Annelie

Savannah
Az utolsó reggelem Savannah-ban. Szokásos minden, leszámítva, hogy 4-kor keltem, hogy 5-re becsekkoljak a reptérre, és 7-kor elindulhassak Cork felé, majd repülhessek tizenvalahány órát tök egyedül. Apám kikísért a reptérre, hogy aztán hazavezethesse a kocsimat. Azt hittem érzékenyebb búcsút veszünk egymástól, de végül csak lepacsiztunk, kivettük a cuccaim, és búcsút intettünk. Az azt követő 2 órát mindenféle ajándékok vásárlásával töltöttem. Mikor épp a táskákat nézegettem, hirtelen beugrott Amira. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy mit szólna, ha vennék neki valamit, és így 2 év után meglepném vele. Habár hallottam róla, hogy azért ő már nem az a kis rosszkislány, aki 2 éve volt. A bababolt mellett gyors léptekkel elhaladtam, és a gondolataim azonnal elterelődtek Amiráról. Sokkal sötétebb dolgok jutottak eszembe.
Cork, Írország
Leszálltam a repülőtéren, felvettem a csomagjaim, majd kifele menet azonnal megláttam Audrey-t és anyát. Egymás mellett álltak, de nem fogták egymás kezét, anya leveleiből tudom is, hogy miért. Audrey mindenért őt hibáztatja, de egyébként feleslegesen. A válás mindkettőjük hibája volt, de én már ezzel nem is foglalkozom. Gyors léptekkel közeledtem feléjük, és azonnal felkaptam a kis lurkót. Anyám ölni tudott volna a szemeivel. Ha rám nézett és én visszanéztem volna, azonnal elkapta a tekintetét. Stella és Jace miatt is dühös volt, de amiért leginkább, hogy apámnál maradtam.
- Van még időnk, míg indul a vonatod. Beüljünk valahova enni, vagy hazajössz és ott eszünk? – kérdezte anyám kifejezéstelen arccal.
- Nem vagyok éhes. – válaszoltam neki hasonlóképp. A megmaradt 2 órát Audrey-val töltöttük egy közeli parkban. Anyám közölte, hogy ő hazamegy, majd kísérjem haza Audrey-t. 2 éve nem látott.
Bagolykő
Miután megérkeztem, nem tudtam merre induljak. Tudtam merre van az iskola, de egyszerűen nem tudtam besétálni. A mobilom megszűnt működni, most hogy már nem a muglik között voltam, pedig már egészen hozzászoktam az unalomból egész nap a social médián lógáshoz. Ritkán tettem így, de úgy éreztem, hogy most nagyon jól esne egy szál cigi. Stella miatt kezdtem el ezt is. Elsétáltam a közeli stéghez, levágtam a nagy katonás hátizsákom a földre, leültem a stégre, és elővettem egy szállal. Ritkán esett ilyen jól.

Annelie

Savannah
Az utolsó reggelem Savannah-ban. Szokásos minden, leszámítva, hogy 4-kor keltem, hogy 5-re becsekkoljak a reptérre, és 7-kor elindulhassak Cork felé, majd repülhessek tizenvalahány órát tök egyedül. Apám kikísért a reptérre, hogy aztán hazavezethesse a kocsimat. Azt hittem érzékenyebb búcsút veszünk egymástól, de végül csak lepacsiztunk, kivettük a cuccaim, és búcsút intettünk. Az azt követő 2 órát mindenféle ajándékok vásárlásával töltöttem. Mikor épp a táskákat nézegettem, hirtelen beugrott Amira. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy mit szólna, ha vennék neki valamit, és így 2 év után meglepném vele. Habár hallottam róla, hogy azért ő már nem az a kis rosszkislány, aki 2 éve volt. A bababolt mellett gyors léptekkel elhaladtam, és a gondolataim azonnal elterelődtek Amiráról. Sokkal sötétebb dolgok jutottak eszembe.
Cork, Írország
Leszálltam a repülőtéren, felvettem a csomagjaim, majd kifele menet azonnal megláttam Audrey-t és anyát. Egymás mellett álltak, de nem fogták egymás kezét, anya leveleiből tudom is, hogy miért. Audrey mindenért őt hibáztatja, de egyébként feleslegesen. A válás mindkettőjük hibája volt, de én már ezzel nem is foglalkozom. Gyors léptekkel közeledtem feléjük, és azonnal felkaptam a kis lurkót. Anyám ölni tudott volna a szemeivel. Ha rám nézett és én visszanéztem volna, azonnal elkapta a tekintetét. Stella és Jace miatt is dühös volt, de amiért leginkább, hogy apámnál maradtam.
- Van még időnk, míg indul a vonatod. Beüljünk valahova enni, vagy hazajössz és ott eszünk? – kérdezte anyám kifejezéstelen arccal.
- Nem vagyok éhes. – válaszoltam neki hasonlóképp. A megmaradt 2 órát Audrey-val töltöttük egy közeli parkban. Anyám közölte, hogy ő hazamegy, majd kísérjem haza Audrey-t. 2 éve nem látott.
Bagolykő
Miután megérkeztem, nem tudtam merre induljak. Tudtam merre van az iskola, de egyszerűen nem tudtam besétálni. A mobilom megszűnt működni, most hogy már nem a muglik között voltam, pedig már egészen hozzászoktam az unalomból egész nap a social médián lógáshoz. Ritkán tettem így, de úgy éreztem, hogy most nagyon jól esne egy szál cigi. Stella miatt kezdtem el ezt is. Elsétáltam a közeli stéghez, levágtam a nagy katonás hátizsákom a földre, leültem a stégre, és elővettem egy szállal. Ritkán esett ilyen jól.

Bentley

Késő este futott be a vonat előző nap a bogolyfalvi vasútállomásra. Annie pár napot otthon töltött, a cirkusz hazai terepen adott előadást. Minden jól alakult, de vasárnap még muszáj volt gyakorolnia az új előadásra. Lassan bemutathatja az íjászat és légtorna vegyítését.
Az este után reggel nehezen kelt fel, kellett innia abból az élénkítő főzetből amit Máté szokott inni. Az órákon szorogosan jegyzetelt, ugyanis mindjárt itt a vizsgaidőszak, és totál le van maradva. Leckéket is írt, kivételesen a Rellon tanulószobájában. Tök egyedül volt, nem is csoda. Itt mindenki lusta mint a bűn.
Már hat óra volt, mikor minden másra is jutott ideje, többek között a DÖK-re, meg a mentorságra. Az újak jó kezekben vannak, már kevesebbszer sikerül eltévedniük is.
Kicsit később lyukadt ki az erdőben, a sátránál, és íjával felszerelkezve indult az erdő mélyére lazítani. Sötét farmert, és sötétkék pamutpólót viselt, haja copfban, enyhe smink az arcán. Sötét volt, szeme csak lassan alkalmazkodott hozzá. Egy-két madár volt a látókörében, semmi más. A bokrok zörögtek, a vörösnek nagyon kellett figyelnie, hova lép.
Egy vastag, magas fa lombkoronája közé mászva figyelte meg, ahogy valami XX besorolású bestia a fa alatt kotor. Nem figyelt, a nyíl egy szempillantás alatt találta el. Annie leugrott a fáról, és bedobta a hátizsákjába, aztán ahogy megfordult, csak annyit látott, hogy valami nagy áll vele szemben, és egy nagy ütést érzett a fején, majd elájult.
Pillái remegtk ahogy próbálta kinyitni a szemét. A feje hasogatott, égett, odanyúlva pedig felfedezte, hogy vérzik is, és az arca is olyan volt. Nagy nehezen feltápázkodott, a táskájának hült helye volt, de legalább az íja megvolt.
Egyenesen indult el, mihamarabb ki akart kerülni onnan, hogy letörölje sebét.
A tavacskához érkezett, nem látott senkit, bár amúgy is furcsa volt a látása az ütéstől. A stégre baktatott, szédelegve, és az oldalába kapaszkodva hajolt le a vízhez, hogy lemossa az arcáról a vért.