Aniella Sellő

Épp egy programom végén indulok vissza a kastélyba, mikor észreveszem, hogy a stégen ül egy illető, csupán a kontúrját látom, hosszú a haja, ebből azt sejtem, hogy lány lehet. Óvatosan közelebb osonok hozzá, kíváncsi vagyok ki lehet az. Majd a bujdosó helyzetem feladva, óvatosan kiléptem és elindultam felé, majd megszólaltam.

-Szia! Nem baj, ha ideülök melléd?

Mivel jól nevelt vagyok, megvárom mit válaszol, ha megengedi, leülök de lehet, hogy elküld, akkor sem haragszom, hisz már eléggé kezdett késő felé járni az óra és ha rajtakapnak, akkor bizony büntetőmunkára leszek ítélve, amihez nem sok kedvem van. Visszaemlékezek, mikor Hankának segítettem, aki büntetőmunkán volt, aztán én is kaptam belőle. Nem túl jó szórakozás az ilyen.

-Kilt Zoltán vagyok! Téged még nem láttalak, melyik házba vagy beosztva?

Mutatkozok be, majd rákérdezek, hogy egy ilyen tünemény lánnyal miért nem futottam még össze az iskolában. Olyan kellemes társaságnak vélem. Pont ennek az időnek megfelelő.

Moondance

Csodás napra virradtunk. Kinyújtózok, majd felkapok valami tisztát magamra és nekilátok egy új szokásomnak. Igen, úgy határoztam reggelt mindig egy kis futással kezdem. Ez arra is jó, hogyha óra van, időben beérjek, de kondiban is tartom magam. Ahogy kiérve megcsap a friss levegő. A falu felé veszem utam. Ott elhatározom, hogy a határáig futok, aztán megiszok valahol valami frissítőt és visszafutok a kastélyba. Ahogy a stég felé pillantok, mintha valakinek a körvonalát látnám. Mélyen előre hajol, meg mintha valami szőrös jószág is lenne vele. Közeledek, kis szerencsétlenségemben egy kőben megbotlok. Az illető háta mögött érek földet, ráadásul hassal. Édesapám is mindig mondta, hogy soha ne ugorj a vízbe hasast. Hülyén is néz ki és fáj is. Hát ez a hasas is így festett. Óvatosan feltápászkodok, nehogy támadásnak vélje az állatka, majd letörlöm magamról a port.

- Szia! Hatásosan érkeztem ugye? - nevetem el magam. - Kilt Zoli vagyok. Ugye nem ijesztettelek meg?

Remélem nem ijesztem el vagy nem teszek rossz benyomást rá. Furán érzem magam. Lehet, hogy a hasam fájása is hozzájárul? Legközelebb óvatos leszek.

Moon

Arra nem számítottam, hogy felismer. Valóban az edzésről ismerős a lány, majd mikor a nevét elmondja, akkor beugrik. Persze, hiszen tudom már. Valóban, késve értem oda. Mázlimra mégis éppen hogy elcsíptem őket.

- De igen, ott találkoztunk először. Valóban, igyekszem hozzászokni a futáshoz. Életet menthet, főleg ha késnék óráról, vagy ha épp az edzésről- a kutyára pillantok - Nem harap?

Óvatosan a kutyus felé nyújtom a kezem. Amint kiszaglássza magát megsimogatom a buksiját. Ekkor szemem a tokra téved. Nahát, Moon vagy zenész vagy pedig valami más lapul ott. Ha az utóbbi sejtésem igazolódik be, akkor a világ legnagyobb bajában vagyok. Köztudott hogy a maffia nem szereti ha sokat kérdeznek.

- A tokban mi van? Ugye csak szimpla gitár?

Izgalmas másodpercek következnek. Lelkem legmélyén reménykedtem, hogy az említett eszköz lapul a tokban. Én buta, hiszen a maffia az a mugliknál van. Ekkor homlokon csapom magam. Aztán elgondolkodok, vajon a maffia tagjai között vannak varázslók?

Moon

Nem siet, haha, jó vicc. Bár ha valóban mindenhova időben elindul, akkor oda is ér. Felajánlja a kutyust, amit nem fogok elfogadni. Elvégre nem az én tulajdonom, és ha egymagam futok, akkor az még jobb, mert közben szabadabban szárnyal a fantáziám. Sok filmet nézek? Ismét felnevetek magamban. Könyvet többet olvastam, mint ahány filmet láttam.

- Azt hittem hogy egy Thomson géppuska van nálad, vagy egy KGP-9-es - nevetem el magam, majd megtudom, hogy egy gitárt rejt a tok. - Te zenélsz? Mutass valamit, amit el tudsz játszani!

Megkérem, hogy játsszon nekem valamit. Közben nem hagy nyugodni a gondolat, hogy filmeket nézek, ezért a következő szavak, higgadtan hagyják el a számat.

- Ezekről csak azért tudok, mert a könyvekben olvastam. Illetve odahaza van internet, az olyan mugli dolog, hogy bármikor meg tudsz nézni rajta gyakorlatilag bármit. Nos, ott olvastam ezekről.

Leülök a lány mellé. Míg ő valamit játszik, addig én élvezem a zenéjét. Legalább kifújom magam egy kicsit, mielőtt visszamegyek a kastélyba. Mivel ilyen jó társaságom van, ezt kétszer is meggondolom.

Moon

Ahogy hallgatom a zenéjét, azon töröm a fejem, hogy én eddig ezt nem is hallottam. Tetszik ahogy játszik. Kis koromban sokszor ábrándoztam, hogy valaha hangszeren fogok játszani, de rájöttem, hogy nekem semmi érzékem hozzá. Ezért nem is voltam soha hangszer közelében.

- Ügyes vagy!

Dicsérem meg a végénél. Őstehetség a lány. Ilyenkor kicsit elszorul a szívem, hogy én béna vagyok a zenéhez. Aztán azt mondja, hogy sok jó regényt olvasott. Végre könyvek csillan fel lelki szemem.

- Imádok olvasni. Ha tehetném, mindig csak olvasnék. Csak a végén még ennyi barátom sem lenne mint akik most azok.

Elgondolkodok azon, vajon ha eddig a kimozdulás helyet a könyvolvasást választottam volna, hány könyvet is olvashattam volna ki? Megszámolni se lehetne, bár ha étel és ital fogyasztása nélkül tettem volna meg, akkor mér nem ülnék itt. Remélem nem zavarom a lányt.

- Szép a hely ugye?

Nézek körbe én is, majd szemem a tó közepén állapodik meg.