36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 15. 16:05 | Link

Lexine


Eleget gondolkodtam a dolgon, és hiába van a szerelem még messze köztem és a szőke között, szeretném, ha többet lenne a közelemben. Most meg, hogy hazatért - halvány libakaki gőzöm sincs róla, merre járt -, még meg is lehetne oldani.
Elliottal nem beszéltem a terveimről, majd közlöm vele, ha Lex elfogadja a felkérésemet. Ha eggyel többen leszünk, neki nem nagyon fog feltűnni, hisz van saját kis házikója. Én nem szólok bele abba, hogy ő kit hoz haza, ő meg ne szóljon bele, hogy én kit költöztetek be. Igaz, hogy a szőke nem valami barátnőtípus, de éppen ezért jó a mi "kapcsolatunk", már ha annak lehet nevezni. Olyan se veled, se nélküled dolog ez. Nem zavar, hogy másokkal is van, ha azt nem a szemem előtt csinálja. És fordítva is valami hasonló áll fenn.
Baglyot küldtem hozzá, egy rövid levéllel. A stégen várom sötétedéskor. Mivel választ nem kaptam, így nem tudtam, el fog-e jönni, de bíztam benne. A múltkor elkértem anyu pizzareceptjét, így indulás előtt jócskán nekiálltam szakácskodni. Az unokaöcsém volt az áldozati alany, de mivel nem esett össze, és meg is vacsorázott rendesen, nem féltem, hogy Lex inkább a tóba dobja a kaját, ha belekóstol. Tehát egy doboz pizzával, egy üveg borral, és két nagyobb pokróccal indultam lassan a stéghez.
Még időben voltam, sehol senki, csak én, meg a csend. Leterítettem az egyik pokrócot, a vacsit meg leraktam mellé, és amíg várakoztam, összeszedtem pár kavicsot, és a fehér tornacipőmre rettentően vigyázva lementem a tó széléhez, hogy kacsázással mulassam el az időt.
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 15. 19:25 | Link

Jamie

Visszatértem, bár még mindig nem tudom pontosan, hogy miért. Dougot és Blankát hátrahagytam és visszajöttem Bogolyfalvára. Pedig annyira nem éreztem magamat idevalónak! Viszont volt okom, hogy visszajöjjek a kis porfészekre, ez az ok pedig Jamie volt. Jóban voltunk a sráccal, túl jóban. Lett végre egy barátom, aki hasonlít rám, akivel mindent megtudtam beszélni. Sok időt töltöttünk együtt később pedig észrevettem, hogy minden szabadidőmben vele töltöttem, mert jól éreztük magunkat. Órákat voltam képes csacsogni hülyeségekről, mint valami szómenéses kislány, holott a legtöbb helyzetben inkább hallgattam, az ő társasága kivétel volt. Több volt mint barátság, de kevesebb mint egy kapcsolat, viszont nem tudtam volna körülírni hol ér véget a kapcsolatunk, vagy hol kezdődik.
Amint visszaértem, rögtön egy levél várt. Nem sok minden volt benne, de annál tartalmasabb volt. Nem tétlenkedtem sokat, már így is késésben voltam. Ledobtam a cuccaimat az üres házba, felvettem egy melegebb farmert, pulcsit húztam, a fejemre baseballsapkát, arra ment a kapucnit és már készen is voltam. Nem sokat foglalkoztam a külsőmmel, smink már amúgy is volt rajtam, a szőke tincseim pedig nyugodtan állhattak szanaszét, nem zavart. Hiszen ő csak Jamie volt, a szomszédsrác, ismert, felesleges lett volna törni magamat. Hiába késtem el, mégsem siettem annyira, mint illet volna. Zsebre dugott kézzel rugdostam magam előtt a kavicsokat, közben a cipőm orrát bámultam, mert senki szemébe nem volt kedvem nézni. Ismerőseim nem voltak, így köszönnöm sem kellett senkinek.
Az érkezést viszont nem tudtam tovább halogatni, már távolról láttam, hogy vár rám, mellette pedig ott volt egy doboz és egy üveg bor is. Elgondolkodtam, hogy vajon mit is akarhat ezzel az egésszel. Számomra az ilyen cuccos dolgok teljesen irrelevánsak voltak, soha nem voltam igényes csaj, pláne nem az ilyesmire. A stég végére érve leülök a pokrócra és, hogy felhívjam magamra a figyelmét megfogok egy apró kavicsot és megdobom vele. Persze, nem fájdalmasan, csak figyelmeztető jelleggel.
- Hello idegen.
Ha felém fordult villantok felé egy Lexis vigyort. Körbepillantottam, megszemléltem mindent, amit kellett a pillantásom pedig megállapodott rajta, azért mégiscsak ő volt a legjobb dolog (a boron kívül).
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2013. október 17. 11:19
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 17. 17:06 | Link

Lex

Egy kérdés visszhangzott bennem mindvégig, amíg a kövekkel szórakoztam. Hülye vagy? A válaszom pedig magamnak is egy határozott IGEN volt. Végül is, mi baj lehet belőle...? Egyik pillanatban határozottan arra vágytam, hogy az a lökött szőke reggelente ott legyen mellettem, amikor felkelek, és azzal a semmi jót nem ígérő pillantással nézzen rám.
Azt hallottam, az iskola falai között valahol rejtőzik egy kínzókamra. Hát felőlem oda is vihetnek, akkor sem tudom megmondani, mi fogott meg annyira Lexben, hogy odaköltöztessem a házamba. Ezzel tutira megfosztom magamat a szabadságtól, mert mégsem vihetek haza úgy lányokat, hogy az meg vár, és mesélne a napjáról. Bizony, már az is szokása. És nem untat. Ha sok, könnyen befogom a száját, de teljesen jól kiegészítjük egymást, mint két több mint barát.
A kövek csattogására figyeltem, fel sem tűnt, hogy szórakozásom közepette megérkezett Ő. Stílusosan, rá utalóan dobott meg egy kővel, de szerencséje, hogy a pulcsim megvédett, és nem kellett az est további részében a derekamat ápolnia...
- Heló cica. Vártalak már - vigyorogtam rá, közben meg leporoltam a kezeimet. Lassan fordultam egész testemmel felé, és még lassabban, de nagy léptekkel odasétáltam hozzá. A végigmérés meg már megszokás volt. - Jól nézel ki, jó sapka - pöcköltem meg felfelé a sapkája simléderét. Elhelyezkedtem mellette a pokrócon, és mintha egy órája találkoztunk volna utoljára, úgy nyomtam egyszerű köszönős csókot az ajkára. Ez még belefér.
- Én sütöttem a pizzát, Elliotnak ízlett. A bort meg szereted, nem? - vontam fel kissé a szemöldökömet. Egyáltalán nem voltam feszült, pedig a gondolat, hogy mikor kérdezzem meg, folyton a fejemben cikázott. A puszta jelenléte megnyugtatott.
Utoljára módosította:Jamie Marcus Wayne, 2013. október 17. 19:11
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 17. 22:50 | Link

Jamie

Kíváncsi voltam rá, mi volt az a sürgős dolog, ami miatt ide lettem csődítve. Nem mintha nem örülnék neki vagy ilyesmi, a magam módján teszem is bár eszem ágában sem lenne kimutatni, nem vagyok az a tipikus lányos lány, nem pirulok el és nem jövök zavarba sem, micsoda meglepetések. Ezt persze Jamie nagyon jól tudja, más voltam többi nő, gyakran elgondolkodtam rajta, velem van a baj, aztán arra jutottam, hogy mindenki mással.
- Utálom amikor így hívsz, nem vagyok cica..se kicsi, se nagy.
Felhorkantok, de nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjak el. Nem tudok rá haragudni, ha nagyon erősködne, még a cicát is elnézném neki, de sajnos túlságosan szeretek kötekedni, így kár lett volna kihagyni ezt a remek alkalmat. Belekötöttem, de nagyon valószínű, hogy már ezt is megszokta. Amikor megpöccinti a sapkámat, kiöltöm rá a nyelvemet, és visszaigazítom a tökéletes pozícióba a fejfedőt, ugyanis ezt tudni kell hordani és tökéletesen kell csinálni, nem állhat fél centivel sem lentebb vagy föntebb, ez a mániám.
- Kösz, te is jól nézel ki.
Nem változott semmit az alatt a pár hónap alatt, amíg nem voltam itt. Megvannak még a cuki kis fürjei, amibe élvezet beletúrni és ahogy elnézem, a kisfiús pimasz mosoly sem hiányzik az arcáról, tehát a föld még mindig nyugodtan foroghat tovább, Jamie semmit nem változott. Viszonoztam a csókot, mintha ez lett volna világ legtermészetesebb dolga. Számomra az is volt, nem csak egy egyszerű gesztus, amit a jól nevelt párok csinálnak, ezzel bizonyítva be azt, hogy a kapcsolatuk még mindig áll a két lábán. Élveztem őt megcsókolni, ehhez kétség sem férhet, pont azért ettem meg annyiszor, amennyiszer csak alkalmam nyílt rá.
- Pizza és bor...bírom, amikor sütögetsz, csak a rózsaszín kötény hiányzik a kukta satyó. Tudod, hogy szeretem, bármit csinálsz én képtelen vagyok bármit is csinálni a konyhába.
Küldök felé egy unott pillantást, majd szó nélkül kiveszek egy szelet pizzát a dobozból és nagyot harapok belőle. Mint mindig, most is remekül sikerült. Többet között ezért is bírtam annyira. Soha nem ismertem olyan srácot, aki ennyire otthon érezte magát a konyhába, kiegészített engem, mert én örültem ha a kést és a villát nem kevertem össze.
- Csillagos ötös, mint mindig. De nem értem, miért.
Tovább majszolom a pizzát, két falat között kérdezett, közben le nem veszem róla a tekintetemet.
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2013. október 19. 12:32
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 20. 13:28 | Link

Lex

- Engem meg hidegen hagy, hogy szereted vagy nem - vigyorogtam ezerrel. Nálam is, mint a többi pasinál, a cica egy olyan becézés, amit legtöbbször akkor mondunk, amikor fogalmunk nincs róla, hogy hogyan hívják a lányt, akit próbálunk meghódítani egy estére. Lexnél viszont nem ez a helyzet, gondolom ő is tudja, hogy ha akarnám sem tudnám elfelejteni a nevét. Mekkora hülye lennék, ha el akarnám...
- Mint mindig - öltöttem ki a nyelvem én is. Sosem voltam az az egoista majom, aki tudja magáról, hogy milyen jó pasi, és nem szeretnék a jövőben sem az lenni. Én csak Jamie vagyok, a srác, aki a barát-barátnőjével viselkedik ilyen idiótán.
A röpke csókunk elárult mindent. Semmit nem jelentett az az idő, amit külön voltunk, amíg nem volt itt, és még csak nem is üzent. Nem mondom, hogy nem tudnék nélküle élni, mert csak levegő nélkül nem lehet élni, de azért örülök, hogy visszajött, titkon pedig remélem, hogy közöm van a dologhoz. Jó volt újra látni.
- Te meg tudod, hogy nem vagyok egy konyhatündér, csak próbálkozok, azt is ritkán - mosolyogva sóhajtottam, és figyeltem minden mozdulatát. Amíg ő belekóstolt a pizzába, én a bort nyitottam ki, nagy pukkanással, és vicces elhajolással. Egy hajszál választott el attól, hogy megvakítson. Nem gondoltam, hogy ha egy vicces meglepetésboltból veszem a bort, nekiáll pezsgőt játszani, és kilövi a parafadugót.
- Ez meleg volt - szusszantam fel kissé felgyorsult szívveréssel. Eközben a dugó a tó felszínén landolt. Beleszagoltam a borba, majd óvatosan belekóstoltam. - Oké, ez bor - állapítottam meg gyorsan, bólintva párat.
- Mert hiányoztál - vágtam rá gondolkodás nélkül. A vacsi meg a bor nem csak azért volt, hogy a kérdéshez alap is társuljon. Szeretem ezt, és ennyi. - És mert szeretnék kérdezi valamit. Nyugodj meg, eszem ágában sincs megkérni a kezed. Csak asszem jó lenne többet együtt lenni, és van mg hely a cuccaidnak a házban. Szóval, van kedved hozzám költözni? - gyorsan belecsaptam a dolgok közepébe, a borosüveg nyakán dobolva figyeltem a reakcióját.
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 20. 15:20 | Link

Jamie


- Soha nem fogom megszokni ezeket a becézéseket.
Égnek emelem a tekintetemet, de nagyjából ennyiben hagyom a dolgot és inkább falom a pizzát. Én nem vagyok valami jó konyhában és bár az utóbbi időben amíg bébiszittereset játszottam Blankával sokat fejlődtem, de még most sem az igazi. Lusta típus vagyok, ha nem muszáj, akkor nem csinálok kalamajkát a konyhában de ha rá vagyok kényszerítve, akkor egy tésztát megtudok főzni. Jamie is és én is még nagyon fiatalok vagyunk, a szárnypróbálgatás része már megvan a dolognak, de valamire menni is kellene a dologgal. Ez is egy újabb közös pont kettőnk között, egyedül próbálkozunk, amivel akadnak problémák, de hát, ez az élet.
- Gyakrabban is próbálkozhatnál, a szendvicset egy idő után meglehet unni.
Elveszek egy újabb szelet pizzát, miközben érdeklődve figyelem mi lesz a bor sorsa. Szerény véleményem szerint össze fogja törni, addig próbálkozik, de aztán egy furcsa pukkanással kinyílik az üveg. Figyelem a dugó útját, a tekintetem pedig megállapodik a tó felszínén. Szeretem a bort, a pizzát is, nem vagyok finnyás típus, de ezt amúgy is tudja.
- Kicsit furcsa bor...
A bor nem szokott pukkanni, tapasztalataim legalábbis. A tekintetemet felé fordítom, bekapom az utolsó falatot és várom a magyarázatot. Nem mintha nem jutna eszébe csak úgy ilyesmi, egyszerűen csak feszültnek látszik és ez nem jellemző arra, amikor ketten vagyunk. Ezzel arra kényszerít engem is, hogy feszengjek. Amikor belekezd, elkerekedik a szeme és már épp nyúlnék, hogy elhallgattassam, amikor érkezik a magyarázat. Felsóhajtok és szinte megkönnyebbülök, de éppen csak néhány másodpercre. A kérdés váratlanul ér, kicsit meglepődöm. Kinyitom a számat, majd becsukom, közben pedig zakatol az agyam, szinte füstöl a fejem.
- Biztos, hogy azt szeretnéd, hogy a nyakadon lógjak?
Kétkedve nézek rá, szeretném ha komolyan gondolná, szívesen lógnék vele többet is, de szóhoz sem tudok jutni, csak nagy szemekkel bámulom, mintha bármelyik pillanatban meggondolná magát, vagy még rosszabb, nevetve és azt mondaná csak viccelt, bár, elég komoly a tekintete.
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 20. 16:13 | Link

Lex

Nem mondtam már semmit, ő tudja, hogy megszokja, vagy sem. Én már megszoktam, hogy azt mondom, ami éppen jön, és nem gondolkozok fél órát rajta, hogy hogy is kéne hívni, hogy ne sértődjön meg.
- Ha szerencsém van, a csajok csinálnak valamit, amiből marad ebédre - jegyeztem meg. Ezt élvezem abban, amikor nem mennek el egyből, hanem még maradnak, hátha egy csókon kívül ajánlatot is kapnak a következő estére, netán a házasságra. Még csak az kéne... Megfőzik a reggelire szánt háromfogásos vacsorát, amiből én két napig jóllakok.
- Az íze jó - nyújtottam oda neki az üveget, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem fogja lemarni a nyelvünket, és méreg sincs benne. Csak a dugója volt ilyen cseles, de ha kiüti a szememet, nem biztos, hogy azt mondom, "csak".
Nagy nehezen, de letudtam, amiért találkozni akartam vele (főként). Egy kő esett le a szívemről, főleg mivel a kérdések között láttam a szemében, hogy már előre rosszul van attól, amit kérdezni fogok a végén. Pedig tudhatná rólam, hogy eszem ágában sincs 19 évesen feleséget keresni.
Míg gondolkodott, én is kivettem egy szelet pizzát a dobozból, és mindössze három harapással el is tüntettem. Elvigyorodtam amikor kérdéssel válaszolt. Ez biztos jele volt annak, hogy nem fog elküldeni a tó fenekére az ötletem végett.
- Teljes mértékig azt szeretném, hogy a nyakamon lógj - válaszoltam levakarhatatlan vigyorral, és közelebb hajoltam az arcához. - Ne nézz így - megpusziltam az arcát, majd az ajkára is adtam egyet.
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 21. 18:41 | Link

Jamie

Még mindig meglepődve bámulok rá, de kezdem realizálni, hogy a dolog komoly és nem csak valami poén akart lenni. Mindazonáltal ez renget kérdést vet fel számomra, de úgy gondolom, hogy Jamie a legtöbbet meghányta-vetette magában és így jutott erre a döntésre. Nem szorultam rá arra, hogy nála lakjak, pénzem is volt bár most épp munkám nem, de tűnhettem annyira elveszettnek, úgyhogy nyilván más okból ajánlhatta fel. A kapcsolat téma, vagy a kettőnk között lévő dolgok firtatása tabu volt, legalábbis mindketten hallgatólagosan megegyeztünk abban, hogy próbáljuk definiálni, csak sodródunk az árral. Ez mégis csak egy komoly lépés volt, hiszen folyton együtt lenni, legalábbis a nap egy részében, együtt enni, együtt feküdni és kelni nem volt annyira komolytalan, mint amennyire én annak gondoltam ezt a valamit, ami köztünk kialakult. A mosolyt látva az arcán és az, ahogyan mentegetőzni próbált megtörte a jeget. Elvettem tőle a bort és jó nagyot húztam belőle, az sem zavart volna ha méreg van benne, kellett az alkohol a szervezetembe. Hagyom, hogy az ajaki végigjárják az arcomat és befejezzék a kis műsort a számon, mi mást tehettem volna? Még mindig nem tértem egészen magamhoz.
- Érdekes, hogy ez téged nem rémít meg.
Talán az az oka, hogy ő már eleget gondolkodott ezen, belenyugodott ebbe és meghozta a döntését. Szívesen lettem volna az élete része korábban is és ha ő szeretné, akkor nem leszek semmi jónak elrontója. Veszek egy mély levegőt és bólogatni kezdek, mint a kutyák a műszerfalon.
- Ha komolyan gondolod, akkor azt hiszem, benne vagyok. De Elliot tudja? Mit szól hozzá?
Nem bírnám elviselni, ha valakinek a terhére lennék, vagy akadályoznám őket a mindennapi rutinban. Viszont azt se bírnám ki, ha más lányokkal járna haza. De mindezt nem merem hozzátenni, mert félek, hogy esetleg visszakozna.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa