31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 18:24 | Link





Laduver Nerella Rodé




Legnagyobb megkönnyebbülésemre, Nerellának normális szerető családja volt ami még ép és egész. Jó hallani, amikor valaki arról beszél, neki milyen csodás élete is van, mert így én is elbírom képzelni az enyém milyen is lenne.
Mindennap friss reggeli illatra kelni, miközben anya azt kiálltja: "Reggeli!". Majd lemennék reggelizni, leülnék apa mellé, aki épp a reggeli újságot olvassa, majd megkérdezné tőlem: "Jól aludtál kicsikém?"
Lehet, hogy nem ilyen egy idilli család reggelije, de az én fantáziám valami ilyesminek képzeli el.
- Az jó. Te legalább az igazi családod körében vagy. - mosolyogtam rá a lányra.
 - Nem mintha nem szeretném a nevelő szüleim, de még is jó lenne az eredeti anyával és apával lenni. - szabadkoztam gyorsan, nehogy a lány azt higgye nem szeretem újdonsült családom.
- Én sem tudtam, hogy ilyen varázslatos ez a szoba. Ez egyszerűen csodálatos! - nevettem el magam vidáman.
Valóban fogalmam sem volt, hogy milyen mágia védi a termet. Először amikor kinyitottam az ajtót, azt gondoltam, hogy most kizúdul rám ez a rengeteg víz, meg hogy amikor beljebb megyek, akkor, majd megfulladok, mivel nem tudok lélegezni a víz alatt. De nem így történt. Szerencsére. Hihetetlen milyen helyek vannak ebben a kastélyban. De valami azt súgja, hogy még sokkal különlegesebbek is várnak rám elrejtve szerte a suliban.
- Most, hogy így végiggondolom, eléggé megijedtem, amikor szemben találtam magam ezzel a sok vízzel. - nevettem nagyot, a saját butaságomon.
- Te nem így voltál vele?

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 10. 18:55 | Link

Elena Rose

Éreztem, hogy váltanunk kell a "Te családod milyen?" témáról. A mai világban sajnos gyakran előfordulnak hasonló esetek, noha nem ekkora tragédiák, de például a szülők válása egyáltalán nem ritka. Szép lassan végre sikerült is lezárnunk ezt az ügyet, és lapozhattunk. Egy új oldal, tiszta lap, remélem nem trafálok bele hasonló szörnyűségekbe.
Megkönnyebbülésemre nem csak én voltam ilyen "tudatlan". Jól esik találkozni olyanokkal, akik szintén hasonló cipőben járnak mint én. Ilyenkor kicsit jobban érzi magát az ember, hogy nem csak ő az egyetlen tudatlan a sok okos között.
Mellesleg a szoba valóban varázslatos. Egy ideje már ácsorgunk ebben a mesébe illő szobában, azonban még mindig nem tudom túltenni magam a látványon. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ezt vajon mi tudja még überelni. Bár van egy olyan érzésem, hogy bőven van még ennél sokkal-sokkal elbűvölőbb helység ebben a hatalmas kastélyban. Mindenesetre ez is bőven megteszi. Lehet, hogy legközelebb már szándékosan úszócuccban jövök, talán minden kora reggel. Nagyon hiányzik már egy kis sportolás, talán ez majd kielégíti a vágyaim. Egyenlőre...
- Én is. Annyira megijedtem, hogy ahogy feleszméltem a tudatból, hogy víz alatt vagyok, egyből rohantam is kifelé. Aztán sikerült feldolgoznom a tényt, hogy itt a fizika törvényei nem teljesen úgy működnek mint a muglivilágban. - Azért megnézném a volt fizika tanárom arcát, hogy ő vajon mit szólna egy hasonló jelenséghez.
- Na és te már sokfelé jártál már? Én alig egy hete érkeztem, szóval körülbelül minden pillanatban képes vagyok elveszni. Általában igyekszem követni a tömeget, vagy egy-egy háztársamat. Remélem mihamarabb megismerem a kastélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 23:46 | Link





Laduver Nerella Rodé



Örültem, hogy nem én vagyok ebben a kastélyban ilyen aki alig ismer itt valamit. Csak kár, hogy ehhez a tulajdonságomhoz még az ügyetlenség is társul, meg persze az is benne van a pakliban, hogy folyton elkések mindenhonnan. Nem is tudom, mikor volt egy normális napom. Talán akkor amikor még a régi sulimba jártam. Az sokkal kisebb volt mint ez. Néha olyan érzésem van, hogy ez a kastély direkt ilyen nagy, hogy ne találjunk meg semmit.
 - Azt nem mondhatnám, hogy nagyon kiismerem magam itt, mert még én is újnak számítok. Bár már találkoztam furcsa helyekkel itt.
Ez tény és való. Mondjuk, az igazság terme, ahol hiába akarsz hazudni, nem bírsz. Ahhoz a teremhez is fűződik egy sebem, amikor átestem a küszöbön. Vagy mondjuk... ott van még a múlt árnyainak terme. Ott csak egy régi emlékre, vagy elképzelni kell egy régi jelenetet, és már hipp-hopp ott is vagy. Csak kár, hogy csak nézőként. Oda azért keveredtem, mert valakitől ismeretlen levelet kaptam, amiben pedig az állt, hogy ott várnak engem. De hiába vártam a "titkos hódolóm",nem jött senki. Anna szerint, csak egyfajta beavatási csicskáztatás volt, de én mégis bíztam abban a levélben.
A szertár se semmi. Ott Erikkel voltam. Csak azért, mert valaki bezárt oda. Ott is vannak furcsaságok. Sok mindent fedeztünk fel. Láthatatlan tintát, meg egy furcsa tükröt amiből ismeretlen emberek néztek vissza. Ezt a mai napig nem tudtuk kideríteni.
Egyszóval a sok találkozásom és helyfelismerésem mind egytől egyig zavarosak.
 - És te találtál már ennél a teremnél furcsábbat? - fordultam Nerella felé, amikor abbahagytam a visszaemlékezést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 11. 19:11 | Link

Elena Rose

Boldogsággal töltött el, hogy sikerült végre valakivel úgy komolyabban szóba elegyednem. Nem mondanám azt, hogy túl sok embert ismerek itt, sőt talán igazából csak egyet. Hatalmas félelemmel töltött el, mikor ideérkeztem, hogy vajon hogyan fognak fogadni diáktársaim és, hogy vajon mennyire fognak elfogadni avagy megkedvelni. Sajnos nem sok tanulóval volt még szerencsém beszélgetni, de végre itt van Elena, akivel úgy gondolom egész jól kijövünk. Remélem sűrűn látjuk majd egymást, bár ahogyan elnézem a talárját, ő az Edrionba tartozik. Vagyis az Eridonba! Csak megtanulom majd végre legalább a házak nevét...
- Más furcsa helyekkel? Például milyenekkel? - Szemeim tágra nyíltak Elena mondata hallatán. Ennél érdekesebb hellyel is találkozott már? Egyszerűen ötletem sincs arra, hogy mi minden lehet még itt. Illetve van pár ötletem, de ez mind csak a képzeletem vad szüleményei.
- Nem, sajnos nekem nem volt még szerencsém hasonló helyen járni - húzom el a számat. Eléggé bánt is a dolog, mert rendkívül felkeltette az érdeklődésemet az egész kastély, és a varázsvilág. Noha a mentségemre szól, hogy még egy hete sem vagyok tagja a Mágustanodának.
- Viszont reménykedem benne, hogy ez mihamarabb változik és egyre több mindent és mindenkit ismerhetek majd meg. - Habár nem az a célom, hogy az iskola celebje legyek. Szimplán csak szeretnék tisztába lenni legalább azzal, hogy mit, merre találok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 11. 19:56 | Link





Laduver Nerella Rodé




Már teljesen fesztelenül beszélgettünk Nerellával. Pedig azok után, hogy így ilyen őrülten fogadtam, azt hittem, hogy az első alkalommal ahogy csak lehet elmegy a közelemből. Nem is csodáltam volna, hisz ez a "zongorázhatnék, álljunk csak neki" dologgal kissé elragadtattam magam.
Most, hogy így belegondolok Nerella egész jó hallgatóság. Egyszer sem nézett bolondnak, az ittlétünk alatt. Úgy érzem, találtam magamnak egy újabb barátot.
- Igen, hidd el, vannak ennél furcsább termek is a suliban. - jelentettem  ki, láthatóan felcsigázva a mellettem lebegő lány fantáziáját.
Melyik helyet is említsem meg neki? Hisz mind, nagyon izgalmas és érdekes. Talán a fénylő lelkek udvarát? Ahol egy varázslószobor olykor, olykor megszólal.
Vagy éppen a múlt árnyainak termét? Ahol csak gondolnod kell valami emlékre és az rögtön meg is jelenik. Csak kár, hogy csupán nézők vagyunk csak a történetben.
De ott van még a szertár is, ami ugyan nem a legszebb hely a világon, de érdekesebbnél érdekesebb tárgyak vannak benne. Régebben találtunk ott egy olyan tükröt amiből ismeretlen emberek integettek vissza nekünk. Bár kétlem, hogy nagy érdeklődést váltana ki a lányból.
- Például ott van a múlt árnyainak terme, meg a fénylő lelkek udvara is. Ó, és az igazság szobájáról se feledkezzünk meg. Bár már hallottam olyanról is, hogy újabbnál újabb termek jelennek meg csak a semmiből a kastélyban.
Ez mondjuk engem is érdekelne, hogy hogy történhet ilyen. Csak a semmiből egész termek bukkannak elő. Biztos ez is valami bűbáj műve.
 - Jaj azt el is felejtettem, hogy van itt egy titkos könyvtár is. Igaz, még nem jártam ott, de már hallottam róla.  
A teremnek a közepén van egy gömb, amit ha megérintesz, belekerülsz abba a könyvbe amit éppen fogsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 12. 18:41 | Link

Elena Rose

Miközben Elenával társalgok, hirtelen eszembe jut Szaffi. Ugye mikor ideérkeznek a diákok a kastélyba, lehetőségük van, hogy egy "háziállatot" (mugliknál ebbe a kategóriába más állatok tartoznak) hozzon magával. Szaffi az én társam, akit tavaly születésnapomra kaptam a húgomtól, ezért nagyon sokat jelent nekem. Szaffi elég furfangos kiscica, sűrűn megviccel. Azonban már elég aggasztó, hogy akkor láttam utoljára, amikor megérkeztünk. Talán eltévedt valahol...? Nem! Annál ő sokkal okosabb. Valahogy mindig tökéletesen tudott tájékozódni, mindig megtalálta a hazavezető utat, ugyanis sűrűn elkóborolt. Egy olyan világjáró típus, de azért bízom benne, hogy nincsen semmi baja.
Elenától egyre érdekesebb dolgokat tudok meg. Elképesztő, hogy mennyi minden van még itt, habár gondolhattam volna, hiszen óriási ez a kastély. Kíváncsian figyeltem a lányra, szerettem volna minél több mindent megtudni.
Jézusom, mennyi minden! És új termek jelennek meg? Csak úgy a semmiből? Eszméletlen! Jobb ez az egész kastély mint valami tündérmese. Annyira hihetetlen, hogy mind ez valódi.
- Titkos könyvtár? Hát ez hihetetlen! Nem tudod, hogy merre találom? - Teljesen bezsongtam. Imádok olvasni, ez pedig egy gigantikus élménynek látszik. Belekerülni abba a  könyvbe, amit éppen a kezembe kapok?  Mindenképpen el kell oda jutnom. Mihamarabb! Akár még ma is!
Már gondolni se merek arra, hogy mi minden várhat még rám a Mágustanodában. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy bekerültem az iskolába. Talán haza se akarok majd menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 16:33 | Link




Laduver Nerella Rodé



 - Azt hiszem a kastély déli szárnyának első emeletén van, de nem biztos.
Elvégre még én sem jártam ott, csak hallottam róla.
 - De ha gondolod, majd egyszer elmehetünk oda, és majd akkor körülnézhetünk.
Tényleg jó lenne egyszer ellátogatni a titkos könyvtárba Nerellával. Ki tudja mit találnánk ott. Bár az a fénygömb még mindig érdekel, hogy az hogy is működik. Azt tudom, hogy képes belerepíteni abba a könyvbe, amit éppen tartasz, vagy ha nincs nálad iromány akkor meg magától választ a gömb. Csak azt nem tudom felfogni, hogy ez lehetséges! Hihetetlen.
 - És amúgy te hova indultál eredetileg? - kérdeztem ismét Nerelához fordulva.
 - Nekem eredetileg Sötét Varázslatok kivédése órám lenne. - válaszoltam, miközben megvakartam a fejem.
Sosem találok oda egyik órámra sem. Volt amikor elaludtam, bezártak, és még sok indok a késéseim miatt.  
Bárcsak egyszer pontos lennék.
Nem egészen ilyen napra számítottam amikor reggel felkeltem. Azt gondoltam sima tanulós pihenős napom lesz. És tessék, itt úszom egy akváriumban, ahol még levegőt is kapok és közben egy lánnyal társalgok.  
Kész agyrém!
Az a legjobb az egészben, hogy én még élvezem is, hogy nem fulladok meg a víz alatt. De végül is ez érthető egy olyan embertől aki nem igazán tud úszni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 13. 19:51 | Link

Elena Rose

Ez a titkos könyvtár nagyon érdekes lehet. Annyira hajt a kíváncsiság, hogy megtapasztaljam, mi is van ott. Lenyűgöző az egész kastély, mármint amit eddig láttam belőle. Azonban így hallomásra is elég mesésnek tűnik. Hirtelen kedvem támadt tovább állni, és újabb helységeket megismerni. Többet akarok látni!
Tehát déli szárny, első emelet. Ezt az információt jobb lesz mélyre elraktározni.
- Igazából csak felfedezőkörútra indultam. Szerettem volna jobban megismerni a kastélyt. De egyszerűen annyira elvarázsolt ez a szoba, hogy leragadtam... - félreértések elkerülése végett azért még gyorsan hozzá teszem - meg hát persze örülök, hogy végre sikerült szóba elegyednem valakivel. - Egy mosollyal erősítem meg az előbb elhangzottakat.
Sötét Varázslatok Kivédése... Számomra valahogy túl komolynak és nehéznek hangzott ennek a tárgynak már csak a megnevezése is. Sárvérűként én nem mertem fejest ugrani egyből mindennek. Úgy gondoltam, hogy az ilyen Mugliismeret, Mugli történelem órák tökéletesen megfelelnek nekem. Muglik között nőttem fel, mugli családom van, többet tudok róluk, mint a varázsvilágról. Mivel kicsit - sőt, elég - későn érkeztem, nem vállaltam be mindenféle tantárgyat. Főleg, hogy hamarosan vizsgaidőszak fog következni, nekem pedig hatalmas lemaradásokat kell pótolnom. Azonban ha sikerülnek a vizsgáim, akkor a következő tanévben már sokkal merészebb és nyíltabb leszek a különböző tantárgyak felé.
A titkos könyvtár egyszerűen nem hagy nyugodni. Igaz, hogy még a "sima könyvtárat" se (van egyáltalán itt olyan?) találtam meg, de ha már ez szóba jött, kár lenne veszni hagyni.
- Nem lenne kedved, esetleg most elmenni a titkos könyvtárba? - Nézek rá a lányra kérdően, de remélem, hogy a válasz egy határozott igen lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 14. 19:30 | Link





Laduver Nerella Rodé

Zárás



Tökéletes volt ez a mai nap így. Nem is tudom mennyit beszélgettem Nerellával. Az biztos, hogy elég sokat, és ha jól gondolom már vége van a Sötét Varázslatok Kivédése órámnak. Szuper, ezt is elmulasztottam. Talán még megpróbálok odaérni jóslástanra.
- Persze, szívesen elmegyek veled. - mosolyogtam rá a lányra.
 - Csak nem most, mert sietnem kell a következő órámra. Ha nem haragszol, én mennék is. - mondtam, majd közelebb úsztam az ajtóhoz.
- Ó, és ne aggódj amiatt, hogy csurom víz leszel, ahogy kilépsz innen. Ha nem értél semmihez itt benn, akkor nem lesz gond.
Jaj! Én az előbb zongoráztam, vagyis hozzáértem egy a teremben lévő tárgyhoz. Azt hiszem, miután elhagytam ezt a helyet mehetek szárítkozni!
Nerellával nem történhet ilyen, hiszen egész végig csak "állt" előttem. Remélem legalább ő megússza szárazon.
- Tényleg te... - szóltam volna a lányhoz, de mire észbe kaptam, ő már rég eltűnt.
Egész kedves teremtés volt. Talán egy kicsit bolondnak nézett az elején a "zongorázhatnékom" miatt, de végül is elég jól kijöttünk egymással. Még akkor sem futott el, amikor elkezdtem sírni. Pedig azt gondoltam, amikor csak teheti lelécel. Ebből is látszik, hogy néha a fantáziám túl élénk, és olyanokat hitet el velem, amik abszolút meg sem történtek.
De mindent összevetve, remélem, még egyszer találkozom Nerellával. Talán, majd épp akkor, mikor nem is számítok rá előbukkan a semmiből.
- A jóslástan! Teljesen elfeledkeztem róla! Sietnem kell!
Eltrappoltam a kilincsig, majd lenyomtam és kiléptem a szobából.
Jól gondoltam. Ahogy kitettem a lábam egy adag víz omlott rám.
Szupi, mehetek szárítkozni!
Elbattyogtam a folyosó közepéig, majd körülnéztem, hogy memorizáljam, hol is van ez a hely, hogyha legközelebb vissza szeretnék jönni zongorázni, tudjam hol keressem.
Nyugati szárny...második emelet. Megvan!
De most, nem ártana egy alapos törölközés, és egy átöltözés, mielőtt elmegyek jóslástanra. - majd elindultam a hálókörletek felé.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 16. 16:03 | Link


Állia

Kinyitottam a szememet, de ahogy ez megtörtént vissza is csuktam, hiszen hihetetlen mennyiségű fény ragyogott a szobában. A szemem egyáltalán nem bírta az ilyesmiféle zavaró tényezőket. Mondjuk a fénynél már csak az a rosszabb ennél mikor víz megy a szemembe. Sok ember érzékeny erre, de az biztos, hogy közülük én vagyok a legrosszabb eset. Miután nagy nehezen rávettem magam arra, hogy felkeljek, gyors még belenéztem a Bájitaltan könyvembe, mert nem soká vizsgázni fogok belőle. Most nem akartam az egész délutánomat erre szánni, mert már találtam egy nyugtató programot magamnak. A Bájitaltan jegyzeteimet félretéve el is indultam a Kastélyba körülnézni, vajon megtalálom-e a kiszemelt helyet?! Pár nappal ezelőtt tudtam meg, hogy van egy feltehetően új hely itt, amit Akváriumnak hívnak. Első hallásra, kicsit megijedtem, mert ugyan szeretem a vizet, meg az úszással sincsen semmi bajom, de a szemem.... Aztán kipuhatolóztam róla minden fontos dolgot, és akkor kiderült, hogy nincs különösebb félnivalóm a helytől. Ha jól értelmeztem, van egy szoba ami, szinte tele van vízzel, de tudok alatta levegőt venni, és nem bántja a víz a szemem, meg ilyesmik. MEg azt is beszélik, hogy odalent van egy zongora is. A víz nyilván megvan valahogy bűvölve, csak arra lennék kíváncsi, milyen lehet a víz alatt zongorázni. Azt muszáj kipróbálnom!
Oda értem ahhoz a piros ajtóhoz, ami azt a csodálatos világot rejtegette maga mögött, de először csak álltam előtte. Képtelen voltam egyedül benyitni!
~Miért nem hoztam magammal valakit?~
Vártam egy kicsit, hátha jön valaki és akkor nem kéne egyedül kipróbálnom ezt a furcsa helyet. Addig kinyitottam a kezemben maradt Bájitaltan könyvemet. Direkt nem akartam magammal hozni semmit se, de aztán eszmbejutott, hogy mi van ha úgy adódik, hogy leszidőm belenézni egy picit. Lám, ez az alkalom pont egy olyan volt.
Vajon jön ilyenkor egyáltalán ide valaki? Remélem!
Kényelmesen elhelyezkedtem az aztó mellett és lassan elkezdtem olvasni, hogy hogyan kell elkészíteni a Goulens bájitalt.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 16. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 22. 19:22 | Link

Blanka


Ásítozva keltem ki az ágyamból. Legszívesebben vissza aludtam volna,ha tehetem. De nem volt rá esélyem,tanulnom kellet. Nyújtózkodva szedtem össze a ruháimat és öltöztem. Aztán lementem reggelizni,lent meg ittam egy kávét amitől máris frissebb voltam. így van ez általában,sokáig tanulok,majd elég korán kellek. Vizsga időszakban ez természetes már. Reggeli után felmentem a bájitaltan könyvemért. És elindultam a kastélyban egy kicsit sétálni és találni valami jó helyet tanulni. Már annyit tanultam a szobámban hogy már unalmas,kell valami változás. Szóval kényelmesen haladva körül nézek a kastélyban,hát találok valami kellemes helyet vagy valakit akivel tanulhatnék. Itt-ott meg állok,de se hol se maradok sokáig,egyik helyen se tudok igazán tanulni. Közben már szinte az egész kastélyt bejártam. És úgy döntök,hogy pihenek egy kicsit,körül nézek hogy hol is vagyok. Ismerős folyóson vagyok,és már tudom is hova akarok menni. Kicsit gyorsabban haladva közelítem meg a célomat. Majd amint el érem az ismerős piros ajtót elmosolyodom. Bent még ugyan nem voltam de az ajtó mindig is nagyon tetszett. Körül nézek hogy hova tehetném le a könyvemet amit eddig magammal cipeltem. De amikor le nézek az ajtó mellet egy lányt pillantok meg. Amin nem kicsit meg lepődöm,hiszen csak most vettem észre. Kicsit jobban meg nézem. Még nem vett észre. Olvas valamit. Meg köszörülöm a torkom majd széles mosollyal köszönök.
-Szia.
Nem tudom mért ül itt,talán van bent valaki a szobában és arra vár hogy ki jöjjön. Ami kicsit zavar,mert nincs kedvem sorban állni. Ez ért meg is kérdem tőle.
-Van bent valaki?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. február 22. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Teodora Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2014. április 13. 16:56 | Link

Szelniczky Mínea

Az elmúlt néhány nap azzal telt, hogy igyekezett kiigazodni a kastélyon, bejárni és megismerni magát az épületet és a környékét. Lévén, hogy még csak pár napja van itt, alig akad ismerőse, akivel elmúlathatná az időt, ennek következtében rákényszerül arra, hogy egyedül bolyongjon a még mindig labirintusra hasonlító házban.
Ez a nap is ugyan olyannak indult, mint a többi, így elhatározta, hogy meglátogatja a könyvtárosi zugot, hogy egyik kedvenc időtöltésének hódolhasson, de mégse kelljen a szobájában, a négy fal között tengődnie. Miután megunta az olvasást is, jobb lehetőség híján el akart indulni vissza a szobájába, ám egyszer csak megpillantott egy piros ajtót.
- Mindig megtréfál ez az iskola. Meg mernék rá esküdni, hogy az előbb ez az ajtó még nem volt itt. – Ezekkel a gondolatokkal indult meg a bejárat felé. Egy pillanatig elgondolkozott, hogy ki merje-e nyitni, hiszen itt soha nem lehet biztos abban, hogy mi rejtőzik a túloldalon. Azonban a kíváncsiság ismét győzött, dobogó szívvel nyomta le a kilincset. Alig akarta elhinni a látványt, ami a szeme elé tárult. Hatalmas vízzuhataggal találta szembe magát. Úgy meglepődött, hogy eszébe sem jutott elugrani a víz elől, de erre nem is volt szükség, mert legnagyobb megdöbbenésére a víz nem mozdult semerre. Talán még a száját is nyitva felejtette a csodálkozástól és az ijedtségtől. Váratlanul eszébe ötlött, hogy mi történt volna akkor, ha ezzel a rengeteg vízzel elárasztotta volna az iskolát. Az elképzelésbe beleborzongott, ezért is igyekezetett elkergetni a negatív gondolatait. Nem tartott sokáig megnyugodnia, ugyanis a látvány kárpótolta az átélt izgalomért. A következményekbe nem gondolva bele, már nyúlt is a víz irányába, hogy saját kezével tapinthassa meg, így győződve meg arról, hogy nem csak a képzelete játszik-e vele. Ahogy kihúzta kezét a víztömbből, meglepődése tovább fokozódott, ugyanis teljesen száraz volt a keze. Ettől felbátorodva indult meg a szobába, amit teljesen a víz uralt. A szobába lépve, így most már teljesen elmerülve a vízben, meglepve tapasztalta, hogy nemhogy vizes nem lett, még levegőt is teljesen normálisan tud venni. Ezek után még inkább kíváncsi lett, így most már alaposabban is körbenézhetett a szobában, minden apró részletre odafigyelve. Ekkor vette észre, hogy nincs egyedül. Egy lány állt rajta kívül a vízzel teli szobában, aminek roppant mód megörült, hiszen talán ismét szerezhet egy új barátot. Ám a következő gondolata az volt, hogy hogyan fognak kommunikálni. Vajon a víz nem megy bele a számba, ha kinyitom? Arra alapozva, hogy nem lett csurom víz attól sem, hogy egyenesen belesétált a vízbe, bátortalanul szólásra nyitotta a száját.
- Szia. Teo vagyok.
Úgy lett, ahogy gondolta, mintha a víz ott sem lett volna, egyáltalán nem akadályozta a beszédben. Így már azért bátrabban beszélt az idegen lányhoz.
- Első éves vagyok, és most igyekszek felfedezni a kastélyt, több-kevesebb sikerrel. És te ki vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 13. 18:59 | Link

Teodora

Már meg sem lepődöm.
A legjobb dolog, amit ez az iskola nyújtani tud, hogy képtelenség teljes mértékben felfedezni a csodáit, mindig lehet valami újdonságba, eddig ismeretlenbe bukkanni. Bár ez a jelen helyzetre nem érvényes, céltudatosan indultam a második emeletre, reménykedve, hogy az a lenyűgöző szoba tud majd biztosítani némi nyugalmat. Tekintve, hogy rengetegen járunk ebbe a suliba, szinte lehetetlennek bizonyul csendes helyet találni, nagyon sok esetben és a könyvtáros felszólításai ellenére még a könyvtár sem mindig minősíthető kikapcsolódáshoz megfelelőnek. Pedig… könyvek, régi lapok illata, és még több könyv. Képtelenség, hogy ez ne legyen bárkire is nyugtató hatással – már a vizsgaidőszakot eltekintve, utálom, ha valamit köteleznek.
Emlékszem, amikor először nyitottam be ezen a piros ajtón. Annyira nem illik bele a folyosón lévő alapvető berendezésbe, mármint, ez az egyetlen színes ajtó, és szinte kiáltozik azért, hogy nyiss ki! Kis híján sokkot kaptam, amikor megtettem. Még most is, többszöri alkalommal azt várom, mikor fog kizúdulni ez a hatalmas mennyiségű víz, egy pillanat erejéig visszatartom a lélegzetem, aztán megkönnyebbülve, halvány mosollyal az ajkaimon lépek be a tágas szobába. Először vonakodtam. Úgy álltam az ajtó előtt, mint valami idióta, és a folyosón elhaladó diákok biztosan nagyon jól szórakoztak a megrökönyödésemen. Hezitáltam még egy darabig, aztán hasonlóképp elszántan, mint a jelen helyzetben, egy kicsit aggódva attól, hogy mi lesz akkor, ha bezárul mögöttem az ajtó, beléptem a furcsa medencébe. És totál száraz maradtam. Sőt, levegőt is kaptam. Ez az egyik legkirályabb helyiség az egész kastélyban, eszméletlen jó ötlet és tényleg, a kivitelezés is fantasztikus! Gondoltam így, egészen addig, amíg le nem telepedtem arra az átkozott kanapéra, úgy, hogy egy milliméternyit megmozdítottam. Mindenem csurom víz lett, én pedig dühösen fújtatva hagytam el a termet, igyekezvén kerülni minden ismerős arcot, ami persze egy bentlakásos iskolában egyenlő a lehetetlennel.
Most csak régi ismerősként, mosolyogva sétálok be a szobába, és egy pillanatnyi rémület után megnyugszom, ugyanis a kezemben lévő könyvet sem áztatja szét a víz. Remek. Középre sétálok, onnan nézek felfelé, azon gondolkodva, hogy egy klausztrofóbiásnak mennyire kellemetlen lehet itt. Ekkor hallom a hátam mögül, hogy valaki megszólít, és… ugyan már, miért is nem gondoltam arra, hogy ha nem leszek vizes és még lélegezni is tudok, akkor a beszéd nehézséget jelenthetne? – Szia Teo – intek. – Mínea, harmadéves Rellonos. – Követem a példáját bemutatkozás terén. – Hú, hát… szólj, ha sikerrel jársz és vezess körbe, még én sem fedeztem fel mindent. Ez a legjobb az egészben – nézek körbe halvány mosollyal. – Hogy tetszik?
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. április 13. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Teodora Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2014. április 13. 19:49 | Link

Szelniczky Mínea

- Én is Rellonos vagyok. – Teo rámosolygott a lányra, miközben magában megállapította, hogy eddig csak a Rellon házból szerzett ismerősöket. Másra nem tudott gondolni, a többiek vagy elkerülik, vagy ő maga vonzza be a Rellonosokat, aminek persze nagyon örült, hiszen minél több emberrel alakít ki jó viszonyt, annál izgalmasabb lesz az elkövetkező pár év.
Bár az a tény, hogy egy harmadéves sem igazán fedezte fel még a helyet, nem igazán nyugtatta meg.
- Nagyon tetszik az iskola, ez a szoba meg egyenesen zseniális. Eddig azt hittem, hogy a könyvtár lesz a kedvenc helyem, de ahogy beléptem ide, rögtön megváltozott a véleményem.
Mikor még muglik között élt, sokszor képzelt el olyan fiktív helyeket, ahol egyedül lehet, ahol el tud bújni egy kicsit a világ elől, de ez a szoba sokkal jobb, mint az álmaiban kitaláltak. Alapvetően társasági ember, szüksége van a kommunikációra, ahogy mindenkinek, de néha elképzeli azt, hogy milyen jó lenne, ha láthatatlanná tudna válni és senki nem zavarná.
Kicsit elmerengett és ábrándos tekintettel bámult maga elé, szinte megfeledkezve arról a tényről, hogy nincs egyedül. Ettől kicsit zavarba jött és szabadkozni kezdett.
- Ez tipikusan olyan helynek tűnik, ahova az ember azért jön, hogy meditáljon, lazítson egy kicsit. Remélem nem zavartalak meg, csak én meg minden fűszálba kapaszkodok, ugyanis nem olyan jó móka egyedül kóvályogni egy idegen helyen. Szóval nagyon örülök minden ismeretségnek.
Eddig nagyon jó tapasztalatai vannak a diákokkal kapcsolatosan, bárkivel beszélgetett, mindenki közvetlen és segítőkész, így talán mégsem lesz olyan lehetetlen beilleszkednie. Bízott bent, hogy Míneával is hasonló tapasztalatokhoz juthat.
- Szóval Rellonos vagy te is... a napokban többször lenéztem a klubhelyiségünkbe, de nem vagy ismerős. Csak elkerültük egymást, vagy nem szoktál arra gyakran előfordulni? Tudsz még ehhez hasonló érdekes helyeket a kastélyban?
Sejtelmesen rámosolygott a vele szemben álló lányra és bízott benne, hogy nem csak ő egyedül szereti az izgalmas kalandokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 13. 20:31 | Link

Teodora

Megmosolyogtat a lelkesedése.
A legmegfelelőbb helyre kerültem, és nem is kívánhatnék szórakoztatóbb társaságot, mint a Rellonosok többsége, de elsősként… hamar rájön az ember, milyen naiv volt, amikor azt hitte, hogy egy ehhez hasonló csodavilág csakis felhőtlen és pozitív kisugárzású lehet. Aha, most akkor fáradj be a klubhelyiségbe néhány vénebb diák közé, és rögtön elveszik a kedved, ha rosszabb pillanatukban találod őket. Néha még akkor is, ha elvileg marha jó hangulatban telik a délután.
Ez engem a legkevésbé sem zavar, tisztában vagyok azzal, milyen rossz tulajdonságokkal élek együtt, de nem szokásom hangoztatni. Még jól jöhetnek a későbbiekben. Egyébként pedig minden hátrányuktól eltekintve, a zöldek hihetetlenül intelligens egy társaság, találékonyak, kreatívak, talán egy kicsit pszichopaták, de ez még belefér. Alig láthatóan megrázom a fejem, ezzel együtt a figyelemelterelő gondolatokat is igyekszem félretenni, a friss ismeretségre összpontosítok. Lassan, elgondolkodva bólintok, ezzel kénytelen vagyok egyetérteni. – Igen, a könyvtár végül is csak egy könyvtár, talán nem mindennapiak a könyvek, de… ehhez nem foghatók. – Mondom ezt úgy, hogy igenis szeretek olvasni, pláne, ha nem a tankönyveinkről van szó, azokat talán egyszer, ha kinyitottam, és azzal a lendülettel vissza is csuktam. Nem is tudom, mit veszünk, ami elég kellemetlen szokott lenni a tanórákon, de oda se neki. Majd… egyszer. Talán.
Egyáltalán nem bánom, hogy itt van. Elég érdekes ez a hely, nem várhatom el a diákoktól, hogy ne fedezzék fel, és ha én itt vagyok, akkor más ne jöjjön ide. Belátom, eredetileg abból a célból indultam ide, hogy nem lesz itt senki, és így is volt, elsőként én érkeztem. Akármennyire is antiszociális vagyok néha, azért nem vetem meg a társaságot. – Ugyan! – legyintek. – Még néhány hét, és sokkal egyszerűbb lesz. – Vonom meg a vállam. Nem tudnék mást tanácsolni, minthogy csinálja azt, amit eddig – mászkáljon, és szólítson le idegeneket. Nagy kastély, rengeteg új arc, máshogy nem igazán lehetne megoldani, azt hiszem.
- Aha, hát, ami azt illeti, nem igazán tartózkodom ott huzamosabb időre, vagy csak takarodó után – közlöm a tényeket. Általában jobban szeretem az egyedüllétet, persze hosszútávon az sem jó senkinek, de keresni sem szoktam a társaságot, valahogy mindig betalál valaki. – Hát, ha jót akarsz, a Fejetlenség Folyosóját kerüld, eléggé találó a neve. Ajánlom a Nemzetek Termét, előbbi és utóbbi is a Déli szárny Átriumában található. A többit rád bízom, izgalmasabb egyedül felfedezni – ejtek meg egy halvány mosolyt. Olyan szívesen leülnék arra a kanapéra, de nem kockáztatok, jobb így szárazon, inkább fáradjon csak el a lábam az ácsorgásban.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. április 15. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Teodora Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2014. április 13. 21:10 | Link

Szelniczky Mínea

Fejetlenség Folyosója, ez az, amire szüksége van. A káoszra, hogy érezze, ahogy az adrenalin kellemesen bizseregve minden porcikájában szétáramlik. Az igazság az, hogy dögunalom volt az eddig itt töltött napok. Szinte teljesen egyedül mászkált fel-alá a kastélyban, alig volt pár ember, akihez szólhatott. Eddig akárhány ajtó mögé nézett be, egyik sem tartogatott számára olyan kalandokat, amire idejövetelekor számított. Most már igazán hiányzott neki az izgalom. Ahogy Mínea kiejtette a száján a hely nevét, azóta másra sem tud gondolni, minthogy mikor látogatja meg. Vajon mit tartogat számára ez a jövőbeli kiruccanás? Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznie, hogy miért is jött ide. Ha valami olyan galibát okoz, a szülei iszonyatosan mérgesek lesznek rá, ráadásul Teo saját maga is tisztában volt azzal, hogy ez a legmegfelelőbb iskola a továbbtanuláshoz. Nem engedheti meg magának, hogy mindezt pár izgalmas óráért kockára tegye. Arról nem is szólva, hogy úgy jött ide, hogy ígéretet tett magának és családjának is, hogy igyekszik megváltozni. És egyébként is, lehet, hogy tényleg veszélyes hely, sőt, még az is előfordulhat, hogy elsősöknek nem is szabad oda bemenniük.
Nagyon elbizonytalanodott, amivel saját magát is meglepte. Talán van még remény a változásra, hiszen eddig általában gondolkodás nélkül cselekedett, most legalább képes volt mérlegelni.
Nem túl bőbeszédű a lány, de még nincs kedve menni, hiszen tudja, hogy csak a négy fal várná. Miközben azon gondolkozik, hogy mivel tarthatná szóval a lányt, még tüzetesebben körülnéz a teremben, ekkor veszi észre a zongorát is.
- Tudsz zongorázni? Én imádom a zenét, de csak hallgatni. Botfülem van.
Bárhogy igyekszik, képtelen meghazudtolni magát, nagyon piszkálja a fantáziáját az a hely, amit az imént említett a lány. Muszáj rákérdeznie, így talán sikerül többet megtudnia a folyosóról – tényleg, még azt sem tudja biztosan, hogy folyosó-e egyáltalán, még az is lehet, hogy valami elvarázsolt szoba – és talán a lányról is kideríthet még néhány dolgot.
- Te már voltál a Fejetlenség Folyosóján?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 13. 21:49 | Link

Teodora

Kétlem, hogy ez a hely kellőképpen ki lenne használva.
Ellököm magam a padlótól, vagyis jelen helyzetben az akvárium aljától, és hagyom, hogy a viszonylagos súlytalansággal lebegjek, lassan lefelé süllyedve. Nem terveztem túlságosan megerőltetni magam, ez a hely nem egy edzéshez kitalált medence, sokkal inkább egy módja annak, hogyan lehet minél jobban megszívatni a diákot. Ügyesen összezavarja az érzékeket, és amikor már kezdenéd megszokni, vagy szeretnéd kényelembe helyezni magad, jól megszívod, mert abban a pillanatban eláraszt a víz, hogy hozzáérsz valamihez. Attól még zseniális, imádom.
Megismétlem a mozdulatot, a karommal is evezgetek magam körül, hogy lassítsam a süllyedés mértékét, és amint leérek annyira, hogy egy könnyed mozdulattal visszarúgjam magam, megteszem. Biztos nagyon hülyén nézek ki most, hogy hosszabb-rövidebb időközönként eljátszom ezt az egészet, de nem bírok egy helyben állni, nem az én műfajom. Mármint, nem vagyok kifejezetten hiperaktív sem, sőt, ha a normális mértékű sportolást nem vesszük figyelembe, különösképpen mozgékonynak sem. Szimplán csak nem bírom, ha ilyen merevnek kell lennem. Persze a nyugalom a fő, és a lazaság, de… egy hatalmas akváriumban vagyunk, ahol szabadon lélegzem a víz alatt! Nem elég magyarázat ez mindenre?
Az említett hangszerre siklik a tekintetem. Már épp figyelmeztetném, hogy inkább ne kockáztasson, ha nem szeretne szép, méretes vízfoltokat maga után hagyva, cuppogva visszakullogni a klubhelyiségig, de szerencsére erre nincs szükség. Ő nem játszik zongorán. Ami azt illeti, én sem. – Nem vagyok benne biztos, hogy tudok- e. Sokáig tanultam még kisgyerekként, de már évek óta nem játszottam – vonom meg a vállam. Nem olyan információ ez, amit olyan erősen titkolnom kellene egy újonctól, de azért nem is szívesen büszkélkedem hanyagságommal.
- Ó, persze – bólintok vigyorogva. – Ez egy folyosó, nehéz elkerülni, ha pont keresztülvezet rajta az utad. Nem olyan vészes, meg lehet úszni, nekem is sikerült. Bár kétségtelenül nagyon idegesítő egy hely, folyamatos a hangzavar és… hát, a fejetlenség. – Mesélem el csekély tapasztalataimat az említett hellyel kapcsolatban. Szívesen keresem a bajt, de nem abban az esetben, ha azzal önszántamból a saját, és csak és kizárólag a saját testi épségemet teszem kockára. Mondjuk ennyire talán nem durva a helyzet, de… előfordulnak balesetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Teodora Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2014. április 13. 22:38 | Link

Szelniczky Mínea

Kicsit lelombozta, amit a folyosóról mondott a lány. Már nem is tűnik olyan izgalmasnak, mint ahogy az a nevéből első hallásra tűnik. Valószínűleg sokkal inkább vonzó lett volna számára, ha tiltott helyről lenne szó.
- Azt hiszem, nekem most pont fejetlenségre lenne szükségem. Szeretem a káoszt magam körül. Lényegében ezért is vagyok most itt, a szüleim úgy gondolták, hogy jót tenne nekem egy bentlakásos iskola. Tényleg, te hogyhogy itt kötöttél ki?
Elkalandoztak a gondolatai a jelenről, sóvárgó tekintettel bámult maga elé, miközben egyre csak jöttek elő a régi emlékek. Az igazság az, hogy szerette magát kicsit sajnáltatni, élvezte, ha körülrajongják és ő áll a középpontban.
Látva Míneát mozogni, Teo is kedvet kapott a helyváltoztatáshoz, bár nagyon óvatosan mert csak megmoccanni, hiszen mégiscsak egy vízzel teli szobában vannak. Nem lenne túl szerencsés, ha úgy okozna felfordulást, hogy magával rántja a lányt is. Aligha örvendene nagy népszerűségnek azok után, hogy bajba sodort egy felsőbb évest is.
A zongorázásra nem mert a továbbiakban rákérdezni, hiszen még nem ismeri annyira, hogy ennyire részletesen érdeklődjön, és különben is, ha szerette volna, biztosan elárulja, mi az oka annak, hogy nem zongorázott már ilyen régóta.
Kevés jó tulajdonsága közé tartozik, hogy tapintatos tud lenni, olyannyira, hogy olykor már inkább tűnik közömbösnek.
Teo közben azon kezdett mélázni, hogy azt a rengeteg kérdést rá merje-e zúdítani a lányra, ami foglalkoztatja. Szívesen megkérdezné tőle azt is, hogy időközönként nem lenne kedve vele ebédelnie, kimenni az iskolából, hogy a környéket is jobban megismerhesse. Elsősként nem olyan egyszerű, belecsöppenni egy teljesen új világba, ahol úgy tűnik, mindenki ismer mindenkit, csak éppen őt felejtették ki az egészből. Nem tudja, mivel tenne jobbat magának. Ha megvárná, míg őt szólítják le az emberek, vagy ő menne oda mindenkihez. Azonban annak ellenére, ha néha az arcára nem is a tipikus boldogság ül ki, kezdi megkedvelni a helyet és bizakodva tekint a jövőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 14. 16:30 | Link

Teodora

Kezdem teljesen megszokni ezt a szobát.
Ez csupán annyiból kellemetlen, hogy nagy eséllyel a normális tényezőkhöz való visszatérés, vagyis a szobából való távozás legalább olyan furcsának fog tűnni ezután, mint az első pillanatok egy vízzel teli helyiségben. No, nem baj, mindennek megvannak a hátrányai, még ennek a fantasztikus ötletnek is. A copfba kötött hajam lomhán követi a mozgásom, csak úgy, mint ahogy a vízben viselkedne, a ruhám szintén finoman hullámzik körülöttem, mégsem leszek vizes. Biztosan akadnak diákok, akik nem találják olyan jó dolognak ezt, de én kifejezetten élvezem.
Ahogy elnézem, Teo viszont még nem érzi túlságosan otthonosan magát. Bár, azok alapján, amit az imént mondott, ezen nem is kellene meglepődnöm. Tényleg kellemetlen, amikor egy teljesen új közösségbe kerülsz, még akkor is, ha az csak egy kisebb társaság, hát, még ha egy hatalmas bentlakásos iskoláról van szó, ahol minden tele van varázslattal, és még a kastély is készen áll rá, hogy akármikor megtréfáljon. Oké, az már teljesen más kérdés, hogy ez engem akkor sem zaklatott fel különösebben, és most, hogy még mindig nem bővelkedem óriási rajongótáborral, barátokkal még annyira sem, most sincsenek álmatlan éjszakáim. Feltalálom magam, ha arról van szó, a társaság pedig, mint korábban már említettem, mindig megtalál, nem szükséges keresni. Ilyen sok diák között…
Jobban meggondolva nem tudok semmit erről a lányról, és nem is akaródzik hosszasan lelkizni arról, hogy milyen utat tett meg eddigi rövidke életében, tudom jól, hogy nem mindig megfelelő személyeskedni, így inkább befogom a számat. – Hát… - jó, tudom, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot. – Nem igazán volt kérdéses, hogy hova járjak iskolába. Mágus családban nőttem fel, magyar vagyok, a levél pedig jött, amikor kellett. Nem is bánom, nem voltak más terveim ezzel kapcsolatban – vonom meg a vállam. – Ha pedig esetleg leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy más iskolákat, vagy országokat is meglátogassak… azt mondják, elég jó programokat szoktak szervezni, nem csak ezen a téren. – Teszem még hozzá, fogalmam sincs miért. Egyébként pedig, csak meg kell szoknia a környezetet, onnantól kezdve… lehetőségek folyamatosan bővülő tárháza, bár félreértés ne essék, valójában nem imádom ennyire ezt a helyet, csupán kellőképpen elszórakoztat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Teodora Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2014. április 14. 23:24 | Link

Szelniczky Mínea

Mostanában azt vette észre magán, hogy egyre többet gondolkozik azon, hogy vajon mit gondolnak róla mások. Úgy látszik, kezd egy kicsit megkomolyodni, ami csak az előnyére válhatna. Most is ezen tanakodott, ahelyett, hogy igyekezne fenntartani a kommunikációt Míneával. Bár az igazság az, hogy ő sem tesz nagy erőfeszítéseket az ügy érdekében. Pedig most szüksége lenne egy olyan emberre, mint az iskolán kívül a barátai, akikkel meg tudta osztani gondolatait. Imád beszélgetni, de csak akkor, amikor neki arra igénye van, és ez most pont egy olyan időszak.
Ahogy ezek a gondolatok kavarogtak a fejében, egyszer csak azt vette észre, hogy túl szűk lett neki a hely, kezdte magát kényelmetlenül érezni. Idegesen próbálta megtalálni a helyét a szobában, ami azért nem mondható olyan kicsinek, mint ahogy abban a szituációban ő azt érezte.
Közben eszébe jutott az ajtó és az, hogy hogyan fog innét kimenni. Vajon most is bent marad ez a temérdek víz? Nagyon bízott abban, hogy igen, hiszen valahogy muszáj lesz kijutnia és mivel mégis csak ő zavarta meg Míneát, úgy illett volna, ha ő is hagyja el elsőnek a termet. Nem szeretett volna tolakodónak tűnni a lány szemében, és ez által magára haragítani.
Azonban amit a külföldi utazásról mondott a beszélgető partnere, kifejezetten felkeltette az érdeklődését. Ennek mindenképpen utána fog nézni, hogy mégis hogyan működik. Minden álma, hogy világot lásson. Már azért is nagyon hálás volt szüleinek, hogy hosszú ideig Londonban élhetett, utána pedig megismerkedhetett Magyarországgal, ami azt is jelentette, hogy két nyelvet beszélhet anyanyelvi szinten. Viszont további országok, kultúrák megismerése is nagyon csábítóan hangzott.
Ahogy jött ez a fojtogató érzés a szobával kapcsolatban, úgy hozta magával az ingerültséget is, ami Teonál egyáltalán nem vezet semmi jóra. Leggyakrabban ilyen állapotban szokott őrültségeket csinálni, amit főként az első napokban hasznos lett volna elkerülni. Ezt az érzést erősítve még az is szemet szúrt neki, hogy Mínea érdeklődése nem túl heves irányába. Ez már csak azért is bosszantotta, mivel szerette, ha fontos az embereknek és ezt éreztetik vele is.
Ismét ránézett az ajtóra, ami lehetővé tette kiszabadulását. Olyannyira belefeledkezett gondolataiba, hogy majdnem búcsúzás nélkül távozott. Mikor erre rádöbbent, kicsit sikerült neki visszazökkenni a jelenbe és pár értelmes mondatot intézni Míneához.
- Lassan visszamegyek a szobámba, nem akarlak téged sem zavarni és még nekem is van néhány elintézni valóm. Örülök annak, hogy beszéltünk, minden ismeretségért nagyon hálás vagyok. Akkor, szia.
Bízva abban, hogy nem okoz özönvizet az intézményben, lenyomta a kilincset, majd mikor meggyőződött arról, hogy a víz továbbra sem szándékozik kijönni a szobából, magabiztosabban lépett ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 16:24 | Link

Teodora

Nem vagyok népszerű, és túlságosan beszédes sem.
Sajnálom. Nem, annyira azért mégsem. Talán lehetnék kedvesebb, de magamhoz képest már így is túl sokat jártattam a számat, minden bizonnyal pont ezért is érzem úgy, hogy eszméletlen nagy marhaságokat vagyok képes összehordani. Ami nem is feltétlenül igaz, de mivel így látom, igyekszem megválogatni a szavaimat, azt a kevéskét, ami kibukik belőlem válaszolgatás gyanánt. Sokkal inkább szeretek másokat szóval tartani, nekem addig sem kell ódákat zengenem, akármiről is legyen szó. A probléma csupán annyi, hogy ez a zöldek esetében nem minősül a legegyszerűbb feladatnak, ha sikerül valami semlegesre rákérdeznem, akkor is lerendeznek három szóval, tehát… mindegy, engem nem zavar a mások által kínosnak titulált csend sem, az a beszélgetés rég nem halad jó irányba, ahol kényszerét érzed annak, hogy mondj valamit, csak… valamit, akármit.
Sikerül teljesen megfeledkeznem a társaságomról egy rövidebb időre, és remélem, hogy nem túl hirtelen kapom felé a fejem, amikor feleszmélek merengésemből. Örökös gyanakodó lévén szokásom rosszat, olyasmit feltételezni a másikról, ami talán egyáltalán nem is jellemző rá, bár, ha jobban megnézem kis gólyánk vonásait, nehezen hinném el, hogy képes lenne bármi rosszra. Ugyanakkor nem véletlenül került a Rellonba, jobb, ha vigyázok. Vajon a varázslatok működnek ebben a szobában? Nem kizárt, ha már a légzéssel sincs semmi probléma.
Halványan mosolyodom el, amikor elbúcsúzik. Azért, remélem, hogy nem én űztem el, nem rémlik, hogy túlzottan bunkó lettem volna vele, sőt… valóban nem vagyok egy nyíltan és könnyedén barátkozó típus, azért próbálkozom. Oké, nem eléggé, de ez csak részletkérdés. – Egyáltalán nem zavartál, és én is örülök. Szia – köszönök el. Tekintetemmel végigkísérem lépteit, ahogy elsétál az ajtóig, és ugyanolyan kétségekkel nyitja ki, mint ahogy idefele tette, és még bámulom néhány pillanatig a rikító ajtót, miután becsukódott mögötte. Felsóhajtok, és élénknek korántsem nevezhető karcsapásokkal úszkálni kezdek, kínosan ügyelve arra, hogy ne okozzak magamnak a legutóbbihoz hasonló kellemetlenséget. Végül a falhoz közelebb telepszek le a padlóra, és lehunyt szemmel a gondolataimba merülök, kihasználom az üresség adta nyugalmat, mielőtt visszaindulnék a klubhelyiségbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 17. 00:00 | Link

Greg - Ússzunk, ússzunk, fuldokoljunk  :3

Tapogatózó kezek, botladozó lábak, tipegés hangjai töltik be gunyoros kuncogással vegyítve a folyosót. Bekötötték a szemét, kérem! Bekötötték és így kényszerítik járásra. Jobbra menj, most balra, egyenesen előre tíz lépést, térj be itt, vigyázz a lépcsőn ott, NE NYALD FEL A PADLÓT, TE SZERENCSÉTLEN! és így tovább. Az egész a semmiből jött, mikor kilépett a könyvtár ajtaján. Ment vagy egy métert és ahogy a múltkori bálon a faluban, úgy most is elsötétült előtte a világ. Nem ájult el, csak bekötötték a szemét, s még csak le sem húzhatta, mert "valaki" elkapta a kezét meg a derekát és inkább vezetni kezdte hangos instrukciókkal, mint valami lovat szokás.
Most sem tudja, merre mennek, csak halad az útmutatásnak megfelelően, míg meg nem állítja Greg (jó, hogy nem a "Hó" parancsot alkalmazta! ), aztán hallja egy zár kattanását és az ajtó nyíló hangját. Eszmélni sincs ideje, minden olyan gyorsan történik: Greg lehúzza a kötést a szeméről és másik kezében szó szerint behúzza őt a .... vízbe.
Leírhatatlanul gyönyörű, amit elkezd leművelni: kapálózik, buborékokat ereget (noha a tüdeje kap oxigént, de a töki erre nem képes ráeszmélni), ismét csak kapálózik, aztán lebeg, összeszorítja a szemeit és összességében látszik, hogy nagyon nem tud úszni, még a vízben is szerencsétlen. A nagy igyekezetben sikerül nekilebegnie a bejárati falnak is, amitől menten totál vizes lesz mindene, a haja tetejétől a cipője orráig. Gratulálunk Runa, tényleg szerencsétlen vagy!
Az arca leírja, mennyire kétségbeesett és a háta közepére sem kívánja a vizet. Az egyetlen reménye, hogy Greg talán megszánja és kihúzza innen, de ahogy elnézi, a víz a plafonig ér. Ki az az elvetemült, aki medencét rak egy kastélyszobába? Na ki? Megkeresné és jól beolvasna neki ebben a pillanatban!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 17. 14:50 | Link

Runácska. Grin - ne bénázz már ennyit... Rolleyes

Miután múltkor annyira csúnyán leléptem a Bérczesből nagyjából minden szó nélkül, hogy úgy gondoltam, talán kárpótlást kéne szolgáltatnom. Mind magamnak, mind a herceglánynak. Szóval egy ráérősebb szombati napon, mikor semmi dolga sincs az embernek, egy kendővel a kezemben indultam neki a majdnem teljesen néptelen folyosóknak. Valami azt súgta, hogy a könyvtár környéke lesz a nyerő vadászterület. Ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy teljesen bele van szerelmesedve a celluloid származékokba, ha van némi szabadideje, akkor úgyis beveti magát a könyvtárba. Ellenőrzésképp bekukkantottam, ott gubbasztott valami nagy halom közepén - édes Jézus, add, hogy azt a kupacot ne ma akarja elolvasni - szóval nem volt más dolgom, mint inkább be se menni, hanem a folyosón várakozni. Úgy álltam, hogy ha nyílik az ajtó, az eltakarjon és azonnal ugorhassak. Hát nem mondom, hogy keveset kellett ácsingóznom, másfél óra után azért megfordul a fejemben, hogy nem vagyok egészen normális, de nem sokkal később egy ismerős fej hátuljának alakja bontakozik ki előttem. Lassan lerajzolni is le tudnám, annyit látom. Pár öles, de annál csendesebb lépéssel érek az apró Levitás nyomába és kihasználva a kendő nyújtotta lehetőséget, gyorsan a szemére kötöm.
- Gotcha' - jegyzem meg vigyorogva, mintha nem lenne egyértelmű. Látom rajta, hogy teljesen beparázott a kendőtől és hogy nem lát semmit, el is kezdené lecibálni magáról, csak még mielőtt erre esélye lenne, elkapom a csuklóját. Szánalmas próbálkozás, de legalább ő megkísérelte.
Szabad kezemet a csípőjére csúsztatom és hangosan vezényelve vezetgetem a kis vaksit a folyosókon keresztül. Egy lépcsőt csak meg kell másznunk, hogy célhoz jussunk, és mivel ígyis sűrűn botladozik a gyermek, inkább felkapom és felviszem a lépcsősor tetejére, ezzel is megkönnyítve a dolgunkat. Kuncogásra késztet, ahogy néha próbál valahogy kikukucskálni a szemfedő mögül, de minduntalan elkapom a bűnös kezet és nem engedem, hogy elrontsa a meglepetést.
- Megjöttünk - jelentem be a tényt, mikor megállítom Runát a piros ajtó előtt. Villámgyorsan kioldom a zárat, kilököm az ajtót, lerántom a kendőt a szeméről, elkapom a csuklóját és már ugrunk is! Igen, az akvárium néven ismert szobához hoztam, ahol plafonig áll a víz, mégis kapsz bent levegőt. Mondjuk van egy olyan kósza érzésem, hogy teljesen mindegy lesz, hogy kap-e levegőt vagy sem.
Kissé előrébb taszajtom Runát, én meg behúzom magunk mögött az ajtó, hogy ne legyen társaságunk. Mire visszafordulok, hercegnő már rég bemutatott egy komplett víz alatti edzéstervet. Homlokomhoz emelem a bal kezem, komolyan, nem lehet valaki ennyire szerencsétlen. Utána nyúlok, mikor látom, hogy vészesen közeledik a falhoz, de nem érem már el, és placcs, kész is van a dolog. Hangos röhögésbe kezdek, miközben vetek egy bukfencet a vízben.
- Nem te lettél volna, igaz? - kérdezem még mindig fuldokolva. Kell egy kis idő, hogy végre helyre álljon a légzésem és én magam is egy kicsit. - Vegyél levegőt nyugodtan, az menni fog - bátorítom a Levitást, mert a végén nekem megfullad itt. Szívemre venném, ha valami baja esne. Közben megint vészesen közel lebeg a falhoz, most sikerül elkapnom a kezét és közelebb rántom magamhoz. Szerintem nem akar még egy adag vizet a nyakába, na meg az se elhanyagolható, hogy így legalább a közvetlen közelemben van.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. április 30. 01:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2014. április 19. 16:27 | Link

Nana

A szobámban rajzolgattam már az unatkozás szélén állva és gondolkoztam, hogy ki kéne találni valamit, úgyhogy becsuktam a rajzmappám és felpattantam az ágyamból.
Kisétáltam az ajtón és elfordultam jobbra. Azt nem tudtam merre megyek, de egyszer csak egy óriási piros ajtó előtt találtam magam. Elgondolkoztam, hogy jó ötlet-e bemenni egy ismeretlen szobába egy varázslatos iskolában. Arra jutottam, hogy nem veszthetek semmit -remélem- így hát lenyomtam a kilincset és egy csapóajtót láttam  magam előtt. A biztonság kedvéért kidugtam a fejem a folyosóra hátha van itt valaki. A folyosó kihalt volt, nem volt ott senki. Kihasználtam, és gyorsan becsuktam az ajtót. Visszamentem a szobába és odamentem a csapóajtóhoz. Vettem magamon egy kis erőt, és kinyitottam. Sajnos kiestem az egyensúlyomból, mert az ajtót nehéz volt kinyitni, és bezuhantam az ajtón. Nem éreztem semmi fájdalmat, inkább úgy tűnt mintha lebegnék. Nagyon jó érzés volt, viszont körülnéztem, és úgy tűnt mintha vízben lennék, ami furcsa, mert kaptam rendesen levegőt, és a szememmel is rendesen láttam. A szobában egyedül voltam, viszont úgy nézett ki, mint egy rendes szoba: kanapéval, fotellal, zongorával és asztallal. Az a szerencsém, hogy régen kiskoromba tanultam úszni, ami most jól jött. Odaúsztam a kanapéhoz, de még nem próbáltam leülni rá. Mivel sok könyvet olvastam ezért beugrott, hogy egyszer olvastam egy olyan könyvet aminek az volt a címe, hogy Elvarázsolt szobák, melyekben vigyázni hasznos!. Az emlékeim még erősek róla hiszen nem rég olvastam. Eszembe jutott a fejezet címe: Elázol, vagy nem ázol?. Valami olyan volt a szöveg hogy....A dolgok csábítóak, de ne higgy nekik, mert rögvest megbánod. Már nyújtottam a kezem a zongora billentyűjéhez, de gyorsan visszahúztam. Felúsztam a felszínre és kiugrottam a csapóajtón. Hanyatt feküdtem a száraz, viszont kicsit nyirkos padlón. Pár percig még feküdtem, aztán felálltam és nekifutásból beleugrottam a "vízbe". Ez jólesett, és vissza emlékeztem arra, amikor még 5 évesen egy vizes parkban voltam a mugli családommal. Szaltóztam a vízben, és úgy éreztem magam, mint egy igazi sellő. El is röhögtem magam, egy kis víz be is jutott a számba. Észre vettem, hogy nem csak egy helyiség van a szobában, hanem van itt egy nyitott ajtó, amin beúsztam. Ez a másik egy kicsit nagyobb volt, de itt kevesebb tárgy volt. Csak egy asztal, amin volt egy kis lámpa és mellette egy zöld fotel. Ezekkel szemben egy régi módi kopott szekrény, ami résnyire nyitva volt, és persze be is kukucskáltam rajta. Sajnálatos módon csak néhány szakadt kabát volt benne. Ezután még összevissza úszkáltam, mert élveztem hogy kapok a vízben levegőt.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. május 6. 12:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ninara Pote
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 19. 17:26 | Link

Lillith



Van az az érzés, amikor azt álmodod, hogy úszol és nem kapsz levegőt, aztán mikor felkelsz, levegőért kapdosva pattansz fel az ágyadból. Nos ez nekem egy ilyen reggel volt. Szörnyű érzés. Elég borzalmas érzés korán felkelni egy rémálom miatt. Mivel jobb híján nem tudok mit csinálni, ezért kikúsztam a konyhába. Félkómában voltam, ezért csak résnyire volt nyitva a szemem. Odacsoszogtam a hűtőhöz, és kivettem belőle a tejet, és öntöttem egy keveset a pohárba, amit a pulton láttam. A tejjel a kezemben óvatosan, hogy ki ne löttyentsem, visszamásztam a szobába. Lehuppantam az ágyamra, és kortyonként elfogyasztottam a tejet. Mikor végeztem, fekvő helyzetben átgurultam az ágyam másik végébe. Ugyanis ott volt a kis ládikám, amiben a ruháimat tároltam. Nem igazán szokott foglalkoztatni a téma, hogy mi van rajtam, tehát csak az első ruhát, ami a kezembe akadt, kivettem és felvettem. Egy fehér, lenge tavaszi szoknya volt, ami a térdemig ért. Felhúztam a lábamra a topánkámat, hogy azért ne mezítláb menjek. Mivel nem megyek ki az udvarra ezért nem fogok fázni. Viszont, mivel a kastély falai között igen hűvös van, ezért nem árt egy kis pulcsi. Felkaptam magamra a szürke, kötött pulcsimat, amit még a nagyimtól kaptam, és úgy éreztem, hogy sétálhatnékom van. Nem igen tudom, hogy a szobatársaim alszanak, de azért jobb félni mint megijedni, szóval halkan az ajtóhoz osontam, és még nagyobb csendességgel lefelé nyomtam a kilincset, és lassan befelé húztam az ajtót. A következő pillanatban már a küszöbön túl voltam. Lassan becsuktam az ajtót, és elindultam jobbra. Különösebb úti célom nem volt ugyan, de azt tudtam, hogy találok valami izgalmasat. Számos ajtó mellett elsétáltam, és akkor valami feltűnőt vettem észre, ami kitűnt a többi közül. Csak egy kis piros ajtó volt. Olyan piros volt, mint a görögdinnye belseje vagy, mint egy alma. Féltem, hogy mi lesz az ajtón túl. Aggályokkal, de a kilincsre helyeztem a kezem. Bentről csobogó hangot hallottam, tehát benéztem a kulcslyukon. Sajnos nem láttam semmit szóval hajtott a kíváncsiság, így hát benyitottam.
-JAJJ NEEE!- a kezeimet a fejem elé kaptam, a jobb lábamat felhúztam és hatalmasat sikítottam. Csukott szemmel vártam, hogy a szép fehér ruhám vizes legyen, de nem történt semmi. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem. A felém tornyosuló víz mozdulatlanul állt tovább. A bal lábamról levettem a kis cipőmet, és letettem az ajtó mellé. A lábamat óvatosan a víz felé emeltem és hideg, nedves érzés csapta meg a lábujjamat.
-Nahát. Ez csak víz. -elcsodálkozva fel, s alá emeltem a vízben a bal lábam, majd kivettem, és elcsodálkozva tapintgattam a lábujjaimat. Észrevettem, hogy egyáltalán nem voltam vizes. Így hát a másik cipőmet is levettem, és elhelyeztem az ajtó mellé. Beléptem teljes testtel a szobába, és becsuktam magam mögött a piros ajtót. Nem igazán tudok úszni, szóval a kutya úszó tehetségemre bíztam magam. Mivel féltem, hogy megfulladok gyorsan felfelé vettem az irányt. Csak pici hely volt a szoba tetején, épp annyi, hogy kidugjam a fejemet, majd lemerültem. Kinyitottam a víz alatt a szemem, és egyáltalán nem csípett. Tovább lubickoltam, körül néztem. Tetszett a hely.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. május 6. 12:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2014. április 20. 13:07 | Link

Nana

Kiskoromban imádtam úszni, viszont amint egyre nagyobb lettem, annál jobban utáltam. Régen már annyira jól úsztam, hogy versenyekre jártam, de mindig csak harmadik lettem. Akkor anyu vigasztalt meg mindig, hogy majd legközelebb jobb leszek, de soha nem volt igaza. Aztán már befejeztem az úszást.
Egyszer csak hallottam egy toccsanást ezért oda mentem az ajtóhoz. Egy barna hajú lány volt az. Valamelyest ismerős volt, de a víz miatt kevésbé láttam őt. Kicsit közelebb mentem hozzá hátha jobban látom őt. Azt is ki lehetett venni, hogy szoknyában van, amit össze vissza vitt a víz, és azt is észre vettem, hogy nagyon viccesen úszkál a vízben. Ezen el is nevettem magam. Még mindig őt fürkésztem, de nem tudtam rájönni, hogy miért ennyire ismerős. Próbáltam neki kiabálni, de a hangom buborékká változott, és nem hallatszott semmi. így hát odamentem hozzá. Amikor már közelebb voltam hozzá, akkor jobban hallatszott amit mondtam.
- Szia én Lillith vagyok... -és így, hogy közelebb voltam hozzá, rájöttem hogy ki is ez. Az egyik unokatestvérem volt az. Nem is tudtam, hogy ő is ebben az iskolában tanul. Nagyon meglepődtem. Már arra is gondoltam, hogy rosszul láttam, és ő mégis csak egy idegen, de ezt elvetettem, mert kifejezetten látszott, hogy ő Ninara.  
- Te megismersz engem? -néztem rá kíváncsian. Reménykedtem, hogy ő is felismer, mert ha nem, az ciki lenne. Kicsit kezdtem fázni, mert nem volt rajtam pulcsi, csak egy halvány rózsaszín lepke mintás póló, és egy vékony csőnadrág, ami fekete. Elkezdtem egy helyben úszkálni, hátha így nem fogok annyira fázni, de ez csak egy kicsit segített rajtam. Ninarán egy kötött pulcsi volt, ami elég melegnek tűnt, a kis szerencsés. Legközelebb, ha egy felfedező túrára megyek egy elvarázsolt iskolában, akkor gondot fordítok a pulcsira is. Miközben a válaszra vártam, addig részletesebben körül néztem a szobában, hátha találok valami figyelmeztető táblát arról, hogy ne fogd meg a berendezést, de nem találtam semmi ilyesmit. Aki ezt a szobát építette, az erre is fordíthatott volna némi időt. Így, aki belép ide az nem sejtheti a szoba hátsószándékát. Reménykedtem benne, hogy Nina tudja, hogy nem szabad hozzáérni semmihez. Bár nem úgy tűnt mintha ismerné a szobát. Nekem még szerencsém volt, mert ha nem olvastam volna el azt a könyvet, akkor most csurom víz lennék, és még annál is jobban fáznék. Legfeljebb majd figyelem a mozdulatait, és gyorsan figyelmeztetem őt. Mert akkor szegénynek vizesen kéne végig mennie a folyosón, vagy megvárnia még megszárad, ami nem lenne túl előnyös. Egyszerűbb lenne, ha most szolnék neki.
- Ugye nem tervezted használni ezeket a tárgyakat? -reméltem, hogy a válasza nem lesz. Már kezdtem fáradni az úszkálástól. Ninarát már nagyon rég nem láttam, csodálkoztam is, hogy felismertem őt, hiszen nem túl sokat találkoztunk régen se, és mostanában sem, ami sajnálatos. Reméltem, hogy mindegyik kérdésemre válaszol, amit feltettem. Na jó még egy utolsó kérdést felteszek.
-Mióta tanulsz ebben az iskolában, és melyik házban? -az a baj velem, hogy túl kíváncsi vagyok, és a végén megrémisztem őt a sok kérdéssel.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. május 6. 13:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 21. 19:43 | Link

Zoli

A barátaim ajánlották, hogy mindenféleképpen menjek el egyszer az akváriumszobába. Egyik délután volt egy kis időm, így gondoltam megnézem. A nyugati szárny második folyosóján járkáltam és kerestem a szobát. Végül megláttam egy piros ajtót. Elég feltűnő volt, arra tippeltem, hogy ez lesz az. Benyitottam. Tippelőképességem olyan jó, hogy öööööööö nagyon. Kinyitottam az ajtót és megláttam a nagy víztömeget, ami egy varázslatnak köszönhetően nem folyt ki amikor kinyitottam az ajtót. Elmosolyodtam, mert nagyon tetszett, hogy ez nem az a szokványos szoba. Ez tele van vízzel. Kalandtól fűtve fogtam magam és ahelyett, hogy először a kezemmel néztem volna meg, hogy milyen belül, hátraléptem pár lépést, majd nekifutásból belevetettem magam a habokba. A nagy lendület miatt előbb még vízszintesen sodródtam, majd miután sebességem lecsökkent elkezdtem lefelé is süllyedni. Csodálatos érzés volt, arról nem is beszélve, hogy kaptam levegőt a víz alatt. Süllyedtem és süllyedtem, míg le nem értem az aljára. Tudtam, hogy a falakhoz nem érhetek hozzá, de abban nem voltam biztos, hogy a berendezésekhez sem. Mindenesetre, inkább nem értem hozzájuk. Élveztem, hogy könnyebb vagyok. Bukfenceket vetettem és egyéb akrobatikai mozgásokat végeztem. Akár egy kisgyerek. Nagyon cikinek éreztem magam, de nem törődtem inkább vele. Úgy sem lát senki. Elvileg. Leültem a földre törökülésbe, közel az ajtó felülöli falhoz. Így álmodoztam, hogy milyen jó lenne, ha otthon az én hálószobám is ilyen lenne. De lehet, hogy egy idő múlva megunnám.  
Valami zajt hallottam felülről. Felnéztem és észrevettem, hogy nyílik az ajtó. Guggolásba helyezkedtem és egy erős, gyors mozdulattal felrúgtam magam az ajtó magasságáig. Ránéztem az érkezőre és elmosolyodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Baranyai Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 219
Írta: 2014. április 23. 09:42 | Link

Zsófia

Mikor zihálva felülök az ágyamban, észre veszem, hogy csupa víz vagyok, ami elég furcsa, mert azt álmodtam, hogy beleestem egy véget nem érő tóba. Érdekes, hogy álmomban vizes vagyok, és azt remélem, mikor felébredek, akkor már nem. Jó, valószínűleg nem azért vagyok nedves, mert tényleg beleestem. Gondolom leizzadtam, mert elég sok ideje szenvedtem már, hogy el tudjak futni a farkas elől, aki követett. Azt mondják, hogy egy ember csak harminc másodpercig álmodik, amit nem tudom elhiggyek-e. Meg azt is állítják, hogy minden este, vagyis inkább hajnalban, álmodunk valamit, csak amikor, azt mondjuk, hogy nem, akkor csak nem emlékszünk rá. Na ezt már, lehet, hogy elhiszem.
Mióta itt vagyok a Kastélyban, szinte minden reggel emlékszek arra, hogy mi történt velem álmomban. Az első éjszakám volt eddig a legborzasztóbb. Eddig… Most már szerintem ez a mai viszi a pálmát.
Mikor átöltözök egy száraz ruhába, máris sokkal jobban érzem magam. Egy darabig vacillálok azon, hogy mit kezdjek magammal, most, hogy nincsen iskola, aztán elindulok a Nyugati szárny felé, ott pedig a második emelethez igyekszem. Még soha sem jártam erre fele, úgy, hogy egy kicsit körülnézek. Azt tudtam már, hogy a Gyengélkedő itt van, de, hogy a Társalgó is, amit már olyan régóta keresek, arra eddig nem derült fény számomra. Kid idő múlva megpillantok egy piros ajtót, ami szinte hívogat, hogy nyissam ki. Egy kis ideig habozok, majd közelebb lépek hozzá. Valószínűleg egy üres tanteremmel fogom szembe találni magam, vagy esetleg egy könyvtárosi zuggal.
Óvatosan megfogom az ajtó kilincsét és nyomok rajta egyet. Hirtelen eláll a lélegzetem is. A szobából temérdek mennyiségű víz zúdul rám, ezért ijedten visszacsukom az ajtót, és kimegyek a folyosóra. Nem akarok még több vizet, mára már bőven elegem van a vízből. Csak pár másodperc múlva veszem észre, hogy nem is lettem, (még egy kicsit sem) nedves. Ámuldozva nézek rá az ajtóra, majd a kezemre, majd megint az ajtóra. Talán vissza is mehetnék, és megnézhetném közelebbről is, hogy mit rejt a szoba…
Utoljára módosította:Baranyai Adél, 2014. április 23. 09:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt hiszem, oda megyek, ahova akarok. Bárcsak tudnám, hová menjek.
Hollóvölgyi Zsófia
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 23. 09:52 | Link

~ Baranyai Adél ~



Még nincs egy hónapja, hogy minden reggel a kastély málladozó falai között ébred. A gólyalak, legyen a berendezése bármennyire is barátságos, mégsem segít fel-felrémlő honvágyán, ami az utóbbi napokban a vártnál jóval erősebben tört rá. Korábban a húsvétot a családjával együtt ünnepelte meg, születése óta ez volt az első alkalom, amikor nem látogatott haza - gondolván, a távolság jót tesz majd. Mégsem így történt. Szíve belefájdul, ha arra az üdvözlőlapra gondol, amit az édesanyjától kapott és arra, hogy az ünnepet otthon, tojásfestéssel is tölthette volna.
Kora délutánig nincs órája, így úgy döntött, apróbb sétára indul az iskolában. Útba ejtette a könyvtárat, ám olvasni nincs igazán kedve egy ilyen napos délelőttön. Talán jobban szórakoztatná, ha keresne egy üres tantermet és az igézéseket gyakorolná - igen, biztosan gyógyítana szomorkodó lelkén.
Dob egyet a fél vállán cipelt, krém színű bőr táskáján, fölpillantva félmosollyal köszön az egyik portrénak, akivel rendszeresen összefut céltalan sétáin. Ekkor akad meg a szeme a néma csodálkozással álldogáló lányon, aki úgy fixírozza a kilincset, mintha sosem látott volna ilyet. Szemöldöke kissé megemelkedik, léptein lassít egy cseppet, ahogy a lány mellé ér.
   -  Valami nincs rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Baranyai Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 219
Írta: 2014. április 23. 10:09 | Link

Zsófia

Még mindig bámulom a pirosra festett ajtót, mert fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Elmenni nem akarok, mert rá szeretnék jönni, hogy miért ilyen titokzatos a víz odabent. Viszont nem szeretnék egyedül bemenni, de az sem lenne jó, ha most elfutnék valakiért, hogy jöjjön be velem.
Nem bírtam megmozdulni. Már biztos voltam benne, hogy kinyitom az ajtót, és belesek, de egyszerűen nem bírtam megmozdulni. A jobb kezem végre kiszabadult a mozdulatlanságból, és a kilincs felé vette az irányt. Ekkor lépteket hallottam közeledni a folyosón. Összerezzentem ijedtemben és a kezem rögtön visszament a testem mellé. A közeledő lény felé fordítottam a fejemet, és megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy csak egy diák az, méghozzá egy lány. Úgy tűnik, furcsállja, ahogy én ott állok, ezért meg is szólít.
~Nincs… Semmi nincs rendben…~
Válaszolnám neki legszívesebben, de nem teszem, mert nem az a típusú lány vagyok, aki csak úgy kimondja a dolgokat. Egy ideig gondolkodom azon, hogy mit is válaszoljak neki, végül csak megpróbálok rá mosolyogni, de mivel ez nem nagyon sikerül, inkább válaszra nyitom a számat.
- Te ismered ezt a helyet? –mutatok az ajtóra. – Tudod, mi van odabent? –kérdezem tőle vádlón. Válaszokat akarok a szobával kapcsolatban, és mivel csak ő van itt, tőle akarom megkapni ezeket, a válaszokat. Egyébként sokkal idősebbnek is tűnik nálam, úgy, hogy biztos vagyok benne, ismeri már ezt a helyet. Továbbra is vizslatom a lányt és várom, mit reagál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt hiszem, oda megyek, ahova akarok. Bárcsak tudnám, hová menjek.

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet