36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 15. 15:06 | Link


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre úszkálhassunk kicsit Majával a stégnél, ugyanis rettentő hőség volt. Gyönyörű, verőfényes nyári délutánunk volt, az órákat végigszenvedtük a talárunkban, amely egyáltalán nem hiányzott ebben a rendkívüli hőségben, és már alig vártuk, hogy ledobhassuk magunkról az egyenruhát. Az órákon is nehezemre esett odafigyelni, valahogy nehezen fogott az agyam ebben a forróságban. A másik ok, amiért vártam ezt a délutánt az az volt, hogy megbeszéltem Majával, hogy jósolni fogok neki, úgyhogy magammal hoztam a Tarot kártyapaklimat is. Egy sortban és egy csőtopban vágtam neki az útnak, én értem oda először. Elég nagy kihaltság volt, pedig azt hittem, hogy tele lesz a hely emberekkel, mivel ebben a hőségben csakis vízközelben tudtam magamat elképzelni, de ezek szerint a többiek máshogyan ütötték el az idejüket. Magammal hoztam a világoskék színű plédemet is, amelyet rögtön le is terítettem a fűbe, amint megérkeztem. Miután fürdőruhára vetkőztem, megnéztem a víz hőmérsékletét, és miután belemártottam a lábam, elégedetten vettem tudomásul, hogy tökéletes hőfokú. A kártyapaklit kivettem a tatyómból, majd a plédre helyeztem, már csak Maja hiányzott, de tudtam, hogy kicsit később fog ideérni, mert már jelezte felém. Kíváncsi voltam, hogy milyen jóslat jön majd ki neki a kártyából, bár izgultam, hogy mindent jól fogok-e majd csinálni, ezért sokat gyakoroltam előtte. Amíg a barátnőmre vártam, addig kényelembe helyeztem magam a pléden és a kék eget bámultam a napszemüvegemen keresztül.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. július 15. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 18. 20:25 | Link

Dwayne
A bál után

Egész este igyekezett mindenkire odafigyelni, olykor látta Dwaynet, de azt is, hogy el van foglalva. Nem akarta zavarni. A gondolat, hogy megbeszélik nagyon vonzó volt, ezt akarta, meg akarta beszélni, de tudta, hogy nem nyomhatja rá magát a férfire, mert akkor elmenekül, azt meg nem akarja. Nem hülye, nem fogja ezt a lehetőséget kockáztatni. Kivár, még ha nehezen is, de kivár.
Van egy bő fél óra, amikor sokan távoznak, ketten vagy kisebb csapatokban, aztán ez is elül, a nép fele még ott van, ők csak lassan szivárognak el onnan, szinte észrevétlenül fogy el a tömeg. Lassan hajnalodik.
A parti utolsó emberei vannak már csak talpon, ők kitartóan összeölelkezve dülöngélnek, inkább a kimerültségtől, mint mástól, az ég már világosodik. Hűvös van, fázik kicsit, de nem fáradt, sőt, pont a hidegtől lesz egyre éberebb. Persze azt nem mondhatjuk, hogy egy tejeskávénak nem örülne, de felkelni nincs kedve, olyan jó most itt ülni, nézni az ébredő tájat. A lábait felhúzva, karjaival átölelve hajtja az állát a térdére, és hallgatja, ahogy a nádast susogtatja a szél. Most minden olyan nagyon békés, egyszerűen imádja
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 1. 23:24 | Link

Mr. Kensington

Valaki mással láttam őt. A derekát ölelte, miközben hangosan nevetve sétálgattak lent a faluban. Ervin gyakran csinált ilyet más lányokkal is, amikor még együtt voltunk. Habár azok a csajok csak a barátai voltak, de nem tudok menekülni a gondolat elől, hogy mi van, ha ez a lány más lesz a számára? Ha pont olyan, mint amilyen én voltam, vagy jobb, hiszen mi van, ha ő az oka annak, hogy szakítottunk. Amikor láttam őket olyan mérges lettem, rájuk akartam ordítani, hogy legalább csinálnák óvatosabban, legalább ne közvetlenül az orrom előtt enyelegnének, de a torkomban akkora gombóc képződött, nemhogy üvölteni, suttogni sem tudtam volna, szóval az utca közepén sírtam el magamat. Mindez naná, hogy a nap legforgalmasabb perceiben történt, így rengeteg ember látott zokogni, miközben a múltamat és az ő leendő jövőjét bámultam. Ezért gyorsan összeszedtem a maradék méltóságomat, sarkon fordultam és elrohantam.
A tónál kötöttem ki végül, leültem a stég legvégére, levettem a szandálomat és a lábamat a hűs vízbe lógattam.
Órák óta ücsörgök itt, egész idő alatt a vizet nézem, a víz felszínén tükröződő kék eget. A gondolataim elől menekültem ide, mégis, amióta csak itt csücsülök, rá gondolok. A régi együtt töltött időkre, a szeme színére, a hajára, hogy mennyire vágyom a közelségére. Aztán, miután megnyugszom, az elmém elvisz más helyekre, és egészen hazáig repítenek. A nagyszüleimre gondolok és Willre. Talán életembe nem éreztem még ekkora honvágyat, mint most. Aztán eszembe jut a mamám és a papám. Vajon, ha ők élnének, ha az életem részesei lennének, akkor is ennyire fájna? Akkor is ennyire meggyötörtnek érezném magamat, ennyire egyedül? Elmondhatatlanul hiányoznak, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rájuk. Az egész életemet úgy éltem, ahogy véleményem szerintem ők elvárták volna tőlem, ha ők neveltek volna fel. Mindig arra gondoltam, mi van, ha látnak engem? Nem engedhettem meg, hogy bizonyos tetteim miatt csalódjanak bennem. Emiatt mindig a jó utat választottam, most mégis én húztam a rövidebbet.
Akkor meg mi értelme - kiáltok fel dühömben.
Az idő múlását csak úgy érzékelem, hogy a tó vize égszínkék helyett már sötétben játszik, és a szél is feltámad kicsit. Ideje lenne mennem, sötétben fogalmam sincs, hogy fogok visszatalálni a faluba, de még maradni akarok. Maradok és ünnepélyesen megesküszöm, hogy mostantól azt teszem, ami számomra jó lehet. Ki akarok bontakozni a kényelmes kis gubómból és élni akarok végre. Őrültségeket akarok tenni, és nem ülni egy stég végén, és búslakodni miatta, míg a könnyeim az arcomra nem száradnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 4. 18:12 | Link



Hiba lenne ezen a csodaszép napon a kastélyban maradni. Igaz, hogy volt egy kis eső nemrégiben, de ez nem szegte kedvét történetem főszereplőjének, hiszen ha hív a „vadon”, akkor bizony úgy hív, hogy nem lehet neki nemet mondani. Ezért is történt az, hogy végzett aznapra minden órával – az utolsó egy csúfos bájitaltan óra volt -, és még volt benne egy kis energia, hogy megnézze magának a falut. Pontosabban a kis tóhoz szeretett volna már reggel óta eljutni. Reggel kilenc órától kezdődött az első szenvedés, amikor is Seth Gareth Selwyn tanár úr beszélt mindenféle bűbájtanos dologról, de Bíboranna az ablakból kifelé nézve „figyelt” az egész órán. Kinn szeretett volna lenni végre. Érezni a napsütést, a természet energiáját. Még ha nem is teljesen messze az emberektől, de ez is megteszi. Így jut el lassan a stéghez, egy gyűrött, fehér pólóban, egy rövid vászonnadrágban és egy fehér papucsban. Az utóbbit abban a pillanatban ledobja magáról, hogy füvet érez a talpai alatt. Nagyon szeret mezítláb sétálgatni, van benne valami, ami megnyugtatja. Kicsit vizes még a fű az eső miatt, kicsit ragad a sár is a talpához, de nem különösebben zavarja. Vállán egy hosszú kötél pihen, tenyerében pedig hatalmas, jól táplált varangyát, Petymeget tartja. Jó neki is, hogyha egy picit kijön a kastélyból, s ez neki kifejezetten kedvező idő. Újra kezd tűzni a nap, jó párás a levegő, amit a lány állatkája igencsak kedvel.
A stégtől nem messze áll meg, két fa közé érkezik, ahol egy pad is található. A kötelet a fűbe hajítja, míg a brekkencs a pad alá kerül. Ott van egy kis víz, sár, minden, ami Petymeg szemének és szájának ingere lehet. Mosolyogva simít egyet a nyálkás kis testen, majd odasétál az egyik fához a kötél egy végével. Szorosan megköti, majd megismétli ugyanezt a másik fánál, a kötél másik végével. Fel sem tűnik neki, hogy papucsát az út mellett hagyta, csupán a varangyra, és a kiszemelt helyre figyelt. Lábujjaival megnézi, hogy eléggé feszes-e a kötél, majd óvatosan felpattan rá, és próbálja egyensúlyát megtartani. Amint ráérez, jöhet is a séta a kötélen. Hihetetlen jó játék, mindig le tudja magát foglalni vele. Csivitelnek a madarak, és kicsit a levegő is megmozdul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2017. augusztus 8. 01:37 | Link

Branny

Hála égnek nem kellett sokáig győzködnie Branny-t a fürdőzéssel kapcsolatban. Így hát fogták magukat, és a Boglyas térről átvánszorogtak a falu szélén elterülő tavacskához. Mellesleg szó legszorosabb értelmében vánszorogtak. Ebben a tikkasztó hőségben alig tudták vonszolni maguk után izzadt testüket. Legalábbis Marci. Úgy érezte, mintha a sivatagban lenne, s csak egy csepp vízért sóvárogna. Nos, valóban így van - mármint a víz után való sóvárgás - csak épp nem szomját oltaná vele, hanem egyenesen belevetné magát. Tulajdonképpen nem is érti miért nem ez fürdőzést beszéltek meg, annyi lehetőség van a környéken. A faluban a barlangfürdő, a kastélyban az alagsori medence, vagy akár még a bátrabbak a vízesénél is berakhatják lábukat, s nem beszélve arról a medencéről, amely Merkovszkyék udvarán terül el. Piszkosul ismeri, elvégre ő takarítja azt. Nem egyszer gondolt már arra, hogy mennyire jó lenne egyet csobbanni, azonban sosem volt még rá alkalma.
Lassacskán meg is érkeznek a kiszemelt helyszínre. Mikor a látóhatárban feltűnik, a vöröske megtorpan egy pillanatra, vigyorogva a Brannyre néz, majd azt mondja:
 - Verseny a tóig! Három... Kettő... Egy! - és Marci már rohan is, mint az őrült, nem törődve azzal, hogy lehet a levitás még fel se fogta, hogy ő valójában mit akart. Miközben szalad, megszabadul a trikójától, övét kezdi kicsatolni, s mire a tóhoz ér, lecsúsztatja magáról a nadrágját, amilyen gyorsan csak tud, megszabadul cipőjétől, s pillanatokon belül már a vízbe veti magát bomba alakot öltve. Elnyeli a víz. Egyenesen imádja ezt az érzést. Hamar kidugja buksiját, nem állt szándékában sokat időzni a víz alatt. A tó felszíne kellemes, a Nap jól átmelegítette, ám a lentebb azért nem ennyire mesés a helyzet. Azonban ebben a hőségben roppant jól esik.
 - Hát nem remek?! - kérdi elégedetten behunyt szemmel Brannytől. Csodálatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. augusztus 16. 18:49 | Link


Ma szabadnapom volt, ami annyit takar, hogy nincs edzésem. Ezt megünneplendő, reggel, mielőtt megkezdődtek volna az óráim, lementem futni. Mint mindig, amikor ilyen szerencsés szabadnapjaim vannak. Közben megígértem újdonsült háztársamnak is, hogy majd megmutogatom neki a falut, mi merre, mert ha már úgysincs amit csinálnom, why not.
Szóval már körbejártuk a központot, etettem vele sütit, itattam vele jégkását, és a külteret bebarangolva jutunk most el ide, a stégre, mint az ingyenes idegenvezetés végpontjához.
- Éééss végül itt a tó - széttárva kezeim állok meg a stég végén, nem nagyon magyarázom túl, mert hát van két szép szeme, látja, hogy mi van itt, nem? Közben lehúzom a cipőm, meg a zoknimtól is bátorkodom megszabadulni, s leülve a faépítmény szélére lógatom bele lábaim a kellemesen hűvös vízbe, hátam mögött megtámaszkodva kezeimen emelem meg fejem, s nézek fel rá.
- Elméletileg sokan szoktak ide kijárni, de valahogy soha nem találkozom itt senkivel, csak úgy, a semmiből - megvonogatom vállaim, lehet, hogy valami mágia ez, vagy csak egyszerűen az emberek elkerülik egymást. Nem mintha bánnám, igazából sokszor van az, hogy nem szívesen találkoznék bárkivel is. Szóval nem panaszkodom ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. november 11. 10:41 | Link

Gwen

Mindannyiunk életében bekövetkezik a változás, mikor rádöbbenünk, hogy milyen is az élet tulajdonképpen, s hát nehéz beismerni, de nem olyan csodálatos, mint gyerekszemmel. Már a legtöbb dologra nem tudunk rácsodálkozni, unalmasak a mindennapok, elvégre dolgozunk, vagy tanulunk, esetleg mindkettőt egyszerre, ahogy az én esetemben is. Fáradtság tölti ki az ember szabadidejét, s talán hétvégente húzódhat mosolyra szánk. Nehéz az élet, de nem panaszkodom. Tulajdonképpen elégedett is vagyok, hiszen kijelöltem magamnak egy utat és elkezdtem azon járni. Szeretem a munkámat, noha vannak emberek, akiknek jelenléte is már kiordító, ahogy az egyik kollégám is. Ma délután is órák után a Dragon Hotel irodájában voltam és statisztikákat készítettem, az asztal másik oldalán pedig ott lézengett az a bizonyos kollégám.
Este nyolc óra körül jár az idő, mikorra visszaérek Bogolyfalvára. Egy hete határoztam el, hogy én egy darabig Gwennél fogok lakni és ez a mai napon különösen jól jön, semmi kedvem sem lenne felsétálni a kastélyba. Még mielőtt a lakósorra érnék, lekanyarodok a tavacskánál, kisétálok a stégre és megállok a tó vize előtt, az utolsó fadeszkák pereménél. Előveszem táskámból az öngyújtót és a cigit, majd rágyújtok. Két napig meg tudtam állni, hogy ne tegyem ezt meg, ám a mai nap után különösen jól esne egy szál. Kifújom a füstöt, aztán két ujjam közé véve a csikket, háttal az útnak a víz felszínét bámulom. Olyan szép képet tudnék készíteni az esti tóról, csak kár hogy sötét van már.

Egy újabb sikertelen RT - csak a szokásos
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2017. november 11. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 19. 00:35 | Link

Mr. Kensington
Egy szombat éjjel margójára


Nagyon rákaptam újabban arra, hogy olyasmit csináljak, amit nem kéne. De miért teszem? Általában nem szokott gond lenni velem, viszonylag nyugis gyerek voltam, és oké, eddig kijárási tilalomnál nagyobb balhékat még nem műveltem. Ez azonban kicsit más. Valamit hiányoltam az életemből, valamit, ami kicsit feldobja az adrenalin-szintem, de másokra nem hozok nagy bajt vele.
Marad a kijárásszegés, azért bennem nincs akkora vakmerőség, hogy tudatlanul baromságot műveljek. Jó, ez is az. Az előbbi is csak kifogáskeresés a részemről.
A faluban sétáltam, hajnalok hajnalán, miután már képtelen voltam aludni. Leosontam, amint úgy ítéltem meg, hogy prefektus-mentes lehet a terep. Ezt a stéget még sosem láttam. Kicsi, régi, csendes, pont nekem való ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataim, és reggelre visszacsámborogjak, mintha mi sem történt volna. Ja, roppant jó elgondolás… egy idiótának. Úgyis pechem lesz, eddig még minden alkalommal elkapott valaki, de hát itt, egy ilyen parányi faluban, ahol jóformán mindenki ismer mindenkit, ki árthatna nekem?
Arról nem is beszélve, hogy egy rakat auror áll rendelkezésre, szóval a biztonságérzetem tök rendben van. Azt hiszem.
Nagyot szippantottam a friss, éjszakai levegőből. Sokkal jobb, mint a nagyvárosi szenny, mostanra a tüdőm is hozzászokott ehhez a máshoz nem fogható aromához. A nagyvárosokban tele van kipufogógázzal, meg mi egyéb mocsokkal, vidék és város levegője közt határozottan érezni a különbséget.
Jól esett hallgatni az aprócska neszeit a tónak: békabrekegés, tücsökciripelés, mi egyéb.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2018. január 26. 17:44 | Link

Késő délután a stégen

Még nem sötétedett be annyira, hogy ne lehessen tökéletesen látni a vásznat, de annyira már belefutottunk a délutánba, hogy elcsendesedjen a falu kissé azután, hogy mindenki hazaindult a munkából. Sebastian számára ez is csak olyan volt, mint minden másik nap - felkelt, evett, olvasott, megint evett, sétált, és most egy ideje már itt álldogált a stégen a festőfelszerelésével és a vizet, na meg a távolabb magasodó fákat próbálta élethűen visszaadni a festék segítségével. Talán csak az különböztette meg másoktól, hogy a nyakában egy görény kunkorodott, félig bent a kabát alatt, bár valójában ebben is csak az lehetett furcsa, hogy az egy animágus volt, Sebastian sógora, aki utált kint lenni ilyenkor, és nem volt hajlandó emberformát ölteni, ha nem muszáj.
Már pedig kénytelen-kelletlen el kellett kísérnie a szőke fiút a stéghez, elvégre ez aztán a potenciális veszélyforrás, ha valaki szeretné megölni magát.
Na nem mintha Sebastian effélére készült volna, sőt, mozdulatai is nyugalomról árulkodtak, ahogy az ecsetet forgatta, de az orvos utasítása az első, ugyebár.
Kék, némi rózsaszín, sok lila - ez tetszett Averynek is, aki néhány görény-nyüffel jelezte a dolgot és menten vissza is aludt, Sebastian pedig magára maradt a vonalak és foltok kusza hálójával a vásznon. Talán némi fehér? Nem, még nem, előbb jobb lesz a sötét részeket kidolgozni.
Apránként, de hatékonyan haladt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. március 13. 14:56 | Link

Max
Kinézetem

Kedden kora délután az emberek többsége éppen sétál vissza a munkahelyére, miután gyorsan ebédelt, a legtöbb diák vizsgázik, vagy szorgalmasan magol, az anyukák pedig kitartóan indulnak neki délutáni sétájukra, hogy kajakómás gyermeküket körbemutogassák a többieknek, azzal a rejtett üzenettel, hogy ők milyen nagyszerű szülők.
Ebben az időpontban indulok el én is, egy nagyobb táskával, melyben minden van, ami a mai délutánhoz kell. Ötig szabad vagyok, a vacsorát előkészítettem és ma nem vizsgáztatok. Még a mosást és a teregetést is kiviteleztem, ami nálam igazán szép eredmény, régen voltam már ilyen rövid időn belül ennyire hatékony.
Nem sokkal egy után érek a tóhoz, mely most kihaltabb, mint bármikor, amikor erre járok. Nem is baj, amúgy is emberundoritiszem van, nem kell, hogy a fenti tevékenységek bármelyikének szerves része legyek. A stéget szemeltem ki magamnak, melyen többnyire diákok romantikáznak. A nap melegen süt, így mertem olyan összeállítást választani, mely meleget is ad, meg nem is, de leginkább kényelmes.
Kisétálva lepakolok, majd a táskából előkerül egy vastagabb szövésű, fekete pléd, melyre arannyal néhány szívet hímeztek, meg a könyv, amit ma magammal hoztam. Egy ismerősöm küldte, akit annak idején a közbenjárásomra a férjem szponzorált. Azóta sikeres író lett, és ezt ezzel az egyik első példánnyal hálált meg, hiába mondtam neki, hogy erre igazán nincs semmi szükség. A könyv azonban olvastatja magát, de egy aktív kiskölyök mellett esélytelen. A gyerekem pedig mostanában, ha nem kap elég figyelmet harap, így kénytelen vagyok rá koncentrálni. De nem most. Most szépen ott van bent az iskolában, békében. Majd megyek érte, pár óra múlva, addig azonban felcsapom a napszemüvegem, az ölembe ejtem az epres limonádém, és felcsapom a huszonhatodik oldalt.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. március 17. 00:49 | Link

Aaron
kinézet

Maga sem tudja már, milyen rég nem járt a stégen. Utoljára három éve töltött itt egy kis időt, mielőtt elhagyta volna az országot, hogy megkeresse édesanyját. Három hosszú évig volt távol, így mikor végre idejét látta a visszatérésnek, útja először természetesen legjobb barátnőjéhez vezetett. Fel kellett vennie a kapcsolatot Gwennel, iszonyatosan hiányzott neki a lány és az, hogy valakivel megbeszélhessen mindent, ami addig történt vele. Gwen mindig is egy biztos pont volt az életében, aki ott volt számára, akire bármikor számíthatott, akihez akkor is mehetett, ha csak beszélgetni szeretett volna valakivel. Gwen az első igazi barátnője és ez talán így marad életük végéig. Őt nyilvánvalóan meglátogatta az első pár napot követően, hogy ismét az országba érkezett, majd elkezdett utazgatni. Túl sok mindenről maradt le és Magyarország ugyanolyan szép, mint bármely más hely. Igazán kár lett volna, ha nem lát semmit ebből az országból.
Bogolyfalvára ezúttal mégsem Gwen hozta vissza. Aaron küldött neki levelet, amiben találkozót kért tőle. A férfit azóta nem látta, hogy pár hónapja ott hagyta a közös lakásukat és visszaköltözött Budanekeresdre. Aaron tudta, hogy mi az oka a kiköltözésének, ahogy azzal is tisztában volt, hogy mi történik azután, ahogy a lány megtalálja, amiért kiutazott. Alíz nem szó nélkül hagyta ott a lakásukat, Aaron mégsem tartott vele rögtön. Nem tudta, hogy meddig marad kint Csehországban, vagy hogy egyáltalán Magyarországra jön-e haza, ha egyszer hazajön. A legutóbb kapott levél szerint viszont Aaron Bogolyfalván van, vagy legalábbis a közelben, ugyanis a stégre invitálta a lányt. Természetesen épp ezért üldögél most itt, meztelen lábait a hűs vízbe lógatva. Percek óta elmélyülten bámulja a sima víztükröt, halkan dúdolgat és közben ide-oda dülöngél, így várja a hónapok óta nem látott barátját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 19. 14:08 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| április 17. kedd


Bár megkésve, de törve nem, ideértünk mi is, hogy Bencust a második szülinapján felköszöntsük. Lewy csak az ebédre tudott átugrani, jó, igazából szerette volna tudni, hogy egészben jöttünk és úgy is szeretne minket visszakapni. Szóval megköszöntve a nagyfiút picit beszélgetett Bejivel, aztán neki vissza kellett menni a délutáni edzésre, mi pedig maradtunk még kicsit. Ráérünk, mert az apu úgyis későn jön, szóval igazán belefért a kis vendégeskedés. Legrának fellőtte a délutáni szuszit Kiva, Bence meg kidőlt a nagy játékban. Az én brekikém átaludta a fél délelőttöt, így nem meglepő módon, ő energikusan és széles, fogatlanka mosollyal mutogatott kifelé és mászott vagy indult meg kapaszkodva az ajtóhoz. Megszokta, hogy ilyenkor mindig megyünk megnézni a tavacskát vagy a parkot. De ilyen a brekihercegnők élete, csupa mókacagás. Most sincs ez másként.
Ajhajhaj. Topogok görnyedve a pinduri felett, ahogy a kezecskéit szorítom, ő pedig nevetve kapja a lábait előre. Nem mindig megy jól és egymás elé, sőt, inkább szalad, mint sétál, de ha lassan megy, annak általában előre borulás a vége és mászás. Ebben a koszban meg nem lenne túl okos. Nem hiányzik senkinek, hogy valami betegséget most összeszedjünk, szóval ő élvezte, hogy a saját lábikóit emelgetve közlekedünk, én meg vigyorogtam felette, milyen ügyes kislány is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. április 30. 18:21 | Link

Slivovics Lily

Ezt a már nyári időt kihasználva szabadulok a kastélyból. Stég felé megyek, nem nagyon tudok más helyet elképzelni magamnak. Talán a víz mellett jobban ki lehet bírni ezt a meleget. Nem szokott ilyen jó idő lenni április végén, de inkább ez legyen, mint eső, vagy vihar. Nem sietek, nincs miért. Nem randira megyek, bár nem lennék elkeseredve, ha lenne ilyen alkalomban részem. Ez nagy részben rajtam is múlik, hogy nincs ilyen alkalom, vagy legyen. Kicsi oldaltáskát is viszek, amiben van egy törölköző. Sose tudni, mikor lesz kedvem csobbanni a tóban. Eddig nem jártam erre, de annyira sokat hallottam többiektől, hogy most megjött a kedvem hozzá. Elsődlegesen most megnézni a helyet. Kényelmesen ballagok a kiválasztott célomhoz. Csodálkozok rajta, hogy nincs itt senki jelenleg. Az is meglehet, inkább választják a faluban lévő fürdőt, de tudok olyan diákról, aki lustasága miatt, csak a háza fürdőéjig meg. Én azért veszem a fáradtságot, hogy kijöjjek a szűk környezetemből, ebben az is benne van, hogy hátha megismerkedek valakivel. Megérkezem a stéghez, tényleg szimpatikus hely, ahogy a többiek mondták. Most nem vezettek tévútra, bár az még elsős koromban volt. Azóta kiderült, hogy a zöldfülű kezdők mind átesnek ilyen vicces dolgon. Kellemes szellő üti meg az arcom. Végig robogok a fa tákolmányon, lehuppanok a szélére. Élvezem a kilátást, és a láblógatást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 17. 03:05 | Link

Leus <3
-Két héttel a játszótéri után, pár nappal a robbanás előtt-

Két hosszú hét tellett el a játszótéri találkánk után.
Rájöttem, hogy egyértelműen szerelmes vagyok Leusba. Gondoltam egye fene, elmondom neki valahogy. Azt beszéltük meg hogy a stégen fogunk találkozni. Most itt ülök a szélén, a lábamat lelógatom, és várom hogy felbukkanjon Leila.
Sütöttem neki sütit. A kedvencét. Remélem ízleni fog neki.
Öltözékem egy fekete pólóból, rövidgatyából és sportcipőből áll.
Alig várom hogy újra lássam a tökéletes arcát, a szemeit melyben mint egy labirintusban elveszhetek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. augusztus 7. 16:43 | Link

Egyetlen Fanni
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!


Csak mi ketten voltunk ott; két fiatal ült a stég szélén, egy gyönyörű és egy gyönyörködő. Te és én. Lábunk a vízbe lógott, cipőink valahol mögöttünk várták, hogy a bennünk tobzódó szavak végül megtörjék a csendet. A néhány héttel ezelőtt még anyjuk után sorjázó kiskacsák mostanra egyedül úsztak. Felnőtt mind.
Pillantásom még a közelben úszó, serdülő gácsér útját követte, de jobbom a tiéd után nyúlt. Kezedet kezembe vettem, és mielőtt ölem biztonságába rejtettem volna, ajkamhoz emeltem, és múló csókot adtam rá.
Minden véget ér egyszer.
- Veled megyek - mondtam, és átsandítva rád, elmosolyodtam. A számszéle megreszketett ugyan, de biztos voltam a dolgomban. Nélküled, bármit is hozzon az élet, nem akarom. - Pénteken felmondok Romániában, és az ajánlólevelet elküldjük Linnek. Már persze, ha kapok.
Az sem érdekelt, ha a vezetőség nem hajlandó megtenni nekem ezt a kis szívességet. Akkor majd a nulláról indulok, vagy annál is mélyebbről, tekintve az előéletemet és a bőrömről soha le nem mosható priuszomat. Nem érdekelt. Az egyetlen, ami számított, az volt, hogy melletted leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 26. 00:24 | Link


#her | Even the sun sets...

A mai napom elég sokáig tartott, mert miután reggel nagy nehezen kikínoztam magamat az ágyból, el kellett mennem dolgozni. Megtartottam az óráim és a gyerekek iszonyúan aranyosak voltak, Steffi rajzolt nekem egy zsiráfot. Két lapra fért csak rá, mert naaaagyon hosszú nyaka volt, de összekapcsoltam a kettőt és utána ki is raktam otthon. Lila volt és buborékokat fújt, leginkább nagyon kövér pacának tűnt, de nagyon értékeltem a gesztust.
Aztán hazamentem, átöltöztem valami kevésbé formálisba és egy ideig gyötrődtem is az ágyon fekve, hogy mit csináljak. Nem nagyon jött az ihlet, szóval végül felmarkoltam a pasztellkrétáim, meg a rajztáblám, papírral és azzal együtt sétáltam ki a tavacska partjára. Nem igazán volt senki kint, már este felé is járt, olyan nagyon szépek voltak a fényviszonyok, baracksárgára emlékeztettek, szóval végül kerestem egy ideális helyet. A stég annak tűnt, a cipőm lerúgva csúsztam a szélére és lógattam a lábikóim a vízbe egy egész kicsit, a táblám az ölembe fektetve, a karkötőim odébb tűrve vettem elő a ceruzám is. Puha hegye volt, így nem aggódtam azon, hogy nem tudom majd kiradírozni. El is kezdtem felvázolni a képet magamnak, teljesen el is merülve a látványban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. szeptember 30. 15:04 | Link


Én | Hugesz


A világ legjobb hete! Hugi egy boszi! Gondoltam lejövök vele Bogolyfalvára körbemutogatni neki a helyet, mert miért ne?
- Oppa*, oppa, az egy tó? - mutatott a stég felé egyszer csak EunSeo, és a kezemet megragadva elkezdett futni felé, én meg próbáltam tartani vele a tempót.
- Igen - lihegtem egyet - Ez egy tó. - bár lehet hogy erre már magától is rájött. Ez nem egy rét, ahhoz túl vizes, vagy nem egy ház, ahhoz túl izé... sima?
- Woaa! - ha most azt mondja, hogy ilyet még nem látott, a tóba vetem magamat, látott már hasonlót, de tényleg szép ez a tó. Bár Csokiániában lehet szebbek lennének a tavak. Hmm... csoki lenne benne, az biztos. Vagy szörpi? Málnaszörpi! Most megszomjaztam. Azt hiszem raktam el egy kis multi iszit a tatyeszomba.
- Kérsz? - mutattam felé az ő üvegét, mire ő kinyitotta a száját, és a mutatóujjával belemutatott. Aha, szóval éhes, de megszólalni nem képes. - Elvitte Bok Gil a nyelvedet? - nevettem, és nyúltam közben egy szendvicsért amit az anya készített, de addig nem fogom kivenni amíg nem mond semmit.
- Éhes vagyok, kaphatok szendvicset? - kérdezte olyan fejjel, mint amit Lilo vágott a Lilo és Stitchben mikor elmondta a nővérének hogy megverte az egyik lányt.
- Igen, tessék! - húztam elő a táskából, és nyújtottam oda neki, gyorsan ki is bontotta, és elkezdte eszegetni.

*Oppa: "Idősebb fiútestvér." Ezt a lányok használják a fiúkra. Akár testvérre, akár közeli barátra lehet használni
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 23. 08:57 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Általában nem a szabadban történnek Merse életében a legszerencsésebb dolgok, azonban ma reggel úgy ébredt, hogy mégis jó lenne mozogni egyet Bogolyfalva környékén. Többször megfordult már az is a fejében, hogy egy hétvégét lenn maradni az egyik szállóban, és este bolyongani a faluban, de még túl fiatal ehhez. Tizennégy és fél évesen örüljön, hogy napközben lelátogathat a faluba egyedül. A (nevelő)szülők nagyon féltik őt mindentől. Talán még jobban, mint a biológiai gyermekeiket. Nem tudni, hogy miért van, de így van, ezt kell szeretni, ahogy mondani szokás. És Merse szereti is, mert csipázza, hogy anyuci és apuci édes kisfia lehet még egy darabig. Talán később, a nagybetűs tini korban majd megváltozik ez, és inkább a sötétség hercegévé válik, már nem annyira bírja a mutert és a fatert. Szüleivel gondolatiban érkezik meg a bogolyfalvai stéghez, ahol jelenleg csupán néhány fiú piszkálja egymást hangosan nevetgélve. Merse barátságosan mosolyogva sétál el mellettük, majd a Rellon jelvények láttán inkább ijedten kidülledt szemekkel szedi tovább hosszú lábait, amíg el nem éri a stég szélét. Fekete kordbársonynadrágot és szürke pufidzsekit visel. A nadrág épphogy eltakarja bokáját, de látszik alatta a fehér zokni, majd egy feketeszín magasabb talpú sportcipőben fejeződik be az öltözet. Balgamód nem hozott sálat és sapkát, de egyelőre nem érzi a hideget. Inkább csak áll a stég szélén, és nézi a megfagyott víztükröt. Fekete szemeiben látni, hogy valahol máshol jár gondolatban.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. január 23. 08:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. január 26. 20:20 | Link

Blossom

Itt az ideje, hogy végre körülnézzen a faluban és felderítse a terepet, így az egész napot arra szánja, hogy megismerje a környéket. A falu szívében kezdi, ha már arra jár, be is vásárol. Ebből kifolyólag ellátogat a piacra, majd benéz a seprű és könyvesboltba is, ki tudja, mit lel majd elven. Így eshetett meg, hogy bár új embereket nem ismert meg, több szatyornyi holmival ért haza, húga legnagyobb döbbenetére. De őszintén, van egy csomó hasznos dolog, amit nem hoztak magukkal, pedig szükségük lehet rá. No ezeket most mind megvette.
Hazaérve kipakolt, főzött is egy keveset, majd délután ismét útnak indult, mert akadt még a faluban bőven felfedezni való terület. Így lehetséges, hogy most, a délutáni sötétedés után még kint lófrál, ráadásul a falu határában. Igaz, ami igaz, nem félős ember, meg ahogy elnézte, errefelé nem igen akadnak veszélyes alakok. A nagy vándorlásban, nem meglepő módon a stég jelenti számára a végállomást, s már éppen fordulna vissza, hogy hazamenjen - elvégre böszme hideg van odakint -, mikor megpillant egy női alakot a deszkákon csücsülni, négylábú társával. Még mindig elindulhatna a házuk felé, de a kíváncsisága, és talán némiképp az aggodalom, hogy egy embertársa halálra fagy idekint, ott tartja. Lassú, komótos léptekkel indul el a páros felé, nem tudja, mire számítson, de különösebben nem is izgatja. Ha elküldik jó messzire, maximum elmegy, hát istenem. Érte már nagyobb veszteség is a művésztársadalmat.
- Jó estét. Minden rendben? - nem akar direktben sem tegeződni, sem magázódni, így a köztes utat választja, remélhetőleg helyesen. Arról nem beszélve, hogy túl közel sem megy, nem akar tolakodó lenni, így továbbra is csak a nő hátát látja premier plánba, aki remélhetőleg ezek után megfordul. Sose tudni - lehet, hogy már megfagyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 9. 17:16 | Link

Ricsike
Kinézetem

Egyetlen vizsgára a végétől, felszabadító érzés. Igaz, az utolsó vizsgám a varázstani alapismeretek, de nem zavar, nem félek tőle. Elengedtem minden problémát, minden feszültséget, mindent, ami ebben a hónapban vár rám. Egy valamit azonban nem tudtam elengedni, egy tekintetet és egy fél mondatot, amit megjegyeztek nekem.
Beszéljünk. Ezt kértem futva Ricsitől, aki bólintott, és mind a ketten tudtuk, hogy hol és mikor. Meg akarom vele beszélni ezt, és amúgy is szeretnék beszélni vele. Módszeresen elkezdtem elbúcsúzni mindenkitől, aki az itteni életem fontos résztvevője, és ő is szerves részét képezte. Furcsa, hogy sosem árultam el senkinek, mennyire fontos része is.
- Kellőképpen takar minket a nád.
Pimasz mosollyal az arcomon közelítek felé, óvatosan. A táskámat magunk mögé teszem, csak egy kis forró tea van benne, meg pár száraz pogácsa, az ide tévedő madaraknak. Leülve mellé, törökülésbe húzom a lábaim, térdünk összeér, de nem zavar, és remélem őt sem. A helyzet némiképp megváltozott közöttünk, bár nem is sejtettem, hogy mennyire. Mintha egy egész életet kihagytam volna azalatt a néhány hónap alatt, amit Willéknél töltöttem. Már nem köszöntöm puszival, zavarban vagyok.
- Miért tud rólunk Lili?
Tudhatta, hogy fel fogom tenni ezt a kérdést, nem úgy nyilván, hogy ezzel indítok, hanem úgy, hogy menet közben esetleg megemlítem. Biztos van egy vicces sztorija, nevetünk, továbblépünk. De inkább előbb tisztázzuk le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 25. 23:50 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ms Cookie
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. május 30. 21:01
| Link

Cicaséta

Kellemes, májusi este volt. Johanna, akit csak mindenki Sütikének ismer, cicájával sétált kifele a faluból, a stégek irányába.

Imádta azt a helyet. Ahogy a szellő átsüvített lenge, barna haján, keresztül a stég nyikorgó pallóján. Ahogy a brilliáns naplemente narancssárga vízfestékké változtatta a vizet. Ahogy a nyüzsgő varázslók sokasága meg-megjelent vagy gyalog, vagy hopponálva, esetleg seprűkön száguldva. Olyan... megnyugató volt és kellemes. Kikapcsolta a lányt a sűrű hétköznapokból.

Elérve a fapallókhoz, melyek benyúltak a finoman hullámzó víztükör felé, Kobalt, a boszorkány éjfekete kandúrja megpillantott valamit. Őrült tempóban szedni kezdte apró mancsait egy másik lány és annak macskája felé. A macska nem volt rest rávetni magát a másik cicusra.

Johanna bosszúsan szólt macska után. – Kobalt, rossz cica! Hagyd szegény macsekot!

Odasietett a másik személyhez sűrű bocsánatkérések közepette. – Rettentően sajnálom  macskámat, nem tudom, mi ütött belé... Katie?
Utoljára módosította:Ms Cookie, 2019. május 30. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 13. 15:23 | Link

Nico - Egy forró vasárnap délután
Ruha
És ami alatta van

- Csak vasárnap van.
Ezt már mondtam neki egyszer, amikor megkérdeztem, hogy van-e kedve piknikezni velem, mert én elhatároztam, hogy ha már vasárnap van, akkor piknikeznék, és a sors akarta igazából, hogy szembe jöjjön velem, és el tudjam hívni magammal. Eléggé megkedveltem, és jókat tudunk beszélgetni, egyedül piknikezni meg annyira snassz. El kellene mennem tényleg a menhelyre, és kellene egy társat szereznem, mert a séta sem annyira jó egyedül, célszerű lenne, ha mondjuk egy kutyát sétáltatnék.
- Ne aggódj, hoztam mindent, nem fogsz leégni.
Mert tudom, hogy erre szeret az ember odafigyelni, én sem akarok leégni, mert holnap már dolgozom, és tudom, hogy a kislányok kikezdenek, ha nem barnulok, hanem égek. Örülök, hogy van társaságom, sokkal energikusabbnak érzem magam így sokkal inkább látom azt a bizonyos motivációt, hogy tényleg kimozduljak. Ilyenkor vasárnap mindenki punnyad, és visszavonul a házba, pont ezért jó kimozdulni éppen most, mert senki sincs a kedvenc helyemen, érzem. ÉS valóban, ahogy közeledünk a tavacska felé, elvétve ül csak egy-két ember, a stégen pedig senki sincs. Örömömben tapsikolok egy kicsit, és csillogó szemekkel nézek Nicora.
- Tökéletes nap a mai, gyere!
Húzom meg a pólója aljánál, de elengedem, és nem húzom magam után, tud ő jönni, Én lelkesen sietek fel az építményre, majd szétnyitva a táskát előveszem a kockás plédet és leterítem, a hajamat a fejem tetején egy nagyobb kontyba fogom össze, közben rámosolygok Nicora, és intek felé egyet.
- Gyere, egy kis szín sosem árt, tudod, a savanyúságodra.
Úgy tippelem, hogy ezzel a szóval szerette volna jelezni, hogy most nincs fiú az életében, nincs senki, akivel eljuthatna a következő szintre. Egy kis szín mindenkinek jól jön, sokkal szembetűnőbb lesz az ember, és felfigyelnek rá. Kibontom a ruhámat, és az aljánál fogva a fejemen át veszem le, majd összehajtva a táskára teszem.
- Úsztál már a tóban? Tilos.
Cinkos mosoly húzódik az ajkaimra, ahogy a tavacskának háttal állva, Nicot nézve a stég szélére lépegetek. Nem ugrom, csak a határait feszegetem.
- Állítólag egy gyönyörű sellő is él odalent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. augusztus 20. 08:48 | Link

Zayday
Lazulás a parton

Két vizsga között leívtam a stégez piknikezni az egyik szerkesztőtársamat, Zayday-t, mert rettenetesen untam már állandóan bent tölteni az időmet. Az Önismeret és a Varázsháztartástan vizsgákon már túl voltam, nemsokára a Mugliismeret lesz soron. Az fix, hogy jövőre leadom a tárgyat. Nem abba az irányba megyek, és minden fölöslegeset lepasszolok, kissé túlvállaltam magam. Már tudom, hogy mi szeretnék lenni, legalábbis a terület tiszta: vendéglátás felé akarok menni, és amikor apu ezt a hírt meghallotta, senki sem lehetett nála boldogabb. A kicsik még nem igen tudják, mi érdekli őket, de majd megtalálja Donát és Csilla is a maga útját. Jut eszembe, Donát a Navinében igazi kis baráti kört alakított ki magának, ezt is megírtam anyáéknak. Nem kell félteni az öcsköst.
Csilla visszahúzódóbb, neki jövőre lesznek gondjai, úgyhogy fél szemem rajta fogom tartani. Nem igen látom, hogy barátkozna, ami nem túl szerencsés. A Levitában jó helye lenne ilyen szempontból, fohászkodom, hogy oda kerüljön, ott tök befogadók meg barátságosak a kölkök.
- Szia! Ugye hoztál magadnak naptejet is? – üdvözöltem Zay-t, amint megláttam. – Ha nem, nem probléma, nekem van, tudok kölcsön adni.
A piknikkosarunkban pedig a manó jóvoltából gyümölcssaláta, szendvicsek minden jóval megpakolva, és limonádék, hőhűtő bűbájjal ellátva természetesen. Mivel Zay is „betoppant”, már nyugodtan mertem elővenni az egyik téli szalámis-főtt tojásos-paradicsomos szendvicset, és elkezdtem majszolni.
Csak szép lassan, nyugodtan, nem sietünk ma sehova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 24. 12:51 | Link

Rania


A nyár hamarosan véget ér, én pedig még a közelébe sem értem az általam elképzelt idilli test megkaparintásához. Felsőtestem inkább hasonlít egy kislányéhoz, egyetlen kocka vagy izomköteg sem borítja, ráadásul körülbelül olyan fehér, mintha minden este legalább háromszor megfürödnék egy jó nagy kád hipóban. Így pedig mégis miféle csábító válhat belőlem? Nem tudom sem düledező izmaimat mutogatni, így hát jobb híján kénytelen vagyok az utóbbi problémát orvosolni. Mégiscsak jó lenne valami szépfiút vagy csinibabát összeszedni az év kezdésére.  Persze, egy ilyen putriban, mint Bogolyfalva, olyan nem létezik, hogy szolárium, ezért kénytelen vagyok valamilyen alternatív megoldást keresni a problémámra.
Egyébként is jobban szeretem, ha testemet semmilyen ruhaanyag sem takarja. Ez sokkal kényelmesebb megoldása a meleggel és mindenféle viszketős anyagból készült ruhákkal való elbánásnak. Persze Theory sosem örült neki, mikor egy-egy zongoraóra után arra jött haza, hogy az ikre pucéran rohangál a lakásban, vagy éppenséggel a TV előtt mesét néz, de már nem otthon vagyunk, így azt csinálok, amit akarok. Ha egy szál semmiben szeretnék végigfutni a kastélyon, akkor azt fogom tenni! Ha pedig úgy döntök, hogy nudizni indulok, akkor abból az is lesz! Ebben még az utánam kiabáló szobatársaim sem tudtak megakadályozni, akik amióta a fejembe ötlött a terv próbáltak lebeszélni az egészről. Kicsit sem veszem komolyan őket, hisz én egy erős és független fiatalember vagyok, nehogy már valaki is parancsoljon nekem! Éppen elég volt tizennégy év, egy ázsiai anya oldalán, köszönöm szépen!
Igazából fogalmam sincs, miért féltenek ennyire. Van elég sütnivalóm és ravasz is vagyok ahhoz, hogy ki tudjam játszani a rendszert úgy, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem, ráadásul a szabályokat se törjem meg. Mondjuk például, hogy ne teljesen pucéran induljak útnak, hanem legalább felvegyek egy köntöst, valamint, hogy vigyek magammal naptejet is. Barna akarok lenni, nem pedig sült csirke.
Útközben szidom egy sort az égieket, amiért azért az kiment a fejemből, hogy valamilyen lábbelit ráerőltessek praclijaimra, mivel most a stégig vezető úton az összes királydinnye és az egyéb paraszti környezetben megtalálható, tövissel vagy tüskével ellátott növény a talpam puha bőrébe fúródik. Az én testem pedig olyan, mint egy templom. Tisztelni és imádkozni kell előtte, meg persze néha gyónni alatta.
Nagy sziszegések és nyöszörgések közepette érkezek meg úti célomig, ahol nem teketóriázok sokat, fogom magam és azzal a lendülettel, ami idáig hajtott, le is kapom magamról a textilt. Lehajolok, hogy fejemet megrázzam, ezzel végre meglobogtathassam hajkoronámat. Frissítően kellemes érzés, ahogy a levegő csiklandozza testemet és a néha érkező apró fuvallatok belekapnak a hajamba. Komolyan, miért nem akar velem együtt lenni senki sem? Olyan vagyok, mint valami görög isten, akit márványból faragtak. Oké, azért vannak gondok a méreteimmel, de az ég szerelmére, csak tizenéves vagyok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 8. 11:00 | Link

Zayday Hudson
Kutyakaland

Így, vizsgaidőszak vége felé jólesik egy kis üdítő séta. Az időjárás tökéletes és a nap sem viselkedik hatalmas kazán módjára.
 A stégen leülök, és nézem a kis hullámokat
. Olyan nyugodt itt minden! De ezt már mondtam.
 Ahogy így nézem a vizet, egyszercsak ésészreveszem, hogy a túlpart felől köközeledik egy fekete folt, széles V alakú csíkot húzva maga után. Megfordul a fejemben, hogy egy kígyó, de aztán rájövök, itt nem élnek ekkorák. Akkor mi?
 A választ fél perc múlva megtudtam, amikor is a fekete valami odaért a parthoz, és kimászott rá, majd a négy lába szépen cserben hagyta, és a kutya lefeküdt.
 Abból, amit az ülőhelyemről láttam megállapítottam, hogy valószínűleg egy labradort sodort ide a szél. Vagyis a víz.
 Mielőtt elgondolkodtam volna, hogy miért kezdett bele az úszásba, felállt, körbeszimatolt, majd elindult felém. Mit ne mondjak, a szemeim nagyra kerekedtek.
 Nem feltétlenül jó, hogyha egy esélyesen kóbor eb, aki lehet, hogy veszélyben érzi magát, feléd indul. Főleg akkor nem, hogyha egy stégen vagy, vízzel körülvéve, és a potenciális támadó egy labrador. Bár nem tudom, mennyire maradt ereje vízi harcra, de nem szeretném megtudni.
 Kétszóval esélyem sem lenne, ha nekem esne. Ez viszont nem történt meg. Helyette valami olyat csinált a csapzott állat, amire nem tudtam magyarázatot adni.
 Ahogy mellém ért, rám nézett, bele a szemembe, felnyüszített egy rövidet, majd fejével a könyökömet bökdöste, jelezve, hogy simogassam meg.
 Remegő kézzel eleget is tettem a kérésére, mire ő leült mellém. Nagyon úgy nézett ki, nem olyan régen vesztette el otthonát.
 Töprengésemből ezúttal emberi léptek zaja zökkentett ki. Mikor hátranéztem, a közeledő lányban felismertem Zayday Hudson-t, akiről Lily mesélt nekem.
 A kutyáról nem vettem le a szememet, lassan felálltam, és csak mikor láttam, hogy négylábú pajtásom csak érdeklődve csavarja fejét felénk, néztem a navinésre.
- Szia! Angelica vagyok, levitás. Tudod, az én manóm Lily. - mondtam, hátra-hátra pillantva.
- Nem tudod, kié ez a kutya? Ideúszott, és úgy tűnik, nem régen árvult el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 8. 23:28 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Igazi szakértővel van dolga Levélfalás témakörben, úgyhogy jó embertől kérdezett.
- Nagyon-nagyon lassan hullanak. Még ha a száddal nem is kapod el, utána tudsz nyúlni vagy ilyesmi. Viszont, ha az se sikerül, sajnos lepotyognak a levelek, igen. Úgyhogy érdemes lehet először asztal fölött csinálni talán - morfondírozom a jó módszeren. - Mondjuk én egyből élesben, az utcán állva próbáltam. Az egyik arra járó levitás srác meg elharapott előlem egy cukorkát röptében. Nagyon nevettem rajta - mesélem el vidáman ezt is.
Hátamon barátnőm kockás, kékes hátizsákjával ballagok vele a meglepis valahol felé, miközben ő hozza a pizzánkat a kis zacskóban. Így osztottuk el végül a terheket, nekem így tökéletes. Menőn festhetek ezzel az összeállításommal. Biztosan divatot teremtek. Ahogy haladunk, persze mindenféle emberekkel találkozunk, az ismerősökre ráköszönünk. Szembejön aztán egy férfi, aki talán alkatánál fogva, eszembe juttat valakit. Arcom teljesen megváltozik, még a szokásosnál is jobban ellágyul, gyermekien mosolyodom el, az utat figyelve magam előtt.
- Képzeld, Rileynak van egy új alakja, ami nagyon tetszik... amit... nagyon kedvelek - helyesbítek gyorsan, szinte végig se gondolva a javítást. Egyszerűen csak belémvillan, hogy nem akarok félreérthető lenni. Aztán lassan tudatosul csak, miért is nem akarok. Mert a múltkori az rossz volt. Igazán rossz. - Mármint nem tudom, új-e. Nekem az - teszem hozzá. - Floridában láttam először. Beszólt nekünk két ipse és ő így ijesztette el őket - mosolygok szinte rajongva. Ott és akkor meglehetősen kellemetlen volt az a pillanat, így utólag viszont mindent elhalványít az, amit okozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 18:32 | Link

Machay Ilián Konstantin - mindenhol ott vagy? - outfit

Nyugalom. Nem kell több az elmúlt napok szarságai után. Barnabás felütötte a fejét, hogy bocsánatot kérjen, amit bár elfogadtam, mert miért ne tenném, de azért az az apró tüske ott van. Szerény véleményem szerint, tényleg mindent megtettem azért, hogy higgyen nekem; nem teszem szét ám mindenkinek a lábam, miért is tenném? Az eddigi férfiak közül az életemben háromhoz kötött valami, a negyedikhez pedig egyszerűen annyi, hogy olyan elveszett volt akkor, mint amilyennek én éreztem magam, és adtunk egymásnak egy feledhetetlen éjszakát. Tényleg bűn lenne élvezni az életet, amikor nem volt senkim? Amikor nem várt senki haza? Amikor a férfira vártam, aki végül el is jött, hogy aztán menjen is? Nos, nem mondom, lehet, hogy Barnabás nem szerencsés a nőkkel, de hogy én sem vagyok az a férfiakkal, az már biztos. Vagy én cseszem el, vagy ők, vagy mindketten hibásak vagyunk, vagy egyszerűen beközlik, hogy nekik ez mégsem pálya. Vagy ott van a negyedik opció, amikor csak egyszerűen érdekből vagy az illetővel, mert szükséged van rá, hogy támogasson anyagilag, hogy az alkoholista apád ne dobja fel a talpát. Igen, van ilyen is, de ez már évekkel ezelőtt történt, és még mindig nincs miatta bűntudatom, pedig legalább egy kicsike lehetne, nemde? Arie-nál és Barnabásnál egyértelműen van, még ha az utóbbi bocsánatot is kért, de... nem. Nincs de. Bocsánatot kért, miután elhordott mindennek és inkább a hallott pletykáknak hitt, mint nekem, szinte esélyt sem kaptam arra, hogy megmagyarázzam.
Alsó ajkamat beharapom, szemeimet összeszorítom pár másodpercre. Feltekintek az égre, kezeimet zsebem mélyére süllyesztem, mert rohamosan közeledik a tél, és ez már az éjszakai kiruccanásaimkor is megérződik. Az ég tiszta, minden csillag és csillagkép tökéletesen látszik, így nem is csoda, hogy ahogyan kifújom a levegőt, egy kisebb felhő képében jelenik meg, majd száll tova. Lassan veszem elő a doboz cigarettát a zsebemből, majd ajkaim közé biggyesztek egy szálat, s az öngyújtó már kattan is. A cigaretta vége felizzik, ezzel egy időben tekintek fel az égre és fújom ki az első slukk által adott füstfelhőt. Nyugalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 9. 14:50 | Link

Bence
where’s my mind | én | happy birthday to me

A Hold ma a napfényt meghazudtolva világítja be az éjszakai tájat, s barna kabátomba bújt alakomra irányítja a reflektort, ahogyan a stégre lépek fekete tornacipőmmel. Az első deszka reccsen egyet alattam, amire oly’ sebesen húzom vissza lábaimat, mintha tűzbe léptem volna. Nevetséges riadalmamra gondolatban csóválok fejet, majd zsebre tett kézzel teszek néhány lépést, hogy a stég egy biztosabb pontjára érhessek. Már nem annyira csípős hideg az éjszaka, mint hetekkel ezelőtt, de nem mondanám, hogy azonnal dobom is magamról a textilt. Karba tett karokkal állok meg, miközben akkurátusan emelem a Hold irányába sápadt, érzelmektől mentes arcomat. Mély sóhaj szökik ki vöröslő ajkaimon, s lehunyom szemeimet. A fény még így is átvilágítja szemhéjamat, amire immáron láthatóan elmosolyodok. Lágy dallam került fel elmém gramofonjára, így csukott szemmel, karba tett kézzel és bárgyún vigyorogva mozdítom meg szelíden kerek csípőmet. Régen jutottak eszembe ezek a hangok, ezért meglepőmód jól érzem magam tőle. Érzelmeim villámmód váltakoznak az elmúlt fél órában, amióta eljöttem Gerdától. Nem szeretem a kötelező családi összejöveteleket. De így, hogy csak hárman voltunk testvérek – mert még Milán is megjelent – teljesen elviselhető volt. Ettünk egy kis tortát, és csacsogtunk, majd könyörgésemre féltő nővérem elengedett az éjszakába. Elvégre csak tizennyolc éves lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2020. április 13. 18:54 | Link

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Húsvét. Egy ünnep, amikor nincs mit csinálnia, mert mindenki a családjával van és dolgozni sem tud, mert ők is a közeli rokonokkal töltik az idejüket. Számára nincs ebben a napban semmi különös, ahogy a többiben sincs. A reggelt futással kezdte, aztán úgy döntött, elnéz Bogolyfalvára, hátha belefut valakibe, aki még hozzá hasonlóan egyedül festegeti a tojást.
A stégen, közel a vízhez hasal egy puha pléden, s egy francia regénybe merül bele. Szép idő van, nem fázik még ujjatlanban sem. Valójában nem vágyik ennél többre, maximum némi társaságra, akivel megoszthatja, miről szól a könyv.
Néha-néha felpillant, körbenéz és magába szívja a friss levegőt. Azt mondták, eső lesz, de egy bárányfelhő sincs az égen, semmi jelét nem látja annak, hogy a nap folyamán bármikor is sötét felhők gyülekeznének a feje fölött.
Miközben olvas, társaságra lel. Egy cirmos kölyökmacska nyávog mellette, majd némi ismerkedés és simogatás után lefekszik Myra mellé a takarójára. Hát...társaságra vágyott, kapott egy csendeset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa