A stég a tökéletes hely, most már biztos Fancsi is rájött, van érzékem a szép dolgokhoz. Persze, ha valakinek egy félvéla modell a testvére biztosan könnyebb, de én már régóta figyelek a részletekre. Ma pedig még pompás idő van, miért szoronganánk valami terembe? Annak is meg van a varázsa, mondjuk, ha a házvezető szobájában csináltuk volna, Ricsi bácsi biztosan megdicsért volna, hogy egy kicsit feldobjuk a szürke irodáját. Na, majd legközelebb!
- Nem szereted a tesódat? Én nagyon szeretem mindet. Ákos mondjuk kicsit furcsa, de azért – megölelem Fancsit, ahogy Ákos szokta, és amit Ákos nem igazán szeret, de azért sosem szólt még érte, csak látom az aranyos pofiján. Tök jó kis családom van, Nina mondjuk nagyon félt mindentől, mintha cukorból lennék esernyő nélkül egy esős napon. Nem értem, rellonos vagyok, még a háztársaim hírneve is megvéd, ha valami nagy baj lenne. Igaz, én nem vagyok annyira csibész, mint ők, de azért nem kell félteni tényleg. Hallod, Nina?!
- Igen! Nina, a féltesóm, Ákos és Szonja meg a rendes, jó nagy a család. De csak én vagyok ilyen tehetséges, hogy kviddicsezzek is, hihihi – nevetgélek, miközben elhelyezem a széket a tó irányába. Ha már mókázunk, akkor emeljük meg a komfortérzetünket is, és Fancsi sem fogja unni magát, miközben hajszálanként festi színesre a hajam. Vagy nem úgy kell? Nagyon izgulok már!
- Szőke, aztán színek. Szuper! – vigyorgok rá, és lecsüccsenek a székre. Vigyorogva nézem, ahogy nekilát és egy új gondolat fogalmazódik meg bennem. – Te vagy a negyedik tesóm, Fancsi – rávetem magam és megszorongatom, csillogó szemekkel figyelem, majd elengedem és visszaülök.  – Ígérem közben nem fogok ugrabugrálni, hihihi – vigyorgok, mint egy vadalma és azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne egy kis palacsinta. Túrós, lekváros, meg mondjuk fahéjas. De kizárólag csak a csokis után. Felkapom a színeket és megnézegetem.
- Hát jó lenne, ha lenne valami lilás, vagy kékes, meg zöld, meg ezüst, meg nem tudom, valami narancs? Szerinted? – pislogok fel rá, és várom, hogy elkezdjük végre. Ez de nagyszerű lesz!

Hát, apum szerintem dobna egy hátast, ha én kérnék tőle hajfestéket! Így sem tudja hova tenni a ruhatáramat,meg a sminkjeimet, amiket persze mindenfelé széthagyom szerinte a szobámban. Pedig nem is,ott vannak egy kupacban, és én ura vagyok a saját káoszomnak. Mindennek megvan a helye, csak ők ezt nem látják át.
- Tök cuki apud van, az enyém szerintem szívrohamot kapna, ha ilyet kérnék. Tudod milyen aggódóak - nézem közben, ahogy rajtam dolgozik, na meg persze a haját is. Remélem az enyém is ilyen szuper egyedi lesz, az meg nem érdekel, hogy ki mit gondol, ha nekem tetszik. Ismerve Fancsit, imádni fogom, ahogy őt.
Figyelmesen hallgatom a magyarázatát, és próbálom jegyezni, amit mondd. Azért a pár óra soknak tűnik, de nem baj, mindig is szerettem a tükör előtt üldögélni, meg akár fésülgetni a hajam, jó hosszú ideig.
- Ha csak egy szín lenne, biztos sokkal rövidebb, igaz? - próbálom szakérteni az egészet, hogy hozzá tudjak szólni én is,ne tűnjek olyan butának. Mert nem vagyok buta!
- Hű,de bonyinak tűnik - tehát ha nagyon sötét a haj, akkor tovább tart. Az enyém mogyoróbarna és szép ám nagyon, de a színes az igazi,mert olyan cuki színes egyéniség,mint én, vagy Fanni. Türelmesen üldögélek, de azért némi mocorgás, meg nézelődés belefér, mert a drága nem szól rám. Ha megtenné, abbahagynám egy időre, mert mégiscsak ő most a főnök.
- Oké, akkor ezt lezsíroztuk - nyújtom pacsira a kezemet, és várom a csattanást. - Hát még szép, hogy  jót, vagy szétcsapok köztük - nevetek vele és az izmaimat mutogatom,amik nem túl nagyok, de a fiúk így szokták, azt hiszem.  Közben az első fázissal kész is leszünk, Fanni be is jelenti, hogy egy kicsit pihenünk.
- Hát attól én is félek - rettenek meg egy kicsit, de aztán rájövök, hogy nincs mitől félni, Fancsi nagyon profi. Az invitálásra felugrok és hallgatom, ahogy a hajam furán súrlódik az aluval. Gyorsan lerúgtam magamról a cipőt, idétlenül letéptem a zoknikat és a stégre dobtam őket, majd az eridonos mellé pattantam le.
- Ez hideg teeee - nevetek, majd pancsolok én is a lábammal,amíg már nem fázom. Kicsit szórakozom még a pacsálással.
- Nemsokára ellenetek játszunk. Majd megmondom a fiúknak, hogy kíméljenek. Ügyes legyél! - rávetem magam és rádöntöm a stégre.
- Olyan jó, hogy van ilyen cuki barátnőm! Képzeld, szereztem egy fiú barátot is, Gellért a neve. Ő is cuki, csak egy kicsit félénk... nem akart rosszalkodni velem - nevetek, miközben lemászok róla és segítek neki feltápászkodni.