Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=440376#post440376][b]Tormay Lénárd - 2014.12.23. 00:56[/b][/url]

A sötétben egy alak tűnik fel, aki igazából én volnék. A vastagabbik kabátomat hordom, mert azzal számolok, hogy a szabad téli égbolt alatt hosszabb ideig fogok tartózkodni, és a hazautazás előtt semmi kedvem sincs megfázni. Csendben vonulok végig a faluba vezető úton, de ahogy az lenni szokott, a gondolataim bőven elég hangzavart keltenek elmémben. Komolyan mondom, még egy kis zűrzavar, és megfájdul a fejem.
Michelle hívott. Részleteket még én sem tudok, hiszen bagolyban szűkszavú az ember. Egyrészt a helyhiány, másrészt a kéretlen olvasóktól való félelem, de az írott szavak rendszere nem biztonságos, ha a magánéletről van szó. Vannak sejtéseim, de egyikkel se szeretnék majd előhozakodni anélkül, hogy utalna rá. Sajnos akarva akaratlan, de megtudok dolgokat, főleg a nagyobb kaliberűeket. Ez azzal jár, hogy ebben a bentlakásos suliban dekkolok már elég régóta. A zárt közösségben futótűzként terjednek a hírek, amelyeknek hajkurászásába én már túl régen belefáradtam, mert rájöttem, milyen káros is tud lenni a kapcsolatokra. A lényeg az, hogy nehéz időszakát éli. Ismerős, ha valakinek van ilyenje... Szóval természetesen igent mondtam a találkára, mert ha csak lelki szemetesláda formájában is, de ha tudok, segítek.
Nincs is még késő, olyan hat körül lehet, de köztudott a nappalok rövidsége az év ezen szakában, úgyhogy a kijárási tilalom megszegése nélkül osonhatok le a faluba. Fázom, de még nincs különösebb időm törődni vele. Arra koncentrálok, hogy botlás nélkül érjek le a megbeszélt helyre, ami nem más, mint a jó öreg stég. Kellően kihalt, ideális helyszín egy privát beszélgetéshez.
Érkezésemkor megtorpanok, néhány tucat lépésnyire a stég kezdetétől. Innen jól látszódik a tavacska fáradt víztükre, amelyet a part túloldaláról érkező távoli közvilágítás fénye világít meg. Úgy látszik, még nincs itt, mert embert aligha látok magam körül. Elhatározom, hogy egy könnyen észrevehető ponton kezdem el megvárni őt. Zsebbe süllyesztett kezeimmel és összébb húzott testtartásommal próbálok védekezni a hideg ellen, ami a mozgás hiányában most még nagyobb ellenségként fedi fel magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=441052#post441052][b]Tormay Lénárd - 2014.12.24. 12:18[/b][/url]

Hajszál híján, hogy nem kezdek halk vacogásba a hidegtől. Szerintem a nagy átlaghoz képest érzékenyebb vagyok az alacsony hőmérsékletre, főleg ha testmozgás hiányában várok valakire a sötétben. És még nincsenek is mínusz fokok. Szerencsém, hogy a falu ideeső fénye ad még valamennyi világítást, mert a tavacska környéke még így is igen gyéren megvilágított, hiába lett ez az elmúlt években felkapott hely, s hozták valamennyire rendbe a tanáccsal.
Aztán lassacskán befut a várva várt személy. Nem nehéz kiszúrnom őt, ha más dolgom sincs, mint szobrozva figyelni a környezetemet. Amikor ránézek, az első ami eszembe jut, hogy milyen rég találkoztunk, és nem is értem, hogy mi az oka annak, hogy az utóbbi időkben a kelleténél jobban eltávolodtunk egymástól. Azóta mindkettőnkkel történt ez-az... Talán elérkezett az idő, hogy a kiesett időt pótoljuk.
- Valóban. Jöhettél volna előbb. - jegyzem meg csipkelődve, ha már ilyen témával indít. Rellonos lényéből ragadhat rám ilyenkor valamennyi, hogy efféle stílussal kívánok imponálni a lánynak, ami nem feltétlenül áll jól. Tovább utánozva, hozzá hasonló módon, csak éppen kissé erőteljesebben fújom ki a levegőt, hogy az övénél is nagyobb füstszerű képződményt eregessek ki.
- Ha nem félsz felfázástól. - indulok meg a stég vége felé, hogy szélére ülve elkényelmesedjek. Mindkét kezemmel oldalát szorítom, hogy semmilyen véletlen folytán ne pottyanjak a jéghideg vízbe. Bárcsak befagyott volna a tó tükre...
Nem is olyan hideg, mint gondoltam, vagy már abszolút mindegy, mit csinálok, mert immúnissá váltam a zord időjárással szemben. Akárhogy is van, kikap, ha miatta betegszem le ünnep előtt.
- Rég találkoztunk. Hogy vagy? - kérdezem barátságosan, és abban a "hogy vagy"-ban ott lapul egy parányi célzás, de ezt majd tudni fogja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=457465#post457465][b]Tormay Lénárd - 2015.01.25. 18:12[/b][/url]

Késése nem kelt benne különösebb bűntudatot. Én is tudomásul veszem, hogy én értem előbb ide, és talán jobb is így. Ha másképpen lenne, biztosan kényelmetlenül érezném magam emiatt.
Leülünk a stég szélére. Mint érezhető és egyben el is várható ilyenkor, a hőmérséklet meglehetősen hűvös. Kénytelen vagyok elengedni a fagyos deszkák széleit, hogy törzsemnél összefont karokkal melegen tudjam tartani magam. Ez az egyetlen reális módja ennek, máskülönben vagy megfagyok, megfázom, vagy lánytársamhoz lennék kénytelen hozzábújni, amit nem szeretnék.
- Semmi gond, nem akkora fázás, mint látszik. - vetem oda, amint alig észrevehető ringatózással próbálom stabilizálni vérkeringésemet.
Arra kell törekednem csak, hogy ne legyek feltűnő. Szánalmasan venné ki magát, ha fedett helyiségbe kellene vonulnunk miattam. Látszatra jobban viseli a hideget, aminek talán a kabátja az oka.
Ezen gondolatok után a hidegérzet is csökken, sokkal jobban kezdek el Michelle szavaira figyelni. Teljesen felvillanyoz a téma, nem csoda hát, hogy a készséges oldalamat veszem elő.
- Ugyan, ne mondj ilyet. Csomó barátod itt van még. - célzok itt háztársaira, és nem elsősorban magamra, bár tény, hogy egyike vagyok azoknak, akik úgymond nyitottak a veszélyesnek vélt lány felé. És persze megint nem általánosítani akarok, de sokan tartanak a rellonos lányoktól, főleg tőle, ahogy hallottam különböző diákok szájából. Pedig meg lehet érteni, hogy néha miért viselkednek másként. Egy-egy gyengébb a többieknél jobban elkeserednek. Elvégre tudom, hogy milyen az, ha valakit alig ismernek, és képes vagyok elképzelni, hogy milyen lehet elkerülendő személynek lenni.
Szemeim elkerekednek, amikor a fiúkról is szót ejt. Mihaelről hallottam egyedül, a másik téma viszont meglep.
- Az szívás. Nincs esély arra, hogy visszajöjjön? - sütöm le szemeim - Hát, nem tudom melyik rosszabb. Nem irigyellek. Azt megkérdezhetem, hogy melyik fiúkról van szó?
Hangomon érezhető az óvatos puhatolózás, amiért biztosra merem venni, hogy feltehetem ezt a kérdést anélkül, hogy letépné a fejem. Most, hogy így kiöntötte szívének főbb problémáit, én vagyok a soros, bár az én esetem korántsem ilyen zűrös, ami miatt nyomasztva is érzem magam.
- Nem sok extrával tudok szolgálni. Várom, hogy nyugalmam legyen. A barátnőmmel minden jó, remélem az is marad. Nem merek belegondolni, hogy esetleg elhidegülünk majd, aminek persze most egyáltalán nem látom esélyét, de... Annyi rosszat látni, induljunk csak ki a kastélyból. - töprengek el - Tanulok, éldegélek... Nem tudom, mire vagy még kíváncsi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=489064#post489064][b]Tormay Lénárd - 2015.04.06. 02:53[/b][/url]

Michelle egy nagyon erős személyiség. Tisztában vagyok vele, ennek ellenére féltem. Vagyis inkább azon töprengek, hogy sajnáljam-e, és ha igen, mennyire.
Egészen idáig álomszaga volt a történetnek, de ahogy hosszú kihagyás után végre újból találkozhatunk, lassan felfogom a dolgokat. Tudatosul bennem, hogy te jó ég... Mennyi hihetetlen történt ezzel a lánnyal, és még mindig tartja magát. A történetei, nos... Egy pletykashow közepén is lehetnék, de ahhoz itt túl hideg van. Amiket mesél, az pont egy olyanba illene, péntek délutáni főműsoridővel.
Kényelmes kanapé helyett a stég átfagyott, kőkemény deszkái állnak rendelkezésemre, de csak mert sajnálom magamról a kabátot alátenni. Borzasztóan kínos hallgatással ülöm végig az előző kapcsolatairól szóló monológját. Belül a bűntudat apránként marcangol, nem annyira súlyosan, de azért nyugtalanítóan. Mégsem reagálok rá semmit, mert azzal úgy érezném, hogy valami irdatlan nagy baromságot követnék el. Inkább megvonom a vállam, és azzal mindkettőnk jobban jár.
Nevek, amiket ismernem kellene az újságból. Arcok, akikkel látnom kellett volna a kastély félreeső szegleteinél, ha nem az orrom előtt. Milyen ember és úgymond barát vagyok, ha ennyit nem tudok róla? A testvér szál még világos, hogyne, de a szerelmi élete... Hát, ez lehet a magánügye, és akkor tulajdonképpen egálban vagyunk, mert ő is annyit tud az enyémről, mint én a korábbi övéiről, de attól még kínos, hogy nem tudom a fiúkat hova tenni. Az elsőt kivéve, valamennyire.
- Igen. Vele. - szűkszavú és zavart vagyok, amiért ez szóba került. Már eleve úgy fogalmaz, hogy a "Polter gyerek" húga, ami nálam nagyon rossz ómen. Hallottam hírét, és nagy szerencse, hogy eddig még nem jött oda hozzám négyszemközt. Ritkán figyelek a szóbeszédre, de azt hallottam igencsak pipa lett, amiért a testvérét környékeztem. Ez érthető lenne, ha nem egy Tormay Lénárdról lenne szó, hanem egy senkiházi lúzerről ,de kérem: becsületesen tanulok, gürizek otthon és a kastélyban egyaránt, nem vagyok pszichopata és egy betoji nyúl sem, tessék végre elfogadni a kapcsolatot.
Michelle talán leszűri az okát, amiért kissé hárítanám a témát. Ha nem, szépen kérdezni fog, és én majd válaszolok rá. De muszáj valahogy megkérdeznem, Gregor és ő beszéltek-e már rólam.
- Miért, említett talán valamit? - hangom továbbra is feszült volt, a rám nehezedő nyomástól pedig rögvest nem fázom már annyira.
- Én akartam jönni... De tudod, hogy veszélyes megközelíteni a Rellont. - viccelem el a dolgot, arckifejezésemmel egyúttal elismerem, hogy valóban többször beszélhettem volna vele, akkor jobban képben lennék a párkapcsolataival, és nem képzavarral ülnék itt. - Inkább csak a jövővel foglalkozzunk. Fel a fejjel, a dolgok majd megoldódnak valahogy. De ezt biztos tudod. - lököm oldalba, mintha ez valami hihetetlenül jó bátorítószöveg lenne, holott...