Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=588509#post588509][b]Péter Fanni - 2016.04.20. 21:59[/b][/url]

Még a vizsgaidőszak előtt megbeszéltem a rellonossal, hogy évelején be fogom festeni a haját, ezért otthonról hoztam még egy plusz két zacskónyi szőkítőport és még néhány színt, ha az itteniek közül egyik sem tetszene neki. Ezeket persze bepakoltam a kis hátizsákomba, amit még a szünet alatt ellátott apu egy tértágító bűbájjal, tudta jól, hogy szeretem telepakolni a táskáimat. A kastélyban találkoztam Florcsival, onnét pedig együtt indultunk kifelé a stéghez. Nem értettem először, miért pont ott akarja, hogy befessem a haját, elég lett volna ehhez a lányvécé is vagy egy üres terem, de ő mindenképpen oda szeretett volna menni, nem ellenkeztem. Ő hozta a széket, amin majd ülni fog a későbbiekben, én pedig hoztam magammal a munkaeszközeimet. Fésűt, hajszínezőket, tálkát, ecsetet meg még egy vödröt is bezsúfoltam a táskámba, ha már belefért. A víz gondot pedig megoldom majd.
- Komolyan? Vooaaah, ez tök király! Remélem, az enyém nem jön ide jövőre! - érdeklődően, vigyorogva válaszoltam neki, majd nevetésben törtem ki, amikor a saját húgomra gondoltam. Már csak ő hiányzott az életemből, nem elég, hogy szét akartam választani aput attól a némbertől, de még Petrára is figyelnem kelljen majd.  Perszeeeee, még mit nem! Ez tök szívás lenne. Erősen reménykedtem abban, hogy mugli marad majd.
- Akkor ti négyen vagytok testvérek, igaz? - rákérdeztem, mert már emlegette párszor a nővérét Ninát és a bátyját, Ákost. Biztos akartam lenni a dolgokba, hogy a későbbiekben ne beszéljek zöldségeket, bár lehet ez a pár információ is kirepül a fejemből később. Mint minden más.... nem is értem, hogy tudtam levizsgázni.
- Jajajajaaaa, ez az! - csípőre tettem a kezeim s körbepillogtam a terepen, beszippantottam az orromon keresztül a levegőt. Tényleg meseszép hely volt, nem is bántam, hogy odamentünk. Kevés volt az arra járók száma, jó idő volt és a tóban is meseszépen csillogott a napfény.
- Öhm, először is kiszőkítem  a hajadat, mert a te barna séródon nem látszana a festék színe, csak csillogást adna neki. - kezdtem is bele a mondandóba.  
- Úgyhogy először szőkítsük ki a hajadat, aztán amíg leszívja a hidrogén. Addig kiválasztod, hogy milyen színt szeretnél, mert most elhoztam az összes hajszínezőmet, amim van. De ne várj nagy palettát, csak öt-hat színem van. - Csalafintán nyelvet öltöttem rá, ezzel párhuzamban elkezdtem kipakolni a táskából mindent, s a vödörrel kezdtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=597384#post597384][b]Péter Fanni - 2016.05.30. 10:46[/b][/url]

Egy kósza gondolat végig futott azon az apró agyacskámon, belegondoltam, hogy mi lesz velem, ha a húgom is kap levelet a Bagolykőtől. Még a láthatatlan szőr is felállt a hátamon. Szörnyű!
- Szeretem, csak..... nem tudom. Nem vagyunk a világ legjobb testvérpárja. - Tulajdonképpen kétoldalú volt a gyűlölet, de valahol legbelül mindketten szerettük egymást. Egy hús, egy vér.
Mosolyogva hallgattam, a kis cserfes boszorkányt, a nagy családjáról, hogy mennyire szerette a testvéreit. Szerencsésnek gondoltam, viszonylag normális család, viszonylag normális testvérek.
- Ebben egy percig sem kételkedtem, hogy te vagy a legügyesebb. - közben én is felhúztam a gumikesztyűt a kezeimre, amíg ő lehuppant a székre. Épp, hogy felbontottam a hidrogénport, amikor a rellonos rám vetette magát, és kijelentette, hogy én vagyok a negyedik tesója. Ez örömmel töltött el, mert én is testvéremnek tekintettem, de az, hogy kilökte a kezemből a zacskót, kicsit megsemmisítő volt számomra. NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
- Várj, várj, várj, húgi! - kibújtam az öleléséből és a zacskót felkaptam a földről, amiből a por egy része kipergett.
- De jó…- belekukkantottam, s láttam, hogy körülbelül a fele kiömlött.
- Oda a fele. Ez nem lesz elég az egész hajadra, másik ilyen porom pedig most nincs, tegnap festettem a hajamat én is. - felpillantottam a széken gubbasztó lánykára, s láttam, ahogy a színezőket nézegeti.
- Hallod, ha ezt mind rákenem, úgy fog kinézni a hajad, mintha lehánytak volna. - kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem a fejét.  Pedig még mindig fortyogtam belül, amiért kárba veszett a por egy része. Itt Bogolyfalván nem tudok olyan könnyen szerezni, mint például otthon.
- Na, akkor hogy csináljuk? Csak a hajad alját szőkítsem ilyen ombrésra, vagy tincsenként? Vagy csak elől a frufrud? Vagy a fél hajadat, olyan Szörnyellásra? - feltéve, ha tudta, ki az a Szörnyella.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=598113#post598113][b]Péter Fanni - 2016.06.01. 13:06[/b][/url]

- B.. Bemutatnál nekik? Komolyan? - csillogó szemekkel összefontam az ujjaimat s úgy pillogtam vigyorogva Florcsira. Nagyon jó volt, hogy ennyire megkedvelt, már-már tényleg húgomként tekintettem rá.
Mikor végre lehuppant a székre, én már kezdtem is neki a munkának, amikor BUMM letámadott, a zacsi pedig kirepült a mancsaim közül. Látván Florcs arcát, mérgelődésem nem tartott tovább, mint fél perc. Képtelen voltam rá attól tovább haragudni, kicsit magamat láttam benne. Jó, én sem vagyok olyan bölcs meg öreg meg minden, hogy ilyeneket mondjak, de mintha csak tükörbe néztem volna, de halál komolyan! Ráadásul, ha befestem a haját, olyanok leszünk, mint az ikrek. TE JÓ ÉG. Már csak valami csapat nevet kellene kitalálnunk, és mi lennénk a legjobbak.
- Biztos van, de én csak olyat ismerek, ami feltakarítja, de vissza nem bigyózza a zacskóba. - lebiggyesztettem az ajkaimat s a pálcámat már elő is húztam, hogy alkalmazzam az említett bűbájt. Ennyit arról, hogy mennyire figyeltem az órákon. Mindig csak annyit tanultam, amennyit én is akartam, se többet, se kevesebbet.
Amikor felsorolta, hogy milyen színeket szeretne, azonnal tudtam, hogy hányás színe lesz, már csak onnét, mert belegondoltam, hogy milyen lenne ezek keveréke. Fúj! Amint közöltem vele ezt a gondolatomat, meg is kaptam a várt hatást. Úgy elkezdtünk röhögni, hogy Florcsinak már a könnye fojt, nekem az arcom fájt a sok vigyorgástól. Meg kellett masszíroznom, hogy ne sajogjon. De megérte!
- A muglik világában lehet ilyet kapni drogériákban és fodrászellátókban. Ami itt nincs. De ha Nina tud szerezni, akkor legközelebb az egész hajadat befestem. Most egyelőre csak egy részét tudom. - húztam a szájamat, mert nem így terveztem. De mindegy, legalább fokozatosan hökkenti meg az embereket az én kis hugicám.
- Szerintem jól fog állni. - megvigyorogtam, közben elkezdtem kutyulni a szőkítőt.
Ahogy a hajamhoz ért, a hideg futkosott a hátamon. Sosem szerettem, ha fogdosták az üstökömet, viszont furcsa módon Florcsinak hagytam. Talán már megszokhattam, hogy tapizza azt, így nem is szóltam érte. Tetszett, hogy tetszett neki a séróm.
- Na, kész is a massza. Ne szagolgasd, mert eléggé szúrós a szaga. - oda adtam a kezébe a tálkát, amiben benne volt a sűrű kék lötty. Közben lehajoltam és előkerestem az ecsetet, amivel felviszem a hajára.
- Na akkor én azt mondom, hogy csináljuk úgy meg a hajadat ahogy mondtam. Legyen a hajadban szőke és színes tincs itt-ott. Így lesz benne barna is meg nem is, és még extrém lesz a frizurád is. - megvártam még a válaszát, majd elkezdtem szőkíteni a haját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=607226#post607226][b]Péter Fanni - 2016.07.06. 20:05[/b][/url]

Fülig érő, fogvillantó vigyor ült ki a képemre. A legjobb barátnőjének tekintett, hát komolyan mondom, imádom! Már épp a nyakába akartam volna borulni, hogy megölelgessem, de ő gyorsabb volt tőlem, sőt még a cucc is kiborul, a francba!
Kezdtem kétségbeesni, hogy mi lesz így a hajfestéssel, de hamar megnyugtatott. Nem voltam biztos abban, hogy egy aranyvérű túlságosan szeretné a muglikat.
- Háááááát, ha nem menne bele, én is tudok szerezni, apu elküldené nekem bagolypostán, mint eddig mindig. – nem füllentettem, tényleg mindig megkaptam a dobozt, Fülestől. Ő apuci baglya volt, bár én egy kicsit féltem tőle, néha olyan csúnyán tudott nézni, mintha a pokolba kívánt volna, vagy tudom is én.
A maradék hidrogént bekevertem, az illatát már megszoktam. Nem volt új számomra, bár Florcsi számára lehet az volt, így fel is hívtam rá a figyelmét, hogy ne nagyon szaglássza, ha nem akarja, hogy az orrszőrei elégjenek. Kellemetlen lenne. S lám, már neki is estem a hajának, miután felvázoltam a tervet. Mosolyogva hümmögtem, miközben szétválasztottam a haját, s elkezdtem felvinni a hidrogént.
- Hát, ha magamnak csinálom az minimum két-három óra. De csak azért, mert ugye magamnak kicsit nehezebb szőkíteni, meg festeni, mint másnak. Figyelni kell, hogy mindenhol egyenlően legyen elosztva a festék, meg ilyenek. Neked szerintem egy másfél, két óra alatt lesz kész.  Mert nálad több színt is keverek, meg azért a színezőnek is kell minimum tizenöt perc, hogy beigya magát a leszívatott hajadba. A szívatás pedig változó, eredeti hajszíntől függ az egész, kinek mennyire sötét vagy világos a bozontja. – úgy beszéltem, mint egy profi, pedig csak a saját tapasztalataimat meséltem el Florcsinak, közben persze megállás nélkül dolgoztam. Mivel nem volt zavaró a mocorgása, nem is szóltam érte, had mocorogjon. Olyan izgága volt, mint én. Cuki!
- Szívesen elmennék. Nekem bármikor jó, nem dolgozom sehol, és úgyis csak unatkoznék valahol fent a kastélyban. – nevetve válaszoltam neki – Remélem, jó benyomást teszek majd.
Lassan végeztem a szőkítéssel, Flóra tincseit alufóliába csavarva hagytam, majd lemostam a gumikesztyűmről a ráfolyt löttyöt a vödörben, amit hoztunk.
- Egyelőre kész vagy, és most várunk. Szerintem neked elég lesz húsz perc, mert nem akarom platinaszőkére szívni a hajad. Félek, hogy tönkretenném. – ezzel párhuzamban leültem a stégre. Levettem a zoknim, cipőm, majd belelógattam a lábaimat a vízbe. Kicsit hideg volt, de erősen sütött a nap, így hamar kellemessé vált a hőfok.
- Gyere, tök jó a víz! – lábaimat mozgatva rugdalóztam kicsit, élveztem a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=610108#post610108][b]Péter Fanni - 2016.07.28. 00:38[/b][/url]

- Nem feltétlen, tudom, hogy az előbb nem ezt mondtam, de más, ha magadnak fested a hajadat, és más, ha másnak.  – Dobáltam egymás után a szavakat, úgy koncentráltam. Elég értelmetlenül hatott a mondat, de ez van. Azt mondják, hogy a nők képesek egyszerre több dologra figyelni, de akkor én miért nem? Áh, majd megkérdezek valakit… - Pedig egyáltalán nem az! – kacagva válaszoltam – Jaja, lezsíroztuk! – Bele is csaptam a mancsába, miután megbeszéltük, hogy el fogok hozzájuk látogatni. Jó nagyot szólt a pacsi, picit bizsergett utána a jobb mancsom, úgy éreztem, mintha ezer tű szúrta volna az tenyeremet. Vicces érzés volt.
Közben végeztem is a szőkítéssel is, elvégeztem a maradék melót vele, aztán már csak várnunk kellett. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen is lehet a víz hőmérséklete. Ezért levettem a zoknim, cipőm s már a vízbe is lógattam a lábaimat. Először kirázott a hideg, mert nem volt meleg, de szerencsére sütött a nap, így hamar megszoktam. Gyorsan szóltam is a kis alufóliafejűnek, hogy jöjjön, mert marha jó volt a víz.
Kinevettem a reakcióját, amit levágott, mihelyt ő is belelógatta a tappancsait.
- Egy szóval sem mondtam, hogy meleg a víz! – kiröhögtem – De valld be, hogy kellemesen hűsítő!- Aztán szóba jött a közelgő meccs. Kicsit komolyabbá vált az arcom, bár próbáltam álcázni. A gyomrom összeszorult, amikor megtudtam, hogy hamarosan Rellon elleni meccsünk lesz. Legutóbb is kaptam egy könyököt az oldalamba. Kicsit tartottam tőle, hogy most több lesz, mint egy rellonos könyök.
- Jaja, nagyon izgulok, főleg, hogy én fogok játszani. – Hupsz ezt lehet nem kellett volna. Na, mindegy, Florcsi a barátnőm volt. Megbíztam benne, tudtam, hogy nekem nem ártott volna. – Igyekszem ügyesnek lenni, de te is az legyél ám! – Megpöcköltem az orrát nevetve, hogy bíztassam én is őt.
- Jaj, hagyjad már! – Be sem tudtam fejezni a mondandómat, mert már fel is hozta a pasi témát. Kis dumagép.
- Gellért? Rosszalkodni? Mi van? - Most vagy én voltam a hülye, ami elképzelhetőbb, ezért inkább visszakérdeztem. – Rosszalkodni? Mit akartál te vele rosszalkodni? Ugye…. nem azt? - Értetlenkedtem egy kicsit.