Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Szóval amíg az apám magával sem hajlandó foglalkozni, addig én foglalkozom a kutyájával. Mert nem Maya tehet arról, hogy a gazdája épp alkoholistát játszik. Hagytam, hogy kiszaladgálja magát, okos kutya, vissza fog jönni hozzám. Addig jómagam végigsétáltam a faszerkezeten, majd a legszélső pontján lehuppantam, s magam alá húzva lábaim néztem az elém terülő tájat, ahogy a víz összeolvad az éggel. Más minden bizonnyal lehajolt volna és piszkálta volna a vizet, én viszont nem vagyok ennyire bátor. Mikor Noellel itt voltunk, és ünnepeltük az elhatározását, akkor se bátorkodtam a stég alá kerülni. Szóval nem. Nope from nopeland.
Halvány, simogató szellő kel lábra, előre hajtja festett tincseim. Kellett a változás, azt hiszem. Ez ilyen lányos dolog, hogy nem tetszik az életünk (nekem jelen esetben), és akkor változtatunk magunkon, ami.. Lényegében furcsa. Szerintem magunkban kéne, de én nem értek az ilyenekhez, szóval mindegy.
Időközben Maya visszabaktat, lihegve fekszik le mellém, egy ideig nézi a tavat, majd fejét combomra hajtja, s nyüszögve pislog fel rám, hogy foglalkozzak vele is. Halványan elmosolyodva hajtom le fejem, míg elkezdem simogatni a fejét, ő pedig elégedetten hunyja le szemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614085#post614085][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 18:48[/b][/url]

Szóval amíg az apám magával sem hajlandó foglalkozni, addig én foglalkozom a kutyájával. Mert nem Maya tehet arról, hogy a gazdája épp alkoholistát játszik. Hagytam, hogy kiszaladgálja magát, okos kutya, vissza fog jönni hozzám. Addig jómagam végigsétáltam a faszerkezeten, majd a legszélső pontján lehuppantam, s magam alá húzva lábaim néztem az elém terülő tájat, ahogy a víz összeolvad az éggel. Más minden bizonnyal lehajolt volna és piszkálta volna a vizet, én viszont nem vagyok ennyire bátor. Mikor Noellel itt voltunk, és ünnepeltük az elhatározását, akkor se bátorkodtam a stég alá kerülni. Szóval nem. Nope from nopeland.
Halvány, simogató szellő kel lábra, előre hajtja festett tincseim. Kellett a változás, azt hiszem. Ez ilyen lányos dolog, hogy nem tetszik az életünk (nekem jelen esetben), és akkor változtatunk magunkon, ami.. Lényegében furcsa. Szerintem magunkban kéne, de én nem értek az ilyenekhez, szóval mindegy.
Időközben Maya visszabaktat, lihegve fekszik le mellém, egy ideig nézi a tavat, majd fejét combomra hajtja, s nyüszögve pislog fel rám, hogy foglalkozzak vele is. Halványan elmosolyodva hajtom le fejem, míg elkezdem simogatni a fejét, ő pedig elégedetten hunyja le szemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614086#post614086][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 19:14[/b][/url]

Kamilla
I'm the loneliest boat on earth
I'm the last boat in the rough sea

Úgy döntött, kihasználja az utolsó nyári napokat itt, Bogolyfalván. Igazából nem az utolsók, de itt vannak a vizsgák, itt a VAV és minden egyéb a nyakán. A munkák, a tervek, csak úgy sűrűsödnek körülötte. Ennek okán pedig úgy dntött, megenged magának egy szabadnapot, amit a természetben tölt el. Nem merészkedik messze, a falu és a kastély körül mászkál csupán.
Délután egy óra körül érkezett a bogolyfalvi tavacska partjára. Jó ideig feküdt a stégen, lábát a vízbe lógatva, és az eget bámulva. A fülledt melegben nem ez volt a legjobb ötlet, de erre is volt megoldása - ledobta a felsőjét és a nadrágját, hogy alsóban ugorhasson be a tóba. Nem túl nagy, nem is olyan hihetetlen mély, de tökre jó érzés benne megmerülni kicsit. Egyhamar le is bukik a víz alá, de göndör tincsei még ezután se hajlandóak kiegyenesedni.
Lebeg egy kicsit a víz felszínén, nézi a napot, de aztán kezd melege lenni. Valami hűvösebb, vízalatti foglalatoskodást próbál ki végül. Lemerül a tó aljára és próbálja onnan összeszedni az igazi kincseket. Nem mintha találna bármit is, nem tudja, mire számított. Szemeit még csak ki sem tudja nyitni a víz alatt, mert neki az egyenesen fájdalmas élmény. Inkább csak hallgatja a víz morajlását, vakon tapogatózik az iszapban. Visszafojtja lélegzetét, mint a gyermekek karácsonykor, az ajándék kibontása előtt.
Akkor adja fel, amikor már tényleg elfogy a levegője és nem talál semmit. A stég mellett bukkan ki a feje a vízből. Egy mozdulattal kirázza a hajából a legtöbb vizet, fél kézzel a stégben kapaszkodik meg. Tekintete egyenesen Kamillára vándorol.
- Szia - köszön rá a másikra, és igyekszik nem úgy festeni közben, mint egy vízihulla, hátha akkor nem ijeszti meg a másikat. - Bejössz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614087#post614087][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 19:39[/b][/url]

Amikor a fej kibukkan mellettem összerezzenek, már nem azért, mert olyan félelmetes lenne, de azért pont nem számítottam semmi ilyenre, pont a nagy kutyasimogató bambulásom közepén.
- Szia - kieresztve a beszorult levegőt mosolyodom el, ahogy lenézek rá, majd inkább megrázom fejem - nem tudok úszni - megvonva vállaim húzom el szám. Nyilván tudok - vagyis régen tudtam, azóta nem nagyon kamatoztattam -, de egyszerűbb ez, mint az, hogy félek a víztől, de amúgy tudok úszni. Ez bonyolult. Meg hosszú mese. Meg nem akarom a saját bajaimmal terhelni. Bár a lovardában is megtanított lovagolni, szóval nem hiszem, hogy különösebb gondot jelentene neki az, hogy nem tudok úszni.  
- Szabadnapot vettél ki magadtól? - felhúzom térdeim, s átölelve lábaim támasztom rájuk állam, ahogy rá pislogok szürke szemeimmel. Ötödikes, meg VAV, meg vizsgák.. Bár lehet, hogy neki több esze volt mint nekem, és nem így utolsó pillanatra hagyta az egész tanulását. Amikor a legtöbb szerencsétlenségi történik, és lassan én se tudom fiú vagyok-e vagy lány. Bár úgy tűnik lány vagyok, mert hosszú hajam van meg minden.
- Ő Maya - amúgy akkor már bemutatom neki a kutyám, felemelve a husky fejét. Nem vagyunk neveletlenek ám. Azt hiszem kezdek amúgy megbolondulni, hogy úgy gondolok erre a kutyára, mintha egy ember lenne. Megyek Ákos után az ELMÉ-be, aztán majd kézen fogva ugrálunk az udvaron, szép is lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614088#post614088][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 19:56[/b][/url]

Kamilla
I'm the loneliest boat on earth
I'm the last boat in the rough sea

- Nem tudsz úszni? - kérdez vissza, mintha csak rosszul hallotta volna. Valójában, úgy is hiszi, hogy félrehallotta. Nem is tudja elképzelni, hogy lehet egy gyereket úgy felnevelni, hogy ne tudjon úszni.
- Az elég veszélyes. Főleg a stégen ücsörögni - teszi hozzá, egy jelentőségteljes pillantás kíséretében. Lehet, hogy Kamilla nem tudja, de Gergő rosszabb, mint egy nagymama, legalábbis túlféltés szempontjából biztosan. Annyira nem is volna furcsa, tekintve, hogy mindenki félti a szeretteit, barátait, de ő vadidegenekért képes aggódni. Sőt, képes idióta, önfeláldozós hőst játszani, és még fehér lova is volt hozzá odahaza. Most már meg kell elégednie Lángossal. Nincs mit tenni, javíthatatlan, egész életében ennyire reménytelenül romantikus marad már. Csak elég visszagondolnia arra, hogy mennyire meg akarta győzni Seth-et, hogy ő próbálhassa ki először a lebegődeszkáját. Be kell ismernie, hogy nagyon menőnek tartotta az ötletet, de a fő szempont az volt, hogy a másik ne sérüljön meg.
- Muszáj volt, már kellett - vonja meg a vállait, aztán feltámaszkodik a stég szélére, kinyomja magát a vízből és Kamilla mellé ül. Mindenhonnan csöpög belőle a víz, főleg a hajából, de a napon pont kellemes érzés. A hideget nagyon jól bírja, télen is pulcsiban mászkál kint, de a meleggel már nem birkózik meg ilyen jól.
- Üdv, Maya - mosolyog a kis állatra, miközben odanyújtja neki a kezét, hogy szimatolhassa meg. Biztosan tetszik neki a tó, az iszap ezer illata. És ha már megbarátkozott vele, egy simogatást is megkockáztat - annak ellenére, hogy a hatodik érzéke most nem működik. Aminek kifejezetten örül, mert sokkal békésebb így a kis világa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614094#post614094][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 20:47[/b][/url]

Ahogy visszakérdez érzem, hogy szépen gyorsan forróság kúszik fel a nyakamon keresztül az arcomra, hogy a bőröm szépen bele is olvadhasson a hajamba. Hiába az alapozó, annyit éppen nem használok.
- Hát.. Nem... Nem igazán... - lesütöm szemeim, a zavartól kisebb megszakításokkal beszélek, hagyom, hogy tincseim elfedhessék arcom. Mint valami gyerek, aki szégyell valamit. Lényegében van is mit. Így arról is lemaradok, ahogy kiemeli magát a vízből, csak a hangokból tudok rá tippelni - és lám, a hajam mögül kipillantva rá kell jönnöm, hogy milyen zseniálisan tudok tippelni. És bár általában nem szoktam meglepődni az ilyeneken, mert könyörgöm, kviddicsezem, meg rellon, meg még mit tudom én, de azt kell mondanom, hogy csak még vörösebbé válok. Én komolyan nem tudom mi van velem, mint valami rossz cheerleader lány aki épp élete crushját lesi meg a tusolóban. Borzalmas.
- Ühüm... Az.. Az tök jó, izé... rád is fér - én amúgy tök jól eldadogok itt magamnak, ameddig ő elvan a kutyámmal. Közben fejem felé fordítom, így fektetem térdeimre, miközben hajam még továbbra is szigorúan takarja arcom. Szóval tulajdonképp csak a szemeim vannak kint, ami tök jó, azok nem tudnak bevörösödni.
- Öhm - megköszörülöm torkom, ahogy erősebben kezd fújni a szél, meg picit, mintha felhősebb is lenne az ég - nem fogsz megfázni? - most valamiért egész vékony a hangom, na nem mintha én bánnám, hogy most így itt üldögél mellettem, tényleg. Felőlem akár örökké is lehet így póló nélkül, vizesen, tökre tetszik, meg minden. De rossz lenne, ha tényleg megbetegedne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614098#post614098][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 21:20[/b][/url]

Kamilla
We were all looking for gold
Too far away, too far away from home

- Meg kellene tanulnod, ha esetleg szükséged lenne rá - válaszolja, amikor Kamilla hebeg neki arról, hogy nem igazán tud úszni. Igen, halvány, lila gőze sincs róla, miért viselkedik a lány ilyen furcsán. Nem mániája a szemkontaktus, nem is szokott más embereket bámulni, így tulajdonképpen semmi baja nincs azzal, hogy Kamilla a haja mögé bújik. Noha idáig nem csinált még ilyesmit a közelében, nem rója fel neki. Mert ő már csak ilyen elnéző, megértő, kedves kis szemlélődő.
- Hiányzik kicsit - válaszolja, szűkszavúan, félreérthetően, miközben a tó túloldalát nézi, kitörli a vizet az arcából, hogy ne zavarja a látásban. Emlékszik, amikor legutóbb volt, itt, akkor is pont ezen gondolkozott és ez bántotta.
A régi életét akarja vissza. Távol az emberektől, távol mindentől és mindenkitől, a világ háta mögött. Ő lenne a saját főnöke, egyedül dolgozna, és a környék csodálatos élővilága venné körül. Nem lennének határok, sem szabályok, csak kedves távolságtartás és szimbiózis.
A kérdés csak az, vajon akkor nem ez az élet hiányozna neki? Nem akar cseverből vederbe kerülni.
- Hmm, most, hogy mondod, nem is emlékszem, hogy megfáztam volna, úgy... valaha - vonja meg a vállát, halvány mosollyal az arcán. - Amiatt ne aggódj.
A stég szélére kapaszkodva dől előre, miközben a vízbe néz. Eddig észre sem vette, hogy elborult az idő. Épp csak egy kicsit nézi a saját tükörképét, mert nem tudja, vizesen hogy fest. De egy pillanattal később máris esőcseppek torzítják el a képet, Gergő pedig felpillant.
- Esőben a legjobb fürdeni, tiszta meleg lesz a víz - mondja, csaknem lelkesen, mert az esőt is szereti, de nem is tudja, utoljára mikor fürdött esőben. Úgyhogy már mászik is vissza a vízbe, visszapillantva Kamillára, kinyújtja neki a kezét.
- Gyere!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614102#post614102][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 21:42[/b][/url]

Egyetértően bólogatok, ja, szerintem is meg kéne tanulnom. Mondjuk ő pont megtaníthatna. Már nem azért, tényleg, most ha ő tud úszni, én nem tudok, tökéletes alkalom, ja.
Elhúzva szám pislogok rá. Azt hiszem tökéletesen meg tudom érteni, nekem is hiányzik az olyan egy hónappal ezelőtti életem. Amikor az apám nem roppant össze, lakhattam a saját házamban mindenféle félelem nélkül és épp semmit nem tudtam arról, hogy Nina öccse szociopata. Szó nélkül, némán nyújtom ki a felé kezem, s amennyiben engedi meg is fogom azt, s enyhén meg is szorítom - és kivételesen nem is húzom el azonnal. Most jó. Vicces, hogy amúgy nincs kifejezetten kicsi kezem, de az övé mellett olyan, mint egy gyereké.
- Jó neked - kissé keserűen elmosolyodva emelem fel fejem, továbbra sem fordítva el tőle. Hát igen, nekem azért bőven kijárt a jóból ilyen értelemben is. Elég nyomorék gyerekkorom volt, csodálkozom, hogy belőlem nem lett pszichopata.
Hagyom, hogy nézze magát a vízben, a szép embereknek hagyni kell az ilyesmit. Aztán ahogy cseperegni kezd én is felfelé fordítom a fejem, és már épp rákészülnék, hogy akkor a rövid kis találkánknak ezennel be is fuccsolt, vége, kész, amikor kijelenti, hogy ilyenkor amúgy tök jó fürdeni. Megemelve szemöldökeim nézek vissza rá, majd le a kutyára, majd fel az égre, majd vissza rá. Én félek a víztől. Úgy igazán.
- Vigyázol rám? - ez nyilván elég hülye kérdés de komolyan, én mindjárt elsírom magam még a gondolattól is, hogy ebbe belemenjek. Vagy beleugorjak. Vagy bármit is csináljak benne. Mondjuk az is tény, hogy nyilván nem hagyna megfulladni, szóval.. Szóval nem tudom.
Veszek egy nagy levegőt, összeszorítom ajkaim, aztán inkább én is vetkőzni kezdek. Ez tulajdonképp olyan, mintha fürdőruhában látna, meg edzések után sincs külön lány, meg külön fiú öltöző, szóval ja. Sokkal inkább a tó miatt görcsölök.
- tényleg vigyázz rám - sóhajtok, ahogy leülök a stég szélére. Nézem a vizet, aztán nézem őt, közben arra gondolok, hogy még nem késő, és tök jól elszaladhatnák, de aztán csak megrázom a fejem. Maya ha nagyon átázik - amit kétlek, hatalmas bundája van -, akkor haza tud menni magától is. Meg Gergő nem Melinda. Ez elég fontos tény. Szusszanok egyet, aztán megfogva a kezét veszek nagy levegőt, s csúszok be a vízbe, hogy azzal az erővel el is merüljek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614109#post614109][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 22:47[/b][/url]

Kamilla
The weight of the skin I wear
Was heavier

Kicsit meglepi, amikor Kamilla megfogja a kezét, két okból is. Egyrészt, éppen nagyon el volt bambulva a túloldalra, másrészt pedig ritkán használnak nála ilyen kedves gesztust. Úgy néz ki, mint valami érzéketlen Terminátor az esetek többségében, és valahol igazán érzelmi analfabéta. De egészen sokat tanult az emberektől, akik körülvették őt itt az évek alatt. Shayleentől, Ádámtól, Seth-től. És most valahogy egyikük sincs itt mellette. Elgondolkodtató, nem?
Ennek ellenére féloldalas mosollyal pillant Kamillára, de inkább nem szorít vissza, mert így is fél hozzáérni. Olyan, mintha méretekkel nagyobb lenne és bármikor összetörhetné szegényt.
- Igen, ebből a szempontból szerencsés vagyok - bólint, abszolút egyetért Kamillával. Szerinte a legjobb dolog a világon, hogy tulajdonképpen anélkül nőtt fel, hogy rendes fedél lett volna a feje felett. Régi, parasztház volt az övék, hideg, vályogfalakkal, egy kis kandallóval és igen kevés tüzelőfával. Hamar megedződött mindegyik gyermek szervezete. Kicsit sem voltak féltve, óvva, pátyolgatva soha, mégis túlélték, sőt, egészen életképes felnőttek lettek - legalábbis egészségügyileg biztosan.
Aztán jön az eső, Gergő pedig gondolkodás nélkül megy vissza a vízbe. A kinti, hűvös levegőhöz, hideg esőcseppekhez képest pedig a tó vize kellemes, meleg érzetet kelt. Pont ezért hívja Kamillát is, mert még mindig fogalma sincs róla, miért fél ennyire a víztől. Valószínűleg, ha tudná, akkor nem kérlelné, de naivan csábítgatja magával és elégedett, amikor a lány beadja a derekát.
- Vigyázok rád, ígérem - bólint egyet, majd amikor a lány leül a stég szélére, megfogja a kezét. Majd ismét kap egy figyelmeztetést, hogy vigyázzon rá, ő pedig halál komoly ábrázattal rá is bólint. Kamilla biztosan azért gondol ilyeneket, mert nem ismeri még Gergőt. Ha valaki, ő sosem hagyná, hogy baja essen. Amúgy a tó kellemes közeg úszni tanulni, nem túl mély és igen nehéz belefulladni... bár lehetséges.
Főleg, ha valaki olyan öngyilkos jelölt módjára dobja le magát és akar elsüllyedni, víz alá merülni, mint Kamilla. Ilyenkor Gergő birkatürelme kincs, ő egyáltalán nincs megilletődve. Ahogy fogja a kezét, tudja, merre van, egyszerűen a karjai alá nyúl, hogy úgy emelje fel.
- Na, ugye milyen jó? - kérdezi, halkan nevetgélve, miközben az eső már nem csak szolidan esik, hanem kifejezetten zuhog rájuk. Tulajdonképpen már alig hallani tőlük valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614111#post614111][b]Farkas Kamilla - 2016.08.25. 23:13[/b][/url]

Most valahogy nem beszélek túl sokat. Nem mintha máskor ömlenének belőlem a szavak, de most elég kevés jut belőlük. Szóval többnyire csendben hallgatom, most ez jól esik. Hogy valaki anélkül is kedves velem, hogy különösebben tisztában lenne a nyomorommal - mert nem, nem hangoztatom, és szerintem ezt meg lehet érteni.
Nem kell különösebb nyomást gyakorolnia rám ahhoz, hogy bemenjek mellé a vízbe, gyakorlok én eleget magamtól is. De végül mint egy jó kislány, engedelmeskedem, s el is merülök, ám mielőtt elkezdhetnék pánikolni, már jön is a felmentő sereg. Mélyeket lélegezve pislogok rá, ahogy egyik kezemmel a vállába kapaszkodom, a másikkal pedig hátratúrom vizes hajam az arcomból. Aztán azzal is belé kapaszkodom. Aztán ahogy felfogom, hogy nem akar senki belefullasztani a vízbe elnevetem magam, szinte már megkönnyebbülve.
- Még soha nem csináltam ilyet - nem mintha nem lenne egyértelmű. Ha nem tudok úszni, nyilván nem ugrálok az esőben fiúkkal a tóba. Nem mintha valaha is lett volna alkalmam rá. Igyekszem olyan hangerővel beszélni, hogy a becsapódó vízcseppek ne mossák el a szavaim, de azért ne is visítsak a fülébe. Gergő tulajdonképp egy csomó dolgot ad nekem, amit eddig nem éltem meg. Elvégre megtanított lovagolni, a nagy átlaggal ellentétben rendes volt velem a gyengélkedőn, és most itt vagyunk. És valószínűleg épp most rángat ki a mélypontomból, a tudta kívül. És ebbe belegondolva én most annyira hálás vagyok neki ezért az egészért, és annyira nem tudom kifejezni, hogy legszívesebben elsírnám magam. Minden esetre köszönetet biztos nem fogok mondani.
- Szóval.. Neked ez a hobbid? - újra elmosolyodom ahogy rá nézek, s egyik kezemmel megtörlöm arcom, szóval ha ki is szökött pár hülye könnycsepp, akkor annak már rég vége. A kérdést magát pedig többféleképp is lehet értelmezni. És speciel arra értettem, hogy értelmevesztett lányokat csalogat-e a vízbe, de félek, hogy ezt kimondva csak rondítanék a helyzeten. Szóval maradjunk ennyiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614114#post614114][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.25. 23:46[/b][/url]

Kamilla
The weight of the skin I wear
Was heavier

Nem érti, Kamilla miért félt ennyire a bejöveteltől, de nem is számít. Ahogy tartja, érzi rajta, hogy hamar elengedi magát és átkarolja a vállát, hátradobja a haját. Az igazi felszabadultság érzése amit észrevesz - mindenféle különleges képesség nélkül. Talán csak az a nevetés, vagy az a tekintet, ahogy a lány rápillant, nem tudja pontosan miből állapította meg. De kivételesen egészen biztos a dolgában, és akár büszke is lehetne magára.
- Éppen itt volt az ideje - válaszolja, teljes határozottsággal. Az ő hangja mélyebb és alapjáraton erőteljesebb, mint Kamilláé, nem kell kiabálnia, hogy hangosabb legyen a viharnál. Eddig nem nagyon hallott dörgést, villámlást, ez egy egyszerű nyári zápor és valószínűleg hamarosan tovább is áll majd. Nem kell félnie attól, hogy beléjük csap a villám, vagy ilyesmi. (Mert ő bizony még ilyenekre is figyel a nagy mókázás közben.)
Kamilla kérdésére viszont megfeledkezik az időjárásról és kénytelen elvigyorodni.
- Nem. Ez az én világom - pontosítja, majd nem tartja tovább úgy a lány hátát, hagyja, hogy kicsit hátradőljön, a fejét leengedi a vízbe és forog vele egy kicsit, hogy érezze a víz simogatását, ami határozottan meleg lehet az arcát csapkodó esőcseppekhez képest.
Aztán, mielőtt még elszédítené mindkettejüket, megáll. Kamilla lapockái közé nyúl, finoman egyenesbe hozza ismét, elhúzva a kezét pedig megérinti a nyakát. Egy pillanatig nézi így, aztán kicsit ki is kapcsol az agya. Néha nem kell gondolkoznia - hála istennek, mert ha kellene, fogalma se lenne, mit kéne csinálnia -, így most is ösztönösen cselekszik. Csak kicsit oldalra hajlítja a fejét, tekintetét nem tudja levenni Kamilla ajkairól, ahogy közelebb hajol hozzá, és...
... és akkor, az eddig tétovázó, a stégen halkan nyüszítő Maya összeszedi az összes bátorságát. Legalább olyan bátran veti be magát a fiatalok közé, mintha egy pehelykönnyű kiskutya lenne. Ha a méretei nem is stimmelnek, a kölyökkori-lelkesedés még megvan, ahogy a csobbanás után evezget, úszkál körülöttük.
Gergő pedig csak őszintén nevet, miközben elengedi Kamillát egy kézzel, hogy letörölje magáról az ázott kutyaszőrrel keveredett, iszapos vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614115#post614115][b]Farkas Kamilla - 2016.08.26. 00:26[/b][/url]

- Szerintem is - bólintok, az eső függönyén keresztül nézem arcát. Mellkasomra leülepszik ez az érzés, mintha valaki ráülne, és bár ezt ráfoghatnám a vízre, nem akarom. Másra akarom.
Ahogy kibillent a tök jó függőleges állapotomból, egy pillanatra megijedek, de végül is bízok benne annyira, hogy hagyjak neki ilyen dolgokat. Ez az egyik leg alapvetőbb probléma velem. Még most is képes vagyok túl hamar megszeretni bizonyos embereket. Nevetve forgok, ez az egész olyan, mintha élnék. Mintha boldog lennék, de ilyen merész kijelentéseket azért nem merek megtenni. A boldogsággal nem hadonászunk csak így. Ahogy megállunk és újra felegyenesedem, érzem, ahogy valami változik. A tüdőmön erősödik a nyomás, a gyomrom egyetlen, apró, de annál fájdalmasabb görcs húzza össze. Próbálok nyelni, ami a torkomba gyűlő gombócnak köszönhetően egész nehézkes feladat, ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy először a szemeire, majd az ő ajkaira pillantok. A bőröm bizsereg az érintése nyomán, mint ezernyi, apró áramütés, a hideg esőcseppek ellenére érzem, hogy lángol az arcom. Szeretném, annyira szeretném, hogy abba az egész testem beleremeg, a zuhogó eső elhalkul, helyette a szívem ritmustalan, gyors dobogása tölti be hallócsatornáim. És akkor jön a kutyám. Az apám kutyája. Mint valami atombomba, vagy inkább egy meteorit. Hirtelen nyitom ki szemeim, először fel sem fogom mi történik, mintha épp most élesztettek volna fel, úgy kapok levegőért. Kissé hitetlenül nézek Mayára, hogy most komolyan, később nem tudott volna beugrani? Vagy mondjuk máshova. Vagy tudom is én. Elmosolyodva rázom meg fejem, megtörlöm arcom, nézem a kutyát. Aztán kérdőn pillantok Gergőre, talán még egy kicsit zavartan is. Elvégre.. Tulajdonképp meg akart csókolni, én pedig különösebben nem ellenkeztem, szóval.. Szóval ja. Fogalmam sincs mi történik épp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614685#post614685][b]Bakonyi Gergely - 2016.08.29. 17:24[/b][/url]

Kamilla
The weight of the skin I wear
Was heavier

A romantikus, idilli pillanatot egy óriási, immáron vizes kutya szakítja félbe, kitörő lelkesedéssel. Az extázis megszakad, a külvilág pedig fájdalmasan kúszik vissza a fiatalok elméjébe. Az ösztönösség helyett, ahogy Kamilla szemébe néz, inkább furcsán érzi magát, mintsem elbűvölve. Nagyon ritkán érzi magát így, de konkrétan kellemetlenné vált az egész helyzet. Nem mintha meg tudná fogalmazni, hogyan érez, de amikor ismét a lány ajkaira pillant, akkor már egészen más jut az eszébe.
- Kicsit lila a szád - válaszolja végül, meg hát ez az, megvan a válasz, mi volt ez az előbb. Csak kicsit közelebb hajolt, hogy megnézhesse. És ha már ilyen zavarodott, legalább belekapaszkodik az egyetlen biztos érzésébe: az aggodalmaskodásba. Kamilla szája lila, ami nem túl meglepő, hiszen ez egy apró tó és napsütés nélkül nem is olyan kellemes a víz, csak a kinti időjáráshoz képest. Ott pedig kifejezetten hűvös lett, Kamilla haja pedig vizes, szóval fázik.
- Ki kellene mennünk lassan és felmelegedni - javasolja, de nem tud a szokásos halk hangján beszélni, helyette megemeli, hogy az eső zajától a lány is hallhassa, amit mondani akar. Nem mintha ő fázna, vagy bármi baja lenne ezekkel a körülményekkel, de a lány éppen nemrég utalt rá, hogy nem szeret beteges lenni, pedig az. Akkor pedig talán nem ez volt élete legjobb ötlete. Mármint, hogy becsábította ide. És valahogy azt is bánja, amit csinált, mert olyan, mintha játszana vele. Pedig nem akar zsákbamacskát árulni, nem direkt csinálja ezt, sőt, már érzi is a bűntudat furcsa keserűségét a szájában, ahogy a lányra pillant.
Ahelyett, hogy bármi mást mondana, finoman a stéghez közelebb evez vele, oda, ahol már leérnek a lábujjai és segít a lánynak kimászni a vízből - akár akarja, akár nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=614686#post614686][b]Farkas Kamilla - 2016.08.29. 17:53[/b][/url]

Ez az a pillanat, amikor legszívesebben elsírnám magam. Szegény, kicsi, buta Kamillácska, hát mikor szokod már meg, hogy nincsenek mesék? Nincs megmentő királyfi, aki kihúz a gödörből és színt hoz az amúgy fekete és ingatag életedbe. Egy pillanatra megrándul az arcom, de végül inkább csak nagy levegőt veszek, és tudomásul veszem, hogy ez a helyzet. Vonásaimat rendezetté varázsolom, ahogy lesütöm szemeim. Hát persze. Lila a szám. Milyen jó neki, meg milyen jó nekem.
- Aha - motyogva nézek rá, majd inkább el az arca mellett, akárhova. Komolyan, hogy gondolhattam volna egy percig is, hogy meg akar csókolni? Elvégre nem vagyok az a fajta lány, akit az emberek szívesen megcsókolnának. Miért is lennék. Csak fogalmam sincs ez nekem miért fáj. Mármint nyilván nem olyannak születtem, akit szeretnek, nem is úgy nőttem fel, és igazából hazudni sem akarok magamnak azzal, hogy majd egyszer. Viszont azt hiszem mégis szükségem lenne rá. Arra a meleg, kellemes érzésre amiről a boldog emberek mesélnek, amikor megnyugszanak, amikor biztonságban vannak. Azt hiszem eddig még egyszer sem éreztem igazán magam biztonságban. Lehet nem is fogom.
A görcs a torkomban növekszik, egyre fájóbban és egyre fojtogatóban, mintha csak ki akarná préselni belőlem az összes hülye sós cseppet.
- Ne haragudj amiért.. Feltartottalak. - a szavak keserű, fájó ízt hagynak a számban, és ettől is sírhatnékom van. Kitolom magam a vízből, az eső még mindig esik, felállok a stégen, s a ruháimhoz sétálok. A pálcám elővéve megszárítom magam, meg az öltözékem is - aminek igazából nincs is sok értelme. Az utóbbi időben elég sok hülyeséget csinálok. Tényleg kezdhetek begyogyózni. Szipogva törlöm meg szemeim, remélve, hogy Gergő ezt betudja némi megfázásnak.
- Akkor majd... Majd még biztos találkozunk - immár felöltözve fordulok hátra, hogy rá nézzek - bármit is csinál. Kihívom a kutyám a vízből, hagyom, hogy megrázza magát, rácsatolom a pórázt. Ismét veszek egy mély levegőt, erőltetve magam, hogy el tudjak fordulni és haza tudjak menni. Bárhol is legyen az.