Szira

Szira

Szokásomhoz eléggé híven az éjszakát nem alvással töltöttem, hanem a falut járva ütöttem el az időt. Annak ellenére, hogy hideg van, mindig összefutok valakivel valahol odakint. Mondjuk ez nincs ellenemre abban az esetben, ha nem Kilián jelenik meg. Kapcsolatunk egyre csak romlik, már nehezen bírom az állandó kötekedését.
Az este folyamán betértem a csárdába is, ott egy kicsit eliszogattam pár lány társaságában, akik nemrég érkeztek látogatóba a faluba valamelyik családhoz. Aranyosak voltak, kár, hogy nem maradnak sokáig, és nem tudunk találkozni. Ennek ellenére a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól, amikor én távozásra készültem. Erre a napra elég volt az a két pohár amit megittam, de még nem akartam hazamenni.
A sötétben sétálva kirázott a hideg, főleg mivel feltűnt, hogy van valaki a stégen amikor a tó felé mentem. Még ott egy esti séta, esetleg egy fürdőzés a barlangban, aztán tényleg...hoppá, hoppá...
Ez a srác...ismerős. Közelebb sétáltam a stéghez, ahonnan már meg is bizonyosodtam arról, hogy őt bizony ismerem. Vigyorogva álltam ott, egészen amíg meg nem mozdult és fel nem kelt. Hirtelen a reakcióm az volt, hogy odébb húzódtam, leguggoltam és vártam. Most ezzel mit akarsz, te hülye?
Sajnos Will is észrevette, hogy ott vagyok a közelében, én pedig gondoltam egyet, és a pálcámat előhúztam.
- A legszebb rémálmod - válaszoltam neki, miközben felálltam, és a kapucnimat rendesen az arcomba húzva a háta mögé lépkedtem. - Csak fogd be és add ide a pálcád - parancsoltam rá. Nagyon reméltem, hogy belemegy a játékba, és átadja a pálcáját. Ha ez megtörtént, levettem a nyakamból a sálat, és a szemére kötöttem, hogy ne lásson.

Szira