36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 17:44 | Link

Máté

Értetlenül áll Máté előtt, akinek ábrázata csak feldühíti. Ha mindaz, amit mond igaz, akkor nem így kellene itt állnia. Túl egyszerűen ejti ki a szavakat, pont úgy mint aki már túltette magát az egészen. Ez a tény még jobban felidegesíti és szíve szerint azzal kezdene, hogy a vízbe löki a hírhozót.
- Te rohadék - felemeli a hangját és egy lépést közelebb lép. - 4 hónap kellett ahhoz, hogy idetold a képedet és ezt közöld velem? - könnyeknek nyoma sincsen. Dühös, kezével elkezdi ütni Máté mellkasát, az se érdekli ha cserébe visszakézből kap egy pofont. - 4 hónap   - még mindig üti a másikat, képtelen túl tenni magát ezen a dolgon. Perceken keresztül néma, de keze folyamatosan jár, az ütéseinek ereje jelenleg csekély, egy katonának meg se kottyanhat. Mikor ereje elfogy kezét a férfi vállára csúsztatja és megsemmisülve néz rá. - Egy szemétláda vagy - csalódottan sziszegi a szavakat, ajkait összeszorítja. Küzd azzal, hogy  sírni lássák, ő ezt nem engedheti meg magának.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 17:50 | Link

Hajna;;

Úgy tűnik lassan kezd realizálódni Hajnában a helyzet súlyosságá. Meg sem rezdül, mikor közelebb lép, a mondandója sem hatja meg túlságosan. Aztán mikor elkezdi ütni a mellkasát épp csak nem sóhajt fel fáradtan, viszont hamar megunja, úgyhogy elkapja a lány mindkét kezét és határozottan megszorítja a csuklóját.
- Egy hete jöttem haza. Egy hete, Hajna. Hazaküldtek, mert megsérültem. Jobb lett volna, ha egy levélből tudod meg? Egy katonai táviratból? Eljöttem, mert tartottalak annyira, hogy kérdezhess. De ha nem fejezed be ezt a vislekedést akkor  itt hagylak.
Megpróbál úgy helyezkedni, hogy a szemébe tudjon nézi. Igyekszik nyugodt hangot ütni meg, felesleges lenne az, ha ő is felhúzná magát. A kiabálás nem vezet sehová. Talán ez a normális reakció, talán nem. Fogalma sincs, az ő világába azonban ez nem fér bele. Ha az ő halálát reagálná le így valaki, biztosan visszajönne kísérteni, de most nem róla van szó. Nála sokkal fontosabb embert veszítettek el mind a ketten. Hajna reakciója kizökkenti, de csak mert korábban nem így képzelte el a helyzetet. A szerencse azonban az, hogy ő két lábbal áll a földön, határozott én nyugodt. Jelenleg most erre van szükség.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 17:55 | Link

Máté

Kezeit rángatva próbálkozik kiszabadulni a szorításból. Az érintéstől való viszolygása jelen helyzetben annyira felerősödik, hogy legszívesebben leüvöltené a katona fejét. Azonban látja, hogy bármit mond az hasztalan, ezért kezeit becsúsztatja a kabátja zsebébe és lép párat hátra felé.
- Szerinted mégis hogyan kellene viselkednem? A nyakadba ugorjak, mert tök jó, hogy te itt vagy? Attól jobb lesz? - tényleg nem érti, hogy mégis hogyan kellene viselkednie. Hogy reagál az ember, ha közlik vele, hogy meghalt az utolsó személy, akit a családjának mert nevezni?
- Vagy azt kellene most a fejedhez vágom, hogy bárcsak te lettél volna ott helyette? - a világért se mondaná ilyent, még akkor se ha ez az igazság.
- Esetleg hagyjalak itt és keressek valaki szerencsétlent, akin levezetem az dühömet? - tekintete elsötétül, hiszen nem rég fejezte csak be a 3 éve elhunyt apja utáni dühöngést, aminek következtében volt olyan, aki élete végéig megsérült. Nem akar megint erre a szintre jutni, de hát ugyan mi mást tehetne?
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 18:00 | Link

Hajna;;

Amint Hajna visszahúzódik, ő is így tesz. Ismét kihúzza magát, a kezeit a háta mögé teszi, pihen. Legalábbis úgy, ahogy parancsolni szokták. Közben persze figyel, igyekszik magához képest emberibb lenni, de nehezen megy, kikészíti a rikácsolás, legalábbis ő annak éli meg. De igyekszik, az arca meg sem rendül.
- Nem telik el nap, hogy ne kívánnám én ugyanezt, szóval tedd meg. Hibáztass, szitkozódj, de soha ne vislekedj így. Egy katona nem tesz ilyet.
Hiába, katona családról van szó. Hajna erről nem feledkezhetne meg, még egy ilyen helyzetben sem, ahogy ő sem teszi, valószínűleg hibásan. Nem készült fel erre a helyzetre, soha nem csinált még ilyet azelőtt. Elgondolkodik, vajon mit kellett volna máshogy csinálnia, de nehezen megy neki.
- Ne menj el. Szeretném ha maradnál. Sétáljunk.
Kezével egy irányba mutat, kivár.
Utoljára módosította:Dobrovitz Máté, 2017. március 26. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 18:07 | Link

Máté

Nevetségesnek tartja az egész helyzetet. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy tud ilyen rideg viselkedést tanúsítani vele szemben a férfi. Érti ő, hogy erre nevelték, de ez már neki is sok. Ő maga se az érzelmek embere, de elvárhatónak tartja azt, hogy egy halálhírhozója egy minimális együttérzést erőltessen magára, Mátén viszont egyáltalán nem ezt látja.
- Én nem vagyok katona - dühösen sziszegi a szavakat. Miért kellene úgy viselkednie, mint egy katonának? Tény hogy eddigi életének nagyobb felét ilyen terepen töltötte, de ő nem állt be, ezért nem lehet felróni neki, ha lányként viselkedik, néha.
- Nem. Itt maradunk és elmeséled az egészet, minden egyes, fájdalmas pillanatot elmondasz és közben megjátszod, hogy tényleg érdekel mi van velem - tekintetét belefúrja a másikéba, ezzel jelezvén, hogy ő ettől az elhatározástól bizony nem hárít. - Ne állj úgy, mint a seregben. Nem ott vagy. Ez a beállás számomra olyan idegesítő, mint neked a sipákolásom  - Nem akarja elhinni, hogy Máté ennyire merev lenne, kell lennie valahol egy lazább énjének és most azt kellene előkaparnia, ha valóban barátként jött.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 18:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 18:41 | Link

Hajna;;

- Kaptál kiképzést. Ismered a szabályokat. Tudod mi a következménye, ha megszeged őket. Apád nem örülne ha ezt látná.
Egyelőre nem lazít a testtartásán, továbbra is érzéketlen és hideg. Szörnyen viselkedik a lánnyal, nem ezt érdemelé, de másra nem képes, a viselkedés ezt váltja ki belőle. Csak még jobban elzárkózik.
- Kezdelek megunni.
Hirtelen megelevenedik, Hajna mögé sétálva megfogja a vállát a másik kezével az előttük lévő irányba mutat.
- Fogod a csinos kis hátsód és elindulsz arra, és akkor elmesélek mindent. De amíg ezt csinálod, nem mondok semmit. Mikor lettél ilyen neveletlen?
Mobdandója végeztével lök egyet a lányon, épp csak megtaszajtja, hogy elinduljon. A mozgás jót tesz. Ha több dologba kell enegriát ölni, megoszlik, ahogy a figyelem is.
Utoljára módosította:Dobrovitz Máté, 2017. március 26. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 18:44 | Link

Máté

- Magasról teszek arra, hogy mit kaptam és mit nem. Nem vagyok katona - hangja ismét dühös, elege van ebből az ostobaságból. Ő egy normálisnak nem mondható lány, aki nem akar korlátok között tespedni.
Amint megérzi vállain az idegen érintést, teste megfeszül és könyökével egy ütést kezdeményez, nagyjából a férfi gyomorszája környékére.
- Ne érj hozzám. Nem vagyok képes elviselni egy idegen érintését - nem néz rá, felesleges cselekedetnek gondolja. Sőt már az egészet annak érzi.
- Képzeld miután jött két katona és közölte hogy meghalt az apám, rohadtul nem volt kedvem ahhoz, hogy bárkinek is engedelmeskedjek - a lökésnek köszönhetően lép egyet előre, de esze ágában sincsen úgy cselekedni, ahogy uraság parancsolja.
- Akkor tartsd meg magadnak a dolgot, mert én nem megyek veled sétálgatni. A végén engem is megölsz  - miután elhagyta a száját az utolsó mondat, megtorpan. Félve tekint a másikra, ha nem Máté állna itt elkezdene szabadkozni a szavai miatt, de vele szemben eléggé tehetetlennek érzi magát jelenleg.
- Azt hiszem jobb ha eltolom innen a csinos hátsómat, mert nem fogunk egyről a kettőre jutni - lemondóan sóhajt egyet és most már szembe fordul a katonával.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 19:01 | Link

Hajna;;

Hihetetlen. Tényleg az. Hogy lehet valaki ennyire neveletlen? A legutolsó emléke az, hogy Hajna egy viszonylag kiegyensúlyozott, kifejezetten ügyes lány. Erre itt előtte áll egy kamaszkorból visszamaradt frusztrációkkal teli húszéves. Felháborító. Amint megérzi a könyökét kellően mélyen a gyomrában felhorkant. És inkább kettőt hátra lép, nem akarja bántani, viszont elismerni sem, hogy ügyes húzás. Mérgében fújtat, nem akar vitatkozni, nincs hozzá hangulata, szó nélkül hagyja. Nem ezért jött ide. Nem erre számított, nyilvánvaló, hogy meglepődött, de azért azt is el kell ismernie, hogy nem volr elég felkészült, hogy talán ez a természetes reakció és ő vár Hajnától túl sokat. Már éppen ott tart, hogy megadja magát és bocsánatot kér. Ám amikor elhagyja Hajna száját a gyilkos mondat megdermed, majd mielőtt a lány egyáltalán befejezhetné a mondandóját, megfordul és szó nélkül elindul a falu felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 19:12 | Link

Máté
zárás

Úgy tűnik, hiába jártatja a száját, Mátét egyáltalán nem érdekli az, hogy mi mondanivalója van. Pedig aztán tudná ám még fokozni a szavait, bár azt be kell látnia, hogy talán jobb lenne kevesebb indulattal közeledni egy régi ismerős felé.
- Pont úgy viselkedsz most te is, mint egy hisztis kis… - utána kiabál, bár nem gondolja, hogy ennek sok értelme van. Mivel a férfi a falu felé veszi az irányt, ő inkább a maradás mellett dönt. Nem törődve azzal, hogy most még talán egy kissé hideg lehet a föld, lassan leereszkedik és leül. Lábait felhúzza, könyökeivel megtámaszkodik rajtuk és fejét tartja csak bámulja a tavat. Gondolatai túl kuszák, nem lenne képes most senkivel sem kommunikálni. Már üvölteni sincsen se kedve, se energiája. Az eddigi dac tovaszáll és nyugtalanság lép a helyére. Ő csak tudni akarta volna, hogy mi történt a bátyjával, de erre semmiféle választ nem kapott. Nem akarja elhinni, hogy tényleg egy ilyen érzéketlen alakot küldenek oda bárkihez is, hogy átadjon egy ilyen hírt. Ez egyszerűen nonszensz.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 12:34 | Link

Annája
na most fogsz elhagyni

Hajnal van, még napfelkelte előtt. Kint ül a stégen és Annát várja. Éjszaka dolgozott, így esélye sem volt rá, hogy személyesen hívja beszélgetni kedvesét, hát baglyot küldött még valamikor az este.
Ennyi idő kellett hozzá, hogy eljusson arra a pontra, amikor minden befolyás nélkül, magától tudja elmondani Annának, ki is ő valójában és miért jár ismeretlen helyekre ha inni támad kedve. Most van itt az ideje, amikor kapcsolatuk már elért bizonyos pontokat, de még szabadon távozhatnak ha úgy döntenek, nem kérnek a folytatásból. Persze nem ezt akarja. Bízik a nőben és abban, hogy nem a múltja fogja meghatározni a jövőjüket, melyre csupa bizakodással gondol. Mellette akar maradni még sokáig, mert benne megtalálta a biztonságot és a szerelmet.
Szíve nyugodtan dobog mellkasában, de fejében száguldoznak a gondolatok. A stég korlátjának vetett háttal, jobb lábát felhúzva dobál kavicsokat a tóba, melynek hatására a sima víztükör fodrozódni kezd. Várakozásában néha felsóhajt és megdörzsöli szemeit és arcát. Fáradt. Tekintete néha a magával hozott sörösüvegekre téved, na meg a stég másik feléhez, hátha megpillantja a nőt. Egy percig sem gondolja, hogy nem fog eljönni, de azt sejti, hogy furcsállni fogja a különös találkát. Hisz hajnal van, vagy még éjszaka, ilyenkor összebújva aludni szoktak amíg az ablak résein át beszűrődő napfény meg nem világítja hasukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 19:35 | Link

Niko

 Későn ért vissza a lakásba. Most, hogy Viktor még meg is bízta ezzel a prefektusi dologgal, még kevesebb ideje volt. Először is be kellett pótolnia a szabályzatot, amit valamiért iskolai évei alatt még egyszer sem forgatta. Aztán ott volt ez a jelentéses dolog, meg a járőrözés, meg miegymás. Nem igazán maradt ereje mindenre, így hálásan gondolt arra az időre, amikor végre leér a lakásba és Niko mellett nyugodtan elaludhat. Ám a férfi helyett csak egy levél várta. Egy időpont és egy helyszín.
 Sejtette, hogy Niko a csárdában van, de abban már cseppet sem volt biztos, mit akarhat tőle pont a stégen. Mindenesetre volt még pár órája, így megpróbált pihenni egy keveset a találka előtt. Álom azonban nem jött a szemére.
 Tudta, mikor zárnak, és azt is, mennyi idő a lakástól a falu széle. Magára kapott egy vastag pulcsit, és már kint is volt a kihalt utcán. Szokásától eltérően most nem késett.
 Már messziről kiszúrta az egyetlen mozgó személyt. Mosolyogva közelítette meg, ám nem akarta megtörni a hajnali csendet köszönéssel. Inkább leült mellé, és megpuszilta az arcát.
 - Minden rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 20:08 | Link

Annája

Gondolkodik és csak gondolkodik, már nem teljesen biztos magában. Szereti Annát és fél, hogy elveszíti. Azt viszont megtanulta, hogy a titkok nem valóak egy kapcsolatba és az ember csak akkor lehet boldog, ha a hibáival együtt fogadják el. Márpedig ő ezt akarja. A teljes boldogságot. Ezzel a nővel.
Egy pillanatra mindent elfelejt mikor megjelenik kedvese. Csillogó szemmel fordul oldalra és elmosolyodik. Finoman ujjai közé fogja állát és csókot lehel ajkaira. Még mielőtt megszólalna, kezébe nyomja az egyik sörösüveget.
- Nem igazán - szusszanva dől vissza a korlátnak és a saját kezében tartott üvegre fókuszál. - Okkal hívtalak ide. Nem történt semmi baj, ne aggódj, csak van valami, amit el szeretnék mondani - halkan beszél és szépen fogalmaz, minden egyes szóra odafigyel, mit hogyan használ.
Közben pedig képtelen a vörösre nézni. Csend.
Egy kisebb kavics csobbanása hallatszik és a mély lélegzetvétele.
- Nehéz erről beszélni. Őszinte akarok lenni veled... Mielőtt bármit mondanék, Anna, az érzéseim valódiak és ha szörnyetegnek fogsz gondolni... Én akkor is szeretni foglak, de... Megértem.
A felgyülemlett sötétség a hangján hallatszódik. Nehezen ugyan, de felnéz a nőre, sötét szemei a félhomályba vesznek. Most nem lát reményt, csak a saját szomorúságát, mert nem tudja abban a hitben ringatni magát, hogy Anna ezen könnyedén túl tud majd lépni. Keserűség telepszik a mindig vidám párra.
Lepattan a sörös üveg kupakja, ő pedig beleiszik. El kell lazulnia, vagy legalábbis kell valami, ami lefoglalja. Meg ami majd nagyot koppanthat a fején...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 20:35 | Link

Niko

 Mintha sötét felhő telepedett volna meg a férfi körül. Érezte ő, hogy valami nem volt a helyén. Valami már akkor összeszorította a mellkasát, mikor a levelet olvasta. A csókjuk keserédes volta pedig nem nyugtatta meg.
 A könyvekben ilyenkor ezernyi teória, elmélet és lehetőség suhan át az ember agyán. Vajon mit akarhat a másik? Felesége van? Netán három is? Embert ölt és halálfaló volt?
 De Annának akkor csak egyetlen dolog töltötte ki gondolatait. Ez pedig a félelem volt. Nem volt benne biztos, hogy hallani szeretné, amit a másik mondani akar. Most jó volt. Most boldog volt. Nem akarta, hogy bármi változtasson ezen.
 Keményen szorongatta az üveg nyakát, mintha éppen meg akarta volna fojtani. Ő sem kapott könnyen levegőt. Ideges volt és zavart.
 A szüleit sem kellett volna akkor megismernie. Vagyis az apját. Korai volt. Úgy hitte, a tudatlanság sokszor áldás.
 Mégis. Szerette volna, ha Niko végre megszabadul ettől, bármi is volt benne. És ő is tudni szerette volna. Mert fontos volt a férfinak.
 Tartott tőle, hogyha egy hang is elhagyja a száját, a másik talán visszakozni fog. De talán pont ezt kellett volna tennie. Azonban inkább csak követte a másik mozdulatait és ő is ivott néhány kortyot. Csak aprókat. A torka összezsugorodott az idegességtől.
 - Niko, ne viccelj! - mosolyodott el halványan. Szerette volna hinni, hogy az egész egy tréfa. - Mi történt? Kezdesz összezavarni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 20:57 | Link

Anna

Soha nem akarta megbántani a nőt, vagy ilyen konkrétan a frászt ráhozni. Ezzel viszont sikerült, akaratán kívül. Tökéletesen érzi, hogy már ketten vannak, akiket ellep a sötétség és hiába akar, nem tud kikecmeregni belőle. Az élete része és most egy olyan embert is belehúz, aki nem tehet semmiről.
- Nem most történt. Csak... Nem voltam veled őszinte. Ezt csak Emma tudja, meg... - befejezetlenül hagyja a mondatot, inkább felsóhajt.
Nehezen fogalmazza meg a gondolatait, idegesen túr kócos hajába. Megremeg a keze is, ezért jobbnak látja újabbat kortyolni az italból, hátha az segít.
- A múltam nem tiszta. Nagyon nem. Nem szívesen beszélek a családomról, mert a fater tönkretett mindent. Tönkretette anyánkat, Emmát, engem is - kezd bele a történetébe.
Fojtott hangon beszél, tekintete a tó felett jár. Lassan a Nap is felemelkedik, a fák mögött már látszik az aranyszín. Mély levegőt vesz.
- Alkoholista. Verte őket és engem is. Én ezt megelégeltem és volt, hogy visszaütöttem. Aztán... Olyanná váltam, mint ő. A nőkről meséltem már. Az a legkisebb dolog. Ittunk, fogyasztottunk tiltott szereket, buliztunk és szartunk a világra - képtelen mosolyogva visszagondolni azokra az évekre, hangjából kihallatszik a megvetés.
Fejét lassan Anna felé fordítja.
- Bántottam embereket. Diákot, tanárt, félvért, muglit... Kézzel és pálcával, mindenhogy. Nem akartam olyan lenni, de az apámmá váltam.
Szemeiben könnyek gyűlnek, melyeket nem is próbál meg leplezni. Bánja a tetteit, pedig korábban nem így gondolt rájuk. Szipog, majd beleiszik az üvegbe. Kell valami pótcselekvés, mielőtt folytatná. Mert még nincs vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 21:21 | Link

Nikolai

 Hallgatott, és a másik egyre sötétülő tekintetét figyelte. Hallott már ilyen történetet. Árvaházban nőtt fel. Látott már embereket jönni-menni. Kék-zöld foltokkal, törött kezekkel. Ilyenkor úgy érezte, örül, hogy nincs családja. De biztos volt benne, hogy Niko beszámolója nem csak itt ér véget. És igaza volt.
 Nem mindenki végezte úgy, mint a szülei, vagy éppen a környezete. Annát az iskola mentette ki abból a környezetből. Vagyis Dorottya. És ezért örökké hálás lesz neki. De Niko... Nikonak vajon volt valami vagy valaki? Aki mellette állhatott? Aki a helyes irányba terelte?
 A lélegzetét is visszatartotta, ahogyan a férfi végre ráemelte tekintetét. Nem akarta hallani a folytatást. Abban a pillanatban tudta ezt, hogy belenézett azokba a sötét szemekbe.
 Zúgott a füle. Érezte, hogy ez a történet nem a megszokott módon fog folytatódni. Hallotta Niko érdes hangját, és értette a szavakat, de mégsem jutottak el hozzá.
 Elfordult. Az üveget tudattalanul emelte a szájához, és ivott belőle. Ezúttal hosszan. Ide több kellett volna, mint puszta sör. Valami erősebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 21:37 | Link

Anna

Gyűlöli saját magát, a tetteit és az apját, aki mindenről tehet. Sosem vallaná be magának, de az öccsének igaza volt. Az anyjuk menekült a férfi elől, aki pokollá tette az életét. Azt azonban sosem lesz képes megbocsátani, hogy a gyermekeit ott hagyta, a fater pedig rajtuk élte ki magát. Amint elég idős volt hozzá, minden percben a húgát óvta. Emma lett az élete, akiért küzdenie kellett.
Szeretné látni kedvese szemeit, hallani akarja a hangját, vagy érezni az érintését. Bármit, ami meg tudná nyugtatni és tovább bízhatna abban, hogy nem fogja elhagyni. De ő elfordul. Nikolai pedig nagyot nyel.
- Az utolsó ilyen alkalommal egy mugli férfit kórházba küldtem... Két évet töltöttem a balatoni nevelőintézetben - szavai elhalkulnak.
Mutatóujjával az üveg száján köröz, és nem néz már a nőre, csak maga elé.
- Nem buktam meg Svájcban, emiatt kell itt pótolnom a kimaradást. Amikor kiengedtek, nem egyedül küldtek ide. Nagyon sokáig az iskolában is a sarkamban volt egy auror. Ismered Kamilla apját? Balázs. Ő a felügyelőm - szánt szándékkal nem teszi utóbbit múlt időbe.
Továbbra is maga elé mered, de most, hogy szinte az egészen túl van, valamivel könnyebb.
- Én azóta jobb lettem. Emma... Miatta kellett talpra állnom. Ha egy pofon is elcsattan, a mecseki fegyintézetben rohadnék. De vigyáznom kell rá. Érte dolgozok, hogy soha többet ne kelljen visszamennie ahhoz az emberhez...
Ha az üveg a kezében törékenyebb lenne, bizony már eltörött volna, úgy szorítja. A könnyek csak gyűlnek a szemében, míg az első csepp le nem gördül borostás arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 22:08 | Link

Nikolai

 Kórház. Nevelőintézet. Auror. A szavak, amik a férfi száját elhagyták egy nagy felhőben keringtek Anna körül. Olyan volt, mintha ködöt képeztek volna körülötte, és a világ körül. Mintha a felkelő napot ismét éjszakába sötétítették volna.
 A csalódás vagy a döbbenet - nem is igazán tudta megkülönböztetni - gombócot képezett a torkában. Egyfajta kinövést, ami nem engedte beszélni őt. Nem is akart. Túl sok volt ez az információ. Túl sok minden. Túl fontos ahhoz, hogy ugyanúgy nézzen a másikra, mint eddig. Minden, az elmúlt idő emlékei új színezetet kaptak. Elkoptak és besötétedtek.
 Érezte a mellette ülő Nikolai megbánását, megvetését önmaga iránt, de a saját magában dúló érzések elnyomták a másikét. Vagy éppen felerősítették, ami lavinaként indult el benne.
 Valami mintha égetni kezdte volna a szemét. Talán könnyek, talán csak a kimerültség, talán a felismerés. Hónapokig úgy volt együtt ezzel az emberrel, hogy igazából semmit sem tudott róla. És ez nagyon fájt.
 Nem nézett a másikra, a kezében lóbált üvegre próbált fókuszálni. Aztán meghúzta az üveget, és megköszörülte a torkát.
 - Na és a kocsma? Egy jó alibi, semmi más? Én is? - Abban a pillanatban úgy tűnt, látja, mi történik. Mi történt. Hogy Anna tökéletes bizonyságot adott arról, hogy az intézetes gyerek végre jó útra tért. Hogy akár a kezét is elengedhetik. Csupán alibi. Egy eszköz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 22:24 | Link

Anna

Az, hogy valakivel végre megosztja a féltve őrzött titkát, valamelyest könnyít rajta. De mellkasát összeszorítja az, ahogy Anna néz. Látja, hogy csalódást okozott és csodálkozik, hogy egyáltalán még itt ül mellette. Hogy még nem képelte fel ezért és képes mindezek után megszólalni.
Bár ne tenné! Niko szemei elkerekednek, majd lehunyja őket és megdörzsöli szemhéját. Legszívesebben visszaforgatná az időt és hallgatna az egészről. Nem kellett volna megtudnia. Talán soha nem kellett volna elmondania és úgy élhettek volna, mint eddig. Boldogan, problémáktól mentesen.
- Remélem ezt te se gondolod komolyan... - szólal meg nyersen.
Megrázza a fejét. Szeretne közelebb helyezkedni hozzá, átölelni őt és megmutatni, hogy ő a mindene, de tisztában van vele, hogy arra nem kapna jó válaszreakciót.
- Ha alibi lennél, szerinted elmondtam volna? - sóhajtva veti fejét hátra és a sötétellő felhőkbe mered. A könnyektől nem lát tisztán, de nem zavarja. Valami odabent most omlik éppen darabokra és ő nem tud utána nyúlni.
- Elhiheted, nem büszkeségből meséltem el. Ha most elhagysz, elfogadom. Én se tudnék ilyen ember mellett élni.
Hangjából immár nem csak a düh és megbánás hallatszik ki, hanem a megadás is. Megadja magát, feladja az egészet ha a nő úgy szeretné. Hiába szereti tiszta szívéből, nem erőszakolhatja magát rá.
- Sajnálom - teszi hozzá halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 22:57 | Link

Nikolai

 A gondolat, hogy nem más, mint egy bizonyíték, egy normális és szabad élet útlevele, még jobban összefacsarja a szívét. Olyan volt, mintha nem kapott volna levegőt. A mellkasa ólomsúllyal járt fel és alá, ahogyan az éltető oxigént próbálta magába szívni. Nem kell neki sem. Nem kell senkinek sem.
 Felsóhajtott, és felállt. Nem ment el. Nem tudott. De érezte, hogy reszket. Az idegességtől, a feszültségtől. A hirtelen súlytól, ami most rászakadt. A felismeréstől.
 Az ujját tördelve kezdett el járkálni a stégen. Menekülni akart, de nem tudta, hova. Már nem próbálta megállítani a könnyeit. Vékony patakokban csordogált le az arcán. Éppen csak egy kevés. Mintha a könnycsatornáit is elzárta volna valami erő, mint a torkát. Most nagyon jól esett volna neki egy szál cigaretta.
 Megtorpant, mikor a férfi kimondta. Ha elhagyja... Igen, talán azt kellene tennie.
 Ráemelte tekintetét. Legalább annyira rosszul nézett ki a másik, mint ahogyan ő érezte magát. És akkor úgy érezte, oda akar menni hozzá. Érezni akarta. Hogy vigaszt nyújtsanak egymásnak. De nem tudott megmozdulni. Nem tudott annyit mondani, hogy nincs baj. Hogy a múlt nem számít. Hisz hogyan mondhatna olyasmit, amiben nem hitt. Ami a saját életét is meghatározta, és hosszú éveken keresztül az álmaiba kúszott.
 - Sajnálom. - Ez nem csak neki szólt, hanem önmagának is. - Nikolai, úgy sajnálom! - Akkor törtek elő a könnyek. Már nem volt ura a testének, magától mozdult, és magától keresett vigaszt a férfinál. Szüksége volt rá. Az érintésére, az illatára. És abban a pillanatban nem számított, mit tett korábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 23:13 | Link

Anna

Akkor már tudja. Fejét kissé lehajtja, nem néz rá. Nem akarja látni ahogy távozik a stégről és ezzel együtt az életéből. Holott... Ő az élete. Minden apró tégladarab lehullását és azok porrá morzsálódását érzi a mellkasában. Végtagjai mintha nem is az övéi lennének, egyedül a fejét képes megmozdítani.
Amikor elkövette ezeket a dolgokat, királyként tekintett magára. Aztán most egy utolsó férget lát a tükörben, aki meg sem érdemli ezt a nőt. Jobb így. Menjen el, hagyja, hogy a sors utolérje a Weißling fiút és ne keserítse az életét, ami boldogabb is lehet nélküle, meg a múltja nélkül.
Aztán újra mozdul. Sajnálata nem jut el az agyáig, de közeledése igen. Azonnal feláll, zsibbadó lábaira helyezi testsúlyát és szorosan magához öleli a síró nőt. Arcát a nyakába fúrja, s útjára engedi saját könnytengerét. Talán még Emma sem látta sírni soha. De most nem számít. Csak az, hogy féltve őrzött kincsét két karjába zárja.
- Szeretlek, mindenem te vagy. Szükségem van rád - ajkai megremegnek ahogy ezt kimondja.
Szemeit már rég lehunyta és most csak ők ketten léteznek egymás karjaiban. Illata nyugtatólag hat a férfira, de nem a könnyeire. Két tenyere a nő hátára feszül, nem mozdul. Mindketten remegnek a sírástól, de ez azt is jelenti, hogy nem a hidegtől, mely körbeveszi mindkettejüket. Távol egymástól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. június 2. 12:05 | Link




Nem lehetne egy nyugodt napom? Csak egyetlen egy, amikor nem kell vizsgáztassak, nincsenek titkos levelek, nincsenek mégtitkosabb bájitalok. Még a motrot is otthon hagytam, hogy esélyem se legyen mondjuk lezuhanni vele. A múltkori után is el kellett vigyem javíttatni Budanekeresdre, mert a faluban nem ért hozzá senki.

Követ, esküszem, hogy követ. Nem vagyok paranoiás, a hangok is azt mondják! De tényleg. Vajon mekkora az esélye, hogy pont a lakás előtti padon ücsörögjön, aztán akkor induljon el sétálni, amikor én is? Gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy lekopjon, s a hosszú úton indultam el a stég fele. De nem vette a lapot. Még mindig itt van, kb száz méterrel mögöttem. Mégis a motorral kellett volna jönnöm. Akkor csak letudom rázni valahogy. Vagy véletlenül elüthetem. Csak egy kicsit? Jó, nem ütném el, de elrepülhetnék messzire és kiélvezhetném nyugodtan a szabadnapot.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 7. 20:04 | Link

Mr. Paranoia

Szinte már röhögök. Na jó, annyira feltűnően azért nem nevetem ki az előttem sétálót - loholót -, de elég erősen kuncogok már a helyzet abszurditásán.
Menekül, én mondom, hogy már szinte menekül. Nem tudom mire vélni a dolgot, hiszen teljesen véletlenül láttam meg a faluban, és hirtelen ötlettől vezérelve indultam meg utána, hogy beérve őt elbeszélgessünk a kurzusáról, amit majd fel szeretnék venni az egyetemen. De amióta elindultam és észrevett, rákapcsolt a tempóra elég rendesen, és ahogy nézem, még a hosszabb utat is választotta... isten tudja hova. Miért ide jött?
Mindenesetre ez a szituáció egészen szórakoztat, és jelenleg amúgy sem lenne ennél érdekesebb dolgom, minthogy az őrületbe kergessek egy amúgy igazán helyes tanárt... Szívesen kergetném máshogy is, de az ízlésemnek talán túl flúgos, már a jelek alapján.
A móka ellenére azért már egy kicsit kezd sok lenni ez a túra, és tényleg szeretném megtudni, érdemes-e végigszo... végigülni az óráit, avagy sem, így megszaporázom a lépteimet, hogy csökkentsem a távolságot és mellé érjek. Már, ha hagyja, természetesen, és el nem rohan, mint egy ijedt nyúl. Bár nem hiszem, hogyha a stégre jött, el tudna vagy akarna menekülni bármi elől is, saját magát zárja csapdába - hacsak vízbe nem fojt. Ugye nem fojt vízbe? ...
- Igazán értékelem ezt a rögtönzött idegenvezetést, de legközelebb egy kávémeghívást szívesebben fogadnék - szólok azért utána, hogy ezzel is megállásra késztessem. Mindegy, előbb vagy utóbb úgyis megtörténik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. június 16. 12:37 | Link




Annyira csak nem vagyok paranoiás. Az nem paranoia, ha tényleg követnek! Az csak helyes helyzetfelismerés. És egy adag egészséges életösztön. Már lassan nincs hova menni, úgyhogy leveszek a tempóból s hagyom, hogy beérjen. Ha akar. Lehet, hogy most fog visszafordulni. Reménykedni szabad. De aztán csak jön tovább utánam és még hozzám is szól.
- Az idegenvezetőknek szoktak szólni előre, hogy igénylik a szolgáltatásaikat - szólok vissza, miközben megfordulok, hogy ne a hátamnak beszéljen, én meg ne előre a tóban úszó kacsáknak.
- Miért jöttél... pont erre? - nem szoktam sokat kerülgetni a kényes kérdéseket. De azért kedves vagyok és nem azt kérdeztem, hogy miért követ, hanem csak... miért jön utánam. Vagy legalábbis a stég fele pont akkor, amikor én is arra tartottam. Persze, ez ettől függetlenül követésnek minősül, de nem számít. Enyhe szemantika különbség.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. július 12. 17:24 | Link

Kolosnak
a bál után napokkal
[zárt]

Kora este üldögél kint a tónál, amikor még elég meleg van a pancsoláshoz, de elég késő ahhoz, hogy sokan legyenek. Az iskolából csak igazolással tudott elszabadulni, de nincs szándékában visszamenni még egy ideig. Gyűlnek a vezetői figyelmeztetései, Kirill viszont aranyos vele és pártfogójaként sokat tesz azért, hogy Hellának könnyebb legyen az élete.
A maga mellé gyűjtött kavicsokat hajigálja a tóba és próbál kacsázni, de nem sikerül. Egyébként is kreol bőrén látszik a bikini csíkja, ahogy néha elmozdul a pánt a nyakában. Derekát törölköző takarja, egy ütött-kopott hátizsák hever néhány méterrel odébb, abban van a többi ruhája.
Lábát óvatosan a tóba lógatja, az pedig még mindig olyan meleg, mint amikor érkezett. Már néhányszor megmártózott. Ez az új játéka a nyárra. Most senki nem piszkálja.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2017. július 22. 01:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 13. 16:51 | Link

Bornemissza Luca
Outfit, Bikini

Millió fok van, sőt több. Szinte el tudnék olvadni, a kötelező talár viselés, pedig csak ront ezen. Mire véget érnek az óráim nincs más vágyam csak, hogy elmerülhessek a hűs vízben. Itt jött is a bökkenő, hol találok erre alkalmas víz mennyiséget? Némi kérdezősködés, fel-le járkálás és pakolás után megtalálom a kívánt helyet útvonallal meg mindennel. A kastélytól a faluig magabiztosan lépkedek, aztán lassan elgondolkozva próbálok eltalálni a tóhoz. A biztonság kedvéért több emberrel is elmondattam az útvonalat így elméletileg esélyem sem volt elveszni... Persze nekem mégis sikerült, így a félórás sétából órás lett a gyilkos melegben. Mire eljutottam a vízig már rólam is patakokban folyt az izzadság, gyorsan felsétáltam a stégre és levetkőztem. Először csak a lábamat lógattam a vízbe, hátha hideg. Majd miután megbizonyosodtam róla, hogy viszonylag meleg még a mély víz is boldog mosollyal ugrottam fejest a habokba.
Elégedett sóhajjal buktam fel néhány méterrel arrébb, édes felfrissülés. Lassan, komótos tempóban elkezdtem úszni. Talán egy óra után még mindig boldogan kijöttem a vízből, elővettem a törülközöm és elfeküdtem a stégen napozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 13. 19:15 | Link

Melissa Von


Arra, hogy hogyan talált a tóra, már nem is emlékezett igazán, mert egy ideje a nagy pancsikolásban teljesen elfeledkezett az élet minden egyéb részeiről.
Ruháit odakinn hagyta, hogy ne legyenek vizesek, bár lényegében mindegy volt, mert általában amúgy is a kutya alakjában flangált, de azért néha nap szeretett valami olyasmit csinálni, amire az anyja büszke lehetne ha látná.
Körülbelül tíz perce egy helyen keringett, mert látott a tó fenekén valami csillogót, amit fel akart hozni, de sohasem bírta elég szusszal, ám a feladás nem szerepelt a leány szótárában így újra, és újra lemerült, hogy aztán kinyújtsa kezecskéit, de így is túl ügyetlen legyen.
Azt már látta, hogy egy kis, átlátszó tárgyacskáról volt szó, ami mintha egy sellőt formált volna, de ebben egészen nem volt biztos. Már éppen újra alábukott volna, mikor megneszelt valamiféle zajt.
Meglepetten kapta fel vörös fejét s hamar kievickélt a partra és átvette kutya alakját.
A bokrok közül egy lány alakját pillantotta meg, amit örömmel és csaholással nyugtázott. Meg volt az embere aki reményei szerint felhozza majd neki a tárgyat.
A leány lábai elé rohant, köszöntve őt és pajkosan körbe is ugrálta mielőtt visszarohant volna a stéghez. A stég végénél megállt, fejével mintha bökött volna egyet, mint az emberek, mikor azt akarják, hogy kövesse őket az illető, majd borzalmasan béna ugrással már ismét a vízben landolt.

* Illusztráció *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 13. 21:35 | Link

Bornemissza Luca

A víz roppant kellemes, kényelmes tempóban elúszok a tó egyik partjától a másikig. Majd rövid pihenő után vissza is, kicsit berozsdásodva érzem magam. Otthon szinte minden nap úsztam, de az iskolába való jövetelem előtt fel kellett hagynom vele, mivel túl sok teendőm akadt. Enyhe fájdalom nyilall a mellkasomba az emléktől, hiányzik Anglia...
Mire kijövök a vízből borongóssá válik a hangulatom, nincs nekem bajom a mostani helyzettel, sőt egész kedvelem. Emellett azért nehéz egy cseppet alkalmazkodni és itt nem csak az enyhe akcentusomra gondolok, hanem sok-sok apróságra.
Amíg merengek elindulok vissza stéghez, hogy kifeküdjek napozni. Ezt meglepő módon egy kiskutya szabotálja. Meglepetten bámulom a felem szaladó ebet, majd értetlen arccal szemlélem az örömködését. Nagyon édes kutyus, de vajon kié lehet? Mért örül ennyire nekem? Csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok, közben a négylábú megindul a stég felé. Ezután legnagyobb meglepetésemre megáll int nekem és beugrik a vízbe. Ezzel mondjuk mosolyt is csal az arcomra, pont úgy landol a vízben, mint egy kavics. Rövid habozás után elindulok a szőrpamacshoz. Mi tagadás felkeltette a kíváncsiságom, honnan jött és mit akarhat vajon?
A stég szélén megállok, érdeklődve pásztázom a vizet. Vajon hova tűnhetett a bohókás állat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 14. 17:12 | Link

Melissa Von


Amint a pöttöm testét körülölelte a  lágy víz, töpörödött  lábaival evező gyanánt el is kezdett úszni a hely felé. Virsli kutya létére gyorsan szelte a habokat, bár pofáját elárasztották a vízcseppek és néha orrába is belement. A corgik nagyon édesek, de nem biztos, hogy úszásra lettek kifejlesztve. Mikor végre úgy gondolta, hogy ott volt azon a ponton, ahol még néhány perce nagyban próbálkozott a búvárkodással sikertelenül, ledugta fejét a víz alá, s bizonyságot is vett arról, hogy ott van még a kis kincsecske.  
Miután ez megtörtént hátra pillantott, hogy leellenőrizze a lányka is követte-e őt, vagy csak tovább állt, mintha mi sem történt volna.
De nem ment el. A stégen állt, fehér szőke tincsein csillogott a napsugár. Úgy tűnt érdeklődik Luca iránt, pásztázta a vizet, ami a stég környékén hullámzott. Ez már elég volt a corginak. Vissza úszott tempósan a stéghez és vakkantott néhányat, amíg víz nem ment a szájába, azután már csak prüszkölt édesen.
Addig várt türelmesen, amíg a lány be nem ugrott és ha ezt megtette, gőzerővel újból a hely felé kezdett úszni, de azért ügyelt rá, hogy a lányka ha akarja tudja követni őt. Neki kellett az a kis, csillogó izé, bár ő sem tudta, hogy mi a nyenyerének, csak úgy, mert szép volt és mert fényes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 14. 17:31 | Link

Bornemissza Luca

Ennyi, én elolvadtam. Eszméletlen cuki ahogy úszik a kutyus. Elképzelni sem tudom mit akar, de csak azért megéri segíteni neki, hogy nézhessem az úszkálását. Mosolyogva nézem, hogy elúszik, majd vissza hozzám. A rövid ugatás alapján valószínűleg azt szeretné, hogy kövessem. Nos, rendben. Majd nem el is indulok mikor elkezd prüszkölni, ez ideiglenesen megakaszt. Nézem és nevetek, végül abba hagyja és, pedig a vízbe vetem magam. Felbukok a víz alól, szemmel megkeresem az ebet, aztán kíváncsian elkezdek utána tempózni. Vajon mit akarhat? Talán megsérült a gazdája? Úszás közben próbálom kitalálni, hogy ugyan hova vezethet, de minimális helyismerettel ez elég sikertelen próbálkozás. Végül csak úszom utána, előbb-utóbb kifog derül mi a célunk.
A corgi megáll, rövid idő múlva én is oda érek hozzá. Érdeklődve nézek a négylábúra.
-Na, mi az? Mit szerettél volna elérni ezzel?
Körül nézek, de nem látok semmit. Nem messze vagyunk a tó közepétől, sehol semmi és senki. Legalábbis víz fölött...
Enyhe ijedséggel kezdek el lefelé kémlelni. Kit vagy mit kellene keresnem? Újra a kutyára nézek, aztán lebukok és végig pásztázom a környezetem. Az égvilágon semmit nem látok, csak egy apró csillanást a tó alján. Nos, kétlem, hogy annak bármi jelentősége lenne, szóval kiemelkedem a vízből. Vissza úszom a corgihoz.
-Tudom, hogy hülye kérés, de adhatnál valami támpontot.
Milyen jó is lenne, ha tudnál beszélni és megmondanád mit szeretnél...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 15. 14:38 | Link

Melissa Von


Addig tempózott, míg oda nem ért a helyhez, majd vakkantott ügyetlenül, próbálva a víz felett tartani pofáját, több-kevesebb sikerrel.
Remélte, hogy a lány ebből is megérti majd óhaját, sóhaját, de tarsolyában már nem sok minden rávezető gesztus maradt, pláne ilyen nehezítő körülmények között, ahol inkább tűnt bohóchalnak mint kutyának.
Csakhogy a szőke nem vette észre a csillogást, vagy ha észre is vette nem foglalkozott vele, mivelhogy mikor felbukkant a víz alól kezében nem lapult ott a kis, sellős szobor.
A kis corgi most már nem bízta a féletlenre, elkezdett ugrálni, amennyire tudott a vízben, tehát annyira nem, egyszerűen csak mini hullámokat kreált a víz felszínén és csapkodott mancsával, majd nóziát a lány tenyeréhez nyomta és maga merült le a habok alá.
Még annyira sem jutott, mint emberi formájában, de remélte, hogy azért az út megkezdése már tényleg elég löketet adott a szőkeségnek ahhoz, hogy megértse a kutya szarka módjára a fényes tárgyakra bukott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa