36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 19. 21:58 | Link


A kezemben pörgetve az idősebbik Fresmoon ütőjét, fütyörészve tapostam az utat a kis stég felé. Nem valószínű, hogy meg tudnám különböztetni őket, de a levelem biztosan célba ért. Még az itteni szerencsétlen baglyok is pontosak, így aztán a mandulaszemű biztosan megkapta az üzenetét.
A LEVÉL
Az idő végre megfelelő, bár most is rövid ujjú ingben vagyok, de mellé egy vékonyabb hosszú vászonnadrágot vettem fel, meg egy barna félcipőt. Megpillantom a stéget, szerencsére nincs ott senki. Időben érkezem, ahogy egy igazi úriemberhez illik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lány eljön-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy értéktelen ütő, de az is lehet, hogy Dasha saját pénztárcájához képest sokat költött rá. Nem néztem utána igazán, sőt egyáltalán nem, megadja az első benyomás lehetőségét neki, és ha még a vére is rendben van, akkor megegyezhetünk. Elsőre arra gondoltam, hogy Izabelláról kérdezősködöm, amit csak akkor vetetem el, ha nem lesz jobb ötletem. Egy kicsit megsuhogtatom az ütőt, de igazán nincs érzékem hozzá, viszont a kung-fu miatt elég ügyesen forgatom, mint egy rövid botot. Végül megunom és nézem a vizet, várakozó álláspontra helyezkedem a bejáratnak háttal.

Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. augusztus 19. 23:25
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 19. 23:14 | Link


Ruhám
A múlthéten vettem egy új terelőütőt, mert szerettem volna egy aláírást szerezni Yaristától és nem akartam roncsolt darabot elé vinni. Gondoltam ez az én ütőm, a sajátom. Örültem, hogy van nekem, de nem hittem, hogy mást is érdekelni fogja. Ám nem így lett: egy nap bementem a szobámba és az elszublimált a helyéről. Igaz, hogy nem őriztem annyira - mi a fenének? - mégis meglepődtem, hogy eltűnt. Miután körbenéztem a szobámban és megbizonyosodtam arról, hogy nem a trehányságom miatt veszett el, átkopogtam Izához, de csak Vatta lihegett a képembe. Hát, jó. Kerestem tovább, lementem a klubhelyiségbe. Ott volt néhány elsős valaki, biztos ami biztos megkérdeztem tőlük, hátha látták-e kirepülni az ajtón az én faütőmet. Irtó cikinek éreztem magam, de megérte ugyanis a csodával határos módon az egyik csaj látta kimenni Izát és úgy emlékezett, hogy a kezében volt az általam keresett tárgy. Hoppá, le vagy bukva drágám! Nem volt nehéz, ebben az iskolában elég hangosan csiripelnek a madarak. Vártam, vártam, vártam. Izára vártam. Á, megjött! Rögtön letámadtam, mire közölte, hogy nincs nála. Mi az hogy nincs? Az eszem megállt. Egy ilyen kis vacakért - jesszusom, hogy mondhattam ilyet - miért kell ekkora felfordulást csinálni? Ideges voltam, mert pénzbe került. Nem szeretem, ha bolondot játszanak velem. Aztán jött a levél Zéténytől. Nézetem egy nagyot ahogy elolvastam az aláírást, bár nem tudom, hogy miért furcsálltam. Iza sokat lógott vele, gondolhattam volna. No, sebaj.
Ahogy hír érkezett az ütőm felől már nyugodtabb voltam. Nem érdekelt annyira a dolog, mégis csak egy buta tárgy. Az általa kért időpontban elindultam a stégre. Kezdett már egy kicsit sötétedni, de ez engem nem riasztott el. Nem idegeskedtem valamiért, lehet a levegő ilyen hangulatot teremtett nekem. A stég erős falapjaira lépve már megpillantottam azt a bizonyos srácot, akiről gyakorlatilag sok mindent tudtam; - mégis csak Iza a szobatársam és a legjobb barátnőm - de még sosem beszéltem vele igazán. Haladtam felé, miközben hátát figyeltem. Lépteim egyenletesek és határozottak voltak még a magassarkúban is. Csak akkor álltam meg, mikor mellé értem.
- Miért nem lepődöm meg, hogy pont te találtad meg az ütőm? - Kérdezem, de inkább csak közöltem vele félig gúnyos, félig pedig őszinte mosollyal az arcomon.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 19. 23:39 | Link


Igazán utálok várni, de még van ideje megérkezni. Unalmas nézni a hülye tavat, ami ráadásul eléggé koszos is, bár állítólag él benne egy szirén, vagy mi. Na persze, pont ebben, hol máshol? A Bagolykőbe járnak a szirének, ha megunják a többieket. Már azon gondolkodtam, hogy bevágom a vízbe az ütőt, akkor legalább lesz egy csobbanás, meg úszik a fa. Érdekes, mi? Hát ennél, ami most van, biztosan sokkal érdekesebb. De úgy tűnik megúszom a dolgot, mert egyenletes kopogást hallok a hátam mögül, valaki érkezik és minden bizonnyal lány. Nem hiszem, hogy pasik kopogós sarkú cipőben tipegnének felém, ha kedves az életük. Lazán megfordulta, és széttárt karokkal támaszkodtam meg a korláton, persze a jobb kezemben az ütővel. Hát meg kell mondjam, hogy kezdem irigyelni azt a szobát. Izabella is nagyon szép, de Dashát sem küldeném ki, ha bekopogna hozzám. Igazi egzotikus szépség, mandulaszemek, pici orr és izgalmas test. Ami pedig a legfontosabb, állítólag kettő van belőle! Az már azért nagyon durva, öcsém! A mosolyát félreértelmezhetném, ha akarnám, de éppen jó kedvemben talál, na meg nagyon gyönyörű. Micsoda mákja van!
- Hellóka! Biztos hallottál már rólam, tehát emberszámba tudlak venni. Azt nem tudom, hogy miért nem lepődsz meg ezen, a faházban volt, ott hevert félredobva – kár, hogy Izabella ezt nem hallja, pedig megnézném a fejét, amit levág. Igazán vicces lenne, öcsém!
- A többit tudod a levélből – fejezem még be a nagy sztorit. Az más kérdés, hogy ugyan nem hazudtam, de nem is mondtam el a teljes igazságot. Tök felesleges lett volna, hiszen a legvége úgyis az, hogy nálam van az ütő és ő visszakéri.
- Nos, mit ér meg neked ez az ütő? Galleonokat? Információt? Feladatot? Randit valakivel? Csókot? – veszélyes vigyorra görbül a szám és kissé megforgatom az ütőt. Nem, azt gondolom senki sem gondolta komolyan, hogy ingyen és bérmentve, jószívűségből visszaadom? Akkor nem írtam volna levelet. Kábé most veszem észre, hogy eléggé megbámulom őt, az izgalmas helyekre kicsit több időt vesztegetve, mint az illedelmes lenne. Hát ez van, ha valaki jól néz ki, már pedig Dasha igencsak észveszejtő. Biztos a keleti vonások a vonzóak benne, gőzöm sincs.
- A tesód is ilyen jól néz ki? – hát, ha nem jön össze az egyikkel, még mindig ott a másik? Ugyan, miket hordok össze? Ez csak színtiszta üzlet! Bár sok minden átszalad az agyamon velük kapcsolatban, és még az sem zavar, hogy Izabella jó barátja. Bár, ha neki sincs pasija, kiábrándulok a Levitából örökre. Legalábbis az ottani srácokból biztosan, a lányok rendben vannak, öcsém!
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 21. 10:55 | Link


Ruhám

Nem siettem a stég felé, amolyan egyenletesen nyugodt léptekkel közelítettem meg a helyet. Fölösleges volt bármiért is aggódnom, úgysem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent. Zéténynél volt az ütőm és amilyen makacs a srác, úgyis kitalált valamit, amiért cserébe visszaadja majd nekem. Nem tudtam elbújni ez a játék elől, de nem is igazán akartam, annak ellenére sem, hogy sejtettem, ez nem csak amolyan "csinálj nekem kakaót, különben nem adom vissza az ütőd" szint. Odaértem a tóhoz és megláttam a levelem íróját. Ráléptem a stégre és egyre csak közeledtem felé, mire megfordult és a korlátnak támaszkodott. Kezében ott virított az én keresett kincsem. Megálltam mellette. Egy kissé gúnyos, ám mégis őszinte mosoly kíséretében megszólítottam, de inkább hangzott úgy, mintha reagálnék a levélre, mintsem köszönésként. Szavaiból éreztem, hogy azt feltételezi, nem tudok semmit. Inkább ezt ráhagytam, de az, hogy mit csinálhattak együtt a faházban, - hisz most szólta el magát Zétény - abba inkább nem akartam belegondolni. Azért reménykedtem, hogy a legjobb barátnőm sok mindent megoszt velem, kicsit csalódott lennék, ha nem mondana el néhány fontos történetet.
A levélre bólintottam. Elolvastam, hisz azért voltam itt. De térjünk is a lényegre. Mit ér meg nekem az ütő? Felnevettem az ajánlatait hallva. Más, egyértelműen más mint azok a fiúk, akikkel eddig beszéltem. Zétényben volt valami vad, a kisugárzása pedig veszélyt sugallt. Félnem kéne? Lehet, de mégis ezek a tulajdonságok nekem bejöttek. Éreztem, hogy erős ellenfélre találtam, akivel küzdenem kell, ha meg akarom kaparintani az ütőm. Számomra pedig nem is kellett jobb lehetőség.
- Pénzt nem kapsz érte. - Határozott és gyors kijelentés. Micsoda megalázkodás lenne, ha még fizetnék is neki csakhogy visszaadja az ütőmet. Nem! - Milyen információra gondolsz? Mit szeretnél tudni? - Egyelőre ez jöhetett szóba, bár fogalmam sem volt, hogy milyen információt tudnék én neki mondani, ami érdekelhetné őt. Tekintetemet a tóra fordítottam, majd testemmel is hozzásimultam a korláthoz. Szerencsére az nem volt olyan magam, így kényelmesen rá tudtam könyökölni, sőt, a magassarkúm miatt még egy picit döntenem is kellett a gerincem. De azért kényelmes volt, a tó pedig igazán szép. Hideg nem volt az idő, ezért sem húztam be bőrkabátom cipzárját. Nem voltam fázós és szerettem, mikor a lágy szél végigsimított hasamon és meglobogtatta a hajam. Kérdése meglepett, ez arcomon is megmutatkozott a szerénység jelei mellett néhány pillanat erejéig. A srácra néztem, fejem fölött szinte már láthatóak voltak a kérdőjelek. Mi a..? Pedig azt gondoltam, neki a szőke, nőies, európai lányok jöttek be. Én erre pedig fekete hajú, ázsiai és.. najó, tán egy kicsit nőies, bár inkább sportos lánynak tartottam magam. De akkor is, hogy jött ide a tesóm?
- Nagyon hasonlítunk, legalábbis ezt mondják. - Lehet rossz ötlet volt belemennem ebbe a témába. A húgomhoz nem nyúlhat hozzá!
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 21. 16:41 | Link


Nem tudtam, hogy mire számíthatok, Izabella szobatársnője csukott könyv volt számomra. Annyit tudtam róla, hogy kviddicsezik, meg órákon futottunk már össze és van egy testvére, talán ikre. De mindenképpen kíváncsi voltam a prefektus lány barátnőjére, hiszen számtalan alkalommal emlegette már, itt volt az ideje megszemlélnem őt, és ha már úgy jött, hasznomra is válhat. Nem kellett sokáig várnom, megérkezett, én pedig laza tartásban fogadtam őt, és máris nekiszegeztem a kérést. Gyorsan kikötötte, hogy nem ad érte pénzt, persze számomra ez volt a legjobb, ugyanis a pénz az, ami a legkevésbé érdekel ebben a dologban. Minden más fontosabb volt nála és ugyan mennyit kérhetnék, egy új ütőért? Ha túláraznám, vehetne a boltban olcsóbban, ha pedig alá… minek nekem aprópénz?
- Remek – erősítem meg, így legalább tudja, hogy az az utolsó opcióm volt. Mi tagadás, a csókot és a randit abban a pillanatban találtam ki, ahogy megláttam őt. Mindig kellenek alternatívák, hogy ha az eredeti terv nem sikerül, lehessen másik. Mindenesetre Dasha felnevet a választékon, ami jó jel. Még mellém is áll, nem tűnik ellenségesnek. Talán unja a tanulást és még velem is szívesebben van, mint a könyvek között, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Még akkor is meg tudnám, ha nem rólam lenne szó, de így még plusz pont is jár érte.
- Izabelláról kéne pár infó mondjuk. Például az, hogy te mit jó barátnője, miért nem törődsz vele eléggé? Állandóan félhulla, kimerült és nincs pasija se. Nem tudom, hogy ez miért zavar engem, de zavar. Egyébként meg mesélhetnél valami titkot róla, amivel néha megviccelhetném. Olyan dolgot, amit kevesen tudnak, de nem szupertitok, nem akarlak feltétlenül bajba keverni – miközben beszélek a mellettem lévő lány arcát fürkészem, és meg kell mondjam, hogy tetszik amit látok. De hát ez van, léptem nyomon belebotlok szépségekbe, talán még ez tart a kastély falain belül.
- Persze, ha gyorsan szeretnél végezni, elég egy csók is, ahogy mondtam, bár tudom, hogy ahhoz a levitások gyávák. Egy rellonossal már rég nem beszélgetnék – nézek rá szemtelenül kihúzva a gyufát. Alapjáraton nem ítélem el a Levitát, számomra nem élvez előnyt vagy hátrányt a másik három házzal sem. Viszont muszáj megpiszkálni az az önérzetét mindenkinek, hátha előjön belőle a „csak azért is” öntudat. Plusz, ki tudja, lehet, hogy mindkettő létrejön. Mivel utána megtudhatta, hogy tetszik, amit látok, a kérdés nem volt önzetlen.
- Egy ikerpár, aki hasonlít, micsoda meglátások – fújtam ki a levegőt az orromon, kétkedő hangot hallatva. Talán csak nem félti őt, vele kellene próbálkoznom. Á, nem, Dasha megfelelő beszélgetőpartner.
- Azt tudtad, hogy Izabella fél az edzésektől? Legalábbis állandóan ezt hangoztatja, szóval, ha nem is teljesen igaz, biztosan tart néhány megmozdulásodtól. Ilyen keményen csinálod? Elhivatottság, vagy mi ez? Mondjuk a keményebb csajok, szexibbek, ami igaz is rád. A határozottság lerí rólad, persze nem tudhatod, hogy a következő pillanatban nem-e doblak be a tóba – húzom meg a vállam, hamiskás mosolyt rajzolok fel az arcomra. Mondjuk, ha így belegondolok nagyon vicces lenne, ha csobbanna, csak kétlem, hogy ezek után bárminemű információt megtudnék róla. Még az is lehet, hogy berántana magával, végül is feszes, edzett bőre van, és az arcáról jelenleg nemigen tudok leolvasni semmit. Kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy összeérjünk, kíváncsi vagyok, hogy tolerálja-e, vagy nem is tetszik neki a közeledésem, esetleg közömbös iránta, vagy még élvezi is. Izában is majdnem minden egyes alkalommal felfedezek valami olyat, ami eddig nem volt.
- Izabellának tetszik valaki? Nekem tagadja, ha igen. És mondd meg, hogy miért nem pasizik, vagy legalább engedi, hogy valaki közeledjen felé. Persze lehet, hogy csak nekem mondd ilyeneket… Ráadásul megint kivan, mint a teregetett ruha, és még csak véletlenül sem mondja el, hogy miért – folyamatosan a mandulaszemeket nézem, nem tehetek róla, hogy tetszenek.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 21. 18:18 | Link


Ruhám

Egyértelmű volt, hogy pénzt nem fogok adni az ütőért és úgy látszik, ez Zéténynek is kedvezett. Nem panaszkodott a kijelentésem miatt, ebből leszűrtem, hogy más tervei voltak. Szeméből sugárzott, hogy velem akart játszani, nem pedig a galleonokkal. Nem tudom, miért, de ez tetszett, hisz ezek szerint számára sem lehetett annyira fontos a pénz. Másik lehetőség volt, hogy valamit kiszed belőlem. Érdekelt, hogy mit akarhat, ezért rákérdeztem. Hát Izabella érdekelte.
- Nézd, mi nagyon sokat lógunk együtt, de mindkettőnknek megvan a maga élete. Ő tanul és prefektusként tevékenykedik, nekem ott vannak a taekwondo edzések és a kviddicses CsK teendőim. De szerintem épp eleget törődünk egymással ahhoz, hogy ne váljon betegessé a kapcsolatunk. - Ez most megérintett. Persze nem mintha érdekelne a srác véleménye. Izával nem vagyunk összenőve, mégis segítjük egymást, na meg persze elszórakozunk. Ohh, a rengeteg film esténként.. lassan kéne szerezni újakat, mert lassan mindent megnézünk már, ami megvolt nekünk. Titok... milyen információt mondhatnék róla, amivel lehetne szívatni őt? A sajátjaimat, amivel én szoktam szekálni, nem mondtam el Zéténynek, inkább megtartom magamnak. - Ha ennyire érdekel.. bár nem titok, de ha vicceskedni akarsz vele, akkor adj neki vattacukrot, mert azt annyira élvezettel eszi, hogy sokszor nem figyel teljesen a környezetére. Ha szerencséd van, akkor közben csinálhatsz vele valamit. - Ezt én akartam kipróbálni vele, de még nem tettem. Mivel nem volt jobb ötletem, ezt mondtam. Most biztos nagyon gonosz barátnő lehetek, de azt akartam, hogy Iza szórakozzon kicsit és ne legyen antiszoci. Ezzel feltételezésem szerint Zé sem csinálhatott vele nagy butaságot. Aztán megtudtam, hogy egy csókkal mindenféle nyaggatást el tudok kerülni. Elvetettem az ötletet, mert akkor valószínűleg az egész iskola erről beszélne az elkövetkező napokban, nekem arra meg nem volt szükségem. Csakhogy Zétény tudta, hogy hogyan kell elérni valamit. Lehet, hogy más levitást kevésbé, de engem nagyon is zavart, amit utána mondott. Gyáva. Na menjen a fenébe! Egy hajszál választott el, hogy ne intézzem el az egészet pár másodperc alatt, de végül megfogtam magam. Ezúttal testem fogta vissza a lelkem és nem fordítva. Bár, talán azért is volt ennyire nehéz, mert egy csókot lehet elfogadtam volna. Najó, vissza a Földre. Elnéztem testéről, hogy ne kísértsem magam és lenyeltem a gondolatot, hogy szerinte egy gyáva levitás vagyok.
Elnevettem magam az ikerségre tett megjegyzésére. Valóban nem mondtam valami különlegeset.
- Veled ellentétben én nem vagyok egoista, hogy azt mondjam magamra és ezáltal Vikire, hogy jól nézek ki. - Mit várt? "Persze, igen, ő is annyira jól néz ki, mint én." Ilyet csak egy k**va mond, én ebből pedig köszönöm nem kérek. Megint Izára terelődött a téma. Nem képes leszállni a lányról, legalábbis ezt gondoltam, de a mondandója végén már rólam beszélt. Jól esett, hogy így gondolta, mások még nem mondtak ilyet nekem, bár perszintem nem is mertek.
- Igen, az edzések kemények, de teher alatt nő a pálma. Szerintem nem tőlem fél, hanem a gyakorlatoktól. Ő is egyre jobb és jobb akar lenni, ki tudja, talán tart attól, hogy nem képes jól helytállni a pályán. Ez a fajta félelem mindnyájunkban benne van, csak valaki könnyebben túl tud lendülni rajta, valaki kevésbé. Nem mintha nem lenne ez butaság, hiszen látszik, hogy tehetséges őrző, szerintem az egyik legjobb az idényben. - Kis szünet, miközben egy szellő ismét belekapott kiengedett hajamba. - És ha bedobsz a tóba, velem fogsz fürdeni! - Ezzel pontot tettem az egészre. Az biztos, hogy magammal rántom és belefojtom a tóba, ha belelökne. Aztán majd kiderül, hogy melyikőnk nyer. Közelebb lépett hozzám, mire én nem mozdultam. Kényelmesen álltam már felegyenesedve, vele szemben. Lehet azt várta, hogy ugrok hátha kettőt, de az számomra megfutamodás lett volna, ami egyenlő a lehetetlenséggel. Már megint Iza.
- Figyelj, ha ennyire érdekel hogy van-e pasija, valld be neki, hogy oda vagy érte meg vissza, és ha elutasítja a szerelmi vallomásod, majd megtudod, hogy mi a helyzet. - Persze lehet, hogy nem érez a lány iránt semmit, de ezzel legalább szekálhattam. - Nem szándékozok többet róla beszélni, úgyhogy ha ez volt a terved, akkor szerintem végeztünk. - Mondtam kissé kiakadva. Nem szed ki belőlem több információt. Mivel tudtam, hogy ezzel nem éri be, ott volt a másik út, amivel megszerezhettem az ütőm és amivel egyszerre be is bizonyíthattam, hogy nem vagyok átlagos levitás, se átlagos lány, akivel úgy játszhat, ahogy kedve tartja. Ott állt előttem, csak kinyújtottam karom, megmarkolta ingének legfelső gombját, ott ahol szétnyílt a ruha, hogy nyakának helyet adjon, majd erősen, esélyt sem adva az ellenkezésnek magamhoz húztam és megcsókoltam. Ajkaink egymáshoz tapadtak szorosan, - hiszen nem engedtem el közben - de csak pár pillanatig. Alig tartott két másodpercig, aztán elengedtem és amíg még tartott a meglepetés ereje, kitéptem kezéből az ütőm, majd eltávolodtam tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 21. 20:10 | Link


~Taekwondo, hmm~ Újabb dolog, amit megtudtam róla. Tehát magabiztossága részből ebből fakad, hogy a legtöbb mágus ellen, akár puszta kézzel is meg tudja védeni magát. Nyilván, nem szerénységből, de egy mozdulattal letudnám, ha arról lenne szó. Rövidebb, kezek, lábak és nem hiszem, hogy gyorsabb, mint én. A kung-fu sokkal lágyabb, mint az ő harcművészete, még nem küzdöttem taekwondós ellen. Talán erre is sor kerül majd. A magassarkú miatt most megúszta, meg mert olyan rohadt jól néz ki.
- Szóval vattacukor. Még soha sem mondta – furcsa nekem ez, pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez Izabelláról alapinformáció. Szóval annyira barátok vagyunk, hogy még azt sem tudom, hogy azt az egészségtelen mugli izét szereti, ami önmagában is fujj, ha már itt tartunk, mert mugli. Kivéve, ha kiderül, hogy valami mágus család találta ki. Azt hiszem ennek nem én fogok utánajárni.
- De kössz a tippet – nos, lássuk, mit lehetne még kiszedni belőle. Mondjuk ez már megér egy fél ütőnyit, de még mindig nem egy egészet. Ezért mindenképpen rá akarom venni a csókra, vagy egy randira, mert ha már volt olyan kedves eljönni, ne csak ennyi legyen a jutalmam. De tényleg, most valahogy nem tartom rossz ötletnek, még akkor sem, ha Iza és Lyra háztársa. Szerintem nem mondaná el, nem annak a típusnak látszik.
- A ténymegállapítás nem egoizmus. Talán nem tartod magatokat szépnek? Hibás gondolat lenne. De lehet, hogy a levitások túl sok szerénységet, vagy álszerénységet ettek, amikor a Bagolykőbe értek. Jó dolog ez, de tök haszontalan. Vagy rá lehet fogni a pasitalanságra, mit tudom én. Sosem értettem, hogy önmagunknak miért kell hazudni… - ez így igaz. Ha valaki szép, az tudja már magáról. És nem azért, hogy ezzel kiemelkedjen, a szépséget kapjuk, nem igazán kell megdolgozni érte, főleg a nőknek. De ez nem az én dolgom, én enélkül is tökéletes vagyok. Dasha és a tesója is nagyon jól néznek ki, ráadásul egészen szórakoztatóan állja a sarat ő is, akárcsak Izabella. Még a végén megkedvelem a levitásokat, hahaha, öcsém!
- Bár hajtónak nem olyan jó – kuncogok fel, bár furcsa, hogy tetszik, hogy elvitte egy gurkó. Na, nem baj, őrzőként még lehet jó. Bár az itteni csapatokból nem nagyon láttam meccseket sem, meg szakértőnek sem mondanám magam, szóval még igaza is lehet. – Szegény pálma, csak össze ne roskadjon. De tényleg csinálhatnál vele valamit… mondjuk mondhatnád neki a következő edzésen, hogy két körrel kevesebbet kell futnia, mert Zétény azt mondta, hogy nagyon fáradt. Persze, csak ha bírod a piszkálását – kap tőlem egy csibészes kacsintást, és ezzel egyenlítettünk. Na tessék, megint csak egy egész ütővel jön nekem, milyen furcsa az élet, igaz?
- Nyugi már, nem vagyok szerelmes belé. Bár lehetnék, de szerintem akkor ennyi lenne a barátságnak, vagy mi a fenének, ami közöttünk van. Az meg annál szórakoztatóbb, hogy elcse***** ilyen baromsággal – mondjuk figyelhetne a szavaira, mert nem kéne felbőszítenie. Izabella már csak azért se járna velem, még ha belegebedne sem. Szerintem Lyrát jobban tiszteli, mint engem, szóval hagyjuk. De egymást szívatni egy teljesen más történet.
- Jól van, nem kell annyira… - nem tudom befejezni a mondatot, mert magához húz és megcsókol. Közben érzem a fogást az ütőjén, és nem ellenkezem, hagyom, hogy kiszakítsa belőle, főleg azért, mert a csókra koncertálok, még halványan bele is pirulok, öcsém! Na, ez nem semmi volt, csak k**** rövid! Dashának elég volt ennyi, mert elindul, muszáj megállítanom, nehogy elmenjen már, öcsém!
- …felfortyanni. Oké, tévedtem, nem minden levitás gyáva – halványan elmosolyodom, elismerően nézek rá. -  Most mondhatnám, hogy én tartozom neked, de nem lenne őszinte – teszem még hozzá, nehogy már aztán kérjen tőlem valami beteges dolgot.
- Jó, hagyjuk Izát, igazad van. Te sokkal… másabb vagy – hát, nem tudtam volna megmondani, hogy milyenebb, de valahogy vonzó volt számomra az, hogy ennyire határozott, még akkor is, ha tudja, hogy bárki láthatta ezt. Persze, ha az egész jelenetet figyeli, le lehet következtetni, hogy mi miért volt.
- Kár, hogy rövid volt – állapítom meg hangosabban, mint gondoltam, és csak nézem őt. Kicsit megakadtam, hogy mivel lehetne ezt folytatni, hiszen meg voltam zavarva, öcsém! De tényleg lesokkolódtam, ez van. Ezek a távol-keletiek mit csinálnak velem? Még mindig érzem a csók ízét a számban, és a parfümje illatát az orromban.
- Na jó, ez nem maradhat ennyiben – odalépek hozzá és hosszan megcsókolom, ameddig csak lehet, ha valami úton módon engedi. Valami átvette az irányítást felettem, a fenébe!
- A francba, megleptél! – mérgelődök, mert nem úgy történt, ahogy terveztem. A csókot úgy, hogy nagy nehezen ráveszem, és mondjuk szerényen ad a számra egy puszit. Erre mit csinál? Letámad és elvesztem az eszem! Ez nem normális dolog, öcsém!
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. augusztus 21. 20:29
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 21. 21:24 | Link


Ruhám

Mintha meglepődött volna az ötletemen. Pedig arra számítottam, hogy ez már unalmas lesz neki és követeli, hogy mondjak másikat. Szerencsém volt, hogy tetszett neki a dolog, mert bajban lettem volna ha nem, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi mást ajánlhattam volna. És még meg is köszönte! Mi van ezzel a sráccal? Lehet betépett. Sebaj, első akadály kipipálva.
Utálok magamról beszélni, főleg dicsérni magam. Ez nem az én világom és még Zétény sem tudja megváltoztatni a személyiségem, mely hosszú évek során forrt ki. Bárhogy is, jól estek bókjai, akármennyire is sportos és határozott csajnak tartanak, a nőies oldalamat mindig magamnál tartom. Minden butaságot összehordott: Levita, Bagolykő, pasitalanság... Mi van? Pedig a szerénység oka egyszerű.
- Az, hogy minek tartom magam egy dolog. De ez az önkritika belém ivódott már és nem tudok máshogy viselkedni. A koreai ember életfelfogása kicsit más, talán a fő ok, hogy nem vagyok lenyűgözve magamtól, az a harcművészet és az oktatóm. Mindig jobbnak kell lennem és ha egy percre is megelégszünk a jelen állapotokkal, akkor onnantól nehéz újra elindulni. Én ilyen vagyok, ha nem tetszik, sajnálom. - Na ezt most minek kellett neki elmondanom? Kétségtelen, hogy magamról hatalmas igazságokat mondtam, de nem terveztem a személyiségemről beszélni neki, mikor elindultam az ütőmért.
A kviddicses megjegyzésekre csak bólintottam. Attól még én hajtónak is szeretem Izát, de az őrző az ő posztja. Az, hogy két körrel kevesebbet fusson, vagy bármilyen más engedmény pedig ki volt zárva, de nem akartam vitát nyitni erről. Majd ha ő lesz a Levita CsK-ja, akkor úgy edzi a skacokat, ahogy akarja. Nálam hajtás van, nem lazsálás. Kezdett sok lenni az Iza. Már nem azért, imádtam a barátnőm, csak nem akartam egész végig róla dumálni, nem szerettem volna információkat kiadni róla, sem pedig a nevében beszélni. Kezdtem azt gondolni, hogy talán érdekli szerelmi téren is Zétényt a lány, arról azonban gyorsan felvilágosított, hogy szó sincs ilyesmiről. Nem tudom miért, de hittem neki. Ha IzMiz talált egy olyan embert, akivel elszórakozhat és ott van mellette, mint barát, akkor én boldog vagyok. Kell a szöszinek, különben antiszociálisan kezd viselkedni.
Kicsit elvesztettem a türelmemet, az utóbbi időben ez jellemző volt rám, talán a bennem lévő feszültség miatt. Lehet ez vezetett a meggondolatlan mozzanathoz: megcsókoltam. Magamhoz húztam és ajkaimat az övéihez tapasztottam. Nem tartott sokáig, de kihasználtam az alkalmat, hogy megszerezzem az ütőm és sikerült is. Újra eltávolodva tőle vadul az ajkamba haraptam, majd meglóbáltam párszor az ütőm. Hmm, nem is volt rossz. Nem tudom miért tettem: hogy bebizonyítsam neki, én más vagyok mint az átlaglevitás, vagy mert szimplán csak akartam. Az utóbbi időben nem tudtam szabadjára engedni rosszabbik felem, meg hát na, mondjuk ki, Zétény kib******ul vonzónak nézni ki. Élveztem a dolgot, főleg mert kezemben érezhettem az ütőm és meglephettem ezzel Zétényt is. Félbeszakítottam mondandóját, bár nem hiszem hogy bánta. Gonosz vigyor tűnt fel arcomon.
- Akkor vegyük úgy, hogy egyenlő az állás. - Tényleg így volt, ezzel én is kiegyeztem. Hát igen, én különbözök Izától, mondjuk ezt eddig is tudtam. Valójában alig hasonlítunk. Sajnálta, hogy rövidre sikerült, de mit várt? Nem fogom letámadni, alig ismerem. Meg hát, ez csak üzlet, én akartam valamit, de adtam is cserébe.
- Így jártál. - Elnéztem stég bejárata felé, ám szerencsére senkinek semmi nyoma. Hiba volt levennem a tekintetem Zétényről, hirtelen megint közel lépett hozzám, csakhogy nem állt meg, azonnal lesmárolt. Levegőt venni sem tudtam, annyira meglepődtem, vagy inkább megijedtem. Mi a sz*r? Kezeimet - egyikben továbbra is az ütőmet fogtam - a srác mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól miközben fejemmel is húzódtam hátrafelé. Tenyerem alatt éreztem izmos testét, mire minden porcikám folytatni akarta a táncot, de erre nem voltam képes. Erősebb volt nálam, megtartott, de én sem hagytam magam. Reflexből emeltem lábam és nem törődve a magassarkúmmal a hasa alsó felébe rúgtam, hogy megszakíthassam a vad és őrült csókját. Lehet túl reflexszerű volt és túl erős, legalábbis nem ekkorát terveztem. Azért bíztam benne, hogy nem fájt nagyon neki, vagy hogy valamennyire hatástalanította. Még jó, hogy nem kicsit lejjebb találtam el. Próbáltam összeszedni magam, de most én is lesokkoltam.
- Mi a fenét művelsz? Egyetlen egy csókról volt szó. - Mondtam kiakadtan, de fokozatosan higgadtam le és nyertem vissza eredeti állapotom. Oké, irtó jól csókol, de akkor is. Hajamba túrtam és néztem, hogy jól van-e.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 22. 10:54 | Link


Bár nem volt a legszórakoztatóbb tipp, amit valaha is kaptam, de ki tudok belőle hozni olyat, hogy Izabella vagy nagyon örüljön, vagy nagyon ne neki és végül is ez számít. Egyelőre egy terv fogalmazódik meg a fejemben, és már előre röhögök. Az a baj, hogy az „A” tervben nem láthatom a fejét – persze, ha egy kicsit összejátszanék Dashával, akkor talán lehetne valamit -, a „B” tervben viszont biztosan végigröhögném élőben az egészet. Nem tudom, hogy hogyan fogadná, nem vagyok benne biztos, hogy nem pozitívan, a prefik gyöngye. Na, de lapozzunk, most más dolog is van, hiszen épp most mondja el az unalmas élettörténetét, amit már az én mesteremtől sokkal többször hallottam, mint ő a sajátjától. Tényleg meg akartak győzni róla, hogy még jobb lehetek, de a legjobbnál nincs jobb, nemde? Egy mugli valaki, meg amúgy se akarja már megmondani nekem, hogy mit tegyek. Tény, hogy furcsa Misumi mester, lehet, hogy nem is mugli. Talán ezért is kezdtem el nála Kung-fuzni.
- Marhára bejön, hogy ilyen vagy, szóval nem kell a sajnálat. Azonban az önkritika még mindig nem versenyezhet az egyszerű ténnyel, hogy jól nézel ki. Még akkor sem, ha a mestered azt mondja, hogy nem, mert akkor csak egy vak kínai – talán megsértem ezzel a nagy becsületkódexét, de nem szokott érdekelni. Az őszinteséget biztos nem tanítják sehol, pedig azzal is messzire lehet jutni, lásd Farkas Zéténynél az enciklopédiákban.
Talán sikerült egy kicsit megpöckölni, a hú de nagy önuralmát, mert kikel magából és vádaskodni kezd. Aztán csak fogja magát és megcsókol, de csak félig. Hát, hogy lehet ilyen lelketlen valaki? Most, ha 10 másodperccel tovább csókol, abból ugyan mi rossz származott volna? Ez csak ilyen „megmutatom, hogy tudok én kemény is lenni” csók volt, meg az ütőt is megszerezte. Persze, azért elakadt a szavam, a puha ajkai a józan eszem kissé félredobták, szóval még keresgetnem kell. Azt sem tudom, hogy miért nem értette azt meg, hogy nem vagyunk egyenlőbe, hiszen egy fél csókkal mit kezd az ember. Az csak ilyen beetetés, a tiltott gyümölcs héjának a kaparászása, mézesmadzag. Hát nyilvánvaló, hogy kérem a jussom, ezért én következem a csókkal. Igaz, elég nagy ára van, mert nem el akar húzódni és érzem, hogy az egyensúlya megváltozik, azaz rúgni fog. Na, most a nagy dilemma az, hogy ha kivédem, akkor nem lesz enyém a csók, ha meg nem, akkor fájni fog. Egyet tehetek, megfeszítem az izmaimat és az köztes megoldásként elmegy majd. A csók, ahogy rúgása is sikeres, még hátra is tántorodom. Szerencsére a nemes szervemet elkerülte a rúgása – talán életben akart maradni, ha mégis túlélem -, de attól még fájt. Hát nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sziszegjek a fájdalomtól, vagy élvezzem a csók nyomait az ajkaimon. Így inkább hátradőltem és szétvetett kezekkel röhögni kezdtem a deszkán, amikor is vádaskodni kezdett. Nyilván most van esélye még revánsot venni, de tudom, hogy nem fog. Az nem lenne becsületes és nagyon fontos az önmérséklet. A hangja is megnyugodni látszik a kifakadása végén, szerintem nyert ügyem van. Röhög, de fáj a rúgása, így ez elég furcsa érzés. Sziszegve nevetgélni vicces látvány lehet, csak kár, hogy rajtam kívül nincs a közelben senki, aki ezt értékelhetné.
- És most már meg is kaptam, megnyerted az ütőt és a csókomat, szerencsés vagy, öcsém! – kuncogok és sziszegek továbbra is a fájdalomtól, és úgy nézem a kis keleti lányt.
- De azért óva intelek a vezérfarkas fizikai bántalmazásától, mert elveszítheti a fejét és akkor nem áll le – kacsintok rá, majd feltápászkodok, még mindig vigyorogva, egyáltalán nem bántam meg a kis közjátékot.
- Majd legközelebb figyelhetnél, hogy én is élvezzem – nevetgélek. – Esküszöm, tetszik, hogy van vér a pucádban. Talán máskor is összefuthatnánk, nem gondolod? – ezt már komolyabban kérdezem, de a finom mosoly még ott remeg a szám szélén.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. augusztus 23. 21:08 | Link


Ruhám

Nem gondoltam bele, hogy vajon milyen is lesz a Zéténnyel való találkozóm, de még jó is, ugyanis erre biztosan nem számítottam volna. Nem, nem egy randi, igazából én csak az ütőmet akartam visszakapni. Ennyi. Persze abban biztos voltam, hogy nem csak a kezembe fogja nyomni aztán viszlát. Ő minden alkalmat kihasznál és nem lepődtem meg volna azon sem, ha direkt vette el Izától, hogy ő adhassa vissza nekem és ebből valami hasznost varázsoljon. Magam viszont annál inkább csodálkoztam. Miért beszéltem én a húgomról és a gondolkodásmódomról? Mégis mi köze van ehhez neki? De elkotyogtam. Talán csak annyira belefelejtkeztem a helyzetbe, vagy csak túl sokat néztem az arcát és testét. Veszélyes egy srác. Egy rossz lépés és máris a markában tarthat és kedve szerint csinálhat velem azt amit akar. Márpedig én ehhez nem vagyok hozzászokva és nem is szándékozom immúnissá válni arra, hogy más uralja az agyam.
Jól estek Zétény meglátásai, valójában erőt merítettem belőlük, kicsit magabiztosabbá tett. A vicces az egészben az, hogy ha fiúkról van szó, vagy elsöprő öltözködésről, akkor elég béna vagyok. Ekkor szokott Iza, vagy más barátnőim a képbe jönni és kikérem tőlük a véleményüket, hogy vajon az a ruha tényleg úgy áll-e, ahogy, tényleg csinos-e, vagy már túl kirívó. Jó, én sem vagyok totál analfabéta, csak kevés az önbizalmam ilyen téren.
- Köszi. - Mondtam szerényen a mondataiban elrejtett bókokra, majd végleg lezártam a témát. A következőkben nem szerettem volna többet Izabelláról beszélni, mégsem akartam a nevében hablatyolni, sem pedig elszólni magam valami olyanról, amit esetleg nem kéne hogy Zétény is tudjon. Menekülni akartam a kialakult helyzetből, ezért felgyorsítottam az üzletelést. Gyorsan elintéztem, gondoltam. Egy csók és az ütő már a kezemben volt. Nem gondoltam, hogy ennyire jól fog esni ez a mozdulat, de felfrissítő volt. Egyrészt bebizonyítottam magamnak is és a srácnak is, hogy nem vagyok nyuszi, másrészt kellett már nekem egy kis különlegesség, ami nem minden nap történik. Azt gondoltam, hogy ennyi, de nem. Egy rossz ötlet miatt - elfordultam - Zétény ismét közelebb lépett és letámadott. Ez viszont már annál inkább meglepett, nem tudtam agyilag, hogy mit is tegyek, de a testem pontosan, reflexszerűen reagált a támadásra. Mert ez bizony az volt, hiába ízesítették a mámor legjobb fűszerével. Én csak menekülni akartam, mire megrúgtam a rellonos hasát. Betalált - még szép, különben kiakadtam volna magamra - és látszólag fájt is neki. Vártam, hogy ezután majd bedob a vízbe, vagy elevenen megnyúz, de én sem voltam rózsás lelki állapotban. Következőleg meg megerőszakol? Kiakadtam és ezt éreztettem is vele. Bizonyára nagyon viccesnek találta a szituációt. Vagy csak így fejezte ki  hogy a farkas harapni készült. Kuncogva szólalt meg, mire én még mindig zavartan nyeltem egyet. Igaza volt, fizikailag ő erősebb, mégsem futamodhattam meg. Nem feleltem neki, csak némát néztem őt ahogy feltápászkodott. De aztán:
- Miért érdekelne engem az, hogy te mit élvezel és mit nem? - Ebbe bele sem mertem gondolni. Később meg randira akart hívni. Ezek után simán rábíznám az életemet is, vagy tán mégsem?
- Köszönöm az ütőt. - Válaszoltam és elindultam már félig higgadtan a part felé. Nem tudtam eldönteni, hogy mérges voltam, vagy csak meglepett. Igazolódott, hogy Zétény más, mit azok a srácok akik a környezetemben voltak. Eddig még senki sem csókolt vagy ütött meg. Utóbbi persze előfordult már, de nem olyan szándékkal, mint ahogy Zétény csókolt meg. Ez durva volt, akaratos és erős. Vele vigyáznom kell, az tuti.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 25. 08:50 | Link


Nem értem, hogy mire ez a túlzott szerénység, de végül is nem az én dolgom. Dasha neveltetése lényegesen eltér az enyémtől, amit nem is igazán bánok. Már csak a vére fontos, mert akárkivel nem állok szóba, de ezt talán majd megkérdezem legközelebb, nem akarom elrontani ezt a furcsán izgalmas találkozást azzal, hogy kiderül, sárvérű mondjuk. Viszont, amit magamnak akarok, azt meg is szerzem. Kaptam egy csókkezdeményt, de nem voltam vele megelégedve, szóval kiharcoltam egy teljes értékűt. Igaz, megvolt az ára, de szerintem neki sokkal több hatást váltott ki a csók, mint belőlem a félig felfogott rúgása.
A hátamra fekve nevetgélek, mikor megadom a figyelmeztetést előre neki, ő pedig frusztráltan visszakérdez. Nyilvánvaló lesokkolta a csókom, hiszen mennyei lehet, öcsém. Ha lenne belőlem lány, folyton vele csókolóznék, de így be kell érnem azokkal akik itt vannak. Ha pedig már válogathatok, akkor a legjobb minőségből, nem?
- Milyen kérdés ez? Ha te is élvezed, akkor én is, úgy fair, nem? – vágok vissza a levakarhatatlan mosolyommal együtt. Dasha megelégszik ennyivel, úgy néz ki, mert távozni készül.
- Nincs mit, vigyáztam rá. Meg arra is, hogy bizonyos szőkék ne tegyenek kár benne – kacsintok rá, majd visszasétálok a korláthoz. Hallgatom a a lány cipőjének kopogását, ahogy elhalkul a stég padlóján, én pedig újra a vizet bámulom. ~ Hoppá öcsém, mintha… ~ Talán tényleg lakik a tóban egy szirén. meresztem a szemeimet, de nem látok semmit, Mosolyogva figyelem a fodrozódó felszínt, a számat pedig még mindig égeti valamelyest, a halványuló csók íze.


*** Köszönöm a játékot! ***
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa