36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. augusztus 20. 08:48 | Link

Zayday
Lazulás a parton

Két vizsga között leívtam a stégez piknikezni az egyik szerkesztőtársamat, Zayday-t, mert rettenetesen untam már állandóan bent tölteni az időmet. Az Önismeret és a Varázsháztartástan vizsgákon már túl voltam, nemsokára a Mugliismeret lesz soron. Az fix, hogy jövőre leadom a tárgyat. Nem abba az irányba megyek, és minden fölöslegeset lepasszolok, kissé túlvállaltam magam. Már tudom, hogy mi szeretnék lenni, legalábbis a terület tiszta: vendéglátás felé akarok menni, és amikor apu ezt a hírt meghallotta, senki sem lehetett nála boldogabb. A kicsik még nem igen tudják, mi érdekli őket, de majd megtalálja Donát és Csilla is a maga útját. Jut eszembe, Donát a Navinében igazi kis baráti kört alakított ki magának, ezt is megírtam anyáéknak. Nem kell félteni az öcsköst.
Csilla visszahúzódóbb, neki jövőre lesznek gondjai, úgyhogy fél szemem rajta fogom tartani. Nem igen látom, hogy barátkozna, ami nem túl szerencsés. A Levitában jó helye lenne ilyen szempontból, fohászkodom, hogy oda kerüljön, ott tök befogadók meg barátságosak a kölkök.
- Szia! Ugye hoztál magadnak naptejet is? – üdvözöltem Zay-t, amint megláttam. – Ha nem, nem probléma, nekem van, tudok kölcsön adni.
A piknikkosarunkban pedig a manó jóvoltából gyümölcssaláta, szendvicsek minden jóval megpakolva, és limonádék, hőhűtő bűbájjal ellátva természetesen. Mivel Zay is „betoppant”, már nyugodtan mertem elővenni az egyik téli szalámis-főtt tojásos-paradicsomos szendvicset, és elkezdtem majszolni.
Csak szép lassan, nyugodtan, nem sietünk ma sehova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 20. 11:39 | Link

Dinus
Lazulás a parton


Egy kellemes nyári napon, szerkesztőtársam Edina, lehívott a stégre. Természetesen, igent mondtam mert nagyon élvezem a társaságát, klassz csajszi. Jó érzés volt a vizsgaidőszakban, kicsit kikapcsolni, azt a valamit az agyamban. Persze nem teljesen kikapcsolni, mert akkor bizonyára megbuggyantam volna. Mielőtt elindultam volna, lefürödtem, majd megfésülködtem, felöltöztem és lementem a stéghez. Egy piros trikóban, és egy rózsaszín rövidnadrágban érkeztem a találkára. Dina már ott volt, köszönt nekem, és én viszonoztam. Majd kedvesen felajánlotta a naptejét, eszembe jutott hogy nem is hoztam.
- Köszönöm csajszi! - hálálkodtam, és a kezemre nyomtam egy keveset, és bekenegettem magamat. Régen sokat voltunk az öcsémmel, a házunk mögötti stégnél, napokat játszottunk együtt, de az már jó pár éve volt. Gyorsan telnek az évek, no de milyen gyorsan! Az öcsém is már 10 éves, és ahogy szalad az idő, egyre inkább komolyodik. No de, eddig nem lehetett ebből észrevenni semmit, mert Ben még néha az idegeimre ment. Ahogy ezen tanakodtam, a nap erősebben sütött, én pedig felhúztam a szemüvegemet. Csodálatos érzés volt, mintha hűtötte volna a szememet, megvédett a sugaraktól. Egyébként vittem magammal két törölközőt is, ha egyikünk megizzadna. Dinus pedig, hozott magával egy takaros piknikosarat, hiszen mondta hogy bemegy a manókhoz, nasiért. Gondoltam, biztos milyen finom étkeket rejt magában az a kosárka. Ő enni kezdett egy guszta szendvicset, bizonyára minden földi jóval megvolt töltve. Gondoltam, bizonyára a konyhából kérte, a szorgos manóktól.
- Jó étvágyat! Vehetek egy szendót a kosárból? - kérdeztem tőle.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 09:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 20. 13:06 | Link

Emily

Kineveti! Kineveti!!! Csak azért nem biggyeszti le ajkait sértődötten, mert azt már túl gyerekesnek tartja. Ellenben remek bosszú, hogy belökje a vízbe Emily-t, mi tagadás élvezi is nem kevéssé. Ha ő így, akkor a férfi is úgy.
- Ezen még dolgoznod kell - szinte ellentmondást nem tűrő a hangja, bár abszolút kedvesen cseng. Ő aztán igazán nem érti, hogy nem látja a lány, hogy egyébként szemkápráztató és gyönyörű - annak ellenére is, hogy Nico-t pofátlan módon veszi semmibe. Ezt is csak ő gondolja így, én tudom, hogy szerencsétlen gyereket épp olyan melegnek látják, hogy a tojás odaégne, ha rádobnák. Semmi baj. Amúgy tökre kedvem lenne meleg vicceket elsütni ebben a hsz-ben, de azt hiszem nem lenne túl etikus, úgyhogy hagyjuk is.
Végül úgy dönt, ideje megvizsgálnia, tényleg olyan jó-e a víz. Ennek örömére csinál egy kisebb szökőárat, ami még a nőt is elmossa. Akár egy sellő, vagy inkább szirén, úgy bukkan elő a vízből. Hát igen. Ha most leírnám, mire gondol Nico... De nem írom! De ha leírnám... Értitek. Már egészen megnyugszik, hogy vízben van, nem történhetik semmiféle baleset, amikor Emily odacápázik hozzá és... Bumm, a karján érzi azokat a formás, nem kis méretű melleket. Nem tehet róla, ösztönösen vándorol oda a tekintete, ahol hozzáért a csodás idom és szinte transzban néz a lányra. Most komolyan lecsöcsözött? Jó, nem így hangzik el ez a kérdés a fejében, de mire gondolhatna? Bűnösnek érzi magát, már szinte érzi, ahogy talpát égeti a pokol tüze, mégsem foglalkozik vele. Elvégre ők csak barátok.
- Ez a játék nem... - de nincs ideje befejezni a mondatot, mert már kapja is a puszit az arcélére, amitől jóleső bizsergés fut végig nyakán, majd áttér az egész oldalára. Sokkal többet is el tudna ebből viselni. Bele sem mer gondolni, hogyha ez a játék elfajul, mi fog itt történni. Mondjuk diszkréten megerőszakolja a lányt itt helyben... Na de hagyjuk a kínos perverziót, már csak azért is, mert agya automatikusan játék üzemmódba kapcsol. - Na megállj csak! - kit érdekel, hogy tilosban jár? A lány akarja így, ha szerinte nem megcsalás ez az egész, ő aztán nem fogja magát izgatni miatta. Majd megmondja a feldúlt csávójának, hogy a nője körme után nézelődjön, ő ártatlan áldozat.
Hamarost Emily után veti magát, lebukik a víz alá és elég pár lábtempó, hogy kezével elérje a lány bokáját. Nem menekülhetsz kislány. Ránt is egyet a vékony lábon, ő pedig felbukkan a víz felszínére. Kezei olyan gyorsan dolgoznak, hogy követni is nehéz, ugyanis míg az imént jobbja a bokát fogta, balja már kanyarodik is rá a tökéletes csípőre, hogy maga felé húzza a lányt és kibukkanva a vízből borostás állát a kecses nyaknak dörgölje. És már ott is a puszi. Mielőtt érkezhetne az ellentámadás, gyorsan ölbe kapja a másikat és arrébb dobja a vízben. Nyilván nem öt kilométerre, de míg a nő ismét magához tér és kapcsol, addig Nico-nak van ideje menekülni. - Azt hittem ennél többet tudsz - még gyorsan hátrakiált, miközben tempózik elfele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 20. 14:01 | Link

Nico

Nem figyelek rá, és fogalmam sincs, hogy mit szeretne mondani, mert mire kimondhatná, addigra én már lecsapok, és el is szelelek. Ha nem lenne meleg, nyilván nagyon bátor lépés lenne, és nagyon is felhívás keringőre, és valljuk be, ez anélkül is az, hogy ezt az aprócska tényt figyelembe venném. Szerintem egy nap ez kiderül majd, és a helyi meleg közösség máglyán éget el a bűnös lelkem miatt, amiért, mint szirén próbálom a közösségük tagjait elcsábítani. Pedig ebben nincs semmi ilyen, tényleg. Csak valahogy mindig olyan férfiak tetszenek meg, akik történetesen melegek. Ez szerintem génhiba nálam, és azért van, mert anyám annyira nagyon akart egy fiút. Szerintem nekem nem is Emilynek kellene lennem, hanem Emilnek, és akkor tökéletesek lennénk Nicoval.
Tudom, hogy cukkolom a külsejével, de szerencsére csak dámásan sértődött meg, azt meg tudom kezelni. Igazából tetszik. Sosem volt elvárásom, hogy úúú, most akkor kocka has, meg bicepsz, az, hogy Adrian történetesen MMA-s volt, az nem járult hozzá ahhoz, hogy beleszerettem. Szóval nekem ez a test is tetszik, mert valahogy Nico kisugárzása és stílusa fogott meg. Felöltözve pedig, amikor először láttam, nem is tetszett annyira, mint mondjuk most. Szóval nem kell aggódni, teljesen rendben van. Viszont ha most elkezdeném ezt ecsetelni, akkor tuti biztos, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, és azt nem szeretném. Már csak belegondolva is, hogy a testünk az előbb összeért, én pedig vibrálni kezdtem tőle, mint azok a felhúzós kutyák, is okot ad arra, hogy elpiruljak.
Tutira bennem van a hiba, és mindig így járok, hogy álmaimban többször visszatér a kép, hogy vajon, hogyan csókol, vajon, milyen a hétköznapokban, mennyire intenzív vele az élet. Néha vele álmodom, néha Adriannel, és tudom, hogy ez nem illendő és nem szép egyikükkel szemben sem, de az agyam generálja. Különbözőnek képzelem le őket, úgy vélem, hogy semmiben sem hasonlítanak. Talán mégsem kellene szólnom Adrinak? Nem akarok itt kerítőnőt játszani, de Nico is olyan magányosnak tűnt. Sikítok és nevetek, ahogy elkap a bokámnál, magához húzva, de nem ellenkezek, mert élvezem, ahogy tart, ahogy biztonságban vagyok, ahogy a szőrszálak a nyakamat ingerlik, csakúgy, mint az ajkai.
~ Bárcsak ne lennél meleg. ~
Lehunyom arra a pillanatra a szemem, amíg a kezei között tart, amíg ajkai a nyakamon vannak. Mintha kiszakadnánk a világunkból, mintha már nem is mi lennénk, mintha nem itt lennénk. Ez a puszi rövid ideig tartott, és már nevetve-sikkantva hullok újra a vízbe, de elpirult, és felhevült testem a víz ellenére is jelzéseket ad, nekem is, és ha nem figyelek oda, akkor neki is, de nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen ez az egész. Ekkora szerencsétlenség is csak én lehetek. Rágerjedni egy pasira, akit a női nem totál hidegen hagy, remek.
A víz alatt, sellő úszásban gyorsítok rá, mert nekem ez az úszás megy a legjobban, és mielőtt még bármit is csinálhatna, felbukkanva a nyakába csimpaszkodom, és felhúzva magam, lábaimmal átölelem a derekát, hogy aztán a  fülcimpáját pusziljam, és nyelvemet kidugva, megnyaljam egy kis ponton. Pihegve döntöm az állam a vállára.
- Tök nagy kamus vagy, nem is savanyú az ízed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 24. 12:51 | Link

Rania


A nyár hamarosan véget ér, én pedig még a közelébe sem értem az általam elképzelt idilli test megkaparintásához. Felsőtestem inkább hasonlít egy kislányéhoz, egyetlen kocka vagy izomköteg sem borítja, ráadásul körülbelül olyan fehér, mintha minden este legalább háromszor megfürödnék egy jó nagy kád hipóban. Így pedig mégis miféle csábító válhat belőlem? Nem tudom sem düledező izmaimat mutogatni, így hát jobb híján kénytelen vagyok az utóbbi problémát orvosolni. Mégiscsak jó lenne valami szépfiút vagy csinibabát összeszedni az év kezdésére.  Persze, egy ilyen putriban, mint Bogolyfalva, olyan nem létezik, hogy szolárium, ezért kénytelen vagyok valamilyen alternatív megoldást keresni a problémámra.
Egyébként is jobban szeretem, ha testemet semmilyen ruhaanyag sem takarja. Ez sokkal kényelmesebb megoldása a meleggel és mindenféle viszketős anyagból készült ruhákkal való elbánásnak. Persze Theory sosem örült neki, mikor egy-egy zongoraóra után arra jött haza, hogy az ikre pucéran rohangál a lakásban, vagy éppenséggel a TV előtt mesét néz, de már nem otthon vagyunk, így azt csinálok, amit akarok. Ha egy szál semmiben szeretnék végigfutni a kastélyon, akkor azt fogom tenni! Ha pedig úgy döntök, hogy nudizni indulok, akkor abból az is lesz! Ebben még az utánam kiabáló szobatársaim sem tudtak megakadályozni, akik amióta a fejembe ötlött a terv próbáltak lebeszélni az egészről. Kicsit sem veszem komolyan őket, hisz én egy erős és független fiatalember vagyok, nehogy már valaki is parancsoljon nekem! Éppen elég volt tizennégy év, egy ázsiai anya oldalán, köszönöm szépen!
Igazából fogalmam sincs, miért féltenek ennyire. Van elég sütnivalóm és ravasz is vagyok ahhoz, hogy ki tudjam játszani a rendszert úgy, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem, ráadásul a szabályokat se törjem meg. Mondjuk például, hogy ne teljesen pucéran induljak útnak, hanem legalább felvegyek egy köntöst, valamint, hogy vigyek magammal naptejet is. Barna akarok lenni, nem pedig sült csirke.
Útközben szidom egy sort az égieket, amiért azért az kiment a fejemből, hogy valamilyen lábbelit ráerőltessek praclijaimra, mivel most a stégig vezető úton az összes királydinnye és az egyéb paraszti környezetben megtalálható, tövissel vagy tüskével ellátott növény a talpam puha bőrébe fúródik. Az én testem pedig olyan, mint egy templom. Tisztelni és imádkozni kell előtte, meg persze néha gyónni alatta.
Nagy sziszegések és nyöszörgések közepette érkezek meg úti célomig, ahol nem teketóriázok sokat, fogom magam és azzal a lendülettel, ami idáig hajtott, le is kapom magamról a textilt. Lehajolok, hogy fejemet megrázzam, ezzel végre meglobogtathassam hajkoronámat. Frissítően kellemes érzés, ahogy a levegő csiklandozza testemet és a néha érkező apró fuvallatok belekapnak a hajamba. Komolyan, miért nem akar velem együtt lenni senki sem? Olyan vagyok, mint valami görög isten, akit márványból faragtak. Oké, azért vannak gondok a méreteimmel, de az ég szerelmére, csak tizenéves vagyok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 26. 14:32 | Link

Emily

Ez a játék jóval veszélyesebb annál, mint amibe bele szabadna mennie. Sőt, túlzottan veszélyes és szigorúan tilos lenne belemennie. Hogy miért? Mert Emily-nek barátja van, ott a párja, Adrian, akivel boldogok és szeretik egymást. Persze jó a kérdés, hogy akkor miért nem a fiúval jött le a stéghez pancsolni és ilyen kétes végkimenetelű fogócskát játszani, de mégis, ott motoszkál benne, hogy tiltott gyümölcshöz ér hozzá.
Ez azonban a játék hevében elfelejtődik, akár egy édes, hatalmas, szőrös állat, úgy bújik be a lány nyakszirtjéhez és lehel rá finom csókot, épp csak annyit, amennyit a játék megkövetel. S mivelhogy veszíteni nem szeret, így ölbe kapva áldozatát arrébb is dobja, hogy ismét menekülőre fogja. Nem gondolja, hogy a másik majd utoléri, az azonban megtörténik. Váratlanul éri a támadás hátulról, két vékony kar tekeredik köré, majd két kecses láb, a hosszú, vizes hajtincsek pedig csiklandozzák a bőrét. Ösztönösen kapja el Emily combjait, hogy biztonságban megtarthassa, szinte észre sem veszi, ezután azonban aljasan érkezik egy csók és egy apró nyalintás a fülcimpájára. A hideg szinte rögtön végigfut a hátán. Ekkor tudatosul benne a pozíció, amit felvettek. A hátának feszülő mellek, a mellkasát érintő ujjak, a vállához simuló csinos arc, a derekát körülölelő lábak... És aztán még ez a pihegés is. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de még a hideg víz se tudna olyan hideg lenni, hogy a férfiassága ne reagáljon erre azonnal. Most aztán jó nagy slamasztikában van!
- Sosem mondtam, hogy savanyú lennék, csak a húgom cukkol vele - hangja mély és kissé rekedtes, nehezére esik, hogy ne forduljon meg azonnal és vegye birtokba azokat a kívánatos ajkakat, amik pár pillanattal ezelőtt még a fülét cirógatták. Nem győzi magát fejbe kólintgatni, hogy foglalt préda. Viszont ebből a szituból nem lesz így könnyű kikecmeregni... - Ha így maradsz, könnyedén visszaadom azt a puszit, ugye tudod? - hangja meglepően lágy és bensőséges, bár őt magát nem lepi meg. Igyekszik annyira oldalra fordítani a fejét, hogy rálásson a lányra valamelyest. Látni szeretni az arcát. Így, ahogy felé fordul fejével, hirtelen olyan közel a lehetőség, hogy összeérintsék ajkaikat. Annyira nagy a kísértés, hogy egy picit mozduljon felé. Mégsem teszi, csak igyekszik elkapni a gyönyörű íriszeket, mielőtt a pillanat végleg elszáll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 26. 15:25 | Link

Nico

A mosoly az arcomon kiszélesedik attól, hogy kezei a combomon pihennek. Bőre a bőrömhöz simul, nincs olyan felületem, amit nem érint. Otthon érzem magam rajta, mellette. Az álmaimban, melyek illetlenül szemtelenek, jól érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok túl Adrian-en teljesen, és nem lenne szabad Niconak ennyire az agyamban lennie, mégis izgalommal alszok el minden éjjel, várva őt.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Adok magamnak néhány másodpercet, amíg elmerengek egy másik életen, egy alternatív világban remélem, hogy most vadul csókolózunk, hevesen dobogó szívvel, érezve a vágyat a másikig. Egy alternatív világban, nem bírunk várni, és a nádasba bújva válunk eggyé, hogy onnan kipirult arccal, csillogó szemekkel somfordáljunk ki. Egy alternatív világban nincsenek gátló tényezők. Ki nem mondott aggodalmak.
- Kedvelem a húgodat.
Francesca érti a dolgát, én pedig értem azt, hogy a lelkem és a szívem most arra vágyik, hogy fentartsam a kapcsolatot. Hogy érezzem őt. Tudom, hogy ez bűnös gondolat, tudom, hogy a testem jelez, hogy ha akarja, értheti, a jeleket, és elutasíthat finoman, hogy ő nem vágyik rám, hogy nem érdeklem. Ráfogom majd a vízre, vagy, csak, mint egy idióta bólogatok. Ő a második fiú, aki érdekel, akit közel akarok engedni magamhoz, aki láthat így, ennyire csupaszon, legyen az a bikinim vagy a lelkem. Észre se veszem, hogy miközben elmélkedem, a mellkasát simogatom, és élvezem, hogy van rajta szőr, még ha bántotta is, pedig nem akartam. Csak azt hittem, kell neki valami kis plusz. Más, mint Adrian, se kockahas, ha csupasz mellkas, de furcsa mód, nem is igénylem.
- Óóó...
Reagálnék valami frappánsat, de nem tudok, mert hirtelen olyan közel kerül az arca az enyémhez, az orrunk összeér, és én azt akarom, hogy ne csak az orrunk. Az agyam vészesen cseng, kérleli, hogy legyen csók, hogy legyen csók, de nagyon. Tudni akarja, érezni akarja őt. Érezni akarom. Érezni akarlak.
Barna szemeimmel pislogás nélkül nézem a szemeit, mélyen elveszve a tekintetébe. Ez nem csak vágy, nem csak fellángolás. Legyőzöttnek érzem magam, ha vele vagyok, és élvezem. Mi ez, ha nem... Édes Merlin, ott vagyunk, ahol mindig, hogy egy jó nagy hülye vagyok, aki zakatoló szívvel, felhevült testtel kínozza magát. De amikor azt mondja, hogy visszaadná - és igen, ez agyamban csak később realizálódik - elpirulok, mégis, az agyam később kapcsol, mint a szám, és így a pirosság csak fokozódik.
- Tudom. Úgyis te vagy a fogó.
Nem mozdulok, nem akarok. Mint egy majom lógok rajta, és ha tehetném, többet is csinálnék. Nem szép dolog, mert érezheti piszkálódásnak is, de nem piszkálni akarom, csak egy esélyt. Mondjuk ezt meg nem mondanám ki, mert akkor megijedne tőlem, és nem jönne a közelembe. Mazochista vagyok, ahogy így rajta lógva, a szemét nézve, ma mellkasát simogatva elképzelem, hogy mi lenne, ha...
- De ha nem akarsz velem játszani, akkor csak úszhatunk, vagy ki is mehetünk.
Ajánlom fel, bár nem akarom, mert nagyon élvezek vele lenni, és ezt megerősítendő lehunyt szemekkel orrommal simogatom meg az orrát. Eszkimópuszi, az már majdnem olyan, mintha... nem?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 27. 10:30 | Link

Emily

Elmosolyodik erre a kijelentésre. Bármennyire is hülyén hangozzék, Francesca-t nem lehet nem kedvelni. Energikus, pörgős, kedves és játékos, belevaló csajszi. Persze megvannak a maga hibái neki is, amiket Nico sem hagyhat teljesen figyelmen kívül, mégis, összességében a tulajdonságai jócskán a pozitív oldal felé billentik a mérleg nyelvét.
A simogató ujjaktól apró hullámokban fut végén testén a bizsergés. Le kellett volna borotválnia. Mégis, ahogy így egymáshoz simulva telnek a másodpercek, már nem érzi úgy, hogy ez a kis apróság bármelyiküket is zavarná. Őt ugye amúgy sem, hiszen köztudott, hogy 30 felett minden valamire való férfi szőrös, csak a huszonévesek játszanak csupasz csigásat. Arról nem beszélve, hogy a férfinak még jól is áll ez az egész, én speciel el nem tudnám képzelni, hogy makulátlanul simán kicsusszanjon a házukból. Egyszerűen nem. Aztán most, hogy ezt így megtárgyaltuk, visszatérünk főhőseinkhez, akik továbbra is vészesen közel vannak egymáshoz. Orruk egymáshoz ér, csupán egyetlen aprócska kis távolságot kéne leküzdeniük.
Nem tudja nem észrevenni, hogy a lány is ugyanazt érzi, mint ő. A vibrálást. Bár hallja, ahogy Emily beszél, szavai mégsem egészen jutnak el Nico agyáig. Milyen fogó? Milyen játék? Teljesen elbódítja a helyzet, az érintések, testük összepréselődése és annyira akarna többet! Ahogy orruk össze-összesimul a lány mozdulatainak hatására. Nico szeme lassanként félárbocra ereszkedik, ajkuk még közelebb kerül egymáshoz, de továbbra sem ér össze. Kínzóan lassan vánszorognak a pillanatok, és mikor már megcsókolná a lányt, eszébe jut Adrian. Persze a megcsaláshoz mindig két ember kell, ő erre mégsem képes. Nem tudja, a másik hogy tud ilyesmire gondolni és hirtelen saját magát is ostorozza, hogy ilyen messzire ment. Ajkát gyorsan Emily arcához kanyarintja és oda nyom egy puszit, majd egy hirtelen mozdulattal háttal beleborítja mindkettejüket a vízbe. Ahogy megérzi az őt körülvevő víztömeget, az agya is kitisztul. A vízből kibukkanva már nevet és úgy fordul a lány felé.
- Én megéheztem, nincs kedvünk inkább enni? - lassan tempózva indul meg a stég felé. Nem szabad, hogy ennyire közel engedje magához, mert csak sérülni fog. Nem akar többet sérülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 27. 13:21 | Link

Nico

Érzem, ahogy a pilláim elnehezülnek a vágytól, hogy végre megérinthessem az ajkait. Érezni, csókolni, szeretni szeretném. Ez az utolsó a legijesztőbb talán a számomra, hogy mindig, mikor eszembejut, szeretni szeretném. Arra kapni engedélyt, hogy szerethessem őt. A szívem szereti. A kezdeti barátság pillanatok alatt csapott át vonzalomba, sőt azt hiszem a vonzalom volt előbb. Majd újra változott, a vonzalom, a barátság, lassan átalakult, és esélyt szeretnék. Mindig ez a legnehezebb. Kapni egy esélyt. Amikor pedig megvan, jön a következő nehézség, hogy azt meg is tudjam tartani. Az első kudarc kellett, most erősebbnek érzem magam. Nem félek annyira a kudarctól. Lehetetlen, hogy ne azt akarja, amit én.
Lassan hunyom le a szemem, meleg lehellete csak fokozza a vágyaimat, és ez az a pont, amikor már nem érdekel semmi. Egy pillanat alatt kezdek el kételkedni ebben az egész meleg dologban, pontosabban abban, hogy nem érdeklik a lányok. Lehet, hogy tényleg aztán én vagyok a gonosz banya, aki minden meleget átváltoztat, pedig nem, tényleg nem. Semmi ilyen szándékom nincs. Tudom azonban, hogy hatással vagyok rá, ahogy ő is hatással van rám. Vibrál a levegő, szikrák pattannak ki folyamatosan a testünkből, és nem csak az enyémből, az övéből is. Kissé balra döntöm a fejem, hogy akkor most történjen meg, végre, csókoljuk meg egymást. Szinte már érzem ajkait az ajkaimon. Aztán...
Elnyílt számba beáramlik a víz, elengedem őt, és köhögve bukkanok fel újra a felszínen. Nem tudom mennyi vizet nyeltem, de azért remélem, hogy az a rejtélyes sellő nem pisilt bele.
- Együnk.
Értek vele egyet csendesen és őt követve kimászok a partra én is, hogy aztán az törülközőt magamra terítve, némán majszoljam a magunkkal hozott dolgokat. Nem értem. Esküszöm nem értem, mert hát ott volt minden. A romantikus pillanat, az a világ egyik legromantikusabb pillanata volt. Az utalására adott válaszomban ott volt, hogy akarom. Éreztem az ajkait, egy töredékmásodpercig az ajkaimhoz simulni. Aztán semmi. Eszünk. Próbálok témát találni, lazán viselkedni, de nem megy. Nem értek semmi. Aztán egy szőlőszem old meg mident, ahogy megpróbálja elkapni, miközben én felé dobom, és amikor sikerül, fordítunk rajta egyet, és ő dobja nekem. Nevetünk, legalább ennyi.
A naplemente pedig minket is hazafelé zavar, így az úton együtt megyünk, de a macskabagolynál búcsút intek neki, és továbbsétálok a Tündérmanóba.


Love Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. szeptember 2. 12:30 | Link

Zay
Lazulás a parton

Ezer örömmel passzoltam le neki az én naptejes flakonomat, miután magamat is alaposan bekentem, leégést elkerülendő. Most már ugyan barnában nyomatom, de a természetes vörös egykori színemhez meglehetősen érzékeny, szeplős bőrt osztott az élet nevű sorsolós játék, úgyhogy kétszer is meggondoltam, hogy naptej nélkül nyáron kimozduljak-e.
Ah, öcskös é hugi most el volt foglalva a saját életével, úgyhogy kellett találnom valakit, akivel kijöhetek, mert egyedül ez már nem buli. A kaja olyasmi, amit meg kell osztani másokkal is. Öcskössel utoljára egy hónapja találkoztam, hugival egyetemben, közösen összeültünk átbeszélni, kivel mi történt. A hóemberes sztoriról anélkül is tudtak, hogy én meséltem volna. Elsőnek szegezték nekem a kérdést: tényleg bűvöltél egy hóembert és bevitted a karácsonyi partira?
Naná, hogy. Csak azt sajnálom, hogy Kedves bá’ lemaradt róla, pedig az ő kedvéért rendeztem az egész ziccert, csupa jó szándékból. Folyton olyan morci, egy kis jó hangulat igazán ráfér az öregre.
Sárki bá bezzeg tudja, mi kell az embernek, tud élni.
- Minek hoztam volna? Butus kérdés, drágám, hát persze, tessék pusztítani, különben megsértődnek a manók – nevettem fel vidáman.
Minek stresszelném túl az életem? Ahhoz túl sok minden vár felfedezésre, hogy ilyesmire pocsékoljam az energiám.
Más kérdés, hogy néha néhányan visszarángatnak azért a talajra, ilyen személyek pl. Nóci és Emily az életemben, meg most már az én orosz mackóm is. Na jó, nem olyan az alkata, csak jó néha összebújni, amikor sikerül úgy intéznünk, hogy hosszabb időt is együtt töltsünk.
- Hogy telt az éved? Hányasra értékelnéd úgy egytől tízig? – Nekem simán egy laza hetes, ami egész jó, amíg ötnél feljebb mozognak a mutatóim, eszemben sincs nekiállni aggódni.
Ráérek majd akkor, ha valaki vérdíjat tűz ki a fejemre, hogy vajon van-e elég vér bennem, hogy megérje a szerencsétlennek.
Na, igen. Szerettem néha ilyen gondolatmorzsákat elhinteni, hogy unalmas pillanataiban kedvenc ismert legilimentorunknak is jusson némi röhögős pillanat.
Bár annyira nem félek attól e, hogy esetleg megfigyelne mentális úton, eléggé jó gyerek lettem mostanában ahhoz, hogy lazítson a gyeplőn, és idén évnyitón is az volt a vicc, hogy nem volt vicc.
Én pedig kegyetlenül jól szórakoztam, és ez a jó nyitány megadta a lendületet, néhány apró mementót leszámítva, de hát oda se neki. Összességében király volt a harmadik évem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rania Brenna Park
INAKTÍV


Vállalkozó | Cicatárs
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 34
Írta: 2019. szeptember 5. 00:18 | Link

Donsange!
Valakin van ruha is Rolleyes | You can let yourself go...

Új rész a kedvenc sorozatomból, VÉGRE! Pontosabban az utolsó, mert most fog végetérni, de nem az lényeg. Most végre megtudom mi történik az angyallal, és a lánnyal, aki mellé "száműzték". Megfelelő helyet kell keresnem, ahol elvonulhatok, és nyugton nézhetem a kis képernyőt, így a stég közele az tökéletes. Behúzódom egy árnyékos részre, magam alá teszem a pokrócot, aztán kiszórom a táskám tartalmát, ami egy egész édességboltot tartalmaz. Nem lehet mit tenni, átlagos napokon is megeszek egy tábla csokit per nap, hát ha még megvan, akkor ez simán megduplázóik, ami mellé pár csomag savanyú gumikukac is dukál.
A rész közepénél járok, épp jóra fordulnak a dolgok, ami azért sejthető, mert a legtöbb dolog mindig happy end-del végződik ezeknél, unorítóan boldogan. Őszintén, nem is a storyline miatt bámulom végig a negyvenötperces részeket, hanem a főszereplő angyali (szó szerint) pofija miatt, akit egyszerűen imádok, és színésznek, énekesnek sem utolsó. Egyszerűen imádom! Egy pillanatra nézek fel, mikor épp nem történik semmi sem, ha mégis, akkor nem maradok le róla, az anyanyelvemen mindent értek, amit mondanak, de ez a tizedmásodperc elég ahhoz, hogy az érkező vetkőzését lássam meg. Olyan könnyedséggel dobja le a ruháit, mintha az itt természetes lenne, holott bárki megláthatja, mint például én! Szeretem, ha valaki vetkőzik előttem, azonban inkább preferálom, ha férfiből van az illető, és nem kislánból. Mert Ő az, alig lehet több másodikosnál, mi történne, ha egy pedofillal találkozna, és az esetleg megerőszakolná. Nem foglalkozom vele sokat, visszatérek az előző szórakozásomhoz. Visszatekerek két percet, mert amíg rá figyeltem, a fülem sem volt nyitja, így lemaradtam. Vagy nem vett észre, esetleg nem akar tudomást szerezni rólam, de be is pucsít, ami még a szemem sarkából is szörnyű látvány, még jó, hogy nem ülök neki háttal, te jó ég!!! Nem akarom látni, miért itt kell nudiznia? Mielőtt még bármi történhetne, esetleg szólhatnék, hogy öltözzön vissza, megszólal a telefonom, ezzel leleplezve engemet. Koreaiul káromkodva nyomom ki, majd később visszahívom az öcsémet.
- Ugye tudod, hogy veszélyes így mutatkoznod? - szólítom meg a lányt, majd réjövök, hogy valószínűleg ezt nem érti, így átváltok angolra. Ő is ázsiai, látszik a szemein, azonban kitudj honnan jött, van két tippem is, mégsem akarom annyira megsérteni. Magamból kiindulva, szarul esik, és rohadt idegesítő, ha valaki lekínait, miközben egyáltalán nem vagy az. Két teljesen különböző hely, ahonnan én jöttem, illetve ahonnan ők. Nem_mindegy!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 8. 11:00 | Link

Zayday Hudson
Kutyakaland

Így, vizsgaidőszak vége felé jólesik egy kis üdítő séta. Az időjárás tökéletes és a nap sem viselkedik hatalmas kazán módjára.
 A stégen leülök, és nézem a kis hullámokat
. Olyan nyugodt itt minden! De ezt már mondtam.
 Ahogy így nézem a vizet, egyszercsak ésészreveszem, hogy a túlpart felől köközeledik egy fekete folt, széles V alakú csíkot húzva maga után. Megfordul a fejemben, hogy egy kígyó, de aztán rájövök, itt nem élnek ekkorák. Akkor mi?
 A választ fél perc múlva megtudtam, amikor is a fekete valami odaért a parthoz, és kimászott rá, majd a négy lába szépen cserben hagyta, és a kutya lefeküdt.
 Abból, amit az ülőhelyemről láttam megállapítottam, hogy valószínűleg egy labradort sodort ide a szél. Vagyis a víz.
 Mielőtt elgondolkodtam volna, hogy miért kezdett bele az úszásba, felállt, körbeszimatolt, majd elindult felém. Mit ne mondjak, a szemeim nagyra kerekedtek.
 Nem feltétlenül jó, hogyha egy esélyesen kóbor eb, aki lehet, hogy veszélyben érzi magát, feléd indul. Főleg akkor nem, hogyha egy stégen vagy, vízzel körülvéve, és a potenciális támadó egy labrador. Bár nem tudom, mennyire maradt ereje vízi harcra, de nem szeretném megtudni.
 Kétszóval esélyem sem lenne, ha nekem esne. Ez viszont nem történt meg. Helyette valami olyat csinált a csapzott állat, amire nem tudtam magyarázatot adni.
 Ahogy mellém ért, rám nézett, bele a szemembe, felnyüszített egy rövidet, majd fejével a könyökömet bökdöste, jelezve, hogy simogassam meg.
 Remegő kézzel eleget is tettem a kérésére, mire ő leült mellém. Nagyon úgy nézett ki, nem olyan régen vesztette el otthonát.
 Töprengésemből ezúttal emberi léptek zaja zökkentett ki. Mikor hátranéztem, a közeledő lányban felismertem Zayday Hudson-t, akiről Lily mesélt nekem.
 A kutyáról nem vettem le a szememet, lassan felálltam, és csak mikor láttam, hogy négylábú pajtásom csak érdeklődve csavarja fejét felénk, néztem a navinésre.
- Szia! Angelica vagyok, levitás. Tudod, az én manóm Lily. - mondtam, hátra-hátra pillantva.
- Nem tudod, kié ez a kutya? Ideúszott, és úgy tűnik, nem régen árvult el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 8. 19:14 | Link

Rania


Élvezem, ahogy a meleg nyári szellő végigsimít fedetlen testemen. Megborzongok a jóleső érzéstől, mire az összes rajtam található szőr azon nyomban égnek ereszkedik. Nem vagyok egy bozontos fajta, ráadásul ami van, az is szőke, szóval tényleg úgy nézhetek ki, mint legalább Hófehérke nudis változata. Lehajolok, majd meglebegtetem immáron hosszú barna tincseimet. Még mindig bánt a tudat, hogy egy hárpia nőci miatt meg kellett szabadulnom gyönyörű tejfel szőke hajkoronámtól, még ha ez egy átmeneti állapot is. Fogalmam sincs, meddig tartanak a hajfestékek, pláne a mágiával felvitt darabok, így szó szerint minden nap álomba sírom magam. Na, jó nem. Tudom, hogy szexi vagyok, még így barnán is. Akár egy görög isten, akit márványból faragtak. Még a bőröm is olyan sima és fehér, akárcsak az említett kőzet.
Észre sem veszem, de reflexből bepucsítok, mikor fülemet hangos nótaszó csapja meg. Nem ismerem a számot, de önkénytelenül is táncolni kezdek a ritmusra. Lassan, szinte már erotikusan állok fel, majd dülöngélni kezdek a zenére. Kezemet végigfuttatom testemen, majd hajamat oldalra döntve azt is megrázom. Nem tudom, milyen nyelven lehet ez a muzsika, de egész jó cucc. Aztán mire jobban beleélhetném magam, már véget is ér, mikor a lány kapkodva kinyomja a telefont. Elmosolyodom szavaira, bár ezt ő nem láthatja, mivel még mindig háttal állok neki.
- Te pedig azt, hogy bámulni nem valami szép dolog – megfordulok, arcomon még mindig az önelégült mosolyom csücsül. – Nos, tetszik amit látsz? – Vágom fedetlen csípőmre kezeimet, majd megfordulok előtte, végül pedig egy meghajlásba zárom le a mozdulatsort. Lehet, hogy első látásra kislánynak nézek ki, de abban most már biztos lehet, hogy egyáltalán nem vagyok az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 15. 16:00 | Link

Angelica

Szinte már az egész kastélyt körbejártam, már mindent felfedeztem. Persze azért nem az összeset, de azért túl vagyok már jó pár helyen. A kedvenceim kedvence, a stég volt. Esküszöm, mindennap eljöttem ide, mintha kötődés alakult volna ki köztünk. Így is van, egy mágikus kapocs. Lehet hogy ez jól jött, egy szép szeptemberi napon. Elég jó napom volt, ahhoz képest hogy még mindig volt bennem egy kis betegség. Szegény Denis-sel mit műveltem múltkor. Erre megráztam a fejem, hogy ne gondoljak rá, milyen rosszul voltam. Remélhetőleg, a héten már elmúlik ez a frányaság, már elég volt belőle. Felmentem a hálóba, ledobtam a cuccomat, átöltöztem. Lesiettem a törzshelyemre, és a lépcsőről útközben majdnem leestem. Szeszélyesek, akárcsak én is. Elértem az úticélt, és akkor megláttam egy barna hajkoronát. Mikor felém nézett egyből felismertem! Levitás tekergő, nem más mint Angelica Black Wing. Mármint Angelica Black. Halottam, hogy honnan ragadt rá a Wing név, és megmosolyogtam. Felém szólt, de nem nézett hátra. Mi lehet az ott? Egek ura, egy tündibündi kutyus!
- De édi! Hm? Ja, szia Angie! Tudom-tudom, ismerlek! - hadartam, mert a kutyussal voltam elfoglalva.
- Nem tudom sajnos. Szegény drágám! - sajnálkoztam, majd rohantam a lány mellé.
Nagyon szomorú vagyok, amikor kóbor kuytusokkal találkozom. Ilyenkor is elgondolkozom, ha van gazdájuk akkor mit keresnek itt? Nagyon szívtelen emberek vannak, játszanak a másik életével.
Megsimitottam a hátát, jelezvén hogy bennem megbízhat, és persze gondolom Angelica-ban is.
- Szerencse, hogy a legtöbb kutyus tud úszni... - sóhajtottam fel.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 15. 16:33 | Link

Dinus

Lazulás a parton


Mostmár teljesen megszokta bőröm, a napsugarakat. Mintha finoman simogatta volna a lelkemet a fény. Régen gyűlöltem napozni, mert amint felmelegedtem, azt hittem felrobbanok mint a bomba. Rendszerint hisztizni kezdtem, és annyira játszottam a hattyúk halálát, hogy valami rossz történt velem. Elestem, kiesett az olvadozó fagyi a kezemből, vagy megtámadott egy vadkacsa. Rémálom volt minden egyes strandon, azaz vízközeli helyen töltött nap. Fordult a kocka azóta, hiszen imádok lazulni, mármint napozni. Miután Dina válaszolt, már nyugodtan vettem egy szenvicset a kosárból.
- Na de Dinus, milyen is lenne, ha nem kérdezem meg? Nem olyan családból származom én! - nevettem fel.
Tényleg így vagyok ezzel a dologgal. Ami nem az enyém, abban miért kotorásszak? Meg kell szépen kérdezni, és azután szabad a pálya. Lelkiismeret furdalásom lett volna, ha az engedély nélkül turkálnék.
- Ne is kérdezd! Egyik fele jó, a másik meg kiváló értékelésű vizsga... Szerintem ez az évem, egy hatost érdemel! És neked 8-9? - kérdeztem kiváncsian.
Ki nem állhatom, ha fele másak a jegyeim. Úgy kell nekem, majd máskor jobban figyelek. Igen, jó lett az év végim. Mások szemében, de az enyémben katasztrófa. Ki is vagyok én? Jobb ha nem mondom ki. Belekezdek azért, egy kicsit bogaras lány volnék. Írtozom, amikor látom hogy valami ferde, szinte a hányinger kerülget. Volt az otthoni szobámba egy festmény, ami mindennap elferdült. A végén már annyira meguntam, hogy azzal gyújtottam meg otthon a bográcstűzet, és kiderült hogy oda van rejtve a szülinapi pénzem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 18. 15:42 | Link

Zayday Hudson
Kutyakaland

Előbb a kutya, utána én. Nem haragszom, csak kicsikét meglep. Mikor végül köszön, kissé megtántorodok. Nem tudom, honnan tudja a nevemet, lehet, hogy Lily beszélt rólam, fogalmam sincs.
 Halkan sóhajtok, mikor mondja, hogy nem tud a kutyáról. Kicsit meghökkenek, amikor bátran odamegy a blökihez, és megsimogatja. Lehet, hogy én vagyok túl óvatos?
 Megjegyzésére bólogatok, és hümmögök. Persze, szerencse. Bár hiába tud úszni, nem feltétlenül szeret. Ismertem egy golden-retrivert, aki fajtájából adódóan profi úszó volt, de ahogy meglátott egy tavat, fülét farkát behúzva fordult az ellentétes irányba.
 Ez a labi viszont láthatóan imádta a vizet. Mikor látta, hogy barátságosak vagyunk, visszafordult a víztükör felé, lefeküdt, és orrát megpróbálta beletenni.
- Nem tudom, mi legyen vele... Talán először valami nevet kellene adni neki. - Gondolataimba merülök, és közben észre sem veszem, hogy pajtásunk odamegy Zay-hoz, és elkezd nyüsszögni.
 Csak a hangjára kapom fel a fejemet.
 - Nincs nálad bármilyen ennivaló? Szerintem azt érzi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 21. 18:31 | Link

Angelica


Hirtelen erős fájdalom kerített hatalmába, ugyanis egy száguldozó méhecske megcsípte az egyik ujjam. Nem üvöltöttem fel, elnyomtam magamban az érzést, ugyanis nem akartam elrémiszteni a blökit. Már egészen kicsi voltam, amikor megtanultam magamba folytani a fájdalmat, vagy az érzelmeket. Főleg akkor, amikor Blake Podmore nevű óvodatársam leszakította a macikám fejét. Legszívesebben bevertem volna a képét, de az óvónéni leszídta őt, persze csak finoman. Aznap anyukámmal közösen vissza varrtuk a pajtásom buksiját, és egy kettőre jobban éreztem magam. Éreztem hogy lüktet a kezem, ezért hálás voltam a levitás lánynak hogy megszólalt, ugyanis elterelődött a gondolatom az esetről.
- Szerintem, legjobb lesz ha felvisszük a kastélyba, ott bizonyára tudnak segíteni nekünk. Ugyanis, a faluban most nem jut eszembe senki. - tanakodtam hangosan. Igaza van Angie-nek, persze hogy elvisszük valahova, nem hagyjuk itt!
- Hát, édes név a Gombóc, de ha neked nem tetszik.... - kezdtem bele.
- Bevallom van nálam élelem, virslis szendvics. Szerintem ízlene a kis barátunknak! - folytattam lelkesen a válaszadást.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 8. 23:28 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Igazi szakértővel van dolga Levélfalás témakörben, úgyhogy jó embertől kérdezett.
- Nagyon-nagyon lassan hullanak. Még ha a száddal nem is kapod el, utána tudsz nyúlni vagy ilyesmi. Viszont, ha az se sikerül, sajnos lepotyognak a levelek, igen. Úgyhogy érdemes lehet először asztal fölött csinálni talán - morfondírozom a jó módszeren. - Mondjuk én egyből élesben, az utcán állva próbáltam. Az egyik arra járó levitás srác meg elharapott előlem egy cukorkát röptében. Nagyon nevettem rajta - mesélem el vidáman ezt is.
Hátamon barátnőm kockás, kékes hátizsákjával ballagok vele a meglepis valahol felé, miközben ő hozza a pizzánkat a kis zacskóban. Így osztottuk el végül a terheket, nekem így tökéletes. Menőn festhetek ezzel az összeállításommal. Biztosan divatot teremtek. Ahogy haladunk, persze mindenféle emberekkel találkozunk, az ismerősökre ráköszönünk. Szembejön aztán egy férfi, aki talán alkatánál fogva, eszembe juttat valakit. Arcom teljesen megváltozik, még a szokásosnál is jobban ellágyul, gyermekien mosolyodom el, az utat figyelve magam előtt.
- Képzeld, Rileynak van egy új alakja, ami nagyon tetszik... amit... nagyon kedvelek - helyesbítek gyorsan, szinte végig se gondolva a javítást. Egyszerűen csak belémvillan, hogy nem akarok félreérthető lenni. Aztán lassan tudatosul csak, miért is nem akarok. Mert a múltkori az rossz volt. Igazán rossz. - Mármint nem tudom, új-e. Nekem az - teszem hozzá. - Floridában láttam először. Beszólt nekünk két ipse és ő így ijesztette el őket - mosolygok szinte rajongva. Ott és akkor meglehetősen kellemetlen volt az a pillanat, így utólag viszont mindent elhalványít az, amit okozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 8. 23:56 | Link

Thomas


 
kora délutáni séta a valahol felé |o| oo



Bólogatva hallgatom a magyarázatot a cukorkaevés mikéntjéről. Nem hangzik annyira nagyon bonyolultnak igazából, szóval kellemes izgatottság jár át, ahogy arra gondolok, hogy fogok én ugrabugrálni a finomságok után Legszívesebben már most ki is próbálnám, ár a csomagokkal talán mégsem lenne túl jó ötlet.
- Á, az utcán szerintem jobb, ott van tered mozogni. Biztos fellökném az asztalt, vagy lefejelném, vagy hasonlók. Majd kipróbáljuk – mondom mosolyogva, ahogy megelevenedik lelki szemeim előtt az az ominózus eset. A levitás srác felugrik, szinte repül a levegőben és elorozza a cukorkát. Legalábbis én valahogy így képzelem el, persze nyilván nem így történt, de milyen mókás lenne már, nem?
Hát, mivel helyettem cipeli a nehéz táskát, naná hogy menőn fest. De tényleg, nincs ezzel semmi gond, a divatot azt inkább hagyjuk, vannak ennél sokkal furább ruhaköltemények meg hasonlók, amik divatosnak vannak mondva. Szerintem meg rém rondák. Mindenesetre Thomasnak szerencséje van, hogy nem rajongok a rózsaszínért, fodrosért, plüssösért és hasonló nagyon lányos ruhadarabokért, kiegészítőkért. Az tényleg picit furcsán mutatna rajta, bár kétlem, hogy bárki rossz szemmel nézne rá, ha egyszer itt sétálok mellette. Mindenkinek egyértelmű lenne, hogy mi a helyzet.
- Tényleg? – kérdezek vissza rögtön mosolyogva. A tetszik kifejezés semmiféle érzést nem vált ki belőlem, már letisztáztam az erre vonatkozó információt. Van valami tök szuper abban a kinézetében, körülbelül ennyi, amit jelenleg én értelmezek. A helyesbítést hallva viszont egy pici szomorú villanás jelenik meg a tekintetemben, túl rövid időre ahhoz, hogy észrevehető legyen. Tudom, miért javítja ki magát, ő viszont ezek szerint nem tudja, hogy nem szükséges ezt tennie.
Emberi alak? – kérdezek vissza rögtön, ahogy az elijesztésről mesél. Nekem természetesen először valami cuki állat alak ugrott be, hiszen eddig csak helyes nyuszi fülekkel láttam őt. De az tényleg cuki volt, legszívesebben meg is simogattam volna őket, kíváncsiságból. De valahogy kétlem, hogy ott állattá változott volna. – Nagyon félelmetes volt? Nem látták átváltozni? Vagy pont az ijesztette meg őket?
Kérdések tömkelegét zúdítom szegény barátomra, és még vissza is fogom magam. Közben kényelmesen baktatunk a kis tavacska felé, mert hát na nyilván hova máshova mennénk, ha nem vízközelbe, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 9. 00:11 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Tudni talán tudom, hogy nem szükséges kijavítanom magam és hogy minden rendben, minden tisztázott már, csak érezni nem érzem még. Túl eleven még az az emlék. De halványul majd, ez biztos.
- Emberi alak, igen - bólogatok. Jé, arra nem is gondoltam, hogy esetleg azt lehet hinni, valamilyen állat képében tűnt fel. Pedig az ábrázatom biztos erre engedhetett következtetni. - Nem látták átváltozni, mert háttal volt nekik, egy törölközővel a vállán - mutogatom kezemmel, hogyan volt ráterítve. - Magától attól ijedtek meg, hogy... hát elég... tiszteletet kölcsőnző. Egy magas, erős férfialak - részletezem kicsit, hogyan fest. Láthatta Riley általános formáját velem, ami egy sudár langaléta. Akár törékenynek is tűnhet néha. Na ez az új külső viszont nem. Nagyon nem. - Igazán... különleges arccal - próbálom valahogy leírni a vonásait. Nincs a kifejezéskészletemben a "karakteres", pedig az illene a legjobban hozzá. Noha igaz, szavaimnál többet mond az, ahogyan beszélek róla. Ahogy csillog a szemem, ahogy él a lényem. Most aztán végképp ezer szerencse, hogy átbeszéltük már ezt az ügyet. El se akarom képzelni, ha anélkül álltam volna elő ezzel, hogy mennyire odáig vagyok az új, izmos, daliás Rileyért.
Annyira elmerültem a témában, hogy fel sem fogom, merre tartunk, csak már mikor a tóparton sétálunk. Vajon ide jöttünk? Vagy megyünk még tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 9. 01:04 | Link

Thomas


 
megérkezvén a valahova, kora délután |o| oo


- Állatként már láttad? Nyuszifülekkel nagyon cuki a női alakjában! – kotyogok közbe izgatottan, majd rögtön a szám elé is kapom a szabad kezemet és megrázom a fejemet, hümmögve, miszerint 'bocsi, közbevágtam, folytasd csak'. Pont ez az a dolog egyébként, amivel anno Riley felkeltette az érdeklődésemet, feloldotta a hangulatot, hogy képes legyek egyáltalán megszólalni nála. Szóval az átváltozásainak témája mindig is izgalmas volt számomra. De most inkább tényleg csöndben maradok és hallgatom azt, amit mesél a barátom. Az is éppen elég izgalmas. Sőt.
A tiszteltet kölcsönző kifejezésen elgondolkozom, majd ahogy jobban lefesti már kezdem érteni, hogy milyen lehet. Riley általános formájáról meg, amit láttam, csak annyit, hogy nem sokat fogtam ám fel belőle akkor. A hosszú ujjaira, na azokra emlékszem. De tény, hogy nem tűnt olyannak, mint amit most leír.
- Tehát valami kigyúrt, ijesztő alak lett, akiről rögtön lerí, hogy egy apró legyintéssel kiüt bárkit, aki kekeckedik vele – összegzem nagyjából az elképzelésemet. Nagyon félelmetes lehetett, mármint azoknak a beszólogatós ürgéknek biztos, de nyilván ez is volt a cél. Thomas meg teljesen el van ájulva ettől az új Rileytól, nyilván az is eléggé hozzátesz, hogy milyen körülmények között mutatta meg így magát Riley. Bár amúgy is eléggé imponáló tud lenni egy ember, nem muszáj még meg is védenie a másikat. Töprengve nézek magam elé, ahogy ezek járnak a fejemben. Mint ahogy akkor sem a folyosón, úgy most sem érzem azt, amit nagyon nagyon régen azokat az Annies fotókat nézegetve éreztem. Most leginkább kíváncsiságot érzek, meg némi elismerést, örömöt amiatt, hogy ennyire fel van dobva tőle, és némi kis aggodalmat. Igen, ez az, megvan mi az a gondolatfoszlány, amit keresgélek a sztori eleje óta.
- Elég durva dolgokat mondhattak, ha Riley szükségét érezte annak, hogy ilyen alakra váltson – jegyzem meg halkan. Ó nem, nem kérdezem meg, hogy mégis mit szóltak be. Biztos, hogy nem volt semmiség. Igazából ezzel csupán azt próbálom kifejezni, hogy erre gondolok, ez a meglátásom, ami vagy igaz, vagy nem. – És ezt az alakot fogja amúgy gyakrabban is használni, vagy csak ilyen végszükség esetére?
Visszább veszek egy picit a tempóból, bár eddig sem siettünk túlzottan, így viszont sejthető lesz, hogy hamarosan megérkezünk. Már látszik a stég, ami szerencsére teljesen kihalt. Jelenleg oda tartunk. Bár többféle elképzelésem volt, de végül emellett döntöttem. Arrafelé vesszük hát az irányt, hamarosan pedig már a kissé recsegő deszkákon sétálunk. A legszélén megállok, gyorsan szétnézek a vízfelszínen, majd észreveszem egy csónak sziluettjét a távolban. Tökéletes. Visszafordulok és rámosolygok Thomasra.
- Nos, az a bizonyos valahol egész pontosan itt van. De, lehet akár ott is – mutatok először a stégre, majd be a tó közepére. Amíg ezt elmondom a kis ladikocska már közelebb is ér hozzánk, felismerhetővé válik az idősebb úr, aki a csónakokat szokta bérbe adni. A bácsi a stég szélére kormányozza a csónakot, egy pálcaintéssel kiköti majd kecsesen „partra” lép, kissé megemeli a kalapját felém, majd biccent Thomas felé és fütyörészve elsétál a falu felé.
- Van kedved csónakázni egyet, vagy csak a benne lévő pokrócokat használjuk fel egy vízparti piknikhez? – ismét megkapja a választás lehetőségét tőlem a barátom, miközben finoman előre-hátra hintázok a lábamon. Mosolyom az állandósulni látszik, mialatt a mozdulatlan víztükrön álló csónak előrébb siklik, amíg a kötél engedi. Majd vissza az eredeti helyére. Gond egy szál se, nem kell evezni, a hydromágia ismét milyen jól jön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 9. 02:02 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Láttam állatként, bár a nyuszifüleket, azt hiszem, nem adta még elő nekem. Viszont most annyira le se kötnek, még az sem, hogy milyen cuki lényként volt már hozzá szerencsém. Az meg azért nem semmi. Most az foglalkoztat, amit mesélek.
- Nem kigyúrt - rázom a fejem szemöldökösszevonva. Egy viking sem kigyúrt, hanem simán izmos. A kigyúrtról valahogy nekem nem igazi erő jut eszembe. Márpedig, amit ő sugárzott, az volt. Nyers erő. - De igen. Így - bólogatok aztán, mert a lényeg átmegy a lánynak és az a fontos.
- Éppen elég komoly dolgokról beszélgettünk. Ültünk a homokban egy máglya mellett, én megöleltem őt vagy ilyesmi, és ekkor mondtak valamit, aminek a felét se értettem, csak azt, hogy azon gúnyolódtak, hogy... hát hogy nem itt kéne romantikáznunk - fogalmazom át saját nyelvemre az elhangzottakat. Tudom, hogy nem várta el barátnőm, hogy részletezzem, viszont a felvetése valahogy erre sarkallt. És tessék, már meg is érkezett neki egy példa arra, amit mondtam: mindig ezzel jönnek nekem. Nyilván, a jelenlétében nem. Ő ezeknek nem tanúja. Nem is baj.
- Nem tudom - felelem nagyon csöndesen a kérdésére, miközben egy picikét megszakad a szívem. Erre még nem is gondoltam. Mármint arra, hogy talán nem látom többé. Az iszonyatos lenne. Nyelek egyet és próbálom ezeket kiűzni a fejemből. Inkább igazítok egyet Lau táskáján a vállamon és rámosolyogok magam mellé.
Követem őt a stégre. Ide jöttünk volna? Érdeklődve figyelek. Itt vagyunk? Megérkeztünk? Barátnőmről a csónakra nézek, mikor oda mutat. Üdvözlöm az idős urat, mélyet biccentve neki és kicsit utána pillantok, aztán megint visszafordulok a szőkeséghez. Csónakázás vagy vízparti piknik? Túl jól hangzik mindkettő. Végül előrébb sétálok a fadeszkákon, ezzel adva meg válaszom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 9. 19:32 | Link

Thomas


 
kora délután |o| oo


Buta közbeszólásom mintha meg sem történt volna, legalábbis semmi reakciót nem váltanak ki Thomasból az elhangzottak. Egyáltalán, abszolút semmit. Furcsa. A rossz szóhasználat viszont persze, hogy válaszra készteti. Biccentek csupán rá, nem kezdek el magyarázkodni arról, hogy nem ilyen testépítős kigyúrtságra gondoltam, vagy az olyasmire, amire rámondjuk, hogy izomagyú. A többiből leszűrhető, hogy értem, miről beszél, csak néha olyan ügyesen tudok fogalmazni magyarul, mintha külföldi lennék.
Felszisszenek az átváltozás kiváltó okát hallva, és már nem is csodálkozom azon, hogy Riley olyan formát választott. Összeszorul a torkom, hiszen tudom, hogy ez mennyire mély sebeket ejt rajta. Fájdalmas téma. Az meg csak súlyosbítja a hirtelen rám törő érzést, hogy bár nem úgy, mint azok az emberek, de én is ezzel jöttem neki. Attól, hogy most ott volt vele a férfi, és megvédte, valószínűleg utána meg is nyugtatta, egy icipici öröm szivárog bele az amúgy pocsék érzések közé. Biztos jól végződött az a kis kiruccanás végül.
- Biztosan bármikor szívesen átvált neked abba, ha kéred, ha szeretnéd – osztom meg vele a véleményemet kedvesen. Nem hiszem, hogy Riley megtagadná ezt a kívánságot, valahogy nem tudom elképzelni, hogy ilyet tenne. Főleg, hogy ezzel mennyi örömet tudna okozni Thomasnak.
Megérkezünk a helyszínre, így egy időre magamba fojtom a további gondolataimat a témával kapcsolatban. Tudom, hogy hamarosan meg leszünk zavarva úgy is. Még jó, hogy tudom, én szerveztem az egészet. Izgatottan figyelem, hogy a barátom mit szól a fejleményekhez, ám ezt az érzést rövid időn belül felváltja a zavarodottság. Nem tetszik neki? Vagy azt se tudja, hogy mit mondjon, de tetszik neki? Vagy még túlzottan a felidézett események hatása alatt áll? Oké ez utóbbi eléggé valószínű mondjuk. Fejemet egy picit lejjebb hajtom, vállaim feljebb húzódnak, ahogy egy görnyedtebb pózt veszek fel. Feszélyez most ez a némaság, magyarázkodni támad kedvem tőle, vagy mentegetőzni; de inkább csöndben maradok, tudván, hogy csak értelmetlen dadogás lenne belőle. Egy szót sem szól, csak áll ott némán, majd rettenetesen hosszú idő múlva – nekem legalábbis annak tűnik – a csónak felé indul. Ez most akkor mi? Akkor vízre szállunk?
Kérdőn pillantok rá, majd sóhajtok egy aprót. Biztos azt akarja ezzel mondani. Különben hátrálna. Óvatosan lerakom a csomagot az egyik ülőrészre a gondosan összehajtott pokrócok mellé, majd visszamegyek Thomashoz a táskámért. Automatikusan nyúlok a vállához, és elkezdem levenni róla a pántokat, de szerencsére a mozdulat közben észbe kapok, hogy ez nem a legjobb ötlet. Ehhez tényleg túl nehéz a táska, megütné ha lejjebb csúsztatnám a szíjakat. Így hát még éppen időben fejezem be a műveletet, hogy még ne folytassa magától az útját a pánt lefelé, visszahúzom a kezemet és csak tartom felé. Egyértelmű, hogy mit szeretnék, talán az indoka is: lényegesen könnyebb lesz beülnie a csónakba, plusz súly nélkül.
- Szállj be kérlek – mondom csendesen és amíg ő ezt megteszi addig én feszülten figyelek a vízre, hogy meg se rezdüljön semmi sem. Így a ladikunk teljesen nyugodtan áll, semmi imbolygás, semmi mélyebbre süllyedés. Mintha nem is történt volna semmi. Majd a kötél eloldása után beszállok én is, óvatosan elhelyezkedem a fiúval szemben, a táskát a csónak aljába rakom le. Az majd később fog kelleni. Térdem finoman a barátoméhoz ér, mivel annyira messze nincsen egymástól a két ülőhely. Igaz ezt a érintkezést megszüntethetjük azzal, ha valamelyikünk picit oldalra csúszik, de nekem így tökéletesen megfelel. Kivárok még egy kicsit, majd elemi mágiával mozgásba hozom a csónakot, pontosabban a vizet körülötte, hogy arrafelé haladjon, amerre szeretném. Lassan haladunk csak, hiszen szokatlan ekkora tárgyat mozgatni, de legalább egyenletesen, billegés nélkül tesszük. A kis tavacska közepe táján megállunk, körbenézve csodálom a gyönyörű őszi színekbe borult fákat, a tó felszínén itt-ott úszkáló leveleket. Hát, nekem nagyon tetszik.
- Beszéltetek Rileyval a dologról, tudod a parton történtekről, meg a korábbiakról? – most már kettesben vagyunk, nem hallgathat ki minket még véletlenül sem senki, így visszatérek ehhez a témához, megkérdezve végre, ami már akkor a felmerült bennem, amikor mesélte, hogy már megint azzal jöttek neki. Közben az ölembe veszem a pizzás csomagot, készen arra, hogy kinyissam, amikor Thomas is úgy gondolja. Feleslegesen nem hűtöm ki a kaját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 9. 20:33 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Nem ejt olyan mély sebeket. Rajtam a bántás ejt mély sebeket. Az, hogy ezek a tévhitek érkeznek hozzám mindenfelől, azelőtt csak értetlenül állok és összezavar. Hevességem is csak ennek szólt, mikor kifakadtam barátnőmnek emiatt. Naív vagyok és gyakran befolyásolható. Azért, mert ennyien utalgattak rá nekem, egy időben komolyan elgondolkodtam rajta. Elgondolkodtam azon, tetszenek-e srácok. De nem bírtam másra jutni, mint hogy nem. Semmi gondom nem lenne vele, hogy melegnek néznek, ahogy azzal se lenne bajom, ha muglinak vagy mondjuk magyarnak. Mert nem tudom, mi bajom lehetne vele. Amitől ez más, az a fajta gúny és ellenségesség, ami ehhez a mássághoz társul sokakban. Úgyhogy nem elég, hogy olyannak hisznek, amilyen nem vagyok, még szemétkednek is vele. De barátnőm ezt nyilván nem tette. Szóval nekem eszembe se jut őt idekeverni.
Elgondolkozva bólogatok, bár fogalmam sincs, mégis hogyan lehetne erre megkérni Rileyt. Nem érzem túl helyénvalónak. De mindegy, remélem, kérés nélkül is láthatom ismét, ha meg nem, majd kitalálom, miként adjam elő neki, amit szeretnék.
Nem veszem észre, milyen vagyok most. Lehetséges, hogy az iméntiek hatása alatt vagyok még, igen. Pedig tetszik, ami történik. Hogy ne tetszene? Csak talán fel sem fogom igazán. Nem tudom. Picit, mintha kívülről szemlélődnék. Mintha egy mozifilmet néznék. Aztán észreveszem, ahogy Lau, mintha összehúzná magát. Homlokomat ráncolom. Figyelem csónakba rendezkedését és várom, én mit tegyek. Elkezd megszabadítani a táskától.
- Ó... vegyem le? - kapcsolok és zavart mosollyal lekapom magamról.
- Oké - bólintok és közelebb húzódom a stég széléhez. Megkapaszkodom az egyik tartóoszlopban, miközben lelépek a csónakra. Nem imbolyog. Ez biztos a lánynak köszönhető. Felmosolygok rá, miközben leülök. Ő is csatlakozik hozzám. Kezd visszatérni eddigi, kissé merengő vonásaimba a szokásos élet. Ide-oda nézelődöm. És elindulunk. Csodálkozva mosolygok, pedig már tudhatnám, mire képes barátnőm. Tekintetem kérdezi is: ezt te csinálod? Viszont azt hiszem, inkább csak költőien. Szeretem, ahogy összesimul térdünk. Visszanézek a távolodó stég felé és körbe a fákon, a vidéken. Innen soha nem láttam még.
- Hm? - fordulok oda hozzá, amikor megszólít. Hogy miről beszéltünk Rileyval? Ja, hogy arról, hogy... jó, értem.  - N-nem. Még nem. De... de majd akarok. Jó lenne - vonok vállat és látszik rajtam, már nem vagyok ennél a témánál lélekben egyáltalán. Most ezt elraktam. Nem tudok ennyi mindenre figyelni. Tudom, eddig meg pont attól nem tudtam elszakadni. De csak mert idő kellett. Mostmár elszakadtam, már nem akarok visszatérni. Nem, köszönöm. Csak, ha Lau mindenképp szeretne. Viszont attól, amiről érdeklődött, nekiáll kicsit visszakúszni az egész és ezért elkezdem rázni a lábam, ám az nekikoccan a lányénak.
- Jaj, bocsánat - állok le feszült mozdulataimmal egy csapásra és nyúlok a térdéhez, megfogom, elnézést kérően mosolyogva rá. Ettől pedig szépen kiszáll belőlem minden idegesség. Feloldódom ismét. Mivel alig vettem észre, hogy ismé nyomasztani kezdett valami, így az sem tűnik fel, ahogy ez köddéfoszlik. Picit közelebb csúszom ültömben, hogy combunk jobban összesimuljon.
- Mostmár tudnék enni - bólogatok kedélyesen, ahogy készíti elő a pizzát. Miközben bíbelődik vele, újra nézelődni kezdek, egyre jobban csillogó szemekkel.
Itt vagyunk a tó közepén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 9. 21:37 | Link

Thomas


 
kora délután a tavon |o| oo


Véleményem szerint nincsen abban semmi sem, ha megkéri a dokit, hogy váltson alakot. Bár lehetséges, hogy csak amiatt nem, mert én ezt majd meg fogom tenni. Úgy érzem, hogy hamarosan nem fogok szívinfarktust kapni attól, ha a mellettem ülő nő helyén egy férfit fogok látni. De persze, ha Thomas szerint nem ildomos ezt felhoznia neki, majd csak talál más módot erre.
- Ühüm – „mondom” bólogatva a táska kapcsán. Fantasztikus, hogy néha micsoda zseniális módon tudom én kifejezni magamat. De most aztán tényleg millió dolog van a fejemben a randival kapcsolatban is, és én még soha életemben nem szerveztem ilyet. Oké, ezzel nem mondtam semmi újat. Szóval eléggé a hatása alatt vagyok annak, hogy én szerveztem, meglepetéssel, póttervvel. Ahhoz is külön B tervet, ha valami miatt az mégsem lenne megvalósítható, vagy nem működne, plusz figyelek az időre, szóval mindenre. És persze izgulok, hogy mennyire fog tetszést aratni úgy az egész. És még mennyi minden van hátra. Na, még jobban izgulok. Remek.
- Ha tudsz, vagy szeretnél evezhetsz is ám, nem akadályozlak meg benne. Így olyan … egyszerűbb … varázslatosabb – alig láthatóan megvonom a vállamat miközben szavakat keresgélve próbálom kifejezni, igen, ezt én csinálom. Nem hiszem, hogy tudnék evezni, és nem szeretném most kipróbálni, mert azért nem olyan meleg a … ó … egek. Hydromágus vagyok az ég szerelmére! Mégis mi történne, ha vízbe esnénk? Gyorsan visszamásznánk a csónakba, megszárítanám magunkat, és iszonyat nagyot nevetnénk az egészen. Mindegy, így kicsit olyan, mintha mi csak utasok lennénk, és lenne egy kis láthatatlan figura a csónak orrában vagy valahol, aki evezne helyettünk. Mi ez ha nem romantikus?
- Meseszép, igaz? – kérdezem meg tőle mosolyogva, amint ő is körbekémlel. Még én sem láttam innen lombhulláskor a tájat, nyáron úsztam már a tóban, de hát az ugye más. Felteszem kérdésem, ám hamar rájövök, hogy nem szeretne már erről diskurálni. A lábamnak koccanáson csupán elmosolyodom, feltett szándékom finoman visszalökni az övét, ám hamar leteszek erről, amikor hozzámér. Csupán egy picikét rázom csak meg a fejemet, jelezve hogy semmi gond, igazán mókás volt, még ha a mozdulat oka nem is az. Közelebb csúszik hozzám, és egy pillanatra minden gondolat kiszáll a fejemből. Mit is akartam? Valami volt, valami fontos, valami ami miatt idejöttünk a tó közepére, távol mindenkitől. Jaj megvan!
- Oké – mondom, majd előrébb csúszok én is, nehogy lebillenjen a pizzásdoboz a lábamról. Térdem nekiütközik a másik ülőhelynek, de ez most nem annyira jut el a tudatomig. – Szóval, most már akkor elmondom, hogy miért is álltam elő azzal, hogy máshol együnk – kezdek bele, miközben vetek egy elégedett pillantást a legfelső pizzás dobozon szereplő S betűre. – Azért tartott annyi ideig a mieink elkészítése mert speciálisat kértem. Megcsinálták nekem, mert ott dolgozom, és mert besegítettem tegnap. Az étlapon nem szerepel, nem is fog soha, és kizárt dolog, hogy a közeljövőben ilyen készüljön. Egyetlen kitétel volt, amit be kell tartanunk: ne olyan helyen fogyasszuk el, ahol egy rakás ember látja. Ja és ne reklámozzuk. Ezért vagyunk most itt. Szóval tessék, íme a meglepi-speciál-pizza-Lau-módra – vigyorodok el, ahogy kinyitom a doboz tetejét, láthatóvá téve a sok kis minipizzácskát, amik különféle formájúak. Főként állat alakúak, cicák, kutyák, nyuszik, sárkányok, unikornisok – utóbbi kettőt mekkora szenvedés volt megcsinálni, te jó ég – de akad sima kör alakú is, amin minipók szövi a hálóját, sőt pár szívecske alakú is. Meg tényleg, mindenféle. Egy élmény volt előkészíteni a tésztát hozzájuk. Az ízük pedig egyrészt a fiú által választott pásztorpite, de van húsimádó, vega, sonka-gomba-kukorica, szóval hagyományosak.
A másikba van a sima pásztorpitéd. Jaj, és van forrócsokink meg narancslevünk is. A táskámba van két termosz - teszem még hozzá vigyorogva. Készültem, senki nem mondhatja, hogy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 9. 22:02 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Megrázom a fejem, sokatmondó, derűs kifejezéssel. Dehogy szeretnék evezni. Pompás ez így. Ahogyan a vidék is, igen. Egy sóhajjal pásztázom a környéket.
- Igen - értek egyet a lánnyal. Meseszép. Viszont figyelmem a tájról visszaterelődik barátnőm meg az ebédünk felé. Abbahagyom a mocorgást, nyugton maradva hallgatom. Ja hogy van még meglepetés? Azt hittem, a csónakázás volt az. Szemem egyre jobban elkerekedik és hol Laut nézem, hol lesandítok a pizzára. Jó ég, hát mi lehet ezzel a kajával, ami miatt ilyen titkos? Felnyílik a doboz fedele és...
- Azta - véleményezem, belenevetve ámuló szavamba. Lehajolok oda, hogy jobban szemügyre vegyem őket a lány ölében. Ez aztán a vegyes társaság! - Nagyon klasszak - pillantok fel a szőkeségre, aztán szemlélem tovább a kínálatot.
- Egy kis narancslevet kérhetek szépen? - egyenesedem fel. Még mindig irtó szomjas vagyok. Mikor megkapom az innim egy pohárba töltve, emelem azt Lau felé, majd kortyolok. Kinyitjuk a másik dobozt is és jöhet a pizzaevészet. Jólesően hümmögve burkolok, egy-egy mini pizzát alaposabban megnézve magamnak, mielőtt a számban landolna. Gyakran nézelődöm körbe is a tóparton, miközben falatozunk, szabad kezemmel combomon támasztva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 9. 22:40 | Link

Thomas


 
kora délután a tavon|o| oo


Hol van az megírva, hogy csak egy meglepetés lehet? Ugye, hogy sehol. És miután már kellően felcsigáztam a barátom érdeklődését és kíváncsiságát fel is fedem a különleges ételt. Amiben semmi különleges nincs ugyebár valójában. Csak a forma. És hogy miért ilyen titkos? Hát mert naná, hogy az összes kis lurkó ilyen pizzát szeretne, ha megneszelnék, hogy mi bizony ilyet is tudunk. Persze amíg oda nem kerültem, addig senkinek eszébe sem jutott ennyi plusz munkát bevállalni, pár mókás mini falatért.
- Köszönik szépen – vigyorgok vissza a véleményt hallva. Bizony, klassz kis figurák. Az én kedvencem a minipolip, de abból csak két darab van. Sok helyet foglalnak a csápok ugyebár. De az a legcukibb.
- Máris – jelentem ki, és már nyúlok is a táskám felé, hogy előszedjem mindkét termoszt. Először az övét töltöm ki és nyújtom át neki - egy narancslét az úrnak -, majd kiszolgálom magamat is forró csokival. Vagyis, meleg csokival, mert hűtök a hőmérsékletén. Ha hirtelen feltámadna a szél, vagy hasonló, akkor majd jól fog jönni a meleg ital. Meg a pokrócok is itt vannak végszükség esetére.
- Hm, ezt kóstold meg – nyújtok oda egy nyusziformát Thomas felé, játékosan még imitálom is, ahogy ugrál. Engem határozottan a bolognaira emlékeztet az íze, de sokkal finomabb, mint amit otthon szoktunk csinálni. A helyzet viszont azt, hogy én elég hamar eltelítődöm a pizzától, végül is fél nap ez az illat van az orromban, szóval pár minipizza után inkább csak figyelem a barátomat, a tájat. Majd megindítom a csónakot, persze figyelmeztetés után. Na nem mintha nagyon himbálóznánk, a poharakban lévő ital is csak alig rezdül meg. Lassan, komótosan haladunk a tó másik partja felé. Egy szomorúfűzfát céloztam be, ami sárgás leveleit a víztükör fölé lógatja. Muszáj végigsimítanom rajtuk, annyira szépek.
- Jut eszembe, ma kaptam választ a biológiai anyámtól. Azt írta, hogy jó neki a kedd, úgyhogy eljön a faluba este. Kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani – osztom meg a legújabb fejleményeket a barátommal. Arról beszámoltam neki, hogy milyen döntésre jutottam, meg arról is, hogy küldtem neki baglyot. Ezt még nem volt alkalmam elújságolni. – Ó, és mondhatod ám nyugodtan, hogy merrefelé csónakázzunk, ha valamelyik fa, vagy levél szimpatikus, odamegyünk. Az ugrálva elkapkodást azonban nem annyira ajánlom – utalok a tatyómban lapuló doboznyi cukorkára. Tényleg, még azt is meg kell majd kóstolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 11. 20:30 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Részemről ellakmározgatok még egy ideig. Mondjuk elég komótosan csinálom, úgyhogy nem termelek be rémesen sokat. Tetszik, hogy megindulunk picit. Meg úgy egyáltalán, minden tetszik. Állandó, néha maszatos mosolyom ezt remekül mutatja.
- Ó - ér váratlanul a nem akármilyen fejlemény barátnőm biológiai anyukájáról. Viszont rajta úgy látom, nem spilázza fel túlzottan ez. Csak tájékoztat engem. - Én is - értek tehát csak szolidan egyet a kiváncsisággal, elgondolkozva rágódva az utolsó falatok egyikén. Nem igazán tudom eldönteni, Lau tényleg nem izgul a dolog miatt, vagy csak magának se vallja be, hogy teszi. Teljesen rendben van az is, ha nem igazán foglalkoztatja ez. Csak nem akarom magára hagyni az idegességével, ha mégis.
- Menjünk arrafelé - mutatok pár másik, benyúló fa irányába, miközben megtörölgetem a számat és iszom kicsit zárásul. Kellemesen elteltem. Vigyorgok kicsit azon, hogy ezek után a levelek után nem kéne vetődni. Hát jó.
- Köszönöm, nagyon finom volt minden - mosolygok a lányra, miközben haladunk arra, amerre szerettem volna. Beszélgetünk még közben tovább arról, hol fognak találkozni a hölggyel, meg visszakanyarodunk kissé a munkahelyéhez is. Mármint nem berontunk a csónakkal oda, hanem arról eszmecserélünk. Meg megnyugtatom afelől, hogy már tök elmúlt minden sérülésem, mintha nem is lettek volna.
- Ringatózhatunk kicsit? - kérdezem, mert akármilyen békés ilyen simán siklani, hiányzik az ingás élménye. Meg ahhoz főleg kell, amit hirtelen ötlettől vezérelve tenni készülök. Cinkosan elmosolyodom, majd megtámaszkodom a mögöttem lévő, a csónak hátában lévő ülésen, fenekem hátrébb csúsztatom, és ajkaimat összeszorítón koncentrálva elkezdek besüppedni a két hely közti részbe. Leülök így az aljára, miközben lábam marad a padon átvetve, fejemet pedig a másik deszka támasztja. Igen. Tökéletes. Oké, fejnél kemény picit, de ez most nem számít. Jóleső sóhajjal veszem fel végső helyzetem, pislogva a fölöttem úszó felhőkre, az őszi fák susogó lombjára, és élvezem, ahogy ringat a víz.
- Jössz? - paskolgatom meg a helyet magam mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. október 11. 21:22 | Link

Thomas


 
kora délután a tavon|o| oo


Nem igazán tudom még úgy hova tenni magamban ezt a fejleményt. Persze, kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani. De tényleg, fogalmam sincs, hogy mire számítsak. A legegyszerűbb hát ha pontosan olyan sztoikusan vélekedek az egészről, mintha csak azon tanakodnék, vajon rántotta vagy tükörtojás lesz-e másnap reggelire. Teljesen mindegy, mindkettő megfelel. Magamat ismerve aznap leszek csak ideges. De akkor is feltett szándékom egyedül találkozni vele. Iszonyatosan jól esne,nagyon örülnék neki, ha Thomas elkísérne és tudom nagyon jól, hogy csupán kérnem kellene már jönne is. Azonban úgy érzem, hogy ezen inkább egyedül kellene átesnem. Utána úgyis azonnal ellátom őt információkkal.
Végigtaperolom a sárga fűzfaleveleket, néha felnevetve, ahogy megcsikiznek, majd kormányzom is a kívánt irányba a csónakot. Nem hiszem, hogy túl sokan megközelítenék így a fákat, elvégre arrafelé már nem annyira a mély a víz, simán zátonyra lehet futni. Persze ezt is megoldom, hogy nekünk ilyen gondunk ne legyen.
- Egészségedre! Hoztam sütit is, vagyis inkább édességet – árulom el ártatlanul mosolyogva. Még szép, hogy hoztam … vagyis egészen pontosan Thomas hozta, mivel ő cipelte a táskát. De ez most mellékes. Keresztül-kasul bejárjuk a tavat, mindig kiszúrunk egy szimpatikusabb facsoportot, ami felé elkanyarodunk, miközben egyik téma követi a másikat.
- Pe-persze – felelem egy kicsit meghökkenve és megszüntetek mindenféle irányítást. Meg is billen egy kicsit a csónak, ahogy a víz visszaveszi az uralmat. Óvatosan segítek csak rá, hogy jobban érezhető legyen a ringatózás. Éppen megkérdezném, hogy így jó-e, amikor a barátom elkezd helyezkedni. Félrebillentett fejjel figyelem, próbálok rájönni, hogy vajon mire készül. Pont most lenne könnyebb dolga, ha még nem ringatóznánk, de sebaj. Áh, értem már! Kényelembe helyezi magát. Hát, engem sem kell kétszer kérnie, az egyszer tuti. Lepakolom gyorsan a pizzás dobozokat, visszazárom a kulacsokat, majd először is odanyújtok neki egy pokrócot, párna gyanánt tökéletes lesz. Majd felállok egy nagy mosollyal az arcomon, hogy csatlakozzam hozzá.
- Hoppá, ezzel nem számoltam – kuncogok fel, amint megbillen a csónak a mozdulatomtól és kis híján keresztül esek a lábtartóként szolgáló deszkán. Miért is gondoltam, hogy ez nekem olyan egyszerűen fog menni? Rémesen rossz az egyensúlyérzékem. Óvatosan egyenesedek fel újra, lábamat átemelem a deszkán és csak ez után ülök le, noha nem ez a leglogikusabb módszer. De, legalább stabilan vagyok, egy darabig. Oké, ez az imbolygás kikészít, de akkor se állítom le a ringatózást. Nem és kész! Megoldom, valahogy akkor is megoldom.
- Oké, azt hiszem meg vagyok – jelentem ki hosszadalmas kínlódás után, bocsánatkérő mosollyal az arcomon. Hát ez ciki volt. De végül csak sikerült elhelyezkednem esés nélkül. Voltak rizikós pillanatok azért bőven. Felpillantok a felhőkre én is hangosat szusszanva ettől a békés, nyugalmas érzéstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 11. 22:10 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Awh, pokróc! Hát így már egyszerűen mesés! Behajtogatom fejem alá, úgy, hogy mellém is lógjon, a lánynak is legyen majd, mikor csatlakozik, mivel hogy csatlakozik. Ugyan rögtön lehullik sajnos a takaró az ülésről, amikor reflexből emelkedem meg barátnőm megbillenésére, hátha el kéne kapjam. De megvan, megtámaszkodott. Huh. Megkönnyebbülten rámosolygok és visszahelyezkedem szépen. Várom őt magam mellé, és nemsokára megérkezik végre.
Szusszanok egyet, felnézve újra az ég felé. Kezeim mellkasomra pihentetem és átadom magam a ringatózásnak. Nem vetek fel új témát, nem állok neki semmiről beszélni. Csak heverek a csónak aljában, Lau mellett és élvezem a finom, őszi napsütést, a víz csobogását, a fák susogását, a bongyorodó felhőket, barátnőm közelségét. Rátekintek magam mellé és érte nyúlok. Összefonom ujjainkat, így nyugtatom kezeinket hasamra. Elringatózunk a tavon, amíg hűlni nem kezd az idő, a partra terelve minket. Ideje mennem úgyis. Búcsúzunk az újabb, pompás randi után. De csak holnapig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa