37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 15. 14:51
 | Link
Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



Nem szeretem a nyarat. Folyton meleg van és alig lehet megmaradni úgy, hogy nem sülnél meg. Az viszont jó volt benne, hogy hazamehettem anyuékhoz a birtokra. Előtte azonban le kellett vizsgáznom év végén, amit nagyon nem szerettem. Az egész évben a vizsgák voltak a legrosszabbak, amiket gondolom rajtam kívül még sokan nem szeretnek.
Reggel már úgy ébredtem fel, hogy a hasam görcsölt, hányingerem volt és a fejem is fájt. Szuper ~ gondoltam. Az nagyon nem lett volna jó, ha pont ilyenkor betegszem le. Mire felöltöztem és elindultam lefelé, hogy megreggelizzek, a lányok már mind elmentek. Hát persze, mit is vártam? Akár milyen korán is kelek fel, ők arra már eltűnnek. Vajon milyen korán kelnek fel? Mindegy, ezt majd máskor fogom kideríteni. Most azonban lesiettem reggelizni, ám a nagyteremben nem töltöttem sok időt, így két pirítós és egy pohár narancslé után újra felszaladtam a szobámba, ahol összeszedtem pár pergament, két könyvet és egy pennát, aztán a kutyám kíséretében elhagytam a kastélyt. Valami csendes helyre kellett mennem, ahol nyugodtam fel tudok készülni a vizsgáimra.
Amint kiértem a birtokról, a falu felé indultam. Lesétáltam a macskaköves úton, aztán a falu szélénél megtorpantam. Vatta hűségesen és farokcsóválva követett mindenhová, azonban most látszott rajta, hogy neki is melege volt. Gesztenyebarna szemeit rám emelte, de én már indultam is tovább. Végigsétáltam a falun, befordultam pár utcában, de végül is kiértem Bogolyfalváról. Letértem egy mellékútra, aztán pár perc séta után megérkeztem a keresett helyre. Felléptem a stégre, aztán kerestem egy száraz helyet, aztán letelepedtem rá. Lepakoltam a cuccaimat, aztán kinyitottam az egyik könyvem, a másik becsukottra helyeztem egy pergament és "szorgalmasan" körmölni kezdtem a tudnivalókat az unikornisokról.
Közben persze fel-felpillantgattam, hátha megjelenik Albert, de nem. Egyszer még tavaly találkoztam vele itt, amikor is... hát a vízfelszínen volt látható, de hús-vér ember volt. Azt hiszem. Azóta nem is láttam, nem találkoztam vele, de még csak nem is hallottam róla... semmit. Miután letettem Albert kereséséről, Vattát kerestem a szememmel. A collie biztos megint elcsatangolt valahová, amit nem bántam, hiszen tudom, hogy úgy is visszajön, de azért nem szerettem volna, ha nagyon messze megy tőlem. Végül megpillantottam, amint tőlem kicsit messzebb állt és a stég szélén nézegette magát a vízben.
Mosolyogva megráztam a fejem, aztán visszafordultam az írnivalómhoz. Hajj, de utáltam ezt csinálni!
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 18:38 | Link
Iza


Á, a reggel, a drága drága reggel. A legédesebb módja a kelésnek, ha a macskád a fejbőrödön élezi a karmai, vagy éppen pofozgat, mert nincs macskaeledel a tálban. Felpattantam, már rutinosan a földre löktem a macskát, majd megtöltöttem a csirke ízű táppal a tálkáját. Mára az első napon használ kék galléros pólót vettem fel, hozzá szandált, és egy zöld úszógatyát, ugyanis a klubhelyiségben elcsíptem egy beszélgetést, egy, a Bagolfalva körül lévő tóról, ahol van egy ugrálásra alkalmas stég. Mire felöltöztem, Ser Karom is végzett. A macskaalmot egy zacskóba tettem, majd otthagytam a szoba sarkában, hogy elvigyék. Valakik ugyanis mindig beágyaznak, és rendet tartanak, remélem ezt is teljesítik. A faluba vezető út rövid volt, de sikerült többször is eltévednem ,az úton. Útbaigazítást kértem, majd elindultam végre a helyes úton. Odafelé, egy colliet láttam meg, miközben önmagát csodálja a víztükörben. Nem messze, valószínűleg a gazdája, egy lány feküdt a stégen, miközben valami papírt bámult.
Na, most sem lesz ugrálás.
- Szia, zavarok?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 15. 18:40
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 15. 18:58
 | Link
Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



Hát jó, bevallom kicsit elmerültem abban, hogy a könyvemet tanulmányoztam, mert azt sem vettem észre, hogy Vatta közben mellém sétált, jól megnézett, majd visszatért a tükörképéhez. Igen, lehet hogy kicsit elragadtak a legendás lények, de hát ez van. Imádok olvasni és bármi leköti a figyelmem, amiben nem gyilkolnak... De ha már itt tartunk, akkor főleg az ilyen állatos  könyvek a nyerők, vagy a regények. Ohh, igen, azokat nagyon imádom.
Visszatérve a figyelmetlenségemre, még azt sem vettem észre, hogy közben az én drága jó kutyám úgy döntött, hogy hazamegy és engem pedig itt hagy. Éppen felnéztem, hogy Albertet keressem a szemeimmel, amikor megpillantottam a juhászkutyát leosonni a stégről.
- Vatta! - kiáltottam rá, a szokásosnál hangosabban. Tudom, hogy a hangom erőteljesebb volt, de egyrészt távol volt tőlem a kutya, másrészt pedig az állatokra következetesen kell rászólni. Amint a kutya visszaoldalgott a stégre, én is visszatértem a könyvemhez. Az írást már abbahagytam és inkább a kezembe vettem az olvasmányt, aztán belelógattam a lábam a hűs vízbe, majd olvasni kezdtem az unikornisok "bevándorlását" Magyarországba.
Már csak arra eszméltem fel, hogy valaki megállt mellettem és köszönt. Ijedten összerezzentem, aztán tágra nyílt szemekkel felpillantottam. Egy fiú állt felettem, eltakarva a napot. Nem volt ismerős az arca, bár lehet, hogy láttam már... de így hirtelen nem tudtam.
- Szia! - Köszöntem, miután észbe kaptam. - Hát épp "tanulok", de úgy sem fogok sokra jutni, amíg a kutyám itt ugrándozik körülöttem.
A tanulok szónál idézőjeleket rajzoltam a levegőbe, amikor pedig Vattáról beszéltem, rápillantottam. A stég szélén feküdt, mancsaira helyezett fejét pedig a víz felé fordította.
- Egyébként Izabella vagyok - mutatkoztam be a fiúnak. Ha már idejött és köszönt, akkor bemutatkozok, hiszen ha sokáig marad, akkor még sem hívhat végig "lány"-nak, én pedig "fiú"- nak. Ez így kicsit furcsán hangzana.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 19:54 | Link
Iza


A lány, a kutyájára kiáltott, mitől némileg meszeppentem, de erőt vettem magamon, és meghallgattam.
-    Én új vagyok az iskolában, pontosabban, most szombaton érkeztem, és még nem kell tanulnom. nem baj, ha én is belógatom a lábam? – bevettem a szandálom, majd melléültem. – Én pedig Bran vagyok, A mellettem köröző szürke szőrpamacs pedig Ser karom, a macskám. Örvendek Izabella. Igazából azért jöttem, hogy megünnepeljem a nyár elejét, egy hatalmas csobbanással, de gondolom, nem értékelnéd, ha elázna az összes könyved. Te Levitás vagy? Én igen, és már két emberrel is összebarátkoztam közülük. Sőt, még a kviddicscsapatba is bekerültem, vagyis meghívtak oda. Te is csapattag vagy? vagy esetleg mást csinálsz? Bocsi, hogy így faggatlak, csak nagyon érdekel, hogy hogy működik ez a világ. Hányadikos vagy? Én elsős.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 15. 20:03
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 15. 20:37
 | Link
Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



A fiú láthatóan meglepődött, amikor visszahívtam a kutyám. Nem is tudtam, hogy már azóta itt álldogált mellettem. Vagyis... hát, amikor még felnéztem, hogy rászóljak a collie-ra, még nem volt itt. Talán elbújt és hallgatózott volna? Na nem, azt én nem nézném ki belőle. Bár nem vagyok az az ítélkező típus, így nem volt róla kialakult véleményem.
Amint befejeztem a beszédet, ő rögtön rám zúdított egy rakat kérdést, én pedig pár percig köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magam és válaszolni tudtam. Először is, amikor megkérdezte, hogy leülhet-e, én bólintottam, bár már helyet foglalt mellettem. Bran néven mutatkozott be, de nem hiszem, hogy ez a teljes neve.
- Bran... ez a teljes neved? - Tettem fel az első idétlen kérdésem. A macskáját is bemutatta, aki épp a fiú körül sétálgatott. Rámosolyogtam a cicusra, aztán megpróbáltam végiggondolni, hogy melyik kérdéseket tudnám összevonni, hogy egy választ adjak rájuk.
- Hát azt nem, és szerintem a cicád sem értékelné, ha összevizeznéd - pillantottam a kis fekete szőrmókra. - Igen, én is a kék ház lakója vagyok. Hogy tetszik nálunk?
Kellett valami, ami kicsit lenyugtatja a fiút. Nem volt idegesítő, de hát azét kell egy kis nyugalom, hogy tudjak válaszolni a kérdésre. Már, ha válaszolni akarok a kérdésekre.
- Kviddicsezel? - Csillant fel a szemem. - Tényleg? Ezt nem is tudtam... Kei nem is mondta.
Egész jól elmorfondíroztam magamban arról, hogy vajon miért nem szóltak nekem. Bár nem vagyok olyan nagyon fontos ember a csapatban... vagyis de, de az vagyok. Talán enyém a második, vagy harmadik legfontosabb szerep a csapatban. Bran ekkor szabadkozni kezdett, amiért ilyen sokat kérdezett, amit elhárítottam egy mosollyal.
- Második éve koptatom a padot - válaszoltam az utolsó kérdésére. Meglóbáltam a lábam a vízben, ezzel felkavartam a csendjét. Azon gondolkodtam, hogy Vatta mikor fog iderohanni és kérdő pillantásokkal illetni a kiscicát. Egyenlőre azonban még helyben maradt és nyugodtan feküdt a stégen.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 21:29 | Link
Iza


- A teljes nevem Brandon Norrey. – Tényleg nem támogatta abbéli ötletemet, hogy beugorjak a vízbe, és még a macsekot is belekeverte. – Hát, érdekes hely, van benne egy vöröses hajú srác, aki Tékvondózik, vagy mit csinál, de nagyon ért hozzá. Ser Karomnak nagyon teszik a szoba, bár neki már az is megfelel, ahogy van étel. – teljesen felpörgött, amikor meghallotta a kviddicset. Igazából még nem voltam egy edzésen sem, de Hyun azt mondta, hogy bevesznek. – Hyun hívott meg, ismered? Ő is a csapatban játszik, elsőéves. – Majd elmesélte, hogy ő már két éve itt van, biztos van pár jó tanácsa. – Itt hogy mennek a vizsgák? Amiatt izgulok a legtöbbet, hogy megbukok, és többé nem járhatok ide. – Karom az ölembe ugrott, majd következő célpontját, Izát mérte fel. Hátsó lábait beljebb húzta, majd kilőtt, egyenesen a lány ölébe. Elégedetten nyávogott egyet, majd ki is dőlt.
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 16. 13:52
 | Link
Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



A fiú teljesen fellelkesülve beszélt és beszélt és a változatosság kedvéért: beszélt. Bevallom, kicsit elgondolkoztam, hogy vajon hogyan került a Levitába, hiszen ilyen sok társalgás után én régen a pirosakhoz soroltam volna. Persze nem én döntök és ítélkezni sem szeretnék, de... na jó, egy picit ítélkezek. Mindenkinek vannak véleményei, ahogy nekem is, amiket nagyrészt nem hozok nyilvánosságra, bennem még attól ott vannak és nem tudok másra gondolni. Na jó, de tudok, de ez most nem lényeges.
Elárulta, hogy Norrey a vezetékneve és megerősítette, amit én fejben már kigondoltam: Brandon a teljes neve. Brandon Norrey... ízlelgettem magamban a nevét, aztán újra meglóbáltam a lábacskáimat, majd hallgattam az élménybeszámolóját. Amikor valami vöröses srácról beszélt, rögtön Márk jutott az eszembe, de őt már idén se láttam, szóval nem lehetett. Akkor még is ki....? Aztán észbe kaptam, hogy volt ez a test-izé csere, hiszen Dasha is "átalakult", ahogy még sokan mások is. Emlékszem, teljesen sokkot kaptam, amikor megláttam egy srácot a szobánkban. Fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda valójában ő és majdnem le is ütöttem... mivel is? Ja igen, egy könyvvel. Szóval, majdnem leütöttem egy könyvvel, amikor felkiáltott, hogy ő Dasha... mondanom sem kellett, tényleg nem ismertem fel, de akkor rózsaszín haja volt és nem narancssárga.
- Nem, nem ismerem - válaszoltam a Hyunos kérdésre. Tényleg fogalmam sem volt róla, hogy ki ő. Amikor viszont megemlítette azt, hogy elsős, már tudtam, hogy csak Dasha lehet. - Vagyis... még is ismerem, szobatársam. Csak ő igazából lány.
Többet nem árultam el erről, majd kérdez, ha érdekli, vagy nem ért valamit. Többet között megemlítettem azt is, hogy másodéves vagyok, mire felcsillant a fiú szeme. De lehet, hogy csak a nap csillogott, mindegy. Rögtön a vizsgákról kérdezősködött és megint egy rakat kérdést rám zúdított. Ez egyrészt jó volt, hiszen megismeri az iskolát, viszont kellett egy kis idő, amíg újra összeszedtem magam.
- Hogy érted azt, hogy hogy mennek? - Érdeklődtem vissza. - Vannak ugye az órák hétköznapokon, azokra bejársz, ott lediktálják az anyagot és év végén összeállítanak egy tetszőlegesen hosszú vizsgalapot. Ha figyelsz az órákon és leírod, illetve megtanulod az anyagot, akkor nem lesz baj.
Úgy éreztem, hogy kellett egy kis önbizalmat öntenem belé, vagy nem is tudom. A macskája eközben belemászott az ölébe, aztán már ugrott is volna át az enyémbe, de a levegőben elkaptam és visszaraktam a gazdája ölébe.
- Ne haragudj, de nekem kutyám van - itt Vattára pillantottam - , aki nem igen szereti a macskákat. A szobatársam macskáját még csak-csak elviseli, de ha rajtam érzi a szagukat, hát akkor kitör a balhé.
A collie lassan felemelkedett a stégről és elindult felénk. Nyugton maradtam és figyeltem, hogy a juhászkutya a fiú mellé ért, aztán a macskára meredt. Egy apró kézmozdulattal magamhoz hívtam, ő pedig engedelmesen lefeküdt a jobb oldalamra - mert a fiú a bal oldalalom ült -, és a fejét az ölembe hajtotta. A kezemet a fejére tettem és lassan simogatni kezdtem a fejét.
- Ő tehát Vatta - mutattam be a kutyát, aki a neve hallatára felemelte a fejét, de aztán visszaejtette az ölembe és élvezte, ahogy simogatom. A fiúra mosolyogtam, aztán a vizet kezdtem el kémlelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 16. 14:26 | Link
Iza


- E-egy lány? Jaj, istenem, én meg hagytam, hogy cipelje a labdás ládát. És amiket mondtam. Ez nem volt úriemberhez méltó… - a gyomrom görcsbe rándult, mikor eszembe jutott a magántanárom arca, mikor az etikettet tanultuk. Sok időbe tellett neki, míg megtanított rá, de végül sikerült. Eddig nem foglalkoztam ezzel az emlékkel az iskolában, arra gondolván, nincs itt, nem tudja meg. De rájöttem, azok nem csak üres, felesleges butaságok voltak, hanem tényleg ezt kell csinálni. Visszatérek a tanításaihoz. Részben. – Bocsánat, ha eddig olyan illetlen voltam. Főleg, hogy megzavartalak, és nem csókoltam kezet neked. – a kezéért nyúltam, hogy megejtsem a kötelező mozdulatot. – Nekem eddig nem voltak vizsgáim, a szüleim magántanárt fogadtak mellém, hogy megtanítson mindenre, amit tudnom kell. – Amikor Ser Karom át akart ugrani, elkapta, majd visszatette. Válasza érthető volt, és azt is megtudtam, hogy övé az az imádnivaló collie. – Örvendek Vatta, szép név. – amikor szemügyre vette Karmot, arrébb húztam, majd aggódó pillantásokat vetettem gazdájára. – Biztos minden rendben lesz így?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 16. 14:30
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 17. 20:07
 | Link
Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



Brandon kicsit kiakadt, amikor megemlítettem, hogy Dasha valójában lány, holott ő azt hitte, hogy fiú. Hát igen, először én is azt hittem, hogy fiú, és... és ugye majdnem le is ütöttem, de! csak majdnem. A fiú utána pedig rögtön szabadkozni kezdett, és elmesélte, hogy hagyta vele cipeltetni a labdás ládát, meg egyéb ilyen dolgok. Nyugodtan hallgattam végig, hiszen tudtam, hogy Dasha fiúként és lányként is milyen erős, szóval szerintem nem esett nehezére a dolog. Ezt pedig nem bántásból, vagy ilyesmi célból mondom, de ismerem már annyira a szobatársam, hogy tudjam: elég erős ahhoz, hogy elbírja a ládát. Én még ugyan sosem próbáltam - na jó, egyszer -, de biztos vagyok benne, hogy nekem is sikerülni egyedül felemelnem.
Amikor a háztársam kicsit lenyugodott és abbahagyta a beszédet, én csukott szemmel élveztem azt a kicsike csendet, ami akkor közénk telepedett. Mi tagadás, igen is élveztem és mindig is élvezni fogom azt, ha egyikünk sem beszél, hanem hallgatunk. Én elüldögélnék itt síri csendben napestig is, de lehet, hogy neki ez egy idő után kínossá válna. Amint ezt végiggondoltam, a srác már nyitotta is a száját és sűrű bocsánatkérések közepette a kezem felé nyúlt, de én kedvesen elhárítottam.
- Biztos jó ötlet ez? Nem szeretnélek megsérteni, de egész eddig a kutyát simogattam. Nem azért mondom, mert hát tiszta állat, meg rendesen fürdetem, meg minden, csak hát... mások úgy gondolják, hogy nem egy tiszta állat.... - elharaptam a mondat végét és újra az állatot kezdtem el dögönyözni.
Brandon a vizsgákról érdeklődött, én pedig egy szép és hosszú válaszban fejtettem ki mindazt, amit tudnia kellene arról. Először nagyon megijedhetett, legalábbis én ezt vettem észre rajta, de amikor már én is válaszoltam a kérdéseire, akkor kicsit higgadtabbra vette a figurát. Elárulta azt is, hogy magántanára volt... pont, mint Vivinek ~ gondoltam.
- Értem - válaszoltam tömören, aztán a csillogó vízfelszínre emeltem kékjeimet. Nagyon szép volt a víz ebben az időben... tényleg, hány óra is van? Azt azért jó lenne tudni, hiszen nemsokára be kell mennem, hogy a cuccaimat lerakva újra kihozzam Vattát futni.
Brandon megdicsérte a collie nevét, de amikor a juhászkutya a macskára emelte gesztenyebarna szemeit, a fiú aggódóan közelebb húzta magához a macskáját. Kérdőn pillantottam rá, aztán amikor feltett egy kérdést, már értettem, hogy miért aggódott.
- Ezt hogy érted? - Kérdeztem vissza. Persze tudtam, hogy miért tette fel ezt a kérdést, de azért kíváncsi voltam, hogy erre mit felel.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 17. 20:37 | Link
Iza


 Mikor kezet akartam csókolni a kezét, gyorsan elvette a kacsóját, és magyarázkodni kezdett, hogy éppen a kutyáját simogatta vele, ami… aki nem valami higénikus.  Paradicsom vörös fejjel oldalra fordultam, majd mesém végén csönd telepedett kettőnkre. Rájöttem, hogy a folyamatos szóáradat után, ezt egy nagy lélegzetnek is lehet érteni. A nádak között fújdogáló szél meg-megzavarta ezt a földöntúli élményt. Mintha az állatok is megérezték volna, és ők is csendben maradtak.  A lábam körül fodrozódott a íz, az általam keltett apró hullámokon megcsillant a napfény. aztán a Kutya becsaholt a képve, és telelihegte a pillanatot.
- Hát, az, hogy… A kutyád nagyon… szóval féltem tőle Ser karmot, lehet, hogy ő a legbátrabb macska a világon, de akkor csak pár hetes. Ha szeretnéd, elmegyünk most. – Aztán eszembe jutott, hogy ez így milyen kínos. – Meséltem már, hogy milyen hangszereken játszok? A szüleim nagyon nagy hangsúlyt fektettek erre, mivel ők is ezt csinálják, vagyis, ezt csinálták. – elgondolkoztam. – Kezdetnek a zongora, a hegedű, és a furulya, majd amikor megvolt ennek a háromnak az ismerete, könnyebb volt megtanulni a többit is, olyan, mint a nyelvtanulás, persze kellett hozzá sok tehetség, és ösztönzés, de az utóbbit bőven kaptam a szüleimtől. Ide sajnos nem tudtam elhozni a Zongorát, és a többi hangszert, de már hiányzik a dolog, szóval valahogy meg kell oldanom. Van ötleted?
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. június 17. 20:37
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
2014. 06. 18.
Írta: 2014. június 18. 14:24
 | Link
Brandon Norrey
ruha - kabát nélkül



Nagyon bíztam benne, hogy a fiú nem haragszik meg rám azért, mert nem engedtem neki kezet csókolni. Amikor elmagyaráztam, hogy miért nem, ő elvörösödött, aztán maga elé nézett. Nem akartam megbántani ezzel, de hát vannak olyan emberek, akik azt gondolják, hogy az állatok csak rühes dögök, akik nem jók semmire, csak arra, hogy házat őrizzenek, egeret fogjanak, vagy tudom is én, csak, hogy jó legyen a húsuk. Én totál nem értek velük egyet és már annak a határán állok, hogy vegetáriánus leszek. Az embereknek viszont teljesen mindegy, hiszen nekik ugyanolyan haszontalanok maradnak az állatok, bármit is teszek.
A valóságba Brandon rántott vissza, amikor is elkezdte magyarázni, hogy "mi lesz így rendben". Egész szépen kifejtette azt, amit én már a válasza előtt tudtam, így csak mosolyogtam és bólogattam. Amikor viszont felajánlotta, hogy elmennek, hevesen megráztam a fejem. Mármint nemlegesen. Ekkor viszont Brandon újra mesélésbe kezdett, én pedig megadóan hallgattam amit mond, hiszen még szerettem volna válaszolni a fejtegetős kérdésére. Az újabb kérdésre megint csak megráztam a fejem, aztán elmesélte, hogy mennyi hangszeren játszik. Figyelmesen hallgattam, hiszen tudtam, hogy úgy sem tudnék közbeszólni. Elregélte a hangszereken való tanulásának a történetét, de én már a zongoránál lemaradtam. Zongorázik?! De hisz ez fantasztikus! A bajára már nem is figyeltem, hiszen teljesen felpörögtem és egy kis mozgolódás után felé fordultam. A szemeim csillogtak az izgatottságtól, és alig bírtam leplezni a boldogságom.
- Szóval tudsz zongorázni? - A hangom kissé irritálóan magas volt, de hát nem tudok mit tenni ez ellen. - Hisz ez fantasztikus! Képzeld, én is zongorázok!
Tisztára fellelkesültem és már a határán voltam annak, hogy izegni-mozogni ne kezdjek. Hát igen, erről sem tehetek, ilyen vagyok és kész.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. június 18. 14:56
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 27. 12:53 | Link
Iza

„- Na, van kedved megtanulni játszani, a világ legszebb hangzserén? – keltett fel apám, nagyon sok éve. gyorsan körül nézett, majd cinkosan rám mosolygott. – Úgy érzem, elég idős vagy már, hogy elkezdd tanulni. – a kertünkben vörös, és sárga rózsák nőttek, illatuk tavasszal és nyáron, megtöltötték az egész iskola levegőjét, és apám asztalán is mindig volt egy szál, a régi, üvegvázában. Besétáltunk a bejárattól balra lévő első terembe, ezért szép kilátás nyílt az Újpesti piacra, és az egy éve felújított térre, ahol egy hatalmas bronz ember nyújtotta segítő kezét a város felé, és nézett magasztosan a sárga városházára. Mellette táncoló szökőkutak voltak, ahogy az óvodás kisgyerekek nyáron fürdeni jártak. A modern stílusú fapadok mindenre jók voltak, csak ülésre nem, és a piacon lehetett a világ legjobb fokhagymás-tejfölös lángosát kapni. Ha nem zavart,hogy közvetlenül a mosópor mellett árulják, vehettél szinte ingyen húsokat, vagy csak figyelhetted, ahogy a helyért harcolnak hajnali ötkor az árusok. A terem egyik falát csak szekrények alkották, amikben a csellókat tárolták, mindenféle méretben. A másik oldalon egy régi zongora volt, tőle balra, a felkelő nap narancsos sugarai vetettek por oszlopokat a padlóra, és a levegőbe. Leültünk a zongorával szembe, és elkezdte a tanítást. – Hajtsd fel azt ott, igen. Ott vannak a billentyűk, és egy kottatartó…”
- Az nem kifejezés, hogy tudok zongorázni, a legjobbtól tanultam. Bocsánat, hogy engem annyira nem villanyoz fel, de a zeneiskolában szinte mindenki tudott zongorázni, és azon kívül nem nagyon ismerkedtem. – fordultam oda a lányhoz. Szép szeme volt, nem vitás. – Nem tudod, hol találhatnék hangszereket? Egy zongorával is beérném, később ideküldeném a többit is, például a Bandurámat… - Az az ukrán népi hangszer kevésbé köztudott, bár nagyon szép hangokat lehet belőle előcsalni. Mondhatjuk, hogy világot láttam. A szüleim már nem nagyon akartak mindenfelé menni, viszont én, hála a zenekarnak, nem hagytam porosodni az útlevelem. A Brüsszeli gofrizás, amikor olyan édes, és tömény csokiszószt kaptunk, hogy utána hónapokig rá sem tudtunk nézni a cukorra, vagy Párizsban, amikor kiraboltak minket a Louvre előtt. Az Eiffel torony, mikor felkapcsolták a fény városának arany lámpásait, látni, ahogy a hely ereiben az autók vénye lüktet. Apa szülővárosa, London, a London eye magasából. Na, de ne nosztalgiázzunk, éljünk a mában, ne a múltban. – Mennyire tudsz zongorázni? Esetleg később egy duettet is játszhatnánk. A múltkor hallottam csellószót a Levita héz területén. Talán meg kéne keresnem. Ki tudja, még valami kis együttes is alakulhat, alkalom adtára. Szerinted, ha kiírom a Levita hirdetőtáblájára, akkor lehetséges, hogy a klubhelységbe beszerzünk egy zongorát? Biztos feldobná a hangulatot.
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 3. 11:47 | Link
Brandon Norrey


A tény, hogy Brandon tud zongorázni, egészen fellelkesített. Emlékszem, hogy én hogy kaptam meg az első zongorámat. Tavasz volt, egészen pontosan március 12-e. Pont a születésnapom. Nagyon boldogan keltem fel aznap, hiszen mindig valami fantasztikus ajándékot kaptam: egyedül felmehettem a hegyekbe – persze csak addig, amíg a birtokunk tartott -, vagy kedvem szerint hajkurászhattam a birkákat – amit általában minden nap megcsináltam, amikor anyáék nem figyeltek -, vagy elmentünk családostul fagyizni, de minden születésnapom más volt. Egyben hasonlítottak: mindegyik fantasztikus volt és csodás ajándékokat kaptam. Az ötödik születésnapomra kaptam meg a lovamat, a nyolcadikra enyém lehetett az aznap született kisbárány, aki persze az anyukájával élt, de nagyrészt én is gondoztam. Azonban a tizedik szülinapom volt a legjobb mindközül. Jó jó, az ötödik volt a legeslegjobb, és ez csak utána következett, de ez most nem lényeges. Amikor reggel felkeltem, még sejtelmem sem volt, hogy mit kapok, hiszen az utóbbi időben anyáék nagyon sok mindent összevásároltak és nem voltam benne biztos, hogy mi lesz az ajándékom. Amint beléptem a nappaliba, egy gyönyörű, ébenfekete zongora fogadott. Teljesen ledöbbentem, amikor megláttam. Körülbelül öt percig álldogálhattam ott, amikor belépett Vivien és rám nézett. Őt követte anya és apa, mindhárman mosolyogva fogadtak, a hangszerhez invitáltak és leültettek. Mivel már másfél éve tanultam játszani rajta, rutinosan felhajtottam és ujjaimat a billentyűkre helyeztem és „ösztönösen” játszani kezdtem. Családtagjaim a háttérbe szorulva figyelték a játékom, én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Körülbelül fél óra múlva álltam fel a székből és rohantam oda anyámékhoz, akik még mindig ott ácsorogtak mögöttem. Szorosan magamhoz öleltem mindhármukat, aztán elmentem reggelizni, ezzel elrontva az illúziót.
Jó volt visszaemlékezni ezekre a dolgokra, ám Brandon közben újra beszélni kezdett, így muszáj volt figyelnem rá, hiszen illetlenség lett volna az, ha nem figyelek rá. Elmesélte, hogy a legjobbtól tanult zongorázni, és hogy különösebben nem volt nagy dolog az, hogy tudott játszani ezen a hangszeren. Nem értettem pontosan, hogy mire akart célozni ezzel, de amikor megemlítette, hogy a zeneiskolájában mindenki más is tudta használni a zongorát bólintottam, aztán amikor belenézett a szemeimbe kicsit elpirultam. Kérdésére csak megráztam a fejem.
- Nem tudom. Én személy szerint a szobámban tartok egy kisebb zongorát de… az akváriumban is van egy zongora a víz alatt, egyszer játszottam ott. Tompán szól ugyan, de szépen – meséltem az élményeimet a Nerellával töltött fél-napon. Brandon egy kis csend után újra megszólalt és újabb kérdésáramlatot zúdított rám. Ezekre viszont már sokkal felszabadultabban válaszoltam, mint az előbbiekre. Úgy látszik kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magam, hogy újra emberi válaszokat adhassak.
- Hat és fél éve tudok zongorázni, azonban első saját zongorát csak öt éve kaptam. Én még nem hallottam senkit sem csellózni, szóval ez újdonság számomra – mosolyogtam, aztán folytattam. – Ne haragudj, de én nem vagyok még annyira „tehetséges”, hogy zenekarban is zongorázzak. Inkább megmaradnék magamnak. Nem tudom, ezt a házvezetővel beszéld meg, de ha sokan beleegyeznek, akkor több a valószínűsége a dolognak – folytattam. Nem voltam benne biztos, hogy a többiek örülnének annak, hogyha egy hatalmas zongora állna a klubhelyiségben, de hát ki tudja. Az én hangszerem még csak-csak elviselik a lányok, bár nem mondtak semmi olyat, hogy zavarja őket, vagy valami, de bízom benne, hogy majd szólnak, ha esetleg problémájuk van vele.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. július 3. 14:38
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 3. 15:23 | Link
- Az akvárium? Van olyan hely... Nem okozott egy kis problémát az, hogy nincs ott levegő? Amúgy nekem is kéne egy szoba, mert jelenleg a gólyalakban húzom meg magam. Olyan szobám lehet, amilyet csak akarok, ügye? - otthon nem állt sok mindenből, a számítógép, ágy, lámpa. A többi dolog a zeneiskolában volt. Mivel a napom egészét a hangszerek foglaltál el, nem volt szükségem másra.
Barátokra sem.
Megráztam fejem, elűzve, ezt a fel-feltűnő sötét gondolatot.
- Hat és fél év, mi? nem rossz. Lehet hogy nincs tehetséged, hogy zenekarban játssz, de ahhoz nem kell tehetség, hogy egy hotel, vagy egy bár várójából vagy sarkából szolgáltasd a muzsikát. Az egyik feladatom ez volt. A zongoratanárom furcsa vizsgafeladatokat adott nekem. Bár én nem nagyon akartam bemenni egy kétes eredetű szórakozóhelyre, ezért... nos, egy elég neves hotelben zenéltem Budán. Érdekes volt, az egyszer biztos, és megfizetődő. De ez egy hosszú történet.
Nagyot nyeltem a házvetező hallatán. Mivel magántanárom volt, nem tudtam elképzelni, milyen egy igazgató, csak apámra tudtam gondolni, velem kedves volt, de nagyon komoly és tisztelet parancsoló ha a vezetésről volt szó. És mivel nem vagyok a hv fia... jaj.
- Nem biztos, hogy van merszem beszélni vele. Ami meg a zavarást illeti. Hallottál már a Mozart-hatásról? Mozart-hatást először Alfred A. Tomatis  határozta meg, aki Mozart zenéjét használta hallgatási stimulációnak munkájában, ahol megpróbált különböző rendellenességeket kezelni.Bizonyos kutatási eredményeket, melyek azt bizonyítják, hogy Mozart zenéjének hallgatása rövid távon fejlődést eredményez bizonyos típusú értelmi, térbeli-logikai feladatoknál. A népszerűsített verziója a teóriának, mely szerint Mozart zenéjétől okosabb leszel, azaz a korai gyermekkori találkozás a komoly zenével pozitív hatással van az értelmi fejlődésre, de gondolom nem olyan sok a terhes nő a Levitában, továbbá egyes kutatások állítása szerint jóval messzemenőbb hatások tulajdoníthatók a Mozart-effektusnak, mint a tér-idő érzékelés, vagy az intelligencia növelése. - nagyon sóhajtottam. Ezt mind be kellett magon szolfézsen.
Szolfézs.
Mágra gondolataimban is, szinte köptem ezt a szót. mindig a legrégibb teremben volt, aminek a fa borításár szétrágták a rovarok, és az ott használt citromos illatosítótól már hányingerem támadt, mikor beléptem... vagy csak a tanárnőtől?
Szerencsére négy év után, mikor letettem az alapvizsgát belőle, úgy, hogy négy év alatt, még mindig nem tanultam meg violin kulcsban olvasni, nem tudom miért, talán lázadásból. Ennek ellenére valahogy sikerült érzésből megcsinálni négyesre. Utána a zenetörténelmet választottam, ahol egész órán operákat néztünk, és a tanár kinyomtatta nekünk az anyagot. Rengeteg óra azzal ment el, hogy elmesélte, hogy lány létére hány fiút vert meg.
Fura volt. Na, mindegy.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 3. 15:24
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 3. 16:06 | Link
Brandon


Amint megemlítettem, hogy az akváriumban is van egy zongora, Brandon rögtön rákapott és kérdezgetni kezdett mindenfélét. Olyan gyorsan beszélt, hogy felét meg sem értettem és csak pislogtam, mint borjú az új kapura. Egy darabig még néztem magam elé aztán megráztam a fejem és ránéztem. Próbáltam összeszedni, hogy miket is kérdezett, de nem igazán ment. A végén már csak csendben hallgattam, aztán amikor úgy látszott, hogy kicsit szünetet tart megköszörültem a torkom, ezzel jelezve, hogy én is mondanék valamit.
- Hát... bevallom az elején elvesztettem a fonalat olyan sok kérdést tettél fel, így csak arra válaszolok, amelyiket megjegyeztem. Először is, ne félj a házvezetőtől, nagyon kedves és megértő, de mondom, meg kell kérdezni pár embert, hiszen nem csak egyedül te laksz a Levitában - és ezzel gyakorlatilag le is rendeztem az összes kérdésre a választ, hiszen Brandon már bele is kezdett Mozart életébe. Nem igazán szerettem azt a férfit, olyan furcsa neve volt, de a muglik még egy édességet is elneveztek róla.
Az utóbbi időben nagyon átszoktam a varázsvilági "nyelvre", vagy hogy is mondjam. Kezdtem egyre közömbösebb lenni a muglik iránt és ez egy kicsit rosszul esett, hiszen az egyik unokatestvérem is mugli - igazából félvér -, sőt a nagybátyám is az. Nem értettem tehát, hogy miért viselkedtem így, de mindegy is volt.
Brandonra néztem, hátha mond még valamit, de nem. Vatta felemelte a fejét az ölemből, lassan feltápászkodott és elindult a stégen visszafelé a faluba. Kérdő tekintettel néztem utána, de nem tudtam, hogy hova akar menni. Végül megállt a stég szélénél, én pedig még pár percig néztem, nehogy elmenjen, aztán újra a háztársam felé fordultam.
- Hogy tetszik a Levita? - Tettem fel a kérdést, hiszen azon kívül, hogy bevették a csapatba még semmi olyat nem mesélt, ami a házra utalt volna, ez pedig egy jó alkalom lett volna, hogy meséljen róla.
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. július 5. 00:23 | Link
Iza

- Bocsi, néha tényleg elkap a hév - szabadkoztam az előbbi szózuhatag miatt. - hajt az olasz vérem! - poénkodtam, miközben felnéztem a hajamra... Nos, legalább is próbáltam felnézni. A stég jobb napokat is látott már, a tartóoszlopokat a víz könyörtelenül állandó hullámzása ostromolta, de úgy látszott, bírja még. A közelben egy fűz táncolt a tó felől érkező fürge széllel, majd lehajtotta vékoly ágait, és várt a következő felkérésre.
Szép ez a hely.
- Jó, egy próbát megérhet. - mondtam a zongorás dologgal kapcsolatban. Az életemet végigkísért a zene. Otthon mindegy játszott valaki, vagy a zeneiskolából szűrődtek át hangok, vagy a fülhallgatómból szólt. Amikor semmi sem volt, akkor is nehéz volt elaludni, néha fél óráig küszködtem, hogy a gondolataimból egyre feltörő dallamokat megszüntessem, hogy nyugovóra térhessek.
- Látom, nem nagyon értetted, amit mondtam. - eresztettem egy barátságos mosolyt a lány felé. Szemem megint elidőzött rajta, de csak egy pillanatra, nem akartam , hogy kínos legyen a pillanat. A kutyája közben összevissza mászkált, míg Ser Karom hűségesen dorombolva tűrte folyamatos simogatásom, amit már-már robotikusan,csináltam, ugyanazt a mozdulatot csináltam egy más után.
- A Levita. - sóhajtottam. - Nem akarlak megbántani, de... nagyon hiányzik minden, ami otthon volt, és ez a pontos ellentéte, annak, ami itt történik. Néha arra gondolok, hogy miért kell nekem varázslónak lenni? Volt egy dolog, amiben különleges voltam, és most jött a mágia, amiben még azt sem tudom, mit kell csinálni. Ha most hazamennék, és elfelejteném ezt az egészet, visszamehetnék a zenekarba, világot látnék, talán még hírek is lennék. Itt meg... Jó ha egy átlag ember leszek, mivel az itteni iskola mellett nem tudok úgy gyakorolni, mint régen. - szegényre rázúdítottam az összes problémámat. Ez az egész csak a lelkemben elterülő óceán teteje volt, folyamatosan fecseg, játszi, dühös, vidám, de mélyen, az alján semmi nem mozdult meg. Akármennyire aggódtam, ha a gondolataim legmélyére néztem, mindig az az elharapott mondat állta utam, hogy... Minden rendben lesz. Az érzelmeim, a testem nem így gondoltam, ám amikor már nincs értelme ezen gondolkodni, érek a teljes csend szintjére, amikor csak a történést várom, és nem arra gondolok, mi lesz, ha... Volt, amikor haragudtam magamra, mert nem tudtam eldönteni mit érzek, de akkor csak egy dolog segített.
Egy vers
Pontosabban egy részlet belőle. : Fecseg a felszín, hallgat a mély.
Akkor értettem meg, hogy nem vagy én vagyok így ezzel, és azóra csöndes tűrésben élek eme gondolattal.
- Vélemény? - Jaj, én, és a kibírhatatlan szószátyárságom! Karom összegömbölyödött, élvezte, ahogy a szénfekete bundáján megcsillan a nyári nap, és körbeöleli. Lassan, egyenletessé vált a légzése, de a dorombolás nem maradt abba. Rámosolyogtam, majd eszembe jutott, mit csinálnék, ha ez az egész meg sem történt volna. Semmi pálca, semmi kviddics... semmi...semmi Ser Karom.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 5. 12:57
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 5. 14:11 | Link
Brandon ~ zárás


Megértettem, hogy őt is néha elkapja a hév, és hadarni kezd. Tavaly még én is ilyen voltam. Mondhatni ingadoztam az antiszociálisság és a társasági lét között. Na jó, ez most értelmetlen volt, igaz? Mindegy is, mindenki másmilyen és ha Brandon ennyire szeret beszélni, akkor ez van.
Nem válaszoltam.
Miután már másodszorra is meséltem el neki azt, hogy a zongorás ügyben nem egyedül ő dönt, végül beleegyezett, hogy majd rákérdez a Hv-nál. Ennek örültem, hiszen ha rákérdez, az már egy jó dolog, így alkalma lesz a háznak "összeülni" és megbeszélni, hogy ki van benne és ki nincs.
Brandon mosolyogva jelentette ki, hogy nem figyeltem én pedig egy vigyor kíséretében fogatni kezdtem a szemeimet, de amolyan barátságosan. Brandon macskája a folyamatos simogatás miatt halkan dorombolni kezdett, én pedig csillogó szemekkel figyeltem a gombolyag méretű kiscicát.
Még mindig nem válaszoltam.
Amikor Brandon a házas kérdésemre válaszolt, őszintén meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy így képes beszélni a házról. Megértettem, hogy furcsa ez neki, mert hát nekem is furcsa volt először, mikor idekerültem.
Amikor valami véleményről kérdezett, csak megráztam a fejem és összepakoltam a cuccaimat.
- Ne haragudj, de nekem lassan mennem kell - amint összeszedtem a dolgaimat felálltam és ránéztem a fiúra. Nem szerettem volna itt hagyni, de hát nem tehettem mást. Úgy éreztem, hogy magányra lenne szüksége, én pedig akár tetszik neki akár nem, elmegyek. - Majd még biztos találkozunk egyszer! Szia!
Ezzel el is köszöntem tőle és felkapva a stégen felejtett könyvem elindultam a kastély felé, közben pedig magamhoz hívtam a nádas szélén bóklászó kutyát.  
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. július 5. 14:11
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa