Gászton

A víz olyan vonzó közeg ebben a szépséges időben. Szép? Kinek hogy. A jeti biztosan sírva borotválná le az összes szőrét, ha erre kéne sétálnia. Márpedig megszámlálhatatlanul sok errefelé a szerelmes pár. Éppen csak egy aprócska Lencsilány pancsikol magányosan a tóban. Pont, mint Ariel, mielőtt a herceg eladta volna egy sushi bárnak.
Kék fürdőruháján halacskák úszkálnak körbe-körbe, mert hisz abban, hogy így majd beleolvadhat környezetébe, és nem zavarja meg a tó természetes élővilágát. Tán még be is fogadják maguk közé víz alatti világukba, s lehetne akár sellő is. Bár tény és való, ezek a sellőcskék leginkább úgy néznek ki, mintha romlott pacalt ettek volna, s azóta is menne a hasuk. Leonie sokkal inkább kedveli varázstalan nagyszüleinek tévéjében látott egyéb elképzeléseket. A muglik néha olyan viccesen  tudnak ábrázolni egy-egy lényt…
Na, de kedves barátaim, térjünk csak vissza oda, ahol a sztori kezdődik.
Kis törpénk boldogan fürdőzik a langymeleg vízben, s éppen azt játssza, hogy két nyúl beszélget a víz alatt. Ujjaival V-t formáz, ami egyenlő a nyuszik füleivel, majd félig elmerülve, bugyborékolva szinkronizálja új házi állatkáit. Hogy ennek van-e bármi köze ahhoz, hogy gombapörköltet evett reggelire…
Éppen nagyot ugrik a nyúl, mikor a háttérben megpillant egy alakot. Tekintete vagy fél percig időzik a stégen sütkérező diákon, mire egy nagy vigyor közepette elmerül a vízben, s elkezd felé úszni. Esélytelen lenne, hogy Gászton ne vegye észre, de a srác pont kiterült, mint egy megfáradt béka az úttesten, úgyhogy csak oson és oson… pontosabban úszik, s haja külön lényként követi őt, míg el nem éri a stéget. Ott aztán vigyorogva kiemeli fejét a vízből, s nevetését alig visszafojtva megrántja Gászton lábát. Természetesen ahhoz nincs elég ereje, hogy így simán berántsa őt a vízbe, meg aztán ledarálná a fél gyerkőcöt a stég fája, ha végighúzná rajta. De talán sikerült frászt hoznia egyik szeretett pajtására. Nem mellesleg még nem jött rá, hogy kit molesztál éppen valami egészen felismerhetetlen artikulálatlan üvöltés közepette. Merthogy úgy hatásosabb, nemde? Már csak az volna kellemetlen, ha a srác egy egyszerű mozdulattal lerúgná a fejét…

Gásztonka, a helyre legény

Egészen mulatságosnak tartja, hogy Gászton úgy üvöltözik, mint egy kakadu, ha kitépik a tollát. Pedig csak a lábát kapta el a fiúcskának: igaz, arra elég masszívan rámarkolt, s csak akkor engedi el, mikor elkezd rugdalózni. Csúnya vég volna egy fiatal, ereje teljében lévő hölgynek, ha lerúgnák a fejét a helyéről. Inkább visszacsobban a vízbe, s jóízű kacagásba kezd.
-Gááhháhászton – nevetgélve, ugrándozva örvend barátocskájának, aztán már csak a nagy bugyborékolás marad utána. Szinte észre sem veszi a nagy mulatságban, hogy elmerült, ezért nem kis meglepetésként éri, mikor a tüdejébe felszippant egy tálca kupicányira való szutykos vizet. Krákogva, köhögve, de ettől függetlenül még mindig nevetve tör ismét a levegőre. Még hallja, micsoda dicsérő szavakat kap a banános sráctól.
-Én vagyooook! – kiáltja boldogan, mihelyst megszűnik fuldokolni, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, s cseppet sem nőiesen – leginkább úgy, mint egy hasfájós rozmár – kivergődik a stégre, hogy következő mozzanatával máris rávetődjön Gásztonra. Nem ad neki esélyt a menekülésre, jól megszorongatja, mondhatni beletörölközik.
-Szia Gászton! Ariel vagyok! Látooood? – megrázza a fejét, mint egy valamirevaló kiskutya, s csöpögő tincseivel beteríti az előtte ücsörgőt. Tán még arcon is vágja, de a legkevésbé sem zavartatja magát emiatt.
-De ne haljál meg, mert akkor szomorú és bűntudatos leszek. Te sem akarhatod, hogy a pokolra jussak miattad, amiért véletlenül megöltelek. Viszont ha majd nagy és híres ereklyevadász leszek, tényleg elvihetlek valamilyen sírba, és akkor együtt kalandozunk majd! Ugye te is várod már? – izgatottan mászik bele a másik arcába; lelkesebb nem is lehetne.
-Hableányosat játszom – hirtelen témaváltással válaszol a feltett kérdésre. –Játszol velem hableányosat? A mamám tévéjében láttam egy mesét, ahol volt egy sellőlány, akinek olyan vörös haja volt, mint nekem. És tudod mi történt vele? Találkozott a herceggel! Szóval most te leszel a herceg, mert te szőke is vagy meg… hát nem tudom. Lovad az nincs. Akkor te leszel a szegény herceg, akinek nem telik lóra. Ne félj, majd szerzünk pénzt lóra… kiülhetünk a térre, és énekelhetünk, akkor majd gazdagok leszünk! – összevissza hadovál. Végül is, Gászton azt kérte, meséljen…