Ginnie { Avagy a rosszul kezdődő éjszaka...   }

A szokásos teendőimet végeztem. Olvasgattam, simogattam Sierrát és azon töprengtem vajon milyen lesz ez az év, na és azon, hogy hogyan fogok szerepelni a kviddicsmeccseken. Apámnak megírtam, hogy bekerültem a csapatba  ami miatt oda volt és vissza örömében. Még meg is dicsért miatta a kis fanatikus. Ma is átolvastam a levelét, és mint elsőre, most is megmosolyogtatott. Ráadásul a szünetben még hármasban a féltesómmal is eltöltöttünk némi időt ami életem egyik legjobb nyara volt. Délután úgy döntöttem jó lenne egy kicsit kimozdulni, így felkaptam egy kabátot, majd kifelé indultam a szabadba. Ma nem akartam a kastélyban bolyongni, nem akartam unatkozni és egy kis friss levegő jót tesz! Útközben, nem is meglepetésemre Sierrával futottam össze aki a folyosón csücsült elégedetten vizslatva az egyik portrét. Én komolyan nem értem ezt a macskát....
- Te bugyuta, mit keresel idekint? Kiszöktél? Ugye hogy kiszöktél te kis hóbortos- vettem fel a kis sózsákot és visszafelé indultam vele a szobámba, majd bent le is tettem. A macska nyávogott,majd felugrott az ágyra és nyújtózkodott egyet. - Látom neked más meg sem felel-ingattam a buksim mire elégedett dorombolást hallatott én pedig felnevettem. - Na érezd jól magad a többiekkel! - indultam kifelé, de Sierrának jobb ötlete volt. Odajött az ajtóhoz és elállta előlem. - Hát te?-guggoltam le és megsimítottam a hátát amire púposította azt és dorombolt. -Tudod mit? Gyere velem, te buta macska!-mondtam és felegyenesedve a bőröndömhöz sétáltam, majd kiszedtem belőle a pórázát. Hát igen, akinek ekkora macskája van ami már majdnem akkora mint egy tacskó, vagy akár vehetjük nagyobbnak is, ha Sierrát nézni, akkor elfér. Ráadtam, majd kiindultunk immáron édes kettesben a kastélyból. Sierra amint kiértünk máris megkergült. Rögtön össze akarta magát koszolni...
- Még hogy a macskák a legtisztább állatok, ki találta ezt ki.- motyogtam magam elé amikor nem sikerült idejében megakadályoznom, hogy beleugorjon egy pocsolyába. Végül folytattuk le az utunkat bagolyfalvára és el is töltöttük az idő nagy részét. Sötétedéskor indultunk el visszafelé és bandukoltunk amikor a macska hirtelen megtorpant,majd rántott egyet a pórázon, kirántva azt a kezemből. - Sierra ne csináld!-kiáltottam fel amikor az őrült bevetette magát bokrok közé. - Jaj istenem...- utána iramodtam azonban neki négy lába volt, nekem pedig csak kettő. Egy ideig láttam ahogy  itt-ott előbukkan előttem, majd elvesztettem a nyomát. Egyre kétségbeesettebb lettem, ahogy besötétedett. Meg kelltalálnom, nem hagyhatom el, nem így! Kutattam utána, nem hagyva fel a kereséssel, még akkor sem mikor tudtam, hogy már nem érek vissza időben.
- Sierra!-kiáltottam bele az éjszakába- Gyere elő, ne csináld ezt velem! - próbáltam higgadtságot csempészni a hangomba, de megrémültem annak a gondolatától, hogy elveszítem őt. Ahogy keresgéltem, magam sem tudva merre tévedve megláttam egy tavat, vagy mi is volt az. Arra felé indultam, mert a kis bugyuta talán ide jött le, azonban a stéghez érve, mert az volt a közelben, nem a macskámat pillantottam meg, hanem egy furcsa lényt a vízben, na és egy lányt. Ahogy közelebb sétáltam véletlen megreccsent alattam egy ág, amitől nem kicsit ijedtem meg.
- Abba a jó...-motyogtam és behúzódtam egy fa mögé, bár nem tudtam miért. Hirtelen reakció volt, nem gondoltam át. Az alak, vagy lány, aki szintén ott volt, errefelé pillantott én pedig nagyot nyeltem és reméltem, hogy nem hallotta meg. Az utolsó késő éjszakai bolyongásom nem sikeredett fényesen a kastélyban sem... A lány, megítélve a hangjáról már biztos voltam, megszólalt és meg akarta tudni, hogy ki van itt. Nem tudtam mit tegyek, ha előlépek akkor lehet bajba sodrom magam, de ha nem akkor itt kuksolhatok hajnalig is akár, mert meg kell találnom a macskát. Végül nagy nehezen eldöntöttem, hogy előlépek.
- Nem akarok rosszat! - léptem ki a fa takarásából- Én csak eltévedtem és... és a macskám.- nagyot nyeltem,majd az ajkamba haraptam. Nem akartam bántani, tényleg nem reméltem el is hiszi ezt. De nekem meg kell találnom Sierrát, mert ha nem... Nem is mertem belegondolni mi lesz ha nem lelem meg.
- Én, csak... sajnálom, nem akartalak megijeszteni- indultam felé feltartva a kezeim, mert feltűnt, hogy a pálcáját akarja előszedni ami nem lenne túl jó rám nézve, mert nem akarok késő éjjel párbajba keveredni.- Ne haragudj... de nem láttál egy nagy testű macskát erre kóborolni? Nem találom és... és kétségbe vagyok esve.- nyögtem ki, és megdicsértem magam gondolatban, amiért nem sírtam.