36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 13. 16:51 | Link

Bornemissza Luca
Outfit, Bikini

Millió fok van, sőt több. Szinte el tudnék olvadni, a kötelező talár viselés, pedig csak ront ezen. Mire véget érnek az óráim nincs más vágyam csak, hogy elmerülhessek a hűs vízben. Itt jött is a bökkenő, hol találok erre alkalmas víz mennyiséget? Némi kérdezősködés, fel-le járkálás és pakolás után megtalálom a kívánt helyet útvonallal meg mindennel. A kastélytól a faluig magabiztosan lépkedek, aztán lassan elgondolkozva próbálok eltalálni a tóhoz. A biztonság kedvéért több emberrel is elmondattam az útvonalat így elméletileg esélyem sem volt elveszni... Persze nekem mégis sikerült, így a félórás sétából órás lett a gyilkos melegben. Mire eljutottam a vízig már rólam is patakokban folyt az izzadság, gyorsan felsétáltam a stégre és levetkőztem. Először csak a lábamat lógattam a vízbe, hátha hideg. Majd miután megbizonyosodtam róla, hogy viszonylag meleg még a mély víz is boldog mosollyal ugrottam fejest a habokba.
Elégedett sóhajjal buktam fel néhány méterrel arrébb, édes felfrissülés. Lassan, komótos tempóban elkezdtem úszni. Talán egy óra után még mindig boldogan kijöttem a vízből, elővettem a törülközöm és elfeküdtem a stégen napozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 13. 19:15 | Link

Melissa Von


Arra, hogy hogyan talált a tóra, már nem is emlékezett igazán, mert egy ideje a nagy pancsikolásban teljesen elfeledkezett az élet minden egyéb részeiről.
Ruháit odakinn hagyta, hogy ne legyenek vizesek, bár lényegében mindegy volt, mert általában amúgy is a kutya alakjában flangált, de azért néha nap szeretett valami olyasmit csinálni, amire az anyja büszke lehetne ha látná.
Körülbelül tíz perce egy helyen keringett, mert látott a tó fenekén valami csillogót, amit fel akart hozni, de sohasem bírta elég szusszal, ám a feladás nem szerepelt a leány szótárában így újra, és újra lemerült, hogy aztán kinyújtsa kezecskéit, de így is túl ügyetlen legyen.
Azt már látta, hogy egy kis, átlátszó tárgyacskáról volt szó, ami mintha egy sellőt formált volna, de ebben egészen nem volt biztos. Már éppen újra alábukott volna, mikor megneszelt valamiféle zajt.
Meglepetten kapta fel vörös fejét s hamar kievickélt a partra és átvette kutya alakját.
A bokrok közül egy lány alakját pillantotta meg, amit örömmel és csaholással nyugtázott. Meg volt az embere aki reményei szerint felhozza majd neki a tárgyat.
A leány lábai elé rohant, köszöntve őt és pajkosan körbe is ugrálta mielőtt visszarohant volna a stéghez. A stég végénél megállt, fejével mintha bökött volna egyet, mint az emberek, mikor azt akarják, hogy kövesse őket az illető, majd borzalmasan béna ugrással már ismét a vízben landolt.

* Illusztráció *
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 13. 21:35 | Link

Bornemissza Luca

A víz roppant kellemes, kényelmes tempóban elúszok a tó egyik partjától a másikig. Majd rövid pihenő után vissza is, kicsit berozsdásodva érzem magam. Otthon szinte minden nap úsztam, de az iskolába való jövetelem előtt fel kellett hagynom vele, mivel túl sok teendőm akadt. Enyhe fájdalom nyilall a mellkasomba az emléktől, hiányzik Anglia...
Mire kijövök a vízből borongóssá válik a hangulatom, nincs nekem bajom a mostani helyzettel, sőt egész kedvelem. Emellett azért nehéz egy cseppet alkalmazkodni és itt nem csak az enyhe akcentusomra gondolok, hanem sok-sok apróságra.
Amíg merengek elindulok vissza stéghez, hogy kifeküdjek napozni. Ezt meglepő módon egy kiskutya szabotálja. Meglepetten bámulom a felem szaladó ebet, majd értetlen arccal szemlélem az örömködését. Nagyon édes kutyus, de vajon kié lehet? Mért örül ennyire nekem? Csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok, közben a négylábú megindul a stég felé. Ezután legnagyobb meglepetésemre megáll int nekem és beugrik a vízbe. Ezzel mondjuk mosolyt is csal az arcomra, pont úgy landol a vízben, mint egy kavics. Rövid habozás után elindulok a szőrpamacshoz. Mi tagadás felkeltette a kíváncsiságom, honnan jött és mit akarhat vajon?
A stég szélén megállok, érdeklődve pásztázom a vizet. Vajon hova tűnhetett a bohókás állat?
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 14. 17:12 | Link

Melissa Von


Amint a pöttöm testét körülölelte a  lágy víz, töpörödött  lábaival evező gyanánt el is kezdett úszni a hely felé. Virsli kutya létére gyorsan szelte a habokat, bár pofáját elárasztották a vízcseppek és néha orrába is belement. A corgik nagyon édesek, de nem biztos, hogy úszásra lettek kifejlesztve. Mikor végre úgy gondolta, hogy ott volt azon a ponton, ahol még néhány perce nagyban próbálkozott a búvárkodással sikertelenül, ledugta fejét a víz alá, s bizonyságot is vett arról, hogy ott van még a kis kincsecske.  
Miután ez megtörtént hátra pillantott, hogy leellenőrizze a lányka is követte-e őt, vagy csak tovább állt, mintha mi sem történt volna.
De nem ment el. A stégen állt, fehér szőke tincsein csillogott a napsugár. Úgy tűnt érdeklődik Luca iránt, pásztázta a vizet, ami a stég környékén hullámzott. Ez már elég volt a corginak. Vissza úszott tempósan a stéghez és vakkantott néhányat, amíg víz nem ment a szájába, azután már csak prüszkölt édesen.
Addig várt türelmesen, amíg a lány be nem ugrott és ha ezt megtette, gőzerővel újból a hely felé kezdett úszni, de azért ügyelt rá, hogy a lányka ha akarja tudja követni őt. Neki kellett az a kis, csillogó izé, bár ő sem tudta, hogy mi a nyenyerének, csak úgy, mert szép volt és mert fényes volt.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 14. 17:31 | Link

Bornemissza Luca

Ennyi, én elolvadtam. Eszméletlen cuki ahogy úszik a kutyus. Elképzelni sem tudom mit akar, de csak azért megéri segíteni neki, hogy nézhessem az úszkálását. Mosolyogva nézem, hogy elúszik, majd vissza hozzám. A rövid ugatás alapján valószínűleg azt szeretné, hogy kövessem. Nos, rendben. Majd nem el is indulok mikor elkezd prüszkölni, ez ideiglenesen megakaszt. Nézem és nevetek, végül abba hagyja és, pedig a vízbe vetem magam. Felbukok a víz alól, szemmel megkeresem az ebet, aztán kíváncsian elkezdek utána tempózni. Vajon mit akarhat? Talán megsérült a gazdája? Úszás közben próbálom kitalálni, hogy ugyan hova vezethet, de minimális helyismerettel ez elég sikertelen próbálkozás. Végül csak úszom utána, előbb-utóbb kifog derül mi a célunk.
A corgi megáll, rövid idő múlva én is oda érek hozzá. Érdeklődve nézek a négylábúra.
-Na, mi az? Mit szerettél volna elérni ezzel?
Körül nézek, de nem látok semmit. Nem messze vagyunk a tó közepétől, sehol semmi és senki. Legalábbis víz fölött...
Enyhe ijedséggel kezdek el lefelé kémlelni. Kit vagy mit kellene keresnem? Újra a kutyára nézek, aztán lebukok és végig pásztázom a környezetem. Az égvilágon semmit nem látok, csak egy apró csillanást a tó alján. Nos, kétlem, hogy annak bármi jelentősége lenne, szóval kiemelkedem a vízből. Vissza úszom a corgihoz.
-Tudom, hogy hülye kérés, de adhatnál valami támpontot.
Milyen jó is lenne, ha tudnál beszélni és megmondanád mit szeretnél...
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 15. 14:38 | Link

Melissa Von


Addig tempózott, míg oda nem ért a helyhez, majd vakkantott ügyetlenül, próbálva a víz felett tartani pofáját, több-kevesebb sikerrel.
Remélte, hogy a lány ebből is megérti majd óhaját, sóhaját, de tarsolyában már nem sok minden rávezető gesztus maradt, pláne ilyen nehezítő körülmények között, ahol inkább tűnt bohóchalnak mint kutyának.
Csakhogy a szőke nem vette észre a csillogást, vagy ha észre is vette nem foglalkozott vele, mivelhogy mikor felbukkant a víz alól kezében nem lapult ott a kis, sellős szobor.
A kis corgi most már nem bízta a féletlenre, elkezdett ugrálni, amennyire tudott a vízben, tehát annyira nem, egyszerűen csak mini hullámokat kreált a víz felszínén és csapkodott mancsával, majd nóziát a lány tenyeréhez nyomta és maga merült le a habok alá.
Még annyira sem jutott, mint emberi formájában, de remélte, hogy azért az út megkezdése már tényleg elég löketet adott a szőkeségnek ahhoz, hogy megértse a kutya szarka módjára a fényes tárgyakra bukott.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 15. 17:13 | Link

Bornemissza Luca

Mire oda érek hozzá újabb prüszkölő ugatással adja tudtomra, hogy nagyon akarja azt amiért ide hívott. Már csak tudni kéne mit akar. Sehol senki, szóval nem emberről van szó. Nem egy bajba jutott gazdit kell megmentenem, ez némiképp megnyugtató. Na, de akkor miért kapálódzik ennyire az eb?
Körül nézek víz fölött és alatt is, semmi. Kérdőn nézek a négylábúra, valahogy többet kellene segíteni, így nem tudom mit szeretne...
A corgi megértette a problémám, bár nem tudom miért kelt hullámokat. Érdeklődve figyelem, minimális támpont is segítene. Meglepetésemre oda úszik hozzám, majd a kezemnek nyomja az orrát és lebukik. Habozva nézek utána, kövessem? Az a csillogó akármicsoda kell neki?
Mire elhatároznám magam feljön, én pedig újra rá nézek. Nos, jó, ha ezt szeretnéd annyira. Bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerül felhoznom, legalábbis elsőre.
Veszek egy nagy levegőt és lebukok, de ahogy gondoltam nem sikerül a táv háromnegyedénél vissza kell fordulnom. Levegő után szomjazva jelenek meg újra a kutya mellett, picit pihenek. Majd megismétlem a folyamatot, megint érzem, hogy túl messze van a tárgy. Viszont már nagyon közel vagyok hozzá, ezért megfeszítem az izmaim. Enyhe légszomjjal küzdök, de sikerül felvennem a tárgyat. A tőlem telhető leggyorsabban elindulok vissza, miután áttöröm a víz felszínt nagyokat kortyolok a levegőből. Nem tudom miért szenvedtem ennyit egy ismeretlen kutya üvegsellőjéért, de némi elégedettség érzek, hogy sikerült felhoznom.
Miután összeszedtem magam a corgira nézek. Most mi legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 20. 12:44 | Link

Melissa Von


A corgi fejét bedugta a víz alá és onnan figyelte, hátha a lány végre sikerrel jár majd, ha ő nem is tudott.
Mikor először jött vissza a lány, üres kézzel a kis lény végtelenül szomorú lett, de mikor látta, hogy a másik mégsem adta fel és újra lemerült hálás is.
Nagyon drukkolt neki, ha máshogy nem is tudott, fejben biztatta, végig rajta tartva a szemét, hogy azonnal megláthassa a dolgot, ha az a felszín felé kezdene közeledni.
Mikor pedig meglátta a csillogó tárgyat közeledni, izgatottan kezdett ugrálni a vízben, s izgalmában a kontrollról is elfeledkezett, ami állati bőrében tartotta őt.
Mire Melissa felbukott a víz felszínére, Luca már teljes, emberi valójában ujjongott mellette, a vizet is vörösre színezte az őt körülölelő réztincsek.
- Annyira naagyoon kiráály vaagy! - világosította fel az ifjú rellonost Lu, miközben közelebb hajolt a kezekhez és az kezek között ülő tárgyhoz, hogy alaposabban is szemügyre vegye. Ez után sóvárgott egész délután.
Épp nyúlt volna a sellő után, mikor megpillantotta szeplőtől pettyes ujjait. Meglepetten nézte meg a kicsi, vézna végtagokat, s csak ekkor esett le neki, hogy amúgy már nem is eb.
- Oppá
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 21. 20:44 | Link

Luca, aki már nem kutya

Amikor elsőre üres kézzel felbukom szomorú kutya pofifogad. Vigasztaláskép vetek rá egy mosolyt amíg pihenek. Majd egy-két perc múlva újra próbálkozom, most némi küzdelem árán, de sikerül felhoznom.
Diadalmosollyal nézek a corgira, vagyis csak néznék...
Aztán eltátom a szám, ezt meg hogy? Egy boldogan mosolygó lány vár az aranyos kutya helyén. Egy ideig megszólalni sem tudok, csak nézek rá értetlenül. Amíg én a hangomat keresem ő megszólal, ez sem segít rajtam. Úgy tűnik ez a lány volt az előbbi eb. Na, de akkor mért velem hozatta fel ezt a bigyót? Becsukom a szám, lassan összeszedem magam, ezzel egy időben felém nyúl a csaj. Elsőre csak nézem a kezét, mi a... Majd leesik az üvegszobrot szeretné. Már éppen nyújtanám át neki, amikor lenéz a kezére. Na, most már ő is meglepődik. Valószínűleg nem akarta megmutatni az emberi formáját...
Amíg az új külsejével foglalkozik én vissza nyerem a lélek jelenlétem és hátrébb úszok, tisztes távolságból gyanakodva méregetem.
-Te meg ki vagy?
A válaszra várva félszemmel megszemlélem az üvegtárgyat. Nem tűnik jelentősnek, csak egy sima sellő semmi több. Ennél a pontnál egy újabb kérdés merül fel bennem, némi habozás után ezt is felteszem.
-Minek ez neked?
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 25. 16:15
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 25. 15:50 | Link

Melissa Von


Végre elérhető távolságba volt az a kis vacak, amire a fél napját rááldozta a lány, s ez akkora izgalommal töltötte el, hogy megfeledkezett a kutya és ember teste közötti vékony határról.
Már annyira megszokta, hogy úgy váltogatja az alakját, mint más a ruháit, meg hát épp nem is figyelt oda, mert el volt foglalva túlcsorduló örömével, hogy észre sem vette, mikor egyikből átcsúszott a másikba, csak mikor már túl késő volt.
Hamar visszahúzta kezecskéit, hogy alaposan megvizsgálja a dolgot, körbefordult, vagyis inkább lubickolt tengelye körül és rézvörös tincseit is végigtanulmányozta. Kétség sem fért hozzá, hogy ember volt.
Kicsit elpirult, bár általában nem érzékelte a kellemetlen helyzeteket, most még ő is tudta, hogy ez a véletlen tette szülhet neki egy-két kínosabb percet.
- Én...öhh - előre nyújtotta jobb kezét. - Bornemissza Luca. - mutatkozott be hamar. Nem igazán gondolt bele, hogy idegeneknél álnevet használjon, mert a végén rátalálhatnak, ehhez túl naiv volt.
Meglepődött a kérdésen, azt hitte egyértelmű volt.
- Mert oolyan nagyon szépen csilloog - húzta el a szavakat magyarázat gyanánt, miközben a tárgy után nyúlt. Neki az kellett, mert tetszett. Ez volt az indok. Ami Lucánál azonnal nyert.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 25. 16:38 | Link

Luca

Zavarral kevert kíváncsisággal nézem ahogy körbe forog és megvizsgálja magát. Úgy tűnik neki is idő kell, hogy feldolgozza a változást. Ez elég érdekes, úgy tudtam az animágusoknak ez elég természetes, de ő nem úgy viselkedik. Bár az is furcsa, hogy kutya formájában kért segítséget.
Miközben gondolkozok lenézek a kezemben lévő üvegszoborra, nem tűnik jelentősnek vagy érdekesnek, akkor minek neki? Aj, mibe keveredtem már megint...
Apró sóhajjal nézek fel, most már összeszedte magát annyira, hogy válaszoljon a kérdésemre. Szóval Luca, nem ismerős a neve, de ez még nem jelent semmit. Higgadtan folytatom a kérdezősködést, közben szorosan rá kulcsolom az ujjaim a szoborra. Még nem tudom miért kell neki, viszont amíg nem kapok válaszokat nálam marad.
-Melyik házba tartozol?
Végig nézek a lányon, talán nem is hozzánk jár. Na, mindegy ez úgy is mindjárt kiderül. Addig marad a feltételezés, hogy igen.
Ezután elkezdem az üvegfiguráról faggatni. Finoman szólva sem arra a válaszra vártam amit kaptam. Meglepetten nézek rá, komolyan ennyi? Ezért dolgoztam? Ez csak valami vicc lehet, de annak is nagyon rossz.
Egy ideig várom, hogy mást is mondjon, de úgy tűnik komolyan gondolja. Hát, oké... Elgondolkozva nézek a kezemre, aztán a csajra és vissza. Sehogy sem értem mi értelme volt ennek az egésznek.
-Mért nem úsztál le érte emberi alakba?
Ez elég logikus lett volna tőle, így még kockáztatnia sem kellett volna a lebukást...
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 25. 16:38
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. augusztus 1. 18:48 | Link

Melissa Von


A kérdésre felkuncogott és rosszallóan rázta meg fejét, végig mosolyogva.
- Hát ezért nem mutatkoztál be? Én meg már kezdtem hiányolni a dolgot, de ha rákérdeztél még egyszer, bizonyára nem hallottad. Bornemissza Luca vagyok, a Bornemissza házból. - A nevét kicsit meg is nyomta, hogy most már végre biztos hallja a másik a bemutatkozását. Pedig először, mikor nem kapott választ a nevére, kicsit meg is neheztelt, gondolván, hogy micsoda illetlenség volt nem visszamutatkozni. Elvégre még odahaza az anyja Lucát is folyton megfedte, ha egy úribb társaságnak nem mutatkozott be, pedig ott aztán mindenki tudta, hogy Lucának hívták, még az előtt, hogy ő elmondta volna.
- Én próbáltam, igazán. Az egész nap ezt csináltam, de folyton elfogyott a levegőm azelőtt, hogy egyáltalán a közelébe kerültem volna hozzá. - sopánkodott, egyszerre úgy megnyílva, mintha egy ezer éves baráttal csacsogott volna, nem pedig egy gyanakvó idegennel.
- Azért pedig, hogy felhoztad tök hálás vagyok, de légyszi most már add oda, mert már az oldalam is lyukas a kíváncsiságtól, hogy milyen lehet megfogdosni. - újból előre nyújtotta kicsiny kacsóit és most már nem húzta vissza. A sellőszobron pihentette szemeit, izgatott volt és remélte, hogy nemsokára végre tényleg megfogdoshatja majd. Talán majd el is nevezi, valami szép néven, ami illene is a kis, faragottan loknis tincsekhez meg mosolygós szempárhoz. Valami vidám nevet fog adni.
- Hab! - amint eszébe jutott a legtökéletesebb név egy sellőnek, máris kiejtette ajkain.
- Ez lesz a neve. Mert a kis hableány is ezzé változott - adta meg kicsit késve a magyarázatot is, ha a lánynak nem jött le volna első a dolog, hogy miért ordított a beszélgetésbe egy random szót.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. augusztus 1. 18:48
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 2. 23:26 | Link

Luca

Megemelkedik a szemöldököm, komolyan nevet rajtam? A válaszra pedig bosszúsan megingatom a fejem. Tuti hülyének néz, felhánytorgatja nekem a bemutatkozásom hiányát és bugyután válaszol a kérdésre. Ránézek a csajra és már éppen elküldeném melegebb éghajlatra, hogy ne szívasson már. Amikor rájövök, ő ezt bizony komolyan gondolta vagy legalábbis nagyon jól tetteti. Egy pillanatig csak döbbenten nézek, majd összeszedem magam. Ám legyen, akkor játsszuk ezt. Fagyos mosollyal, de a lehetőleg barátságosabb hangon válaszolok.
-Melissa Von vagyok.
Hagyok némi hatásszünetet, aztán folytatom ebben a mézes-mázas stílusban. Végül is, ha ez kell a válaszokhoz valahogy kibírom.
-Ide jársz az iskolába?
Megerősítésként a hátam mögé bökők, az iskola irányába. Így már nem lehet eltéveszteni, szóval rendes választ kell adnia. Bár elég nagy kétségeim vannak már arról, hogy hozzánk járna.
Mindenesetre folytatom a kérdezgetést, érdekelne még néhány dolog. A következő kérdésemre már normális választ kapok, kimérten biccentek. Ez végül is érthető, vagyis nagy részt...
-Mért nem emberként kértél segítséget vagy hoztad volna fel varázslattal?
Az utolsó szó kimondása után belém hasít, hogy a pálcám a stégen marad, én pedig itt vagyok egy fura csajjal. Lehet aggódnom kellene?
A borús gondolataimból a felém nyújtott keze ráz fel, egy pillanatig értetlenül nézek. Majd leesik mit szeretne és átnyújtom a szobrot, nekem aztán nem kell, vigye, ha annyira akarja.
Még át se adom, de már felkiált, mielőtt bármit mondhatnék vagy tehetnék megmagyarázza. Hát oké...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa