Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=507141#post507141][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.19. 23:14[/b][/url]

A múlthéten vettem egy új terelőütőt, mert szerettem volna egy aláírást szerezni Yaristától és nem akartam roncsolt darabot elé vinni. Gondoltam ez az én ütőm, a sajátom. Örültem, hogy van nekem, de nem hittem, hogy mást is érdekelni fogja. Ám nem így lett: egy nap bementem a szobámba és az elszublimált a helyéről. Igaz, hogy nem őriztem annyira - mi a fenének? - mégis meglepődtem, hogy eltűnt. Miután körbenéztem a szobámban és megbizonyosodtam arról, hogy nem a trehányságom miatt veszett el, átkopogtam Izához, de csak Vatta lihegett a képembe. Hát, jó. Kerestem tovább, lementem a klubhelyiségbe. Ott volt néhány elsős valaki, biztos ami biztos megkérdeztem tőlük, hátha látták-e kirepülni az ajtón az én faütőmet. Irtó cikinek éreztem magam, de megérte ugyanis a csodával határos módon az egyik csaj látta kimenni Izát és úgy emlékezett, hogy a kezében volt az általam keresett tárgy. Hoppá, le vagy bukva drágám! Nem volt nehéz, ebben az iskolában elég hangosan csiripelnek a madarak. Vártam, vártam, vártam. Izára vártam. Á, megjött! Rögtön letámadtam, mire közölte, hogy nincs nála. Mi az hogy nincs? Az eszem megállt. Egy ilyen kis vacakért - jesszusom, hogy mondhattam ilyet - miért kell ekkora felfordulást csinálni? Ideges voltam, mert pénzbe került. Nem szeretem, ha bolondot játszanak velem. Aztán jött a levél Zéténytől. Nézetem egy nagyot ahogy elolvastam az aláírást, bár nem tudom, hogy miért furcsálltam. Iza sokat lógott vele, gondolhattam volna. No, sebaj.
Ahogy hír érkezett az ütőm felől már nyugodtabb voltam. Nem érdekelt annyira a dolog, mégis csak egy buta tárgy. Az általa kért időpontban elindultam a stégre. Kezdett már egy kicsit sötétedni, de ez engem nem riasztott el. Nem idegeskedtem valamiért, lehet a levegő ilyen hangulatot teremtett nekem. A stég erős falapjaira lépve már megpillantottam azt a bizonyos srácot, akiről gyakorlatilag sok mindent tudtam; - mégis csak Iza a szobatársam és a legjobb barátnőm - de még sosem beszéltem vele igazán. Haladtam felé, miközben hátát figyeltem. Lépteim egyenletesek és határozottak voltak még a magassarkúban is. Csak akkor álltam meg, mikor mellé értem.
- Miért nem lepődöm meg, hogy pont te találtad meg az ütőm? - Kérdezem, de inkább csak közöltem vele félig gúnyos, félig pedig őszinte mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=507494#post507494][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.21. 10:55[/b][/url]

Nem siettem a stég felé, amolyan egyenletesen nyugodt léptekkel közelítettem meg a helyet. Fölösleges volt bármiért is aggódnom, úgysem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent. Zéténynél volt az ütőm és amilyen makacs a srác, úgyis kitalált valamit, amiért cserébe visszaadja majd nekem. Nem tudtam elbújni ez a játék elől, de nem is igazán akartam, annak ellenére sem, hogy sejtettem, ez nem csak amolyan "csinálj nekem kakaót, különben nem adom vissza az ütőd" szint. Odaértem a tóhoz és megláttam a levelem íróját. Ráléptem a stégre és egyre csak közeledtem felé, mire megfordult és a korlátnak támaszkodott. Kezében ott virított az én keresett kincsem. Megálltam mellette. Egy kissé gúnyos, ám mégis őszinte mosoly kíséretében megszólítottam, de inkább hangzott úgy, mintha reagálnék a levélre, mintsem köszönésként. Szavaiból éreztem, hogy azt feltételezi, nem tudok semmit. Inkább ezt ráhagytam, de az, hogy mit csinálhattak együtt a faházban, - hisz most szólta el magát Zétény - abba inkább nem akartam belegondolni. Azért reménykedtem, hogy a legjobb barátnőm sok mindent megoszt velem, kicsit csalódott lennék, ha nem mondana el néhány fontos történetet.
A levélre bólintottam. Elolvastam, hisz azért voltam itt. De térjünk is a lényegre. Mit ér meg nekem az ütő? Felnevettem az ajánlatait hallva. Más, egyértelműen más mint azok a fiúk, akikkel eddig beszéltem. Zétényben volt valami vad, a kisugárzása pedig veszélyt sugallt. Félnem kéne? Lehet, de mégis ezek a tulajdonságok nekem bejöttek. Éreztem, hogy erős ellenfélre találtam, akivel küzdenem kell, ha meg akarom kaparintani az ütőm. Számomra pedig nem is kellett jobb lehetőség.
- Pénzt nem kapsz érte. - Határozott és gyors kijelentés. Micsoda megalázkodás lenne, ha még fizetnék is neki csakhogy visszaadja az ütőmet. Nem! - Milyen információra gondolsz? Mit szeretnél tudni? - Egyelőre ez jöhetett szóba, bár fogalmam sem volt, hogy milyen információt tudnék én neki mondani, ami érdekelhetné őt. Tekintetemet a tóra fordítottam, majd testemmel is hozzásimultam a korláthoz. Szerencsére az nem volt olyan magam, így kényelmesen rá tudtam könyökölni, sőt, a magassarkúm miatt még egy picit döntenem is kellett a gerincem. De azért kényelmes volt, a tó pedig igazán szép. Hideg nem volt az idő, ezért sem húztam be bőrkabátom cipzárját. Nem voltam fázós és szerettem, mikor a lágy szél végigsimított hasamon és meglobogtatta a hajam. Kérdése meglepett, ez arcomon is megmutatkozott a szerénység jelei mellett néhány pillanat erejéig. A srácra néztem, fejem fölött szinte már láthatóak voltak a kérdőjelek. Mi a..? Pedig azt gondoltam, neki a szőke, nőies, európai lányok jöttek be. Én erre pedig fekete hajú, ázsiai és.. najó, tán egy kicsit nőies, bár inkább sportos lánynak tartottam magam. De akkor is, hogy jött ide a tesóm?
- Nagyon hasonlítunk, legalábbis ezt mondják. - Lehet rossz ötlet volt belemennem ebbe a témába. A húgomhoz nem nyúlhat hozzá!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=507598#post507598][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.21. 18:18[/b][/url]

Egyértelmű volt, hogy pénzt nem fogok adni az ütőért és úgy látszik, ez Zéténynek is kedvezett. Nem panaszkodott a kijelentésem miatt, ebből leszűrtem, hogy más tervei voltak. Szeméből sugárzott, hogy velem akart játszani, nem pedig a galleonokkal. Nem tudom, miért, de ez tetszett, hisz ezek szerint számára sem lehetett annyira fontos a pénz. Másik lehetőség volt, hogy valamit kiszed belőlem. Érdekelt, hogy mit akarhat, ezért rákérdeztem. Hát Izabella érdekelte.
- Nézd, mi nagyon sokat lógunk együtt, de mindkettőnknek megvan a maga élete. Ő tanul és prefektusként tevékenykedik, nekem ott vannak a taekwondo edzések és a kviddicses CsK teendőim. De szerintem épp eleget törődünk egymással ahhoz, hogy ne váljon betegessé a kapcsolatunk. - Ez most megérintett. Persze nem mintha érdekelne a srác véleménye. Izával nem vagyunk összenőve, mégis segítjük egymást, na meg persze elszórakozunk. Ohh, a rengeteg film esténként.. lassan kéne szerezni újakat, mert lassan mindent megnézünk már, ami megvolt nekünk. Titok... milyen információt mondhatnék róla, amivel lehetne szívatni őt? A sajátjaimat, amivel én szoktam szekálni, nem mondtam el Zéténynek, inkább megtartom magamnak. - Ha ennyire érdekel.. bár nem titok, de ha vicceskedni akarsz vele, akkor adj neki vattacukrot, mert azt annyira élvezettel eszi, hogy sokszor nem figyel teljesen a környezetére. Ha szerencséd van, akkor közben csinálhatsz vele valamit. - Ezt én akartam kipróbálni vele, de még nem tettem. Mivel nem volt jobb ötletem, ezt mondtam. Most biztos nagyon gonosz barátnő lehetek, de azt akartam, hogy Iza szórakozzon kicsit és ne legyen antiszoci. Ezzel feltételezésem szerint Zé sem csinálhatott vele nagy butaságot. Aztán megtudtam, hogy egy csókkal mindenféle nyaggatást el tudok kerülni. Elvetettem az ötletet, mert akkor valószínűleg az egész iskola erről beszélne az elkövetkező napokban, nekem arra meg nem volt szükségem. Csakhogy Zétény tudta, hogy hogyan kell elérni valamit. Lehet, hogy más levitást kevésbé, de engem nagyon is zavart, amit utána mondott. Gyáva. Na menjen a fenébe! Egy hajszál választott el, hogy ne intézzem el az egészet pár másodperc alatt, de végül megfogtam magam. Ezúttal testem fogta vissza a lelkem és nem fordítva. Bár, talán azért is volt ennyire nehéz, mert egy csókot lehet elfogadtam volna. Najó, vissza a Földre. Elnéztem testéről, hogy ne kísértsem magam és lenyeltem a gondolatot, hogy szerinte egy gyáva levitás vagyok.
Elnevettem magam az ikerségre tett megjegyzésére. Valóban nem mondtam valami különlegeset.
- Veled ellentétben én nem vagyok egoista, hogy azt mondjam magamra és ezáltal Vikire, hogy jól nézek ki. - Mit várt? "Persze, igen, ő is annyira jól néz ki, mint én." Ilyet csak egy k**va mond, én ebből pedig köszönöm nem kérek. Megint Izára terelődött a téma. Nem képes leszállni a lányról, legalábbis ezt gondoltam, de a mondandója végén már rólam beszélt. Jól esett, hogy így gondolta, mások még nem mondtak ilyet nekem, bár perszintem nem is mertek.
- Igen, az edzések kemények, de teher alatt nő a pálma. Szerintem nem tőlem fél, hanem a gyakorlatoktól. Ő is egyre jobb és jobb akar lenni, ki tudja, talán tart attól, hogy nem képes jól helytállni a pályán. Ez a fajta félelem mindnyájunkban benne van, csak valaki könnyebben túl tud lendülni rajta, valaki kevésbé. Nem mintha nem lenne ez butaság, hiszen látszik, hogy tehetséges őrző, szerintem az egyik legjobb az idényben. - Kis szünet, miközben egy szellő ismét belekapott kiengedett hajamba. - És ha bedobsz a tóba, velem fogsz fürdeni! - Ezzel pontot tettem az egészre. Az biztos, hogy magammal rántom és belefojtom a tóba, ha belelökne. Aztán majd kiderül, hogy melyikőnk nyer. Közelebb lépett hozzám, mire én nem mozdultam. Kényelmesen álltam már felegyenesedve, vele szemben. Lehet azt várta, hogy ugrok hátha kettőt, de az számomra megfutamodás lett volna, ami egyenlő a lehetetlenséggel. Már megint Iza.
- Figyelj, ha ennyire érdekel hogy van-e pasija, valld be neki, hogy oda vagy érte meg vissza, és ha elutasítja a szerelmi vallomásod, majd megtudod, hogy mi a helyzet. - Persze lehet, hogy nem érez a lány iránt semmit, de ezzel legalább szekálhattam. - Nem szándékozok többet róla beszélni, úgyhogy ha ez volt a terved, akkor szerintem végeztünk. - Mondtam kissé kiakadva. Nem szed ki belőlem több információt. Mivel tudtam, hogy ezzel nem éri be, ott volt a másik út, amivel megszerezhettem az ütőm és amivel egyszerre be is bizonyíthattam, hogy nem vagyok átlagos levitás, se átlagos lány, akivel úgy játszhat, ahogy kedve tartja. Ott állt előttem, csak kinyújtottam karom, megmarkolta ingének legfelső gombját, ott ahol szétnyílt a ruha, hogy nyakának helyet adjon, majd erősen, esélyt sem adva az ellenkezésnek magamhoz húztam és megcsókoltam. Ajkaink egymáshoz tapadtak szorosan, - hiszen nem engedtem el közben - de csak pár pillanatig. Alig tartott két másodpercig, aztán elengedtem és amíg még tartott a meglepetés ereje, kitéptem kezéből az ütőm, majd eltávolodtam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=507645#post507645][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.21. 21:24[/b][/url]

Mintha meglepődött volna az ötletemen. Pedig arra számítottam, hogy ez már unalmas lesz neki és követeli, hogy mondjak másikat. Szerencsém volt, hogy tetszett neki a dolog, mert bajban lettem volna ha nem, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi mást ajánlhattam volna. És még meg is köszönte! Mi van ezzel a sráccal? Lehet betépett. Sebaj, első akadály kipipálva.
Utálok magamról beszélni, főleg dicsérni magam. Ez nem az én világom és még Zétény sem tudja megváltoztatni a személyiségem, mely hosszú évek során forrt ki. Bárhogy is, jól estek bókjai, akármennyire is sportos és határozott csajnak tartanak, a nőies oldalamat mindig magamnál tartom. Minden butaságot összehordott: Levita, Bagolykő, pasitalanság... Mi van? Pedig a szerénység oka egyszerű.
- Az, hogy minek tartom magam egy dolog. De ez az önkritika belém ivódott már és nem tudok máshogy viselkedni. A koreai ember életfelfogása kicsit más, talán a fő ok, hogy nem vagyok lenyűgözve magamtól, az a harcművészet és az oktatóm. Mindig jobbnak kell lennem és ha egy percre is megelégszünk a jelen állapotokkal, akkor onnantól nehéz újra elindulni. Én ilyen vagyok, ha nem tetszik, sajnálom. - Na ezt most minek kellett neki elmondanom? Kétségtelen, hogy magamról hatalmas igazságokat mondtam, de nem terveztem a személyiségemről beszélni neki, mikor elindultam az ütőmért.
A kviddicses megjegyzésekre csak bólintottam. Attól még én hajtónak is szeretem Izát, de az őrző az ő posztja. Az, hogy két körrel kevesebbet fusson, vagy bármilyen más engedmény pedig ki volt zárva, de nem akartam vitát nyitni erről. Majd ha ő lesz a Levita CsK-ja, akkor úgy edzi a skacokat, ahogy akarja. Nálam hajtás van, nem lazsálás. Kezdett sok lenni az Iza. Már nem azért, imádtam a barátnőm, csak nem akartam egész végig róla dumálni, nem szerettem volna információkat kiadni róla, sem pedig a nevében beszélni. Kezdtem azt gondolni, hogy talán érdekli szerelmi téren is Zétényt a lány, arról azonban gyorsan felvilágosított, hogy szó sincs ilyesmiről. Nem tudom miért, de hittem neki. Ha IzMiz talált egy olyan embert, akivel elszórakozhat és ott van mellette, mint barát, akkor én boldog vagyok. Kell a szöszinek, különben antiszociálisan kezd viselkedni.
Kicsit elvesztettem a türelmemet, az utóbbi időben ez jellemző volt rám, talán a bennem lévő feszültség miatt. Lehet ez vezetett a meggondolatlan mozzanathoz: megcsókoltam. Magamhoz húztam és ajkaimat az övéihez tapasztottam. Nem tartott sokáig, de kihasználtam az alkalmat, hogy megszerezzem az ütőm és sikerült is. Újra eltávolodva tőle vadul az ajkamba haraptam, majd meglóbáltam párszor az ütőm. Hmm, nem is volt rossz. Nem tudom miért tettem: hogy bebizonyítsam neki, én más vagyok mint az átlaglevitás, vagy mert szimplán csak akartam. Az utóbbi időben nem tudtam szabadjára engedni rosszabbik felem, meg hát na, mondjuk ki, Zétény kib******ul vonzónak nézni ki. Élveztem a dolgot, főleg mert kezemben érezhettem az ütőm és meglephettem ezzel Zétényt is. Félbeszakítottam mondandóját, bár nem hiszem hogy bánta. Gonosz vigyor tűnt fel arcomon.
- Akkor vegyük úgy, hogy egyenlő az állás. - Tényleg így volt, ezzel én is kiegyeztem. Hát igen, én különbözök Izától, mondjuk ezt eddig is tudtam. Valójában alig hasonlítunk. Sajnálta, hogy rövidre sikerült, de mit várt? Nem fogom letámadni, alig ismerem. Meg hát, ez csak üzlet, én akartam valamit, de adtam is cserébe.
- Így jártál. - Elnéztem stég bejárata felé, ám szerencsére senkinek semmi nyoma. Hiba volt levennem a tekintetem Zétényről, hirtelen megint közel lépett hozzám, csakhogy nem állt meg, azonnal lesmárolt. Levegőt venni sem tudtam, annyira meglepődtem, vagy inkább megijedtem. Mi a sz*r? Kezeimet - egyikben továbbra is az ütőmet fogtam - a srác mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól miközben fejemmel is húzódtam hátrafelé. Tenyerem alatt éreztem izmos testét, mire minden porcikám folytatni akarta a táncot, de erre nem voltam képes. Erősebb volt nálam, megtartott, de én sem hagytam magam. Reflexből emeltem lábam és nem törődve a magassarkúmmal a hasa alsó felébe rúgtam, hogy megszakíthassam a vad és őrült csókját. Lehet túl reflexszerű volt és túl erős, legalábbis nem ekkorát terveztem. Azért bíztam benne, hogy nem fájt nagyon neki, vagy hogy valamennyire hatástalanította. Még jó, hogy nem kicsit lejjebb találtam el. Próbáltam összeszedni magam, de most én is lesokkoltam.
- Mi a fenét művelsz? Egyetlen egy csókról volt szó. - Mondtam kiakadtan, de fokozatosan higgadtam le és nyertem vissza eredeti állapotom. Oké, irtó jól csókol, de akkor is. Hajamba túrtam és néztem, hogy jól van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=508347#post508347][b]Dasha Fresmoon - 2015.08.23. 21:08[/b][/url]

Nem gondoltam bele, hogy vajon milyen is lesz a Zéténnyel való találkozóm, de még jó is, ugyanis erre biztosan nem számítottam volna. Nem, nem egy randi, igazából én csak az ütőmet akartam visszakapni. Ennyi. Persze abban biztos voltam, hogy nem csak a kezembe fogja nyomni aztán viszlát. Ő minden alkalmat kihasznál és nem lepődtem meg volna azon sem, ha direkt vette el Izától, hogy ő adhassa vissza nekem és ebből valami hasznost varázsoljon. Magam viszont annál inkább csodálkoztam. Miért beszéltem én a húgomról és a gondolkodásmódomról? Mégis mi köze van ehhez neki? De elkotyogtam. Talán csak annyira belefelejtkeztem a helyzetbe, vagy csak túl sokat néztem az arcát és testét. Veszélyes egy srác. Egy rossz lépés és máris a markában tarthat és kedve szerint csinálhat velem azt amit akar. Márpedig én ehhez nem vagyok hozzászokva és nem is szándékozom immúnissá válni arra, hogy más uralja az agyam.
Jól estek Zétény meglátásai, valójában erőt merítettem belőlük, kicsit magabiztosabbá tett. A vicces az egészben az, hogy ha fiúkról van szó, vagy elsöprő öltözködésről, akkor elég béna vagyok. Ekkor szokott Iza, vagy más barátnőim a képbe jönni és kikérem tőlük a véleményüket, hogy vajon az a ruha tényleg úgy áll-e, ahogy, tényleg csinos-e, vagy már túl kirívó. Jó, én sem vagyok totál analfabéta, csak kevés az önbizalmam ilyen téren.
- Köszi. - Mondtam szerényen a mondataiban elrejtett bókokra, majd végleg lezártam a témát. A következőkben nem szerettem volna többet Izabelláról beszélni, mégsem akartam a nevében hablatyolni, sem pedig elszólni magam valami olyanról, amit esetleg nem kéne hogy Zétény is tudjon. Menekülni akartam a kialakult helyzetből, ezért felgyorsítottam az üzletelést. Gyorsan elintéztem, gondoltam. Egy csók és az ütő már a kezemben volt. Nem gondoltam, hogy ennyire jól fog esni ez a mozdulat, de felfrissítő volt. Egyrészt bebizonyítottam magamnak is és a srácnak is, hogy nem vagyok nyuszi, másrészt kellett már nekem egy kis különlegesség, ami nem minden nap történik. Azt gondoltam, hogy ennyi, de nem. Egy rossz ötlet miatt - elfordultam - Zétény ismét közelebb lépett és letámadott. Ez viszont már annál inkább meglepett, nem tudtam agyilag, hogy mit is tegyek, de a testem pontosan, reflexszerűen reagált a támadásra. Mert ez bizony az volt, hiába ízesítették a mámor legjobb fűszerével. Én csak menekülni akartam, mire megrúgtam a rellonos hasát. Betalált - még szép, különben kiakadtam volna magamra - és látszólag fájt is neki. Vártam, hogy ezután majd bedob a vízbe, vagy elevenen megnyúz, de én sem voltam rózsás lelki állapotban. Következőleg meg megerőszakol? Kiakadtam és ezt éreztettem is vele. Bizonyára nagyon viccesnek találta a szituációt. Vagy csak így fejezte ki  hogy a farkas harapni készült. Kuncogva szólalt meg, mire én még mindig zavartan nyeltem egyet. Igaza volt, fizikailag ő erősebb, mégsem futamodhattam meg. Nem feleltem neki, csak némát néztem őt ahogy feltápászkodott. De aztán:
- Miért érdekelne engem az, hogy te mit élvezel és mit nem? - Ebbe bele sem mertem gondolni. Később meg randira akart hívni. Ezek után simán rábíznám az életemet is, vagy tán mégsem?
- Köszönöm az ütőt. - Válaszoltam és elindultam már félig higgadtan a part felé. Nem tudtam eldönteni, hogy mérges voltam, vagy csak meglepett. Igazolódott, hogy Zétény más, mit azok a srácok akik a környezetemben voltak. Eddig még senki sem csókolt vagy ütött meg. Utóbbi persze előfordult már, de nem olyan szándékkal, mint ahogy Zétény csókolt meg. Ez durva volt, akaratos és erős. Vele vigyáznom kell, az tuti.