36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 10. 21:12 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Őrületes meleg van, ami már lassan átcsap az elviselhetetlen kategóriába. Az egész csak lenge ruhában, jéggel, árnyékban, a ház hűs helyein, vagy sötétedés körül a tó partján lesz elviselhető. Nem mellesleg nem a meleg az egyetlen dolog, ami mondhatni kikergette az otthonából a rellonost. Manda kezd becsavarodni attól, hogy az órákra bejárást felváltotta lassan az itthon ülés, a mászkálást a pihenés, a számára fontos emberek közelségét meg a magánya. Igen, azt sem bírja, ha rajta lógnak, de a másik halála ez az üresség, ami körülveszi. Nem is a terhességtől inkább ettől kezd teljesen begolyózni. Mikor kisebb kitérőket tesz, vagy Lexivel fut össze a játszótér környékén. Ami a maga részéről még mindig elég abszurd és teljesen képtelen elképzelni, hogy nem sok időn belül azok táborát fogja erősíteni, akik oda járkálnak a saját gyermekükkel.
Egy mély levegőt véve lép ki aztán a házból, a gondolatait félretéve, mostanában gyakran söpri a gondokat a szőnyeg alá, és elindul a stég felé. A lányok még nem értek haza, szóval csak egy cetlit hagyott, hogy majd jön. Kiva nem lesz boldog, ebben teljesen biztos. Olyan, mintha ő lenne a szülő a háznál, akinek ott van a három neveletlen lánya, mindegyik más egyéni kis „gonddal”. Már amelyik kicsi… Túlaggódja magát, szimplán, amiből rendszeresen összedörrenések lesznek.
Miközben az utca vége felé ér, kezeit a zsebébe csúsztatva figyeli, ahogy kezd tényleg sötétbe borulni a táj, de még közel sem abba a komor feketeségbe, amibe kellene. Bár út közben látott pár visszafelé igyekvőt, akik jól megnézve összesúgtak egymás között, nem törődött vele különösebben… ó a pletykák, abból, mióta ekkora hassal ki mer mozdulni kapott bőven, már isten tudja hány apát jósoltak neki a gyermeke mellé, ráadásul a kedvencei között van, mikor azt sem tudják eldönteni, melyik Philips lányról is van szó.
Szépen, lassan, komótosan ér ki a stégre, aminek kisétál a legvégéig, közben furcsa érzése is van, mintha figyelnék. Nem az a paranoiás egyed, így csak szétnéz egy pillanatig, de csak egy-két távolodó alakot lát, így a korlátig baktatva megy, majd megtámaszkodva azon nézi a tiszta víztükröt, amiben a kihunyó napfény utolsó sugarait még távolról látta, ám közelről ennek már nyoma sincs. Igazán tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy még ebben a nyugodtságban is feszengjen valaki, és azért ehhez Manda nagyon ért. Lehajtja a fejét és csak mormog magának, hogy most már fél lábon is kibírja a hátralévő kis időt, aztán kezdhet aggódni mit kezd a dologgal…
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 10. 21:40 | Link

Manda
július 10., este

Nehezen viselte a meleget, még a többi embernél is nehezebben. Így napközben szinte egyáltalán nem lehetett látni, kényelmes volt neki az alagsor, ahová nem szökött be az égető nap és kellemes hűvös volt. Nem tartott igényt senki társaságára, akire pedig szüksége volt, az elérhető közelségben volt, kivéve persze Zorát. Hozzá éjszakánként szökött le a Navine berkeibe. Már egész biztonsággal szelte át a klubhelyiséget, egyszerű dolga volt. Hiszen már távolról képes volt meghallani a közeledő léptek zaját és a szívdobbanásokat. Most azonban még túl korai volt felzavarni a szerelmét, megvolt mindennek a rendje és ez tökéletes is volt így. A délelőttöt Olivérrel tengette el, aki szintén nem volt rajongója a tűző napnak. De így legalább beszélgethettek egy kicsit, anélkül, hogy bárki is megzavarná őket. Bár ő maga nem volt az a beszédes fajta, legalábbis idegenek társaságában, de azon kevesek, akik közel álltak hozzá, tudták, hogy egyáltalán nem szófukar gyerek, éppen csak olyan témáról kell vele beszélgetni, ami őt is érdekli. Téma pedig az utóbbi időben akadt bőven, bár nem pont olyan, ami őt annyira érdekelné, de mivel Olivérről volt szó, így hajlandó volt egy kicsivel több érdeklődést tanúsítani. Ugyanis ő volt a negyedik ember, aki tudott arról, hogy a dilis Navines lány történetesen Olivér gyerekével volt terhes. Meglepte a dolog és továbbra is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy hosszan tartó lesz a barátja rajongása a dologgal kapcsolatban, de ezt inkább nem reklámozta, ugyanis szerette volna, ha nem lesz igaza. Tény, hogy Olivér sok időt töltött lent a faluban, vagy csak úgy szimplán a szöszivel, ennek pedig meg is lett az eredménye amit mindenki olvashatott az iskola nívós újságjában. Ő maga csak nevetett rajta, pontosan tudta, hogy a haverja soha nem volt szerelmes és nem most fogja elkezdeni.
Szóval, mivel még korán volt csajozni, úgy döntött, tesz egy kört a faluban, csak úgy, a miheztartás végett. Messziről elkerülte a népes helyeket, inkább szeretett volna a vízpart közelében lenni, így határozott léptekkel indult el a stég felé, nem akart kimenni oda, csak épp elmenni mellette, ugyanis nem tervezett sokáig maradni, ha pedig megpillantja a víz tükrében a Holdat, képes lesz órákig bámulni, ezt pedig szerette volna elkerülni. Néhány hosszú lépés és már ott is volt a tó partján, amikor szívdobbanásokra lett figyelmes, nem egyre, hanem rögtön kettőre, a második sokkal gyorsabb volt, mint az első és mintha jóval távolabbról érkezett volna, de valamiért mégis úgy érezte, hogy összetartoznak. Az első gondolata az volt, hogy Lexine megint éjszakai kitérőt tett, de ekkor a gyönge szél ismerős illatot fújt felé. Széles vigyorral a képén lépett rá a Stégre és indult meg Amanda felé. Régen nem látta a lányt és szeretett volna már találkozni vele, de nem tartotta illőnek, hogy csak úgy odarendelje valahová, ráadásul ahogy hallotta, mostanában elég sok dolga lesz. Miközben felé lépdel, igyekszik minél nagyobb zajt csapni, mert esze ágában sincs megijeszteni egy kismamát.
 - Csinosabb vagy, mint valaha.
Igyekszik nem gúnyos mosollyal köszönteni őt, bár, arra, hogy nem sikerült úgy, nem merne fogadni.


Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 10. 22:40 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Elkezdett a levegő is mozogni, apró szellők formájában, ami nagyon kellemes volt, ahogy az ember arcát hűsítette. Manda a csuklóján lévő hajgumira tekintett, de egyelőre még nem fogta össze a haját vele. szerette kiengedve hordani, volt hatása is ennek persze, amikor az összefogott volt praktikus, mint meccseken, vagy edzéseken, akkor nyilván odafigyelt, amúgy kerülte a dolgot. Nem mintha így, vagy úgy rosszabbul nézett volna ki vele. Ezt a gondolatsort meg is kell mosolyogja, ami azzal a fehér hajgumival elindult benne.
Ekkor emelte fel a tekintetét ismét a tó horizontjára, majd eresztette el a korlátot hallva, hogy valaki a közelben trappol. Felhúzott szemöldökkel figyel maga elé, de nem fordult még a hang irányába. Valahogy szerette is volna, ha az első gondolata igaz, meg nem is. Picit bujkált benne a remény, hogy felé tart valaki, de lehetőleg ne akárki. Sokat akar, igaz? De hát ezen nála nem kell meglepődni. Továbbra sem nagyon tűr meg bizonyos embereket maga körül, eléggé leszűkült az ingerküszöbe ezen a téren az évek alatt, és akár mennyire védtelennek tűnik várandósan, azért ha úgy hozza a helyzet, pillantással is ölni tudna…
Amikor meghallotta a léptek mellé a hangot, már az agya gyorsabban párosította dolgokat, mint ő fordult volna arra, és késztette mosolygásra őt Kornél jelenléte. Elengedve a korlátot fordított félig hátat az eddigi látványnak, hogy az egyik számára nagyon is fontos személyre tekintsen. Az arcán látszott azért, hogy némi viszont öröm van ebben a bókban. Határozottan annak könyvelte el, miközben pár lépéssel ő is közelebb araszolt csökkentve a távot kettejük között.
- Örülök, hogy te észrevettél a felfújható gumilabda mögött.
Forgatta meg a szemeit, de azért a mosolyt nem szüntette be, meglepő módon tényleg kifejezetten felvidult. Különös volt egyébként az egész dolog, hiszen még a legelején nagyon tartott pár embernél attól, mi lesz a reakció erre a helyzetre, ami momentán Manda körül kialakult. Kornél volt az egyik, de nagyon megkönnyebbült attól, ahogy viselte. Igazából körbenézve a faluban a várandósok elég elterjedt lett, lehet ideje se volt meglepődni. Ott volt Lexine is, de valamelyik tanerőről is hallotta… Abban biztos volt, hogy itt gyorsabban terjednek a hírek, mint a nátha.
- Meg akartalak párszor keresni, de gondoltam megvannak a saját gondjaid is, így végül csak elmaradt.
Közben a már mellé érkezett Reviczkyre emelte tekintetét, majd nyaka köré vonva kezeit húzta magához egy rövid ölelésre, amire most nagy szüksége volt. Alapvetően egyiküknek se erőssége az ilyesmi kimutatása, az ölelés sem akart sokáig tartani, ami Manda részét illeti (meg gyakorlatilag ebben hárman is összeölelkeztek), egyszerűen, Kornélra teljesen más szemmel nézett, mint a kastélyban összeszedett bármilyen kapcsolatára. Barátok, nagyon jó barátok már régóta. Mikor elváltak egymástól, hátát a korlátnak döntötte, majd kezeit a hasára csúsztatta. Nagyon virgonc volt mostanában a pici, és a legváratlanabb pillanatokban kívánta lerugdosni az édesanyja veséjét is.
- Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e neki a dolog, vagy ellenezni próbálja…
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 10. 23:02 | Link

Manda
július 10., este

Manda azon kevés emberek közé tartozott, akivel Kornél valóban szerette eltölteni az idejét. Akivel nem érezte azt, hogy elpocsékolt idő együtt lenni. Gondolta, hogy a lány azonnal megismeri, már a hangjából is, így ahogy közelebb lépdel már automatikusan kitárja a karjait, hogy odaérve egy óvatos öleléssel köszöntse a lányt. Bár nem volt még terhes nőkkel dolga, de azért tudta, hogy még a szokásosnál is jobban kell vigyáznia a mozdulataira. Az egész nem tart tovább három másodpercnél, de úgy érezte, így ildomos üdvözölni egy közeli barátot, akinek a sorsával törődik az ember, még akkor is, ha szóbeszédek alapján tájékozódik a sorsáról. Tudtam, hogy Amanda terhes, bár fogalma sem volt, hogy ki az apuka, de hallotta a pletykát, miszerint ő és Olivér is a lehetséges apajelöltek között van. Ezt pedig felettébb humorosnak találta, ő ugyanis soha nem lenne ilyen felelőtlen, tekintve a mostani életét, egy pici baba nem fért volna bele, ami pedig Olivért illeti...
- Nem lehet nem észrevenni.
Még egy kacsintással is megtoldja, biztos ami biztos. Úgy tűnik, a kisasszony igencsak harapós hangulatban van, bár úgy tűnik a haragja nem Kornél felé irányul, ennek pedig roppantul örül, mert biztos benne, hogy Manda még így terhesen is megtudná izzasztani.
- Felejtsd el, nekem kellett volna.
Feltartja a kezeit, erről a témáról inkább nem is szeretne hallani. Még hogy egy nő keresse fel őt? Igaz, ha egy hétköznapi jön és megy lányról lenne szó, akkor ezt várná el, jelent esetben viszont nem. Így számára az előtte álló nem tartozik magyarázattal, mentségeket sem kell keresnie.
- Mármint a babának?
Ne igazán értett a a terhességgel kapcsolatos dolgokhoz, bár élt a gyanúval, hogy hamarosan a szakértője lesz a témának, de szerencsére még efféle problémákkal nem találkozott, hiszen ha minden igaz, az előtte lévő lény nemsokára szül. Érdeklődve pillant le a pocakra, miközben próbál összpontosítani, most már hangosabban hallja a szívverést mint korábban de még így is elég távoli, bár nem meglepő, mert ami azt illeti egészen "mélyen" van.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 11. 00:35 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Mostanában ő sem érti magát, mikor túlságosan sokszor felmerülnek benne ezek az… érzelmes dolgok. Jó, a düh, a hiszti meg az idegesség nem idegen tőle, bár túl gyakori lett, de az olyanok, mint kedvesség, meg _szeretethiány eddig közel sem voltak terítéken, igaz sosem szenvedett figyelem hiányban sem. Mondjuk nem is bujkált senki elől ennyire látványosan. Szépen lassan kezdi belátni, amiről a kedves nővére és Kiva is papol neki, hogy úgy sincs kontrollja a dolgok fölött, azaz, ha sírni tudna, fog is, ha örülni, akkor azt, és nem is fognak rá ezért haragudni, jó biztos lesz, aki furának tartja majd. A másik dolog pedig a titkolózásai, egyikük se nézi jó szemmel, bár elfogadják és ráhagyják, ami mindenkinek a békésebb megoldás jelenleg.
Nyilván jól esik, az amúgy jelen állapotban minimálisan lecsökkenni látszó hiúságának minden dicsérő szó, de az önképe kissé zavaros, ami miatt azért szokta húznia a száját. Bár persze, pont ő mért ne mutatna jól így is, attól, hogy várandós nem hagyta el magát, és szerencsés alkat is, ott kerekedett ki, ahol ilyenkor kell, nem sok a plusz, annyira. Még akkor is, ha ő máshogy tekint erre. Kivételesen azonban ezt félretette, nem akar itt tombolni, nem lenne min és miért, meg amúgy is, azért egy kis felderülést okozott neki ez a találkozás. Nyilván nem az „egy kismama legfőbb problémái” című előadás fogja foglalkoztatni Kornélt sem mellette. Őt sem érdekeli, ennyi.
- Mondjuk, most, hogy mondod… De biztosan akadt valaki aki lefoglalt, na mesélj, mi a helyzet?
Mosolyodott el azzal a kacér és érdeklődő tekintetével, amit a másik már nagyon jól ismer. Érzi, hogy lenne mit kiszednie a rellonosból, de nem erőszakos, inkább csak határozott szokott ilyenkor lenni. Tisztában van vele, hogy nem mindig a legbeszédesebb, de a jó pillanatokban, könnyebb kihúzni belőle a fontos dolgokat. Tudja nagyon jól, hogy vannak lányok, de egyik se kap nála akkora teret, ha csak ok nincs rá. Innen a gyanú, hogy le van maradva pár lépéssel. Miután érezni kezdte az erőteljes mocorgást és rugdalózást, majd szóvá tette, a visszakérdésen nevetnie kellett, aztán Kornél keze után nyúlt.
- Igen, Ő. – Mosolyodott el, aztán a pocakjához húzta Kornél kezét és rátette arra a pontra, ahol ő már érezte a mozgást pár pillanat óta. – Érzed?
Ez egy elég fura és bugyuta kérdésnek tűnhetett, mégis ez volt a lényege. Látszott, hogy nincs otthon a dologban, nem mintha Manda vérprofi lenne, sőt, mostanában jön csak rá ő is sok mindenre, ettől függetlenül biztos volt benne, hogy a hatása azért nem csekély egy ilyennek. Ilyenkor azért néha felrémlik benne, hogy mennyire fél és tart ettől az egésztől, ami pillanatok alatt viszi a kedvét a béka feneke alá, most is lefagy a mosoly az arcáról, de azért nem olyan látványosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 11. 10:28 | Link

Manda
július 10., este

- Attól nem szabadna kifogásnak lennie.
Ő mindig az a fajta ember volt, aki úgy tartotta, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Az utóbbi időben azonban bebizonyosodni látszott, hogy a teória megfog dőlni. Nem tudta utolérni magát, már ami a fontosabb dolgokat illeti, de szabadideje mindig akadt. Talán a kedvével volt a hiba és így örömmel fogta rá a melegre.
- Nem igazán tudok mit mesélni, te biztos sokkal érdekesebb mesével tudsz szolgálni.
Felvonja a szemöldökét, miközben a fejével a hasa felé bök. Tudta, hogy Manda terhes, de először szimplán csak nem hitte el. Az ő életétől távol álltak az ilyen dolgok és furcsa volt belátni, hogy igenis történhetnek baleset. Ráadásul rögtön kettő is a közvetlen környezetében. Lassan mindenki akit a barátjának tart szülővé érik. Ő maga is eljátszott már a gondolattal, de olyankor mindig sokkal idősebbnek  képzelte magát, nem volt elég felelősségteljes ahhoz, hogy felneveljen egy gyerek, ráadásul az élete sem volt épp alkalmas a családalapításhoz. Ráadásul szerette volna a papírforma szerint csinálni, először házasság, közös élet, majd utána a gyerek. Bár nagyon tűnt, hogy ez az utóbbi időben egyáltalán nem volt divat. De ő ebből a szempontból régimódi volt.
Kérdő tekintettel ugyan, de hagyja, hogy a lány a kezét a hasára húzza. Nem volt még hasonló élményben része és őszintén nem is igazán vágyott rá. Lepillant Mandára, majd néhány másodperc türelmes várakozás után, határozottan éri, hogy a lány pocakja megmozdult a keze alatt. Ösztönösen vigyorog rá a lányra, hiszen azért ez mégiscsak egy élet és ő mindig becsben tartotta másokét, legalábbis amikor nem volt farkas.
- Érzem. Nagyon gyorsan, de szabályosan ver a szíve, biztosan egészséges lesz.
Bólint tétován, mert fogalma sincs, mit kell ilyenkor mondani. Lassan elhúzza a kezét és a tó sötét tükre felé pillant.
- És az apja?
Lassan nekitámaszkodik rátámaszkodik a korlátra, arccal a tó felé, de a tekintete inkább Mandát vizslatja.
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 11. 16:11 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Sosem róná fel a barátjának, sőt, meg sem fordult benne, hogy haragudjon rá. Nyilván azért hiányolta, de ennyi. Korábban hosszabb időre is lépett már le a térképről, akkor is visszatért, azóta nem aggódik ilyeneken annyira vele kapcsolatban. Bár azért lehet, hogy ha rosszabb passzban futnak össze, akkor azért megdolgozza az idegeit, de ez most nem így történt.
Meg sem lepi úgy igazából, csak jót mosolyog a reakcióján. Nehéz volt mindig is bármi mélyebb vagy komolyabb dolgot kiszedni Kornélból, persze volt, mikor komolyabban rászánta magát, akkor kénytelen –kelletlen-, de beszélgetnie kellett magáról is. A visszakérdésre számított is azért, meg próbálta elkerülni is az elkerülhetetlent. Egy kisebb sóhaj hagyja el ajkait, miközben a korlátra támaszkodik a közelebbi kezével. Sosem mentek neki a mesék és valahogy a normálistól eltérően kötött ki mindig ott ahol. Szerelem, kapcsolat, házasság, gyerek… Valahogy ilyen sorrendet képzelne el az ember az életében, de még csak a kapcsolatai se így indultak soha.
- Valahogy úgy. Mit mondhatnék? Hogy hibáztam, vagy volt egy talán felelőtlen lépésem? Amit még csak nem is bánok így utólag… Ez normális? A tanév eleje volt a pánik, azóta csak a félelem maradt…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány… aki túl közel maradt a sárkányhoz. Igen, ezt már csak magában teszi hozzá, miközben Kornélra néz. Ő is tudja, hogy nem ezt várta, de egyszerűen nem viszi rá a lélek elsőre, bármit is komolyabban meséljen, meg eleve mit? Az is nagydolog, hogy kimondta, hogy fél, nem szokott gyenge lenni, egyébként sem mutatkozik annak, ennek tudata is csak erősebbé teszi, de azért mégis ott van a kisördög, hogy mi lesz ha…?
Nyilván tisztán rá van írva, hogy nem azt tervezte, hogy az első mestertanonci évében borítva mindent egyedülálló (legalábbis jelenleg) anyukaként nekiessen az élet keményebbik oldalának, önmagát pofon vágva. Tekintete hasán és a rajta lévő kézen pihen közben, pár pillanat után azonban elengedi Kornélét. A szavait megmosolyogja, örül neki, ennek az egésznek tulajdonképpen. Talán az elmúlt időszakban mintha elkezdett volna Manda.rar-hoz kötődni. Valószínűleg ez teljesen normális, bár Manda számára nem egészen van ez így.
A következő kérdésre tekintete Kornéléban ragad, majd ő is a vizet kezdi nézni elsőre. Igen, ez az, amiről nem volt hajlandó beszélni senkinek, a testvére ha nem tér ki rá minden alkalommal, akkor egyszer sem, Kiva nem kérdez, de érzi, rajta, hogy megtenné. Magában teszi csak fel a visszakérdést „Melyik?” Kornél? Vagy Olivér? Esetleg Yarista, vagy Gregor, netán Mihael? Ahogy hallotta mindenki egyszerre többet tud a magánéleti ügyeiről, mint ő maga.
- Éli az életét a nagyvilágban, gondolom. Nem tudom… nem tud róla még.
Az elején azért eléggé belőtte már kik jöhetnek szóba körülötte, de eddig ez a legtöbb, amit kimondott, és nem is nagyon szándékozik többet. Sarkalatos pont, motoszkál benne a tény, hogy ez nem egy olyan dolog, amit nem kell elmondania pont a másik szülőnek, de eddig se esélye, se alkalma nem volt, nem is kereste, amúgy sem tartja se magát, se az apukát túl alkalmasnak szülőnek, de ne legyen igaza.
- Hozzászoktam, hogy többnyire egyedül kell küzdenem, ez sem másabb…
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 11. 20:30 | Link

Manda
július 10., este

Valóban, soha nem szeretett magáról mesélni, a legtöbb ilyen jellegű kérdést hárította, ha pedig nem volt rá lehetősége, akkor válaszadás közben igyekezett úgy viselkedni mintha a fogát húznák, vagy bunkó volt, ezzel véve rá a kérdezőt, hogy álljon el attól a szándékától, hogy vájkáljon az életében. Persze, Manda más tészta volt, de akkor sem történt semmi fontos vele, amiről beszámolhatna. Az utóbbi időben minden rendeződni látszott körülötte és nem akarta ezt olyannak a szemébe mondani, akinek az élete most borul fel. Igazságtalan lenne?
- Tudod, ismerek valakit, aki hasonló cipőben jár mint te. Egyáltalán nem baj az, ha nem bánod, felesleges lenne visszakoznod, hazudni meg pláne. Azzal sincs különösebb probléma, hogy szeretnéd a gyereket, ez természetes, volt időd kötődni hozzá.
Tény, hogy nem a szavak embere, soha nem volt az. Így meg még nehezebb, hogy az üggyel kapcsolatban nem lehet egészen őszinte a lánnyal, de a körülményekhez képest igyekszik nyugtatólag hatni rá.
- A félelem meg természetes. De hidd el, ha ott leszel, tudni fogod mit csinálj, ösztönösen.
Hallotta már ugyanezt másnak a szájából, így örömmel adta át a klisés szösszenetet, remélve, hogy kellően komoly képet vág hozzá, akkor Manda valamennyire el fogja hinni. A komolyságból pedig nem volt hiány, mélyen a szemébe nézett még mosolygott is kicsit, de azon kívül tökéletesen volt. Arról pedig, hogy ez igaz-e vagy sem, fogalma sem volt. Soha nem szült még gyereket és nem is tervezi a jövőben.
- Nem tud róla? Mi az, hogy nem tud róla? Elfogod neki mondani?
Kissé érdekesen hat ez az egész. Amint láthatóvá vált, az egész környéken futótűzként terjedt el a hír, az ilyeneket amúgy sem lehet sokáig titokban tartani, hihetetlennek tűnt, hogy a delikvens nem tud róla, hacsak tényleg nagyon messze.
- Nem ismerem az arcot de én igencsak kiakadnék ha már akkor tudnám meg, amikor megvan a gyerek. Joga van tudni. Mond el neki, hátha nem kell majd egyedül küzdened. Lehet, hogy sokat csalódtál a pasikban, de hidd el, a "terhes vagyok" szókapcsolat csodákra képes. Ez biztos.
Bizony bizony, személyes tapasztalat.

Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. július 11. 20:31
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 21. 01:18 | Link

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Nem mindig, de azért az esetek nagy többségében, ha Kornélt érdekel valami, vagy csak szimplán nem akar többet megosztani magáról, elég meddő beszélgetés kerekedik Manda kérdései nyomán. azért picit elhúzza a száját, de legkevésbé sem akar a barátjára morogni, vagy hasonló, kifejezetten, már-már különösen békésen viszonyul ehhez. Talán érzi, hogy ideje lenne a temperamentumából visszaszorítani, vagy valami hasonlót tenni. Aztán valahogy az éppen hatalmas lelki békét kereső és pillangóként a saját elméjében repdeső önmagát Kornél szavai rántják vissza. Nem sok embert ismer várandóssággal a nyakában jelenleg, de a mondat első felén hamar átlendül, és inkább elmosolyodik a mondottakon.
- Köszönöm… nem a nyugtató rizsát, hanem, hogy próbálkozol. Én is remélem, különben hamar ennél is nagyobb gondjaim leszek.
Őszinte, és tényleg ott van a szavak mögött, hogy a kimondott szó azt a jelentést is hordozza, amit. Kivételesen gúny és iróniamentes az egész. Hová jutott. Kicsit kitérő is a gondolatmenet ezután, hiszen lát ebben a közhelyes, de reális bölcsességben valamit magára vonatkozóan, de valahogy jobbnak látja ezt is elnyomni, mint ahogy azt az érzelmei, gondjai és problémái nagy részével teszi. Még mindig nem jött rá valószínűleg, hogy ezzel többet árt magának, mint használ.
- Nem is mesélted, mikor lettél ilyen jól képzett a gyermeket váró nők terén…
Ebben volt egy kis élc, de látta, hogy mi a szándék benne, pár pillanatra ugyan, de a tó elsötétült képét figyelte, a gondolatai valahol az elmúlt időszakban keresték számára a logikát az apát illetően. Tisztában van vele, hogy ez az, amit mindenkitől megkap, mint kérdést, és a személye, vagy az érvei nélkül, teljesen hibbantnak nézik, amiért ezt nem csak előttük, de még az apa előtt is egészen jól titkolja.
- Nem, és tudom, hogy hangzik, ez pedig nem kifogás, még ha annak is hangzik, ellenben sosem tukmáltam magam rá senkire… elértem, hogy ő keressen, ha akartam, de most… El fogom, el akarom, csak…
Még mindig nem volt teljesen mérges, sem dühös, de egyszerűen belülről kezdte magát felhúzni, szépen lassan a pumpa is elindult benne fel, de ez cseppet sem a mellette ácsorgónak szólt. Erősen markolta a korlátot, amilyen masszív volt, még csak reccsenni se reccsent, pedig jó erőben van Manda.
- A rohadt életbe! Tudod, napjában hányszor gondolom ki, mit és hogyan kéne, kellene, kell…? De nincs itt, én meg ott… - Ezután csak a földet bámulva hallgat, vesz pár mélyebb levegőt, aztán Kornél felé fordul, és már úgy hallgatja végig, amit még hozzátesz a témához.
- Nem is tűnnél el feltétlenül, minden szó nélkül gondolom, tekintve, hogy nem egy kis kaland volt ez…
Momentán nem tudja, hogy ezzel rúgott magába még egyet, hogy ilyet kijelentett, vagy sem. Mert bár nem szokott senkinek részletesen beszámolni, kivel és mit csinál, Kornél is tudta, hogy a kezdeti csalódásai és sűrűn váltakozó kapcsolatai óta igen kevés ember volt hozzá annyira közel, hogy ne csak egy csöpp kalandnak tituláljon valamit, no meg eleve ilyen szinten közel engedje magához. Mert gyerek ide, vagy oda, de ismeri agyon jól, ezért sem borította rá az asztalt az isten háta mögött, ahol most lehet. Na nem mintha nem tudná, hogy lesz még közelebb is, mint gondolná.
- Minden csoda pár napig tart, nem igaz? De szeretném, hogy igazad legyen, és ne csak pár nap…
Túlzott pesszimizmust próbál elfojtani? Lehet. Talán pont az ilyen igen is valós, muszáj és szembesítő beszélgetések nagy része miatt tartott mindenkitől, persze magában csalódott csak, mert mindenki jobban fogadta, mint ő maga. Még Angelina is, pedig tudja, hogy mennyire kiakadt az egészen, de tartotta magát, hogy észre se tudja venni Manda, utána meg már számon sem akarta rajta kérni. Nem egészen így tervezte az életét mestertanonci éveire, de valahogy meg sem lepi, hová jutott.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa