33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Vince
Írta: 2014. július 1. 17:19
| Link


Van az a pont, mikor már tényleg nagyon fojtogat a négy fal, és egyszerűen légszomjam van még a szobámban is. Olyankor menekülök ki, mert nem sokáig bírom a zárt térben. Vélhetően azért, mert majd' egy évet a négy fal között töltöttem, és a tudatalattim már így reagál rá. Persze sem orvos, sem Gil nem vagyok, hogy ezt pontosan be tudjam diagnosztizálni, csak azzal vagyok tisztában, miként enyhíthetek rajta.
Most még Emmát se keresem fel, pedig általában nélküle aztán egy tapodtat sem, de részletezte, milyen pörgős hét elé néz, én meg nem fogok még jobban belerondítani magammal. Na, meg tizennyolc vagyok, bárhogy is nézzük, és bár még eléggé védtelennek hatok, képes vagyok azért feltalálni magam, ha arról van szó.
Viszem magammal az Alice Csodaországban-t, mert az nem létezik, hogy engem bármikor könyv nélkül lássanak, meg aztán, bárhol, bármilyen testhelyzetben képes vagyok olvasni.
Annyira elkalandozok, hogy észre se veszem, már az erdő rajzolódik ki előttem. Felsóhajtok, és belevetem magam, legalább is minimálisan, mert nem szeretnék köddé válni, vagy egy bestia vacsija lenni, bár azért bízom abban, hogy már rendelkezem annyi tudással, hogy az utóbbit elkerüljem, különben lőttek a bestiakutatói karrieremnek, pedig még csak el sem kezdődött. Szomorú lenne, felettébb szomorú.
Meglátom a faházat, és úgy döntök, oké ennyi terepmászkálás egyelőre elég lesz. Nem megyek ugyan be, mivel csak azért jöttem ki, hogy ne négy fal fogjon közre, inkább leülök a lépcsőszerű valamire, figyelve arra, hogy ne érjek olyan pontot, amit a moha meg hasonlók fednek.
Letűröm a pulcsim ujját, hiába a kánikula, itt azért el kell, na meg allergiás vagyok a csípésekre, és bár nem egy bájital segít ezen, fő a biztonság.
A könyvemet fellapozva, mélyedek a sorokba, egy idő után teljesen kizárva a külvilágot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
McNeilly kisasszony
Írta: 2014. július 1. 17:36
| Link

A kellemes sétához nem szükségeltetik társaság, ezt ő is tudja. Nem mintha amúgy annyi barátja lenne. Mindig pont annyi volt, amennyinek még minden probléma nélkül megtudta jegyezni a nevét. Sokat elmart maga mellől, sokan meg már csak a miheztartás végett is elkerülték. Nem hibáztatta őket, tisztában volt a defektjeivel, így soha nem erőltette különösebben az kapcsolatokat. Na nem mintha sajnálni kellene, soha nem volt kihúzó személyiség sem pedig magányos farkas, inkább csak, elvolt egyedül is. Tulajdonképpen miért bonyolódtam bele ebbe? A lényeg, hogy egyedül volt. Önnön magában szelte át a folyosót, feltett szándéka volt kimenni a szabadba, nem nézett se jobbra, se balra, nem akarta, hogy bármi is akadályozza a haladásban, így inkább a tornacipőjét bámulta. Egyszerű fekete converse, ez volt a kedvence. Az öltözködést nem vitte túlzásba, hiába volt hideg a kastély ódon, dohos falai között, egy térdig érő farmernadrág és egy fehér póló bőven elég, úgyis kifelé tartott. Meghatározott úti célja nem volt, úgyis inkább az a lézengő típus, ráadásul ma rengeteg ideje akadt azt tenni, amihez kedve volt. A délelőtt nagy részében olvasott, de elege lett a toronyból, így önként száműzte magát, pedig imádott olvasni, ez volt a kedvenc időtöltése. A detektívregények pedig különösen közel álltak a szívéhez, csak úgy falta őket, imádott konspirálni, ezeket átvihette a való életbe is, amitől minden sokkal de sokkal érdekesebb volt. Gyakran unta az életét, leginkább amiatt, mert a könyvek hőseinek sokkal érdekesebb szerep jutott, mint neki. Itt ő csak egy volt a sok közül, már nem mintha nem lenne megelégedve a helyével, tökéletesen jó helyen van ő ott ahol van, de azért benne motoszkált az érzést. Fogalmam sincs, mindezt miért írtam le, mert ez nem visz közelebb se a faházhoz, sem pedig Tarahoz.
Szóval, a lényeg, hogy rőzsedalokkal a fejében érkezik meg a helyszínre amit kijelöltem számára.
Már távolról kiszúr egy másik embert, de esze ágában sincs visszafordulni, mint mondtam nem feszélyezi a társaság, csak a lányokkal és az ismeretlenekkel szívja meg olykor és ahogy közelebb ér, rögtön észreveszi, hogy a lépcsőn ülő egyszerre mindkettő. A könyvet is azonnal kiszúrja a kezében és ekkor eléri a végzet. Azonnal meg kell tudnia, hogy mit olvas az ismeretlen barna hajú lány! Meséltem már a kényszerről, ami belülről szinte felemészti? Nos, igen, ami azt illeti, Levente kényszerbeteg volt már jó ideje. Amint megpillantotta a lány kezében a könyvet, úgy érezte, soha többé nem fog tudni nyugodtan aludni, ha nem tudja meg, legalább a címét.
Sietősebbre veszi a lépteit, majd mikor odaér, megáll a lány előtt és kissé kényelmetlen pózban dönti oldalra a fejét, hogy elolvashassa a könyv gerincét, nem foglalkozva azzal, mennyire nézik bolondnak. Tudnia kell!
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2014. július 1. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Csornay úrfi
Írta: 2014. július 1. 18:27
| Link


Azzal, hogy kizárom teljesen a külvilágot, egyetlen egy baj van, hogy nem veszek észre semmit abból, ami körülöttem zajlik. Így sikerül elijesztenem az őz gidát is azzal, hogy jó magam is megijedek az ő feltűnésétől. És még nem ez a legrosszabb. Igen, annyira hozzászoktam már az egyedülléthez, hogy képes vagyok megijedni, ha nem vagyok. Ezért hálás vagy Bambinak, hogy ő futamodott meg előbb, és nem nekem kellett.
De visszatérve a könyvhöz, nem megy már a belemerülés. Elkap a paranoia, ami általában akkor fordul elő velem, ha felfogom, nem biztos, hogy egyedül vagyok. És egy ekkora helyen azért nehéz elhinni, hogy csak én vagyok. Ezért jó a szobámban, de kint meg retteghetek, valaki esetleg beszédbe akar elegyedni velem, aki nem Emma. Itt csak vele beszélek, másokkal is, ha nagyon muszáj, de csak vele úgy igazán.
Persze, ez teljesen normális egy tizennyolc éves lánytól, akinek szinte minden előröl kellett kezdenie, mert olyannyira gallyra vágta a gyász. Ugyan nem hangoztatom, hogy mentálisan nincs toppon az egészségem, ez azért feltűnik másoknak. Már a tartásom is, ilyenkor feszült, és néha össze is rezzenek, nem, én se tudom, mitől. Mázli, hogy a zsebemben hordom a pirulákat, amiket olyankor kell bevennem, ha ez a helyzet tovább fajul. Gil szerint ezen csak én tudok segíteni, azt persze nem mondta el, hogyan, nekem se sikerült rájönnöm, de egyszer majd csak.
A következő csapás akkor ér, mikor a semmiből tűnik fel valaki árnyéka. Pár pillanatig levegőt se veszek, aztán az agyam jelzi, hogy azt azért nem ártana, de egyszerűen nem merek felnézni a sorok közül. Még összébb is húzom magam, és behunyt szemmel fohászkodom azért, gyorsan váljak láthatatlanná, de az eddig se ment.
Aztán csak megelégelem, így felnézek, elkerekedett, barna szemeimmel, amik alapjáraton se kicsik, és zavartan tűröm a fülem mögé a hajam.
- Öhm...? - igen, ezzel szeretném megtudni, mi a szándéka az idegennek, de érzem, csak számomra haladás, hogy ennyit ki bírtam nyögni. Közben a pulcsim ujja csak lecsúszik, mivel ez a kedvencem, és már széthordtam, ezért elég laza, de legalább láttatni engedi a  piros pillangós karkötőm, ami azóta rajtam van, mióta megkaptam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
McNeilly kisasszony
Írta: 2014. július 3. 13:11
| Link

Nem igazán törődik azzal, hogy a túlzott kíváncsisága kire milyen hatással van. Általában nem önző ember, vagy legalábbis nem tartja magát annak, de a kényszer sokkal erősebb, mint a jó modor. Pedig megkérhette volna, hogy mutassa meg neki a könyvet, vagy legalább a borítóját, de azért ennyire meg nem volt jó modorú, úgyhogy inkább csak odasettenkedett, abban a reményben, hogy nem fogják hozzávágni a könyvet.
- Alice Csodaországban...
Alig hallhatóan ejti ki a szavakat, inkább csak formálja őket. Olvasta már korábban, az első könyvek között volt amit felfalt, de nem tartozott soha a kedvencei közé, bár a macska valamiért mély nyomott hagyott benne, talán azért, mert ő sem volt egészen épeszű, ebben hasonlítottak.
Ekkor érzi meg magán a lány a tekintetét, felpillant rá, a szemöldöke a magasba emelkedik amihez jár a kérdő tekintet is, mintha nem az lenne a furcsa amit ő csinál, hanem a lány. Aztán persze észbe kap, zavartan nevet fel, az egyik kezét védekezően maga elé tartja a másikkal pedig zavartan vakarja meg a tarkóját. Eddig nem is tudatosult benne igazán, hogy a könyv egy lányhoz tartozik, aki első látásra ráadásul még igen csinos is. Láthatóan megijesztette, ettől pedig csak még kellemetlenebb a dolog, főleg, hogy ő próbál teljesen normálisan viselkedni, amivel pont az ellentétes hatást éri el.
- Sajnálom, én csak, hát.. Érdekelt a könyved.
Az első mondat után hagy egy kis szünetet, hirtelen fogalma sem volt, hogy mit mondjon, a tekintetét az égre emelte, majd kimondta az első mondatot ami eszébe jutott, ami történetesen az igazság volt. Ez is jobb, mint a semmi. Nem kenyere a hazugság, ő inkább az a fajta, "aki nem mond el mindent", ez azért klasszisokkal jobban hangzik, ha kisarkítjuk a dolgot még az is lehet belőle, hogy "ő inkább csak megvéd mindenkit a cudar valóságtól". Ettől pedig igazán nagy hősnek hiszi magát. Néhány lépést hátrál, de kínosnak találná csak úgy lelépni, ezért végigpillant a lányon, és rögtön ki is szúrja a karkötőjét. Nem, nem a karkötő miatt, hanem a színe miatt, piros! Kezdi úgy érezni, hogy ez szándékos. A háta mögé teszi a kezeit, ott pedig ökölbe szorítja őket, biztos ami biztos. Nem fog megtaperolni egy ismeretlen lányt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Csornay úrfi
Írta: 2014. július 3. 16:39
| Link


- Tetszik - vonom meg a vállam, mikor a srác felolvassa a könyv címét. Ennél többet nem igazán tudnék mondani még akkor sem, ha igazából annyira beszédkényszeres lennék, mint Shrek szamara.
Nem tudom mire vélni a helyzetet, nem tudok vele mit kezdeni, annyira elszoktam attól, hogy idegenek tűnnek fel, hogy most is legszívesebben menekülőre fognám. És még az őztől paráztam. Sovány vigasz, hogy láthatóan a srác is annyira élvezi a szitut, mint én. Oké, elkönyvelhetjük, nem ez a legjobb kezdése egy kibontakozó ismertségnek, de az élet ettől vicces... állítólag. Hát én nem tudok nevetni. Na, nem az idegennel van bajom, sokkal inkább magammal... vagyis a ténnyel, hogy az eset előtt az ismerkedés sokkal kördülékenyebb lett. És csak áldhatom az eszem, hogy benyakaltam a bájitalt, mielőtt kijöttem, mert tényleg nagyon meg lennék lőve, elvégre a magyar nekem kínai.
- Oh... olvasol? - nézek rá csillogó szemekkel, fel se fogva a tényt, hogy még azt a rövid mondatot se tudom normálisan összehozni. Oké, be kell látni, nem én vagyok a legideálisabb beszélgető társ, azért remélem, nem ijesztem el a szófukarságommal, vagy, hogy előterem a semmiből Emma, és az én feszélyezett légköröm is felenged.
Vele megy. Vele tudok a régi énemhez hasonló lenni, mert tudom, ő nem szekálna, nem nézne le, és szeret. Mostanában nem sokat kaptam abból az érzésből. Persze tudom, hogy Teresa mindent megtett, de az nem olyan, mintha anyu ölelt volna át. Furcsa, az emberek tizennyolc évesen már inkább nem akarnak függeni a szülőktől, én bármit megtennék azért, hogy velem legyenek.
- Jól vagy? - vonom össze a szemöldököm, és talán kicsit aggódva figyelem. Nem, cseppet sem zavar, hogy a fiú lehet, kötözött sonkának érzi magát a mustrálásom miatt. Ha elmondanám, hogy közel egy év óta ő az első idegen, akivel beszélek, megértené. Ugye?
- Öhm.. Tara - nyújtom óvatosan ki a kezem, amelyiken a karkötő díszeleg, mert azt hiszem, itt így szokás bemutatkozni. Mondjuk, kicsit ódzkodok, nem tudom, jól csinálom-e, sem azt, hogy lehet-e ebben hibázni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
McNeilly kisasszony
Írta: 2014. július 3. 17:23
| Link

- Az jó.
Kezd egyre kellemetlenebb lenni a helyzet, pedig ő általában élvezi a kínos helyzeteket, főnként akkor, ha harmadikként nézheti végig. Benne is van hajlam arra, hogy kárörvendő legyen, csak úgy, mint mindenki másba, a különbség csak az, hogy ő ezt ezt fel is vállalja. Ez a helyzet azonban más, ugyanis a bánázásukat maximum három mókus láthatja. Az agya zakatol, kényszeríti magát arra, hogy szedje össze magát és álljon tovább, de a piros színű karkötő egészen megbabonázta. Talán azért, mert annyira pici. A nagy piros dolgokat annyira nem nehéz kiszúrni, általában azokat elérni is könnyebb, így nem fokozódik benne a kényszer. Bezzeg ha apró dolgokat szúr ki, főleg olyanokat, amik másik emberhez tartoznak, például pulóver, vagy piros táska. Jelen esetben itt van a piros karkötő. Már legalább három perce azon gondolkodik, hogyan tudná minden kellemetlenség nélkül megérinti. Beteges igaz? Ő sem igazán tehet róla, hiába a pirulák a kényszer csak csökken, de soha nem múlik el igazán. A sors fintoraként ráadásul még az Eridonba is került, ami teli van piros dolgokkal, szegény gyereknek csukott szemmel kell járkálnia, vagy megérintenie legalább néhány piros dolgot, hogy ne legyen annyira kellemetlen érzése. Mert a kényszer bizony égető tud lenni, jobban fáj neki, mintha felsérti valamiét.
- Szeretek. Sir Arthur Conan Doyle a kedvencem.
Mindig is élt-halt a detektívekért, de a legnagyobb kedvence Sherlock Holmes maradt. Rengetegszer olvasta már szinte mindent, de mindig talált benne valami érdeset. Legszívesebben biztatná tovább a lányt, hogy beszélgessenek még, legalább eltereli a figyelmét a karkötőről, de nem tart sokáig a dolog, ráadásul él a gyanúperrel, hogy nem egy cserfes katával hozta össze a sors.
- Jól, csak...tetszik a karkötőd.
Bólogat, kínos tekintettel és várja, mikor nevetik ki. Mert ebben a mondatban azért elég sok félreértés volt, de ezek elrendezését inkább a lányra bízza, amikor csoda történik. Az idegen kezet nyújt, pont azt, amelyiken a karkötő van! Ez a szerencsenapot Vince! Közelebb lép, nyújtja ő is a kezét, közben alig érezhetően végigsimít a hüvelykujjával a karkötőn és a világ máris kerekebb.
- Vince vagyok, vagy Levente. Nyugodtan választhatsz.
Igen, a szülei fantáziája hatalmas méreteket öltött, meg lehet őket tapsolni. Épp csak keze ráznak, már el is engedi a kezét, mintha mi sem történt volna, ugyanakkor kellemetlen már ott állni vele szemben, kicsit általános iskolai felelés szaga van a dolognak. Így rápillantva a lányra néhány lépéssel közelebb megy hozzá és három lépcsőfokkal lentebb helyet foglal.
- Miért itt olvasol?
Igyekszik csevegni, bár így, hogy szinte semmit nem tud a lányról a nyilvánvaló látványosságokon kívül, nehéz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. július 3. 22:01 | Link

Mátétól Sharlott Johansonnak
2014. 07. 03., késő délután


Azért küldtek ide, hogy barátkozzak. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá, ha félek az emberektől. Én tényleg félek, nagyon. Nem tudok velük mit kezdeni. Zajosak eltérőek, nagyon különböznek egymástól. Mindegyikkel máshogy kell beszélni, nekem meg csoda ha egyféle beszéd megy. Rengeteg hangsúly és fintor, amiket nem tudok értelmezni. Olyan furcsák. Nem látom bennük magam. Mintha én nem is lennék ember.
Csak a zenében látom. Ahogy a hangok felépülnek, az gyönyörű; mindegyik hangnak más a csengése, s bár azok egy hangok, annyi dologból épülnek fel! Csodálatos. A hangokat előbb meg tudom fejteni, mint az embereket, az valahogy sokkal könnyebb. A hangok nincsenek ellenem.
Ez pontosan úgy hangzott, mint egy tudathasadásos kamasz fiú első gondolata reggelenként.
Szóval, mióta visszajöttem, keresem azokat a helyeket, ahol egyedül lehetek. Viktor nem igazán tört még rám, nem maradt ki semmilyen emlékem, tehát gyakorlatilag nem is tudja, hogy visszajöttünk ide. Otthon sem jelentkezett azon a héten, amikor megmondták, hogy visszajöhetek. Remélem, nem lesz ideges, és nem bánt majd senkit.
Gondolataim elől a faházba bújtam. Igazából vágytam a társaságra, csak nem tudtam, hogyan lehetne ezt elkezdeni. Lassan ideje lenne barátokat szereznem, akik elfogadnak mindkettőnket. Csak hát, félek, hogy mi van, ha... szétkürtölik, hogy ketten vagyunk. Akkor rengeteg figyelem irányulna rám. Már így is megnéznek a tizenöt évesek az órákon, hogy tizenkilenc éves létemre mit keresek ott. Remélem, ugrok majd egy évfolyamot, vagy ilyesmi. Én tényleg nagyon szorgalmasan tanulok. Megtanultam már a harmadik évfolyam anyagát is, nagyjából. Most kezdem a negyediket. Sokat ülök fölötte, mert nehéz tanár nélkül, de nagyon igyekszem.
Fogalmam sincs, miért ide jöttem, mert itt nem tudok semmit csinálni. Csak beültem ebbe a különleges építménybe, és figyeltem a zajokat, ahogy muzsikává állnak össze.
Ültem, és reméltem, hogy kapok majd valami figyelmeztetést, mielőtt Viktor a felszínre kerül. Nem akarok eltűnni. Fogalmam sincs, hová kerülök ilyenkor. Ezen kezdtem gondolkodni, hogy vajon hol lehetek, mikor nem vagyok itt. Ijesztő gondolat.
Pont, mint az ember, aki miatt eltűnök.
Utoljára módosította:Juhász V. Máté, 2014. július 3. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 4. 11:01 | Link

Máté
07. 03. késő délután
ruha

Annak, hogy már felfedezte újra a természetet, semmi köze sincs a friss levegő szükségletéhez, a madárcsicsergéshez, vagy ahhoz, hogy összefuthat bárkivel. Nem, neki mindez nem számít, habár a kicsinek igen, de jómaga csak azért indult el, mert sétálni még mindig imád. Szinte már függőséggé alakult ez nála, a személyiségéhez tartozik. Nem lenne meg nélküle, mert ilyenkor gondolkozik a legtöbbet az ékszakai plafonbámulást nem számítva, ilyenkor mérlegel és hoz meg döntéseket - sokszor meglepő és spontán döntéseket.
Már tudta, hová megy, előző nap rengeteg időt töltött el ott, és megtetszett neki. Ott más nem volt, csak ő, és szerette volna megmutatni a kicsinek. Biztos volt benne, hogy a nyugalom neki is jót tenne, bár a reakciójában már kételkedett. A jó hatás mellett ott van még az is, hogy Jace nem egy csendes gyerek, ezen viszont szeretnének változtatni Lotti és a testvérei együtt.
Belegondolnia is furcsa, mennyit foglalkozik a babával, hiszen ez egy anya dolga, csak a lánykát nem így ismerték meg. Egyáltalán nem, hiszen nem tanult, csak a pyromágiát, és ez mondjuk nem változott, de a felelősség halvány szikráját sem lehetett érezni senki felé, de még önmagáért sem.
Azt is le kell szögezni, hogy a régi valójától így sem szabadult meg, mert minden más a helyén maradt. Ugyanúgy képes bármi felelőtlent megtenni, de csak ha a babának abból nem lesz kára. Már ő van nála az első helyen, és soha nem is kerül lejjebb.
Valami hihetetlen, mennyi fájdalmat képes feledtetni, mennyit pedig újra előhozni a kicsi, mégis szín tiszta boldogsággal, és visszafoghatatlan vigyorral tud csak ránézni. Furcsa számára, hogy valaki másnak is ő legyen az első, hogy az a valaki tőle függjön, és hogy ez nem egy olyan kapcsolat, amit bármikor eldobhat. Az anyaság megszakíthatatlan kötelék, egy ilyen törékeny apróságot óvni, és felnevelni, az ő dolga. A végsőkig képes kitartani, és erre szüksége is lesz majd.
Jelenleg még nagyon is élvezi a helyzetet. Azt is, hogy a fiúcska nem tud még járni, és így cipelheti mindenhová akár kézben is. Arra jutott, hogy a faházba is egyszerűbb lesz így.
Könnyűnek bizonyult megtalálni a nagy fát, mert az útra emlékezett. Jace baljában, jobb vállán táskája, amiben minden bent van, amire hirtelen szükség lehet. Csak felérve konstatálta, hogy nincs egyedül, mert addig másra nem igazán figyelt, csak a kis srácra.
- Öhm.. Zavarunk? - kérdezte rögtön a fiút, mert hogyha esetleg magányra vágyna, akkor mennek máshová. Igen, most már képes tiszteletben tartani mások vágyait és szükségleteit, noha ez most mégis kivételes, mert nem leplezi, és tényleg el fog menni igenleges válasz esetében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. július 4. 18:11 | Link

Mátétól Viktortól Sharlottenak
/váltás/


Meghallottam a létra nyikorgásának félreértelmezhetetlen zaját. Hű. Valaki közeledik, és fogalmam sincs, most milyen embert dobott a gép. Nem mertem odanézni, s összerándultam a kedves női hangra.
Az viszont, hogy többes számot használt, arra ösztökélt, hogy hirtelen felkapjam a fejem. Kétlem, hogy több ember kapaszkodott volna a létrán. Mi van, ha...?
A felvillanó reménysugár azonban olyan gyorsan kihunyt, mint ahogy megjelent. Az egyik legrosszabb rémálmommal találtam szembe magam; egy gyerekkel. És a lány - nő - még engem kérdezett meg, hogy zavarnak-e. Ha tudná, milyen vagyok, hogy milyenek vagyunk, tüstént elrohanna innen a kis sráccal együtt. Nagyot nyeltem, pupilláim valószínűleg kitágultak, de visszafogtam a remegésem. Kicsit távolabb húzódtam. Megijedtem, azt hiszem, ez mindenemből sugárzott.
Mégis, mit lehetne erre mondani? "Igen, zavartok"? Az nem én vagyok. Én nem tudok embereket elküldeni, holott nagyon sokszor lett volna szükségem erre a képességre. Ez Viktor reszortja.
Éreztem a szokásos vibrálást és a kellemetlen nyomást a fejemben. Ne, ne, nem akarom, hogy színre lépjen Viktor, nem akarom, hogy találkozzon ezzel a kedvesnek tűnő emberrel.
És egyszer csak hátra kellett lépnem.



Olyan érzés volt újra belépni, mintha eddig egy nyilvános vécé fülkéje előtt álltam volna, és a "zárva" jelzés miatt nem léphettem volna be. De Máté végre végzett, akármennyire ellenkezett. Máskor több ideig tart az ellenállása, de ha csak egy kicsit is érzem a gyengeségét, megrohamozom az ajtót. Mostanában annyiszor törtem rá, hogy már nem bírta tartani magát.
Végre, fellélegezhetek. Előléptem a sötétből. Ennek megfelelően kinyitottam a szemem, és rögtön embereket pillantottam meg. Annyira jellemző, amikor emberekkel kell kommunikálni, rögtön én kerülök elő, mintha ez lenne az egyetlen funkcióm.
- Ja, de mivel egyelőre szabad országban élünk, tessen csak befáradni. - mondtam neki egy gunyoros fintor kíséretében. Igazság szerint ilyenkor nagyon kíváncsi vagyok az emberek reakciójára, mert a stílusomra mindenki másképp reagál, főleg, ha előtte Máté szánalmas girnyó testtartásba görnyedt.
Végignéztem magamon. Már megint az átkozott világos fölső, amitől Máté olyan kisfiúsan angyalinak tűnik. Egyszerűen botrányos, amit ez a gyerek művel velünk. Tiszta idióta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 8. 16:06 | Link

Máté Viktor

Rengeteg féle reakcióval szembesült már, ami viselkedéséből eredett, de ez most nem az volt, ami teljesen természetesnek hatott. Abban a rengetegben sokaktól kapta már meg ezt a fajta hozzáállást, de nem ez az élethelyzet volt, és akkor ő is tett ezért. Most semmit.
Mégis más volt. Azt a fajta ijedtséget nem látta még senki szemében, mint a fiúéban, ahogy rájuk nézett. Mintha hátrált is volna, az már Lotti ledöbbenése után lényegtelen volt számára. Persze arcán nem látszott ez, kifejezetten jól színészkedik, de szeméből mégis tisztán ki lehetett olvasni, hogy most nagyon nem ért mindent. Ez pedig zavarta.
Az a teljes zavartság viszont még nem állt be, csak állt ott, és úgy hallgatta végig a számára már érthetetlen mondatot az előbbi után. Hát egy másik hozzáállással biztos teljesen természetesen hatna a lányra is, ami elhangzott, és ahogyan elhangzott, csak az a gúnyos fintor, a hanglejtés, és az ijedtség neki nem összeegyeztethető.
- Most mondd már el, ennyire jól színészkedsz, vagy mi volt ez?! - kérdi visszafogott érdeklődéssel és meglepettséggel hangjában. Még az elmúlt egy évben "verték" bele, persze nem szó szerint, mert nem bántotta senki, hogy a kérdéseket fel kell tenni, mert nem lesz válasz. Holott ő inkább maga egyedül jönne rá, most viszont érzi, hogy ez úgysem menne. Csak találgatni tud, annál pedig kíváncsibb, hogy megelégedjen ennyivel. Mindenesetre még ott a lehetőség, hogy nem válaszol a fiú a kérdésre, vagy kitér, de már nem hagyja csak úgy a témát.
Tényleg felkeltette az érdeklődését, amit azért kevés dologról lehet elmondani, mert gondolkodás nélkül tesz elég sok dologra. A különböző személyiségek viszont  nagyon is érdeklik. Valószínűleg a srác sem egy egyszerű eset, de ezt csak ebből gondolja.
Addig pedig nem is megy sehova, csak  testsúlyát helyezi át a másik lábára, és igazítja meg a közben amúgy is mocorgó csöppséget kezében, mert egy helyben állni és tartani azért egy idő után elzsibbasztja a karját.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 21:48 | Link

Bibi Hauward

Elmentem kicsit sétálni. Sikeresen észrevettem egy régi faházat. Nagyon megtetszett. Így felmásztam kicsit körülnézni. Mintha lenne még erre valaki.
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 21:55
| Link

Csak ültem a poros padlón és bele mélyedtem a bájitaltan könyvbe. Mikor fel jött egy lány. Felpilantottam. Ah.. szóval még nem járt itt.
-Szia! Bibi Hauward volnék! Rellonos és elsõs.
Mosolyogtam. Reméltem kedves lesz a lány.
-Hogy hívnak? - kíváncsiskodtam.-Otthonos ez a hely nem igaz? Öh bocsánat.. elragadt a hév..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 22:03 | Link

- Szia. Kicsit megilyedtem. Egyépként Evelin Ordassy vagyok. Örültem hogy megismertelek. Mit csinálsz erre ilyen késôn? (Mondta Evelin vidáman.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:09
| Link

-Én is örültem.. szóval.. hát.. sokat vagyok itt.Szeretem ezt a helyet.. olyan nyugodt és hát át jöttem tanulni. És te mkt csinálsz itt? - Kérdezte ravaszul.Fel akartam álni és elestem.
-Uh.. jézusom! Nagyon fáj a csuklóm!!! Evelin kérlek csinálj valamit!!!-könyörögtem
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 22:18 | Link

-Jézusom jól vagy? (Egy kicsit megijedtem.)
- Elméletben nem súlyos. Szerintem.
(Segítettem neki feltápászkodni a poros padlóról.)
-Gyere keressünk egy orvost.
Egyépként még nem nagyon találkoztam Rellonosokkal.
(Kétségbeesetten próbálta felvidítani a hadirokkantat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:25
| Link

-Köszönöm!Nem nincs szükségünk orvosra! És nem lehet nagy baja.. csak.. kössük be. Nem meherünk orvoshoz! Még büntetõ munkát kapunk! - egy szuszra elmondtam és leültem a fotelbe. Nyúltam a fásliért és..
-Te tudod hogy kell? -kérdeztem kétségbeesetten
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 22:30 | Link

-Na ahhoz már értek.
(Evelin elvette a sérülttôl a fáslit.)
-Mutasd a kezed.
(Sikeresen be is kötözte.)
-Ugye már jobban vagy?
Legközelebb ne legyél ilyen szeleburdi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:37
| Link

-Nagyon szépen köszönöm! -Hálálkodtam.-Szereted a kalandot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 22:42 | Link

-Hogy érted? (Értetlenkedtem.)
Ki ne szeretné. (Néz rá értetlenül.)
-Idôm annyi, mint a tenger. Mit akarsz csinálni a következôkben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:47
| Link

Pont erre ssámítottam. Melyiket mutassam..
-Gyere utánam!-és már indultam is. Oda mentem a könyves.polchoz és kutatni kezdtem.
-Áh.. meg is van. Hozzá értem és egy kapu ált elöttünk. Evelint szó szerint húztam. Egy csomót mentünk mikor végre oda értünk.Ujjab könyvek.
-Mit szólsz hozzá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 22:59 | Link

-Biztonan nagy kaland az olvasás. Vagy mégegy ajtót akarsz mutatni? Már ùgy is lejártam a lábamat. (Evelin fáradtan felsóhajt.
- Ezekután mi a terved?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin
Írta: 2014. július 10. 23:11
| Link

-Tudod mit! Pihenjünk le! Hosszú út vár még ránk! Ami nem.is olyan hosszù.. még egy ajtó és ott leszünk
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 23:20 | Link

-Oks. Hol pihenjünk le?
Ugye nem itt?
(Mondja Evelin értetlenkedve)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin
Írta: 2014. július 10. 23:31
| Link

Érdekes Uri hölgynek tûnik..
-Nézd ott az a kis helyiség. Ott vannak fotelok.
Mondtam. Egyre bizonytalanabb voltam Evelinnel..
Leültünk.
-Mondd Evelin mágus családból származol?-kérdeztem határozottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 23:34 | Link

-Nem nagyon. Sárvérû vagyok.
(Mondta Evelin.)
- És te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 10. 23:36 | Link

-Teljesen tiszta a vérem! Hupszika.. Bocsi.
-Van aállatod?
Utoljára módosította:Dora Martinez, 2014. július 14. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 23:46 | Link

- Még nincs. De amit kinéztem magamnak azt kérvényeznem kell az Igazgatónál, mert egy veszélyes lény. Egy kneazlet szeretnék.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. július 17. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 10. 23:48 | Link

Értem.. Indulhatunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 10. 23:51 | Link

-Persze!
(Evelin lelkesen megindul)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 10. 23:59 | Link

Oda mentem a polchoz és levettem egy vámpíros könyvet a 121.oldalra lapoztam.A könyvben egy kép volt.
-Jelszó?-kérdezte a szörny
-fokhagyma-válaszoltam. Kinyitotta a kaput és bementünk. Egy rózsaszín szobába értünk.
-Evelin ülj le! Ez eltart egy darabig!- és neki áltam keresgetni..
-Mit.mkndassz? Szerinted miért hoztalak ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék