36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 17. 15:51 | Link

Leónia

Szörnyen unatkozva lógattam bele a lábamat a vízbe. A stég szélébe kapaszkodva tisztán látszott a tavacska fenekén a sok apró kavics és zöld moszat, no meg némi szemét, amit az előttem itt ülők hajigáltak bele. Valószínűleg a meleg miatt ilyen sekély a tó vízszintje, ami alapjáratban sem mondható valami nagynak.
Pedig milyen lenne már, ha lenne rajta egy csónak, vagy egy kishajó, aminek a segítésével akár a közepére is bemehetnénk? Működhetne akár étteremként is... Csak nagyobbnak kell varázsolni a tavat, ami itt egy tapasztalt és hozzáértő varázslónak gyerekjáték lenne. Petíciót erről!
Az erdőhöz közelebbi részen mászkált valaki, akit nem nagyon bírok, ezért "menekültem" a nádas takarta stéghez. Előre-hátra himbáltam lábaim az állóvízben, minden irányba szétterjedő fodros hullámocskákat képezve a tükrén. Még most is bennem van a nagy, hegyes fogú haltól való félelem, ami egyszer csak előbukkan az iszapból és bekapja a nagylábujjam. Azt hiszem a csuka tud ilyet. Na meg milyen guszta, hogy egy tök békés helynek tűnik ez a tó, aztán a tévében mégis akkora dögöket húznak ki ilyenekből, mint két ember egymáson. Az azért már nem vicces...
Hátradőltem a fadeszkákon, amin ha a Balatonról jól ismert madárürülék nem is, azért pókhálók, szöszök és öreg horgászok mocska úgy ahogy szépen tarkították. Természetesen a fejem körül bűbájjal megtisztítottam leendő támaszomat, annyira azért nem vagyok már varázslásképtelen.
Csendben, rezzenéstelen arccal néztem a kék ég felé. Már nem volt olyan magasan a nap, hogy hunyorognom kellett volna, de a napszemüvegem még azért rajtam volt. Zuhanyzáskor jó látni, hogy a lábam bizonyos szakaszain és egyéb testrészeim kivételével már egész jó bőrszínem van. Ez nagy eredmény, a bőröm ugyanis könnyen leéghet, ha nem vigyázok.
A tarkóm alatt átkulcsolt kezeimmel támasztottam a fejem, hogy szükség esetén rápillanthassak a tavacska túloldalára, és azzal szórakoztam, hogy a többieket néztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 18. 01:53 | Link

Gászton

A víz olyan vonzó közeg ebben a szépséges időben. Szép? Kinek hogy. A jeti biztosan sírva borotválná le az összes szőrét, ha erre kéne sétálnia. Márpedig megszámlálhatatlanul sok errefelé a szerelmes pár. Éppen csak egy aprócska Lencsilány pancsikol magányosan a tóban. Pont, mint Ariel, mielőtt a herceg eladta volna egy sushi bárnak.
Kék fürdőruháján halacskák úszkálnak körbe-körbe, mert hisz abban, hogy így majd beleolvadhat környezetébe, és nem zavarja meg a tó természetes élővilágát. Tán még be is fogadják maguk közé víz alatti világukba, s lehetne akár sellő is. Bár tény és való, ezek a sellőcskék leginkább úgy néznek ki, mintha romlott pacalt ettek volna, s azóta is menne a hasuk. Leonie sokkal inkább kedveli varázstalan nagyszüleinek tévéjében látott egyéb elképzeléseket. A muglik néha olyan viccesen  tudnak ábrázolni egy-egy lényt…
Na, de kedves barátaim, térjünk csak vissza oda, ahol a sztori kezdődik.
Kis törpénk boldogan fürdőzik a langymeleg vízben, s éppen azt játssza, hogy két nyúl beszélget a víz alatt. Ujjaival V-t formáz, ami egyenlő a nyuszik füleivel, majd félig elmerülve, bugyborékolva szinkronizálja új házi állatkáit. Hogy ennek van-e bármi köze ahhoz, hogy gombapörköltet evett reggelire…
Éppen nagyot ugrik a nyúl, mikor a háttérben megpillant egy alakot. Tekintete vagy fél percig időzik a stégen sütkérező diákon, mire egy nagy vigyor közepette elmerül a vízben, s elkezd felé úszni. Esélytelen lenne, hogy Gászton ne vegye észre, de a srác pont kiterült, mint egy megfáradt béka az úttesten, úgyhogy csak oson és oson… pontosabban úszik, s haja külön lényként követi őt, míg el nem éri a stéget. Ott aztán vigyorogva kiemeli fejét a vízből, s nevetését alig visszafojtva megrántja Gászton lábát. Természetesen ahhoz nincs elég ereje, hogy így simán berántsa őt a vízbe, meg aztán ledarálná a fél gyerkőcöt a stég fája, ha végighúzná rajta. De talán sikerült frászt hoznia egyik szeretett pajtására. Nem mellesleg még nem jött rá, hogy kit molesztál éppen valami egészen felismerhetetlen artikulálatlan üvöltés közepette. Merthogy úgy hatásosabb, nemde? Már csak az volna kellemetlen, ha a srác egy egyszerű mozdulattal lerúgná a fejét…
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2014. július 18. 10:59 | Link

Leónia

Ráérősen bámészkodtam a lehető legnagyobb flegmasággal és felségérzettel. Mintha minden az enyém lett volna körülöttem, az embereknek pedig egyenesen tiltott dolog volt az én jelenlétemben a stégre lépni.
Valószínűleg csak nem akartak zavarni, mert tök ciki csak úgy, minden ok nélkül odasétálni egy magányosan pihenő alak közelébe.
Épp egy nagyobbacska felhő úszott az égen felém, amikor elugorhatott mellettem egy béka. Kár, pedig szívesen elálmodoztam volna még arról a felhőről, mert az alakja is egy maciéhoz volt hasonló. Ehelyett felvont szemöldökkel emeltem meg egy kicsit a fejem, hogy újból előrenézzek, de senkit sem láttam magam előtt. Pedig ha tudtam volna, hogy mi vár rám...
- Ááá! - ordítottam el magam mindenféle szégyenérzet nélkül torkom szakadtából, amikor valami vizes és nyálkás kéz elragadta a lábam. Mindkét karommal a stég szélét szorítva próbáltam megszabadulni a szörny karmai közül. Erre nem sok esélyt láttam, hogy sikerülhet, de az egyik lábam sikerült felhúzni magam mellé, így pedig teljes erőmmel rugdaltam, kalimpáltam a titokzatos támadóm ellen, ám mindez olyan gyors pillanatok alatt történt, azaz annyira ösztönösen jött cselekvésmozdulat volt, hogy nem is gondolkodtam reálisan.
Mert ha még egy kiálló valamihez értem volna mondjuk hozzá, vagy ha víziállat nézi eledelnek a lábujjaimat, akkor is megugrottam volna a deszkán. De ez egy erőteljes rántás volt, s nem akart engedni.
A peremen kapaszkodva azonban már ülve tartózkodtam, így pedig egyből kiszúrtam valamit. Vörös haj... Vörös haj és szerencsétlenség. Ez Leóniaaa!
- Basszus már! Leonieee?! Te normális vagy? - dőltem vissza levegő után kapkodva egy nagy koppanással, mert bevertem a fejem.
- Komolyan mondom... Egyszer még te viszel a sírba. Mit keresel te itt? Mássz fel ide és mesélj! - nyújtottam ki neki a kezem a tó felé dőlve, hogy szükség esetén segíthessek feljutni a vöröskének.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 26. 22:59 | Link

Gásztonka, a helyre legény

Egészen mulatságosnak tartja, hogy Gászton úgy üvöltözik, mint egy kakadu, ha kitépik a tollát. Pedig csak a lábát kapta el a fiúcskának: igaz, arra elég masszívan rámarkolt, s csak akkor engedi el, mikor elkezd rugdalózni. Csúnya vég volna egy fiatal, ereje teljében lévő hölgynek, ha lerúgnák a fejét a helyéről. Inkább visszacsobban a vízbe, s jóízű kacagásba kezd.
-Gááhháhászton – nevetgélve, ugrándozva örvend barátocskájának, aztán már csak a nagy bugyborékolás marad utána. Szinte észre sem veszi a nagy mulatságban, hogy elmerült, ezért nem kis meglepetésként éri, mikor a tüdejébe felszippant egy tálca kupicányira való szutykos vizet. Krákogva, köhögve, de ettől függetlenül még mindig nevetve tör ismét a levegőre. Még hallja, micsoda dicsérő szavakat kap a banános sráctól.
-Én vagyooook! – kiáltja boldogan, mihelyst megszűnik fuldokolni, majd elfogadja a felé nyújtott kezet, s cseppet sem nőiesen – leginkább úgy, mint egy hasfájós rozmár – kivergődik a stégre, hogy következő mozzanatával máris rávetődjön Gásztonra. Nem ad neki esélyt a menekülésre, jól megszorongatja, mondhatni beletörölközik.
-Szia Gászton! Ariel vagyok! Látooood? – megrázza a fejét, mint egy valamirevaló kiskutya, s csöpögő tincseivel beteríti az előtte ücsörgőt. Tán még arcon is vágja, de a legkevésbé sem zavartatja magát emiatt.
-De ne haljál meg, mert akkor szomorú és bűntudatos leszek. Te sem akarhatod, hogy a pokolra jussak miattad, amiért véletlenül megöltelek. Viszont ha majd nagy és híres ereklyevadász leszek, tényleg elvihetlek valamilyen sírba, és akkor együtt kalandozunk majd! Ugye te is várod már? – izgatottan mászik bele a másik arcába; lelkesebb nem is lehetne.
-Hableányosat játszom – hirtelen témaváltással válaszol a feltett kérdésre. –Játszol velem hableányosat? A mamám tévéjében láttam egy mesét, ahol volt egy sellőlány, akinek olyan vörös haja volt, mint nekem. És tudod mi történt vele? Találkozott a herceggel! Szóval most te leszel a herceg, mert te szőke is vagy meg… hát nem tudom. Lovad az nincs. Akkor te leszel a szegény herceg, akinek nem telik lóra. Ne félj, majd szerzünk pénzt lóra… kiülhetünk a térre, és énekelhetünk, akkor majd gazdagok leszünk! – összevissza hadovál. Végül is, Gászton azt kérte, meséljen…
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa