Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799275#post799275][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.03.19. 13:37[/b][/url]

A víz csendes dallamát hallgatva, torkomban dobogó szívemmel figyelem Bence vonásait, amik változatlan jókedvvel díszelegnek arcán. Természetesen érzem, ahogyan ereimben egyre lassul a véráramlat sebessége, így végül az én arcomon is széles, finom mosoly terül szét. A szél meg-meglibbenti barna tincseimet, s kislányos zavarommal heherészek néhányat, ahogyan felidézem az elmúlt percek történéseit. Az esés, a sör megmentése, a tekintetek találkozása, Bence szemének színe, ajkának mosolyra húzódása játszódik le folyamatosan lelki szempárom előtt. Zavarom utolsó morzsájával helyezek egy kósza hajfürtöt jobb fülem mögé, aztán úgy döntök, hogy eljött az ideje annak, hogy zavaromat egy gondolatbéli merengő mélyére dobjam. Mély sóhaj szitál ki vastag ajkaim közül, majd várva a választ kabátom megszárítására mosolyra húzom azokat. A legdrágább? Nevetek fel spicces hangossággal, majd a becézésre meglepetten húzom ki felsőtestemet, akár egy szurikáta. Nem adok hangot annak, hogy ez mennyire döbbentett meg, gesztusaim megteszik ezt bármilyen szó helyett.
- Ne haragudj – hagyok egy kis szünetet. – Bencus – szúrom oda gyermeki játékossággal, majd egy újabb kacaj mellett elengedik vékonyka ujjaim kabátom anyagát, és átengedem Bence markának szorításába. A következőkben csodálkozó zöldeskékjeimet fúrom a közelebb álló fiú égszín tekintetébe. Átadná a kabátját, amire elsőre értetlenül, szinte gyanakodva szűkítem össze amúgy mindig hatalmas szemeimet, majd egy beleegyező biccentés után elveszem a dzsekit. – Köszi – mondom halkan, felé mutatva a kabátot, majd farmernadrágom zsebébe nyúlok, és egy hajgumit veszek elő belőle. Combjaim közé dugom a kabátot, majd szemeimet lehunyva, arcomat az éjszakai égbolt felé fordítva fogom lófarokba barna hajkoronámat. Néhol még így is ki-kilóg egy kisebb fürt, de nincsen tükröm, érzékem hozzá meg végképp nem, ezért kislányosan és kócosan fordítom arcomat ismét Bence irányába. Szemeimet félúton felnyitom, és egy hálás mosolyt küldök az irányába. Ekkor pillantom meg a stég deszkáján elterülő kabátomat, s a felette térdelő fiú hátára kúszik tekintetem. Szemeim végig tapicskolnak Bence gerincvonalán, majd tarkóján állnak meg, amikor ő megerősítést várva tekint rám, így szemeimet az övéhez kapom. Zavart sóhaj után egy lágy mosollyal biccentek neki; mehet az akció.  
Kiveszem formás combjaim szorításából a kabátot, majd miközben teszek néhány lépést a deszkákon kiterített ruhadarabom másik oldalára, magamra veszem azt. Orrjárataimba hatol a dzsekiből áradó fiúillat, s a hideg szélsebesen száguld végig hátamon, minden lehetséges helyen libabőrt hagyva maga után. Így már a fiúval szemben állok, közöttünk az elterülő kabát, arcomon széles mosoly.
- Hagyjad! – nevetek fel nőies hatást keltve, majd leguggolok, és úgy tekintek a ruha másik oldalán térdelő fiúra. Majd vissza a kabátra; hm, úgysem szerettem annyira.
Szinte egyszerre egyenesedek fel Bencével, s a kijelentésre, hogy nálam hagyja a dzsekit, hogy ne fázzak, elvarázsolt ábrázattal húzom össze magamon azt, így keresztbe tett kézzel ráölelve vékony derekamra. Körmeimet belemélyesztem az anyagba, majd végig nézem, ahogyan Bence helyet foglal mellettem a földön. Pontosabban lefekszik. Egy amolyan „mi bajunk lehet” módon ülök le mellé, lábaimat mellkasom elé húzva, s fejemet térdeimen megtámasztva fordítom arcomat a fiú irányába.
- Ihatunk még egyet – vonok vállat, és emelem meg fejemet. Felsőtestemet és karjaimat nyújtom a hűtőláda felé, amiből egy üveg barnasört húzok elő. Akár nyulat a kalapból, nem igaz? Szisszenve üdvözöl immáron sokadik söröm, amire kábán mosolygok egyet, majd ajkaimhoz emelem, és vállat vonva fordulok Bence felé. – Talán. Talán nem – kezdem szűkszavúan, majd kényelmes pozíciómban újra elhelyezkedve nézek le a mellettem fekvő srácra. – Ja, több sör valszeg – tekintek le kezemre, s az abban megszoruló sörre vigyorgok. Ezután beáll egy kis csend. Bence is elvonul a gondolataiba, és közben én is az üvegen meg-megcsillanó holdfénnyel flörtölgetek, elgondolkodva azon, hogy mégis mi fog változni. Már olyan mélyen vagyok, hogy olyan érzésem van itt vesztem, amikor Bence hangja visszaránt.
- Majdnem megbuktam asztronómiából, de találgathatunk – mondom, majd megmozdítom felsőtestem, mintha meg szeretnék indulni valamerre. Valójában csak nem tudom eldönteni, hogy helyes lenne-e a fiú mellé feküdni, de a vízre pillanatva, s ajkamba harapva vonul végig egy alig látható, pajkos vigyor arcomon. Miért ne? Újabb moccanás, és máris a fiú mellett fekszem a stég deszkáján. Gyomromra helyezem az üveget, és mindkét kezem ujjacskáival – ki-ki a saját térfelén – kezdek dobolni rajta. - Annyit tudok mondjuk, hogy – nyalom meg ajkam szélét az ég felé hunyorítva. – Az – folytatom, és picit Bence felé dőlök fejemmel, jobb kezemmel elengedem a sörös üveget, és a csillagkép felé mutatok. – A Kis Göncöl – bólogatok büszkén mosolyogva. – De persze az is lehet, hogy nem – mondom komolyan, és húzom vissza magamhoz karomat. Mélyet sóhajtok, mosolyom egyre szélesedik; szerintem becsiccsentettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799314#post799314][b]Lóránt Bence - 2020.03.19. 15:10[/b][/url]

- Oké, egy-egy a becézésben – nevetek vele, és megrázom a fejem. Tényleg ez a legfontosabb most, hogy hogyan nevezzük a másikat? És tudod mi baj? Tényleg ez! Azért ez egy szint már nálam, komolyan. De azért a kabátomat megkapja, és egy csendesebb „szivi”-t is mellé. Mielőtt nagyon nekifeküdnék a varázslásnak, még nézem, ahogy a csapzott haját rendszerezi, felemás sikerrel. Mármint nekem aztán amúgy is jó volt, de tudom, hogy egy lánynál fontos, hogy lásson is a hajától, meg mondjuk, hogy ne fázzon jelen pillanatban tőle. De aztán nekikészülök, megkapom a zöld lámpát… de minek? Nem megy, komolyan, két sörtől már nem tudok varázsolni egy alap leperexet? Vagy csak azért nem, mert Mária elhagyott, vagy éppen Babuval jól elvagyunk? Hmm, talán erre tényleg lehet használni ezt a szóösszetételt.
- Oké! Szerintem is! És ha még egyszer azt mondom, hogy oké, szólj rám… hmm… oké? – felkacagok megint és máris kifekszek mellé… illetve egy sör után, amit Babett is kér. Mosollyal az arcomon bámulok felfelé, mert akárhogy is, de veszett jól érzem magam már. Ráadásul úgy, hogy a szívem egyszerre szorít és hevesebben dobog. Az utóbbi a lány közelségére, de fogalmam sincs miért. Mármint csinos, meg jó fej, de akkor ennyi erővel az összes lány, aki csinos és jó fej… mindegy. Egyáltalán nem kellene ilyeneken gondolkodnom, mert tudom, hogy most veszélyes. Nem akarom sem Babut, sem mást, hogy Masapótló legyen, amikor szenvedek. Később más, de amíg nem evickélek ebből ki, addig vigyáznom kell, hogy ki iránt miket érzek. Oké – hehe, nem tud rám szólni -, most ez új helyzet, de figyelnem kell rá, hogy ne hozzam zavarba, vagy én ne jöjjek abba. Hogy miért? Biztos így van kitalálva és ennek meg kell felelni, igaz?! Nálam sokkal okosabb emberek mondták. Amúgy meg mi a fészkes crupürülékért lamellázok ezen, hogy lőne seggbe egy durrfarkú! Inkább beszélek, abból még baj úgysem lett. Nos, a csillagok két nagy ismerője heverészik egymás mellett immár. Ebből aztán nagy megfejtések várhatók!
- Ó, hát a majdnem az sokkal jobb, mint a nem, vagy mi - vonok vállat, amiből aztán biztos sokat lát. Érzem a visszafogott parfümillatot, ami belőle szökik felém néha, amikor felőle fúj a szél… de néha sörszagot is hoz, fura elegye ez neki. A szemeim követik a kezét, de nekem arra nagyon sok csillag kezd lenni, ezért egy párszor ki-be csukom a szemeimet, de egy féllel minden csillag kezd megnőni, vagy éppen egymás mellett lenni, pedig nem kellene neki. Végül aztán „célzok”, azaz hunyorgok és mindenki a helyére kerül.
- Az ott? - mutatok én is arra, amelyiket mutathatja, mert én meg a nagy göncölt ismerem. Az más kérdés, hogy lehet, hogy nem is ugyanazt mutatjuk, szóval kicsit mocorogni kezdek. Közel megyek hozzá, mondhatni ütközésig, a hátam mögé teszem az alkarjaimat és felkönyökölök, majd fejjel benézek az ő feje felől. Hát az tuti, hogy nem ugyanaz, amire én mutattam, de vannak még érdekes kérdéseim. Lenézek egy félmosollyal az arcára – de bazi közel vagyunk, Merlinre -, majd vissza az égre. Végül visszamászok a helyemre, de nem megyek messzebb.
- Akkor amit te mutatsz - nézek megint felfelé, majd folytatom – az, amelyiknek a hátsó izéjéből, kirágott egyet valami vakond, látod Babu, amelyik felett, meg ilyen sárkányszemű csillag van. A sárkányszem mellett meg egy sajttorta, az? – nézek felé röhögve, kissé eszelősen, majd vissza a csillagképekre. Amúgy kábé megtaláltam amit mutathatott, az olyan Nagygöncöl alakú, és van benne egy fényes csillag az Esthajnalcsillag, asszem.
- Na várj – így nevetgélésen viccesebb komolyabbnak lennem. – Nem bírom elmondani – tör ki belőlem megint, és felülök, rázkódva a nevetésben és kitörölöm az újabb örömkönnyeket. Nagyok és hangosan sóhajtozom, hogy lenyugodjak, és sikerül is nagy nehezen. Ennek örömére iszom még pár korty sört, majd látványosan messzebb teszem magamtól.
- Szóval – fekszem vissza mellé, immár csak mosolyogva – A Nagygöbröc rendesen van, a kisizé meg fejjel lefelé. Látod, ott a Nagy – elkapom a kezét és arra mutatok, ahol a Nagygöncöl van, szépen magányos világítva ránk. Tuti, hogy benne röhögnek, akiket nem látunk, de nem érdekel. – Ha a hátsó részét felméred háromszor, akkor elvileg a Kisgöndörhöz jutsz, konkrétan az Esthajtakcsillathoz, ami a rúdjának az eleje, ennyi – vigyorgok rá, majd szép lassan leengedem a kezét és a sajátomat támasztékként a fejem mögé teszem. Nézd már milyen okos vagyok mégis!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799319#post799319][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.03.19. 15:40[/b][/url]

Zsibongó fejemet fordítom Bence felé, amikor visszahúzódok a helyemre, és jobb szememet lecsukva próbálok rá fókuszálni. Nem látok teljesen jól ilyen közelről egyszerre mindkettővel ebben az egyre illumináltabb állapotban. Ajkamat elhúzva torzítom még jobban egyébként bájos arcszerkezetemet, amin máris egy újabb öblös mosoly ver tanyát. Hát akkor oké, ha azt mondja, hogy oké. Szokatlan érzéssel kezd újra erőteljesebben működni a kicsi szívem a helyén, ahogyan kisgyermek módjára ficánkolunk egymás mellett a meg-megreccsenő deszkákon. A csillagok táncot járnak az égboltbon, ezért meglepő gyorsasággal kapom oda a fejemet. Szempárom boldogan fogadja magába a csillogó égitesteket. Legszívesebben utánuk nyúlnék, felkapaszkodnék valamelyikre, és onnan nézném tovább a vizet, a stégen fekvő Bencét, a faluban pislákoló fényeket. Mélyet sóhajtok, szinte késszerűn vág a levegőbe kettőnk között, amikor éppen újra mutogatni kezdenék Bence húzódik közelebb. Még közelebb, mint ahogyan én voltam az imént. Megérzem testét a kabáton keresztül is, egy pillanatra szinte éget, hiszen nem vagyok hozzászokva az emberi érintéshez. Most mégsem ugrok fel, mint a mugli mesebéli öregasszonyok, amikor egeret látnak. Habár belülről üvöltök néhányat – csupán megszokásból – mégsem húzódok el tőle. Szemeim ugyan dülledten merednek az ég felé, s ahogyan az illatunk és a söré keveredik a levegőben valami nagyon furcsa érzés kap el. Nagyot nyelek. Szinte akkorát, hogy felszánja torkomat, majd szemem sarkából tekintek csak Bencére. Ha felé fordulnék, akkor alig pár centi választaná el arcunkat, ami ebben a helyzetben nem megengedett. Meg amúgy sem. Vagy nem tudom. Ez egy teljesen új élmény, amiről eddig soha nem gondoltam volna, hogy be fog következni. Kékjeim ijedten rezdülnek meg, amikor Bence felemeli karját, majd az enyém felé indítja azt. Akaratlanul húzódnék el egy pillanatra, de végül mégsem teszem. Várakozó és kissé gyanakvó arckifejezéssel fordulok felé. Nem is a csillagokat nézem, hanem szemtelenül az arcába bámulok. Hangja oly’ távolinak tűnik, szinte visszhangzik fejemben, ám nevetése visszahív a valóságba.
- Nem, nem az. Az! – szabadítom ki karomat Bence finom szorításából, és kígyószerűn cserélnek helyet a testrészek; most én fogok rá kézfejére, kiemelve mutatóujját, és abba az irányba mutatok vele, ahol eddig a csillagképet láttam. Értetlenül húzom össze szemeimet, és lassan engedem ki ujjaim közül a fiú kezét. – Eddig ott volt – suttogom inkább csak úgy magamnak, amikor újabb csillagvadász akció kezdődik. Kapkodni kezdem lélektükreimet, ahogyan Bence mindenféle furcsa alakzatról beszél, én pedig hangosan nevetni kezdek. Kicsit megemelkedek, hogy számhoz tudjam emelni a sört, amikor is meghallom a „nagygöbröc” szót, és belefújok az üvegbe. A sör felhabzik, és beteríti fél arcomat, azonban Bencét sem hagyja ki a buliból, az ő felsőteste, válla is kap belőle rendesen. Kislányos zavarral kapok szájam elé, miközben újabb akaratlan röhögőgörccsel szenvedünk tovább mindketten. – Basszus, Bence… - kezdek bele rémesen hahotázva, és totálisan fülig pirulva. – Ne haragudj! – indítom meg kezeimet felé, majd visszakapcsol a „Babett-mód”, és visszahúzom magam elé. Kékjeim kitágulnak, és ajkamba harapok. – De annyira hülyeséget beszélsz – kacagok fel. Természetesen a hülyeség alatt vicces dolgokat értek, amiket kifejezetten élvezek.
Elgondolkodóan meredek Bence szemeibe, amikor eszembe jut, hogy valahová lehajítottam a sálamat. Felpattanok. Azonban kissé megszédülök, így esetlenül lépek egyet, majd kezdek zuhanni a hűtőláda irányába. Remélem, hogy Bence reflexei a helyén vannak, különben nagyon csúnya esés lesz ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799329#post799329][b]Lóránt Bence - 2020.03.19. 16:53[/b][/url]

Nem tudom, hogy mi hozta az áttörést, de egyre kevesebbszer jut eszembe ő. Valahogy nagyon más most ez az egész, és ahelyett, hogy már rég kómába feküdnék a sok sörtől, talán öntudatlanul is, de vigyázok, hogy ez ne történjen meg. Babett bármit is művel, nagyon jól teszi, hogy csinálja, még az is lehet, hogy semmit nem tesz, hanem egyszerűen ő ilyen. Akár Dia, akit sokan „lekurváznak”, pedig szerintem az egyik legcukibb és legnormálisabb lány a BK-n. De most komolyan, oké, az erkölcsöknél nem állt sorba túl sokáig, vagy előtte zártak be, de amúgy halál laza és mindent tud értékelni. Talán Babett is ilyen, nyilván nem az erkölcsösséget hasonlítgatom, hanem az ítélkezést, ami nála sincs. Szóval talán ez lehet az, hogy fetrengve röhögünk, félig vizesen a stégen és ha még nem lenne elég a sör, kibabrálunk magunkkal is. Na, meg a hal is, de azt hagyjuk. Soha többé nem eszek halat szerdáig! Nem zavar a közelsége, sőt, olyan kellemes, ahogy hozzáérek, tényleg régóta ismerhetjük egymást, csak azt nem értem, hogy akkor néha miért pirulok ebbe bele. Danánál nagyon ritka az ilyen helyzet, hogy félreérthető, majd abba belegondolok, és akkor elpirulunk mindketten és röhögünk. De mindegy is, most az a lényeg, hogy hol van a Kisgöncöl!
- Nem? – fordulok felé már-már kétségbeesetten, mintha azt mondta volna, ha ezt a választ nem tudod, örökkön örökké égni fogsz a pokol bugyraiban, ahogy a muglik tartják. Aztán fordul a kocka, meg a kézfejeink egymáson, és ahogy hozzám ér, megborzongok, de tartom magam. Lopva pillantok a leányzó szemeibe, és amikor felém néz, máris engedelmeskedem, és azt nézem inkább, amit mutat. Eddig is ilyen nevetős szemei voltak? A meleg tenyere melegséget idéz meg bennem, és remélem, nem sokáig mutogat már. Ez a pillanat is véget ér és már látom, hogy hova mutatott. Megtaláltam a Kisgöncölt, jééééj! De aztán mégsem? De az, Babett, nézd már meg jól! Na, jó, útbaigazítom, amíg iszogat itt nekem. Ahelyett, hogy figyelne, nem igaz, lófarkas leányzó! Összeszedvén magam belekezdek az egészbe és szerintem elég jól elmondom. A kis sörfuvallat, ami amúgy beterít, kissé belezavar az előadásomba, de egészen jól végig bírom mondani, aztán a szokásos: röhögünk egymáson és saját magunkon.
- Nem haragszom, te szurcsókcéltábla, de hogy fognak így beengedni? Lehet, úsznom kéne egy kicsit… mármint reggel, nyugi! – nem szeretné, ha azt hinné, hogy ilyen állapotban nekimennék a víznek, hiszen ennek semmi előzménye nem lenne. Ja, a sörösüveg, mindegy. – Hülyeséget, de tényleg, hidd el. A Nagygönszöl izéjét háromszor bigyózod és odérsz Hajnalra, az meg nagyon világít! Majd olvass utána – mondom nevetve, és keresni kezdek egy zsepit, hogy nagyjából letörölgessem a sört magamról. Jó, nem egy nagy mennyiség azért, és a felháborodásom is érezhetően egy kicsit sem komoly, szóval nem sokáig keresem a zsepit, főleg, hogy Babettnál van a kabátzsebemben. Azt legszebb csaja aztán felpattan és megindul a… arra, nem tudom miért, előzmény nélkül teszi. Viszont már ő sincs a helyzet magaslatán, szóval megbillen, én pedig szintén felpattanok, mert látom, hogy „ebbű baj lesz”. Hát a felpattanásom erős jóindulattal nevezhető csak koordinált cselekedetnek, de sikerül elkapnom Babettet és magam felé húznom, hátha meg tudja tartani magát. Ennek eredményeképpen, mivel jó erőben vagyok, és a 10-es skálán behatárolt 2-es visszafogásból 8-as erősségű lesz, szó szerint magamhoz rántom, és mindketten a földre zuhanunk. Ma már másodjára van rajtam akaratán kívül. Erre mondják, hogy vonzó jelenség valaki, hihihi. Azon kívül, hogy vigyorgok, és a szemeit fürkészem, nem tudok megszólalni, csak behunyom a szemeim és ingatom a fejem.
- Szerintem nem kéne reggelig elmozdulnunk, akkor már nem lehet baj - mondom csukott szemekkel nem sokkal ezután, majd elengedem a kezét, ami most a mellkasomhoz van szorítva. Igaz a másikat nem veszem le a hátáról, azzal tartottam magamon, nehogy megsérüljön. Azt hiszem. – Hova siettél? Nem engedem meg, hogy előttem fürcsizz! – végül kinyitom a szemeim és nevetni kezdek a szép szemeit nézegetve. Baszki Bence, nem vagy normális, tuti, hogy érzi, hogy a szívem mindenfelé csapkodja a bordának hívott ketrecét, nem tudom, hogy miért itt és miért most, de beharapom az ajkamat, mert annyira adja a magát a helyzet megint. Nem fogom kihasználni akkor sem, amíg van némi maradék józan eszem. A lány melegít most mindenhol: a testem, a szívem és a lelkem. De jó egy kicsit önfeledtnek lenni és mindene nevetni, félreérthető szituációkba kerülni és ez az egész… megnyugtat és elvarázsol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799479#post799479][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.03.20. 12:05[/b][/url]

Szemeimet egy pillanatra lehunyom, ahogyan felegyenesedek, és érzem ezt a megmagyarázhatatlan lüktetést jobb halántékomban, ezért jobb kezemmel odakapok, masszírozni kezdeném, de megszédülök. A kontrollálatlan mozdulattól ijedtség száguld végig felsőtestemen forró foltokat csókolva mellkasomra. Erősen szorítom össze szemeimet abban reménykedve, hogy amikor kinyitom egyenesen és magabiztosan állok mindkét lábamon. Azonban az érzés, hogy zuhanok nem akar megszűnni. Kétségbeesetten próbálom megtartani egyensúlyomat; sikertelenül. Egy halk nyüszítés hagyja el ajkaimat, és megadva magamat az esésnek hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell. Azonban mégsem az lesz, amire számítottam. Bőrömön érzem a másikét, amire kékjeimet lassan nyitom fel, szinte fájdalmasan lassan, mintha egy lassított felvétel két szereplője lennénk. Érzem kézfejem borításán az övét, ahogyan ujjai a tenyerembe fúródnak finoman, mégis erősen védelmezőn. Tüdőm úgy dönt, hogy kihasználja bizonytalanságom és megviccel egy pillanatra, hiszen nem enged magába levegőt. Így szívem is kihagy egy ütemet, miközben megérzem nem álltunk meg. Tovább zuhanunk, akaratlanul húzódok közelebb a fiúhoz, szinte mellkasába fúrom törékeny felsőtestemet, majd egy fájdalmas nyögés kíséretében érkezek a stég deszkájára. Nem, ez nem az. Kábultan nyitom ki szemeimet, s meglepettségemben egyre táguló pupillákkal tapasztalom, hogy ismét Bencén landoltam. Mégis lehet valami ebben a Diás hasonlatban, hiszen a mai este folyamán már másodjára teperem le a fiút. Meredtem figyelem arcát. Ahogyan mosolyogva lehunyja kék szemeit és fejet csóvál. Mégis mi történik? Meleg szuszogása páraként csapódik le arcomra, de még mindig nem merek megmozdulni. Nem tudom már eldönteni, hogy a belém állt félelem gátol meg a mozdulásban vagy az, hogy egyszerűen nem akarok eltávolodni. Ó, Gerda! Most már értem, hogy miért mondtad azt, hogy az alkohol nagyon furcsa dolgokat hoz ki az ember lányából, de valamiért azt hittem, hogy rám ez sem lehet hatással. Tényleg csak az alkohol volna? Nagyot nyelek, s ijedten húzom apróra magam, amikor Bence megtöri a beállt csendet. Mintha órák óta nem szólaltunk volna meg. „Akkor már nem lehet baj”, engedi el kezemet, azonban másik karja hátamon pihen, engem tartva.
- A… – kezdenék bele mondandómba, de elakad a szavam. Kezemmel, amit eddig Bence fogott ráfogok másik kézfejemre, úgy dörzsölöm őket finoman össze lányos zavaromban a fiú mellkasa előtt. De még mindig nem pattanok fel. A sör megfejtette volna a kódot, ezzel átszakítva az emberi érintések ellen bekapcsolt pajzsomat? – A… - kísérlem meg ismét a mondatot, de bent ragad minden, amikor azt látom, hogy Bence beharapja az ajkait. Oké, ennyire azért én sem vagyok analfabéta a romantikus jellegű dolgokhoz – noha nem volt még szerencsém részt venni egyben sem – hogy ne érezzem valahol belül mit próbál visszatartani a fiú. Kezdem úgy érezni, hogy a helyzet sokkal erősebb, mint én vagyok, mint ami eddig én voltam. Kékjeim a fiú ajkaira kúsznak, s a Guinness-rekordok könyvébe illő nyelés után én is beharapom sajátomat. Ennyire közel nem voltam még csókhoz soha. Mert mondjuk ki; ebben a pár másodpercben felismertem a helyzet komolyságát, és lélekben átadva magam az érzésnek kalapál tovább szívem mellkasomban. Ez lenne az a bizonyos kémia?
- A… a sálamat – bököm ki nemes egyszerűséggel. Felpattanok Bence mellkasáról, szinte űzött vad módjára ülök fel mellé, a szemkontaktust egy pillanatra sem megszakítva. Mélyen fúrom hason színű szemeimet az övébe, és nem tudom még engedni. Nem ihatok többet. – Azzal… azt akartam odaadni, hogy megtörölközz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799530#post799530][b]Lóránt Bence - 2020.03.20. 17:43[/b][/url]

Tényleg vicces, ami ma velünk történik. Ha még egyszer rám esik, elkezdek bejárni jóslástanra is, megígérem! Nem hiszem, hogy ez háromszor megtörténhet, de tulajdonképpen mindkétszer az én hibám volt, gondolom. Az elsőnél nem biztos, hogy én voltam… ott egyértelműen a hal volt a hibás, a másodiknál meg a sör. Tehát, ha jól meggondolom, tiszta a lelkiismeretem abban, hogy állandóan leteper ez a lány, aki már 18 éves lett. Mondani szeretne valamit, de látom, hogy olyan zavarban van, mint egy rádióadás, amikor sisteregve keresik a muglik, hogy megtalálják azt az egy pontot, ahol bejön.  Aztán látom, hogy ő is megtalálja azt a pontot, amit én, ezért behunyom a szemem, mert nekem egyszerűen nem szabad megcsókolnom, most senkit, bármennyire erre van késztetésem. De tényleg, két hete sincs még, hogy szakítottak velem, ennyit jelentett volna? Vagy csak dacból akarom megmutatni, hogy én is jó lehetek másnak? Ez őszintén nagyon gázul hangzott. Nem, nem akarok senkit sem megcsókolni, aki engem nem szeretne. Most Babett megszeretne engem? Én meg szeretném őt? Nagyon úgy érzem, hogy meg kellene, mert lehet, hogy sosem lesz ilyen alkalmam – ami azt illeti, sosem volt előtte sem -, hogy belemenjek egy ilyenbe. Ez vétek lenne? Még gyászolnom kéne azt, ami sosem lesz többet vele? A gondolataim ködbe burkolóznak, és nem engednek tovább gondolni annál, hogy egy lány fekszik rajtam, egy kedves, jó humorú, éppen felnőtt lány. Talán nem kéne ennyit gondolkodnom, sokkal tovább haladnék bármiben. De én ilyen gondolkodós vagyok, akkor is, amikor nem tudok. A pillanat elmúlik, Babett mellém ül, én pedig megint gondolkodhatok, hogy vajon egy barom vagyok-e, hogy kihagytam ezt a ziccert, vagy normális, hogy nem használtam ki? Ahhoz tudnom kellene, hogy ez jelen pillanatban kihasználásnak számított volna-e, de ehhez tudnom kellene, hogy Babett mit érezhetett. Mivel nagyon zavarban volt, nagyjából bármit… Felhorkanok a végül kibökött magyarázatba és én is a szemébe nézek. Felkönyökölök, úgy nézem, ahogy a szemembe mondja: a sálat, hogy megtörölközzek. Nem bírom tovább, felkacagok, közben mellé ülök, hasonló pózban
- Te nagyon kedves lány vagy, hallod-e – ingatom a fejem, ahogy belegondolok, hogy bele akart esni a tóba egy sál miatt. Miattam. Ez viszont elgondolkodtat, ahogy bámulom őt és közelítek hozzá, elveszve az égszín szempárban. Ekkor veszem észre magam, és ha nem mozdult el eddig, érzem a belőle kiáramló levegőt, ahogy majdnem barázdákat húz az arcomba. Nem tehetem! Ajkaim az övéit veszik fel egy pillanatra mégis, pedig ellen akartam állni, de nem tudtam… már nem is akartam. Óvatosan fonódtam össze vele mégis, a szemeim azonnal lehunytak, amint találkoznak ajkaink. A sör kikapcsolta bennem minden gátlásom, csak élvezni akartam a holdfényt, a vizet, a Babett-pillanatot. De végül észbe kapok, és lassan elhúzódok tőle, de csak az ajkaimmal. Csak bámulom őt és várom az ítéletet. Most itt hagy, felpofoz, kikéri magának, megijed. A csók pedig égő pecsétként lángol az ajkaimon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799787#post799787][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.03.22. 10:38[/b][/url]

Szelíd mosoly terül szét arcomon, majd egy rendetlen tincset helyezek vissza fülem mögé, miközben egy pillanatra csupán, de elengedem Bence tekintetét. Értetlen szavakat suttog fülembe a hűs, éjszakai szél, és kacéran simogatja szabadon hagyott testrészeimet, amire látványosan megrázkódok, majd a stégen végig szaladó kékjeim újra a most már előttem könyökölő Bencére kúsznak. Zavarom forró auraként veszi körül bizonytalan porhüvelyemet, s hasonló gondolatok kezdik el ostromolni elmémet, mint az előttem fekvőét. Mi volt ez az egész? Filozofálhatnék, hogy helyes vagy nem helyes, amit most érzek, de egyszerűen nem tudok érzéseimre egy sémát húzni, hiszen eddig még sosem érkezett el a pillanat, ami ezeket az érzéseket váltja ki belőlem. Tetszik nekem ez a fiú? Nyilván. Részeg vagyok? Bizonyosan. Azonban ez az illumináltság már talán nem is kifejezetten az alkoholnak köszönhető, hanem a felszabadult feromonok játszanak velünk. Amikor Bence felhorkan, értetlenül emelem rá hatalmas szemeimet. Rajtam nevet? Vagy a kialakult helyzeten? Tekintetem ide-oda cikázik, és érzem azt a bizonyos gombócot a torkomban, amikor a fiú ismét megmozdul, és mellém ül, ugyanazt a pozíciót felvéve, amit most én is kényelmesebbnek éreztem. A bókra ismét lágy mosoly terül szét arcomon, s mivel ismét közelebb vagyunk egymáshoz, egy pillanatra el kell fordulnom, hogy összeszedjem magam, és végre meg tudjak szólalni én is. Bence annyira spontán és mindig tudja, hogy mit kell mondani, én meg ilyen sálakról tátogok, elesek és még millió kínos dolgot teszek. Megnyalom szám szélét, és megszületnek a közölni kívánt gondolatok, amikor megfordulok, és Bence arca még közelebb jelenik meg előttem. Szívem hatalmasat dobban, szinte kiüti mellkasomat, hiszen ez a feszült hallgatás – mindkettőnk részéről – hidegzuhanyként száguld végig testemen. Már annyira közel vagyunk, hogy érzem a fiú belső vívódását. Mély levegővételei izgalmas bizsergést futtatnak végig testemen. Arca még közelebb kerül, amire benn ragad tüdőmben a levegő, szívem vadul kalapálni kezd, majd… puha ajkaimon érzem az övét, s minden megszűnik egy pillanatra. Nincsenek körülöttünk hangok, csak a Bence és saját szuszogásomat hallom. Ösztönösen, ám nagyon lassan emelem meg mindkét kezem, hogy a fiú arcát lágyan vegyem azok közé. Mivel a gyakorlatom nem túl sok ezen a téren, ezért nincsen bennem semmi túljátszás. Egyszerűen és ösztönszerűen lehelem azt a néhány puha csókot a fiú ajkaira. Nem ficánkolok, csupán kezeimet engedem végül vissza magam mellé, amikor érzem; Bence távolodni fog. Kékjeimet lecsukva tartom ugyanabban a testhelyzetben, mint eddig, csak néhány másodperc elteltével nyitom ki őket, s kába tekintetemet fúrom a fiú lélektükreibe. Szaporábban veszem a levegőt, egyáltalán nem tűnök nyugodtnak. Mellkasom fel-lejár, ujjaimat szégyenlősen tördelve magam előtt. A hatás nem maradt el; szinte minden idegvégződésem bizseregni kezd. Jobb kezemet szám elé emelem, s annak finom kis ujjacskáival érintem meg kínzóan zsibbadó ajkaimat, miközben láthatóan meg-megemelkedő mellkassal, és óriási szemekkel meredek Bencére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=799826#post799826][b]Lóránt Bence - 2020.03.22. 14:43[/b][/url]

Nem tudom, hogy hogyan jutottunk el idáig, de ha bármikor vissza fogok emlékezni erre az estére majd öreg koromban, biztosan nem az lesz bennem, hogy éppen szakítottam vele és rossz kedvem volt. Nem, az egész mai este szürreálisan indult: kezemben egy láda sörrel megyek a stég felé, ahol egy lány táncol a Holdnak?! Aztán beszélgettünk, egy szemtelen hal lefröcskölt, megmentem az üveget, rám zuhan ő, majd később még egyszer, mert az alkohol nem csak a gátlásokat oldja fel, hanem a koordinációs képességeket is. Ahogy nézem őt, látom a zavarát, mégsem húzódik el, érzem, hogy ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. Most miért barátkoznánk, amikor mindketten elmélkedni jöttünk, és ő is tudja, hogy én miért vagyok itt, mégis vigaszt nyújt azzal, hogy nem nyújt vigaszt. Na, ezt fejtsd meg Merlin! Látom, ahogy próbálkozik, nyílnak a szép ajkai, megjelenik a nyelve, amivel szétnéz, és végül mégsem mond semmit. Ekkor látom, hogy a Holdfény megcsillan a haja szálain, és nem érdekel az sem, ha csak a tudatom játszik velem. Ez a lány egy bájos barát legalább, aki azzal, hogy mellettem van, és nem faggat, sokkal többet ad, mintha beszéltetne. Végül nem bírok várni, nem akarom, hogy ez a pillanat elmúljon, elvesszen, és megcsókolom. Csak óvatosan, finoman, kérlelve őt, hogy ne bántódjon meg, mert ilyen eszetlen vagyok, akiből a sör ezt hozta ki. Pedig valójában tudom, hogy nem így van, meg akartam csókolni, mert a mai estével nagyon sokat adott nekem, hogy segítse a szívem gyógyulását. A sör legalább segített, hogy ne legyenek kétségeim, hogy legyek bátor, és ha Babettnek ez nem jön be, talán érzi majd, hogy nem ki akarom őt használni, csak meg akarom köszönni neki. Legalábbis ebben a pillanatban, minden vágyam az, hogy jól érezze ő is magát, hogy elmúljanak a kételyei azzal kapcsolatban, amit rólam gondol. Az érintése az arcomon azonnal elpirít, szinte belefeküdnék, ha a fejem kétfelé tudna szakadni. A csókja kesernyés a sörtől, de mégis őrült száguldásba hajszolja a szívemet. Hagyom egy kicsit mindkettőnket elmerülni az érzésbe, és a keserű érzet teljesen más váltja fel, egy sokkal vadabb érzés, mégis kínzó nehézséggel szakítom el az ajkaimat az övéről. Szinte odaragad hozzá, ahogy lepattan róla, én pedig zavarodottan vigyorgok és bámulom a kékjeit, miközben ő az ajkaihoz éri, mintha nem hinné el, hogy mit csináltunk. Lesütöm a szemeimet egy pillanatra, majd rá nézek. Most nem tudom, hogy bűnösnek, vagy feldobottnak kéne lennem, inkább valami kavalkád az egész. A szívemben még mindig ott van Mária szelleme, aki fojtogatóan, vádlón most rám mutogat. De hiszen már szabad vagyok, nem? Én nem csalom meg őt, vagy igen? A legnagyobb baj, hogy még mindig fáj, és még mindig nem tudok neki megbocsájtani. Holott lehet, hogy ez egy új valami kezdete? Vagy csak a pillanat varázsa? És miért akarom még egyszer megcsókolni? A szél hirtelen támad fel és megborzongok, a vizes részeken pedig a hideg is bekopog, hogy hé, meg fogsz fázni, te barom. Sóhajtok végül egyet anélkül, hogy levenném a szemeimet az övéről.
- Azt hiszem mennünk kéne, meg fogunk fázni – mondom szelíd mosollyal a képemen, a kis nevetőgödreim, most elmélyülnek. Lassan felállok és elmegyek kissé botorkálva a sörökért. Valahogy összepakolok, felveszem Babett sálját is, és visszamegyek hozzá. Kicsit állok még előtte, majd letérdelek elé. Aztán hirtelen megcsókolom, a bal arcát cirógatom az ujjbegyeimmel. A csókom még mindig óvatos, keresgélő, a homlokomat a fejéhez döntöm, és suttogni kezdek.
- Boldog Születésnapott Babu! És köszönöm, hogy itt voltál nekem. Volna… - elakadok egy pillanatra, elhúzom a fejem egy picit és lesütöm a szemeimet, miközben egy kósza tincset simítok ki a szemei elől, amit éppen akkor táncoltat oda szél. De összeszedem magam és folytatom. - …volna kedved máskor is találkozni velem? – kérdezem mosolyogva, ami biztos nem látszik ilyen közelről. Bármi is válasz, én már nem tudok megszólalni most. A szívem éppen ketté akar szakadni, és legszívesebben most csak ölelném ezt a lányt. Fogalmam sincs mi lesz holnap, de ezt a mai éjjelt nem fogom elfelejteni akkor sem, ha Babett már többé látni sem akarna. Még egyszer végigsimítok az arcán, közben óvatosan a kezébe adom a sálját, majd feltápászkodom. Jó, hogy ott van a hűtőláda, mert így nem esek el.
- Ez érdekes lesz a suliig – kacagok halkan, majd még egyszer Babettre nézek. A szemeim üzenik neki a hálát, és az egész érzést, amit ma okozott, hogy megértette velem, hogy lehet, nem csak Mária van a világon, akinek megnyílhatok. És ez rádöbbentett arra, hogy a szerelemre vigyázni kell, csalfa egy dolog, még akkor is, ha most Babettet nézve a szívem még mindig ki akar ugrani a helyéről.
- Hazakísérhetlek? – kérdezem, mert ekkor eszembe jut, hogy Babett nem véletlenül esett el. Ha belemegy, akkor szótlanul eltámogatom oda, ahol lakik, és a kastélyba térek aludni. Ha nem, akkor egyenesen a Bagolykő hívogató otthonába megyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=800372#post800372][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.03.24. 08:14[/b][/url]

Ez valami teljesen újnak a kezdete. Vagy csak a pillanat varázsa. Nem, nem szabad újra. Mindkettőnk kétségei egy húron játszák a kínzóan kesergő dallamot, miközben én semmi mást nem tudok csinálni, mint beengedni a melódiát belsőmbe, ami eszelősen nevetve ver tanyát bordáim között. A velünk incselkedő szellő érkezésére lehunyom szemeimet, és élvezem, ahogyan hűsíti kimelegedett testemet. Érzem, hogy Bence néz engem. Erre még csukott szemmel elmosolyodok, majd ajkamba harapva, még mindig lágyan mosolyogva fúrom kékjeimet az ő tekintetébe. Sóhaja tátongó sebet vág mellkasomba, így a fájdalomra nekem is egy hasogató sóhaj hagyja el szájamat. Ily módon bámulunk egymás lelkébe, amíg a fiú meg nem szólal. Mintha ismeretlen nyelven beszélve döntöm oldalra a fejem. Mintha nem érteném a szavakat, amiket intéz felém. Hatalmas szemeim összeszűkülnek és a Bence arcán kacérkodó nevetőgödrökre esnek. Bambán bámulom azokat, majd ajkait, orra hegyét, s végül kék szemein állna meg a tekintetem, azonban ő tovább áll. Némán figyelem John Smith-em minden mozdulatát hús-vér Pocahontasként; ahogyan magához veszi a maradék sörrel tömött ládát, majd valamit a kezébe veszi, s azzal tér vissza hozzám.
- Mit találtál? – kérdem lágyan, szinte suttogva a körülöttünk táncoló szellőbe. Ekkor ő letérdel, én pedig ismét megfagyok. Az elmém és testem újra lángol, de érzem, hogy megfagytam. Lehetséges ez egyáltalán? Mellkasunkat a sálam választja el, amire segélykiáltásként markolok, miközben Bence ajka újfent az enyémre tapad. Ahogyan távolodik egy másodperc töredékének erejéig utána hajolok, mintha nem hinném, nem akarnám elhinni, hogy vége van. Lassan emelem fel hosszú pilláimat, azonban észre kell vennem, hogy nem is nagyon kellene előre hajolnom, hiszen Bence itt maradt előttem, újra közelebb hajol, amire én már csuknám is le a szemeimet, de csupán homlokát érinti enyémhez. Nagyot nyelek. Felnyitom kékjeimet, amik úgy csillognak a fiú szavaira, hogy szinte össze lehet téveszteni a minket bámuló csillagokkal.
- Köszönöm – suttogásra suttogás a válasz, és egy szelíd mosoly. „Köszönöm, hogy itt voltál nekem” üti meg mellkasomat a köszönet, amire lefagy a mosolyom, és elkomorodok. Nem azért, mert nem esik jól, amit mond, hanem leginkább azért, mert nem tudom hová tenni ezt az egészet. Csodás érzés, mégis idegen, az ismeretlen dolgok pedig nem igazán vannak barátságban velem. Ezen gondolatokat Bence kérdezni akarása szakítja meg, ám amikor sikeresen felteszi azt érzem, hogy egész arcom lángol, napégette pirosságot varázsolva az eddig holdfény sápasztotta arcomra. – Ühüm – hümmögök végül igenlően, hatalmas szemeket meresztve a fiúra. Arcom simítására lehunyom a szemem, szeretetéhes kismacskaként nyomva lángoló ábrázatomat a fiú tenyerébe, azonban ő máris átadja a sálat, amit én eddig is nagy erőkkel szorongattam kettőnk között. Ő megemelkedik, és pedig még mindig ücsörögve követem arcommal. Mindketten hálásak lehetünk a mai estének, mert ha mégis egyszeri alkalom lenne ez az egész, akkor sem tudnám szebbnek elképzelni ezt a napot.
Felkacag. Nevetése lágyan simítja végig füleimet, amire én is elmosolyodok, és feltápászkodok a stégről. Fejemet csóválva, összeszűkített szemeimmel figyelem Bencét, ahogyan a hűtőládával egyensúlyozva kacag felém.
- Vigyázz magadra – a falu felé fordítom arcomat. – Hazatalálok, köszi – tekintek vissza rá kedvesen mosolyogva, majd magamra kapom minden ingóságomat szemkontaktust szinte meg sem szakítva. Picit még tisztítani szeretném a fejemet, amíg vissza nem érek Gerdához. Ez pedig lehetetlen volna Bence jelenlegi társaságában, és a miatta vibráló gondolataimmal. Lassú, őzike léptekkel termek előtte, majd kezébe nyomom dzsekijét. Az enyém ugyan kicsit nedves még, de sálamat magam köré tekerem, s így nem lehet belőle még nagyobb baj. Ahogyan eltávolodok tekintetem folyamatosan rajta tartom, s ujjaimmal végig simítom karját, amibe a kabátot nyomtam az imént. Ujjbegyeim sikítozva haladnak végig kézfejének bőrén, ám el kell engednem, és máris a falu felé indulok. Jéghideg ujjaimat szórakozottan dugom zsebre, majd egy pillanatra megfordulok a fiú felé. – Szia Bence – búcsúzom, mielőtt még elnyelne a faluba vezető kavicsos út. Soha nem felejtem el a ma estét. Boldog szülinapot nekem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805107#post805107][b]Myra Blackburn - 2020.04.13. 18:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805112#post805112][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 19:13[/b][/url]

A délelőtt elég sűrűre sikeredett annak ellenére, hogy ma semmittevős napot terveztem. Reggel egy jó kis futással kezdtem a napot, amit egy alapos reggeli követett a cukrászdában. Hát igen… ez nálam már csak ilyen. Aztán a délelőtt nagy részét a faluban való lófrálással töltöttem. A „feszített tempóba” azért belecsempésztünk Michellel egy gyors video beszélgetést.  Annyira megszoktam már az elmúlt egy hónapban, hogy mellé fekszek és mellette kelek, hogy azt én se gondoltam volna. Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerelmes nem vagyok, de most úgy ott a messzi Amerikában úgy éreztem, hogy kell valaki. Lehet, hogy öregszem? Ajaj… Egy kicsit hiányzik, de azért nyugodtan alszom így is. Na de lényeg a lényeg, mozgalmas volt a délelőtt, így délután mindenképp szerettem volna kiszakadni a falu „nyüzsgéséből”. Azonnal tudtam, hogy a tópart lesz az, ami nekem kell. Magamra rántottam egy „játszós ruhát”, majd rövid séta után meg is érkeztem a célállomásra. Sajnos – vagy nem sajnos – itt sem voltam egyedül, azonban a stégen fekvő alak ismerősnek tűnt. Mivel délelőtt már belefutottam egy majdnem ismerősbe, így most finomabban rontok a házba. Komótosan sétálok a stégre, majd más messziről szemügyre veszem a leányzót. Nem, egyszerűen nem tévedhetek. Őt 1000 közül is megismerném, szóval odalépkedek mellé és zsebre dugott kezekkel nézek le rá.
– Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim… –egy mosolyt küldök felé, de az már nem annyira őszinte, mint korábban. Az utolsó találkozásunk igen csúnyán zárult, azóta pedig egyáltalán nem is beszéltünk semmilyen formában. Ennek ellenére azonban tovább tudok lépni a múlt sérelmein és tudom őt úgy kezelni, mint egy rég nem látott barátot?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805118#post805118][b]Myra Blackburn - 2020.04.13. 19:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805121#post805121][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 19:40[/b][/url]

Aucs! Szívem mélyéig hatolnak szavai, amiből gyorsan sikerül leszűrnöm, hogy ő nem tudja folytatni ezt a barátságot. Vagyis ebből nekem nagyon is ez jön le. Nem áll szándékomba vitába vagyis inkább szócsatába fogni vele, mivel teljesen felesleges. Ismerem már annyira, hogy tudjam… Emellett pedig részben megérdemlem, mivel nem szép dolog a düh hevében valaki leribancozni, majd a levetett ruhadarabjaival együtt kirakni az ajtó elé. Tisztára, mint a filmekben… De Myraval mindig ennyire eleven és intenzív volt a kapcsolatunk, ezt imádtam benne annyira. Őszintén szóval fogalmam sincs, miért ragadtunk meg a csak szex és más semmi szinten. Jól működtünk együtt… De ez már a múlt és felesleges rajta agyalni. Ami pedig a jelent illeti…
- Én is örülök neked, jó látni! Jól nézel ki, már amit látok belőled. – a mondat végén valaki a lábamnak dörgölőzik és dorombolás csapja meg fülemet. Na legalább ő kedvel... állapítom meg, mikor lenézek a lábam körül keringő kiscicára. Aranyos. Lehajolok és megsimogatom, majd lehuppanok Myra mellé.
– Sokáig fogsz durcizni, vagy tervezel megenyhülni. – kérdem, majd két ujjammal a lány egyik tincsével kezdek szórakozni. A mozdulat egy kis időre abba marad, annyi időre, míg behajtom a könyvet, hogy megnézzem mit is olvas.
– Nem rossz Blackburn.. nem is rossz! – állapítom meg, majd lábaimat előre nyújtom kezeimmel pedig megtámaszkodom hátam mögött. A Nap felé emelem arcom, de hiába a napszemüveg, a szemeimet még így is be kell csuknom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805134#post805134][b]Myra Blackburn - 2020.04.13. 20:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805141#post805141][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 20:23[/b][/url]

A bocsánatkérés sose tartozott a fő repertoáromhoz. Nem mondom, hogy fáj kimondani, nem csak úgy nem dobálózok vele. Viszont most jogos a kérés, aztán ha csak ennyi kell, hogy szent legyen a béke, akkor rajtam ne múljon.
- Myra drága… Bocsánatot szeretnék kérni a kirohanásom miatt. Nem volt fair. - mint régen gyerekként, most is úgy nyújtom a lány felé kisujjamat. Régen valahogy így békültünk ki egymással a barátaimmal, ha jól emlékszem. – Viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az akkor nem volt túl jó fej dolog tőled. – azért muszáj tisztáznom azt is, hogy annak ellenére, hogy bocsánatot kértem és nem tartok ribancnak, továbbra is szarul esik amit művelt.
Myra a hátára fordul, így jobban szemügyre tudom venni. Nagyjából semmit nem változott, maximum felszedett egy keveset, de jól áll neki az a pár kiló. Mondjuk lehet csak én emlékszem rosszul, vagy a szemem dob.
– A nyugalom, amivel eddig nem sikerült találkoznom. Pihenni jöttem, de nem megy. Rá kell jönnöm, hogy ahhoz, hogy én tényleg pihenjek valami sziget kell óceánba lógó faházakkal. De nem maradok sokáig. Na és mi a helyzet a te házad táján? Mi történt míg távol voltam?  
Igazából úgy érzem, hogy jó volt így, hogy több hónapig nem találkoztunk. Ha a balhé után újra összefújt volna minket a szél, az biztos nem lett volna ilyen szép…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805191#post805191][b]Myra Blackburn - 2020.04.13. 21:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805327#post805327][b]Emir Mahfud - 2020.04.14. 14:09[/b][/url]

Igaza van abban, hogy a szex az szex, de furcsa mód személy szerint nem mentem volna bele egy ilyesféle kapcsolatba akkor, ha számomra e mögött legalább egy kicsi érzelem sincs. Nem, továbbra is hangsúlyozom, hogy nem tápláltam gyengéd érzéseket iránta, de kedveltem. Egyszerűen olyan könnyű volt vele minden, és természetesen nagyon is jó. Valahogy megvolt az összhang… Azonban nekem is van fülem, én is hallottam ezt azt róla, ami miatt ebből nem lett több, csak ennyi.  Viszont ezek ellenére is még mindig közel áll hozzám. Néha hányni tudnék magamtól… Hát igen, ilyen lesz az ember, ha az irtó cuki nagymamája neveli fel, aki mindig arra biztatja, hogy ne nyomja el a valós érzéseit. Mondjuk ki csak nagyon ritkám mondom őket, mivel azért van bennem tartás, na meg férfi vagyok.
- Nem bizony… – válaszolok neki, majd hallgatom amit mesél. Elég jól ismerem és nagyon sok mindent tudok róla ahhoz, hogy az elhangzottakhoz kötni is tudjak ezt-azt.
- Akkor gratulálok! Megcselekedtet amit megkövetelt a haza, szóval végre foglalkozhatsz azzal amit szeretnél. Talán… Vagy vannak még elvárások? -
Menet közben a macska befészkeli magát kettőnk közé és hangos dorombolással adja tudtunkra, hogy mennyire élvezi a társaságunk, illetve a simogatást. Én is újra megvakargatom a kis dögöt, közben pedig „véletlenül” Myra kezét is megérintem. Aztán leesik, hogy nem szabad játszadoznom, hiszen nekem barátnőm van Amerikában, így azzal a lendülettel húzom vissza kezem és a kabát zsebébe süllyesztem újra.
- Igazából minden állatot szeretek… Ez miért olyan meglepő? – vonom meg vállam. Furcsa, hogy eddig sose esett szó róla, hogy ki milyen viszonyt ápol az állatokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805370#post805370][b]Myra Blackburn - 2020.04.14. 17:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805504#post805504][b]Emir Mahfud - 2020.04.15. 12:25[/b][/url]

Myra meg az unatkozás valahogy nem fér meg egymás mellett. Véleményem szerint ő nem az az ember, aki hosszú távon bírja a semmittevést.
–Nem féltelek… biztos gyorsan fel fogod találni magad. - reagálok az elhangzottakra, majd hallgatom tovább amit mesél. Ház? Nem aprózza el a dolgokat. Mondjuk én teljesen jól elvagyok egy lakással is. Ott legalább nem kell kinti munkákat végezni, a takarítást pedig megoldja a takarítónő. Ez így nekem pont tökéletes.
- Na és lesz házavató buli? Meghívsz vagy örök harag? – nem tudok kiigazodni rajta. Értem a távolságtartást, hogy nem úgy viselkedik, mint előtte, de közben meg mégis kommunikál, mesél. Nők… Sose fogok tudni kiigazodni rajtuk. Bosszant, hogy ennyire összebalhéztunk és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott azóta már többször eszembe. Újra kezdeném-e vele? Hmm...
- Esélyes... - mosolyodom el az eget bámulva. Régi szép idők...  
A kérdését hallva harsányan felnevetek. Én sose tettem olyat… Játszadozni játszadoztam, de nem hülyítettem senkit és zsákba macskát sem árultam. Sose ígértem senkinek, hogy lesz újabb randi, vagy hogy fel fogom hívni. Mindig nyílt lapokkal játszottam és aki belement a játékba, nagyon is jól tudta, hogy az csak egy éjszakára szól. Általában nem volt gond belőle, elszámítva egy-két esetet, amikor igen nagy balhét csaptak a leányzók. Köztük pedig nem is egy volt, aki azért a pár perc hírnévért tette, amit azután kapott, miután kitálalt a sajtónak.
- Igazság szerint nem.. - válaszolom közömbösen. Egy-két külföldi lap lehozta a pletykát, miszerint együtt vagyunk Michelle, de soha nem erősítettük vagy cáfoltuk meg a dolgok. Azért kerítettek ennek ekkora feneket, mivel ő is egy nemzetközileg igen elismert modell. Ha nem az lenne, akkor lehet pont nem érdekelne senkit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805527#post805527][b]Szendrey Adél - 2020.04.15. 13:50[/b][/url]

Szabadnapom van, vagyis kértem egyet, mivel el kellett intéznem pár dolgot. Na meg egyhuzamban lehúztam 13 napot, szóval eléggé el is fáradtam.  A délelőtt nagy részét ügyintézéssel töltöttem, számlákat fizettem be, sőt még takarítottam és mostam is egyet. Aztán eljött a késő délután és nekem jelenésem volt  a stégnél. Drága főnököm kitalálta, hogy beszéljünk át egy-két dolgot a csárdával kapcsolatban, de semmiképp ne ott, hanem valami nyugisabb helyen. Egy cseppet sem bántam, hogy nem ott találkozunk, mivel ma nem vágyom oda, sőt a közelébe sem. Mivel már egy ideje ott vagyok, így megismertem a falu/város igazi krémjét, így nyugodt szívvel közlekedek éjszaka is az utcán. Engem tuti nem fog bántani senki. Azért előnye is van annak, ha valaki egy ilyen késdobálóban dolgozik. A hűtőmből kipakoltam az előre betárazott söröket, majd megtömtem velük a hátizsákom. Nagy lendülettel érkeztem meg a stéghez, ahol és aminek a környékén tök egyedül vagyok. Hű! Ilyen sem sűrűn fordult még elő. A Nap hét ágra süt, én pedig igen gyorsan szabadulok meg a dzsekimtől, mivel majd meg döglök benne. A stég végére lépkedek, majd táskámat és kabátomat óvatosan lerakom, végül le is huppanok. A fa kellemesen meleg, a Nap sugarai finoman melegítik bőrömet is. Kinyitok egy üveg sört, majd kortyolok egyet belőle. Egyik lábamat magam alá húzom kissé majd ezen átrakom másik, nyújtott lábamat. Hátradőlök és kényelmesen megtámaszkodom. Fejemet hátradöntöm és szemeimet is behunyom. Hát akkor várakozzunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805565#post805565][b]Nikolai Weißling - 2020.04.15. 16:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805569#post805569][b]Szendrey Adél - 2020.04.15. 17:05[/b][/url]

Hallom a hátam mögül, hogy valaki mozgolódik, de nem fordulok meg. Igazából kétesélyes a dolog, vagy a Főni az, vagy nem. Úgyis gyorsan ki fog derülni alapon én csak várok, s mikor a léptek még közelebbiek, szinte már biztos vagyok benne, hogy Niko az. Mikor mellém ér egy könnyed mozdulattal tolom fel a napszemüvegemet fejem tetejére, majd egy szívélyes mosolyt küldök felé.
- Semmi gáz, én addig napoztam. Rám fér azt hiszem… – vonom meg vállam, majd a hasamra pillantok, ami nem annyira fehér, de azért a nyári színemtől messze áll. Én vagyok azon lányok egyik példánya, aki soha nem jár szoláriumba. Szerencsés vagyok valamennyire, mivel kissé kreolos bőrt örököltem apától… kb. ez az egye jó dolog benne. Végig figyelem Nikot, miközben letelepedik mellém a stégre. Egy mély sóhaj tör fel belőlem mikor helyet foglal, s úgy érzem, hogy fülemben lüktet a vér a bennem lévő feszültségtől. Arcomon semmi nem látszik ebből szerencsére.
- Tökéletes. – kacsintok rá, majd a magasba emelem sörömet - Én most inkább erre dobtam a voksom. Többet hoztam, szóval ha gondolod… - a mellettem lévő táskát szétnyitom, így szemléltetve a tartalmát.
-Na és mi a helyzet Főni? Mi történt? Gondolom nem csak jókedvedből hívtál ide, vagy mert hiányoztam. Szóval essünk túl rajta… – törökülésbe ülök és teljes testtel felé fordulok. Leveszem a napszemüveget a fejemről, majd az egyik szárára finoman ráharapok. Ideges vagyok, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet, illetve azért is mert itt ül mellettem mindössze pár centire. Konkrétan érzem a parfümjének illatát. Végem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805570#post805570][b]Myra Blackburn - 2020.04.15. 17:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805572#post805572][b]Emir Mahfud - 2020.04.15. 17:25[/b][/url]

Mikor meghallom azt a jól ismert nevetést én is elmosolyodom. Azt hiszem, akkor a foglalkozás elérte célját. Ez a kisujj dolog az elmúlt negyed órában már másodszor üti fel a fejét. Először én akartam így békülni, most meg esküt kell tenni vele. Ki mondta, hogy a kisujjnak nincs haszna? Idióta! Nevetve nyújtom a kisujjam felé, majd fogom át az övét.
- Nem fog előfordulni, de ha mégis, akkor hajrá! – válaszolok, majd karomat magam mellé ejtem. Akkor sem terveztem ennyire durva lenni vele, de elöntött az indulat és kiszaladt a számon. Pedig aztán nagymamám mindig arra nevelt, hogy a nőkkel szépen kell bánni, sose bántsam őket se fizikailag, se lelkileg. Utóbbit nehéz betartani, pláne egy-két egyéjszakás után, de előbbi megesküdtem, hogy soha. Nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor egy nő megérdemli a pofont. Ha a hírekben ilyesmiről van szó a vérnyomásom legalább 300, és ott helyben tudnám szarrá átkozni az a mocskot. Na még a gondolat is felbosszant. Kérdései hallatán megvakarom tarkómat és szemöldököm is az egekig fut. Férj…Homoszexuális… Egyik jobb, mint a másik. Utóbbinál szemöldököm még magasabbra szökik, mivel ha valakinek, akkor neki aztán igazán tudni kéne, hogy mennyire nem hajlok a saját nemem irányába.  
- Hát egyik sem talált. Azt hiszem barátnőm van, vagy valami olyasmi. - vonom meg vállam. Furcsa mód kínos számomra erről beszélni vele, mikor egyébként… Áhhh, mindegy is.
- Na és te megállapodtál? Megtalált a szőke herceg fehér lovon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805584#post805584][b]Nikolai Weißling - 2020.04.15. 18:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805589#post805589][b]Szendrey Adél - 2020.04.15. 18:48[/b][/url]

- Kockák… ugyan kérlek! Hiszem ha látom…! – ezt a lehetőséget kár lett volna nem kihasználni. Talán a férfi önbecsülése nem fogja hagyni, hogy ne bizonyítsa be a kockák meglétét. De aztán sose lehet tudni! A főnököt eddig még csak felöltözve láttam, de ha villantana, akkor nem csuknám be a szemeim. A következő mondatán felnevetek, mivel tudom, hogy kiváltója a sör volt. Hát igen, egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, legyen szó ételről vagy éppen sörről. Nézem, ahogy megpróbálja kihúzni a dugót az üvegből és már nyúlnék is érte, hogy segítsek, de félúton megáll a kezem, majd visszaejtem testem mellé.
- Mintha nem is kocsmád lenne… - egy pimasz mosolyt küldök felé, de ez is egy olyan pöttyös labda volt, amit nem lehetett hagyni elgurulni. Jaj Istenem, mekkora is genyó vagyok. Ahogy valakin fogást lehet találni én nem tudok elmenni mellette.  - Tudod, miután kinyitottad a bort meg kell szagolni a dugót. Abból el tudod dönteni, hogy jó e még vagy már inkább a halakat kellene megitatni vele. – közlöm. A kezéért nyúlok amiben a dugóhúzó van, majd odahúzom és megszagolom. Rossz ötlet volt… Kurvára semmit nem éreztem a borból, mivel arra nem tudtam koncentrálni, csak a parfümre. - Baszki Niko, ki fogsz csinálni. Legközelebb kevesebb parfüm kérlek… - elengedem kezét, majd folytatom. - Egyébként jónak tűnik… – bár fingom nincs, de azért valamit kellett mondani… Mikor visszakérdez, hogy miért ne hiányoznék, mintha ismét hasba vágnának.
- Mert az alkalmazottak nem szoktak hiányozni a főnöknek… – vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim. Mikor elmeséli, hogy panaszt tettek rám, csak felnevetek.
- Nem adtam nekik több piát, mert már így is törni zúzni kezdtek, majd kizavartam őket… Lehet véletlenül kicsúszott a számon valami ilyesmi. – bocsánatkérő tekintettel nézek rá, majd kissé beharapom alsó ajkam. - Máskor megpróbálok nyugodtabb maradni. Kérlek ne rúgj ki! – kissé megjátszott esdeklő tekintettel nézek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805591#post805591][b]Myra Blackburn - 2020.04.15. 19:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805721#post805721][b]Emir Mahfud - 2020.04.16. 13:56[/b][/url]

Szomorúan veszem tudomásul, hogy lemaradtam egy buliról, de majd a következőn. Ha csak addig újra össze nem balhézunk, bár ezt szeretném elkerülni.
- Megharagudnék, ha nem tennéd, szóval próbálj meg nem elfelejteni. Tudod én vagyok az a magas modell srác, akivel igen hosszú időn keresztül ütötted el az időd. – próbálom oldani a feszültséget, ami esetleg még uralkodik köztünk, de valahogy elég gyengén sikerülnek ma a poénok. Ez nem az én napom… Benyúlok a nadrágom zsebébe, ahonnan egy adag rágót halászok elő. Myra felé nyújtom, ezzel jelezve, hogyha kér akkor adok. Próbálom húzni az időt, hogy ne kelljen a kapcsolatomról beszélni. Ez gáz nem? Én annak érzem.
- Kössz. - válaszolom röviden és tömören, közben pedig reménykedem, hogy ezt a témát ezennel lezártnak tekintjük. Inkább beszélgessünk róla, az valahogy inkább menne. Válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon.
- Vagy csak öreg már a ló és lassan ér ide. – mosolyom töretlen, de mikor meghallom a következő kijelentését egy harsány nevetés tör ki belőlem.
- Azt hiszem ennek ellent kell mondjak… – mélyen a szemeibe nézek és nagyon jól tudja szerintem, hogy mire is gondolok. Oké, értem én, hogy mit akart ebből kihozni, de ezt a magas labdán nem lehetett nem lecsapni. Hirtelen emlékek tömkelege tör fel a mélyről. Arcom komollyá válik szinte pillanat töredéke alatt. Feltérdelek, kezeimmel pedig megtámaszkodok a feje mellett, majd fölé hajolok, nagyon közel hozzá. Még mielőtt ajkain összeérnének megtorpanok két dolog miatt is. Egyrészt nem tudom mit lépne rá, másrészt eszembe jut Michelle. Egy hatalmasat csapok a stég deszkájára. - Bassza meg! - nem szoktam igazán káromkodni, de ez most kiszaladt. Idegesen állok fel és indulok el a szárazföld irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=805953#post805953][b]Myra Blackburn - 2020.04.18. 13:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=806029#post806029][b]Nikolai Weißling - 2020.04.19. 12:26[/b][/url]