32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. május 4. 16:53 | Link

Izabella

Egyesek bizton állítják, hogy minden az arcomra van írva, ezzel teljesen kiismerhetővé téve engem bárki számára. Úgy tűnik vagy én fejlődök, vagy egyszerűen nem mindenkinek megy az olvasás az arcomról. Az esetek kilencven százalékában teljesen őszinte vagyok az emberekkel, a maradék tíz százalék pedig azok az esetek, amikor illemből inkább visszafogom magam. Engem igazságra neveltek és valahogy a véremben van, hogy az őszinte válaszom adjam azoknak, akik azt kérik. Sokan nem is kedvelnek emiatt, a mugli iskolámban se voltam ezért egy közkedvelt személyiség. Sokszor eltűnődtem azon, hogy mi lenne, ha én is beállnak a bólogató kutyák sorába, csak azért, hogy imponáljak valakinek. Aztán rádöbbentem, hogy akkor én is csak egy lennék a sok közül és akkor pedig még inkább csak elmosna a szürke köd, hisz mivel lennék másabb, ha ugyanúgy helyeselnék és istenítenék mindenkit? Engem valahogy erre sose vitt rá a lélek; sűrű elnézéseket kérve magyaráztam el az én álláspontomat, az illető pedig, ha akarta elfogadta, ha nem, akkor hát... nem. Pont emiatt nem sok barátom, barátnőm volt. Viszont számomra az őszinteség milliárdokkal többet ér, mint a hazug szavak. Nem is értem, hogy más ember, hogy tud nyugodt maradni, ha sejti, hogy nem mondanak neki igazat. Jó, persze nem azt mondom, hogy én vagyok a mindenható mindentudó és osztom az észt ezerrel. Nem, szó sincs erről. Én csak azt mondom, hogyha valakivel társalgok és ő a véleményemet kérdezi valamilyen ügyben, én nem fogok hazudni. És ugyanígy ezt én is elvárom a beszédpartneremtől. Nem állítom, hogy jól fogadom a kritikát, de inkább mondják a szemembe, mint a hátam mögött beszéljenek ki.
Visszakanyarodva, Izabella hitetlenkedik a szavaimmal kapcsolatosan, ami elsőre ledöbbent, aztán rájövök, hogy ő még nem ismer és azért kérdőjelezi meg amit mondtam.
- Tényleg tetszett, ha harapsz, ha nem. - Rámosolygok, ezzel is megerősítve, hogy teljesen komolyan gondolom amit mondok.
Ismét egy Brian Crain dalt hallhattunk. Ha jól emlékszem őt említette meg az előbb is, de nem vagyok benne biztos, mert a víz eléggé torzítja a hangokat, így nem igazán értettem amit mondott. A lényeg, hogy a dal szintén ismeretlen volt, sosem hallottam még ezelőtt.
A szőke lány közben megosztja velem azt is, hogy fuvolán is tud játszani, ami ismét kételyeket ébreszt bennem. Csak én vagyok ilyen szánalmas aki nem ért egyetlen hangszerhez sem? És még lovagolni is tud! Amikor kisebb voltam, én is átmentem a lóőrület korszakon, de szépen lassan kinőttem belőle, teljesen.
Félve hallgatom Izabella szavait, a végén kiderül, hogy ő tényleg egy polihisztor, de nem. "Ennyi". Zongora, fuvola és a lovak. Ezekhez ért a nemrég megismert lány. Kicsit fellélegzek, akkor mégse vagyok annyira elmaradott.
- Teniszezni tudok, mielőtt eljöttem rendszeresen jártam is edzésekre. A sportokban sokkal inkább otthonosabban mozgok, mint zenei téren. - Az éneklést szándékosan nem említem, mert úgy fennállna a veszélye, hogy megkér rá, hogy adjak elő valamit én pedig nem igazán szeretek ismeretlenek előtt produkálni. - Ha sportnak számítjuk, akkor a tánc az, amihez a leginkább értek. - A tánc... örök szerelmem marad. Kár, hogy itt nincs lehetőség, tánctanulásra. Vagy ha van, én miért nem tudok róla? Csak kell lennie valami hasonlónak, hiszen olyan hatalmas ez a kastély és tényleg annyiféle tanításon kívüli foglalkozásra van lehetőség. Minél hamarabb utána kell ennek járnom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 4. 19:09 | Link

Dasha

Mikor láttam, hogy valamit mond, észrevettem, hogy integet. Hát persze hogy visszaintegetek neki. Figyelem, mint bukfencezik. Hát mondanom sem kell, itt bent nem is tűnt annyira lehetetlennek, amiket produkált. Észrevettem, hogy halad a zongora felé és sűrűn hátrales. Elindultam utána. Mikor rákezdett a játékra, olyan aranyos volt, hogy nevetnem kellett. Aztán mikor utánozni kezdett, azon még jobban, már a könnyeim potyogtak volna, ha tudnának, olyan nem is vicces, hanem cuki volt. Attól féltem, itt a víz alatt mindjárt én is azzá válok, de nem éreztem semmi ilyet.
Aztán arra eszméltem, hogy Dasha úgy ült a zongoránál, mintha odaöntötték volna. Szabályosan, mintha élete nagy részét ott töltötte volna. Én a közeli fotelba ültem, vagyis elrugaszkodtam és úgy lebegtem lefelé, hogy a levegőben a lehető legkényelmesebb ülőpózt vegyem fel és mégis beleilljek a fotel formájába. Ez így könnyűnek hangzik, de valójában a legnehezebb mozdulatok egyike, mint mikor az ember, aki sose szaltózott a szabad levegőn, megpróbálná.
Szépen lassan ereszkedtem a fotelba, körbenéztem és élveztem a lány műsorát. Kellemes volt, amíg lehuppantam. Már filmbeillőnek hatott. Kérdezni szerettem volna valamit tőle, de nem voltam biztos benne, hogy hallaná-e, mellesleg láttam rajta, hogy jól érzi magát, így el is vetettem az ötletet.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. május 5. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Nemes Prücsökmancs Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21688
Írta: 2014. május 5. 16:36 | Link

Nerella



Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra az a tény, hogy a lány nem hazudott és nem puszta jóindulatból mondta ezeket a szavakat. Nekem nagyon fontos az, hogy mindig mindenki őszinte szavakat intézzen hozzám, főleg, ha a lovaglásról, vagy a zenéről van szó. Sok mindenben szeretnék jól tejesíteni, ám ez csak úgy lehetséges, ha gyakorlom azt a bizonyos dolgot. Nekem pedig létfontosságú az, hogy ha valamit csinálok, akkor azt más megdicsérje, esetleg valami olyasmit mondjon, ami neki nem tetszett. Szeretem hallani azt, ha valaki elismeri, amit csinálok. Persze azért sem harapok, ha azt mondják, hogy ez nekik mennyire nem tetszett, és hogy még gyakoroljam! Nerella egy kis mosolygást is rak a szavai mellé. Viszonzom a mosolyt, igaz hogy halványan, de viszonzom. Sosem voltam az az igazi mosolylány, ha fogalmazhatok így. Persze, szeretem görbíteni a szám – főleg felfelé -, de úgy érzem, hogy nem áll jól. Hiába mondta mindenki, hogy így, meg úgy milyen szép az arcom és a többi, de persze soha nem hittem nekik. Mára már tudom, hogy a felnőtteknek hinni kell, hiszen ők is átestek ezen a korszakon, amikor kis hitetlenkedő csitrik voltak. Én viszont mégsem érzem úgy, hogy szép lennék, sőt! Amíg soroltam, hogy mikhez „értek”, addig folyamatosan a lányarcát figyeltem. A szemeiben egy kis félelmet láttam csillogni, amit egyáltalán nem értettem. Valami rosszat mondtam talán? Megbántottam valamivel? Vagy…?
- Minden rendben? Valami… valami rosszat mondtam?
Tudnom kell, muszáj! Nem szerettem volna már az első találkozásunkkor megbántani, hiszen akkor legközelebb is félve közelít majd, vagy netalántán el is kerül. Ezt pedig nem szerettem volna. Amint utána érdeklődtem, hogy ő milyen sportot űz, rögtön észrevettem, hogy anyának megint igaza volt. „Nem vagyunk egyformák” – persze, sokan mondják ezt, de anya főleg. Rengetegszer elismételte ezt a mondatot és pár alkalom után már meg is tanultam. Azonban kis gyermekfejjel, még nem igen értelmeztem… vagyis, hogy mondjam. Nem igazán fogtam fel a dolgokat, így csak rábólintottam, rámosolyogtam és mentem vissza lovat pucolni. Nerella csupa olyan dolgot sorolt fel, amikhez például én nem értek. Tenisz? Tánc? Világéletemben nem fogok tudni teniszezni, na a táncról ne is beszéljünk! Nincs két bal lábam, legalábbis reménykedek benne, hogy nincs. Igazából nem is szerettem úgy igazából táncolni.
- Én nem tudok táncolni.
Váó, ez mennyire érdekelheti? Mind egy is, hiszen már kimondtam, nincs visszaút, inkább csak az arcát fürkésztem, aztán vártam a reakcióit.
- Bocs, ez csak úgy kicsúszott.
Nem tudom miért kezdtem el mentegetőzni, hiszen szinte semmit sem csináltam, de ez most már lényegtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. május 5. 23:58 | Link

Runácska. Cheesy - gyere csak.:D

Úgy érzem, ebben a pillanatban azt sem bánnám, ha meg kéne halnom. Ha most felbukkanna a Halál a fekete csuhájában a kaszájával és magával akarna vinni, szerintem igent mondanék neki. Mert most olyan földöntúli boldogság vett erőt rajtam, hogy az szinte leírhatatlan. Még soha nem éreztem ilyet. Eddig a boldogság, mint fogalom élt csak a szótáramban, egy egyszerű szó volt, ami mögött nem volt semmi tartalom. Természetesen néha éreztem magam úgy, hogy na, most elégedett vagyok az életemmel, minden klappol és minden jó, de olyan igazán, leírhatatlanul boldog még sosem voltam. Eddig a percig. Most minden tökéletesen megy a szerkezetben, sehol egy hiba vagy zavaró tényező. Csak mi ketten létezünk a kis Levitással itt, az akvárium közepén és senki más rajtunk kívül. Nem lehetne arról szó, hogy befagyasszuk az időt? Hálás lennék a teremtőnek, ha adna még néhány ilyen pillanatot. Szóval inkább hagyjuk a Kaszást és lendüljünk túl ezen a dolgon. Sok időt szeretnék még Runával tölteni. Legalábbis ez eddiginél mindenképpen többet.
Ha hallanám azt a sok mindent, ami éppen Runa fejében zúg, valószínűleg csak megsimogatnám a fejét és megölelném, hogy teljesen butaságokat gondol néhol. Eddig is tisztában voltam vele, hogy az emberek közötti kapcsolat - az ellenkező neműeknél is - kimerül nála a barátságban és további szinteket nem ismer. Vagy lehet ismer, de csak könyvekben olvasott, esetleg másoktól hallott róla. Ő valószínűleg úgy lehet a "szerelem" szóval, mint én a boldogsággal: tudja, hogy létezik, ismeri, csak mögöttes tartalom nincsen benne. Bevallom, ezeddig nekem sem voltak tapasztalataim a szerelem terén, de most olyan horderővel rohantak meg a saját érzéseim, hogy alig látok ki mögülük. Azzal, hogy legalább magamnak beismertem, hogy mi is a szituáció, felszabadítottam belül valamit, ami mindeddig el volt zárva - sőt, inkább ásva, jó mélyre. De most érzéseim szerint annyi boldogsághormon szabadult fel bennem, ami egy egész életre elegendő lenne, ha most fognám és bezárnám egy nagy befőttes üvegbe az összeset. Persze eszem ágában sincs ezt tenni, a naiv halandó emberre annyira jellemző módon csak úszkálni szeretnék végre az örömben, amire két évtizedet kellett várnom. Kiböjtöltem, nem mondom, de megérte. Totálisan.
Még ha nem is annyira látható módon, de látszik rajta, hogy remeg, miközben itt klimpírozik mellettem a fekete hangszer előtt. Szeretném, ha le tudnám állítani valahogy ezt az önkéntelen folyamatot, rossz nézni, ahogy nyárfalevelet játszik. Aztán ahogy véget ér a zongorajáték, olyan nagyon zavart a tekintete és maga az egész ember is, hogy muszáj megkérdeznem, hogy van-e valami gondja-baja, mert nagyon úgy fest a lány, mint akinek most szakadt az egész világ a nyakába. De csak sóhajt egyet és kiprésel magából valamiféle választ, amiből alig lehet valamit érteni a motyogása és a kissé összefüggéstelen beszéde miatt. A lényeget azért csak sikerül kihámozni belőle, de ennek hatására a szívem olyan szinkronhátrabukfencet ugrik a gyomrommal együtt, hogy kis híján beleszédülök. Egyre csak ott visszhangzik a fejemben az a bűvös félmondat, hogy "olyan nagyon jó volt". Akkora megkönnyebbülés ereszkedik rám, amekkorát még a világ nem látott, valószínűleg az előbbi akrobatamutatvány is azért sikerülhetett a belső szerveimnek. Megszűnt a nyomás, ami mindeddig rajtam volt. Ha nem is tudom pontosan, hogy vajon mi járhat az okos kis fejében, legalább egy halvány sejtésem már van róla.
Újra zavar támad a lányban, mert megrázza a kobakját és így az összes haja előre kerül, belelóg az arcába. Értem én, hogy ronda a pofám, de na, azért ennyire látványosan ne akarjunk már nem rám nézni! Egy kissé halk és rövid röhögéssel - ami inkább hangzik felmordulásnak - nyúlok Runa feje után, hogy a kezemmel az álla alá támasztva az ujjaimat tudjam kényszeríteni, hogy rám emelje a kékjeit. Még mindig meg van zavarodva teljesen, elárulja a tekintete. Lehajolok hozzá és egy gyors puszit nyomok a szájára. Ezt valamiféle megnyugtatásnak szántam, nem tudom, vajon hogy fog sikerülni. A hadművelet után szabadon engedem a fejét, helyette a bal kezemmel átkarolom a nyakánál és magamnak döntöm. Egész kényelmes így, remélem nem kezd el kapálózni miatta.
- Most... hogyan tovább? - teszem fel kissé elfúló hangon az univerzum lehető leghülyébb kérdését. Nem tudom, miért várom el, hogy Runa tudjon válaszolni erre az igencsak gondolkodóba ejtő kérdésre, de megnyugvást adna, ha legalább az ő álláspontját is megtudhatnám végre.

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 6. 19:10 | Link

Zoli

A hátranéző trükköm sikeres volt. Követett engem. Míg én zongoráztam, ő leült az egyik fotelbe. Amikor ránéztem, láttam, hogy nevet. Gondoltam, hogy rajtam. Ennyire cuki lennék? Mivel más szám nem jutott eszembe, amiben van zongora ezért felpattantam a kicsi sámliról és odaúsztam Zolihoz. Leültem mellé a fotelba. Magam elé néztem és gondolkodni kezdtem, hogy mit csináljak. Oldalra pillantottam és végignéztem a hatalmas könyvespolcon. Woow, tényleg óriási. Levettem egy könyvet a polcról. Elkezdtem nézegetni. Valami unalmas humános dolog lehetett. Nem értettem belőle egy szót sem, pedig magyarul volt. Egy határozott mozdulattal becsuktam és visszahelyeztem a helyére.
Zolira néztem, már nyitottam a számat, hogy kérdezzek tőle valamit, de hirtelen mintha… a fejembe pattant volna valami. De mégsem. Vagyis lehet, de rögtön el is felejtettem. Egy darabig csak bámultam őt, ezalatt az idő alatt is gondolkodtam. Majd csak elszántam magam és ezúttal hang is jött ki a számon.
- Szerinted mit olvassak? Szerinted nem izgalmas a víz alatt olvasni? Szerinted mit olvassak? Jaa, ezt már kérdeztem.  
- Én magam sem tudtam, hogy miért viselkedek így. Egyre tudtam tippelni: A cukikor. Normális esetben nem lennék ilyen.  Közben azon kezdtem el tanakodni, hogy milyen különös, hogy ebben a teremben beszéd közben nem látom a buborékokat, amik a számból kellenének, hogy távozzanak. Hisz beszéd közben a tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat és aztán távozik a szájon át. Ezt még én is tudom. Ezt az egy dolgot jegyeztem meg nyelvtanórán, még nem ebben az iskolában. Valószínűleg azért pont ezt mert ez egy kicsit biológia is. Ezzel a gondolatsorral jöttem rá, hogy Zoli nem hallhatta amit mondtam neki. A fejemhez csapok és gyorsan keresek valami lapot és íróeszközt. Szerencsém volt, mert találtam is az asztalon. Odaúsztam hozzá és gyorsan leírtam az előbb kérdezetteket. Visszaúszok a kanapészerűséghez és odaadom Zolinak a kérdésekkel teli lapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. május 10. 17:44 | Link

Greg ♥ - Repülök  Cheesy

Gyanús, hogy „valaki” beleszólt a hirtelen jött boldogságba, de nehezen elképzelhető, hogy ebben a percben bármelyiküknek is volna elég agya kinyomozni a tettes kilétét. Éppen azzal van lekötve minden gondolata, hogy Greget más színben lássa, nagynak és erősnek (éljenek a lányos, felnagyított fantáziaképek, bár Greg tényleg elég szép termetű férfiállat), valamint próbál nem elfolyni a pőre izomkötegtől és a heges testtől. A világ rejtélyei közé tartozik, hogy a lányok miért esnek hasra egy összecsócsált pasastól, vagy simán magától A Hegtől. Biztos valami tudatalatti dolog lehet, hogy a szóban forgó hím sokat küzdött, élet- és szaporodóképes, valamint védelmező... Kár, hogy még nem ette meg a könyvtár pszichológia részlegét keresztbe, mert erről is sokkal tisztább képe lenne, vagy teljes zűrzavar a fejében. Még jó, hogy felvette idén a varázspszichológiát és lesz elég ideje ezen filozofálni.
Most már az sem izgatja, mennyire dobog hangosan a szíve, akár ki is verhetné a bordáit a helyükről, csak Greg el ne eressze. Nehezen találja meg a szavakat, vagy inkább azok nem akarnak leszakadni ajkairól, hogy érthető hangokká formálódjanak; nagy csoda, hogy Greg érti, mit motyogott és ... Édes Istenem, most segíts, teljesen el fog olvadni szegény kislány! Ha tudná, miken morfondírozik hős lovagja, gyorsan cáfolni kezdené minden gondolatát. Szó sincs olyasmiről, hogy Greg csúnya lenne, dehogyis, csupán ő szégyelli, hogy ilyen vörös a feje, ennyire szerencsétlen és nehezen fogalmaz. Ám mivel nem lát bele hirtelen megtalált vonzalma tárgyának kobakjába (melyet meg kell jegyeznünk, gyönyörű fürtök borítanak! ), csak pironkodni tud, de főleg sülni, mint a garnéla rácson, mikor Greg maga felé fordítja őt az állánál fogva. Hatalmas szemeiből süt a zavarral vegyes boldogság és öröm, egyszerűen olyan aranyos képet vág, hogy nehéz lenne nem nevetni vagy legalább elmosolyodni rajta. Greg közelebb hajol, egyre csak csökkenti a távolságot, pislogásra készteti őt... még tíz centi.... még öt... három... kettő... egy.... A puszitól nem vörösödik el, de azért sűrű pislogásra készteti. Kezdi tényleg megszokni Greg jelenlétét, közelségét. A lélegzete lassan megint egyenletessé válik és az arcszíne is „lenyugszik”, a zavar halovány nyomai azonban még jó ideig ott fognak díszelegni a két orcáján. Most már némileg gyakorlottabban megy az öleléssel és dől neki homlokkal Greg meztelen mellkasának. Egy pillanatra megengedi magának azt a luxust, hogy beszívja a fiú illatát és úgy fordítsa az arcát, hogy elkapja a szívhangját is.
- Mmh... Nem tudom... de így maradhatunk még egy kicsit. – Most már halkan kuncog is beszéd közben jobbára saját magán szórakozva, meg hogy milyen kellemes programot talált magának. Élő EKG ellenőrző. Lassan persze ideje lesz mozdulniuk valamerre, főleg, hogy úgy fest, a kis szárnyas gonoszság nem csak Greget, de Runát is meglőhette, vagy legalább súrolta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. május 11. 18:01 | Link

Izabella

A hely teljesen elvarázsol, annak ellenére, hogy néha képes vagyok teljesen megfeledkezni arról, hogy konkrétan a víz alatt vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy levegőt is kapok és a szemem sem csípi ki a víz. Egy pillanatra körbenézek és ismételten felmérem a terepet, majd nyugtázom, hogy semmi sem változott. Mondjuk mégis mi változott volna? Ez az akváriumszerű szoba egyszerűen káprázatos. Lehetetlen betelni vele. Emlékszem nem régiben azt terveztem, hogy majd sokat fogok idejárni, mert nagyon megkedveltem ezt a helyet. Nem is tudom miért, de valahogy ez a tervem eléggé abbamaradt, igazából nem lett belőle semmi. Most vagyok itt először azóta, történetesen ez csak a második látogatásom összesen. Igazából bánom is, hogy nem járok ide gyakrabban, valahogy annyira varázslatos - szó szerint - ez a szoba. Persze sosem lennék egyedül, rengeteg a diák, tanár meg az egyéb lény a kastélyban, mindig mindenhol van valaki. Pedig sokkal jobb lenne, ha néha csak egyedül eljöhetnék ide kicsit lazítani, a fáradt gőzt kiereszteni. Természetesen nem vagyok antiszociális és ez az ötlet amúgy is kivitelezhetetlen, de attól még jó elmerengeni a dolgon. Ha már elmerengés, ismételten Izabella rángat vissza a valóságba.
- Persze, minden rendben. - Rámosolygok ezzel is alátámasztva az előbbi állításom. Ezek szerint tényleg minden az arcomra van írva.. Noha kissé irigykedem, azért még nem dőlt össze a világ.
Izabella állítása szerint nem tud táncolni. Valójában a legtöbb ember ezt mondja magáról, aztán meg mindig kiderül, hogy csak szerénység az egész.
- Igazából nem kell hozzá túl sok ész - mondom nevetve. Ez tényleg így van, persze azért ez attól is függ, hogy milyen táncról van szó. De ha szól a dallam, te pedig csak úgy ringatod magad rá, akkor nem csinálhatsz rosszul semmit. Ez a dolog leginkább belülről jön, mint valami érzés. Nem egy bonyolult dolog, maximum csak akkor, ha valaki komolyabban akar ezzel foglalkozni.
Kezemben még mindig a füzetemet szorongatom ami egyből eszembe juttatja azt is, hogy ideje lenne visszavonulni egy kicsit a hálókörletembe. Legalábbis jó lenne lepakolni, meg átöltözni.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Nagyon örültem, hogy találkoztunk, Izabella! - Gyorsan intek a szőkeségnek, egy röpke mosolyt is villantok, majd lassan elindulok az ajtó felé. A szobából kilépve szerencsére szárazon megúsztam nem csak én, de a füzetem is. Izabellával pedig remélem még lesz alkalmam összefutni, elég kedves lánynak tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 9. 17:45 | Link

Dasha

Bocsi a késésért!

Dasha átad egy lapot, tele kérdésekkel. Az asztalra pillantok, ott van egy másik toll, elveszem az asztalról és elkezdem írni a választ. Kisebb szünetekkel megszakítva írok, am azt jelenti, hogy némely válaszon gondolkozok. Odaúszok a lányhoz, majd átadom a lapot egy mosoly kíséretében. Majd azután visszaúszok, leülök és meregetem a szemeim a könyvespolcok irányába.

- Azt olvasol amit szeretnél, az itt lévő könyvek közül. Szerintem is nagyon izgalmas a víz alatt olvasni.

Úgy érzem magam, mint aki némasági fogadalmat tettem volna. Nem baj, mert itt az előbbi hangokon, amiket a lány csalogatott ki a zongorából, más nincs. Nem is baj. Néha kell egy kis csend, mert a túlzott zsivaly akár még ártalmas is lehet. Odaúszok egy polchoz és elkezdem tanulmányozni a könyveket. Majd amikor egy polccal végeztem, akkor haladok a következőre, hátha találok egy olyat, ami tetszik. Közben ügyelek arra, hogy ne érjek olyanhoz amihez nem lenne szabad. Hátra pillantok, mit tehet most a lány. Visszafordulok és igyekszem egy jó könyvet kivenni. Kezem ügyébe akad egy kicsit vaskos, kiveszem, majd visszaúszok a fotelba és elkezdem olvasni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 9. 18:38 | Link

Zoli

Zoli átvette a kérdésekkel teli lapot a fotelben. Elolvasta, majd rögtön az asztalhoz úszott. Nyúlt a tollért, hogy válaszoljon. Nem néztem végig, a hátamra fordultam és a lábamat a kanapé háttámlájához támasztatom, vagyis csak emeltem a magasba. Fejem lelógott az ágyról. Tipikus póz ez nálam, így szoktam unatkozni. Mondjuk az időm kilencven százaléka nem szabad. Talán télen vannak csak olyan napjaim amikor unatkozok, hisz a többi évszakban általában kimegyek vagy sportolni vagy csak simán a barátaimmal lógni.
Láttam fejjel lefelé közeledni Zolit, aki visszaadta a lapot. Azt olvasok amit akarok. Super, erre nem is gondoltam.
Ő is nekiállt könyveket hajkurászni. Egy polc után következett a másik. Nagy nehezen kiválasztott egyet majd leült mellém és elkezdett olvasni. Felpattantam abból a pózból amiben voltam és a Zoli által olvasott könyvet bámultam. Csak betűket láttam, azokat pedig lusta voltam elolvasni. Pontosabban beleolvasni. Elúsztam a tollért az asztalhoz, majd vissza. Ráhelyeztem a lapot a könyvére és azon írtam meg a következő kérdésem. Kell valami kemény, hogy át ne lyukassza a toll a papírt és hát legközelebb a könyv volt. Reméltem, hogy nem lesz mérges, amiért eltakartam a kilátást.
Mit olvasol? Ez volt ráírva a lapra.
Ezúttal nem kellett megmutatnom neki, hisz automatikusan látta, ahogy írom. Mosolyogva néztem rá és vártam, hogy vagy visszaír, vagy felfordítja a könyvet.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. június 28. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2014. június 27. 14:03 | Link

Bálint

Fáradtan, de viszonylag lendületesen csapta ki Bogi az ajtót, amiről most éppen az hitte, hogy a Bájitaltan tanterem. Továbbra is bénázott sajnos, soha semmit nem talált rendesen. Pedig már legalább egy hete, hogy újra a kastélyban lakott, de ezek szerint ennyi idő nem volt még elég ahhoz, hogy eltalálja a termeket, maximum csak a folyosókat tudta valahogyan belőni.
Ijedten ugrott vissza a bejárat mellől, a bal kezét az arca elé tartva. Mivel plafonig érő víz volt a szobában, teljesen biztos volt benne, hogy most vége az életének. Kész, ő megfullad, a kastélyt elárasztja, de ha még véletlenül túl is élné, az igazgató akkor is a vérfarkasok elé veti ezért. Itt a vég.
Pár másodperc múlva azonban kikukucskált a karja mögül, mert nem történt semmi. Gyorsan körbenézett, szerencsére senki nem volt a folyosón, aki emiatt komplett hülyének nézhette volna. Szerencse.
Viszont azt nem igazán értette, hogy a víz mit keres még mindig a szobában. Bedugta a kezét az ajtón, bár közben őszintén szólva rettegett. Meglepetten húzta ki a kezét. Csontszáraz volt. Mi a fene?
Egy pillanatra átfutott az agyán a gondolat, hogy biztosan csak álmodik, aztán eszébe jutott, hogy tulajdonképpen varázslók között van, tehát miért ne történhetnének álomszerű dolgok? A következő gondolata rögtön az volt, hogy minek ilyen hülyeség egy iskolába, az utánalevő pedig az, hogy becsapja az ajtót és elszalad.
De aztán erőtt vett rajta a kíváncsiság. Összeszorította a szemeit, vett egy mély levegőt, aztán belépett a szobába.
Persze hamar rájött, hogy csukott szemmel nem sokat fog látni a helyből, úgyhogy akkor túl sok értelme nem volt ruhástul bejönnie ebbe a szobányi úszómedencébe, így aztán, várva a csípős érzést, kinyitotta a szemeit. Furcsa módon teljesen élesen látott és egyáltalán nem érezte, hogy a szeme érintkezne a vízzel. Fura.
Ahogy az is furcsa volt, hogy a bőrén sem érezte a vizet. Egyáltalán nem áztak el a ruhái sem, nem is tapadtak rá, pedig azt várta volna. Megtapogatta több helyen is a bőrét, a nadrágját, de semmi. Azta.
Azt nem nagyon merte kipróbálni, hogy vajon kap-e levegőt, mert félt tőle, hogyha kipróbálja, akkor le fog tüdőzni egy nagy adag vizet. Így aztán csak annyival próbálkozott meg, hogy kinyitotta a víz alatt a száját. Azt az egyezséget kötötte magával a Levitás, hogyha nem megy a szájába víz, akkor vesz egy pici lélegzetet.
Nem nyelt vizet, úgyhogy vett a száján egy picike levegőt, és csodák csodájára érezte, hogy oxigén került a szervezetébe. Oké, ez már több mint boszorkányság.
Egyre jobban kezdett tetszeni neki a hely, bár egy kicsit még mindig ijesztőnek tartotta. Most viszont, hogy már levegőt is kapott, úgy döntött, itt az ideje rendesebben is körülnézni kicsit, úgyhogy elkezdett a szoba egy távolabbi pontja felé úszni, ahol egy kis asztal volt, körülötte fotelekkel. Minek akar valaki a vízben leülni?  A haja ugyanúgy össze-vissza lobogott, mintha vízben lett volna, csak amikor megfogta, akkor volt száraz a tapintása.  Még egy picit félt attól, hogy egy óvatlan pillanatban tönkremegy a bűbáj és vizet fog belélegezni, de ez egyelőre nem akart bekövetkezni, úgyhogy egyre nagyobb volt a valószínűsége, hogy nem is fog.
Odaúszott az asztal mellé, megnézegette mik vannak rajta, de nyúlni nem igazán mert semmihez. Még mindig annyira furcsa volt az egész, hogy arra szavakat sem talált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. június 29. 15:19 | Link

Losonczy.

Meglehetősen jól keltem fel, jó nem most, hanem úgy... hanem úgy már korábban, az órát nem néztem, de éppen a pár napos szokássá vált második kávém után vagyok, még mindig teljesen tiszta emberi átlagos tudattal, szóval kedvesebben, mint általában, tehát nagyon gyorsan fel kell mennem Pestre, hogy bezsebeljek öhm csuda jó dolgokat, amik számomra életbevágóan fontos, hogy visszaadják az eredeti és hamisítatlan személyiségemet. De mivel az utazás nem ma lesz és nem is holnap, így még koffein-túladagolást terveztem és egy kis kastélybeli sétát. A Kaffka Margit könyv most is a kezemben; letehetetlen. Van az úgy, hogy egy könyv letehetetlen, s mindenhová cipeled, hátha egy másodpercnyit is tudsz majd belőle valahol olvasni, de általános tény, hogy ilyenkor mindig történik valami, ami miatt képtelen vagy megállni. Ez most a sétálás. Nem is tudom, mikor sétáltam itt ennyit, a falak között. Nyugodt és hűvös. S orbitálisan hatalmas. Kaffka imádja a színeket, a legkülönfélébbtől a legunalmasabbig, és talán ennek hatására talál meg egy piros, már-már rikító ajtó. Nem szokásom gondolkodni a tetteim előtt, főleg nem ilyenkor, ilyen négynapos normális állapotban, túlságosan ember vagyok ahhoz, hogy tudatmentesen cselekedjek, tehát kinyitom az ajtót, belépek, az ajtó becsukódik, én pedig ottmaradok a víz alatt. A vízben. Megrázom göndör fürtjeimet, de semmi víz. Száraz vagyok egy akváriumban; pompás helyszín. Észreveszek egy kanapét, gyorsan befoglalom, én voltam itt előbb stipi-stopi mindenki! Befoglalom a helyet, lábak keresztben, könyv elő. Akváriumban Kaffkát olvasni egy piros ajtón túl. Igazán mesébe illő.
Bálint Csodaországban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 29. 15:57 | Link

Karsa B. Bálint


Bár lenne valahol egy nyugodt hely-puffog Alina magában, miközben rója a folyosókat, és keresi a számára legmegfelelőbb helyet. Fejében túlcsordulnak a gondolatok, és ilyenkor egyszerűen képtelen bármire is koncentrálni; ez vonatkozik az emberekre és a tanulnivalókra egyaránt. Siet, bár maga sem tudja hova, majd gondolkodás nélkül nyitja fel az elé tárulkozó piros ajtót, és reméli, hogy végre itt békére lelhet. Belép és hoppá! Áll a vízben, illetve, hogy mi van? Ez lehetetlen! Kimegy, majd újra benyit, és besétál. A bőréhez nyúl, amely csontszáraz. A hajához ér, ami úgy szintén. Gondolkodik, vajon hol is lehet, majd beugrik a beszélgetés Teoval, aki már említette neki ezt a helyet, sőt még azt is elárulta, hogy itt akad egy zongora is.
-Pompás-mondja ki félhangosan, majd a hangszerhez siet, helyet foglal a széken és egy ismerős számot kezd játszani, amelynek fejből tudja a kottáját. Bár az akusztika nem a legmegfelelőbb, azért elmegy egynek. Most úgy sem az a lényeg, hogy milyen szépen szól, csak az számít, hogy végre kiadhatta magából azt az elmondhatatlan feszültséget, ami már napok óta benne lappangot. Miután a dal végére ért, akkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Kicsit zavarba is jön, egyrészt azért, mert zongorázás közben énekelt is, és nem szeret mások előtt énekelni, másrészt azért, mert nem is köszöntötte az ismeretlen fiút, illetve azért is kellemetlenül érzi magát, mert a srác nagyon bele van feledkezve a könyvbe, amit olvas, és Linának gőze sincs arról, hogy mennyire sikerült magára vonnia a figyelmét. Rá nem jellemzően most határozatlan, hisz nem tudja, hogy most menejn, és kérjen elnézést a zavarásért, vagy szótlanul hagyja el a helyiséget, és tegyen úgy, mintha ez az egész jelent meg sem történt volna. Végül az előbbinél dönt, úgy gondolja, ha a fiú nem kíváncsi a társaságára szó nélkül eloldalog, és keres egy másik nyugodt zugot. Nagy levegőt vesz, a kanapéhoz sétál, majd a lehető legangyalibb mosolyot ölti magára, és megszólítja az ismeretlenm könyvmolyt.
-Szia! Ne haragudj, hogy az előbb-megköszörüli torkát, majd folytatja-szóval, hogy zongoráztam... Nem vettelek észre, amikor bejöttem, annyira meglepődtem, hogy vízben vagyok, és száraz. Tényleg sajnálom...
Boci szemekkel vizslatja a fiút, majd észrevétlenül a kezében tartott könyvet kezdi tanulmányozni, hátha ez lehetne egy közös pont, és el tudná terelni a beszélgetést más irányba, de sajnos nincs szerencséje, ezért szótlanul ácsorog tovább, és várja a srác reakcióját.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 29. 17:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. június 30. 14:10 | Link

Dasha

Épp hogy elkezdem olvasni a könyvet, amit egyszer olvastam, még odahaza, mikor Dasha a lapot a nyitott könyvre teszi és elkezd írni. Mosoly húzódik az arcomra és a lapot odaadva megmutatom a könyv címét, melyen ez áll:
Az emlékek őre
Aztán mikor elolvassa a címet, folytatom az olvasást, de közben fél szemmel fürkészem, mit csinál a lány. Hirtelen lerakom a könyvet és az akváriumbeli partneremtől finoman elveszem a papírt és elkezdek rá írni.

- Javaslom, hogy az operaház fantomját olvasd el, de ha szeretnéd, akkor odaadom, amit most olvasok.

Fülig érő szájjal nyújtom át a lapot, majd visszaúszok a fotelba, kezembe veszem az olvasmányom és készen állok arra, hogy átnyújtsam neki, ha úgy kívánja. Aztán hirtelen minden elsötétül, nem emlékszem semmire. Elalszom a víz alatt, majd álmomban valahogy a könyv lapjai elevenednek meg. Hirtelen úgy érzékelem a dolgokat, mintha csak a főszereplő lennék. Valamennyi szabadságot kapok, de nem sokáig, aztán a könyv története szerint halad a dolog. Nem tart sokáig, hirtelen vált a kép, majd egy színházban találom magam. Érdekesnek tartom, körbenézek a színpadot, másfelé nem tudok menni, majd megint változik minden. Korom feketeséget látok, majd egyszerre halvány fény szűrődik be a szemembe. Ahogy lassan kezdek felébredni, előjön a szoba és minden bútora. Még Dashát is látom, remélem nem aggódik amiért elaludtam. Ha hosszú ideig olvasok egy könyvet – bármilyet – képes vagyok elaludni. Bízom benne, hogy ezzel nem hoztam a frászt rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
bocsi, hogy csak most
Írta: 2014. július 13. 15:25
| Link

Bogi

Annyi furcsaságot láttam már, de ez a terem nem hagyott nyugodni. Pár napja hallottam róla a többiktől, és mivel tipikusan a "hiszem, ha látom" elvet vallom - bár amióta a varázslóvilág része vagyok, egyre gyakrabban inog ez meg - le kell ellenőriznem.
Azért óvatosságból olyan ruhát vettem magamra, amit nem féltek, és nem bánom, ha csurom víz lesz. Egy régi, kissé kopott, és kitágult fekete - inkább szürke - pólót, meg egy sötétkék nadrágot. Nem farmert, az szörnyen nehéz lesz vizesen. Szóval meggyőződve, hogy meg van a tökéletes felszerelés, elsétálok a nyugati szárny második emeletére és szépen be-benyitok minden szobába, amíg meg nem látom azt a bizonyosat, amiben víz van. Először majdnem visszacsapom az ajtót, mégis csak ijesztő, ahogy a vízfal velem szemben áll, de aztán rájövök, hogy ez is "csak" mágia és előbb egy ujjal, majd kissé bátrabban a teljes kézfejemmel tesztelem a dolgot. Egyelőre nem vagyok vizes, így veszek egy nagy levegőt és be is lépek.
A bő póló lebegni kezd, a víz áramlásának megfelelően és a hajamon is érzem, hogy meg-megmozdul, de még sincs vizes érzetem. Ahogy szétnézek, meglátok egy lányt is, így kissé felbátorodom és arra úszom, remélve, hogy nem ijesztem majd meg nagyon. Teszek egy próbát, és megszólalok, fel sem tűnt, de olyan simán vettem eddig levegőt - még jó, hogy működik valami bűbáj, különben most nagyon rossz állapotban lennék.
- Hellóóó! - hogy ebből mennyi jut el hozzá, azt nem tudom. Én elég tompán, és egyáltalán nem tisztán hallom magam, így le is vonom a következtetést: ebből a szempontból tökéletesen vízként reagál a körülöttem levő csoda. Azért bízom benne, hogy észrevesz, és akkor barátságosan integetek neki. Bár azt nem tudom, beszélgetni, hogy fogunk, elvégre ez, jelenleg, lehetetlennek tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Bibi
Írta: 2014. július 14. 12:04
| Link

Nagyon érdekeset hallottam az egyik Rellonos lánytól a minap. Van egy olyan hely ahol a víz alatt vagy, de nem leszel vizes. Hát ezt kenem ki kell próbálnom! El is határoztam, hogy másnap reggel el is indulok a nyugati szárnyba. Szürke rövidnadrágot és piros felsőt vettem fel, amit nem sajnáltam, ha vizes lesz esetleg. Minden ajtón benéztem, de végül megtaláltam. Be is nyitottam, és egy hatalmas vízoszloppal találtam szemben magam. Először csak a kezemet, majd a lábamat és végül az egész testemet belevetettem a vízbe. A víz alatt az volt a fura, hogy tudtam lélegezni is, és természetesen, hogy nem lettem vizes. A víz alatt láttam egy azt a Reilon-os lányt aki mesélt a helyről. Elkezdtem felé úszni és amikor megérkeztem mellé meg is szólítottam Sziiiaaaaa!! Mondtam akikor rájöttem, hogy beszélni viszont nem tudok alatta. Reméltem, hogy a lánynál van papír, vagy valami amin tudunk kommunikálni.
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2014. július 14. 15:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Levendula
Írta: 2014. július 14. 14:36
| Link

Az akváriumban úszkáltam. Láttam a lányt akinek meséltem róla. Láttam tetszik neki. Próbált beszélni.. hát ezt nem mondtam? Oké.. a lány felé fordultam. Reméltem észrevesz. Elkezdtem fel mutogatni.. Gyorsan felúsztam.Vizes lettem.. így jártam..
-Szia! Bibi vagyok! Izéh.. öhmm. Mint látod kicsit vizesek lettünk de csak így tudunk beszélgetni..
Kíváncsi voltam mit szól hozzá..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Bibi
Írta: 2014. július 14. 15:36
| Link

Észrevettem, hogy mutogat, hogy ússzunk fel az akvárium tetejére. Rendben gondoltam, menjünk. Fel is úsztunk a tetejére, igaz egy kicsit vizesek lettünk de sebaj. Direkt olyan cuccot vettem fel, hogy ha vizes lesz nem kár érte. Szia! Levendula vagyok. Nagyon érdekes ez a hely. Hát így jártunk. Milyen érzés a Rellonba járni?
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2014. július 14. 15:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 17. 21:32 | Link

Alina Kedves

Tegnap kaptam egy baglyot Alinától, amit izgatottan nyitottam ki és olvastam el. Az állt benne, hogy a napokban valamikor rá fog érni, hogy megejtsük az értelmetlen szobában a találkozót. Elképzelni sem tudom, hogy milyen is lesz ez a találka, és hogy értelmet fog-e nyerni a szoba varázsa, minden esetre furcsán izgatottan vártam a mai délutánt. Délután 6 órát beszéltünk meg, de be kell vallanom, hogy félek ettől a helytől. Megkaptam az instrukciót, hogy hol is van a terem és hogy egy piros ajtót kell keresnem, belépni nem mertem rajta. 10 perccel 6 előtt érkezem az ajtóhoz és nagyon remélem, hogy a lány már nem odabent vár, mert az elég kínos lenne. Az ajtó két oldalán várnánk egymásra. Megmosolyogtat a gondolat és fejcsóválva érkezem az említett folyosóra, hogy aztán ki is szúrjam a piros ajtót. Igazából kicsit hülyén érzem magam, mert egy fekete-piros rövidnadrágot húztam fel, ami lehet sima, sportos rövidnadrág, de lehet fürdőgatya is. Tényleg nem tudom, hogy mire számítsak ebben a teremben, úgyhogy felkészültem az összes eshetőségre. Törölközőt nem hoztam, mert sejtettem, hogyha én vizes leszek, a törölköző is, és elég hülyén nézne ki itt az ajtó előtt egy árva darab. Egyszerű, laza tanga papucs van rajtam és egy szürke póló. Az nem érdekel, ha ez elázik, mert nem olyan értékes, csak egy sima póló. Nem nézek ki valami dögösen, minden esetre nem lesz gond, hogyha totál csurom vizes leszek. Lazán támaszkodom neki az ajtóval szemközti falnak, egyik lábamat feltámasztom és karba tett kézzel várom, hogy partnerem megérkezzen és beavasson a terem csodálatos értelmébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 17. 21:57 | Link

Caius Drága



Alina a mai napon roppant izgatott volt, alig tudott figyelni az órákon. Nem is csoda, hiszen mára levelezték le a találkozót Caiusszal. A tanórák percei a szokásosnál is lassabban teltek, a szőkeség minden percben az óráját nézte, és alig várta, hogy végre délután legyen. Ha nagy nehezen is, de elérkezett a várva várt időpont. A mai nap lina egy rózsaszín miniruhát visel, melyet türkiz és fehér virágminták ékesítenek, hozzáillő kiegészítőkkel, türkiz magassarkúval és egy rózsaszín táskával, amelybe nem felejtette el belecsempészni az elsősegély csomagot. A Gólyalak órájára tekint, és bosszúsan állapítja meg, hogy a percek most, amikor lassíthatnának egy kicsit, eszük ágában sincs... A ketyegő ugyanis mindjárt a hatot kongatja. Lina fénysebességgel száguldozik a folyosókon, majd a nyugati szárnynál kicsit lelassít, nem szeretne zilálta kinézni. Kis idő elteltével az utolsó lépcsőfokot is maga mögött tudja, és befordul a folyosó irányába. Már messziről kiszúrja a falnak támaszkodó Caiust. Lépteit megszaporázza, így hamar átszeli a kettejük között lévő távolságot. Megmosolyogja a fiú öltözékét, melyen látszik, hogy a srác nem hitte el, hogy nem lesz csurom víz, ha belép az ajtón. Angyali mosolyt varázsol arcára, és mentegetőzni kezd a néhány perces késésért.
-Szia, örülök, hogy látlak! Ne haragudj, hogy késtem, nehezebben ment a készülődés, mint hittem. Nos, felkészültél?
Huncut mosolyra vált, és Caiusra kacsint, majd lenyomja a piros ajtó kilincsét. Hiába járt már itt, lenyűgözi a látvány. Miután átlépi a küszöböt, megáll, és kíváncsi tekintettel várja a fiú reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 17. 22:08 | Link


A falnak dőlve várakozok és igazából most valamiért nem érdekel az idő. Általában nagyon pontos vagyok és ezt elvárom másoktól is - sőt, igazából mindenkitől! - de most nem bánnám, hogyha lenne még néhány percem. Izgulok. Miért izgulok? Mint valami tizenéves tinédzser az első randiján. Pedig ez nem is randi. Vagy igen? Vajon Alina hogy fogja ezt fel? Mert ha randi és örül neki, akkor az tök jó. De ha csak én gondolom túl komolyan a dolgot és ő nem, és ő csak egy baráti találkozónak érzi, akkor... Igyekszem fékezni a gondolataimat, annál is inkább, mert léptek zaját hallom és ahogy felnézek, tátott szájjal meredek a felém közeledő Szőke Angyalra.
- Alina... Szia! - köszöntöm és látszik rajtam, hogy döbbent vagyok, majd félmosolyra húzódik az ajkam.
- Nagyon csinos vagy! - tárom ki a kezemet és ölelem magamhoz a lányt, hogyha hagyja, és egy tétova puszit nyomok az arcára. Emlékszem, hogy múltkor csak megöleltük egymást, talán ez kicsit váratlanul fogja érni a lányt, minden esetre egy próbát megér, nemde?
- Készülődés? - vonom meg titokzatosan vigyorogva a szemöldökömet, és gondolatban széles mellel vigyorgok. Készülődött. Miattam! Hát ez oltári! Közelebb sétálunk hát az ajtóhoz, én pedig egyre izgatottabb leszek.
- Azért fürdőgatyát húztam, biztos, ami tuti - kacsintok vigyorogva a lányra, majd mikor kinyitja az ajtót, ijedten lépek oldalra. Hogy aztán kisfiúsan vigyorogva hajoljak ki az ajtó mögül és figyeljem, hogy bizony a víztömeg nem mozdul.
- Azannya! - döbbenten pislogok a hatalmas víztömegre és figyelem, ahogy Alina lassan besétál. Egy pár pillanatig hezitálok és nézem, ahogy a hullámok lágyan mozgatják a lány haját. Megcsóválom a fejemet és hogy ne tűnjek olyan beszarinak, határozottan lépek be a szobába, véve egy nagy levegőt...
Hogy aztán ki is fújjam, ugyanis rájövök, hogy tudok lélegezni a víz alatt. Állati! Döbbenten pislogva, majd egyre szélesebb vigyorral nézek a lányra, és megcsóválom a fejemet.
- Ennek semmi értelme! - kiáltok vigyorogva és remélem, hogy eljut a hangom a lányhoz. Bár ez pozitív, mert közel kell lennem hozzá, hogy hallja, mit is mondok. Lassan körbenézek a szobában és az egyik kanapéhoz sétálok, majd fellököm magam, és engedem, hogy lesüllyedjek, pontosan a kanapé szélére. Király! Vigyorgok, mint a tejbetök, majd kinyújtom a kezemet Lina felé és hívogatóan intek neki, hogy csatlakozzon hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 17. 22:26 | Link


Alina mosolyogva néz Caius döbbent arcára, és ismét zavarba jön, ami nem is csoda, nincs hozzászokva, hogy valaki a puszta látványától így meglepődjék. Rákvörösre pirulja magát, mikor a fiú dícsérő szavakkal illeti. Amikor Caius magához öleli, és még egy puszit is nyom az arcára, a pillangók csak úgy röpködnek a hasában, jobban, mint az egész nap folyamán bármikor. Valamennyire összeszedi magát, és igyekszik a lehető legértelmesebben válaszolni.
-Köszönöm. És, hát igen, készülődtem, mert hát ez az alkalom megérdemli. De látom, te nem bíztad a véletlenre, pedig mondtam, hogy nem leszel vizes, de mindjárt meglátod!
Azzal lenyomja a kilincset, és a küszöbről visszanézva várja, hogy a fiú is belépjen. Caius arcára ismét a döbbenet ül ki, mikor szembe találja magát az álló víztömeggel, majd miután belép, vigyorogva közli, hogy a helynek semmi értelme.
-Na jó, lehet, hogy nem sok, de szép, nem?
Az átlagosnál jóval hangosabban kell beszélni, mivel a víz alatt nem terjed a hang. Alina a fiút kémleli, aki a kanapéhoz megy, helyet foglal, majd kezével a lány felé int, hogy csatlakozzon hozzá. A szőkeség nem is hezitál sokat, lehuppan Caius mellé, és a fiú szemeibe néz. Szívverése felgyorsul, ezért tekintetét a zongora felé fordítja, majd nagy levegőt vesz, és az előbbinél valamivel halkabban megszólal.
-Látod? Ott a zongora. A kezdőknek ez itt pont jó hely a gyakorlásra. Itt a kutya sem fogja őket hallani és kinevetni, ha elbénázzák a dolgot... Azt hiszem örültem volna egy ilyen helynek a zongoratanulásom elején, de azt hiszem a szüleim sem bánták volna...
Felnevet, közben íriszeit ismét a fiú barna szemeibe fúrja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 17. 22:35 | Link


Fantasztikus ez a hely és habár az értelmét még mindig nem fogom fel, azt hiszem, hogy jegelem egy időre ezt a gondolatot és nem fogom keresni, hogy mire is jó ez az egész akvárium. Persze baromira látványos meg minden, de akkor is... Belépve döbbenten tapasztalom, hogy nem vagyok vizes, és vigyorogva fedezem fel a szobát. Feljebb úszva lassan engedem le magamat a kanapéra, és vigyorogva nyújtom a kezemet a lány felé, magam mellé húzva. Lina nem fogja meg a kezemet, hanem egyszerűen lehuppan mellém, ami kicsit furán érint, de talán csak félénk. Sokat tanakodtam magamban, hogy merjek-e lépni, vagy hogy mennyit merjek lépni, végül is úgy gondoltam, hogy apróbb jeleket sugárzok a lány felé, és majd ő reagál rá valahogy.
- Ja, jól néz ki. Főleg, hogy ilyen jó nő van velem közben, dob az egész hangulatán - vigyorodom el és ismét végigmérem a csinos szöszit. Nem akarok bunkó lenni, vagy az a tipikus nagymenő srác, egyszerűen csak igyekszem lazára venni a dolgokat. Lina a zongora felé fordul és meg is mutatja a hangszert. Szép darab, hatalmas fekete zongora, a fedele pedig le van hajtva. Gyanítom azért, mert úgysem számít, hogy milyen a hangja.
- Valahol mindenkinek el kell kezdenie... - vigyorodom el, majd hirtelen felrúgom magam a vízben, és mellúszásba a zongorához úszok, és ismét lehuppanok a székre. Felnyitom a tetejét és lágyan végighúzom a billentyűkön a kezemet.
- Mutatsz valamit? - nézek kihívóan a lányra, és kicsit oldalra döntöm a fejemet, úgy várom, hogy vajon odajön-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 17. 22:57 | Link



Alina, bár látja, hogy Caius felé nyújtja a kezét, nem meri megfogni, talán attól fél, ha hozzáér szertefoszlik az egész jelent, mint egy álom. Látja a fiún, hogy meglepődik a lányon, épp ezért szégyenlősen elpirul, főleg akkor, mikor Caius kihangsúlyozza, a terem hangulatán emel az, hogy 'jó nő' van mellette. A szőkeség csak mosolyog, közben a srácot kémleli. Gondolatai ezerfelé járnak, de mindegyik középpontjában egy személy áll, és az Ő. Annyira belefeledkezett ezekbe a gondolatokba, hogy alig vette észre, hogy Caius elúszott mellette, és egyenesen a zongorához tart. Odaérve kihívóan néz a lányra, majd felhajtva a zongora fedelét végighúzza ujjait a billentyűkön. Lina veszi a célzást, és követi őt. A székre huppan, szorosan Caius mellé, majd mielőtt játszani kezdene, a fiú szemébe nézve magyarázza, miért ezt a dalt választotta.
-Sokáig tanakodtam azon, mivel is készüljek erre az alkalomra. Nem, most nem a ruhára gondolok. Lehet, hogy most látlak utoljára az év vége előtt, és emlékezetessé szeretném tenni. Ha nagyon belemerülnék a dalba, és énekelni kezdenék, csak szólj nyugodtan, ne hagyd, hogy kínozzalak.
Felnevet, majd ujjait a billenytűkre helyezi és játszani kezd. Bár énekelni nem énekel, tudja a szöveget, tudja miről szól. Zongorázás közben kicsit el is szomorodik, hisz a dal szerzője az elengedésről, a búcsúzáról írt. Lina is tudja, hogy, ha nem is most, egy hónap múlva el kell engedje a fiút. A dal véget ért, és a lánynak ismét mosolyognia kell, nem kerülhet olyan helyzetbe, mint a múltkor. Épp ezért könnyed hangon lágy csevejbe kezd.
-Remélem hallottál belőle valamennyit... Nem a legjobb az akusztika tudom, de sajnos több helyet nem tudok, ahol megtalálható a hangszerek királynője. Egyébként, hogy tetszett?
Angyalian mosolyog, közben magában még mindig a dalt dúdolja.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. július 17. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 18. 10:17 | Link


Habár a terem szépsége és látványossága lenyűgöz, még mindig nem nagyon értem, hogy mi értelme is van ennek az egésznek, minden esetre élvezem a lánnyal töltött időt. A kanapén ücsörögve nézzük egymást, majd Lina felhívja a figyelmemet a zongorára, amiért ugye idejöttünk. Sejtem, hogy nem sokat fogok hallani a dalból, de azért majd igyekszem fülelni. A kanapén nem sokat ücsörgünk, felrúgom magam a vízbe, aprócska hullámokat verve, majd szép lassan mellúszásban közeledem a zongora felé és le is huppanok a padra, ahova hamarosan a szöszi is követ. Furcsa úgy úszni a vízben, hogy közben totál nem érzed magad vizesnek, ez valami különleges érzés, amit nem nagyon lehet megmagyarázni másnak. Talán ezért is nem hittem el a lánynak a terem varázsát és ezért nem is értettem, hogy ez mire jó. De az igazat megvallva elég buli és élvezem is, főleg ilyen társaság mellett. Figyelem, ahogy Lina csatlakozik hozzám és lágyan lehuppan mellém a székre. Elképzelem, hogy az ölembe kapom a lánykát és magamhoz szorítom, orromat a hajába fúrom és mélyet szippantok belőle, de egyelőre ez csak álom és vágy marad. Most csak annyit tehetek, hogy kicsit közelebb hajolok hozzá és a vállát szimatolgatom. Legszívesebben egy csókot nyomnék a nyakára, de nem tudom, hogyan is reagálna. Végül beszélni kezd, és a pillanat heve elmúlik, így kihúzom magam és kezemet Lina mögé rakom, úgy támaszkodom meg a széken. Nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de igazából kicsit meghatódok és nem jut eszembe semmi. Azonban a mardosó gondolat, hogy most lássam a lányt utoljára kicsit felkavar, így csak a billentyűket nézem és figyelem, ahogy Lina lassan játszani kezd. Ismerem a dalt, ki nem? És halkan dúdolgatni, énekelni kezdem, miközben a lány arcát figyelem.
- Szeretem ezt a dalt, és így zongora verzióban még jobb - mosolyodom el lágyan, majd kicsit oldalra fordulok Lina felé és egy óvatlan mozdulattal végigsimítok az arcán.
~Amúgy mi a fészkes fenét csinálsz?!~ üvölt egy hang a fejemben, de igyekszem azt lehalkítani.
- Köszönöm, hogy játszottál nekem. És... - nézek oldalra el, majd ismét a lány szemébe:
- ... Nem kell, hogy most találkozzunk utoljára. Mármint... Kedvellek és jól érzem magam veled - mosolyodom el. Lassan elveszem az arcáról a kezemet és a keze után nyúlok, hogy lágyan megfogjam. Remélem, hogy nem húzza el...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 18. 10:36 | Link


Lina zongorázás közben végig arra koncentrált, hogy ne sírja el magát. Nem tudta volna elviselni, hogy Caiust megint miatta mardossa a bűntudat, épp ezért csak a billenytűkre próbálta korlátozni figyelmét. A dal végén Caiusra pillant, s közben reméli, hogy, ha nem is az egészet valamennyit hallott belőle. Szerencsére igen, legalábbis a reakcióból ez jött le. A lány hihetetlenül örül, hogy sikerült olyan dalt választania, amit szeret és ismer is a fiú. Mosolyog, majd elpirul, mikor Caius gyengéden végigsimítja arcát. Aztán azt mondja, nem kell, hogy most találkozzanak utoljára, majd megfogja a lány kezét. A szőkeség arcán még mindig ott a pír, és természetesen a mosoly is, majd mélyet lélegzetet véve beszélni kezd.
-Igazán nincs mit! Méltó módon szerettem volna elbúcsúzni. Tudom, hogy nem meghalni mész, és, hogy találkozhatunk még ezalatt az egy hónap alatt. És szerettem volna, ha amikor majd eszedbe jutok, ez a pillanat marad meg rólam.-Pillanatnyi szünetet tart, majd folytatja.-Nekem is jó veled, sőt... Nagyon jó.
Legszívesebben most hagyná, hogy a felgyülemlett könnyek utat törjenek maguknak, és elárasszák az arcát. De nem lehet. Az emlékezetes pillanatba nem fér bele a sírás, ezért erőt vesz magán, és mosolyogni kezd, nem szeretné, ha egéritatóként maradna meg Caius emlékezetében. Megdörzsöli szemét, elmorozslja a könnycseppet, és a fiúra tekint, közben angyalian mosolyog.
-Mintha azt mondtad volna a kandallós szobában, hogy tudsz zongorázni. Van olyan dal, aminek fejből tudod a kottáját? Csak, mert szívesen meghallgatnám, hogy játszol. És mivel te nem jelentesz veszélyt rá, nyugodt szívvel adnám át a billantyűket...
Caiusra kacsint, mosolya még mindig anygali, és a biztos siker érdekében boci szemeit is beveti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 18. 10:51 | Link

A dal nagyon szép és így, hogy ilyen közel ülök a zongorához, tökéletesen tisztán hallom minden egyes leütött billentyűnek a hangját. Örülök, hogy ezt a dalt választotta a lány, mert szeretem és így zongora verzióban még nem hallottam, és nagyon szép. Talán majd egyszer én is megtanulom, habár nem a zongora az én hangszerem. Azért nagyjából tudom, hogy mi hol van rajta, és kottából is tudok játszani, hogyha nagyon muszáj, bár nem ajánlanám senkinek, hogy meghallgassa. Persze... Ez a szoba pontosan erre való, nemde? A dal végén lágyan végigsimítok Lina arcán, majd megfogom a kezét, ezzel köszönöm meg azt, hogy így gondolt rám és csak nekem játszotta el ezt a csodálatos, ámde szomorú dalt. Tényleg úgy érzem, mintha örökre búcsúznék tőle és mintha valami távoli helyre mennék, ahonnan nincsen visszaút.
- Soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ezt a dalt, téged... -hangom kezd kicsit csöpögőssé válni és a lágy mosoly egy furcsa, titokzatos vigyorra húzódik:
- És ezt az értelmetlen termet - nevetek fel lágyan és megcsóválom a fejemet. Még mindig nem nagyon tudom hova tenni ezt az egészet, de hát biztos van értelme. Látom, hogyan vörösödik el a lány szeme, és én sem szeretném, hogyha sírna miattam, úgyhogy lassan elengedem a kezét és leütök néhány billentyűt, a zongorára figyelve. A kérésére elnevetem magam és megcsóválom a fejem.
- Hát kössz szépen, hogy nem félted tőlem a zongorát - nevetek. Tényleg jó kedvem van, a szemem csillog és nem is tudom, hogy viszonyuljak ehhez az egész helyzethez.
- Hát van egy dal... Ki fogsz röhögni, de ezt tudom - húzom el a számat szégyenlősen mosolyogva, majd játszani kezdem a Lina által is biztosan agyon unt és ismert dallamot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 18. 11:12 | Link


Nem fog elfelejteni! Nem fog elfelejteni!-ismételgeti Lina magának Caius szavait, közben a pillangók a hasában újra műkődésbe lépnek. A lány a széken maradásra koncentrál, ugyanis tart tőle, hogy a lepkék hatására, akarata ellenére lebegni fog. Koncentrációjából a fiú nevetése zökkenti ki, aki előző szavaihoz hozzáteszi, hogy 'az értelmetlen termet' sem fogja elfelejteni. A szőkeség is felnevet, hisz úgy tűnik hiába minden próbálkozása, Caius talán soha nem fogja megérteni az akvárium lényegét.
Alina szemében gyülekeznek a könnyek, melyeket dörzsöléssel morzsol szét, és reméli, hogy a fiúnak nem tűnik fel nagyon, hogy vörösebb a szeme az átlagosnál. Talán épp ezért engedi el a lány kezét, hogy ne bukjon ki belőle a sírás. Alina erőt vesz magán, és eleinte mosolya nem őszinte, majd mikor Caius veszi a poént, és megköszöni, hogy Lina nem félti tőle a zongorát, őszintévé válik. Figyeli, ahogy a fiú ujjait a billenytűk fölé helyezi, és játszani kezd. Bár sokszor hallotta már a dallamot, mégis olyan, mintha most találkozott volna vele először. A dal után Alina még néhány percig a semmibe réved, majd a fiúra emeli pillantását, és elvigyorodik.
-Gyere, mutatok valamit, de ahhoz fel kell úsznunk a plafonig! Ne félj, nem fog fájni, azt hiszem!
Rákacsint. A lány jól tudja, ha felérnek a felszínre, nem védi őket tovább a bűbáj, és csurom vizesek lesznek. Az sem érdekli, hogy elázik majd a haja, a ruhája, és elkenődik a minimális smink, amit magára tett. Megfogja a fiú kezét, és reméli, hogy Caius nem fog ellenkezni, és hagyja, hogy a lány a felszínre vezesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 18. 11:23 | Link


Az érzelmes jelenet után igyekszem kicsit lazább hangulat felé terelni a beszélgetést,így vigyorgok és nevetgélek, amennyire csak tudok. Persze nekem is kicsit furcsa ez az egész búcsú, meg minden. Baromira nem akarom még itt hagyni az iskolát, de már így is három évvel többet maradtam, mint illett volna, habár egyszer sem buktam és erre büszke vagyok. Pontosan 8 évvel ezelőtt érkeztem a Bagolykőbe és most jött el az idő, hogy távozzak. Remélem, hogy Isabella sem fog bukni semmiből és ő is hasonlóan jól fog teljesíteni, mint ahogy én tettem. Kicsit elrévedek, ahogy játszom a jól ismert dalt és habár néha rontok, talán a lány nem veszi észre, bár itt ülve mellettem biztos, hogy kiválóan hallja a zongora minden egyes hangját. Mikor leütöm az utolsó billentyűt is, kérdőn nézek a lányra, szemeben a "Na, hogy tetszett?" kérdés villan, de nem teszem fel hangosan. Minek? Úgyis tudom, hogy ez egy agyonunt, elcsépelt darab és kb. minden harmadik ember el tudja játszani. Pech, gitáron sokkal ügyesebb vagyok. Lina egy újabb dolgot akar mutatni, odafent a plafonnál.
- Hogy mi? Minek ússzunk oda fel? - vonom fel a szemöldököm, de - buta módon - bízok a lányban, és követem őt, felfelé elkapva a kezét. Kicsit lebegek, majd magamhoz húzom őt, és a derekánál fogva tartom meg magam előtt.
- Mi van odafent, Alina? - nézek mélyen a szemébe és játékosan húzom össze a szememet. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lehet odafent, de olyan jó most itt lenni kettesben, ilyen közel egymáshoz. Látom, ahogy a lágy hullámok játszadoznak a lány tincseivel, ahogy fodrozódik a ruhája a vízben. Annyira szép, annyira... Angyali!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 18. 11:43 | Link

Lina kicsit kifújja magát, és örül, hogy vissza tudta tartani a könnyeket, hisz ez még eddig sosem sikerült neki. Caius játszani kezd, és bár elvét egy-két hangot, nem szembetűnő, és a lánynak még így is tetszett a darab. Mikor végzett a fiú a szőkeségre pillant arra várva, hogy 'értékelje' a produkciót. Alina ajkára széles mosoly kúszik, majd belevág a 'zsűrizésbe'.
-Nagyon szép volt! Jó neked, hogy két hangszeren is tudsz játszani! Bár a hangszereknek, főleg a gitárnak meg az a jó, hogy én csak egyen...
Felnevet, majd néhány percre a némaság honol a víz alatt, majd a lányba belebújik a kisördög, és arra kéri Caiust, ússzanak fel a víz felszínére. Lina jót mosolyog a fiú reakcióján, aki nem érti, miért is akarja a szőkeség mindenáron felcipelni a mennyezetig. Alina csak nevet, majd mikor érzi, hogy Caius elkapja a kezét, kicsit elpirul, és angyalian mosolyog. Még egy váratlan fordulat jön, Caius megfogja Lina derekát, és magához húzza, majd szemeit játékosan összehúzza, és a lány szemébe fúrja. Faggatja, mi van odafent, de a lány nem válaszol, csak mosolyog, de pillantását nem veszi le a fiúról. Miközben úsznak, a lány szorosan átöleli a fiút, ujjaival a tarkóján zongorázik. Érzi  Caius illatát, és a közelsége boldoggá teszi őt.
Felérnek a felszínre és a varázslat megszűnik. Alina érzi, ahogy a víz átjárja ruháját, közben szemeit még mindig Caiuson pihenteti. Csak remélni tudja, hogy nem fog nagyon kiakadni, amiért eláztatta őt.
-Meglepetés!
Mondja viszonylag hangosan, majd felnevet, és élvezi, ahogy a hullámok játszadoznak kissé kócos tincseivel és a ruhájával.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. július 18. 12:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2014. július 20. 15:55 | Link

Thomas Swart

Egy újabb unalmas vasárnap reggel. Én mindennap úgy kezdem a napom hogy olvasok vagy rajzolgatok az ágyamban. Most kicsit előbb felkeltem mert nem akartam az egész reggelemet az ágyban tölteni így gyorsan felöltöztem és gondosan megmosakodtam, utána leültem az íróasztalomhoz és elkezdtem írni a szüleimnek egy levelet mert már rég írtam nekik egy beszámolót az itteni dolgaimról. Ők viszont nagyon sokszor írnak nekem ,szóval levélből nincs hiányom. A szüleim minden levelükben leírják hogy miért írok ilyen keveset ez szinte minden levélben benne van. Miután kész lettem betettem egy borítékba és betettem a kis pandás táskámba hogy elküldjem egy bagollyal.
Elindultam tehát hogy feladjam de először reggelizni akartam. Mikor befejeztem a reggelim a hálókörlet felé találtam egy ajtót ami nem volt annyira ismerős és azt gondoltam hogy talán eltévedtem, körülnéztem és megbizonyosodtam hogy jó felé járok.
Az ajtó pirosra volt festve és a kilincs aranyozott. Nem tudtam mi van az ajtó mögött, de túl kíváncsi voltam így hát erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset. Ahh! Amint megláttam ami bent van nagyon megijedtem. Nagy adag víz volt a szobában, ezért reflex szerűen hátraugrottam és a két kezemmel a fejemet védtem várva a sorsomra, de csodával határos módon nem történt semmi. Kikukucskáltam egy kicsit és láttam hogy a víz még a helyén van. Közelebb mentem az ajtóhoz, egy kicsit még tartózkodtam, mert féltem az egésztől mert túl gyanús volt az egész. Becsaptam az ajtót és elindultam a folyosón, de túl sokszor visszanéztem, végül a folyosó végén megálltam és megfordultam. A folyosó üres volt én meg elindultam a piros ajtó felé. Kinyitottam megint és a víz persze még mindig ott volt, erőt vettem magamon és bedugtam a jobb kezem és gyorsan ki is húztam, viszont a kezem még mindig száraz volt, egy csepp víz sem volt rajta.
Ezek után már könnyen bemertem menni. Az orrom befogtam és a szemem is szorosan csukva volt. De egy kicsit kinyitottam a szemem és csodálkozva rájöttem hogy rendesen látok és lélegezni is tudok a víz alatt. Körül néztem a szobában és láttam hogy rendesen be van rendezve mintha egy sima átlagos szoba lenne. Kicsit úszkáltam utána gondoltam hogy elrugaszkodok a faltól és akkor gyorsabban tudok majd úszni, de miután a falhoz értem furcsa érzés öntött el és rájöttem hogy csurom víz lettem és nehezebben veszek levegőt. Segítség! Próbáltam kiabálni hangosan, de nem hiszem hogy hallatszott. Gyorsan felúsztam a felszínre és kimásztam a folyosóra a vízből és ott levettem a szandálomat, mást nem igazán tudtam levenni mert szoknyában voltam. Lefeküdtem a földre hátha kicsit megszáradok.
Utoljára módosította:Lillith Holloway, 2014. július 20. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet