36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 19. 18:58 | Link

Leonard

Ma csak úgy szakadt az eső. Komolyan, mintha valaki a tetőnkön állna és egy slagból folyamatosan locsolná az ablakomat. Egy röpke pillanatig el is gondolkoztam azon, hogy talán valaki rontó bűbájt küldött az ablakomra, hogy aztán elmenjen a kedvem. Alapjáraton nem zavar az eső, szeretek benne sétálni, de ebben a mennyiségben úszni is veszélyes. Kilestem a másik házra, melynek ablakai sötétek voltak, ezzel is jelezve, hogy gazdájuk nincs otthon. Így hát nem mentem át őt se zaklatni, pedig szerettem volna. Szabályosan unatkoztam, és ez borzalmas volt. Nem szoktam unatkozni, mindig feltalálom magam, mindig van mit csinálnom. Mára például azt terveztem, hogy kimegyek a tavacskához, és ott töltöm a napot. Ehhez nem kell bé terv, hiszen ott mindig vannak emberek, vagy csak olvasok, nézelődök. Itthon viszont olyan unalmas! Már értem, hogy mit érzett Aranyhaj a toronyban.
Délután már a gangon ültem, a lépcsőn, fancsali képpel, pulcsiban. Néztem, ahogy az üres és kihalt utcán nem történik semmi. Még hideg is volt. Szabályosan felháborított a dolog. Annyira, hogy egy fél óra után be kellett mennem. Próbáltam olvasni, próbáltam enni, átválogatni a ruháimat. Semmi sem segített.
Viszont az idő szerencsére egy idő után megunta azt, hogy esik, így szépen lassan csillapodni kezdett, majd elállt. Több se kellett nekem, beleugrottam egy fekete farmerba, egy hosszított sárga felsőbe meg egy fekete bőrzsekibe, felhúztam a bakkancsomat és már spuriztam is ki a szabadba. Esteledik, és minden vizes, de nem érdekel. Ki kell mozdulnom. Nekem és a fényképezőgépemnek. A volt fotográfia tanár, Áron nem messze lakik tőlünk, és mivel kiskölyök korom óta ismerem, és mert sokat vigyáztam a gyerekeire, ezért cserébe tanított fotózni. Nem vagyok profi, hajaj de még mennyire, hogy nem, viszont imádom csinálni, és nagyon szeretem a természetet is és az embereket is lencsevégre kapni. Így hát mi sem természetesebb, hogy nem félve a sártől, és a hidegtől, most is elszántan állok itt, és próbálom a lehető legjobb szögben elkapni, ahogy ugrik a béka.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 20. 10:33 | Link

Karina
Ha bárki is azt hitte, hogy majd engem le fog törni egy kis eső, az tévedett. Tök boldogan keltem fel, rendeztem el magam, sétáltam ki a gólyalakból azzal a gondolattal, hogy ideje lenne már szerezni egy szobát, mert elég gáz, hogy a sárkánnyi méretemmel elsősök között alszom. Zsebre dugott kézzel, fütyörészve lépkedtem le a konyháig, csináltam magamnak kaját - mert fúj már, hogy manók, ki tudja mit hagynak a tányérban..-, aztán meg is ettem jó étvággyal. És ekkor még mindig ömlött a víz az égből. Mondtam magamban, hát jó, legyen, elvégre egy kicsi sosem árt, elvégre ki tudja mikor volt itt ilyen, úgysem tudok semmit a magyar időjárásról. Az időm többi részében embereket zaklattam, járattam a szám, ha kellett, ha nem - főleg akkor mikor nem -, és valószínűleg mindenkinek az agyára mentem aki a közelemben volt. Meg eszemben volt az is, hogy meglátogatom Radúzt, a lelki társam, aki megért mindig, minden körülmények között, aztán max együtt dagonyázunk a sárban, vagy mit tudom én. Na, ez a tervem akkor hiúsult meg, mikor kinéztem az ablakon, és amúgy én nem vagyok se finnyás se semmi, de mikor a sártengert láttam magam alatt, elment a kedvem attól, hogy eljátszam, hogy disznó vagyok. Így hát a hirtelen nyakamba szakadt időt próbáltam hasznosan tölteni, átnéztem, miből is áll ez a prefektusság, meg utána jártam annak, mi is ez a felügyelős dolog.
És ekkor csoda történt, mert elállt az eső. Gondolom mondanom sem kell, hogy amint erre ráébredtem, megszabadítottam magam mindentől ami papír és mindentől ami kötelező, s magamra rángatva egy dzsekit illetve egy bakancsot vágtam ki az iskola kapuján. Mert már mindenféleképp nagykorú vagyok, mert mestertanonc vagyok, mert megtehetem, hogy csak úgy kisétáljak innen. Kezeim zsebembe vágva sétálok végig az utcákon, ismerkedem a hellyel, meg a rengeteg ember látványától körülöttem, és nem igazán mondanám, hogy van bármiféle úti célom is. Csak megyek a lábaim után, aztán meg majd megpróbálok visszatalálni, mert az milyen jó móka már - amúgy nem.
Épp felfedezem a tavat, megjegyzem magamban, hogy merre van, mert erre még szükség lehet, aztán felvonva szemöldököm konstatálom, hogy valaki gubbaszt a fűben és valamit nagyon figyel egy fényképezőgéppel a kezében. Mert én ilyen kis ügyes vagyok, hogy felismerem a fényképezőgépet.
Nem áll feltett szándékomban, hogy kiijesszem belőle a lelket is, de az sem, hogy T-rex módjára caplassak oda mögé, úgyhogy normál tempóban, halkan ugyan, de nem hangtalanul sétálok oda hozzá, s állok meg a hátánál.
- Szerintem nem fog bepózolni. A békák nem olyanok. - állapítom meg lefelé pillogva.
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 20. 21:31 | Link

Leonard

Valaki közeledik, és ezt nem is rejti el, de szerencsére nem is csattog annyira, hogy a békám idő előtt kereket oldjon. A tökéletes pillanatot várom, és erre nagy valószínűség szerint ő is rájött, mert enyhén utalt rá, hogy a kis modellem nem fog bepózolni. Azt viszont tudom, hogy ő egy hímnemű egyed, elárulta a hangja.
- Hát az bizony elég nagy baj.
Halványan elmosolyodok, és végül kattintok. Sajnos nem olyan lett, mint amilyet elképzeltem, de hát ez elég gyakran megesik. Mindenesetre megpróbáltam, és már ez is szép eredmény.Felemelkedem, miközben a békucc eltűnik a szem elől. Megfordulok, és jól végigmérem a velem szemben állót.
- Téged ismerlek!
Csodás felfedezés, csak tudnám honnan. Nem beszéltem vele még, vagy legalábbis nem olyan sokat, hogy olyan mély benyomást bírjon tenni rám. Áhám! Megvan. Elég csak egy kicsit jobban megnéznem magamnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a név - arc - és ki a fene vagy te memóriám igencsak jó. Ezt azt hiszem anyámtól és apámtól is örököltem. Pletykásak mind a ketten, és szerencsére nekem is sikerült ebből profitálnom.
- Te vagy az új prefektus, Leonard.
Már ha nem tudná, hogy mi is a neve, akkor azt is megmondom neki. Valószínűleg azonban ennyi sütnivalója neki is van. A nyakamba akasztom a fényképezőm, és kinyújtom felé a kezemet.
- Simfel Karina, az elődöd.
Bár nagy valószínűséggel ő is tudja, hiszen láthatta, amikor leadtam a jelvényem, vagy, amikor felvettem a csapatkapitányit. A kviddics valahogy közelebb áll a szívemhez, és szerencsére a váltásom nem okozott egy pillanatig sem fennakadást.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 24. 07:42 | Link

Karina
A megjegyzésére a békák fotogénségéről csak elhúzva szám bólogatok párat, mintha tényleg egy világrengető tragédiáról beszélnénk. Aztán ő ellövi a képet, én meg teszek egy lépést hátra, hogy mikor feláll, ne hatoljak be a személyes terébe, se semmi. Nem szeretném, hogy kényelmetlenül érezze magát a közelemben, és szerencsére - vagy épp balszerencsére -, minden emberrel így állok.
- Jó lett? - lepillantok a kezében tartott fényképezőgépre, majd vissza rá. Persze, ha nem szeretné megmutatni, nem kell neki, elvégre nem kötelező a disznótor - csak a disznónak. Minden esetre halványan remélem, hogy ő nem tartozik azon emberek közé, akik érzékenyek az alkotásukra és ezért távol tartják minden szem és fül elől. Nem azért, mert lennének különösebb terveim, ezt ne higgye senki, csupán kíváncsi vagyok, és épp igyekszem minél több embert megismerni. Tudjátok, ez a tipikus 'új fiú az iskolában' komplexus, amikor próbálsz minél kevesebb idő alatt minél több embert begyűjteni magad közé - akiknek a fele úgyis le fog majd morzsolódni az idő teltével. Meg amúgy is, egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy egy fotóst leginkább azon keresztül tudsz megismerni, amit fotóz - bár nem tudom, ezt jelen esetben hogyan lehetne kamatoztatni. Nem úgy néz ki, mint aki titokban béka lenne... Eztán jön a felkiáltás, miszerint ő ismer engem, én meg felvonva szemöldököm pillogok rá. Ja, elég eltűnő egy ember vagyok, meglehet, hogy látott már, viszont bármennyire is szégyen, nekem éppen csak rémlik az arca. Hümmögve bólintok, összevonva szemöldököm tornáztatom az agyam, hogy hol is láthattam - elvégre nem jártam körbe a kastélyt, és ki is most tettem ki a lábam, szóval nincs annyira sok lehetőség.
Egyik kezem összefonom mellkasom előtt, míg másikkal elgondolkodva támasztom az állam, s mikor elhangzik a nevem, mutatóujjammal rá mutatok.
- Hé, ez túl sok infó, még a végén félni fogok.
A szám szélén megbújó mosoly jelzi, hogy csak kamuzok, és bár nem hiszem, hogy komolyan gondolja, ez egy fontos részlet.
- És te vagy.. - kezdek bele, de már jön is a bemutatkozás az ő részéről.
- Igen, pontosan ezt akartam mondani.
Mosolyogva bólogatok nagyban, ahogy kezet fogok vele.
- És gyakran jársz erre, Karina? - körbe pillantok, mintha csak a terepet akarnám felmérni, majd fejem fölfelé emelem mintegy ellenőrzésként, hogy nem szakad ránk az ég pillanatokon belül.
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 26. 11:01 | Link

Leonard

- Hm…
Eddig nem is néztem meg a képet, és bevallom őszintén, a kérdése meglepett. Eddig csak Áron kérdezte meg, hogy a kép olyan lett-e, amilyennek elképzeltem. Néha olyan, néha másabb, de imádni való, de a legtöbbször még mindig hiányzik belőle valami plusz. Most viszont, meglepően jó lett.
- Zseniális.
Jelentem ki teljes magabiztossággal. Lépek egyet a fiú felé, és megmutatom neki is, hogy mit „alkottam”. Nem is számítottam rá, hogy ezt ennyire sikerül. Abban a pillanatban sikerült a képet elkészítenem, amikor a béka nyelvével elkap egy legyet. Groteszk, de mégis gyönyörű kép, amiben a zöld minden árnyalata megjelenik.
- Sosem sikerült még ilyen jól képem. Azt hiszem magamnál kellene tartanom téged.
A hangom és az arcom is halálosan komoly és természetes. Persze csak mókázom, elvégre hogyan is lehetne az, hogy fogok egy fiút, és mindenhova magammal rángatom? Nem, ez nem az én világom. A múltban fellelhető párkapcsolataimban sem az volt a jellemző, hogy megköveteltem, hogy a másik fél velem legyen. Úgy voltam vele, hogy majd jön, ha akar valamit. Azt hiszen nagyjából ezért is mentek tönkre a kapcsolataim, és ezért jó a mostani állapot Warddal. Nem vagyunk együtt, nem is érzünk szerintem semmit egymás iránt. Csalódtunk mindketten ebben az egészben, így aztán most jól elvagyunk, megbeszélve az életeink nagy tragédiáit, és mosolyt csalva egymás arcára. Azt nem mondom, hogy nem hiányzik mindaz, amit egy párkapcsolat jelent, de azért csalódni nem akarok.
- Karina. Simfel Karina.
Egy pillanatra elbambultam, elvittek a gondolataim egy másik irányba, de szerencsére azért tényleg csak egy pillanat volt, és már vissza is tértem. Vigyorogva nyújtottam kezet neki. Ha már én tudom, hogy ő ki, valóban úgy tisztességes, ha ő is tudja, én kivagyok. Jót nem nagyon hallhat rólam, elvégre én vagyok az az évfolyamelső, akit a tanárai folyton kizavarnak a folyosóra.
- Igeeeen…
Nem biztos, hogy ki kellett volna ezt mondanom. Eddig rendesnek tűnt, de most, ahogy körbenézett, inkább mást sugall. Tipikus sorozatgyilkos, afene. Jellemző, hogy Ted Bundyba futok én is bele.
- Miért, te ilyen szadista nőrabló gyilkos vagy?
Jaj, nekem meg túl nagy szám van, inkább futnom kéne.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 25. 12:16 | Link

Karina
A hümmögésére nem reagálok semmit, várok, ameddig közelebb ér, majd lepillantok a gép képernyőjére. Nem sokkal később jön is a véleménye, mire elmosolyodok. Hát, az tök jó, ha olyan lett ahogy elképzelte.
- Király - bólintok, majd tekintetem visszavándorol a lányéra, aztán az újabb mondatára elvigyorodom, s párszor megvonogatom szemöldökeim.
- Imádnak engem a békák, hát persze, hogy magaddal kéne hurcolnod - egy percig sem feltételezem, hogy csak ilyen rovarevő ugráló brekegő dolgokat fotóz, viszont fogalmam sincs, mi mást szeret még fényképezni, szóval maradjunk a varangyoknál. Azt tartják, az emberek általában azt fényképezik, ami számukra kedves. Kíváncsi lennék, rá ez mennyire igaz.
Aztán jön egy röpke csend, amit az égvilágért se szakítanék félbe, mert nem asztalom megzavarni az embereket a gondolkodásban. Mármint tényleg, azért van az agya, hogy használja, hát én semmi jónak nem leszek az elrontója.
És akkor bemutatkozik, kezet fogunk, gördül tovább a beszélgetés. Megtudom, hogy sokat jár ide, ami lényegében nem lep meg. Nyugodt helynek tűnik, ahol körbeölel a természet és suttog a füledbe, ha én itt laknék egy ideje, biztos én is kihasználnám és amennyi időm csak tudnám, itt tölteném. Na majd mostantól.
A kérdése meglep, megemelem szemöldökeim, ahogy lenézek rá, majd hagyom, hogy egy lusta, féloldalas mosoly kússzon az arcomra. Hát persze, hogy szadista nőrabló sorozatgyilkos vagyok, csak rám kell nézni. Én vagyok itt a legnagyobb, legfélelmetesebb gyilkos.
- Csak amennyire te egy férfirabló rabszolgahajcsár - válaszolom, visszautalva a nem is olyan rég elhangzott mondatára. Elvégre, ha ő maga mellett tarthat, én is rabolhatok nőket, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. augusztus 2. 12:21 | Link

Leonard

- Csak a békák?
Érdeklődöm egy huncut mosollyal. Ő inkább olyan lányok kedvencének néz ki. Nem az a Várffy stílusú lányok kedvence, hanem inkább az a tipikus pasi, akivel szívesen vannak, és akit szívesen birtokolnak, védelmeznek. Az a fajta, aki miatt a lányok szavak nélkül, tekintettel üzennek a másiknak, hogy: "Ő az én pasim, ha csak rá pillantasz, eláslak..." Biztos hozzá is tartozik egy lány, aki ha meglát minket kettesben, el akar majd ásni. Mondjuk legalább jogosan.
- Hm.
Látványosan elgondolkozok a megnevezésen, még a nem létező körszakállamat is megsimogatom háromszor, csak, hogy drámaibb legyen a hatás, azonban a végén csak elnevetem magam, annyira komikus a helyzet.
- Azt hiszem, akkor itt az ideje, hogy elkezdjek félni tőled.
Elvégre hát ha nem is éppen rabszolgahajcsár, de mégis valami hasonló. Mindig tudom, hogy kihez kell fordulni egy apró szívességért vagy segítségért, úgy, hogy én jöjjek ki a helyzetből a legjobban. Ösztönösen manipulálok, legalábbis két kedves ismerősöm szerint is. Szerintük őket nem befolyásolom csak. Ha..ha..haha...
- Na és van valaki, aki hajlandó lenne érted váltságdíjat fizetni, ha esetleg eltűnnél? Mondjuk egy báránynak tűnő, de igazából vérfarkast megszégyenítő küzdőszellemű navinés lány?
Hozzá egy ilyen lányt tudnék elképzelni. Kívül vagy butácskának, naívkának vagy okoskának tűnik, ám ha megpiszkálod, akkor robban, és bizony pusztít is elég rendesen. A rendes srácok mind elkeltek, tartja a bölcs mondás, így hát nálam is jobb, ha már most harcra készülök. Tekintetem elszakítom Leonardétól, de csak egy pillanatra, míg felemelem a gépem, és villám gyorsan kattintok egyet, majd felé fordítom, hogy megmutassam neki.
- Az emberek mindig vicces fejet vágnak, ha váratlanul fotózzák le őket. De ez amúgy egész aranyos lett, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. augusztus 13. 13:34 | Link

Karina
- Nem árulhatom el már az első találkozásunkkor a legtöbb titkom - megvonogatom szemöldökeim, még el is vigyorodom. Hát persze, csak nekem pózolnak az állatok, ő csak ilyen tartozék aki időnként lefényképezheti őket. Hát persze. Csakis.
A látványos elgondolkozására oldalra biccentett fejjel figyelem, igyekszem nagyon komoly fejet vágni, mint aki egyáltalán nem veszi viccnek ezt az egészet. Elvégre épp most valljuk be egymásnak, hogy valójában elmebeteg szociopata fogvatartók vagyunk, ezt nem lehet elhülyéskedni.
- Pffff. Pedig össze is foghatnánk, képzeld már el. Mi lennénk a varázsvilág legveszélyesebb párosa - megforgatom szemeim, fogalmam sincs, hogy nem jutott ez eszébe hamarabb. Pedig milyen király ötlet, és szinte már magát kínálja.
A kérdése meglep, egy pillanatra még a homlokom is összeráncolom.
- Nem igazán tudok róla - ciccegve megcsóválom fejem eme sajnálatos tény okán. Hát igen. Borzalmas. Csak úgy elrabolnának, aztán francnak se tűnne fel, hogy hiányzom. Közben meg ki tudja miket kéne elszenvednem. Borzalom, én mondom, borzalom.
- Miért, neked van? - összefonom kezeim mellkasom előtt, ha már ő így rákérdezett, akkor én miért is ne alapon. Aztán lenéz, én meg valahonnan érzem, hogy készül valamire, csak épp nem tudom mire, szóval ismét oldalra biccentve fejem próbálok rájönni, mire már cselekedik is, én meg.. Hát nem is tudom milyen fejet vágok. Aztán megmutatja a képet, mire szórakozott mosoly jelenik meg az arcomon.
- De, tök jó - először a gép kijelzőjére, majd rá pillantok. Igazából, ha neki tetszik, akkor én semmi jónak elrontója nem leszek. Körbenézek, majd ismét rá, elég bénán nézhet ki, hogy mi csak itt állunk és nem csinálunk semmit.
- Mit szólnál ahhoz, ha sétálnénk közben? - leeresztem magam mellé a kezeim, miközben oldalra is lépek, hogy ha úgy dönt elfogadja az ajánlatom és meg is indul, ne feltétlenül belém ütközzön. Nem mintha különösebben bánnám, de érted, na.
- És közben bevonzanám neked az állatokat, na? - kezeim a felsőm zsebébe süllyesztem, ahogy kicsit széttárom könyökeim. Ez egy igazán visszautasíthatatlan ajánlat amúgy.  
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. augusztus 13. 20:07 | Link

Leonard

- Óóó, szóval lesz második találkozásunk?
A mosolyom kihívóba csap át. Na nem mintha ne lenne meg az esélye, elvére mind a ketten Eridonosok vagyunk, az évfolyamaink közel vannak egymáshoz, és mivel ő prefektus, gyanítom, hogy igencsak aktív tagja a közösségnek. Íme egy jó pont: Én is az vagyok.
- Ez egy hihetetlenül remek ajánlat. Gondolkodás nélkül, simán benne vagyok, tetszik az, amit kínálsz. És tudod mi lesz a legszebb? Egy nap, amikor elkapnak minket, mindenki azt hiszi majd, hogy rellonosok vagyunk, és nem. Le fog esni az álluk, amikor kiderül, hogy az Eridon házba jártunk.
Oké, oké, esetemben tudom, hogy inkább a Rellidon a valós, de hát az számít, amikor elkezdtem igazán rossz lenni, nem? De! Szóval ilyen szempontból tuti, hogy az elkapásunk után is botrányos karrierünk lenne. Tetszik, még akkor is, ha ez csak elméleti síkon van. Imádom az őrült embereket.
- Nem hiszem, hogy feltétlenül kifizetnék a váltságdíjat. Inkább tippelem azt, hogy lennének olyan őrültek, hogy megpróbálnak kiszabadítani. Barátok...
Még a szemem is megforgatom, pedig igazándiból nagyon hálás vagyok, hogy van egy maroknyi ember, akikre azt tudom mondani, hogy képesek lennének elindulni, hogy egy őrült erőszakolós, gyilkosos ember markából kiszabadítsanak. Egy pillanatra fel is rémlik előttem a kép, ahogy Ella teljes harci szerkóban elindul, hogy megvalósítsa a tervet, mely valószínűleg őrültebb, mint a tény, hogy engem egy ilyen félelmetes ember elrabolt. (És még nem küldött vissza önszántából.)
A Warddal való barátság extrákkal kapcsolatomat véletlenül sem említem, hiszen egyrészt ennek a lényege pontosan a szórakozás, másrészt pedig tuti és biztos, hogy én Weaverrel soha, semmikor, semmi komolyba nem mennék bele, mert onnantól fuccs lenne a barátságunknak, és elkezdenénk észrevenni egymás hibáit. Ez így tök ideális.
- Sétálni? Minden őrült horror így kezdődik. A csini lány vagy egyedül van otthon egy mini shortban meg sportmelltartóban, vagy elindul sétálni egy vonzó sráccal.
Miközben elmélkedem, persze közelebb lépek, és a kissé kiálló karbába kapaszkodom, mint a nagyszüleim, hirtelen olyanok leszünk.
- Ám legyen, te mocskos szatír, hajlandó vagyok sétálni veled. Sőt, megengedem, hogy az útvonalat is te válaszd meg.
Jelentem ki nagyvonalúan, nem zavartatva magam attól, hogy tényleg belé kapaszkodtam. Mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne. Elvégre, mondta valaki, hogy nem az.
- De aztán legyen rendesen tele állatokkal az utunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. augusztus 24. 12:34 | Link

Karina
- Én reménykedem benne - mosolyogva biccentek, lendülve is tovább a témán.
Nevetve csóválom meg fejem, hát akkor ezt meg is beszéltük. Elvégezzük az iskolát, és megyünk is terrorban tartani a világot, egyszerű ez mint az egyszeregy.
- Az eridon lesz majd az új rellon - nagyban bólogatok közben, elvégre, ha már ilyen nagy dolgokat sikerül végrehajtanunk, akkor minimum a volt iskolánkban is okozzunk változásokat. Kifejezetten szórakoztató a fejemben a kép, ahogy a pirosak közé nem mernek bemenni a zöld diákok, mert féltik az életük. Még a színek is passzolnának, elvégre a vörös szimbolizálhatná a vért, a zöld meg a természetet. Ennek már csak így kell lennie.
- Pffff, milyen kis meggondolatlanok - rosszallóan puffogok egy sort, még a szám is elbiggyesztem, csak, hogy éreztessem, mennyire is sajnálom őket. Egy ilyen helyzetben nyilván csak az én malmomra hajtanák a vizet, elvégre hirtelen sok áldozatom lehetne. Tisztára jól járnék.  
- Szóval szerinted vonz vagyok - egyből meg is ragadom a lényeget, kényelmes tempóban indulva el a tó mellett. Bujkáló mosollyal arcomon nézek le rá, csillogó pupilláinak és a szemeim köré gyűlt nevetőráncoknak köszönhetően le se tagadhatnám, hogy tetszik ez a tény - ahw, ez az, beszélj csak mocskosan te férfirabló - ismét felnevetve emelem fel fejem, s nézek előre, mintha csak a tájban gyönyörködnék. Amúgy meg nincs nagyon útvonalam, én úgy terveztem, hogy csak járkálunk itt fel-alá, aztán, ha akar valahova menni, majd szól. Elvégre én nem fogom visszatartani, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy elkísérem. A jól nevelt lelkem nem bírná ki, hogy ne tudja hol lakik ha történne vele valami. Kedves kis falunak tűnik amúgy ez a hely, de hát soha nem lehet tudni.
- Szóval csak az állatok miatt használsz, mi? - megemelve szemöldököm nézek ismét rá. Na nem mintha nem én ajánlottam volna fel ezt úgy öt másodperccel ezelőtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. szeptember 1. 18:32 | Link

Leonard

- Mimimimiii? Én mikor mondtam olyat, hogy vonzó vagy? Ne reménykedj, azért, hogy ezt mondjam, tenned kell.
Még a nyelvem is kinyújtom rá, de persze csak játékosan, nem bántón. Valljuk be, hogy vonzó, nem is kicsit. De ezt nem mondhatom ki ennyire könnyen, még a végén könnyen kapható csitrinek néz majd. Pedig az nem vagyok, bár ha róla van szó… ajj, szedd össze magad te lány! Vicces amúgy, de tényleg nem vagyok ilyen, most mégis vihognék. Nagy bajok vannak odabent.
- Amúgy meg, ha van bármilyen mágiád, ilyen véla vagy bármilyen, már most közlöm, hogy teljesen immúnis vagyok rájuk.
Valamivel be kell biztosítanom magam, ha egyszer a kis ördög a vállamon – és szerintem az angyal is -, azt súgja, hogy megéri néha rosszalkodni. Rossz akarok lenni, csak egy picit, mégis, valami még visszatart, így csak annyit teszek, hogy a közelségemmel nyaldosom az auráját.
- Férfirabló, chö, perverz.
Még az orromat is felhúzom egy kicsit, hogy érzékeltessem, hogy nagyon kellemetlenül érzem magam, hogy én a férfirabló egy ilyen mocskos perverzzel kell együtt töltenem az értékes időmet. Óóó igen, nagyon sajnáltam, na persze.
- Használlak?
Megtorpanok, ez a szó annyira meglepett, hogy fel kell fognom, hogy mit is mond. Hát ez a srác nem semmi. Rendesen nem tudja nem piszkálni a fantáziámat.
- Ha használnálak, most nem itt lennénk.
Jelentem ki magabiztosan, mélyen Leonard szemébe mélyesztve a sajátomat. Még a kezeimet is összefonom, hogy nagyon nagy kihívásnak tűnjek.
- Szóval én _ nem _ használlak téged. Te vagy a perverz, nőrabló, gyilkos, őrült…
A felsorolás alatt a kezem önkéntelenül mozdul, és számolni kezd minden egyes szót, amit mondok neki. Más valószínűleg vérig sértődne ezeken, de a srác tutira nem fog besérülni, hiszen ez csak vicc. Csak húzzuk egymás agyát.  
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa