36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 13. 15:23 | Link

Nico - Egy forró vasárnap délután
Ruha
És ami alatta van

- Csak vasárnap van.
Ezt már mondtam neki egyszer, amikor megkérdeztem, hogy van-e kedve piknikezni velem, mert én elhatároztam, hogy ha már vasárnap van, akkor piknikeznék, és a sors akarta igazából, hogy szembe jöjjön velem, és el tudjam hívni magammal. Eléggé megkedveltem, és jókat tudunk beszélgetni, egyedül piknikezni meg annyira snassz. El kellene mennem tényleg a menhelyre, és kellene egy társat szereznem, mert a séta sem annyira jó egyedül, célszerű lenne, ha mondjuk egy kutyát sétáltatnék.
- Ne aggódj, hoztam mindent, nem fogsz leégni.
Mert tudom, hogy erre szeret az ember odafigyelni, én sem akarok leégni, mert holnap már dolgozom, és tudom, hogy a kislányok kikezdenek, ha nem barnulok, hanem égek. Örülök, hogy van társaságom, sokkal energikusabbnak érzem magam így sokkal inkább látom azt a bizonyos motivációt, hogy tényleg kimozduljak. Ilyenkor vasárnap mindenki punnyad, és visszavonul a házba, pont ezért jó kimozdulni éppen most, mert senki sincs a kedvenc helyemen, érzem. ÉS valóban, ahogy közeledünk a tavacska felé, elvétve ül csak egy-két ember, a stégen pedig senki sincs. Örömömben tapsikolok egy kicsit, és csillogó szemekkel nézek Nicora.
- Tökéletes nap a mai, gyere!
Húzom meg a pólója aljánál, de elengedem, és nem húzom magam után, tud ő jönni, Én lelkesen sietek fel az építményre, majd szétnyitva a táskát előveszem a kockás plédet és leterítem, a hajamat a fejem tetején egy nagyobb kontyba fogom össze, közben rámosolygok Nicora, és intek felé egyet.
- Gyere, egy kis szín sosem árt, tudod, a savanyúságodra.
Úgy tippelem, hogy ezzel a szóval szerette volna jelezni, hogy most nincs fiú az életében, nincs senki, akivel eljuthatna a következő szintre. Egy kis szín mindenkinek jól jön, sokkal szembetűnőbb lesz az ember, és felfigyelnek rá. Kibontom a ruhámat, és az aljánál fogva a fejemen át veszem le, majd összehajtva a táskára teszem.
- Úsztál már a tóban? Tilos.
Cinkos mosoly húzódik az ajkaimra, ahogy a tavacskának háttal állva, Nicot nézve a stég szélére lépegetek. Nem ugrom, csak a határait feszegetem.
- Állítólag egy gyönyörű sellő is él odalent.
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 13. 15:56 | Link

Emily
Itt van apuci

Már akkor tudta, hogy kemény fába vágta a fejszéjét, mikor Emily-vel találkozott a fesztiválon. Azóta találkoztak az egyetemen is, persze tök véletlenül és a legutóbb - jó, ez már tényleg véletlen volt - a falu utcáin csámborogva. Szinte szó szerint kapták le a tíz körméről, hogy ugyan menjenek már piknikezni, mert tök uncsi vasárnap a házban ücsörögni és punnyadni. A férfi végül is úgy volt vele, hogy nincs akadálya a dolognak, bár továbbra is úgy érezte, megütheti a bokáját ezzel az egésszel, elvégre oké, hogy ők most ilyen haverizék, de Adrian mit fog szólni? A nője egy másik, sokkal idősebb hapsival megy piknikezni. Ez nem olyan romantikus maszlag, mint a filmekben? Ugye értitek már, mi nem stimmel?
- Óóó, hát akkor bekenheted a hátamat, ha bekenhetem a hátadat - ez kompromisszumosnak tűnik. Mondjuk ilyesmit csak a párok csinálnak, de Nico tudja, hogy ez most nem olyan. Csak egy gondoskodó barát, aki vigyázni akar egy gyönyörű, hamvas bőrű hölgyeményre. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy szívesen érne hozzá a másikhoz. Tudni akarja, milyen érzés. A fesztivál nem volt az igazi, de ez most... Jaj istenem, de végtelenül romantikus...
- Hát, igazából nem hiszem, hogy erre gondolt volna a húgom, de egy kis színt olasz létemre valóban illene összeszednem - hát jó, ő is fürdőgatyába jött - csak semmi Batman! -, végül is... Már útközben ledobálja a cipőit, nem szarozik, veszi le a felsőjét és épp hámozza le a kezeiről, mikor meglátja Emily-t vetkőzni. Egy pillanat alatt dermed meg, mert oké, hogy elképzelte a lányt szinte meztelenül, de a képzelet és valóság annyira távol áll egymástól, hogy az nem igaz. Biztos volt abban, hogy a másik észbontó és szexi és he would falhoz vágná, de amit lát... És tudjátok ilyenkor igazságtalanok a nők. Hogyan nézzen a szemébe?? Hát nem lehet, elég, ha a nő csak a perifériás látásába kerül és telemegy a szeme csöccsel! Akármennyire is vulgáris ez így, erre nem volt felkészülve. Ahogyan arra sem, ami a nadrágjában alakulgat. A fenébe már! Pólóját úgy tartja maga előtt, hogy a kényes területet eltakarja, úgy közeledik a nőhöz.
- Gyönyörű sellő? Egyet sem látok - igyekszik nagyon erősen a tó tükrére meredni, mintha tényleg azt fürkészné. Már a lány mellé ér, mikor csalódottan megcsóválja a fejét. Persze mindez csak játék. Amilyen ártatlannak mutatja magát, annyira bűnös valójában. Ugyanis amikor ismét felegyenesedik, egy laza mozdulattal löki meg a lányt és beleplaccsantja a vízbe. Ez több okból is pozitív: megrendezi a tökéletes bókhelyzetet és nem látja Emily testét, ami így nem vált ki őférfiasságából nem kívánt reakciókat. Ahogy a lány feje kibukkan a vízből, hirtelen elmosolyodik. - Most már látok.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 13. 16:51 | Link

Nico

- Bekenheted a hátam.
Jelentem ki vidáman. Minden csodálatos, hiszen a stég szabad. Pont ennyi kellett ahhoz, hogy ez a mai nap tökéletes legyen. Mármint persze a sok másik dolog mellé jött, de ez koronázta meg a mai napot. Imádom a stéget, mert annyira romantikus, annyira meghitt és csodálatos. Az egész annyira tökéletes. A legkedvenecebb vasárnapom a hónapban, ez már biztos. Elégedetten nézem a vizet, és végig elégedettséggel a testemben, a szívemben és a lelkemben cselekszem. Egy dolog van, amit azért picit sajnálok, hogy Nico meleg. Komolyan, ha nem lenne az, minden annyira tökéletes lenne. Annyira jók lennénk együtt, de szerintem nekem ez a sorsom, hogy minden srác, aki tetszik, inkább a saját neméhez vonzódik. Hát ez kínos.
- Mondjuk ez igaz. Egy kis napbarnítottság... meeeg... mondjuk lehetne szőrtelen a mellkasod. Szerintem akkor délcegebbnek hatnál.
Mondjuk nem tudom, hogy ő, hogy is mondjam, melyik játékos? Igen, azt hiszem, ez a jó szó. Nem tudom, hogy melyik csapatban játszik. Szóval lehet, hogy azért szőrös a mellkasa, mert ez is egy jelzésértékű dolog. Nem akarok nagyon beletenyerelni a dologba, meg belekérdezni, hogy akkor most mi a szitu nála, csak egy picit próbálok javaslatot tenni, mint a barátja. Azért remélem, hogy nem hagy faképnél emiatt az egy dolog miatt. Az biztos, hogy az exe elégcsúnyán taccra tette az önbizalmát meg az életkedvét, és kár, hogy én ezene nem tudok segíteni, hiszen én csak egy lány vagyok, akivel maximum vásárolni mehet el. Mondjuk ez nem rossz gondolat, elmehetnénk vásárolni. Na majd ezt is mondom neki mindenképpen.
- Mi a baj?
Pillantok fel rá, és egy kicsit aggódom, hogy most jött rá, hogy fél a víztől. Remélem nem így van, mert ezt a napot fejben már olyan szépen elterveztem idefelé jövet, és nem szeretném, hogy csak kint üldögéljen, mert tudom magamról, hogy én nem tudom megállni, hogy ne menjek be.
- Hát ez az, hogy még senki sem látta.
Mondom nagy komoly tudományos hangon, és kiegyenesedve nem számítok rá, hogy ő kihasználja a figyelmetlenségemet és belök a vízbe. Egy aprót sikítok, majd a tó vizének kiivása után a felszínre török, köhögve, szétbomlott hajjal, aminek a fele az arcomba lóg, a szemem pedig tele van vízzel.
- Elég alacsony az ízlésküszöböd.
Van egy olyan tippem, hogy borzalmasan nézhetek ki, de nevetek, mert a borzalmas mellett szörnyen vicces is lehetek. Nem, ez nem olyan, mint a filmekben. Veszek egy nagy levegőt, lemerülök, és a víz alatt eligazgatom a hajam, mielőtt felbukkannék. Még mindig vigyorogva nézek rá. Karjaimmal és lábaimmal tartva fenn magam.
- Na, és csak ott állsz, vagy csatlakozol? Tök meleg a víz.
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 19. 20:16 | Link

Emily

Le sem reagálja a hátbekenős dolgot. Hogy miért? Mert bár imádná, ha hozzáérhetne a másikhoz és minden bizonnyal az sem lenne sokkal rosszabb érzés, ha a nő masszírozná be a naptejet a férfi bőrébe... Mégsem gondolhat erre, így nem forszírozza tovább a dolgot.
Ahogy megjegyzés érkezik a mellkasára, felvonja szemöldökét, de végül nem mond semmit. Harminc alatt a férfiak meztelen csigák. Harminc felett viszont férfiállatok, akik szőrösek. Már bocsánat, de nem valami tizenhét éves kisfiú. Arról nem is beszélve, hogy bár sajtot nem lehet reszelni hasán, azért igenis jó teste van és felháborító, hogy mindebből csak annyit vett észre a másik, hogy szőrös. Ebből is látszik, mennyire elvakultan szereti azt az Adrian gyereket, még csak ki se lát a nagy vattacukor felhőből. Jó, hát nem egy Henry Cavill (enyhe utalás, KHM), de azért egyáltalán nem rossz pasi. - Nekem így tetszik. Ne nézd, ha nem akarod - hangja tőle teljesen idegen módon sértődött, ez pedig valószínűleg rátesz majd egy lapáttal arra az elképzelésre, hogy meleg. De mivel nem tudja, hogy Emily fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak, így egyszerűen csak elengedi a dolgot.
Megjátssza magát. Rosszabb, mint egy ravaszdi róka. Elhiteti a másikkal, hogy most rémesen elszomorodott, tőrbe csalja és semmit sem mond a komoly okfejtésekre, csak a vizet pásztázza. Naná! A tökéletes merénylethez elengedhetetlen a tökéletes trükk, ő pedig nem késlekedik soká, pillanatok alatt hajtja végre orv tettét, a nő pedig csak úgy placcsan a vízben. Kár is tagadnia, viccesnek találja az egészet és még egy bókot sem átall dobni a másiknak.
- Elég alacsony az önértékelésed - kapásból vágja rá és elgondolkodik azon, hogy vajon miért hiszi azt a lány, hogy nem lenne egy gyönyörű sellő. Tán a kis párocskája nem érezteti vele minden nap, mennyire különleges? Nem kényezteti halálra, ahogyan az egyébként elvárható lenne? Ó, mert hát Nico azt tenné, elhalmozná bókokkal, csókokkal és... Várjunk csak, kezdünk kissé elkalandozni. Emily hangja zökkenti ki gondolataiból és a látvány, ahogy a nő felfekszik a víz színére. Szándékosan csinálja ezt velem ez a perszóna.
Mivel megint veszélybe kerül férfiasságának álcázása, így nem teketóriázik sokat, hirtelen hajítja el törölközőjét és ugrik egy bombát. Nem mondom azt, hogy nem lesz vizes még a kastély is - ennek az ugrásnak ugyanis technikája van! -, mindenesetre a másikat is kizökkenthetik a hirtelen érkező hullámok. Felbukkan a víz alól és még épp nem illetlen közelségbe úszik a lányhoz. - Tényleg tök meleg a víz - elmosolyodik és örömmel nyugtázza, hogy mostantól Emily olyat mutathat, amilyet akar, amíg a vízben vannak, neki mindegy. Vagyis igazából ez nem így van, de tegyük fel. - Na és mit szeretnél csinálni? Csak így... Úszni? - fura lehet a kérdés, de értitek. Csak így csendben tempóznak, meg nem tudom, vagy mennek is valahová... Csak mert, ha már tilosban járnának, felfedezhetnék a tavat vagy valami.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 20. 08:26 | Link

Nico

Elnevetem magam a sértett hangján, mert nem megbántani akartam, csak elmondtam a véleményem. Pedig megszokhattam volna már, hogy a hozzá hasonló fiúk sokkal érzékenyebbek a külsejükre, és drasztikusan össze tudnak omlani akkor is, ha egy nőnemű egyed kritikáját kapják. Kár érte, pedig aranyos, de ha valaki, hát én el tudom fogadni, hogy meleg. Sőt, szerintem egy extra radarom van hozzá, amivel gyűjtöm őket. Bele sem gondolok inkább, hogy vajon milyen szerető, hogy milyen a társának lenni. Talán majd Adrinak utalok rá valahogy, hogy érdemes lenne a környezetében körülnézni.
- Sosem volt magas, és most vagyok a csúcson.
Látott volna a bő pólós, hatalmas pulcsis korszakomban, amikor úgy öltöztem, mint egy fiú, nem használtam sminket, és csak a hajam hossza miatt kérdőjelezték meg, hogy esetleg lányból vagyok. Akkor ő is, mint mindenki más, elment volna mellettem, és nem is emlékezett volna rám, évek múltán sem. Most más a helyzet, megtanítottak öltözködni, elfogadni magam, találtam egy gyönyörű sportot, ami még boldogabbá tesz. Minden tökéletes. Már ami a nőiességet illeti. Meg úgy az élet minden területén jó minden, csak a fiúkkal fogok nagyon mellé. Talán tényleg leszbikus vagyok, csak elfelejtettek szólni nekem. Fekszem a vízen, és élvezem ahogy ringat, ilyenkor semmi sem zavar, képes lennék elaludni, és tudom, hogy kipihenten ébrednék fel újra. Aztán egy pillanat alatt elsodor a lökéshullám, bekapok a kis arcocskámba egy nagyobb adag vizet, és riadtan, prüszkölve térek magamhoz. Gyönyörű látvány lehetek, komolyan mondom, mint egy kecsességkímélő bűbájjal megáldott delfin. Borzalmas. De mivel én is hiú vagyok, gyorsan a víz alábukok, ott igazítok magamon egy kicsit, hogy olyan sellősen bukkanjak elő legközelebb. Elmosolyodom a kérdésére, az orromig visszamerülök, és szépen lassan közelítem meg, olyan szorosan, hogy testünk egy részén összeütközünk. Nevetve bukkanok fel a víz alól, ezt nem így terveztem.
- Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy levertelek mellel.
Mintha valami nagy gengszter lennék. Pedig nem, nem az én világom a keménykedés. Én kedves vagyok, mint egy bárány. Az arcom meg még mindig olyan, mint egy hörcsögé, simán belefér egy egész taco is, ahogy a bélpokolsságom is megvan. Szerintem igazi főnyeremény lennék egy vendéglátósnak. Konyhamalac karrierbe fogok.
- Mondjuk fogócskázhatnánk, és csak akkor ér, ha meg tudod puszilni a másikat.
Ezzel a lendülettel nyomok egy puszit az állára, és már ugrok is arrébb, hogy a másik fele felé kezdjek úszni. De azért még odakiáltom:
- Te vagy a fogó!
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 20. 13:06 | Link

Emily

Kineveti! Kineveti!!! Csak azért nem biggyeszti le ajkait sértődötten, mert azt már túl gyerekesnek tartja. Ellenben remek bosszú, hogy belökje a vízbe Emily-t, mi tagadás élvezi is nem kevéssé. Ha ő így, akkor a férfi is úgy.
- Ezen még dolgoznod kell - szinte ellentmondást nem tűrő a hangja, bár abszolút kedvesen cseng. Ő aztán igazán nem érti, hogy nem látja a lány, hogy egyébként szemkápráztató és gyönyörű - annak ellenére is, hogy Nico-t pofátlan módon veszi semmibe. Ezt is csak ő gondolja így, én tudom, hogy szerencsétlen gyereket épp olyan melegnek látják, hogy a tojás odaégne, ha rádobnák. Semmi baj. Amúgy tökre kedvem lenne meleg vicceket elsütni ebben a hsz-ben, de azt hiszem nem lenne túl etikus, úgyhogy hagyjuk is.
Végül úgy dönt, ideje megvizsgálnia, tényleg olyan jó-e a víz. Ennek örömére csinál egy kisebb szökőárat, ami még a nőt is elmossa. Akár egy sellő, vagy inkább szirén, úgy bukkan elő a vízből. Hát igen. Ha most leírnám, mire gondol Nico... De nem írom! De ha leírnám... Értitek. Már egészen megnyugszik, hogy vízben van, nem történhetik semmiféle baleset, amikor Emily odacápázik hozzá és... Bumm, a karján érzi azokat a formás, nem kis méretű melleket. Nem tehet róla, ösztönösen vándorol oda a tekintete, ahol hozzáért a csodás idom és szinte transzban néz a lányra. Most komolyan lecsöcsözött? Jó, nem így hangzik el ez a kérdés a fejében, de mire gondolhatna? Bűnösnek érzi magát, már szinte érzi, ahogy talpát égeti a pokol tüze, mégsem foglalkozik vele. Elvégre ők csak barátok.
- Ez a játék nem... - de nincs ideje befejezni a mondatot, mert már kapja is a puszit az arcélére, amitől jóleső bizsergés fut végig nyakán, majd áttér az egész oldalára. Sokkal többet is el tudna ebből viselni. Bele sem mer gondolni, hogyha ez a játék elfajul, mi fog itt történni. Mondjuk diszkréten megerőszakolja a lányt itt helyben... Na de hagyjuk a kínos perverziót, már csak azért is, mert agya automatikusan játék üzemmódba kapcsol. - Na megállj csak! - kit érdekel, hogy tilosban jár? A lány akarja így, ha szerinte nem megcsalás ez az egész, ő aztán nem fogja magát izgatni miatta. Majd megmondja a feldúlt csávójának, hogy a nője körme után nézelődjön, ő ártatlan áldozat.
Hamarost Emily után veti magát, lebukik a víz alá és elég pár lábtempó, hogy kezével elérje a lány bokáját. Nem menekülhetsz kislány. Ránt is egyet a vékony lábon, ő pedig felbukkan a víz felszínére. Kezei olyan gyorsan dolgoznak, hogy követni is nehéz, ugyanis míg az imént jobbja a bokát fogta, balja már kanyarodik is rá a tökéletes csípőre, hogy maga felé húzza a lányt és kibukkanva a vízből borostás állát a kecses nyaknak dörgölje. És már ott is a puszi. Mielőtt érkezhetne az ellentámadás, gyorsan ölbe kapja a másikat és arrébb dobja a vízben. Nyilván nem öt kilométerre, de míg a nő ismét magához tér és kapcsol, addig Nico-nak van ideje menekülni. - Azt hittem ennél többet tudsz - még gyorsan hátrakiált, miközben tempózik elfele.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 20. 14:01 | Link

Nico

Nem figyelek rá, és fogalmam sincs, hogy mit szeretne mondani, mert mire kimondhatná, addigra én már lecsapok, és el is szelelek. Ha nem lenne meleg, nyilván nagyon bátor lépés lenne, és nagyon is felhívás keringőre, és valljuk be, ez anélkül is az, hogy ezt az aprócska tényt figyelembe venném. Szerintem egy nap ez kiderül majd, és a helyi meleg közösség máglyán éget el a bűnös lelkem miatt, amiért, mint szirén próbálom a közösségük tagjait elcsábítani. Pedig ebben nincs semmi ilyen, tényleg. Csak valahogy mindig olyan férfiak tetszenek meg, akik történetesen melegek. Ez szerintem génhiba nálam, és azért van, mert anyám annyira nagyon akart egy fiút. Szerintem nekem nem is Emilynek kellene lennem, hanem Emilnek, és akkor tökéletesek lennénk Nicoval.
Tudom, hogy cukkolom a külsejével, de szerencsére csak dámásan sértődött meg, azt meg tudom kezelni. Igazából tetszik. Sosem volt elvárásom, hogy úúú, most akkor kocka has, meg bicepsz, az, hogy Adrian történetesen MMA-s volt, az nem járult hozzá ahhoz, hogy beleszerettem. Szóval nekem ez a test is tetszik, mert valahogy Nico kisugárzása és stílusa fogott meg. Felöltözve pedig, amikor először láttam, nem is tetszett annyira, mint mondjuk most. Szóval nem kell aggódni, teljesen rendben van. Viszont ha most elkezdeném ezt ecsetelni, akkor tuti biztos, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, és azt nem szeretném. Már csak belegondolva is, hogy a testünk az előbb összeért, én pedig vibrálni kezdtem tőle, mint azok a felhúzós kutyák, is okot ad arra, hogy elpiruljak.
Tutira bennem van a hiba, és mindig így járok, hogy álmaimban többször visszatér a kép, hogy vajon, hogyan csókol, vajon, milyen a hétköznapokban, mennyire intenzív vele az élet. Néha vele álmodom, néha Adriannel, és tudom, hogy ez nem illendő és nem szép egyikükkel szemben sem, de az agyam generálja. Különbözőnek képzelem le őket, úgy vélem, hogy semmiben sem hasonlítanak. Talán mégsem kellene szólnom Adrinak? Nem akarok itt kerítőnőt játszani, de Nico is olyan magányosnak tűnt. Sikítok és nevetek, ahogy elkap a bokámnál, magához húzva, de nem ellenkezek, mert élvezem, ahogy tart, ahogy biztonságban vagyok, ahogy a szőrszálak a nyakamat ingerlik, csakúgy, mint az ajkai.
~ Bárcsak ne lennél meleg. ~
Lehunyom arra a pillanatra a szemem, amíg a kezei között tart, amíg ajkai a nyakamon vannak. Mintha kiszakadnánk a világunkból, mintha már nem is mi lennénk, mintha nem itt lennénk. Ez a puszi rövid ideig tartott, és már nevetve-sikkantva hullok újra a vízbe, de elpirult, és felhevült testem a víz ellenére is jelzéseket ad, nekem is, és ha nem figyelek oda, akkor neki is, de nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen ez az egész. Ekkora szerencsétlenség is csak én lehetek. Rágerjedni egy pasira, akit a női nem totál hidegen hagy, remek.
A víz alatt, sellő úszásban gyorsítok rá, mert nekem ez az úszás megy a legjobban, és mielőtt még bármit is csinálhatna, felbukkanva a nyakába csimpaszkodom, és felhúzva magam, lábaimmal átölelem a derekát, hogy aztán a  fülcimpáját pusziljam, és nyelvemet kidugva, megnyaljam egy kis ponton. Pihegve döntöm az állam a vállára.
- Tök nagy kamus vagy, nem is savanyú az ízed.
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 26. 14:32 | Link

Emily

Ez a játék jóval veszélyesebb annál, mint amibe bele szabadna mennie. Sőt, túlzottan veszélyes és szigorúan tilos lenne belemennie. Hogy miért? Mert Emily-nek barátja van, ott a párja, Adrian, akivel boldogok és szeretik egymást. Persze jó a kérdés, hogy akkor miért nem a fiúval jött le a stéghez pancsolni és ilyen kétes végkimenetelű fogócskát játszani, de mégis, ott motoszkál benne, hogy tiltott gyümölcshöz ér hozzá.
Ez azonban a játék hevében elfelejtődik, akár egy édes, hatalmas, szőrös állat, úgy bújik be a lány nyakszirtjéhez és lehel rá finom csókot, épp csak annyit, amennyit a játék megkövetel. S mivelhogy veszíteni nem szeret, így ölbe kapva áldozatát arrébb is dobja, hogy ismét menekülőre fogja. Nem gondolja, hogy a másik majd utoléri, az azonban megtörténik. Váratlanul éri a támadás hátulról, két vékony kar tekeredik köré, majd két kecses láb, a hosszú, vizes hajtincsek pedig csiklandozzák a bőrét. Ösztönösen kapja el Emily combjait, hogy biztonságban megtarthassa, szinte észre sem veszi, ezután azonban aljasan érkezik egy csók és egy apró nyalintás a fülcimpájára. A hideg szinte rögtön végigfut a hátán. Ekkor tudatosul benne a pozíció, amit felvettek. A hátának feszülő mellek, a mellkasát érintő ujjak, a vállához simuló csinos arc, a derekát körülölelő lábak... És aztán még ez a pihegés is. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de még a hideg víz se tudna olyan hideg lenni, hogy a férfiassága ne reagáljon erre azonnal. Most aztán jó nagy slamasztikában van!
- Sosem mondtam, hogy savanyú lennék, csak a húgom cukkol vele - hangja mély és kissé rekedtes, nehezére esik, hogy ne forduljon meg azonnal és vegye birtokba azokat a kívánatos ajkakat, amik pár pillanattal ezelőtt még a fülét cirógatták. Nem győzi magát fejbe kólintgatni, hogy foglalt préda. Viszont ebből a szituból nem lesz így könnyű kikecmeregni... - Ha így maradsz, könnyedén visszaadom azt a puszit, ugye tudod? - hangja meglepően lágy és bensőséges, bár őt magát nem lepi meg. Igyekszik annyira oldalra fordítani a fejét, hogy rálásson a lányra valamelyest. Látni szeretni az arcát. Így, ahogy felé fordul fejével, hirtelen olyan közel a lehetőség, hogy összeérintsék ajkaikat. Annyira nagy a kísértés, hogy egy picit mozduljon felé. Mégsem teszi, csak igyekszik elkapni a gyönyörű íriszeket, mielőtt a pillanat végleg elszáll.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 26. 15:25 | Link

Nico

A mosoly az arcomon kiszélesedik attól, hogy kezei a combomon pihennek. Bőre a bőrömhöz simul, nincs olyan felületem, amit nem érint. Otthon érzem magam rajta, mellette. Az álmaimban, melyek illetlenül szemtelenek, jól érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok túl Adrian-en teljesen, és nem lenne szabad Niconak ennyire az agyamban lennie, mégis izgalommal alszok el minden éjjel, várva őt.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Adok magamnak néhány másodpercet, amíg elmerengek egy másik életen, egy alternatív világban remélem, hogy most vadul csókolózunk, hevesen dobogó szívvel, érezve a vágyat a másikig. Egy alternatív világban, nem bírunk várni, és a nádasba bújva válunk eggyé, hogy onnan kipirult arccal, csillogó szemekkel somfordáljunk ki. Egy alternatív világban nincsenek gátló tényezők. Ki nem mondott aggodalmak.
- Kedvelem a húgodat.
Francesca érti a dolgát, én pedig értem azt, hogy a lelkem és a szívem most arra vágyik, hogy fentartsam a kapcsolatot. Hogy érezzem őt. Tudom, hogy ez bűnös gondolat, tudom, hogy a testem jelez, hogy ha akarja, értheti, a jeleket, és elutasíthat finoman, hogy ő nem vágyik rám, hogy nem érdeklem. Ráfogom majd a vízre, vagy, csak, mint egy idióta bólogatok. Ő a második fiú, aki érdekel, akit közel akarok engedni magamhoz, aki láthat így, ennyire csupaszon, legyen az a bikinim vagy a lelkem. Észre se veszem, hogy miközben elmélkedem, a mellkasát simogatom, és élvezem, hogy van rajta szőr, még ha bántotta is, pedig nem akartam. Csak azt hittem, kell neki valami kis plusz. Más, mint Adrian, se kockahas, ha csupasz mellkas, de furcsa mód, nem is igénylem.
- Óóó...
Reagálnék valami frappánsat, de nem tudok, mert hirtelen olyan közel kerül az arca az enyémhez, az orrunk összeér, és én azt akarom, hogy ne csak az orrunk. Az agyam vészesen cseng, kérleli, hogy legyen csók, hogy legyen csók, de nagyon. Tudni akarja, érezni akarja őt. Érezni akarom. Érezni akarlak.
Barna szemeimmel pislogás nélkül nézem a szemeit, mélyen elveszve a tekintetébe. Ez nem csak vágy, nem csak fellángolás. Legyőzöttnek érzem magam, ha vele vagyok, és élvezem. Mi ez, ha nem... Édes Merlin, ott vagyunk, ahol mindig, hogy egy jó nagy hülye vagyok, aki zakatoló szívvel, felhevült testtel kínozza magát. De amikor azt mondja, hogy visszaadná - és igen, ez agyamban csak később realizálódik - elpirulok, mégis, az agyam később kapcsol, mint a szám, és így a pirosság csak fokozódik.
- Tudom. Úgyis te vagy a fogó.
Nem mozdulok, nem akarok. Mint egy majom lógok rajta, és ha tehetném, többet is csinálnék. Nem szép dolog, mert érezheti piszkálódásnak is, de nem piszkálni akarom, csak egy esélyt. Mondjuk ezt meg nem mondanám ki, mert akkor megijedne tőlem, és nem jönne a közelembe. Mazochista vagyok, ahogy így rajta lógva, a szemét nézve, ma mellkasát simogatva elképzelem, hogy mi lenne, ha...
- De ha nem akarsz velem játszani, akkor csak úszhatunk, vagy ki is mehetünk.
Ajánlom fel, bár nem akarom, mert nagyon élvezek vele lenni, és ezt megerősítendő lehunyt szemekkel orrommal simogatom meg az orrát. Eszkimópuszi, az már majdnem olyan, mintha... nem?  
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 27. 10:30 | Link

Emily

Elmosolyodik erre a kijelentésre. Bármennyire is hülyén hangozzék, Francesca-t nem lehet nem kedvelni. Energikus, pörgős, kedves és játékos, belevaló csajszi. Persze megvannak a maga hibái neki is, amiket Nico sem hagyhat teljesen figyelmen kívül, mégis, összességében a tulajdonságai jócskán a pozitív oldal felé billentik a mérleg nyelvét.
A simogató ujjaktól apró hullámokban fut végén testén a bizsergés. Le kellett volna borotválnia. Mégis, ahogy így egymáshoz simulva telnek a másodpercek, már nem érzi úgy, hogy ez a kis apróság bármelyiküket is zavarná. Őt ugye amúgy sem, hiszen köztudott, hogy 30 felett minden valamire való férfi szőrös, csak a huszonévesek játszanak csupasz csigásat. Arról nem beszélve, hogy a férfinak még jól is áll ez az egész, én speciel el nem tudnám képzelni, hogy makulátlanul simán kicsusszanjon a házukból. Egyszerűen nem. Aztán most, hogy ezt így megtárgyaltuk, visszatérünk főhőseinkhez, akik továbbra is vészesen közel vannak egymáshoz. Orruk egymáshoz ér, csupán egyetlen aprócska kis távolságot kéne leküzdeniük.
Nem tudja nem észrevenni, hogy a lány is ugyanazt érzi, mint ő. A vibrálást. Bár hallja, ahogy Emily beszél, szavai mégsem egészen jutnak el Nico agyáig. Milyen fogó? Milyen játék? Teljesen elbódítja a helyzet, az érintések, testük összepréselődése és annyira akarna többet! Ahogy orruk össze-összesimul a lány mozdulatainak hatására. Nico szeme lassanként félárbocra ereszkedik, ajkuk még közelebb kerül egymáshoz, de továbbra sem ér össze. Kínzóan lassan vánszorognak a pillanatok, és mikor már megcsókolná a lányt, eszébe jut Adrian. Persze a megcsaláshoz mindig két ember kell, ő erre mégsem képes. Nem tudja, a másik hogy tud ilyesmire gondolni és hirtelen saját magát is ostorozza, hogy ilyen messzire ment. Ajkát gyorsan Emily arcához kanyarintja és oda nyom egy puszit, majd egy hirtelen mozdulattal háttal beleborítja mindkettejüket a vízbe. Ahogy megérzi az őt körülvevő víztömeget, az agya is kitisztul. A vízből kibukkanva már nevet és úgy fordul a lány felé.
- Én megéheztem, nincs kedvünk inkább enni? - lassan tempózva indul meg a stég felé. Nem szabad, hogy ennyire közel engedje magához, mert csak sérülni fog. Nem akar többet sérülni.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 27. 13:21 | Link

Nico

Érzem, ahogy a pilláim elnehezülnek a vágytól, hogy végre megérinthessem az ajkait. Érezni, csókolni, szeretni szeretném. Ez az utolsó a legijesztőbb talán a számomra, hogy mindig, mikor eszembejut, szeretni szeretném. Arra kapni engedélyt, hogy szerethessem őt. A szívem szereti. A kezdeti barátság pillanatok alatt csapott át vonzalomba, sőt azt hiszem a vonzalom volt előbb. Majd újra változott, a vonzalom, a barátság, lassan átalakult, és esélyt szeretnék. Mindig ez a legnehezebb. Kapni egy esélyt. Amikor pedig megvan, jön a következő nehézség, hogy azt meg is tudjam tartani. Az első kudarc kellett, most erősebbnek érzem magam. Nem félek annyira a kudarctól. Lehetetlen, hogy ne azt akarja, amit én.
Lassan hunyom le a szemem, meleg lehellete csak fokozza a vágyaimat, és ez az a pont, amikor már nem érdekel semmi. Egy pillanat alatt kezdek el kételkedni ebben az egész meleg dologban, pontosabban abban, hogy nem érdeklik a lányok. Lehet, hogy tényleg aztán én vagyok a gonosz banya, aki minden meleget átváltoztat, pedig nem, tényleg nem. Semmi ilyen szándékom nincs. Tudom azonban, hogy hatással vagyok rá, ahogy ő is hatással van rám. Vibrál a levegő, szikrák pattannak ki folyamatosan a testünkből, és nem csak az enyémből, az övéből is. Kissé balra döntöm a fejem, hogy akkor most történjen meg, végre, csókoljuk meg egymást. Szinte már érzem ajkait az ajkaimon. Aztán...
Elnyílt számba beáramlik a víz, elengedem őt, és köhögve bukkanok fel újra a felszínen. Nem tudom mennyi vizet nyeltem, de azért remélem, hogy az a rejtélyes sellő nem pisilt bele.
- Együnk.
Értek vele egyet csendesen és őt követve kimászok a partra én is, hogy aztán az törülközőt magamra terítve, némán majszoljam a magunkkal hozott dolgokat. Nem értem. Esküszöm nem értem, mert hát ott volt minden. A romantikus pillanat, az a világ egyik legromantikusabb pillanata volt. Az utalására adott válaszomban ott volt, hogy akarom. Éreztem az ajkait, egy töredékmásodpercig az ajkaimhoz simulni. Aztán semmi. Eszünk. Próbálok témát találni, lazán viselkedni, de nem megy. Nem értek semmi. Aztán egy szőlőszem old meg mident, ahogy megpróbálja elkapni, miközben én felé dobom, és amikor sikerül, fordítunk rajta egyet, és ő dobja nekem. Nevetünk, legalább ennyi.
A naplemente pedig minket is hazafelé zavar, így az úton együtt megyünk, de a macskabagolynál búcsút intek neki, és továbbsétálok a Tündérmanóba.


Love Love Love
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa