Gwen

A falu határát róttam elgondolkozva. Leléptem körülbelül három órája Kyle otthonából, majd onnan egyenesen a csárdába sétáltam információt szerezni és hallgatózni. Hamarosan azonban meguntam, így leléptem, hogy aztán a falutól eltávolodva sétáljak egy nagyot és kitisztíthassam az elmém. Nem  nagyon ismertem ki magam még ebben a faluban, de azért pár helyet már úgy megjegyeztem, hogy még bekötött szemmel is odatalálhattam volna bármikor. Most a stég volt az uticélom, így arra tartottam ráérősen, elvégre ki az isten járkálna arra ilyen későn. Önkéntelenül egy sóhaj hagyta el az ajkaimat és megengedtem magamnak egy grimaszt. Nagyon utáltam ha nem volt mit csinálnom, de mostanság nem sok dolgom volt, leszámítva azt, hogy meglátogassam Grace otthonát és segítsek neki átmenni az egyik tantárgyából. Meglepő módon sikerült a fejébe vernem amire szükség volt ehhez, így sikerült átmennie. Azóta nem nagyon találkoztam vele sem, habár erről sem ő, sem pedig én nem tehettem, csak nem úgy hozta a helyzet. Hamarosan már a stégen ácsorogtam és a vizet bámultam. Kicsit jól jött a magány, na meg amúgy sem voltam társasági lény, sőt. Egyenesen gyűlöltem ha valaki képes volt órákig feltartani az ostobaságaival teljesen értelmetlenül. Két dolog foglalkoztatott most. Kapjak valami munkát, illetve az, hogy hogyan jussak a végére ennek az egész  helyzetnek. Most azonban teljesen értelmetlenül ácsorgok egyedül és pszintén szólva halálra untam a fejem... Ahogy ez végigfutott a gondolataim között hangokra lettem figyelmes. Egy ág reccsenése, halk lélegzetvételek. Egyértelm volt, hogy már nem vagyok egyedül. A pálcámért nyúltam lassan és vártam, hogy megérkezzen. Akár ellenség, akár barát engem nem érdekelt... Amíg nem bizonyosodom meg róla, hogy nem ártó szándékkal jött, addig biztosan a kezem ügyében marad a pálca.