Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Szabad hétvééééége! Bizony bizony, nagyon örültem neki, majd kicsattantam, csak hogy ezzel a szóvirággal éljek. De a lényeg, hogy az első dolgom kivezetett a faluba, és úgy terveztem, jó ideig vissza sem térek. Az első utam természetesen a cukrászdába vezetett ahol szinte mindent megkóstoltam, nem foglalkozva azzal, hogy hogyan bámulnak az emberek. Szeretem az édességet na! Mindezek után megpróbáltam átvergődni venni egy parfümöt, de mivel megéheztem ezért inkább úgy döntöttem, hogy benézek Emma néniékhez, ahol szintén nagyon sokat ettem. Ajajj, ha most félnék, akkor biztos aggódnék a súlyom miatt, de ezek a nagyon nőies dolgok egyáltalán nem foglalkoztattak. Boldogan ugrálva és dúdolva mentem tovább, a nap már lemenőben volt, de nem foglalkoztam vele, mert kitartottam amellett, hogy nem megyek vissza, vagyis visszamegyek, de még nem! Mert igazi lázadó vagyok, bizony ám! Na azért nem, nem szeretnék este alkoholt inni és úgy tenni, mintha nagylány lennék, mert amúgy nem vagyok, vagy legalábbis én nem tartottam annak magamat, mert az egész annyi nyavalyával járt! Például nem ehetném meg ezt a rengeteg édességet, amit a papírzacskó rejtett.
Úgy döntöttem, mielőtt visszamegyek a kastélyba és szétosztom a maradékot a sárgák között, leülök egy kicsit a stégre, csak úgy, random fagyoskodni. Nyilván amikor elindultam, akkor nem gondoltam arra, hogy ráfogok fagyni, de semmi pánik. Én nem félek semmitől, maximum a felfázástól.
Amint odaérek végigvezetem a a tekintetemet a tükörsima felületen és mosolyogva figyelem, ahogy a szél megfodrozza a gyönyörű felületet. Nem szoktam ilyen lírikus lenni de most tényleg nagyon tetszett, ezért boldogan leültem a szélére, a lábamat a víz fölé lógatva dúdolgattam tovább, miközben a papírzacskó tartalma egyre csak fogyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540217#post540217][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.07. 21:14[/b][/url]

Szabad hétvééééége! Bizony bizony, nagyon örültem neki, majd kicsattantam, csak hogy ezzel a szóvirággal éljek. De a lényeg, hogy az első dolgom kivezetett a faluba, és úgy terveztem, jó ideig vissza sem térek. Az első utam természetesen a cukrászdába vezetett ahol szinte mindent megkóstoltam, nem foglalkozva azzal, hogy hogyan bámulnak az emberek. Szeretem az édességet na! Mindezek után megpróbáltam átvergődni venni egy parfümöt, de mivel megéheztem ezért inkább úgy döntöttem, hogy benézek Emma néniékhez, ahol szintén nagyon sokat ettem. Ajajj, ha most félnék, akkor biztos aggódnék a súlyom miatt, de ezek a nagyon nőies dolgok egyáltalán nem foglalkoztattak. Boldogan ugrálva és dúdolva mentem tovább, a nap már lemenőben volt, de nem foglalkoztam vele, mert kitartottam amellett, hogy nem megyek vissza, vagyis visszamegyek, de még nem! Mert igazi lázadó vagyok, bizony ám! Na azért nem, nem szeretnék este alkoholt inni és úgy tenni, mintha nagylány lennék, mert amúgy nem vagyok, vagy legalábbis én nem tartottam annak magamat, mert az egész annyi nyavalyával járt! Például nem ehetném meg ezt a rengeteg édességet, amit a papírzacskó rejtett.
Úgy döntöttem, mielőtt visszamegyek a kastélyba és szétosztom a maradékot a sárgák között, leülök egy kicsit a stégre, csak úgy, random fagyoskodni. Nyilván amikor elindultam, akkor nem gondoltam arra, hogy ráfogok fagyni, de semmi pánik. Én nem félek semmitől, maximum a felfázástól.
Amint odaérek végigvezetem a a tekintetemet a tükörsima felületen és mosolyogva figyelem, ahogy a szél megfodrozza a gyönyörű felületet. Nem szoktam ilyen lírikus lenni de most tényleg nagyon tetszett, ezért boldogan leültem a szélére, a lábamat a víz fölé lógatva dúdolgattam tovább, miközben a papírzacskó tartalma egyre csak fogyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540257#post540257][b]Szent Ricsi - 2015.11.07. 22:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540272#post540272][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.07. 22:51[/b][/url]

A nap egyre lentebb és lentebb kúszott az égen. De nem zavart, amúgy sem melegített sokat, szóval tőlem mehet oda ahová akar. Ilyenkor amúgy is korán sötétedik, meg az időérzékem is nagyon rossz, szóval tökmindegy, hogy van-e nap vagy nincs, egyre megy. Bár, bevallom azért félem a sötétben és ahogy körbepillantottam alig néhány fénycsóvát láttam a közelben, ami egy picivel világosabbá tette a helyet, de akkor, pontosan abban a pillanatban amikor erre gondoltam a tóban megcsillant valami, aztán egész nagy fénycsóva lett belőle, aminek a hatására nem csak, hogy meglepődtem, hanem még gyorsabban kezdtem el enni a gumicukrot, mintha csak valami izgalmas filmet néznék. A tudtom nagy nem fogta át, hogy akár nagy bajban is lehetek és ez valami életveszélyes dolog, annyira azért még nem vagyok érett. Inkább vártam, mi történik. Valami természeti dolognak fogtam fel, amiről nem tudok. Épp a harmadik gumicukrot tömöm bele a számba - holott a másik kettőt sem nyeltem le -, amikor hirtelen elalszanak a fények és valami kibukik a vízből. Húha, talán mennem kellene. De az izgalom és a kíváncsiság a stéghez ragaszt, már nem tudok több gumicukrot bevenni a számba, de a bent lévő hármat sincs időm rágni. Annyira izgalmas! A valami a part felé közelít, a sziluettjéből látom, ahogy előbukik a kar és a derék, úgy tűnik ez egy ember. De mit kereshet ilyenkor a hideg vízben, főleg...főleg...
- Jesszus csesszus!
Kiáltok fel, elég hangosan, majd abban a pillanatban mindkét kezemmel eltakarom a szememet, nem foglalkozok semmi mással. Jól láttam amit láttam? Még a szememet is becsukom, hiába nem látok semmit. Jó pár percig úgy maradok, majd óvatosan kilesek az ujjaim közötti résen, de abban a pillanatban össze is zárom őket. Az a valami, ami egy fiúhoz hasonlít most mászott ki a vízből, és mivel nincs olyan messze valószínűleg észre is vett. És...és...na jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540312#post540312][b]Szent Ricsi - 2015.11.07. 23:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540321#post540321][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.08. 00:10[/b][/url]

Na jóóó. Kezdtem egyre inkább biztos lenni abban, hogy nagyon de nagyon de nagyon rossz helyen vagyok. Valami olyannak a részese voltam, aminek nem szabadott volna és aminek nem is akartam.
- Tuti rosszat fogok ma álmodni.
Morogtam csak úgy magamnak kissé bánatosan, remélhetőleg a fiú nem hallotta meg, elég távol volt, vagy legalábbis amikor legutoljára láttam elég távol volt. Ugyanis azóta nem vettem el a kezemet a szemeim elől, a biztonság kedvéért még továbbra is csukva tartotta tartottam őket, sőt még össze is szorítottam őket, nehogy csaljak. Ez annyira illetlen! Mármint, nem a fiú illetlen, hanem én, meg a helyzet. Nem lesünk meg mást! Nem szabad! Lehet, hogy ő csak úszni akart egyet, bár fogalmam sincs miért most és itt, de tételezzük fel. Tételezzük fel azt is, hogy egyedül akart lenni és azért úszott öhöm, hát, mondhatni hiányos öltözetben. Én pedig megzavartam, mert lázadni akartam. Hahh, ez az én formám, azt hiszem ma már nem is lehetne rosszabb. Időközben, mivel azért elkezdtem unatkozni, magamban számolni kezdtem, majd lassan az ajkaim is formálni kezdték a számokat, amikor megszólalt egy hang, valahonnan közelről. Ösztönösen fordultam felé, de nem vettem el a kezemet a szemem elől. Tudtam, hogy ki az. Legalábbis sejtettem. Hiszen rajtunk kívül egy lélek sem volt a sötét faluszélen és, hogy az igazat megvalljam nekem sem itt lett volna a helyem.
- Izé...öhm..hát..felöltöztél ugye?
Zavarba voltam, nagyon is. De hát, melyik lány nem lett volna zavarban a helyemben? Jó, talán lehet, hogy a legtöbbjük nem, de én nem vagyok olyan, mint a legtöbb lány. Nekem helyén van az önbecsülésem és talán egy kicsit álomvilágban is élek, de mindegy! Nem erről van most szó, hanem a fiúról! Lehet esély rá, hogy mégsem ő az? Van egy fikarcnyi remény arra, hogy elment? Mer ahogy láttam dolga van és bár elég kedvesen integetett, de ez...hát...ez nem segít a dolgon. Próbáltam amennyire lehet kedves lenni, így a kezem alatt mosolyogtam már amennyire a helyzet engedte, bár az arcom paprikapiros volt, és nem  szél miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540326#post540326][b]Szent Ricsi - 2015.11.08. 00:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540329#post540329][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.08. 00:48[/b][/url]

Az igazság az, hogy meg sem kellene lepődnöm, de komolyan. Ha valahol valami hülyeség történik, az engem tuti, hogy ezer kilométeres körzetben betalál. Úgyhogy, ez nem lepett meg. Inkább az, hogy hogyan lepett meg. Bizton állíthatom, hogy erre nem voltam még felkészülve és bár sokat nem láttam, azt hiszem épp eleget. Viszont el kell ismernem a fiúnak van vér a pucájában, ha engem valaha, valaki ilyen szituációban talál, az már nem talál, mert helyből elnyel a föld, belém csap a villám és megsemmisülök.
- Ohh, hát ez esetben szia.
Óvatosan vettem el a szemem elől a kezemet, a szemem még mindig csukva. Először, tesztként kinyitottam az egyik szememet, aztán a másikat is, de nem nagyon bírtam ránézni a fiúra ezért inkább a mellettem lévő zacskót kezdem el bámulni, majd az eget. Zavarban voltam, mert még soha nem történt velem hasonló eset, így nem tudom, mi lenne a helyes reakció, már ha van. De a rosszabb része, hogy azt sem tudom, hova nézzek ezután. Annyira kellemetlen!
- Jaj jaj, ne ne. Kérlek. Én voltam rossz helyen. Sajnálom, már nem kellene itt lennem.
Mondtam inkább az égnek, mint neki. Kellett még néhány perc. Csak tényleg néhány. Az a baj, hogy ezek után akkor is azt fogom látni, amit először láttam, ha símaszkban, talpig tűzálló ruhában jelenik meg előtte. Ilyen az élet, és ilyen a fantáziám is, ami igazán világgá mehetne. Mikor lassan, de biztosa (Hurrá!) rápillantottam, láttam, hogy legalább ő is annyira zavarban van mint én. Igazából nem tudom, miért nem állam még odébb. Lehet, hogy ez a valaki veszélyes! Hiszen nem is ismerem! Lehet, hogy leránt a vízbe és akkor megfulladok és végem van és kész ennyi volt. Mégis, felvettem a legaranyosabb, legtündéribb, legártatlanabb mosolyomat, ami még kislány koromból maradt meg és teljesen őszinte volt, nem kellett megjátszanom. A nagy szemeimet ráemeltem, és felé nyújtottam a papírzacskót.
- Kérsz gumicukrot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540331#post540331][b]Szent Ricsi - 2015.11.08. 01:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540334#post540334][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.08. 01:49[/b][/url]

Ohh, kis barátom, dehogynem! Ha az anyukám megtudná, hogy ilyenkor itt járkálok, biztosan kiporolna. Vince pedig nagyon mérges lenne ha meglátna itt, Luca meg, Luca tuti mutogatná a bátyám mögül a hüvelyujját, de csak titokban. Sok mindenki van itt a kastélyban és azok kívül is, aki nagyon félt, így tényleg helyesnek gondolom azon állításomat, hogy tényleg nem szabadna itt lennem. Ezen álláspont szerint pedig meg sem hallom, amit a fiú mond. Hova tovább, figyelmen kívül is hagyom. Tényleg én vagyok rossz helyen, de ez most olyan jó! Annyira izgalmas! Nem voltam még itt kint sötét este a falu szélén, főleg nem beszélgettem egy idegennel és főleg nem kínáltam gumicukorral. Juuhu, ez tényleg sok új dolog egy napra, de valljuk be élvezem. Még akkor is, ha számba vesszük az imént lezajlott esetet. De hékás! Ne is gondoljunk rá, mert ha akkor megint elpirulok és az nagyon cikis helyzet lesz. És ki akar cikis helyzetbe kerülni egy fiú előtt? Naná, hogy senki! Úgyhogy köhintettem, összeszedtem magamat és mosolyogva néztem, ahogy vesz az édességből. Nem voltam irigy, legkisebb testvér voltam így hozzászoktam, hogy állandóan elszedték mindenemet, na meg a szüleim is erre tanítottak.
- Nagyon szívesen.
Bólintok és lerakom a zacskót. Azért mégsem lógathatom ott az orrom előtt, mint valami félnótás. Közben azért én is kiveszek belőle egyet (na jó hármat) és benyomom  számba, így mire jön a bemutatkozás, abszolút alkalmatlanná válik a szám a beszédre, de én nem jövök zavarba.
- Csornay Kíra Lotti, örülök, hogy megismerhetlek.
Kicsit talán teli szájasra sikeredett, de majdcsak értette a lényeget, vagy legalább az egyik keresztnevemet. Én értettem az övét, Ricsike volt, meg...na jó a másik nem fontos, marad Ricsike. És húú, mennyi kérdésem lenne Ricsikéhez! De egyiket sem merem feltenni, gyáva nyúl vagyok. Na meg, nem úgy néz ki, mint aki szeretne olyan dolgokról csevegni, amikről én. Úgyhogy lenyelem a dolgot. Inkàbb a keze felé nyúlok és egy rövid tétovàzàs utàn kezet fogok vele, bár udvariatlan vagyok, mert a fizikai kontakt miatt ezúttal elkerülöm a tekintetét.
- Ühüm. Nyugodtan vegyél még amennyit csak akarsz. A házvezető nénijeim adták, mindig jól megpakolják mindenfélével, hogy vigyek a többieknek is a klubhelyiségbe.
Megzörgetem a zacskót, aztán kicsit odébb is húzódok, ezzel jelezvén, hogyha akar leülhet mellém. És, ez nagy szó! Nagy bizony, mert azért fura.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540605#post540605][b]Szent Ricsi - 2015.11.08. 17:41[/b][/url]

- Úgyszintén, Lotti, szép neved van - dicsértem meg, vigyorogva. Elég mulattató látványt nyújtott, ahogy tömött szájjal próbálta kimondani a nevét, én pedig csak remélni tudtam, hogy a megfelelő szavakat hallottam ki. Ha nem, ez esetben aggattam rá egy vicces becenevet, de ha jól emlékszem ilyen női név létezik az emberi világban, vagyis mégsem tájolódhattam el annyira, ha már értelmes dolgok ütötték meg fülem, nevetségesen röhejes zagyvaságok helyett.
- Nem köszönöm, igazából annyira nem szeretem az édes dolgokat. A végén megfájdul tőlük a hasam, csak kíváncsi voltam - Mikor látom, hogy a lány arrébb csúszott, úgy döntöttem csatlakozom hozzá - bármit is csinál éppen - és leültem mellé a stégre. Kényelmesnek nem lehetett mondani, a falapok elég régiek voltak, és feltépte őket az idő, így minden csupa szálka volt, melyek farmeren át is szúrták bőrömet. Picit fészkelődtem de nem álltam fel, ha a mellettem ülő kibírja, én is ki fogom. Ha pedig az ember eltekintett a rosszindulatú ülőhelytől, innen elég szép rálátást kapott a tóra. Különösen este gyönyörű, mikor a csillagok lejönnek az égről, és a hullámokkal karöltve járják táncukat, melyhez a nád húzza az este dalát. Legszívesebben még lábamat is belelógattam volna a vízbe, ám ahhoz le kellett volna vetnem a bakancsot és a zoknit is, olyan mértékű vetkőzésbe pedig nem szívesen kezdtem a lány előtt.
- Szóval te is varázslótanonc vagy igaz? Nincs ilyenkor már takarodó nektek? - tudakoltam oldalról rásandítva. Nem mintha kinéztem volna belőle, hogy kilógna a kastélyból késő este, hogy lázadó módjára itt flangáljon a tó környékén. Igazából a pontos idővel még csak tisztában sem voltam, nem nagyon tudtam megtanulni az emberek által gyártott ketyere órák okoskodásainak leolvasását. Sőt ami azt illeti rengeteg emberi vívmánnyal hadilábon álltam. Sokuk igazán felesleges, csak a lusta emberek hasznára válhat a szorgosok megoldják maguk, a két szép kezükkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=540804#post540804][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.08. 22:44[/b][/url]

- Köszi.
Tettem hozzá egy kicsivel később, mikor lenyeltem a gumicukrokat. Sajnos, az egyiket egybe és éreztem, ahogy végigcsúszik a nyelőcsövemen, ami mondjuk nem volt kellemes, de sebaj, túlestem rajta. Nem vagyok egy haragtartó típus, főleg nem a nyelőcsövemmel szemben, úgyhogy máris bekaptam egy újabb adagot. Szeretem az édességet na! De ahogy hallom, az alkalmi társaságom nem. Miiiiiiiiiiicsoda? Hát majdnem kicsúszik belőlem a meglepő kérdés, de csak majdnem. Becsületemre szóljon, hogy nem sértődök meg, ez olyan, mintha fincsi színes gumimacikat bántanák és úgy érzem, ezt meg kell torolnom. De nem teszem, íme, ilyen jó kislány vagyok. Pacsit nekem, meg a díjakat, a virágokat az öltözőmbe kérem. Köszönöm. Ahogy leül mellém, figyelem a mozdulatait, próbálok kivenni belőlük valamit, akármit. Mert azért valljuk be, szerintem ha valaki nem is én szuper észjárásommal van megáldva is furcsállná a helyzetet. A srác ugyanis kimászott a vízből, ergo...onnan jött. Értitek? Furaaa, nagyon fura, végig nagy betűvel, gondolatban persze. Ha mások (akik nem én vagyok) látták volna rögtön faggatózni kezdenének, mert szerintem ez így természetes, esetleg magyarázatot várnának, amiért megzavarták a lelki békéjüket. Én azonban hallgatok. Úgy veszem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem! De nem bizony. Vagyok olyan jó kislány, hogy félreteszem ezeket a dolgokat és beszélgetünk úgy, mint két fiatal, akik most ismerték meg egymást, meg minden. Lehajtom a fejem, köhintek egyet megérkezése örömére és a leomló hajam mögül ráemelem a pillantásomat. Legalább egy icipicit hagy nézzem meg! Csak egy kicsit, így közelről. Nézegetem is rendesen, megállapítom, hogy igen szerencsés arcberendezéssel áldotta meg a sors, vagy valami más, kinek hogy tetszik. Egészen addig művelem is a folyamatot, ameddig meg nem szólal. Gyorsan, mintha csak észrevette volna le is kapom róla a tekintetemet, zavartan visszatúrom a tincset a helyére és a tavat bámulom.
- Igen, az vagyok. Hát, igazából lehet, hogy tilosban járok. Fogalmam sincs mennyi az idő. De héjj, ha ez a legjobb alkalom arra, hogy beszélgessek valakivel, akkor azt hiszem, pont jó időben vagyok.
Igen bölcs odamondások ezek, még bólogat is hozzá, mivel ennyire biztos vagyok a dologban. Halványan elmosolyodom és ráemelem a tekintetemet, miközben az egyik lábamat felhúzom, hogy félig felé tudjak fordulni, ha már beszélgetünk.
- Szerinted, hogy kell felszólító módba tenni azt, hogy csuklani?
Fontos kérdés, komoly a tekintetem, bizony bizony, ilyen dolgok foglalkoztatnak most engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=542453#post542453][b]Szent Ricsi - 2015.11.12. 18:53[/b][/url]

Bólintottam jelezve, hogy értettem a lány tilosban járásról szóló válaszát. Bár, hogy őszinte legyek azon is meglepődtem, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem. Talán csak egyszerűen kedves teremtés volt, olyan akivel ritkán találkoztam az emberi világban tett utazásom során. Elvégre nem abban a körökben mozogtam, mint amilyenbe az ilyen lányok szoktak. És ezt kezdtem bánni.
Visszamosolyogtam rá, de törzsemmel nem mozdultam, jó volt nekem ott, ha egyszer kényelmesen elhelyezkedtem minek ficánkoljak tovább?
- Ne csukolj? Ne csukoljál? - kérdeztem fejem oldalra döntve, arcát fürkészve. Fogalmam sem volt, mi is lehet a helyes válasz, vagy, hogy egyáltalán létezik-e helyes válasz. Ha igen, azt sem egy sellő fogja megfejteni, ezt pontosan tudtam. De nem hagytam abba a válszadást, mindenféle és fajta formában kipróbáltam, még ha néha nyelvem bele is gabalyodott saját magába, és ilyenkor csak nyamnyögni és nyömnyörögni voltam képes; "Ne csúklj, csúkóljol, csukjál, csuklólj, csukáljál..."
Végül csak megráztam fejem, és kétségbeesetten morogtam valamit, mint egy kisfiú az óvodában, ha nem tudja melyik formába kerül a kocka, de a vereségét nem hajlandó elismerni:
- Hagyd abba a csuklást? - ez volt a végső válaszom, és elégedetten vigyorogtam is, várva, hogy a lány megdicsér vagy elkezd kuncogni a bugyuta megfejtésen.
- Miért, te hogy mondanád? - tudakoltam meg tőle, inkább csak oldalról rásandítva, mintsem teljesen oda is nézve. Magamban még mindig meg voltam ihletődve kicsit, a lány még semmit sem kérdezett arról, amit végignézett. Pedig az ember kíváncsi lény, ha valamit lát és nem ért, egyből hangot ad neki, magyarázatot követel és soha sem tágít. De ő csak hallgatott róla, mintha nem is történt volna meg az incidens. Talán szívességet akart tenni nekem, de én valahogy nem tudtam ellenállni annak, hogy ne kérdezzek rá vagy fűzzek megjegyzést a dologhoz.
- Azt hittem az első szavaid felém arról fognak szólni... - nem akartam kimondani. Nem akartam zavarba hozni. - A legtöbb ember kíváncsi lenne mit kerestem a tóban, és mik voltak azok a fények és...hé nézd, egy hullócsillag! Kívánj valamit! - tekintetem mindvégig az eget fürkészte, s mikor megláttam a zuhanó üstököst azonnal felkiáltottam és mutatóujjammal az eget bökdöstem. Mint valami izgatott gyerek...félek ezt a szokásomat soha nem fogom kiküszöbölni. Ha majd unokáim lesznek, vagy jobb híján egy öreg félszemű macskám, ugyanúgy el fogom játszani ezt a jelenetet, és szemeim ugyanolyan gyereki éllel fognak csillogni, mint ebben a pillanatban. Minden másról megfeledkezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=544556#post544556][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.17. 21:46[/b][/url]

Nagyon érdekel ám a válasz! Hiszen azért tettem fel! Szeretek ilyeneket kérdezni, mert ebből sok mindent le lehet szűrni, persze ezekkel nem vagyok tisztában, egyszerűen csak kérdezek és kérdezek, mert szeretek beszélgetni, sőt, imádok! Bár jobban szeretem ha engem hallgatnak, de azért ha a szükség úgy hozza, akkor szívesen hallgatok is és más is beszélhet. Na de a lényeg, hogy a buta kérdések megválaszolásával sok mindenre fény derülhet. Ha a partner benne van, akkor attól én is feloldódom egy kicsit. Valljuk be, itt erre szükség volt, hiszen tíz perccel ezelőtt még nem is akartam ránézni, de most, hogy nézem, elég szimpatikus. Főleg, amikor válaszol is! A vigyorom egyre szélesebb lesz, sőt, még bólogatok is, bár csak alig láthatóan, de az viszont látszik, hogy lelkes vagyok, hisze benne van! Válaszolt! Legalábbis megpróbált, innentől kezdve hivatalosan is szimpatikus, gratulálok Ricsmond, nyertél egy nagy semmit! Vagyis, a szimpátiámat, de nem tudsz róla, szóval igazából semmit, bocsi.
- A hagyd abba a csuklást már egy felszólító mondat, a feladat pedig nem ez volt!
Nevetve bokszolok bele a vállába és észre sem veszem, hogy tudat alatt felvettem a testi kontaktust, hát, úgy tűnik ha ügyes és képben van ezekkel a dolgokkal, akkor lehet, hogy rájön, hogy szimpatikusnak tartom.
- Igazából nem tudom, ezért kérdeztem tőled. Egy rakás ilyen kérdésem van! Az egyik ilyen küldetésem, hogy ezekre választ találjak, de sajnos eddig még nem igazán sikerült. Pedig nálam sokkal de sokkal de sokkal sokkal okosabb embereket is megkérdeztem.
Egy pillanatra lebiggyesztem az ajkaimat, mert tényleg elkeserít a dolog, de nem sokáig, általában gyorsan túl vagyok az ilyen dolgokon, szóval már vigyorgok is tovább, egészen addig ameddig csak vissza nem terelődik a téma arra a cikis pillanatra. Hoppá. Nem akarom. Abban a pillanatban elpirulok, bár a félhomályban nem hiszen, hogy látszik, köhintek és egy pillanatra az ölembe nézek, de csak addig, amíg összeszedem a gondolataimat. Mikor pedig ezzel végeztem felpillantok. A tekintetem elszántságot tükröz, azt akarom, hogy tudja, hogy ezt tényleg így gondolom, nem csak duma.
- Tudod, nagyon rengeteg sok millió kérdésem lenne hozzád, de nem mind azzal kapcsolatos, amit izé...láttam. De gyorsan rájöttem arra, hogy mindegy. Szóval lehetsz te a mikulás, vagy egy ufó, azt hiszem nem számít. Szóval nem foglak ilyesmikkel zaklatni, meg húúzni és hááázni. Nem attól leszel érdekes, mert kimásztál a vízből.
Megvonom a vállamat, ezek csak egyszerű szavak, én is csak annak tartom őket, a saját apró kis gondolataimmal szerettem volna kifejezni a lényeget, és reméltem, hogy sikerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=544829#post544829][b]Vadász Csenger Richárd - 2015.11.18. 20:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=544872#post544872][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.18. 21:22[/b][/url]

Abban a pillanatban, ahogy a megállapítást közöltem a mutatott irány felé kapom a fejemet. Ajajj, már majdnem lemaradtam róla a nagy lelkizésben! Hirtelen nem is tudom, hogy mit kívánjak, hiszen annyira jó életem van és azt hiszem nem hiányzik belőle semmi, mindig van elég gumicukor és nevetés, mi más kellene a lánynak? A Fénycsík lassan tovaszáll az égen és mire kívánok, addigra már el is tűnik. Gyorsan lecsukom a szememet, kívánok, majd utána gyorsan kinyitom. Ekkor jön a meglepi. Annyira meglepi, hogy hirtelen egy pillanatra megrezzenek és hátra is hőkölök. Eddig nem volt velem szemben! Tuti, hogy nem! Nem is igazán értem, most miért fordult felém, nem vagyok tapasztalt én nem értem az ilyen jeleket de az agyam rögtön zakatolni kezd és a hirtelen jött gondolatoktól megdobogósodik a szívem.
- Mindenképp elmesélem majd a válaszokat. Csak ne felejtsem el felírni a tiédet.
Bólintok egy mélyet, talán kicsit túl mélyet is, de az az igazság, hogy eléggé zavarban vagyok, nem szokásom a másik szemébe nézni, főleg nem egy fiúéba...mivel nem szoktam fiúkkal beszélgetni. Na hát igen, itt kezdődnek a problémák. Ő láthatóan nincs zavarban én viszont egyre pirosabb vagyok és akaratlanul is behúzom a nyakamat. Jaj, megint mibe keveredtem?
- Hát izé, szerintem valamilyen szinten mindenki az. Mármint, egyedülállóak vagyunk itt mindannyian, vagy valami ilyesmi. Illetve, hát, érdekes volt, hogy ideültél mellém és beszélgetsz velem, mert a fiúk nem szoktam ám engem észrevenni, szóval ez fura.
Bennem mindig a pici lányt látják, mert korom ellenére elég tapasztalatlan, szeleburdi és szétszórt vagyok, álomvilágban élek és nem sokszor törődöm azokkal a dolgokkal, amikkel a korombeli lányok szoktak. Pedig én mindenkivel szívesen beszélgetek és jól kijövök szinte akárkivel.
- De érdekes a hajad színe, a szemeden pedig úgy látom, hogy kék, a kék szem pedig nagyon szép.
Összepréselem az ajkamat, megint felesleges beszélek. Tuti ki leszek nevetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=547013#post547013][b]Vadász Csenger Richárd - 2015.11.25. 19:29[/b][/url]

Meglepett, mikor érdekesnek hívott. Nem számítottam rá, és őszintén bevallom, felhívta a kíváncsiságomat evvel a kijelentésével a lány. Minden akadályt könnyen, vagy legalábbis hangok és nyafogások kiadása nélkül végbevittem, és Lotte felé fordultam, hogy immár ne csak félfüllel figyeljek rá a csillagokat bambulva, hanem innentől kezdve odaadjam neki a figyelmem java részét.
A lányt behunyt szemmel találtam, úgy tűnt ő maga nem feledte el azt amit én, és épp valami szépet kívánt a csillagoktól. Amikor pedig ismét széttárta pilláit meglepetten hőkölt hátra. Nem számított rám, talán túl nyíltnak találta azt, hogy szemtől-szembe nézem őt, és nem suta pillanatok lopott fátyla alatt. Már majdnem felajánlottam neki, hogy visszafordulok, ha ennyire zavarba hozza a dolog, de aztán meggondoltam magam, és helyette inkább csak tekintettem irányítottam másra, míg amaz beszélt.
- Igazad van...azt hiszem olyan sok ember van körülöttünk, hogy néha magunk is elhisszük, hogy csak egyek vagyunk a tömegből - Elmosolyodtam, de csak lopva néztem a lányra, majd újra vissza a lágyan fodrozódó vízre. - Hiszen szép vagy, és igazán kedves - az a görbe vonal az ajkamon kiszélesedett és vigyorrá duzzadt. - Nem értem a többi fiút. - bár ami azt illette elsősorban én sem azért ültem ide, mert a lányt olyan szépnek láttam, amíg nem ültem le mellé, egyáltalán nem láttam az arcát, egyáltalán nem láttam azt, hogy hogyan fog viszonyulni hozzám. Egyszerűen csak bocsánatot akartam kérni és tovaállni, ám végül itt ragadtam mellette. Minden bizonnyal a gumicukor csábított az ücsörgésre.
Halkan felnevettem és tekintetem ismét a lányra vándorolt.
- Érdekes a hajam színe? Szőke... azt hiszem - néha használták rám ezt a szót az emberek, legalábbis valahogy így hangzott. Persze én sárgának láttam tincseim, és a mai napig nem tudtam megkülönböztetni mi a szőke és mi a sárga. A citrom vajon sárga vagy szőke? És mi a helyzet a nappal? A banánnal? A házak falával? A madarak tollával? A paprika színével? Csak remélni tudtam, hogy nem kerülök olyan helyzetbe majd, hogy meg keljen állapítanom a dolgok pontos színét.
- De a barna szemek is gyönyörűek - vontam vállat - ha sokáig nézed őket, úgy érzed olyan mélyek, akár egy aprócska tavacska, melybe ha nem vigyázol a végén bele is pottyanhatsz - mosolyogva mutatom kezeimmel a beesés pillanatát a semmibe, majd mikor rájöttem, hogy összevissza hadonásztam, egy bocsánatot mormolva visszaejtettem kezeim a stég málló gerendáira.
- Apropó, mit kívántál az előbb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=548034#post548034][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.11.29. 22:01[/b][/url]

Ingatom a fejemet. Öreg, öreg hiba. Bár, pont nekem jár a szám, amikor gyakran én is elhiszem, hogy csak egy vagyok az óceánban úszó sok sok millió halacskába. De aztán rájövök, annyi bohóc hal vagyok, vagyis, színesítem magamat azzal, amivel tudom és úgy ahogy tudom. Igaz, ez még mindig senkit nem érdekel, de az én lelkemnek nagyon jólesik, ha egyszerre több dologhoz is értek, és hozzá bírok nyúlni, legyen az az ördögbot forgatása, vagy a balett. Talán mindenki bohóchal, de, ha mindenki bohóchal, akkor senki sem az? Összevont szemöldökkel koncentrálok a megfejtésre, egy pillanatra még a fiúról is elfelejtkezem, aztán rájövök, hogy egyetértett velem, szóval talán valami nyögni kellene, bármit.
- Szerintem, igazad van. Mármint, egyetértek. Nem szabadna, hogy elhiggyük, mert ha elhisszük, akkor már régen rossz.
Egy pillanatra tudom csak eljátszani a bánatosat, mert rögtön utána ismét zavarba hoz. Hát mi lesz velem az este végére? Majd kifehérednek az ujjaim végei és a lábujjaim elfagynak, mert az összes vér az arcomba vándorol? Tiszta kín szenvedés, de komolyan.
- Hát izé, tudod, köszönöm aranyos vagy, azt hiszem.
Tényleg zavarba hoz, az első fiú, aki ilyeneket mond nekem és úgy hallani, mintha komolyan is gondolná. Ez azért fura, legyintek, meg igazgatom a hajamat meg mindeeeen lányos dolog, csak ne kelljen a szemébe nézni, mert az kék! És még a sötétben is látszik. Kénytelen leszek megint betömni egy jó adag gumicukrot, hogy eltereljem a figyelmemet.
- Ühüm, szőke. Legalábbis a vége szőke. A szőke is jó szín, bár a szőke haj és a kék szem kissé hercegessé tesz, ami meg olyan mesebeli, de gondolom már amúgy is az vagy, hiszen kimásztál a vízből, teszem hozzá pucéran.
Felnevetek és tényleg először ezen az estén ki tudom mondani és tudok is rajta nevetni. Micsoda változás! Már nem vagyok ettől annyira zavarban, legalábbis nem annyira mint az elején.
- Nekem inkább csokira hajaz, legalábbis és a barnát mindig olyan csokisnak látom és imádom a csokit.
Sóhajtok egyet, talán a gumicukrok mellé venni kellett volna egy kis csokit is. Hajajj, nagy a baj!
- Hááát, izéé, ha elmondom akkor nem teljesül.
Az ajkamba harapok mert annyira de annyira annyira szerettem volna elmondani, de azt akartam, hogy teljesüljön és tudtam, hogyha megmondom, akkor nem fog mert így van mindenhol leírva, és ha így van leírva, akkor tuti, hogy igaz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549424#post549424][b]Vadász Csenger Richárd - 2015.12.03. 23:22[/b][/url]

Néztem a lány arcát, teljesen belevörösödött, pedig csak az igazságot mondtam ki, még nem is hajaztam igazán arra, hogy bóknak legyen címezve. Egyszerűen elmondtam milyennek látom, és mégis orcája akár az éji kert, melyen esti rózsák nyiladoztak. De ez talán csak még szebbé varázsolta őt. Tündérré, egy elérhetetlen és ártatlan angyallá.
Meglepetten szökött fel a szemöldököm, egy pillanatra talán egész testem görcsbe rándult, fogalma sem volt, hogy mennyire közel tapogatózott az igazsághoz. Elkaptam fejem, nem akartam, hogy lássa a néhány másodpercig a szememben táncolód érzelmet. Mindent elrontott volna. Helyette a vizet tanulmányoztam, fodrait számláltam, habját méregettem.
- Valóban hercegesnek hat... - keserű mosolyt villantottam, azután észbe kaptam és összeszedve magam vidám vigyorral kaptam fel fejem és néztem a lányra. Mintha mi sem történt volna, ha valamiről nem vesz tudomást az ember, akkor az talán nem is fog fájni addig, míg nem ront ajtóstul a házba.
- Egy igazi mesebeli herceg, aki épp gumicukrot nyammog és esti fürdőket vesz a tóban, ifjú hölgyek előtt... - viccnek szánta hangom, lehetett hallani rajta. Minden lejtés és szó ezt üvöltötte, ezt próbálta átadni a külvilágnak, mintha csak kitaláció lenne az egész, nem a félkész valóság. - De ha én vagyok a herceg, akkor neked csak a hercegnő szerepe jutott - folytattam a gondolatmenetet, és immár őszinte vigyort is sikerült kiültetnem ajkaimra ahogy a lányra sandítottam és elképzeltem őt egy koronával a fején. Olyan naggyal és díszessel, mint a régi mesékben. - Azt hiszem tökéletesen állna a fejeden egy korona... - mindkét hüvelyk- és mutatóujjamat keretbe formáltam, mint a fotósok és a festők szokták, és egyik szememet behunyva hunyorítottam a téglalapon keresztül a lány arcára. Igazam volt, tényleg passzolna hozzá. De ezt komoly hanggal és egyenesen a szemébe nézve már nem mertem volna elmondani neki, féltem volna ugyanis attól, hogy bőre színt vált teljes egészében.
A csokis megjegyzésen csak nevetni tudtam, úgy tűnt egy teljesen édesszájú hölgy mellett ültem éppen. Bár erre már rég rájöhettem volna a sok zacskónyi nyalánkság láttán, melyek körülötte terültek szét, mint megannyi apró hódoló.
- Igazad van - bólintottam. - bár ez egy buta szabály, így az ember oldalát majd kifúrja a kíváncsiság, mire a másik kívánsága teljesül és végre elmondhatja azt. Szerinted az ilyen kívánságokat illető szabályokat kik találták ki? - az égre néztem, próbáltam találni néhány csillagképet, melyeket az emberek annyira imádtak, hogy egész jövőket képzeltek beléjük. Pedig tudhatnák, hogy az élet nem hagyná, hogy kiolvassák akárhonnan is a meglepetéseit. Az mindig szereti ha titokban marad mindaddig, míg már rá nem eszmél az ember, hogy amire várt, az múlt idővé vállt. Sikerült kiszúrnom végre a kisgöncölt, valahogy mindig ezt a képet találom meg legelőször, mintha egyfolytában az orrom előtt lenne, és jelentkezne, hogy "engem nézz, engem nézz".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549555#post549555][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.04. 18:19[/b][/url]

Szerencséje van, mert annyira el vagyok foglalva a saját gondolataimmal, hogy nem veszem észre a keserű mosolyt. Bár, ha észre venném is, akkor sem kérdeznék rá, hogy miért tűnt fel az arcán, egyszerűen csak megölelném. Megölelnééém? Egy fiút? Hooppá, ilyen sem fordult még elő velem. Lassan de biztosan rá kell arra jönnöm, hogy a mellettem ülő furcsa érzéseket vált ki belőlem. Egy normál esetben ha mondjuk világ lenne és nem a csillagos ég alatt beszélgetnénk, ilyen még csak eszemben sem jutna.
- Szóval akkor csak fürdeni mentél be?
Kérdeztem ártatlan vigyorral a képemen, mert hát, nekem is csak ez az egy épeszű ötlet jutott az eszembe, de akkor ő nem épeszű. Hiszen hideg van, mégiscsak jön a tél és a fagy, az a víz nem lehet túl kellemes, még akkor sem, ha valami bűbájt használ, szóval, fura és megjegyzései egyre furábbak. Zavaromba beletúrok a gumicukros zacskóba és legalább hármat bekapok, legalább addig sem jár a szám feleslegesen mint az este alkalmával olyan sokszor.
- Ény? Hehjcsegnyő?
Kérdezem teli szájjal, kicsit sem zavartatva magamat. Minden lány hercegnő akar lenni, de azért ez még viccnek is rossz. Én vagyok a világon a legrosszabb hercegnő matéria, de komolyan. Egy percig sem tudok megülni a fenekemen, a habos-babos ruhákhoz túl alacsony vagyok, és a szófogadás sem szerepel a kedvenc elfoglaltságaim közé. De mikor az ujjai képet formáznak nevetve nyelvet öltök rá, hogy egyáltalán nem ne nézzek ki hercegnőnek. A gumicukordarabok ott vannak a nyelvemen, de egyáltalán nem érdekel, ilyen gyerekes vagyok.
- Szerintem azok akik zavarban voltak a kívánságaiktól.
Hirtelen megváltozik a dolog, lehajtottam a fejemet és ismét zavarba jöttem. Olyasmit kívántam, talán első felindulásból amit nem szeretnék elmondani neki. A remegés végigfut a gerincemen. Olyan butaság! Úgysem válik valóra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549685#post549685][b]Vadász Csenger Richárd - 2015.12.05. 14:42[/b][/url]

- Mondhatjuk úgy, hogy lételemem a víz - somolyogtam elégedetten. Nem akartam hazudni neki, és úgy éreztem ezek a szavak még csak a hazugság közelében sem jártak. Rejtélyesek, kétértelműek, de csöppet sem hamisak.
Vigyorogva figyeltem, ahogy beletömködte apró szájába azt a rengeteg édességet, és kitört belőlem a nevetés, mikor meg is kísérelt teli szájjal visszakérdezni.
- Édesség henjcenyő - a hercegnő szót magam is próbáltam úgy kimondani mintha épp valami nagyon gátolná a nyelvem a beszédben, bár nem sikeredett olyan tökéletesre, mint amilyen Lottié volt.
De akkor sem hagytam annyiban az előző állításom, és keretbe formálva ujjaim próbáltam elképzelni a lányt, ám nagyon megnehezítette a dolgom, és ismételtem nem tudtam megállni, hogy el ne nevesem magam a grimasz láttán.
- Ez nem éri! - jelentettem ki megrázva fejem, de még  akkor sem voltam képes levakarni arcomról azt a bugyuta vigyort. Nem is értettem igazán magam, általában a mosolyom mögött mindig megmaradt az a savanyú érzelem, de most úgy éreztem a mosoly nem egy maszk, hanem egy jel, amely megmutatja, ha vidám az ember.
- És te zavarban vagy miatta? - kicsit közelebb csúsztam hozzá, egyre jobban kezdte fúrni az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mit is kívánhatott. Pontosan tudtam, hogy akármire is vágyott, az nem tartozik rám és teljesen jogosan hallgatta el előlem, azonban valamiért mindig is kíváncsi ember voltam. De ha el is mondja sem lesz garanciám arra, hogy majd érteni fogom. Ha egy ismerőséhez vagy rokonához kapcsolódik a dolog, akkor hiába tudom, nem fogok vele sokra menni.
- Mindenesetre remélem, hogy valóra fog válni az, amit kívántál - jelentettem ki, lágyan fürkészve a lány arcát. - az ilyen emberek megérdemlik, hogy boldogak legyenek - tettem még hozzá, mintegy magyarázat gyanánt az előző kijelentésemre, de mégis égett az arcom a vörösségtől. A lány túl jó volt ahhoz, hogy átverje az élet, még ha egy be nem teljesült kívánságról is volt csupán szó. Megérdemelte, hogy teljesüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549688#post549688][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.05. 15:00[/b][/url]

Először fordul elő velem, hogy egy fiú elgondolkodtat, hűűű, ez tök fura. Az első gondolatom az, hogy nagy szeret úszni, de aztán rá kell jönnöm, hogy nem lehetek ennyire felszínes, legalábbis most nem. Az elején annyiban hagytam a dolgot, mert úgy voltam vele, hogy kimászott a vízből, aztán fogja magát és továbbáll, nem az én dolgom. De. Most jön a nagyon de. Itt ül mellettem, láthatóan nem akar semerre se menni és én sem akarok menekülni előle. Azokat meg szeretem ismerni, akit a bizalmamba fogadok, ettől függetlenül azonban még ott van a hang a fejemben, ami azt hajtogatja mint egy őrült, hogy: "Nem a te dolgod". Igaz, tényleg nem az enyém, úgyhogy inkább a gumicukraimra koncentrálok.
  - Na látod, ez már sokkal királyabb! Bárcsak egyszer elmehetnék CandyLandbe, az lenne a pályafutásom csúcsa.
Csillognak a szemeim, ha csak rá gondolok. Egy hely, ahol minden ehető és elvarázsolt gumimacik futkosnak fel s alá..bár, úgy, hogy mozognak nem igazán lenne szívem megenni őket. Ez nem igazság! Talán CandyLand még sem olyan jó ötlet nekem. Inkább megyek Willy Wonkához, ő tuti a legjobb arc a világon!
  - Pedig engem biztos, hogy így örökítenének meg az a utókornak, bármennyire is gusztustalan.
Komoly képet vágok és bólogatok is hozzá, ahogy a komoly ember szokták, de nem tart sokáig, mert szimplán elnevetem magamat, ezzel téve tönkre az egészet. Pedig komoly ám amit beszéltem, úgy bizony! Merlin lyukas kannájára is esküdnék ha kellene, de szerencsére a veszély, hogy valaha is hercegnő legyek nem fenyeget.
  - Háát, talán egy picit.
Figyeltem ahogy közelebb csúszik hozzám. A legtöbb esetben ilyenkor behúzom a vészféket és szinte a delikvenssel egyszerre mozdulok, hogy a tisztes távolság megmaradjon. Most viszont annyira koncentráltam az arcára, hogy lemaradtam a mozdulatról, utólag meg már annyira ciki lenne elhúzódni. Pontosan, erre fogom, és nem arra, hogy amúgy tök jó érzés, hogy itt van mellettem. Na látjátok, mindent meg lehet oldani, mindenre van kifogás, még én is tudok gyártani, pedig nem vagyok nagy mestere a témának.
  - Űhh, hát lehet, hogy így van. Szerintem te is megérdemeled, mert rendes vagy és aranyos, meg ilyenek.
Nem bírtam állni a tekintetét. Egy ideig még a szemébe néztem, aztán zavartan elmosolyodtam és gyorsan lehajtottam, biztos ami biztos alapon. Viszont, nem tudtam sokáig úgy maradni, a szempilláim alól figyeltem az ismeretlen fiút, aki olyan szépet mondott nekem, mint eddig soha senki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549697#post549697][b]Vadász Csenger Richárd - 2015.12.05. 15:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549699#post549699][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.05. 16:05[/b][/url]

Hát, mindenre számítottam, csak erre nem. Annyira cuki volt! Egy olyan világ festettem elém amilyet mindig is elképzeltem magamnak. Egy olyan fiú, akiből ezt ki sem nézné az ember. Mármint, legyünk őszinték, első látásra olyan kemény, menő fiúnak tűnik, pont olyannak aki csak úgy keresztülnéz egy olyan lányon, mint én, és tessék, mégsem! Ez pedig nagyon meglep. Csillogó szemmel hallgatom, épp csak nem nyalom meg a számat a vattacukor említésére.
  - Kár, hogy nem maradna sokáig a kastélyból semmi.
Ugyanis az én sóvárgásom az édességek után néha soha nem látott méreteket ölt és ha nem mozognék eleget, valószínűleg már régen gurulnék. De szerencsére hiába kezdtem bele a pubertásba, a kilók valahogy elmaradtak, pedig tényleg rengeteget eszem, leginkább olyanokat, amit a legtöbb lány elkerül. De hát, engem nem érdekelt, és lám, nem is fogott ki rajtam!
Bezzeg a fiú...
Na ó kifogott rajtam. Nem igazán értettem ehhez a dologhoz, nem csináltam szándékosan amit csináltam, egyszerűen csak jött magától, ezt hozta ki belőlem a közeledése, amit nem tudtam hová tenni. Teljesen tapasztalatlan voltam még a témában, tudatosan kerültem az ilyen szituációkat, mert rettegtem tőlük. Hogy valamit elrontok és akkor kinevetnek, ez lebegett mindig a szemem előtt. Na meg, hogy fiatal vagyok én még az ilyen dolgokhoz, a fiúk várhatnak és hasonlók. Ezt hallgattam otthon is. De ahogy felnéztem a fiúra, valahogy az egész gondolatmenet elfelejtődött. Megrémültem, amikor közeledni kezdett felém, de nem bírtam megszabadulni, a szemei fogságba ejtettek, megremegett a gyomrom, a hátamon végigfutott a kellemes bizsergés. Nem kellett gondolkodnom. A szemeim lecsukódtak és ahogy az ajka az enyémhez ért furcsán összerándult minden izmom. Hiszen, mégiscsak az első csókom volt. De azért igyekeztem! Először csak lassan, próbáltam igazodni hozzá, közben attól félve, hogy valamit elrontok, de az ösztöneim nem hagytak cserben. De nem ám! A kezemet az arcára simítottam, miközben hagytam, hogy sodorjon az ár és ellopja életem első ilyen élményét. Egészen addig nem is engedtem el, amíg úgy éreztem, hogy nincs vége, aztán csukott szemmel elhúzódtam tőle, de nem túl messzire.
  - Hű.
Körülbelül ennyi a reakció, ami kibukott belőlem, semmi több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549702#post549702][b]Vadász Csenger Richárd - 2015.12.05. 17:06[/b][/url]

- Ugyan, a legkevesebb építeni egy újat, ha a kisasszony ilyen falánk... - legyintettem nevetve. Elképzeltem ahogy réteken és dombokon láncként ücsörögnének végestelen végig az újabb és újabb éhes szájra váró kastélyok, és mögöttük mint elődeik, vagy halott őseik, ott ácsorognak büszkén a cukorromok és csokoládédrazsé morzsák. Mindenhol kibelezett párnahéjak és a félig megevett trónszékek. Érdekes látvány volna, bár ahol a kerítés is cukorrudakból áll, ott nehéz a legérdekesebb látvány versenyt megnyerni, az már igazi kihívás volna.
 A pillanat magával ragadott, bár uralkodni akartam magamon, képtelen voltam és megcsókoltam a lányt. Először lelkifurdalás kerített a hatalmába, eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha a lány jeleit félreértettem, és ő alapjáraton egy ilyen kedves teremtény, aki minden embert csak boldogabbá akar tenni. Nem sok kellett ahhoz, hogy visszahúzódjam és ezerszámra szórjam a bocsánatkéréseket, míg a lány vissza nem csókolt. Onnantól kezdve boldog voltam, és nem akartam többé menekülni. Üsse medve, itt vagyok, széttárom karjaim és támadj te ragály, támadj te érzelem! Óvatosan megérintettem Lotte arcát, mindvégig attól rettegve, hogy ha nem érzem őt, eltűnik mint valami hamis látkép, semmivé foszló délibáb. Nem tudom meddig tartott a csók, lehet alig pár másodperc volt csupán, de lehet, hogy több perc. A lány elhúzódott, én pedig leengedtem karomat, és felsandítottam Lottera.
Csak vigyorogni tudtam a lány reakciója hallatán, és majdnem az én számon is kicsúszott ugyanez a szó vagy inkább csak érzelemmegtestesülés. Igaza volt, tökéletesen igaza volt. És ezt az egyetértést szemeim is elárulták.
Nem tudtam mit mondani, pedig ezer mondat kavargott fejemben nyughatatlanul, mint valami gyors tánc vagy egy nyüzsgő vonatállomás népe. De ha egész pontosak akarunk lenni, inkább azt mondanám egy tánc a vonatállomáson. Ahol maga az ember sem tudja, hogy épp táncol, vagy sietve a vonat felé akar-e rohanni, össze-vissza ütközik és koccan, néha eltűnik pár pillanatra, aztán még látványosabb helyen lesz mint az előtte lévő percekben.
Csak figyeltem a lányt, nem tudtam betelni vele. És közben aggódtam is, ám önző mód magam miatt, mert úgy éreztem lassan úgy viselkedtem, mint eddig még sohasem. Eddig az emberi nők nem voltak mások mint búfelejtő, gyors kalandok. Néhány szép szó és pirospozsgás arcocska, annyi, hogy java már a feledés homályába mélyedt, de őt mintha más lenne. Ő nem egy...nem valaki, Ő az egyedüli akit jelenleg a szemeim előtt látok, és nem azért, mert a táj teljesen kihalt. Talán el kéne mennem orvoshoz. Túl sok volt nekem a levegő, és levegőallergiám lett...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=549707#post549707][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.05. 17:26[/b][/url]

Lassan nyitottam ki a szememet, valószínűleg azért mert féltem a reakciótól. Én már csak ilyen parázós vagyok. Azért mégiscsak tapasztalatlan voltam és egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ez most itt megtörténik. De ami azt illeti, nagyon jó volt, nem gondoltam, hogy ez ilyen. Legtöbbször fintorogtam, ha csókolózni láttam párocskákat, de azt hiszem ezután már nem fogok. Ha hasonlítanom kellene valamihez, biztos valami édesre asszociálnék és nem csak azért, mert megettem egy csomó gumicukrot. Alig mertem ránézni. Kíváncsi voltam, legszívesebben megkérdeztem volna, hogy milyen volt, de nem mertem megszólalni. Épp csak most bírtam kinyitni a szememet és próbáltam felfogni, hogy ez a valóság, nem csalás, nem ámítás. Bárcsak világosabb lenne, hogy rendesen lássam az arcát! De talán mégsem jó ötlet. Ha világos lenne, akkor valószínűleg már régen elfutottam volna, hogy többet ne kelljen a szemébe néznem. Hát, ennyire voltam csak szégyenlős, de semmi pánik, sötét van! Köhintettem, csakhogy ne legyen olyan nagy csönd.
  - Izé..hát...
Bár olyan lennék, mint a többi lány! Vagy legalább egy kicsivel tapasztaltabb! Akkor biztos tudnám, hogy mi ilyenkor a teendő! Jajj nekem. Ám mielőtt még még cinkesebb lenne a helyzet, a távolból felhangzik egy kiáltás, halk zene én pedig automatikusan odakapom a fejemet. Ekkor jövök rá, hogy már biztos nagyon késő van. Azonnal felpattanok és megragadom a zacskót.
  - Ne haragudj, de nekem már nagyon nem szabad itt lennem, és..hát. Hello.
Intek zavartan, majd elkezdek futni a stégen végig a part felé, ám mielőtt a lábam még a nedves füvet érinthetné, megtorpanok. Ez így nagyon nem fair! Nem menekülhetek. Szeretném még látni ezt a fiút, bárki legyen is. Felszisszenek és félve visszafordulok felé. Egy percig tétovázok csupán, azután lassan visszaindulok felé, majd mikor ott vagyok, lehajolva megkopogtatom a vállát.
  - Nincs kedved felkísérni a kastélyba?
Pislogok rá ártatlanul, próbálom a tekintettemmel a sötétben azt üzenni, hogy nem csak azért jöttem vissza, mert amúgy nagyon nagyon félek a sötétben, hanem mert tényleg szeretném ha felkísérne. Remélhetőleg így is történik, így hát ketten indulunk el a kastély felé, magunk mögött hagyva a stéget, ahol néhány perccel korábban még megmagyarázhatatlan dolgok történtek.