A nyár hamarosan véget ér, én pedig még a közelébe sem értem az általam elképzelt idilli test megkaparintásához. Felsőtestem inkább hasonlít egy kislányéhoz, egyetlen kocka vagy izomköteg sem borítja, ráadásul körülbelül olyan fehér, mintha minden este legalább háromszor megfürödnék egy jó nagy kád hipóban. Így pedig mégis miféle csábító válhat belőlem? Nem tudom sem düledező izmaimat mutogatni, így hát jobb híján kénytelen vagyok az utóbbi problémát orvosolni. Mégiscsak jó lenne valami szépfiút vagy csinibabát összeszedni az év kezdésére.  Persze, egy ilyen putriban, mint Bogolyfalva, olyan nem létezik, hogy szolárium, ezért kénytelen vagyok valamilyen alternatív megoldást keresni a problémámra.
Egyébként is jobban szeretem, ha testemet semmilyen ruhaanyag sem takarja. Ez sokkal kényelmesebb megoldása a meleggel és mindenféle viszketős anyagból készült ruhákkal való elbánásnak. Persze Theory sosem örült neki, mikor egy-egy zongoraóra után arra jött haza, hogy az ikre pucéran rohangál a lakásban, vagy éppenséggel a TV előtt mesét néz, de már nem otthon vagyunk, így azt csinálok, amit akarok. Ha egy szál semmiben szeretnék végigfutni a kastélyon, akkor azt fogom tenni! Ha pedig úgy döntök, hogy nudizni indulok, akkor abból az is lesz! Ebben még az utánam kiabáló szobatársaim sem tudtak megakadályozni, akik amióta a fejembe ötlött a terv próbáltak lebeszélni az egészről. Kicsit sem veszem komolyan őket, hisz én egy erős és független fiatalember vagyok, nehogy már valaki is parancsoljon nekem! Éppen elég volt tizennégy év, egy ázsiai anya oldalán, köszönöm szépen!
Igazából fogalmam sincs, miért féltenek ennyire. Van elég sütnivalóm és ravasz is vagyok ahhoz, hogy ki tudjam játszani a rendszert úgy, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem, ráadásul a szabályokat se törjem meg. Mondjuk például, hogy ne teljesen pucéran induljak útnak, hanem legalább felvegyek egy köntöst, valamint, hogy vigyek magammal naptejet is. Barna akarok lenni, nem pedig sült csirke.
Útközben szidom egy sort az égieket, amiért azért az kiment a fejemből, hogy valamilyen lábbelit ráerőltessek praclijaimra, mivel most a stégig vezető úton az összes királydinnye és az egyéb paraszti környezetben megtalálható, tövissel vagy tüskével ellátott növény a talpam puha bőrébe fúródik. Az én testem pedig olyan, mint egy templom. Tisztelni és imádkozni kell előtte, meg persze néha gyónni alatta.
Nagy sziszegések és nyöszörgések közepette érkezek meg úti célomig, ahol nem teketóriázok sokat, fogom magam és azzal a lendülettel, ami idáig hajtott, le is kapom magamról a textilt. Lehajolok, hogy fejemet megrázzam, ezzel végre meglobogtathassam hajkoronámat. Frissítően kellemes érzés, ahogy a levegő csiklandozza testemet és a néha érkező apró fuvallatok belekapnak a hajamba. Komolyan, miért nem akar velem együtt lenni senki sem? Olyan vagyok, mint valami görög isten, akit márványból faragtak. Oké, azért vannak gondok a méreteimmel, de az ég szerelmére, csak tizenéves vagyok!

A nyár hamarosan véget ér, én pedig még a közelébe sem értem az általam elképzelt idilli test megkaparintásához. Felsőtestem inkább hasonlít egy kislányéhoz, egyetlen kocka vagy izomköteg sem borítja, ráadásul körülbelül olyan fehér, mintha minden este legalább háromszor megfürödnék egy jó nagy kád hipóban. Így pedig mégis miféle csábító válhat belőlem? Nem tudom sem düledező izmaimat mutogatni, így hát jobb híján kénytelen vagyok az utóbbi problémát orvosolni. Mégiscsak jó lenne valami szépfiút vagy csinibabát összeszedni az év kezdésére.  Persze, egy ilyen putriban, mint Bogolyfalva, olyan nem létezik, hogy szolárium, ezért kénytelen vagyok valamilyen alternatív megoldást keresni a problémámra.
Egyébként is jobban szeretem, ha testemet semmilyen ruhaanyag sem takarja. Ez sokkal kényelmesebb megoldása a meleggel és mindenféle viszketős anyagból készült ruhákkal való elbánásnak. Persze Theory sosem örült neki, mikor egy-egy zongoraóra után arra jött haza, hogy az ikre pucéran rohangál a lakásban, vagy éppenséggel a TV előtt mesét néz, de már nem otthon vagyunk, így azt csinálok, amit akarok. Ha egy szál semmiben szeretnék végigfutni a kastélyon, akkor azt fogom tenni! Ha pedig úgy döntök, hogy nudizni indulok, akkor abból az is lesz! Ebben még az utánam kiabáló szobatársaim sem tudtak megakadályozni, akik amióta a fejembe ötlött a terv próbáltak lebeszélni az egészről. Kicsit sem veszem komolyan őket, hisz én egy erős és független fiatalember vagyok, nehogy már valaki is parancsoljon nekem! Éppen elég volt tizennégy év, egy ázsiai anya oldalán, köszönöm szépen!
Igazából fogalmam sincs, miért féltenek ennyire. Van elég sütnivalóm és ravasz is vagyok ahhoz, hogy ki tudjam játszani a rendszert úgy, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem, ráadásul a szabályokat se törjem meg. Mondjuk például, hogy ne teljesen pucéran induljak útnak, hanem legalább felvegyek egy köntöst, valamint, hogy vigyek magammal naptejet is. Barna akarok lenni, nem pedig sült csirke.
Útközben szidom egy sort az égieket, amiért azért az kiment a fejemből, hogy valamilyen lábbelit ráerőltessek praclijaimra, mivel most a stégig vezető úton az összes királydinnye és az egyéb paraszti környezetben megtalálható, tövissel vagy tüskével ellátott növény a talpam puha bőrébe fúródik. Az én testem pedig olyan, mint egy templom. Tisztelni és imádkozni kell előtte, meg persze néha gyónni alatta.
Nagy sziszegések és nyöszörgések közepette érkezek meg úti célomig, ahol nem teketóriázok sokat, fogom magam és azzal a lendülettel, ami idáig hajtott, le is kapom magamról a textilt. Lehajolok, hogy fejemet megrázzam, ezzel végre meglobogtathassam hajkoronámat. Frissítően kellemes érzés, ahogy a levegő csiklandozza testemet és a néha érkező apró fuvallatok belekapnak a hajamba. Komolyan, miért nem akar velem együtt lenni senki sem? Olyan vagyok, mint valami görög isten, akit márványból faragtak. Oké, azért vannak gondok a méreteimmel, de az ég szerelmére, csak tizenéves vagyok!

Élvezem, ahogy a meleg nyári szellő végigsimít fedetlen testemen. Megborzongok a jóleső érzéstől, mire az összes rajtam található szőr azon nyomban égnek ereszkedik. Nem vagyok egy bozontos fajta, ráadásul ami van, az is szőke, szóval tényleg úgy nézhetek ki, mint legalább Hófehérke nudis változata. Lehajolok, majd meglebegtetem immáron hosszú barna tincseimet. Még mindig bánt a tudat, hogy egy hárpia nőci miatt meg kellett szabadulnom gyönyörű tejfel szőke hajkoronámtól, még ha ez egy átmeneti állapot is. Fogalmam sincs, meddig tartanak a hajfestékek, pláne a mágiával felvitt darabok, így szó szerint minden nap álomba sírom magam. Na, jó nem. Tudom, hogy szexi vagyok, még így barnán is. Akár egy görög isten, akit márványból faragtak. Még a bőröm is olyan sima és fehér, akárcsak az említett kőzet.
Észre sem veszem, de reflexből bepucsítok, mikor fülemet hangos nótaszó csapja meg. Nem ismerem a számot, de önkénytelenül is táncolni kezdek a ritmusra. Lassan, szinte már erotikusan állok fel, majd dülöngélni kezdek a zenére. Kezemet végigfuttatom testemen, majd hajamat oldalra döntve azt is megrázom. Nem tudom, milyen nyelven lehet ez a muzsika, de egész jó cucc. Aztán mire jobban beleélhetném magam, már véget is ér, mikor a lány kapkodva kinyomja a telefont. Elmosolyodom szavaira, bár ezt ő nem láthatja, mivel még mindig háttal állok neki.
- Te pedig azt, hogy bámulni nem valami szép dolog – megfordulok, arcomon még mindig az önelégült mosolyom csücsül. – Nos, tetszik amit látsz? – Vágom fedetlen csípőmre kezeimet, majd megfordulok előtte, végül pedig egy meghajlásba zárom le a mozdulatsort. Lehet, hogy első látásra kislánynak nézek ki, de abban most már biztos lehet, hogy egyáltalán nem vagyok az.