36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 18:32 | Link

Machay Ilián Konstantin - mindenhol ott vagy? - outfit

Nyugalom. Nem kell több az elmúlt napok szarságai után. Barnabás felütötte a fejét, hogy bocsánatot kérjen, amit bár elfogadtam, mert miért ne tenném, de azért az az apró tüske ott van. Szerény véleményem szerint, tényleg mindent megtettem azért, hogy higgyen nekem; nem teszem szét ám mindenkinek a lábam, miért is tenném? Az eddigi férfiak közül az életemben háromhoz kötött valami, a negyedikhez pedig egyszerűen annyi, hogy olyan elveszett volt akkor, mint amilyennek én éreztem magam, és adtunk egymásnak egy feledhetetlen éjszakát. Tényleg bűn lenne élvezni az életet, amikor nem volt senkim? Amikor nem várt senki haza? Amikor a férfira vártam, aki végül el is jött, hogy aztán menjen is? Nos, nem mondom, lehet, hogy Barnabás nem szerencsés a nőkkel, de hogy én sem vagyok az a férfiakkal, az már biztos. Vagy én cseszem el, vagy ők, vagy mindketten hibásak vagyunk, vagy egyszerűen beközlik, hogy nekik ez mégsem pálya. Vagy ott van a negyedik opció, amikor csak egyszerűen érdekből vagy az illetővel, mert szükséged van rá, hogy támogasson anyagilag, hogy az alkoholista apád ne dobja fel a talpát. Igen, van ilyen is, de ez már évekkel ezelőtt történt, és még mindig nincs miatta bűntudatom, pedig legalább egy kicsike lehetne, nemde? Arie-nál és Barnabásnál egyértelműen van, még ha az utóbbi bocsánatot is kért, de... nem. Nincs de. Bocsánatot kért, miután elhordott mindennek és inkább a hallott pletykáknak hitt, mint nekem, szinte esélyt sem kaptam arra, hogy megmagyarázzam.
Alsó ajkamat beharapom, szemeimet összeszorítom pár másodpercre. Feltekintek az égre, kezeimet zsebem mélyére süllyesztem, mert rohamosan közeledik a tél, és ez már az éjszakai kiruccanásaimkor is megérződik. Az ég tiszta, minden csillag és csillagkép tökéletesen látszik, így nem is csoda, hogy ahogyan kifújom a levegőt, egy kisebb felhő képében jelenik meg, majd száll tova. Lassan veszem elő a doboz cigarettát a zsebemből, majd ajkaim közé biggyesztek egy szálat, s az öngyújtó már kattan is. A cigaretta vége felizzik, ezzel egy időben tekintek fel az égre és fújom ki az első slukk által adott füstfelhőt. Nyugalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 19:16 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Ilián napjai csendben telnek, találkozik azokkal, akiket már rég látott és érdemes látni őket, no meg szemmel tartja a dolgokat. Nem hiába auror. Valahogy, ha lazítania kell is mindig készenlétben van, hogyha a szükség úgy hozza, egyszerűen akcióba tudjon lendülni. Hű társa most is oldalán van a tokjában, s úgy közlekedik, akárha a rend őre lenne. Éppen ezért nem meglepő, hogy ezúttal a falu határa felé is elbattyog, minden mindegy alapon. Nem járt még erre, vagy legalábbis igen rég, úgyhogy whatever, csapassuk.
Mondanom sem kell, nem döbben meg különösebben, mikor Ophelia-t megpillantja a stégen állva. Ahogy kifújja a füstöt abban a szexi piros kabátban... Húúú. Na hát akkor menjünk az idegeire, gondolja ő, s már indul is öles léptekkel. Kigombolt szövetkabátjába bele-belekap a szél, Ilián mégsem fázik. Ki tudja, mi lehet az a dolog, ami ennyire fűti belülről, ha már egyszer sem vodkát, sem egyebet nem fogyasztott. Egyébként meglepő módon ritkán hódol eme káros szokásoknak, cserébe amikor igen, akkor szétcsapja magát napokra. Így történt ez Ábellel is, mikor hazaért. Kezeit zsebre vágja, úgy lassítja meg lépteit, mintha ezidáig is komótosan sétálgatott volna.
- Tartozol a szeretőid listájával Szöszi - arcán már ott is van az a pimasz mosoly, amiért annyira szeretjük. Persze a többes szám full indokolatlan, mert csak én szeretem, de mindegy. Szóval még pár méter és a nő mellett terem, maga is a csillagos égre emeli tekintetét és előhalássza cigarettáját. Ez nem is rossz ötlet. Az öngyújtó lángja enyhe meleget áraszt, legalábbis arra a kis időre, míg fel nem izzik a dohány, ekkor ugyanis a gyújtó elalszik és visszakerül a nadrágzsebbe. - Báááár én nem vagyok szakértő a témában, ha szeretnéd, teljesítményértékelést is tarthatunk. Semmi jónak nem leszek elrontója - hangjából egyértelműen kihallatszik a csipkelődés. Furcsa ember ő. Miközben nem tudod nem kedvelni, legszívesebben agyonvernéd. Ilyen ez a pop szakma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 20:13 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Az a bocsánatkérés mindent megváltoztatott. Mármint nem bennem, mert én szerintem már menthetetlen vagyok, de talán a hozzáállásomon egy kicsit. Mondom talán. Eljátszottam a gondolattal - nem is egyszer -, hogy fogom magam és átmegyek Barnabáshoz, még a bocsánatkérése előtt. Elmondom neki, hogy egy ekkora baromság miatt nem kellene elengednünk ezt az egészet, mert valami csak elkezdett kialakulni mindkettőnkben, ami miatt én bevállaltam a gyermekes randit, ő meg egy verést. Nem tudom melyikünk járt rosszabbul, de nem is szükséges ezt most ecsetelni. Szóval átmegyek, elmondom neki, hogy ne legyünk fogyatékosak, de a szavak, a tettek, amiket mondott és csinált, ott visszhangzottak a fejemben, láttam őket lelki szemeim előtt. Túl sok maradt a büszkeségemből, hogy képes legyek erre a lépésre. Így is túl sokszor lemondtam róla a férfi miatt, most pedig már nem vagyok hajlandó. Ez lehet az én önzőségem, de akkor sem.
Mélyet szívva cigarettámból leszek biztos a döntésemben, határozottan rá is bólintok egyet, amikor a hang megszólal. Nem pillantok arra, nem fordítom el a fejemet a csillagos égről, egyszerűen megvárom, amíg a férfi mellém ér, mert ugye, hova máshova menne, mint megkeseríteni az életemet, mindezt úgy, hogy megint pofátlan módon robban be? Amikor mellém ér, csak oldalra sandítok, majd egy gunyoros mosollyal ajkaimon csippentem mutató- és középső ujjam közé a cigarettát.
- Nem tartozom neked semmivel - felelem egyszerűen a férfinak. Miért is tartoznék neki? Azért mert gondolataim ezerrel szálltak mindenfelé, és véletlen elszóltam magam? Hogyne, majd a kezét is megkérem gyorsan, hogy nehogy véletlen megint a csempének taszítva találjam magam, mert éppen neki játszadozni van kedve. Bah, férfiak. Egyszer a sírba fognak tenni, és van egy olyan érzésem, hogy a mellettem álló éri el ezt a leggyorsabban. Komolyan, miért talál meg mindig? Nyugalomról volt szó, nem arról, hogy megint feltűnik, és felidegesít. Még ha csak belül is, mert nincs az az isten amiért megmutatnám neki idegességemet.
- Nincs jobb dolgod? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben felé fordulok. Bal kezem, jobb felkarom alá csúsztatom, cigarettámat ajkaimtól pár centire tartom, és fürkésző tekintetemet le nem veszem róla. - Elég unalmas életed lehet - vonom meg vállamat egy halvány mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 20:37 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Én nem azt mondom, hogy létének egyetlen célja Ophelia életének megkeserítése, de ha már így felmerült a kérdés, jelenleg nincs jobb dolga. Mármint, mehetne világot megmenteni, mint a hozzá hasonló szuperhősök - nincsenek hozzá hasonlók -, de neki ma este épp a falu határába, mi több, épp a stég felé kellett sétálnia! A sors akarta így, tehet ő róla? Arról nem is beszélve, hogy nem olyan szörnyű társaság ő, mint amilyennek beállítják, elvégre jár egy giga nagy köszönet, amiért Barnabás előtt megvédte a szőkét. Az más kérdés, hogy azért tette, mert a férfi full irracionálisan viselkedett olyan más férfiak miatt, akikhez a nőnek köze lehetett, de jóval azelőtt, hogy Bánkit megismerte volna. Ez olyan, mint amikor a friss és ropogós barátnő leribancozza az exeket. Hogy miért, azt ő sem tudná megmondani, de azért büdös ribanc. Full logikus. Na de mindegy, ha ezt a mechanizmust próbáljuk megfejteni, minden bizonnyal vakvágányra futunk, szóval vissza a jelenhez.
- Ne legyél már antipartiarc - kivételesen tök őszintén, mindenféle gúny nélkül mosolyodik el. Ez most egy olyan helyzet, hogy Ilián fel akarja dobni a másikat, mondja a faszságait, amik tökre viccesek, Ophelia-nak meg ideje lenne nevetni egy jót, de... Nem teszi. Besavanyodott egy bula, én mondom.
- M-m... - megrázza fejét, majd mutató és hüvelykujját összecsippentve, lassan kezdi tagolni mondandóját. Nem szájbarágósan, szótagolva, egyszerűen csak kicsit visszavesz a tempón, hogy lekezelőbb legyen, nothin' special doodle. - A szó, amit keresel, az a "köszönöm" - még szépen macskakaparást is ível, hogy egyértelmű legyen, nem Ilián mondja ezt Carolinának. Nehogy itten félreértések legyenek, mer' akko' mi lesz ugye. - Remélem a faszid helyrehozta, amit elbaltázott. Én igazán mindent megtettem - jah, ledobtad a dzsekid, a pólód, magadhoz rántottad Brown-t, biztos, ami biztos, aztán, mint ki jól végezte dolgát, nyitva hagytad a pizzázót. Tényleg Ilián, te egy aranyember vagy, hogy a picsába nem tűnt ez fel eddig senkinek?
- Nézd, nem tartozol magyarázattal sem neki, sem másnak. Jól nézel ki, fiatal vagy, most kell kiélvezned az életet. Ne az olyanoknak felelj meg, akiknek fingjuk sincs arról, mi a dörgés - megvonja vállát, miközben beleszív cigarettájába. Valószínűleg a szöszke majd jól lesajnálja emiatt, talán megalázni is megpróbálja - innen is sok sikert, kösz -, csakhogy Iliánt ez nem hatja meg. Soha nem ítélt még el nőt azért, mert élt a lehetőségeivel. Mindenki ezt teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 21:35 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Hangosan felnevetek a jelzőre, ennél szebbet mostanában úgysem kaptam, így érthető talán a jó kedves egy kicsit. Antipartiarc? Az mégis milyen? Nem én vagyok ott mindenhol, ahol a férfi, akinek a nevét sem tudom a mai napig, pedig elég gyakran összefutunk mostanában. Nem mondom, hogy zavar, mert de, csak értitek, azért ha az ember nyugalomra vágyik, akkor azt nem így képzeli el. Legalább az első cigit adta volna meg nekem békességben, de ő pontosan az első slukk után toppan be, mint valami hős, hogy segítséget nyújtson. Aha, meg amikor én ősz vénasszony leszek, elhiszem majd neki, még az ellenére is, hogy a mosoly, amit megenged magának őszintének tűnik. Ilyet is tud? Felettébb érdekes.
Csípőmet kitolom, bal kezemmel támaszkodom meg rajta, amikor úgy kezd el velem beszélni, mint egy fogyatékossal. - Igazad van - őszintén mondom, ami még engem is meglep, de ez ma egy ilyen nap. Ilián kinda kedves, én pedig kinda igazat adok neki. Mit rejtegethet még a mai nap? - Köszönöm, amit az étteremben mondtál - amit tettél az nem kerül bele a portfólióba, mert nem értékeltem egyáltalán, hogy vetkőzött, majd mint valami tárgyat húzgált magához. Még mit nem! - Nem a faszim volt, és nem hozta helyre - vonom meg vállaimat teljesen semlegesen. Ami akkor történt az már megtörtént, és hiába kért bocsánatot Barnabás a tüske, amit maga után hagyott még azért ott van. Sajnos nem hiszem, hogy egyhamar elmúlik. Bár én mondjuk már ne higgyek semmit, abból kiindulva, hogy éppen életem megkeserítőjének sztorizgatok arról az estéről, mi?
- Kösz a bókot, majd igyekszem - biccentek egy aprót a férfi felé, nem mintha nem lennék tisztában azzal, mennyire jól és nézek ki. És sajnos minden elfogultság nélkül. Sokan mondták már, de olyan tizenkilenc éves koromban még én magam is rájöttem, amikor elég sok férfi tekintetét elkaptam magamon. Csak idő kellett, hogy kibontakozhasson a magabiztosságom a szépségem mellé. Megtörtént. És mit érek vele? Félnek tőlem a férfiak, és tényleg elhiszik, hogy embert eszek.
- Mit keresel itt ilyen későn? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de a kérdést az égnek teszem fel inkább, mintsem a mellettem állónak. Mélyet szívok cigarettámból, lehunyt szemekkel fújom ki a füstöt a csillagok felé. Ha már így alakult, miért ne használhatnám ki Ilián kedvességét, ami valószínűleg nem fog tovább tartani, mint három perc? Na ugye!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 22:00 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Csak figyeli a csinos mozdulatot, ahogy a csípő kibillen stabil helyzetéből, majd a vékony ujjak köré ívelnek. Na de cicukám, mielőtt itt bejátszod a szexit, vegyed ám számításba, kivel állsz szemben. Ilián természetesen erre fel próbálja levakarni arcáról azt a vigyort, amiért már most pofon járna neki. Azért járna pofon, mert bárki, aki valaha találkozott férfival tudja, hogy ez az a fajta csintalan görbe, amit akkor használnak, ha gondolnak valamire.
- Szívügyem, hogy kisegítsem a bajba jutott hölgyeket - színpadiasan hajbókol egyet, majd visszafordul az ég felé. Hát igen, ez ő, a nagy Machay Ilián, a vélák vélája, a komolyak komolytalansága! Köszöntsük nagy tisztelettel. S bár sütkérezhetnénk hősünk dicsfényében, ahogy ő is teszi, végül kizökkenti a következő mondat. Kérdőn felvonva szemöldökét oldalra pillant és egy halvány görbe jelenik meg arcán. - Helyes. Ha engem kurváztak volna le, tuti picsán rúgom - nem mintha olyan gyakran történne meg a férfiakkal, hogy lekurvázzák őket, de hogyha esetleg mégis előfordulna az a hipotetikus eset, hogy valaki ilyesmire vetemednék, villámos sebességgel kóstolhatná meg Ilián cipőjének nem túl finom talpát. Szokták mondani, hogy úgy kezelnek másokat, mintha lábtörlők lennének. Mindenkit biztosíthatok afelől, hogy ez a férfi értelmezésében cseppet sem költői.
- Igyekezz picit jobban. A pizzázóban nem győztél meg - ugye senki sem gondolta komolyan, hogy majd kedves lesz? Ugye tényleg nem? A pimasz viselkedés, a szemtelen megjegyzések és a tolakodó stílus elengedhetetlen kelléke egy ilyen hímállatnak, aki nem mellesleg még bitang jól is néz ki. Lehetséges, hogy a kellemes megjelenés szükségszerűen társulna a kiállhatatlan természethez? Kötve hiszem.
- Épp cigizek, ha nem lenne nyilvánvaló - filozofikusan a csillagokat bámulva, fennkölt hangon szólal meg, mintha az élet értelmét fejtegetné épp. Aztán végül úgy dönt, hogy a Szöszire tényleg rájár a rúd mostanában, főleg ha komolyan annyi férfival van dolga, mint amennyit Bánki rebesgetett. Szal' lehet, hogy lehetne tapintatosabb, vagy ilyesmi. - Figyelj csak Szöszke, ha van kedved, elviszlek valahová. Ne örülj azért nagyon magadnak, nem kedvellek jobban, mint két találkozással ezelőtt, de le vagy törve, mint a bili füle - megvonja vállát, szív még egyet a cigiből, majd paraszt módon a tóba dobja. Whatever. - Tudod, bajba jutott hölgyek, segítség... Ne mondják, hogy szararc vagyok, ilyenek - zsebre vágja másik kezét is és fejét oldalra biccentve néz Opheliára. Hát kész jótékonysági szervezet van itt kérem szépen. Ki ez az eNber? Ki ez a dzsentülmen? Machay Ilián Konstantin, személyesen, csókolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 09:04 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

A tenyérbemászó mosollyal egyszerűen csak nem foglalkozom, hiszen mit érnék el vele? Ha valamit akar, úgyis megszerzi, mert mint tapasztaltuk, nem egy erkölcsös vélával találkoztam a falatozóban. Nem mintha életemben olyan sok vélával hozott volna a sors - mondjuk egyel, a férfin kívül -, de az legalább nem élt vissza vele. Legalábbis nem velem.
- Dicséretreméltó - forgatom meg szemeimet a drámai hajbókolásra, de inkább az egész helyzetre. Nagyon úgy néz ki, hogy ma estére megkaptam a legegoistább férfit társaságnak, akit valaha látott ez a Föld nevezetű bolygó, és nem úgy tűnik, mint aki hamarosan ellépni kívánna. Hiszen ugye, mi a cél? Az őrületbe kergetni, na eddig meg nagyon jól is halad vele. Csak nehogy forduljon a kocka még a végén. Hah! - Ennél rosszabbat ne kapjak soha - a halvány mosoly rögtön feltűnik arcomon. Cigarettámat ajkaimhoz emelve szívok bele, a füst ismét az ég felé távozik, kicsit lassabban, kicsit megfontoltabban. A hideg kezd beállni, a füst is szépen lassan szállingózik, hogy majd végül tovatűnjön. És bár a helyzet abszurd, mert mégis ki kurvázna le egy férfit, plusz mikor, azért a mosoly valamennyire őszinte ám. Nem tudom, mi a férfi célja, egyelőre úgy vagyok vele, hogy a három perces kedvesség faktort kihasználom, és csak élvezem a lehetőséget, mielőtt megint felavanzsál Mr. Alpárivá. Az élet apró örömei.
- Pf - nagyon nőies és kedves reakció, felső ajkam jobb szélét kissé felhúzva pillantok oldalra. - Nem mintha téged akart volna meggyőzni bárki is - tényleg mindennek róla kellene szólnia? Kötve hiszem, de ő nagyon elhiszi, hogy mégis, így kötelességemnek érzem néha kicsit felhomályosítani a férfit; nem, nem minden róla szól, vagy köthető hozzá, vagy van egyáltalán köze hozzá. Ilyen cudar egy világot élünk mi, halandó emberek, akiknek nem adatott meg az, hogy manipulálják az embert egy puszta mosoly megvillantásával. Hallatlan!
- Nem, valóban nem volt az - motyogom orrom alatt, majd elfordítom fejemet. A víz teljesen nyugodt, egy nagyobb hullám nincs rajta. Na, nekem is ilyennek kellene lennem! Csak a férfinak lejárt a három percnyi kedvessége, így is túlteljesített, szóval visszatérhetünk a megszokott adok-kapok beszélgetéshez. Akkor felkészülök lelkileg. Vagyis...
Micsoda? Hitetlen emelem rá tekintetemet, jobb szemöldököm is kissé megráng, amikor belekezd, majd kis szünet, a csikk landolási helyét is pont leszarom, végül folytatja. Kérlek, Machay, mire megy ki? - Érdekes felvetés, és nem győzök eléggé hálás lenni neked, kedves... Bárki - fordulok egész testemmel a férfi felé, miközben a csikket a tóba pöckölöm. Júj, badass girl, bár nem oda akartam, de mindegy. - Azonban nincs szükségem sajnálat és/vagy szánalom randira, kösz, szerintem megoldom valahogy magamnak, plusz... - lépek egyet közelebb a férfihoz egy szélesebb mosollyal. - Majd ha mágia nélkül is eléred azt, hogy igent mondjak, akkor nem leszel szararc - fejemet én is oldalra biccentem, pontosan arra, amerre Ilián teszi, kezeimet zsebrevágom, és vállaimat kissé előre nyomva kezdek el előre-hátra ingázni, mert baszki! Rohadt hideg van ám ahhoz, hogy én itt csak ácsorogjak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 09:35 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Ilián megvonja a vállát, mintha semmiség volna. Nyilvánvaló, hogy a nő szavai szarkazmusban úsznak, mégis, van benne annyi büszkeség, hogy leperegjen róla az egész. - Pedig jobb, ha tőlem tudod, hogy mindig van lejjebb - ahhoz képest, hogy véla, egészen érdekesen látja a világot. Az pedig, hogy a másik szentül hiszi, hogy ő mindig visszaélne az erejével, bizony oltári nagy tévedés. Fogalma sincs arról a titokról, amit a férfi hordoz már hosszú-hosszú évek óta: hogy az erejét egy évben maximum kétszer használja, akkor is parancsra és bájitalt fogyaszt, hogy ne derüljön ki már első látásra, hogy ő más, mint a többiek. Hogy gyűlöli a faját, gyűlöl ebben a testben lenni, de végül mindig arra jut, hogy carpe diem és éli az életét legjobb belátása szerint. Ítélkezni mindig sokkal könnyebb, mint utánajárni az igazságnak, de persze ezt ki tudná jobban, mint a pár napja lekurvázott nő? Úgy tűnik, nem tanult eleget az esetből.
- Valóban nem, de ha már én kellek ahhoz, hogy valaki elhiggyen valamit... Ott nagy a szar - a dohány füstje ködként fonja körbe alakját, majd szájához emeli a cigit és beleszív. Tüdője megtelik a mérgező gázokkal, a nikotin mintha száguldozna ereiben: ezért szereti ezt az érzést. Megnyugtatja, de egyszeriben fel is pörgeti, isteni.
Épp csak észreveszi, hogy aprócska cukkolása mennyire szíven üti a másikat. Na jó, szíven talán nem, de nem túl boldog a ténytől, hogy társasága a vártnál is komolytalanabb. Nem mintha ez a Falatozó vagy a pizzázó után nem lenne tökéletesen egyértelmű, de mindegy.
- Ilián vagyok - édes görbével arcán figyeli a magabiztos szőkét, ahogy azonnal pózba vágja magát. Na itt most mindjárt meg lesz mondva a magáé, már szinte várja, izgul a végkifejletért, azonban csalódnia kell. Eddigi kedves arckifejezése enyhén gúnyossá válik és némi megvetés is átsuhan tekintetén, ahogy Carolina vázolja a tényeket. A férfi újabb cigarettára gyújt rá, melyet egy slukk reményében biggyeszt szájához, hogy aztán a nő feje fölé fújja ki a füstöt, amolyan hatásszünetként, ezzel is sejtetve, hogyha megszólal, semmi jóra ne számítson. - Ki mondta, hogy randira hívlak? - egy ragyogó mosoly terül el arcán, szemeiből pedig kiolvashatatlan, hogy éppen mire gondol. Általában semmi jóra, ezúttal viszont látszik rajta, hogy mulattatja Ophelia "erős, független nő" imidzse. Már csak azért is, mert a meghívás egyáltalán nem jelenti azt törvényszerűen, hogy ez valami meghitt, romantikus dolog, ami a szöszi szívének meghódításáért folyik majd. De nagyon aranyos, hogy a történtek ellenére ennyire reménykedik abban, hogy ez bekövetkezik egyszer.
- Azért ne pörögj rá túlságosan, megárt a híres szépségednek - tenyérbemászó vigyor, huncutul csillanó kék szemek, magabiztos kiállás. Ha ütni lehetne, péppé vernéd, ha megölhetnéd, puszta kézzel fojtanád meg. Mégis, annyira ennivalóan édesen pereg le róla minden, amit Brown mond, hogy az már egyenesen törvénybe ütköző. - Egyébként meg csak szórakoztam egyet. Ha akarnék tőled bármit, éltem volna a helyzeti előnyömmel, de nem tettem. Ismét csak szívesen - felvonja fél szemöldökét és már szinte várja, hogy elküldjék a fenébe. Érdekes nap lenne az, ahol ez a kettő jól szórakozik. Ahaha, előbb nyiffantanák ki egymást, minthogy megmaradjanak együtt öt percnél tovább. Még hogy randi, pff. Kapjál már az agyadhoz csira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 10:15 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

- Mindig van - és hogyne volna? Ennél szarabb már tényleg csak az, hogy valamiért megint a férfi, vagyis bocsánat, Ilián társaságában találom magam, akin kiigazodni egyenlő a lehetetlennel, és már nem is próbálkozom. Felsültem, mint nő, ezen pedig az sem segít, ha éppen megvélázni van kedve, mert lehet akkor is elbaszom az egészet. Már szinte kacagni van kedvem az egész helyzeten, de mázlimra időben eszembe jut; nem vagyok egyedül, így az agymegborulást inkább későbbre tartogatom egy üveg jó vörösbor mellett. Nem vagyok ítélkezős típus, mert ugye pontosan, az első ítéletek miatt vagyok jelenleg a falu kurvája, aki több helyen is oktat - nem fontos, lépjünk tovább rajta -, azonban Ilián nem nagyon hagy maga után más következtetést. Örvendetes hír lenne, hogy csak parancsra használja a mágiát, én mégis a kivételesek közé tartoztam a Falatozóban. Köszönöm, hálás vagyok. Várjunk...
- Látod? Tényleg van lejjebb - villantok meg egy széles vigyort. Tekintetemet elveszem Iliánról, összeszűkült szemekkel vizslatom a környéket a gyér fényben, hátha... meg van! Zsebeim mélyére süllyesztem kezeimet még jobban, már ha ez lehetséges még egyáltalán, majd elmegyek a férfi mellett és levetem magam a rozoga padra. Kicsit már billeg, kicsit rohadt fa szaga van és nem is mai darab valószínűleg, de nem baj, mert a célnak pontosan megfelel. Hogy üljenek rajta, bezony. Lehuppanok, lábamat keresztbe vetem.
- Örülök - intek neki a névre. Ezt is megtudtuk. Oldalra biccentett fejjel mérem végig a férfit, mert a név valahogy annyira passzol hozzá, hogy az ember már szinte fizikai fájdalmat érez ettől, és valahogy a hangzása is annyira... különleges. Ilián. Tetszik, nem mondom, csak valamelyest ront az összképen az, hogy az immár előttem álló viseli büszkén.
- Áh - csettintek egyet nyelvemmel a visszakérdezésre. - Akkor nem randi, hanem "elviszlek valahova". Rendben - mosolyodom el szélesen, még szemeimet megforgatni is van időm, de tényleg csak leheletnyire mozdulnak el eredeti állásukból, hogy végül felfelé nézzek és tekintetem ismét megakadjon az égen. Nem szeretném hagyni, hogy felidegesítsen, és szerintem meglepően jól is haladok vele, mert tényleg nem érzek idegességet. Az első találkozásunkkor valóban a plafonon voltam tőle, legszívesebben puszta kézzel fojtottam volna meg, főleg, miután olyan kedvesen a mosdóban hagyott, mert jaj, de vicces volt. De most valahogy nem sikerül kihoznia a sodromból. Nem mondom, hogy a legjobb társaság, amit kívánhatok, de mindenképpen jobb, mintha egyedül lennék, nem?
- Annak semmi nem árt - nevetve dobom át vállam felett szőke tincseimet. - Nem, mintha kérdeztem volna, de örülök, hogy jól szórakoztál - óvatos mosoly, nincs benne rosszindulat, nincs benne semmi negatív, csak egy mosoly, ami talán még aranyosnak is mondható. Meglepő, de elvileg tényleg van ilyen mosolyom, bár én még nem találkoztam vele, egyszer mondták, én pedig elhiszem nekik.
- Amúgy meg - esik pillantásom Iliánra, egy még szélesebb mosoly mellett. - A teljesítményértékelésem mindenképpen Arie-val kezdődne, a második Nico, de talán csak a helyszín miatt, Jason, végül az ex-férjem - előre-hátra biccentem a fejemet párszor, csak magam megerősítéseként, mert talán Nico és Jason egy helyen vannak. Nico mindenképpen a helyszín miatt - rendben, nem volt rossz, igazából... oké, nem fejtem ki -, Jason meg. Nos, Jasonbe szerelmes voltam, ahogy Arie-ba is. Szar dolgok ezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 10:45 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Nem reagálja le, értse bárhogy is. Vannak azok a pontok, amikor el kell engedni egy témát. Igazából az, ami a pizzázóban történt, egyszerre felháborító és nevetséges és, ha mondjuk csípné a csajt, valószínűleg beverte volna Bánki képét. Sok minden elmondható a férfiról, de az, hogy nőket bántalmazna akárcsak verbálisan is, na az nem. Jó, persze, cukkolja most is Ophelia-t teljes erőbedobással, de hogy teljes komolysággal vágjon ilyesmiket a fejéhez, aztán még közölje, hogy "neki tök mindegy, ki járt-kelt benne", na az durva. Nem is érti magát, miért akart kedvezni annak a csávónak, ha egyszer ennyire paraszt volt. Talán a tény, hogy a nő még ezek után is tudta volna szeretni, valamivel erősebbnek bizonyult a fránya igazságérzeténél.
Figyeli, ahogy a nő helyet foglal a rozoga padon, ő azonban egyelőre nem ül le mellé, csak hozzá hasonlóan odasétál. Azért igen magas termete végül mindenképp indokolttá teszi majd, hogy levágódjon, hiszen elég nagy udvariatlanság hagyni, hogy egy hölgy nyaka kitörjön a sok felfelé nézéstől. Még akkor is, ha Ophelia hölgy mivolta erősen megkérdőjelezhető. - Szóval most visszautasítasz? Kegyetlen nőszemély vagy te Brown - egy vigyorral arcán foglal helyet, talán a kelleténél kissé szorosabban a másik mellett. Hogy is volt? Ja igen, őrületbe fogja kergetni. A szél némileg felélénkül, így erős, fűszeres illatát a dohány füstjével egyetemben a szőke felé sodorja a szellő. Újabb slukk, majd látván, hogy lassan már a szűrőt szívja, megint a vízbe pöcköli a végét.
- Szerintem neked se esett olyan rosszul. Szükséged lenne egy határozott, kemény kezű férfira, aki elkapja a grabancodat. Nekem ez a véleményem - szemtelen mosollyal arcán dönti oldalra a fejét, hogy láthassa Carolina reakcióját. Olyan ő, mint egy vadló. Elszabadult és nincs élő ember, aki megállíthatná. Ráadásul annyiszor törte már össze a szívét pár pipogya alak - legalábbis eddigi beszélgetéseik ezt sugalljál -, hogy tényleg ideje volna egy egyenes, jó kiállású, tetőtől talpig férfit kifognia. Egyébként Ilián ilyen, pontosan ilyen, de nem az a nősülős, romantikázós fajta, aki minden hercegnő álmát valóra váltja és megküzd a csúnya gonosz boszorkányokkal, meg persze a sárkánnyal. Ahhoz valamiféle agymosásra lenne szükség, hogy ez bekövetkezzen. - Négy férfi? És ezért vagy te kurva? - hangosan felnevet, de úgy, hogy alig bírja abbahagyni. Komolyan, négy férfival lefeküdt, akik közül az egyik a férje volt és ettől már rossz lány?! Bárcsak minden hím elmondhatná magáról, hogy ilyen úri hölgyet fogott ki magának! A legtöbb bulát már foszlott salátára reszelték, erre itt ez a fiatal, csinos nő, aki mindössze négy ellenkező neműt engedett közel magához. Nevetséges.
- Mit gondolsz, mi volt a legjobb dolog a velük való szexben és mi a legrosszabb? Egyáltalán mi az a vágyad, amit még egyikük sem váltott valóra? - ingatag talaj, de Ophelia kezdte, most pedig viselheti a csúfos következményeket. Amúgy meg erről beszélni nem tabu, legalábbis a huszonegyedik században gáz, ha pironkodniuk kell ilyesmi miatt. Ilián is szívesen megosztja, hány lukban garázdálkodott eddig, de akkor reggelig itt ülnek majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 11:46 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Nyilvánvalóan az én hölgy mivoltom megkérdőjelezhető, amikor semmit nem tettem, mégis kurva vagyok, meg ugye, nos, hogy is mondjam szépen? Nem én basztam fel a csempére vélamágiával a férfit. De természetesen az én mivoltom megkérdőjelezhető, nem Ilián férfiassága, aki kihasználta az alkalmat, de mégsem, és ezért hálásnak kell lennem neki. Az is vagyok. Vagyis leszek. Majd egyszer biztosan, de egyelőre csak odáig jutok, hogy felemelt fejjel nézzek fel rá.
- Honnan tudod a vezetéknevem? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de azért a mosoly nem lankad, bármennyire is lankadnia kéne, hiszen egy idegen férfi tudja a vezetéknevemet, amikor idegből ordítottam az arcába, hogy Ophelia a nevem. A Carolina és a Brown nélkül. Mi van Ilián? Unatkozol otthon, így kiderítettél egyet s mást a nőről? Mert azt biztos nem, hogy mi az az intim-szféra, amikor a nyakamba ül szinte, pedig a pad hosszúsága nem indokolná ezt. Nem bánom, nem arról van szó, mert a szél is felkerekedett, és a ruházatom talán nem a 0 fok körüli ácsorgásra, majd ücsörgésre lett kitalálva, és így Ilián legalább felfogja a szelet. Valószínűleg az egója a legtöbbet, és ezt mantrázom magamban, amikor illata megcsapja a lágy szellőnek köszönhetően orromat. Férfias, erős, mégsem túlontúl karizmatikus, pontosan olyan, amit egy férfitól elvárna egy nő, ha elmennek valahova. Az arany középút.
- Lehet - merengek el, miközben előre dőlök, hogy könyökömmel megtámaszkodjak térdemen. - Szólj, ha tudsz egy ilyesfajta férfit. Egy próbát mindenképpen megér, mert a legtöbb fél tőlem - nevetek fel halkan, pilláimat is behunyom pár másodpercre, de ki is pattannak, ahogy a férfi nevetni kezd. Nagyon nevetni. Visszakérdez, hahotázik tovább, én pedig értetlen nézek rá. Mi ebben olyan vicces igazából? Ezek szerint vannak olyan férfiak, akiknek a négy is sok, attól függetlenül is, hogy előttük történt az egész, de... Na jó, ez kurvára - hah! - nevetséges. A rohadt életbe, ez tényleg az! Mégis miért kellene elviselnem ezt a jelzőt, mondjuk felejteni sem tudom, mert Ilián folyamatosan megemlíti, amikor semmit nem tettem? Négy férfi, akikhez valamilyen szinten kötött egy érzelem. Kihez erősebb, kihez gyengédebb, de kötött valami. Próbálom visszafogni a nevetésemet, de belőlem is kitör, kezemet ajkaim elé téve igyekszem moderálni magam, pedig vállaim annyira rázkódnak félő, hogy a pad összeesik alattunk. - Oké, ez abszurd - nyögöm ki két nevetőroham között, végül egy mély sóhajjal, de még mindig mosolygó arccal és tekintettel nézek Iliánra.
- Nehéz kérdés - bökök rá a férfira. Valóban az, mert sosem gondolkodtam még el ezeken a kérdéseken. Mármint, van olyan, aki igen? Oké, Iliánon kívül, mert belőle simán kinézem, hogy minden numera után egy 10-es skálán pontozza a nőket és a menetet is. - A legjobb mindegyikben az volt, hogy szex - nevetek fel halkan. Nyilván nem fogom Ilián orrára kötni a részleteket, még csak az kéne. - Legrosszabb csak két esetben volt. Az ex-férjemnél, hogy egyáltalán meg kellett tenni, különben feltűnő lettem volna, a másik pedig Jason. Nála egyszerűen az elválás esett nehezemre - alsó ajkamat beharapva gondolkodom el a következő kérdésen. Amit egyiktől sem kaptam meg? Nem is olyan nehéz ez a kérdés, ha az ember egy kicsit jobban bele gondol. - Az, hogy egyedül Arie bánt velem úgy, ahogy azt elvárnám egy férfitól. A vége felé tényleg ő hordta a nadrágot, és nem hagyta rám, de akkor már mindegy volt - vonom meg vállaimat. A vidám témára előveszem cigarettámat zsebemből. Az öngyújtó kattan, pár másodpercig csak a lángokat figyelem, míg végül felizzik a dohány és mélyet szívhatok belőle.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 26. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 14:50 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

A kérdésre felvonja a szemöldökét. Hát ugye ez sokkal összetettebb problémakör, mint azt tudjuk. Miután a Falatozóban úgy letámadta, kicsit körbeszimatolt. Egészen pontosan a Minisztériumban, ha már úgyis arra járt és megtudott olyan apróságokat a nőről, minthogy bejegyzett animágus, egyébként pedig a Romániai Rezervátum vezetője, ami daaaamn hot. Mondhatjuk, hogy abban a pillanatban lepergett előtte az élete, ahogy elképzelte, Ophelia megeteti majd a sárkányaival, de lényegesen gondtalanabb ő annál, minthogy ezen parázzon. Amúgy is, Woody közölte, hogy jó bőr és Ilcsi passzolja le, ha neki úgysem kell. De a férfi azért tudja, hogy a jó öreg Woody bácsi nem eszi ám olyan forrón azt a kását.
- Bözsi néni nekem is pletykált. A helyedben vigyáznék a FÖTYE-vel, mindenütt ott vannak - azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi ez az exkluzív gyülekezet, felvilágosításképp elmondanám: Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Legyél vele tisztában, mert egyszer érted is eljönnek és azt nem teszed ám zsebre. Amúgy idősb Machay-nk már eltervezte, hogy a közeljövőben minden szlovák vendégmunkást - igen, a kurvákat - az erkélyen fogja megdöngetni. Kell ebbe a faluba egy kis élet, minden öregasszony csak azt látja, hogy kézen fogva sétikálnak a fiatalok, megérett a társadalmuk egy BogolyHUB-ra, ami a pronHUB alvállalata lesz. Ebben akkora biznisz van, hogy nem bírsz magaddal, meghámoz, mint a mandarin genyó. - Miért félne tőled bárki is? - értetlenül pislog a másikra, mert hát... Azért ő nem annyira ijesztő. Vagy csak Ilián nem fél senkitől, sose tudni. - Amúgy meg bocsi Szöszi, de az én szívem minden nőé. Ha találok valami nemes lovagot, mindenképp hozzád irányítom - hát igen, azért Konstantin finoman szólva is menő gyerek - meg jövő is, ha úgy adódik -, határozott, tudja mit akar és tesz is érte. Ha neki kéne Carolina, azt a mindenit, mi lenne itt?! Az egész kibaszott falut felégetné, ha az kéne ahhoz, hogy megszerezze, sárkányokkal harcolna. De ilyesmit az ember jó esetben nem tesz meg egy numeráért, úgyhogy marad a seggén.
Miután kinevetgélték magukat ezen az abszurd helyzeten, a férfi úgy dönt, ejti a témát. Nem akarja folyton felhozni a fájó emlékeket, úgyhogy inkább hagyja a fenébe. Nem mellesleg talál ő ennél lényegesen jobb témát is, például Ophelia szexuális életét. Őszintén szólva nem nagyon hisz abban, hogy ezt a témát valóban ki fogják vesézni, de mi történhet legrosszabb esetben? Pofán tenyerelik, nagy ügy.
- Ebből is látszik, hogy a nők - ekkor kattan az öngyújtó és rögtön szív is egy slukkot. Muszáj megint rágyújtania. Miközben kifújja a füstöt, folytatja. - Nem képesek érzelem nélkül élvezni a szexet. Azért volt szar, mert szétmentetek utána, érzelem. Azért volt szar, mert nem szeretted. Megint érzelem - széttárja karjait és ujjai között morzsolgatja cigarettáját. Ez egyébként alapvetően nem rossz dolog, máskülönben mindennel, ami él és mozog, ágyba bújnának - van, aki olyannal is, ami már nem él és mozog -, az pedig be kell vallani, nem csábító. Nincs egy konkrét szám, amit mondjuk ne haladjon meg egy nő, de előbb fogja értéktelen szextárgynak nézni, mint a jövendőbeli feleségének, ha csak az nem dugta meg, aki nem akarta. Őket meg jószerével a csaj rántotta meg. Remek. - De miért választasz töketlen majmokat? Ne mondd már, hogy nem találsz magadnak egy épkézláb faszit - ő is előrehajol és rá kell jönnie, hogy ez a beszélgetés már sokkal normálisabb, mint azt valaha is tervezte volna Brown-nal. Érzi is, hogy valami nem stimmel, lassan ideje lenne megint paraszttá válni. Lassan.
- Mi úgy működünk, hogy bukunk a jó nőkre. Mi nem az agyunkkal, hanem a farkunkkal látunk titeket. Ha a kis félszemű azt mondja, kell, mi megyünk. Na mármost, neked olyan valaki kell, aki ennél egy cseppnyivel tovább lát. Az eddigiek nem láttak, ami elég nagy szopás - ezt kár is tagadni. Mindenkinek addig kell egy csaj, amíg dugható kötelezettségek nélkül. Ha már mondjuk járni kell, meg ajándékot venni, meg felvállalni egymást, akkor már nem áll úgy a dákó és bomlik a kapcsolat. A férfiak sokkal nehezebben esnek szerelembe, mint a nők, éppen ezért életveszélyes azonnal odaadni a legdrágább kincset. - De vigasztaljon a tudat, hogy megszabadultál tőlük. Majd lesz jobb. És, ha szexuális kalandra vágysz, tudod, hol találsz - egy önelégült mosolyra húzódnak ajkai, ahogy ismét hátradől a padon. Érdekes módon nem nyomul rá Ophelia-ra, pedig úgy amúgy megtehetné. Nem próbál tolakodó lenni, csak éppenséggel verbális utalásokat tesz. Nem illenek össze és ezt mindketten tudják, de tagadhatatlan tény, hogy egyszer kipróbálná a nővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 16:34 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Na már most, nem lehet nem észrevenni, hogy Ilián szemöldöke is megemelkedik a kérdésen. Mondanám, hogy meg vagy!, de ugye mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem így van. Magamban azért örülök, és csak elraktározom a szívem mélyére a tényt, hogy sikerült megfognom a mindenre figyelő és mindent tudó Iliánt, aki mindennek IS a nagymesterének tartja magát. De mindezt magamban, szóval csak türelmesen várom a választ, megpróbálva nem rögtön a legrosszabbra gondolni, mert azért, ha kutakodott, az elég creepy lenne. Bár nem derülne ki sok minden rólam, hiszen nincs titkolnivalóm, de azért nem kell tudnia mindenkinek mindent a másikról. Legalábbis engem pont nem érdekelnek mások dolgai. Legalábbis, ha az illető sem keltette fel az érdeklődésem. Oké, akkor félig nem érdekelnek mások dolgai.
- Aha - sandítok oldalra szkeptikusan a férfira. Vajon miért nem hiszek neki? - Mi az isten az a FÖTYE? - nevetek fel hitetlenül. Baszki, ez a Bözsi néni többet pletykál rólam jelenleg, mint az egész faluról összesen. Tényleg nincs jobb dolga? Na meg miért mondd el minden információt rólam, amikor ő sem tud semmit? Vagyis tőlem bizton nem tud semmit, mert életemben nem beszéltem vele, hála az égnek, azért ezt szögezzük le. Az információ kiadással még nem is lenne olyan nagy bajom, mert ugye pletyka az összes, egyik sem biztos, ki elhiszi, ki nem - khm -, de egy Iliánnak? Pont egy Iliánnak kell kiadni ezeket a dolgokat? Még szerencse, hogy nem plakátoljuk ki a falut a fehérneműs fiókommal gyorsan, csak a biztonság kedvéért, hogy mindenki teljesen képben legyen, nehogy elmaradjanak információmorzsák. Bah!
- Mert a férfiaknak, tapasztalataim szerint, olyan nő kell, aki kussol, főz, mos, takarít, szétteszi a lábát, amikor a hímnek éppen olyanja van - sóhajtok egy mélyet fáradtan. - Na, én nem ilyen vagyok, és ezt mindenki tudja, plusz a határozott kisugárzásom sem nyom sokat a kedvességi mércémen, pedig nézd meg milyen édes vagyok! - sóhajtok egy nagyot. Ó, ezek igen egyszerű dolgok ám. Ha az ember szemfüles, akkor elkaphatja ezeket az infókat magáról, márpedig én az vagyok, főleg, ha rólam van szó, szóval... ja, eléggé képben vagyok. Ezek nem általam kreált dolgok, hanem férfiak szájából elhangzott tények, és ezekből általánosítani már annyira nem bonyolult folyamat, ha az embernek van egy kis gógyija, márpedig nekem van, és azt mindig örömmel is használom. - Ki beszélt megint rólad? És kérlek, ne hívj Szöszinek. Két nevem is van, gondolom, ha már a vezetéknevem tudod, akkor a középső nevem sem titok többé - forgatom meg szemeimet alig észrevehetően. Egy elégedett, mégis alig észrevehető görbe kerül fel ajkaimra, mert ez elég szórakoztató helyzet. Nem az, hogyha talál egy álomba illő herceget, fehér lovon közlekedni, akkor hozzám küldi - innen is kösz -, hanem az egész. Valamiért nem tudom elképzelni, ahogy Ilián beszélget a nénivel, és pont rólam. Mondjuk azt sem tudtam elképzelni, hogy egyszer egy meghitt, esti sétám odáig fajul, hogy Ilián mellett ülök, dohányzunk és együtt nevetünk, mintha világi haverok lettünk volna örök életünkben. Be kéne fejeznem a hinni meg nem hinni dolgokat, mert úgysem jön be soha, szóval oké, simán elhiszem - talán -, hogy valóban Bözsi néni kapta el a férfit és kezdett el sztorizgatni neki is rólam. Vajon még kinek? Körkérdést fogok kiplakátolni a faluban inkább, nem a fehérneműs fiókomat. Ez jobb ötlet.
- Az első az jogos. Mármint, hogy szerettem - bólintok párat, majd kis szünet. A nikotin égeti tüdőmet, és nagyon szégyellem magam, amiért megint dohányzok. Vagyis nem, nem dohányzok, csak véletlen elmentem venni egy doboz cigarettát, mert úgy gondoltam, talán segíthet nagy magányomban. Hogyne. Segített. Bevonzotta Iliánt. - Az ex-férjemről meg inkább ne beszéljünk, mert hánynom kell - emelem fel kezemet a férfi felé, a hatás kedvéért másik kezemet szám elé teszem. Pár másodperc múlva veszem csak el, majd mintha mi sem történt volna szívok bele egy jókorát cigarettámba. Mutató- és középső ujjam közé csippentem a szálat, majd hátra dőlök a padon, és az eget fürkészve válaszolok. - Nem tudom. Balfasz vagyok? - kérdezek vissza értetlen. Tényleg nem tudom miért nem fogok ki magam mellé valaki normálisat. Vagy, ha nem is normálisat, nem vagyunk telhetetlenek, rendben van, akkor egy normálisabbat. Fiatal vagyok, jól nézek ki, és nem is vagyok elkésve semmivel, de azért jól esne talán hazamenni úgy egy hatalmas udvarral rendelkező kertes házba, hogy a - minimum - huszonkét Corgim fut felém. Ajj, de jó lenne! Kiakadna a cukisági-faktorom minden egyes megélt napon. Aztán jöhet a férfi is kitárt karokkal. De csak a Corgi-had után.
- Miket nem mondasz nekem, Ilián - szinte sóhajtom a nevét. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy azzal a férfival beszélem meg a bajaimat, akitől állandójelleggel vagyok a plafonon. - Legközelebb tökön markolom, hogy megnézzem a helyén vannak-e a golyói, de azért ne álljon fel neki, még így sem, mert kell egy kis továbblátás. Így megfelel? - biggyesztem ajkaim közé cigarettámat. A parázs felizzik, ahogy szívok belőle, a füstfelhő az ég felé távozik, és fejemet fent tartva fürkészem a csillagokat. - Te lennél a szexuális szolgáltatás? - oldalra sandítva mérem végig a férfit tetőtől-talpig. Lassan, minden részletet agyamba vések. - Ott talállak, ahol én vagyok, mert már beteges, hogy mindig összefutunk véletlenül. Mellesleg - fordítom fejemet oldalra, hogy Ilián tekintetébe fúrhassam kékjeimet. - Holnap ráérek - egy elbűvölő mosolyt küldök a férfinak, még fejemet is kissé oldalra biccentem. Ez egy remek beszélgetés, kérem szépen a kedves közönséget! Remek!
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 26. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. december 7. 20:42 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

- Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Egyszer te is odakerülsz majd, de ahhoz még kell pár év - szemtelenül legyint egyet, miközben ajka szeglete óvatos mosolyra húzódik. Mit mondhatna, egy úriember, mindenki szereti, mert olyan előzékeny, udvarias és lovagias, aki bókokkal halmozza el a nőket... Ja várjunk csak, azt hiszem, rossz karakterhez léptem be.
- Én nem tudom, te milyen csávókat szedtél össze eddig, de érdekes elképzelésed van rólunk - jó, alapvetően nem mond hülyeséget, nem elhanyagolható dolgok ezek sem. Például egy jó nokedlinél csirkepörivel nincs jobb kaja, ezt még a hülyék is tudják. Meg persze mennyire jó, mikor reggel ott a kivasalt ing a szekrényben és nem kell vele szarozni, meg sebtibe megcsinálni, elvégre van egy nő, aki gondoskodik rólad. No és a szex... Jó, ha van, de az körülbelül úgy hangzott, mintha erőszak lenne. Ez ellen fel kell szólalni. - Amiket felsoroltál optimumok. Aki nem értékel egy határozott nőt, az nem férfi. Kell a fasznak valami nyámnyila csaj, aki csak annyit tud mondani, hogy igen vagy nem és ugyanolyan málészájú emberek közé visz majd be, mint amilyen ő maga - megrázza a fejét. Sértő a gondolat, értitek, sértő! Nyilván egy olyan nővel a legegyszerűbb, aki befogja a száját, de őszintén, ki választja az egyszerűbb utat? Hol maradnak a veszekedések, amik fergeteges szexbe torkollanak? Mikor lesz majd az, hogy a nő hazaérve dominaként közli, hogy ez lesz és ledózerol? Aki, amikor megkérdezik tőle, mit akar, egyszerűen rávágja, hogy ezt? Kinek kell olyan társ, aki igazából egy szobanövény? Pfuj. - Amúgy meg a szex közös megegyezésen alapul. Mondd ki, ha nem akarod. Aki ezt nem érti meg, annak le is út, fel is út, mehet, amerre lát - na nehogy már pont Ophelia-nak kelljen ezt elmondani... Pont neki. Nevetséges. Na de sebaj, lesz ez még így se kicsi rigó.
- Nekem tetszik. Illik hozzád, Szöszi - tenyérbemászó vigyora egy pillanatig se lankad, szinte már várja, hogy a nő jól leteremtse. Egészen aranyos, amikor ideges, meg ugye nincs jobb sport annál, mint Carolina őrületbe kergetése. Noha épp csak megismerték egymást, Ilián ezt már magas szinten űzi - amire én nagyon büszke vagyok. Ez az én fijam.
- Pedig érdekelne az exférjed. Meg az is, minek mentél hozzá, ha nem szeretted - nem akarja azt feltételezni, hogy a pénz dominált egy ilyen döntés meghozatalában. Nem túlzás, ha azt mondom, csalódna a másikban. Persze álszentség volna, ha ítélkezne felette, elvégre ő is megfizeti a kurvák árát, hogy kedvére szórakozhasson velük, de egészen más egy kokainmámoros éjszakát néhány könnyű nőcskével eltölteni, meg hozzámenni valakihez a pénzéért. - Annak nem mondanálak. Igazából csak el kéne engedned ezt a kérdést egy időre. Hidd el, ha itt az ideje, jön majd a lovagod - hát illetve ugye, mi számít lovagnak? Manapság nem sok futkározik belőlük szabadon, azt a keveset meg, ami van, pillanatok alatt lestoppolják. Abban lehet bízni, hogy egy ilyen normális faszit valami hülye picsa kap el, akit elhagy, majd újra facér lesz. Máskülönben... Mission impossible.
- Nyugalom Szöszi, nem kell egyből golyóra menni. Lehet ezt finomabban is - felnevet azon, ahogy elképzeli Ophelia-t azonnal a pasik alá nyúlni. Mi tagadás, érdekes látvány lenne, de nem kérne tőle soha ilyesmire. És, ha van esze, nem is tenne hasonlót. - Azért elég jó szolgáltatás lennék. Ingyen. A bajbajutott hölgyek a specialitásaim - és igen kedveském, te most az vagy a mi Iliánunk szemében. Egy BJH. Na jó, nem fog rád mászni - maximum egy illedelmes határon belül -, meg semmi erőszakos dolgot csinálni, előbb vágná le a saját farkát, de... Lassuk be, jó bőr volnál, ha engednél neki és a csáberejének. Persze pont ettől vagy izgalmas, nem adod be a derekad elsőre, hagyod, hogy vadásszon és becserkésszen, fenntartod az érdeklődését. Noha nem ez a másik célja, mégis remek a technika.
- Szűk határidőt szabsz kiscsillag, de legyen. Holnap este hatkor légy a téren és elviszlek valahová. Csípd ki magad, fel a magassarkúval - mondjuk tulajdonképpen mindegy neki, hogy mit vesz fel, csak látni akarja kirittyentve. Mármint, úgy igazán. Vérvörös rúzzsal, egy olyan cipővel, amivel ölni lehet - minden szempontból - és egy testhez simuló, tökéletes ruhában. Igen, azt akarja, hogy Ophelia csillogjon, nőnek érezze magát és különlegesnek. Mert, ha így tesz majd, Ilián gondolkodik róla, hogy semmiképp se bánja meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 12. 14:52 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

- Remélem jó pár év! - tettetek felháborodást, de szám szegletében ott bujkál a mosoly, ami egyértelműen elárul. Az évek múlásával az a legnagyobb baj, hogy így közel a harminchoz is, nyilvánvalóan, erőm teljében vagyok, és szerintem ez akkor sem fog változni, amikor betöltöm a hatvanat. Ez nem egoizmus, ezek tények. Túl pörgős életet élek ahhoz, hogy engem a korom alapján kispadra ültessenek. Megpróbálhatják, de felesleges erőfeszítés.
- Ne akard nekem beadni, hogy mellényúltam - forgatom meg szemeimet vidáman, könyökömmel megtámaszkodom térdemen, majd államat ökölbe szorított kezemre helyezem. A tó vize ugyanolyan nyugodt, mint amikor jöttem, és ez a nyugodtság valamiért frusztrál. Mint a vihar előtti csend, értitek nem? Az sosem jó, mert akkor valami hamarosan robbanni fog. Mondjuk az én életemben már mi nem robban? - A legtöbb férfi nem tud kezelni egy határozott nőt, így inkább meg sem próbálják, mert "úgyis elbuknának" vele - szabad kezemmel mutatok a levegőben macskakörmöket, hogy mindenkinek egyértelmű legyen. A mai férfiak tényleg legtöbbje szereti azt az utat választani, amin nincsenek kihívások, nem kell megküzdeni semmiért, egyszerűen az öledbe hullik - maradjunk a témánál - egy olyan nő, aki mindent megad neked kérés nélkül. Gondolom mindennemű kifejtés nélkül is egyértelmű, hogy bár szeretek a szeretteim kedvében járni, de nem fogom senkinek kinyalni a seggét. Probléma van? Oldd meg, ne kifogásokat és menekülőutat keress, vagy kreáld magadnak a megfelelő válaszokat. Oldd meg! - Te most tényleg kioktattál engem szexből? - ráncolom össze szemöldökeimet még mindig a tavat fürkészve, de amikor eljutnak a szavak jelentései tudatomig, lassan egyenesedem ki, és tekintek Iliánra. Most ez komoly? Hogyha nem akarom, akkor mondjak nemet? Mi a...? Pillogok a férfira pár másodpercig, lehet tovább is, mint illendő lenne egy másik embert bámulni, majd kitör belőlem a nevetés, és egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Őszintén nevetek, mindkét kezem hasamra csúszik, mert már tényleg fáj. Mély levegőket véve próbálom magam moderálni, de nem tudom hány perc elteltével sikerül csak, még így is rázkódó vállakkal és széles vigyorral emelem pillantásom Iliánra. - Ez nagyon jó volt. Remek! Huh, köszönöm - lehunyom szemeimet, egy utolsó mélyet sóhajtok, majd lábaimat keresztbe vetem, kontyomból egy kikandikált tincset fülem mögé tűrök, végül hátradőlök a rozoga padon.
- Hatalmas kreativitásra utal ez a becenév, kedves Ilián, büszke lehetsz - éééés én itt lezártam a témát. Ha így szeretne hívni, akkor hívjon, előbb vagy utóbb - valószínűleg utóbb -, de hozzá fogok szokni. És a tenyérbemászó vigyor a képén csak még inkább megerősít abban, hogy nem szabad kiakadnom, mert azzal örömet szerzek neked. Moderáld magad, Ophelia! Gondolj valami totálisan másra.
- Neked megsúgom - sandítok oldalra egy tizedmásodperc erejéig. - Már akkor is kihasználtam az embereket; kellett a pénze - hogy mire? Azt nem kötöm a férfi orrára. Elég, ha ennyit tud, és ha mindezek alapján von le következtetéseket, nekem már az is megfelel, mert nem érdekel mit gondol, ahogy eddig sem érdekeltek mások gondolatai rólam, esetleg a véleményük. Ha rákérdez, elmondom neki, ha nem kérdez rá, akkor így járt, nekem nem lételemem kiadni a múltam darabkáit, főleg nem olyan embereknek, mint a mellettem ülő. A mindig mindent tudó Ilián sem tud mindent. Micsoda fordulatok. - Eddig sem kerestem őket, jöttek maguktól, ez innentől sem fog változni - vonom meg vállamat kicsit, ajkaim közül kiveszem a cigarettát. Soha nem kerestem az igaz szerelmet, a hős lovagot, aki egy bajba jutott helyzetben megment. Felesleges időpocsékolás, és nekem éppen időm nincs ilyenekre. Majd, ha eljön a megfelelő idő, én is megtalálom a saját Jack-emet, mint Kori, de egyelőre jók nekem a sárkányaim is.
- Nyilván nem csinálnám meg, ennyire én sem vagyok elvetemült - nevetek fel halkan, mert tény és való, hogy nagyon vicces látvány lehetnék kívülről egy ilyen helyzetben. Szegény pasik. - Elég jó? Nekem az sosem volt elég - mosolyodom el szemtelenül. - Szóval én egy bajbajutott hölgy vagyok? Jó tudni, ez fontos információ - csettintek egyet nyelvemmel, cigarettámból mélyet szívok, fejemet az ég felé emelem, a füst is arrafelé távozik. Túl nyugodalmas ez az éjszaka...
- Haladunk ezekkel a becenevekkel. Mindenkit megtisztelsz velük, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? - mármint hogy csípjem ki magam? Ember, én mindig ki vagyok csípve! Még a hálóruhám is Olaszországból van, hát nem úgy van az, hogy engem mindenki láthat mackónadrágban és lejárt szélű papucsban! Ez hallatlan, baszki! - Tudod mit? Kicsípem magam, csak hogy örülhess valaminek a megkeseredett életedben, és láss valami szépet is egyszer legalább - szívok egy utolsó slukkot, majd a földön nyomom el a csikket. Ne felejtsem el kidobni. Visszaegyenesedve fordítom kicsit jobban testemet Ilián felé. - Akkor holnap hatkor a téren - a férfi lábán megtámaszkodva állok fel, nyújtózkodom egyet, lehajolok a csikkért, majd kezemet zsebeim mélyére süllyesztve indulok el a legközelebb kuka felé, ami mellől még visszatekintek a férfira, miután a csikk benne végezte. - Ne késs! - halvány mosoly játszik ajkaimon, amit már meg sem próbálok palástolni, mert tudom, hogy én fogok késni. Ahogy mindig mindenhonnan. Hátat fordítva Iliánnak emelem még fel kezemet, amolyan "akkor holnap" jelzéssel, és indulok el komótosan vissza, a falu felé. Holnap hat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. december 17. 16:30 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Hamiskásan elmosolyodik, hiszen ebben nagyon is különböznek. Míg a nő reméli, hogy odébb van az öregedés, addig ő már nem is nagyon tudna élni a bájitala nélkül, amit hosszú évek óta fogyaszt. Emberemlékezet óta nem látta a harminchat éves arcát, csak a negyvenest. Valószínűleg nem sok különbség van köztük, legalábbis ha egy egyszerű varázslóról beszélünk, azonban az ő külsejük megreked évtizedekre, csak utána indul be nagyon lassan az öregedés. Nagyjából huszonötnek nézne ki alapjáraton, életkora ide vagy oda, a bájital viszont jótékonyan elrejti ezt: egy nőcsábász, sármos, középkorú férfit farag belőle.
- Bármennyire is sért a feltételezés, hogy még te is elbaszhatsz dolgokat, ez mégis évek óta megtörténik. Egyébként pedig a kihívás a lényeg Bennetek. Mondom ezt úgy, hogy volt már dolgom pár vadmacskával - pimasz vigyorra ívelnek ajkai, ahogy szemérmetlenül végigméri Ophelia-t, még így ültében is. Ínyére való falat, az egyszer bizonyos, de be kell cserkésznie, mielőtt kiélvezi ennek gyümölcsét. Nem lesz könnyű, annyi bizonyos, főleg miután közölte, hogy kerülje el a seggfejeket, Ilián pedig kilométerekről is seggfej szagot áraszt. Ha nem tudnád, hogy az, mert nem nyitotta még ki a száját, már akkor is fognád a fejed. Mert egyszerűen rá van írva, hogy csak azt nem dugja meg, ami gyorsabb nála és minden nőnek teszi a szépet. Mintha egy harminchat éves férfi egy tizenhat éves fiú testében ragadt volna. Utoljára akkor volt divat a farkuk után menni.
Nem lepi meg, hogy a nő jól mulat, inkább csak elnézegeti, ahogy nevet. Szép a mosolya és csilingelő a nevetése, olyasmi, amit az összetört férfi szívek még nagyon sokáig visszhangoznak. Tekintetével követi az előrehulló tincseket, a tökéletesen manikűrözött körmöket, mintha csak hipnotizálná a látvány. Kétség sem férhet hozzá, hogy veszélyes a nő. - Nagyon szívesen. Rád fért - hogy most a tanácsra vagy a nevetésre céloz, az nagyon jó kérdés, de végső soron teljesen mindegy. Hiszen mindkettőre szüksége volt, még akkor is, ha ő ezt nem így látja. - Vagy inkább arra, hogy mindössze ennyi mondható el rólad. Attól függ, honnan nézzük - pimasz mód Ophelia szemeibe fúrja íriszeit. Hogy ez most egy csúnya csipkelődés lenne? Igen, tagadhatatlanul. De hát, ha már a kreativitását éri kritika, akkor jobb, ha tudja a szöszi, hogy azért, mert nem lehet másképp becézni, még nem feltétlenül Ilián a hibás. Ő amúgy is egy ma született bárány.
- Nem hittem volna, hogy tényleg hozzámennél valakihez a pénzéért. Legalább a jó ügy érdekében tetted? - meglepő módon hangjában sem gúny, sem irónia nem hallható. Normális és érdeklődő, ráadásul abszolút süt róla, hogy nem kíván erkölcs csőszködni, egyszerűen tényleg csak csodálkozik, hogy a nő ilyesmit megtett. Hogy miért? Ezernyi oka van. Okos nőnek tartja, akinek nincs szüksége a testének eladására ahhoz, hogy elérjen valamit, bár itt jön a második indok, hogy van annyira jó teste és szép arca, hogy olyan pénzes zsákot fogjon, akit szeret is. Legalábbis egészen eddig így gondolta, most meg... Hát most nem tudom, mit gondol. Talán az indoktól függ? Mert, ha ilyen könnyű, akkor a férfi is szívesen befizet rá egy körre. - Ők jöttek, te meg foglalkoztál velük és beengedted őket... minden szempontból. Ez itt a hiba. Vágysz egy társra, ahogy a legtöbben, csak szarul közelíted meg - megvonja vállát, de letett már arról, hogy meggyőzze Carolinát, az ő készülékében lesz a hiba. Mert bizony bármennyire akarja behálózni őt valami seggfej, ha ő megacélozza magát és pár szép mosoly meg bók után nem adja meg magát, akkor nincs miről beszélni. Hozzáteszem, Ilián legnagyobb fegyverei is szavaiban rejlenek. Mivel mágiáját nagyon ritkán használja, magának kell összeügyeskednie az ágymelegítőit, ami korántsem olyan nehéz, mint gondolnánk. A létező legokosabb és leggyönyörűbb nőknek is megvan az Achilles sarka, csak meg kell találni.
- Neked még túl jó is, kiscsillag - azok a szemtelen nevetőráncok a szeme sarkában kacéran gyűlnek. Noha szája nem rezdül, szemei és tekintete elárulják: szórakozik. Ha arra gondolt Ophelia, hogy így majd jól megmondja a férfinak, akkor nagyobbat tévedett, mint hitte volna. Nem hiszem, hogy létezik olyan érv, amely ki tudná billenteni Iliánt azon meggyőződéséből, hogy csodálatos. Nem szívem, még te sem. - A pizzázóban is az voltál és látod, akár egy lovag, rögtön a megmentésedre siettem - széttárja karjait, amolyan "semmiség" stílusban. Tényleg nem tesz semmit bogaram, bármikor megteszi, érted legalábbis. Ha továbbra is ilyen sűrűn fújja össze őket a szél, hát nem fog tiltakozni, legalábbis addig semmiképp, míg nem kap belőled egy falatot.
- Most épp te vagy a szerencsés - egy édes vigyort villant, ahogy továbbra is pimasz módon kekeckedik a szöszivel. Nem rejti véka alá, hogy csapongó típus. Talán gáz, hogy ennyi idősen nem nőtt még be a feje lágya, de én inkább úgy fogalmaznék, él a lehetőségeivel és élvezi is azokat. Soha nem kötelességből teljesít parancsot, mindig számításba veszi, hogy talán többé nem tér haza, mégis elindul. Hosszú a póráz, a nyakörvén lévő tüskék pedig kifelé állnak, úgyhogy óvatosan. - Miért, most nem azt látok? - le sem reagálja a megkeseredett életére megjegyzésként tett félmondatot. Elég, ha ő tudja, mennyire izgalmasak a napjai és mennyire érzi jól magát. Ellenben a nő most már némiképp elkeseredettnek tűnik, mintha belefáradna abba, hogy jó nő legyen. Pedig ez a legnagyobb hiba, amit elkövethet.
Ahogy keze érinti a férfi combját és húzná el, sajnos túl lassú. Ilián keze rögtön elkapja a vékony ujjakat, ezzel egy időben fel is egyenesedik, hogy egy ügyes, határozott, mégis finom mozdulattal közel férkőzzön a nőhöz. Ajka súrolja az arcélt, ahogy a füléhez hajol. Mély hangja és forró lehelete dallamként siklik végig a tagon, mikor megszólal. - Tényleg ne késs, ne kelljen megbüntetnem téged - amilyen gyorsan történnek az események, olyan gyorsan illannak is tova. Mire Brown egyáltalán reagálhatna, vagy tiltakozhatna, a férfi már távolodik is tőle. Megtorpan egy pillanatra és szemtelenül visszapillant. - Nem jössz? - s mindegy is, mit mondjon a nő, ő bevárja és egy darabon elkíséri. Bár nem az ő páncélja a legfényesebb, ez talán nem is olyan nagy baj...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 9. 14:50 | Link

Bence
where’s my mind | én | happy birthday to me

A Hold ma a napfényt meghazudtolva világítja be az éjszakai tájat, s barna kabátomba bújt alakomra irányítja a reflektort, ahogyan a stégre lépek fekete tornacipőmmel. Az első deszka reccsen egyet alattam, amire oly’ sebesen húzom vissza lábaimat, mintha tűzbe léptem volna. Nevetséges riadalmamra gondolatban csóválok fejet, majd zsebre tett kézzel teszek néhány lépést, hogy a stég egy biztosabb pontjára érhessek. Már nem annyira csípős hideg az éjszaka, mint hetekkel ezelőtt, de nem mondanám, hogy azonnal dobom is magamról a textilt. Karba tett karokkal állok meg, miközben akkurátusan emelem a Hold irányába sápadt, érzelmektől mentes arcomat. Mély sóhaj szökik ki vöröslő ajkaimon, s lehunyom szemeimet. A fény még így is átvilágítja szemhéjamat, amire immáron láthatóan elmosolyodok. Lágy dallam került fel elmém gramofonjára, így csukott szemmel, karba tett kézzel és bárgyún vigyorogva mozdítom meg szelíden kerek csípőmet. Régen jutottak eszembe ezek a hangok, ezért meglepőmód jól érzem magam tőle. Érzelmeim villámmód váltakoznak az elmúlt fél órában, amióta eljöttem Gerdától. Nem szeretem a kötelező családi összejöveteleket. De így, hogy csak hárman voltunk testvérek – mert még Milán is megjelent – teljesen elviselhető volt. Ettünk egy kis tortát, és csacsogtunk, majd könyörgésemre féltő nővérem elengedett az éjszakába. Elvégre csak tizennyolc éves lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 9. 15:19 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

Ezt még úgyse próbáltam. Ugye belefojtani magam a kis tóba már igen, a kezemmel együtt szétverni a testem, szintén zenész. A jobb kezem azóta is be van kötve, nem vagyok hajlandó, csak mugli módszerekkel gyógyulni. Rájöttem, hogy szeretem ha fáj. Oké, nem jöttem rá, de kell egy kapaszkodó, hogy emlékezzek a dolgokra, és hogy még jobban depresszív lehessek. Hülye vagyok? Nem vitás! Az, hogy keresnék enyhülést? minek!? Inkább kitalálok még több ökörséget, hátha majd valami bekattan, vagy valaki kikattint. A bal kezemben egy kisebb hűtőládát hozok, tele sörökkel. Igazából mindenfélével, a Benzsay-ban vettem, mindet, ami a kezem ügyébe került. Nem kérdezősködtek, csak kérték a pénzt, meg a személyimet. Mondjuk ahhoz vágtam egy pofát, mert már egy öreg mágust sem ismernek fel? Jó, most lettem húsz nemrég, de akkor is, felháborító. Most pedig már a stég felé igyekszem, lazán egyensúlyozva a cuccal, amit vettem. Arra gondoltam, hogy belógatom a lábam a vízbe és addig iszok, amíg be nem ájulok, vagy amíg el nem fogynak a sörök. Jó terv búfelejtésre, nem igaz? Sosem voltam nagy ivó, a srácokkal néha hétvégén lecsúszott egy két üveg vagy pohár ez az, de annyira nem jártam el, hogy Mata Hari legyek, vagy úgy kelljen hazavinni. Mindent el kell kezdeni egyszer. Szeretem a tavat, megnyugtató a látványa, a napokban többször is voltam erre szidni Máriát. Mármint magamban persze, nem vagyok olyan paraszt, meg gyerekes, hogy odamenjek hozzá. Nem is mernék, mert lehet, hogy feladnám ezt a gyűlölködést és akkor már tényleg mi értelme lenne az életemnek? Addig legalább elvagyok vele, amíg nem lesz jobb. De nagyon remélem, hogy hamarabb lesz jobb, mint gondolom, mert ha nem, akkor cudar világ jön. Egyébként a menhelyen is voltam pár napot, a kis cukiságok megnyugtattak, lehet, hogy magamhoz veszek majd egyet. A levitás kérelmemre egyelőre még nem jött válasz, de nagyon izgulok, hogy felejtsék el, ne az jöjjön, hogy akkor holnaptól bizony Lóránt Bence ott a helyed. Az nem tenne jót most nekem.
Szóval a stég. Kibukkanva a fák mögül látom, hogy a Hold milyen szépen csillog a vízen - sidenote: ezt is ilyenkor kell felfedeznem, nem igaz? -, de egy alak van a végén és... táncol? Valamit mozog, ebben biztos vagyok, de hangtalanul el van merülve a gondolataiba, vagy fülhallgatója van, és arra rázza a fenekét. Mármint a zenére. Persze lány, hogy ne legyek annyira szerencsés, de ma valamennyivel jobb kedvem van, mint szokott. Szóval, ha nem ad rá okot, nem leszek morcos vele. Nem öltöztem én sem túl, de leányzón kevesebb ruha van, mint azt én gondoltam, hogy milyen hideg van. Ezek szerint tévedtem. Reccsenő pallón lévő lépteimre biztos fel fog figyelni... ha igen, ha nem, mindjárt mellé érek. A stég vége-közepére teszem le a hűtőládát, kettőnk közé, attól függetlenül, hogy én valószínűleg a másik sarokban leszek, mint ahol ő lesz.
- Helló, leülhetek? Nem akarlak zavarni az izédben... amit csinálsz abban - hát, nem mondom, hogy a legkedvesebb hangnemet sikerült megütnöm, de azért annyira nem lehet fájó, mint, ahogy mostanában szoktam. Felnyitom a ládát és kiveszek belőle egy sört, a sötétben úgysem látszik, hogy milyen. Legyen meglepetés.
- Kérsz? - felé nyújtom az első üveget, az utóbbi 12 napban a legkedvesebb kérdésem volt bárkihez, szóval meg lehet becsülni. Amíg válaszol és magához veszi a sört vagy nem, lerúgom a cipőmet, lerángatom a zoknimat és kiülök a stég szélére.
- Ssssz - kígyóhangutánzó verseny első helyezett, ahogy a lábam belógatom, egészen hűvös a víz, de mégis... jól esik. Lehűti az idegeimet. A lányra pillantok és ha felém néz, talán meglátja benne azt, hogy ide ülhetne a közelbe. Beszélgetnék. Amúgy meg sem néztem magamnak igazán, de olyasmi korú lehet, mint én, ahogy a Holdfény átvillant az arcán. Mindegy is, csak dumálni akarok, mert egyedül érzem magam. Nagyon egyedül. Ha még nincs nálam sör, most magamhoz veszek egyet.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. március 9. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 9. 19:56 | Link

Bence
where’s my mind | én | happy birthday to me

A feszengős, karba tett kezes pozícióból hamarosan egy sokkal kényelmesebbet veszek fel, s karjaimat testem mellett kezdem lóbálni a fejemben lüktető ritmusra. Jobb kezem mutatóujjával rajzolok mindenféle alakzatot a levegőbe, ráadásul lábam is meg-megmoccan, és karjaimmal a magasba, a Hold felé kezdenék nyújtózkodni, de hangokat hallok, amire őzike módjára összehúzom magam. Az imént az én talpam alatt is hasonlóan reccsent meg a deszka, így nem hiába feltételezem, hogy valaki más is úgy döntött, ez lenne a legjobb hely egy csendes vasárnap estére. Gyorsan fordulok meg, s karjaimat feszülten tartom testem mellett, már sehol a mozgolódás. Nyelek egyet, és most kékes tekintetemmel figyelem a közeledő sziluettet, majd próbálom kibogozni fénygombolyagjából. Végül egy ismeretlen hang és annak ismerős tulajdonosa jelenik meg előttem. Óvatosan térek ki útjából, hiszen oly’ magabiztosan jön irányomba, hogy úgy gondolom, ha nem lépek egyet jobbra, akkor súrolnánk egymást. Kiskutya módjára döntöm oldalra a fejemet, ahogyan a Hold sugarai világító aurát varázsolnak a fiú teste köré. Ártatlanul mérem végig, majd megrázom a fejem, elvégre illene viszonozni a köszönést. Így bátortalanul köszörülöm meg torkomat, s újra karba teszem kezem.
- Szia – hangom mély és karcos. Ugyan tudom, hogy eridonos, és azt is, hogy Zippzhar Masa fiúja, de a neve egyszerűen nem ugrik be. Bende… vagy Bertold lenne? Mivel nem vagyok benne teljesen biztos, ezért zavartan helyezek fülem mögé egy tincset, majd zárkózott grimasszal, és tágra nyílt szemekkel meredek a fiúra. Nem válaszolok arra, hogy nem szeretne zavarni, biztosan látja rajtam, hogy nem igazán volt miben. Csak egy pillanatra megijedtem, mert nem tudtam, hogy ki közeledik. Ekkor hatalmas szemeim a felém nyújtott italra kúsznak, majd vissza a srácra. Egy gyámoltalan lépést teszek felé, kinyújtom karomat, s átveszem tőle a holdfényben megcsillanó üveget.
- Köszi – mondom szűkszavúan. Sokszor láttam már őt az iskolában, de soha nem viselkedett így. Most láthatóan ingerültebb, talán szomorúnak is mondanám. Figyelem őt, miközben lazán lerúgja cipőjét. – Szerintem ennyire még nincsen meleg – engedek meg egy szelíd mosolyt, majd amikor mellé érek, észreveszem, hogy így túl közel vagyok, és inkább visszalépek egyet. Számhoz emelem az üveget, s egy istenes kortyot lehúzok belőle. Szemeimet elégedetten hunyom le, amihez hasonló mosoly párosul, így emelem vissza a fénytől sápadt arcomat a fiúra. – Merlinre, de jól esik – ekkor felnézek a Holdra. – Láttalak már a kastélyban – s vissza a srácra. – Babett vagyok.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. március 9. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 9. 20:35 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

Nem terveztem semmit, csak tényleg egy kis iszogatást ökör módon, azaz magamban. De ez sem fog összejönni - kezdem azt hinni, hogy összefogtak valakik ellenem, mert akárhányszor elindulok, hogy egyedül legyek... valaki mindig van ott - csak most nem annyira zavar. Nem mondom, hogy nem, de nem annyira, mint máskor. A Hold-sütötte leányzó - a felső testének sziluettje és a hosszú haja elég árulkodó - érdekes táncba kezd, még egy pillanatra mosolyt is csal a meggyötört arcomra. A pillanat varázsa elmúlik, ahogy a lépteimet meghallja, illetve a lépteim által okozott reccsenést - összerezzenve hagyja abba az érdekes előadást. Pedig még elnéztem volna, esküszöm megálltam volna egy tíz perce is akár. De nem lehet mindenben szerencsés, olyan sok mindenben mostanában nem is vagyok, viszont van sör és a köszönés után megkínálom őt, amit el is fogad. Ráadásul nem is akar elküldeni, vagyis arra külön nem reagál, azaz én ezt most igennek veszem, ami a maradásom illeti.
- Igazad lehet - nézek fel rá egy pillanatra, nemtörődöm arccal és folytatom a lábbelim és zoknim levételét. Végül rájövök, hogy nem lenne jó, ha a közelében lennének ezek, így kiteszem a stég szélére őket, nem mintha lenne szaguk, de azért jobb a békesség és az udvariasság. Talán a lányka normális stílusa miatt vagyok udvarias, végre valaki nem azzal kezdni, hogy mi bajom van. Közben bontok magamnak is egy sört és a megállapítása után én is iszok egyet. Az enyém kissé kesernyésebb, mint vártam, de egyáltalán nem rossz, jól esik. A lábam ugyan belóg, de kezd vagy érzékelhetetlenre fagyni, vagy átveszem a víz hőfokát. - Örülök, hogy ízlik - jegyzem meg, mert milyen béna lenne, ha valami rossz ízűt kapott volna egyből, én meg kínálgatom. - Sokfélét vettem, majd jegyezd meg melyik ízlett, és akkor a rosszakat legközelebb kihagyom - nézek rá, a lányra, aki felém mosolyog. Érdekes, lehet így is? De mivel lányból van, nem hagyja csendben az estét és beszélni kezd hozzám. Megköszönném, de nem vagyok olyan állapotba, mint régebben. Akkor már biztos lelkesen ecsetelnék valamit neki és Holdfénytáncot járnánk két perc múlva. Na, most csak kap némi szomorúságot és egy félszeg, bátortalan mosolyt.
- Jó név, hiszen úgy kezdődik, mint az enyém - kihagyok egy pillanatot, majd folytatom. - Bence és igen, láthattál ott. Jövőre leszek ötödéves, ha minden jól megy - vagy öngyilkos, de az megint más dolog. Most nem akarok Máriával foglalkozni, ő egy egész jó fej lánynak tűnik. Nyilván Babettről beszélek. - És miért jöttél a stégre ilyen későn? Nem félsz a prefiktől? Esetleg falulakó vagy? - kíváncsiskodok most már én is, miközben újabb kortyokat tűntetek el az üvegből. A lábammal kicsi játszani kezdek a vízen, szeretem a hűvös érintését. - Ne érts félre, örülök, hogy itt vagy és nem leszel beárulva sem - ez a mosoly már nem sikerül elég természetesre, úgyhogy inkább az üveg mögé rejtem a végét. Nagyot szívok a levegőből, élvezem a természet hangjait. Bárcsak korábban is kijöttem volna ide, a négy év alatt egyszer sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 10. 08:03 | Link

Bence
where’s my mind | én | happy birthday to me

Hosszú, vékonyka ujjaimmal várakozóan dobolok a sörösüveg oldalán. A mai nap annyira elvette a figyelmemet minden iskolai kötelezettségemről, hogy eszembe sem jut, bajba is kerülhetnék akár. Ezen a gondolaton a magasba reppen bal, ívelt szemöldököm, és a márkajelzéssel ellátott papírt kezdem el tépegetni a flakon oldaláról. „Jó név” üti meg a fülem a fiú válasza, amire bájosan elmosolyodok, szinte alig láthatóan, majd a tépegetéstől elszakadva, ismét a srácra emelem kékes szemeimet. Bence. Bence, hát persze. Lóránt Bence. Ugrik be a teljes neve, amint elárulja nekem keresztnevét, amire erősen bólogatni kezdek jelezvén, hogy „tudtam én”. A továbbiakban együtt bámuljuk a vízfelszínt majd amikor újra megszólalnék, csak tátogni tudok egyet, majd végül még egyet, hiszen Bence megelőz. Ekkor kapok anime karakter módon szám elé, hiszen teljesen elfeledkeztem erről a részről. Szemeimet ide-oda kapkodva teszek megint egy lépést a stég szélén csücsülő Bence felé.
- A... a nővéremnél voltam a faluban – osztom meg félhangosan az információt, s szájam belsőjét rágcsálva meredek egy ideig a fiúra. – Születésnapot ünnepeltünk, kicsit elszaladt az idő… - lesz a rágásból egy hatalmas sóhaj, majd mielőtt még jobban beleloholhatnám magam a témába, Bence mondata némiképp megnyugtat. Erre kedves mosoly terül szét finom vonásaim között, és úgy döntök, hogy helyet foglalok újdonsült ismerősöm mellett. Természetesen tisztes távolságban, hogy legyen terem mozogni, ha esetleg úgy tartja kedvem, illetve ebből a távból – körülbelül két méterre – jobban látom a másikat, így kényelmesebb nekem. Leveszem nyakamból sálamat, és magam alá terítem. Törökülésben foglalok helyet a stégen, miközben arcomat ismét a Holdra emelem. – Köszi – nyilvánítok barátságos köszönetet, amiért nem köp be senkinek. Ez a mi kis titkunk marad. Szájamhoz emelem az üveget, és iszok belőle egy kortyot. Kellemes fűszeres, csaknem gyógynövényes íz párosul az alapvetően édeskés ízvilág mellé. – Te hogyhogy itt? – fordítom arcomat Bence felé. Tekintetem már sokkal nyugodtabb, és hangszínem is átvált csevegőbe. – Nem mintha ez nem lenne elég indok – bökök fejemmel a Hold felé. De nem gondolnám, hogy ez az elsődleges ok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 10. 10:56 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

Ó, szóval ismer, remek. Legalábbis a nevemet, persze Mária drága biztosan sokat áradozott rólam, vagy Karola, vagy éppen Márkó. Jó, ő biztos nem, mivel néha azt sem értem, hjogy én mit kérdezek tőle, és arra miért nem válaszol úgy, ahogy én képzelem. Mindegy, Márk nekem fura, szóval... Kicsit beszűkülünk a mondandónkkal, én nem annyira vagyok beszédes, ő meg nem akar, vagy tudja franc, szerintem ő is csak egy kis magányra vágyott, amikor ide jött. Kicsit zavar is, hogy megzavarhattam, de az ajándék ital remélhetőleg megnyhíti majd. Végül mégis én kérdezek, és kicsit megsajnálom, hogy magyarázkodni kezd. nekem ugyan nem kell megfelelni, nem vagyok prefi, sem árulkodós.
- Ó, szülinap! Kinek volt? - pillantok fel rá érdeklődően, még ha valójában nem is annyira érdekel, de a belémnevelt udvariasságtól úgy tűnik nem tudok megszabadulni. A kesernyés íz megint felidézi a keserűs csókot, azt hiszem váltanom kell, még ha egyébként jó is lenne alapvetően. Gyorsan kiiszom a végét nagyjából, felé emelem az üveget "nincs mit" jelzésként arra, hogy nem árulom el, és az utolsó cseppet is eltüntetem belőle. Kinyúlok egy újabb üvegért, megnézem a címkét, valamilyen barna sör lesz. A pálcám előhúzom és kipattintom vele egy halk Alohomorával a kupakját. Sokan nem tudják, hogy ez is zár, és az Alohomora erre is jó. Akupak lerepül a pálcámat pedig letszem a stégre, halkan elindul egy irányba, de csak párat forog és megáll. Kérédésre követem a mutatott irányt és a Hold tényleg szépre festi az estét, és fénye beragyogja a környéket. A válasz viszont nehezebben érkezik, jónéhány másodpercnek el kell tellnie, mire valami épkézlábat összkaparok úgy, hogy ne sírjam el magam előtte is.
- Úgy döntött, hogy - megállok egy picit, Babett szemibe nézve, arcomon megremeg egy izom, és biztosan megint szomorkásabb arcot vághatok, de már nem érdekel, hogy ki mit mond rá. - ...ne folytassuk tovább - tárom szét egy picit a kezeimet, még egy kicsit vállat is vonok, de csak nézema törökülésben lévő lánykát, akire most rázúdul az, hogy engem biztosan sajnálni kell. Alapvető reakció, fordított esetben én biztosan így tennék. Dehát nem vagyunk egyformák. - Szóval lejöttem egy picit felejteni, vagy ilyesmi. De nem bánom, hogy van társaságom most már, szóval mielőtt megkérdeznéd... Maradj, kérlek - elmosolyodom, kicsit szomorkásra sikerül, de hát ez van, most minek hazudjak neki is és magamnak is? - A Hold viszont tényleg gyöyörű és képzeld, épp azon gondolkodtam, hogy kár, hogy nem jöttem ki ide a négy év alatt. Pedig ez jó kis hely - nézem a Holdat, simogatom a talpammal a vizet, majd visszaengedem a lábamat. - Ja, és ha kérsz még, ne fogd vissza magad, főleg ma ne. Ha már ilyen jeles ünnep van - elmosolyodok halvánnak, majd visszahúzpom a lábaim. - Nem volt valami jó ötlet, mégsem - kuncogok fel, majd iszom a következő kortyot. Ez most elég édes, furán is hat az előző után. Érzem, hogy az alkohol kezd hatni, de nem nagyon csinál még semmit, csak a hullámok nem úgy mozognak minden esetben, ahogy megszoktam. Semmi komoly még, de tudom, hogy nem kel sok és feloldódjak teljesen. Remélem valami jobb formámat mutatom és nem üldözöm el kéretlen-újdonsült társaságom. A kéretlent cseréljük le váratlanra, az jobban fedi a valóságot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 10. 11:41 | Link

Bence
where’s my mind | én | happy birthday to me

Egy apró mosollyal szájam szegletében harapok alsó ajkam jobb szélébe, és úgy tekintek fel az égre. – Nekem - nézek egész boldog képet vágva Bencére. Mivel olyan nagyon sok közeli barátom nincsen, ezért sokan nem is tudják, hogy ma van a napja, de nem is kell mindenkinek. A születésnapokra mindig túlságosan személyes dologként tekintettem. Soha nem volt bulim, nem voltak hatalmas ajándékok, és én ezt így szeretem. Gerda és Milán felköszöntött, sőt anyuék is várnak jövő hétvégére haza, hogy ők is meg tudják húzogatni a füleimet. Most mégis jól esik valakivel megosztani, hogy „ez a nap más, mint a többi”. De közben azt is éreztetni próbálom vele, hogy nem olyan nagy szám ez, nekem annyira tényleg nem számít. Nem vagyok szomorú amiatt, hogy nem ugrik ki valaki a tortából, vagy a kastélyban szobácskám vár, ahol szobatársaim már édesdeden szuszogni fognak, mire én visszaérek. Szűkszavú kinyilatkoztatásom után megengedek még Bence felé egy szelíd mosolyt, és a vizet kezdem bámulni. Jó időre bele is mélyedek, majd a halk bűbájra, és az üveg szisszenésére emelem buksimat a fiú irányába. Elismerően bólogatok a trükkre, valóban nem gondoltam eddig a sörös palack zárára így. – Ez de állat volt – mondom elismerően rekedt hangomon.
Ekkor megváltozik egy pillanatra a légkör. Bence látványosan elszomorodik, én pedig meghúzom az utolsó kortyot az üvegemből. Figyelem őt, le sem veszem kékjeimet vonásairól, amik egyszer oly’ kedvesek és lágyak, máskor pedig megfeszült állkapoccsal mered rám vagy éppen maga elé. Megbántották, ez nyilvánvaló számomra, de nem kezdem el faggatni. Ő is ezt kéri, ezért szó nélkül, az üreg üveggel tárom szét karjaimat jelezve, hogy meg sem akartam szólalni. Erős, büszke srácnak tűnik, ezért nem akarok anyáskodni felette, vagy éppen a Bogolyfalvi Tinimagazin riporterét játszani az Összetört Szívek topicban. Bátorító mosolyt engedek meg felé, s tovább hallgatom.
- Érthető – biccentek, és újra az ég felé emelem a sörtől kipirosodott pofimat. – Ezután a vizsgaidőszak után kell is a kikapcsolódás – bizonyára nem ez nyomja Bence szívét, de ezzel megpróbálom elterelni a figyelmét egy másik irányba.
- Tényleg? – mosolygok felszabadultabban, mint kezdetben, majd az üres üveget magam mellé helyezem, s négykézláb a hűtőtáskáig kúszok, hogy egy random sör a kezembe kerüljön. – Kibontod, kérlek? – nem hoztam ma magammal pálcát. Ezt mondjuk elfelejtettem mondani Gerdának, biztosan kitekerné a nyakamat, ha tudná, hogy éjszaka végigjöttem a falun, egészen a határáig, pálca nélkül. De most az alkohol áldásos hatása lép közém, és a riadt gondolatok közé. Nincsen semmi baj.
Miután Bence segít – vagy nem – kibontani a sört, megköszönöm, és visszacsücsülök a helyemre. Fejem picit már zsibog, de nagyon kellemes érzés.
- Én már jártam itt néhányszor – kezdek csacsogni, omg. – Pedig nem vagyok a szabályszegő fajtaki kérdezte?Én is inkább gondolkodni akartam, ez pedig tökéletes rá – hunyom le szemeimet, s hagyom, hogy a holdfény lágyan simogassa arcomat. A sörös üveggel elfoglalt kezem az ölemben pihen, a másikkal pedig támaszkodom magam mögött. – Hm – mosolygok. – Szerintem tök jó ötlet volt – bele sem gondolok, hogy nem egyről beszélünk, hiszen én arra gondolok, hogy a stégre jönni volt csodálatos ötlet. Kellemesen érzem magam. – Gondolkodtál azon, hogy mit fogsz csinálni a suli után? – emelem akkurátus módon kékjeimet a fiúra.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. március 10. 11:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 10. 14:26 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

- Ó, hát akkor Boldog Születésnapot! - mégis sikerül kisajtolnom egy egészen kedves és biztató mosolyt, és őszinte is lett, meg is lepődök rajta belül. Odanyújtom az üveg nyakát és ha ő is szeretné koccintunk az egészségére, de az első üveg viszonylag gyorsan elfogy. Jól esik nagyon, nem gondoltam volna, hogy ilyen környezetben is ki tud teljesedni az ivászat, vagy a búfelejtés. Remélem tényleg egy kicsit bekábít és akkor jobban tudok figyelni a születésnaposra. Újabb apró vigyor szökik fel a szám szélére, amikor tetszik aneki, hogy bvarázslattal nyitom az üveget fel. Hát igen, volt egyszer egy olyan nap, hogy mindenféle zárat, vagy zárszerkezetet, vagy annak látszót próbálgattam alohomorával. Meglepő mik jöttek ki. Például amikor a dunsztosüvegről lerobban a tetetje... nos, az nem túl jó megoldás, de hasznos és működőképes. Pedig azt vártam, hogy letekeredik, de a bűbáj nem szarozik sokat, a legegyszerűbb módot választja.
- Majd próbáld ki te is - kacsintok, aztán elmerülök a gondolataimban. Mindketten lecsendesedünk egy rövid időre, de ha már összehozott minket a jósors, ismerkedjünk tovább. Szeretem a természetességet, és ez a lány pont ilyen, allűrök nélkül. Vagy csak meg van hatódva a mai napjától, vagy nem tudom. De most már legalább értem a táncot, így visszagondolva elég muris és jó ötlet.
- Nehéz volt? Nekem most valamiért simább volt, mert legalább másra koncenrtálhattam. De tényleg ilyen fényes fákjaként sosem muzsikáltam még - imádom, ahogy mászni kezd, remélem nem hatotta meg az első sör ennyire, mert akkor nem fog kapni harmadikat.
- Ha én mondom - mosolygok rá, miközben még arra is megkér, hogy bontsam ki neki. Hát legyen. A pálcám a kezembe veszem ismét és rámutatok az eltávolitandó kupakra. - Alohomo....ööhhkm - a büffentés természetes és szégyenletes gyorsasággal csap ki belőlem, előjelzés nélkül. Úgy levrösösdök egy pilnata alatt,amilyengyorsan a szám elé kapom a kezem. Ránézek egyre kerekedő szemekkel, az ajkaim pedig széles mosolyra húzódnak, majd nem bírom tovább és elnevetem magam. - Ne haragudj, ez rohadt ciki - szégyenteljesen vigyorgok, hogy bocsásson meg, ne tartson egy bunkó állatnak. Nagy levegőt veszek és kinyitom végre neki a sört. - Alohomora - behunyva szemem sóhajtok egy újabbat, de mosolyogok megint, picit a pír is visszahúzódik az arcomról, ahogy végre sikerül a mutatvány.
- Igen erre van tervezve a hely, úgy érzem. Gondolkodni, de csak éjjel, amikor minden ilyen csendes - bólogatok, és kezdek feloldódni. Nem nagyon jut eszembe most éppen Masa sem, sőt, mint látszik nem zavar,hogy nem Máriázom. Amúgy sincs sok értelme, de mindegy. - Amúgy ismered Danát? Dana Strawberryt, a Navinéből. Egy csomószor megszegtük már a szabályokat... egyszer kékre festettük a Navinéseket, mert aki bement úszni a medencéjükbe, egy hétig kék lett a bájítalétól, amit beleöntöttünk. Voltak akik úgy kviddicseztek a meccsen - nevetek végre kicsit felszabadultabban. Jó, hogy feljön az emlék, végre kicsit oldódok. - De nem mondtam semmit és te sem tudsz róla. Egyébként is már elévült - vigyorgok felé, és nem mondom tovább, pedig lenne még mit elmondani. Gondolom nem hitte rólam, hogy ilyenekben is benne vagyok, de szerintem Dana bárkit képes rávenni a dolgokra. Jó, mondjuk a legutóbbi kviddicspályás muriságunk, annyira nem esett jól, ott egy kicsit besértődtem, mint "baráti státuszban lévő személy". Azóta nem jutott eszembe ez, de jókat nevettem rajta. Baráti STÁTUSZ. Behalok ennek a csajnak. És ő a legjobb barátom, mi lenne ha csak sima barát lenne!?
- Igen, kénytelen voltam - kuncogok, majd elkezdek közelebb araszolni hozzá. - Nem baj ha közelebb jövök? Nem hallak jól - folytatom a nevetgélést, fel is emelem a fejem az ég felé, ahogy beugrik valami erről. - Például ez a tó is hal-lak, érted? - felnevetek a rossz szóviccen, majd megingatom a fejem és iszom egyet. Aztán még röhhentek párat mosolyogva, és visszonyom a lába a vízbe. - Most már csakazért is - vponok vállat, és kuncogni kezdek, majd azonnal olyan pofát vágok, amiből lehet tudni: hideg a víz megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 10. 15:00 | Link

Bence
where’s my mind | én | happy birthday to me

Számíthattam volna rá, hogy színvallásom után érkezik is a jókívánság, de mégsem tettem. Így szendén elmosolyodva, némi pírral orcámon biccentek egyet Bence felé köszönetképpen. Felnőtt vagyok – dehogy! De most tegye mindenki a szívére a kezét, aki már túllépett ezen az éven, és merje azt mondani a ketyegője legmélyéről, hogy nem varázsolta el akár csak egy pillanatra is az érzés, hogy tizennyolc éves lett. Nem? Hazugság. Egy szempillantásra megszűnik minden, ami valóságos, és elképzeled magad, mint a társadalom fontos része, egy felnőtt tagja, akinek innentől kezdve teljesen megváltozik az élete. Ha nem is így lesz… bánom is én! Most így érzem, és ez boldoggá tesz. Vigyorogva négykézlábaskodok Bence előtt, miközben a közöttünk lévő hűtőláda nem zavartatja magát, és csak úgy ontja mellkasomra a hideget. Apró kis libabőrök jelennek meg karomon, amire meg is rázkódom, majd mosolyogva visszatekintek a fiúra. Várom a varázslatot, mintha ez lenne a legnagyobb party-trükk, amit életemben láttam. Játékosan beharapom ajkaimat, és csupán a kezemben lévő üveget figyelem csillogó, kékszín szemeimmel majd, amikor a srácból kibüffen, ami jobb kinn, mint benn, gyermeki módon felnevetek, és koccintok egyet vele. Így húzódok vissza eredeti helyemre; kacagva, sörrel a kezemben egyensúlyozva. Nevetésem csilingelő. Teljesen más, mint beszéd közben, hiszen akkor meglepően mély.
Nevetve legyintek egyet-kettőt arcom előtt jelezvén;
- Se-he-mmi baj – kapkodok még kislányosan kacarászva levegőért, majd hátra dőlök, és felveszem a megszokott pozíciót. Emberek vagyunk, előfordul az ilyen. Ha nem lenne bennem egy sör, akkor biztosan csak nagy szemeket meresztve figyelnék a fiúra, hogy ilyenkor mit is kellene csinálni, hiszen engem nem erre programoztak. Azonban most elkezdett bennünk – legalábbis bennem – dolgozni az a minimális alkohol, ami az italomban volt, így valamivel önfeledtebb vagyok, mint a találkozás elején.
A következő pár percben csak csendesen bólogatok a fiú szavaira, aztán ismét megszólalok, elvégre kérdez tőlem valamit. Arra illik válaszolni, nem?
- Személyesen nem – kezdek bele ismét karcos hangomon. – De tudom, hogy ki ő. Navinés prefi, ugye? – kérdezek rá, hogy biztosan egy lányról beszélünk-e. Ekkor kirajzolódik Dana karakteres arca, amire hunyorítva bámulok egy kiálló deszkát, s csak akkor eszmélek fel ismét, amikor esküre köteleznek. Kihúzom magam, és azt a kezemet, amelyikben a sört tartom, a magasba emelem, a másikat meg a szívemhez szorítom. – Soha senki nem tudja meg tőlem! – mosolygok játékosan.
Közelebb szeretne jönni. Egy pillanatra megfagyok, és eltűnik arcomról a mosoly. Átveszi a mélyről érkező zavar, amivel még mindig nem tudok mit kezdeni. Nyelek egyet, jobb oldali egyik barnaszín tincsemet manófülem mögé helyezem, majd biccentek egy torokköszörülést követően. Mindig valami önbizalom boost-ot várok ettől.
- Persze – húzom magam alá a lábam egy bátortalan mosollyal. Aztán mintha megérezné Bence a mérhetetlen zavarodottságom, és egy nagyon ciki szópoénnal jön, amire finoman elmosolyodok, majd csintalanmód megforgatom szemeimet. Végül a mosoly egy halk kacajjá válik, és szabad kezemmel vörös ajkaim elé kapok. – Masától tanulod ezeket a borzasztó szóvicceket? – kérdezem nevetgélve, majd csillogó szemeimet Bencére emelem. Ezután tekintetem végigfut felsőtestén, egészen lábaiig, és halkan figyelem, ahogyan lábfejét elnyeli a bizonyára jéghideg víz. Brrrrr!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 10. 22:27 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

Hölgyeim és Uraim! Az Alohomora mestere bemutatkozott! Persze, miért ne most? Miért nem csak úgy és miért nincs előjele? Új ismerettség, hát szépen bemutatkoztál Bence. Kár, hogy a világomról nem tudok és még én is röhögök ezen, de szerencsére ő is, így nem annyira égő. Jót mosolygok és vihorászok az egészen, úgy tűnik nem bírom jobban a sört, mint eddig és csak a jókedvem fokozódik tőle. Hát ez egy rohadt jó ötlet volt, és még csak most kezdtünk bele. Azért remélem nem szédülünk bele a végén a vízbe józanításként. Már végig is fut rajtam a hideg, ahogy elgondolom, de egyébként csak visszamosolygok rá és próbálom ütni a témákat, amíg meleg. Danát ismeri, ez szuper, hát ha még úgy ismerné, mint én. Meg lenne lepődve milyen energia van benne.
- Igen, igen ő az! Ha nagyon unatkoznál keresd meg, és mire felocsúdsz olyan helyzetbe rángat bele, amit nem akartál, viszont irtó izgi, vagy vicces - rázom meg a fejem, egy másik emlékre a Bibircsókos Banyásra gondolva. Az, hogy feladtuk postán Vegasba, életünk legnagyobb tette volt, pár hét pletykák nélkül és károgó banya nélkül. Milyen rég volt, te jó Merlin, de milyen jó volt! És nem kaptak el minket, az volt a legjobb benne.
- Ó, a söreskü nagyon erős, vigyázz - nevetek továbbra is vele, hát nem jó fej ez a lány is? Csak aztán meg ne bánjam megint, hogy jó fejnek tartok valakit, aki végül kidob, mint egy koszos zsebkendőt. Ahh, minek kell nekem mindig visszagondolnom erre? Inkább iszom! Így is teszek és megkérdezem, hogy nem lenne baj, ha közelebb húzódnék hozzá. Azt kihagytam, hogy a ládához is tulajdonképpen, de nem ez a fő cél, csak jó fej Babett és én meg ilyen vagyok. Nem szeretem a távolságot, ez meg is látszik az elmúlt 12 nap eseményit figyelembe véve. De látom, hogy frusztrált emiatt, és miközben visszateszem a lábaimat egy gyenge szóviccet tolok be, amire azért felnevet és szemet forgat. Ez az! Kár, hogy kérdez is, amire az én arcomról úgy fagy le a mosoly, ahogy a vízben a lábam, amikor az előbb betettem. A szívem meghasad egy pillanatra, de az alkohol szépen lassan befoltozza. Egy kicsit - tényleg nem többet 4-5 másodpercnél - elhallgatok, majd a komor arcvonásaimat rendezem.
- Hát ha tőle is, már többet nem fogok. Szakított velem - most jövök rá, hogy kellett ez a 12 nap és másfél sör, hogy ne sírva ordítva gondoljak a szakításra. De amúgy, ahogy eszembe juttatta Babett kicsit nagyon megállt bennem az ütő, mégis, valahogy most más az egész. Lehet, hogy holnap megint szar lesz, de nem tudok Babettre haragudni, hogy Mária - na megint - nem terjeszti és ő ezt nem tudja. - Többek között ezért jöttem ki, egy kicsit felejteni. Vagy inkább nagyon? - szomorkás mosollyal nézek fel rá, nincs harag a szememben és ha lenne sem őrá irányulna. Hátradőlök én is, megtámaszkodom a könyökömön, és nézem hol a vizet, hol őt, miközben Zipphzar Mária Stella keserű csókját érzem az ajkamon. Erre inni kell, hogy elmossa az emléket.
- Na, de a hal-lak már saját - vigyorodom el nem is olyan nehezen már, mint gondoltam. Ekkor, nagyjából egy méterre előttünk, egy nagyobb hal ugrik ki a vízből és csobban vissza, beterítve minket. Azonnal kihúzom a lábamat és riadtan nézek Babettra. - Láttad? Valószínűleg neki sem tetszett - hangosan nevetni röhögni kezdek, még a könnyem is folyik, a vízen visszhangzik a nevetésem. Persze a feszültség, ami őmiatta - na vajon ki lehet? - kijön belőlem, az is sírva fakaszt, de jól leplezi most a nevetésem. Kitörlöm a könnyeket a szemeimből, és Babettre nézek. - Azért ez most meglepett - közlöm vele a tényeket, ami gondolom nem volt nem feltűnő. Most megnézem magamnak, hogy ő mennyit kapott a vízből, és majd megpróbálom kiengesztelni a rossz szóvicc miatti vízkár miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 11. 09:55 | Link

Bence
late night chill | én | happy birthday to me

A jelenet nagyon szórakoztató, és egyben felettébb idilli; két fiatal a tó stégén ücsörög sötétedés után, nevetésüktől megremeg a tó felszíne, s olykor a boldog sörös üveg koccintás töri meg a csendet. A Hold beragyogja gondtalan arcunkat, miközben különböző témákat járunk körbe nagyokat kortyolva az alkoholos nedűből. Szinte romantikusnak is mondanám, ahogyan olykor együtt bámulunk az égitestbe, majd szemtelenül bele-belenevetünk sápadt arcába. Ekkor a szellő is feléled, ami meglepően hűvös, azonban mégis jólesik kimelegedett testemnek. Szélfútta hajkoronámmal fordulok vissza Bence felé, aki még néhány információt oszt meg velem Danáról, amikre én csak bólogatni tudok, majd szélesen elmosolyodok arra gondolva, hogy Bence milyen szerencsés, hogy ilyen barátai vannak. Természetesen én sem tudom, hogy mi lenne nélkülem Dai mindennapi cukiság faktora nélkül. Barátom gondolatára csillan meg zöldessé vált tekintetem, de mindeközben folyamatosan Bencén tartom a szemem, rajta bambulok; észre sem veszem. Nyelvem hegyét kidugva nyalom meg vastag alsó ajkamat, majd be is harapom azt egy újabb derűs mosoly kíséretében.
- Furcsa lenne, ha csak úgy felkeresném – ekkor nyílnak szét ajkaim egymástól, így a harapás félbemarad. Hangom még mindig felhőtlen jókedvemről árulkodik, miközben a vízre kúszik szempárom. – Szia! Babett vagyok, és amúgy nem csak azért, mert mérhetetlen unalmas és magányos vagyok, de… nincsen kedved játszani velem? – mondom színpadias modorossággal, hiszen eléggé életszerűtlen lenne részemről, ha felkeresném a lányt. Eléggé elkeseredett húzás lenne, de rendkívül rendes Bencétől, hogy feldobja az ötletet. Ő annyira más. Olyan… elgondolkodóan húzom el ajkaimat, miközben figyelem a vonásait, ahogyan most ő figyeli a Holdat. Mikor visszatekint rám, ismét jót nevetünk eskümön, így elfelejtek zavarban lenni.
Ezek után pedig nem más jön, mint a Masára irányuló kérdésem. A lány egy energiabomba, akinek mindig van valamilyen eszeveszett szóvicce vagy egy olyan becézett formája bármilyen létező szóra, hogy azokat sem tudtam meglepettség vagy nevetés nélkül hagyni soha. Nem csoda, hogy tanulnak egymástól, hiszen egy pár. Gondoltam én eddig. Elvégre valami nincsen rendben. A lány említése óta Bence arca mintha eltorzult volna. Érzem, ahogyan eluralkodik rajtam az idegesség, és gyomrom szórakozásból nyomkodja belső liftemen az összes létező gombot. Fel-le, fel s le. „Szakított velem” figyelem Bence ajkait, ahogyan a szavakat formálja, majd szégyenteljes fintor jelenik meg arcomon, amit el is kapok a víz irányába. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, lelassul az idő, összeszűkül a tér; nem szeretek kellemetlen helyzeteket szülni, mert nem tudom, hogyan mászhatnék ki belőlük. A felejtéssel kapcsolatos szavaira ismét visszaemelem rá kékké visszaváltozott szemeimet, majd fancsali mosollyal csóválom meg a fejem. – Sajnálom – ennyit tudok mondani.
A szóviccet tovább viszi, és mivel tekintetem ismét levettem róla, ezért csak hangszínéből tudok arra következtetni, hogy mosolyogva teszi mindezt. Az én arcom terhelt és bizonytalan. Ide-oda kapkodom szemeimet a vízen, és sűrűn pislogok. Azonban a következő pillanatban egy jó adag víz zúdul testemre, amitől a szívem kihagy néhány ütemet, és halat megszégyenítő tátogással fordulok Bence irányába, aki könnyes szemekkel mulat az egészen, míg én a totális megsemmisülésbe zuhantam. Ijedtemben a sörös üveget is kiejtettem vékonyka ujjaim szorításából, amiről tudomást sem veszek, így az lassan gurul a stég széle felé, miközben én széttárt karral, csurom vizes ruházatban és hajkoronával meredek a fiúra. Boldog nevetése engem is végül kacagásra késztet, így karjaim lassan elernyednek, és a vizet kezdem lerázni róluk.
- Basszuskulcs… - mondom játékos, széles vigyorral. Felpattanok, majd lekapom kabátomat, hiszen jobban megfázok, ha a vizes ruhadarabot magamon hagyom az erősödő szellőben. A fadeszkára dobom, és megjelenik bő ruhába bugyolált alakom, így annak formájáról jelenleg senki nem tudhat ennél többet. – Ezt a haverodnak! – megjátszott indulatosságtól cseng hangom, miközben jobb kezem vékony középsőujját mutatom a hal felbukkanásának helyére. Ha mégis komolyan akarná venni valaki mérgemet, akkor széles vigyorom lebuktat. – Tanultál már szárító bűbájt vagy valamit? – kérdem, miközben ajkam széle megremeg a hidegtől, s mindenem libabőrös lesz. Szerencsére a vastag pulóver eltakarja a legfeltűnőbb jelét didergésemnek.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. március 11. 10:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 11. 11:30 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

Danáról bármennyit tudnék mesélni, mert az a lány egy olyan csoda, hogy... hát nem tudom ki okozta a balhét a Naviban, de le merném fogadni, hogy köze van hozzá. Valójában csalódott lennék, ha nem lenne benne valamennyire a keze, mert tőle kitelik, hogy kicsit túltolja a hülyeséget. Jó, ez már kicsit túlzás is, hogy nem lehet varázsolni, de... ha ő volt, minden tiszteletem az övé lesz, főleg, ha nem rúgják ki. Közben Babett lelkesen előadja, hogy milyen hülyeség lenne úgy odamennie Danához, hogy nem ismeri. Felnyerítek - jáj, mi van velem? - az ilyen találkozásra, és miközben a sörösüveggel felé mutogatok, azért hagyok egy kis kétséget benne.
- Meglepődnél, de játszana veled - kuncogok immár halkabban és visszahúzom a kezem egy kortynyira, mielőtt el kell oszlatnom valamit benne. - És nem vagy se unalmas, se mag... ööö... azt nem tudom - állok meg egy pillantra. - De most itt vagyok, úgyhogy az sem - emelem koccintásra ismét az üveget, egészen vidor képet vágva, na meg sugárzom, hogy mennyire jól érzem magam, hogy ő itt van éppen. De tényleg, nem tudom mi lett volna, ha egyedül rostokolok itt, meg iszogatok, hát ilyen vidám biztos nem lennék. Elképzelhető, hgy Babettel ezentúl rendszeresen ide fogok jönni sörözgetni, miközben bemutatom majd neki a barátaimat. Ijj, de jó kis ötlet! Csak el ne felejtsem, hihihi!
Ez a mai este bár a víz mellett van, nem gondoltam, hogy lesznek benne hullámhegyek és hullámvölgyek. Ami azt illetti a hullámhegyekről nem is gondolkodtam, ez mind Babu - te jó Merlin, már becézgetem, de nem bánom - érdeme. Meg a söré, de hiszem, hogy ő teszi ki a nagyobb százalékot. Csak kár, hogy említette azt a boszit, aki miatt most itt vagyok. Bocsáss meg világ és főleg te Babett, hogy ezt jelenleg nem tudom nem kimutatni, szóval eléggé elkámpicsorít és visszazuhanok a valóságba. De legalább magasabbról és nem olyan mélyre, az már valami! Persze elnézést kér, ahogy illik, de mégis látom, hogy szégyenkezik emiatt.
- Nem tudhattad, én meg nem nagyon akartam ezzel elrontani az estét. Szóval nincs harag ám, Babett, komolyan - akaratlanul is elmosolyodom, és felé fordulok testtel is, már amennyire a vízbe lógatott lábam engedi. A helyzetet a szóviccem hatására érkező - én ebben hiszek! - hal oldja fel, aki beterít minket, én pedig azonnal kifejezem egyetértésem azzal, hogy rossz vicc a Hal-lak. Pedig ez már olyan rossz, hogy jó, na mindegy. Ránézek a csuromvizessé vált lányra és a nevetésem csak fokozza, lehet, hogy többet kapott, mint én, a látványból ítélve.
- Háhááá, ez jól elkapott, pedig te a hallal voltál - kacagok, miközben ő még kicsit dühöng, majd látja, hogy jobb az egészen nevetni és megteszi a kedvemért, vagy mindkettőnkéért. Közben veszem észre, hogy elindul a sörösüveg a víz felé, ami hiányzik a kezéből. Már azon gondolkodom, hogy hogyan érjem el, mikor bemutat halnak indulattal megspékelve. Persze tudom, hogy nem igazi düh, csak az alkalom szüli, de megint nevetni kezdek. - Most jól megmondtad neki! - fogom a hasam és végre nem azért fáj, mert történt ami történt, hanem a nevetéstől, miközben ő ledobja a kabátját. - Kiindulva az alohomáróból, nem biztos, hogy szentnéd, hogy végrehajtsam - válaszolok úgy, ahogy sikerül, de akkor meglátom, hogy a sörösüveg vészesen közelít már a stég széle felé. Beindulnak a kviddicses ösztönök és keverednek a hülyeséggel, amit az elfogyasztott ital okoz, úgyhogy nagy lendülettel megindulok, hogy megmentsem a talán üres sörösüveget. A probléma ott kezdődik, hogy a jobb lábam ahogy felemelem, a cipőm eleje szépen beleakad Babett cipőfüzőjének "nyuszifülébe" és mindketten felbukunk benne, mivel kihúzom a lábát hacsak nem csinál valamit. Viszont nem tévesztem el a célt és ahogy zuhanok háttal, kinyújtom a kezem a fejem fölé és a mutató és középső ujjammal elkapom az üveg nyakát, attól függetlenül, hogy Babett rám, vagy másfelé esik. Kicsit beverem a fejem és megütöm a hátam is, fájdalmas fintor reppen az arcomra azonnal, de korrigálom gyorsan egy nevetéssel. - Megvan Babett, sikerült - nevetek, majd megmutatom neki amennyire csak tudom a mentésem tárgyát és reménykedem benne, hogy volt értelme legalább kicsit fáradoznom. Az megint más kérdés, hogy a saját üvegemet nem érzem a kezemben és fogalmam sincs, hogy mikor tűnt el belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 17. 13:40 | Link

Bence
late night chill | én | happy birthday to me

Ajkamhoz emelem a sörösüveget, miközben tekintetem egy csintalan mosoly kíséretében célozza meg Bencét. A távolban egymás után alszanak ki a házak fényei, amire lassan fordítom pirospozsgás orcámat az irányukba. Érzem a zsibongást koponyámban, egy lágy ritmusra lüktet, majd egyre homályosabb tekintetem a Holdra emelem. A fiú hangjára macskaszerűn mozdul meg mindkét fülem, s csupán szemem sarkából sandítok rá. Nem azért, mert nem érdekel, amit mond, hanem… annyira szép a Hold, nem? Oké. Meglehet, hogy mégsem szentelek néhány másodpercig teljes figyelmet Bencének, de érthető, elvégre annyira szép a Hold, nem? Látványosan rázom meg fejemet jelezvén; tisztítom a búrámat és figyelek.
- Igen – mondom elvarázsolt mosollyal arcomon. – Jó, hogy itt vagy – nyújtom egy viszont koccintásra üvegemet Bence felé. Az unalmas és magányos jelzőket nem kezdem el magyarázni, sőt még magamban sem emésztem, mert ezek tények. Olyan tények, amiket nem kell bizonygatni. Mégis mi értelme lenne? Semmi. Ugye. Csendben hümmögök a fiú szavaira, majd szépen lassan meghúzom az üveg tartalmát, amikor Masára terelődik a szó. Ismét érzem, hogy a kortyolt sör megfagy nyelőcsövemben, és a levegőt is hasonló halmazállapotba varázsolja a téma. Csendesen meredek magam elé, mint egy kisgyerek, amikor tudja bajban van, de kerüli a szemkontaktust. Azonban néhány csendben eltöltött másodperc után Bence töri meg a csendet. „Nincs harag ám Babett, komolyan” a mondat egy lágy mosolykezdeményre húzatja vastag ajkaimat, majd lassan újra a fiú felé fordítom jámbor tekintetemet.
- Köszi – mondom halkan, s akaratlanul fojtogatom meg a sörös üveg nyakát. Tényleg nem tudtam. Nem gondoltam volna, hiszen őket olyan… nem lényeges. Ez is már csak a múlt egy darabja marad, aminek gondolatára elkomorodik tekintetem. Egyre több minden változik körülöttem, és azt veszem észre, hogy egyre rosszabban viselem. Még mélyebbre mennének gondolataim, amikor – ugye – a hal ugrik nekünk, és csurom vizesen, remegősen kacagva fordulok a szőkés fiú felé. Látványosan vacogok, de nem lehet eldönteni, hogy vállaim csupán a hidegtől vagy a ki-kitörő kuncogástól rázkódnak. – Jogos – utalok a büffbájra, majd a következő percekben azt látom, hogy; Bence arca közeledik, a lábam összecsuklik, így a csillagos égbolt a soron lévő felvétel szemeim előtt, végül minden olyan gyorsan történik, hogy kicsi a rakás módon esek keresztül a fiún. Nem csoda, hogy szédülök, így néhányat pislogva nyögdösök, majd megrázom fejem, s ahogyan kinyitom kékjeimet, szinte orrom előtt találkozom a fiú arcával. – Ööö – hagyja el előember módjára a hang torkomat, de még nem távolodok. Meredten figyelem szemeit, ahogyan esetlegesen ő is követi az én tekintetemet, majd egy hirtelen mozdulattal ellököm magam tőle, és karjaimon magam mögött támaszkodva ülök a stég nyikorgó deszkáin. Ijedt kiscrup szemekkel meredek rá, majd szélesen elvigyorodok, és hangos hahotázásban török ki. – Mi-mi-mindezt a szinte üres sörös üvegért? – emelem meg hátam mögül jobb kezem, s annak finom mutatóujját szegezem a megmentett zsákmányra. Micsoda jó taktika ez a nevetés. Még sosem tekintettem rá így; eltereli a mérhetetlen zavarról a gondolatokat. Vagy mégsem?
El is felejtem, hogy eddig fáztam. Arcom kipirosodik, karjaimban szinte érzem, ahogyan végigszáguld a vér, egészen a még mindig rémülettől hevesebben dobogó szívemig. Mellkasom vadul jár fel-le, miközben mosolyom szakaszosan jelenik meg arcomon. Amikor már érzem, hogy bántóan sokáig bámulok Bence arcába didergést imitálva – miért? Nemt’om – állok fel, majd veszem magamhoz a kabátomat. Az érintése még mindig nedves, de csak fogom magam előtt, aztán hirtelen felé nyújtom.
- Lehet – csuklik el a hangom. – Lehet mégis jobb lenne, ha megpróbálnád…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 19. 10:15 | Link

Babetto
T+12. nap - kinézet

Egyre jobb ez az egész, nem gondoltam volna, hogy jó lehet ebben az állapotomban egy idegennel, főleg egy lánnyal beszélgetni. De mégis, ahogy beszélgetünk és fogynak a finom és kevésbé finom sörök, kezd kimenni belőlem a feszültség. Talán nem fog az összes, de sokkal kevésbé vagyok már befeszülve és ezért Babett is bőven felelős. „Jó, hogy itt vagy.” Megmelengeti a szívem egy pillanatra ez a mondat, mert korábban is hallottam már ezt, és tudom, hogy most talán Babett az egyetlen, aki jelen pillanatban ezt szívből mondja. Furcsán pendülve koccan a két üveg, mosolyogva húzom meg. Aztán a pillanat picit elromlik Máriára való gondolás közben, de tudom, hogy semmi rosszindulat nincs Babuban, egyszerűen csak nem tudta, hogy a „sztár-álompár” mégis szakított. Nem véletlenül vagyok itt, messzi az iskolától, hogy amikor kitudódott már, és persze vagy sajnáltak, vagy hitetlenkedve kérdezgettek. Nos, ez az, amire igazán nincs szükségem, inkább így, hogy valaki nem tudta, de nem firtatja, hanem sajnálja és… ennyi. Ez pont elég, ebben benn van minden, amit kapni szeretnék, egy apró sajnálat értem, nem pedig a kapcsolat miatt. Mondjuk lehet, hogy ez már a sör miatt is van, de szerintem ez nagyon igaz, így gyorsan meg is erősítem benne, hogy nincs baj, hogy így sikerült megtudnia. A hal, az az átkozott, viszont újra mosolyra késztet és vízzel permetez minket. Én főleg az alsó részemre kapok belőle, őt viszont úgy néz ki nem kímélte. Ez persze azonnal felállásra kényszerít minket, a guruló sörösüveg pedig cselekedetre engem. Nos, ezt nevezik a hal utólagos bosszújának, de háháááá, meg van az üveg és Babett is, legalábbis ő rajtam landol. A szemeit követem, szinte összekapcsolódunk, de én még mindig mosolygok. A pillanat elmúlik, én eddig érzem, hogy a füleim melegedni kezdenek, az arcomon finom lángrózsa gyúl. Hát jó, azt hiszem, hogy ez természetes dolog, amikor egy csinos lány rám esik. Nem igazán volt még ilyen és akkor is érzem, ahogy rajtam volt, a testének „lenyomata” halványan dereng még érzetként rajtam. Szép lassan el is tűnik, mire Babett már kérdez is. Ekkor kezdek csak el felállni, rázkódva a nevetéstől, elég zavartan, de mégis túllendülve ezen a dolgon. Visszaállok az eredeti állapotra, még az elesés előttire, mégis valami mosoly bujkál az agyamban ezzel kapcsolatban, de el kell hessegetnem. Én most itt szenvedek és kész! Barátkozom, sörözöm és búfelejtek! Akkor is, ha Babett cuki és remélem, még találkozunk. Úgy tűnik, hogy mostanában egészen cuki, vagy „Kayla” lányokkal veszem körül magam.
- Most miért? Lehet ez volt a legdrágább, Babu! – nevetek fel újra, észre sem véve, hogy becézgetem, de olyan hangsúllyal, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ami azt illeti, elég könnyű volt összehangolódnunk. Odanyújtja a kabátját, én pedig automatikusan veszem el tőle, egy nagyot sóhajtva.
- Oké, de előbb – levetem a kabátom, ami szerintem nem ázott át, és odanyújtom neki. – Vedd fel ezt légyszi, végül is én okoztam – vigyorgok, és pillantásom egy újabb sörre téved. Tudom, hogy most nem szabad innom, mégis, már nagyon szomjas vagyok. Letérdelek Babett mellé, és kiterítem magam elé a kabátját. – Biztos? – nézek rá még egyszer egy megerősítésért, és próbálom a vigyoromat komollyá varázsolni. – Lepereksz – sütöm el a bűbájt, ami apró fejfájást és a kabát felreppenését okozza, de most résen vagyok és elkapom. Elhúzva a számat nézek a lányra, de összeszedem magam. – Leszerex! – újabb elhibázott mozzanat, de most már röhögve nézem a kis lyukat a kabáton, és erősen magamhoz ölelem azt, majd Babett felé fordulok. – Kérlek ne, ezt még meg lehet menteni, de kérlek nee többet – mondom mosolyogva, majd kitörölve a szememből a nevetésem könnyeit. – Addig odaadom a kabátom, hogy ne fázz. De most innom kell még, ugye kérsz? – veszek két sört és előhalászom a nyitót is most már, nem merek varázsolni egyelőre. Odaülök mellé, iszom pár kortyot a kinyitásuk után, majd lefekszek a stégre és bámulom a csillagokat.
- Szerinted most, hogy felnőtt vagy, változik valami? – gőzöm sincs, ezt miért kérdezem. Én már felnőtt vagyok két éve elvileg, de semmi pozitívumát nem érzékelem ennek. – Többet lehet sörözni? – nevetgélek egy kicsit, majd újabb kérdéssel bombázom. – Ismered a csillagokat? Én elég béna vagyok bennünk – pillantok felé, és érzem, hogy már nem pirulok. Nem tudom mikor tűnt el, de most jó itt lenni Babettel, aki nem ismer és mindenféle előítélet nélkül kérdezhet és kérdezhetek. Remélem, nem fázik meg azért, basszus.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. március 19. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa