Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
Chaske Tsosie INAKTÍV
Uff bácsi. offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 334
|
Írta: 2013. október 28. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=190621#post190621][b]Chaske Tsosie - 2013.10.28. 21:13[/b][/url] Ahogy odakint elkezd alkonyodni, összeszedem a cókmókomat és elindulok a falu felé. Szokásosan az erdőn keresztül közelítem meg a települést, bár nem mintha erre lenne különösebb okom. Egyszerűen csak sokkal gyorsabb a fák között menni, és nem utolsó sorban ezáltal minimalizálom annak a lehetőségét, hogy összefussak valakivel. Az utóbbi időben ha lehet még inkább ember kerülő lettem, mint eddig. Mostanában megint több időt szentelek a bájitalfőzésnek, az olvasásnak és egyáltalán magamnak, mint a környezetemnek. Ellátom a gyógyítói feladataimat, de azt igazán senki nem várhatja el, hogy non stop azt várjam, mikor esik be valaki félholtan a gyengélkedőre. Így a mai estét is szabadnak nyilvánítom. Kibukkanva a falu határában a stég felé veszem az irányt, csak mert a nádas legalább takar majd valamennyire. Üresen találom a stéget, aminek kifejezetten örülök, bár abból sem csináltam volna problémát, ha vannak itt rajtam kívül. Már arról is elég pletyka van, hogy rendszerint az erdő irányába hagyom el a kastélyt, nem nagyon érdekel, ki mit szűr le a viselkedésemből. A stég szélére ballagok, ahol megszabadulok a ruháimtól - csak az alsógatyám marad rajtam, és ledobom a táskámat is. Igaz, már elég hideg lehet a víz egy esti fürdőzéshez, de erre is fel vagyok készülve. Hoztam magammal egy posvány színű főzetet, amely arra hivatott, hogy egy órán át megtartsa a testem melegét. Utána jön a kellemetlen rész, amikor elmúlik a hatás, és az ember esetleg a vízben maradt. Miután ezt a löttyöt felhajtom, előszedek egy adag nyálkás, kellően undorító varangydudvát és gyorsan lenyelem. Még előveszek a táskámból egy kis metszőollót, aztán egy szép fejessel a vízbe vetem magam. Van egy jó órám az úszásra, meg a munkára, így előbb a szórakozással kezdem. A vízben ugyan nem érzem magam olyan otthonosan, mint a friss levegőn, de azért a varangydudvának hála legalább nem fulladok meg, és tudom élvezni a helyzetet. Bár a látványban nem tudok igazán gyönyörködni, hiszen a felszínen már besötétedett és a Hold sápadt fénye a víz alatt nem érvényesül annyira jelentősen. Végül munkához látok, leúszok a tó fenekére, ahol éppen ebben a napszakban virágzik egy különleges, vörös hínárfaj. Ebből vágok le néhány hajtást, aztán kicsit távolabb úszva megtalálom a másik növényt, amit kerestem, a salátára emlékeztető enyvvirág. Ebből csak egy, szép nagy példányt veszek magamhoz, többet nem is tudnék. Amint kiveszem a tó fenekéből, elkezdi termelni a nyálkáját, amibe majd betokozódik. Még a víz alatt visszaúszok a stég közelébe, és közvetlenül a deszkák mellett emelkedek ki a vízből. Mivel a kezem tele van a növényekkel, előbb azokat feldobom a stégre, és csak utána állok neki, hogy kimásszak. Ahogy felhúzom magam, inkább már ereszkednék is vissza, ugyanis túl nagy lendülettel pakoltam ki a növényeket, és sikerült lecsapnom egy kis vízzel meg nyálkával a közelben üldögélő Matildát. Sóhajtok egyet, miközben gyorsan kikászálódok a vízből. - Elnézést, nem akartam, remélem, nem haragszik, mindjárt eltüntetem * szabadkozom azonnal, de teljesen nyugodt hangon, remélem a könyvtárosnő sem reagálja túl a dolgot. A kicsit távolabb lévő holmijaim közül előszedem a pálcámat és egy egyszerű tisztító bűbájjal megszabadítom Matildát a rá került szennyeződésektől. Persze ezt ő is meg tudta volna tenni, de mégiscsak a kötelességemnek éreztem, hogy ha már én csaptam le szegényt, én is oldjam meg a dolgot. Egyébként is elég kínosan érzem magam a fiatal nő társaságában, azóta, hogy teljesen lejárattam magam előtte. - Szép esténk van - jegyzem meg zavartan, majd egy bűbájjal megszárítom magam és nekilátok öltözködni.
|
|
|
|
Chaske Tsosie INAKTÍV
Uff bácsi. offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 334
|
Írta: 2013. október 29. 13:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=190876#post190876][b]Chaske Tsosie - 2013.10.29. 13:37[/b][/url] Matilda Igazság szerint Matildának szerencsés, amiért már van közös múltunk, ugyanis egy vadidegennel szemben még ennél is kevesebb együtt érzést vagy megbánást tanúsítanék. Elvégre csak egy kis víz meg nyálka az egész, két pálcasuhintás és már sehol semmi. Mivel szinte nap mint nap találkozom ennél csúnyább dolgokkal is, fel sem veszem az ilyesmit. Matildával azért nem szeretnék mogorván viselkedni, mert igazából nem is tudom, hogy kellene vele viselkednem. A múltkor azt hiszem már átléptünk egy határt, és bármennyire is szeretném, mégsem tehetünk úgy, mintha az meg sem történt volna. Igyekszem tartani a távolságot, de az ő részéről is érzem, hogy kimondatlanul is köztünk lebeg az erdő szélén történtek emléke. Nem tudom elviselni, hogy nem én irányítottam, és képes voltam teljesen kifordulni magamból. Nem is azon aggódok, hogy Matilda hogyan ítél meg engem, egyszerűen csak csorbát szenvedett a büszkeségem, a könyvtáros jelenléte pedig folyton erre emlékeztet. Közben gyorsan magamra kapom a ruháimat, mivel hideg van ahhoz, hogy gatyában flangáljak, és egyébként sem szokásom az ilyesmi. Aztán táskámból előveszek két dobozkát. Az egyikbe belegyűjtöm a hínárokat, a másikba meg megy a nyálkás virág. - Ezeket a növényeket ilyenkor a legjobb gyűjteni. Igaz, viszonylag kevés főzethez van rájuk szükség, de szeretem, ha minden van raktáron, ami csak kellhet - magyarázom tárgyilagos hangnemben. Ha pedig a könyvtáros kisasszonyt érdekli, még a dobozok tartalmát is megmutatom, csak hogy lássa rendesen, mi terítette be az előbb. Úgy érzem illene még mondanom valamit, talán még egyszer elnézést kérni, amiért megijesztettem, vagy bármilyen egyéb udvarias formasággal kitölteni az űrt. Csakhogy az ilyesmi egyáltalán nem az én asztalom. Nem tartom sokra az üres fecsegést, semmilyen fontos mondanivalóm nincs Tilda számára, viszont ismerősök vagyunk, így a jó modor mégis azt diktálja, hogy próbáljak meg valamilyen beszélgetést kezdeményezni. Ez a felállás pedig még egészen új terület számomra. Egyetlen embert ismertem eddig, akivel szinte észrevétlenül lett szoros a kapcsolatom olyannyira, hogy a jelentéktelenebb dolgokról szívesen diskuráltam vele. De az teljesen más volt, akkor sosem éreztem ezt a nyomást, hogy beszélnem, kellene. Úgy tűnik hiába is akartam teljesen magamba zárkózni, mégis hatással van rám, hogy a Bagolykő kis közösségében élek, sajnos kezd átragadni rám az itteniekre jellemző gondolkodásmód. - Még ide is könyvvel jössz? Mit olvastál? - szerencsére a csend nyúlik kínossá, mert amint meglátom nála a kötetet, őszinte érdeklődés támad fel bennem. Könyvekről beszélgetni pedig soha nem üres fecsegés.
|
|
|
|
Chaske Tsosie INAKTÍV
Uff bácsi. offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 334
|
Írta: 2013. november 1. 21:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=192775#post192775][b]Chaske Tsosie - 2013.11.01. 21:36[/b][/url] Matilda - És mi vitt rá, hogy ilyenekről olvass? * adok hangot a kíváncsiságomnak, mert nem tudom elképzelni milyen indíttatásból ismerkedett meg a szóban forgó növényekkel. Valahogy számomra meglepő ez az adat a fiatal könyvtárosról, a gyógynövények világa nem egy olyan terület, ami mindenkit lázba hozna. Matilda szavaiból azt szűröm le, hogy igazából még hobbi szinten sem foglakozik a növényekkel, hiszen akkor nem csak olvasott volna róluk. Magamból kiindulva ugyanis, ha a olvasmányaim során találkozok valamivel, ami felkelti és igazán megragadja az érdeklődésem, arról igyekszem gyakorlati ismereteket is gyűjteni. Akkor merem mondani, hogy tényleg ismerem az adott dolgot. Miután a dobozokban pihenő növények sikeresen meg lettek csodálva, el is pakolom őket, csak Matilda hangjára kapom fel a fejem. * - Oh, köszönöm* átveszem a csellengő hínárt Matildától, közben pedig apró mosoly jelenik a szám sarkában arra látványra reflektálva, ahogy a fiatal nő oda sem nézve, két ujja közé csippentve tartja a hínárt. Fel sem merül bennem, hogy mélyebb okai lehet a lesütött tekintetnek. Visszagondolva a köztünk történtekre, nekem több okom lenne a "szégyenlősködésre", mint neki, elvégre kettőnk közül ő volt a józanabb. Elrakom a növénykét, közben pedig a könyv felől érdeklődök. Ekkor már az én avatatlan szemeimnek is feltűnik, hogy Matilda kissé zavarban van, az miért és a "hogyan oldjuk a hangulatot" azonban már meghaladja a képességeimet, s mivel tisztában vagyok ezen korlátaimmal, inkább nem is tornáztatom rajta az agyam. Az sem tűnt fel, hogy közben személyesebb stílusba váltottam. Majd csak megoldódik magától a dolog. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, inkább a rögtönzött könyvismertetőre figyelek. Nagyjából az első félmondat alapján eldöntöm, hogy ez az a könyv, amit sosem fogok forgatni. Mivel a legkisebb mértékben sem érdekel, hogy milyen bődületes baromságokat képesek kitalálni a muglik. A chupacabra és egyéb be nem bizonyított létezésű dolgok érdekelnek ugyan, de biztos vagyok benne, hogy ilyen témában találnék pontosabb és megbízhatóbb forrást is. * - Biztos érdekes, de nem hiszem, hogy én valaha is ilyesmit fogok olvasni * kommentálom a hallottakat a rám jellemző tömör őszinteséggel. Nem akarom megbántani a másikat a véleményemmel, de nem is fogom azzal áltatni, hogy lelkesedést imitálok. Matilda a könyvben lapozgat, én pedig összeszedem a holmimat. Megvan, amiért jöttem, mehetnék is, de a könyvtárosnő marasztal. Reflexszerűen az az első gondolatom, hogy visszautasítom az ajánlatot, aztán mégis valami egészen más csúszik ki a számon:* -Nem, nem kell sietnem velük, a doboz bűbájjal van kezelve, úgyhogy nem száradnak ki még sokáig. * nem is gondoltam át igazán, hogy rövidített változatban annyit mondtam: "igen, leülök melléd" , mert egy ilyen megjegyzés után mégis lelépni elég nagy taplóság lenne - még tőlem is. Így aztán a pad mellé dobom a tatyóm és leülök Matilda mellé - persze az intim szféráján kívülre. Kíváncsi vagyok, szeretne-e valami konkrét dologról beszélgetni, vagy csak nem akart egyedül üldögélni a sötétben. Még mindig nem tudom mire vélni, hogy kerüli a pillantásomat. Mindenesetre megadom neki a lehetőséget, hogy feldobjon egy témát, ha akar és ha már itt marasztalt, mert ez nekem nem az erősségem. *
|
|
|
|
Chaske Tsosie INAKTÍV
Uff bácsi. offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 334
|
Írta: 2013. november 10. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=197794#post197794][b]Chaske Tsosie - 2013.11.10. 18:49[/b][/url] MatildaEgy félmosollyal jelzem, hogy teljesen megértem, miről beszél Matilda. Nekem is volt olyan időszakon, amikor tényleg faltam a könyveket, szinte minden témában olvasgattam. Az érdeklődésem máig is megmaradt, csak sokkal jobban szelektálok, hogy mire lehet érdemes az szabadidőmet áldozni. Amiből az (elméletileg) egész napos gyengélkedői ügyelet mellett többnyire nagyon kevés van. Valahogy azonban meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg hangosan is kimondjam mind ezt. Nem egy kifejezetten személyes adalék, de már hozzászoktam, hogy jószerével csak a munkámhoz kapcsolódóan bonyolódok beszélgetésekbe, és egyáltalán nem beszélek magamról. Miért kellene ezt tennem? Magamból kiindulva, az ilyesmire a legtöbben nem kíváncsiak. - Ez érdekes témának hangzik. - örülök, hogy a könyvtáros még azt is megnevezi, mi érdekli igazán, mert arra legalább tudok értelmesen és őszintén válaszolni. Felmerül bennem, hogy akkor végül miért is nem ezzel a területtel összefüggésben talált magának állást, de végül nem teszem fel a kérdést. Nem akarom faggatni, miközben én alig beszélek magamról, nem lenne valami fair. Egyébként sem lenne módom feltenni a kérdést, mert mégis eszébe jut, hogy mikor is találkozott ezekkel a vízinövényekkel. Tapintatosan úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna, ahogy a fiatal nő meggondolja magát, és végül nem nevezi meg az illetőt, akinek a kutatást végezte. Érdekelne, hogy vajon miféle gyógyitalokról volt szó, de tudván, hogy semmi közöm nincs az egészhez - ha már egyszer engem, mint hivatalos iskolai gyógyítót, nem keresett senki- , nem firtatom tovább a témát. Úgy tűnik, sikerült kissé zavarba hoznom Matildát a megjegyzésemmel, holott nem voltak ilyen szándékaim. Igaz, sok mindent elárul az emberről, hogy miket olvas, de ki vagyok én, hogy ez alapján pálcát törjek felette. Azt viszont nem tudom, hogyan kellene reagálnom a szavaira. Amit mondtam, nem fogom visszavonni, vagy magyarázni, így aztán a beszélgetésünk ezen szála kínos csendbe fullad. Miattam. Ezért is gondolom, hogy egyszerűbb lenne, ha a távozás mezejére lépnék, aztán mégsem így alakulnak a dolgok. Várakozva helyezem magam kényelembe a padon, kíváncsi vagyok, vajon miről szeretne beszélni Matilda. Bár van egy erős gyanúm, nem sietek fiatal hölgy segítségére, megvárom míg a közhelyes kérdés után összeszedi a gondolatait és elmondja min kattog az agya. A víztükörre pillantok, megpróbálom átgondolni, hogy is fogalmazzam meg, én hányadán vagyok ezzel az egésszel. - Nos, nem is feltételeztem...és én nekem sem szokásom az olyasfajta viselkedés. Egyáltalán nem hozott kellemetlen helyzetbe, azt megtettem én. Én sem szeretnék rosszban lenni Önnel, és kerülni sem szándékozom. Úgy gondolom, hogy egyikünk sem tehet arról, ahogy viselkedtünk, így nincs is értelme emiatt kínosan éreznünk magunkat. - foglalom össze az álláspontomat. Elfordítom a pillantásomat a csillagok felé,és hagyom, hogy kicsit elkalandozzanak a gondolataim. - Csak a kínosan dühítő, hogy az ember ilyen kiszolgáltatott tud lenni. Olyasminek, amit nem ért, nem ismer... - motyogom halkan, inkább csak az éterbe, semmint Matildának címezve.
|
|
|
|
Chaske Tsosie INAKTÍV
Uff bácsi. offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 334
|
Írta: 2013. november 17. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=201017#post201017][b]Chaske Tsosie - 2013.11.17. 20:45[/b][/url] Matilda*Nagyon remélem, hogy ezzel le is zárhatjuk a témát. Ugyanakkor meg van bennem a hajlam arra is, hogy kicsit elmélkedjünk a dologról. Matilda reakciója arról biztosít, hogy kielégítő volt számára a válaszom és nem szeretné tovább fűzni a szót ezzel kapcsolatban. Így viszont eléggé kimerültek a további lehetőségeink beszélgetés téren. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy gyorsan témát váltsunk és kedélyesen beszélgessünk tovább. Csak az maradt, hogy gyerünk vissza a kastélyba, mert egyébként is jól ránk esteledett már. Csak gyanítom, hogy Matilda is ilyen gondolatmenet alapján áll fel, ennek pedig felettébb örülök. nem mintha problémát csináltam volna abból, ha én kezdeményezem, hogy menjünk, de azért mégis jobb így. Csakhogy mire én is felkelnék, Matilda egy sikkantás majd hangos csobbanás kíséretében eltűnik a láthatárról. Azonnal felpattanok a fodrozódó vizet figyelem, ahol Matilda eltűnt. Várom, hogy felbukkanjon. Egyáltalán nem vagyok szívbajos ilyen esetekben, és számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fiatal nő tud úszni. Sőt valahogy azt is biztosra veszem, hogy nem most fürdik életében először tóban, így azt is feltételezem, hogy nem fog bepánikolni, hanem szépen a felszínre úszik. Ez mind alapvető dolog számomra, és ebben az esetben teljesen felesleges lenne megmentőt játszva utána vetnem magam. Egyébként sem áll jól az a szerep. Azonban telnek a másodpercek, a vízfelszín lassan megnyugszik és Matilda nincsen sehol. Ekkor már motoszkálni kezd bennem a gondolat, hogy talán nem tud úszni. ~ Már fel kellett volna jönnie~ Villámgyorsan rámolom ki a táskámat és ismételten bekapok egy darab varangydudvát, mivel fogalmam sincs, meddig fog tartani, míg megtalálom Matildát a vízben. Jobb mindenre felkészülni. Sietve belevetem magam a tóba, és erőteljes karcsapásokkal úszok lefelé a nő után kutatva.
|
|
|
|
Chaske Tsosie INAKTÍV
Uff bácsi. offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 334
|
Írta: 2013. december 15. 19:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=214724#post214724][b]Chaske Tsosie - 2013.12.15. 19:14[/b][/url] MatildaFélek, hogy mire felfogtam mi történt, már késő. Maga a gondolat, hogy tőlem függ valaki élete, nem új számomra, de a körülmények igen. Most nem a tudásomra van szükség, csak arra hogy megtaláljam Matildát és a felszínre húzzam. Ez pedig egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak, tekintve, hogy alig látok valami a sötétben és egyébként is elég nagy ez a tó. Ahhoz mindenképp, hogy valaki eltűnjön benne. Nagyobb kihívás ez nekem, mint amihez hozzá vagyok szokva, de a lélekjelenlétemet nem vesztem el, az adrenalinszintem megemelkedik, csak a feladatra "feladatra" koncentrálok. Lassan úszok, próbálom minél kevésbé felkavarni a vizet, hogy meglássam és meghalljam Matildát. Viszonylag gyorsan sikerül is észrevennem, hogy a könyvtáron kicsivel arrébb( a vízben nem igazán tudom felmérni a távolságot) kapálózik és közben azért egyenletesen süllyed lefelé. Azonnal elindulok felé, és ekkor szembesülök vele, hogy mennyire rosszul mértem fel a távot, mert messzebb, mint számítottam. Mire odaérek hozzá, a fiatal nő már nincs eszméleténél. Átkarolom őt és elkezdek felfelé tempózni vele. Megint csak azt érzem, hogy túl lassú vagyok, ki fogok futni az időből, szinte egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre előbukkanunk a vízből. Csak most van időm tüzetesebben szemügyre venni Matildát. Úgy tűnik nyelt egy adag vizet, de szerencsére nem volt túl sokáig oxigén hiányos állapotban, a szívverése bár a szívverése elég gyenge. Azonnal a stéghez úszok vele, ahová óvatosan és elég körülményesen sikerül csak feljuttatnom. Nem mintha nehéz lenne, csak nem egyszerű dolog kiemelni őt a vízből és közben nem elsüllyedni. A stégen már nyugodt körülmények között kezdhetek neki, hogy kipumpáljam a vizet a tüdejéből. Elég szerencsésen alakulnak az események, alig néhány mellkaskompresszió után Matilda felköhög.
|
|
|
|