36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 20:40 | Link

2015.január 22.
Osztrovszky K. Konstantin

Kicsit már sok volt Jarednek a zaj, amivel a többiek körbevették őt a kastélyban, úgyhogy már kora reggel lement a faluba, hogy macskaeledelt vegyen, amit rögtön a zsebébe mélyesztet, aztán keressen magának valami békés helyet, mivel a tanár, aki az első két órájukat tartotta volna, hirtelen beteg lett, úgyhogy a fél délelőtt szabad volt számára. A szobájuk ugyan általában kellemes volt és békés, de most vendéget vitt a másik szobatársuk, ami a fiúnak annyira nem tetszett, úgyhogy inkább más elfoglaltságot keresett, semmint hogy őket hallgassa. Ráadásul, mivel délután legilimenciára is mennie kellett, így jó lett volna még előtte gyakorolni valamicskét, amit úgy nem tudott megtenni, hogy mindenki körülötte mászkált.
Így jutott a stéghez, ami kiváló helynek tűnt egy kis magányos varázsláshoz. Sehol egy teremtett lélek, csak néhány madár repült el olykor a tó fölött, úgyhogy nem kellett aggódnia, hogy probléma lesz. Fel is ült a korlátra még azon a részen, ami nem a víz fölött volt - nem szokott ügyetlenkedni, de látta maga előtt, ahogy beejti a vízbe a pálcát, úgyhogy inkább nem kísérletezett -, és neki is állt.
Nem nagyon figyelte, hogy mennyi idő telt el, mert felváltva próbált abba a nyugalmi állapotba kerülni, amit Gareth-tel már elért, és csak úgy simán nézelődni körbe, hogy pihenjen. Egy ilyen szieszta után aztán lecsukta a szemét, koncentrált, a pálcával megtette a kellő mozdulatot, és kimondta:
- Legilimens.
De ahogy ebben a pillanatban felnézett egy másik szempár került elé, és hirtelen képek tömege a fejébe.
Furcsa, zavarbaejtő képek, mint például egy gyertyafényes vacsora, egy zuhanyzó... Te jó isten. Megint egy másik lány pont itt a stégnél, és... Jared egyszerűen nem tudott elég gyorsan kihátrálni a varázslatból, hogy ne az legyen a vége, hogy teljesen elvörösödve bámulta a férfit, akinek akaratlanul is belemászott a fejébe. Ritka az a pillanat, amikor nem tud megszólalni, de ez most ilyen volt, csak ült ott tovább égő arccal, és pislogott a másikra, hogy most mi lesz.
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 24. 21:40 | Link

Jared S. Nightingale


Hűvös hajnal köszönt rájuk, amint a férfi magára kapkodja összes földön heverő ruhaneműjét. A tegnapi, borszagú pólója eszébe juttat néhány jelenetet, nadrágja övének fémes, csattanó hangjára bevillan egy-egy zavarba ejtő foszlány. Vöröslő arccal lép ki a nő erdei házának ajtaján, hogy ha lehet, a világon túl, a lehető legmesszebb kerüljön a társadalomtól, saját magától, gondolataitól, és lassacskán feltáruló emlékképeitől. Léptei vezetik, vakon sétál, lelki szemei előtt újra és újra lejátszva az elmúlt napot. Az egész napos papírmunka, a pergamenek karcos hangja, a penna finom sercegése, az iroda illata, a minisztériumi baglyok szárnyának csapkodása, majd a kávé, és Léna. Aztán a készülődés percei ugranak kék tükrei elé, hogy a pörgő képek végül egy tusoló forró vízsugara alatt állapodjanak meg. Gerince mentén végigfut a hideg, egy pillanatra le is hunyja égő szemeit. Zsibongó feje azonban nem nyugszik, egyre csak elő-előbukkannak az életében résztvevő női arcok, tincsek, illatok. Lehelete meglátszik a hidegben, de gyorsan fel is oszlik, ahogy minden lépésénél áttör rajta a férfi. Siet, maga sem tudja hová, csak megy, szinte rohan, hogy az egyre sűrűsödő képek mellé szegődő éles hangokat képessé váljon kiszorítani agyából. De bárhogy is szedi lábait, a küzdelem sikertelen marad, már nem ura elméjének, mintha csak valaki más hívná elő az őt gyötrő forró momentumokat. A lába alatt megroppanó fahasábra felkapja, majd megrázza zajos fejét, és egy mély levegővétel után a rámeredő, ijedtnek tűnő fiúra néz. Tekintete fáradt, vörös, hollófekete haja szerteszét áll, mintha csak összes égbekapaszkodó tincse mesélni akarna aktív éjszakájáról. Ruhájának étel- s borszaga van, ő pedig vitathatatlanul másnapos. Zavart, összehúzott szemöldökkel fürkészi a diákot, majd, hogy megszakítsa a közéjük beékelődő csendet, tarkóját vakargatva szólal meg.
- Nem valami fontos órán volna a helyed? - kérdezi, s ekkor a női tekintetek mellé beférkőzik a hivatal épületének képe is. A francba. - Hány óra van?
Olyan nincs, hogy ő elkéssen, az pedig bizonyosan nem lehet jó jel, hogy egy kastélylakó éppen a tó vizénél lófrál tanóra helyett. Hangja bosszúsan hat, de ez nem az ismeretlennek szól, csak éppen élete első kihagyott munkanapját gyászolja. A szeretett munkahely! Szégyenteljesen lesüti tekintetét, majd egy apró sóhaj után kikerüli a srácot, s végigsétál a deszkák mentén, hogy pont mint mikor néhány hete, a Katherine-nel való utolsó találkozásakor tette, most is megbámulhassa a víz koszos tükrét.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 22:28 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Az idegen nem kezdett el üvöltözni, de még csak meg sem akarta átkozni, ellenben roppant zavartan nézett rá, amiből Jared arra engedett következtetni, hogy vagy nem jött rá, hogy éppen belemásztak a fejébe, vagy csak nem érdekli. Akármelyik is volt a megfelelő válasz, nem ő és nem most fogja felhívni a figyelmét erre a tényre.
Egyébként is, kifejezetten meggyötörtnek tűnt a férfi, a ruhája gyűrött volt, és ahogy elhaladt mellette, meg kellett állapítania, hogy az illata sem éppen kellemes.
- Lyukasórám van - válaszolta a fiú a kérdésre, majd elővette a zsebéből az óráját, hogy a kérdésre is felelhessen. - Kilenc óra lesz tíz perc múlva - mondta, és kicsit ő maga is meglepődött, mert nem gondolta, hogy ennyi időt elszórakozott itt.
A másik közben letámaszkodott a vizet nézni, és nagyon úgy tűnt, hogy a következőkben ezt akarja csinálni, mert teljesen elmerült a látványban. Jared el is kezdett gondolkodni, hogy most mit kellene csinálnia, maradjon itt, vagy menjen vissza a kastélyba, hiszen kezdett kínossá válni a csönd. Végül győzött az a fele, amelyik szarvacskát viselt a fején, és továbbra is ott maradt a korláton, viszont meglehetősen semleges hangon tudatta a férfivel az észrevételét.
- Igazán kellemesen néz ki a barátnője - mondta. - Khm... Mindegyik - tette hozzá, és a hangja ugyan vigyorgott, de ő maga továbbra is fapofával nézte az idegent, amihez szerencsére már nem társult vöröses arcszín. Úgy nem lett volna valami meggyőző a piszkálódása.
Kíváncsi volt, hogy a másik mit tesz most, biztonság kedvéért alaposan megmarkolta a pálcáját is, még ha minden képessége ellenére is valószínű volt, hogy nem tudná felvenni a versenyt egy felnőtt mágussal. Na de az is tény, hogy talán még a dolgok ilyetén fordulatát sem bánta volna nagyon, mert utóbb már kezdett berozsdásodni varázslás terén.
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 24. 23:17 | Link

Jared S. Nightingale


Lyukasóra. Hát persze, azonnal gondolhatta volna, hogy ez lesz a fiatalúr válasza. Hiszen tökéletes kitérő lehet, mely igazságának ő aztán biztos nem fog utánanézni - főleg nem ilyen állapotban -, és ha csak egy pimasz kis hazugság is az egész, neki akkor is el kell fogadnia. Tiszta alibi. Másnaposságának köszönhetően hosszasan elmélkedik a diák feleletén, jobbjával közben a nyitva hagyott dzsekijén benyúl, s émelygő hasát simogatja. Régen engedte már magán ilyen mértékben eluralkodni az ital hatását, hogy szemeit még a reggeli világosság is zavarja, és a hangok már-már szúrják dobhártyáját. Kilenc óra lesz tíz perc múlva. Fájón húzza fel fél szemöldökét, kifejezetten rosszul érinti a tudat, hogy egy órája hivatalosan is késésben van. Émelygő gyomrával sétál ki a stég szélére, és óvatosan leguggolva, megcsóválja fejét. Hiába, így nem mehet be, s bármennyire is utálja, a fennmaradó huszonhat szabadnapja egyikét bizony be kell áldoznia erre a délelőttre. A fenébe is. A fiatal srácról el is feledkezik néhány percre, mikor az megszólalván olyat mer mondani, amit először Konstantin el sem hisz.
- Hogy mondtad? - egészen lassan fordítja hátra fejét, hogy a diákra egy kérdő pillantást küldjön. Merész kijelentés egy olyan korú férfiútól, mint a rámeredő szőke, akinek tojáshéjas hátsója még néhány évig gyanúsan pelyhedzeni fog. - Szóval te jártál a fejemben. Vicces.
Saját kínjában végül felnevet, s nagyot nyög, ahogy zsibbadó lábain lassú mozdulatokkal kiegyenesedik, hogy teljes testével visszatudjon fordulni a fiatal gondolatcsempészhez. Tele van velük Bogolyfalva. Egyszerűen le kéne szedni a fejét, elvenni az összes emlékét, vagy csak talpas pohárrá varázsolni, hogy többé - de legalábbis ezen a napon - meg se tudjon szólalni. Nyomora csendjében mereng el néhány lehetőségen, közben végig a fiú tekintetét fürkészi. Már éppen megszólalna, mikor az úrfi újfent bátorkodik megszólalni. Nagyon-nagyon mulatságos, hogy éppen egy kamasz veszi elő őt, méghozzá pont ezen a reggelen. Röhögve csóválja meg fejét, szemeit nevetése alatt le is hunyja, s üres fejjel hahotázik a borzalmas helyzeten. Rendkívül kínos, mégis elragadó, hogy valaki ennyire ostoba legyen, és csevegni kezdjen egy már érett férfi magánéletéről.
- Melyik tetszett annyira, hm? - kérdezi vigyorgósan, olykor-olykor felnyögve fájós gyomra miatt. Végül úgy dönt, nem bántja a diákot, elvégre ő is volt fiatal, csinált dolgokat, köztük néhány nagyon rosszat is, így hát semmi joga büntetni az emléktolvajt. Mély levegőt vesz, ezzel is nyugtatva émelygő testét, majd érdeklődve visszapillant a srácra. - Mennyit láttál?
Nem elhanyagolható a kérdés, hiszen útja során Konstantin igen pikírt gondolatoknak is teret engedett. Azok nagy része pedig pont annyira intim, és bizalmas, hogy arról a megfelelő személyeken kívül ne akarjon tudni senki más. Főleg ne tizenéves fiúk. Még a hideg is átfut a hivatalnok karján.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 23:49 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Bizony isten, nem érti, hogy miért maradt itt a férfi, mikor láthatóan nem a beszélgetés volt az elsődleges célja, hanem a víz fürkészése. Még az is megfordult a fiú fejében, hogy netán a tóba akarja vetni magát - ami ennyi nőnemű egyén társasága után, mint amit volt szerencséje megtekintetni, nem is csodálna - de erre utaló dolog sem történt. Éppen ezért gondolt rá, hogy na, akkor itt az alkalom, lehet kísérletezni, hogy mit szólnak az emberek az efféléhez, mint amit az imént elkövetett.
Hát igen, úgy tűnik a másik csak most realizálta, hogy Jared járkált a fejében.
- Azt mondtam, hogy szép a barátnője - ismételte meg a kérdésre, aztán mikor a férfinek leesett a dolog, akkor bólintott. - Így van. Bár végképp nem szándékosan. Belesétált a varázslatomba - mondta. Esze ágában sem volt egyébként bocsánatot kérni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a másik nem figyelt rá, hogy éppen egy pálcát szegeznek rá, még ha csak véletlenül is. Ha rossz szándékkal lett volna, akkor a férfi mostanra akár már halott is lehetne.
A következő kérdésre aztán megvonta a vállát.
- Nekem egyik sem különösebben, de általában véve nem rossz rájuk nézni - felelte. Ezek a nők hozzá már idősek voltak, körülbelül olyan érzést keltettek benne, mint ha egy plakáton látna valakit, de azt el kellett ismerni, hogy nem voltak csúnyák. A második kérdés viszont érdekesebbnek bizonyult.
- Többet, mint szerettem volna - fintorodott el, de nem állt szándékában igazán kifejteni a dolgot. Egyrészt mert gondolni sem akart rá, másrészt meg mert a másik valószínűleg pontosan tudta, hogy mire gondolt idefelé jövet. Azt meg megint csak nem akarta megosztani vele, hogy olyan gyorsan hátrált ki a fejéből, amilyen gyorsan csak tudott, mert még a lelki szemeit is égette a látvány. Nem, hiába volt tinédzser, egyáltalán nem volt kíváncsi mások hálószobatitkaira.
- Mindenesetre pontosan annyira nem érdekelnek a titkai, mint ott az a darab kavics, megnyugodhat - bökött egy földön heverő kő felé.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 24. 23:51
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 25. 00:28 | Link

Jared S. Nightingale


Pálca? Pálca. Az imént szegeztek neki egy - egyébként szépen megmunkált - pálcát, ami vagy annyira megszokottá vált számára, hogy egy ilyen nehéz reggelen még csak észre sem veszi jelenlétének súlyosságát, vagy éppenséggel annyira elfoglalta a fejét eltömítő pucér képek sorozata, hogy egy rászegezett pálca mellett könnyedén képes elhaladni. Méghozzá szó szerint. Inkább egy halálos átok, mint egyszerre ennyi nő az ember agyában, nem így van? De. Pislog néhányat lányos zavarában, majd tehetetlen lelki vergődésében hangosan felröhög. Hát ez egyre jobb lesz. Jobbját a srácra emeli, mutatóujjával annak mellkasára céloz, és kiegyenesedve, egyre intenzívebben röhög. Ez az idióta választ ad költői kérdésére. Képes, és megismétli, csakhogy még röhejesebb legyen helyzetük. Konstantin egy pillanatra lefagy, nevetése elhal, és ijedté torzuló tekintettel les körbe a stégen. A közeli fákat figyeli, megpördül tengelye körül, és a víztükrön át, a messzeségbe mered. Csak most az egyszer ne legyen itt Katherine! Ugyanis ez halál ciki. Még neki is. Visszafordul az idegen sráchoz, és ahogy ránéz, ismét nevetésben tör ki. Vállai és mellkasa rázkódik, ujjaival kicsorduló könnyét törli le.
- Igen, már mindent értek - mondja, miután nevetése teljesen kimúlt. - Nem elég, hogy végignézted életem összes intim együttlétét, még engem hozol ki érte felelősnek. Aurornak készülsz, mi?
Fáj az igazság, főként, ha ilyen hosszúra nyúlik, és pont egy kamasz vágja az ember képébe. A hivatalnok összes rosszulléttől szenvedő porcikáján igyekszik erőt venni, hintázó gyomrán túl, még mindig zsibongó fejétől is eltekinteni, hogy amennyi önmagába vetett hite és eleganciája maradt, azzal a fiú fölé kerekedjen. Feszesen kihúzza magát, mely mozdulatra háta hangosan kiroppan, s a roppanás hangja nyomban eszébe is juttat egy újabb éjszakában ragadt emlékmorzsát, minek hatására ismételt nyögés hagyja el kiszáradt ajkait. Mindig tudtam, hogy nincs Isten. Dzsekijét összébb húzza, és néhány fokot megdőlve, figyelmeztető jelleggel felemeli mutatóujját.
- Ne nézd a hozzám tartozó nőket, a véleményedet pedig végképp tartsd meg magadnak - morogja, arról ügyesen megfeledkezve, hogy ez a szerencsétlen diák éppen neki ad választ. Ugyan. Tudni kell csendben maradni. - Többet. Mindjárt hányni fogok.
És valóban. Öklendezni kezd, tovább nem képes nyugtatni a gyomrában életre kelő hurrikánt. Tudni, hogy amit idejövet saját maga látott és érzett, azt egy csenevész kölyök is átélte, nos éppen elég bizarr ahhoz, hogy az ember alól kiszaladjon a talaj. Éppen csak arra van ideje, hogy elforduljon a sráctól, és lehajolván a tóba engedje a borból megmaradt vöröslő színt. Aztán visszaegyenesedik, zsebéből elővesz néhány zsebkendőt, és amennyire tudja, rendbe szedi magát. Ennél nem létezik lejjebb. Nincs más megoldás, most már komolyan el kell gondolkodnia a fiú talpas pohárrá változtatásán.
- Izé - csuklik egyet, majd a diákhoz fordul, udvariasan kezet nyújt. Igen, egy hányás mindenkit összehoz. - Osztrovszky Konstantin vagyok, és a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Bogolyfalvi Kirendeltségén, mint Nemzetközi Máguskapcsolatok főmunkatárs dolgozom. Ha már az intim szokásaim ismered, egy név sem árt.
Önhitten tartja a szemkontaktust a másikkal, hiszen pontosan tudja, a legfontosabb, hogy minden helyzetet uralni tudjunk. Ez pedig helyzet a javából.
Utoljára módosította:Osztrovszky K. Konstantin, 2015. január 25. 00:51
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 00:53 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Nem kicsit komikus a helyzet, főleg annak fényében, ahogy a férfi lereagálta a pálca kérdését. De hát akárhogy is, Jarednek igaza van. Alapból az volt a véleménye, hogy az ember ne mászkáljon védtelenül és elgondolkodva olyan helyen, ahol ennyien és ennyiféleképp támadhattak rá. Mindenesetre nem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el az idegen széles jó kedvén.
- Nem éppen - felelte, csak a rend kedvéért, bár a másiknak igen kevés köze volt hozzá, hogy mi akar lenni. Na meg azt sem tette helyre a fejében, hogy azért annyira sokat nem látott, de nem igazán állt érdekében helyreigazítania a férfit.
A hirtelen kedélyváltozásra csak felvonta a szemöldökét, és a figyelmeztetés sem hatotta meg túlzottan.
- Maga kérdezte - vonta meg ismét a vállát. Ő eredetileg csak egy ártatlan, dicsérő megjegyzést tett, nem is tudta, hogy miért kell ennek ennyire nagy feneket keríteni. Ráadásul amennyire homályosak voltak a képek, gyakorlatilag nem is látott semmi lényegeset. Valószínűleg ha ezt tudta volna a férfi, akkor hálát adott volna a másnaposságnak, így viszont csak a gyomortartalmával ismertette meg a halakat.
Amikor felemelkedett, akkor egyáltalán nem nézett ki jól a pasas. Az már Jared számára is nyilvánvalóvá vált, hogy jócskán beiszogatott múlt éjjel, és ha őszinte akart lenni, akkor kicsit sem sajnálta azért, mert rosszul van. A fiúnak eléggé jól körvonalazott elvei voltak fiatal kora ellenére is, és ezek közül az egyik volt az, hogy a részeg ember undorító.
- Rosszul van? Kér valamit esetleg? - kérdezte, mert az azért kellemetlen lett volna, ha itt ájul el a másik. - Van nálam... keksz - javasolta aztán, bár fogalma sem volt, hogy ez segítene-e bármit is a helyzeten, ha csak a gyomorsavat le nem köti. Igaz, a keksz igazából macskának való jutalomfalat volt, de ez már részletkérdés.
Közben az idegen odajött hozzá, és kezet nyújtott felé. A fiú egy röpke pillanatig nézte a másik tenyerét, aztán felpillantott, és megszólalt:
- Kérem, ne sértődjön meg, de most takarította magát ki a hányásból. Suvickus - billentette picit oldalra a még mindig a kezében szorongatott pálcát, és ha ezek után nem átkozták le azonnal vagy pofozták fel, akkor megfogta az immár tiszta kezet, és bemutatkozott.
- Jared S. Nigthingale, elsős, Eridonos diák, szolgálatára.
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 25. 11:47 | Link

Jared S. Nightingale


Jelen körülmények között igazán nem várható el a hivatalnoktól, hogy teljes egészében megértsen, felfogjon vagy épp hogy csak ne reagáljon túl apróságokat. Zúgolódó fejének már az is éppen elég súlyos vétek, hogy a szemben álló szőke törpe, engedélye nélkül is képes belemászni bizonyos szegmenseibe, ahová még ő is csak nagy ritkán, egy pohárka erős mellett mer ellátogatni. Mint mondja, jobb azt a szekrényt lakat alatt tartani, mert ha egyszer kinyílik, soha nem tereli vissza sötétjébe a mumust.
- Ne is - hagyja jóvá a fiú válaszát, és saját gondolataival egyetértve bólint néhányat. - Én auror lettem, de az iskola végére úgy kifogyott belőlem a lendület, hogy a bizonyítványom nem szívesen mutatnám meg. A fenét se érdeklik kötelező havi börtönórák, meg fogyatékos, elkényeztetett, gazdag szülők ivadékainak kergetése, na nem, engem aztán nem.
Azzal nem törődik, hogy a diákot egyáltalán foglalkoztatja-e egy másnapos, pocsékul festő minisztériumi dolgozó múltja. Mesél, mintha csillogó szemekkel kérdezték volna. Tekintete a messzeségbe mered, egész valóján látszik, hogy emlékeiben utazik. Ritkán fordul elő vele efféle, általában senkivel nem beszél életéről. Arról például, hogy a mesterképzés után hová tűnt, s mit csinált három hónapon át, egyetlen ember sincs, ki rajta kívül bármit is tudna. És ez így jól is van. Elmosolyodva pillant a fiúra, aztán ő is megvonja vállait. Okos, szemfüles kis alakkal van dolga, akibe szorult annyi szufla, s ostoba merészség, hogy ne féljen bárki előtt kiállni saját igazáért. Tiszteletreméltó tulajdonság. Bár már nem lát rá sok esélyt, de ha mégis születne egy fia, hasonlónak képzelné, mint ezt a gondolatcsempészt maga előtt. Halkan hümmög, érzi a vesztét, és a felajánlást sem tudja már elfogadni. Gyomrában ugyanis nincs már semmi, amit le kellene kötni.
- Kössünk alkut - ajánlja már tiszta kézzel, Jared könnyű, de igen hasznos varázslatára köszönésképp csupán biccentve egyet. - Elfelejted ezt a kis incidenst, mindent amit látni véltél, én meg eltekintek attól, hogy behívassalak egy hosszú, gyötrelmesen izzasztó elbeszélgetésre.
Komolyan, egyre tisztább fejjel néz le a Nightingale fiúra, lassan visszanyeri általános tartását, ezzel együtt pedig hangjában is megjelenik a hivatalos él. Jó gyerek áll szemben vele, aki nem állhat bírói pályájának útjába. Meg egyébként is, ők ketten még hasznosak is lehetnek egymásnak.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 13:44 | Link

Osztrovszky K. Konstantin

Nem kicsit lepődött meg rajta, hogy az előbb hangosan röhögő, aztán őt alaposan megfedő ember most éppen élettörténet mesélésbe kezdett, de hát mit volt mit tenni, ha így alakult, akkor már végighallgatta. Neki egyébként sem tetszett túlzottan az auror pálya, ami olyannyira népszerű volt társai között, részben éppen ezért, részben meg azért, mert nem volt kedve senkinek a mocskos ügyleteiben turkálni, arra elég volt az egész eddigi élete meg az apja. Így hát hagyta, hogy a férfi kibeszélje magát, egyébként sem tűnt teljesen beszámíthatónak így hangulat ingadozva és piszkosan, úgyhogy kár lett volna koptatni a száját.
Szerencsére a tisztítás nem esett a másik szemében olyan bűnnek, ami miatt halált érdemelne, úgyhogy Jared is megúszta átok és zúzódások nélkül. Ezért eléggé hálás volt a sorsnak, mert így is elég traumát szedett össze mára a férfi emlékei által, nem hiányzott mellé még egy újabb.
- Megegyezhetünk - biccentett rá az ajánlatra a fiú. Ugyan nem igazán értette, hogy mégis miért vinné be őt a pasas a minisztériumba, de tény ami tény, nem hiányzott neki, hogy bárki is elkezdjen utána kutatni. Nem, annak határozottan nem lett volna jó vége, úgyhogy most már egyszerűen csak szeretett volna szabadulni a helyzetből, és visszamenni a kastélyba, mert lassan kezdődni fog az órája. Ráadásul a hivatalnokon annyira látszott, hogy próbál úrrá lenni a megmaradt tekintélyén, hogy szinte már megsajnálta.
- Sőt, mondok jobbat. Mi itt ma nem is találkoztunk - ajánlotta fel, miközben újra földet ért a lába, mivel hogy leugrott a korlátról. - Viszont nekem most már órára kellene mennem - tette hozzá, várakozón a férfire pillantva, hogy vajon akar-e még valamit, vagy ő is útjára indulna már.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa