36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. november 10. 18:49 | Link

Matilda

Egy félmosollyal jelzem, hogy teljesen megértem, miről beszél Matilda. Nekem is volt olyan időszakon, amikor tényleg faltam a könyveket, szinte minden témában olvasgattam. Az érdeklődésem máig is megmaradt, csak sokkal jobban szelektálok, hogy mire lehet érdemes az szabadidőmet áldozni. Amiből az (elméletileg) egész napos gyengélkedői ügyelet mellett többnyire nagyon kevés van. Valahogy azonban meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg hangosan is kimondjam mind ezt. Nem egy kifejezetten személyes adalék, de már hozzászoktam, hogy jószerével csak a munkámhoz kapcsolódóan bonyolódok beszélgetésekbe, és egyáltalán nem beszélek magamról. Miért kellene ezt tennem? Magamból kiindulva, az ilyesmire a legtöbben nem kíváncsiak.
- Ez érdekes témának hangzik. - örülök, hogy a könyvtáros még azt is megnevezi, mi érdekli igazán, mert arra legalább tudok értelmesen és őszintén válaszolni. Felmerül bennem, hogy akkor végül miért is nem ezzel a területtel összefüggésben talált magának állást, de végül nem teszem fel a kérdést. Nem akarom faggatni, miközben én alig beszélek magamról, nem lenne valami fair. Egyébként sem lenne módom feltenni a kérdést, mert mégis eszébe jut, hogy mikor is találkozott ezekkel a vízinövényekkel. Tapintatosan úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna, ahogy a fiatal nő meggondolja magát, és végül nem nevezi meg az illetőt, akinek a kutatást végezte. Érdekelne, hogy vajon miféle gyógyitalokról volt szó, de tudván, hogy semmi közöm nincs az egészhez - ha már egyszer engem, mint hivatalos iskolai gyógyítót, nem keresett senki- , nem firtatom tovább a témát.
Úgy tűnik, sikerült kissé zavarba hoznom Matildát a megjegyzésemmel, holott nem voltak ilyen szándékaim. Igaz, sok mindent elárul az emberről, hogy miket olvas, de ki vagyok én, hogy ez alapján pálcát törjek felette. Azt viszont nem tudom, hogyan kellene reagálnom a szavaira. Amit mondtam, nem fogom visszavonni, vagy magyarázni, így aztán a beszélgetésünk ezen szála kínos csendbe fullad. Miattam. Ezért is gondolom, hogy egyszerűbb lenne, ha a távozás mezejére lépnék, aztán mégsem így alakulnak a dolgok. Várakozva helyezem magam kényelembe a padon, kíváncsi vagyok, vajon miről szeretne beszélni Matilda. Bár van egy erős gyanúm, nem sietek fiatal hölgy segítségére, megvárom míg a közhelyes kérdés után összeszedi a gondolatait és elmondja min kattog az agya. A víztükörre pillantok, megpróbálom átgondolni, hogy is fogalmazzam meg, én hányadán vagyok ezzel az egésszel.
- Nos, nem is feltételeztem...és én nekem sem szokásom az olyasfajta viselkedés. Egyáltalán nem hozott kellemetlen helyzetbe, azt megtettem én. Én sem szeretnék rosszban lenni Önnel, és kerülni sem szándékozom. Úgy gondolom, hogy egyikünk sem tehet arról, ahogy viselkedtünk, így nincs is értelme emiatt kínosan éreznünk magunkat. - foglalom össze az álláspontomat. Elfordítom a pillantásomat a csillagok felé,és hagyom, hogy kicsit elkalandozzanak a gondolataim.
- Csak a kínosan dühítő, hogy az ember ilyen kiszolgáltatott tud lenni. Olyasminek, amit nem ért, nem ismer... - motyogom halkan, inkább csak az éterbe, semmint Matildának címezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 11. 21:41 | Link

Chaske


Örömmel konstatálom, hogy sikerült olyasmiről beszélnem, ami felkeltette a férfi érdeklődését. Válaszaiból ítélve legalábbis ez egy komoly kihívásnak minősülő dolog. Bár most se kérdez rá, én azért lelkesen folytatom:
- De mennyire! Ami az egyik kedvencem az egészben, az a varázsszavak eredete. A legtöbbnek nincs is igazán értelme, csak egy vagy több latin szó összevariálásából született. Elvégre régen, amikor még a latin volt a legelterjedtebb nyelv a világon, nem lett volna jó véletlenül varázsolni egy-egy szó mondatba foglalásakor. Persze sok varázslathoz kell bizonyos pálcamozdulat is, de van, amelyikhez elég rábökni az elvarázsolandó tárgyra vagy személyre. De ott van a Tájolj varázsige, ami viszont újabb eredetű, habár van régebbi, bonyolultabb variációja is. Ennél viszont nem próbálták a megalkotói megbonyolítani, és a varázslat szó szerint azt csinálja, amit a neve mutat. De öhm.. ezeket ön nyilván mind tudja.
Locsifecsi üzemmódot megkísérlem lelőni, és miután sikerül egy kolléga személyes ügyét sem kifecsegni, megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Ezen nem sokat segít, hogy már mellettem ül, és hogy a szörnyes könyvem nem nyeri el tetszését. Nem mintha fontos volna. Elvégre, tényleg van ám jobb meg érdekesebb könyvem is.. bárcsak valamelyiket azok közül hoztam volna el! Például az a régészeti könyv biztosan érdekesebb beszédtémát nyújtana. Vagy mégse. Igazából tényleg nem egyszerű a gyógyítóval, láthatóan nem a szavak embere, ami nem is baj, én jól kiegészítem a be nem álló számmal, csak sajnos/szerencsére ő az a fajta, akin nem rejti véka alá, ha nem érdekli, amit mondanak neki. De rendkívül udvariasan teszi, és valamiért azt gondolom nem mindenkivel ilyen. Legalább ennyi jó érzést megengedek magamnak.
Egy rövid időre az éjszaka kellemes nesze veszi át hangot, mielőtt kibuggyanna belőlem, ami belém szorult, és utána is enged még nekik egy kis fellépési időt a férfi, mielőtt válaszolna. Egy kisebb örökkévalóságnak hat, pedig nem várat meg. Úgy tűnik ő már jól megrágta, és átgondolta a történteket. Talán még azt is tudja, pontosan mi történt, mert valami biztos. Én továbbra is csak lefelé tudok nézni, míg hallgatom, de a végére megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Nagyszerű! Vagyis.. örülök, hogy így látja ön is, és, hogy.. igen, szóval.. Rendben - igen jól megfogalmazott válaszomat eldarálva végül arra jutok, hogy ennél tökéletesebb időt nem nagyon választhatnék a távozásra, további kínos pillanatokat elkerülendő, így kezemet a padra illesztem, hogy fellökjem magam róla, és lendületből vegyem távozóra a dolgot. Már felegyenesedve látom, hogy mozog a szája, mondd még valamit, de nem értem, és váratlanul azon kapom magam, hogy lehetőségem sincs visszakérdezni. Én ugyan megszáradtam úgy ahogy, de a stég csurom víz maradt Chaske vízinövény vadászata után, és tökéletes felületet biztosít arra, hogy kicsússzon alóla a lábam. Felsikkantani még van időm, egyébre nem igen, mielőtt nem épp művészi fejest vetnék a tóba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. november 17. 20:45 | Link

Matilda

*Nagyon remélem, hogy ezzel le is zárhatjuk a témát. Ugyanakkor meg van bennem a hajlam arra is, hogy kicsit elmélkedjünk a dologról. Matilda reakciója arról biztosít, hogy kielégítő volt számára a válaszom és nem szeretné tovább fűzni a szót ezzel kapcsolatban. Így viszont eléggé kimerültek a további lehetőségeink beszélgetés téren. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy gyorsan témát váltsunk és kedélyesen beszélgessünk tovább. Csak az maradt, hogy gyerünk vissza a kastélyba, mert egyébként is jól ránk esteledett már. Csak gyanítom, hogy Matilda is ilyen gondolatmenet alapján áll fel, ennek pedig felettébb örülök. nem mintha problémát csináltam volna abból, ha én kezdeményezem, hogy menjünk, de azért mégis jobb így.
Csakhogy mire én is felkelnék, Matilda egy sikkantás majd hangos csobbanás kíséretében eltűnik a láthatárról. Azonnal felpattanok a fodrozódó vizet figyelem, ahol Matilda eltűnt. Várom, hogy felbukkanjon. Egyáltalán nem vagyok szívbajos ilyen esetekben, és számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fiatal nő tud úszni. Sőt valahogy azt is biztosra veszem, hogy nem most fürdik életében először tóban, így azt is feltételezem, hogy nem fog bepánikolni, hanem szépen a felszínre úszik. Ez mind alapvető dolog számomra, és ebben az esetben teljesen felesleges lenne megmentőt játszva utána vetnem magam. Egyébként sem áll jól az a szerep.
Azonban telnek a másodpercek, a vízfelszín lassan megnyugszik és Matilda nincsen sehol. Ekkor már motoszkálni kezd bennem a gondolat, hogy talán nem tud úszni. ~ Már fel kellett volna jönnie~ Villámgyorsan rámolom ki a táskámat és ismételten bekapok egy darab varangydudvát, mivel fogalmam sincs, meddig fog tartani, míg megtalálom Matildát a vízben. Jobb mindenre felkészülni. Sietve belevetem magam a tóba, és erőteljes karcsapásokkal úszok lefelé a nő után kutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 23. 20:50 | Link


Rém kínos ez az egész. Fecsegek, teljes a zavar a fejemben, és aztán, mikor végre sikerül kinyögnöm azt, amivel megkeresni nem mertem, és csak most azért sikerült elmondanom, mert valami fura véletlennek köszönhetően a nyakamba vágott egy rakás trutyit, hirtelen menekülőre fognám a dolgot.
Csak ennyit akartam végülis tudni, vagy nem? Beszélhetnénk még róla, kitárgyalhatnánk, miért történhetett, és nevethetnénk egy jót azon, hogy kis híján történt valami köztünk, amit egyikünk se tervezett be, de velem ilyesmi nem szokott előfordulni. Én még soha.. nem rajongtak körül diákéveimben a fiúk, akik pedig próbálkoztak volna, azokat hamar elüldöztem, vagy miután egy picit jobban megismertek, úgy ítélték, hogy nem vagyok elég "bulis" nekik. Nem is meglepő, ha azért mondok le utólag egy randit, mert elfelejtettem egy könyv olvasása miatt.
Egyszóval ismeretlen vizeken járok. És ha már vízen járásról van szó, valahogy sikerül ezt szó szerint is megkísérelnem, azzal a mellékes részlettel együtt, hogy nem lábbal érkezem a tóba, hanem fejjel előre, és hogy egyébként sem tudnék járni rajta, mert bár nem vagyok nehéz, ez nem az én terepem.
Egy sikkantás, nem több, amire még tellett, aztán hirtelen összezárul körülöttem a világ, vízfal zár körül minden irányból, és többé nem tudom merre van a föl és a le. Csapkodok, ordítok, de csak buborékokat hallatok, és a levegőt víz váltja fel torkomban. A kétségbeesés hulláma csap össze fölöttem, és hirtelen elvesztem minden lélekjelenlétem. Víz tódul a tüdőmbe, fuldoklom. Ez a vég?
Egyre erőtlenebbül csapkodom, tompa zúgás tölti meg füleimet. Hiába nézek előre, hátra, le, vagy fel, azok talán nem is arra vannak. Sötétség vesz körül, fojtogató sötétség, és furcsa gondolatok kezdik elözönleni levegőért kiáltó tudatomat.
Felidézem azt a pár alkalmat, mikor apám megpróbálta elvenni az épp olvasott könyvemet, hogy berángasson a tengerbe. Meg akart tanítani úszni, de ez hat évesen épp úgy nem érdekelt, mint akár ma reggel. Most már érdekelne, de azt hiszem elkéstem vele. És annyi mindent nem tettem még meg. Annabell is eszembe jut, és persze Dorián. Nagyapa történetei. Ő bezzeg tudott úszni. Sőt, kiváló úszó volt, bajnokságon is részt vett. Azt hiszem ezüstöt nyert. Most ő sem lenne boldog. Szinte látom magam előtt a tóban, kísérteties fényben ragyogó alakja ott lebeg mellettem, és mindig kedves tekintete most szomorú. "Te ostoba leány! Hát mit képzelsz? Nem halhatsz meg! Még dolgod van! Gondolj Annabellre!"
Sajnálom, Nagyapa - gondolom keserűen. És én még azt hittem a könyvtárban ülve fogok egyszer véletlenül éhen halni. Erre ilyen hirtelen...
Végül elhomályosul előttem Nagyapa képe, akit még utoljára felém úszva látok. Arcát különös módon nem szegélyezi jellegzetes, drótszerű, sűrű, ősz szakálla, és fején is hosszú, fekete haj sötétlik. Fura, mindig is úgy emlékeztem, kopasz volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. december 15. 19:14 | Link

Matilda

Félek, hogy mire felfogtam mi történt, már késő. Maga a gondolat, hogy tőlem függ valaki élete, nem új számomra, de a körülmények igen. Most nem a tudásomra van szükség, csak arra hogy megtaláljam Matildát és a felszínre húzzam. Ez pedig egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak, tekintve, hogy alig látok valami a sötétben és egyébként is elég nagy ez a tó. Ahhoz mindenképp, hogy valaki eltűnjön benne. Nagyobb kihívás ez nekem, mint amihez hozzá vagyok szokva, de a lélekjelenlétemet nem vesztem el, az adrenalinszintem megemelkedik, csak a feladatra "feladatra" koncentrálok.
Lassan úszok, próbálom minél kevésbé felkavarni a vizet, hogy meglássam és meghalljam Matildát. Viszonylag gyorsan sikerül is észrevennem, hogy a könyvtáron kicsivel arrébb( a vízben nem igazán tudom felmérni a távolságot) kapálózik és közben azért egyenletesen süllyed lefelé. Azonnal elindulok felé, és ekkor szembesülök vele, hogy mennyire rosszul mértem fel a távot, mert messzebb, mint számítottam. Mire odaérek hozzá, a fiatal nő már nincs eszméleténél. Átkarolom őt és elkezdek felfelé tempózni vele. Megint csak azt érzem, hogy túl lassú vagyok, ki fogok futni az időből, szinte egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre előbukkanunk a vízből. Csak most van időm tüzetesebben szemügyre venni Matildát. Úgy tűnik nyelt egy adag vizet, de szerencsére nem volt túl sokáig oxigén hiányos állapotban, a szívverése bár a szívverése elég gyenge. Azonnal a stéghez úszok vele, ahová óvatosan és elég körülményesen sikerül csak feljuttatnom. Nem mintha nehéz lenne, csak nem egyszerű dolog kiemelni őt a vízből és közben nem elsüllyedni. A stégen már nyugodt körülmények között kezdhetek neki, hogy kipumpáljam a vizet a tüdejéből. Elég szerencsésen alakulnak az események, alig néhány mellkaskompresszió után Matilda felköhög.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 15. 20:32 | Link


Határozottan biztos vagyok benne, hogy nem kerül be a mai életem kedvenc napjai közé, de jó eséllyel elnyeri az utolsónak járó "díjat", ami sajnos nem egy kellemes megtiszteltetés.
Fulladozok. Tüdőmbe víz kerül, tudatomra sötétség telepedik, szinte látom magam, amint az éjfekete víz elnyel, egész testem, minden gondolatom és érzésem. Kegyetlen. Gonosz, és mégis, szinte hívogatóan kedvesen ölel át. Én vagyok csak, aki ront a helyzeten, csapkodom, és próbálnék kapaszkodni, leginkább az életembe, mely azonban kicsúszni látszik kezeim közül. A víz szinte suttogja, hagyd. Nagyapa jön, néz rám, megfed. Sajnálom, próbálom mondani is neki, de csak buborékok hagyják el számat. Azért érti vajon? Sosem tudom meg, mert mindent elnyel a fojtogató sötétség, és én tudom, ennyi volt.

Testemen fájdalom fut át, ahogy köhögve levegőért kapok. Még mindig sötét van, de szemem ezúttal az éjszakai égre próbál fókuszálni, a Holdra, mely kísértetiesen dereng és figyel, ahogy a stég fáján fekve próbálom felfogni, mi történt. Köhécselve ülök fel, egy erős karba kapaszkodva. Szinte falom a levegőt, újból köhögök, és ránézek a férfire, aki megmentett. Mert megmenekültem, ezt sikerül elsőként felfognom. Aztán pedig már csak azt, hogy a vállába fúrom arcomat, és mintha azt suttognám, hogy köszönöm. Lehunyom a szemem, és tehetetlenül hagyom, hogy a kimerültségtől álomba zuhanjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 23. 18:59 | Link

Zora
hangulat

Így a karácsony közeledtével muszáj volt kiszabadulnia a kastély fojtogatásából. Borzalmas volt, mindenhol a karácsonyi készülődést látta, amiből ő nem kért, egyszerűen csak nem akart a része lenni. Mély levegőt vett és zsebre vágott kézzel rugdosta maga előtt a kavicsokat. Jelen pillanatban élni sem volt kedve. Egy hete volt telihold, az értelmet adott az életének, most viszont várhat, amíg ismét átváltozhat, ez a várakozás pedig egyszerűen megölte. Nem volt célja azzal, hogy kijött ide, mégis megkönnyebbült egy kicsit. A levegő kellemesen hűvös volt, jóleső érzéssel szívta be a tüdejébe. Lassan sétált végig a stégen, körbepillantott, szerencsére sehol nem volt egy lélek. Nagy ráérősen ült le a szélére, örült, hogy egyedül van a gondolataival.
Sok minden történt mostanában, amiért aggódhatott. Ott voltak a vámpírok, akik szinte ellepték az iskolát, fogytán voltak a gyógyszeri, a farkasölőfű főzetről nem is beszélve. Ráadásul mindenféle nőügyekbe belekeveredett ennek pedig a tetején ott volt Ashley. A kislány rajongott érte, sőt, talán ennél sokkal több volt, ő viszont bármennyire is akarta, nem tudta viszonozni ezeket az érzéseket. Túl sok minden szólt ellene, mellette pedig alig tudott érveket felsorakoztatni. Fontos volt neki a kislány, de mégsem úgy szerette, ahogy Ashley akarta, hogy szeresse, megbántani viszont nem szerette volna, ahogy elveszíteni se. Lehetetlen helyzet volt és nem kifizetődő. Beletúrt a zsebébe, előhalászta a cigarettáját, remegő kézzel nyújt a gyújtóért és amint meggyújtotta, jóleső érzéssel szívta le a kesernyés füstöt, szüksége volt rá.
 - Idióta.
Miközben kimondja a füst kiszivárog a szóval együtt. Nem kellett volna visszajönnie ide, maradhatott volna katonának, mennyivel jobb sora volt ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 23. 20:29 | Link

Szipenni kisasszony


 Köd. A rétet, a falut, a kastélyt fehér, hideg hó fedte, mely most csillogva derengett az esti sűrű ködben. Hat óra körül lehetett, de már vaksötét volt. A kastélyt kellemes karácsonyi hangulat lengte körül. A folyosók tele voltak díszekkel, fenyővel, fagyönggyel és az ünnephez illő dalokat éneklő szellemekkel. A szünidő közeledtével a diákokra is átragadt a szentesti hangulat, mindenhol nevető, kántáló, sütiző, beszélgető, vidám emberek kis hadseregeit lehetett látni, akik karácsonyi terveikről csacsogtak. Ki-ki hazamegy, mások a kastély falai között maradnak. Tiff idén Amiráékhoz fog menni. Váratlanul érte a meghívás, de gondolkodás nélkül igent mondott, hisz a Loveguard család számára az a család volt, amit ő sosem kapott meg.  
 A rellonost egyre inkább zavarta a benti vihorászás, így végül szobájába menekült. Gyorsan döntött úgy, hogy inkább sétál egyet a hidegben, kitisztítja a fejét, és levegőzik is egy picit. Mint általában, most is teljesen feketét öltött. Szoros farmert, egy fekete, pánt nélküli toppot, rá egy kis kabátkát és egy, számára még mindig szokatlan magassarkú párt. Hajába a szokásos fekete masnis pántot tette, nyakában pedig megint a baglyos nyaklánc lógott, melyet Mikulásra küldött apja. A karkötő, mely Mirától érkezett ugyan úgy vidáman himbálózott a bal csuklóján, mint az első pillanattól, mikor felrakta. Utolsó ékszerként a jobb keze középső ujján lévő halálfejes gyűrű volt, mely családi ereklyének számított. Hajár kibontva hagyta, egy fekete sálat tett a nyaka köré, s miután pár másodpercig megszemlélte magát a tükörbe, megindult egy elégedett félmosoly kíséretében.
 Végigkopogott a klubhelyiségen, majd a kőfolyosókon, míg a hatalmas faajtóhoz ért. Ahogy kinyílt a hideg szél berontott a bejárati csarnokba, belekapva Tiffany hajába és kis összerezdülést váltva ki belőle. Még egy kicsit álldogált a nyitott ajtóba, majd kilépett a ropogós friss hóba. Lassan sétált, s már innen látta a falu fehér, sárga, s piros fényit, melyek még így is karácsonyi hangulatot tükröztek. Sietve indult meg Bagolyfalva felé, s meglepően könnyen leért, sokkal simábban, mint hitte volna, hogy képes 10 centis sarokkal. A cipő csak még magsabbá tette, de Amira egyfolytában azt hajtogatta, hogy így legalább igazi modellalkata van. Bár nem örült neki, valahogy elfogadta, és törekedett minél többet hordani, hogy megszokhassa őket.
 Hamarosan már a Fő utczát koptatta, s mosolyogva sétált el az erős fények alatt. Mindenhol nevető gyerekek szaladgáltak, kifáradt, szomorkásan mosolygó szülőkkel mögöttük. A korcsolyapályán több tanulót is észrevett, amint vihorászva próbáltak nem megcsúszni a jégen, vagy éppen egymást kergették.
 Egy csendesebb helyet akart, így a tó mellett döntött. A hideg levegő kellemesen hatott, és ahogy elsétált az édességes standok előtt megállt, és vett magának egy forró vajsört, azt majszolva indult tovább.
 Megközelítve a tavat a kis stégen kötött ki. Halkan elnevette magát, hogy hogy lehetett olyan hülye, hogy még sosem vette észre a kis faépítményt. A végéig sétált a csúszós fán, göcsörtösen markolva a korlátot, majd nekidőlt, s a befagyott tó fölé meredt, italát szürcsölgetve. Gyönyörű.

Ruha

Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. január 3. 12:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 23. 20:50 | Link

Kornél


Az egészből kezdett nagyon elegem lenni... Az iskolában mindenki elvolt ebben a szeretjük-egymást-csak-mert-karácsony-van hangulatban, együtt díszítették a fát, az iskolát, mindenki ajándékokról beszélt, meg arról, hogy a szeretteikkel töltik az ünnepeket, nekem pedig mostanra, karácsony előestéjére kezdett már sok lenni ez a hirtelen jött szeretethullám. Magamat is meglepve, undorral néztem az agyoncsicsázott díszekre, amiket a folyosókon, vagy éppen a klubhelyiségben láttam, hogy az állandóan hallható dalokról ne is beszéljünk. Még arra sem tudtam rávenni magamat, hogy elmenjek a karácsonyi bálra, holott az elmúlt években - már amikor éppen itt voltam -, szinte kötelező programnak számított.
Na de azt hiszem, hogy ennyit tesz a partner hiánya. Persze, elmehettünk volna a lányokkal is, de úgy hallottam, Zoé más társasággal mutatkozott, Emmát meg napok óta lehetetlenség volt elkapni, annyira pörgött és lelkesedett az ünnep miatt. Nem akartam letörni a hangulatát, éppen ezért inkább nagyon a közelébe sem mentem. Látni a párocskákat a kastélyban szintén egyfajta szívfájdalmat okozott, azaz inkább csak a bizonytalanságot erősítette bennem. Fogalmam sem volt, hogy én hogyan állok a kapcsolat-kezdeményemmel, igazából azt sem tudtam, hogy a másik fél éppen hol tartózkodott. Hetek - ha nem hónapot - teltek el, mióta utoljára láttam, utána szőrén-szálán eltűnt, és még csak ötletem sem volt, hogy hová. Túl sok lehetőség adódott a múltjában, hogy egyáltalán esélyem legyen megtippelni - abba bele sem mertem gondolni, hogy mennyi olyan lehet, ami nekem eszembe sem jutna.
Az egész napomat bujkálással töltöttem az ünnepi szellem, és a még lelkes emberek elől. Szétnéztem az iskolának azokon a területein, amelyeken tudtam, hogy senki sem jár ilyen időben, aztán pedig lelátogattam a faluba. Nagy hiba volt, az összes bolt zsúfolásig megtelt a karácsonyi vásárlást utolsó pillanatra halasztó diákokkal. Kizárólag a külterületeken volt valamilyen nyugalom, ott is csak mostanra. Észre sem veszem, hogy lábaim a stég felé visznek, mikor pedig feltűnik, már nincs energiám visszafordulni. A magányra vágytam egész nap, és remélem, hogy itt valamilyen szinten megkaphatom.
Közelebb sétálok a stég széléhez vastag, szürke szövetkabátomban, egy fekete sapkával, és sállal a nyakam köré tekerve, mikor ismeretlen-ismerős hang üti meg a fülemet. Régen hallottam már, ahogyan régen láttam a tulajdonosát is. Hiába voltam vele tisztában, hogy itt van a kastélyban, nem számítottam egy találkozásra. Ő rellonos volt, én meg navinés, általában inkább kerültük egymást, mintsem leüljünk beszélgetni... Nem is az üres szavak alapozták meg a kapcsolatunkat.
- Most éppen mit tettél, hogy saját magadat szidod? - kérdezem csendesen, miközben leülök mellé a stég szélére. Hirtelen csap meg a cigiszag, de nem szólok semmit, már hozzászoktam, és inkább átment tolerálható kategóriában a korábbi elviselhetetlenből.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. december 27. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 23. 21:50 | Link

Zora

Olyan nagy kérés az, hogy egyedül maradjon? Legalább egy órácskára. Már távolról hallja a közeledő léptek zaját, de abban reménykedik, hogy a köd és a hideg majd elrettenti a közeledőd. Csalódnia kell, mint mostanában oly sokszor, ugyanis a lány nem megy sehová, legalábbis a léptei súlyából és az illatából ítélve lány, valamiért pedig még ismerős is. Mintha valamikor régen már érezte volna, persze akkoriban koránt sem volt ennyire kifinomult a szaglása, de az agya valamiért elraktározza az ilyesmi, egy csomó haszontalan információval együtt amit jobb szeretne inkább elfelejteni. Tovább szívja a cigijét, halálos nyugalomban, egészen addig, amíg az idegen meg nem szólítja. A hangja is ismerős, nem csak az illata...kénytelen kelletlen megfordul, cigivel a szájában, felvont szemöldökkel. Egy igencsak csinos darab áll előtte, akit határozottan ismer.
 - Tényleg ennyire hideg lenne?
Kérdésre kérdéssel talán kicsit modortalan, de tőle talán megszokta az ember. Rajta csak egy kapucnis pulcsi volt, nem vesződött kabáttal, sapkával és sállal, nem fázós fajta, a lányon viszont túl sok ruha volt. Kikapja a cigit a szájából, kifújja a füstöt és egy féloldalas vigyort ereszt meg a hölgyemény felé.
 - A Czettner lány, tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerős vagy.
Végigméri, majd sóhajtva visszafordul. Nem igazán szeretne belebonyolódni ebbe a témába, azt remélte, hogy egyedül szidhatja magát, de még ez sem jön össze neki. Ez határozottan nem az ő napja, bár minden rosszban van valami jó...
 - Sajnálom, de az információ szigorúan titkos, csak rám és magamra tartozik.
Nem fordul vissza, de szélesen vigyorog, mert reméli, hogy ezzel felkeltette a lány érdeklődését annyira, hogy ne hagyja itt. Ha már társasága van, legyen kellemes, Zora pedig határozottan kellemes. Amint elszívja a cigit, elpöcköli a csikket és rögtön rágyújt a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 23. 22:06 | Link

Kornél


Még a kabátomban és teljesen beöltözve sincs igazán melegem, a köd meg kimondottan nem tetszik. Az ember azt hinné, nem nagy kérés, hogy tűnjön el ez a szürkeség, de úgy tűnik, mégis az. A mai nap során megszámlálhatatlanul sok hisztit hallgattam végig a fehér karácsonyról, egyik lánnyal sem tudtam együtt érezni. Nekem egyáltalán nem hiányzott a jeges út, a mindent beterítő nedves és hűvös hó, vagy éppen az a mínusz tíz fok, ami az egészet kísérné. Karácsony, nem karácsony, csak azt akartam, hogy minél előbb véget érjen az egész ünnepi őrület, és az emberek visszatérjenek a normális önmagukhoz.
- Nem, csak gondoltam, jó ötlet beöltözni, úgysem láttam még magamat kövéren - válaszolom szokatlanul sok szarkazmussal a hangomban. Az emberek az ilyen értelmetlen kérdéseikkel egyszerűen ki tudtak akasztani, most pedig még érzékenyebb, és hirtelen haragúbb lettem, mint általában, igyekeztem nem keresni az okokat rá, de felesleges volt tagadnom, hogy pontosan tudtam. Végigpillantok a srácom, és ennyi is elég hozzá, hogy kirázzon a hideg. A hűvös fa, amire leülök szintén nem szolgálja a melegedésemet, de nem foglalkozok vele, fontosabb a viszonylagos magány, mint egy kis esetleges megfázás.
- A Czettner-lány? - felvonom a szemöldökömet egy kételkedő arckifejezéssel, ennél azért kicsit jobban megerőltethette volna magát. Hárman vagyunk Czettnerek, abból ketten egyformák... - Köszönöm, nem szeretnék ismerős lenni sehonnan. - Ismerem a hírét, ahogyan valamennyire őt is, és, ha valami tudok róla, az az, hogy nem tenne jót a jelenlegi állapotomnak, ha túlságosan mélyen belefolynánk a múltunkba. Az övéről, amit - főként pletykák útján - tudok, az arra utal, hogy túlontúl sötét, nekem pedig nem hiányzott még egy sötét múltú rellonos, az elmúlt időben kaptam belőlük eleget.
- Ha valóban így van, nem kellene nyilvánosan csinálnod... még valaki meghallja, és rosszat sejt. - Figyelem, ahogyan rágyújt a következő szálra, de valahogy még a büntetéssel való fenyegetéshez sincs kedvem - úgysem érnék el vele nagyjából semmit. Na meg ott volt a többi prefektus rá, hogy gyűjtse az áldozatokat, nem kellettem én... Főleg nem egy olyan alanyhoz, akinél száz százalékig biztos voltam benne, hogy a büntetés teljesítetlen marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 23. 22:41 | Link

Zora

Próbálta kivenni a ködből a csikk után fodrozódó víz tükrét, de mivel szuperlátást nem kapott a teremtőjétől, így maradt a találgatás, hogy vajon sikerült-e a művelet, vagy nem. Érzi, hogy a lány letelepedett mellé, de eddig nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet, de mivel ő az egyetlen, akit nagyjából tisztán ki lehet venni, így inkább ráemeli a tekintetét. Bánatosnak tűnik és zaklatottnak. Oldalra billenti a fejét, majd a háta mögé fújja a füstöt és visszapillant Zorára.
 - Csak nincs valami baj?
Ez tőle azért nagy dolog. Földi halandók kicsinyes problémáival nem szokott foglalkozik, jobban mondva még a sajátjai is hidegen hagyják, nem még másokéi. Valamiért mégis rákérdezett, talán azért, hogy ne kelljen a sajátjaival foglalkoznia, amíg a másét hallgatja. Csak abban reménykedik, hogy a lány letudja addig kötni a figyelmét és nem kalandozik el közben.
 - Ja. Fogalmam sincs, melyikük van. Tudom, hogy van egy ikertestvéred, vagy ikrek vagytok, tudom is én, hogy szokták ezt mondani. De mivel ideültél, minden bizonnyal Zora lehetsz. Régen láttalak.
Rávigyorog, ismét végigméri, de nem túl feltűnően és korán sem éhesen, inkább csak kíváncsian. Régen találkoztak, akkor sem volt túl mélyreható közöttük az ismeret, inkább csak tudtak egymásról, de Zora is megnőtt és megváltozott pont úgy ahogy jó maga is.
 - Legalább elkerülnek. Viszont téged valamiért nem ijesztett meg az, hogy magamban beszélek. Csattogtassam esetleg a fogaimat, vagy morogjam rád? Megbocsátom, ha szeretnél inkább elmenni.
Kicsit gúnyos, de csak egy kicsit. Olykor elfelejti, hogy az egész farkas dolog valójában titok és a legjobb lenne, ha nem tenne ilyen kétes kijelentéseket, mert akkor megüti a bokáját. Most viszont már megtette, így csak abban tud reménykedni, hogy a lány poénnak veszi az egészet. Hiszen honnan is tudhatná, hogy valójában egészen komolyan gondolta? A morgás még így is egészen jól megy neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 23. 23:08 | Link

Kornél


Túl sok emlék köt ehhez a helyhez, ami pedig még nagyobb gond, hogy nem tudom megítélni rosszak, vagy jók. A helyzet annyira képlékeny, a talaj annyira bizonytalan a lábaim alatt... Fogalmam sincs, hogy hogyan állok most az életemmel, hogy érdemes-e egyáltalán az iskolában maradnom. Belegondolva, lassacskán semmi sem köt ide, még egy év, és végzek a tanulással, Zoé úgyszintén, na meg megvan ő nélkülem is. Így pedig, hogy ő eltűnt, vagy elment, tényleg nincs semmi, ami esetleg maradásra bírna. Túl sok itt az ember, akik nem hagynak nyugalmat, kellene valamilyen változást. És ki tudja, lehet, hogyha magam mögött hagynám a kastélyt és a falut, a környezetváltozás jót tenne.
- Baj? Semmi új... És egyébként sem hiszem, hogy érdekelne - rázom meg lassan, elgondolkodva a fejemet, miközben próbálok néhány alakot kivenni a ködtől homályos távolban. Túlságosan bizonytalan az egész környezet, szinte semmit sem látok. Az egész furcsán hasonló jelenleg az életemhez. A srác talán az egyetlen, akinek a vonásait majdnem teljes mértékben fel tudom fedezni, ő is feltételezem, hogy a közelség miatt. A kérdésével, bár nem mutatom, de meglepett, nem olyannak ismertem, aki nagyon foglalkozna mások kicsinyes problémáival... Vagy egyáltalán másokkal.
- Nem elég rég - vágom rá egy vigyorral, jót derülve a pasi-logikáján... Komolyan, másnak eszébe sem jutna így gondolkozni, hiába is tűnik egyszerűnek. Az éppen elég távoli ismeretségünknek nem ártott ez a néhány hónapnyi, vagy akár évnyi távolság, közelében sem voltunk a barátoknak, vagy akár az ismerősöknek, ahhoz túlontúl különbözőnek hittük magunkat. Talán azok is voltunk.
- Ó, mindig az álmaim közé tartozott, hogy megetessem magamat egy szép, téli estén. - Hangomban hasonló mértékű gúny van, elég elképzelnem őt egy kutyaként, hogy röhejesnek találjam az egész helyzetet. Rellonos, szóval meg sem kellene lepődnöm, hogy el akar innen ijeszteni, mondjuk azt, hogy találkoztam már néhánnyal a fajtájából... egyet belsőségesen is ismertem. Vagy legalábbis ezt hittem, amíg itt nem hagyott, mintha semmi közünk nem lett volna egymáshoz.
- Hallom, újabban liliomtipró vagy. Nem mondták még neked, hogy nem szép dolog a kislányokat zaklatni? - vonom fel szemöldökömet. Bármennyire is távol álltak tőlem az iskolai pletykák, egy ilyet nehéz lett volna nem meghallani, és nem tudomásul venni. Nem tudom, hogy pontosan melyik gyerek volt az áldozat, azt sem, hogy az egészből mennyit szabad elhinni, de valami valóságalapja biztosan volt a szóbeszédnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 23. 23:19 | Link

Zora


 - Tégy egy próbát.
Az inkább nem teszi hozzá, hogy bárki rinyáját szívesebben hallgatja minthogy egyedül legyen a saját gondolataival. Szinte sóvárog azután, hogy Zora megossza vele a gondját-baját és adhasson neki valami haszontalan tanácsot amit úgysem fog megfogadni.
 - Csak nem pasi van a dologban? Abban profi vagyok.
Kissé talán erőszakosnak tűnhet, de mindezt nagyon jól szituáltan adja elő, mérnöki pontossággal ez pedig már igazán több, mint amit Zora elvárhat, jobb mintha a tesójával vagy a barátnőjével beszélné meg a dolgokat.
 - Ugyan már. Valld be, hogy titkon minden éjszaka rólam álmodoztál.
Biztos volt benne, hogy hagytak mély nyomot egymásban. Mivel Kornélnak eddig eszébe sem jutott, hogy Zora egyáltalán a világon van, nem még, hogy róla álmodozzon, de ha már így alakult akkor miért ne lehetne elviccelni a dolgot? Sokkal jobb, mint kukán ülni egymás mellett és bámulni a nagy semmit, amit amúgy se lehet látni.
 - Szívesen megeszlek, ha ez a vágyad. De nincs este és még csak nem is szép.
Szokásához híven a szűrőig szívja a cigit, majd ugyanúgy mint az előzőt ezt is szép ívesen beküldi a tóba. Ezután megtámaszkodik a háta mögött, felhúzza az egyik lábát, hogy srégen Zora felé tudjon fordulni. Ez is egy reakció tőle tudat alatt legalábbis mindenképp, azt jelzi, hogy nem utasítja el gerincből a lányt, Zora ma nagy mázlista! Egészen addig, amíg meg nem hallja a következő kijelentést. A kíváncsi tekintet hirtelen elsötétül, elfordítja a fejét és még az állatias morgás is előkerül.
 - Annyira szánalmasak ezek a pletykák. Semmi közöm a kislányhoz, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt sokan gondolják, pláne nem ahogy ő szeretné. Igaz, tényleg nagyon bírom, elvittem a bálba is, de csak barát akiben találtam valami különlegeset. Semmi olyasmi, amihez köze lenne a liliomtiprásnak...mégis minek nézel te engem?
Felesleges rajta felhúznia magát, erre rájön akkor, amikor végigmondja a kis szöveget. Hitetlenkedve nevet még a fejét is csóválja biztos ami biztos alapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 23. 23:38 | Link

Kornél



Keserűen felnevetek a válaszára, ami azt illeti, semmi kedvem megosztani vele a gondjaimat. Egyrészt még Zoénak sem mondtam el, nem volt lehetőségünk a megtárgyalásra, annyira lefoglalja nővéremet a tanársegédi pozíciója, na meg abból, amit hallok, a pasik is. Hetek teltek el, mióta utoljára leültünk, hogy átrágjuk magunkat az életeinken, és már nagyon szükségem lett volna rá. Másrészt pedig... Ha elkezdeném Kornélnak ecsetelni a problémáimat, azzal valahogy furcsán valóssá tenném őket, valós dolgokká, amikkel szembe kell nézni, és túl kell lépni rajtuk. Most pedig még nem éreztem magamat késznek a továbblépésre, ahhoz túlságosan hirtelen kezdődött, és ért véget az egész. Sokkal egyszerűbb volt magamat ringatni a hitben, hogy nincs semmi baj, hiába tudtam, hogy ez hazugság.
- Igen, gondolom... Biztosan neked is gyakran vannak pasigondjaid. - A gúny meglehetősen jó álca a téma terelésére, és a problémák elfedésére. Amúgy sem mondanám kifejezetten pasigondnak, David életével most is biztos voltam benne, hogy nem csak valami kangörcsről van szó, ami miatt hátrahagyta ismételten az iskolát, benne pedig engem. A bizalmam iránta megingott, azt pedig a legnehezebb visszaállítani az eredeti formájába, még, ha vissza is jön. Ami nem úgy nézett ki.
- Lebuktam. - Színpadiasan a szám elé kapom a kezemet, majd egy mosoly kúszik az arcomra. Igazság szerint annyit gondoltam Kornélra, mint az ükanyám unokabátyjára, ami közel egyenlő a nullával. Érintőlegesen ismertük csak egymást, és a nyom, amit bennem hagyott, mondjuk úgy, hogy nem volt éppen maradandó, főleg nem azzal a két szóval, amit talán váltottunk. Volt éppen elég más dolog, ami az agyamban járt, nem kellett még egy rellonos ismertsége.
- Tényleg? Akkor ezt minek neveznéd, ha nem estének? - mutatok magunk köré a teljes sötétségben. Nekem télen már délután négy órakor este volt, nem tudtam már mit kezdeni magammal, és csak arra vártam, hogy teljen az idő, és végre éjszaka legyen.
- Nyugalom, azért nem kell rögtön lenyelni keresztben. Én csak azt mondtam, amit hallottam. Az már más kérdés, hogy a pletykáknak ebben az iskolában mennyi valóságalapjuk van. - Vállat vonok, de nem fordulok el, az arcát tanulmányozom. Van benne valami furcsa, egészen állatias, amit nem tudok hová tenni. Annyira nem vagyok profi Kornélból, hogy az élete minden kis apró részletével tisztában legyek, de valamiért sötét dolgokat sejtek a háttérben... Vagy David társasága egyszerűen rám ragasztotta a paranoiát - lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 24. 00:29 | Link

Zora


 - Ohh nekem rendszeresen...szinte mindennap.
Végtére is, pasiból van és van elég gondja is. Szóval, hogyha nagyon szélesen szeretnék értelmezni a mondatot, akkor ebbe akár még ez a lehetőség is belefér. Miután Zora gúnyolódik egy sort, csak megrántja a vállát és elfordítja a tekintetét, szokásához híven. Egyszer akar normális lenni - bár önös érdekekből - akkor is kigúnyolják. Neki aztán édes mindegy, hogy a lány megosztja-e vele a gondjait vagy sem. Kivételesen tényleg csak segíteni akart, egy kicsit másra koncentrálni mint magára de ez már biztosan nem ő napja.
 - Na látod. Ettől sokkal derűsebbnek láthatod a világot, főleg, hogy most itt sütkérezhetsz ragyogásom fényében.
Kihúzza magát, ha már színészkednek, akkor színészkedik ő is. Nem tudja, mi a frász ütött belé de ha Zora így akkor ő is hasonlóképp fog tenni, legalább eltereli a figyelmét.
 - Ez nem este, még öt óra sincs, de sötét van. Ez tél, takony idő és én el sem tudom mondani, de még csak körül sem tudom írni, mennyire utálom. Ha leesett volna a hó, akkor tiszta lenne az idő, lehetne látni, de így csak a hallásra és a szaglásra lehet hagyatkozni, ami elég idegesítő.
Annyira belefeledkezik a magyarázásba, hogy a mondandója végén még lemondóan int is egyet és csak utólag jön rá, hogy tulajdonképpen mit mondott. Először a morgás, most meg ez. Kezd a szőrös az agyára menni, határozottan. Köhint egy sort, kihúzza magát és inkább a lányra pillant, ahelyett, hogy a nagy ködös semmit bámulja, bár a távoli fények nem igazán hagyják, hogy gyönyörködhessen benne.
 - Ennek a pletykának semmi alapja sincs. Fontos nekem a lány, ez tény, de ezt soha nem tagadnám le és elmondom bárkinek. De nem akarok erről beszélni.
Fintorog és csak reménykedik benne, hogy alapjában véve emberien viselkedik és amit mond, az értelmes, nem pedig csak szavak egymásután.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 24. 11:20 | Link

Köd van. Minden fehér a hótól, de egyben csillog is a ködtől. Igazán varázslatos látvány. Elég korán van még, de már sajna sötétedik. Csak a hó világit ezüstösen. A kastélyban viszont nagyon kellemes karácsonyi hangulat van. Mindenütt díszek vannak, sok szellem ünnepi dalokat énekkel. Nagyon kellemes hallgatni, közben pedig a fenyőágak, fagyöngyök alatt sétálni. Látni, hogy mindenki boldog. Csoportokban lehet látni az embereket, sütit esznek, nevetnek, szóval boldogság van. Hallani, hogy arról beszélnek, kimegy haza, ki nem, sokan haza utaznak, bár, azért van, aki marad. Én itt töltöm, sok olyan diák marad, akit ismerek és beszélgethetek velük. Úgyhogy nem leszek egyedül, aminek örülök. Kicsit zavar ez a túl nagy boldogság. Elmegyek egyet sétálni, túl nagy itt a zaj, már nem bírom. Felkapom a kabátom, felveszem a fekete fülvédőm, a zöld sálam. Megkötöm a bélelt cipőm, és elgondolkozom, mért nincs rajtam magas sarkú. De hamar rá jövök, azért, mert abban nem tudok esetlegesen futni vagy mászni. Hiába én már csak ilyen vad vagyok. Megnézem magam a tükörben, megigazítom a hajam. Elégedetten nyugtázom, hogy normálisan nézek ki. Átmegyek a klubhelyiségen, majd a folyóson. Kimegyek.  Ahogy megtörténik, arcon vág a hideg, de jól esik. Kilépek a puha hóra, elindulok a falu fényei felé. Szépek a fények, látszik, hogy ott is már karácsonyi hangulat uralkodik. Lassan haladok, mert élvezem a látványt és a csöndet. Beérve a faluba körülnézek.  Látom, hogy mennyien vannak még kint, szép látvány nézni a vidáman rohanó gyerekeket és a mögöttük haladó, mosolygó, fáradó szülőket. Elhaladva a korcsolyapálya mellet, évfolyamtársakat és sok más diákot látok, próbálnak megállni a jégen. Itt túl nagy a zaj nekem, nem maradok itt. Jólesik a hideg szél közben. Elmegyek az édességes standok mellet is, veszek pár szem csokit és egy bögre meleg teát. Az édességet bele teszem a zsebembe, a teát a kezemben tartom, hogy melegítse a kezem és tudjam inni. És mert furcsa lenne, ha azt is beletenném a zsebembe. Ráadásul ki is önteném, ekkor elindulok a víz felé. Úgy érzem, ott csöndet találok csak, hogy a stég felé közeledve meglátok rajta egy lányt. Elindulok felé a csúszós fán. Nem túl erősen, de kapaszkodok a korlátban. Mikor már elég közel vagyok a lányhoz, nekidőlök a korlátnak, mert nem vagyok biztos az állásomban ezen a síkos terepen. Egy pillanatra gyönyörködöm a tóban. Majd finoman meg köszörülöm a torkom. Miután úgy érzem, hogy már nem ijesztem meg, ha köszönök. Mosolyogva szólítom meg.
-Szia. Zavarlak vagy itt maradhatok?
Várom, hogy mit mond, remélem, hogy nem küld el melegebb éghajlatra. Közben iszogatom a teám.  
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. január 3. 12:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 24. 20:15 | Link

Kornél



A hely annyi eldönthetetlen hatású emléket idéz fel bennem, hogy az egész csak ráerősít semmilyen hangulatomra, arra sem veszem a fáradtságot, hogy hozzam az alapjáraton normális modoromat. A gúnyolódással valahogy sokkal, de sokkal könnyebnek tűnik az egész, így elkerülhetem, hogy a személyes dolgokról kelljen beszélnem neki. A legutolsó alkalommal sem jártam jól, amikor megbíztam valakiben, az ő hátterének egyes részleteit ismerve pedig nem terveztem, hogy ismételten beleesek ebbe a hibába. Az lenne a negyedik ilyen alkalom két éven belül, és kezd már elég lenni. Nem tudom, hogy még egy árulást elviselnék-e, főleg nem olyat, mint Daviddel. A srác emlékére néma grimaszba torzul az arcom, addig igyekeztem elkerülni a gondolatát is, ameddig csak tehettem... Lehet, hogy nem volt jó ötlet pont erre a helyre menekülni az ünnepi készülődés elől.
- Ragyogásod... Csak el ne olvadjak tőle, mint vámpírok a napon. - Az egoizmusa már meg sem lep, éppen eleget kaptam az elmúlt hónapokban a túlzott önbizalomból. Rellonosok társaságában tölteni az időmet ezzel jár - kezdem megtanulni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól a változatosság a Navine cukisághulláma után, szinte felüdülésként hat az egész. Legalább most nekem sem kell megjátszanom, hogy kedves vagyok, aranyos, és az életemben minden rendben van, hiszen egyáltalán nincs így.
- Hallásra? Szaglásra? - vonom fel a szemöldökömet kétkedve, ez a két szó kapta meg a figyelmemet az időjárásról szóló monológjából. Én sem voltam oda az egész hideg és undorítóan ködös időért, valahogy jobban tudtam volna értékelni a nyarat, vagy legalább a tavaszt. A hideggel számomra mindig a rossz dolgok jöttek együtt, azokat meg nagyon szívesen kerültem volna. Pillantásomat nem fordítom el róla, aprólékosan végignézek az arcán, állának az ívén és a sötét szemein, nyilvánvalóan felnőtt. Mindketten felnőttünk, bárcsak gyerekek maradtunk volna! Minden sokkal egyszerűbb lenne...
- Értem. Akkor ne beszéljünk róla. - Megértem őt, teljesen, számomra is vannak dolgok, amiket inkább megtartok saját magamnak, és nem szívesen beszélek róluk még Zoénak sem. Persze, ő szavak nélkül is tisztában van velük, de jó, hogy nem kell kibeszélni minden aprócska részletet.
- És hogyhogy nem élvezed a karácsonyi szellemet? - Igyekszek a felszínes témáknál maradni, bármit megtennék a magánélet és a problémák téma elkerüléséért, valamint ő sem úgy néz ki, mint aki annyira közlékeny lenne saját magával kapcsolatban. Nem is terveztem faggatózni, az nem én vagyok. Olyanokból van éppen elég a kastély falai között, talán egy kicsit túl sok is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 25. 21:06 | Link

Zora


Zora más volt, határozottan. Kezdte sajnálni azt, hogy eddig nem figyelt rá és nem ismerte jobban. Azon kapja magát, hogy magában megjegyzéseket fűz egy-egy mozdulathoz és még kedve is van lereagálni azt, amit a lány mond. Régen tapasztalt ilyesmit, mivel hosszútávon kevés dolog tudja lekötni a figyelmét. Már most kíváncsi rá, hogy Zorát mikor fogja megunni.
 - Elolvadni? Ugye tudod, hogy a vámpírok nem olvadnak el a napon? Sajnos, pedig akkor jóval könnyebb lenne az élet.
Az övé legalábbis biztos könnyebb lenne. Ezt persze a mellette ülőnek nem kell tudnia, ebből a mondatból pedig annyit lehet leszűrni, hogy a fiú nem szívleli éppen ezt faj, az más kérdés, hogy valójában ki nem állhatja őket, kivéve persze egyet, mert a kivétel ugyebár erősíti a szabályt. Abban persze tévedett, hogy Zorának nem fog feltűnni a kissé különös megjegyzés. Összepréseli a száját, majd úgy dönt, az lesz a legjobb ha elvicceli a dolgot. Úgy néz ki, a lányt nem igazán érdekli szinte semmi, egykedvűen továbbviszi a beszélgetést, eltusolva ezzel a kényes részeket.
 - Csak ugratlak. Bár ha valakinek jó a szaglása, meg a hallása akkor tényleg tudná kamatoztatni.
Nos, ő pontosan ezt csinálja. Akár van köd, akár nem. Az ember szeme sokszor becsapja a gazdáját, a hallás és a szaglás viszont biztosabb támpont. Számára legalábbis az, pedig ha jobban belegondolunk, minden érzékszervet át lehet vágni, csak a megfelelő eszközök kellenek hozzá. Fintorog egy sort, majd a lány arcát kezdi figyelni, várva valami reakcióra.
 - Hihetetlen, hogy tényleg képesek ilyenekről jártatni a szájuk...
Megrázza a fejét. Inkább magának morog, mintsem Zorának, pont ezért inkább csak félhangosan jegyzi meg a dolgot. Szánalmasnak tartja az ilyesfajta pletykákat és legszívesebben a gerincén keresztül tépné ki annak a szívét aki bemocskolja ilyennel a nevét.
 - Te hogyhogy nem élvezed?
Nem szép dolog kérdésre kérdéssel felelni, de mivel nem egy jól nevelt farkas a lelkiismerete eltudja viselni a dolgot. Valószínűleg mind a ketten ugyanazért menekültek most ide, így elég, ha Zora válaszol, ő meg csak bólogat, feleslegesen nem jártatja a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 26. 21:47 | Link

Kornél


Kornél társasága meglepően üdítően hatott rám. Jól esett, hogy végre nem kell belebonyolódni a komoly társalgásba, nem kell attól tartanom, hogy esetleg valami nem odaillőt mondok, egyszerűen csak megmaradunk a felszínességnél. Az ilyen beszélgetéseket volt idő, mikor semennyire sem értékeltem, most azonban kifejezetten jól esik az egész könnyedsége - már ha könnyednek lehet nevezni egy beszélgetést a tél közepén a vaksötétben és ködben. Bárki látna minket kívülről feltételezem, hogy elkönyvelne idiótának, hiszen karácsony előestéjén jobb dolgunk is lehetne, mint a lábunkat lógatni a tóparton, miközben majdnem megfagyunk - legalábbis én. Mindig is fázós voltam, és még a télikabát sem segít rajta, hogy ne érezzem meg a jeges szelet, az pedig, hogy az egy szál pulóverben virító Kornélra pillantok, csak rá tesz egy lapáttal a dologra. Mégsem zavar, nem gondolok rá, hogy visszaindulok az iskolába, vagy akár a faluba. Igazából már egy kissé jól esik érezni is valamit, legyen az akár annyira fizikai, mint a hideg.
- Nem, tény... Nem olvadnak el. De legalább nem is csillognak, mint a lányregények hősei. - Hangom gúnyos, el is árulja, hogy semmire sem értékelem az állítólagos romantikus regényeket, amelyek nagy számban találhatók meg mugli szüleim könyvespolcain. Volt idő, amikor oda meg vissza voltam értük, de aztán felnőttem, és szembenéztem a való világgal, ahol a vámpírok nem kezesbárányok, ahogy a vérfarkasok sem dédelgetni való kutyuskák - szerencsére. A cicomás verzió maximum a Navine klubhelyiségében érne el sikereket, biztos vagyok benne, hogy némelyik drága háztársam odáig lenne érte.
A válaszára csak megvonom a vállamat. Valahogy kitérés szaga van az egésznek, mintha terelni akarná a témát, de nem teszem szóvá. Örülök neki, hogy nem kell belemerülni a magánéletünkbe, ha nem akarja megmagyarázni a szavait, nyilván jó oka van rá. Vagy tényleg szimplán egy elszólás volt, és én mutatom a paranoia tüneteit. Utóbbi is könnyen lehet, olyan idegesítő szokásokat vettem fel az elmúlt hónapokban, hogy már saját magamat is kikészítettem velük.
- Az... meg sem tudnám számolni, hányszor állítottak rólam valótlant. - Elgondolkozok, számtalan alkalom eszembe jut, amikor úgy találkoztam a nevemmel - vagy akár Zoééval - a szennylapban, hogy mellette az igazság szöges ellentéte állt. Már hetek óta kezembe sem került a lap, valahogy már csak maga a megérintése is piszkosnak hatott. Mások magánéletén csámcsogni nem az én stílusom volt.
- Nem akartam az antihangulatommal lerombolni bárki lelkesedését. - És ha a kastélyban maradok ma este, biztos vagyok benne, hogy így történt volna. Szándékosan nem a kérdésre válaszolok - ha ő nem felelt az enyémre, nekem sem muszáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 26. 22:06 | Link

Zora


 - Nem csillognak, de mondjuk nem jönne rosszul ez a képességük, könnyebben rájuk lehetne találni és levadászni őket. De sajnos elég jól tudnak rejtőzködni, gyorsak és kíméletlenek.
Mindezt úgy meséli, mintha a világ legnagyobb bánatával kellene megbirkóznia ezáltal és végül is majdnem így van. Legszívesebben az összes idegesítő vámpírt eltenné láb alól, ha tudná. De sajnos ő csak a hónap egy napján lesz kegyetlen gyilkos, a vámpírok pedig a hónap minden napjának minden órájában csúcsformában vannak, ez pedig ránézve igencsak kellemetlen. Megpróbálja kivenni a lány arcát a sötétben, de nem igazán sikerül neki, azt viszont hallja, hogy a szívverése igencsak lassult ahhoz képest, mint amikor idejött. Felvonja a szemöldökét, majd egy gyors mozdulattal felpattan és mögé sétál.
 - Csak nem fázol?
Csúfos vigyorral az arcán teszi fel a kérdést, a hangja is meglehetősen gúnyos, de ahelyett, hogy jót szórakozna rajta választ sem várva leül mögé, hogy Zora a mellkasának tudja dönteni a hátát. Ő persze hozzá van szokva a szélsőséges időjáráshoz, így meg sem kottyan neki a hirtelen támadt hideg. Na meg, nem szeretne még egyelőre bemenni és Zorát sem bocsátaná szívesen az útjára.
 - Sajnálom, de kabáttal nem tudok szolgálni. Trikóban én is fáznék, de remélem, ez megteszi.
Ha nem is az egész testét, legalább annak egy nagy részét képes lesz megóvni a széltől és a hidegtől és ha Zora nem fog megfagyni, akkor az már félsiker. Így viszont az illata csak még bódítóbb lesz, közelről szinte fullasztóan hat rá. Azon kapja magát, hogy lassan és mélyen lélegzik, így lemaradt a megjegyzésről is.
 - Akkor ezek szerint nem voltál férjnél?
Mielőtt Kornél elment az a hír járta, hogy a dráma tanárral borzolják a kedélyeket és kilátásban van a lagzi is. Bár nem tudja, hogy ennek pontosan mi lett a vége, mert miután visszajött nem ez volt a legégetőbb kérdés, de azért kíváncsi, a maga gúnyos stílusában.
 - Ezért most az enyémet rombolod...na szép.
Felhorkant, hallani a hangján, hogy jól mulat a dolgon és az egészet inkább csak poénnak szánta, reménykedik benne, hogy a Navines nem veszi véresen komolyan dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 26. 23:18 | Link

Kornél



- Tapasztalat? - kérdezem felvont szemöldökkel. Annyira úgy beszél, mint aki tudja pontosan, miről van szó, hogy lehetetlen, hogy ne legyen semmi emléke a vámpírokkal kapcsolatban. Az ő szájából az egész szinte természetese dolognak hat, pedig egy ilyen történettel kisgyerekeket lehetne rémiszteni lefekvés előtt. A gondolatra, hogy a mellettem ülő srácnak esetleg köze lehetett az éjszaka teremtményeihez a hidegnek is ki kéne ráznia, azonban nem érzek többet halvány kíváncsiságnál - azt is a még kordában tartható mértékben. Régebben valószínűleg hanyatt-homlok menekültem volna a közeléből, ha csak megsejtettem volna, hogy van a múltjában valami sötét, most pedig feltételezve, hogy van, itt ülök, halálosan nyugodtan. Erre mondják azt hiszem, hogy az idő mindent megváltoztat - bár én nem csak ennek köszönhetem a hozzáállásbeli változásokat.
A hirtelen mozdulatára felkapom a fejemet, túlságosan elmerültem a gondolataimban hozzá, hogy ne lepjen meg. A hanglejtése valamilyen szinten idegesít, de a társaságában még mindig több pozitívumot fedezek fel, mint negatívumot, valamint az előbbiek után azt hiszem, hogy ő is megérdemli a szórakozást. Esélyem sincs válaszolni, és már mögém is ül, mire régi, rossz, levetkőzhetetlen szokásom szerint először megmerevedek, és hosszú másodperceknek kell eltelnie, hogy testem megszokja a közelében az idegent. A Kornél felől áradó meleg aztán meggyőz, és egy egyszerű mozdulattal dőlök neki, karomat a combján nyugtatva. Nem vagyok hozzászokva, hogy szinte vadidegenekkel ennyire bizalmas helyzetbe kerüljek, a múltam emlékei pedig nem könnyítik meg a dolgomat. Az új ismerősök mindig új csalódásokkal jártak, én pedig már kezdtem nagyon unni az egészet.
- Köszönöm. - Természetesen nem várom el, hogy egy szál trikóban ücsörögjön itt, főleg, mivel kutatások bizonyítják, hogy mások test melege segíthet leginkább rajtunk, hogyha fázunk. - Miért bírod ilyen jól a hideget? - Nem úgy teszem fel a kérdést, mint aki belehal, ha nem kap választ, egyszerűen csak érdekel. Nem mindennapos, hogy mínuszokban egy szál pulcsiban ne fagyjon meg valaki - ez pedig főleg igaz a tó szélén ülve.
- De, az a pletyka éppen igaz volt - nevetek fel szárazon, minden öröm nélkül, pillantásomat pedig mereven a tó egészen feketének tűnő felszínére szegezem. Szinte természetes már, hogy visszaköszön életem egyik legnagyobb hibája, ami akkor talán még jó dolognak tűnt, de így visszagondolva... Ott indult el lefelé a lejtőn minden. Ha nem lettem volna annyira felelőtlen, vagy, ha hallgatok Zoéra, biztosan nem lennék ma itt.
- Valahogy az, hogy karácsony előestéjén a tóparton ücsörögsz egyedül, nem azt mutatja, hogy annyira ünnepi hangulatod lenne - jegyzem meg egy halvány mosollyal. Az emberek akkor jönnek ide, ha elegük volt a kastélyból, vagy egyedül szeretnének lenni, nem pedig akkor, amikor éppen izgatottak a karácsony miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 26. 23:38 | Link

Zora


Olyan srác volt, aki nem zavartatta magát. Nem csak azért, mert sok lánnyal volt dolga, hanem azért is, mert tudta, hogy fázni a világ egyik legrosszabb érzése és az emberek hajlandóak kompromisszumokat kötni csak azért, hogy enyhüljön ez az érzés. Zora is így volt vele, Kornél azonnal érezte a beállt változást, amint közelebb ült a lányhoz. De úgy volt vele, hogy lesz olyan úriember, hogy nem említi meg, hanem megvárja, amíg enyhül a kellemetlen érzés. Felesleges lett volna felhánytorgatni a dolgokat és kellemetlen helyzetbe hoznia a lányt, szíve joga hallgatni arról, miért van ez így.
 - Valami olyasmi.
Hallani a hangján, hogy vigyorog. Természetesen esze ágában sincs megosztani az élményeit a lánnyal, mert attól tart, hogy Zora rövid úton menekülésre fogná a dolgot, ha megemlítené, milyen közel viszonyba is keveredett már vámpírral, illetve szívesen ölne meg néhányat, de még nincs rá lehetősége, majd ha eljön a telihold...Nyilván Zora nem vágyik ilyesmire, de azért jót derül azon, hogy elképzeli, milyen fejet vágna a lány, ha ezt közölné.
 - Katona voltam és vagyok is.
Könnyedén megrántja a vállát, miközben a pulcsi kapucniját a fejére húzza és megtámaszkodik a hideg fán a háta mögött, hogy mindkettőjük számára kényelmesebb legyen. Vigyorogva figyeli Zora ujjait a combján és lenyel egy igencsak epés megjegyzést. Kezdi sejteni, hogy nem olyan lánnyal van dolga, aki szeret kiszolgáltatva lenni másoknak. Most már csak azt kell kitalálnia, hogy pontosan miért nem. Azon kapja magát, hogy kérdéseket állít össze a fejében, teóriákat vesz számításba, majd sorba elveti az összeset. Érdekes.
 - Remélem már nem vagy férjnél, nagy kár volna.
Lassan de biztosan kezd összeállni a kép. A száraz nevetéssel megkapta a választ a hirtelen kibukó kérdésre. De legalább három másikat szült vele. Aminek hála kezd összezavarodni. Vajon akkor most hogy állnak a dolgok?
 - Nem mindennap találkozok elvált nőkkel, ki kell élveznem a dolgot.
Elvigyorodik, ezzel is próbálja oldani a feszültséget, mert kezdi úgy érezni, hogy érzékeny talaja lépett. A poén pedig mindig kisegíti az ilyen helyzetekből, és ezalatt a fél óra alatt úgy tűnt, Zora is hajlik a humor irányába.
 - Ha belegondolnál, akkor leesne, hogy nem vagyok egyedül. A karácsony szelleme meg már régen kiveszett belőlem, nem vagyok ünneplős fajta.
Jegyzi meg csak úgy félvállról, mivel ez a téma egy kicsit sem foglalkoztatja.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 27. 01:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 27. 12:15 | Link

Kornél



Nem firtatom tovább, hogy honnan jön ez a vámpírokkal való ellenszenv, nem az én dolgom. Furcsán nyugodtan éreztem magamat, ami azért valljuk be eléggé nagy szó, hiszen mindent egybevetve egy majdnem vadidegennel ültem egy elhagyatott, és emellett sötét helyen. Könnyedén eltüntethetett volna, ha akar, hiszen senkinek sem szóltam, hogy egyáltalán idejövök. Mindez nem érdekelt, ennyi kockázatot hajlandó voltam vállalni cserébe egy kis nyugalomért - márpedig legalább az ő társaságában nyugalmat éreztem. Ez pedig máris több volt, mint amire a kastélybeli felfordulás után számítottam.
Hallom a hangján, hogy vigyorog, ahogyan sok mindent, ezt sem tudom hová tenni, de már meg sem lepődök rajta. Az elmúlt hónapokban túlságosan sok olyan dolog történt körülöttem, ami meglepő, esetleg kiakasztó volt, megszoktam már, hogy itt semmi sem az, aminek látszik. Mondjuk eddig azt sem tudtam volna elképzelni magamról, hogy itt ülök egy srác karjai között, kezemet a combján nyugtatva, és eszemben sincs felkelni, visszamenni az iskolába, holott mást sem tudok róla, mint a nevét és a házát. Utóbbi természetesen szintén nem annyira bizalomgerjesztő, mivel a rellonos ismertségeim eléggé kétesen haladtak...
- Katona... vagy? - Kételkedve vonom fel a szemöldökömet, nem azért, mert úgy gondolom, hogy hazudik, egyszerűen csak nem értem, hogy mit keres itt ez esetben. Lehet, hogy csupán az én gyerekkorom volt ennyire elvont, de még emlékszek apukám meséire a katonaságról. Ő határozottan nem egy helyben ült az iskolája melletti faluban halálosan nyugodtan, mintha semmi dolga nem lenne. Őszintén Kornél ezzel meglepett, a katonaság bizonyára a múltjának - és jelenének - egy fontos részlete. Hozzátett ahhoz az emberhez, akivé mostanra vált, és bár nem teszek fel több kérdést ezzel kapcsolatban, az érdeklődésemet felkeltette.
- Nem. Az nem úgy sült el, ahogy terveztem. - A legnagyobb probléma talán a korkülönbség volt, na meg az sem segített, hogy komoly, felelősségteljes nőnek gondoltam magamat tizennyolc évesen, aki könnyedén kezelni tud egy háztartást, és csak úgy, egyszerűen hozzászokik a feleségek életéhez. Valószínűleg ez is hozzátett a fél év házasság utáni válásunkhoz. Az egész gondolatra csak megrohamoznak a rossz emlékek, zöme a válás utáni időről, és az elmúlt két év tapasztalatairól. Mindig belesétáltam valamibe, amibe nem kellett volna...
- Azért remélem, el tudsz vonatkoztatni ettől. Igyekszek magamra nem elvált nőként gondolni - jegyzem meg mosolyogva, és még mindig nekidőlve úgy fordulok, hogy az arcát nézhessem. Jobban szeretem, ha látom, nem csak hallom az emberek hangulatát, valahogyan ezerszer meggyőzőbb tud lenni.
- Igaz... velem vagy. - Inkább csak magamnak motyogok, mint neki, teljes mértékben együtt tudok érezni vele. Régen annyira lelkesedtem az egész ünnepi felhajtásért, mára pedig mindez semmivé vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 14:28 | Link

Zora


Gondolhatta volna, hogy Zora ezt nem fogja csak úgy annyiban hagyni. De ez az egy nem zavartja, legalább nem a vámpírokról kell csevegnie. A katonaság sokat tett hozzá az életéhez, segített azzá válni aki, a szó minden értelmében. Csak hálás lehet annak a két évnek amit ott töltött és amint lehet, vissza is megy. Sokat gondolkodott ezen, aztán rájött, hogy talán ez számára az igazi hivatás, még akkor is, ha havonta egyszer kényszerszünetre kell mennie.
 - Hát, még nem szereltem le, csak egy hosszabb eltávon vagyok. Kértem egy kis szünetet, hogy befejezhessem a tanulmányaimat, miután ez megtörtént akkor visszamegyek. Sokat kell még tanulnom. Tudod azok akikkel együtt szolgáltam vagyis inkább gyakorlatoztam sokkal idősebbek voltak mint én, a legtöbbjük azóta már hivatásos, vittek magukkal valami szellemi bizonyítvány, persze, amit itt szerzek azt nem nem tudom bemutatni, a lelkiismeretem nyugodt lesz.
Meg persze az anyjáé is, de minek ezt részletezni. Könnyedén megvonja a vállát, ismét, miközben azon gondolkodik mennyit beszélt. Eddig szinte csak tőmondatokban beszélt, most viszont eldarált egy egész monológot, nem semmi. Mindezt a téma hozta ki belőle, de szívesebben fogja a társaságra. Nem mindenkit tart érdemesnek arra, hogy erről beszéljen neki. Ez egy komoly téma, számára nagyon fontos és akit úgy ítél meg, hogy nincs elég komolysága a téma megvitatásához, azzal inkább bele sem megy a részletekbe, csak felesleges szájtépés volna.
 - Nem tudom te hogy vagy vele de nekem soha semmi nem úgy sül el, ahogy én tervezem.
Próbál valami együttérzésszerű dolgot produkálni és ezt leginkább a saját példáján keresztül tudja megtenni. Ő ezért nem tervez soha sem, vannak céljai de az ahhoz vezető utat nem tervezi meg, mert annak csak csalódás és mérgelődés lenne a vége. Épp elég idegbeteg ezek nélkül is. Vigyorogva figyeli, ahogy a lány helyezkedni kezd, erősen tartja magukat és büszkén kihúzza magát, hiszen Zorának nem kell szorongnia bőven van hely. Mikor végzett levigyorog rá és nem bírja megállni, hogy ne reagálja le a dolgot.
 - Így most már jobb?
A bal szemöldökét felvonja, bár ebből valószínűleg semmi nem látszik. Pedig milyen egyszerű lenne pálcát gyújtani! De úgy érzi az tönkretenné a dolgot.
 - Ugyan már. Nekem bejön.
Ezer wattos ritka vigyor, csak külön neki. Félig komolyan is gondolja, félig pedig arról van szó, hogy megpróbálja megnyugtatni a kedélyeket. Igazából neki teljesen mindegy, hogy kinek milyen az előélete, hiszen az övében is vannak sötét foltok rendesen.
 - Na látod, okos kislány.
Az egyik kezét felemelve megigazítja a lány sapkáját, majd kisöpri a kósza tincseket a szeméből. Lehet, hogy Zorát nem zavarja, de őt igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 27. 18:00 | Link

Kornél



Bár általában nem mászok bele más magánéletébe, hiszen tudom, hogy mennyire idegesítő tud lenni, amikor idegenek élősködnek egy-egy cselekedetemen vagy döntésemen, azért az alap kíváncsiság meg van bennem. Hiába próbáltam az elmúlt hetekben távol tartani magamat mindenkitől, ismerőstől és idegentől egyaránt, valamiért Kornél múltja érdekel, és nem bírom megállni, hogy ne fordítsak figyelmet minden egyes szavának. A kötődés, vagyis inkább a hűség bármennyire is furcsán hat ebben a mai korban - különösen egy varázslóiskolában -, tökéletesen illik Kornélhoz és az egész szelleméhez - legalábbis ahhoz, amit eddig láttam belőle. Az meg a másik, hogy magyarázattal szolgál néhány dologra, amit akaratlanul is észrevettem.
- Értem. - Abból, amit elmond, világossá válik számomra, hogy közel sem végzett még a katonasággal, nagyon is tervezi a visszatérést. Hirtelen tisztelet ébred bennem az elkötelezettsége miatt, több emberre lenne szükségünk, akik önként vállalják a harcot másokkal, mialatt mi nyugalomban éljük az életünket itthon. Bár nem tudom, hogy mi motiválja, nem is ez számít most. A monológ meglep, nyilvánvalóvá válik számomra, hogy az olyan témákról, amik érdeklik, nagyon is sokat hajlandó beszélni - többet, mint néhány rellonos egy egész társalgás alatt.
- Ne is mondd! - Ajkaim körül egy halvány mosoly táncol, ahogy válaszolok neki, sorra peregnek le szemeim előtt a múlt emlékei, a csalódások, az egyedüllét érzése, és nincs energiám rá, hogy bármit is tegyek a képek sorozata ellen. A rossz tapasztalatokat utólag nem lehet megváltoztatni, és bár ezek tettek azzá, aki ma vagyok, néhányat nagyon szívesen kitörölnék az emlékezetemből, ha tehetném. Ezek miatt jutottam el odáig, ahol ma vagyok, az összes lelkesedését elvesztett, huszonegy évesen elvált, többszörösen pofára ejtett, és végzetesen megkomolyodott navinéshez, aki már a saját házában sem érzi teljesen jól magát. Vagy ez az egész folyamat csupán az élet mellékhatása lenne? Nem tudom. Inkább igyekszek a jelenre, azon belül is Kornélra koncentrálni, valahogy sokkal jobb társaságnak tűnik az emlékeimnél.
- Igen, jobb - vigyorgok vissza rá, miközben az arcát nézem. Anyám gyerekkoromban arra tanított, hogy illetlenség hátat fordítani valakinek beszélgetés közben, én pedig tartom magamat a neveltetésemhez. Na meg sokkal nagyobb biztonságban érzem magamat, hogy látom, milyen arckifejezéseket vág a társalgásunk alatt.
- Igazán örülök neki. - Még mindig érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam, ezt a rossz szokást az évek sem tudták eltüntetni belőlem. Az pedig, hogy ő ennyire biztosan állította, hogy nincs baja a fiatal, elvált nőkkel, furcsán komikusnak hatott jelenlegi helyzetünkben, mégis elég volt hozzá, hogy egy vigyort varázsoljon az ajkaim köré.
- Kislány... - Hitetlenkedve rázom meg a fejemet, nem tudom felidézni, mikor volt az utolsó alkalom, hogy bárki is kislánynak nevezett volna. Valamelyik testvérem mondta, hogy az ő szemükben a válás és a házasság szöges ellentétben áll a kislány megnevezéssel - utána inkább nem is firtattam tovább a témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 18:45 | Link

Zora


Nyilván a katonás téma annyira nem köti le a lányt, de ez most egy csöppet sem érdekelte. Egészen átjárta a testét a boldogság, ahogy erről beszélt. Mindig is tudta, hogy oda tartozik, amit pedig itt csinál, az csak üresjárat, semmi értelme nem volt. Aranyvérűként jobban érezte magát a muglik között, talán azért, mert a varázslótársadalomban már eleget csalódott. Ráadásul a képességét kamatoztatni tudta, előnyhöz tudta juttatni a bajtársait és ha megmenthetett valakit az már elég volt. Persze a mindennapi életben koránt sem volt ennyire odaadó, a hűvös maszkot a nap huszonnégy órájában magán tartotta, de a sötét és a beszélgetés meglepő fordulata feledtette vele, hogy ki is ő valójában. Értékelte, hogy a lány végighallgatta és nem csodálkozott rajta, hogy semmiféle ép választ nem tudott adni a hosszú monológra, legalább volt, akinek elmondhatta.
 - Nem tudom, örüljek-e vagy ne, hogy nem vagyok egyedül ezzel a csodálatos képességgel. De pont ezért nem szoktam tervezni, a dolgok, csak úgy megtörténnek.
Nézi a lányt, figyeli, hogy a szavak milyen hatással vannak rá. Fogalma sincs, miért olyan fontos ez most neki, de nem keresi az indokokat, végtére is, ő egy ösztönlény, felesleges gondolkodni, az tönkretesz mindent, ráadásul ha gondolkodik, akkor megtorpan azzal pedig esélyt adhat az ellenségnek az esetleges támadásra. Igaz, most nincs itt amitől tartania kellene, ha valaki pedig megzavarná őket, azt rögtön hallaná vagy érezné már a távolból.
 - Ha idősebb lennél, lehet, hogy más lenne a helyzet, de még előtted az élet, egyébként meg mindenki hibázik.
Humoros volt belegondolni. Elképzelte Zorát fehér ruhában és valamiért tetszett neki a kép. Biztosan szép volt, amíg tartott, de kevesen tudják elképzelni maguknak a dolgot. Ő maga beleborzong ha arra gondol, hogy élete minden napját igába hajtott fejjel kellene töltenie, mert eddig még nem találkozott azzal, aki mellett ezt eltudná viselni.
 - Kislány vagy. Olyan aprók vagytok, nézd meg a kezeidet milyen picik az enyémhez képest.
Zora keze után nyúl, óvatosan megfogja, majd az ujjait az övéhez mérve megszemléli az eredményt. Hozzá képes a legtöbb lány kicsi, a közel két méteres magasságával nem tudna olyan lányt mutatni a közel s távol, aki magasabb lenne nála. Ha tudna, azt biztosan nem kislányozná le. A tekintetét a kezeikről Zora felé fordítja, keresi a tekintetét és amikor megtalálja, elfogja a késztetés arra, hogy közel hajoljon a lányhoz. Meg is teszi, bár fogalma sincs róla, hogy mi lesz a reakció. Semmit nem tud a lányról, abban viszont biztos, hogy kihasználni nem akarja, de amit tesz, az pont ennek az ellentétét mutatja. Egy határozott mozdulattal az egyik lábát felhúzva közelebb tolja magához a lányt és megcsókolja, nem foglalkozva a végkimenetellel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 27. 19:17 | Link

Kornél



Tény, nem a téma köt le, sokkal inkább a lelkesedése iránta - már, ha ezt lehet lelkesedésnek nevezni. Valahogy ezt a jelzőt inkább használom ötéves kisfiúkra, ahogy karácsonykor kinyitják a fa alatt a játékautójukat, és rögtön játszani kezdenek vele. Kornél inkább volt elhivatott, mint lelkes, és éppen ezzel érte el, hogy hirtelen tisztelni kezdjem - úgy, hogy alig tudok róla valamit. A katonaság mellett lehetett volna gonosztevő, bűnöző vagy akár gyilkos is, az, ahogy a témáról beszélt, megmutatta, hogy tud ilyen is lenni. Beszélt nekem az életéről, amit megtanultam, hogy rellonosok esetében nagyon is nagy szó - inkább megtartják maguknak, esetleg egymásnak ezeket a dolgokat, nem pedig vadidegeneknek tartanak mesedélutánt. Furcsálltam ezt benne, de valamiért jól esett, hogy megbízik a múltjával - még ha csak ilyen részletekkel is.
- Mostanában már én is sokkal jobban hajlok erre a verzióra. - Régen szerettem, hogyha minden aprólékosan meg van tervezve, el van rendezve. Mikor Ryannel találkoztam, mindent előre kitaláltunk, megálmodtuk, hogy hogyan legyen, aztán természetesen pontosan az ellenkezője történt, és szépen lassan eljutottunk a válásig. Utána még mindig úgy gondoltam, hogy tudnom kell, mi fog történni velem a közeljövőben, de természetesen semmi sem történt úgy, ahogyan terveztem. Mostanra lett végképp elegem az egészből, ezért ültem itt Kornéllal a tóparton a vaksötétben, és éppen ezért nem érdekelt volna, ha a következő pillanatban belelök a vízbe, vagy akár átkok záporoznak felénk. Meguntam az előre tervezést, elegem volt a sikertelenségből.
- Előttem az élet, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy távol innen. Valahogy nem kötnek jó emlékek ehhez a porfészekhez, vagy úgy általánosságban az országhoz. - Hiába születtem, és éltem itt egész életemben, szinte csak a rossz dolgok kötöttek ide. Alig vártam már, hogy végezhessek az iskolával, és elmehessek innen - kezdetnek még a fővárosi légkör is elég lett volna, de ha lehetőségem adódott rá, gondolkodás nélkül hagytam volna hátra az országot.
Hagyom, hogy a kezemet az övéhez emelje, furcsán jó érzéssel tölt el, ahogyan a bőre az enyémnek simul. Igaza van, az amúgy is kicsi kezem az övében egészen elveszik. Egy ideig tanulmányozom, majd pillantásomat Kornélra emelem. Szinte lehetőségem sincs ellentmondani, vagy egyáltalán megakadályozni abban, amire készül, a következő pillanatban már az ajkai az enyémen vannak. Szinte már várom az ellenérzéseket, várom, hogy reflexből elhúzódjak, de semmi, az egész dolog furcsán helyénvalónak tűnik - hogy a hangulat vagy a beszélgetésünk miatt, nem tudom, de nem is érdekel. Egyik kezemmel a hajába túrok, ezzel is közelebb húzva magamhoz, míg a másikat mellkasán nyugtatom, és tudomást sem veszek a lassan eleredő esőről, vagy a feltámadó szélről.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. december 27. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 19:36 | Link

Zora


Nem zavartatja magát, sőt még bátorításnak is veszi, hogy Zora a hajába a túr. Rég nem volt része már hasonlóban, mivel próbálta magát moderálni és azzal koncentrálni amiért itt van, de látszik, hogy ez hosszú távon nem épp a legjobb taktika. A kezeiket összekulcsolja, miközben még véletlenül sem hagyja abba a dolgot. Olyan közel húzza Zorát amilyen közel csak tudja, a fejében pedig rögtön megszólal a kisördög. Nem is ő lenne, ha nem kalandoznának el a gondolatai  - és ezzel együtt a másik keze -. De aztán megálljt parancsol mindennek és kisvártatva le is húzódik a lánytól kissé megszédülve. Először az jut az eszébe, hogy bocsánatot kér, amiért ilyen illetlen volt de ezt rövid távon elveti. Nem fog szabadkozni ez ilyen kihagyhatatlan lehetőség miatt. Zora szinte ezüsttálcán volt kínálva számára ő pedig csak megtette azt, amihez a lánynak nem volt bátorsága. Meggyőzi magát arról - végül pedig már egészen biztos benne -, hogy ez közös és felelős döntés volt. A Czettner lány jelenlegi családi háttere pedig egy kicsit sem érdekli, pont ezért nem kérdezett rá, felesleges lett volna. Helyette inkább gyorsan talpra ugrik, nem foglalkozva azzal, hogy a mozdulat talán egy kicsit túl gyors is volt egy emberhez, majd a karjainál fogva felemeli Zorát is.
 - Mennünk kellene, nem bírná elviselni a lelkem, ha megfáznál.
Jól mulat a dolgon, tekintve, hogy ő még a hideg eső ellenére sem fázik, egy csöppet sem. Igazság szerint majd kibújik a bőréből. A borús hangulatot egy perc alatt elűzte a lány és még csak nem is tudott róla. Mégis kinek kellenek gyógyszerek, ha ilyen jó gyógymódot találni a suli minden sarkában. Abban persze egyáltalán nem biztos, hogy mással is hajlandó lett volna-e ugyan ezt megtenni, de ha meg is teszi, biztosan a fülébe suttog mindenféle dolgot, ami kell ahhoz, hogy a lány bármire hajlandó legyen a kedvéért.
 - A legjobb lesz, ha most szépen visszamegyünk oda, ahol szemtanuk is vannak.
De mégsem teszi meg, nem tartja helyesnek a vele szemben lévő lány átverését.  Azt meg inkább nem részletezi, hogy pontosan mire is akart utalni ezzel, ennyi fejtörést igazán okozhat a Navinesnek. Vet még rá egy utolsó kíváncsi pillantást, majd elkezdi a falu irányába húzni, ahonnan valószínűleg a kastélyba mennek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 31. 11:41 | Link

Állia


 Csöndesen nézte a vizet, melyre vékony jégréteg tevődött, a hidegnek köszönhetően. Néha kortyolt egyet vajsöréből, hogy felmelegítse magát, de amúgy sem fázott, inkább csak az íz kedvéért tette. Gondolataiban elkalandozott, azon töprengett, hogy vajon hogy fog telni az idei karácsony. A második karácsonya távol otthonról, de most nem a kastélyban marad, hanem Amirával utazik el családjához. Mosolyogva nézett le a jobb csuklójára, s kicsit megzörgette az ezüst karkötőt, amit barátnőjétől kapott. Minden rendben lesz. Legalábbis azt remélte, így folytonosan ezt mondogatta magának. De mi sülhet el rosszul? Már volt Mira szüleinél, s igazán jól kijött velük. Minden...tökéletes lesz.
 Gondolatmenetét hirtelen lépések zaja szakította meg. Nem fordul hátra, csak figyelmesen fülelt, hallgatta, ahogy az illető egyre közeledik, majd megáll mellette, s nekidől a korlátnak. Továbbra sem nézett rá, csak meredt előre, de mikor a másik lány megköszörülte a torkát, nem bírta tovább. Csodálkozó tekintettel, fölemelt szemöldökkel fordult felé, majd egy vállrántással válaszolt a kérdésére. Pillanatnyilag tényleg elég mindegy, hogy a kiscsaj marad, vagy megy, addig, amíg nem érez rá késztetést, hogy beszélgetésbe elegyedjen Tiffanyvel, merthogy a vöröskének aztán mindenhez volt kedve, csak jópofizáshoz nem.
 Sóhajtva váltott a pozícióján, háttal dőlt neki a korlátnak, így a másik is jobban szemügyre vehette. Kis mosoly bújt meg Tiff szája sarkába, ahogy szegény háztársa fölé tornyosult. Alapból lehetett köztük úgy 15 centi, s így, hogy még magassarkú is volt rajta, egyenesen lefelé kellett nézzen. Végül is ez is egy előny. Amira legalábbis mindenképpen ezt mondaná.
-Hogy hívnak? - hallotta a saját hangját. Nem volt kedve társalogni, de utálta, ha csak úgy álldogál valakivel. Maximum nem fog választ kapni a kérdésére, de ez senkinek sem fogja bántani a lelkét.  
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. január 3. 12:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa