36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. március 16. 13:38 | Link

Révész

A miskolci ócskapiacon frissen vett cipő – marhabőrnek árulták, de mindenki láthatta, s még Ágost is sejtette, hogy teljesen szintetikus anyag – kényelmetlenül nyomta a felség lábát, amikor az hazafelé tartott a közeli muglifalu buszmegállójából. Zihálva tért le az útról, s rogyott le a falu mellett elterülő kis tó stégjére, melynek korhadt deszkái vészjóslóan recsegtek hájhurkái alatt. Úgy érezte, egy lépést sem tud továbbmenni. Ami azt illeti, nem is akart.
Levette hát gyönyörű cipellőit, s tyúkszemekkel, vízhólyagokkal tarkított alsó csülkeit jólesően belemártotta a tavacska hűs vizébe, miközben elégedetten cuppantott egyet. Szemlátomást nem tűnt fel neki, hogy lábszagának kigőzölgése még a közelben ívó halakat is elriasztotta. Tornáztatta kicsit lábujjait, s érezte, ahogy a hűvös víz csökkenti a fájdalmat a sarkán, a talpán, a lábujjain, a lábfején s minden olyan porcikáján, ami érintkezésbe lépett a kelleténél négy számmal kisebb – ámde leárazott – cipővel. Némi kotorászás után előhalászott zsebéből egy kis papírzacskót, benne egy sajtos fornetti utolsó hírmondójával. A kis pogácsát összemorzsolgatta ujjaival (ezzel elérte, hogy a szája mellett az ujja is sajtkrémes legyen), majd egy részét a tóba szórta, előcsalogatva egy nád mögött rejtőző, pimasz hattyúcsaládot. A hattyúk kegyetlen pillantása megrémítette, éles csőrüktől félve gyorsan kivette lábait a vízből, míg a bestiák elpusztították a maradékot, majd odébbálltak. A vadkacsáknak szánta a morzsát, ha jönnek haza Afrikából.

Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. március 22. 22:01 | Link

Fornettis Fazon

Azt mondták neki, hogy lehetne érettebb és viselkedhetne úgy végre, mint egy felnőtt. Esetleg le is szokhatna a káros szenvedélyeiről, hátha úgy sokkal emberibb és normálisabb lenne.
Ennek örömére az első útja a falu szélére vezetett, mert a drága, jó, hőn szeretett defenzoruk tökéletesen végzi a feladatát, vérszomjas házőrzőként akadályozza meg, hogy a diákok bármi tiltott dolgot a faluban csináljanak. (Helyette elmagyarázza nekik, hogy menjenek vele a falu szélére, ahol kevesebb eséllyel látja meg őket.) Egy szónak is száz a vége, hát idefelé kötött ki és már a tóhoz vezető földút féltávjánál kezdtek egészen érdekes ötletek megfogalmazódni benne. A jelenlegi ötlet ihletadója, az a hegyes kis cucc, ami hajdanán biztos valami kapocsnak a része lehetett; amikor zsebrevágta a kezét, azzal a lendülettel fel is sértette az ujját. Kivette, megszemlélte, behajlított - és elkönyvelte, hogy remek horog lehetne.
De, ha már horog van, akkor kell hozzá madzag. Azt könnyedén megcsinálta átváltoztatással, elég jelentéktelen varázslat, aztán botot meg út közben könnyen tudott összeszedni. Már gyerekkorában sem tudott így soha halat fogni, de ez pillanatnyilag fel sem merül benne. A legnehezebb része az volt, hogy csalit szerezzen, a fél délutánját ezzel töltötte, de győzedelmesen összeszedett öt, azaz öt darab gilisztát és mindegyiket belepakolta egy üres ásványvizes flakonba, hogy ne szökjenek el. Hálistennek, gyerekkorából még annyi megmaradt, hogy a giliszták, csak úgy mint ő, elég hamar meg tudnak halni levegő nélkül, így kilyukasztotta a kupakot.
Így, felszerelkezve érkezik a stéghez, annak végéig eljutni pedig külön művészet most, amikor az ember érzékei teljesen szét vannak csúszva. Meg ő maga is.
- Szépjóestétcsókolom.
Közli a pasassal, aki hasonló időpontot választott a hattyúetetéshez, mint ő a horgászáshoz. Törökülésbe vágja magát, feltűzi az első gilisztát (egy greenpeace-es a távolban zihálva, izzadtan ébred az ágyában) és platty, beledobja a tóba.
- Ne dobjon nekik semmit, a hattyúk hálátlan rohadékok.
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. március 26. 00:32 | Link

Révész

Nem volt túl izgalmas a stégen üldögélni: a korhadt deszkák szálkái kellemetlenül átszúrtak polisztirol nadrágján, a nádas felett pedig fenyegető gomolyagban rajzottak a szúnyogok (pár testesebb példány pedig a feje felett). A pimasz hattyúk távozása után visszadugta lábait a hűs vízbe, hogy ismét enyhüljön a fájdalom. Hamisan dudorászott közben (bár ő úgy gondolta, Pavarotti is példát vehetne róla).
Alighogy eltelt egy szűk fertályóra, léptek hangoztak fel háta mögött, s nemsoká a stégre lépett valaki – olyasvalaki, akit még sosem látott sem a faluban, sem a kastélyban, sem palotájában. Hóka arc, barnás haj, teljesen jelentéktelen küllem. Hamar le is emelte királyi pillantását az arcról, ám amint elhangzott a „csókolom”, már nyújtotta is kezét. Hadd csókolja meg, ilyen kegyet sem osztogat mindennap!
- Jer hát akkor ide, fiú, a kézcsókra – köszöntötte a jövevényt, bár addigra az már elhelyezkedett tőle pár lépésnyire, kényelmes törökülésben. A köszönése illendő volt, viselkedése megfelelő: úgy tűnt, végre egy illemtudó kölyköt hozott ide a sors. S ő is utálta e hosszú nyakú csirkefogókat: micsoda hasonlóság!
- Azok hattyak – javította ki a fiút. – Fattyú – fattyak, hattyú – hattyak. Ezt mindenki tudja – vetette oda már kissé fitymálóan. Ostoba imposztor – kuncogott fel magában, s megvakart egy viszkető anyajegyet a tomporán. Hát igen, nem lehet mindenki nyelvész.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa