36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Ophelia Donovan hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 13:03 | Link

Kedves Antal Nimród
animágus alakom


Repülök. Repülni könnyű. Szárnyam alatt érzem a levegő felhajtó erejét, és csípőssége belemar a szemeimbe, amik ebben a formámban is zöldek maradnak, mindig. Ez az azonosító, különleges ismertetőjegyem. Akárhányszor is válok fekete hattyúvá elcsodálkozom rajta, hogyan tudtam megtanulni és miért pont azzá tudok alakulni, amivé. Fentről minden más, a terek, a távolságok elvesztik jelentőségüket, ahogy a bajok. Itt fenn nem számít felfüggesztettek-e vagy sem, vagy, hogy mennyire érzem magam ezért hibásnak. Itt nem vagyok okklumentor, boszorkány vagy auror, sem ügynök, csak egy magányos sötét madár. Ében tollakkal és vörös csőrrel. Egy a sok közül, aki most - vegyük úgy - ide tévedt, ahol nem őshonos.
 A lebegés, a vitorlázás a szél hátán megnyugtat. Kikacsol mindet bennem. Jó ötlet volt ma kora délután felöltenem animágus alakomat és tennem egy két kört a falu felett. Ebben a formámban nem fázom, de hamarosan vissza kell változnom, hogy hazamenjek. Lassan és észrevétlen esteledik. A fények egyre másra gyúlnak ki alattam, arany gyöngyfonatokkal rajzolva ki a település térképét. A tájra lenézve gyönyörködöm még egy utolsó kanyart teszek, majd komótosan leereszkedem a stégre, ahol - mivel egy teremtett lelket sem látok -  deanimálok. Rövid, fekete, testhez simuló ruhám az az egyetlen megbűvölt öltözet, amit ilyenkor viselek, így szinte füstölök, ahogy a hidegtől sűrűn lélegezve kezdek elindulni vissza a lakóhelyemre.

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2020. november 11. 18:49 | Link

Angelica


Miért van ilyen világos? Miért ilyen hideg és vizes minden? És hol a jó fenében vagyok egyáltalán? Hű-hűű, az az utolsó feles már tényleg nem kellett volna. Kapom fel fejem, ami úgy lüktet, mintha a hat húszas gyors robogna át rajta percenként. Egy felrepülő madár meg majdnem a szívbajt hozza rám. Kurvaélt! Megint berúgtam és részegen változtam át hattyúvá. Remek, már csak ez hiányzott. Óvatosan fordítom el a fejemet az egyik majd a másik oldalra. Mindjárt rókázom esküszöm. Forog velem a világ, de legalább arra nagy nehezen rájövök, hogy a stég közelében vagyok. Ki kéne jutni innen valahogy. Elindulok, ám amilyen másnapos vagyok össze-vissza imbolygok és majdnem le is fejelem a fapallókat. Az egész este homályos. Az még megvan, hogy bementem a pubba egy rövidre meg egy sörre. Már megint nem engedtek ki terepre. Kávét kellett főznöm. Nekem! Az aurornak kellett kávét csinálnia! Hát mi vagyok én bazd meg titkárnő? Merlinre mondom az lesz a vége, hogy kilépek. Hát kell ez nekem? Ezért végeztem el az akadémiát és hagytam ott Amerikát, hogy ebben a porfészekben kávét főzzek? Komolyan? Szentségelnék még, de mikor már ötödjére verem be magam a cölöpökbe feladom. Megint túl sokat ittam. Nem tudtam megállni és csak úgy csusszantak le a torkomon a páleszek, aztán úgy a hetedik után, vagy az lehet már a nyolcadik volt, mindegy. Kértem még egyet és utána teljes filmszakadás. Olyan hülye vagyok. Lebegni kezdek és fejemet egyik szárnyam alá dugom, hogy ne szédüljek annyira, meg mert baromira próbálom nem szégyellni magam. Halvány lila gőzöm sincs mit csináltam és hogy jutottam el ideáig. Jobb lenne visszaváltozni és emberi alakomban kimászni. De olyan átkozottul hideg a víz, hogy odafagynék mire mindenem átalakulna. Marad a józanodás és a reménykedés, hogy egymagam vagyok.
Szál megtekintése

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2020. november 12. 20:50 | Link

Angelica


Már pont elaludnék lebegve a hideg víz tetején, amikor valami éktelen zajra húzom ki fejemet szárnyam alól. Mi a franc folyik itt he? Már józanodni se hagyjátok az embert, mi? Fordulok a lárma forrása felé és még pont látom, ahogy egy madár emberi alakot ölt a stég mellett. Ha most én is abban a formámban lennék összevont szemöldökkel merednék a jelentere, hogy az igen, még egy sorstárs. Így viszont csak hosszú nyakam nyújtom meg felé, aztán megint kicsit közelebb evezek úszóhártyás lábaimmal, hogy ha megint el tudnék aludni egy kicsit, ne a víz közepén találjam magam, amikor felébredek. Megint bedugom fejemet szárnyam alá, de akkor megint zajongást hallok. A kis csaj, mert az innen már jól láttam, nagy nehezen megszárogatta magát és most basszus engem figyel. Tovább haladok inkább kifelé. Nem, most direkt nem a cölöpökre épült stéget választom. A partig tekerek és ott totyogok kifelé kissé cikcakkban. Megrázom magam, felborzolom tollaimat és deanimálok. - Amúgy tíz pontos esés volt ám, csak legközelebb ne verd fel vele a fél várost! - kiabálom a stégen lévő csajszi felé jó hagosan és intek neki vigyorogva. Másnapos vagyok. Nagyon. Ilyenkor pedig nem mennek a jól bevált ismerkedési sémák. Nincs sok gátlásom és ez most szegényen csattan. Emberi alakomban még jobban kiütközik az is, hogy mennyire keskeny nekem most minden út. Ezért egy közeli padra zuttyanok le olyan lazán, hogy azt bármelyik pasi megirigyelné, ha látná. Kivéve a tesóimat Orpheust és Seant. Na ők inkább lehordanának, amiért megint többet ittam a kelleténél. Anyámról meg ne is beszéljünk. Mondjuk nem is tudnánk, mert hónapok óta nem veszem fel neki a telefont és a baglyait sem olvasom el, hanem egyenesen kukatölteléket csinálok belőlük. Most komolyan? Kell az nekem, hogy látnokként megjövendölje mikor seggelek be megint és szidjon egyfolytában, amiért nem merek segítséget kérni tőlük? Majd pont ők fognak kijózanítani? Ahha persze, hogyne. Kezdek fázni. Összébbcsípem magam a padon. Hülye ötlet volt visszaváltozni, de már mindegy. Örülhetek, hogy emberi alakba visszatérni sikerült. Szóval inkább fagyoskodok tovább, míg elég tiszta nem leszek a varázsláshoz.
Szál megtekintése

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2020. november 14. 13:32 | Link

Angelica

Se a vízen, se a szárazon nincs nyugtom? Komolyan? Haza kellene mennem...Ja, azt kellene. Összerámolni és elhúzni vissza, oda ahonnan jöttem. De, hogy néznék apa szemébe? Szégyent hoztam a Donovan névre. Így is lecsúszott auror lett belőlem, aminek nem csak egy felfüggesztés, meg egy akkora fiaskó van a rovásán, mint a ház, hanem akiből még szaros titkárnőt is csináltak egy porfészekben. Nagyszerű. A jó életbe, hát majdnem otthagytam nem csak az emlékeimet, de a fogamat is a saját rohadt lakásomban! Visszaküzdöttem magam, újra letettem az összes tepedelem vizsgát és mégsem mehetek terepe. Az új góré, az a Zlatan meg, még csak hozzám se szagolt mióta betette a seggét a főnöki székbe. Erre nem hagy békén ez a csaj sem...Tele van a hócipőm az egésszel. Széles és erőltetett a mosolyom, a hangom gúnyos. Tudom, de nincs kedvem jópofizni, mikor majd szétmegy a fejem. - Akkor mi volt a célod, hm? - kérdezem és próbálok ránézni, de a szememnek még mindig fáj a fény - Nem zavarsz, ugyan dehogy - emelem tenyerem élét a homlokomhoz, hogy legalább fél szemmel rá tudjak nézni és kinyögöm a nevem, ha már az övét megtudtam - Angelika igaz? Figyu, száríts már meg, jó? Köszi - kaparom össze maradék kedvességemet és kicsit feljebb tornázom magamat a padon, hogy ne legyek szétcsúszva annyira mint eddig - Na mond? Mit keres egy korodbeli animágus ilyenkor itt? - kérdezem, ha már úgy látszik nem fogok magamra maradni egy darabig. Talán hamarabb tisztul ki a fejem, ha értelmes dolgokra próbálom használni. Mondjuk olyanokra például, mint a beszélgetés.
Szál megtekintése

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2020. november 16. 14:12 | Link

Angelica

Szóval az erdő volt a célja. Kicsit le van lassulva a lelkem bogara, mert már hármat kérdeztem mire ő még csak az elsőre adott választ. Sebaj az én agyam sem Forma 1-es szinten pörög most, szóval jól elleszünk. Mint siket a vakkal. A ruhám viszont végre száraz, sőt még melegebb is lett mint vártam. Lehet, hogy nem egy villám a lányka, de legalább helyette ügyes. Közben megérkezik egy kicsit hihetőbb és élénkebb magyarázat arra, hogy mit keres itt valójában. Picit jobban megnézem magamnak. A fejem már valamivel kevésbé lüktet és több kapacitása jut értelmesen gondolkozni, hogy már nem kell a melegen tartásommal foglalkoznia. - Köszi, egész ügyes vagy - mondom és megsimítom a ruhámat, amiből árad a kellemes melegség - Szóval az erdő, meg madártávlatból a város? - kicsit elmélázok ezen, mert igazából amilyen kis porfészek ez a hely olyan szép. Nem véletlenül maradtam, csak az a baj, hogy nem tart itt már lassan semmi. Mióta Árnyékot szétcsapódva találtam az ablakom alatt, azóta egyre kevésbé van kedvem itt lenni. Az én idiótaságom volt az is, hogy a rohadna meg az egész nyüves mindenség! Véletlenül nyitva felejtettem az ablakot. Az a szerencsétlen vak pára meg kizuhant rajta és nem a talpára érkezett. Úgy zokogtam, mint egy hülye gyerek, ahogy megláttam este a járdán kiterülve. Minden kis tagja szanaszét állt, a feje meg vérben. Szóval mióta macskám sincs, meg senkim sincs még szarabb az élet. - Legalább szépnek láttad? - kérdezem, mert igazából én is tényleg annak tartom, kíváncsi vagyok egy ilyen kis fruska milyennek találja. Ezután ő kérdez. Számat kicsit elhúzva válaszolok neki - Itt lakom, ja. Nem messze - hála az égnek a pubtól sem, teszem még hozzá magamban. De jól esnek most egy rövid, fut át rajtam a gondolat. Kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani. Ezt már az öregek is megmondták. - Te merre laksz? - kérdezek vissza, hogy valahogy azért csak fenntartsam a beszélgetést, ha már így esett. Viszont azt nem tehetem meg, hogy megkérem bűvöljön már nekem egy kis piát, bármilyen jól is esne most. Hát csak legyen már annyi bennem, hogy ez a kis csaj ne lássa, hogy mennyire mélyre is süllyedtem én igazából.
Szál megtekintése

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2020. november 18. 09:59 | Link

Angelica

Igyekszem türelmesen végighallgatni a lányt, meg még mosolyogni is itt-ott, de megint belehasít a fejembe az a kicseszett fájdalom. Orrnyergemet ujjaimmal erősen megfogva és összeszorított szemekkel koncentrálok, hogy múljon már el, de az istennek nem akar. Arcom eltorzul egy pár pillanatra, majd miután megráztam a fejem Angelica felé fordulok. - Ne haragudj, de most le kell lépnem. Szétmegy a fejem. Remélem, azért nincs harag - állok fel nagy nehezen. Nem is tudom, hogyan fogok hazajutni, de mindenképpen muszáj lesz. Mert ki kell aludnom magam. - Szia! - intek a lány felé búcsúzásképp, de az agyam már teljesen máshol jár. Valahogy túl kell lennem ezen az egész "Gáz az meló, igyunk rá. Nincsen pasi, igyunk rá. Még a macska is kimúlt, igyunk rá" elmebajos mizérián. Kiíratom magam táppénzre aztán hazautazom a szüleimhez. Lesz ami lesz, vállalom a családom összes rosszallását és nem baszom fel magam anyám én megmondtam, én előre láttam beszólásaitól sem. Mert a fene enné meg az egészet, igaza lett. Tényleg egy csődtömeg vagyok. Kissé inbolyogva lépkedek és érek haza a szokottnál majd fél órával lassabban. Meg-megállok néha, hogy fújjak egyet. Nem vagyok jól. Nagyon nem. Tényleg jobb lesz ha kicsit kivonom magam a forgalombólm, míg eldöntöm mihez kezdjek a szánalmas életemmel.
Szál megtekintése

Stég - Ophelia Donovan hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa