36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Regina H. Swan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 23. 19:13 | Link

Reviczky Kornél

Üdv az új otthonomban!
Ezen csatakiáltás után vettem birtokomban a klubhelységet, majd hagytam is el a lehető legrövidebb időn belül, mikor tudatosult bennem, hogy egy rakás másik lánnyal kell osztoznom a szobámon. Nem mintha ezzel nem lettem volna tisztába, mármint hogy nem én vagyok az egyetlen ezen a világon, de azért reménykedtem benne, hogy két-három főnél nem többel kell osztozkodnom. Nem vagyok hozzászokva, sohasem kellett ilyesmire vetemednem, elvégre egyke vagyok. A szüleim imádnak, mindent megadnak nekem és mindent megtesznek, csak hogy jól érezzem magamat.
Általában. Persze előfordult már számtalanszor, hogy belekényszerítettek egy-egy helyzetbe, mert szerintük én ezt akarom. Ha pedig mégsem így lenne, akkor ezt fogom akarni záros határidőn belül, csak én magam még nem jöttem rá. Mert bizonyos dolgok kellenek ahhoz, hogy az ember kezében valódi hatalom lehessen.
Mert számukra ez jelent szinte mindent a világon, a hatalom. Néha úgy érzem, egymást sem szeretik igazán, csak fontos szerepet játszott céljaik elérésében a házasságuk, valamint egy lehetőleg szép, okos és mindenekfelett álló lánygyermek. De hát, az életem tökéletes, nem panaszkodhatom, igaz?
Kiszabadulásom alkalmából tettem egy kört a faluban, majd az utam konkrétan a stéghez vezetett. Nem azért, mert annyira elmélkedni akartam bizonyos dolgokon, sokkal inkább távol akartam lenni a többi embertől és ez a helyszín valamilyen furcsa okból kifolyólag megfelelőnek tűnt. Még tanultam a beilleszkedést… vagy valami ilyesmit, elvégre, mint ahogy már említettem, sohasem volt rá szükségem.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. január 23. 19:30 | Link

Regina

Hűvös kora esti nap, az idő pocsék, a tavasz még a közelben sincs, sőt a csontjaiban érzi, hogy a tél sem kezdődött még el igazán, a java bizonyára hátra van. Ez persze nem rettentette el attól, hogy most is nekiinduljon sétálni, ahogyan gyakran tette. Ilyenkor mindig egyedül lehetett a gondolataival és a problémáival, megpróbálhatta őket fejben megoldani, amivel roppant elégedett is volt, de a fejében a probléma gyökerei mindig úgy viselkedtek, ahogy ő elképzelte. A valóság egészen más volt, gyakran érezte úgy, hogy olyan elemekkel áll szemben, amik sokkal erősebbek nála és amik ellen nem tud győzedelmeskedni.
Ezen gondolatok között kotort bele a zsebébe, hogy előszedje a cigijét és rágyújtson. Amikor megtorpant, akkor vette csak észre, hogy már régen túl van a falun és a tó irányába vitték a léptei. Egykedvűen megvonta a vállát, amolyan "nekem tök mindegy" stílusban, megigazította a sapkáját, összehúzta a kabátját, majd kifújva a füstöt, egyenesen tovább indult. A léptei ráérősek voltak, nem sietett sehová. A célját már tudta, tudat alatt is idevágyott, mert bár nem szívesen vallotta be, hiányzott neki valaki, az a valaki, akit itt ismert meg és azóta sem tudta igazán kiverni a fejéből. Ő volt a gondolatai fő tárgya és csak reménykedni tudott, hogy a lány ugyanígy érzett. Bevallani persze soha nem lett volna képes, csak így magában, de azért nyugtalanította a tudat, hogy valaki más benne van történetbe, amibe gyakorlatilag ő kavart bele. Kellemetlen szituáció. Nehéz léptei alatt megreccsentek a stég gerendái, miközben végigsétált rajtuk, nem volt még egészen sötét, de ha az lett volna is rögtön kiszúrja a vörös hajat, ami szinte világított a félhomályban. A lány aprócska volt - legalábbis hozzá képest - és ismeretlen, amin meg lepődött meg, hiszen ő nem feltétlenül keresi a diákok társaságát. Elsétált mellette, mintha észre sem vette volna, majd kelletlenül visszanézett felhorkantott. Mennyivel jobb lenne, ha tényleg nem nemtörődöm lenne és nem csak tettetné, vagy...valami ilyesmi.
 - Neked nem kellene a kastélyban lenned törpilla?
Elfintorodva nézett végig a lányon, aki nem lehetett idősebb tizenhat évesnél és az egy dolog, hogy ő kilógott sétálni, gyakran megteszi. De hogy egy ilyen kislány is kitudott, az már érdekesebb dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

Regina H. Swan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 23. 22:44 | Link

Kornél

Mint ahogyan azt már említettem is kifejezetten antiszociális vagyok, hála a szüleimnek, akik tulajdonképpen egy burokba zárva neveltek fel –már ha buroknak nevezhetünk egy többszintes család kastélyt London külvárosában és egy hatalmas belvárosi lakást. Nem, természetesen az illem a véremben volt és soha sem mentem fejjel a falnak, elvégre mi értelme lenne támadni, ha egyszer magunk mellé is állíthatjuk az embereket, azután, mikor szükségünk van rá, igénybe vehetjük őket. Azt hiszem, ezt kihasználásnak neveznék a legtöbben, de én inkább túlélési stratégiaként szeretek gondolni rá.
Nem hallottam, hogy a fiú közeledik és amikor megszólalt elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem egy első évessel hozott össze a sors. Lassan fordultam meg és végigfuttattam rajta a tekintetemet. Nem szerettem, amikor becézgetnek, pláne nem, ha ennyire közvetlenül teszik, mint ő is. A régi iskolámban páran megpróbálták mind a Reginának, mind pedig a Helenának megtalálni a legtökéletesebb alakváltozatát, de végül felhagytak a próbálkozással.
-Nem szeretem a kastélyokat. –rántottam meg nemtörődöm stílusban a vállamat.
A fiú jóval magasabb volt nálam, gyakorlatilag fel kellett rá néznem,ez pedig cseppet feszélyezett, de végül úgy döntöttem, hogy nem teszem fel a háromévesek tipikus kérdését: Te óriás vagy? Nem számítottam kifejezetten alacsonynak, de tény, hogy nőhettem volna még egy pár centit. Mondjuk olyan hatot… legalább.
-Egyébként is, tetszik itt. –fordítottam ismételten hátat a fiúnak, hogy a korlátnak dőlhessek, de azért a szemem sarkából szemmel tartottam őt. –Mégis mi bajom eshetne?
Eszem ágában sem volt bemutatkozni, elvégre mégiscsak férfi dolog kezdeményezni, nem igaz? Nem tudtam, mit várhatok ettől a helytől, de abban szinte teljesen biztos voltam, hogy a szokások itt is szinte ugyanazok lehetnek, mint  „odakint”.
Utoljára módosította:Regina H. Swan, 2014. január 23. 22:45
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. január 23. 23:58 | Link

Regina

Nem erőltette túlságosan a dolgot, neki végül is mindegy volt, hogy a lány válaszol vagy nem. Elég nagy ez a stég kettőjüknek, legalább mindketten elmerülhetnek a gondolataikban, de sajnos ez a vágya szertefoszlott,ugyanis a kislány válaszolt, méghozzá nem is akármilyen stílusban. Kornél elismerősen bólintott, de nem ment hozzá közelebb, inkább tovább szívta a cigijét, ráérősen, megvárva, amíg a vöröske kibeszélni magát. Ugyanis volt egy olyan érzése, hogy még nem fejezte be. Amint elhallgatott már vette is a levegőt, ami határozottan több volt annál, ami egy egészséges levegővételhez kell. Erről pedig egy hülye is megtudná mondani, hogy beszélni készül. A probléma csak az, hogy nem mindenkinek van elég jó hallása ahhoz, hogy ezt észrevegye. Szerencsére az emberünk nem csak ezzel az egy különleges képességgel rendelkezik, de erre most igazán nem kíváncsi senki. Mikor elszívta a cigijét egy gyors mozdulattal elpöckölte az égő csikket a vízbe, majd elrúgta magát a korláttól és zsebre vágott kézzel lazán a kislány mellé sétál és megtámaszkodott a korláton, bámulva bele a szürkületbe. Nem igazán akart magának társaságot, de úgy vette le, hogy a törpének igencsak nagy a problémája, legalábbis amekkora egy kislányos hiszti probléma lehet.
 - Varázsló létedre elég naiv vagy.
Húzza el a száját az egyszerű megállapítás során. Egyből leszűri, hogy a lányka valószínűleg a szülei egyetlen kis hercegnője típus és az egyetlen problémája eddig az volt, hogy két egyforma póló közül melyiket vegye fel. Mindig is mélységesen lenézte az ilyen embereket, holott nem is egészen ők tehettek arról, hogy ilyenekké legyen. Megköszörülte a torkát és elnyelt egy csípős megjegyzést. Jobb a békesség és a csönd. Csak találgatni tudott, hogy vajon milyen magasra tud felmenni az elkényeztetett hercegnő ha hisztizik, de nem akarta megtapasztalni, mert a dobhártyái biztosan nem bírták volna.
 - Egyébként tényleg szép hely, csöndes és nyugodt. A kastélyt meg majd megszokod.
A mondandója végén csak vonogatja a vállát, neki teljesen mindegy, hogy a lány mennyire fogja vagy nem fogja szeretni az ittlétet, az sem különösebben érdekli mennyire szeret itt lenni, de ha már megszólította az illem úgy diktálja, hogy válaszoljon.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa