Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=829226#post829226][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.07. 18:50[/b][/url]

Ma már sokkal jobb színben van, bár igen jól tartotta magát, egy kicsi kiakadás neki is belefért. De elmúlt, aludt rá és minden szuper. Amennyire csak lehet, mert nem áltatja magát, hogy minden rendben, mert nincs, de újabban szereti azt mondani. Nem akar lelket kiönteni, nem akar arról beszélni, hogy mire vágyik, mit szeretne. Csak felkelni minden reggel, megcsinálni a napját, bizonyítani immáron két helyen. Nem kér sokat az élettől már, szerényen, csendben és ez eddig sikerül is. Nem egyszerű ott tanítani, ahonnan éppen hogy csak kiesett a padból, sok ismerős arc néz rá, ha éppen besétál, készül vagy csak az üvegházat rendezi el. Semmi gond, menni fog ez – mantrázza magának. Majd valahogy.
Sándor hívására rögtön reagált, egy séta mindig jól jön, pláne, ha régi baráttal. Annak idején kellemetlen éle volt annak, ahogy megismerkedtek, majd vált pozitívvá és végül, most már kimondhatja, ők már kollégák. Fura így tekinteni a másikra, szívesen néz úgy rá, ahogy eddig és ezzel sincs semmi gond. Az iskolán kívül vannak, nem kell a formaiság. Menet közben nyúl zsebébe, hogy cigarettát vegyen elő és gyújtson rá és hosszasan fújja ki a füstöt. Annyi a szerencse, hogy az előkészítőben nem lehet, a tanodában meg nincs ideje rá, így legalább kevesebbet pöfékel. A kérdésre dönti hátra kicsit a fejét, majd pillant végül a mellette sétálóra.
- Hű hát… nagyon furcsa gondolat – kezd bele, most nem riadalommal. – Durván fél éve még ott tanultam, most meg. Bahh, hihetetlen! – és valóban. Sándor talán nem is tud mindent, miért olyan igaz ez az utolsó szavacska. Mert sok minden miatt bukhatott volna el, de legjobb saját maga miatt, mert feladta. Nincs tisztában azzal, hogy mennyire van képben, vagy mennyire akar abban lenni, mert hát, mostanság nem éppen osztja meg lelki világát.
- De csak sikerült, hiába ingott meg kicsit a talaj – büszkélkedik ezzel röviden, majd ha több órán is túl lesz, akkor lesz igazán véleménye arról, hogy milyen is ez. A kicsikkel más, valamiért más. Hozzájuk több türelem és idő kell, máshogy áll hozzájuk, mint egy csapat kamaszhoz, akik ásítoznak épp és látványosan unatkoznak. Érdekes lesz ezeket megoldani.
- És veled, minden rendben? Kerestelek párszor, csak aztán… kicsit el kellett mennem és lemaradtam. De ha felveszem a fonalat, mindenképp kérek pár tanácsod tőled – kitől nem? Mind jól jön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=829285#post829285][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.08. 22:15[/b][/url]

Mindig hozzáteszi, hogy csak gyakorló, nincs semmi kőbe vésve. Még járja az egyetem végét is, bár egy papírja van már arról, hogy valamihez ért. És ahhoz valóban. Sose gondolta, sosem hitte magáról és eleinte úgy volt vele, hogy jobb lett volna valami elméleti szak, a végén viszont menedékként szolgáltak az üvegházi gyakorlatai. Ahogy most is. Szeretne egyet otthonra, szeretné ezt megbeszélni persze előtte lakótársával, segítséget kérni akár tőle, mástól, de egyelőre még talonban van csak. Veteményese van, rendbe is lett téve, amint hazaért, egy egész napot szánt rá, amint odaért. Ujjaiban szálkák, bőrén karcolások, de egyik se érdekelte, ameddig nem volt rendben. Mert azt mondják, akiben valami nincs úgy, az saját maga körül teremti meg a rendet. És ez igaz a szobájára, a konyhára, rendezkedik, lefoglalja addig is magát ezzel, mert nem akar és nem is tud leülni mindent a helyére pakolni magában. Odakint, a tengeren túl csinált valamit, alkotott, hogy menjen, menni tudjon és ez épp elég. Nem kell több, nem beszélt róla és nem mélyedt bele. Valahol fél, retteg attól, hogy találkozni fog majd azzal, aki miatt hátat fordított az életének, de eddig nem történt ez meg. Talán soha nem is fog. Hogy vágyik rá? Néha, megesik.
Ellenben annál jobban az olyan beszélgetésekre, mint ez. Az a baj vele, hogy hamar szeret és ragaszkodik, mikor milyen szinten. Szereti, hogy emberek vannak az életében, még ha más-más mértékben. Az akkori segítség sosem megy feledésbe, még ha olyan árat is fizetett érte Sándor, amit nem tud és nem is akar magának megbocsátani. Mégis, úgy látja, a férfi elégedett azzal, ami most van, a tanítással, az életével. Vagyis, reméli, hogy jót lát.
- Mindig kell idő másra, ez tény. De örülök, ha nincs gond. Ősz hajszálakat se látok a diákoktól, szóval, egész biztató – nevet fel, hogy egy év távlatából sem lát rombolást a diákoktól, akkor neki sem lesz. Jó, persze viccel, miközben lepöccinti a hamut és a kérdésre szórakozottan pillant felé. Magán kívül, ez lenne a legjobb válasz rá. De néma, mint a sír, ahogy azt már többször eldöntötte.
- Amerikában voltam. Egy alapítványnál dolgoztam, úgymond – menedéket kapott és közben adott is. A legjobb, ami történhetett vele, mert nem volt sok ideje figyelni a fájdalomra. – Vérfarkasokat segítenek, akik nem mindig a legjobb helyzetben élnek. Kellemes a hasznossal alapon tanítottam a kinti gyerekeket – mosolyogva idézi fel, hogy odakint sem volt másképp, ha a karriert kell nézni. És erre büszke, hogy romokban, de képes volt rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831338#post831338][b]Helvey Belián Balázs - 2021.05.16. 15:39[/b][/url]

Bizonyára nem is sejti a másik, mi történt, mert nincs arra utaló jel, hogy ismert előtte az, amik történtek. Nem nagyon volt idejük sem beszélni, hallotta, hogy nagyjából mik történtek a másikkal, így aztán nem is aggódott, hogy gond lenne arra. Jó az, ha legalább a környezetében rendben van minden, amennyire lehet, amennyire az élet engedi. Persze, az nem egy álomvilág, nem egy olyasmi dolog, amely mindig kellemes és rózsaszín, olyan nem létezik. Akkor lenne meglepve, azonban míg segítségre nincs szükség, addig nem aggódik. Vagyis mindig, mert ez valahogy kicsit lényéhez is tartozik.
Azóta viszont minden megváltozott. Már nem csak futópajtások, hanem egyenesen kollégák, már nem egy minisztériumi ember, akivel időpontja van beszélni és amitől retteg. Nem fogja elfelejteni azt a napot sem, mert sokat segített, még ha ennek elég kemény ára is volt. Nem feledi, viszont örül, hogy az iskola nem azt nézte, hanem a tudását és végül esélyt adott neki bizonyítani, a minisztérium pedig nem húzta keresztbe azokat. Bár lehet, csak saját maga gondol ilyen sötétet arról a helyről, hogy ha akarják, akkor megoldják, hogy sehol se lehessen békés helye.
Talán illene elmondania, hogy mi történt, mi a nagy változás és törés, de nem akar mindenkinek arról panaszkodni, mi érte őt. Nem, és ameddig nem kerül szóba, nem állítja be magát olyannal, akit sajnálni, szánni kell. Elvan most, üresen, hol ezt, hol azt érzi, de képes beszélni, járni, dolgozni, élni. Ha nem kell, nem tépi fel a sebeket és nem is kerülgeti, hiszen felesleges. Aprót mosolyog a kérdésre és bólint egyet.
- Hú, nem is tudom pontosan hol volt, zsupszkulccsal mentem. Oregon állam, azt hiszem - vakarja meg a fejét, mert akkor nem is figyelt arra, merre van, csak messze innen és az számított. Felőle lehetett volna az Ázsia, a Hold, bármi más. Majd rákérdez, amikor ismét megy, mert menni fog.
- A pszichológusom és mentorom segített benne. A családjáé, így említette már, hogy jót tenne, ha találkoznék más farkasokkal is. Aztán amikor… a szükség úgy hozta, mentem. Tanítottam, pihentem, gyógyultam - zárja rövidre a dolgot, kihagyva azt, hogy miért. Nem is fontos, mosollyal fordul felé. - És veled? Hallottam pár dolgot, de nem szeretem a pletykákat. De boldog vagy? - ebben reméli, nem hazudtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=832782#post832782][b]Helvey Belián Balázs - 2021.06.17. 22:31[/b][/url]

A papucsa hever bal oldalán, ahogy lerúgta magáról, mikor ideért. Csupasz lábai a vízben pihennek, minden porcikája szinte követeli, hogy másszon bele és talán kicsit később enged is nekik, most viszont csak ülni akar és lábat lóbálni. Nincs baja, nem sírt, nem is könnyezik – ezekről teljes mértékben azt hiszi, már képtelen rá, mert egy csepp sem maradt benne –, nem bánkódik, nem szenved. Egyszerűen most sehol sem akart lenni, ahol körbeveszik. Mostanság megint előjött az, hogy a tömegben nem érzi jól magát, az órák előtt így sokszor fogyaszt nyugtató teákat, hogy ne kelljen attól tartania, hogy ez rányomja a bélyegét bármire. E mellé mászott be az is, amiért itt van, a csöndes magányra vágyás gondolata. Nem menekül, nem akar futni, egyszerűen így tölti fel a megcsorbult szociális képességeit. Gondolkodott abban, hogy nekiáll újra tinderezni, de a profilt sem fejezte be, úgy törölte ismét és hagyta a francba a telefont az ágyon, majd megnézi később, kinek hiányzott addig is. Azonban egy randi, egy kapcsolat, bármi gondolatától szorítani kezd mindene, már-már pánikreakciót vált ki, így ezt vélhetően megint hosszú hetekre ejti. Pedig vágyik rá, legalább a szeretet utánzatára, egy kis szereltre, de… Ez van.
Nem hozott magával sok mindent, csak egy citromos sört, meg a könyvet, amit hol kezében tart és serényen olvas, vagy éppen a papucs mellé teszi, ha bambulásra vágyik. Épp így tett egy fejezet után is, pár korty után teszi le a dobozt is és előre mered a víztükörre. Nincs még késő este, de már a délután bőven eltelt, kellemes óra ez, ahol még meleg van, de már el lehet viselni. Ma nem sokkolja hegeivel a világot, trikót választott a sort mellé, ha nem büntetnék a meztelenséget, még azt is bevállalná a nagy melegben. Vagy a bőrét levedleni. Zsebébe kotorva szedi elő a cigarettát, amelyből már visszavett jócskán, de el nem engedte. Halad az egészségesebb úton, mással még nem, arra még szüksége van. Már múlik a hatása a bájitalnak, viszont ha nagyon rossz lesz, akad még tartalék, nem aggódik. Kellemes nyugalom veszi körbe, ha épp egy apró hullám kúszik fel lábszára még száraz részére, akkor libabőr is társul mellé. Füstfelleget fúj és hátradőlve próbál a könyökén támaszkodni, amikor lépéseket hall. Szusszan egyet, hogy eddig tartott a csend, de igazából ez is elég. Úgyse hozzá jönnek, talán fürdeni, így aztán, semmi sem változik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=833570#post833570][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.01. 20:41[/b][/url]

Keze ügyébe kerül a doboz ismét, így felvéve kortyol is párat. Jobb lesz minél előbb ledönteni, mert kezd megmelegedni és nincs is rosszabb, mint a meleg sörnél. Azzal komolyan büntetni lehet, mivel azonban a hűtő-bűbájt csak irigykedve nézi, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden az életben. A kosz ragad csak rá, nem a mágia, ebbe már beletörődött. Lábait lóbálja meg a vízben, kellemesen kúszik fel lábszárán a hűvös víz érintése. Ez az élet, akár így is nézheti, hogy ha ilyenekre van ideje, akkor nem lehet oka a sirámra. Sokaknak ennyi sem jut, nemhogy ízesített sör, lassan de biztosan keresi és találja meg az apróságokat az életben, aminek örülni is lehet. Vagyis próbálkozik. Annyira béna dolognak érzi ezt, meg önmagát is, hogy arra nem is talál szavakat, de ha egyszer segít? Ramaty lelkivilága keresett menedéket ezekben az apró pillanatokban, vagyis, keresi még most is, hiszen a rosszabb percekből egész szépen ki tudja húzni magát. Kell még idő, nem tudja mennyi, senki sem tudja megmondani és nem is kell. Igen, sok mindenben hibázott, csúszott ki és nagyolta el a dolgot, vagy éppen nem és csak annak érzi. Nem hibáztatta az sem, akinek mesélt erről, senki sem. Egyszerűen csak túl mélyen érzett és túl nagyot esett.
Hallja a háttérben a mozgolódást, de halovány, nem fordul meg. Már korábban is járt erre kocogó alak, vagy csak kutyával, más emberrel sétálók, szóval minek mozduljon meg. A lépések aztán közelednek, sebesek, sietősek. Talán megint egy futó, talán alaki most fog seggest ugrani a vízbe. Felszusszan, majd épp lehunyná a szemeit, amikor mellette teremnek. Annyira elbambult, hogy összerezzen és jajdul egyet, de pillanatnyilag megemelkedett pulzusa aztán hamar csökkenni kezd.
- Szia, Petya – mosolyodik el végül, amikor realizálja a csodás mosoly gazdáját. Lassan emeli ülésbe magát, teszi le a dobozt és néz fel rá, elvégre ülve még mindig alacsonyabb. - Látni, bizony. Egyre többet – fogalma sincs, mennyit és miket hallott, hogy mit tud, hirtelen tör rá, hogy mennyi mindenki csak hallomásból tájékozódhatott bármiről is. De minek terhelte volna ezzel, bármivel. Végül megpaskolja maga mellett a helyet, hogy bár egyedül akart lenni, ennek nem mond ellent.
- És veled mi újság?