36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 21:35 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Október közepe felé már igen hamar sötétedik, Karina számára az este hétóra utáni hőmérséklet már közelített az optimálishoz, így nyugodtan kimerészkedhetett a szabadva. Egyedül ment, mert Dió igencsak el volt foglalva az egyik kiszemeltjével, ezért nem is nyaggatta a srácot azzal, hogy menjen vele sétálni. Majd télen. Így hát egyedül nekivágott a kis jégkirálynő a sötétségnek. Pálcáját szándékosan a kastélyban hagyta, hisz a bökdöséstől nem tudott sokkal többet vele kezdeni.
Kinn fújdogált a szél, nem volt meleg, de ez a szöszit egyáltalán nem zavarta, sőt élvezte. Lassacskán kiérkezett a stéghez. Világos volt, hisz a holdfénye megvilágította a környéket ez bőven elég volt ahhoz, hogy ő lásson. A korlátra könyökölt, felsóhajtott és a fodrozódó vizet bámulta, aminek a tetején megcsillant a holdfény. Itt volt az ideje, hogy kicsit játsszon a faggyal. Kezeit maga elé emelte s nem sokkal később egy hógolyó jelent a markában. Azt szépen formázgatta, egyengette, amíg egy fókát nem formált belőle. Gyerekes mosoly húzódott az orra alatt, mert tetszett neki, amit ott leművelt.
Párpercig még gyönyörködött a hófókájában, amire pár ág reccsenésére felkapta a fejét. Azonnal megfordult, egy sötét alakot látott. Legbelül megrémült Karina, viszont az előbbi mosolyát leváltotta egy savanyúpofa. Még a fóka is kiesett a kezéből, egyenesen a fapadlóhoz csapódott és szétesett. A szőke kihúzta magát tök nyugodtnak látszódott, aztán csak megszólalt.
- Ott. Ki van? - természetesen törte a magyart, de a lehető legérthetőbben igyekezett kommunikálni az árnnyal. Nem mozdult s szemeit sem vette le a titokzatos alakról.


Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 13. 22:06 | Link



Ahogy közeleg a tél, egyre hidegebb lesz az idő. Az esték hűvösebbé válnak, levegő kezdi lassan szúrni emberi bőröm vékony hártyáját.
Dideregve mászok elő a tóból, és az egyik közeli fához tartozó gyökér alá gondosan elrejtett táskámból megpróbálom a lehető leggyorsabban előkapni a ruháimat. Egy farmer, egy vászoncipő és egy sötétkék ing. Nem valami meleg holmi, de a többi ruhanemű még ennél is hidegebb. Amikor fogtam csekélyke vagyonom és továbbálltam,nem gondoltam bele, hogy egyszer a hideg lesz az ellenségem. Míg a tó mélyén éltem, nem volt gondom a téllel. Ott sosem éreztük igazán, talán csak a hőmérséklet csökkent picivel, de sellőbőrünk vastagsága miatt, szinte alig vettük észre. A városokban sem kellett igazán aggódnom, míg volt pénzem olyan szőrös kabátokba burkolhattam testemet, amilyenbe csak akartam.
De most emberi alakom vacog, és én semmit sem tehetek. Bőrömtől átázott ruháim a testemhez tapadnak, víztől súlyos tincseim arcomba zuhannak.
Talán a tó körül kéne maradnom, míg teljesen meg nem száradok. Lassan indulok el, kezeim közül előhúzom öngyújtómat és kedélyesen játszok a tűz lángjával. Legalább egy kicsit meleg, épp, hogy csak pislákol, de a semminél mérföldekkel jobb.
Ahogy a stég felé tartok a bokrok között ledermedek. A holdfényben egy leány áll, szőke hajával keringőzik a szél. Arca vidám, alkata kecses és magas. Kezei közül pedig hó száll fel. Olyan igazi, melyet ha néha télen feljöttem a felszínre a jégtakaró felett dunyha ként láttam, áh még egyszer sem értem hozzá az ilyesfajta fehér dolgokhoz, akkoriban az ilyesmi nem kötötte le igazán a figyelmem. Akkor is a csillagokat fürkésztem, melyeket zúzmarába zárt az est.
Azonban az amit én láttam akkor az égből jött, ez viszont a leány markaiban született. Tudtam a varázslók létezéséről, azt is, hogy épp egy ilyen falu környékén lebzselek, de ennél a lánynál nem volt pálca mellyel varázsolhatott volna. Nem volt semmi ketyere vagy kütyü, csak a puszta ujjak. Ez lehetséges volna?
Valami kis vakarcsot gyártott épp a leányzó, valamit amit sosem láttam még, pedig úgy tűnt a hószörnynek farka is van, így vízben élőről van szó. Elbűvölt a bemutató, és észre sem vettem, hogy közben végigtrappoltam az elszáradt gallyakon, hogy közelebb tudjak menni.
Ha szólt is valamit a lány, azt nem hallottam, képtelen voltam elfordítani a tekintetem arról a dologról, még azután se ment, hogy a kis hölgy elejtette játékát és műremeke apró darabokra esett.
Csak haladtam felé apránként, talán már árnyékomnak is testet szabott a hold fénye.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 13. 22:55 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Fogalma sem volt róla a lánynak, hogy vajon hány perce is ácsoroghatott kinn a stégen, a holdat és csillagokat bámulván. Viszont azokat hamar megunta, így gondolta játszik egy kicsit, és képességét kihasználván egy bébi fókát formált a kezeivel hóból. Nagyon aranyos lett a fókáról mintázott szobrocska, pár pillanat erejéig csodálta az általa készült műremeket. Valójában sosem értett a szobrászathoz Karyn, épp csak annyit foglalkozott ezzel a művészeti ággal, amennyit igénybevett a hó állatok megformálása. Se többet, se kevesebbet.
Amíg vadalma módján vigyorgott a kezében tartott hó tákolmányon, pár ágreccsenésére lett figyelmes. Hirtelen megfordult és a kezében lévő szobrocska hamar a lábai elé pottyant és szétesett. Nem hatotta meg, hisz bármikor képes újat csinálni, sőt strapabíróbbat is készíthetne, ha akarna.
Az árny láttán Karyn arca meg sem rezzent, viszont legbelül kicsit megijedt. Gondolkodott ugyan, hogy vajon mit kellene tennie, mert abban sem volt biztos, hogy barátságtalan volt-e az alak vagy sem. Hisz valami őrült miatt kényszerült anno az iskola Madagaszkárra menni, vagy, hogy történt. Már nem emlékezett pontosan. De valami biztos volt, az fix.
Ahogyan közeledett az árny, Karyn csak várt és várt türelmesen. Lassan egy férfi rajzolódott ki a holdfényben. Kételkedően figyelte, ahogy az közeledett feléje. A nem tűnt tőle idősebbnek, de fiatalabbnak sem nagyon. És az, az arc. Eléggé úgy tűnt a szőke számára, hogy az ismeretlen férfit leginkább a lábai előtt heverő havacska érdekelte. Ha ez kell neki, kaphat belőle.
Kezeiben ismét hó keletkezett, amit összegyurmázott s hógolyót formált belőle. Úgy csillogott a holdfényben, mintha csak egy aranycikesz lett volna, aztán becélozta a közeledő srácot és elhajította a fegyverét az irányába. Ha a hógolyó célt is vesztett nem bánta, megfélemlítésnek még mindig jó volt.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 15. 22:02 | Link

A bokrok között megállok és a lányt figyelem. Sosem vallottam magam valami beteges kukkolónak, akinek öröme telik a szép lányok figyelésében. Mindig is az a típus voltam, aki az érintést is megkapta a hölgyekhez, nem csak a látás örömét.
Csakhogy ez egy teljesen más helyzet. Bizonyost a jéggel játszó kisasszony sem megvetni való, fehérarany fürtjeivel, azonban az amit művel minden mást elfelejtet velem. Megbabonáz és lebilincsel a dolog. Mint minden embert, ha valami újat lát, mint az állatot, mikor olyat tapasztal amit még soha, mint a gyermeket, aki ma is valami újat tanult meg.
Lábaim maguktól indulnak meg, a mohóság vezérli őket, közelebbről akarják látni az egészet. Meg akarom érinteni a havas remekművet. Talán ha szépen megkérem a leányt nekem is alkot valamit. Egy apró halacskát, egy pingvint vagy egy parányi jóképű szobormásomat.
Figyelem az állatot, és annak összetört, ismeretlenné deformált testét. És ekkor telibe talál valami hideg. Elkerekedett szemekkel meredek a lányra most először, teremtménye helyett. Mintha felébredtem volna. Nagyokat pislogok, meglepetten figyelek, és halkan motyogok.
- tűzes...km jeges - csak alig hallható szavak, a természetes reakcióm első még el nem nyomott jegyei.
Végül csak összeszedem magam. Arcomról lesöpröm a havat és beletúrok hajamba, hogy megfelelően álljon, majd felemelem a kezem.
- hé hé, békével jöttem, tüzet szüntess - vigyorodom el és megállok a stég elején, végigmérve a hölgyeményt. Nem vágom zsebre kezem, még várok, hátha egy újabb hólabda akar képen törölni, melyet a kezemmel háríthatok el.
De végül nem bírom ki, az összezúzott hókupacra mutatok.
- Hogy csináltad? - kérdezem oldalra billentett fejjel, és érzem hangomon, hogy megjelent az a gyermeki rajongás, mely azt hittem, már rég kihalt belőlem. Még vannak csodák...de azok sem hosszú életűek.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 00:35 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)



Úgy érezte a lány, hogy ez egy tízpontos dobás volt, mert eltalálta a fejét. Ha Karina nem azon foglalatoskodott volna, hogy megvédje magát, egészen biztosan lenyomott volna egy győzelmi táncot, ami leginkább egy debil pingvintáncnak tűnhetett volna. A lány markaiban épp a következő hógolyó gyúródott, mire megállt s a már majdnem repülő lövedéke a markában maradt.
- Békével? - meglepődött, és véletlenül az anyanyelvén, grönlandiul kérdezett vissza. Elgondolkodott, utána, hogy nem biztos, hogy a srác érthette ezt, ezért igyekezte magyarra lefordítani a mondandóját.
- Te béke jönni ide hozzám? Miért? - nem egészen így szerette volna kifejezni önmagát, de lássuk be, jobb mintha tovább hablatyolt volna grönlandiul. Szavai kissé nyögve nyelősen hatottak, erőlködött, gondolkodott annak érdekében, hogy totálisan megértesse magát a vele szemben állóval.
A srác tekintetét figyelte, ami egyenesen a lábai irányába vándorolt. Kérdőn ráncolta a homlokát végül ő is lenézett, persze ezzel párhuzamban tette fel a kérdését Csenger is, akinek nagyon tetszett a Karyn által készült hófókabébi.
- Oh, ez? Ez nekem különleges adottság. Én könnyen csinál ezt. De te nem tud ilyet. Te nem jégmágus. – gyors magyarázattal letudta a válaszadást a szőke. De mivel Karynt, Dión kívül senki sem illette a népművészeti agyagedény címmel - Ő is csak poénból. -, ezért azt a kételkedő arcot, ami az elmúlt három percben uralkodott a leány orcáján, hamar eltorlaszolta egy bájos mosoly és egy halk kacaj.
A szőkeség felemelte a kezében lévő hógolyót, ami hiába volt a markában, nem olvadt el, ugyan olyan hideg volt, ahogy hagyta a bájcsevej előtt.
- Csinál én egy szobor neked? - mintha csak az angol szórendet használta volna. Ajaj Karyn, tényleg bele kellene húznod a nyelvtanulásba. Talán a nyolcadik éved végére az akcentusod is elhagyod. Reméljük.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 17. 23:38 | Link

Meglepetten szalad fel szemöldököm a leány beszédét hallgatva, ami úgy saccolom, még csak nem is magyar szavakból áll. Először azon gondolkodom, hogy közbeszóljak-e és esetleg tájékoztassam-e efelől az apró tény felől, azonban mint nemsokára beigazolódik, erre semmi szükség nem lett volna, ugyanis hamar ismét a magyar szavakkal kezd bíbelődni, lassan és érdekesen. Nem érthetetlen, messze nem, azonban meglepően rendezi a szavakat sorba. Látszik, hogy hazája nem e föld, bár a nyelv alapján besorolni más országba nem tudom. kevés nyelvet ismerek az emberek világából és azok között az övé nem szerepel.
A kérdésre megrángatom vállam, csak remélni tudom, hogy értelmezésem helytálló és arra válaszolok majd, amire kell.
- Nem szívesen találkoznék még egy hógolyóval az arcomban, talán java részt azért. - vigyorodom el pimaszul.
Azután tekintetem megint az apró összetört hóremekműre vándorol. Valahogy mindig ide fogok kilyukadni, amíg az a dolog el nem tűnik a stégről...
Még rá is kérdezem a titkára, azonban a válasz egyenesen kiábrándító. Bár még normális varázsló sem vagyok, az ilyet még az átlagosnak nevezhetők sem képesek elkövetni. Ez a lány valamitől különleges, amitől élő hómasina lett. Szó szerint, egy gyönyörű jégangyal.
- A beszédednek köze van a képességedhez? - faggatom tovább - nem magyar vagy igaz? - billentem oldalra a fejem azután fellépek magam is a stégre. Nem nézem ki a lányból, hogy ismét hozzám vágjon valamit, csak mert közelebbről akarom tanulmányozni az egészet, így ezt a lépést meg merem kockáztatni.
Következő szavai kicsit meglepnek, és tekintetem azonnal lekapom a hóromról, hogy a leányra helyezhessem.
- Tényleg készítenél nekem egy szobrot? - kérdeztem meglepetten de bizakodóan. Nagyon jó lenne, de nem értem miért csinálna egy vadidegennek valaki valami olyat, amiben a saját lelkét rejti el valamilyen szinten.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 20. 16:18 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)



Amint kirajzolódott az alak, Karyn előtt, addigra egy hógolyóval meg is ajándékozta az ismeretlen srácot. Ráadásul teljesen feleslegesen, mert az állítólag békével jött, így bambán megdermedt, mint ahogyan a joghurt szokott a kezében. Inkább visszakérdezett, először balszerencséjére anyanyelvén mukkant meg, viszont észbekapott és javította a hibáját. A válasz hallatán elmosolyodott, egyik szemöldökét még fel is húzta.
- Oh, te milyen pimasz. - magabiztosan válaszolt, karjait maga előtt összefonta, ám az ujjai közt rejtőzködő hógolyót egy pillanatra sem engedte el. Nem bízott a vendégében, aki feltehetőn folyamatosan a lábai előtt heverő hókupacot vizsgálta. A szőke hamar elmagyarázta, hogy amit ő az imént leművelt a hóval az nem puszta varázslat, vagy olcsó mugli bűvész trükk. Ez egy adottság volt számára, amit tizennyolc év alatt tanult meg tökéletesen uralni.
- Nem, én nem magyar. Nekem Grönland az otthon. Én ott szület, de most itt tanul Bagolykő. - ezután elmosolyodott, hisz tisztázta magát, viszont még a bemutatkozásig nem jutott el. Túlságosan lefoglalta az, hogy a másik ennyire csillogó szemekkel vizslatta a hókupacot. Ezért lábával megpróbálta bele sepregetni a vízbe, ahol jó helye lesz az imént említett kupacnak. Végül kinyújtotta kezeit és felajánlotta, hogy készít a fiúnak egy szobrot.
- Igen, én lát az előbb, hogy te szeret hó. - felemelte a hógolyót, mutatta a srácnak, hogy még mindig ott volt a kezébe és még a formáját is megtartotta.
- Én mit csinál neked belőle? - formázgatni kezdte, de határozott alakot még nem szabott a jövendőbeli szobrocskának.
Amikor már javában gyúrogatta a hógolyót, egy pillanatra megállt, felnézett a fiúra.
- Amúgy én Karyn. Jeges Karyn. Te? - mutatkozott be, kissé fázis késve.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 25. 20:51 | Link



A pimasz szó hallatán elégedett félmosolyra húzom ajkaim és beletúrok hajamba.
- Egyszer szívesen megmutatnám milyen az, ha igazán pimasz vagyok - jelentem ki, rákacsintva, azonban tovább már nem is ragozom a dolgot. A varázslat ezen percben sokkal jobban lefoglal, mint egy vadidegen lány megfűzése. Abban sokszor volt részem, ilyenben még egyszer sem. Természetes, hogy az ember először azt választja ami új, és ha utána marad még opció, hát állok elébe.
- Hm...Grönland- rágtam meg alaposan a szót. - nem sosem láttam vagy hallottam róla - rázom meg fejem, de, hogy őszinte legyek nem is igazán érdekel az a táj. Messzi és elérhetetlen, miért is akarnék én valami ehhez hasonlót megismerni?
Lebiggyesztett ajkakkal nézem végig a lány lábai által végzett gyilkosságot, mely során az összes hó a vízbe zuhan és tűnik el a hullámok között. Nem értem mire fel ez a hatalmas rendmánia hirtelen, bár szóvá már nem tehetem, ugyanis a következő kérdése úgy meglep, hogy az iménti eseményekről teljesen el is feledkezem.
- Képes lennél egy sellőt megformázni? - kérdem óvatosan. Nincs szándékomban lelőni a poént, hogy mégis milyen lény vagyok. Remélem a lány sem kapcsol, bár ilyen kérdés hallatán miért is gondolna rögtön arra, hogy sellő vagyok. Ehhez hasonló logika alapján ha vérfarkast kértem volna vérfarkasnak, ha vámpírt, vámpírnak kéne hinnie. Ezen gondolkodásmód nevetséges volna. Azonban hiába nyugtatom magam fejben, arcomra görcsös mosoly ül ki, és akaratlanul is ismét beletúrok hajamba zavaromban.
Nevének hiánya pedig csak akkor tűnik fel, mikor elárulja azt.
- Vadász Csenger...Richárd - sokszor felejtem el bemutatkozások alkalmával az utolsó nevemet megemlíteni. Valahogy soknak hat, hogy míg a másik nyúlfarknyit én addig egész oldalakat regélek csak a nevem elkántálásával.
- És mond csak - jut hirtelen eszembe egy kérdés, mely azonnal utat tör magának - miért jöttél idáig tanulni? - talán sok mindent nem tudok a varázsvilágról, de amilyen távolinak hat Grönland biztosra veszem, hogy a Bagolykőnél közelebbi iskola is akad, ami varázslókat képez. Ha jól rémlik országonként van egy darab, de mérget már nem vennék rá, hisz habár tanítóim mindent próbáltak fejembe verni ezekkel a világokkal kapcsolatban, java részt figyelmetlenségem miatt kudarcot vallottak. Akkor azt hittem nem lesz szükségem az ilyesféle dolgokra. Azt hittem örökké a víz alatt maradok majd, és mint jó polgár - ki véletlen a király fia - csak úgy eléldegélhet valami asszonyfélével az oldalán, és talán egy hellyel a városi tanácsban. De mindenki tévedhet.
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 1. 20:19 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Szeretni én azt látni egyszer! - vigyorogta a szőke, szempilláit megrebegtette, csak azért, hogy megmutassa ő is tud pimasz lenni. Ezután persze, elmagyarázta, hogy valójában nem magyar származású, hanem kicsit messziről jött ide, és a fagy manipulálására is emiatt volt képes.
- Ha te akar, egyszer eljön velem és férjem haza, és én megmutat neked minden. Te bír hideg? - ajánlotta fel a lehetőséget, persze nem gondolta komolyan. Az európai emberek nincsenek hozzá szokva ahhoz, ami a jégvarázslók számára természetes, plusz Dioméd sem hagyná ezt a hármas utazást szó nélkül.
A srác csillogótekintetét elnézve, látta, hogy nagyon bejött neki az ő mágiája, elmosolyodott pajkosan és egy hógolyót tartott a srác fele, felajánlotta, hogy csinál neki is egy hó szobrot. Ma este Karyn igen kedves és adakozó hangulatában volt.
- Sellőt? - kérdezett vissza akcentusa hallható volt- Persze, én képes neked csinál sellő. - furcsállta a kérését, hisz azt hitte, hogy valami pasisabbat akar, ami mondjuk egy verseny seprű, vagy valamelyik kviddics labda esetleg egy csupasznő... Talán az utóbb említettet nem csinálta volna meg, azért annyira még ő sem volt ügyes. Meg miét formált volna meztelen nőt?  Megvonta a vállát, bólogatott és már el is kezdett dolgozni. Először hóból rakta össze, de rájött, hogy így hamar szét fog esni, ezért újra csinálta jégből. Így sokkal strapabíróbb volt, sőt mozgott is.
- Jeges Karyn. - közben átnyújtotta a kis ajándékát, ami a farkincájával úgy csapkodott, akárcsak egy partravetett hal, aztán felült és integetetni kezdett Csenger felé, még puszikat is küldött neki a kis nősténysellő, mert miért ne?
- Én követ férj uram, ő is itt tanul Bagolykő. És én hazám szokása lenni, hogy tizennyolc éves ember kezd tanul mágia. - nyögvenyelősen, némelyik szó egy kis gondolkodás után jutott csak az eszébe.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 18. 19:26 | Link



- Férj? Nos, azt hiszem, nem fogsz túl sokszor pimasznak látni - nevetve ráztam meg fejem. Meglepett a szó, és hiába lestem fel rá titkon, arcvonásaiban próbálva olvasni, inkább tűnt lassan felnőttkorba lépő gyermeknek, mintsem bekötött fejű menyecskének. Nem tettem szóvá, hallgattam róla, talán saját magam saccoltam be rosszul a korát, hisz ő is ember, az emberek pedig tizennyolc és negyven között teljesen egyformának hatnak. Néhány ránc, árulkodó ősz hajszálak, talán csak ennyi választja el őket egymástól. De mind hasonlóak, mind olyanok mint egy ember.
- Köszönöm, de azt hiszem kihagyom. Nem szeretem a hideget, és az édes hármasnak sem vagyok igazán a híve - nem sértésből mondtam, ajkamon végig vigyor ült. Kedves volt a lány, de ez az út lehetetlennek bizonyult ezer okból, millió szögből, halála már akkor pecsétet nyomott rá, mikor felreppent a nyelvről.
Helyette inkább a mágiára figyeltem, arra, amit alkotott, még az után is, hogy az lesöpörte az egészet a stégről. Kár érte, szép hó volt, már ha a hó lehet szép. De miért ne lehetne? Hisz minden lehet szép...lehet szép bögre, szép tányér, szép toll és szép konvektor is...így a hó is szép.
A visszakérdezésre csak halvány mosoly kíséretében bólintottam, ártatlanul, mintha csak egy szokványos dolgot kértem volna, ami minden napi az ilyen kétlábúak életében. Azután csak figyeltem. Már egészen közel álltam hozzá, de észre sem vettem, csak a mozdulatait figyeltem, ahogy az én apró szobromat gyártotta, hóból. Ügyes volt, de legfőképp gyors és precíz. Ez tetszett benne igazán.
Elégedetten vettem át a bábút, mely eleven módjára mozgatta immáron jégből ácsolt farkát, sőt, miután észrevett, csókokkal és kedélyes kézmozdulatokkal köszöntött, és képtelen voltam megállni, hogy ezt az integetést ne viszonozzam.
- Vadász Richárd - csak azután esett le, hogy kiélveztem a kedves ajándékom gyönyörű alakját, és amilyen gyorsan csak tudtam, próbáltam bepótolni a bemutatkozást. Talán sikerült a végét el is harapnom, de bíztam a lányban, és abban, hogy nem érti félre...olyan nagyon.
Bólogattam, a mondat legtöbb részét képes voltam értelmezni,a többit odaképzeltem.
- Szóval ez itt az első éved? - kérdezem, gondolván, hogy ha több ideje lenne itt, nem törtné ennyire a magyart. Elvégre nekem is volt akcentusom a partraszállás után sok ideig, de mára az emberek több mint nyolcvan százaléka, még csak észre sem veszi. Hiába, ha túl sokat van valaki egy bizonyos közegben, akármennyire is ellenezni fogja a dolgot, meg fog változni, a közeg javára.  
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 26. 18:27 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Igen, én házas, én van egy férj, Dioméd. – Büszke mosoly húzódott az arcán, bár fogalma sem volt arról, hogy pontosan mit is érzett, amikor a kiejtette a férje nevét. Furcsán kellemes érzés töltötte el, talán csodálat is vegyült a boldog érzéssel. Sajnos ezt még önmaga sem hitte el, pedig tényleg a szőke érezte s nem más.
- Pedig én szeret, ha egy fiú pimasz, az nagyon… Öhm… Hogy is mondani ti ez magyar… helyes! – Nehézkesen összerakta azt az egy árva mondatot, még a szemöldökét is ráncolta, amikor a szavakat kereste, hogy kifejezze magát.
- Én nem akar édes hármas. Én csak vinni téged haza, megmutat család. De ha nem, hát nem. - Vigyorogva vonta meg a vállát, nem esett neki rosszul, tisztában volt abban, hogy az európaiak nehezebben viselték el azt a hideget, amiben ő és a fajtája tulajdonképpen rövidnadrágban szaladgált. Szóval beletörődött a válaszban, valahol, legbelül ezt is várta el tőle, mert, ha Dioméd megtudná, hogy Karyn egy ismeretlen fickót akar magukkal cibálni hazáig, akkor nagy ajaj lenne.
Hamar bele is fogott a sellő összedobásába, nem telt bele kisidőbe, már Csenger kezei közt ficánkolt a hallány. Mosolyogva figyelte a srác örömteli mosolyát, csillogó szemeit. Úgy érezte, hogy jót tett vele, ő is ugyan úgy mosolygott a fiúra, aki végül bemutatkozott neki. Illedelmesen ő is bemutatkozott, ruhája alját megcsípve egy pukedlivel fűszerezte meg a bemutatkozást.
- Nem, én lenni másodév. Én most jön vissza otthon, mert nekem kell menni haza, családi probléma. De már én lenni itt, és maradni itt, az én férj mellett.  – Törten, erőltetetten válaszolt a lehető legjobb tudása szerint. – Te is itt tanul Bagolykő?
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. december 2. 20:12 | Link




A sellő lány elkészült, és igazán remekre sikeredett, depláne, hogy még a mozgásra is képes volt, mint valami mechanikus mugli ketyere. Egészen elevennek tűnt, mégsem valódinak. Hosszú hajával és kerek, emberi arcával nem közelítette meg igazán azt a küllemet, mellyel fajtatársaim női képviselői rendelkeztek. Helyette amolyan mugli legendás könyvekből kilépő alaknak tűnt, misztikus lénynek, fejben élő képnek. De attól még gyönyörű volt, és egészen biztos voltam abban, hogy keresek neki valami szép helyet a tó alján. Mondjuk az a kő a hínárból eszkábált ágyam közelében tökéletes volna. Vagy esetleg a tóból kimeredő egyik párkányra helyezzem, hogy mindenki lássa őt? Bárcsak ezek lennének életem nagy kérdései, akkor minden olyan egyszerűvé válna.
- Értem - bólintottam. Azonnal eszembe jutott az én családi mizériám is a szóra, bár feltételeztem, hogy a lány nem járt hasonló cipőben, mégis mindig azok a csúnya emlékek jutottak eszembe, mikor szóba kerül a téma. Család...néhány szerencsétlen, akik egy légtérben toporognak, nem több, talán túl van értékelve az egész szó. Túl sok meg nem érdemelt érzelem, sok feleslegesnek tűnő áldozat, no meg annál is több halál, a családért.
- Igen, idén érkeztem - nem akartam tovább a gondolataimmal foglalkozni, még a végén arcomra is kiült volna a szomorúság. Helyette inkább a hazugságaim hálójának húrjait kezdtem szőni.
- Levitás vagyok - tettem még hozzá. Emlékszem az első napokban egy lánnyal találkoztam, aki ezt a házat mondta, vagy inkább visszakérdezte hitetlenkedve, de a lényeg a névben van. Megjegyeztem, és tökéletesen fel tudom használni ezentúl, ha mindig ugyanezt mondogatom, ahelyett, hogy megpróbálnám kideríteni a többi ház nevét is, talán többre megyek, és kevésbé lesz feltűnő. Különben is, valami köze elvilegben van a kék színhez is, mely a víz színe, és talán az életemé is.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 9. 19:15 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Szóval idén, én ért minden. - Egyetértően bólogatott, hisz ő is viszonylag új húsnak számított, hiába, hogy a kényszer hazautazása előtt egy félévig boldogította a kastélylakóit, akkor is újhús volt. Egy kezecskéjén meg tudta volna számolni azokat az embereket, akik még emlékeztek rá. Ő is csak pár emberre emlékezett a férjén kívül, ha a tanárokat nem vette figyelembe. Szóval kölcsönös volt az ismeretlenség és a „Ki a hópihe vagy Te?” kérdés. Megszokta már.
- Én rellon. A levita a sárga ház, ugye? - Igazából nem is nagyon érdekelte a többi ház neve meg színe. Neki csak egy számított, az, hogy ő zöld és rellonos volt. Ez volt a legfontosabb, a sajátházát tartotta a leges legméltóbbnak arra, hogy ő ott legyen és éljen átmenetileg. A sárkányok háza és helyiségei tökéletesen biztosították azt a környezetet, amire neki és az urának szükségük volt. Ezzel az előnnyel pedig magasan verte a másik három házat. Ráadásul volt még egy plusz ok, amiért jobban preferálta a pincét, mégpedig az, hogy a rellonba járt az ura is, ez pedig hatalmas örömmel töltötte el. Bár egy kicsivel boldogabb színt is eltudott volna képzelni a sárkányháznak, mondjuk a lilát vagy valamelyik árnyalatát. De ha nem, hát nem. Vállat vont lazán, ha válaszolt az ismeretlen srác.
- Szóval levita. Az jó. - Egy fogvillantós mosolyt eresztett meg Csengusz felé. Mosolyából sugárzott a jókedv, a magabiztosság és a lazaság. - Egyébként, te hanyadik? Én még soha nem lát te kastély. - Megállapította, amikor eljutott végre a tudatáig, az információ, ami a fiú érkezésével volt kapcsolatos. - Ha te is második, mint én, remélem még mi találkozni a tanórán. - Kacérkodva kacsintott még egyet a srácra, s várta a választ, amit kaphatott tőle.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa