31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 28. 19:17 | Link

Kellemesnek találtam az időt egy kis levegőzésre, így a kora este a parkban sétálva talált, a falu felé tartva, könyvvel a hónom alatt. Napközben még melegebb volt, most azonban befizettem egy galléros, zöld pulóverre is, melynek ujjai is kicsit hosszabbak voltak a kelleténél, így csak ujjaim kandikáltak ki belőle. Farmert, és kényelmes bakancsot húztam mellé, és jókedvvel is felruháztam magam, bár az úgy jött magától, még akkor is, ha nem volt minden fenékig tejfel.
Próbáltam másra gondolni, és nem a rejtélyes üzenetre, melyre Annabellel bukkantunk, mikor "megbüntettem". Így természetesen az olvasásnál jobb elfoglaltságot nem is találhattam volna, már csak a szokásos környezetből kellett kiszabadulnom, és a falu még csak hallomásból ismert tava felé irányítottam lépteim.
Apró tó volt, és békés, csupán a tücskök koncerteztek a tó mellett, és az égen halványan kirajzolódó csillagok jártak fényló táncot a felszínén. Minden csendes, és végtelenül nyugodt volt, a stéget is üresen találtam. Nem néztem jobban körül, csak felsiettem rá, és lehuppantam az egyik székre. Lerúgtam cipőimet, és felhúztam a lábaimat is, és némi mocorgás után befészkeltem magam és már fel is csaptam a könyvemet, mely a muglik által félreismert, általuk szörnyként definiált lényekről szólt. Épp a sokáig tengeri kígyónak hitt kelpinél tartottam, így most gyorsan fellapozom ott a kötetet.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. október 28. 21:13 | Link

Ahogy odakint elkezd alkonyodni, összeszedem a cókmókomat és elindulok a falu felé. Szokásosan az erdőn keresztül közelítem meg a települést, bár nem mintha erre lenne különösebb okom. Egyszerűen csak sokkal gyorsabb a fák között menni, és nem utolsó sorban ezáltal minimalizálom annak a lehetőségét, hogy összefussak valakivel. Az utóbbi időben ha lehet még inkább ember kerülő lettem, mint eddig. Mostanában megint több időt szentelek a bájitalfőzésnek, az olvasásnak és egyáltalán magamnak, mint a környezetemnek. Ellátom a gyógyítói feladataimat, de azt igazán senki nem várhatja el, hogy non stop azt várjam, mikor esik be valaki félholtan a gyengélkedőre. Így a mai estét is szabadnak nyilvánítom.
Kibukkanva a falu határában a stég felé veszem az irányt, csak mert a nádas legalább takar majd valamennyire. Üresen találom a stéget, aminek kifejezetten örülök, bár abból sem csináltam volna problémát, ha vannak itt rajtam kívül. Már arról is elég pletyka van, hogy rendszerint az erdő irányába hagyom el a kastélyt, nem nagyon érdekel, ki mit szűr le a viselkedésemből.
A stég szélére ballagok, ahol megszabadulok a ruháimtól - csak az alsógatyám marad rajtam, és ledobom a táskámat is. Igaz, már elég hideg lehet a víz egy esti fürdőzéshez, de erre is fel vagyok készülve. Hoztam magammal egy posvány színű főzetet, amely arra hivatott, hogy egy órán át megtartsa a testem melegét. Utána jön a kellemetlen rész, amikor elmúlik a hatás, és az ember esetleg a vízben maradt. Miután ezt a löttyöt felhajtom, előszedek egy adag nyálkás, kellően undorító varangydudvát és gyorsan lenyelem. Még előveszek a táskámból egy kis metszőollót, aztán egy szép fejessel a vízbe vetem magam.
Van egy jó órám az úszásra, meg a munkára, így előbb a szórakozással kezdem. A vízben ugyan nem érzem magam olyan otthonosan, mint a friss levegőn, de azért a varangydudvának hála legalább nem fulladok meg, és tudom élvezni a helyzetet. Bár a látványban nem tudok igazán gyönyörködni, hiszen a felszínen már besötétedett és a Hold sápadt fénye a víz alatt nem érvényesül annyira jelentősen. Végül munkához látok, leúszok a tó fenekére, ahol éppen ebben a napszakban virágzik egy különleges, vörös hínárfaj. Ebből vágok le néhány hajtást, aztán kicsit távolabb úszva megtalálom a másik növényt, amit kerestem, a salátára emlékeztető enyvvirág. Ebből csak egy, szép nagy példányt veszek magamhoz, többet nem is tudnék. Amint kiveszem a tó fenekéből, elkezdi termelni a nyálkáját, amibe majd betokozódik.
Még a víz alatt visszaúszok a stég közelébe, és közvetlenül a deszkák mellett emelkedek ki a vízből. Mivel a kezem tele van a növényekkel, előbb azokat feldobom a stégre, és csak utána állok neki, hogy kimásszak. Ahogy felhúzom magam, inkább már ereszkednék is vissza, ugyanis túl nagy lendülettel pakoltam ki a növényeket, és sikerült lecsapnom egy kis vízzel meg nyálkával a közelben üldögélő Matildát. Sóhajtok egyet, miközben gyorsan kikászálódok a vízből.
- Elnézést, nem akartam, remélem, nem haragszik, mindjárt eltüntetem * szabadkozom azonnal, de teljesen nyugodt hangon, remélem a könyvtárosnő sem reagálja túl a dolgot. A kicsit távolabb lévő holmijaim közül előszedem a pálcámat és egy egyszerű tisztító bűbájjal megszabadítom Matildát a rá került szennyeződésektől. Persze ezt ő is meg tudta volna tenni, de mégiscsak a kötelességemnek éreztem, hogy ha már én csaptam le szegényt, én is oldjam meg a dolgot. Egyébként is elég kínosan érzem magam a fiatal nő társaságában, azóta, hogy teljesen lejárattam magam előtte.
- Szép esténk van - jegyzem meg zavartan, majd egy bűbájjal megszárítom magam és nekilátok öltözködni.
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 28. 22:04 | Link

Chaske


Valahogy mindig is különösnek találtam, hogy a muglik folyvást csak homályos, alig kivehető, elmosódott képeket tudtak készíteni az óriás kelpiról Lock Nessnél, és eddig csupán úgy véltem, egyszerűen csak nincs tehetségük a fényképezéshez, de ez a könyv erre is magyarázattal szolgál.
Vagyis inkább csak szolgálna, ha nem fröccsenne a közepébe valami hosszúkás, vörös izé, engem is félig betakarva. Szinte érzem, hogy a nyakamra tekeredik, és több más nedves, csúszós valami is rajtam köt ki. Nagyjából egyetlen dolog jut eszembe, és azt egy sikkantással kommentálom.
- Aaavavvavavaaa! - artikulálom ijedten, miközben próbálom leverni magamról a rám tekeredő rémséget, ami nem is lehetne más, mint tengeri kígyó. Teljesen egyértelmű, mi más lenne, mint amiről épp olvasok? Persze ilyen vészhelyzetben, melyet most annak érzek, az ember elfelejt gondolkodni, hogy ugyan mit is akarna egy tengeri kígyó egy apró tóban, és főleg mióta ilyen baromira kicsi, de ki tudja, talán tengeri kígyó kölykök, vagy akármi, édesmindegy, hiszen rám támadtak! Még az sem zökkent ki ebből a gondolatból, hogy nem jegyeztek föl korábban támadást ember ellen erről a bestiáról. Most jelenleg teljesen leköt, hogy meg legyek ijedve.
A dolgot pedig természetesen csak tetézi, hogy hirtelen kibukkan valaki a vízből, első látszatra meztelenül, de ez az amúgy nem elhanyagolható részlet csak azután tudatosodik, hogy miatta is jól összerezzenek.
- Mi.. ki..? Mi ez..? - hebegek, miután elmúlik a halálfélelmem, és rájövök, hogy nem egy állat, hanem növények terítettek be. A férfi, mert hogy az, nekiáll eltávolítani rólam a növényeket, én pedig felismerem, és arra gondolok, hogy most nagyon praktikus lenne köddé válni. Vagy kámforrá. Görcsösen kapaszkodom a könyvembe, mintha az életem múlna rajta, és levegőt is elfelejtek venni, míg van rajtam a növényeiből, merthogy szabadkozásából nem tudok egyebet leszűrni, hogy az ő hibájából terített be a tó alja. Hogy került ide, és mikor? Már itt vagyok egy ideje, és nem láttam bemenni a tóba, biztos köszönt volna, vagy valami, de legalábbis nem dobott volna nyakon egy rakás káposztával. Cikáznak a gondolataim, akárcsak a tekintetem közte, és a tó, vagy az ég, vagy valami egészen nagyon más dolog között, és egyszerre úgy érzem, hogy nemhogy a pulcsi sok, de még anélkül is hihetetlenül melegem lenne. Pedig csurom víz lettem.
- Nem.. Izé, nem, nem haragszom - motyogom válaszom miután gyomírtott engem egy tisztító bűbájjal, de nagyjából olyan halkan, hogy szinte beleveszik a tücskök ciripelésébe. Az este valóban szép, de én valahogy most inkább a térdemet bámulom, legalábbis amíg fel nem öltözik.
Ekkorra egészen ránk sötétedik, csak a holdfény, a csillagok, és a közeli falu fényei állnak szolgálatunkra, és a pálcám után is hiába kutatok, nincs nálam. Így mondjuk egyébként sem olvastam volna tovább, ha nem tudok némi fényt csikarni magam mellé. De most inkább örülök a sötétnek, eltakarja az arcomba szökő pírt. Idekerülésemkor nem teljesen ilyen helyzetekben képzeltem el az iskolai gyógyító megismerését, mint amilyeneken túlvagyunk.
- Nincs egy kicsit késő taviszörnyeset játszani? - kérdezem nevetgélve, próbálva oldani magamban a feszültséget. Lehet nem a legjobb módja, de legalább már újra rá merek nézni. Szinte én érzem kellemetlenül magam, amiért útban voltam a hínárjainak.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. október 29. 13:37 | Link

Matilda

Igazság szerint Matildának szerencsés, amiért már van közös múltunk, ugyanis egy vadidegennel szemben még ennél is kevesebb együtt érzést vagy megbánást tanúsítanék. Elvégre csak egy kis víz meg nyálka az egész, két pálcasuhintás és már sehol semmi. Mivel szinte nap mint nap találkozom ennél csúnyább dolgokkal is, fel sem veszem az ilyesmit. Matildával azért nem szeretnék mogorván viselkedni, mert igazából nem is tudom, hogy kellene vele viselkednem. A múltkor azt hiszem már átléptünk egy határt, és bármennyire is szeretném, mégsem tehetünk úgy, mintha az meg sem történt volna. Igyekszem tartani a távolságot, de az ő részéről is érzem, hogy kimondatlanul is köztünk lebeg az erdő szélén történtek emléke. Nem tudom elviselni, hogy nem én irányítottam, és képes voltam teljesen kifordulni magamból. Nem is azon aggódok, hogy Matilda hogyan ítél meg engem, egyszerűen csak csorbát szenvedett a büszkeségem, a könyvtáros jelenléte pedig folyton erre emlékeztet.
Közben gyorsan magamra kapom a ruháimat, mivel hideg van ahhoz, hogy gatyában flangáljak, és egyébként sem szokásom az ilyesmi. Aztán táskámból előveszek két dobozkát. Az egyikbe belegyűjtöm a hínárokat, a másikba meg megy a nyálkás virág.
- Ezeket a növényeket ilyenkor a legjobb gyűjteni. Igaz, viszonylag kevés főzethez van rájuk szükség, de szeretem, ha minden van raktáron, ami csak kellhet - magyarázom tárgyilagos hangnemben. Ha pedig a könyvtáros kisasszonyt érdekli, még a dobozok tartalmát is megmutatom, csak hogy lássa rendesen, mi terítette be az előbb.
Úgy érzem illene még mondanom valamit, talán még egyszer elnézést kérni, amiért megijesztettem, vagy bármilyen egyéb udvarias formasággal kitölteni az űrt. Csakhogy az ilyesmi egyáltalán nem az én asztalom. Nem tartom sokra az üres fecsegést, semmilyen fontos mondanivalóm nincs Tilda számára, viszont ismerősök vagyunk, így a jó modor mégis azt diktálja, hogy próbáljak meg valamilyen beszélgetést kezdeményezni. Ez a felállás pedig még egészen új terület számomra. Egyetlen embert ismertem eddig, akivel szinte észrevétlenül lett szoros a kapcsolatom olyannyira, hogy a jelentéktelenebb dolgokról szívesen diskuráltam vele. De az teljesen más volt, akkor sosem éreztem ezt a nyomást, hogy beszélnem, kellene. Úgy tűnik hiába is akartam teljesen magamba zárkózni, mégis hatással van rám, hogy a Bagolykő kis közösségében élek, sajnos kezd átragadni rám az itteniekre jellemző gondolkodásmód.
- Még ide is könyvvel jössz? Mit olvastál? - szerencsére a csend nyúlik kínossá, mert amint meglátom nála a kötetet, őszinte érdeklődés támad fel bennem. Könyvekről beszélgetni pedig soha nem üres fecsegés.
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. október 29. 13:37
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 29. 18:15 | Link

Chaske


Ha valaki másról volna szó, lehet kicsit nyafogtam volna, persze csak a könyv miatt, melyre szintén jutott a nyálkás vízből, noha ez sem volt javíthatatlan kár, ahogy a ruhámat sem érte ilyesmi. De ő egy egészen más eset volt. Valami történt közöttünk, melyre csak homályos magyarázatot találtam később egy rakoncátlan lényről, mely előszerettel ébreszt vágyakat (jó esetben) két ember közt, leggyakrabban azok akarata ellenére. Velünk egyértelműen ilyesmi történt aznap. Mintha egy nagy adag szerelmi bájitalt fecskendeztek volna a vérünkbe.. nem mintha azt tudnám, milyen érzés, de a leírtak alapján megegyzni látszott azzal, amit átéltem. Mely olyan élmény volt, melyet egykönnyen nem tudtam kiverni a fejemből, és melynek hála nem hogy haragudni nem tudtam a férfira, de ránéznem is nehezen esett anélkül, hogy ne jöjjek zavarba. Ő láthatóan jól kezelte a dolgot, de mégis úgy éreztem, mintha kissé kényszeredetten szólna hozzám.
- Ó.. hát persze, ismerem ezeket. Vagyis olvastam róluk - hajolok a dobozok fölé, megvizsgálva támadóimat. Most egészen ártatlanul lapulnak a dobozkák alján. Úgy teszek, mint akit ennél is sokkal jobban lekötnek a növények, addig is bámulhatok a dobozokba, és nem kell a zavaromat rejtegetnem. De végül kénytelen vagyok felhagyni ezzel, hiszen nem nekem halászta ki, hogy egész este nézegethessem, még akkor sem, ha előzőleg hozzámvágta az egészet.
Elteszi a dobozait, én pedig idegesen fellapozom a könyvemet. Ezúttal biztosan nem emlékeznék, hol tartottam, de aztán látom, hogy az egyik hínár képében, mely valahogy ott ragadt, lett egy könyvjelzőm. Két ujjal megfogom, és Chaske felé nyújtom. Nem nézem felé, de azt is hiheti, hogy a növénytől undorodom, azért sütöm le a tekintetem.
- Ezt.. itt hagyta - motyogom egészen feleslegesen. Ekkor fedezi fel a nálam lévő könyvet, és kérdésére kissé meglepődöm. Nem csak mert őszinte érdeklődést mutat, de talán tudatán kívül, de tegeződött velem.
- Ó hát ez, a.. - elvörösödve jövök rá, hogy átmenetileg kiment a fejemből a könyv címe, így aztán gyorsan felfordítom, hogy elolvashassam. Bár elég sötét van, de elég csak rápillantanom, és beugrik. Felpillantok a férfira, és hirtelen ömleni kezd belőlem a szó: - Rengeteg Rémségek Regéi. Olyan muglik meséiben, és legendáiban közismert általuk szörnynek nevezett bestiáról szól, melyek teljesen átlagos varázslények, és a varázstalanok mindenféle dolgot tulajdonítanak nekik. Épp egy Nessinek keresztelt kelpiről olvastam, de az előző fejezet a chupacabrával foglalkozott, ami mondjuk még erősen vita tárgyát képzi, mert a többség szerint szárazföldre tévedt kákalagokról van szó, vagy valami kikísérletezett változatáról, mely a vízen kívül is elél, mások meg esküsznek rá, hogy látták, és nem is hasonlít azokra és valami egészen másról van szó.
Levegőt veszek, majd visszalapozgatok az említett fejezethez, és próbálok még valami érdekeset kihúzni belőle. Igazából felolvashatnám az egészet, hogy mikor és kik vették észre először, és hogy kecskék vérét szívják, és hasonlók, de végül inkább csak becsukom. Most már úgyse látok belőle semmit. A padra nézek magam mellett, majd a férfi.. helyett a víztükörre.
- Hacsak nem siet bespájzolni azokat, nincs kedve leülni kicsit?
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. november 1. 21:36 | Link

Matilda

- És mi vitt rá, hogy ilyenekről olvass? * adok hangot a kíváncsiságomnak, mert nem tudom elképzelni milyen indíttatásból ismerkedett meg a szóban forgó növényekkel. Valahogy számomra meglepő ez az adat a fiatal könyvtárosról, a gyógynövények világa nem egy olyan terület, ami mindenkit lázba hozna. Matilda szavaiból azt szűröm le, hogy igazából még hobbi szinten sem foglakozik a növényekkel, hiszen akkor nem csak olvasott volna róluk. Magamból kiindulva ugyanis, ha a olvasmányaim során találkozok valamivel, ami felkelti és igazán megragadja az érdeklődésem, arról igyekszem gyakorlati ismereteket is gyűjteni. Akkor merem mondani, hogy tényleg ismerem az adott dolgot.
Miután a dobozokban pihenő növények sikeresen meg lettek csodálva, el is pakolom őket, csak Matilda hangjára kapom fel a fejem. *
- Oh, köszönöm* átveszem a csellengő hínárt Matildától, közben pedig apró mosoly jelenik a szám sarkában arra látványra reflektálva, ahogy a fiatal nő oda sem nézve, két ujja közé csippentve tartja a hínárt. Fel sem merül bennem, hogy mélyebb okai lehet a lesütött tekintetnek. Visszagondolva a köztünk történtekre, nekem több okom lenne a "szégyenlősködésre", mint neki, elvégre kettőnk közül ő volt a józanabb. Elrakom a növénykét, közben pedig a könyv felől érdeklődök. Ekkor már az én avatatlan szemeimnek is feltűnik, hogy Matilda kissé zavarban van, az miért és a "hogyan oldjuk a hangulatot" azonban már meghaladja a képességeimet, s mivel tisztában vagyok ezen korlátaimmal, inkább nem is tornáztatom rajta az agyam. Az sem tűnt fel, hogy közben személyesebb stílusba váltottam. Majd csak megoldódik magától a dolog. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, inkább a rögtönzött könyvismertetőre figyelek. Nagyjából az első félmondat alapján eldöntöm, hogy ez az a könyv, amit sosem fogok forgatni. Mivel a legkisebb mértékben sem érdekel, hogy milyen bődületes baromságokat képesek kitalálni a muglik. A chupacabra és egyéb be nem bizonyított létezésű dolgok érdekelnek ugyan, de biztos vagyok benne, hogy ilyen témában találnék pontosabb és megbízhatóbb forrást is. *
- Biztos érdekes, de nem hiszem, hogy én valaha is ilyesmit fogok olvasni * kommentálom a hallottakat a rám jellemző tömör őszinteséggel. Nem akarom megbántani a másikat a véleményemmel, de nem is fogom azzal áltatni, hogy lelkesedést imitálok.
Matilda a könyvben lapozgat, én pedig összeszedem a holmimat. Megvan, amiért jöttem, mehetnék is, de a könyvtárosnő marasztal. Reflexszerűen az az első gondolatom, hogy visszautasítom az ajánlatot, aztán mégis valami egészen más csúszik ki a számon:*
-Nem, nem kell sietnem velük, a doboz bűbájjal van kezelve, úgyhogy nem száradnak ki még sokáig. * nem is gondoltam át igazán, hogy rövidített változatban annyit mondtam: "igen, leülök melléd" , mert egy ilyen megjegyzés után mégis lelépni elég nagy taplóság lenne - még tőlem is. Így aztán a pad mellé dobom a tatyóm és leülök Matilda mellé - persze az intim szféráján kívülre. Kíváncsi vagyok, szeretne-e valami konkrét dologról beszélgetni, vagy csak nem akart egyedül üldögélni a sötétben. Még mindig nem tudom mire vélni, hogy kerüli a pillantásomat. Mindenesetre megadom neki a lehetőséget, hogy feldobjon egy témát, ha akar és ha már itt marasztalt, mert ez nekem nem az erősségem. *
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 2. 11:51 | Link

Chaske


Még vetek egy utolsó pillantást a dobozkák immár veszélytelen tartalmára, mielőtt válaszolnék. El is kell kicsit gondolkodnom, mert már fogalmam sincs, hol és mikor olvastam ezekről, vagy hogy egész pontosan ezekről olvastam-e.
- Hát.. ami azt illeti mindenfélét elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Így aztán nagyon sok mindenről tudok, de csak nagyon keveset. Kivéve persze, ami nagyon érdekel.. a varázslatokról, eredetükről például szakirányosan tanultam. Mondjuk azt nem itt.
Kicsit elfecsegtem más irányba, jövök rá, szóval vissza kell terelnem a gondolataim a növényekre, és hogy hol is olvastam róluk.
- Már emlékszem! Szen.. mármint valakinek kerestem nemrég a könyvtárban különböző gyógyitalok, gyógymódok között, és akkor olvastam ezeknek a hatásairól. De nem ezekre volt szükség, de azért úgy látszik megragadt - vonom meg a vállam. - Legalábbis, hogy ezek azok. De már nem tudom, mire jók.
Miután az utolsó rakoncátlan hínár darab is elfoglalja helyét Chaske dobozainak egyikében, úgy tűnik nem nagyon marad más, mint hogy mindenki a dolgára menjen. Bevallom, nagyon feszélyez a jelenléte, ugyanakkor jó is, ez a dolog pedig egészen zavaros így. Feltűnik neki a könyvem is ugyan, így egy kérdés erejéig még ott áll, de úgy látszik a legkevésbé sem fogja meg, amit az olvasottakról mesélek neki. Nem meglepő, kevesen vennének komolyan egy ilyen könyvet.
- Persze, nem is gondoltam.. hogy.. szóval van ám sok érdekesebb könyvem is - motyogom, azon kapva magam, mintha megfelelni próbálnék. Nem akarom, hogy ez alapján a könyv alapján ítéljen meg. Micsoda egy hülye gondolat. Mintha valaha is ezért olvastam volna valamit. Zavaros.. mint amilyen a víz volt, miután a gyógyító kimászott belőle. De mostanra már nyugodt, és apró kis fodrozódások közepette úszik rajta a számtalan csillag az égről.
Kicsit belém szorul a levegő, mikor végülis leül mellém. Pedig nem ül közel, és nem is néz rám, vagy legalábbis nem érzem magamon a tekintetét. De persze nem is könnyű észrevenni, ha én közben egész másfelé nézek.
- Akkor jó - kommentálom szavait. Igazából fel se fogom egészen miről beszél, hogy mi szárad ki vagy mi nem, mert a saját gondolataim összeszedegetésével vagyok elfoglalva. Fel kell ezt az egész köztünk feszülő dolgot valahogy oldani.. még akkor is, ha csak én érzem, hogy van valami.. Ő ugyanis nem adja jelét, vagy legalábbis nem látom. Nem ismerem eléggé, hogy tudjam, sokkal távolságtartóbb-e másokkal, mint velem.
- Amúgy szép esténk van, nem? - csúszik ki a számon a lehető legbénább kérdés, ami még csak a közelében sem jár annak, amit igazából mondani akartam. Megrázom a fejem, mikor tudatosodik, hogy ezt már az előbb ő is megjegyezte, nagyjából ugyanannyira törődve az este szépségével, mint én.
- Bocsánat.. nem is ezt akartam.. szóval hát - elhallgatok egy pillanatra, majd ismét a stéget bámulva egy szuszra elhadarom az egymást kergető gondolataimat: - Nem tudom mi történt a múltkor az erdőben, de nagyon fura és meg kéne beszélnünk mert én nem szoktam ilyen lenni, és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni és nem szeretném, ha emiatt rosszban lennénk vagy kerülne vagy nem tudom és úgy egyáltalán és hát..
Ez az, szép volt, dicsérem meg magam egy képzeletbeli vállveregetéssel, és ismét nagyon hálás vagyok a sötétségnek, mert nem látszik túl sok minden az arcomból.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. november 2. 11:51
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. november 10. 18:49 | Link

Matilda

Egy félmosollyal jelzem, hogy teljesen megértem, miről beszél Matilda. Nekem is volt olyan időszakon, amikor tényleg faltam a könyveket, szinte minden témában olvasgattam. Az érdeklődésem máig is megmaradt, csak sokkal jobban szelektálok, hogy mire lehet érdemes az szabadidőmet áldozni. Amiből az (elméletileg) egész napos gyengélkedői ügyelet mellett többnyire nagyon kevés van. Valahogy azonban meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg hangosan is kimondjam mind ezt. Nem egy kifejezetten személyes adalék, de már hozzászoktam, hogy jószerével csak a munkámhoz kapcsolódóan bonyolódok beszélgetésekbe, és egyáltalán nem beszélek magamról. Miért kellene ezt tennem? Magamból kiindulva, az ilyesmire a legtöbben nem kíváncsiak.
- Ez érdekes témának hangzik. - örülök, hogy a könyvtáros még azt is megnevezi, mi érdekli igazán, mert arra legalább tudok értelmesen és őszintén válaszolni. Felmerül bennem, hogy akkor végül miért is nem ezzel a területtel összefüggésben talált magának állást, de végül nem teszem fel a kérdést. Nem akarom faggatni, miközben én alig beszélek magamról, nem lenne valami fair. Egyébként sem lenne módom feltenni a kérdést, mert mégis eszébe jut, hogy mikor is találkozott ezekkel a vízinövényekkel. Tapintatosan úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna, ahogy a fiatal nő meggondolja magát, és végül nem nevezi meg az illetőt, akinek a kutatást végezte. Érdekelne, hogy vajon miféle gyógyitalokról volt szó, de tudván, hogy semmi közöm nincs az egészhez - ha már egyszer engem, mint hivatalos iskolai gyógyítót, nem keresett senki- , nem firtatom tovább a témát.
Úgy tűnik, sikerült kissé zavarba hoznom Matildát a megjegyzésemmel, holott nem voltak ilyen szándékaim. Igaz, sok mindent elárul az emberről, hogy miket olvas, de ki vagyok én, hogy ez alapján pálcát törjek felette. Azt viszont nem tudom, hogyan kellene reagálnom a szavaira. Amit mondtam, nem fogom visszavonni, vagy magyarázni, így aztán a beszélgetésünk ezen szála kínos csendbe fullad. Miattam. Ezért is gondolom, hogy egyszerűbb lenne, ha a távozás mezejére lépnék, aztán mégsem így alakulnak a dolgok. Várakozva helyezem magam kényelembe a padon, kíváncsi vagyok, vajon miről szeretne beszélni Matilda. Bár van egy erős gyanúm, nem sietek fiatal hölgy segítségére, megvárom míg a közhelyes kérdés után összeszedi a gondolatait és elmondja min kattog az agya. A víztükörre pillantok, megpróbálom átgondolni, hogy is fogalmazzam meg, én hányadán vagyok ezzel az egésszel.
- Nos, nem is feltételeztem...és én nekem sem szokásom az olyasfajta viselkedés. Egyáltalán nem hozott kellemetlen helyzetbe, azt megtettem én. Én sem szeretnék rosszban lenni Önnel, és kerülni sem szándékozom. Úgy gondolom, hogy egyikünk sem tehet arról, ahogy viselkedtünk, így nincs is értelme emiatt kínosan éreznünk magunkat. - foglalom össze az álláspontomat. Elfordítom a pillantásomat a csillagok felé,és hagyom, hogy kicsit elkalandozzanak a gondolataim.
- Csak a kínosan dühítő, hogy az ember ilyen kiszolgáltatott tud lenni. Olyasminek, amit nem ért, nem ismer... - motyogom halkan, inkább csak az éterbe, semmint Matildának címezve.
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 11. 21:41 | Link

Chaske


Örömmel konstatálom, hogy sikerült olyasmiről beszélnem, ami felkeltette a férfi érdeklődését. Válaszaiból ítélve legalábbis ez egy komoly kihívásnak minősülő dolog. Bár most se kérdez rá, én azért lelkesen folytatom:
- De mennyire! Ami az egyik kedvencem az egészben, az a varázsszavak eredete. A legtöbbnek nincs is igazán értelme, csak egy vagy több latin szó összevariálásából született. Elvégre régen, amikor még a latin volt a legelterjedtebb nyelv a világon, nem lett volna jó véletlenül varázsolni egy-egy szó mondatba foglalásakor. Persze sok varázslathoz kell bizonyos pálcamozdulat is, de van, amelyikhez elég rábökni az elvarázsolandó tárgyra vagy személyre. De ott van a Tájolj varázsige, ami viszont újabb eredetű, habár van régebbi, bonyolultabb variációja is. Ennél viszont nem próbálták a megalkotói megbonyolítani, és a varázslat szó szerint azt csinálja, amit a neve mutat. De öhm.. ezeket ön nyilván mind tudja.
Locsifecsi üzemmódot megkísérlem lelőni, és miután sikerül egy kolléga személyes ügyét sem kifecsegni, megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Ezen nem sokat segít, hogy már mellettem ül, és hogy a szörnyes könyvem nem nyeri el tetszését. Nem mintha fontos volna. Elvégre, tényleg van ám jobb meg érdekesebb könyvem is.. bárcsak valamelyiket azok közül hoztam volna el! Például az a régészeti könyv biztosan érdekesebb beszédtémát nyújtana. Vagy mégse. Igazából tényleg nem egyszerű a gyógyítóval, láthatóan nem a szavak embere, ami nem is baj, én jól kiegészítem a be nem álló számmal, csak sajnos/szerencsére ő az a fajta, akin nem rejti véka alá, ha nem érdekli, amit mondanak neki. De rendkívül udvariasan teszi, és valamiért azt gondolom nem mindenkivel ilyen. Legalább ennyi jó érzést megengedek magamnak.
Egy rövid időre az éjszaka kellemes nesze veszi át hangot, mielőtt kibuggyanna belőlem, ami belém szorult, és utána is enged még nekik egy kis fellépési időt a férfi, mielőtt válaszolna. Egy kisebb örökkévalóságnak hat, pedig nem várat meg. Úgy tűnik ő már jól megrágta, és átgondolta a történteket. Talán még azt is tudja, pontosan mi történt, mert valami biztos. Én továbbra is csak lefelé tudok nézni, míg hallgatom, de a végére megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Nagyszerű! Vagyis.. örülök, hogy így látja ön is, és, hogy.. igen, szóval.. Rendben - igen jól megfogalmazott válaszomat eldarálva végül arra jutok, hogy ennél tökéletesebb időt nem nagyon választhatnék a távozásra, további kínos pillanatokat elkerülendő, így kezemet a padra illesztem, hogy fellökjem magam róla, és lendületből vegyem távozóra a dolgot. Már felegyenesedve látom, hogy mozog a szája, mondd még valamit, de nem értem, és váratlanul azon kapom magam, hogy lehetőségem sincs visszakérdezni. Én ugyan megszáradtam úgy ahogy, de a stég csurom víz maradt Chaske vízinövény vadászata után, és tökéletes felületet biztosít arra, hogy kicsússzon alóla a lábam. Felsikkantani még van időm, egyébre nem igen, mielőtt nem épp művészi fejest vetnék a tóba.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. november 17. 20:45 | Link

Matilda

*Nagyon remélem, hogy ezzel le is zárhatjuk a témát. Ugyanakkor meg van bennem a hajlam arra is, hogy kicsit elmélkedjünk a dologról. Matilda reakciója arról biztosít, hogy kielégítő volt számára a válaszom és nem szeretné tovább fűzni a szót ezzel kapcsolatban. Így viszont eléggé kimerültek a további lehetőségeink beszélgetés téren. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy gyorsan témát váltsunk és kedélyesen beszélgessünk tovább. Csak az maradt, hogy gyerünk vissza a kastélyba, mert egyébként is jól ránk esteledett már. Csak gyanítom, hogy Matilda is ilyen gondolatmenet alapján áll fel, ennek pedig felettébb örülök. nem mintha problémát csináltam volna abból, ha én kezdeményezem, hogy menjünk, de azért mégis jobb így.
Csakhogy mire én is felkelnék, Matilda egy sikkantás majd hangos csobbanás kíséretében eltűnik a láthatárról. Azonnal felpattanok a fodrozódó vizet figyelem, ahol Matilda eltűnt. Várom, hogy felbukkanjon. Egyáltalán nem vagyok szívbajos ilyen esetekben, és számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fiatal nő tud úszni. Sőt valahogy azt is biztosra veszem, hogy nem most fürdik életében először tóban, így azt is feltételezem, hogy nem fog bepánikolni, hanem szépen a felszínre úszik. Ez mind alapvető dolog számomra, és ebben az esetben teljesen felesleges lenne megmentőt játszva utána vetnem magam. Egyébként sem áll jól az a szerep.
Azonban telnek a másodpercek, a vízfelszín lassan megnyugszik és Matilda nincsen sehol. Ekkor már motoszkálni kezd bennem a gondolat, hogy talán nem tud úszni. ~ Már fel kellett volna jönnie~ Villámgyorsan rámolom ki a táskámat és ismételten bekapok egy darab varangydudvát, mivel fogalmam sincs, meddig fog tartani, míg megtalálom Matildát a vízben. Jobb mindenre felkészülni. Sietve belevetem magam a tóba, és erőteljes karcsapásokkal úszok lefelé a nő után kutatva.
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 23. 20:50 | Link


Rém kínos ez az egész. Fecsegek, teljes a zavar a fejemben, és aztán, mikor végre sikerül kinyögnöm azt, amivel megkeresni nem mertem, és csak most azért sikerült elmondanom, mert valami fura véletlennek köszönhetően a nyakamba vágott egy rakás trutyit, hirtelen menekülőre fognám a dolgot.
Csak ennyit akartam végülis tudni, vagy nem? Beszélhetnénk még róla, kitárgyalhatnánk, miért történhetett, és nevethetnénk egy jót azon, hogy kis híján történt valami köztünk, amit egyikünk se tervezett be, de velem ilyesmi nem szokott előfordulni. Én még soha.. nem rajongtak körül diákéveimben a fiúk, akik pedig próbálkoztak volna, azokat hamar elüldöztem, vagy miután egy picit jobban megismertek, úgy ítélték, hogy nem vagyok elég "bulis" nekik. Nem is meglepő, ha azért mondok le utólag egy randit, mert elfelejtettem egy könyv olvasása miatt.
Egyszóval ismeretlen vizeken járok. És ha már vízen járásról van szó, valahogy sikerül ezt szó szerint is megkísérelnem, azzal a mellékes részlettel együtt, hogy nem lábbal érkezem a tóba, hanem fejjel előre, és hogy egyébként sem tudnék járni rajta, mert bár nem vagyok nehéz, ez nem az én terepem.
Egy sikkantás, nem több, amire még tellett, aztán hirtelen összezárul körülöttem a világ, vízfal zár körül minden irányból, és többé nem tudom merre van a föl és a le. Csapkodok, ordítok, de csak buborékokat hallatok, és a levegőt víz váltja fel torkomban. A kétségbeesés hulláma csap össze fölöttem, és hirtelen elvesztem minden lélekjelenlétem. Víz tódul a tüdőmbe, fuldoklom. Ez a vég?
Egyre erőtlenebbül csapkodom, tompa zúgás tölti meg füleimet. Hiába nézek előre, hátra, le, vagy fel, azok talán nem is arra vannak. Sötétség vesz körül, fojtogató sötétség, és furcsa gondolatok kezdik elözönleni levegőért kiáltó tudatomat.
Felidézem azt a pár alkalmat, mikor apám megpróbálta elvenni az épp olvasott könyvemet, hogy berángasson a tengerbe. Meg akart tanítani úszni, de ez hat évesen épp úgy nem érdekelt, mint akár ma reggel. Most már érdekelne, de azt hiszem elkéstem vele. És annyi mindent nem tettem még meg. Annabell is eszembe jut, és persze Dorián. Nagyapa történetei. Ő bezzeg tudott úszni. Sőt, kiváló úszó volt, bajnokságon is részt vett. Azt hiszem ezüstöt nyert. Most ő sem lenne boldog. Szinte látom magam előtt a tóban, kísérteties fényben ragyogó alakja ott lebeg mellettem, és mindig kedves tekintete most szomorú. "Te ostoba leány! Hát mit képzelsz? Nem halhatsz meg! Még dolgod van! Gondolj Annabellre!"
Sajnálom, Nagyapa - gondolom keserűen. És én még azt hittem a könyvtárban ülve fogok egyszer véletlenül éhen halni. Erre ilyen hirtelen...
Végül elhomályosul előttem Nagyapa képe, akit még utoljára felém úszva látok. Arcát különös módon nem szegélyezi jellegzetes, drótszerű, sűrű, ősz szakálla, és fején is hosszú, fekete haj sötétlik. Fura, mindig is úgy emlékeztem, kopasz volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. december 15. 19:14 | Link

Matilda

Félek, hogy mire felfogtam mi történt, már késő. Maga a gondolat, hogy tőlem függ valaki élete, nem új számomra, de a körülmények igen. Most nem a tudásomra van szükség, csak arra hogy megtaláljam Matildát és a felszínre húzzam. Ez pedig egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak, tekintve, hogy alig látok valami a sötétben és egyébként is elég nagy ez a tó. Ahhoz mindenképp, hogy valaki eltűnjön benne. Nagyobb kihívás ez nekem, mint amihez hozzá vagyok szokva, de a lélekjelenlétemet nem vesztem el, az adrenalinszintem megemelkedik, csak a feladatra "feladatra" koncentrálok.
Lassan úszok, próbálom minél kevésbé felkavarni a vizet, hogy meglássam és meghalljam Matildát. Viszonylag gyorsan sikerül is észrevennem, hogy a könyvtáron kicsivel arrébb( a vízben nem igazán tudom felmérni a távolságot) kapálózik és közben azért egyenletesen süllyed lefelé. Azonnal elindulok felé, és ekkor szembesülök vele, hogy mennyire rosszul mértem fel a távot, mert messzebb, mint számítottam. Mire odaérek hozzá, a fiatal nő már nincs eszméleténél. Átkarolom őt és elkezdek felfelé tempózni vele. Megint csak azt érzem, hogy túl lassú vagyok, ki fogok futni az időből, szinte egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre előbukkanunk a vízből. Csak most van időm tüzetesebben szemügyre venni Matildát. Úgy tűnik nyelt egy adag vizet, de szerencsére nem volt túl sokáig oxigén hiányos állapotban, a szívverése bár a szívverése elég gyenge. Azonnal a stéghez úszok vele, ahová óvatosan és elég körülményesen sikerül csak feljuttatnom. Nem mintha nehéz lenne, csak nem egyszerű dolog kiemelni őt a vízből és közben nem elsüllyedni. A stégen már nyugodt körülmények között kezdhetek neki, hogy kipumpáljam a vizet a tüdejéből. Elég szerencsésen alakulnak az események, alig néhány mellkaskompresszió után Matilda felköhög.
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 15. 20:32 | Link


Határozottan biztos vagyok benne, hogy nem kerül be a mai életem kedvenc napjai közé, de jó eséllyel elnyeri az utolsónak járó "díjat", ami sajnos nem egy kellemes megtiszteltetés.
Fulladozok. Tüdőmbe víz kerül, tudatomra sötétség telepedik, szinte látom magam, amint az éjfekete víz elnyel, egész testem, minden gondolatom és érzésem. Kegyetlen. Gonosz, és mégis, szinte hívogatóan kedvesen ölel át. Én vagyok csak, aki ront a helyzeten, csapkodom, és próbálnék kapaszkodni, leginkább az életembe, mely azonban kicsúszni látszik kezeim közül. A víz szinte suttogja, hagyd. Nagyapa jön, néz rám, megfed. Sajnálom, próbálom mondani is neki, de csak buborékok hagyják el számat. Azért érti vajon? Sosem tudom meg, mert mindent elnyel a fojtogató sötétség, és én tudom, ennyi volt.

Testemen fájdalom fut át, ahogy köhögve levegőért kapok. Még mindig sötét van, de szemem ezúttal az éjszakai égre próbál fókuszálni, a Holdra, mely kísértetiesen dereng és figyel, ahogy a stég fáján fekve próbálom felfogni, mi történt. Köhécselve ülök fel, egy erős karba kapaszkodva. Szinte falom a levegőt, újból köhögök, és ránézek a férfire, aki megmentett. Mert megmenekültem, ezt sikerül elsőként felfognom. Aztán pedig már csak azt, hogy a vállába fúrom arcomat, és mintha azt suttognám, hogy köszönöm. Lehunyom a szemem, és tehetetlenül hagyom, hogy a kimerültségtől álomba zuhanjak.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa