Huszthy Attila
Kinézet

Kora este volt már amikor úgy döntöttem, lesétálok a tóhoz megmártózni és jógázni. Egyszer-kétszer műveltem ilyen elvetemült dolgot egész idáig, de kaptam ajándékba egy könyvet, tele pózokkal, mozgó képekkel. Azt pedig kérem, ki kell használni, nehogy a fejemhez vágják, hogy még csak bele se néztem, hát még, hogy használjam...
Fülemben zene szólt míg lesétáltam a stéghez. Lassabb, de dinamikus számok szóltak sorban, ezzel a kellő alaphangulatot megadták. Nem mindennap támad kedvem sportruhába bújni és kezdeni magammal valamit, pedig nem ártana. Nincs úszógumim, sem löttyedt fenekem, de szinte állóképességem sincs. Szóval...igen, az ilyen alkalmakból több kéne, hogy legyen.
Odaérve ledobtam magam mellé a táskám, melyben néhány fontosabb dolgot cipeltem, mint például a víz és törölköző, és aztán kiterítettem a jógaszőnyeget amit eddig a hónom alatt cipeltem. Papucs le, zene ki, és máris jöhet a gyakorlat. Előkerült a könyv is a táska rejtekéből, mely a jobb oldalamra került és a szőnyegen térdelve körbenéztem, hányan is látják az előadást. Végül is...színésznő létemre szégyellem itt magam, még ilyet!
Egyik láb ide, másik láb oda, a nyakam erre, a gerincem derékszögbe...na persze. Az arctorna az ilyen rácsodálkozásokkal meg is volt első körben, míg végiglapoztam a könyvet, hogy mivel is kellene kezdeni. Végül aztán úgy döntöttem, jó lesz nekem bármi, maximum könnyítek rajta.
Kérdéses, hogy tényleg jó helyet választottam-e ehhez a dologhoz, de hát a stégen nem volt senki, a parton főleg romantikázók, így úgy döntöttem, senkit nem fog zavarni, ha én gyertyaállásba tornázom a lábaim és így kezdőként jól meg is támasztom a derekam. Azaz Szira, majdnem eléred az eget!

Huszthy Attila
Kinézet

Kora este volt már amikor úgy döntöttem, lesétálok a tóhoz megmártózni és jógázni. Egyszer-kétszer műveltem ilyen elvetemült dolgot egész idáig, de kaptam ajándékba egy könyvet, tele pózokkal, mozgó képekkel. Azt pedig kérem, ki kell használni, nehogy a fejemhez vágják, hogy még csak bele se néztem, hát még, hogy használjam...
Fülemben zene szólt míg lesétáltam a stéghez. Lassabb, de dinamikus számok szóltak sorban, ezzel a kellő alaphangulatot megadták. Nem mindennap támad kedvem sportruhába bújni és kezdeni magammal valamit, pedig nem ártana. Nincs úszógumim, sem löttyedt fenekem, de szinte állóképességem sincs. Szóval...igen, az ilyen alkalmakból több kéne, hogy legyen.
Odaérve ledobtam magam mellé a táskám, melyben néhány fontosabb dolgot cipeltem, mint például a víz és törölköző, és aztán kiterítettem a jógaszőnyeget amit eddig a hónom alatt cipeltem. Papucs le, zene ki, és máris jöhet a gyakorlat. Előkerült a könyv is a táska rejtekéből, mely a jobb oldalamra került és a szőnyegen térdelve körbenéztem, hányan is látják az előadást. Végül is...színésznő létemre szégyellem itt magam, még ilyet!
Egyik láb ide, másik láb oda, a nyakam erre, a gerincem derékszögbe...na persze. Az arctorna az ilyen rácsodálkozásokkal meg is volt első körben, míg végiglapoztam a könyvet, hogy mivel is kellene kezdeni. Végül aztán úgy döntöttem, jó lesz nekem bármi, maximum könnyítek rajta.
Kérdéses, hogy tényleg jó helyet választottam-e ehhez a dologhoz, de hát a stégen nem volt senki, a parton főleg romantikázók, így úgy döntöttem, senkit nem fog zavarni, ha én gyertyaállásba tornázom a lábaim és így kezdőként jól meg is támasztom a derekam. Azaz Szira, majdnem eléred az eget!

Attila tanár úr, vagy más néven "a Huszthy" feldagadt ábrázattal üldögél a stég közelében. A dagadáshoz ugyan nincs köze a helyszínnek, fogorvosnál volt, amit enyhén szólva is utál, ám el kellett mennie mégis. Ha nem a foga húzta ide, akkor vajon mi szél fújta erre? Tudjuk, hogy szereti, ha kiegyenlítődnek a dolgai, s mivel az elmúlt napokban nem volt ideje unatkozni, így úgy gondolta, hogy most eljött a pillanat erre. Igyekszik elmélyülni a tömény unalom, ólmos, lehúzó, mocsaras dágványában és megy is neki. Bambán bámulja a vizet, kezében egy jókora befőttes üveggel, amiben valami élénk lila lötty vergődik a légzése ritmusára. Az unalom nem csaphat át meditációba, jól tudja, mert az már nem unalom. Gondosan figyel erre, miközben a semmi sem érdekel érzését gyakorolja. Nem koncentrál semmire, csak az egykedvűség érzésére, azon van, hogy nehogy az öröm kicsiny szikrája, belopakodjon az életterébe, de ugyanígy a szomorúságot is kizárja. Hogy mi a lila lötty? Az egyelőre titok, de ne ringassuk magunkat abba a tévképzetbe, hogy társnak hozta ki magával. Az unalom része a magány és Attila ezt is át akarja érezni alaposan. Hétköznap nagyon nincs erre kapacitása a harminc gyerek között, főleg az előkészítőben, ahol osztályfőnök, vagy a kollégák locsogását hallgatva. Egyik fülén be a másikon ki, sokszor fel sem fogja, miről folyik a diskurzus, de azért az akkor sem igazi magány, a szó nemes értelmében. Foga lüktetése időnként eltéríti a feladatától, ám gyorsan visszarendezi gondolatait. Idő múltával, tekintetét elemeli a habokról, hogy egy más, semmitmondó témát keressen, mikor megakad a szeme egy szerevaló nőneműn. Oda az unalom, itt már azt sem lehet? Rajta felejti barnáit a kerekded idomokon. Ez is bambulás, de merőben más jellegű, mint az iménti. Egy idő után már nem csak a tekintetét vonzza a látvány, hanem a testét is, lábai maga alá húzódnak, kiegyenesednek, dereka is járás pozícióba helyeződik és az agya kiadja a parancsot az indulásra. Nem tiltakozik ellene egy cseppet sem, mert onnan, ahol ült, nem teljes a panoráma.
- Segíthetek? - ajánlja fel szolgálatait, a lány meg értsen alatta, amit akar.

Huszthy Attila
Kinézet

Az a nagy helyzet, hogy sokkal nyugisabb újra itt a környéken. Bálinttal utazgatni a legjobb dolog persze, de azért ez a nyugi is jól esik. A művészetiben jó néven veszik, hogy tovább tanulom a művészeti szakot itt, és lassan a színház is képbe kerül, mint igazi, hivatalos munka.
Mondjuk az borzasztóan zavaró, hogy a stégen az ég felé meredve két tappancsommal csak azt éreztem, hogy a Nap még így is kisüti a szemem szinte, pedig már lemenőben van, az izzadságcseppek pedig szépen lassan csiklandozni kezdték a derekam vonalát. Kinek volt ez a hülye ötlete...?
A zavaró tényezők ellenére próbáltam elengedni magam és tartani az egyenest úgy, hogy nem az jár a fejemben, melyik pillanatban fogok belezúgni a tóba és húszan vagy harmincan látják premierplánban.
Na de persze, hogy nem mehet semmi tökéletesen. Kezdtem leengedni a kezeimet a földre, de abban a pillanatban egy férfihangot hallottam nem messze a fejemtől. Nem mondom, megijesztett. Sikerült is hirtelenjében elengedni a tartást és így szabadesésben csapódott mindkét lábam a stég deszkáihoz, adva egy csattanót a hátsómnak is.
- Aucs - nyögtem két pillanattal utána. Nem tudom, ez felülről hogy nézhetett ki, de nem éreztem kellemesen magam teljesen kiterülve egy férfi tekintete alatt, fájó popóval és gyöngyöző homlokkal.
- Hát éppenséggel segíthetne, szerintem eltört minden csontom...

Az unalomnak lőttek, ezt még sietve elkönyveli magában, bár nem tudja, hogy a hölgyemény nem hűti-e le egy vödör vízzel, ami feldagadt arcának jót is tenne, de az önérzetének kevésbé. Ahogy közelebb ér, a vonásait figyeli, ismerős-e vagy csak a képzelete játszik vele. Mintha valahol már látta volna ezt a feneket. Mindenesetre nem kerít nagy feneket a kérdésnek, mivel csak apró részlet, ami fölött Attila simán átsiklik. A suliból nem rémlik neki az alkat, talán falulakó? Azokat még annyira sem ismeri, mint a nebulókat. Kora alapján lehetne akár diák is, vagy már végzett. Miután ezzel a gondolatmenettel végzett, a lányt elragadj a végzet, magyarul elterül a földön, mint egy béka. Fordított a helyzet, általában nem a királyfi csókolja meg a béka királylányt, de nem vagyunk a mesében, csók sem jöhet szóba, bár Attilát az zavarná a legkevésbé, hogy felborítja a normális sorrendet: ismerkedés, randi, csók. Abban viszont hibázott, hogy nem elölről, hanem hátulról közelítette meg a hölgyeményt, de ha egyszer onnan szebb volt a kínálat. Ezért aztán résen kell lennie, el kell ugrania a lecsapódó lábak útjából. Egészen nem sikerül, mert felkészületlenül éri a csapás, de csak súrolja egymást a két testrész.
- Sajnálom, nem vagyok csontforrasztó, de ha segít, hogy nézem...azt mondják, gyógyító a pillantásom. Kipróbálja? - Újra fellüktet a fájdalom, ahogy a zsibbasztó bűbáj hatása múlik a fogából, így arca eltorzul, ami amúgy is még a szer hatásának köszönhetően nem engedelmeskedik a helyzethez méltóan. Mégis a lábát tapogatja, dörzsölgeti, ahol súrolta a lány lába a sípcsontját. Nincs nagy baj, már múlik is az érzés, nagyobb volt az ijedtség.
- Tulajdonképpen, mit bűvészkedett itt az előbb? Engem elvarázsolt, úgyhogy bármit is tett, az hatásos volt. - És még bele sem lendült az udvarlásba, nem tudni, mi lesz később. A befőttes üveg még mindig a hóna alatt lapul, csak kicsit jobban hömpölyög benne a folyadék, mint eddig. Még jó, hogy nem löttyent a nő nyakába.

Huszthy Attila
Kinézet

Az esetek többségében nem vagyok ám ilyen szerencsétlen. Nem bizony. Igazából...illik így megzavarni az embert miközben a lelki békére meg a többi rizsára törekszik? Fel is lehettem volna háborodva, de tényleg!
- Igazán kedves... - forgattam meg a szemem és egy röpke sóhaj hagyta el a szám. Fájó csontjaimból kezdett kimenő a kellemetlen érzés, és játszi könnyedséggel ültem fel. Lábaimat terpeszbe vetettem, hunyorogva pillantottam fel a férfira.
- Megrúgtam? Mondjuk megérdemelte ám, nem kéne nőket ijesztgetni jóga közben - jegyeztem meg kissé szúrósan és ezzel választ is adtam a feltett kérdésre. Bűvészkedni, persze. Köszönöm szépen. Sértettségemben végigmértem ám rendesen, hátha ismerjük egymást. Nem láttam ismerősnek, szóval nem tudtam hova tenni. Biztos nemrég költözött a faluba, vagy valami ilyesmi.
- Két kérdésem van. Mégis miért van egy ekkora púp az arcán? - számat elhúzva emeltem jobbomat az arcomhoz, hogy szemléltessem, mekkorának látom én a dagadását. - A másik, hogy aaaaz mi?! - majd ugyanazzal a kezemmel a feltűnő jelenség, azaz az üveg felé böktem. - Lefogadom, hogy maga a befőttes gyilkos!

Nem kéne így lerohanni szegény férfit, akit az őszinte segíteni vágyás tüze hajt! A vehemencia meg is rekeszti benne a szavakat, csak pislog, mint az a bizonyos hal a szatyorban, de nem szól pár percig semmit, csak hagyja, hogy a másik kitombolja magát. Annak látja leginkább értelmét, ha a gőzt kiereszti a szép, formás ismeretlen, aztán pedig új vizekre eveznek.
- Ja, hogy a gyertya... - csap a fejére Huszthy, aztán elmosolyodik.
- Szörnyen sajnálom, azért ne vegye fejemet, idétlenül mutatnék nélküle. -
Karjait összefonja maga előtt, átölelve a befőttesüveget a tartalmával együtt. Állja a lány fürkésző tekintetét, de még a gondolatokat is kiolvassa a fejéből. Mondjuk ez még nem is olyan nagy teljesítmény nála.
- Huszthy Attila vagyok - mondja végül a tiszta lap reményében, ám sem a foglalkozását, sem azt, hogy ki fia borja, nem árulja el. Nem mintha titkolná, egyszerűen csak annyira nem tartja fontosnak. Mindent a maga idejében. Kezet is nyújtana, ha a lány vevő rá, tekintve, hogy az illem szerint neki kell először felajánlania a kézfogást. Nem fontos, ha nem teszi, akkor csak megrándítja a vállát és visszahelyezi azt az apró mozdulatot is, amit jelzésként küldött, a nyugalmi állapotba.
- Csípőtájéki fájdalmai vannak netán? - kerekedik ki a szeme. Bár jól tudja, hogy a gyertyaállás nem csak arra hatásos, de a lányka ezt nem tudhatja, hogy ő tudja, hogy az nem tudja. Az arcán éktelenkedő púp eredetét érintő kérdésnél döbben csak rá, hogy újra sajog a becstelen, addig nem érezte, ebből is látszik, mennyire becsapható, elterelhető az agy. Ha van más csont, amin rágódhat, a fájdalmat felejti.
- Fogorvosnál voltam. Tudja, apám kutatóorvos, bár mágus, mégis a mugli orvoslást kutatja, én meg hol muglihoz járok, hol gyógyítóhoz, ahol jobbak az esélyeim. - Valóban úgy gondolja, hogy egyes esetekben hatékonyabbak a varázstalan gyógymódok, mert nekik ravaszabbnak kell lenniük, mindig új dolgokat kell kitalálniuk, ezért érdeklik apját is a mugli doktorok.
- Hogy mimi? Ja, hogy ez? ...Befőttes gyilkos, ez jó - neveti el magát kicsit hangosabban a vártnál, de nem válaszol egyik kérdésre sem, csak leteszi az üveget a földre.
- A jóga gyakorlatot ugyanolyan lassan kell befejezni, mint ahogyan elkezdte, csak semmi hirtelen mozdulat! Valamint nem árt egy kicsit bemelegíteni - utal a földet érésre, ami elég viharosra sikeredett, majd elhelyezkedik úgy, hogy a szebbik nem szemrevaló képviselője jól lássa, rákacsint sejtelmesen, végez egy pár lépésnyi helyben futást, mielőtt elmondja, mire készül.
- Ne aggódjon, segítek. Első gyakorlat a Rock'n'roll. Feltölt energiával, hajlékonnyá teszi a gerincet, erősíti a hasizmokat, lazít, serkenti a májat és a lépet, meg az emésztést - ered meg a nyelve. Kedveli a témát, mivel, mint tudvalevő, Indiában nőtt fel, a jóga ismeretét is magáévá tette, így a lány épp a kellő emberbe botlott, illetve rúgott bele.