Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
Axel S. Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. szeptember 21. 22:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=175335#post175335][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.21. 22:28[/b][/url] [szeptember 29., vasárnap délután]
Runa
*Gyönyörű nap ez a mai egy hosszú sétához. Igaz, már tegnap eltervezte, hogy ma kimozdul a kastélyból és még Runának is küldött egy levelet, ma meg egy újabb emlékeztetőt, hogy csatlakozzon hozzá. Lenne, miről beszélniük, az nem kérdéses. Vasárnap lévén most kényelmes és meleg kapucnis fekete felső van rajta, sötétkék farmer, fekete teniszcipő és nyakában egy a húgától kapott sál. Acélkék és szürke fonalból kötött egyedi darabról van szó, amolyan búcsúajándék volt, mielőtt elutazott volna ide. Haja mint mindig, most is kócos, de ez zavarja a legkevésbé. Kezeit felsője zsebeibe mélyesztve baktat Runa mellett, egyébként meg nem csak ketten vannak. Kíséretnek a zsebében történetesen ott lapul Izé is pillanatnyilag néhány kukoricaszemet rágcsálva békésen. A léptei hosszúak, de igyekszik lassan haladni, hogy Runának azért ne kelljen mellette rohannia, nem az lenne a cél. Időnként még majdnem meg is áll, néha épp a mozdulat közepén, hogy szétnézzen, de aztán mindig jön egy következő lépés, hiszen a stégről volt szó, mint útjuk céljáról. Runa ajánlotta, ő meg rábólintott, nem fogja most meggondolni magát.* - Kár, hogy nem hoztam magammal Hieronymust. Egész jónak tűnik az akusztika, és még csak szél sincs... de... emlékszel még erre? *kérdezi, amikor már majdnem elérték a fából készült építményt a tó partján, és azonnal fütyörészni is kezd. A Holdfény-szonáta dallama hangzik fel, bár némileg hamisan. Abba is hagyja egy grimasz kíséretében, majd elölről kezdi koncentrálva, most is elcsúszik néhány hang egészen hallhatóan nem csak zenészek számára észlelhető módon. Inkább befejezi, egy sóhajjal jelezve beletörődését azt illetően, hogy ez ma bizony nem akar összejönni.* - Na ezt nem tudom korrigálni csúsztatással. Pont az a baj, hogy csúsznak a hangok... de azért talán csak felismerhetőre sikeredett, ugye? *kérdezi, miközben beérnek a stégre, ahol egészen a korlátig megy és rátámaszkodik. Megvárja, amíg Runa is beéri, ránéz és elvigyorodik, még mielőtt megszólalna.* - Képzeld, lehet, hogy jövőre Harriet is ide jön... jah, bocsánat, Annika. Kitalálta, hogy ha már két neve van, akkor szólítsuk így, mert anyu is Harriet és sose tudja, a nagyi kit szólít éppen. *közöl egy még számára is új, de örömteli információt, ami Runát is érdekelheti. *
|
|
|
|
Axel S. Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. szeptember 22. 08:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=175391#post175391][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.22. 08:54[/b][/url] Runa
*Erre még sosem járt, így most alaposan szétnéz séta közben, noha szemkontaktus gyakorlatilag állandó hiányában is figyel a lányra elvégre hozzá beszél. Nem is baj, hogy nincs itt a hegedűje. Ha játszik, csak és kizárólag arra figyel, viszont ha már a lánnyal jöttek ki a szabadba, inkább vele beszélgetne. Az akusztikát leteszteli majd máskor, legközelebb, ahogy a lány éppen megjegyzi, ő meg fütyörészés közben azonnal rá is bólint a javaslatra. Végére érve egy rövidebb résznek feladja a próbálkozást, nem sikerül minden hangnak megtalálni a helyét, a grimasza viszont hamar vigyorgásba megy át, és kihúzva jobb kezét a zsebéből átkarolja a lány vállát közelebb húzva arra a pillanatnyi időre, amíg nyom egy puszit a feje búbjára.* - Tudod, hogy nem bántani akartalak, de tényleg nem figyeltél és csúfos bukás lett volna a vége, ha nem gyakoroljuk eleget. A zene... az zene, főleg ha az ember a Királyi Zeneakadémia diákja. *közli komoly arckifejezéssel és kihúzva magát, miután elengedte Runát, és beérve a stégre a tó felszínét bámulva könyököl fel a korlátra, még mielőtt közölné, hogy úgy tűnik, a húga is ide fog járni jövőre, persze, ha felveszik. Leül ő is a lány mellé szófogadón, és elneveti magát a kapott válaszon.* - Aha... szóval itt vagyok az iskolában és már nem hiányzom. Láttad te, hogy mekkora az az épület? Hm? *kérdezi komoly, kérdő arckifejezést erőltetve magára, de nem bírja sokáig, a komolysága kuncogásba fullad és gyerekesen böki oldalba a lányt. A következő pillanatban meg elhallgat, vesz egy nagy levegőt és megöleli Runát, kicsit úgy, mint valami plüssöt és a vállának döntve a fejét úgy néz fel rá, hogy a tekintete alapján azt hinné az ember, egy ötéves, aki gumicukrot próbál kikönyörögni sokadjára, pedig már inkább aludnia kellene.* - Te is hiányoztál. Ha jól viselkedek, kapok majd olyan finom forrócsokit, amilyet csak te tudsz? Légyszilégyszilégyszi... *kezdődik, kérem, kezdődik, előjött a teljességgel komolytalan énje, egészen addig a pillanatig, amikor a lány megemlíti, hogy mióta nem játszott se csellón, se zongorán. Kihúzza magát és úgy kezdi méregetni a lányt, mintha ez valamiféle szentségtörés lenne, ha nem bujkálna mosoly a szája szegletében, még ijesztő is lenne. Még jó, hogy Runa egyébként is azon emberek egyike, akinek volt ideje kitapasztalni, miből lehet tudni, mikor mit vesz igazán komolyan. * - Az másfél év... te jó ég... pedig már gondoltam, hogy megérkezem, és alapítunk egy vonósnégyest. A szimfonikus zenekar egyből kicsit nagy falatnak tűnt, de majd idővel... amúgy persze, hogy játszhatunk, Runa, amikor csak szeretnéd... na meg épp nincs órám... de a napi négy-öt óra gyakorlás most is megvan nálam, majd úgy időzítjük. Na, ne szomorkodj itt nekem, hallod? Hahó... Föld hívja Melankóliát... *ha Runa hagyja, akkor újfent átkarolja a vállát, és most ő is a tó felszínét kezdi bámulni. közben meg azon jár az agya, hogy vajon ez is a lány apjának valami mániája, vagy egyéb okai vannak a dolognak, de inkább nem kérdezi meg.* - Jó lesz megint, ígérem. *teszi még hozzá inkább iménti mondandójához rövid szünet után.*
|
|
|
|
Axel S. Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. szeptember 25. 14:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=176157#post176157][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.25. 14:04[/b][/url] Runa
*Persze, hogy mindent látnia kell. Mi másra volna az ember szeme, minthogy használja, és ő bizony mindent alaposan megnéz, ami útjába kerül, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne figyelne másokra, jelen esetben Runára. Elérik a stéget is, ahol első dolga megcsodálni a fodrozódó vízfelszínt, végtére is nem mondhatja senki, hogy nem vonzza a szemet. Maradna még gyönyörködni a látványban, de ha már hívják, szófogadóan leül ő is.* - Naná, mert zenében nem lehet alább adni. Sigurdsdottir tanárnő is mindig ezt mondta... és az előadás után napokig azt mondogatta, hogy milyen jól ment, pedig tudod, milyen sűrűn dicsér meg bárkit is. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva mindehhez. Remélhetőleg Runa emlékszik még a zeneelméletet oktató szigorú tanárnőre, aki az elődadásokat rendszerint szervezte. Az iskola méretére is rátérnek hamarosan, és a fintorral egybekötött megjegyzésre elgondolkodik kissé, mielőtt kérdőn felemelve fél szemöldökét Runára néz és megszólal. Azt lehetne hinni, hogy most legalább számon kérni akar valamit. * - Pedig már kezdtem reménykedni, hogy lesz egy tapasztalt idegenvezetőm... de... ez esetben egy felfedező körséta valamikor? *kérdezi és a következő pillanatban jön az a nagy ölelés is, meg a kuncsorgás a forrócsokiért. Lelkesen bólogat a hozzávalók említésére, még hümmög is hozzá, mert nagyon finomnak hangzik az egész.* - Igen, igen... finomnak hangzik. Szerezhetünk mellé vajas kekszet is, és... mmm ... ha a görögök ismerték volna, biztos ezt választották volna nektár meg ambrózia helyett. *nyammog egyet fülig érő szájjal. Véleménye szerint nincs még egy olyan finom forrócsoki, mint amilyet Runa az édesanyjától készíteni tanult. A zene említésére komoly arckifejezéssel húzza ki magát, eltávolodva a lánytól. Még végig is méri, de tudja, hogy a lány is tisztában van vele, hogy most csak húzza. Szóba kerül a vonósnégyes gondolata, megvonja a vállát.* - Kell egy hegedűs meg egy brácsás... plusz te csellósnak és én még hegedűsnek, aztán kész is a kvartett. Hegedűsre talán nagyobb eséllyel vadászhatunk. Számolhatom úgy háromszáz- háromszázötven diákkal? Mert ha igen, akkor van esélye, hogy legyen legalább öt-hat ember, aki játszik hegedűn. Brácsa viszont... ismersz brácsást? Ha összehozzuk, játszhatnánk... Mozartot... Vivaldit... Dvořákot... hirtelen nem is tudom... *nagyon belelkesült a gondolattól hirtelen, még gesztikulál is mellé, ujjain igyekszik számolni az egyes említett zeneszerzőket, minden egyes névre kinyújtva jobbjának egyik ujját, de aztán inkább feladja. Túl sokan vannak, kár mindet felsorolni, ráadásul Runa még ismeri is a neveket, nem kell magyarázni. Szemöldökét kérdőn megemelve bámul rá, amolyan "na, benne vagy?" nézéssel valamiféle reakcióra várva, de végül szép lassan félreteszi az egészet későbbi időre, látva, hogy a lány éppen szomorkodva bámul a víz irányába. Valószínűsíti, hogy egy részét talán már nem is hallotta annak, amit itt éppen szónokolt, de nem akkora baj. Majd elmondja újra máskor, jelen pillanatban inkább átkarolja a lány vállát és megpróbálja jobb kedvre deríteni. A vonósnégyes várhat, úgyse biztos benne, hogy találnak hozzá brácsást.* - Ne szomorkodj, hallod? Jobban áll, ha mosolyogsz. *jegyzi meg egy szája szegletében bujkáló mosollyal együtt, majd meglepődve pislog a lányra, amint szóba kerül az új téma.* - Még mindig? Van néhány jól kinéző fiú, jobb lesz, ha vigyázol magadra. Ühümm... mugli orvos... azért talán egyszer kérdezd meg a gyógyítót, nincs-e valami kevésbé fájdalmas módszere. Amúgy... álljunk csak meg... ha ez úgy működik, hogy minden jóképű hímnemű egyed látványára megered az orrod vére... akkor ez azt is jelenti, hogy szerinted én meg ronda vagyok? *kérdezi a végére, ha már az agyában összeállt a logikus gondolatmenet, bár komolyan venni most sem kell, Runa tudhatja a legjobban. A hangján is érződik, hogy egy hajszál választja el attól, hogy nevessen.*
|
|
|
|
Axel S. Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. október 12. 00:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=182676#post182676][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.12. 00:05[/b][/url] Runa
*Nem kerüli el a figyelmét az a nyögés a tanárnőjük neve hallatán, és megcsóválja a fejét Runára nézve. * - Tudom, hogy sose rajongtál érte, de már nem tanít, úgyhogy mindegy. *jegyzi meg, és elvigyorodik, ha már Runa ismét visszafészkelődött mellé. Ha már szóba kerül a forrócsoki és az iskola nagysága, akkor felfedező túrát ajánl. Úgy tűnik, kicsit sikerült félreérteni a lányt, de legalább kijavítják. Már vonná is a vállát készülve egy rezignált sóhajra, hogy akkor majd körbevezetik, még ha nem is annyira vicces az, de kiderül, hogy van még Runa számára is ismeretlen része az épületnek. Meggondolva magát hirtelen inkább újra elvigyorodik és beletúr a hajába baljával, jobbját meg a zsebébe dugja közben. * - Melletted képtelenség éhen halni. Még mindig ipari mennyiségben fogyasztasz... auucs... Izééé. *jajdul fel a kérdés közepén, kirántva a zsebéből a kezét, és rá is mordul az egérre, aki éppen a mutatóujján lóg. Összevonja a szemöldökét, bal tenyerét meg az egér alá helyezi, és kicsit megrázza a szürke szőrmókot, hogy lepottyanjon. Izé hevesen mozgatva a bajszát körbe-körbe forogni kezd a tenyerén szaglászva, miközben ő meg rácuppan az ujjára. Nem, ez nem az óvodáskorban még menőnek mondható szopjuk az ujjunkat- dolog, hanem egyszerűen csak fáj, és ez a legalapvetőbb berögzülés ilyen esetekre.* - Ccch... ez fájt, te szőrmók. Karamella kell, mi? Érzed az édeset.*morogja, most már csak megrázva a kezét. Ez sem segít azon, hogy érzi, hol mélyesztette bele a kis cincogó a fogát az ujjába, de addig se figyel erre. Végre a lány elé tartja a szürke egérkét. * - Szóval... ő Izé. Közönséges házi egér. Simon találta, és megmentettem tőle. Egyébként meg teljesen barátságos, csak most beindult a karamella illatára. Szereti az édeset. Ugye, te? Rágcsálók gyöngye.*mutatja be az egeret, a végén meg már hozzá beszél, közelebb hajolva, majd Runára néz kérdőn, és ha lehet, akkor elvesz egy karamellát, amire azonnal rá is harap Izé. Két mancsával rátámaszkodva már majszolja is a sarkát, sebesen, mintha attól félne, hogy elvehetik tőle.* - Köszi. Én a részemet meghagyom a forrócsokihoz egyébként. *vigyorodik el, közben meg ha Runa figyel, hát az egér is megemeli időnként a pofáját és megmozgatja a bajszát. Úgy tűnik, szimpatikus neki a lány, főleg, hogy tőle származik a nyalánkság. Axel közben leengedi a kezét a térdére és szabad tenyerébe helyezi az egérrel teli balját. A vonósnégyesre térve nem is kicsit jön lázba. Otthon tagja volt egy egész szimfonikus zenekarnak, de az másik mese, itt ilyen nagyban nem gondolkodna. Kíváncsian tekint a lányra, hogy kiket ismer, akik zenélnek, aztán meglepetten néz egy nagyot és megrázza a fejét.* - Gitár? Runa, te most komolyan beszélsz? Tudom, hogy az is hangszer és megvan a maga szépsége, de a hegedűvel... és klasszikusokkal... nem. Nekem még egy hegedűs kéne, egy brácsás és a csellóval meg ha gyakorolsz, belejössz. Hm? *jegyzi meg az elején kissé fagyosan, mert hát azért a gitár mégsem hegedű, és főleg nem vonósnégyesbe való, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy pengetős hangszer. Megrázza a fejét, mintha nem akarna hinni a fülének. Közben kihúzva jobb kezét a bal kézfeje alól óvatosan megsimogatja a még mindig nyammogó egér hátát.* - Meglátjuk, hogy alakul. A nagybátyádhoz? Persze... és egyébként mi van, ha kommentálnak? Ha nem teszik, de te rosszul érzed magad az egésztől, az jobb? *kérdezi meg, szeme sarkából pillantva oldalra, egyébként főleg az egeret nézi. Egész aranyos, ahogy eltünteti a karamella utolsó darabkáját is, aztán a hátára fordul. Ezek szerint jóllakott éppen. Vissza is pakolja a zsebébe óvatosan szunyókálni, majd felkönyököl a térdére és kérdőn bámul Runára, ha már feljött a szőke herceg és orrvérzés kapcsolatának kérdése újra. Naná, hogy húzza a lányt, el is neveti magát a végére.* - Alapanyag... ez jó.*nyögi ki kacagás közepette, majd kell egy kis idő, mire sikerül annyira lenyugodni, hogy normális mondatokat is ki tudjon mondani. Vesz egy nagy levegőt és még mindig vigyorogva, de már nyugodtabban és összeszedettebben szólal meg újra.* - Egyébként zöld a szemem, bár anya nem így mondaná. Na és, királylány, herceg is van a láthatáron? Vigyázz, mert ha túl jóképű, lenyúlom. *jegyzi meg ingatva a fejét, nehéz rájönni, hogy most tényleg csak viccel-e, vagy sem. Tenyerébe támasztva az állát Runára bámul válaszra várva.*
|
|
|
|
Axel S. Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. október 24. 11:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=188949#post188949][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 11:40[/b][/url] Runa
*Pontosan tudja, milyen volt Runának az az elmúlt pár év, úgyhogy ha már felemlegette a tanerőt, most átkarolja Runa vállát és közelebb húzza azután a bólintás után, sőt még egy puszit is nyom a hajába.* - Megnyugodhatsz, nem fog az elkövetkező öt percben megjelenni most már. *jegyzi meg csendesen. Emlékszik még minden egyes válogatásra és koncertre, előzményestől, következményestől, nem szeretné, ha most barátnéja itt helyben kidobná a taccsot, bár ha már előkerül a karamella, megnyugszik, hogy talán most még sem kell Runát felmossa. Ha már viccesnek nevezik, elvigyorodik és megkocogtatja a lány homlokát.* - Persze, kackac... diabéteszre azért ne gyúrj, ha lehet. Ccch, ez fájt, te haspók szőrcsomó. *pislog most már az ujján lógó egérre, és inkább le is szedi a lehető leghamarabb onnan, másik tenyerébe postázva a cukortól belelkesült kis rágcsálót. Majdnem el is felejtette, hogy ott lapul a zsebében, de így, hogy végre napfényre került, be is mutatja Runának Izét, aki pillanatokon belül vígan pusztítja a kapott szénhidrát-adagot, amíg csak el nem fogy, ő meg jól nem lakik tőle. Ők közben már a vonósnégyesről tárgyalnak, és nyelvet ölt a kapott válaszra.* - Jól van na... tudom, hogy vannak vonósnégyesek, ahol néha gitárral helyettesítenek egy hegedűt, de... aranyom, te hallottál már Bachot vagy Schubertet gitáron? Egy ekkora iskolában csak van még egy hegedűs és egy brácsás. Nem hiszem el, hogy itt mindenki csak gitározni tud. Amilyen nagy hangsúlyt fektetnek a melodimágiára... bár lehet, hogy Beauxbatonsban több eséllyel vághatnék neki a vonósnégyes megalapításának. Nem baj, megpróbálni azért meglehet. Tessék nekifogni csellón gyakorolni. *adja ki vigyorogva a parancsot, miután már elmondta, mit is gondol momentán erről. Még folytatná is, ha nem kerülne ismét terítékre Runa családja, amire még ő is kénytelen sóhajtani egyet és ismét csak megöleli a lányt, amint Izé visszakerül a zsebébe.* - Figyelj. Nem akarok én lenni a főgonosz most hirtelen, de talán mégis adhatnál nekik egy esélyt, nem gondolod? Egyre erősebb a gyanúm, hogy az apádnak csak az a baja, hogy fél a varázslóktól, mert ha annyira utálna, akkor talán nem vett volna magához. A stockholmi árvaházak valamelyikével lehet, hogy rosszabbul jártál volna. Mi lenne, ha megpróbálnád elmagyarázni neki, hogy attól, hogy boszi vagy, még nem szórakozol folyton varázslatokkal és nem fogod elátkozni, se semmi hasonló, amiről még fogalma sincs, hogy működik. Szerintem járható útnak tűnik. *közli, mert azért látja, hogy mennyire nem jó ez az egész helyzet így, se Runának, se a családjának, és csak az orrvérzés emlegetése tereli más irányba a beszélgetést. Elengedve a lányt ismét zsebre dugja a kezeit és bólogat arra, hogy herceg, majd megrázza a fejét a kapott megjegyzésre reakcióként.* - Szőke herceg, olyan mesebeli, tudod. Fehér lovon, vagy éppen seprűn, sose lehet tudni. Vonósnégyes? Áh, ennyire nem privilégium, majd legfeljebb még kérdezősködök, hátha érdekelne valakit. Ühm... hogy is mondjam... *szusszant egyet, majd Runára pislog kicsit segélykérően, hátha nem kell annyit magyarázni mégse, mert megfogalmazni eddig még sose fogalmazta meg, csak tisztában van a tényállással.* - Úgy értem, hogy konkurencia lennék. Neked. Nagyon kiakadsz azon, ha azt mondom, hogy nem csak lányokra bukom? *nagy szemekkel pislog a lányra, hátha nem fog visítva menekülni hirtelenjében.*
|
|
|
|
Axel S. Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. október 30. 12:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=191315#post191315][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.30. 12:30[/b][/url] Runácska
Minden valószínűség szerint az ő agyában van valami gikszer, hogy mindig a lehető legszigorúbb tanárok a kedvencei, és talán ebből a tiszteletből következik, hogy különös módon őt is szokták kedvelni többé-kevésbé, mint a már említett tanerő is. Átöleli a lányt, abban a reményben, hogy ettől megnyugszik, majd vállat von a válaszra, ha már ennyire határozott nem. Ha Runa így gondolja, hát legyen, csak aztán úgy is legyen, vagy lehet hallgatni tőle azt a sokat hallott mondatot, hogy márpedig ő megmondta. Izé közben elcsámcsog a karamellán lelkesen, látszik, hogy ritkán kap édeset, hiába szereti, de hát fontos az ő egészsége is. Ha már Simon nem ette meg, ne magas vércukortól dobja fel a talpát a szőrmók, szereti vagy sem, hogy inkább magokat kap ilyen finomságok helyett. Felvonja a szemöldökét arra, hogy belöknék a vízbe, sőt még el is engedi Runát és kérdőn pislog rá. - Tudok úszni, és most mondtam, hogy te csak gyakorolj a csellódon, a többire legfeljebb kiteszek én is egy hirdetés. Vagy nem. Meggondolom még alaposan, és körbenézek, hogy egyáltalán lenne-e igény, vagy mindenki messziről kerüli a klasszikus zenét.- válaszolja, és vállat von mellé, aztán meg ismételten kiselőadást tart arról, hogy talán annyira nem is szörnyű a helyzet, mint ahogy Runa látja. Nagy a gyanúja, hogy itt is valami olyasmi játszódik le, mint a rokonoknál, akik majdnem elváltak, csak kicsit durvább változatban. A gond az, hogy mindezt hiába mondja, Runa annyira utálni akarja az apját, hogy azzal már nem is tudja, lehetne-e bármit is kezdeni. Inkább csak sóhajt egyet, jelezve, hogy ha ennyit ér, amit mond, hát inkább feladja. Eljut inkább oda, amit már egy ideje elmondana, ha lenne kinek, mert Runa meg mintha szándékosan csinálná, félreérti sorozatosan. Meglepődve pislog a reakcióra, majd megrázza a fejét és megadóan megemeli a kezét mellkasa elé tartva, tenyérrel a lány felé. Majdhogynem megszeppenten pislog rá, és várja, hogy legyen már egy lélegzetvételnyi szünet, amikor ő is szóhoz jut. - Nenenem... szó sincs róla, hogy hímsov... an... in... bloe... hímsoviniszta... nem vagyok az, még csak zenéről se volt szó... nézz a lábad elé, Runaaa... - felpattan, de már nem tudja elkapni, úgyhogy barátnéja elterül a deszkákon. Leguggol mellé és hóna alá nyúlva felhúzza, aztán meg mivel így elég ingatag az egyensúlya, leül inkább ő is és megöleli a lányt. - Ha egy percig is figyelnél arra, amit mondok... tényleg nem tudom, hogy mondjam... nem is az, hogy ijesztő lenne, mert már egy ideje tisztában vagyok vele, csak még nem mondtam senkinek... biszex vagyok. És ha megint lehímsovinisztázol, okostojás, akkor itt foglak hagyni. Fáj valamid?- kérdezi, amint elengedte Runát, ha megsérült, akkor elcipeli gyógyítóhoz is, viszont ott ül az arcán az is, hogy nagyon nem tudja, mire számítson azért, amit éppen kimondott, és reméli, hogy nem fog a lány visítva menekülni.
|
|
|
|