36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 11. 19:53 | Link



Az utóbbi néhány évben a fal bámulásán kívül nem sok mindent csinálhattam. A magánzárka nem játszótér, mondogatta mindig Dávid, a fickó, aki az őrzésemre ki volt jelölve, bár sosem értettem, miért, elvégre egészen példás viseletű fogoly voltam. Kivéve persze, hogy kb. havonta egyszer meg akartam enni.
Na, szóval mostanában nem voltam hozzászokva az emberek látványához, vagy éppen a viselkedésükhöz, ezért az a nyüzsgés, ami az eridon tornyot jellemzi először nagyon furcsa volt, de mostanra már egészen megkedveltem. Igaza volt a börtöndokinak - valójában csak javítóban voltam, de ugyanúgy be voltam zárva, szóval fenn tartom a véleményem, miszerint az igenis börtön -, ez a suli tényleg nagyon menő hely. Egyelőre azonban még nem sikerült integrálódnom az új környezetbe, és a barátok szerzése is nehézkes. Hát még mennyire kemény lenne, ha azt is tudnák, hogy vérfarkas vagyok. A javítót lehetetlen volt eltitkolni, elvégre híresebb családom miatt az újságírók a parton vártak, mikor végre szabadulhattam, és nem egy sztárfotót készítettek a telihold áldásos hatásai miatt még eléggé kómás fejemről. Azt viszont, hogy havonta egyszer kiszőrösödöm, a tanárokon kívül nem tudja senki. Még szerencse, mert így is vannak, akik félve vagy gyanakodva pillantanak rám a rovott múltam miatt.
Így aztán barátokat is nehezebb találni, bár haverokat talán könnyebb. Jelenleg próbálom megjegyezni az évfolyamtársaim és a tanáraim nevét, és igyekszem nem elveszíteni a fonalat a tanórákon. Eléggé nehézkesen megy, elvégre ez a része sosem hiányzott a rácsokon túli életnek. Ahogy a szabályok sem, amiket bár suttyomban, de elég sokszor szegtem már meg ahhoz képest, hogy alig néhány hete érkeztem.
Most is éppen éjszaka van, én mégsem a gólyalakban múlatom az időt, hanem a stégnél a faluban. Persze, ha erre jár egy prefi eléggé megüthetem a bokámat, de nem hinném, hogy elítélhető vagyok azért, hogy hiányzott a szabad levegő. Ráadásul ilyen melegben egyáltalán nincs kedvem a fullasztó szobában dögleni, annál sokkal jobb ötletem támadt: megmártózom a tóban.
Két pillanat alatt dobom le a ruháimat, majd egy szál alsóban belépdelek a vízbe. Először túl hidegnek érzem, ezért csak lassan folytatom utam a mélyebb részek felé, de nem telik el sok idő, mire végre elnyújtózhatok a víz felszínén, és felnézhetek az átkozott holdra. Még van pár napom, mielőtt teljesen kitelik, addig pedig kiélvezem az életet.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 11. 21:00 | Link

Kutyuli


Hát megint elérkezett az este, amikor az átlagos emberek nyugovóra térnek, a vámpírok vadászni indulnak, az erdőben élő vadállatok pedig mocorogni kezdenek. A tavacskában pedig Aniella tűnik fel társaival. Figyelik, ahogyan a Nap eltűnik a horizontról. Kicsit szomorkásan búcsúzik el barátnőitől, akik már a tó mélye felé igyekeznek. A leányzó sóhajt egyet, majd bumm. Hirtelen megjelennek lábai. Rögtön mozgatni kezdi azokat, s közben kezeivel kapálódzni kezd. Mostanában egyre többször próbálkozik az úszással. Igaz, lábai néha feladják és akkor fulladozni kezd, de egyébként többnyire már tud úszkálni. Hosszú szőke haját megigazítja, majd tovább halad a vízen. Kimászhatna ugyan, de most mégis ezt választja. Egyébiránt koromsötét van, csak a Hold nyújt egy kis fényt, így alig látja merre megy. Bár úgy ismeri a tavacskát, akárcsak a tenyerét, szóval nem lesz itt gond. Lassan hatja végre a szokásos mozdulatokat, s közben azon mélázik milyen lenne embernek lenni. Egy ideje lappang benne ez a gondolat, de sosem merte továbbgondolni a dolgot. A szülei kiakadnának, mert gyűlölik a halandókat, szerintük gonoszak, szégyentelenek, alattomosak stb. De Aniella már nagyjából ismeri őket és egyik se akarta még élve felfalni, vagy megkínozni, vagy egyszerűen ártani neki. Mindegyik kedvesen viselkedett vele. Szóval mi lenne, ha nem lenne sellő... Lehet teljesen más tulajdonságokkal rendelkezne és még jobban érezné magát a bőrében. Futhatna. Utazhatna kocsin, vagy repülőn. Ám mi van, ha rosszabb lenne... Inkább nem is agyal tovább a dolgon.
Még a fejét is megrázza és.. Hopp. Nekimegy egy... Fiúnak? Igen, egy sárccal van dolga. Megilletődik. Azonnal elfelejti hogyan kell úszni. Eszeveszettül rúgadlózni kezd, meg kapálódzik is. Rémült. Oltárian. Próbál lenyugodni, de nem megy neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 11. 21:25 | Link



Felesleges azon gondolkozni, hogy mi lesz két nap múlva, amikor átesem első átváltozásomon a kastélyban, mégis folyton e körül járnak a gondolataim. Persze mindenki biztosított róla, hogy nem lesz probléma és megfelelő embert jelöltek ki a felügyelőmnek, de azért bennem ott van a félsz. Egy magánzárkában nehéz bárkit is bántani magamon kívül, de egy iskolában ennek az esélye igencsak nagy. Túlságosan is nagy, szóval engem nem győznek meg a hangzatos szavaik a tökéletes biztonságról, mert a lehetőség ott van és a kockázat magas.
Bár ezen most tényleg feleslegesen túráztatom az agyam, elvégre, ha már szabályt szegek, legalább élvezzem ki, és ne azon görcsöljek, hogy esetleg vérfarkasként szét fogok tép... Eddig jutok, mikor valami hozzám ér, és annyira meglepődök, hogy hirtelen mozdulok, aminek fél liter víz szervezetbe jutása lesz a következménye. A következő pillanatban még egy rúgás is éri a vesémet. Merlin szakadt gatyájára, nem gondoltam volna, hogy a prefektusok itt így büntetnek. Szerintem egy kis éjszakai kilógásért még nem jár vízbe fojtás.
A fájdalomtól könnyes szemekkel felvergődök a felszínre, hogy legalább lássam támadómat, bár bántani nem bánthatom, hacsak nem akarok visszakerülni a javítóba. Mikor végre kipislogom a szememből a vizet, még épp látok elsüllyedni egy szőke üstököt. Most komolyan, hogy lehet valaki olyan béna, hogy egy másik ember vízbe fojtási kísérlete közben saját magát is a tóba öli?
Sóhajtva teszem a kötelességem, lebukok és elkapom az ismeretlen karját, majd közelebb húzom és tenyeremmel a derekát megtámasztva felküzdöm magunkat a víz színe fölé. Ott végre szemügyre vehetem támadómat, és bár a telő hold fénye nem éppen fáklyás kivilágítás, azt elég hamar sikerül levennem, hogy női lényt sikerült kihalásznom a vízből, aki ráadásul meztelenül szeret fürdőzni. Illendőségből odébb kéne mennem, vagy legalább elengedni, de félek, hogy akkor újra elsüllyed, így hát megvárom, míg rám néz és észleli helyzetünket.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 11. 22:04 | Link

Kutyuli


A víz egészen kellemes, bár Aniella az évek alatt tökéletesen hozzászokott a víz hőmérsékletéhez, szóval valószínűleg nem épp a tó hőfoka miatt fog belepusztulni a tavacskába. Esélyesebb, hogy az éjjeli lubickolások fogják kioltani az életét. Hiszen azt tudniillik, hogy ha a leányzónak lábai lesznek, akkor bizony az összes tudását össze kell szednie az életben maradásért. Teljesen más így úszni. Az uszonyával roppant egyszerű, de ilyen módon... Számára az elején lehetetlennek tűnt. Azért mostanra alakult a dolog, mégha nem is tökéletesre fejlesztette. Egyébként pucéran van, ha nem mondtam volna. Ugyanis nála nem úgy működik, mint a filmbeli sellőknél. Ha átváltozik, akkor bizony nincsen rajta ruhadarab, aztán magára kell először húzni. Mivel úgy gondolta este senkinek még esze ágában sincsen pancsolni a tavacskában, úgy határozott nem húz magára fehérneműt. Khmm... Igazából nagyon is tévedett. Ugyanis a következő pillanatban egy srácba ütközik, mire baromira megijed és rugdosódni kezd. Hangosan veszi a levegőt, állatira kétségbeesett. Próbál a vízfelszínén maradni, ám egy másodpercek alatt indul süllyedésnek, mint a Titanic.
Eztán megfogja valaki a karját, utána az a valaki a derekára teszi a kezét. Nem mozdul. Hagyja, hogy a megmentője a felszínre vigye. Mikor levegőhöz jut köhécselni kezd és reflexszerűen dobja a karját a srác tarkójához, átkarolva azt. Egy kicsit sem zavarja, hogy nincs rajta ruha, nem szégyellős, főleg, ha vízben van és majdnem megfullad. Akkor az a legutolsó dolog, amivel törődik. Miután rendbe teszi magát, egy sóhajtás kíséretében néz fel a srácra.
 - Köszönöm. Nagyon köszönöm - szólal meg halkan. Kezével még mindig kapaszkodik a srác tarkójába, sőt. A másikkal pedig a srác oldalát fogja. Biztonságban akarja érezni magát. Egy ilyen eset után azt hiszem érthető, hogy miért nem akarja elengedni őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 11. 22:43 | Link



Alig voltam tizenegy mikor bekerültem a javítóba, és egy átlagos srácot abban a korban még nem érdeklik a lányok. Elvégre mi a jó bennük? Nyafognak, vigyázni kell rájuk és velük, de amúgy nagyon alattomosak is tudnak lenni, ezt minden fiú megtanulja előbb vagy utóbb. Mivel nem ismertem túl sok nőnemű egyedet, és akit ismertem, azzal sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem mondhatnám, hogy a csajok különösebben hiányoztak, mikor zárkám homályában számba vettem, hogy mi mindenről maradok le, mi az, amiért érdemes lenne kijutni.
Éppen ezért nagyon is meglepő az a hatás, amit a szőke lány gyakorol rám. Amint végre mindketten levegőhöz jutunk az ő első dolga az, hogy a nyakamba vesse magát. Néhány pillanatig csak pislogni tudok, de nem csak amiatt, hogy a csaj teljesen meztelen, hanem azért is, mert hosszú idő óta ő az első ember, aki megölelt, vagy legalábbis valami hasonlóra tett próbálkozást.
- Nincs mit - nyöszörgöm válaszul, még mindig erősen ledöbbenve, mikor a szőkeség megköszöni, hogy megmentettem. Egészen szépek a szemei, főleg, ahogy a szempilláján megülő vízcseppek felragyogtatják az íriszét. Illetve...khm... talán tisztázni kéne, hogy mit is keres itt, egy... hát egy szál semmiben. Aztán valahogy meg kéne próbálni lefejteni magamról az ismeretlen lány végtagjait, mielőtt még kényelmetlenebb lenne a helyzet.
- Öhm... Mit is keresel te itt? - Jogos kérdés egy olyan fickótól, aki tilosban jár le a falu melletti tavacskához úszkálni. Meglátásom szerint ő is éppen hasonló okokból került a vízbe, csak kevésbé szégyenlős, mint én, ráadásul kevésbé jól is úszik. Bár az is lehet, hogy csak megijesztettem. Az viszont majdhogynem biztos, hogy nem prefektus, ha az lenne, akkor eléggé durva ütőkártyát adna a kezembe, de nekem sosem lesz ekkora mázlim. Mondja a srác egy csinos, meztelen, szőke lánnyal a karjaiban. Azt hiszem, felül kéne vizsgálnom a szerencse fogalmát.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 12. 14:07 | Link

Kutyuli



Nos, az elmúlt hetekben, mióta a leányzó egyre merészebb dolgokat kezdett művelni (legalábbis magához képest) általában a végén mindig megmentették. Vegyük például a sétálós esetet. Hopp, összedől. Azonnal ott egy srác, aki felnyalábolja, segít neki, majd hazaviszi. És most itt vagyunk ebben a szerencsétlen tóban, ahol a leányzó majdnem megfullad, DE pont egy fiú van a közelben, aki segít rajta. Micsoda mázlista a lány. Ha nem lenne valami őrangyala, vagy valaki, aki pusztán vigyáz rá, akkor bizonyára már rég nem itt úszkálna... Egyébként egyre jobb kapcsolatot ápol az emberekkel. S már ő maga sem tart annyira tőlük. Inkább megismerné őket. És mostanában már az sem zavarja, ha hozzáérnek. Borzasztóan sokat változott az elmúlt hónapokban, egyre nyíltabb. Ami mesés.
Szóval kihúzzák a csávából. Újra. Aniella úgy rátapad, mint a légy a szélvédőre, persze semmi hátsószándék nélkül, ő nem az a fajta. Kicsit talán szorosabban kapaszkodik a kelleténél, de az ijedtség uralja az egész testét. Egy 15-20 perc múlva bizonyára lenyugszik, ám addig valószínűleg ezt a srácot fogja használni támasznak. Gyönyörű kék szemivel felpillant a srácra. Én mondom, ilyen mesés szempárral szerintem még senki sem találkozott. Egyszerűen lenyűgözőek. Leginkább tőlük ilyen bájos Aniella.
 - Én csak... úszni jöttem. Sokat kell még tanulnom. Nem igazán megy - lassan válaszol a kérdésre, minden egyes szót alaposan átgondol. Hangosan veszi a levegőt, mert csak most jött rá, hogy valóban sokkal rosszabb dolog is történhetett volna, ha a srác nincs itt. Könnycseppek ugyan nem gördülnek le a szép arcán, de kissé kétségbeesetten néz fel a srácra és szólal meg nagyon halkan.
 - Tényleg rendkívülien köszönöm. Hogyan tudnám meghálálni? - kérdezi, majd arcát a srác mellkasába fúrja és átöleli. Ijedt, nem is kicsit. Biztonságra van szüksége, amit a fiútól vár el, s reméli meg is kapja azt.
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 13. 09:56 | Link



- Öhm... én... akarom mondani... ahha - nyelek egyet, hogy végre befejezzem ezt az intelligensnek semmiképpen sem mondható, de még mondatfoszlánynak sem nevezhető képződményt, ami az ajkaimon kijön, és, ami után ráadásul a szám sem feltétlen csukódik be. Valójában fogalmam sincs, hogy mennyire tűnhetek értelmes lénynek, de erős a gyanúm, hogy nemigen. Persze az dobja rám az első követ, aki két év emberektől való elzárás után nem így reagálna arra, ha egy gyönyörű, meztelen lány, nemcsak, hogy úgy ölelné, mintha a kedvenc sztárja lenne, de ráadásul édesen kék szemekkel pislogna rá, és neki köszönné az életét.
Ezek a tények külön-külön is azonnali agyhalált okoznának, de így együtt... Csoda, hogy azt nem felejtettem el, hogyan kell levegőt venni.
- Izé - Szóhelyettesítő, csak éppen jelenleg fogalmam sincs, hogy milyen kifejezést is akartam vele helyettesíteni. De azért szép lassan eljutnak az agyamig is a szavai, nemcsak a fülemig, úgyhogy nyelek egyet, és újra megpróbálkozom a verbális kommunikációval hátha nem vágtam még el magam nála teljesen.
- Ha akarod, én segíthetek neked megtanulni úszni. - Felbátorodva attól, hogy mégiscsak ki tudok mondani teljes mondatokat is, folytatom a társalgást. - Hálára pedig semmi szükség, más is megtette volna a helyemben. De mondjuk, maradjunk annyiban, hogy ha legközelebb én szorulok segítségre, és épp alkalmad lesz kihúzni a bajból, akkor számítok rád. - Na, látod, nem is olyan nehéz viszonylag értelmes mondatokat összerakni és egymás után fűzni.
Rámosolygok, és próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy a teste hány ponton ér az enyémhez, hogy milyen puha a bőre és finom a lehelete. Régebben, mikor még a szülői lelki terror ellen lázadtam, gyakran átszöktem a közeli mugli városokba, hogy aztán ott olyan dolgokat próbáljak ki, ami őseim szerint proli dolog. Így jutottam el moziba is. Hogy ez most miért is jutott eszembe? Csak azért, mert ott, általában ha egy nő és egy férfi ennyire szoros testi kapcsolatba kerül, a pasas mindig valami kemény tárgyra fogja a dolgot. Hogy például az csak a zseblámpája - ez egyfajta világító szerkezet náluk -, vagy a pisztolya - mugli varázspálca kizárólag életellenes dolgokra -, vagy egy csavarkulcs. Nálam ez azt hiszem, nem fog működni, szóval szépen lassan elkezdek hátrafelé araszolni, hátha enyhül a lány szorítása, és, ha már nem kapaszkodik belém ennyire, könnyebb titkolózni is.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 16. 16:02 | Link

Kutyuli



Sosem volt a vízben szégyellős. Miért is lett volna? Ezért bújik hozzá teljesen meztelenül a sráchoz, akiről lerí, hogy mennyire zavarban van, alig bír egy értelmes szót kinyögni, ám Aniella vagy nem foglalkozik vele, vagy szinte észre sem veszi. Persze, inkább azon gondolkodik el, mi lett volna, ha fiú nem segít neki. Abba a tóba pusztult volna bele, ahol mindig biztonságba érezte magát... Vicces, nem igaz?
Teljesen a fiúra simul, s ad neki egy hatalmas ölelést, szinte minden egyes porcikája hozzáér a srác testéhez. Lassacskán azonban enyhül a szorítása és kicsit arrább csúszik, ám a fiú kezét nem ereszti el, az egy kis biztonságot ad neki.
 - Óh, valóban? Azt bizony megköszönném. -
Nála kedvesebb halandóval még nem volt dolga... Még úszni is megtanítaná?! Hát levette a lábáról a leányzót. Haját megigazítja és nagy szemekkel néz a srácra.
 - Egyébként Aniellának hívnak. És téged? - kérdezi kedves hangon. Remélhetőleg nem fog görcs állni a lábába, és sikerül neki a felszínen maradni. Továbbra is mosolyogva figyeli az aranyos fiút és várja, hogy megtudja a nevét. Egy ilyen kedves teremtménnyel szívesen összefut.
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Sellőlány
Írta: 2014. június 22. 12:48
| Link

Mivel a lány lassan elkezd hátrálni, és én is megteszek mindent, hogy szabaduljak a kínos szituációból, egyre több vér kerül az agyamba, ami a gondolkodást is megkönnyíti. Nem először csodálkozom el rajta, hogy mit is kereshet itt egy lány, egy szál semmiben éjnek évadján, de lassan eljutok odáig, hogy rá is kérdezzek. Előtte azonban még a nevét is megtudom. Aniella. Nagyon különleges, sőt felettébb furcsa név, bár elég sok különleges nevezettel találkoztam már itt a suliban. Több itt a külföldi diák, mint az osztrák magánsuliban, ahova jártam.
- Krisztián vagyok. - Reflexből nyújtanám is a kezem, de még időben rájövök, hogy az itt most felesleges, ráadásul a lány éppen a karjaimba kapaszkodik, nem kéne elvenni tőle a támaszát.
- Lehet, hogy kicsit indiszkrét lesz a kérdés, de te mit is keresel itt tulajdonképpen? Mármint azon kívül, hogy úszni jöttél. Tudod a legtöbben inkább nappal próbálnák meg az ilyesmit, akkor többet látni is, na, meg valószínűbb, hogy van valaki a parton, aki kihúzza az embert, ha épp fuldokolni kezdene.
Nem akarom kioktatni, de azért próbálom éreztetni vele, hogy számomra kicsit sem egyértelmű, hogy miért pont ezt az időpontot választotta az úszkálásra. Az, hogy én is hasonlóan tettem, nem jelenti azt, hogy ez már alapot nyújt a megértésre is. Én eléggé különleges, vagy inkább sajátságos eset vagyok. Tudomásom szerint az első, aki igénybe vette a javító és az iskola közötti megállapodást. A múltamat tekintve pedig kicsit sem lehet csodálni való, hogy a szabadság iránti vágyam, és a korlátozások iránt érzett ellenszenvem érdekes és meggondolatlan tettekre sarkall. Aniella azonban nem úgy néz ki, mint, aki a hosszas bezártság alatt felgyülemlett felesleges energiáit szeretné levezetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 25. 02:23 | Link

Kutyuli



Lassacskán eltávolodik a sráctól, azért látszik rajta, hogy zavarban van, még ha Aniella nem is veszi figyelembe. Azonban kezét megragadja, úgy mégiscsak biztonságban érzi magát. Talán inkább ki kéne menniük és leülni beszélgetni... Bár a leányzónak előbb meg kéne keresni ruháit és akkor a srác a szemével körbe járhatná a pucér testét. Elveti az ötletet, pedig Krisztián - pár perce szerzett tudomást a nevéről -  testéhez már hozzá dörgölőzött, tehát nincs mit ezen szégyellni... Viszont ő teljesen más tésztaként kezeli ezt a dolgot. Szerinte vízben teljesen mindegy, hogy ruhában van, vagy nem, mert a srác nem láthatja fedetlen testrészeit, viszont a parton igen. Ezért marad itt.
Túl sokat mond egyszerre Krisztián. Mivel még ott tart, hogy majdnem megfulladt, csak később fogja fel miről is hadovált a srác. Szemöldökét összevonja, szóra nyitja a száját, ám szinte azonnal össze is zárja azt. Jól meg kell fontolnia mit mond. Még mindig gyűlöli a hazugságot, szóval valami olyasmit kéne mondania, aminek köze van az igazsághoz, legalább egy parányit.
 - Erm... Igazából egyszerűen úszni támadt kedvem, ahogy itt sétálgattam tó körül és ennyi. Nincs nagyon mit mondanom erről. Kicsit fejleszteni akartam ezt a tudásomat, ugyanis elég gyér és hát... ennyi. - böki ki nagy nehezen. Eléggé megviseli a füllentés, nem is mer a srác szemébe nézni. Egy kis ideig csend következik, legalábbis Aniella nem szólal meg kb. 3 percen keresztül. Csak a vizet bámulja szomorú arccal. Ő nem akart hazudni... ezt... ezt nem szabad soha. Bár néha meg kell tennünk a saját, esetleg a másik érdekében, ám lehetőleg ezt mindig meg kell próbálnunk elkerülni. Ugyanis a világon ez a legrandább dolog. Egyáltalán kitől ered ez a nagyon csúnya szokás? Őt meg kéne büntetni!
 - És... és... Erm... Mesélj... Mesélj valamit magadról - hatalmas nehézségek árán ugyan, de kinyögi mit akar, ezzel törve meg a csendet. Két gyönyörű tiszta kék íriszeit még mindig képtelen ráemelni a srácra, borzasztóan érzi magát. Bárcsak ne kellett volna füllentenie. Számára ő az egyik legaranyosabb halandó itt a Bagolykőn. Pedig alig ismeri. De tette alapján nem lehet rossz ember...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa