36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. november 2. 17:42 | Link

Anna |


Az emberek rendszerint túlzónak érzik a kutyák iránti kötődését. Hányszor kellett végighallgatnia a szülői ódát arról, hogy felelőtlenség hazahordani a tizedik kóbort is. Ha segítségre szoruló ebet lát, nem gondolkozik. Segít. Néha gazdát keres nekik, néha orvost. Legtöbbször nála kötnek ki. A családi farmon van is hely, étel is akad. A kunyhójában is megférnek. Velük a tű fokán is akár. Másfelől az emberiség többi tagja és közte ideálisan minimum két galaxis kéne legyen, hogy kényelmesen megférjenek.

Ha egy napig mindenki empata lehetne, többet soha nem csodálkoznának ezen a szokásán. A kutyák nyugalmat, játékosságot, hűséget sugároznak minden sejtjükkel. Minek terápia vagy gyógykezelés? A négylábúak társaságát receptre kéne írni.

Most sincs ez másként. Tobias mosolyogva nézi, amint Almaszósz és Müzli ugyanazt a faágat akarják odavinni a gazdájukhoz, amitől felváltva esnek át egymáson és a saját lábaikon. Végül az agresszívebb Almaszósz győz - Müzli a bot végét rágcsálva próbál azért részese maradni a bulinak. Tobias elveszi tőlük az ágat és a part fele hajítja, keresztül néhány alacsony sövényen. Egy szempillantás múlva mindkét állat eltűnik egy bokorban, társuk az emberek mellől bölcsen kimaradva a játékból, csak figyeli őket. Tobias újra visszatér a festegetéshez, már csak az utolsó vonások maradtak hátra. És persze a lényeg - a keresztelés.

- Mi legyen a neve? - az ecsetével a csónakra bök. A kutyák után az embernek lehet már egy hozzávetőleges fogalma arról, milyen zseniális névadó is ő. Bármilyen segítséget szívesen fogad. Nem akar semmi fellengzőset, hisz a csónak is olyan, amilyen. Kicsit rozoga, a festék kicsit egyenetlen, előtte még kicsit csíszolhatta volna, ha eszébe jut. De az övé. És ketten csinosították ki. Úgyhogy a szellemi értéke nagyobb, mint amennyit gondolhatnának ránézésre.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. november 5. 09:27 | Link

Ricsi

Borús szombat reggelre ébredt. Nem igazán volt kedve semmihez sem, de péntek este eldöntötte, hogy le megy a faluba bevásárolni ezt-azt. Így aztán nem sok kedvvel ugyan, de felöltözött, haját kivételesen össze fonta, hogy ha elkezd fúni a szél, akkor ne fújja az arcába, és elindult a faluba.
Az egész délelőttöt a különböző boltok bejárásával töltötte, majd végül meglátogatta a könyves boltot is, és meglepte magát egy újabb regénnyel. Úgy volt vele, hogyha már lejött a faluba, akkor keres egy csendes helyet, ahol neki állhat   olvasni s ne zavarja senki és semmi.
Úgy félóra bolyongás után talált rá a tóra és a stégre. Tökéletesen alkalmasnak nyilvánította a helyet, és időközben még a nap is kisütött. Leült a stégre, táskáját maga mellé rakta, és belemerült a olvasásba. Órákon keresztül ült, és falta az oldalakat. Csak akkor kapott észbe, mikor már kezdett egyre sötétebb lenni, és a végére ért a könyvnek is. Felállt és megmozgatta a sok egy helyben üléstől elgémberedett tagjait, majd vissza ült, és csodálta még egy kicsit a tavat. Nem tervezett sokáig maradni, de kíváncsi volt, milyen a tó, ha teljesen besötétedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. november 6. 17:37 | Link


És megoldotta az ügyet, nem is kérdés, ki ha ő nem. Lustán kétszer is átfesti az utolsó féltenyérnyi területet, és közben azon gondolkozik, mennyi papírmunkával is járhat egy ilyen rendőrségi ügy. Biztos sokkal. Ő meg szereti a papírmunkát. Megnyugtató, monoton - ami belerondít a levesbe, hogy úgy érzi, követ rágcsál, mert annak sincs több értelme, mint a papírmunkának, de megbízható és monoton. Mint ez a csónakfestés. Egy utolsó mozdulattal, amire oda se figyel, még egyszer összefestékpöttyöz mindent, majd elgondolkozva bámulja a kész csónakot.

 - Nem tudom. - szép csónak, kicsi, rozoga, hétköznapi. Sose gondolt arra, hogy lehetne vagy egyáltalán kellene neki egy, de ha egyszer mégis lesz, ilyent akar. Semmi flanc. Egyszerű, megbízható. - Fogalmam sincs. - mondja, hogy mondjon valamit, erre se figyel oda egy cseppet sem. Csendesen irigykedik, nem is, inkább csodálja Lars-ot. Millió kutya, saját kis csónak, végtelen nyugalom. Nem csoda, ha ki se bújik a saját kis csigaházából; ebből a csigaházból ő se bújna ki.

 - Kiisseli. - neveti el magát, mert a csónak szép piros színéből beugrott az a gyümölcszselé, amit egyszer egy összejövetelen evett. És még olyan is a hangzása, mint egy kislánynévé. Szereti a pudingot is, a nevét is, meg a csónakot is. - Igazán nem tudom. - rázza meg a fejét nagy tanácstalanul, de olyan szép az idő, most ilyesmin nem rontja el a kedvét. Leteszi végre az ecsetet a festékesdoboz mellé, mert már amúgy sincs minek lecsöpögni róla, csípőre teszi a két kezét, és elégedetten nézi a csónakot. - Azért elég szép lett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. november 8. 16:28 | Link

Anna |


Ülnek egymás mellett a stégen és nézik a száradó csónakot, amely közöttük lebeg a deszkák fölött. Egy pálcaintéssel körbeforgatja, mindenhol leellenőrzi, hogy ne maradjon üres folt. Nincs. Nem hibátlan, közel sem, de messziről elég pofás.

A szeme sarkából végigméri a lányt. Csendes irigység, vágyódás. Idilli képet lát maga előtt, önmagát, kis életét, takaros, kényelmes, bezárt világát, amit a kis falkájával népesít be. Minden olyan… szürreális. Látja az életét, miközben tudja, hogy amit lát, csak részleges, ferde tükör. Persze, szép is volna, ha csak ennyiből állna az egész, ha nem sompolyognának árnyak a sarokban. A lány ezt nem látja, nincs is honnan. Az élete egy körbebástyázott kastély. Túl sok marad a képzelet számára. A tátongó réseket mindenki úgy tölti meg, ahogy szeretné. A navinés előtt csak ez a mostani kép van, és Tobias rájön, ez elég is. Miért kéne mindig látni a teljes képet? Talán egy kis időre ő is elfelejthetné. Csak a most és az itt számít. És ez a pillanat valóban egész kellemes.

Hagyja, hogy beleköltözzön a csontjaiba az érzés, az önkéntes ignorancia langymeleg vizében alámerülve. Az ajánlott név valahonnan ismerősen cseng. Nem tudja, pontosan mit jelent, de gyerekkorát juttatja eszébe. Nagyszüleit, náluk töltött téli reggeleket, édes illatokat. Olyasmi lehet, mint a rødgrød.
- Jó név - rábólint a választásra, pedig nem volt annyira komoly a felvetés. Őt mégis meggyőzte. Helyesnek, találónak érzi. Elővesz egy fekete festékes vödröt és egy vékonyabb ecsetet a táska mélyéről. Közelebb helyezkedik a térdein, hogy jobban hozzáférjen, s lassú vonásokkal, nyomtatott betűkkel felfesti a Kiisseli szót. Betűi szálkásak, nem a legszebb az írása, kicsit megvastagítja külön az s betűk hasait. Miután végzett a munkával, leül a lábaira és végigméri az alkotásukat. Magában hümmögve bólogat egy párat.
- Ha akarod, néha kiviheted egy körre - jegyzi meg vállvonogatva. Tudja, nem épp egy jacht-utazás a Floridai-öbölben, de ha kedve van hozzá… látta, hol tartja a csónakot, s hogyan tudja magához hívni. Gyakorlatilag bárki elviheti egy körre, de a lánynak mostantól engedélye is van rá, nem kell attól tartson, hogy rontást kap utána a nyakába.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. november 15. 20:51 | Link

Eördögh Lars Tobias

 - Jaj, nem kell ám, csak úgy mondtam! - kiált fel gyorsan, mikor ténylegesen elfogadják a sete-suta névjavaslatát, de csak úgy dagad a mája a büszkeségtől, mikor látja, hogy Lars nekigyürkőzik a név festésének. Már egy csónakot is elnevezett. És festett is. Ki itt a jani, kérem szépen, kinek van még ilyen szép csónakja közösbe egy Lars kaliberű emberrel? A csónak menő, a névadás menő, Lars pedig nagyon furcsa egy teremtés, de ő kedveli.

 - Köszönöm szépen. - igazán rendes dolog így kölcsönadni, de ha jobban belegondol, egyedül a világért sem használná. A víz fura és alattomos dolog, hiába tud hellyel-közzel úszni, nem érzi magát biztonságban rajta. - De inkább egyszer majd ha ráérsz, és úgy gondolod, akkor elmehetnénk együtt csónakázni. Esetleg. - javasolja szelíden; nem akar tolakodó lenni, de az ötlet bizony nagyon tetszik neki. Larshoz nagyon illik a természet és a nyugalom, a kis navinés meg egy istenátka nyughatatlan izé; ketten együtt kihoznának egy rendes átlagot és egy megbízható, csendes délutánt a tavon, hm?

 - Köszönöm szépen a festést, de lassan ideje visszamennem. - mosolyog hálás-udvariasan a másikra, mert eszébe jut, hogy talán tényleg ideje lenne elindulnia. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, az elmélyült festésben elvesztette az időérzékét. És ahogy így végignéz magán, át is kéne öltöznie. Enyhe ázottkutya, erőteljesebb festékszaga van, és nagyon modern ízlése ezekkel a random piros pöttyökkel ruhaszerte. Minden esetleges sietség dacára azért sorban végigjárja a kutyákat, és megpaskolja mindegyik fejét, mert mindenkitől illik rendesen elbúcsúzni, pláne, ha az illető négylábú és nagyon tud farkat csóválni.

 - Szia. - búcsúzik el aztán egy kis bólintással festőpartnerétől, integet a kutyáknak, és egy kis sóhajjal elbúcsúzik a csónaktól is. De ha egyszer olyan szép.. na jó, annyira talán azért nem, de egy kis darabka otthonos nyugalom. Akármennyire is fiatal, időnként tudja becsülni az ilyesmit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. november 23. 23:53 | Link

Rebi

Amint lement a nap éreztem, hogy testem bizseregni kezd. Minden egyes porcikámban mintha pezsgőtabletták ezrei lettek volna beletömködve, melyek a víz hatására olvadozni kezdtek. És a bőr, ami eddig megvédett a hidegtől gyengévé és emberivé vállt. Pajzsból megtépett papírrá. Éreztem, ahogy a belőlem áradó fény egyre erősebbé vállt, lehunytam szemem, összeszorítottam fogam és hagytam, hogy a varázslat tegye, amit tennie kellett. Nem volt különösebben fájdalmas az átalakulás és azt gondolná a sellő fia, hogy a hosszú évek alatt az ilyen semmiségeket meg lehetett szokni mégsem szerettem ezeket a pillanatokat. Pláne az ősz beállta után, mikor emberi testem olyan érzékennyé vállt, mint a nebáncsvirág, s a tó is lehűlt, beadva derekát a haldokló időjárásnak.
Kidugtam szőke fejem a habok közül s jó alaposan megráztam, hogy elűzzek minden cseppet onnan, melyek rácsimpaszkodott maradást követelve, de hiába volt meg minden igyekezetem, a jeges szél, ami átszáguldott a tavon mégis belemart fejbőrömbe, jót nevetve szerencsétlenségemen.
Morcosan indultam ki a part felé, körülöttem hullámzott a víz, egyre csak sekélyebb és sekélyebb lett. Kezeimet összefontam testem körül, fogaimat összeszorítottam, hogy ne vacogjanak. A táskám, benne a kikészített meleg gúnyával csupán néhány lépésnyire voltak, a pub pedig, kályhával és vért forraló italokkal talán tíz perc járásra, ezekkel a tényekkel vigasztaltam magam és lassan kékké fagyott testem.
Körülbelül a hasam tájékáig érhetett a víz, mikor szemem kiszúrt valamit. Általában óvatos szoktam lenni, körbekémlelni mielőtt előbújok, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések se engem, se a parton tartózkodót, most mégis figyelmetlen voltam, s ennek meg is lett az ára. Nem messze tőlem ugyanis ott üldögélt egy lányka. Arcát elfedték az árnyékok, de lehetetlennek tartottam, hogy a fénycsóvát, vagy engem ne látott volna meg.
Megálltam, bár mindegyik testrészem követelte a mielőbbi kirohanást ebből a fagyos löttyből és zavartan hátrasimítottam nedves tincseim.
- Hát ez....kínos - sóhajtottam fel, semmi egyéb reakciót nem tudva kicsikarni magamból. Pedig lassan már ehhez is kezdhettem volna hozzászokni, hogy fű és fa, erdő és madár, élő és halott tudni fog arról, hogy mi is vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. november 24. 18:25 | Link

Ricsi

Mindenhol csend honolt, és merengve bámulta a tájat. Gondolatai ezer meg egy -féle irányba száguldoztak, és mindenféle témát körbejártak. Az eszébe se jutott, hogy esetleg a sokáig való elmaradása büntetést vonhat maga után, de éppen fontosabbnak tartotta, hogy minden apró részletet megfigyeljen. Egy ideje már csak bambult maga elé, és elmerengett az élet nagy dolgain, mikor is valami elkezdett fényleni. Odakapta fejét, de meg nem tudta volna mondani, mi árasztja el a tó környékét fénnyel. A világosság egyre csak erősödött, így kénytelen volt más felé nézni, de szeme sarkából azért még mindig figyelt. Nemsokára egy emberi alak, egész konkrétan egy férfi alakja bontakozott ki a fényárból, és elkezdett a part felé közeledni. Úgy látszott, fel sem tűnt neki, hogy a kis vörös a parton ült, és felvont szemöldökkel, kérdő arckifejezéssel meredt rá. Még fejét is megrázta, mintha csak pár kósza vízcsepptől akart volna szabadulni. Úgy tűnt tényleg nem vette észre, egészen addig, míg viszonylag közel nem ért a parthoz, hiszen akkor megszólalt.
- Hát öhm... ja. Ez elégé kínos. - mondta, mint egy megerősítés képen, bár erre nem igen volt szükség, de kissé zavarba jött. Hiszen nem mindennap lát az ember egy tóból kisétáló fiút.
-  Akarom én tudni, hogy mit kerestél a tóban? - tette fel a költői kérdést, amire a válasz egyértelműen nem volt. De néha előbb járt a szája, mint az esze, és visszaszívni pedig már semmit nem lehetett.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. január 22. 16:59 | Link

Rebi


- Nem...nem hiszem... - ráztam fejem. Aztán csak néztem őt. Testemet kezdte nagyon lehűteni a hideg víz, de mégse sétálhattam ki onnan csak úgy. Ajkaim lassan lilába fordultak s minden szőrszálamat felállította a libabőr.
- Szóval...jó lenne ha most elfordulnál amíg tudod...kikecmergek innen- vakartam meg zavaromban tarkóm.
- Nem vagyok annyira szégyenlős típus, de tudod, olyan kis ártatlan a pofikád, az égiekért se akarnám lerombolni a szivárványszínű álomvilágodat... - Mosolyodtam el, kezemmel mutogatva, hogy tessen elfordulni és ha végre engedelmeskedett, akkor hamar meg is indultam kifelé, magamban hálaimák ezereit zengve, vacogó fogaimmal. Mikor bokáig értek már csak a hullámok kocogni kezdtem és azon méláztam közben, hogy talán holnap inkább a kádamban fogom átvészelni a nappalt. Vagy a raktárban egy lavórban. Karnyújtásnyira mindentől.
Körülbelül fél perc lehetett, míg elértem a fát, amelynek odújában ott csücsült a táskám és még ugyanennyi idő ahhoz,hogy magamra rángassak mindent.
- Rendben kész vagyok, kukucskálhatsz törpilla - húzom fel nyakig a dzsekim cipzárját és rakom zsebre kezeim.
Utoljára módosította:Vadász Csenger Richárd, 2017. január 22. 17:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 5. 14:24 | Link


we are scared to be lonely

Este van. Fúj a szél. Nem annyira hidegen, hogy fázzak, éppen annyira, hogy érezzem. Kihúzom a kabátom alól a felsőm ujját, aztán a mustárszínű, kötött anyaggal törlöm meg az arcom. Csak kifújta a szemem. Maya nyüszít mellettem, majd megnyalja az arcom, mire elmosolyodom, s megsimogatom. Lefekszik. A combomra teszi a fejét.
Csend van.
Elment. Egy szó nélkül lépett ki az ajtón, nekem pedig fogalmam sincs, meddig fetrengtem az általunk teremtett mocsokban. Először a hideget vettem észre. Amikor szomorú vagyok mindig hideg van körülöttem, fizikailag. Hazamentem. Eljöttem. Ebbe a végtelen, mély csendbe, ahol kikapcsol az agyad, és nem marad más, csak a hűvös, sötét üresség, akármerre csak nézel. Mély levegőt veszek, hátratúrom az időközben szemembe hulló hajam, hátradőlök a fán, és felmeredek az égre.
A nagyapám azt mondta, hogy ha elveszítünk valakit, akkor majd fentről fog ránk vigyázni a csillagokból. Ő nem volt ilyen nyálas ember.
Azt már nem mondta mi van akkor, ha a csillagok nincsenek fent, csak a sűrű, fekete végtelenség.
Lehunyom szemeim. Szőrös fejet érzek a sajátom mellett, meleg leheletet az arcom oldalán. Jó lenne sírni, de nem tudok, mert nem érzek semmit. Megint hideg van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 9. 15:25 | Link

Nyuszifül

Sokára ért vissza a rellonba - sok kéretlen gondolaton kellett átrágnia magát. Tudta, hogy Kamillát már nem fogja ott találni, a szíve legmélyén mégis bízott benne, hogy amint átlépi szobája küszöbét, megérzi az ismerős, szeretett illatot. Annak viszont csak a leghalványabb, hamarosan végleg elillanó emléke várta az úgy hagyott, gyűrött párnahuzaton.
Túl őszinte volt.
A feszültség egyre csak gyűlt idegesen fel, s alá járó mellkasában. Visszajátszotta a történteket, de hiába, az egyetlen gondolat, ami újra és újra utat tört magának, az volt, hogy Kamilla túlságosan is érzékeny. Ő meg túlságosan is őszinte. Vagy egészen egyszerűen: Kamilla nő, ő meg férfi. Ajkai résén nehéz, mély sóhaj szökött ki.
Ahogy távolodott a kastélytól, a szél úgy vált egyre szigorúbbá. Noel összébb húzta magán fekete dzsekijét, majd lépteit megszaporázva irányt váltott; többé nem a falu, hanem a stég irányába sietett. Noha biztos volt benne, hogy Kamilla a rellonból egyenesen hazament, néhány méter után az is eszébe jutott, hogy a háztársnő most talán nem édesapja kérdéseire vágyik, sőt, ha a férfi kérdezősködni kezd, ő inkább menekülőre fogja.
- Félreértettél - szólal meg később, mikor már baljával felhúzott térdeit ölelve ott ül Kamilla mellett, s másik kezével a lány arcát takaró fürtökkel babrál. - Az előbb, a szobámban.
Halkan beszél, már-már dörmög, megcsillanó zöldes tekintetét közben le sem veszi a másikról. Ujjai végül megállnak, karját visszahúzza, s a csendes, mozdulatlan tó felé fordul.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. február 9. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 15:52 | Link


Maya felemeli a fejét, megcsóválja a farkát, majd, ahogy Noel leül, vissza is fekteti kobakját a combomra. Mély levegőt veszek, kinyitom a szám, hogy beszéljek, aztán visszacsukom, és hagyom, hogy ő szólaljon meg először. Hosszan kifújom a levegőt, felülök, a karja alá bújok. Felhúzom a lábaim.
- Nem akarom, hogy rosszban legyünk, és haragudjunk egymásra - a fejem a mellkasába fúrva motyogok bele a kabátjába. Ő a legjobb barátom. Ez előtt is a legjobb barátom volt, most is a legjobb barátom, és nagyon remélem, hogy ez után is a legjobb barátom lesz. Mert szükségem van rá. És szükségem is lesz rá még nagyon sok ideig. Ha tetszik neki, ha nem. Egy picit megemelem a vállaim, aztán hagyom, hogy visszaessenek.
- És.. Nem tudom - már kicsi korom óta nem vagyok képes kifejezni magam. Ez részben köszönhető Melindának, de részben magamnak is, amiért nem akartam róla beszélni. Senkinek. És bármennyire is van most sok minden a fejembe, túl összetettek, túl sokan vannak, és túl nehezek ahhoz, hogy szavakká formálhassam őket. Pedig szeretném.  
Becsukom szemeim, megint megvonom a vállam, aztán veszek még egy nagy levegőt, hogy beszéljek, de végül megint csak becsukom a szám, megrázom a fejem, és, amennyire lehetséges, még közelebb mocorgok hozzá.
- Nem akarom, hogy te is elmenj - a hangom még nyüszítésnek is alig mondható. Halk, vékony és gyenge, viszont volt már rosszabb is. És ezt Noel is pontosan tudja. Én is pontosan tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 9. 17:34 | Link

Nyuszifül

Futólag rápillant Mayára, utána viszont máris a felülő, s éppen hozzábújni készülő lányra szegezi tekintetét. Habár szereti a kutyákat, most direkt nem foglalkozik vele. Nemhogy a kezét nem nyújtja felé, de még csak rá sem néz, ezzel is jelezve neki, hogy itt és most ő a hierarchia csúcsa, és ezekben a pillanatokban arra van szüksége, hogy a gazdival tudjon beszélgetni. Ugyanis van mit tisztázniuk; fogalmak, amikkel az emberek többsége elhamarkodottan dobálózik, sémák-sablonok, amiket ráhúznak kapcsolatokra, szavak, amiknek nagyobb a súlyuk, mint azt sokszor gondolnák.
- Az a kérdés, hogy te haragszol-e rám? - kérdezi halk, ám erélyes hangon, míg karját kitárva engedi, hogy törékeny háztársnője közel fészkelhesse magát hozzá. Haragudhatna, s könnyen meglehet, hogy haragszik is. Azért, amilyen és azért, amilyen bizonyosan nem lesz soha. - Nem vagyunk rosszban, nem is értem, miért gondolod. Persze - bólint - nehéz velem, tudom.
Érzi és sejti is, hogy Kamilla fél a rájuk leselkedő jövőtől, amit egyikük sem tud megjósolni, mégis, mindketten tartanak a közelgő veszteségtől. Ha ennek közöttük egy nap vége, ha többé nem csókolják meg egymást és nem összebújva alszanak el, akkor a barátságuknak is annyi?
Nem, semmiképpen sem. Ez... nem történhet meg. Ahhoz túlságosan is fontosak egymásnak.
- Nem megyek sehova - feleli rekedten, és fejét oldalra fordítva lepillant a lány szemeibe. - De... a maradás, az ittlét sem garancia semmire, ezt te is tudod.
A kérdés pedig, hogy ők valójában mik, mijei is egymásnak, továbbra is kimondatlanul ül közöttük a hűvös levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 19:59 | Link


a világ egyszerűen ilyen,
ilyen, amikor jó.


Nem szoktam hozzá az ilyen komoly témákhoz. Persze, Balázzsal szoktunk így beszélgetni, viccelődés és elterelés nélkül. Nem gyakran, de szoktunk. De vele valahogy könnyebb, mert tudom, hogy a végén még mindig szeretni fog, nem számít, mi történik. Vagy ott van az a láthatatlan kötelék is, hogy ő az apám, és ez az egész egyre valóságosabb.
A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem haragszom rád - Lehet, hogy más haragudna. Vagy legalábbis meg lenne sértődve. Jó, én is meg vagyok egy kicsit sértődve, mert lány vagyok, és a sértődés be van építve a génjeimbe, ezzel járok. De tényleg csak egy kicsit. - Nem nehéz, és éppen ez a baj. Túl könnyű, és túl jó, és amikor a dolgok túl jók, amikor a világ túl jó, akkor tudom, hogy fog lenni valami, ami elrontja az egészet - a kezeimmel magam előtt mutogatva kezdem magyarázni, ahogy tudom, és remélem, hogy érti is, amit itt hadonászok. - Tudom, Noel. Ebben neveltek fel - kifújva a levegőt nézek fel rá, a vállaim megereszkednek, elhúzom a szám. - És nem akarom, hogy bármi is, ami most van, hasonlítson arra, ami akkor volt. Egy kicsikét sem - megrázom a fejem, a körmömmel piszkálni kezdem az egyik ujjam.
- Tudom - a válaszom halk, olyan, mintha egy ötéves épp most fogná fel, hogy hiába igyekezett. - Ahhj, én nem akarok ilyen lenni - lehunyom szemeim, arcom a tenyereimbe ejtem, megrázom a fejem. Nem akarok ilyen hisztis lenni, olyan, aki minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy drámázhasson, és sírhasson, és egyszerűen.. Olyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. február 10. 22:33 | Link

Nyuszifül

Csendes türelemmel várja Kamilla válaszát. Mikor pedig megkapja azt, ösztönösen, ám mozdulatlanságba burkolózva hitetlenkedik. Nem hisz neki, nem hiszi el, hogy nem haragszik rá, hiszen ismeri a női természetet. Legalábbis úgy gondolja. A női lélek törékeny, sérülékeny, ő pedig még nem elég érett ahhoz, hogy vigyázni tudjon rá.
Talán majd később, néhány év múlva, vagy ha meg/felismeri a kezét fogó lányban a nőt, akiben már az első pillanattól biztos, akit mindennél jobban akar - hogy hozzá tartozzon. Egyelőre azonban - bár azt hiszi - még nem nőtt be a feje lágya, hiába tölti lassan a huszonkettőt.
- Kamilla - behajlított mutatóujjával a lány álla alá nyúl, kissé megemeli, hogy tekintetük találkozzon. - Próbáld meg egyszerűen csak élvezni a pillanatot. Élni, nevetni, szeretni, és ha kell, akkor haragudj szívből, dühöngj hangosan, toporzékolj, csapkodj... most pedig csókolj vissza, jó?
Ezidáig ügyesen elfojtott vigyora most utat tör magának, ajkai kiszélesednek, s ahogy közelebb dől háztársnőjéhez, fogai egy pillanatra megcsillannak a holdfényben. Hangja elhal, ujjai Kamilla álláról puha arcára siklanak, és bár kapcsolatuk jellegét igen nehéz lenne meghatározni, az biztos, hogy Noel úgy csókolja meg Kamillát, hogy a lány ebben a pillanatban a világ legszebb, legkívánatosabb, legfontosabb nőjének érezze magát. Mert az is.
- Ccccsss - pisszegi le aztán, mielőtt még végeláthatatlan hisztibe kezdene. - Nem vagy olyan. Nem szeretem az olyan lányokat.
Jobbjával nyugtatólag megsimogatja a lány fejét, ujjai újra meg újra végigszántanak az imádott szőkés fürtökön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 17. 21:09 | Link



Hagyom, hogy felemelje a fejem, az ujjaimról tekintetem átvándorol az arcára. Halványan elmosolyodom, oldalra billentem fejem. Egyik kezem a nyakára simul, a másik a borostás arcára, és kivételesen nem beszélek közbe, nem rontom el. Beszívva a levegőt emelkedem meg egy kicsit, aztán vissza is ülök a helyemre, elvigyorodva harapom be alsó ajkam, ahogy felnézek Noelre.
- Akkor jó. Már kezdtem megijedni - továbbra is vigyorogva beszélek, ujjaim összefonva az övéivel kapaszkodok bele a kezébe, s nyomok egy puszit az arcára. Aztán felállok, és amennyiben ő is méltóztatok felemelni magát, szólok Mayának, és a rellonossal együtt indulok el. Nem akarok itt maradni, viszont aludni sem akarok még, szóval valószínűleg visszakísérem a kastélyba, vagy akármi, hazasétálok, kiülök a teraszra. Fogalmam sincs. Viszont a hideg ébren tart, és én nem akarok még aludni. Mert ha alszom, rémálmaim vannak, és félek. És nem szeretem sem a rémálmaim, sem a velük járó félelmet, ahogy azt sem, hogy akaratlanul is felkeltem vele Balázst. Jobb esetben csak Balázst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. február 21. 20:01 | Link



Ha az ember útja a stég felé vezet, többnyire csak egy elhagyatott, nem túl biztató helyszínt lát maga előtt. Ma este azonban nem így van, mert ha valaki arra jár, egy rakás üveget és egy elég jó hangulatú társaságot lát maga előtt. Mert ugyebár kettő embertől az már kész part, ha a megfelelő párost vesszük górcső alá.
Nem igazán így terveztem a ma estémet, de valahogy mégis itt kötöttem ki, egész bizarr mennyiségű sörrel és a bizonyos, csárdában megismert Levitás úrfival.
Egy pár pillanatig méregettem a vizet, ahogyan visszatükröződött róla a holdfény és egy futó másodpercre el is mosolyodtam, hogy aztán ismét a lábamat lógassam a stég széléről. Kicsit még hideg lett volna a pancsoláshoz, ettől még elég hívogató volt a voter.
- És amúgy? Minden rendben? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva, kissé oldalra biccentett fejjel sandítva a fiú felé. Kicsit más volt a felállás, mikor legutóbb találkoztunk. Azóta valahogy híre ment annak is, hogy én, meg Mina, holott még jómagam sem tudtam, pontosan mi az egész. Szóval halkan felnevetve túrtam kicsit a hajamba, hogy aztán még egyszer kicsit meghúzzam az üveget és le is tettem azt, nehogy útban legyen. Hiába van több, azért nem igen szeretném, ha kárba menne.
- Szóval nem, fogalmam sincs, mi ez az egész. Lehet, hogy semmi - vonogattam meg a vállamat lazán, lejjebb rángatva kicsit a toppomat és aztán lehajolva egy kis vizet merítettem a tenyerembe, hogy aztán a lecsurgó cseppeket a fiú arcába fröcskölhessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 07:32 | Link

Miss Green


A stég legvégén, a holdfényes ég alatt lógatják a lábukat; Miss meg ő. Hunter nadrágszára térdig felhajtogatva, kezében ki tudja már hányadik üveg sör, arcán széles vigyor. Azt nem tudná megmondani, hogy az alkohol, vagy a nő társasága miatt csillog úgy a szeme, de a kisasszony kérdésére lassan felé fordul, és bocsánatkérővé váló mosollyal megvonja a vállát. Nincs semmi. Vele ugyanis, ha történik valami, az mindenki előtt történik, jó hangosan, hogy lehetőleg másnap már a fél falu is tudjon róla. Ahogy a mugli barátai mondanák: Istenadta tehetsége van ahhoz, hogy így vagy úgy, de a középpontba kerüljön. Újra megvonja a vállát, de már inkább csak saját maga elszámoltatása és megerősítése végett, mintsem Grace kérdését megválaszolván. Élénk, mégis fáradt hatású pillantása éppen csak egy másodperccel időzik tovább a mellette ülő háztársnőn.
- Ez nagyon menő, komolyan - összeszorított, lefelé görbülő ajkakkal bólogat, tekintete a csillagokat sárgán visszatükröző vízfelszínen pihen. Hangja elismerő, de más, éppen az imént felkeltett vágy, izgalom és kíváncsiság is kihallható belőle. Meglepő, de őszintén érdekli a két lány kapcsolata, főleg a közöttük lévő érzelmek fizikai megvalósulásáról hallgatna szívesen szaftos, ínyenc sztorikat. Vagy talán mégsem..., hiszen már ennyi is bőven elég ahhoz, hogy piszkos, túlműködő fantáziája beinduljon. Nagy levegőt vesz, és hitetlenkedő, de nagyon is elégedett pillantást küld Grace felé, mialatt ajkai széles vigyorra húzódnak. - Ha bármikor... segítségre van szükségetek... bárminemű segítségre... tudod hol találsz.
Az utolsó korty sört is megissza, majd kisvártatva az üveget a mellettük sorakozók közé állítja. Fejét megcsóválva, halk nevetéssel emeli tekintetét a lányra. Még mindig nem bírja elhinni, hogy a Levita két legjobb nője egymásra talált. Helyette. Ez... bizonyosan az ő égi büntetése, amiért semmit sem vesz komolyan. Nem lehet más. Damn it!
- És... jobb vele, mint azokkal a srácokkal volt, akikkel eddig voltál? - kérdezi, kíváncsi szemeit le sem veszi a másikról. Olyan zavarba ejtően legelteti őket Miss arcán, mintha soha nem látott volna szebbet. Pedig csak képtelen visszatérni a valóságba. A képzelet túl... pajkos. - Hé! - kiált fel aztán, mikor az első hűvös cseppek bőréhez érnek, és bár fejét elfordítja, már túl késő. - Miss Green... - a szavakat elhúzva, legmélyebb hangját elővéve pillant vissza háztársnőjére, szája szegletében huncut mosoly bujkál. - Ha még egyszer lefröcskölsz, kénytelen leszek kitalálni valami jó kis büntetést neked...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 5. 08:19 | Link



Biztos vagyok benne, hogy minden embernek más jut eszébe arról, hogy Mina mégis hol kötött ki, de a legtöbb embernek nem az, mint ami Mr Bailey fejében elsőre megfordult. Szóval kissé zavartan kaptam el a pillantásom más irányba, azt a csillogó tekintetet látva, s szintén csak egy vállvonással díjaztam a mondandóját. Persze, most komoly fejtegetéseket indíthatnék arról, hogy milyen jól jártam, de lássuk be: Dwayne és Zója famíliájában vagyok éppen tiszteletbeli tag. A jó akkora hazugság, hogy gyakorlatilag mindjárt rám zuhanhat egy meteorit.
- Nos, nem tudom, hogy mennyire "menő", de ha már te is elismered, lehet benne valami - nevettem fel halkan, miközben zavartan eltűrtem egy tincset a fülem mögé. Részemről semmiféle gondolatmenet nem indult el anno, hogy milyen érzelmeket vált majd ez ki az emberekből. Egész egyszerűen megtörtént, mielőtt belegondolhattam volna. Ettől még nem bánom. Végül egyre szélesedő mosollyal pillantottam fel a mellettem ülő Mr Baileyre, hogy aztán az ajkamba harapva mérjem végig.
- Ne tegyél elhamarkodott felajánlásokat! - jegyeztem meg azon a bizonyos halk, ám annál dorombolósabb hangon, csak hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat. Aztán, mielőtt még hasonló bátor lehetőséget dobnék be a közösbe, inkább az ajkamhoz emeltem ismét az üveget, hogy meghúzzam a tartalmát és leöblítsem a pimaszságom. Mindenkinek jobb, ha csendben maradok. Legalábbis azt hinném épp nagy nyugodtan, mikor Hunter megérdeklődte, hogy milyen is.
Azt hiszem, hogy sikerült bíbor színt öltenem még mielőtt kielégíthettem volna a kíváncsiságát.
- Nem tudom, nincs olyan sok alapom, hogy összehasonlítsam. Talán öt pasival, ha volt dolgom... inkább azt mondanám, más. Jó értelemben más - Nem éreztem magam kényelmetlenül alapvetően, legalábbis nem annyira, mintha másnak mondtam volna el. Azt hiszem az ismeretségünk eredetét figyelembe véve nem zavart annyira, hogy ilyenekről kérdez. Meg amúgy is, ő Hunter.
Szóval, hogy oldjam a hangulatot, előre hajolva egy kis vizet merítettem, ami aztán a fiún kötött ki. Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés, amit nem is próbáltam elfojtani most már. Mertem magam adni mellette.
Szóval farkasszemet nézve a Levitással, továbbra is ott ült az a mosoly a szám sarkában, letörölhetetlenül.
- Do your best, Bailey... - csúszott ki, mielőtt még komolyabban átgondolhattam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 09:07 | Link

Miss Green


Nos, más talán nem a menő szóval illetné két lány szerelmi kapcsolatát, ő viszont képtelen átlendülni azon a képzeten, hogy Miss és a Warren lány szenvedélyesen csókolózik... az esőben. A pólójuk átázik, a bőrükre tapad és... Hunter nagyot nyel, és sűrűn pislogva beszívja az ajkait. A szíve szaporán ver, az agyából hirtelen távozik a vér. Nem, vajmi kevés esély sincs arra, hogy ebben az évezredben kitisztuljanak túlfűtött gondolatai, és eljusson odáig, mint más normális ember fél pillanat alatt szokott: ez a kapcsolat, ami a két lány között kialakult, nem feltétlenül megszokott. Már annak ugyebár, aki nem néz felnőtt filmeket. Neki viszont nem egy mugli barátja van. Okos tévével. Deep sigh.
- Bemutatott már a szüleinek? - homályos tekintettel kérdezi, lelki szemei előtt még mindig az esőben állva. Úgy érzi lassan beszél, a szavak csak nagy nehezen gördülnek ki résnyire nyitott, az önmegtartóztatás közben megrágcsált ajkai között. A hangját is távolinak érzékeli, mintha a valóság és a képzelet felcserélődött volna, és ő most éppen a legszebb álmát élné meg a lányokkal. Quiet!
Aztán Miss izgató hangja áttör a férfira szálló félhomályon, és szenvedő nyögésre készteti őt. Könyörgő szemekkel fordul a nő felé, bár azt maga sem tudja, hogy most azért rimánkodik némán, hogy hagyja abba, vagy azért, hogy folytassa. Szája elnyílik, tüdejét csakhamar betölti a hűvös, tóparti levegő. A feje azonban továbbra is forrong, hiába, gondolatai nem nyugszanak.
- Grace - alig hallhatóan ejti ki a nő nevét, egy futó pillanatra még szemeit is lehunyja, hogy aztán egy újabb sóhajjal továbbfűzze szavait. - Szerintem most nem én teszek elhamarkodott kijelentéseket...
Még észnél van, még itt van, és a történtekhez képest józan, tiszta gondolatai - is - vannak. Ugyanakkor érzi a vesztét, a vesztüket, és bár most még a későbbi megbánás is utat tör magának a fejében, tudja, hogy ha így folytatják, hamarosan semmilyen, már jól ismert következmény nem csillapíthatja le.
- Szóval más - bólint, mintha tudná milyen. Önmagát hűtve hümmög, a homlokát vakargatja, ujjaival végigsimít orrán, aztán egy újabb üveg sörért nyúl, hogy még véletlenül se maradjon szabadon a keze. Missre rá sem néz. - Well...
Mondaná, hogy nem igazán tudja mit mondjon, mert bármibe is kezdene, az túl forró és túl felelőtlen lenne, és könnyen belerondíthatna vele Grace virágzónak tűnő kapcsolatába. Mielőtt azonban folytathatná, újabb hideg vízcseppek landolnak az arcán. Elnyíló szájjal és sötétbe boruló tekintettel fordul a huncut és túlontúl is bátor lányhoz. Míg farkasszemet néznek, ő az eddig kezében tartott sörösüveget óvatosan maga mellé teszi. Az hangosan koppan az egyik fadeszkán.
- Ha így, hát így - széles vigyorral billenti oldalra fejét, majd egy hirtelen mozdulattal felpattan, és Misst a karjaiba kapva elrugaszkodik a stég széléről.
Hogy a víz mennyire hideg, és hogy ők mekkora valószínűséggel fognak másnap a gyengélkedőn kikötni... nem nagy tudomány kitalálni. Február vége van. Ők meg hangosan csobbannak.
Hunter még a víz alatt elengedi a nőt, hogy az a saját tempójában tudjon felszínre bukni, majd mikor az ő szőke feje is megjelenik, hatalmasat ordít a csontjáig hatoló hidegtől. Hangját hosszan visszhangozza a tó, csoda, ha nem hallják még fent a kastélyban is.
- Jól vagy? - kérdezi vacogó vigyorral, fel-felnevetve és közelebb úszik hozzá, hogy ha bármi baj adódna, ott legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 5. 09:28 | Link



Azt a bizonyos kérdést tette fel, ami a második leggyakoribb volt. Hiszen tényleg, mindig mindenkit érdekelt, hogy vajon túl vagyok-e már azon a bizonyos kínos találkozón, mikor a legtöbb párkapcsolat a mélypontját éli meg. Nálunk azonban az a furcsa helyzet állt fent, hogy már a kapcsolatunk előtt is elég gyakran futottam össze anyucival, Dwayne meg... hát, egyszer találkoztunk egy bizonyos szarvas teremtmény kapcsán.
- Zója az úgymond legjobb barátnőm, szóval igen, mondhatni, túl vagyunk rajta... Dwayne-el azóta nem találkoztam, de nem is vagyok benne biztos, hogy szeretnék - nevettem fel halkan, magam elé képzelve azt a bizonyos jelenetet. Én állok ott és tátogok, mint egy hal, ő meg azon gondolkozik, hova is kéne pontosan elásni.  
Talán egy kicsit túlzásokba estem a srác zrikálását illetően, hiszen a hang hallatán hasonlóan vonzó nyögéssel válaszolt, úgy nézve rám, mintha legalábbis a végzet asszonya lennék. A szemöldököm enyhén felszaladt, miközben bocsánatkérő mosoly telepedett az ajkaim szélére és halkan felkuncogtam.
- Túl sok...? Ne haragudj, azt hiszem sok volt az ital - pillantottam ismét az üvegre, de az arcomon pontosan látszódott, mennyire nem gondolom komolyan azt a bocsánatkérést. Nehéz is lett volna, mert be kell lássam, jól esik, hogy azért egy olyan pasira, mint Hunter, ilyen hatást tudok gyakorolni.
A nevem hallatán már egészen biztos voltam benne, hogy átléptem azt a bizonyos határt, amit nem biztos, hogy kellett volna. Nagy, csillogó szemekkel pillogtam a levitásra, miközben enyhén oldalra döntöttem a fejem.
- Hunter? Szerintem pontosan tudom, hogy mikor és mit jelentek ki... - vontam meg a vállam egyszerűen, hogy a pillantásom ismét a vízre kalandozzon el. Nem ezért jöttem ki ide ma este. Vagy legalább nem szeretném bevallani magamnak, ha mégis.
Talán tényleg kicsit átgondolhattam volna, hogy megöntözöm-e egy nap kétszer az angolt, de egyszerűen annyira adta magát a helyzet, hogy eszemben sem volt fontolgatni. Így történhetett az, hogy mire annyit mondhattam volna, hogy "you can't..." - mert ugye feltételezni, hogy még arra is van időm "do this" az bizony vakmerőség lenne - a jeges vízben kötöttem ki. Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy fizikai fájdalmat okoz a hőmérséklete, szóval amint a víz felszínére keveredtem, valami sikkantás és nyikkanás közti hangot sikerült megütnöm. Nagy nehezen kezdtem a hajamat az arcomból kikapirgálni.
Először csak néztem rá hitetlenkedve, de aztán ismét kitört belőlem az a bizonyos nevetés és közelebb evickélve püföltem a vállát pár pillanatig a tenyeremmel.
- Bailey, te nem vagy normális! - nem tudom, hogy ezt most bóknak, vagy sértésnek szántam, de annyi biztos, hogy közelebb voltam hozzá, mint gondoltam. - Remélem tisztában vagy a tetteid következményeivel...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2017. március 5. 09:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 14:05 | Link

Miss Green
Music


Hogy tudta-e, hogy mi lesz a mai estéből? Nem. Sejtette? Nem merte. Remélte? Ó, igen, de még mennyire, hogy remélte! Ha tudta volna, hogy valóban esélye lesz olyan közel kerülni Misshez, mint most, talán elgondolkodott volna erkölcsi kérdéseken. Nem szokott, mert nem érez felelősséget mások kapcsolatáért, a hűség betartatását pedig végképp nem tartja kötelezettségének. Inkább marad a gaz csábító szerepében, aki után a lány gyónni megy, a lány barátja meg vagy megpróbálja elverni, vagy nem. Mint ahogy a legtöbb dolgot az életben, úgy ezt sem veszi zokon. Ha a kiszemeltje párkapcsolatban él, az - tegyük fel - nem hiba a szemében, de nem is megálljt parancsoló tényező. Az csak egy nem kívánatos dolog, az élet velejárója. A mostani helyzet azonban más. Missről van szó, akivel, ha több esze van, és a múlt egy kicsit másképp alakul, akkor most ő járna, és nem a Warren csajszi.
- Hé... - vigyorodik el már a jeges vízben, szája azonnal elszíneződik a hidegtől. - És ha ez a normális? Ha mindenki más a hülye? Ha a kastély összes  kis nyugodt diákja a földönfutó bolond?
Hiába a fagyos vacogás, és a testét fűteni, s életben tartani próbáló hevesen verő szíve, rég nem érezte magát ennyire elevennek. Jobbjával a mögöttük álló kastély felé mutogat, s közben emelt hangon beszél. Nem mérges, sokkal inkább élénk, aki nem titkolja, hogy az életét mennyire szereti. Egyébként is, ki nem állhatja a folyton depressziós csitriket, akikkel manapság tömve vannak az iskolák. A Roxfort sem volt más, onnan is ő lógott ki, nem az élettelen, folyton panaszkodó gyíkok.
- A probléma az, you know... - ahogy Grace közeledik, az ő hangja úgy halkul el. És bár az csitul, a teste, a szíve nem nyugszik. Az ereiben zsibongani kezd a vér, a feje zúg. - Hogy sohasem érdekeltek a következmények.
Nem bírja visszafogni az arcán kiszélesedő mosolyt. Már nem vigyorog, a fogai sem villannak meg a Hold fényében, csupán egy elégedett, mégis kedves mosoly fölött fürkészi a kartávolságon belül lubickoló háztársnőt.
Habár máskor meg sem fordulna a fejében a kérdés, hogy mit tegyen, hiszen magától értetődő lenne, most mégsem mozdul meg. Mint ahogy az előbb is felrémlett előtte, úgy ebben a pillanatban is arra gondol: ez most más.
- Az előbb azt mondtad, hogy pontosan tudod, mikor és mit jelentesz ki - idézi vissza Miss szavait, majd nagyot nyel, és árnyalatnyit közelebb sodródik hozzá. - Kivehetnénk a faluban egy szobát éjszakára.
Még csak pislogni sem pislog. Vonásai komolyak, szándékai egyértelműek. Megtehetné, de nem kertel. Régóta akarja Gracet, és biztos benne, hogy ez fordítva is így van. Kár, hogy legutóbb akkora pancser volt. Egyszer akart jófiú lenni, abból is rosszul jött ki. Soha többet.
- Persze nemet is mondhatsz, nincs belőle sértődés - egészíti ki előző ajánlatát egy, a szája szegletében megbúvó mosollyal, hogy a nőnek járható egérutat is felkínáljon. Ennek ellenére nem hátrál el, csak száját rágcsálva várja, hogy Miss meghozza az ítéletet.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2017. március 5. 14:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. március 5. 14:29 | Link


Please tell me I'm your one and only
Or lie and say at least tonight


Talán éppen ezért mondtam anno Minának, jobban teszi, ha kétszer meggondolja ezt az egészet köztünk. Mert egyszer már köteleztem el magam egy ember mellett és csak a gond volt vele. Talán nem akartam már többé ezt. Talán éppen az volt a legszebb ebben az estében, hogy nem rótt rám terhet, nem volt plusz kötelezettség. Szerettem, ahogyan felvállalta a kevésbé elfogadott dolgait is. Szóval nevetve ráztam meg a fejem, miközben a lehető legnagyobb mértékben ignoráltam a jeges vizet, amely reszketésre késztetett.
- Legyen igazad, Bailey! Őszintén... sajnálom őket, azt hiszik, ha másnak adják ki maguk, majd elfogadják őket - bólogattam kicsit, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen az érem másik oldala, milyen az, mikor megpróbálsz beolvadni. A magam egyszerű módján nagyon is bírtam a Levitást és pont ez a ragadós vidámsága volt az, ami annyira meggyőzött benne.
Szóval ahogy közelebb kerültem, be kellett látnom, hogy teljesen megértem a nézőpontját. Kettőnk közül nekem kéne rosszul éreznem magam a gondolattól és mégsem tettem. Most azonban más volt a Levitás. Sokkal inkább emlékeztetett arra az első estére, mint azóta bármikor.
- Nem hiszem, hogy kéne... - ráztam meg a fejem enyhén, az ajkamba harapva, miközben a vizet figyeltem Hunter helyett. Persze, tépelődés, fontolgatás... Abban az egy pillanatban mindezt magam mögé söpörtem. - Mármint... van egy házam.
Felajánlotta a lehetőséget, hogy jó ember maradjak, amiért hálásan elmosolyodtam, de ez nem az az este volt. Egyáltalán nem akartam a holnappal foglalkozni, csak azzal, ami itt és most történik.
- Nem élnék a lehetőséggel... - közöltem, most már le sem véve a pillantásom a fiúról, csak akkor, mikor a part felé evickéltem. Épp elég hideg volt a víz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. március 5. 15:17 | Link

Miss Green
Music II.


Együtt nevet Grace-szel, és elpillantva a kastély felé, végignéz azon a néhány világító ablakon, ami mögött az éjjeli baglyok bizonyára most is varázslatokat mormolnak, mágiatörténetet vagy más, rémunalmas vizsgaanyagot magolnak, hogy az elkövetkező időszakban a lehető legjobb jegyeket szerezhessék meg. Ők ketten meg...
Fejét visszafordítja Miss felé, kék szemeiben ismeretségük óta most először csillan valamiféle megmagyarázhatatlan nyugalom - a megértettség és egység jele.
...tudják miért érdemes élni. És az egészen biztos, hogy nem a másnapi vizsga.
A nőt fürkésző tekintetben fokozatosan halványul el a nyugodtság, hogy helyét ismét - ma este már sokadszorra - átvegye az izgalom, vágy és türelmetlenség egyvelege. Nem, ő nem a türelem mintaképe, sőt már így is azt érzi, hogy túl sokat vártak, hiszen, tekintve, hogy Miss párkapcsolatba bonyolódott, majdnem kifutottak az időből.
Azonban mikor a háztársnő megszólal, és reszkető ajkait elhagyja a nem szócska, Hunter a pillanat törtrésze alatt válik végtelenül csalódottá. Persze benne volt a pakliban, ő mégis esküdni mert volna rá, hogy itt nem ér véget a ma éjszaka. Abban bízott, hogy az még csak ezután kezdődik.
- Holy sh*t! - vigyorra álló ajkakkal, de sokkal-sokkal indulatosabban kiált fel azután, hogy a háztársnő befejezi a gondolatát, mint ami egyébként indokolt vagy szükségszerű volna. - Nagyon kikapsz még ezért, Green!
Fejét hitetlenkedve csóválja, míg visszaúszik a stéghez, majd leplezetlen kedélyességgel a nő feneke után nyúl.
- Szabad lesz? - halkan, úriemberhez méltóan kérdezi, s közben rátenyerel Miss domborulatára, hogy a választ meg se várva lökjön rajta egyet, ezzel adva némi lendületet neki a partraszálláshoz. Azután ő is kimászik a fagyos vízből, de mielőtt még szedelőzködni kezdene, elterül a korhadó fadeszkákon, és reszkető testtel, vacogva-lihegve tör ki belőle a nevetés.
- Ha szívesen látsz, akkor eltekinthetünk a Bérczestől - mondja végszó gyanánt, majd először csak felül, végül Grace hátán végigsimítva fel is tápászkodik, hogy pálcáját megkeresve valamelyest megszárítsa magukat.
Azt, hogy ma este ott jártak, csak néhány feldöntött és a deszkák rései közé gurult üres üveg jelzi, semmi más.


// Folytatás Miss Green otthonában. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 17:15 | Link

Hajna;;

Az ágy, az ágy borzalmas. Túl nagy a csönd, aminek a hatására minden apró neszre felkel. A sötétség is roppantul zavarja, túl sötét van, sehol az éjjeli fény. Hetekkel korábban még nem tudott ilyen nyugodtan aludni, de az mégis megnyugtatta. Most pedig itt van ez. Már alig várja, hogy visszamehessen, de egyelőre nem lehet. Gyógyulnia kell. Kár, hogy az idegen légiónak nincs tudomása arról, hogy ő nem csak egy különlegesen kiképzett alakulat tagja, hanem varázsló is. Szinte soha nem érte sérülés bevetésen, legalábbis nem tudtak róla, mert ha baj volt, ott volt a pálcája. Így hamar fentebb lehetett jutni a ranglétrán. Tíz év. Tíz év után először kényszerül visszajönni Magyarországra, de már most utálja. Több okból kifolyólag is, az egyik, hogy rossz hírt hozott. Húzta a dolgot ameddig tudta, de elkerülhetetlen volt a találkozás Hajnával. Kislányként élt az emélekzetében, így nem tudta, mire számítson. Baglyot küldött neki, nem akart rárontani, inkább fokozatosan közelített hozzá. Legutóbb azt írta meg neki, hogy a faluba jön, szeretne vele találkozni. Még ködösen élt az emlékében ez a hely, így nem érezte magát olyan elveszettnek, mikor a falu szélén a stég felé sétált. Remélte az emlékezete jó irányba hozza.
Mikor megérkezett, körbe kémlelt, attól tartva, hogy valaki figyeli. Ezek a szokásai nem múlnak, túl sokat vívta a muglik háborúját, ez pedig meglátszott a tekintetén, behálózta, szinte megmérgezte az elméjét. Azonban hiába kémlelt, teljesen egyedül volt, egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 17:20 | Link

Máté

A legelső levél, amit Mátétól kapott, különös érzéseket ébresztett benne. Nem tudta hova tenni a dolgokat, miért küld neki baglyot, miért küld neki egyáltalán bármit is. Legutolsó találkozásukkor ő egy hisztis kislány volt még, aki ámulva nézte a nagy fiúkat, hogy miket művelnek. Eszébe nem jutott volna, hogy Ákos barátai egyáltalán tudnak a létezéséről, az pedig pláne nem, hogy valaha meg is keresik. Gyanúja egyre csak nőtt annak köszönhetően, hogy több tollas is érkezett hozzá és Máté szinte semmit se közölt vele igazán, az egész túl rejtélyes volt. A legutolsó levél pedig szinte sokként érte. Minek jön ide a férfi és miért akar pont ő vele találkozni ez elég sok álmatlan éjszaka elé állította.
Pár órával a leírt időpont előtt már a faluban tipródik. Kezdetben minden idegenben a régi ismerőst látja, de a hatodik férfi után már nem képzelődik tovább, pedig igazán örült volna, ha nem egy félre eső helyen botlanak egymásba.
Szerencséjére az időjárás viszonylag kegyes hozzá, ezért nem kell korholnia magát, hogy ismét sikerült kevésbé télies kiadásban megjelennie. Haja rakoncátlanul omlik a vállaira, kezei vajszínű szövet kabátjának zsebeibe vannak süllyesztve. Léptei kissé esetlenek, de amint meglátja az alakot a stégnél összeszedettebbnek mutatja magát. Elvégre egy új első benyomást készül kelteni valakiben. Az úton, amíg a stég végéhez ér tetőtől talpig felméri az ott állót. Idősebb arc és sokkal férfiasabb testalkat fogadja, szinte nem is látja már benne azt a kölyköt, akivel utoljára találkozott. Apján tapasztalta, hogy a katonaságban történtek meg tudják változtatni az embert, ezért nem éri váratlanul a dolog. Na meg hát az sem utolsó, hogy elég sok idő eltelt ahhoz, hogy Máté így ki tudjon kupálódni.
- Hello idegen - nem tudja mit kellene tennie, ezért nem mászik bele a személyes aurájába, tisztes távolságban megáll és egy apró mosolyt küld felé. - Azt kell mondanom megvénültél - azt már nem teszi hozzá, hogy ez előnyére történt, inkább csak meghagyja magának az információt.
- Miért vagyunk itt? - jobb túlesni minél előbb ezen a dolgon, nem szereti ha kertelnek és a férfi a levelekkel eléggé kerülte a dolgokat, muszáj hallania miről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 17:24 | Link

Hajna;;

Tehetetlenségében zsebre vágja a kezeit. A várakozás, a türelem soha nem volt az erős oldala. Igaz, sokat tanult az évek alatt, de ennek a helyzetnek köze sem volt a bevetésekhez. Valamilyen elcseszett szempontból ez sokkal rosszabb volt. Nem akart érzéketlen lenni, de az érzelmek messze álltak tőle, elhagyta őket a húszas évei elején  az pedig nagyon régen volt. Közel a  harminchoz már rendbe kellene tudni tennie magát.
Hirtelen fordul a közeledő léptek hangjának irányába, egy pillanatig ismét a fronton érzi magát de rá kell jönnie, hogy nem ott van. Mikor észbekap megrázza fejét, megdörgöli a szemeit és inkább a közeledő lányra koncentrál. Mikor közelebb ér, már nem olyan a biztos a 'lány' szóban. Meglepő módon egy kész nő áll előtte, ettől pedig össze is zavarodik.
- Szia Hajna.
Köhint egyet, majd kihúzza magát inkább, szokása szerint. Megint merev lesz, ahogy a pillanatnyi zavar után észhez tér.
- Te pedig megnőttél.
Viszonozza a mosolyt, bár nem túl őszinte, azért próbálkozik.
- Nem látogathatok meg egy régi ismerőst?
Kérdőn vonja fel a szemöldökét, annyira igyekszik, de nehezen megy neki.
- Nagyon hasonlítasz Ákosra, le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok.
Olyan régen látta már a barátját. Hiányzik neki, de ezt nagyon nehezen vallja be, még magának is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 17:26 | Link

Máté

– Rajtam is fognak az évek, nem csak téged tisztelnek meg – érzékeli, hogy a mosoly, amit kap nem olyan őszinte, mint ami az ő arcát ékesíti.  Jó emberismerőnek tartja magát és szereti megfigyelni az emberek arcát, így átlát a vele szemben állón. Meglepő, hogy ez kifejezetten szarul esik számára, de arra jó, hogy visszahozza a jelenbe és ne a régmúltban kezdjen el kutakodni emlékek után.
- Nem hiszem, hogy ennyi év után gondolnál egyet és eljönnél ok nélkül meglátogatni valakit, akit évek óta nem láttál. Vagy, ha mégis akkor pedig nem gondolom, hogy én lennék az – hangja kedvesből hűvösbe megy át és gyanúja csak percről percre növekszik.
– Nem tudom, hogy manapság Ákos, hogy néz ki, de remélem, hogy nincsen hosszú haja – a fene se tudja, mikor találkoztak vagy beszéltek utoljára, csak annyira emlékszik, hogy nem volt felhőtlen a dolog. Hiába a fiú az egyetlen olyan rokona, akinek szavára adna is valamit, egyszerűen nem volt képes megenyhülni feléje, a távolság meg nem is tett jót ennek a dolognak.
– Apropó, ő hol van? Ha te itthon vagy, akkor neki is itt kell lennie – reményteli csillogás jelenik meg a szemeiben. Látni akarja, magához kell szorítania és elmondani neki mennyire sajnálja. Szüksége van rá.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 17:29 | Link

Hajna;;

- Hahh...
Keserűen felnevet, miközben megvakarja a több napos szakállát ami már túl sok ideje díszeleg az arcán. Nem volt hangulata nekiállni, a lelki állapotát tökéletesen tükrözi zilált külseje. Nincs jó kedvében. De hogy is lehetne? Itt áll előtte egy nő, akit valaha kislányként ismert, és nem hajnaldó korához mérten viselkedni vele és megtisztelni azzal, hogy őszintén elmondja neki miért van itt.
- Ne kérd ki magadnak az itt létemet, nem szolgáltam rá erre a stílusra.
Kissé lenéző a tekintete, de a hangja hideg, érdektelen. A női hiszti távol áll tőle, s bár még nem tartanak ott, a célozgatások nincsenek ínyére.
- Nem, az nincs neki.
A tekintetük viszont ugyanaz. Ez pedig csak még inkább megnehezíti a dolgát. Képtelen arra, hogy vígaszt adjon, ezért odázza annyira a hírt, de úgy tűnik Hajna lecsap rá, ez pedig kellemetenül tölti el.
- Elesett Hajna. Négy hónapja. Az egyik éjszakai bevetés közben találat érte a fedezéket. Nem tudtam kihozni. Nagyon sajnálom.
Most először mutat érzelmeket, egyszerre jóval többet, mint kellene. Harag, csalódás, méreg, tehetetlenség. Bánja, hogy ilyen körülmények között kell pont tőle megtudnia, ráadásul így.
Utoljára módosította:Dobrovitz Máté, 2017. március 26. 17:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. március 26. 17:33 | Link

Máté

Férfiak. Sose értette őket és nem is látja a jövőben azt a napot, amikor ez be fog következni. Nem igazán érti, hogy miféle hangnemet és stílust ütött meg, ami nem tetszik az uraságnak. Egyszerűen nem tudja felfogni, számára ez a hűvösség lenne az alap kommunikációs stílus. Nem képes egy ember nyakába ugrani, főleg olyanéba nem, akit ki tudja mikor látott utoljára. Persze, régi ismerős és örülni kellene annak, hogy még emlékszik rá, meglátogatja, azonban ez közel sem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Felvont szemöldökkel hallgatja végig a férfi szavait és először nevetésben tör ki. Régen is szerettek viccelődni a srácok, bár ha jobban belegondol ennyire durva poént egyszer sem engedtek meg maguknak.
- Volt már ennél jobb viccetek is. Komolyan, hol van? - tudatáig valószínű el sem jutott igazán az, hogy miket mondott Máté. Arcát se nézi, így nem veszi észre rajta azt a komolyságot, amelyet képtelen az ember megjátszani. Csak áll a férfival szemben és vár arra, hogy Ákos mögüle, a fák mögül, a tóból vagy bárhonnan előjöjjön és közölje, hogy április bolondja. Nem lehet igaz az, amit az imént hallott. Lehetetlen.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. március 26. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 17:40 | Link

Hajna;;

A zsebében ökölbe szorul a keze a reakcióra. Nem fér össze a lány nevetésével az, amit ő aznap éjjel, és utána átélt. Legszívesebben rákiabálna, hogy azonnal hallgasson el, mert ebben semmi vicces nincs. De minderről csak a tekintete árulkodik, legalább is még most. Tudja, milyen nehéz ez, a hátra maradottak legalább annyira szenvednek, mint azok, akik kimennek a frontra. Mert egyikük sem tudhatja, vajon melyil lesz az utolsó. Ő nem félt soha a haláltól, Ákos is így volt vele, inkább az életben maradás volt számukra mindig a nagyobb kihívás. Szinte soha nem hibáztak. Csak akkor éjjel. És a hibájukért most ő vezekel, úgy tűnik, nem is kicsit. Mikor eldöntötte, hogy ő maga fog idejönni, bele sem gondolt abba mi várja itt. A lány iránt érzett tiszteletből azonban nem akarta, hogy idegen arcok rontsanak rá, vag  ami még rosszabb levélben közöljék vele a dolgot, úgyhogy szonte adta magát a dolog, hogy ő fog jönni. De amit itt lát, az váratlanul érte. Mégis ki a fene vicelne a halállal?
- Hagyd abba, ez nem vicces.
Megfeszül az állkapcsa, aztán lehunyja a szemét es vesz egy mély levegőt. Nem kellene ilyen keménynek és távolinak lennie. Barátként van itt, nem pedig a rossz hír hozójaként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa