Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Branny

Hála égnek nem kellett sokáig győzködnie Branny-t a fürdőzéssel kapcsolatban. Így hát fogták magukat, és a Boglyas térről átvánszorogtak a falu szélén elterülő tavacskához. Mellesleg szó legszorosabb értelmében vánszorogtak. Ebben a tikkasztó hőségben alig tudták vonszolni maguk után izzadt testüket. Legalábbis Marci. Úgy érezte, mintha a sivatagban lenne, s csak egy csepp vízért sóvárogna. Nos, valóban így van - mármint a víz után való sóvárgás - csak épp nem szomját oltaná vele, hanem egyenesen belevetné magát. Tulajdonképpen nem is érti miért nem ez fürdőzést beszéltek meg, annyi lehetőség van a környéken. A faluban a barlangfürdő, a kastélyban az alagsori medence, vagy akár még a bátrabbak a vízesénél is berakhatják lábukat, s nem beszélve arról a medencéről, amely Merkovszkyék udvarán terül el. Piszkosul ismeri, elvégre ő takarítja azt. Nem egyszer gondolt már arra, hogy mennyire jó lenne egyet csobbanni, azonban sosem volt még rá alkalma.
Lassacskán meg is érkeznek a kiszemelt helyszínre. Mikor a látóhatárban feltűnik, a vöröske megtorpan egy pillanatra, vigyorogva a Brannyre néz, majd azt mondja:
 - Verseny a tóig! Három... Kettő... Egy! - és Marci már rohan is, mint az őrült, nem törődve azzal, hogy lehet a levitás még fel se fogta, hogy ő valójában mit akart. Miközben szalad, megszabadul a trikójától, övét kezdi kicsatolni, s mire a tóhoz ér, lecsúsztatja magáról a nadrágját, amilyen gyorsan csak tud, megszabadul cipőjétől, s pillanatokon belül már a vízbe veti magát bomba alakot öltve. Elnyeli a víz. Egyenesen imádja ezt az érzést. Hamar kidugja buksiját, nem állt szándékában sokat időzni a víz alatt. A tó felszíne kellemes, a Nap jól átmelegítette, ám a lentebb azért nem ennyire mesés a helyzet. Azonban ebben a hőségben roppant jól esik.
 - Hát nem remek?! - kérdi elégedetten behunyt szemmel Brannytől. Csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694893#post694893][b]Kováts Marcell - 2017.08.08. 01:37[/b][/url]

Branny

Hála égnek nem kellett sokáig győzködnie Branny-t a fürdőzéssel kapcsolatban. Így hát fogták magukat, és a Boglyas térről átvánszorogtak a falu szélén elterülő tavacskához. Mellesleg szó legszorosabb értelmében vánszorogtak. Ebben a tikkasztó hőségben alig tudták vonszolni maguk után izzadt testüket. Legalábbis Marci. Úgy érezte, mintha a sivatagban lenne, s csak egy csepp vízért sóvárogna. Nos, valóban így van - mármint a víz után való sóvárgás - csak épp nem szomját oltaná vele, hanem egyenesen belevetné magát. Tulajdonképpen nem is érti miért nem ez fürdőzést beszéltek meg, annyi lehetőség van a környéken. A faluban a barlangfürdő, a kastélyban az alagsori medence, vagy akár még a bátrabbak a vízesénél is berakhatják lábukat, s nem beszélve arról a medencéről, amely Merkovszkyék udvarán terül el. Piszkosul ismeri, elvégre ő takarítja azt. Nem egyszer gondolt már arra, hogy mennyire jó lenne egyet csobbanni, azonban sosem volt még rá alkalma.
Lassacskán meg is érkeznek a kiszemelt helyszínre. Mikor a látóhatárban feltűnik, a vöröske megtorpan egy pillanatra, vigyorogva a Brannyre néz, majd azt mondja:
 - Verseny a tóig! Három... Kettő... Egy! - és Marci már rohan is, mint az őrült, nem törődve azzal, hogy lehet a levitás még fel se fogta, hogy ő valójában mit akart. Miközben szalad, megszabadul a trikójától, övét kezdi kicsatolni, s mire a tóhoz ér, lecsúsztatja magáról a nadrágját, amilyen gyorsan csak tud, megszabadul cipőjétől, s pillanatokon belül már a vízbe veti magát bomba alakot öltve. Elnyeli a víz. Egyenesen imádja ezt az érzést. Hamar kidugja buksiját, nem állt szándékában sokat időzni a víz alatt. A tó felszíne kellemes, a Nap jól átmelegítette, ám a lentebb azért nem ennyire mesés a helyzet. Azonban ebben a hőségben roppant jól esik.
 - Hát nem remek?! - kérdi elégedetten behunyt szemmel Brannytől. Csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694894#post694894][b]Brandon Norrey - 2017.08.08. 01:47[/b][/url]

Ha vízről van szó, vevő vagyok bármire, ez alap. Ha vízről, és hiányos öltözékről, az meg már egy teljesen más szint, megvett kilóra.
Szegény nagyon szenvedett, akarva-akaratlanul is érzékelem a tekintélyes mennyiségű verejtéket, ami megnehezíti a dolgát. Elég csak ránézni, és az ember máris le akarja dobni a pólóját. Mármint olyan melege van. Mindegy, vissza a limonádészürcsöléshez.
Erősen próbálom gondoltaimat a közeledő vetkőzésről a pár centire tőlem tartott folyadékra terelni, és a nagy koncentrálásban már azt sem veszem észre, hogy milyen közel járunk a célhoz, csak Maci szavai rántanak ki az epres cukros izé bűvöletéből, s kis híján elejtem a pohara, mikor elstartol mellőlem. Pár pillanatig lefagyva pislogok a fiú fedetlen hátára, majd a versenyszellm átveszi bennem a sokk helyét, és a cipőmben már rég nem használt korcsolya trükköt alkalmazva száguldok a fiú után, egy kézzel lehámozva magamról az inget valahogy, hogy aztán a cipőmet az utolsó pillanatban lerúgva kilőjem magma egy vízsugárral egyenesen a tóba.
- BOMBA! - üvöltöm teli torokból a vízből éppen felbukkanó srácnak, mellé landolva. Erőmmel hirtelen megsokszorozom a testem által kiszorított vízmennyiséget, szürreális nagy csobbanást és pusztítást okozva ezzel a parton hagyott ruháknak, és a mellettem pedálozó srácnak.
A vízből felbukkanva hatalmasakat röhögve nézek az eridonosra, hogy túlélte-e a becsapódásomat, vagy örökre elnyelték a habok. Látszik az arcomon ,hogy mennyire élénkebb lettem a saját környezetemben, lebukok, és mint egy fin pattanok ki a vízfelszín fölé, egy tökéletes fejessel visszatérve.
- Ez több, mint remek Marci! - vigyorgok rá hogy aztán közelebb úszva hozzá megállja egy helyben, mintha csak szilárd talajon állnék.
- Itt viszont nem ajánlom a versenyt velem - szavaimból sem gúny sem irigység nem árad, csak tiszta öröm. - Itt azért sokkal elviselhetőbb az idő... - oldalra pillantok, majd félig-meddig az arcára. - Szeretnél lemerülni olyan mélyre, ameddig még soha nem tetted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694919#post694919][b]Kováts Marcell - 2017.08.08. 12:13[/b][/url]

Branny

Marci mindig is híres volt az őrült ötleteiről. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor 9 évesen fogta magát, s éjnek évadján, mikor már a prefektusok is az igazak álmát aludták, - a tanárok meg főleg - úgy döntött, hogy lecsekkolja mit rejt a földszinten lévő elhagyatott mosdó. Szerencsére semmi bántódása nem esett, sőt, barátságot kötött egy goromba rellonossal. Aztán mikor a faluból minél gyorsabban vissza akart érni a kastélyba, s ezért az erdőt választotta, hiszen úgy tudta úgy lehet a legkevesebb idő alatt visszaérni... Nos, nem. A srácnak még rengetek ehhez hasonló sztori van buksijában, amiket baromi jó lesz az unokáinak mesélni esténként. Nyilván csak ezért csinált ilyen dolgokat.
Ez a mostani valójában semmi a többihez képest. Csak egy sima fürdőzés a tóban, semmi több. Valószínűleg rajta kívül még a többi ezer diáknak is eszébe jutott, no meg azoknak is, akik már évekkel ezelőtt végeztek a Bagolykőben. Ennél azért eredetibbnek kellene lennie.
Jól sejtette. Branny hirtelen azt sem tudta mi történik körülötte, mikor Marcika rohanni kezdett, akárcsak egy őrült. Futás közben megszabadult ruhadarabjaitól, s amint csak tudta, belevetette magát a vízbe. Egyébiránt a kis vöröske nyerte a versenyt, s mihelyst felbukkant Bran feje, vigyorogva mondta:
 - Én nyertem, pancser. Mi a jutalmam? - közben a srác közelebb úszott hozzá. Legalább így nem szükséges kiabálniuk egymásnak.
 - Naná! - egyezett bele semmi gondolkodás nélkül Marci. Baromi király ötletnek tűnt. Különben is, a kis vörös mindig is imádott úszni, főleg mert az első vízzel kapcsolatos élménye iszonyú mókásra sikeredett. Emlékszik, mikor Noel belehajította a vízesésbe, s majdnem megfulladt, ám mielőtt még utolsókat dobbant volna a szíve, Noel - akárcsak a Baywatchban - utána ugrott, mint egy hős, s kimentette a pici Marci. Hah, milyen mesés emlékek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694998#post694998][b]Brandon Norrey - 2017.08.08. 19:24[/b][/url]

Marci aljas terve bevált arra, hogy hogy hagyjon maga mögött, de már a látványért megérte veszíteni. Kizökkenve a bámulásból nekiiramodok, és az évtized vízibombáját zúdítom a nyertesre.
Szerencsére túlélte és nem is pipa rám, annyira el van telve a győzelmével, hogy legszívesebben az arcába csapnék egy adag vizet, de valószínű, hogy csak szívességet tennék neki ezzel a hűsítővel. Közelebb megyek hozzá, bámulom a vízfelszín fölötti felét a srácnak, kérdésére azonban nem tudom, mit válaszoljak. Semmi nem jut eszembe, amit adhatnék neki a győzelméért szóval csak zavartan, elvigyorodok, arcom pedig kezdi felvenni a fiú hajszínét felvenni.
- Őőő, izé, majd kitalálom! Először menjünk le - mondom neki. Örömmel hallom, hogy vevő egy kis felfedezésre. Egy vízgömbbel magamhoz reppentem pálcámat, pálcám hegyéből pedig egy Lumos motyogásával fényt csikartam ki, hogy a félhomályt eloszlathassam lent.
Bizonytalanul, de megfogom Marci csuklóját, s abban a pillanatban érezheti, hogy testét körülveszi egy kellemes hőmérsékletű, tiszt vízhártya, feje körül pedig ugyanez történik, csak egy kisebb buborék formájában.
Meg sem kell mozdulnom, elsüllyedünk a zavaros vízben, lábammal pedig elkezdek lassan pedálozni. Haladásunk sokkal gyorsabb azonban, mint azt egy komótos lábtempótól várhatnánk, részben áramlatokkal hajtom magam.
Nem sok érdekes dolgot látunk, de azért mégiscsak különleges élmény lehet Marci számára a dolog. Legalább is remélem...
Az arcát bámulom, ellenőrizve, hogy nem lett-e valami baj itt lent, de azt hiszem a köré húzott burkom tökéletesen megvédte. Amikor kinézelődtük magunkat a mélyen fekvő üres vajsörös üvegekben, felsodrom magunkat a felszínre.
- Hogy tetszett? - pislogok nagyokat a pajtira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695065#post695065][b]Kováts Marcell - 2017.08.08. 23:44[/b][/url]

Branny

Csupán egy hatalmas csobbanás hallatszik, jelezvén, hogy Kováts Marcell - hölgyeim és uraim - megérkezett a tavacskába, méghozzá bomba formájában. Micsoda ugrás! Egyszerűen legendásnak lehetne nevezni. Ilyet még az emberiség nem pipált, az tuti! Mellesleg a futóverseny győztese is a vöröske lett. Ennél baróbb napja valószínűleg nemigen lesz. Közben érdeklődik, hogy mi lesz a jutalma, elvégre minden nyertesnek jár legalább egy tábla csoki, minimum egy érem. Bár ő egy sörrel, vagy hétfogásos ebéddel is beérné, egyáltalán nem nagyravágyó.
Branny megkérdi, Marcit volna-e kedve olyan mélyre úszni, mint még soha. A válasz nyilvánvaló: IGEN.
Először a srác pálcája segítségével eltünteti a lenti sötétséget, hogy minden tökéletesen láthassanak, majd megragadja Marcika csuklóját, s a vöröske azt veszi észre, hogy egy vízhártya keletkezik a feje köré. Legszívesebben megtapogatná, azonban attól tart, hogy kilyukasztaná, vagy valami hasonló rossz dolog történne, s akkor pápá vízalatti kalandozás.
Az eridonost különösebben nem zavarja a másik fogása, sőt... egy idegen, különös érzés járja át, olyan, mint még soha. Megrázza fejét, mintha szabadulni akarna a váratlanul ért dologtól, s inkább azzal törődik mit láthat lenn. Nos, halakon, kagylókon, és egyéb ismeretlen cuccokon kívül más nem kerül szemei elé. Egész gyorsan haladnak, gyorsabban, mint az átlag. Aztán pillanatokon belül visszatérnek a felszínre. Marci fütyül egyet.
 - Hűha! - kezd bele - Ez aztán szuper volt! Szívesen mennék még egy kört, hátha összetalálkozunk egy sellővel. Gondolj bele, lehetne egy halbarink! - kacag a srác. Bár ha jobban belegondol, tényleg összehaverkodna egy olyan vízalatti lénnyel. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy halbarija van. Marci pedig olyan akar lenni.
 - Na, gondolkodtál már a nyereményemről? - kérdi vigyorogva, miközben elfekszik a vízfelszínén, behunyja szemeit, s pusztán élvezi a napsütést. Ennél kellemesebb nem is lehetne!