36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Várnai Zsófia hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 22. 00:48 | Link

Kornél


A vizsgaidőszak meglehetősen lefárasztott. Na nem azért, mert olyan sok vizsgám volt, sokkal inkább a tudat, hogy mi múlik ezen. Nem akartam évfolyamot ismételni, főleg nem az elsőt, hiszen ha felsőben még nem is, de így, elsősként szerintem baromi ciki megbukni, és az alapokat elölről kezdeni. Persze akinek nem inge, ne vegye magára, biztosan vannak olyan diákok, akik különféle okok miatt képtelenek levizsgázni, legyen az rossz családi háttér, vagy kulipinty születése. Mióta azonban szünet van, legtöbb időmet otthon, vagy kint a friss tavaszi levegőn töltöm, pihenek, rejtvényt fejtek, lefoglalom a húgaimat, vagy húzom a bátyámat. Mondhatni, csak a szokásos. A mai nap sem kivételes, egy napszemüveggel a fejemen, vékony tavaszi kabátban, farmerban, kibontott hajjal mászom végig a falut, útba ejtve a cukrászdát is persze. Amint beléptem, mosolyogva köszönt a tulaj, aki épp a pult mögött kérte számon az egyik alkalmazottat. Viszonoztam a mosolyt, majd a kiszolgálós részhez léptem, és kértem magamnak egy forrócsokoládét. Hiába jön a tavasz, ettől még mindig ez marad a kedvencem, a meleg ellenére is. Ahogy szeretem, a soknál is több csokoládéval kaptam meg az elviteles poharamban, kifizettem a megfelelő összeget, majd elindultam a tó felé. Azonban még mielőtt kiértem volna a falu széléhez, beugrottam a boltba, és vettem két zsömlét, hogy ha látok kint hattyúkat, vagy madarakat, megetethessem őket. Mindig így szoktam, ha arra járok. A falu szélénél aztán a stég felé indultam. Amint kiértem a széléhez leültem, levettem a cipőimet, és úgy helyezkedtem, hogy lábam kényelmesen lelóghasson. Miközben folyamatosan kortyolgattam az édes, szinte már tömény csokoládét, kisebb csipet zsemledarabokat dobáltam a vízre, és figyeltem, ahogy kissé elúszva egy-egy kacsa, esetleg hal megeszi őket. Mosolyogva néztem a természet működésén morfondírozva egy kellemesnek talált pontot, míg nem azt vettem észre, hogy teljesen elkalandoztam helyben, és időben is. Nehezen tértem csak észhez, akkor is félig kábultan ültem. Jól esett a csend, a csoki, a víz, és az állatok társasága, bár belegondoltam abba, hogy nem ártana némi emberi sem. Ha erősen koncentrálok, talán bevonzom magamhoz, és erre jár valaki. Úgyhogy gyere, csak gyere, siess, én meg addig tovább bambulok értetlenül, és gondolataimba süppedek.
Szál megtekintése

Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 23. 00:18 | Link

Kornél


A nyugalom, meg a természet olyan jó hatással volt rám, mint már jó ideje semmi. Nem azt mondom, hogy nem vagyok a toppon, hiszen minden jól megy, ami az életemet illeti, azonban nem tudom mióta nem volt már olyan, hogy letudtem ülni, és relaxálni kicsit. Ádámmal ez ritkán fordul elő, ha még csak a pihenésről lenne szó, de nem, aludni sem nagyon szoktunk, egyszerűen nincs rá időnk.
A csendes perceket egy hang zavarja meg, és mivel eddig nem kifejezetten koncentráltam a külvilágra, összerezzentem, majd tétován felnéztem. Nem tartott sokáig felismerni Kornélt, a farkasfiút. Egyszer találkoztunk ugyan, akkor is elég érdekes helyzetben. Nem hinném, hogy sokan tudják az iskolából, vannak itt vérfarkasok itt. Hála a jó égnek nem neveltek burokban a szüleim, így tisztába vagyok az összes varázslénnyel, vámpírral, vérfarkassal, és élőlénnyel, ami csak létezik. Érdekes témának találom, bár szerintem hülyeség állatként tekinteni rájuk, elvégre mégis csak emberekről beszélünk végső soron. Vagy mi.
- Szerintem nem én járok olykor veszélyes vizeken, Kornél. - jegyeztem meg kitérően, s mily' ironikus, hogy pont a vízparton ücsörögve mondtam ezt. Nem ismerem annyira, a múltkori alkalommal nem éppen arra mentünk, hogy megismerjük egymást, inkább próbáltuk eltussolni az érdekes helyzetet. Így nem tudom, miért gondolja, hogy nekem bajt jelent egy kis friss tavaszi levegő, na meg a láblógatás a szabadban.
- Miújság, mit keresel errefelé? - mosolyogtam rá, majd megpaskoltam magam mellett a stéget, némileg biztató hatást keltve. - Gyere, ülj ide. - ha már úgyis társaságra vágytam, nem akartam bevallani a rellonosnak, hiszen a zöldek nem kiváltképp szeretnek cseverészni, én azonban csak reménykedni tudtam benne, hogy ez egy kivételes helyzet, és veszi a célzást. A magam módján ugyan én is fárasztó tudok lenni, de általában még a legarrogánsabb emberek is képesek elviselni, mivel nem veszem fel a sértéseket. Nem vagyok az a típus, akibe bele lehet kötni, hála a szintén rellonos bátyámnak. Még jó, hogy ilyen nagy a család, előnyös, főleg ilyenkor.
Szál megtekintése

Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 28. 00:08 | Link

Kornél


- Ohh, ugyan, dehogy... sosem tennék ilyet... - jegyeztem meg ártatlanul, mint egy ma született bárányka, aki nem is tudja, miről beszél Kornél, sőt, még azzal sincs tisztában, mi az a világ, hiszen most látja először. Az a tisztaság, a tudatlanság sok mindent megváltoztatna, ugyanúgy, ahogy másként állnánk egymáshoz, ha nem tudnám, micsoda ő, és ha nem tudná, hogy én tudom. De tekintve az első találkozásunkat ez elkerülhetetlen, hiszen nem tartott sokáig rájönnöm, mit is láttam akkor.
- Hagyj már békén, apu! Nem lesz semmi bajom! - direkt az ironizáló megszólítás. Tudom, hogy vagy négy évvel felettem jár, és valószínűleg, ha nem tudnám amit tudok, akkor nem mernék ilyen szinten pimaszkodni vele. Nyilván nem fogok visszaélni előnyömmel, mert nem is vagyok olyan ember.
- Tudom, hogy csak 15 éves vagyok, és már ne is haragudj.... de te teljesen hülyének nézel? Ez esetben tájékoztatlak, hogy még van némi eszem ahhoz, hogy tudjam, kábé úgy lenne vége az életednek, ahogy ez kiderül. Nem állt szándékomban beköpni, ne aggódj. - kissé hosszúra sikerült monológom után a kék szempárba nézek, és nem eresztem el azokat. Határozott vagyok, és ami ennél is fontosabb, komolyan beszélek. - Na, elég meggyőző vagyok? - mosolyodom el végül, majd ismét a táj irányába fordulok, és azt figyelem. Nem is szólalok meg néhány percig, kissé gondolataimba mélyülök, majd utána, csak a változatosság kedvéért Kornél felé fordulok. Nem tudom, mit mondjak, nem akarom feleslegesen tépni a számat, ráadásul ő sem tűnik annak a beszédes embernek. Aztán mégiscsak elkezdi valamiféle kérdés húzni a fantáziámat, amit nem bírok magamban tartani.
- Kornél... ne haragudj meg a kérdésért... de.. hogy működik ez a farkas dolog? Egyáltalán, hogy váltál azzá? - buta kislány, aki túl kíváncsi, és saját magával szúr ki, tipikusan ez az érzés kerít magába. De most nem érzem magam veszélyben, ha bármi módon meg is támadna, nem itt tenné, na meg miért tenné? Ha már tudom, nem akarom csak egy darabkáját tudni, sokkal jobban érdekelne egy kerek egész, ami lefed pontosan minden kérdést. Nem fogom erőltetni, ha nem akarja, de úgy vélem saját magának is jót tenne azzal, ha kieresztené kicsit a fáradt gőzt. Mondjuk lehet, nem lenne ennyire görcsös utána. Ha máshogy nem is, legalább így segíthetek.
Szál megtekintése

Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. április 9. 20:48 | Link

Kornél


- Nem a szó szoros értelemben az életednek, mondjuk inkább úgy, onnantól elfelejtheted, hogy valaha is mondjuk családod legyen. Nem sok ember nézi el, hogyha különleges vagy. - jegyzem meg, mintegy csak úgy mellékesen. Lehet, hogy nem tizenöt évesen kéne osztanom az észt egy nálamnál jóval idősebb egyednek, ettől függetlenül mégis úgy érzem, ez a helyénvaló egy ilyen helyzetben. Ha valamit megtanultam az az, hogy a társadalom mindig elítéli azokat az embereket, akikre ráaggatható a "más" jelző. Pedig ez a legtöbb esetben egyáltalán nem ront az ember értékén, sőt, adott esetben épphogy javít.
- Lehet, hogy egy profi hazudó-gép vagyok, vagy az is, hogy letudom lassítani a saját szívverésem.. csak technika kérdése! - úgy tudom valamennyire betanulható, miként tudjuk lassítani, illetve gyorsítani a szívverésünket, habár a pontos "hogyan"-t nem tudnám megmondani. Egyszer olvastam csak róla egy regényben, ahol a főszereplő csinálta, hogy életben maradjon. Egyszer utána kéne nézni.
Amíg emészti a kérdésem, mosolyogva bólintok, ezzel is megerősítve, illetve jelezve, hogy tényleg érdekel, amit mond, kíváncsian hallgatom. Valljuk be, nem mindennap találkozik az ember vérfarkassal, vagy ha mégis, általában nem tudja róla, hogy. Most itt van valaki, aki az is, és én tudom is, magyarán minden klappol, és tud nekem mesélni. Úgyis szeretem az ilyen esti mese jellegű regéket, amit az emberek egy adott  helyzetről, vagy magukról mondanak el.
- Igen, ezt tudom. De te mégiscsak több vagy, mint egy könyv. Engem az is érdekel, milyen érzés. Az átváltozás. Mármint, nem fizikailag, mert azt most fejtetted ki, hanem lelkileg. Megváltozol, vagy mást érzel.. milyen? - észre sem veszem, mekkora kíváncsisággal, tudás vággyal, együttérzéssel és figyelemmel teszem fel a kérdést, szinte már már szenvedélyesen, és a bűnbánás még nem jön el hirtelen. Pedig mindig arra számít az ember, de engem sokkalta inkább érdekel maga Kornél. Egyszer találkoztunk ezelőtt, na és akkor mivan? Leginkább semmi. Mindenkivel ugyanúgy törődök, ráadásul buta sem vagyok, így remélem nem az fogja megakadályozni a válaszadásban, hogy én még csak egy "kislány" vagyok. Mert nem, nem vagyok az!
Szál megtekintése

Stég - Várnai Zsófia hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa