Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Édességek pipa, ruha pipa, innivaló pipa, hely pipa. Szóval minden tökéletes ahhoz, hogy megünnepeljük, hogy este van, meg, hogy ez a majom megkéri a barátnője kezét, meg úgy mindent, ami még nem került megünneplésre.
- Szóval. Tényleg ne engedj beesni a vízbe, jó? - nem mintha nem bíznék Noelben, de valahogy jobban esik, ha ezt így ki is mondom. Mert amúgy tudok úszni, de hát ki tudja mi lesz pár órával később, meg, hogy milyen állapotok lesznek ott fent.
Te jó isten, ha Balázs látna, most biztos kitagadna a házból és visszaköltözne Pestre. Nem mintha különösebben érdekelne, mert amúgy most haragszom rá. Igen, megint, mert nem mond el valamit, én meg nem vagyok hülye. Egy házban lakok vele, egy házban alszunk - kivéve mikor nem -, és bizony észreveszem, ha valami megváltozik. Például ha járt bent egy nő, és ha nem is tudom, hogy i meg mi, attól még érzékeltem a nyomait, bármennyire is próbálta eltüntetni őket. De nem mondtam amúgy semmit, mert jóhiszeműen arra vártam, hogy majd magától elkezd beszélni. Háhá, hát nem tette. Ami kifejezetten rosszul esik, tekintettel arra, hogy én meg már kezdtem eljutni arra a pontra, hogy csak úgy random beszélgessünk és meséljek neki dolgokról. De hát ha ő így, hát én is így. Hihetetlen, komolyan mondom, hihetetlen.
Noel elé lépek, felé fordulok, hátrafelé kezdek fellépkedni a stég faszerkezetére.
- Annyira szép - állapítom meg, ahogy kinyújtva karjaim körbe is fordulok, majd lépkedek tovább. Szeretem ezt a helyet. Ahogy körbeölel a csend, hogy van mikor kifejezetten kevesen vannak itt, hogy egyedül tudok lenni. Viszont most nem azért jöttünk ide, hogy ilyen nagy dolgokon gondolkodjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609820#post609820][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 17:35[/b][/url]

Édességek pipa, ruha pipa, innivaló pipa, hely pipa. Szóval minden tökéletes ahhoz, hogy megünnepeljük, hogy este van, meg, hogy ez a majom megkéri a barátnője kezét, meg úgy mindent, ami még nem került megünneplésre.
- Szóval. Tényleg ne engedj beesni a vízbe, jó? - nem mintha nem bíznék Noelben, de valahogy jobban esik, ha ezt így ki is mondom. Mert amúgy tudok úszni, de hát ki tudja mi lesz pár órával később, meg, hogy milyen állapotok lesznek ott fent.
Te jó isten, ha Balázs látna, most biztos kitagadna a házból és visszaköltözne Pestre. Nem mintha különösebben érdekelne, mert amúgy most haragszom rá. Igen, megint, mert nem mond el valamit, én meg nem vagyok hülye. Egy házban lakok vele, egy házban alszunk - kivéve mikor nem -, és bizony észreveszem, ha valami megváltozik. Például ha járt bent egy nő, és ha nem is tudom, hogy i meg mi, attól még érzékeltem a nyomait, bármennyire is próbálta eltüntetni őket. De nem mondtam amúgy semmit, mert jóhiszeműen arra vártam, hogy majd magától elkezd beszélni. Háhá, hát nem tette. Ami kifejezetten rosszul esik, tekintettel arra, hogy én meg már kezdtem eljutni arra a pontra, hogy csak úgy random beszélgessünk és meséljek neki dolgokról. De hát ha ő így, hát én is így. Hihetetlen, komolyan mondom, hihetetlen.
Noel elé lépek, felé fordulok, hátrafelé kezdek fellépkedni a stég faszerkezetére.
- Annyira szép - állapítom meg, ahogy kinyújtva karjaim körbe is fordulok, majd lépkedek tovább. Szeretem ezt a helyet. Ahogy körbeölel a csend, hogy van mikor kifejezetten kevesen vannak itt, hogy egyedül tudok lenni. Viszont most nem azért jöttünk ide, hogy ilyen nagy dolgokon gondolkodjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609824#post609824][b]Ombozi Noel - 2016.07.23. 18:01[/b][/url]

Farkas Kamilla

A szobájába csak két üveg vörösért ugrottak be, amit csendben a hátizsákjába rejtve csempésztek ki a kastélyból. Az üvegek persze minden lépésnél összekoccantak, a domboldalon pedig, ahogy jócskán lefelé húzta őket a gravitáció, jó, hogy nem törtek össze és áztatták el a zsákot és tartalmát.
- Viccelsz? Ha nem mész magadtól, én foglak belelökni - vigyorog rá Kamillára, míg beéri és mellészegődve átkarolja a vállát. Kisvártatva aztán közelebb hajol hozzá, és mintha már ittak volna, csibészesen a fülébe suttog. - Rettegj!
Valójában viszont így, hogy háztársnője hangjából élesen kihallatszódott a vízbeeséstől való félelem, szinte kizárt, hogy belelökné. Bor ide vagy oda.
- Az orrodig se látsz el - engedi maga elé a szőkét, és a stég első lépcsője előtt megállva figyeli ahogy forog. - Mondjuk, ha így folytatod, szerintem megoldod egymagad is a vízbepottyanást.
Farmerzsebeibe csúsztatott kezekkel, halkan kuncogva fordul ő is közbe. Az üvegek csörömpölnek a vállát húzó táskában. Vaksötétség, csak a kastély távoli ablakain szűrődik ki némi fény. A bogarak, tücskök és ki tudja miféle állatok ilyen-olyan hangjai mindenhol körbeveszi őket.
- Mi újság apáddal? Tényleg együtt van Ninával, vagy az csak pletyka? - kérdezi, s megnyikordul alatta a régi fadeszkákból kirakott stég. Végigsétál rajta, útközben megfogja Kamilla kezét, hogy még véletlenül se forduljon bele a hideg vízbe, majd az út végén elengedi őt, leemeli válláról a zsákot, és leguggolva egy stabil deszkára pakolja az üvegeket, melléjük dobva a cukrokat és megkezdett csokoládékat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609825#post609825][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 18:31[/b][/url]

Ha nem tudnám, hogy csak viccel, és ha nem lenne az egyik legjobb barátom, most biztos komolyan venném és tényleg elkezdenék félni. Fogalmam sincs mikor alakulhatott ki ez a fóbiám a sok mennyiségű hideg víztől, vagy, hogy miért, egyszerűen csak tudom, hogy félek tőle és akárhányszor arra gondolok, hogy belemászhatnék, vagy elsüllyedhetnék alatta, végigfut a hátamon a hideg és összeszorul a mellkasom, mintha meg akarnék fulladni. Szóval nem. Egyszerűen csak nem.
- Elfelejted, hogy lány vagyok - suttogom vissza, ahogy elvigyorodom - soha ne érezd magad teljesen nyeregben egy lány mellett - kacsintok, amit szerintem nem lát, de én azért megteszem. Ilyen ösztönös gesztus, mint mikor elmosolyodunk telefonbeszélgetés közben, vagy mikor megsimogatjuk egy alvó ember arcát.
- Ssssssh - nevetve intem csendre, miután abbahagyom a forgást - látod megvagyok. Csak semmi pánik - megrázom fejem, megvárom, amíg ő is felér, hogy ketten folytathassuk utunk az építmény végéig. Roppant kedves vagyok, roppant kedves.
És akkor Balász és Nina, egy helyen emlegetve. Ez annyira szokatlan amúgy nekem, az Edictum cikkek ellenére, hogy egy pillanatra még arról is megfeledkezem, mennyire idegenül hangzik az, hogy Balázs az apám. Persze, hogy amúgy az apám, csak maga az, hogy kimaradt az eddigi életem több mint feléből, aztán meg most együtt lakunk mint egy olyan rendes csonka család, olyan.. furcsa. Mert próbálgattam már én is ezt e az Apa- Balázs párosítást, ízlelgettem, csak még mindig nem tudom elfogadni.
- Hát. Nem tudom - megvonogatom vállaim, lehuppanok a fára. Kinyújtom lábaim, hagyom, hogy térdből lelógjanak a semmibe.
- Nem igazán beszél nekem az ilyen dolgairól - elhúzom szám, ahogy elveszem a Mindenízű drazsés csomagot, kibontom.
- De hidd el, én lennék a legboldogabb, ha igaz lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609827#post609827][b]Ombozi Noel - 2016.07.23. 19:09[/b][/url]

Farkas Kamilla

És Kamillánál a pont. Egy nő mellett csakugyan sohasem tudni semmit, főleg nem pontosan és főként nem azt, hogy éppenséggel hányadán állnak. A férfi ajkait benedvesítve csóválja meg fejét, majd mint aki az imént csúnya vereséget szenvedett el hajtja meg azt a lány előtt.
- Jogos - mondja végül, hangjából kihallható, hogy vigyorog. Kamilla talán már azt is sejti, hogy Noel szája most épp féloldalas mosolyra húzódik, szemei körül pedig jó néhány nevetőránc mélyül el. Tudhatja, hiszen jól ismerik egymást, gesztusaik, szavajárásuk már régen beleivódott a másikba.
- Oké - védekezően emeli mellkasa elé feltartott kezeit, s úgy dönt, hogy további károgás helyett inkább befogja. Okos fiú.
- Tényleg? - kérdezi már a deszkasor legvégén ülve, legújabb őzbőrcipőjének fűzőjét bontogatva, közben Kamillára pillantva. Tekintetében meglepettség csillan. - Valamiért azt gondoltam, hogy rosszul érint a dolog.
Köhint párat, míg maga mellé teszi makulátlanul tiszta (és méregdrága) lábbelijeit, majd miután beléjük gyűri a titokzoknikat, térdig felhajtogatja nadrágja szárát, s Kamillához hasonlóan ő is lelógatja lábait a stégről - csakhogy az övéi már lábszárközépig beleérnek a vízbe.
- Fú, jó hideg - húzza el a száját, a libabőr nyomban végigfut a testén. - Szóval... ja. Mindig eszembe jutottál, mikor az Edictumot átfutva találkoztam apád nevével.
Nem mond többet, szavak helyett pálcájáért és a két üveg borért nyúl. Rutinos, már-már ösztönszerű mozdulatokkal húzza ki belőlük a dugót, és nem fáradva poharak keresésével - amik valószínűleg nincsenek is - nyújtja át az egyiket Kamillának.
- Mire igyunk? A lelkizős stégen üldögélős esténkre? - kérdezi, és saját üvegét koccintásra emeli. - Ne, ne! Tudod mire? Hogy pont úgy rúgtam be az ajtódat, mint az a férfi abban a mugli filmben!
Lelkesedéstől csillogó szemmel magyaráz, és bár komoly esély van arra, hogy Kamilla nem tudja, melyik filmről, férfiról és jelenetről van szó, ő épp úgy beszél róla, mintha ez mindenki számára magától értetődő volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609829#post609829][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 19:34[/b][/url]

És vigyorog, és én is vigyorgok, ahogy fények nélkül is tudom, hogy mit csinál. A mozdulatai, a reakciói már rég beleolvadtak a tudatomba, és bármikor fel tudom őket idézni. Most is.
Közli velem, hogy hideg a víz, mire átfut egy grimasz az arcomon.
- Látod, ezért jó, ha az ember nem nő túl nagyra - szemtelenül még meg is lóbálom a lábaim, annak ellenére, hogy ha egy kicsit lejjebb csúsznák, vagy lenyomnám a lábfejem, már én is a vízben lennék. Ez már csak ilyen.
A meglepett kérdésre megvonogatom vállaim, kitartóan nézem továbbra is a csillagokat. Csendesek, mégis többet láttak már, mint azt el tudnám képzelni.
- Szeretem Ninát - jelentem ki. És bár nem mondanám, hogy minden második percben elképzelem őket együtt Balázzsal, az Edictumos cikkekben jól mutatnak együtt, akár igaz, akár nem.
- Jó lenne egyszer arra felkelni, hogy van egy családom. Egy olyan igazi, testvérekkel, Balázzsal.. Hogy tudom, hogy van egy anyám aki szeret és.. Érted - a hangom többször is elakad, elcsendesül. Nem beszélek gyakran ilyenekről, mert legtöbbször nincs kinek, vagy ha mégis, egyszerűen nem merem. Inkább megtartom magamnak a saját kis dédelgetett, gyerekes álmaim biztonságban, a fejemben, ahol van jelentésük. Viszont Noel át tudja érezni. Tudom, hogy át tudja érezni mert meséltem neki Melindáról - vagyis azokról a dolgokról, amiket fel tudtam dolgozni annyira, hogy elmondhassam őket valakinek.
- Mindegy. Felejtsd el - megrázom fejem ahogy felülök, tenyerem élével törlöm meg az arcom. Nem azért jöttem ide, hogy szomorú legyek és olyan dolgokról beszéljek, amikért nem tehetek, amik valószínűleg már úgysem fognak teljesülni. Nem lesz anyám. Már beletörődtem.
Elveszem a felém nyújtott üveget, egy kicsit még meg is lóbálom, csak, hogy érezzem a folyadék himbálózását benne. Balommal a hátam mögött támasztom meg magam.
- Sok mugli film van, remélem tudod - nevetve csóválom meg a fejem, ahogy az üvegem nyakát hozzákoccintom az övéhez, majd a száját a sajátomhoz emelem, hogy igyak is belőle. Elég jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609831#post609831][b]Ombozi Noel - 2016.07.23. 20:08[/b][/url]

Farkas Kamilla

Felnevet, száját elhagyja valamiféle tévedhetetlen pfff hang is. Kamilla még véletlenül sem sorolható az alacsony lányok közé, és az is könnyen megeshet, hogy nő még néhány centimétert. Ő viszont, ha ennél alacsonyabb lenne, már a kis- vagy középnövésű fiúkhoz tartozna, akiket a magasabb lányok ha mezítláb éppen nem is, magassarkúban azonban hipp-hopp lehagynak.
- Képzeld már el, hogy néznék ki, ha akkora lennék, mint te? - már a gondolattól megrémül, fejét hátraveti, testét egy pillanat alatt kirázza a hideg. - Múltkor vártam valamelyik órára, persze egyetlen ismerős se volt aznap, és azt hallgattam, hogy két csaj az áhított férfimagasságról beszélget. Az egyik arról panaszkodott a másiknak, hogy azért nem talál magának pasit, mert a magasak mind foglaltak, az alacsonyabbakkal meg nem áll le, mert rosszul érzi magát, ha azonos magasak vagy ő kicsit nagyobb a barátjelöltnél. Kamilla... - hátravetett fejét a lány felé fordítja. - ...én nem tudtam, hogy nektek ennyi bajotok van. Komolyan. Meg hogy nekünk ennyi mindenben, sokszor totál pitiáner dolgokban is meg kell felelnünk. Ez... annyira... áh.
Noel arcára az őszinte tragédia-érzet minden árnyalata egyszerre ül ki. Látszik a vonásaiban, hogy ez -  a nők - számára a dráma, mint irodalmi fogalom netovábbja, amivel képtelen bármit is kezdeni. Valószínűleg sem ereje, sem elegendő agysejtje nincs ahhoz, hogy megértse a másik nemet.
- Tudom - mondja aztán, és fél kézzel megemelve magát közelebb huppan a szőkéhez. - Hé, ccccs.
Fejét előredöntve hajol be Kamilla elé, hogy baljával a kicsorduló könnyek irányába nyúljon.
- A testvérekről már lemaradtál, legalábbis... az igaziakról, akikkel együtt nő fel az ember - halkan beszél, szabad kezével a lány mögött támaszkodik. - De a valódi családról még nem. Persze, sokat kell dolgoznotok rajta, neked is nyitnod kell Balázs felé..., ez az egész neki is piszok sz*r lehet. Ezer százalék, hogy éjjelente marcangolja a lelkiismeret meg a tudat, hogy elba**ta. Gondolj bele, kapott egy félig-meddig már felnőtt, kész nőt, akivel baromi nehéz mit kezdenie.
A borosüvegek összekoccannak, de Noel már nem az ajtókat tokostul berúgó színészekkel törődik. Leragadt az apa-lánya témánál, és mint aki évtizedes szakértelemmel bír a témában, Kamillát szóhoz jutni sem hagyva beszél, magyaráz és anekdotázik.
- A nagybátyám, Zsiga bácsi is hasonló cipőben jár, mint apád, ő nemrég tudta meg, hogy van egy lánya, Rebeka, aki a Rellonba jár, biztos ismered - kezd bele a történetbe, beszéd közben többször szájához emeli az üveget. - Vagy hát fene se tudja, hogy tudta-e, de a lényeg, hogy közel egy évükbe telt, míg mostanra kezd kialakulni közöttük valami szorosabb, normálisnak nevezhető kapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=609842#post609842][b]Farkas Kamilla - 2016.07.23. 20:58[/b][/url]

Csendben hallgatom végig Noel drámázását a magasságról, meg a mi elvárásunkról a magasságával kapcsolatban. Komolyan, a férfiak néha - mindig - annyira nem értik a nőket, hogy az már fizikailag fáj. Attól még, hogy két lány azt tárgyalta, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is gondolják. Mert van az a szép betegség amit úgy hívnak, hogy szerelem, és az ilyen kóros dolog. Szóval ha egyszer megfertőződnek, akkor már ugyan mindegy a magasság, akár tetszik nekik, akár nem. Persze a pár centis különbség megnehezítheti, meg lassíthatja a dolgokat, de ha el kell kapniuk, akkor elkapják, ellenkezés ide vagy oda.
- Ombozi Noel - komolyan, tárgyilagosan ejtem ki a nevét, mint egy ügyvéd, vagy bíró - menstruáltál már valaha? - tudom tudom, minden lány ezzel hozakodik elő, ha meg kell győzni a másik nemet, hogy valójában mennyivel is rosszabb nekünk, de tény és való, hogy ez a valaha volt legjobb indok. A másik a szülési fájdalom lenne, de arról, hála az égnek, fogalmam sincs milyen. Csak annyit tudok róla, hogy rossz.
- Remélem, hogy nem. Mert egyrészt már háromszor belehaltál volna, másrészt meg elég nagy problémák lehetnek ott lent, ha mégis - megemelve egyik szemöldököm beszélek, és véleményem szerint támadhatatlan érveket sorakoztatok fel.
Majd ez után jön a komoly téma, a mély pont, az emelkedő utáni lejtő. Mintha csak a karma játszadozna velem. Szomorúan elmosolyodva pislogok rá nagy, szürke szemeimmel, majd homlokom a vállának támasztva hajtom le fejem. Nem fogok sírni, annál sokkal erősebb vagyok, mint, hogy itt pityeregjek mint a gimnazista filmekben a lány, akit elhagyta élete szerelme.
Ismét hallgatom, csendben szuszogva, az elmém, két gondolat kivételével szinte teljesen kiürül. Az egyik, hogy Balázs addig örülhet, amíg csak a lelkiismeret marcangolja éjjelente. Nem azt mondom, hogy az nem lehet rossz, viszont teljes biztossággal kijelentem, hogy messzemenőleg szerencsésebb eset, mint álmodni. Minden egyes éjjel ugyan azt, mindig erősebb és erősebb intenzitással, élénkebben, addig, amíg - jobb esetben - arra a saját zokogásodra kelsz.
- Nekem már az is tökéletes lenne, ha beszélne magáról - nem akarok szemrehányást tenni, mégis kicsúszik. Pedig félreértés ne essék, én tényleg kezdem megszokni, meg kicsit megkedvelni is, egyszerűen csak nem tudom beérni annyival, amennyi van. Azt kívántam, hogy legyen apám. Meglett, erre egyből kívánok egy anyát is, egy egész családot, azt, hogy az apám beszéljen a magánéletéről, hogy ilyen apró dolgokat osszon meg velem, amik nekik fontosak. Nem azt akarom mondani, hogy rossz apa, és lényegében nem is tudom, mert fogalmam sincs milyen egy jó apa valójában. Én csak.. Nem tudok betelni ennyivel.
- Noel - felpillantok rá, iszok egy kortyot - köszönöm, hogy vagy - halványan elmosolyodok, és most halálosan komolyan gondolom. Ugyan akkor idegesít is, hogy ennyire bután hangzik, ennyire elcsépelten és semmilyenen, amikor nekem tényleg sokat jelent.