimegyek háttal egy fának. Mikor felnézek, egy faházat látok a hozzá vezető lépcsővel.
- Mit gondolsz Démon? Megnézzük? - kérdezem kutyámat, mire hangos csaholásba kezd, ezért célba vesszük a lépcsőt és felmegyünk. Az ajtó nyitva van, mikor kísérletet teszek a bejutásra. Odabent kicsit kupis a hely, de engem nem zavar. Levetem magam az egyik babzsákfotelra, és kutyám mellém telepszik. Hátrahajtom a fejem és a plafont figyelve elmélkedem.  
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. szeptember 21. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 8. 20:49 | Link

Moondance Williams
Este

Nem volt túl könnyű napom. Van még egy vizsga, amin túl kéne esnem, hogy biztosan átmenjek, de a tanulás! Ha egyszerűen menne, nem döntöttem volna egy levezető séta, és esetleg egy kis pihenés mellett. Előtte majdnem két óráig görnyedtem a tananyagok felett, és alig szakítottam időt gondolataim rendezésére.
Most sóhajtozva sétálok a kastély útjain, miközben behálóz a sötétség. Fokozatosan telepszik rám, nem úgy, mint télen, amikor már este öt óra körül elérkezik. Barna kabátomat megfújja a szél, én pedig felkapom a fejem, hogy körbenézzek egy pillanatra. Ekkor veszek észre a távolban egy faházat. Érdeklődve veszem arra az irányt, majd felkúszom, ott folytatva a szemlét. Azt elsőre nem veszem észre, hogy rajtam kívül bárki is tartózkodna bent, így egyszerűen leülök egy ülőalkalmatosságra, majd kényelmesen hátradőlök. Elkezdve dúdolgatni valami random számot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 8. 21:04 | Link

Sheela
Este

Nyugodtan elnyúlva szinte fekszem a babzsákfotelban, Démon meg a lábaim előtt. Csendre intem nehogy lebukjunk mert nincs kedvem most a vadidegen alakokhoz. Mikor az illető tőlem távolabb leül és dúdolgatni kezd, felismerem a hangját, és megnyugszom.
- Szép hangod van. Nem gondoltál rá, hogy egy bandában énakelj? - kérdezem tőle. Majd elő veszem a pálcám, hogy fényt csináljak. - Lumos - mondom, és a pálcám végén fény jelenik meg. Mivel nem tudom merre van a villany kapcsoló vagy egyáltalán van-e itt áram, bár kizárt, hogy lenne. - Bocs ha megijesztettelek - teszem hozzá.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. szeptember 21. 19:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A történet vége
Írta: 2014. szeptember 9. 12:15
| Link

Cyanne North
A sikeres vizsgák után, de még a nyári szünet előtt

A rellonos szívében valami apró, de igazán fontos, egyébként szilárd, ám a napokban törékeny kapcsoló valóban félrebillent. Mióta Michelle édes ajkai megformálták a szót, mióta tudja, hogy a lány tényleg szereti, azóta minden csak még nehezebb lett. Nem élet az élet, és nem Nap a Nap. Nem úgy fúj a szél, mások lettek a színek, és mások lettek az ételek ízei, már semmi sem olyan, mint annak előtte volt. Azóta tudja csak igazán, hogy ő is így érez iránta, lelke és teste is bolondul háztársnője iránt, akit elhagyni csak a világ legostobább embere volna képes. A szerelemre gyújtott szív elvakítja a halandót, pezsgést, életet csepegtet ereibe. Az áldozat mozogni érzi minden picinyke sejtjét, mintha előtte nem is létezett volna. Mintha egész addigi valója a sötétségben született volna, mintha csupán attól a naptól dobogna szíve, hogy meglátta azt a lányt, azt az egyetlent. Noel képzelete, vágyai és álmai egybeforrtak, tiszta pillanatai lecsökkentek, s csak arra tudott gondolni, hogy most boldog lehetne. Most kellene megragadni a pillanatot, most kellene elhagyni ezt a világot. A perc, amikor Michelle megajándékozta szerelmével, tökéletes lett volna a halál bekövetkeztére. Mi értelme tovább élni, ha minden amire vágytunk a miénk lett? Mi következik azután, hogy elértünk mindent, teljesítettük elménk összes zord képzetét, sikerre vittünk mindent, amibe belekezdtünk? Mi van akkor, ha ez az összes dolog, az összes célunk összeér egy ponton? Ha a mozgatórugó egy és ugyanaz? Ha a rellonos minden tette egy valamire vezethető vissza? Ha minden mögött, miért érdemes létezni, Michelle álomképe áll? A fiú behunyt szemekkel várja, hogy Ciánka újabb villámával hasítson testébe, és ő általa elérjen egy újabb állomáshoz. Míg a párbajtárs felkészül, ő tiszta gondolataiban merül el, melyek még inkább elősegítik a testében folyamatosan körbe-körbe áramló adrenalincseppek gyorsulását. Ökölbe szorult öklei felforrósodva várják a becsapódó villámot, hogy ő azonnal tudjon reagálni. Hallása bár kristálytiszta, mégsem jut el tudatáig Cyanne aggodalommal átitatott kérdése. Természetesen, tökéletesen biztos kérésében - hiszen, ha bárminemű kétsége is volna ezzel kapcsolatban, már visszalépett volna -, és azt is felfogja, hogy nem egészen normális, amit tesznek. A lányt nem avatta be gondolatainak sűrűjébe, s ha a teljes igazságot tartjuk szem előtt, akkor azt kell mondani, hogy Cyanne valójában csak az eszköz a nagyság eléréséhez. Akkor is, ha erről ő semmit sem tud. Akkor is, ha ezért ő is bűnhődni fog. Noel felemeli fejét, kinyitja szemeit, de mindez már késő, a vaskos villám becsapódik lábszárába, ő pedig felordít fájdalmában. Az áram végighalad testében, öklei azonnal felgyulladnak. Tekintete fátyolos, s elméje is elveszíti a valósággal való kapcsolatot. Minden, ami fontos volt, jelentett valamit, vagy további célt adott, most a mélybe süllyed, és a fiú képtelen utánuk nyúlni. Lelki szemei előtt apját látja, ahogy bántja őt, és anyját, aki végül sírva öleli át. Maga elé emeli lángoló kezeit, közben le sem veszi mérgezett zöldjeit a kékes hajú párbajtársról. Legyen a lány segítség, eszköz vagy bűntárs, most már nincs menekvés. Noel lángoló szíve erőszakosan pumpálja testének összes szegletébe a tüzet, mintegy sárkánynak képzelve magát. Hangosan fújtat, apja képe közben átalakul, a szőke mezőt engedi láttatni vele, majd a kék folyót, és védelmező karokat. Olyan sok minden történt vele, sok érzés és ígéret követte már egymást nyomorult életében, hogy el kell következnie a végnek. A növekvő gömb éledni látszik jobbjában, s ő csak arra koncentrál, hogy az elég erős és teljes legyen. Igaz, hogy minden jó mostanra ért el hozzá, de önmagának is meg kell érnie arra, hogy képes legyen befogadni mindezt. Hogy egyszer jó ember, jó férj és jó apa legyen, ahhoz most kell kiadnia magából minden sötétséget. A gömb színeiben a vörös dominál, de itt-ott megfesti azt a fekete is. A fiú hangosan zihálva emeli fel jobbját, és bár először a lányt célozza meg, zöldjeit engedve annak tekintetébe mélyülni, a dobás előtti utolsó pillanatban karja irányt változtat, és a mellettük meghúzódó faház felé dobja. A lendítésbe, a lángokba, a pillanatba zsúfolva minden fájdalmát, örömét és élete összes eddigi emlékét. Mindent. Kiengedi magából a gyűlöletet, amit mások és önmaga iránt érzett, csókok halvány képét, beszélgetéseket, illatokat, hangokat. Aztán elkerekednek a dobás alatt kitisztult szemei, ahogy a kigyulladt faházat bámulja. A lány felé fordul, közelebb lép hozzá, majd nem tudván, hogy most mi következik, ordítani kezd vele.
- Tűnj innen! - sétál hozzá, kezeivel meg-meglökve a köztük lévő láthatatlan teret. - Indíts!
Hangjában félelem cseng, olyasfajta, amit ezelőtt csak otthoni gyújtogatása alatt érzett. El kell mennie a lánynak, mielőtt őt is komoly bajba sodorja. Fejében kusza gondolatok, testében remegés fut át. Nem tudja, hogy most mi várja őt, de abban biztos, hogy szíve felszabadult a rablánc alól, s szája szegletében mosoly jelenik meg, ahogy az égő, ropogó faházra pillant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. szeptember 19. 14:39 | Link

Cat
(aki előtt végre nem jövök annyira zavarba)


Hál' Istennek egyből belement a fura szoba elhagyásának ötletébe. Akkora teher esett le a vállamról, mint ide Timbuktu. Kb. fejvesztve menekültem ki a helyiségből, természetesen előre engedve a hölgyeményt.
A folyosón elmeséltem neki, hogy valóban nem vagyok még képben a kviddics kapitányokat illetően, de ezen igyekszek változtatni, és egyébként is! Pont egy terepszemlére készültem, mielőtt rámtört az igazmondás. Logikusnak tűnt volna, hogy a pálya felé vegyük az irányt, ám én inkább egy csendesebb, és kevésbé balesetveszélyes helyet javasoltam helyette. Később is ráérek megnézni a csapatot.
Tehát frissen visszafordított pólóban, még mindig elég szakadtul, de egy bájos fiatal lány társaságában baktattam kifelé a kastélyból.
- Szerinted mi a rosseb volt ez az előbb? Ez az egész. Ugye csak a szobával volt valami, és nem mi vagyunk megátkozva, amolyan elsős beavatás képpen? - kérdeztem a lányka véleményét.
- Nem vagyok egy nagy taktikázós, de azért - valljuk be - jobb ez úgy, hogy ha az emberke nem mondja egyből egy idegen szemébe, hogy például milyen cukin eláll a füle. - és ebben a pillanatban pillantottam a fülére.
- EZT PERSZE NEM RÁD ÉRTETTEM, csak példa volt! - próbáltam tompítani.
A kínos érzés bennem állandósulni látszott. Hát, jó! Megtanulok együttélni ezzel az új érzettel.
Eközben elérkeztünk a helyre, amit célul tűztem ki. Szemem sarkából pillantottam Cat-re, hogy elcsípjem első reakcióját.
- Jó, mi? - kérdeztem - Olive mesélt erről a helyről, neki pedig egy levitás srác. Még sosem jártam itt, de pont így képzeltem. Másszunk fel!
Előre iramodtam, és a létraszerű képződmény tövében megtorpantam.
- Akarsz előre menni? Úgy lenne illendő, de nem ígérem, hogy nem leszek szorosan a nyomodban. - mondtam, már-már megszokva ezt az nyílt őszinteség dolgot.
Utoljára módosította:Noel Greenwood, 2014. szeptember 19. 14:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 19. 20:01 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

Na igen, a tél! Furcsa volt kitapasztalni, hogy milyen itt Magyarországon, a kastélynál. Ha nem lett volna meleg bent, azt hinném, hogy jégveremben vagyok, pedig két külön világ olyankor az épületen belüli, illetve az azon kívüli vidék. De mindegy is, örülök amíg ősz van. Nem a kedvenc évszakom még most sem, viszont jobb száraz levelekben, vagy épp kisebb pocsolyákban tapicskolni, mint a hóban, és az utána maradt hatalmas latyakban.
Az évszakokon való elmélkedéssel űzöm el a tanulással kapcsolatos gyötrő gondolataim, amikből útnak indulásom előtt sok volt. Mostanra lecsendesedtek, s valahova távolra kerültek, távol tőlem. Ismételten felsóhajtok, majd megállok egy pillanatra, hogy végigmérjem a faházat, amibe belebotlottam. Ha már itt vagyok, úgy döntök, fellesek. Ezután ledobom magam egy babzsákfotelre, belekezdve a dúdolgatásba. Ami később történik, arra tényleg nem számítok. Hirtelen megszólal valaki, engem pedig egy rég kísértett érzés kerít hatalmába: a félelem. Hangjára rögtön megfeszül testem, majd megmerevedik. A dalt azonnal megszakítom, helyette némasága burkolózom. Majd amikor megpillantok egy fénypontot, s az rávetül valakinek a képére, hangosan felsikítok.
- Hanekemmerszugrani, nemiramadommegattól, hogykitépjemahajad! - darálom el egyben mondanivalóm, ezután előhúzom pálcámat kabátom zsebéből - Lumos maxima! - a hegyén megjelenik az illetőéhez hasonló fénypont, csak erősebben. Felé is mutatok vele, majd óvatosan végigmérem, felegyenesedve. Ekkor látom, kivel van dolgom. A homlokomat fogva rogyok le egy hozzá közelebbi ülőalkalmatosságra - Nem - válaszolok végül szűkszavúan, s kissé erőtlenül a nemrég feltett kérdésre. Nem, nem töprengtem még el ezen! De abba sem gondoltam bele, hogy itt lesz bárki is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 19. 20:13 | Link

Sheela
Este

Szegény Sheela nagyon megijedhet tőlem, mert elhadart valami szöveget, és egyből fényt derített a pálcája segítségével. Eltakarom a szemem mikor rám irányítja, mert az én varázslatomhoz képest sokkal erősebb volt az övé.
- Nyugi, csak én vagyok. És bocsi, ha megijesztettelek. Nem számítottam rá, hogy más is lesz itt. Csak játék közben bukkantunk rá erre a helyre. Ja és bemutatom Démont - mondom, és oda küldöm hozzá a malamutot. Kedvesen a térdére helyezi a fejét, és még az egyik mancsát is a lábára teszi. Kis hízelgő. Mindig tudod mit tégy hogy megszeressenek. - gondolkodom fejcsóválva. - Pedig igazán énekelhetnél. Jó a hangod. Ha gondolod, kipróbálhatjuk majd. Több hangszeren is játszom. - mondom mosolyogva.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. szeptember 21. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 19. 20:57 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Mióta vagytok itt? - pillantok rá kissé idegesen. Hangosan nem vallanám be ugyan, azonban tényleg megijedtem. Meglepett a tény, hogy nem vagyok egyedül, hiszen azért mozdultam ki, hogy magányosan töltsem el az időmet, távol a teleírt pergamenjeimtől és súlyos tankönyvektől. Ebből nem lesz rendes pihenés..., könyvelem el magamban csalódottan a dolgot, amit persze igyekszek nem kimutatni. Persze előfordulhat, hogy Moon észrevesz egy kisebb szájhúzást, esetleg azt, ahogyan hirtelen megrándul arcom egyik fele.
Ezután lepillantok az állatra, majd felvonom egyik szemöldököm. Nem tudom hogyan kéne reagálnom rá. Bár az állatokkal jól kijövök, a kutyák terén nincs túl sok tapasztalatom, róla meg nem tudnám azonnal elmondani milyen jellemű, hiszen a képesség sincs meg bennem arra, hogy csakúgy olvassak az engem körülvevő élőlények lelkében.
- Öhm, hellóóó...? - teszem jobb kezem mancsára, mg a balban a pálcámat tartom, melynek fénye erősebbnek bizonyul Moon varázslatánál.
Végigsimítok az eb szőrén, de nem nézek fel a lányra, ahogy ismét szóra nyitom számat - Uhm, talán egyszer - vonok vállat végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 19. 21:11 | Link

Sheela
Este

- Már egy ideje. Majdnem elbóbiskoltam, mikor Démon jelzett hogy jön valaki. - mondom, és nagyot nyújtózom. - Látom nem örülsz nekünk. Hát bocsi. Én se nagyon számítottam itt másra - teszem hozzá, bár én csak mosolygok. Sheela igen jófej csaj, még a visszahúzódó viselkedése ellenére is. - Nyugi, nem harap. Legalább is ok és parancs nélkül nem. Remélem télen jó nagy hó lesz, mert akkor nem kell dombot keresnem a snowboardhoz. És legalább Démon is edzhet egy kicsit. Rég volt utoljára szán elé befogva - mesélem neki mosolyogva. Démon azonnal felkapja a fejét a hó hallatára és az ablakhoz szalad. Azt figyeli, hogy van-e hó odakint. Én csak elnevetem magam, mert imádja a havat. - Dilis kutya. Amúgy hogy állsz a vizsgákkal? Én ki vagyok már tőlük - morgom.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. szeptember 21. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék