36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. május 6. 15:22 | Link

Lily

Ezt a kérdést még nem tették fel, és nem is morfondíroztam rajta soha. Ki is teszi fel magának a kérdést, milyen a saját házában lenni. Számomra magától értetődik, hogy jó. Ez lehet azért is, mert nem a véletlennek gondolom, hogy Navinés vagyok, meg jó érzem magam a házban, még így egy nagyobb kihagyás után is. Visszafogatták a csellengőt.
- Jól érzem magam. Soha nem gondolkoztam ezen a dolgon, mert alapból jól érzem magam a házban. Pedig tettem arról, hogy lehessen egy kis bizalmatlanság. Kihagytam a tanulmányaimban egy kis időt, ami nem egy tiszta sor volt. Tisztázva lett az egész, és ennek ellenére visszajöhettem a házba. Aminek nagyon örülök. -
 Válaszoltam meg neki a kérdését, miközben elhelyezkedünk a stég szélén, körülbelül ott, ahol nem is olyan régen én helyezkedtem el.
- Te hogyan érzed magad a házadban, a kastélyban és az órákon? Sikerült valamennyire megszoknod itt? Elnézést a sok kérdésért, gondolom, ezeket sokan felteszik neked. Olyan tipikus fordulat egy elsőévessel való beszélgetés alkalmával. Ne haragudj. -
 Mosolyogva mondom ezt neki. Remélem nincs elege ezektől a kérdésektől, és nem fogja azt érezni, minél előbb legye vége a beszélgetésünknek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 6. 16:40 | Link

Benedek

   -Én is jól érzem magamat. Legalább nem kell fél évente költöznöm. - mondtam. Na igen, költöztem anyukámmal eleget. De tényleg sokat. Magyarországon is éltem pár évet, de legtöbbet Ázsiában laktam, például Japánban nagyon sokat voltam. Lengyelországba azért visszamennék! Viszont Ojmjakon még mindig a legjobb hely a világon. Utána jön Moszkva, majd Lengyelország. Meg persze Japán is szép volt, csak meleg.
   -Te honnan jöttél? Magyarországról, vagy csak a neved magyar?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. május 6. 17:49 | Link

Lily

Elég rövid és tömör választ ad a kérdésemre, de ez engem egyáltalán nem zavar. Nem nagyon szeretem én sem, ha túlzóan sokat beszélnek, ha azt tömörebben is eltudják mondani kevesebbel is.
- Ezek szerint nagyon sokat költöztetek a szüleiddel. Meg tudhatom mi volt ennek az oka? Nem kell válaszolnod erre, ha nem szeretnél beszélni erről. Legalább azt mond el nekem, hol laktál eddig. Ha akarsz, mesélhetsz is, hogyan érezted ott magad. -
 Próbálom kihúzni belőle, melyik országban lakott eddig. Arra pedig nem kell válaszolni, miért is jártak sok helyen, lehet, olyan oka van, amit nem szívesen mondana el. Én meg nem vagyok olyan, hogy azonnal kell tudnom mindent.
- Igen, én magyar vagyok. Szegeden születtem és ott is élek a családommal. Szüleimmel, nagyszüleimmel, testvéreimmel, a barátaim is ott vannak. Utóbbiak nem tudják, milyen iskolába járok, csak annyi, hogy bentlakásos. Ők nem varázslók, és nem hinnének nekem, ha elmondanám ezt nekik. -
 Válaszolok neki, és egyben a szívem el is szorul, hiszen mugli környezetből jöttem, ezáltal a barátaim is azok. Ha megtudnák, milyen képességekkel rendelkezem, megijednének, vagy őrültnek gondolnának. Jobb a békesség, én nehezen viselném, ha emiatt kellene megszakítanom velük a kapcsolatot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 6. 18:00 | Link

Benedek

   -Csak anyukámat érdeklik a muglik, engem pedig vitt magával. Apukám is jönni szokott, de nem mindig. Laktam én mindenhol. Lengyelországban, Japánban, otthon Oroszországban, Spanyolországban, Angliában, Amerikában, meg egy persze Magyarországon. De mindig másik városban. Nem mindenhol éreztem jól magamat, de Lengyelországot kifejezetten szerettem. Persze csak Oroszország után! - válaszoltam. Tényleg elég sok helyen éltem, és voltak olyan helyek amiket szerettem, annak ellenére hogy sosem barátkoztam. Annak nagyon örültem, hogy nem kellett iskolába mennem, mint a mugli gyerekeknek, de otthon Ojmjakonban jártam egy évet suliba. Jó volt, meg minden, tanultam egy csomó dolgot. De ezt nem mondom el nagyon senkinek se elsőre, mert sokan előítéletesek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. május 6. 19:03 | Link

Lily

Eléggé világlátott leányzó, azt meg kell hagyni. Biztos nehéz volt neki a beilleszkedés, amikor odaköltöztek az egyes országokba.
- Furcsa az állandóság itt gondolom a számodra, vagy inkább vágytál már arra, hogy egy olyan helyen legyél, ahol tudod, sokáig fogsz biztosan lenni. Irigyellek, amiért olyan sok országban voltál eddig. Biztosan jártál szép helyeken. Ha szeretnél egy társat a kastély felfedezéséhez, akkor csak küldj egy baglyot, és én pillanatokon belül melletted leszek, és már mehetünk is. Kisebb lesz az esélye, hogy eltévedsz, és nem fognak zargatni a folyosókon a szoknyapecérek, ha egy pasival vagy. -
 Érdeklődöm afelől, hogy melyik érzés a jobb számára. Itt, hogy tudja biztos hely lesz ez számára évekig, vagy a sűrűbb, de más országokban való rövidebb élet. Mindeközben felajánlom számára, hogy körbevezetem a kastélyban, hogy ne tévedjen el.
- Szólj ám rám, ha nagyon nyomulok. Szép lány vagy, és nem ajánlatos egyedül császkálni a kastélyban huzamosabb ideig, mert némely ravasz srác a suliban lesi ám a magányosan járkáló hölgyeket. -
 Remélem, nem irtózik az ilyen szövegtől, mert elég, ha csak az egyikünk, az az én. Nem szeretem az ilyen szövegeket, bugyutának látom, de itt ez jön be a legtöbb csajnak. Szeretném, ha nem értené félre, és van még esélyem a beszélgetés folyamán komolyabban vesz majd engem, amiért tenni is fogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 6. 20:17 | Link

Benedek

   -Jártam önvédelmi tanfolyamra még Japánban. Tudom hogy hogy kell az olyanokat földre teríteni. Eltévedni meg nem fogok. Rajzoltam egy térképet, ami igaz hogy még félkész, de majd továbbrajzolom felfedezőútjaim során. Egyedül szeretek általában felfedezni új helyeket, nálam ez így van rendjén. Azért köszönöm szépen! - mondtam. Már van gyakorlatom az új helyek felfedezésében, amiket egyedül szoktam meg, és szeretném továbbra is egyedül felfedezni a dolgokat. Nem arról van szó, hogy nem szeretem mások társaságát, hanem arról, hogy felfedezőútjaimat csendben, zenét hallgatva szoktam megtenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. május 9. 11:08 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| április 17. kedd


- Annyira nem furcsi ám - tettem hozzá gyorsan, mielőtt tényleg elszalad a volt rellonos. Nem akartam megijeszteni, senkit nem szeretek riogatni, főleg nem ilyennel. Én nagyon szeretem a brekiimet és ezeket a dolgokat is imádom velük. A néha kidomborodó kis nyomokat a pocimon, vagy éppen a nagyon érdekes pocihullámzást. Mondjuk a kistesó még ennyire nem nagy és aktív, de már néha ő is. Klaranál sokkal később vettem észre, hogy mennyire ott van velünk. Mondjuk azt mondta a néni ez normális, ott nem tudtam, mit is kell érezni, itt már eléggé.
- Hát az ő babájuk is, velük nincs ott végig, de szeretnék, gondolom. Elmondhatják neki mennyire várják, meg ahogy rugizik, olyan, mint aki válaszol - vontam meg picit a vállam, ahogy az ölemben lévő tündérke éppen összenyálazva a fél arcom adott puszit. Mosolyogva simiztem a fejecskéjét, aztán megkerestem neki azt a nyúlánk plüssnyuszit, ami a táskámból szokott kilógni és neki is adtam.
- Nagyon várjuk, jó lesz, sok pici talpacska lesz velem otthon… meg Volttal - tettem gyorsan hozzá, aztán meg a kislányomról a pocis lányra néztem. Szerintem jól állt neki, csinos kismama volt, ő nem is volt akkor, mint egy elefánt, aminek én éreztem magam, mondjuk a nyolcadik hónapban néha, mikor rendesen elég volt, ha Lewy gyorsabban sétált el a kekszemmel, mikor már nem szabadott többet enni és nem értem utol. Kellemetlen.
- Nem tudom… vagyis… nem szeretem mikor nem velem van vagy az apukájával, ő a mi brekink, nekünk kell rá vigyázni, de gondolom anya meg Lewy anyukája jön és vagy ők, vagy Hannah meg Sebby - meséltem, azt tudom hogy hozzánk kötik a párost, mert hát mégiscsak a férjecske legjobb barátai, mindketten, de hogy a pindur keresztszülei is, azt nem annyira sokan.
- De jó, akkor lesz is pajtija a családban. Gratulálok nekik, mi is ezt csináltuk… mármint pont elég pici volt még Kiva meg Benji fia, mi vigyázgattunk rá néha, én előtte is csináltam. Meg ugye Keve picii - gondolkodtam el, mert végülis elég sok baba fordult meg nálunk, még én vártam a miénket. Bár akkor sem attól tartottam, hogyan fog menni majd vele, az is fura pocibizsergés volt, de inkább maga a szülés. Hát nem is lett szebb az elvártnál, de azért még ott azt éreztem meg is halok, utólag lehet ennyire azért nem kellett volna megijedni. De akkor se olyan nagyon jó...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2018. május 25. 20:48 | Link

Lily

Akkor egy kemény csajszival állok szemben, akivel nem lehet szórakozni, mert könnyedén lever bárkit. Nem minden napi, hogy egy lány önvédelmi tanfolyamot el végez, de hasznos dolog.
- Nem érdemes veled packázni, ha nem akarja az ember, hogy baja essen. Ettől független, szívesen segítek neked, de ha egyedül szeretsz barangolni, akkor rendben.
 Tiszteletben tartom mások döntését, és amúgy sem szeretek rámenős lenni. Bár van olyan szituáció, amikor ez nagyon kellene. Visszafogom most a bókot, de nem mondok le erről a beszélgetésünk folyamán.
- Aranyos vagy, hogy térképet is készítettél. Felkészültél mindenre, bár ez a kastély elég sok meglepetést tartogat. Engem sokszor meglepett, tény és való. -
Mesélem el a tapasztalataimat neki. Nem voltam ilyen felkészült, mint ő, de mindent megtettem, hogy ne így legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2018. május 29. 01:56 | Link

Tulipánhercegnő heart

Bár Alíz értetlenül tekint rá, Aaron tudja, hogy a cuki pofi már rég ellopta a lány szívét, úgyhogy inkább azon kellene aggódnia hogyan szerzi vissza tőle, mikor az a bizonyos hölgy beállít, és keresni kezdi kedvenc szőrös barátját.
 - Ezek a modern gyerekek - mondja öregesen reszketeggé változtatott hangon fejrázva. - Már nem is találkoznak egymással, folyton csak üzengetnek. Meg amúgy is - vált vissza normál hangra -, te élőben sokkal nagyobb élmény vagy.
Ezt dicséretnek szánja, hiszen őszintén örül a lánynak. Aki éppen arra kíváncsi, hogy az ebet miért nem postázta vissza, ha neki úgyse kell. A kérdésre válaszul először csak gúnyosan felröhög, aztán azért szavakkal is elmagyarázza a dolog lényegét:
 - Mert szerinte elbírok egy olyan felelősségteljes feladattal, mint a kutyatartás. De nem. Amúgy meg éppen költözik, pakol, hurcolászik, Töpszli csak láb alatt lenne. De ezt nem akarja bevallani neki, mert megsértené a kis vakarcs hatalmas lelkét, úgyhogy inkább úgy tesz, mintha engem vizsgáztatna.
És milyen sok mindent el is mond a férfiről, hogy az első adandó alkalommal lazán lepasszolja a feladatot. Na, de Aarontől úgy igazán ez is várható. Persze Alíz is nagyon jól ismeri őt, és mindig sokkal ügyesebben bánt vele, mint bárki más. Az újdonsült tanár úr most is szót fogad a vörösnek, és letelepedik a stég szélére a lány mellé háttal a víznek. Lábait kinyújtja, kezeivel maga mögött támaszkodik le.
 - Sosem tudtam megmaradni sokáig egy helyen - vonja meg a vállát, és talán el is intézné ennyivel, ha nem Alíz kérdezné. - Találtam valakit, aki miatt talán érdemes mégis megpróbálnom. Aztán lehet, hogy két hónap múlva már csak a nyomaimat találod erre, mert ha kell, gyorsan tudok iszkolni.
Ennyi, kész. Egy kis megnyílás, némi őszinteség, és már zárkózik is vissza a gunyoros álarc mögé.
 - És te? Megvolt a barátnőddel a nagy összeborulás és egymásra találás?
Aaron emlékszik a szőkére, de csak nagy vonalakban. Az biztos, hogy a lány sose bírta őt, na, nem mintha adott volna neki okot rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. május 29. 21:55 | Link

Aaron

Ő élőben sokkal nagyobb élmény. Mindjárt elpirul.
- Ezt eddig is tudtuk - mondatához hozzátoldana még egy drámai haj hátradobást is, de a kezében pihegő kutyus ebben egy kicsikét megakadályozza. Egyébként, ahogy most jobban megnézi ezt a töpszli állatot, tulajdonképpen tényleg el tudna vele tölteni egy-két éjszakát. Vagy többet. Ez majd még természetesen függ a kutyus viselkedésétől a nap további részében.
- Kutyát tartani majdnem ugyanaz, mint macskát. Annyi a különbség, hogy őket sétálni is vinned kell. Igazából nem kell hozzá nagy tehetség vagy ész, már nem bántásból mondom - sietve teszi még hozzá, amolyan megnyugtatásként, mert igazából nem tartja Aaront butának. Kettejük közül nyilván a férfinak van több esze, több éves utazás és megkomolyodás ide vagy oda.
- Ez a te bajod, látod? - vet egy pillantást az ölében valószínűleg már alvó kutyára, majd a férfi felé fordul. Pár pillanat hatásszünetet tart, ameddig tanulmányozza még egy kicsit az arcát, elvégre több évig nem látta ezt a csodálatos arcot, valamikor pedig be kell pótolnia az elmaradott időt. - Folyton ilyen negatívan gondolkozol. Most komolyan semmi nem ragadt rád abból a sok pozitivitásból, amíg velem laktál? Miért mondod, hogy két hónap múlva akár megint távol lehetnél innen, csak mert nem jött össze egy kapcsolatod? Nem szabad így gondolkoznod. Néha igenis azt kell mondanod, hogy de, ez sikerülni fog, vagy hogy ez meg fog maradni, ez tartós lesz, az meg jó és boldog leszek. Hidd el, Aaron, te is lehetsz boldog, nem kell mindig mindenhonnan rohannod. Vagy menekülnöd, amelyik szimpatikusabb.
Egy apró vállvonással fejezi be a monológját, aminek körülbelül a fele jut majd el a férfi tudatáig, vagy ha esetleg minden, akkor csak egy részét fogja majd figyelembe venni. Aaron ilyen szinten javíthatatlan, Alíz mégis mindig készségesen a segítségére siet, legyen szó bármiről. Ha ilyen szövegeket kell lenyomnia, hát legyen.
- Meg, persze, sírtam is rendesen - nevetve gondol vissza az emlékre, amely akkor nem volt egészen ennyire vicces, ám annál örömtelibb. Hiányzott neki a barátnője és hiányzott neki Aaron is. Ahogy pedig visszakapta mind a kettőt, a férfi már rögtön arról kezd el beszélni, hogy ez csak átmeneti időszak és hamarosan lehet megint elhagyja az országot. Vagy a kontinenst. - Ti amúgy találkoztatok egymással? Nem is tudom már. Szerintem Gwen nem bírt téged. Vagy csak jól játszotta, hogy de.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 30. 20:49 | Link

Ⓑⓔⓝⓔⓓⓔⓚ

Mi is lenne velem térkép nélkül? Valószínűleg eltévednék egyfolytában. Örülök hogy tiszteletben tartja a mindent egyedül fedezek fel szokásomat. Közben észrevettem, hogy a kezemet kicsit felsértettem. Aucs, fertőtlenítő meg pont nincs nálam. Gyorsan le kéne kezelni, a biztonság kedvéért.
   -Elmegyek lefertőtleníteni a kezemet, még mindig vérzik. Köszönöm a beszélgetést, szia, további szép napot! - köszöntem el tőle. Elindultam, és a stégtől nem messze még integettem a fiúnak.
Utoljára módosította:Slivovics Lily, 2018. május 30. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2018. május 31. 21:54 | Link

Tulipánhercegnő heart

- Persze hogy - vigyorodik el a lány magabiztosságán, hogy aztán végighallgassa a dorgálásnak hangzó, bár valószínűleg nem annak szánt szavakat.
 - Á, tudom én. Már vártam is mikor hozod elő észbeli hiányosságaimat, a tehetségtelenségemről már nem is beszélve - sóhajt drámaian, és úgy néz a vörös nőszemélyre, mintha teljesen a lelkébe taposott volna. - De azért reméltem, hogy van benned némi tapintat. Most mélységesen csalódtam benned
- teszi a szívére a kezét, még némileg el is fordul.
Azért a valódi szidásra mégiscsak visszatekint a lányra. Van baja elég, és igaza van Alíznak, szeret menekülni. Ha valami hirtelen komollyá válik, ő felkapja a nyúlcipőt. Nem tehet róla, nem hisz a csodákban. Márpedig az, hogy őt szeresse valaki, felér egy valódi csodával.
 - Jobb érzés, ha rosszra számítasz és mégis jó lesz, mintha vársz valami csodálatosra, de végül pofára esel - válaszol kivételesen komolyan a lánynak. - Az tudod fájdalmas, és még az orrod is betörhet. Hát nem néznék ki borzalmasan törött orral? - folytatja aztán elkerekedő szemekkel, megjátszott felháborodva.
És el is tereli a témát Alízra, aki szerencsére kapható a váltásra.
 - Fogalmam sincs, hogy nektek nőknek miért kell mindenen sírnotok - rázza meg a fejét értetlenkedve. - Jah, szerintem se bír. Pedig nekem a néha a neve se jut eszembe. Eskü nem tudom mivel húztam fel - vonja meg végül a vállát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. június 2. 19:12 | Link

Aaron

- Ha már kezd eltűnni belőlem a tapintatosság, az csakis a te hibád lehet. Elvégre veled éltem éveken keresztül - csalódottan húzza el a száját, tekintetével Aaronét keresve, hogy ezek után még a vállait is megránthassa hozzá. Igazán nem esik nehezére ilyet játszani a férfival, az meg még inkább könnyebben megy neki, hogy kioktassa őt. Egyszerűen imád felette anyáskodni, és bár ez túlzottan idegesítővé válik egy idő után, neki fel sem tűnik, hogy néha meddig képes elmenni. Számára ez csak baráti tanácsadás, semmi több.
- Jó, de nem feltétlenül kell pofára esned. Megkaphatod azt a csodálatos dolgot, ha teszel érte egy kicsit, és te nem vagy se egy lusta, se rossz ember, úgyhogy csak össze kéne szedned magad egy kicsit, aztán minden rendben lenne, hidd el - bizakodva még egy mosolyt is megereszt, hogy ezzel is növelje Aaron életkedvét, vagy bizalmát, vagy a reményeit, igazából mindegy is, hogy mit. Szeretné, ha végre a férfi is boldog lenne és nem mindig a dolgok végét várná, majd rögtön le is lépne, ahogy az bekövetkezik.
Gwen említésére jól láthatóan felvidul és ki is zökken ebből a depresszív társalgásból a boldogságról. Mosolyogva kezdi ecsetelni az egyesülésük történetét, arca ki is pirul a nagy mesélésben. Mindent elmond a férfinak, a kétségeitől kezdve az ajtón való bekopogáson át a már házban történő beszélgetésig. Aaron válaszára is csak akkor reagál, ahogy ő ezt mind elmondta neki, és csak azután néz rá ismét, amint már kap levegőt.
- Egyébként nem tudom, hogy miért nem bírt. Lehet tudta, hogy el fogsz rabolni - mosolyodik el, holott ilyesmiről igazából szó sincsen. Inkább fordítva lenne, Alíz rabolta el a volt navinést. - Pedig csak rád kell nézni, hát ki ne imádná ezt a csodás embert? Olyan szép pofid van - álmodozva sóhajt, erre pedig végszóként az eddig az ölében alvó kutyus is felébred. Előbb csak mocorogni kezd, majd egy nagy ásítás után kimászik a lány öléből, felfedezőútra indulva.
- Olyan aranyos, hát tényleg nem értem hogy vagy képes tőle megválni. Értem én, hogy ott van Sheza meg minden, de csak nézz rá. Majdnem olyan édes, mint te vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2018. június 3. 20:30 | Link

Tulipánhercegnő heart

- Jó tanítvány vagy, csak így tovább - vigyorodik el félretéve a megjátszott világfájdalmat. Gondolatban még átfut azon, hogy hogyan lehet az, hogy időnként felbukkan mellette egy-egy nő, aki az életéből mindig hiányzó anyaszerepet betölti, és őt ez sose zavarja. Pedig a saját anyjától kirázza a hideg. Először Bia, aztán Rachel a cégnél és most Alíz. Vajon a megmentendő kisfiút látják benne? Az elég nagy csalódás lenne. Olyan gyámoltalannak tűnik, hogy azt hiszik gondoskodásra szorul? Vagy csak ezekben a nőkben teng túl az anyáskodós hajlam. Igen, biztos ez lesz. Dönti el végül, és gondolataitól sötétre színeződő írisze újra felhőtlen kékre vált.
Közben félig-meddig lemarad Alíz motiváló szövegéről, de a "minden rendben lenne" szlogenből és a mosolyból nagyjából leszűri, miről is lehetett szó. Válaszul kedveskedőn összeborzolja a lány vörös fürtjeit, s mikor visszahúzza a kezét, finoman megsimogatja a feje búbját. Alíz mindig is aranyos lány volt, de a szavai nem elegek ahhoz, hogy az Aaronben mélyben benne lévő sötétséget kiűzzék. Talán soha senki nem lesz rá képes. Aaron nem is akarja, hogy bárki megtegye, mert ez az árny a része, és nélküle nem lenne önmaga.
Figyelmesen szemléli a lányt, miközben ő elmeséli, hogyan is találtak újra egymásra a barátnőjével.
 - Nem kell a nyalizás királylány. Tudjuk, hogy tökéletes vagyok, erre kár is szót pocsékolni - emeli fel állát büszkén a férfi.
A kutya mozgolódására odatekint, de aztán fordul is el tőle. Egyáltalán nem érdekli az eb.
 - De csak majdnem, ez a lényeg. Sheza pedig túlszárnyal mindkettőnket, és, ha az én királynőm azt mondja, hogy a kutyának mennie kell, akkor az úgy is lesz - bólint komolyan a férfi, aki rendes macskarabszolgához méltón teljesíti az úrnő parancsait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2018. június 23. 23:43 | Link

Aaron

Aaron dicséretére nem túl szerényen meghajol, ajkai halvány mosolyra húzódnak. Jó néha így csak leülni és beszélgetni vele, vagy ami a kedvence, leülni a tévé elé és nézni a rosszabbnál rosszabb reklámokat, majd csak egymásra nézni, amolyan „most mit néztünk” tekintettel. Sokszor szavak sem kellenek hozzá, hogy megbeszéljék, melyik volt a legrosszabb, amit valaha láttak. Mert volt egy pár, és nem, nem volt könnyű dönteni köztük.
Az együttlétük – mármint nem romantikus értelemben – alatt volt szerencséje jobban megismerni Aaront, és most már bátran kijelentheti, hogy igenis sok mindent tud a férfiról. Tudja, hogy milyen nyomott tud lenni néha, és ilyenkor (meg úgy mindig) nehezen viseli, ha Alíz önkényesen leülteti, hogy adhasson neki egy lelkesítő beszédet. Nem nagyon szokott figyelni, ahogy most sem teszi, ez viszont sosem tántorította el a lányt attól, hogy ne folytassa ezeket a rögtönzött felvidításnak szolgáló monológokat. Szereti Aaront és jót akar neki, még ha ezt a férfi nem is érzékeli - vagy csak nem vesz tudomást róla.
- Ugh, és nagyképű is. Nem tudom hogyan szedted össze a barátnődet, de szeretnék vele váltani pár szót – fintorog is egy sort, majd vet egy lenéző pillantást a férfira. – El sem hiszem, hogy ezt kiejtetted a szádon. Meg akarsz rontani, vagy mi? Ennél is jobban, mármint – javítja ki saját magát gyorsan egy szemforgatás kíséretében. Aaronnal lakni három évig… Azért ragad az emberre egy s más. Kár, hogy fordítva ez nem működött valami miatt.
- Örülök, hogy legalább Sheza megmaradt olyan, amilyen. Egyébként, ha már itt tartunk, azt hittem legalább őt is elhozod. Ő jobban hiányzott, mint a te tökéletes arcod. Meg mindened.
Alíz imádta Shezát. Az a macska volt az abszolút kedvence, míg együtt éltek a férfival, és talán a macskának sem volt olyan közömbös a lány. Legalábbis reméljük, mert más összetörné szegény Alíz szívét.
- De amúgy mesélhetnél már a barátnődről, akinek ilyen édes kutyája van. Komolyan, hogy sikerült felszedned? Melyik kevésbé rossz szöveged dobtad be a sok közül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 17. 03:05 | Link

Leus <3
-Két héttel a játszótéri után, pár nappal a robbanás előtt-

Két hosszú hét tellett el a játszótéri találkánk után.
Rájöttem, hogy egyértelműen szerelmes vagyok Leusba. Gondoltam egye fene, elmondom neki valahogy. Azt beszéltük meg hogy a stégen fogunk találkozni. Most itt ülök a szélén, a lábamat lelógatom, és várom hogy felbukkanjon Leila.
Sütöttem neki sütit. A kedvencét. Remélem ízleni fog neki.
Öltözékem egy fekete pólóból, rövidgatyából és sportcipőből áll.
Alig várom hogy újra lássam a tökéletes arcát, a szemeit melyben mint egy labirintusban elveszhetek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. július 17. 16:12 | Link

Lilibesz <3

Gyors léptekkel közeledett a stég felé, még a ruháját igazgatva út közben. Fogalma sem volt róla, hogy miért izgult, nem tárgyalásra ment, legalább is remélte. Lilo azt mondta neki, hogy beszélni szeretne vele valamiről. Öltözete egy rózsaszín ujjatlanból, fehér szoknyából és fehér szandálból állt.
Már messziről felismerte Lilibesz alakját, ahogy a stég szélén ült. Egyből gyorsabban is ment, és a szíve is gyorsabban vert.
   -Szia Lil! Miről szeretnél beszélni? - tért a lényegre, miközben leült a fekete hajú lány bal oldalára. Mikor kicsit hozzáért kellemes bizsergés futott át rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 17. 18:35 | Link

Leus <3

Mikor Lei odaült mellém torkomon akadt a szó, vagy hogy szokták mondani. Valami értelmeset próbáltam kinyögni, amiből csak annyi lett:
   -Izééé... öö... sütöttem neked sütit! - adtam oda neki, és átkaroltam a vállát. Reméltem hogy nem fogja leszedni a kezemet magáról, olyan jó érzés volt. Mintha egy Istenhez értem volna hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Lukács Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 75
Írta: 2018. július 19. 19:15 | Link

Lilibesz <3

Pont a kedvence! Lily tudja hogy mit szeret Leila és mit nem. Elfogadta a sütit, és evett is egyet. Nagyon jól esett neki.
    -Mi vót ez az izééé... ööö? - nevetett. Ahogy ismeri a fekete hajút, sosem szokott ilyen hangokat kiadni de kitudja? Lehet amíg nem találkoztak, addig rászokott ezekre.
Egy hirtelen ötlet miatt az ölébe tette a tálcát, és Lil ajkaira tapadt. Pár másodperc múlva gyorsan elszakadt tőle, elmormogott egy 'Bocsánato'-ot, és elrohant.
Utoljára módosította:Lukács Leila, 2018. július 19. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

People aren’t perfect - except when they smile.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. augusztus 7. 16:43 | Link

Egyetlen Fanni
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!


Csak mi ketten voltunk ott; két fiatal ült a stég szélén, egy gyönyörű és egy gyönyörködő. Te és én. Lábunk a vízbe lógott, cipőink valahol mögöttünk várták, hogy a bennünk tobzódó szavak végül megtörjék a csendet. A néhány héttel ezelőtt még anyjuk után sorjázó kiskacsák mostanra egyedül úsztak. Felnőtt mind.
Pillantásom még a közelben úszó, serdülő gácsér útját követte, de jobbom a tiéd után nyúlt. Kezedet kezembe vettem, és mielőtt ölem biztonságába rejtettem volna, ajkamhoz emeltem, és múló csókot adtam rá.
Minden véget ér egyszer.
- Veled megyek - mondtam, és átsandítva rád, elmosolyodtam. A számszéle megreszketett ugyan, de biztos voltam a dolgomban. Nélküled, bármit is hozzon az élet, nem akarom. - Pénteken felmondok Romániában, és az ajánlólevelet elküldjük Linnek. Már persze, ha kapok.
Az sem érdekelt, ha a vezetőség nem hajlandó megtenni nekem ezt a kis szívességet. Akkor majd a nulláról indulok, vagy annál is mélyebbről, tekintve az előéletemet és a bőrömről soha le nem mosható priuszomat. Nem érdekelt. Az egyetlen, ami számított, az volt, hogy melletted leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. augusztus 7. 17:20 | Link

Csakazenyém Noel  Pirul

A gyűrűk, amelyek szétfutottak lábaink elől a víz színén, tekintetedben tükröződnek, és én csak bámulom, akárcsak a nap, mely nem mer fényszikrákat csiholni a szemedbe, mert fél, hogy annak a tűznek a lángjai, melyek benned égnek, őt is megvakítanák.
Hallgatom a lélegzeted, mely elől féltékenységében a szellő is elrejtőzik, mert édesebb, kívánatosabb lenni nem tud nála. Kezed az enyémért nyúl, én pedig ujjaidra simítom sajátjaimat, oda, ahol már régóta a helyük van. Csókodat látva a nap pironkodva kezd elbújni a horizont mögé, de útja lassú, ő sem akarja túl korán megfosztani magát látványodtól.
Szavaid hallatán elönt az öröm, szívem repkedő kismadárként ostromolja bordáim ketrecét, legszívesebben azokat áttörve szállna át a te mellkasodra. Aztán elönt a félelem, mert tudom, hogy mindezt értem, értünk teszed, és ha a sors ostoba játéka folytán a jövőnk nem lesz olyan derűs, amilyennek szeretnénk, örökké engem fog nyomni ennek a döntésnek a terhe. Aztán megnyugszom és elmosolyodom, mert mellettem vagy, és mert elképzelni sem tudom hogyan is lehetne rossz egy olyan jövő, amiben te benne vagy.
 - Szeretlek - mondom, mert bár tudod, nekem jól esik, hogy hallhatod. Fejemet a válladra hajtom, testemmel neked dőlök. - Furcsa lesz ott. Idegen és más, de veled élhetek majd, és most jelenleg a boldogságodon kívül csak ez fontos nekem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. augusztus 7. 18:50 | Link

Egyetlen Fanni
Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt mégis megállunk.
Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.


Nagyot nyeltem. Nem azért amit mondtál. Nem is, mert féltem volna az újtól, a változástól vagy a jövőtől. Ismertél, tudtad, hogy bármit is hozott volna a sors, bátran elé álltam volna. Az igazság az, hogy a múlttól tartottam, és a szeretteim, a szeretteink hátrahagyásától. A szürkévé válástól, az elmúlástól. A feledésbemerüléstől.
- Mit gondolsz, mennyire fognak ott jól fogadni egy valaha javítóintézetben nevelkedett és néha még ma is agressziókezelési problémákkal küszködő pyromágust? - nevettem rád, ahogy feléd fordultam,  és rászorítottam tenyerembe simuló ujjaidra. Annyira szerettelek, hogy szinte biztos voltam benne, hogy az érzés képes lett volna felemészteni, ha hagyom. A rabod lettem. Többé nem vágytam más nőre, ez pedig nem üressé, hanem éppen ellenkezőleg, egésszé formált.
Sokáig kellett erre várnom, de minden egyes nap megérte.
Anyám egyszer azt mondta a zajos és kíméletlen világ elől karjaiba menekülő Sárának, aki már órák óta zokogott egy fiú miatt, hogy egy nap majd rátalál az az egy, aki istennőként tekint rá.
Nekem te lettél az istennőm.
- Fanni - szólaltam meg végül, mikor már túl régóta néztelek. Addig csak fürkésztem az arcod, a gyönyörű szemeidet, és a szívem egyre hevesebben vert. - Nem hagyhatom el úgy ezt a helyet, hogy ez ne itt történjen meg. Ahhoz túl sokat adott. Mindent itt éltem át, azt hiszem mindent az ittenieknek köszönhetek. Téged is.
Téged is. Mindent, de legfőképpen téged. Először a kezem reszketett meg, aztán a tagjaim, majd a gyomrom is. Forgott, mintha körhintában ültünk volna. A világ elhomályosult egy pillanatra.
Hát én is megértem erre.
Elnevettem magam, úgy pillantottam vissza Rád. Vigyorogva, boldogan, izgatottan, mégis, a lelkemet megszállta valami egészen rendkívüli nyugalom. Földöntúli volt, nem e világi.
- Fanni - szorítottam rá újra a kezedre, mert a szavak mégsem adták könnyen magukat. Nehéz volt kimondani, hogy azok úgy is hallatszódjanak, ahogy én azt elképzeltem, ahogyan éreztem. Pontosan úgy. Az képtelenség volt. - Nagyon sajnálom, hogy nem kérhettem a papád áldását erre, de ha itt lenne közöttünk..., szerinted megengedné, hogy feltegyem neked a kérdést... hogy... hozzám jönnél feleségül?
Felpillantva láthatóvá vált a szemeimet takaró könnyfátyol. A torkomon gombóc nőtt, alig bírtam nyelni. Nem akartam sírni, de ez olyasmi volt, ami fölött már nem volt hatalmam. A forró levegő szakaszosan tört utat magának résnyire nyitott ajkaim között. Egyedül téged néztelek, csak téged láttalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. augusztus 7. 19:32 | Link

Örökreazenyém Noel  Love

Ahogy te minden apró rezdülésemből olvasni tudsz, úgy én is ismerlek, néha talán jobban is, mint magamat. Megszorítom ujjaidat, nem bátorításként, mert arra nem szorulsz rá, csak jelzésként, hogy itt leszek. Mindig.
 - Szerintem legalább olyan meglepően jól, mint én - nevetek fel, majd halkan, de komolyan ejtve a szavakat folytatom: - A sziget szereti felkarolni az elkallódó tehetségeket. Lin szerint nagy esélyed van rá, hogy az erényeidet kidomborítva elkapj egy jó lehetőséget.
Az utóbbi időben elég sokat leveleztem a volt tanárnővel, aki egészen belelkesült attól, hogy esetleg odamegyünk, és minden kérdésemre kimerítően hosszú válaszokat adott. Nem lesz könnyű, de minden új helyzetnek megvannak a nehézségei, és olyan helyre soha nem mennék, ami alapból elutasít Téged.
Hagyom, hogy nézz, és cserébe én is gyönyörködöm benned. Nem hiányoznak a tovaszálló szavak, a tekinteted éppen elég beszédes. Ebben a néma, mégis zajos csöndben úgy szól nevem az ajkadról, akárha dallam lenne, melyet csak te tudsz dúdolni.
Nem értem hova fog kifutni mondataid értelme, inkább csak várok, figyelek türelmesen. Érzem megreszkető ujjaid, szemöldökeim akaratlanul is kérdőn húzódnak feljebb homlokomon. Aztán meghallom a kérdésed és a világ fordul egyet körülöttünk, minket pedig ott hagy egy pillanatra - egy életre - megdermesztve az időben.
Egy könnycsepp kívánkozik ki a szememből, és én hagyom, hogy lehullva végigcirógassa az arcomat, és hogy ne legyen magányos, rögtön utána küldöm a társait is. Szabad kezem magától mozdul az arcod felé, mert muszáj hozzá érnem, miközben egyszerre sírok és nevetek. Saját örömömet látom tükröződni a szemeidben, és hogy ne várassalak tovább, bár eddig sem szánt szándékkal tettem kimondom:
 - Igen! - aztán kiejtem még százszor is ezt a szót, akárha mást többé nem is akarnék mondani. Egyre közelebb húzódom, homlokomat a tiédhez támasztom, a végén már csak suttogom azt a bűvös négy betűt, amelyekben benne van, hogy a tiéd vagyok és te az enyém. Mostantól. Mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. augusztus 21. 16:21 | Link

Egyetlen Fanni
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.


Csak az igent hallottam. Újra és újra, hogy aztán még vagy százszor visszhangozzon a szívemben: igen. Ebben az egy szóban váltál Te a Mindenséggé. Az erő hirtelen veszett ki testemből, ahogy kézfejemmel sután letöröltem az arcomon vándorútját járó könnycseppet. Szégyen árnya futott át a tekintetemen, amiért sok év óta először, akkor, ott, melletted ismét érzékenynek látszódtam. Félve pillantottam rád, de a lelkem hangja erősebb volt minden gyötrő félelmemnél. Ekkor éreztem először, hogy előtted nem kell sérthetetlennek vagy legyőzhetetlennek tűnnöm.
Egyszerre mindent megértettem.
Lehunytam a szemem, ahogy homlokod homlokomhoz ért, és míg tenyerem arcodhoz simult, nagyot nyeltem. A hideg futkosott a testemen, a szőrszálaim sorban emelkedtek meg, és ágaskodtak az ég felé amint csatasorba álltak a karomon.
- Mostantól. Mindig - suttogtam kettőnk közé amit bizonyára te is gondoltál. Ajkaim széles mosolyra húzódtak, és egy lélegzetvételnyi szünet után megdöntöttem az arcomat, hogy ajkaidhoz férve végre megcsókolhassalak. Már mint a menyasszonyomat.
Te voltál a legszebb. Én voltam a legboldogabb.
- Már akkor tudtam, hogy egy nap feleségül veszlek, mikor először kaviccsal dobáltam az ablakod - huncut vigyorral húzódtam hátrébb, zöldjeimben játékosság csillant. - Azelőtt soha nem éreztem ezt. Akartam, de őszintén, soha nem éreztem.
Ha annak idején ennek az érzésnek a hiánya okozott is néhány nehézségeket, abban a percben végtelenül hálás voltam érte. Ezért; Fanniért megérte minden bűntudat, minden baklövés, minden elhibázott lépés és az összes rossz döntés. A hozzá vezető út mi tagadás, hosszú és rögös volt, de ott, a stégen már tudtam, hogy minden pillanat azért volt, minden szóra, tettre és érzésre azért volt szükségem, hogy akkor ott ülhessek Fanni mellett. Kellett, hogy akkor a meztelen lábaink beleérhessen a tó hűvös vizébe, és mi pontot tehessünk a múltra, amellyel együtt valami egészen újnak nyitunk utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 26. 00:24 | Link


#her | Even the sun sets...

A mai napom elég sokáig tartott, mert miután reggel nagy nehezen kikínoztam magamat az ágyból, el kellett mennem dolgozni. Megtartottam az óráim és a gyerekek iszonyúan aranyosak voltak, Steffi rajzolt nekem egy zsiráfot. Két lapra fért csak rá, mert naaaagyon hosszú nyaka volt, de összekapcsoltam a kettőt és utána ki is raktam otthon. Lila volt és buborékokat fújt, leginkább nagyon kövér pacának tűnt, de nagyon értékeltem a gesztust.
Aztán hazamentem, átöltöztem valami kevésbé formálisba és egy ideig gyötrődtem is az ágyon fekve, hogy mit csináljak. Nem nagyon jött az ihlet, szóval végül felmarkoltam a pasztellkrétáim, meg a rajztáblám, papírral és azzal együtt sétáltam ki a tavacska partjára. Nem igazán volt senki kint, már este felé is járt, olyan nagyon szépek voltak a fényviszonyok, baracksárgára emlékeztettek, szóval végül kerestem egy ideális helyet. A stég annak tűnt, a cipőm lerúgva csúsztam a szélére és lógattam a lábikóim a vízbe egy egész kicsit, a táblám az ölembe fektetve, a karkötőim odébb tűrve vettem elő a ceruzám is. Puha hegye volt, így nem aggódtam azon, hogy nem tudom majd kiradírozni. El is kezdtem felvázolni a képet magamnak, teljesen el is merülve a látványban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 26. 21:08 | Link


#justme


Halkan, szinte nesztelenül sétáltam át a még szabadban tanyázó gyerekeken, ahogy az előkészítőből sikertelenül távoztam. Nem volt humorom hozzá, de fogtam magam és a szomszédos utcába indultam, ahol a ma már nem először látott kedvenc minisztériumi ipsémbe futottam. Az arca és a testbeszéde többet mondott minden szónál, de hajlandó volt elirányítani arra, amerre most tartok. A tó felé, ő sem tudta pontosan merre, de erre látták menni a nőt. A nőt, akit éppen lehetetlennek érzek megtalálni, pedig túl sok dologról is kellene beszélni.
Az idegeim reggel óta lázadnak a nyugodtság ellen és már majdnem Mikola kezéből is kivettem a cigit két óra között, nem azzal a céllal hogy kidobjam. Most viszont ideje, hogy végére érjek ennek az egésznek. Ja, a legjobbat még nem mondtam. Ha nem lennék eléggé gondterhelt, nem is egyedül vagyok, ugyanis a kezem között piheg egy nagyjából hat hónapos állatka, aki látványos lustasággal pillog csak néha fel, egyébként nem igazán érdeklem. Ma valahogy senkit nem érdekelnek a problémáim.
Kiérve a tóhoz ahogy körbenéztem szinte magamtól működve lépdeltem a stéghez, valami arra húzott és nem hiába. Messziről is megismerem a vörösesszőke loboncot, és egy nagy sóhajjal kénytelen vagyok tudtára adni, hogy amúgy nincs egyedül.
- Celestyna. - Nem, sosem hívom szinte így, igen, beszélni akarok vele és kicsit sem érzem úgy, hogy hajlandó lesz rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 27. 01:26 | Link


#her | Even the sun sets...

Mindig meg kell mondanom az otthoniaknak, hogy merre járok. Miért? Mert nincsen kedvem azon nyekeregni, hogy valaki keresett és nem talált meg. Valahogy mostanság senkinek nem sikerült időben otthon találnia, hiába kerestek a nap nagy részében. Azt hiszem, hogy ehhez külön tehetségem volt.
Miután végre sikerült elhelyezkednem, halkan felkuncogva nyújtottam a lábam a vízbe és először csak kicsit hozzáértem, hogy a felszíne kezdjen el fodrozódni. De aztán a cipőm eltéve az útból ténylegesen nekiálltam annak, ami miatt kijöttem ide. Kellett valami, ami lefoglalja a gondolataimat és a kezemet is, Gabe olyan fura volt, mióta hazaért. Folyton utalgatott, hogy ma beszélgetnem kell, de nagyon fura volt, szóval inkább leléptem.
Már nagyjából sikerült befejeznem a ceruzás vázlatot, mikor éreztem, ahogy mozdul alattam a deszka. Egy pillanatra le is dermedtem, összecsücsörítve az ajkaim pár pillanatra, aztán halkan felszusszantam, egy újabb sárga foltot ejtve a lapon a krétával.
- Dustin! - válaszoltam, fel sem pillantva, mert éppen el voltam foglalva, majd az ajkamra haraptam pár pillanatra. - Mit csináltam már megint?
Fogalmam sincs, hogy mi a baja, mert most egy vázlatát sem nyúltam le és színeztem ki. Nem hagytam kiborult glittert a kanapén és nem hagytam, hogy Orion nasit egyen. Na, jó, talán egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 27. 12:26 | Link


#justme


Egyszerre tett jót és rosszat az, hogy sétálgattam a faluban ide vagy éppen oda. Nem különösebben tudtam körülnézni, mert inkább teljesen kifejezéstelen arccal haladtam a sárkányleopárdra le-le pillantva. Ez a beszélgetés ideje volt, hogy megtörténjen ahogy az aktából kivettem, mégsem volt semmi. Máshol sem, ami egyszerre gyanús és új irányba helyezi a mérleget. Miért? Nehéz elmennem a dolog mellett azon túl, hogy a munkámról és a nőről van szó, még maga az egész háttér is. A gyomrom összerándult és szinte éreztem a savas ízt a számban, ahogy végigértem a jelentésen, amit belecsatoltak. Nem mellesleg most is a hátulsó zsebembe van az összecsavart köteg csúsztatva, de nem ezzel indítottam, ahogy megszólítottam. Még nem nézett fel, így volt némi előnyöm, de ehhez le kellett üljek, amit meg is tettem.
- Mit nem - tettem hozzá talán mélyebb hangon, mint azt akartam, de inkább keserűség csengett ki az egészből, nem pedig bármilyen leszidás. Az egyik lábam felhúzva fél kézzel a térdemen támaszkodtam még a másik félig ülésbe húzott lábamra az állatot fektettem aki a levegőbe szaglászott majd a vízbe meredt.
- Beszélnünk kellene arról a takarós esetről. Sürgősen - döntöttem oldalra a fejemet előhúzva a papírt, ha még rám figyelt és nem szúrta ki az állatot. Mert akkor kissé elvesztettem a koncentrációs készségét. Ennyire már ismerem. - És a karkötődről, amit most leveszel és eldobunk a francba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 30. 01:03 | Link


#her | Even the sun sets...

Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz, ha így van, valószínűleg eleve nem ide jövök. De ugye vannak elfoglalt napjai, mondta is már korábban a héten, hogy mászkálnia kell a hivatalba, meg ilyenek. Szóval elfoglaltság van, Stellára nem akartam teljesen rálógni, Dory meg szintén nem érhetett rá mindig.
Nem tetszett az a hangszín, amit megütött és éppen ezért úgy is válaszoltam, ahogy. Aztán kicsit megint le is dermedtem, mert az a mély tónus épp nem sok jót tartogatott, asszem.
- Minden rendben? - kérdeztem, a zsepim sarkával simítva szét a port a papíron, mielőtt még mindent össze-vissza ken. Ilyen szempontból nem szerettem vele dolgozni, de olyan szép színei voltak, hogy végül mindig úgy tűnt, megéri.
- Mi van vele? Rég volt már - tettem le a krétát, talán kicsit nagyobb hevességgel is, mint terveztem eredetileg, de aztán csak szusszantam egyet és a helyére igazítottam óvatosan, remélve, hogy nem tört el. - De Rarity van rajta... most miért bántod? Vagy most épp melyikről is beszélünk?
Most vettem először a fáradtságot, hogy rá is pillantsak, majd a tekintetem a papírokra szegeződött és kissé össze is húztam a szemeim, gyanús volt ez az egész.
- Miért lett hirtelen olyan érdekes a balesetem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 30. 20:07 | Link


#justme


- Nincs.
Tudtam, zsigerileg éreztem, hogy ez egy megerőltető és nehéz kör lesz az idegeimnek, és nem is azért, mert annyira kihozna a béketűrésemből. Megfáradtnak éreztem magam és valahol ott, ahol a legelső napokban nyolc éve a lakásomban. Mikor el kellett mondanom, hogy attól mert egy bögrével cuccolt hozzám, nem abból kell egyen mindent. Van tányérom, az övé is, ott lakott, könyörgöm. Most megint olyan volt, mintha újra lefutnám a bizalmi és osztozás köreit, de most nem az én cuccaimról volt szó, hanem az övéről. Arról a múltról, aminek már nem voltam része és maiért még Bojarskival is lesz - újra - elbeszélgetnivalóm.
- Tudom, sőt, a dátumot is, ahogy azt is, hogy Lewy meg Noah igencsak ügyesek voltak már akkor is a takargatásban - na nem az övében, mert nem létezik, hogy ennek másként ne ment volna olyan minimális híre, ami a minisztérium által összekovácsolt kis elemis konferenciáinkon ne jöjjön fel. Az istenért, hat havonta van egy. Mindenki ki tudja számolni azóta hány volt! - Nem a pónis, kicsilány, nincs nekem semmi bajom a patásaiddal. A kék köves, ott - mutattam a csuklójára, aztán a mutató és hüvelykujjammal finoman körül is fogtam mellette a kezét.
- Ez is azóta van meg, igaz? Tudod egyáltalán, miért van?
Ugyan a hangom végig elég nyugodt és tényleg minden háborgástól mentes volt, tanárként nem ezt éreztem. És nem, apaként sem. Éreztem, ahogy a kicsit mogorvábbnak ható visszakérdésére összerezzent a kisállat, mire nagy sóhajjal leszegtem a fejem.
- Neki igen fontos lenne, hogy túlessünk az ellenkezéseden, mielőtt itt un bele az élni akarásába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa