36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 5. 14:24 | Link


we are scared to be lonely

Este van. Fúj a szél. Nem annyira hidegen, hogy fázzak, éppen annyira, hogy érezzem. Kihúzom a kabátom alól a felsőm ujját, aztán a mustárszínű, kötött anyaggal törlöm meg az arcom. Csak kifújta a szemem. Maya nyüszít mellettem, majd megnyalja az arcom, mire elmosolyodom, s megsimogatom. Lefekszik. A combomra teszi a fejét.
Csend van.
Elment. Egy szó nélkül lépett ki az ajtón, nekem pedig fogalmam sincs, meddig fetrengtem az általunk teremtett mocsokban. Először a hideget vettem észre. Amikor szomorú vagyok mindig hideg van körülöttem, fizikailag. Hazamentem. Eljöttem. Ebbe a végtelen, mély csendbe, ahol kikapcsol az agyad, és nem marad más, csak a hűvös, sötét üresség, akármerre csak nézel. Mély levegőt veszek, hátratúrom az időközben szemembe hulló hajam, hátradőlök a fán, és felmeredek az égre.
A nagyapám azt mondta, hogy ha elveszítünk valakit, akkor majd fentről fog ránk vigyázni a csillagokból. Ő nem volt ilyen nyálas ember.
Azt már nem mondta mi van akkor, ha a csillagok nincsenek fent, csak a sűrű, fekete végtelenség.
Lehunyom szemeim. Szőrös fejet érzek a sajátom mellett, meleg leheletet az arcom oldalán. Jó lenne sírni, de nem tudok, mert nem érzek semmit. Megint hideg van.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 9. 15:25 | Link

Nyuszifül

Sokára ért vissza a rellonba - sok kéretlen gondolaton kellett átrágnia magát. Tudta, hogy Kamillát már nem fogja ott találni, a szíve legmélyén mégis bízott benne, hogy amint átlépi szobája küszöbét, megérzi az ismerős, szeretett illatot. Annak viszont csak a leghalványabb, hamarosan végleg elillanó emléke várta az úgy hagyott, gyűrött párnahuzaton.
Túl őszinte volt.
A feszültség egyre csak gyűlt idegesen fel, s alá járó mellkasában. Visszajátszotta a történteket, de hiába, az egyetlen gondolat, ami újra és újra utat tört magának, az volt, hogy Kamilla túlságosan is érzékeny. Ő meg túlságosan is őszinte. Vagy egészen egyszerűen: Kamilla nő, ő meg férfi. Ajkai résén nehéz, mély sóhaj szökött ki.
Ahogy távolodott a kastélytól, a szél úgy vált egyre szigorúbbá. Noel összébb húzta magán fekete dzsekijét, majd lépteit megszaporázva irányt váltott; többé nem a falu, hanem a stég irányába sietett. Noha biztos volt benne, hogy Kamilla a rellonból egyenesen hazament, néhány méter után az is eszébe jutott, hogy a háztársnő most talán nem édesapja kérdéseire vágyik, sőt, ha a férfi kérdezősködni kezd, ő inkább menekülőre fogja.
- Félreértettél - szólal meg később, mikor már baljával felhúzott térdeit ölelve ott ül Kamilla mellett, s másik kezével a lány arcát takaró fürtökkel babrál. - Az előbb, a szobámban.
Halkan beszél, már-már dörmög, megcsillanó zöldes tekintetét közben le sem veszi a másikról. Ujjai végül megállnak, karját visszahúzza, s a csendes, mozdulatlan tó felé fordul.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. február 9. 15:28
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 15:52 | Link


Maya felemeli a fejét, megcsóválja a farkát, majd, ahogy Noel leül, vissza is fekteti kobakját a combomra. Mély levegőt veszek, kinyitom a szám, hogy beszéljek, aztán visszacsukom, és hagyom, hogy ő szólaljon meg először. Hosszan kifújom a levegőt, felülök, a karja alá bújok. Felhúzom a lábaim.
- Nem akarom, hogy rosszban legyünk, és haragudjunk egymásra - a fejem a mellkasába fúrva motyogok bele a kabátjába. Ő a legjobb barátom. Ez előtt is a legjobb barátom volt, most is a legjobb barátom, és nagyon remélem, hogy ez után is a legjobb barátom lesz. Mert szükségem van rá. És szükségem is lesz rá még nagyon sok ideig. Ha tetszik neki, ha nem. Egy picit megemelem a vállaim, aztán hagyom, hogy visszaessenek.
- És.. Nem tudom - már kicsi korom óta nem vagyok képes kifejezni magam. Ez részben köszönhető Melindának, de részben magamnak is, amiért nem akartam róla beszélni. Senkinek. És bármennyire is van most sok minden a fejembe, túl összetettek, túl sokan vannak, és túl nehezek ahhoz, hogy szavakká formálhassam őket. Pedig szeretném.  
Becsukom szemeim, megint megvonom a vállam, aztán veszek még egy nagy levegőt, hogy beszéljek, de végül megint csak becsukom a szám, megrázom a fejem, és, amennyire lehetséges, még közelebb mocorgok hozzá.
- Nem akarom, hogy te is elmenj - a hangom még nyüszítésnek is alig mondható. Halk, vékony és gyenge, viszont volt már rosszabb is. És ezt Noel is pontosan tudja. Én is pontosan tudom.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 9. 17:34 | Link

Nyuszifül

Futólag rápillant Mayára, utána viszont máris a felülő, s éppen hozzábújni készülő lányra szegezi tekintetét. Habár szereti a kutyákat, most direkt nem foglalkozik vele. Nemhogy a kezét nem nyújtja felé, de még csak rá sem néz, ezzel is jelezve neki, hogy itt és most ő a hierarchia csúcsa, és ezekben a pillanatokban arra van szüksége, hogy a gazdival tudjon beszélgetni. Ugyanis van mit tisztázniuk; fogalmak, amikkel az emberek többsége elhamarkodottan dobálózik, sémák-sablonok, amiket ráhúznak kapcsolatokra, szavak, amiknek nagyobb a súlyuk, mint azt sokszor gondolnák.
- Az a kérdés, hogy te haragszol-e rám? - kérdezi halk, ám erélyes hangon, míg karját kitárva engedi, hogy törékeny háztársnője közel fészkelhesse magát hozzá. Haragudhatna, s könnyen meglehet, hogy haragszik is. Azért, amilyen és azért, amilyen bizonyosan nem lesz soha. - Nem vagyunk rosszban, nem is értem, miért gondolod. Persze - bólint - nehéz velem, tudom.
Érzi és sejti is, hogy Kamilla fél a rájuk leselkedő jövőtől, amit egyikük sem tud megjósolni, mégis, mindketten tartanak a közelgő veszteségtől. Ha ennek közöttük egy nap vége, ha többé nem csókolják meg egymást és nem összebújva alszanak el, akkor a barátságuknak is annyi?
Nem, semmiképpen sem. Ez... nem történhet meg. Ahhoz túlságosan is fontosak egymásnak.
- Nem megyek sehova - feleli rekedten, és fejét oldalra fordítva lepillant a lány szemeibe. - De... a maradás, az ittlét sem garancia semmire, ezt te is tudod.
A kérdés pedig, hogy ők valójában mik, mijei is egymásnak, továbbra is kimondatlanul ül közöttük a hűvös levegőben.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 19:59 | Link


a világ egyszerűen ilyen,
ilyen, amikor jó.


Nem szoktam hozzá az ilyen komoly témákhoz. Persze, Balázzsal szoktunk így beszélgetni, viccelődés és elterelés nélkül. Nem gyakran, de szoktunk. De vele valahogy könnyebb, mert tudom, hogy a végén még mindig szeretni fog, nem számít, mi történik. Vagy ott van az a láthatatlan kötelék is, hogy ő az apám, és ez az egész egyre valóságosabb.
A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem haragszom rád - Lehet, hogy más haragudna. Vagy legalábbis meg lenne sértődve. Jó, én is meg vagyok egy kicsit sértődve, mert lány vagyok, és a sértődés be van építve a génjeimbe, ezzel járok. De tényleg csak egy kicsit. - Nem nehéz, és éppen ez a baj. Túl könnyű, és túl jó, és amikor a dolgok túl jók, amikor a világ túl jó, akkor tudom, hogy fog lenni valami, ami elrontja az egészet - a kezeimmel magam előtt mutogatva kezdem magyarázni, ahogy tudom, és remélem, hogy érti is, amit itt hadonászok. - Tudom, Noel. Ebben neveltek fel - kifújva a levegőt nézek fel rá, a vállaim megereszkednek, elhúzom a szám. - És nem akarom, hogy bármi is, ami most van, hasonlítson arra, ami akkor volt. Egy kicsikét sem - megrázom a fejem, a körmömmel piszkálni kezdem az egyik ujjam.
- Tudom - a válaszom halk, olyan, mintha egy ötéves épp most fogná fel, hogy hiába igyekezett. - Ahhj, én nem akarok ilyen lenni - lehunyom szemeim, arcom a tenyereimbe ejtem, megrázom a fejem. Nem akarok ilyen hisztis lenni, olyan, aki minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy drámázhasson, és sírhasson, és egyszerűen.. Olyan.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 10. 22:33 | Link

Nyuszifül

Csendes türelemmel várja Kamilla válaszát. Mikor pedig megkapja azt, ösztönösen, ám mozdulatlanságba burkolózva hitetlenkedik. Nem hisz neki, nem hiszi el, hogy nem haragszik rá, hiszen ismeri a női természetet. Legalábbis úgy gondolja. A női lélek törékeny, sérülékeny, ő pedig még nem elég érett ahhoz, hogy vigyázni tudjon rá.
Talán majd később, néhány év múlva, vagy ha meg/felismeri a kezét fogó lányban a nőt, akiben már az első pillanattól biztos, akit mindennél jobban akar - hogy hozzá tartozzon. Egyelőre azonban - bár azt hiszi - még nem nőtt be a feje lágya, hiába tölti lassan a huszonkettőt.
- Kamilla - behajlított mutatóujjával a lány álla alá nyúl, kissé megemeli, hogy tekintetük találkozzon. - Próbáld meg egyszerűen csak élvezni a pillanatot. Élni, nevetni, szeretni, és ha kell, akkor haragudj szívből, dühöngj hangosan, toporzékolj, csapkodj... most pedig csókolj vissza, jó?
Ezidáig ügyesen elfojtott vigyora most utat tör magának, ajkai kiszélesednek, s ahogy közelebb dől háztársnőjéhez, fogai egy pillanatra megcsillannak a holdfényben. Hangja elhal, ujjai Kamilla álláról puha arcára siklanak, és bár kapcsolatuk jellegét igen nehéz lenne meghatározni, az biztos, hogy Noel úgy csókolja meg Kamillát, hogy a lány ebben a pillanatban a világ legszebb, legkívánatosabb, legfontosabb nőjének érezze magát. Mert az is.
- Ccccsss - pisszegi le aztán, mielőtt még végeláthatatlan hisztibe kezdene. - Nem vagy olyan. Nem szeretem az olyan lányokat.
Jobbjával nyugtatólag megsimogatja a lány fejét, ujjai újra meg újra végigszántanak az imádott szőkés fürtökön.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 17. 21:09 | Link



Hagyom, hogy felemelje a fejem, az ujjaimról tekintetem átvándorol az arcára. Halványan elmosolyodom, oldalra billentem fejem. Egyik kezem a nyakára simul, a másik a borostás arcára, és kivételesen nem beszélek közbe, nem rontom el. Beszívva a levegőt emelkedem meg egy kicsit, aztán vissza is ülök a helyemre, elvigyorodva harapom be alsó ajkam, ahogy felnézek Noelre.
- Akkor jó. Már kezdtem megijedni - továbbra is vigyorogva beszélek, ujjaim összefonva az övéivel kapaszkodok bele a kezébe, s nyomok egy puszit az arcára. Aztán felállok, és amennyiben ő is méltóztatok felemelni magát, szólok Mayának, és a rellonossal együtt indulok el. Nem akarok itt maradni, viszont aludni sem akarok még, szóval valószínűleg visszakísérem a kastélyba, vagy akármi, hazasétálok, kiülök a teraszra. Fogalmam sincs. Viszont a hideg ébren tart, és én nem akarok még aludni. Mert ha alszom, rémálmaim vannak, és félek. És nem szeretem sem a rémálmaim, sem a velük járó félelmet, ahogy azt sem, hogy akaratlanul is felkeltem vele Balázst. Jobb esetben csak Balázst.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa