Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre úszkálhassunk kicsit Majával a stégnél, ugyanis rettentő hőség volt. Gyönyörű, verőfényes nyári délutánunk volt, az órákat végigszenvedtük a talárunkban, amely egyáltalán nem hiányzott ebben a rendkívüli hőségben, és már alig vártuk, hogy ledobhassuk magunkról az egyenruhát. Az órákon is nehezemre esett odafigyelni, valahogy nehezen fogott az agyam ebben a forróságban. A másik ok, amiért vártam ezt a délutánt az az volt, hogy megbeszéltem Majával, hogy jósolni fogok neki, úgyhogy magammal hoztam a Tarot kártyapaklimat is. Egy sortban és egy csőtopban vágtam neki az útnak, én értem oda először. Elég nagy kihaltság volt, pedig azt hittem, hogy tele lesz a hely emberekkel, mivel ebben a hőségben csakis vízközelben tudtam magamat elképzelni, de ezek szerint a többiek máshogyan ütötték el az idejüket. Magammal hoztam a világoskék színű plédemet is, amelyet rögtön le is terítettem a fűbe, amint megérkeztem. Miután fürdőruhára vetkőztem, megnéztem a víz hőmérsékletét, és miután belemártottam a lábam, elégedetten vettem tudomásul, hogy tökéletes hőfokú. A kártyapaklit kivettem a tatyómból, majd a plédre helyeztem, már csak Maja hiányzott, de tudtam, hogy kicsit később fog ideérni, mert már jelezte felém. Kíváncsi voltam, hogy milyen jóslat jön majd ki neki a kártyából, bár izgultam, hogy mindent jól fogok-e majd csinálni, ezért sokat gyakoroltam előtte. Amíg a barátnőmre vártam, addig kényelembe helyeztem magam a pléden és a kék eget bámultam a napszemüvegemen keresztül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690616#post690616][b]Széplaki Alíz - 2017.07.15. 15:06[/b][/url]

Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre úszkálhassunk kicsit Majával a stégnél, ugyanis rettentő hőség volt. Gyönyörű, verőfényes nyári délutánunk volt, az órákat végigszenvedtük a talárunkban, amely egyáltalán nem hiányzott ebben a rendkívüli hőségben, és már alig vártuk, hogy ledobhassuk magunkról az egyenruhát. Az órákon is nehezemre esett odafigyelni, valahogy nehezen fogott az agyam ebben a forróságban. A másik ok, amiért vártam ezt a délutánt az az volt, hogy megbeszéltem Majával, hogy jósolni fogok neki, úgyhogy magammal hoztam a Tarot kártyapaklimat is. Egy sortban és egy csőtopban vágtam neki az útnak, én értem oda először. Elég nagy kihaltság volt, pedig azt hittem, hogy tele lesz a hely emberekkel, mivel ebben a hőségben csakis vízközelben tudtam magamat elképzelni, de ezek szerint a többiek máshogyan ütötték el az idejüket. Magammal hoztam a világoskék színű plédemet is, amelyet rögtön le is terítettem a fűbe, amint megérkeztem. Miután fürdőruhára vetkőztem, megnéztem a víz hőmérsékletét, és miután belemártottam a lábam, elégedetten vettem tudomásul, hogy tökéletes hőfokú. A kártyapaklit kivettem a tatyómból, majd a plédre helyeztem, már csak Maja hiányzott, de tudtam, hogy kicsit később fog ideérni, mert már jelezte felém. Kíváncsi voltam, hogy milyen jóslat jön majd ki neki a kártyából, bár izgultam, hogy mindent jól fogok-e majd csinálni, ezért sokat gyakoroltam előtte. Amíg a barátnőmre vártam, addig kényelembe helyeztem magam a pléden és a kék eget bámultam a napszemüvegemen keresztül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690648#post690648][b]Maja Bojarska - 2017.07.15. 16:58[/b][/url]

Alapvetően szeretem a nyarat, de ettől a hőségtől, ami már így júliusban tetőzik, a szervezetem rendszeres visszavonulót akar fújni. A hétvégi hidegzuhany, ami sajnos nem pancsit jelentett, kicsit szét is szedett meg össze is rakott, így mondhatni a meleg csak plusz tényező volt miért nem csináltam ma semmi érdemit. Nem tudtam senkire és semmire figyelni, repüléstanon is csak ültem csendben hátul és Alízzal szenvedtünk. Ott akartam maradni óra után, de megígértem, hogy ma rendes diák leszek és minden órára bemegyek, így mennem kellett Ádám bácsihoz a muglisra. Ez sem az a nap, amikor ki akarom húzni a gyufát.
Viszont lassan eltelt minden kötelező dolog, még pár percet szántam egy megbeszélésre Ririkével és Viviel, aztán a megbeszéltek szerint el is indultam a stég felé. Elég lazán öltöztem ma és még a mosdóba is beugrottam átöltözni a fürdőrucimba, majd felkaptam rá egy nyári ruhát és már szaladtam is lefelé. Időben voltam az ígérthez képest, de tudtam, hogy a barátnőm már biztos ott vár rám. Út közben a hátim és a plédem a kezemben pihent, úgy nézelődtem. Én kicsit örültem, hogy alig vannak erre, inkább a tó egy másik részénél vagy a vízesésnél lebzselnek az emberek. Nem szeretem a tömeget amúgy sem. Idő közben valami mosolyt erőltettem magamra, igyekezve elfelejteni, miken jár a buksim a vasárnapi összezördülés óta, majd integetve megközelítettem a szöszit.
- Szia, régóta vársz? - Érdeklődtem meg, ahogy én is lepakoltam, majd megszabadulva a szoknyától a hajam igazgattam. Felvettem a napszemcsim, aztán fordultam felé ismét.- Rettenetesen meleg lett… hogy hiheti bárki, hogy így tudunk tanulni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690656#post690656][b]Széplaki Alíz - 2017.07.15. 17:20[/b][/url]

- Szia! - bőszen integettem felé, amikor megláttam, mert már nagyon vártam.
- Nem várok olyan régóta, legalább tudtam kicsit rendezgetni.
A rendezgetés alatt azt értettem, hogy ki tudtam pakolászni a plédre.
- Szuper a víz hőmérséklete. Nézd, hoztam Tarot kártyákat is! - közöltem vele izgatottan, mert még sose jósoltam a lánynak.
- Aztaaaaa, de szép fürdőruhád van! - mondtam neki lelkesen. Hiába, Majácskának mindig is volt stílusa, ez a fürdőruci pedig szuperül nézett is és nagyon jól állt neki. Időnként adott nekem öltözködési tanácsokat, mondhatni volt egy saját stylist-om a személyében.
- Én sem értem, hogy hogyan lehet így tanulni. Órákon is alig bírok figyelni, a talár pedig még plusz meleget ad, ami nem a legjobb. Klassz lenne, ha átvariálnák az egyenruhákat - ecseteltem a lánynak a problémát, majd fogtam a naptejemet és elkezdtem bekenni magam, hogy ne égjek le.
- Hoztál naptejet vagy kell az enyém? - kérdeztem tőle. Sajnos a fehér bőröm lévén hajlamos voltam a leégésre, ennek elkerülése érdekében pedig inkább mindig nálam volt a naptej.
- Mondd csak... szeretnéd, ha jósolnék neked a kártyákból? - lóbáltam felé mókásan a kártyalapokat, majd a víz felé tekintettem.
- Vagy ússzunk egyet először? - kérdeztem somolyogva, majd folytattam:
- Tudod mit? Ússzunk egyet, hogy lehűljünk. Na, gyere! - fogtam meg a kezét és futva a víz felé kezdtem húzni. Már nagyon vártam, hogy végre lehűljek egy kicsit, mert iszonyat melegem volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690879#post690879][b]Maja Bojarska - 2017.07.16. 15:13[/b][/url]

Megnyugtatott, hogy azért nem kellett rám órákat várjon, így én is boldogabban mosolyogtam már, amíg letelepedtem mellé. Ahogy én is kiszórtam a holmiim meg megszabadultam a felesleges ruhától, figyeltem nagyon rá mit is mond, és el is gondolkodtam gyorsan.
- Ú, az nagyon jó, víz nélkül asszem ki sem lehetne bírni. Jól hangzik, fogsz is majd ilyen jövendőmondósat csinálni vele?
Érezhető, mekkora a szakértelmem a dologban, nagyjából, mint Némónak a lecsófőzésben. Pedig az a két mese együtt igen vicces lenne, kár, hogy nem egy „lecsó” a kajcsi, de azt amúgy most egész szívesen ennék. Azt hiszem megvan a következő főzős projektem terve. Azt hiszem a tojásos tészta után nagy lépés lenne csak úgy egyedül. De én igyekszem!
- Köszönöm, te is tök csinike vagy. - Vicces, hogy a ruházkodásom elég szélsőségesnek számított, vagy megdicsérték és azt mondták, jól nézek ki, vagy ahogy Hannah is, megjegyezték, hogy nem elég nagylányos vagy éppen mai. De én szerettem így, ahogy van. Azt is, mikor mondjuk Alízzal tudtunk egymásnak ezt-azt adni, vagy cserélgetni. Neki jól álltak a kedvenc kék darabjaim, mert szép a szeme én meg ettől boldog voltam, ilyen egyszerű ez.
- A talár olyan, mint valami meleget benn tartó sátor. Meg lehet alatta pusztulni. Néha úgy érzem magam benne, mint a pulyka érezheti az alufóliában a sütőben. - Nagy vicceskedve a számat is elhúztam egy percre, de aztán nevetnem kellett a dolgon. Vannak képtelen hasonlataim, ugyanakkor elég igazak. Közben bólogatva elővettem a naptejem, felkészültem, közben megérkezett a kérdések hada, amiken el kellett gondolkodnom.
- Igen, benne vagyok, biztos érdekes, és egyet lubickolni is jó lenne, nem is tudom. - Miközben én a naptejjel bíbelődve agyaltam, neki sikerült dönteni, ezért pedig nagyon hálás voltam. Lehet ülünk még egy darabig mire én valamit kinyögök.
- Szuper, menjünk. Te is tudsz úszni, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690954#post690954][b]Széplaki Alíz - 2017.07.16. 19:00[/b][/url]

- Igen, tervezem. Szeretnék másoknak segíteni majd vagy másokon... nem is tudom, mi lenne a helyes kifejezés - mosolyogtam a lányra, közben arra gondoltam, hogy remélhetőleg el fogom érni azt a szintet, hogy hasznos legyek mások megsegítésében.
- Azon is gondolkodtam, hogy esetleg tanítani fogok valamit... csak még kérdéses, hogy mit - tettem hozzá vigyorogva.
- Most egyelőre neked szeretnék jósolni, ha benne vagy - mondtam neki, miközben visszahelyeztem a naptejet a táskámba.
- Köszi, de a tiéd jobban tetszik - mutattam a fürdőruhájára. Igazából nem is nagyon készültem az úszkálásra, csak felkaptam az egyik bikinimet, amit épp találtam, aztán már indultam is az utamra.
- Ez jó hasonlat! - nevettem el magam, amikor a lány egy sült pulykához hasonlította a talárt.
- Igazából tényleg szívesen megreformálnám az egyenruhát, de hát sajnos nincs rá lehetőség - mondtam neki egy nagy sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy az iskola személyzete nem nézné jó szemmel, ha egy nap kissé átalakított, dizájnosabb ruciban jelentem volna meg a tanórákon. Sőt, egyes tanároktól talán még sarokban állós büntetés is nyerhettem volna vele... mint például Várkonyitól. Pedig az ő tárgyait is kedveltem, de tuti nem nézte volna jó szemmel, ha ellent mondok a suli szabályzatának.
- Igen, tudok úszni! Na, hajrá! - harsogtam diadalmasan a lánynak, miközben kezemmel a víz felé húztam. Nagyon szép időnk volt, a hűvös víz pedig igazán jól esett, nyakig elmerültem benne, így már sokkal elviselhetőbb volt számomra a meleg is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=691376#post691376][b]Maja Bojarska - 2017.07.18. 14:17[/b][/url]

- Jól hangzanak, hozzád illene szerintem mindkettő. Okos vagy és jól tudsz segíteni, én már csak tudom, annyit írsz velem beadandót az elmúlt években.
Figyelmesen hallgattam a jövőbeni terveit a barátnőmnek és igazából én bárminek el tudtam őt képzelni. Okos volt, szép és már előrébb volt egy kicsit a jövőjét illetően nálam. Én még mindig izgultam, főleg a legutóbbi hírek után, hogyan is tovább. Azt hittem, ha letudom a kötelező iskolát, utána csak táncolni fogok és ettől teljes lesz az életem. Persze mostanra kicsit máshogy állnak nálam össze már a fontos dolgok egy listán, sőt, olyan dolgok kerültek az életembe, amit legalább ennyire szeretnék biztosan tudni. Ilyen az ohanám is, de ugye attól az embernek nem lesz végzettsége meg pénz. Mármint… most Lewy tuti furán nézne, tuti kinevetne, de anya arra tanított, bármennyire is ne beszéljünk most, hogy próbálkozzak a saját lábikóimon is életben maradni.
- Benne, persze, próbáljuk ki - bólogattam lelkesen a felvetésére. Nem volt ellenemre és szívesen segítek, ha ezzel gyakorol is, ez a legkevesebb a részemről. Mosolyogva figyeltem őt, de a saját kis talárelméletemnél én is nevetni kezdtem, képtelenség, de elég valós sajnos. Lassan fogunk odapirulni egy bájitaltanórára még a vizsgákig.
- Ez tök kár, bár, az azért nem olyan biztos. Mármint múltkor a DÖK a diákok érdekében az ételek miatt is szervezkedett, nem is lenne rossz ötlet az egyenruha kicsit modernizálása mellé is beállni, vagy legalább a nyárit alakítgatni. Hm, szerintem a következő elnökin majd feldobom Annenek, mit szólsz?
Kevés dolog volt, amit tudtam és szerettem is csinálni, az elnöknéni helyettesének lenni ilyen volt. Ott szabadott kreatívnak lenni, ami nekem jobban ment, mint más, ráadásul értékelte a lelkességem és jó csapat is lettünk az évek alatt. Lehet még valami menő is kisülne ebből is.
- Szuper, akkor ússzunk versenyt addig a bója szerűig és vissza. A győztes ülhet belül Fela bácsi óráján, na?
Az a hely király, én mondom. Alig lát téged, nem szólítgat fel random és túl lehet élni a meleget is. Azzal bele is ugrottam a stég oldaláról a tóba és pár perc alatt fel is bukkantam, hiába kötöttem össze a hajam az előbb, kicsit így is bezavart, de nevetve elsimítgattam, amíg bevártam a szöszit az induláshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=691468#post691468][b]Széplaki Alíz - 2017.07.18. 20:49[/b][/url]

- Köszi, aranyos vagy - válaszoltam Majának. Örültem, hogy így felnéz rám a barátnőm, ez pedig részemről is kölcsönös volt, hiszen én is nagyon jól tudtam, hogy mi az erőssége, ráadásul mindig fel is tudott vidítani, ha rossz passzban voltam.
- Rendben, akkor úszás után jósolok neked - válaszoltam boldogan immáron a vízben, miután mindketten nyakig gázoltunk a tóba.
- Ó, ez szuper! Akkor vesd fel nekik a témát, hátha ráharapnak és lesz belőle valami! - mondtam neki vidáman, miközben a kezeimmel a lány felé fröcsköltem a vizet.
- Micsoda kihívás! Benne vagyok! - mondtam elszántan, majd belegondoltam, hogy egész jó lenne megnyerni a versenyt és belül ülni kicsit, mert akkor egy kis időre nyugtom lenne azon az órán. Igaz, általában készültem a tanórákra, de időnként szerettem volna egy kicsit a háttérbe húzódni, láthatatlanná válni és most végre lehetőségem nyílt rá... persze amennyiben nyerek.
A karomon lévő hajgumival hátrakötöttem a hajam lófarokba, majd miután elrajtoltunk Majával, próbáltam mindent beleadni, hogy győzedelmeskedjek felette. Nem volt egyszerű dolgom, ugyanis a lány rendkívül jó úszó volt, és természetesen pár perc úszkálás után már meg is előzött. Annak ellenére, hogy egész jó kondiban voltam, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elfáradok, de nem akartam gyengének mutatkozni Majácska előtt, úgyhogy próbáltam behozni a lemaradást, bár már zsibogtak egy idő után a végtagjaim. Egyelőre veszett fejsze helyzetben voltam, mert igencsak úgy nézett ki, hogy ő lesz a nyertes. Persze legbelül nem bántam volna, ha ő nyer, hiszen nem egy vérremenő játékban vettünk részt, de azért örültem volna annak a belső helynek Fela óráján. Úgy gondoltam, ha ő nyer, gratulálok neki, aztán annyi, nem dől össze a világ, meg hát azért mégiscsak büszke voltam arra, hogy ilyen remekül megy az úszás a legjobb barátnőmnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=692258#post692258][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 23:01[/b][/url]

Azt hittem, hogy ez neki is nyilvánvaló, márhogy ezt így gondolom és igaz is róla, szóval én csak kedvesen rámosolyogtam és inkább elindultam, hogy akkor pancsizzunk egyet. Ez a meleg senkinek nem tesz jót, ezt már elég rég be kellett lássam, szóval a hely és az idő is tökéletes volt erre. Persze tudtam, hogy előbb vagy utóbb ki kell jönnünk a hűsebb vízből, így természetesen igent mondtam a jóslásra. Ki tudja, talán még valami jó is kiderül. Azt hiszem kijárt volna már, hogy valami olyat is megtudjak, ami legalább pár percre is, de feldob.
- Mindenképpen, még a végén újradizájnolhatod a diákokat. Ez is lehet egy karrier kezdete - nevettem fel, mert amilyen sokoldalú tud néha lenni a szőkeség, még a divatiparban is megállná szerintem a helyét. Lehet kicsit túl optimista vagyok, de én úgy látom ez a megállapításom eléggé helyénvaló.
Felvetettem egy versenylehetőséget, amire egyből felcsillanó szemekkel figyeltem a válaszát, szerencsére ismertem már annyira, hogy nem utasítana el egy ilyet. A kviddicses vér az ereinkben ilyenkor is dolgozhat és ez sosem baj. Nem sok dolgot ajánlhattam így a legközelebb kellemeset kerestem, az meg ez volt. Vannak előnyei, ha az ember a hátsó padok minden helyét próbálta már. Ismeri kinél és mi az élhető, már akkor, ha az ember betotyog ugye.
Hamar felkészültem a mi kis összecsapásunkra még az arcom benedvesítettem, hogy ne legyen majd kellemetlen úszáskor, aztán el is rajtoltunk. Azt hiszem ehhez mindketten jó kondiban voltunk, ha előre tippelni kellett volna, se tudtam volna megmondani ki nyerne, de én már magát a közös csobit és az egymás mellett való küzdést is élveztem. Igazából mióta elmentem a házcsapatból kicsit hiányzott ez is, hogy Alízzal közösen űzzük. De ugye valamit valamiért. Így van a versenyben is. Egy karnyival talán előrébb kerültem egy szerencsésebb mozdulatsor után, de aztán picit kisodródtam és ütemet vesztettem, így úgy nézett ki beér. Mire megpillantottam a jelzést, oldalt már fej-fej mellett haladva láttam a szőke nedves tincseket. Még vettem egy utolsó mély levegőt, de éppen utána egy ütemmel érintettem meg a bóját. A verseny az verseny, és mindig van nyertes meg vesztes, a kérdés, hogy kezeljük. Én nem bántam azt, hogy a legvégén második lettem, sőt. Nevetve bukkantam fel a víz alól elég szaporán véve a levegőt, mert sokat kivesz a hajtás belőlem is.
- Huh, ez nem volt semmi. Gratuláloook. Tényleg, mi a helyzet a kviddiccsel, hogy mennek az edzések? - érdeklődtem tőle, még a frizum rendeztem. Gondoltam még majd kikeveredünk kis vízben lebegés után, egy kicsit fecserészhetünk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=692606#post692606][b]Széplaki Alíz - 2017.07.25. 18:17[/b][/url]

- Hú, ez szoros volt! - mondtam Majának elismerően, hiszen nem gondoltam volna, hogy sikerül megnyernem a versenyt, látva azt, hogy sokkal jobban haladt nálam előre, de a végére sikerült összeszednem magam és egy hajszálnyival megelőznöm.
- Most már fogjuk lazára a gyeplőt! - közöltem vele vigyorogva, majd elkezdtem lebegni a vízen és élveztem az édes semmittevést.
- Na és hogy vagytok Lewy-vel? - kérdeztem tőle kíváncsian. Reméltem, hogy minden rendben volt velük és drukkoltam nekik, hogy nagyon sokáig tartson ki a kapcsolatuk, hiszen szép pár voltak.
Pár perc után szóba jött a kviddics is, amitől eleinte nagyon tartottam, de végül mégiscsak belejöttem.
- Egész jól, sokat gyakorlok. Tudod eleinte nem igazán hittem benne, hogy ez az én sportágam, de már egész jól megy. Sokszor még én is meglepődöm magamon - feleltem neki mosolyogva, majd intettem, hogy induljunk el a vízpart felé, ha nincs ellenére. A válaszát meg se várva elkezdtem kifelé úszkálni, biztos voltam benne, hogy ő is követni fog, már ha kipancsolta magát, de én már arra vágytam, hogy a plédemen legyek és barnulhassak kicsit.
Miután már a plédemen voltam, bekentem magamat újra a naptejjel, nehogy leégjek, aztán magam mellé tettem a Tarot kártyapaklit, hogy jósolhassak Majának.
- Gyere, jósolok neked valami szépet! - kiáltottam feléje, majd vártam, hogy kijöjjön a vízből. A kártyapaklit szándékosan nem kevertem meg, mert ez a feladat egyedül a lányra várt. Izgultam, hogy mi fog kijönni neki, de reméltem, hogy pozitív végkimenetele lesz a jóslatnak. Még mindig nagy hőség volt, de az úszkálás után rendkívül jól esett a nap melege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694736#post694736][b]Maja Bojarska - 2017.08.07. 19:02[/b][/url]

Nevetve próbáltam bólintani párat, ahogy a nedves tincsekkel megküzdve pislogtam ki a vizet a szememből. Egyelőre nem láttam a szöszkét tökéletesen, de nem volt itt semmi baj. Egy percig sem bántam, hogy második lett, vagy hogy agy kikaptam jelenesetben, soha rosszabb ellenfelet. Azt hiszem az élet bizonyos részeit nem fogom fel eléggé versenynek, ez másnak jutott a családomban. Én kiélem ezt a pályán és a színpadon vagy teremben, függően a mivoltától.
- Helyes, ideje a jól megérdemelt pihinek, mugliismereten azt hittem már, hogy ott őszülünk meg. Már láttam magam előtt, ahogy a dédunokáink hozzák be nekünk a következő könyvet - közöltem kacarászva, majd feldobtam magam a víz tetejére, bár ebben nem voltam profi. Mindig viszonylag gyorsan elsüllyedek és kapálózhatom magam vissza. Hát, nem mehet minden nekem sem.
- Megvagyunk, persze vannak nem nevetősebb napok is, de azt hiszem ez így normális, majd megint jön a sok jó - próbáltam megrántani a vállam, de arra csak újra süllyedni kezdtem, így nevetve fordultam felé apró víztereléssel úszkálva. Nem nagyon akartam a hétvégére gondolni. A napszúrás, aztán anya viselkedése, az, hogy azt hiszem még én is tudom, hogy ezzel itt vége a nagy ohanás elképzeléseimnek, vagy éppen, amikor láttam kiborulni őt is. Ma már jobb reggel volt, de ez se sokat tesz hozzá most. Nem voltam ettől már úgy elkenődve, szóval legalább Alíz is érezhette, hogy ez csak olyan tipikus párocskás ballábas nap lehetett.
- Ennek örülök, én már az első közös edzésünkön éreztem valamit, ééés nem, nem a rosszul pucolt seprűk szagára célzok… - vihorászva kezdtem kifelé evickélni utána, hogy hamar kikeverjünk és a napfürdőben száradva folytassuk a délutánt.
- Úgy legyen. Mit kell tennem? Van valami fogás vagy ilyesmi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694744#post694744][b]Széplaki Alíz - 2017.08.07. 19:29[/b][/url]

Jót nevettem Maja vicces megjegyzésén... nagyon bírtam a humorát, mindig jó kedvre tudott deríteni, igazi pozitív lány volt.
- Persze, ez így természetes... a lényeg, hogy a jó dolgok legyenek túlsúlyban - válaszoltam neki, amikor a párkapcsolati kérdésre került a sor. Örültem, hogy végre talált magának valakit, akivel igazán boldog lehet, a férfi pedig nagyon jó hatással volt Majácskára, amit kifejezetten díjaztam.
Miután kiúsztunk a partra, megtörölgettem magam a törülközőmmel, bekentem magam a naptejjel, aztán a kártyapakli után nyúltam, amelyet aztán odaadtam a barátnőmnek.
- Szeretném, ha megkevernéd a lapokat, közben pedig egy olyan kérdésre, problémára koncentrálnál, amely a legjobban foglalkoztat jelen pillanatban - adtam ki az "utasítást" a lánynak útmutatóul.
- Természetesen én rakom majd ki a lapokat, neked most csak annyi a dolgod, hogy megkeverd azt a kártyapaklit - tettem hozzá, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a plédemen. Azon gondolkodtam, hogy nagyon gyorsan eltelt már ez az év is, csak úgy rohant az idő, el sem akartam hinni, hogy már ötödéves leszek, de bizony tudtam, hogy ez is hamarosan be fog következni. Még mindig nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék majd tanítani a jövőben, de tudtam, hogy addig még van egy kis időm, hogy eldöntsem ezt a dilemmát, viszont könnyebb lett volna, ha már előre tudom ezt, mert akkor célirányosan készülhettem volna erre. Azzal pedig teljesen tisztában voltam, hogy szeretnék majd segíteni azokon, akik hasonló képességgel rendelkeznek, mint én, valamint a jövőt sugalló álmaimmal akár még be is segíthetek a különféle bűnügyi szerveknek, hiszen úgyis tudni fogom, hogy mi fog történni, és akár időben megakadályozhatnék így egy-egy tragédiát vagy negatív végkimenetelű dolgot. Egyelőre csak a fantáziám szárnyalt, még nem voltam vele tisztában, hogy mi is lenne nekem a legjobb elfoglaltság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695638#post695638][b]Maja Bojarska - 2017.08.10. 15:32[/b][/url]

Pár nagyobb bólintással értettem egyet a barátnőmmel, mert igaza van. Én is ebből építkezem és tudom, hogy hiába jön rosszabb, nem tarthat örökké. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet más, ami megint nem kellemes, ezt az életemben már nagyon jól megtanultam, de én azért remélek. Mindig. Bár az elmúlt másfél év minden volt, csak rossz nem. Sok olyan dologban jutottam én is előre, amiben előtte nem hittem volna, még azt is be kellett vallanom, hogy a suliban való helytállásom részben Alíznak, részben pedig Lewynek köszönhetem. Segítség és motiváció, ami elég jó párosítás. De mindezt már a parton a hajam kicsit megtörölve rakosgattam ki, figyelve a továbbiakra.
- Ilyen eldöntendős kell, amire igen vagy nem a válasz? Vagy milyen fajta? - érdeklődtem kíváncsian, miközben magamhoz vettem a paklit, hogy keverni kezdjem. A fejemben mindig sok dolog van, most talán a hétvége kapcsán a legtöbb, meg még a múltkori táncos is bennem van, de egyszerűen nem jutok semmivel előre. Sóhajtottam egyet, még Alíz válaszolt, hogy aztán megtaláljam mire is várom a „választ”.
- Jól hangzik, tuti bénán menne, nem értek ezekhez. A papával ha kártyázunk is, az kicsit más - mondtam nevetve, mert közel sem nézett ez ki egy röminek, pókernek vagy UNO-nak. Közben azon járt a fejem, ahogy lassan keveredtek a lapok, hogy mi is érdekel úgy igazán, mi az, aminek, ha beleláthatnék a jövőjébe, tudni is akarnám. Azt hiszem nem mindig reagálok jól a változásokra sem, még ha nem is negatívak, azt pedig nem akartam, hogy ha olyan jön ki a lapokból megint miattam szomorkodjunk közösen. Hajha, lehet ideje volna kicsit nagylánynak lennem és rendesen odafigyelni magamra.
- Magadnak is szoktál jósolni? Vagy azt nem szabad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695684#post695684][b]Széplaki Alíz - 2017.08.10. 18:45[/b][/url]

- Bármi, ami foglalkoztat... nem muszáj eldöntendőnek lennie, sőt, jobb is, ha nem az, mert a lapokban ott lesz az útmutatás. Lehet bármi, ami érdekel, például, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, mi a helyzet az életed egy fontosabb területével, szóval ilyesmin kéne töprengeni - válaszoltam Majának teljes határozottsággal. Eszembe jutott, amikor Attilával gyakoroltam a jóslást és én is efféleképpen jövendöltem magamnak a kártyalapokból. Akkor az álmaimmal kapcsolatban érdeklődtem a kártyalapoktól, amelyek útmutatásul szolgáltak és korrekt válaszokat adtak, valamint nagyszerűen jellemezték az adott helyzetet.
- Persze, ha csak szórakozásból kártyázik az ember, az teljesen más. Egyébként én is imádok kártyázni: snapszerezni, pókerezni és a többi - válaszoltam vidáman a lánynak, miközben azt figyeltem, ahogyan a kártyalapokat keveri.
- A kereszt kirakási formát választom, az első lap a kiindulási helyzetet mutatja, a második nem bír nagy jelentőséggel, nem kell tartani tőle, de kár bármilyen reményt fűzni hozzá. A harmadik lap rendelkezik a legnagyobb jelentőséggel a jelen helyzetre nézve, a negyedik pedig a következő állomást jelöli - világosítottam fel Maját arról, hogy tulajdonképpen mit takar ez a kirakási forma, illetve mit jelölnek a választott lapok.
- Szoktam időnként jósolni magamnak is, sőt, még gyakorlásból a tanárommal is  szoktam jósolni időnként önmagamnak - válaszoltam a lánynak. Ez igazából útmutatóul szolgál a jövőre nézve - válaszoltam Majának. Úgy láttam, hogy felvillanyozta ez a téma, én pedig csak örültem annak, hogy megoszthattam vele részben azt, amit már megtanultam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695713#post695713][b]Maja Bojarska - 2017.08.10. 22:09[/b][/url]

- Ühhüm, azt hiszem értem - bólintottam is a szavaim mellé, aztán kicsit jobban magamba merültem. Figyeltem persze még rá, de próbáltam valami olyat előhúzni, amit tudni is szeretnék, mert egy ideje nem voltam benne biztos, hogy a lelkem fel van készülve. De van, ami engem sem hagy persze nyugodni. Most leginkább a jövőm, a jövőnk Lewyel. Legalábbis az, hogy jön-e valami olyan, amitől kicsit vidámabb lesz megint minden. Semmi ború, csak a bárányfelhők. De a suli és a tánc ugyan ez volt, sok dolog nem hagyott nyugodni pillanatnyilag, több is, mint hittem. Vettem egy nagyobb levegőt, miközben a pofimat bekentem a naptejjel, ahogy visszaadtam a kártyákat a szöszinek.
- Ó, igen, ezeket mi is szoktunk játszani. Olyan kis jók, elfoglalják az embert, bár van, mikor már csak idegesíti a másikat - nevettem fel, mert nem egyszer veszített úgy valaki az asztalnál mellettem, hogy idegesen felállt és közölte, többet nem is akar. Persze nem gondolta komolyan, de elég nehezen viselte a vereséget. Én ehhez képest olyan kis csendes mérgelődő vagyok, ha valami nem megy legalább. - Azt hiszem megvan, ki is kell mondani, vagy gondolni kell rá csak erősen?
Törökülésbe húzódva néztem a lány szemébe, aztán igyekeztem magamban a tanulásra és a táncra koncentrálni. Egy ideje megfogalmazódott bennem az, hogy talán később, ha elég ügyes leszek, meg ah egyszer a táncis suli is összejön, talán én is oktathatnék. De ezt még úgy senkinek nem mondtam, azt hiszem még én se bíztam eléggé az ötletbe. De talán most kiderülhet, egyáltalán érdemes-e.
- Ahham, azt hiszem értem, vagyis próbálom. Kiindulás, vagyis úgy a jelen? Reendben, a második akkor csak úgy van. Ühhüm - bólogattam is, még próbáltam megjegyezni azt, amit elmondott. Aztán meg is kérdeztem, hogy magának már csinálta-e ezt, mert igazán kíváncsi lettem.
- Áh, és segített vagy elindított valamerre? - A tekintetem közben le sem vettem a lapokról, csak pár pillanatra talán, mikor felnéztem a barátnőmre. - Rád bízom magam teljesen…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695835#post695835][b]Széplaki Alíz - 2017.08.11. 20:03[/b][/url]

- Bizony, aki utál veszíteni, annak nem jó móka - válaszoltam nevetve, mert én is játszottam már olyannal, aki igazi hisztérikává vált, miután Fortuna nem szegődött mellé. Én sem voltam egy egyszerű eset, de elfogadtam a vereséget, viszont ez csak a játékban volt igaz rám.
- Ahogy gondolod, ha úgy érzed, kimondod, ha nem akkor nem. De monddd kiiii! - búgtam neki vigyorogva, mert iszonyat kíváncsi voltam azért, hogy miről is fogok neki jósolni, pontosabban utat mutatni.
- A kiindulási pont az, ahová fejlődtél, avagy a múltad. A második nem csak úgy van, nem árt odafigyelni rá. Minden okkal történik és fontos információkkal szolgálhat számodra, ez a lap megmutatja a téged akadályozó tényezőket, illetve a jelenlegi helyzetedet - feleltem neki a szemöldökömet felvonva. Szerettem volna, ha megérti, hogy ez nem csupán egy játék, hanem sokkal többször szól. Reméltem, hogy valóban komolyan veszi majd, amit mondok neki, de ismertem már annyira, hogy mélyen elgondolkodik majd a hallottakon.
- Hú, hát nekem igazából sokat segített... az első lap, amit kihúztam tökéletesen jellemezte az érzelmeimet az adott problémával kapcsolatban. A második is releváns információkat szolgáltatott számomra... a harmadik lapból derült ki, hogy a tanárom az igazi spirituális vezetőm - csúszott ki a számon, majd mosolyogva tovább folytattam a mondandómat:
- A negyedik pedig egy rossz és egy ígéretes jövőképet mutatott, az pedig csak rajtam áll, hogy melyik lesz a végkifejlet.
Talán kicsit többet is elárultam neki a kelleténél, de végtére is ő volt a legjobb barátnőm, úgyhogy maximálisan megbíztam benne.
- Bízhatsz bennem, de ezt te is nagyon jól tudod - feleltem neki jókedvűen, mert nagyon jól esett, hogy így rám bízza magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695860#post695860][b]Maja Bojarska - 2017.08.11. 22:18[/b][/url]

- Pontosan - nevettem vele. Szerettem, hogy sok dologban hasonlítottunk és valahogy kicsit abban is ott volt a közös dolog, hogy egyikünk se azt kapta családként, amit normálisan érdemelt volna egy gyermek. Sosem tudtam megmagyarázni, miért is találhattunk így egymásra, de biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott. Emellett nagyon jól meghallgatjuk a másikat, értjük a vicceket és ő megértő, én meg segítőkész vagyok, mikor kell. Azt hiszem a szöszi az a barátnő, akire azt mondják, hogy bárhogyan is álljon hozzá a többi ismerőse az embernek, amíg lehet, kitart mellettem.
- Jahj, nem titok, vagyis nem tudom. Mármint, ez még csak olyan… vágy? Van olyan… mármint. Ahj.. - vigyorogva fújtam ki a levegőt kicsit zavarba is jőve, mert sosem ment az ilyen komoly dolgok felvezetése, nem is tudtam, tudok-e olyat. De a lány már ismert annyira, hogy tudja, gyakran akadok el, de meg szoktam oldani. - Szóval emlékszel, hogy beszélgettük már, mik lennénk, ha nagyok lennénk. Annyit tudtam, hogy a táncot folytatni akarom, de nem tudtam egyébként merre… azóta viszont egy kicsit jobban utánajártam a művészeti suliknak, azt hiszem komolyabban akarom ezt venni, minthogy csak csináljam valami mellett…
Nem nyögtem ki végül, mert lehet túl bizonytalan vagyok, de szerintem Alíz megértette, hogy a kérdésem az, hogy sikerülni fog-e valamennyire az utam bejárni, vagy legalábbis, ha jönnek a buktatók majd tudom-e venni az akadályt. Az első felvételi eredményét már mindketten tudjuk, pedig még hol a december? De én azért még remélek, nem veszett el, a poharam félig teli van még.
- Hű, ez elég komolynak hangzik, mármint nem Attila bácsi meg a spiritusza, hanem az, hogy bár van rossz is, de még rajtad áll minden. Megnyugtató azért, nem? - kérdeztem, miközben elmosolyodtam a válaszán. Tudtam, hogy bízhatok, már csak a kártyáiban kellett még pluszban, és már naagyon kíváncsi voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695882#post695882][b]Széplaki Alíz - 2017.08.11. 23:49[/b][/url]

Majácska először szokásához híven szépen körülírva mondta el nekem a kérdését, majd végül kikörvonalazódott bennem, hogy mire is gondolt igazából. Már megszoktam tőle ezt, de olyan régóta barátnők voltunk, hogy már fél szavakból is megértettük egymást, így nem esett nehezemre kibogozni, hogy mire is akar utalni.
- Értem, ne is mondd tovább - közöltem vele nyugodt hangnemben, tudtam, hogy veszi az adást és immár kielemezhetem a jövőjét. Én is izgultam ezt illetően, talán még Majánál is jobban, de bíztam abban, hogy a kártyalapok helyes útmutatást adnak majd neki. Én sem csalódtam bennük, így minden bizadalmamat beléjük vetettem és izgatottan húztam ki a négy lapot a pakliból.
- Igen, valamennyire az, de sokat jelent nekem, hogy ő is mellettem áll és mindenben támogat, mert könnyebb úgy az egész, hogy nem vagyok teljesen magamra utalva - válaszoltam meg közben a barátnőm kérdését.
- Nos, kiraktam neked a lapokat, lássuk! Az első lap az Erő. Ez az energiára, az eltökéltségre, a szellemi és fizikai képességed tudomásul vételére utal. Avagy tisztában vagy a saját korlátaiddal és lehetőségeiddel. Egyúttal benne van a gyöngeség és a tehetetlenség is az életutadban. A második lap az Igazság. Az igazságosságot, az összhangot jelöli, ám ezzel egyetemben a megszállottságot, a vakbuzgóságot, az elfogultságot és a sérelmet is. Ettől egyelőre nem kell tartanod, de reményt se fűzz hozzá. A harmadik lap a Csillag. Remény, remek kilátások, örömteli siker... rossz esetben csalódás, beteljesületlen remények. A negyedik lap a Világ, az erőfeszítések eredménye, siker, diadal, sikeres végkimenet. Rossz esetben nem tudod befejezni a feladatot, amelyet elkezdtél. Ha teljesül a harmadik lap által feltüntetett pozitív lehetőségek valamelyike, akkor megnyered a négyes kártyalap optimista jellemzőit. Azaz ha reménnyel teli fordulsz az adott feladathoz, célkitűzéshez és nem adod fel az álmaidat, akkor mindenképp meg fognak térülni az erőfeszítéseid. Én olyan embernek ismerlek, aki inkább küzd a céljaiért, mintsem feladja őket. A kártyák is azt mutatják rólad, ha megfigyeled a pozitív jellemzőiket. Az is természetes, hogy a negatív dolgok is hozzátartoznak az emberekhez, de ha sikerül ezeket ellensúlyoznod és a pozitívokra koncentrálni, akkor meg tudod valósítani az álmaidat
A jövendölésben láttam Maja minden kétségét, de ezzel egyetemben tudtam, hogy ha megteszi a kellő erőfeszítéseket és túllép a saját komfortzónáján, akkor nyert ügye lesz. A kártyalapok nem csupán a pozitív dolgokat mutatják, hanem ugyanúgy a negatívakat is, a végkifejlet pedig csupán az adott emberen múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695965#post695965][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 17:53[/b][/url]

Velem az élet minden, csak nem gördülékeny, legalábbis az esetek többségében ez fordul elő. Igyekszem konkrétabb lenni, nem pedig túl Majás, ahogyan arra is szoktam figyelni, hogy ha nehezen is, de kibökjem a választ arra, amit kérdeznek. Most nem így lett. A legnagyobb konkrétumokat megtartottam magamnak, de a célzásaim azon része, hogy mi várható ha belekezdtem célbaért. Ez meg öröm volt, nem tudtam volna tovább körbeírni, azokról a dolgokról meg, amikre igazán vágyom nem szerettem beszélni. Sőt, a helyzet az, hogy kerültem is, hogy ilyenem legyenek, mert a csalódásnál nincs rosszabb. Talán ezért is nem beszéltünk például Lewyvel sem nyíltan arról korábban, hogy a kis ohanánknak mi lehet a jövője. Mert volt, de volt sok felnőttes dolog, amit lehet ő korainak tartott, én meg inkább nem mászom semmibe. Bár a gólyás mese óta tudom, hogy nem baj, ha beszélek meg megerősítem őt benne, hogy miattam nem kellene túlzottan aggódnia. A gyűrű se lenen az ujjacskámon, ha nem szeretném az egészet, ami a kapcsolatunkkal vagy éppen a házassággal jár.
- Ez érthető, ő amolyan vezető ebben egyébként is, nem csak simán egy tanár. Igaz, engem nem tanít, de nem tűnt rossz embernek, mikor összefutottam vele a tanárinál vagy bárhol.
Miközben megerősítettem Alízt, hogy egyetértünk ezekben én már a buksimmal felkészültem azokra a bizonyos lapokra. Nem mondanám, hogy nem bukfencezett egyet a pocim, mert megtette az első lapnál, de csak mert izgatott voltam egy kicsit. Érdekelt, meg féltem is tőle, mint minden változótól és újtól. Az első fejtegetésnél csak bólintottam párat, azt még értettem is valamennyire és így is volt. Vagyis majdnem, egyelőre nem tudtam, mi az, amire nem leszek télre képes, viszont ismertem magam, jelenleg meddig nyújtózkodhatok a takaróm szélét érezve. Aztán jött, amire azt mondta nem feltétlenül kell véresen komolyan venni, így csak csillogó szemekkel füleltem tovább, csendesen.
- Szóval vagy ragyogás vagy hullócsillagos zuhanás? Mármint… csak érdeklődöm - emeltem fel a kezeim védekezően, nem akartam közbe beszélni feleslegesen, csak megakadt a kettős jelentésen a gondolatom. Nem fűztem hozzá előre valami butaságot, nem stresszeltem, csak próbáltam átgondolni az egészet. Azt hiszem nehezen veszem rá magam az életben, hogy hosszabb útnak őszintén örüljek, és ha közben remegek meg, annak tényleg csúfos vége lehet, akár próbálkozás nélkül is. Aztán szépen végigvártam az okfejtést és a jellemzést is, mire halványan elmosolyodtam.
- Ők is tudják, hogy túl sokat aggódok és elbizonytalanodom mostanság? - A helyzet az volt, hogy az optimista énem néha beásták egy nagy gödörbe, aztán hagyták, hogy oldjam meg magam az életem.
- Azt hiszem igyekezni fogok, hogy ne jöjjön rossz, nem szeretném, az sokszor másokra is hatással van, az Ő boldogságukat meg a legkevésbé se bántanám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695968#post695968][b]Széplaki Alíz - 2017.08.12. 18:16[/b][/url]

- Bizony, ő egy igazi vezető egyéniség, efelől semmi kétségem sincs - mondtam neki mosolyogva, mert valóban azt tapasztaltam, hogy Attila nem csupán a tanítás megszállottja, hanem képes remekül irányítani az embereket. Ez valószínűleg egy vele született tehetség volt, amelyet észre sem vesz az ember, ha nem nyitják fel rá a szemét. Annak örültem, hogy erős egyéniség volt, ezáltal pedig nekem is sokat tudott segíteni és mindig kiállt a saját igaza mellett.
- Igen. Jól értelmezed. Csakis rajtad áll, hogy melyik irányba mész el - válaszoltam őszintén a lánynak. Sajnos semmilyen befolyással nem lehettem a jövőjére, nem folyhattam bele a dolgaiba, nem mondhattam meg neki a frankó választ, viszont utat mutathattam neki, amelyen érdemes volt elindulnia. Most már tisztában lehetett azzal, hogy milyen választási lehetőségei vannak, mikre kell odafigyelnie, illetve megtudhatta, hogy csupán rajta áll minden...
- Igen, mindent tudnak rólad. Előttük nincs titok - mondtam kacér mosollyal az arcomon, majd folytattam:
- Bízhatsz ebben a dologban, de elsősorban magadban bízz és higgy! Ugyanis rajtad áll minden!
- Remek, dolgozz rajta, hogy pozitív jövőd legyen. Bízz magadban és lásd meg, hogy milyen erős vagy, hogy mennyi mindenre vagy képes. Tudom, hogy képes vagy véghez vinni azt, amit akarsz. Melletted állok - mondtam a lánynak határozottan. Reméltem, hogy megfogadja a tanácsaimat, de tudtam, hogy csakis az ő döntése fogja kialakítani a saját jövőjét. Bíztam benne, hogy a helyes utat választja és elég ereje lesz ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695971#post695971][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 19:12[/b][/url]

Jó volt hallgatni Alízt arról, ahogy a tanáráról vagy éppen a képességéről nyilatkozott sokszor. Olyan határozottság, erő, remény volt benne, amit sokan irigyelhetnének. Még nekem is tudott plusz erőt adni, ahogy sokszor csak belegondoltam, mennyire igaza van benne, hogy nincs mindig, minden veszve. Az elmúlt időszakomban az aggódáson túl hajlamos lettem a pesszimizmus jeleit is mutatni, ez pedig nem tett túl sok jót. Próbáltam elhagyni és megint csak hinni, remélni, megtalálni a magam idilljét és abban létezni, hátha így jobb lesz minden.
- Meglátjuk, nem szeretnék semmi lehetőséget veszni hagyni, bár azért biztos vagyok benne, hogy nem minden perc lesz kellemes. De ez ezzel jár - mondtam neki, miközben kicsit magamnak is bólogattam megerősítésként. Jól megfogalmazta én pedig igyekeztem inni a szavait nem csak a jóslat terén, hanem ahogy ezt hozzám kötötte. Azt hiszem azzal, hogy ilyen jól ismer már, nem sok aggódni valóm van a lapokon, hiszen, ha lenne, már figyelmeztetett vagy óva intett volna. Talán tényleg idő kérdése, hogy utat találjak és menjek azon. De a kis méhecském már most is zizegett a buksimban a tánc miatt, így csak beharapva az ajkam gondolkodtam el kicsit.
- Kis hamisak. Még a végén kiderül, hogy valamit én sem tudok, ők pedig igen! - nevettem fel elég hangosan, elképzelve ahogy ledöbbentenek a lapok. Igazából magamat már kezdtem utolérni, de néha kételkedem benne, hogy nem vesztem el újra a saját fonalam.
- Igyekezni fogok, meg, úgyis tudni fogsz róla, hát milyen barátnők lennénk, ha nem néznéd végig, ha pofira borulok, ha nem! Mármint érted, nem nevetnénk ki egymást, de kell valaki, aki segít aztán felkelni - vigyorogtam rá, miközben kihúztam két zacsit a táskámból, felé nyújtva az egyiket. Gumicukor, sok lesz ez mostanság, de ez még belefér a keretbe igazán.
- Amúgy ez a kártyás dolog is az erőd része? Vagy erre bárki, aki ügyes képes lehet? Nem nagyon értek hozzá, de másnál is láttam ilyen paklit azt hiszem - mondtam neki, miközben a tasakot magam mellé tettem, hogy kényelmesen belenyúlva jussak a kis macikhoz benne. Ezután megtámaszkodtam a karjaimon úgy dőltem picit hátra élvezve még a délután meleg napfürdőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695976#post695976][b]Széplaki Alíz - 2017.08.12. 19:35[/b][/url]

- Így van - feleletem Majának röviden. Sajnos a jóslásom nem csupán a jó dolgokról szólt, hanem magába kellett foglalnia a rosszakat is, mint ahogyan az a való élethez is hozzátartozik.
- Ne becsüld alá a kártyalapok jelentőségét - nagyon is jól meg tudják mondani a jövőt illető dolgokat - válaszoltam a lánynak.
- Persze, kitartok melletted, nagyon jól tudod - válaszoltam neki mosolyogva éreztetve azt, hogy mindig mellette vagyok és rám mindig számíthat.
- Nos, ez részben az erőm része, de az is igaz, hogyha valaki mesterien elsajátítja, akkor simán megtanulhatja a használatát - mondtam a lánynak őszintén. Nem lett volna értelme hazudnom neki, mert egyrészt nem volt semmi takargatni valóm előtte, másrészt pedig úgyis megtudta volna, hogy bárki meg tudja tanulni a kártyavetést, akinek van némi képessége hozzá.
- Remélem, hogy hasznát veszed majd, amit mondtam neked. Szeretném, ha tényleg komolyan vennéd, amit elmondtam, és aszerint cselekednél - válaszoltam Majának, mert hittem a kártyák jóslatában és reméltem, hogy meghozza neki a jóslás azt a jövőképet, amelyet valóban elképzelt magának.
- Persze a te döntésed, hogy mit fogadsz el, de hidd el nekem, hogy a kártyák nem hazudnak - válaszoltam a barátnőmnek komoly arccal. Személy szerint teljes mértékben hittem benne, hogy a kártyalapok képesek elmondani a lány jövőjét, úgyhogy teljesen átadtam magam nekik, hiszen maximálisan hitelesek voltak számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695984#post695984][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 20:23[/b][/url]

- Nem szeretném alábecsülni, biztos, hogy segíthetnek, bárkinek. - Ritkán szoktunk kellően komolyan beszélgetni, most azonban én sem vicceltem el, mert úgy gondoltam teljesen igaza van. Mindezt éreztetni is akartam, és úgy hiszem sikerült is vele, legalábbis reméltem. Elmosolyodtam a megerősítésén, bár azt hiszem lassan ezek olyan dolgok, amik szavak nélkül is elég biztos és stabil lábakon állnak a mi barátságunkban. Anya régebben mindig azt mondta, hogy becsüljem meg azokat az embereket, akik nem csak a sikeremnek örülnek velem, de a veszteségem súlyát is cipelnék, vagy legalább próbálnák. Akkor ez furinak, túl komolynak és értelmetlennek is tűnt nekem, de kezdem érteni, mire gondolt. Én mindig utóbbiban jeleskedtem, szerettem, ha az emberek maguk fürödhetnek a saját sikerükben, én inkább csak kiszurkoltam nekik, de a veszteségben sosem akartam senkit magára hagyni. Azt hiszem ezért vagyunk néha furák a férjecskémmel is. Én nem akarom se kihasználni, se elvenni tőle a saját sikerét, ő mégis szeret velem ünnepelni. Azt hiszem ez elég jó dolog és tudom, hogy mindez azért van, mert ennyire szeret. Kezdem megszokni, de teljesen talán sosem lehet, hogy ez mind.mind vele jár.
- Áhh, értem. Szóval ez is azért készség kérdése, ha nem is kifejezetten a jósoké - fordítottam le magamnak végül, meg amennyire tőlem telik meg is jegyeztem az infót. Engem annyira nem szoktak ezek lekötni, a művészeti beállítottságom leginkább arra terjedt ki, hogy most is a kártyalapok mintáit és motívumait figyeltem gondosan. Nagyon szépen mutattak és látszott, hogy sok aprólékos képrészletük is van.
- Bár elég komolytalan vagyok, én bízom benned, és elhiszem, hogy ez nekem segít, ha élek a lehetőséggel és odafigyelek. Egyszerűen… nehezen viselem ezeket, tudod. Ami kicsit más, új… - vontam meg picit a vállam, aztán felhúzva a lábaim karoltam át őket. - Igazából mikor elmesélted a felvételit sem a hír, a tény vagy az, hogy valami negatív vár tört le leginkább. Csak maga az, hogy valami olyan, amire nem számítottam taglózott le, olyan csalódás, amiben hirtelen tehetetlennek éreztem magam. Most viszont lehetőség van, de szerintem biztos érezni fogom, hol vannak azok a válaszutak. Azt szokták az emberek, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696007#post696007][b]Széplaki Alíz - 2017.08.12. 21:01[/b][/url]

- Így van - helyeseltem őszintén a lánynak, hiszen így gondoltam rendjén az egészet. Nagy elégedettséggel töltött el az a tudat, hogy teljesen megbízott bennem, rám bízta magát, mivel én egyáltalán nem éltem vissza ezzel a lehetőséggel.
- Igen, ez nagy részt készség kérdése, de azért fontos az is, hogy ki mennyire keveri jól a kártyát - adtam tudtául a lánynak.
- Így van, mindig két választásod van, vagy a könnyebbik rosszat választod vagy a nehezebbiket, de a jobbat - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel.
Én magam is számtalanszor válaszút elé kerültem, de valahogy mindig képes voltam a jobbik lehetőséget választani az életutam során.
- Remélem, hogy meg fogod találni a számításaidat - mondtam a lánynak teljes őszinteséggel. Reméltem, hogy kiteljesedik majd abban, amit magának választott és kitart majd mellette, akármilyen nehézség is fogja érni.
- Ha bármi kérdésed van, szólj nyugodtan - bátorítottam a lányt. Nekem is sokat jelentett, hogy a tanárom, Attila ott állt mellettem és segített nekem. Igaz nem voltam egyszerű eset, személy szerint saját magamról is simán lemondtam volna, de a tanárom szerencsére nem mondott le rólam és átsegített számos nehéz akadályon. Ez sokat jelentett számomra, mert mégiscsak volt mellettem valaki és nem egyedül kellett megbirkóznom a nehézségekkel, úgyhogy sokat jelentett számomra ez az egész. Reméltem, hogy Maja sem marad majd magára, és igénybe fogja venni segítségemet, hiszen ezért voltam mellette, ugyanis jó barátnőként kitartottam mellette, ezt pedig bizonyára érezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696104#post696104][b]Maja Bojarska - 2017.08.13. 16:31[/b][/url]

- Kell az érzék hozzá, mint mindenhez. Bizony. Amúgy, a nehéz, de jó, néha utólag sokkal jobban meg is éri. - Sosem voltam biztos magamban sem eléggé a táncon kívül, abból viszont tudtam építkezni, ott, miközben mozogtam tudtam, hogy minden az enyém és közben semmi sem biztos, mégis elég erősen tudtam azt mutatni, hogy ez engem nem érdekel. Ez a való életben nem ment ilyen könnyen, sőt. Nehezemre esett csak úgy mindenben kitárulkozni, ismerkedni, új embereket befogadni az életembe. A szöszi valahogy az elejétől nem volt nekem sok, sem teher, sem olyan valaki, akitől menekülnék, sőt, az első pár mondatunk után jól éreztem vele magam, nem feszengtem azon se, hogy „társasági élet”. Azt hiszem ilyen az, mikor a bizalmad és a barátságod előre a kezébe adod valakinek, mert úgy érzed, ott van a legbiztosabb helyen. Én mindig rájövök, hogy ebben legalább biztosan nem tévedtem.
- Köszönöm. Nem tudom mire mennék nélküled. Lewy is megjegyezte már, hogy nem vagyok valami… szociális - húztam el picit a szám. Tudom, hogy nem tette rosszból, meg még helyeseltem is. De egyszerűen az a kevés ember nekem elég értékkel bír, hogy ne is akarjak többet. Meg ez így kényelmes azt hiszem. Nem vagyok a közösség lelke, sosem voltam. Alíz így sem tett félre és ez nagyon jó érzés.
- Ah, biztosan fogok, tudod, hogy ha ilyenekről van szó, magunk közt nem tudom tartani a számat. Szerinted mit fogunk csinálni, ha elvégeztük a sulit? Vagy öt év múlva?  Mármint úgy igazán mi lesz velünk… olyan morci nagyon felnőttek leszünk, mint a tanáraink fele? Vagy nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696125#post696125][b]Széplaki Alíz - 2017.08.13. 21:13[/b][/url]

- Igen, az ember egyébként is azt díjazza igazán, amit nehéz harc árán szerzett meg. A könnyen jött préda nem nyereség - válaszoltam Majának... nem is tudtam, hogy honnan jött ez a gondolat, egyszerűen csak kicsúszott a számon. Akárcsak sok minden más.
- Én is örülök, hogy itt vagy nekem és így egymásra találtunk. Nem tudom... nekem nem tűnsz nehéz esetnek, de lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert olyan jól megértjük egymást - feleltem a barátnőmnek jelentőségteljes hangsúllyal.
- Jó kérdés... nem szeretnék olyan morci lenni... szerintem a megkeseredett emberek azok, akik úgy viselkednek folyton, akik sok sérelmet kaptak másoktól. Tudod, akik feladták és falakat építenek maguk köré, félnek, hogy nehogy bárki is mélyebben megismerje őket, hogy aztán sebezhetővé váljanak. Pedig szerintem ezzel önmaguknak ártanak és így egyedül fognak maradni. Ráadásul saját maguktól veszik el a boldogságot és azt a lehetőségek, hogy olyan emberek legyenek mellettük, akik valóban rászolgáltak a bizalmukra, akik meghallgatják őket és támogatják őket mindenben. Én nem szeretnék ilyen lenni, később is ugyanolyan szeretnék maradni, mint amilyen most vagyok. Hiszek abban, hogy az emberek jók és igenis képes vagyok nyitni feléjük, mert ki tudja, hogy a "sok kavics között" mikor akadok majd egy "drágakőre" - úgy éreztem, hogy a megnyilvánulásom túl drámaira sikerült, de csak kimondtam a lánynak, amire gondoltam.
- Szerintem neked a jövőben egy szerető családod lesz, szerető férjjel, egy-két aranyos gyerekkel, aztán emellett simán megvalósíthatod a tánckarrieredet is. Én pedig reményeim szerint egy tapasztaltabb jövendőmondó leszek, mellette tanítani fogok. Azt még nem tudom, hogy ki mellett fogom megtalálni a boldogságot, de majd elválik. Majd eljön az én időm is - válaszoltam magam elé révedve Majácskának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696148#post696148][b]Maja Bojarska - 2017.08.13. 23:10[/b][/url]

- Igeeeen. Mikor anyunak mesélek néha rólunk, ő mondja erre, hogy zsák a foltját.
Néha olyan szavak hagyják el a számat, amikről én sem tudtam, hogy rejlenek bennem. Nem hittem magam sosem egy jó tanácsadónak, de ha kellett tudtam motiválni és lelket önteni az emberekbe. Talán ez volt az egyik legjobb dolog, ami azóta is élt bennem, hogy nem voltam kapitány a navine csapatánál. Ezeket a dolgokat, azt a kevés szociális készségem és a barátaim egy részét is ott szedtem magamra, hálásnak kell lennem érte.
- Huu, hát az én sem. Olyan unalmas, vagyis színtelen az egész életük, legalábbis annak néz ki. Nem tudom elképzelni azt, hogy semmi vidámság, kedvesség, mosoly ne legyen a napjaimban. Még ha az csak halvány is, de ott kell legyen. Annyira savanyúnak tűnnek néha… jóó, nem minden tanár - tettem hozzá gyorsan. Időben leesett ám, hogy férjecském is egy közülük, viszont nála pontosan tudtam, hogy egészen más tud lenni velem, meg a diákjaival és a csapatával is. Annyi Lewy van, hogy néha én se tudom megszámolni, bár én amúgy is szeretem mindegyiket. Közben bólogattam nagyokat, mert ő nem szeretett volna ilyen lenni, én meg nem is tudtam róla sem ezt elképzelni, de jobb kimondani is ezt. Bár Várkonyi bácsi tuti kisgyereknek is ilyen kis morci volt, de mondjuk Belmonte nénit meg Huszthy bácsit nem tudom elképzelni nem mosolygós fiatalnak.
- Azt mondod? - kérdeztem vissza vigyorogva. - Igazából én már most is úgy érzem kicsit, hogy lett egy rendes családom. Lewy, meg ott van a kutyusunk is. Oh, persze táncoló-kviddicsező tipegők, nem tudom arra készen áll-e a világ.
Elég vidám voltam a témában, de most így azóta, hogy szóba került életem szerelmével a babák témája először beszélgettem valakivel őszintén a jövőről, ami egészen jó érzés volt. A táncos karrierre bólogattam, mert bizony éppen nagyon bennem volt az érzés, hogy nem szeretném annyiban hagyni.
- Szerintem sikerülni fog, és ha az életed egyik része sínre kerül, a többi is megérkezik, amikor ott az ideje. Nálam a tánc várat még magára, de nincs okom szomorkodni, van egy szerető ohanám. Kincset érő barátokkal együtt - böktem rá mosolyogva mielőtt elheveredtem volna a pléden, hogy a még kicsit nedves tincseim elterülve száradhassanak meg, mielőtt majd el kell innen mennünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696207#post696207][b]Széplaki Alíz - 2017.08.14. 12:27[/b][/url]

- Milyen igaza van! - nevettem el magam, mert igencsak találóan leírta a kapcsolatunkat. Eszembe jutott a téma kapcsán, hogy már elég régóta lógok Timinek egy bagollyal, valahogy sose volt mostanában arra időm és energiám, hogy írjak neki. Emiatt égett is a fejem rendesen, de tudtam, hogy meg fogja érteni és nem fog besértődni ezen. Még mindig nem vágyódtam haza, valahogy semmi sem kötött már a mugli világhoz Timin kívül. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni a szembesítés, de reméltem, hogy lesz annyira rugalmas, hogy megérti majd a helyzetemet. Ez még nem jelentette azt, hogy sose találkoznánk vagy hogy megszakadna köztünk a kapcsolat. Ha ide költözne a faluba, én lennék a világ legboldogabb embere, de azt az eshetőséget is elfogadtam, hogyha nemet mond rá. Akkor majd többször meglátogatom...
- Szerintem sokkal több érzelem van bennük, mint egyes emberekben, csak sajnos ezek mindegyike negatív. Sokat tipródhatnak azon, hogy ilyen sivárrá tették a saját életüket, gondold csak el. Mennyi keservet élhetnek át, mennyire magányosak legbelül és folyton csak marcangolják magukat. Sokan azért maradnak ilyenek, mert már feladták és könnyebb az önsajnálatba temetkezniük, mintsem hogy változtassanak a dolgokon és nyissanak egy kicsit a világ felé - osztottam meg gondolataimat, mert ez volt a véleményem ezekről az emberekről. Tudtam persze, hogy nem minden fekete-fehér, de aki képes felül kerekedni a fásultságán, a fájdalmain, a sérelmein, annak még van esélye arra, hogy új életet kezdhessen.
- Igen, végtére is már egy család vagytok, annak pedig örülök, hogy boldog vagy - feleltem Majácskának vidáman.
- Igen, én is amondó vagyok, tudod egyszer fenn, egyszer lenn. Azt viszont már eldöntöttem, hogy itt szeretnék majd maradni, nem szeretnék visszaköltözni a mugli világba - osztottam meg a lánnyal a döntésemet, amit egyáltalán nem volt könnyű meghozni, de most végre sikerült megkönnyebbülnöm azáltal, hogy elmondhattam ezt neki.
Olyan erősen sütött a nap, hogy végre kezdett megszáradni a hajam is, bár egyelőre örültem neki, hogy vízközelben voltunk, mert ebben az időben ezen a helyen lehetett legjobban elviselni a tikkasztó hőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696224#post696224][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 18:01[/b][/url]

Figyelmesen hallgattam a szöszit, ahogy kifejtette a véleményét és több ízben is értettem, mire is gondol. Néha nagyon furcsának éreztem a felnőttek gondolkodását, viselkedését és érzelmi világát mondjuk a magaméhoz képest, és nem csak azért mert nem vagyok ezekben túl penge. Anya is napról-napra változott számomra, ő is tanár, de nem csak ebben az értelemben. Ahogy idősebb lettem, ő egyre jobban kezdett kifordulni magából. Pedig azt hittem még olyan négy vagy öt éve, hogy a mi kapcsolatunk sziklaszilárd, nem törné meg semmi. Tévedtem, és kicsit azt érzem, hogy ebben nem én hibáztam csak és kizárólag.
- Igazad lehet, nem is tudom, hogy magukkal tették-e ezt, vagy a szakma, az élet tette velük. Furi, hogy munka alapján be lehet az embereket skatulyázni. Vagyis próbálják… - jegyeztem meg, mai nem kritika volt részemről, csak egy meglátás. Sokszor csíptem el beszélgetéseket arról, hogy a kviddicsesek önimádók és agresszívek, gyakorta látok ilyet a pályán is, de szerintem nem mindenki ilyen. De szokták mondani a szőkékre, hogy buták, aztán nézzük meg Alízt, utána meg engem. Ehh, pontosan.
- Az vagyok, szeretem őket, ezt az egészet. Remélem legalább ilyen jó marad is, de hiszem, hogy jobb is jön még. - Kellően optimista tudok lenni, mikor nem érzem közeledni a felhőket és olyankor ez másokra is hatással van, ami igencsak jó dolog. Közben figyeltem a leányzó válaszait, ahogy a hajam tapogattam át, majd előhúzva a kinyithatós fésűmet elkezdtem kibontani a csomókat, kicsit grimaszolva és szenvedősen, de már hozzászoktam ekkora loboncnál.
- Tényleg? Ez jól hangzik, de nem hiányozna onnan semmi? Mármint nem a pótolható dolgokra gondolok, tudod… - Nem tudtam konkrét kérdést intézni hozzá, hiszen a szülőkérdés nála sem volt egyszerű eset, sőt, még bonyolultabb is talán, mint nálam. Én kuszán, de láttam az elejét, ha a végét nem is. Neki csak a semmi volt leginkább és ezért nagyon sajnáltam. Közben lassan meglettem a hajammal is, így felkötöttem, ahogy figyeltem a lassan csillapodó fényeket. Ha még nem is húzódott vissza a napocska, egyértelmű jeleit adta, hogy késő délutánba nyúlunk lassan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696225#post696225][b]Széplaki Alíz - 2017.08.14. 18:14[/b][/url]

- Igen... az emberek már csak ilyenek. Képesek beskatulyázni más embereket akár munka, akár hobbi alapján... szerintem a sok negatív tapasztalat és az önmaguk köré felépített falak teszik ezt velük - válaszoltam Majának őszintén.
- Aki nem képes a megújulásra annak nincs sok esélye arra, hogy új, jobb életet kezdjen - tettem hozzá szomorúan. Rossz volt belegondolni ebbe, ismertem jó pár embert, akik hasonló gondokkal küzdöttek a környezetemből, de csak kevésnek sikerült kitörnie a saját lelki válságából vállalva azt, hogy előre nem és nem a múlt, a rossz tapasztalatok rabságában él tovább.
- Remélem, hogy úgy lesz - bólogattam, miközben Maja azt ecsetelte, hogy a rosszabb időszak után egy jobbnak kéne jönnie. Tudtam, hogy egyszer lenn, egyszer fenn állapot van, hiszen erről szólt az élet, szóval drukkoltam neki, hogy most egy még jobb időszaknak kellene beköveteznie számára.
- Egyedül Timi hiányozna, de még nem beszéltem vele erről a dologról... örülnék, ha beköltözne a faluba, de ha mégis úgy döntene, hogy otthon marad, azt is elfogadom. Akkor majd többször fogom meglátogatni. De semmiképp sem szeretnék végleg visszatérni oda - magyaráztam a lánynak. Észrevételeztem, hogy milyen gyorsan megy az idő, már késő délutánba nyúltunk át. Annak mindenképp nagyon örültem, hogy meg tudtam vitatni ezeket a dolgokat Majácskával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696236#post696236][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 20:06[/b][/url]

- Nem szeretem, hogy ennyire rosszmájúak. Vagyis tudom, hogy ilyenek, de miért kellene ezt elfogadni? Annyival könnyebb lenne nekik is, nekünk is…mindenkinek.
Azt hiszem valóban túl idealista vagyok, ha igazán komolyan állok valami dologhoz oda. Nehezen ismerném be, de én is azok közé tartozom inkább, akik vágynak a jobbra, szeretnék maguknak, de vagy nem mernek, vagy nem akarnak tenni érte. Nálam itt nem mindig a lustaság, inkább a félelem hátráltat. A mai napig emlékszem hogyan remegtek a lábikóim, mikor elsőre álltam a sarkamra. Úgy keveredtem oda a kollégiumba is Lewyhez. Ha akkor nem nyitok valami irányba, vagy nem szedek egy kis bátorságot fel, lehet most sem így csücsülnék itt. Változnak az emberek, magamon látom a leginkább, és én elhiszem, hogy a világ is fog egyszer. Csak egy kicsit kellene kevesebb a rosszból.
- Kijár mindenkinek a boldogság, szerintem a jövőnk majd hoz sok jót. Neked is, nekem is.
Nem végszónak szántam, de az is lehet a nap margójára írva. Kicsit elmerengtem a lapokon, amiket vetett nekem korábban, beharapva az ajkam bámultam magam elé, aztán elmosolyodva néztem rá, mikor beszélt.
- Ezt megértem. Mindenki kapaszkodik valakibe vagy valamibe, ami segítette őt oda érni, ahol éppen tart. Én sem tudnék anyától teljesen elszakadni, vagyis azt nem tudnám megtenni, hogy úgy tegyek, mintha nem is lenne. Bár most éppen nem is beszélünk, de ez talán csak időleges - rántottam egyet a vállamon. Nem voltam elkenődve annyira már, mint talán illett volna, azt hiszem nem is leszek egy ideig még, aztán majd kiderül. - Bármit meg lehet oldani, csak egy kicsit akarni kell.